Szerző: KOVÁCS ZOLTÁN
2019.02.15.
Az Orbán-kormány decemberben arról hozott döntést, hogy a sport-tao (sportra fordítható társasági adó) éves kerete 2019‑ben az előző évihez képest több mint a felére csökken, vagyis 50 milliárd lesz. (A korábbi keretösszeg 113 milliárd volt.) Nem telt el két hónap, Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter úgy tájékoztatott, hogy a döntéssel szemben a sport-tao 2019-ben nemhogy a felére csökken, hanem még annál is több lesz, mint amennyi a korábbi legnagyobb keretösszeg volt: 125 milliárd forint.
Mi történhetett nem egészen két hónap alatt? Mi változott, amitől a kormány az eredetileg tervezett 50 milliárd forintot 75 milliárddal megemelte? Mint látható, nem fillérekről van szó, hanem tízmilliárdokról. A tavaly decemberi jelentős csökkentésnek biztosan megvoltak az indokai, gondolom, pontosan olyan megalapozottak, mint a mostani jelentős emelésnek. Ki a felelőse ezeknek az irdatlan eltévelyedéseknek? Ki az, aki aláír egy több tízmilliárdos csökkentést decemberben, majd még el se olvad a hó, már aláírja az ellenkezőjét, egy több tízmilliárdos növelést. Bárki volt is, ha ugyanaz mindkétszer, akkor megállapítható, hogy egyik alkalommal biztosan nem volt tiszta a feje, nem lehetett belátási képessége birtokában.
Gulyás Gergely aztán rámutatott az okokra: Orbán Viktor az ötvenmilliárdos döntés után találkozott a hat látványsportág vezetőivel, a 75 milliárdos emelést pedig azzal indokolta, hogy az 50 milliárd csak infrastrukturális fejlesztésekre elég, miközben működési támogatásra is szükség van. A miniszterelnök ezek szerint nem gondolta volna, hogy azt a rengeteg stadiont, amelyet ész nélkül fölhúztak, működtetni is kell, nézők nélkül valamilyen pénzből fönn kell tartani. A miniszterelnök pedig, mint mindig, amikor áldásos tevékenysége következtében financiális lyuk keletkezik, azonnal az állampolgárok bukszájához nyúl (lásd legújabban: Elios-pályázatok után esedékes 123 milliárdos visszafizetési kötelezettség). Pontosabban, először lekezelő modorban konyhaszínvonalú jogászkodásba fog, mint például akkor, amikor a hír24 újságírójának tao-val kapcsolatos kérdésére azt mondta: „A magyar gazdaságpolitikai gondolkodás régóta küszködik a kommunista örökséggel, amit az Ön okfejtéséből is hallhattunk. Meg kéne érteni, hogy a pénzt a vállalkozók termelik meg, és ők döntenek arról, hova adják a pénzüket. Ez nem közpénz.”
A Székesfehérvári Törvényszék egy 2014-es ítéletében azonban kimondta, hogy a „(...) juttatott támogatás közpénz, és az annak a felhasználására vonatkozó adatokat az alperes kiadni köteles”.
Mit tesz ilyenkor a Fidesz, Orbán meg a kormány tagjai? Ilyenkor a fölsoroltak kötik az ebet a karóhoz. Úgy tesznek, mintha ilyen ítélet nem lenne, továbbra is arról beszélnek, hogy a tao-pénz nem közpénz, és biztos, ami biztos, átvernek a parlamenten egy tao-pénzek titkosítására vonatkozó törvényjavaslatot....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.