2019. február 15., péntek

ÉLET ÉS IRODALOM LXIII. ÉVFOLYAM, 7. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: ÉS
2019.02.15.


F E U I L L E T O N

Halász László: A kíváncsiságról – kíváncsian

I N T E R J Ú

Zelei Dávid: Nyúl alapjában mi vagyunk” - Beszélgetés Gy. Horváth László műfordítóval

K R I T I K A

Darida Veronika: Örök néző
Tandori Dezső: Nincs beszédülés. Tiszatáj Könyvek, Szeged, 2018, 211 oldal, 3990 Ft

Milyenek Tandori arcai? Számosak vagy inkább számtalanok (még ha nincsenek is hat milliárdan, ahogy szintén a képaláírásokban áll, de afelé tendálnak), nehéz megkülönböztetni őket, kvázi-hasonmások. Születésük vagy létezésük okára persze T. D. is ad egy evidensnek tűnő magyarázatot: „Jó együtt lenni ezzel a sok fejjel”. Még akkor is, ha kicsit később hozzáteszi: „nem lehet ennyivel együtt létezni; egy-egy részükkel mégis”.

Emellett a rajzok szükségszerűségének megrendítőbb oka is van: „Madárkáink mind meghaltak. Ezek a rajzok mintegy helyettük voltak. Beszédültek mintegy az életünkbe.” Ebben az értelemben a rajzok egy gyászfolyamathoz kapcsolódnak, az egykori madártársaktól való lassú eltávolodáshoz. T. D. már nem egyedi és helyettesíthetetlen verebeket, hanem sokaságban megjelenő, egymással bármikor felcserélhető arcokat (ember- vagy szellemfejeket) rajzol. „Az arcok: önmaguk, de nem titkok. Titkok, de nem önmaguk.”

A HÉT KÖNYVEI

A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.

Fűzfa Balázs: Ex libris

Szlovákiai magyar szép irodalom
Barabási Albert-László: A képlet
Bergman 100
Tanya Goodin: Off

Kácsor Zsolt: Hosszú kihagyás után
Ferencz Győző: Ma reggel eltűnt a világ. Válogatott és új versek, Gondolat Kiadó, Budapest, 2018, 264 oldal, 3000 Ft

Összességében véve ez a nagy költői személyiség nyughatatlan kereső és kísérletező: mintha mindig belső vagy külső viszonyítási pontokat keresne saját magához, de ha végre talál is egyet, azonnal elbizonytalanodik, s hátrálni kezd, úgy értem, visszahátrál a biztos erővel kezelt nyelvbe, a költészetbe, a szó sáncai, a „betűk háta” mögé. Ha ez a költő leír két szót, akkor okvetlenül a szóközre réved a tekintete, s eltűnődik rajta, hogy hiány-e a semmi, vagy éppen fordítva: tán ez a semmi tölti meg mindenséggel a körülötte lévő szavakat. „Igazság”, ha van valamiképpen, akkor Ferencz Győzőnél (is) idézőjelbe kerül – ám ez nem csak őt jellemzi, ez nem más, mint a Zeitgeist által meghatározott: „a lehet biztos”. De milyen szép ellentmondás, hogy míg az ember nem is lehet bizonyos semmiben, a benne munkáló költő (legalábbis szakmai értelemben): igen! Ferencz Győzőnek a nagy témáiban (ilyen az időmúlás, az énkeresés, az emlékezet, a tudat működése) a költői tehetsége, képzelete erős és kimeríthetetlen, és szerencsére még humorérzéke is van, ami visszarántja a kétes értékű, patetikusságra hajlamosító „költői szerep” gyakorlásától.


Várkonyi Benedek: Léleklátó tudós nők
Borgos Anna: Holnaplányok. Nők a pszichoanalízis budapesti iskolájában. Noran Libro Kiadó, Budapest, 2018, 311 oldal, 3490 Ft

Női tabló ez, rajta sok-sok energikus, okos, művelt asszonnyal, és e tablót nézegetve-olvasva megint csak rájövünk arra, hogy mennyire pazarló ez az ország. Mert a „holnaplányok” jó része arra kényszerült, hogy elmenjen innen, miközben naplókat, memoárokat írnak, mintha a későbbi nemzedékeknek dolgoznának. A portrékon át megmutatkozik a korszak szellemi világának egy kicsi, de nagyon fontos része. Ez a könyv fölfedezi a lelkek hálóját, azt, hogy ki kinek volt a tanítványa, a pártfogoltja és hogy ki kit analizált. Az embernek az az érzése, mintha az összes pszichoanalitikus ugyanabban a családban élt volna. És mindez nem csak Budapesten és Magyarországon, hanem az egész világon. Arról persze már a történelem tehet, hogy ezt a termékeny és élénk magyarországi elmeközpontot szétrobbantotta, mert emigrálni kényszerített csaknem mindenkit, akit a lélek működése érdekelt, és ezt az érdeklődést tartotta a foglalkozásának is.

Dézsi Fruzsina: Kirakatnapló
Máté Gábor: Színházi naplók. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2018, 470 oldal, 4299 Ft

Hiába azonban az izgalmas közeg, mégis túlontúl szemérmes ez a napló: hatalmas lendülettel veti bele magát a darabelemzésekbe, örömmel tesz szakmai megfigyeléseket, sőt olykor pironkodva pletykálkodik is, az életet viszont csak igen kelletlenül hozza kapcsolatba a színházzal. Ám még ez a kelletlenség is igen elegáns, mondhatni tökéletesre csiszolt, becsapós változatosság: látjuk Máté Gábort ereje teljében lévő színészként, friss főrendezőként, tapasztalt egyetemi oktatóként, ide-oda repkedő színházigazgatóként, sőt el-elvétve partnerként és családapaként is – persze épp csak amennyire ildomos –, de ez nem vonja maga után a perspektívák sokszínűségét vagy a tematikai, érzelmi, gondolati komplexitást.

Deczki Sarolta: A részletek egyenrangúságának elve
Az ÉS könyve februárban – Bazsányi Sándor: Nádas Péter. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2018, 754 oldal, 5499 Ft

Nem előzmények nélkül való tehát a mostani mű, hanem hosszas kutatómunka eredménye, mely számol a Nádas-kutatás eddigi eredményeivel is. Erre utal már rögtön a könyv ajánlása is: Balassa Péter emlékének. Alighanem kijelenthetjük, hogy a monográfia alapvető célja a folytonosság és az összegzés: az írói életmű összegzése és a többi értelmezővel való párbeszéd folytonosságának a fenntartása. Ennek megfelelően a könyv felépítése is hagyománykövető, jól tagolt és olvasóbarát. A „hagyománykövető” jelzőn persze nem azt kell érteni, mintha lenne valamilyen jól kimunkált módszer, séma arra, hogyan kell megírni egy jelentős szerzőről szóló monográfiát. Az utóbbi években, évtizedekben született nagyszabású összefoglalók az adott életmű belső alakulásait, jellemző műfajait figyelembe véve jártak el; hol időrendben, hol tematikusan tárgyalva a szóban forgó írói pálya eredményeit, hol pedig a kettőt kombinálva.

Bazsányi monográfiája az utóbbiak közé tartozik. Az időrendet próbálja tartani, és ebben elhelyezni az adott korszak jellemző megszólalási módjait: az önéletrajzi írásokat (ebből két nagy fejezet van), a kisepikai írásokat (ebből is kettő), a regényt (három), a színházat (kettő) és az értekező prózát (három). Ezek a fejezetek alkotják a monográfia gerincét, de több más típusú fejezet is hozzájárul az alkotói pálya teljes képének a megrajzolásához: az előhang, két függelék, egy életrajz valamint a kiállítások, a bemutatók, a művek és a szakirodalom jegyzéke. A szerző tehát a teljes eddigi életmű áttekintésére vállalkozik, és elöljáróban kijelenthetjük, ez minden idők legalaposabb munkája Nádas Péterről.

Földényi F. László: A Paradicsom kapujában - Uri Asaf festészetéről
(Uri Asaf: Rajzok, festmények és könyvek a Kabbaláról, 2B Galéria, március 1-ig.)

Galambos Ádám: Szabálytalan rend
(Schmal Károly: Szabálytalan rend. Munkák 2016–2018-ig, Budapest Galéria, március 24-ig)

György Péter: A kiismerhetetlenség diszkrét bája
(Roskó Gábor A cselekvésig vezető út című kiállítása az Óbudai Társaskörben március 3-ig látható.)

Báron György: Létezéstechnikák
(A fegyházlelkész. Rendező: Varga Ágota. Gettó Balboa. Rendező: Bogdán Árpád. Mignon. Rendező: Oláh Kata. A létezés eufóriája. Rendező: Szabó Réka.)

S bár nem a BIDF programjában szerepelt, ide kívánkozik Szabó Réka A létezés eufóriája című megrázóan szép munkája, amit a Holokauszt Nemzetközi Emléknapján mutattak be. Hősnője, Fahidi Éva mindennél mélyebb pokolbugyrokat járt meg, fiatal lányként túlélte Auschwitzot, ahol az egész családját megölték. Most százéves, szellemileg-fizikailag friss és gyönyörű. És táncol: egy fiatal, szépséges táncosnővel, Cuhorka Emesével duettet a színpadon.

Végső Zoltán: Keservesen ünnepi fájdalmainkról
(Kurtág György: Bornemisza Péter mondásai – Csalog Gábor és Tony Arnold előadásában; Budapest Music Center, feb­ruár 11.)

Azt hiszem, Kurtág nyers, kompromisszummentes fogalmazásmódja teszi igazán nehézzé a művet, hiszen technikailag ma már sokan alkalmasak eljátszani a hangokat. Itt azonban beszédszerűnek kell maradni, Csalog és Arnold elsősorban a megőrzött diszkusszióban alkotott maradandót, és egy testként lélegezve kendőzetlenül beszéltek esendőségünkről.

Molnár Zsófia: Álommunka-kerülők
(Ivan Viripajev: Álomgyár [Dreamworks], Nemzeti Színház, február 8.)

Ivan Viripajev darabjának, akárcsak Rizsakov rendezésének zárlata nem igazán szolgál semmilyen nagy és bölcs igazsággal. Mert David ébredése nem igazi. A társaságba ugyan visszatalál, talán sok mindent meg is ért, leginkább azt, hogy folytatni kell, de Sally férjének temetése közös haláltáncba fordul a diszkóparketten. Érzéstelenítésbe. Ez az élet egyáltalán nem más minőség. Ami viszont az, sőt, kifejezetten magas minőség, az a video (Vlagyimir Guszev), mert ritka, hogy a színpadot úgy rajzolják tele az algoritmusok, hogy azokba senki sem lép bele. És az is ritka, hogy ez – más helyett – ennyire lekösse a figyelmemet.

Fáy Miklós: Őrület!
(Donizetti: Lammermoori Lucia – Erkel Színház, február 9.)

Csodálatosan énekel, de nem úgy. A hang elfáradt valamelyest az idők során, időnként bizonytalan az intonáció, bár az énekesnő most szépen meg tudja fújni a magasságokat, és azok többé-kevésbé a helyükön vannak. Ez nem a régi Edita Gruberova, aki olyan valószínűtlen könnyedséggel és csendességgel időzött el a hangi ritka levegőn, megharcol most azért, amiért más énekesnők már a karrierjük csúcsán is harcolni kénytelenek. És az értő közönséget ez láthatóan nem zavarja.

Károlyi Csaba: Farsangi fánk
(Szellem a fazékból, Vinkó József műsora, Kossuth rádió, szombat, 10.05–10.30)

„Szép délelőttöt, jó főzést mindenkinek” – köszön minden héten a műsorvezető, Vinkó József. „Szellem a fazékból – az ételek sava-borsa” – ez a szlogen. A gasztrotörténeti sorozat szerkesztője Gellért Gábor. A cím kiváló, mert valójában kultúrtörténeti műsort kapunk a gasztronómia csábítását kihasználva. De fordítva is igaz: a szellemi élvezetek virtuális kulináris élvezetekkel párosulnak.

Grecsó Krisztián: Új empatikusok
(Ez itt a kérdés..., M5, A bosszúpornó, az egy nagyon jó bosszú, index.hu)

Néhány hete, január közepén a párt egyik csatornáján, az M5-ön, az Ez itt a kérdés… című műsorban vigyázón diskuráltak a homoszexualitásról. A beszélgetés vaskos felvezetője a szokásos ideológiai alapállásból látta és láttatta a világot: a normális, hagyományos, egyszerű és tiszta embereket valaki – nyilván a liberális terror és esetleg a píszí – elnyomja, megalázza. A normalitás felől nem lehet nézni a világot, nem lehet kérdéseket feltenni, a tradíció egésze, a mindenféle hagyomány és a konzervativizmus veszélyben van, sőt, vannak témakörök, melyekben már kérdezni sem szabad.

I R O D A L O M

Szív Ernő: Tanácsok kezdő tárcaíróknak

Méhes Károly: Vasárnapi esti tűz

A szeme szürke volt, dülledt és véreres a magas vérnyomástól. Ezért szedték le a daruról három éve, de a vörösség nem enyhült. Hogy min izgult a kettes portán, nem lehet tudni, mert amúgy nyugis embernek ismerték a Janit. Ilyenkor nyáron a barna köpeny alatt csak egy fecskét hordott, és megereszkedett szárú bokafixes zoknit klumpával, a jó szellőzés végett, különben meg bármikor lerúghatta.

Még két éve hozta be a kis tévét a foci-ebére. Elnézték neki, elvégre negyvenkét év után jutott ki a csapat. Más kérdés, hogy nem kellett volna úgy felturbóznia magát az osztrákok elleni győzelem után, mert aztán pofára esés lett a vége.

Mint a Kisjanival is, akit a tél végén küldtek el a konyháról, mert beszólt a lejárt szavatosságú és félig rohadt cuccok miatt. Hiába mondta neki, ne szabadsághősködjön, nem olyan időket élünk. Így járt...

Géczi János: Végül

Felmondja az ábécét és a magyar nyelvben leggyakrabban előforduló szótagokat, atól űig. Átmegy a szélesre tárt kapun.

– Asszonyom!

– Igen?

– Asszonyom! Ugye szólíthatom így, asszonyom?

A temetőben kezdődik a nap. Ugyan héttől nyitják a kapuját, de a látogatók később érkeznek, s ahhoz szükség mutatkozik némi napsütésre. Eta lassan fordul az ismeretlen felé, közben a mozdulattól elcsúszott lila kalapkáját megigazítja a fején. A kalaphoz kesztyű is tartozik, azonos színű, de azt, éppen, amikor megszólítják, a táskájába rejtette. Olyan nap ez, amikor szükséges, hogy csinos legyen, a kesztyű erősítésnek kell. Szemügyre veszi megszólítóját. Szürke, szíjas, kicsi ember, takarosan öltözött. Készségesnek tűnik, csupa mértéktartó hajlongás.

– Szép lesz ez a mai nap. Sikerrel fog járni.

Nomád Földi László: A vízen járó

Jézusnak hívatta magát. Se hórihorgas termet, se vállig érő haj, se szakáll. Semmi jézusos. Kis kötekedő fazon volt. Kompenzált, mondhatnánk. Hogy ő mindenre képes. Majd a vízen is jár, így mondta, és még csak el sem röhögte magát. „Meglátjátok, egyszer még a vízen járok.” Komolyan? Komolyan. Ebből is kiviláglik, hogy Jézusunk, legalábbis a szavak szintjén, hajlott a bibliai emelkedettségre. És hogy kurva nagy egója volt.

Aznap is együtt voltunk a bányatónál. Kis tó volt, a tükre sima, mint egy acéllap a hatalmas alumínium égbolt alatt. Fogadások, virtusok. Fogadjunk egy rekesz sörbe, hogy (és itt egy nagy baromság hangzott el). Hogy ki tud száz métert kézen járva megtenni. Vagy a csősz kunyhójának falára köpni. A muníciót ajánlatos volt jó mélyről felszívni, ahonnan sűrű, kocsonyásan remegő, remek röppályájú célzóanyagot lehetett nyerni. A falon csattanó anyag ott recetált még darabig a tízes karika közepén.

Kiss Noémi: A légikísérő

Mikor a hetedik osztály kezdődött, a szeptember szokatlanul hideg volt. Eső verte a paneliskola ablakát, az úttörők csuromvizes orkánkabátban és nyakkendőben léptek be a tanterem ajtaján. Fegyveres erők napján történt. Az Ikrek nem jöttek iskolába, éppen jelenteni akarta a hetes a hiányzókat, mikor kopogtak a tanterem ajtaján. Az apukájuk állt odakint, ballonkabátban, fényes, barna cipőben. Osztályfőnöki óra volt, ezért az osztályfőnök készségesen behívta, előre megbeszélhették, mert látszott, hogy egyáltalán nem érintette váratlanul a kopogás. Gyerekek, fontos dolgot szeretnénk elmondani nektek az Ikrek apukájával. Megkértem, jöjjön be hozzátok, ma nem ment be dolgozni a minisztériumba, hogy elmondja nektek, a fiúk nem fognak többet ide járni. Tessék, apuka, adta át a szót, apuka krákogott, alig volt hangja, aztán rutinosan, mint aki folyton beszédeket tart, ridegen és tárgyilagosan közölte a részleteket. Másik városban folytatják az iskolát, családi okok miatt döntöttek így, úgyhogy mindenkinek jobb lesz. Meg hogy ő nem is szeretne mellébeszélni, egyenes ember, ezért azt is elmondja, hogy a felesége miatt van minden, amin ő most elég nehezen tudja túltenni magát, így a közös jövő és a közös élet akadályokba ütközik, viszont a gyerekeknek a lehető legjobb feltételeket szeretné biztosítani a tanuláshoz.

Tóth Krisztina: Piactér

Tóth Krisztina: Előtér

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.