Szerző: by knauszi
2016.06.18.
Az elmúlt hetek, hónapok eseményei sokak számára egészen szokatlan szerepben mutatták meg a pedagógusokat. Olyan állampolgárokként, akik demokratikus alapjogaikkal élve szakmai kritikákat fogalmaztak meg, és nyomást gyakoroltak/gyakorolnak a kormányzattal szemben. Fellépésükkel a demokratikus alapjogok egész csoportja vált az elmúlt hetekben közbeszéd tárgyává a társadalomban. A pedagógusok ilyen szintű aktivitása azért is különlegesség számba menő esemény, mivel az értelmiségnek ez a legkiterjedtebb közössége csak igen ritkán hallatja hangját. Nemcsak diskurzus indult el az állampolgári jogokról, hanem folyamatossá vált olyan jogok gyakorlása, mint a tüntetés, polgári engedetlenség, sztrájk. Éppen azok a közalkalmazottak élnek ezekkel a formákkal, mint a pedagógusok, akik minden leendő állampolgár nevelői. Ebből adódóan nemcsak az oktatási rendszernek, hanem az államhatalomnak is kulcsfigurái. Ez a helyzetnek külön érdekességet ad. Felmerül a kérdés: milyen lehetőségei, korlátai, funkciói vannak a pedagógusnak mint állampolgárnak és mint az állampolgárok nevelőjének?
A jelenlegi köznevelési rendszer megkérdőjelezése, a szabályozások újragondolása elindult, és ebben a folyamatban lényeges, hogy a regnáló rendszer elemei alapos elemzésre kerüljenek. Az ELTE Neveléstudományi Intézetében a Pedagógiai Antropológia Kutatócsoport aktuális kutatása az állampolgárság-koncepciókat és az állampolgári nevelés lehetséges útjait tárja fel. Kutatásunk első szakaszában az aktuális közneveléshez kapcsolódó legfontosabb jogi dokumentumokat elemezzük. Azzal a köznevelési (2011. évi CXC.) törvénnyel kezdjük, amely meghatározza a hazai oktatási rendszert, és szabályozza a pedagógus munkáját. A szakmai elemzésben a pedagógus állampolgári helyzetére és az állampolgári nevelés terén betöltött szerepére fókuszálunk. Az oktatás-nevelés céljainak eléréséhez (eredményességéhez) kiemelkedő fontosságú a tanár szerepe (természetesen a rendszer, az iskola mint intézmény, a tanterv és az egyéb tényezők mellett) (McKinsey & Company, 2007; Mourshed, Chijioke és Barber, 2010). A szakirodalom egy része pedig (pl. Giroux, 1988) hozzáteszi, hogy a pedagógusnak nem egyszerűen az az egyik oktatói feladata, hogy a társadalomba beilleszkedő felelős állampolgárokat neveljen, hanem a társadalom alakításában aktívan résztvevő értelmiségiként kell, hogy megjelenjen, aktív állampolgárként, aki sajátos állampolgári létével is hat diákjaira és a környező társadalomra.
A fentebb már jelzett aktuális történések megerősítik azt a pedagógiai evidenciát, hogy a pedagógus nem pusztán az iskolai órákon, hanem azokon túl is, nemcsak a szakterületein, hanem az egész személyiségével nevel. Azaz viselkedésével, széles értelemben vett politikai (nem pártpolitikai) állásfoglalásaival, az iskolán kívüli közéleti tevékenységével (pl. tüntetésen való részvétel) az állampolgári attitűd és viselkedés világos modelljét nyújthatja, s ily módon válik teljes értékű nevelővé. Kérdés, hogy a hazai jogi kontextus, benne a Köznevelési törvénnyel, mennyire támogat egy ilyen szélesebb képet a tanárról mint állampolgárról és az állampolgári nevelés egyik kulcsszereplőjéről...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.