2020. május 10., vasárnap

SZABAD SZEMMEL - AZ EB ALELNÖKE CÁFOLJA A MAGYAR KORMÁNYT - A NÉPSZAVA NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2020.05.10.



FAZ

Vera Jourová, a Bizottság alelnöke cáfolja a magyar kormányt, amely többediziglen rá hivatkozva utasította vissza felhatalmazási törvény miatt érkezett éles bírálatokat. Jourová rámutat: ki nem ejtette a száján, hogy a járvány kapcsán született jogszabály nem sérti az uniós jogot. Egészen pontosan azt mondta, hogy e pillanatban nincs meg a kellő jogalap a szerződésszegési eljárás kezdeményezéséhez. Ám az előzmények nagyon is okot adnak az aggodalomra, hiszen rendszerszintű átalakulást tapasztalni, és az Orbán Viktor, illetve a Fidesz teljhatalmába torkollik. Úgy hogy nagyon is éberen követik, milyen rendeleteket jelentet meg a magyar vezetés, és hogy mi lesz azokból a gyakorlati alkalmazás során. Brüsszel éppen ezért folyamatosan kikéri újságírók, illetve a civil társadalom véleményét, annál is inkább, mert a médiát kötőfékre igyekeznek venni. A sajtó máris nagy nyomásnak van kitéve, hiszen újabban a „rémhírterjesztésért” akár öt évet is ki lehet szabni. Már most is félelmet kelt a légkör, ami nem éppen megnyugtató a szólásszabadság szemszögéből. A cseh biztos ellenállásra biztatja mind a polgárokat, mind az újságírókat, hozzátéve, hogy azok maguk mögött tudhatják az uniót. Ő maga ugyanakkor kizártnak tartja, hogy a magyarok és a lengyelek visszakívánnák az állam korlátlan uralmát, annál is kevésbé, mert annak idején Csehországban a saját bőrén tapasztalta, mit is jelent az. Csakhogy ettől még tény, hogy a magyar és a lengyel vezetés törvényes választás útján került hatalomra. Következésképpen a liberális demokrácia hívei láthatóan túl sokszor figyelmen kívül hagyják a vidék, illetve az elszegényedett régiók lakosságát, nem lépnek közbe, még mielőtt túlságosan is megnőnek az gazdasági-szociális egyenlőtlenségek. Viszont napjainkban már egyre több tagország ért egyet azzal, hogy aki kitáncol a sorból, azt a következő költségvetési időszakban a szubvenciók részleges megvonásával meg kell büntetni. Mert aki nem érti az értékek jelentőségét, az azért azt érti, ha lapos a zsebe. És aki az unió tagjaként részesül az előnyökben, az igenis tartsa tiszteletben a normákat. Még a járványra hivatkozva sem lehet olyan lépéseket tenni, amelyek nem szükségesek, nem arányosak, ráadásul nem szabnak meg hozzájuk semmiféle időkorlátot. Meg az is nagyon fontos, miként valósulnak meg ezek a rendeletek a mindennapokban. Ugyanakkor az gond – ismerte el Jourová -, hogy jó pár ország nem hajlandó kiállni a jogsértések láttán, noha az nagyon fontos volna, mert jelenleg Magyarország és Lengyelország egymás hátát fedezi. De azért ő bizakodik, mert mind több kormány fogadja el, hogy kétharmados többséggel hozzanak pénzügyi szankciókat Budapest és Varsó ellen.

Spiegel

Több oka is van annak, hogy Orbán Viktor a járvány miatt sorra küldi a segélyszállítmányokat a Nyugat-Balkánra. Merthogy nem csupán saját hazai hatalmát igyekszik növelni, hanem a külpolitikai befolyását is ki akarja terjeszteni. Ezért vitt több százezer maszkot Szijjártó Péter Szerbiába, Észak-Macedóniába, Boszniába és Albániába. Az üzenet minden esetben az: mi a ti szószólótok vagyunk az EU-ban. Az érintett államok meglehetősen kedveszegettek, mert legutóbb három napja, a virtuális balkáni csúcson üzente meg nekik az unió: ne reménykedjenek a gyors csatlakozásban. Budapest viszont évek óta azt hangoztatja, hogy minden cécó nélkül fel kell venni ezeket az országokat. Az egyik magyarázat, hogy magyar kisebbségek élnek a régióban. Azon kívül jó pár magyar cég működik a térségben, közülük nem egy Orbán közeli oligarchák kezében van. A politikus szeretne hosszú távon támogatócsoportot a háta mögött tudni a jelentkező kormányok jóvoltából, miután az EU kifogásolja tekintélyelvű irányvonalát – mutat rá Hegedűs Dániel, a berlini German Marshall Alapítvány elemzője. A kormányfőnek, aki önmagát az illiberális demokrácia hívének nevezi, nemigen kell semmiféle kritikára számítania a Nyugat-Balkánról. Két éve menedéket nyújtott autokrata volt macedón miniszterelnöknek, akit megfosztottak hivatalától. 

Magyarország a koronavírus első demokratikus áldozata, de messze nem az utolsó. Ezt állítja a Carnegie Alapítvány egyik tekintélyes kutatója, aki 2014-17 között a demokráciáért és az emberi jogokért felelős államtitkár-helyettes volt az Obama-kormányzatban. Steven Feldstein felidézi, hogy alig egy hónapja Orbán Viktor meglepő sebességgel nyomta át az Országgyűlésen a javaslatot, amely meghatározatlan időre rendkívüli hatalmat adott a kezébe és drákói módon korlátozta a politikai szabadságjogokat. Szakértők körében azonnal megindult a vita, hogy melyik demokrácia esik el legközelebb, miután bizonyos erők autokrata módon megszerzik az uralmat. Ám idáig sehol sem ment végbe a hatalom ilyen fokú központosítása, mint a magyaroknál, habár több helyütt is nagy a politikai felfordulás. De azért látni, hogy több helyütt meggyengül a demokrácia, erőtlennek bizonyul a vezetés, megerősödnek a populisták, fokozódik a bizonytalanság és nem egyszer erővel szereznek érvényt a korlátozásoknak. Márpedig ezek a jelenségek aláássák az államot, és ha nem sikerül megfordítani a folyamatot, akkor igen súlyosak lesznek a politikai következmények. Különösen nehéz a helyzet e tekintetben Brazíliában, Indonéziában és a Fülöp-szigeteken. A brazil elnök nem azt csinálta, mint Orbán. Ő nem saját hatalma növelésére használta a válságot. Azért vesztette el a tömegtámogatást, mert elfuserálta a vírus elleni küzdelmet. Izraelben, Indiában, Lengyelországban és Srí Lankán ezzel szemben a vezetők megkérdőjelezhető módon próbálják megszilárdítani erejüket. Varsóban és Tel Avivban populista túlkapások jelei mutatkoznak, de ezek valójában egy hosszabb erjedési folyamatot tükröznek. A legnyugtalanítóbb ugyanakkor Nigéria és Kenya, ahol a biztonsági szolgálatok erőszakkal tartják fenn a vesztegzárat. A kenyai rendőrség ilyen okokból egy alkalommal 12 embert lőtt agyon. A koronavírus nagy vizsga a demokráciák számára az egész világon, még akkor is, ha a politika nem mindenütt terjeszkedik túl oly módon, mint Magyarországon. De ha intenzívebbé válik a demokratikus visszacsúszás, akkor a jogállam is a vírus áldozatai közé tartozhat. Kimúlnak ugyanis rendszerek, amelyek nem voltak képesek ellenállni vezetőik tekintélyelvű hajlamainak.

Az unió ugyan egyelőre nem lát okot, hogy közbeavatkozzon a rendkívüli állapot miatt elhatározott magyar törvény kapcsán, ám a bírálók szerint itt egy igencsak demokráciaellenes jogszabályt lehet tetten érni. Mindenesetre az Orbán-kormány roppantul örült, mert úgy érezte, hogy menlevelet kapott a Bizottság alelnök asszonyától, aki azt közölte a múlt héten, hogy az eddigi elemzések nem támasztják alá a jogsértés vádját. A miniszterelnök és a kabinet ujjongott. Azóta szinte naponta szólítják fel az ellenoldalt, hogy kérjen bocsánatot az állítólagos magyarellenes hecc- és dezinformációs kampányért. A politikus és támogatói azt hangoztatják, hogy Magyarország természetesen továbbra is kifogástalan jogállam. De lehet, hogy az EU nem járt pontosan a dolgok végére. Hiszen a felhatalmazási törvény elfogadása óta Orbán 115 dekrétumot adott ki, ezek közül több igencsak érinti az adatvédelmet, az információ szabadságát és más polgárjogokat. Szakértők sok esetben kétségbe vonják az arányosságot. Jó néhányszor a rendelkezések semmilyen kapcsolatban sincsenek a koronavírus elleni küzdelemmel, időnként még az indoklásból is hiányzik ez az érv. Az alkotmányjogász Halmai Gábor azt mondja, a miniszterelnök diktátorként irányít és semmiféle állami mechanizmus nem képes megálljt parancsolni neki. Vagyis ő maga az általa hozott törvények egyedüli bírája. A korlátozásokhoz a legtöbb esetben elegendő a vészhelyzetre utalni. És bár ezek az intézkedések elvileg csupán a ragály idejére szólnak, ám nagyon sok közülük utána is érvényben marad, főleg a gazdaságban. De pl. az is, amely bünteti az álhírek terjesztését. A Parlament a rendkívüli állapot miatt nem mondhat véleményt ezekről a dekrétumokról. Halmai szerint azonban már jó ideje egyébként sem működik a jogállam, mert a hatalmat nem ellenőrzi semmi. Most pedig az Orbánnak szavatolt különleges jogosítványokkal már ott tartunk, hogy a rendszer immár formálisan is elvesztette demokratikus jellegét.

CBS 

A tévé szerint hét biztonsági kockázattal jár a Covid-19, ezek közé tartozik, hogy megerősödnek a már most is létező tekintélyelvű irányzatok. Ez utóbbinál az játszik szerepet, hogy olyan benyomás keletkezik, mintha az autoriter kormányok jobban tudnák kezelni a válságot, mint a demokráciák. Ezáltal azután a közvélemény elfogadja az antidemokratikus intézkedéseket is. A másik tényező az, hogy jogállamot elutasító vezetők megpróbálják hatalmuk növelésére kihasználni a nehéz időket. Azt állítják, hogy máskülönben nem tudják megvédeni az embereket, de igazából a hosszú távú ellenőrzés megszerzésén jár az eszük. Ez történik Magyarországon és a Fülöp-szigeteken, valamint Bolíviában és Sri Lankán is, de ők csak megnyitották a sort. Amúgy csak mítosz, hogy az autokrácia többet tud tenni a betegség ellen, mint a demokratikus rendszerek. A hiedelmet javarészt a tekintélyelvű politikusok terjesztik, a tények azonban nem támasztják alá. Elég hozzá megnézni Irán siralmas mérlegét, illetve azt, hogy mennyire eredményesnek bizonyult Új-Zéland, Dél-Korea és Tajvan. A további veszélyek közé tartozik az elhúzódó pénzügyi válság a feltörekvő piacokon, az erősödő politikai instabilitás, a helyzet kiéleződése a gócpontokban, az Iszlám állam újjáéledése, Irán, valamint a folyamatos feszültség az amerikai-kínai viszonyban. Persze ha sikerül viszonylag gyorsan kikísérletezni a kórokozó ellenszerét, akkor ezek a kockázatok értelemszerűen csökkennek. Ám jelenleg nem csupán a közegészségügy és a gazdaság van bajban, hanem a nemzetbiztonságra is jó pár fenyegetés leselkedik. Ha nem találjuk meg rájuk a választ, akkor a következmények egyes esetekben még továbbtarthatnak, mint a járvány és a gazdasági válság közvetlen kihatásai.

PRÓBÁLJ MEG LAZÍTANI!

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: HATÁRÁTKELŐ
2020.05.10.


Európa egy részén a Hofi-slágerből általam önkényesen átvett részlet kezd szerencsére a tendencia lenni, azaz a kormányok így vagy úgy, de megpróbálnak lazítani a korlátozásokon. Így tesznek az osztrákok, németek, magyarok mellett az írek is.

Kezdjük is rögtön az írekkel, már csak azért is, mert Liping szerint az ottani lazírtás esetében kapkodásról szó sincs, más országok gyakorlatához képest nagyon lassú folyamatnak néznek elébe az ott élők.

„A fegyelmezettségre sem lehetett panasz egészen húsvétig illetve az ezzel egyszerre bekövetkező tavaszig. Ez is jól látható nyomot hagyott a görbén, de a potenciálisan 2500 eurós büntetések megtették a hatásukat, s most már csak napi 200 körüli esetre bukkannak, az aktív esetek számának meredek esése mellett.

A mi szempontunkból - különös tekintettel a politikai okokból mindenkor nyitott ír belhatárra - releváns Nagy-Britanniához képest egészen mennyei a helyzet és nem is tűnt egy pillanatig sem úgy, hogy hasonló szituáció alakulhatna ki.

Valószínűleg nem teljesen lényegtelen, hogy az ország első embere egy Trumpra hajazó populista (aki kis híján maga is az áldozatok számát gyarapítja) vagy egy civil szakmáját tekintve orvos.

Hogy Varadkar, a miniszterelnök személyesen mennyiben tehető felelőssé a valóban példaértékű járványügyi intézkedésekért, azt persze nem tudom biztosra megmondani, most mindenesetre egy hasonlóan megfontolt nyitás körvonalazódik, pontosan öt (és egy nulladik) lépcsőben, melyből az utolsó csak augusztus 10-én kezdődik el.

A legelső enyhítés még nem része az öt lépésnek, ezért neveztem el nulladiknak. Eszerint immár a lakóhelytől 5 kilométerre - eddig 2 volt - is el lehet távolodni séta, edzés céljából, természetesen továbbra is social distancing mellett.

Ugyancsak május 5-től az eddig négy fal (vagy ha volt, a kert határa) közé zárt idősek is elhagyhatják az otthonukat ilyen célból, szigorúan távol tartva magukat a társadalom többi tagjától.

Május 18-tól a nem egy háztartásban élők is találkozhatnak a szabadban, az egészségügyi dolgozók gyerekeit fogadják a bölcsődék, ovik, és a nem zárt térben dolgozók fokozatosan elkezdhetnek munkálkodni. Egyes szabadtéri helyszínek is elérhetőek lesznek, s a szabadban áruló üzletek is megnyitnak.

Június 8-tól lehetővé válik mások otthonába látogatni, kinyitnak a könyvtárak és egyes kisebb üzletek, ahol a távolságtartás biztosítható.

Június 29-től már a nélkülözhetetlen dolgozók gyerekeit is megőrzik, kisebb nem-esszenciális üzletek és a játszóterek is kinyitnak, valamint visszatérhetnek dolgozni az alacsony szociális interakciónak kitett dolgozók is. Kisebb csoportosulásokat is engednek.

Július 20-tól a fodrászok, templomok, a nem távmunkában elvégezhető munkakörök és a múzeumok is megnyitnak.

Augusztus 10-től, az utolsó, ötödik fázistól indulhat újra az összes munkahely, s a soron következő tanévtől az iskolák is, s nagyobb csoportosulások is lehetővé válnak.”

A teljes posztot itt találjátok...

PARLAMENTI SZÍNES 12.

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: MELLÁR TAMÁS
2020.05.08.


Amint az várható volt, a 133 bátor fideszes képviselő (copyright by Orbán Viktor) megszavazta a felhatalmazási törvényt, a biztonság kedvéért azért a Mi Hazánk frakció is besegített. Az eredmény borítékolható volt, de azért a Fidesz még egy csapdát is elhelyezett az ellenzéknek a házszabálytól való eltérés kérésével. Ehhez ugyanis 4/5-ös felhatalmazásra lett volna szükség, amely csak az ellenzék támogatásával lett volna meg. Azért vált ez a kérés csapdává, mert ha az ellenzék nem szavazza meg az azonnali tárgysorozatba vételt, akkor azzal vádolható, hogy hátráltatja a vírusjárvány elleni harcot, ha viszont megszavazza, akkor legitimálja a felhatalmazási törvényben foglalt, korlátlan időre szóló miniszterelnöki teljhatalmat. A szavazás előtt egy órával még úgy látszott, hogy az ellenzék többsége nem tud dönteni, ezért inkább nem vesz részt a szavazáson, amivel lehetővé teszi a kormánytöbbség számára a 4/5 elérését és így a tárgysorozatba vételt. Aztán mégiscsak a nemmel szavazás kapott többséget, ezzel az ellenzék markánsan kifejezésre juttatta, hogy semmilyen módon nem járul hozzá egy olyan törvény elfogadásához, amely a miniszterelnöknek korlátlan hatalmat biztosít. Nagyon örültem ennek a fordulatnak, mert a magam részéről az elejétől fogva ezt az álláspontot képviseltem, egyszerűen azért, mert egy ilyen nagy fontosságú ügyben a hosszú távon megőrzendő erkölcsi értékek mellett kell kiállni, és nem a rövid távú politikai érdekek szerint cselekedni.

Még most is a fülembe csengenek Orbán Viktor szavai, amelyeket a felhatalmazási törvényről szóló rövid parlamenti vitában mondott: bízzanak bennem, nem fogok visszaélni a hatalommal. De még hármat sem kukorékolt a kakas, amikor már megszegte fogadalmát, és az első adandó alkalommal titkosította a Budapest–Belgrád vasútépítési beruházás adatait, visszavásárolta Mészáros Lőrinctől a Mátrai Erőművet, állami ingatlanokat adott át ingyen Schmidt Máriának, költségvetési forrásokat vont el az önkormányzatoktól, és még hosszan lehetne sorolni azokat az intézkedéseket, amelyeknek semmi közük a járványhoz, de annál inkább a saját politikai és gazdasági hatalmának megerősítéséhez.

A kormányzati propaganda igyekezett mindenkit, elsősorban a külföldi megfigyelőket arról biztosítani, hogy a híresztelésekkel szemben az Országgyűlés továbbra is rendesen működik. Hát igen, már ha rendes működésnek lehet azt nevezni, hogy az éj leple alatt egyes kormánypárti képviselők (beleértve a miniszterelnök-helyettest is) sebtében összevágott saláta-törvényjavaslatokat adnak be, amelyeket aztán bizottsági tárgyalások nélkül a fideszes többség megszavaz. A salátatörvényekben többnyire egymással összefüggésben nem lévő, távoli dolgok szerepelnek, azonban két dolog mindenképpen összeköti őket: egyfelől semmi közük a vírusjárvány okozta válság kezeléséhez, másfelől a miniszterelnök már régóta radikális változtatást akart ezeken a területeken (például a közalkalmazotti jogviszony megszüntetése, egyetemek privatizálása), de eddig nem merte meglépni őket. Most minden bizonnyal abban bízik, hogy a vírusválság jótékony leple borul az intézkedésekre, és a társadalom nagy többsége észre sem fogja venni, vagy ha észreveszi is, nem tud protestálni ellene, még csak az utcára sem mehetnek ki az érintettek demonstrálni.

Április elején a miniszterelnök bejelentette, hogy néhány napon belül napvilágot lát minden idők legnagyobb válságkezelő gazdasági programja. Nos valóban, több részletben nyilvánosságra kerültek a program fő elvei és keretszámai. Érdemes megjegyezni, hogy a történelmi jelentőségű, grandiózus gazdasági program nem a Pénzügyminisztériumban, de még csak nem is a Magyar Nemzeti Bankban, hanem az Innovációs és Technológiai Minisztériumban készült. És nem a kormány vezető közgazdászai közül került ki az, aki ismertette, hanem egy műszaki ember, Palkovics miniszter úr hadarta el 19 percben mindazt, amit a programról tudni kell. Csak találgatni lehet, miért pont rá esett a miniszterelnök választása, talán csak nem azért, mert az innovációs miniszter úr kutatási területe a fékrendszerekhez kapcsolódott, és most a válság miatt erősen le fog fékeződni az előző évek magas növekedési üteme. Mindenesetre az ismertetett kormányprogram alig tartalmazott olyan célokat és ezek megvalósításához szükséges forrásokat, amelyektől a visszaesés lassulását vagy a növekedés újbóli elindulását várhatnánk. Így aztán az annyi munkahelyet teremtünk, amennyit a vírus elpusztít miniszterelnöki jelmondata és a munkaalapú társadalom szlogenje nem több, mint üres deklaráció, mert a nyilvánosságra került program keretszámai ezt nem támasztják alá.

A válságkezelő kormányprogram nyilvánosságra hozatala után 14 közgazdász kollégámmal együtt röviden összefoglaltuk, miként látjuk magát a programot, és véleményünk szerint milyen hathatós intézkedésekre lenne szükség. Ezeket most itt nem ismétlem meg, de három megállapításunkat azért kiemelném: (1) ez a program nem fogalmazott meg egyértelmű célokat és eszközöket (nem öntötte jogi formába azokat), (2) a válságkezelésre elkülönített források elégtelenek a várhatóan jelentős gazdasági visszaesés kezelésére, (3) a kormány nem fogalmazott meg olyan intézkedéscsomagot, amely kezelné a kialakulóban lévő súlyos szociális válságot...


ÉS AKKOR A KORMÁNY ELKEZDTE SZÁMOLGATNI, MILYEN ÉV LEHET 2021 - A HVG HETI GAZDASÁGI ÖSSZEFOGLALÓJA

HVG ONLINE
Szerző: hvg.hu
2020.05.10.


A kormány 3 százalékos GDP-csökkenést vár 2020-ra, majd jövőre gyors kilábalást, az Európai Bizottság sokkal pesszimistább. A német autóipar összezuhant, a debreceni BMW-gyár építését is elhalasztották. Vidéken lassan újraindul az élet, de a cégek még nagy bajban vannak. Ez a hvg.hu heti gazdasági összefoglalója.

A koronavírus-járvány árnyékában elkezdte a kormány megtervezni a 2021-es költségvetést. Az már nem újdonság, hogy a parlamenti nyári szünet előtt akarják megszavaztatni a büdzsét, de most még azt sem igazán lehet tudni, másfél hónap múlva milyen állapotban lesz a gazdaság. Maga Orbán Viktor jelentette be, hogy a járvány miatt a 2020-as költségvetést áttervezik, az eredményt azonban nyilvánosságra sem hozták. Vagyis Magyarországnak jelenleg nincs olyan nyilvános költségvetése, amiről ne lenne egyértelmű, hogy már köze sincs a valósághoz. De legalább találtak 420 milliárd brüsszeli forintot gazdaságvédelemre.

De a héten közzétette a kormány a konvergenciaprogramot is. Az EU által elvárt középtávú gazdasági terv szerint a GDP idén 3 százalékkal csökkenhet, a hiányt pedig az ígértnél jobban elengedik, a GDP 3,8 százalékáig. 2021-re már 4,8 százalékos növekedést várnak, azaz a gazdaság gyors visszapattanását remélik. A munkanélküliség is megnőhet 5,6 százalékosra, ami ellentmond Orbán Viktor ígéretének, hogy három hónapon belül mindenkinek lesz állása. Az is kiolvasható a számokból, hogy GDP-arányosan évről évre kevesebbet költ a kormány az oktatásra és a nyugdíjakra...

ERDÉLYI KATALIN A HÉT LEGFONTOSABB TÉMÁIRÓL BESZÉLGETETT A PARTIZÁN TÁRSALGÓ CÍMŰ MŰSORÁBAN (VIDEÓ)


ÁTLÁTSZÓ / TÁRSALGÓ 
Szerző: PARTIZÁN
2020.05.09. 


  Erdélyi Katalin a Partizán eheti  
  Társalgó című műsorában Tóth 
  Richárddal, a HVG újságírójával, 
  Lehoczki Noémivel, a Balra Át – A 99% 
  blogja szerzőjével, és Gulyás Márton 
  műsorvezetővel beszélgetett a hét 
  legfontosabb témáiról: a gazdasági 
  válságról, az Isztambuli Egyezmény 
  ratifikálásának parlamenti 
  elutasításáról, a Facebook újonnan 
  létrehozott “Legfelsőbb Bíróságáról”, 
  valamint arról, hogy vajon 
  demokratikus vagy autoriter rendszerek 
  kezelik-e hatékonyabban a koronavírus-j
  járványhoz hasonló válsághelyzeteket.

A Partizán-csatorna Társalgó című műsorában Gulyás Márton műsorvezető minden pénteken átbeszéli vendégeivel a hét legfontosabb eseményeit. A műsor eheti adásában Tóth Richárd, a HVG újságírója, Lehoczki Noémi, a Balra Át! blog szerzője, és Erdélyi Katalin, az Átlátszó főszerkesztő-helyettese voltak Gulyás vendégei.

Az adásban 4 témáról volt szó:
- a koronavírus-járvány okozta gazdasági válságról,
- az Isztambuli Egyezmény ratifikációjának parlamenti elutasításáról,
- a Facebook újonnan létrehozott “Legfelsőbb Bíróságáról”,
- és arról, hogy vajon demokratikus vagy autoriter rendszerek kezelik-e jobban a válsághelyzeteket

Az egy órás műsor a Partizán Youtube-csatornáján és itt is megtekinthető.

KAPÓRA JÖTT A VÍRUS, A POLGÁRMESTER EGYEDÜL DÖNTHET A VITATOTT SZÁLLODAÉPÍTÉSRŐL

INDEX
Szerző: CSATÁRI FLÓRA DÓRA
2020.05.10.


Az Öreg-tó partján a Hell Energy érdekeltségébe tartozó cég építkezne. A koronavírus miatt nem lehet tüntetni, és népszavazást sem tarthatnak, sőt már a képviselő-testület egyetértésére sincs szükség a döntéshozatalban. A történet lényege dióhéjban:

- A tatai Öreg-tó körül már februárban is forrtak az indulatok, ahogyan arról már beszámoltunk, ekkor egy fizetős strand és egy luxusszálloda építésének híre is borzolta a kedélyeket.

- Korábban aláírásgyűjtéssel és népszavazási kezdeményezéssel is megpróbálták megakadályozni civilek, ellenzéki pártok és ellenzéki képviselők is az Öreg-tó körüli nagyberuházásokat, mert attól tartanak, a tó ezektől elveszítené a hangulatát.
- A járvány miatt bevezetett különleges jogrenddel a város fideszes polgármestere, Michl József egy személyben dönthet, és már határozott is arról, hogy kiemelt fejlesztési helyszínként kezeli a tópartnak azt a részét, ahová a Hell Energy érdekeltségébe tartozó Avalon építkezne. A kérdés a helyi Fideszt is megoszthatja...

MEDGYESSY: …AZÉRT NEM KÉRHET A KORMÁNY HATÁRIDŐ NÉLKÜLI FELHATALMAZÁST

HÍRKLIKK
Szerző: NÉMETH PÉTER
2020.05.09.


„A megingathatatlannak hitt hatalmi helyzetben a kormánypárti képviselők olyan elbizakodottá váltak, hogy azt hiszik, nyugodtan lesöpörhetik magukról az ellenzék kritikáit. Úgy érzik, csak ők tudnak jót tenni a népnek. Én elhiszem nekik, hogy jót akarnak, csak éppen a demokrácia nem ilyen. A demokráciában bizony be- és el kell tudni számolni arról, hogy mit miért tettem” – így fogalmazott Medgyessy Péter volt miniszterelnök a Hírklikknek adott interjúban. Azt is elmondta: noha nem szeretné, ha Orbán Viktor maradna hatalmon, de szerinte jó lépéseket tesz. Azt a kritikát azonban megfogalmazta, hogy a vírus okozta károk kezelésében nem nyújt megfelelő segítséget a leszakadóknak.

Még az interjú előkészítésekor arra hívta fel a figyelmemet, hogy ön egyetlen politikai vonalnak sem felel meg. Miért tartotta fontosnak ezt előre közölni?

– Ez fontos kérdés, de két oldalról kell megfogalmazni, vagyis tényleg tudni kell, hogy én nem felelek meg minden politikai vonalnak, de nekem sem felel meg minden politikai vonal. Sőt: egyik sem felel meg nekem. És azért tartottam fontosnak előre tudatni, mert közben meg azt gondolom, hogy az ország számára borzasztó fontos volna, ha a megszólalókban, a megszólaltatottakban lenne tárgyilagosság, gondos mérlegelés. Ha előbb felmérnék azt, mi a rossz, mi a jó, és csak utána alkotnánk véleményt. Márpedig ez a megközelítés hiányzik ma, és nem is ezt várják el az interjúalanyoktól sem. Szekértáborok vannak, illetve van egy szekértábor, és vannak szabadcsapatok. A szekértábor a kormányzópárt és annak holdudvara, a szabadcsapatok meg az ellenzéki pártok. Én éppen ezért szerettem volna megőrizni egyfajta távolságot mindegyik politikai formációtól, és azt is jelezni, hogy vannak szimpatikus vonásai minden politikai irányzatnak...

UGRÁS A SÖTÉTBE – KILÁTÁSTALAN HELYZETBEN A NEHÉZ SORSÚ GYEREKEK

168 ÓRA
Szerző: TÓTH ANDREA ÉVA
2020.05.09.


Eszközhiány, áramszegénység, digitális helyett papíralapú oktatás, vissza nem küldött leckék, növekvő leszakadás. Több tízezer, egyes becslések szerint majdnem százezer közoktatásban részt vevő gyerek sorsa ez most a járvány alatt. Ha nem lépünk a vészhelyzet után, akkor komoly bajjal nézhet szembe a társadalom.

A Klebelsberg Központ vezetője, Hajnal Gabriella szerint az állami rendszerben tanuló 750 ezer általános és középiskolás közül 30-35 ezret nem tudnak digitálisan oktatni eszközhiány, hiányzó infrastruktúra vagy a családi háttér problémái miatt. Ez öt százalék, amit ő nagyon jó aránynak tart. Különösen úgy, hogy az oktatásból ők sem maradnak ki, mert papíron megkapják a feladatokat.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK
2020. április 25.
Naponta bejár most is 6-700 gyerek az iskolába, a szüleik nem tudtak otthon maradni velük


A háztartások internettel, számítógéppel és okostelefonnal való ellátottságára épülő becslések azonban ennél lényegesen magasabb arányokat valószínűsítenek. Már a legalapvetőbb tárgyi feltételekkel is probléma van. Sokszor a folyamatos áramellátás sem biztosított. 95 ezer háztartás a nagyobb baj megelőzése érdekében kártyás villanyórával van felszerelve, hogy éppen van-e áram, az a pillanatnyi fizetőképességtől függ, mert csak annyi áramot fogyaszthatnak, amennyit előre kifizettek.

Olyan háztartások is akadnak, ahol egyáltalán nincs áram, mert a felgyűlt hátralékok miatt már a járvány kezdete előtt kikapcsolták, és az órát is leszerelték. Rájuk nem vonatkozik az azóta az új esetekre meghirdetett kikapcsolási és leszerelési moratórium.

Gyakori, hogy nincs net, de ha van, akkor a számítógép (laptop) hiánya okoz gondot. Ezt helyettesítheti az okostelefon, de ha nincs pénz feltölteni, akkor ez sem megoldás. A mélyszegénységben élő családokban magasabb az átlagos létszám, gyakoribb három generáció együttélése, ugyanakkor többnyire kis alapterületű, komfort nélküli lakásokban élnek. Kutatói tapasztalatok szerint most, hogy kényszerűen mindenki otthon van, a zsúfoltság még elviselhetetlenebb. Ilyen körülmények között lehetetlen biztosítani, hogy a gyerek az iskolából kapott feladatok elvégzésére tudjon koncentrálni. Különösen úgy, hogy közben a legelemibb létfeltételek megteremtése is komoly gondot okoz a családnak.

KENTAURBESZÉD - VÉGE A DALNAK

NÉPSZAVA 
Szerző: Hunčík Péter
2020.05.09.


...Ezzel eljutottunk a Híd-MKP vita lényegéhez: hogyan képzeljük el a jövőt. Először is itt van az ún. nemzetállami koncepció, amit Orbán képvisel. Kérdés, egy erős nemzetállamot ki fog rábírni arra, hogy jól bánjon a kisebbségeivel. Én szkeptikus vagyok, hiszen a XX. századi tapasztalatok nem arról szólnak, hogy az erős nemzetállamok a kisebbségi kérdésekben meg tudnának egyezni egymással. Ha viszont nincs megegyezés, akkor marad a sérelmi politika, a feszültség és a konfliktusok. Meggyőződésem, ha nincs az EU (és a NATO!), akkor az elmúlt 30 esztendő máshogyan nézett volna ki Közép-Európában. Magyar politikusok szájából többször elhangzott, hogy a magyarok nagy gondja az, hogy a szomszédaink (és általában a nagyvilág) nem értik meg a mi speciális gondjainkat (a nyelvi izolációtól kezdve, Trianonon és az utolsó csatlós problémáján keresztül egészen a behúzott nyakú, örökké vesztes kádári kisember problémájáig). Ebben az állításban sok igazság van. Ha viszont a szomszédaink között akad néhány empatikus, nyitott szemléletű ember, aki hajlandó tárgyalni velünk, akkor miért viselkedünk elutasító módon? Miért nem tudjuk elfogadni azt a politikát, amely épp az ilyen együttműködésre helyezi a fő hangsúlyt? Lásd a Híd törekvéseit.
***
Néhány hónappal a választások előtt az MKP és a Híd vezetői rádöbbentek, hogy az elmúlt évek során úgy tönkreverték egymást, hogy egyiküknek sincs esélye a parlamentbe jutásra. Megvolt tehát az előbb említett közös cél, és lett volna értelme az összefogásnak. Egy közös, ún. választási párt biztosan elérte volna az 5 százalékot. Mindkét párt vezetői tudták, hogy a legkisebb közös nevező - a parlamentbe jutás - alapján kell megoldást keresni. Néhány megbeszélés után a Híd és az MKP legfelső vezetői bejelentették, hogy megtalálták (meg fogják találni) a megoldást. Mégiscsak lesz magyar parlamenti képviselet Szlovákiában. Aztán megcsörrent a telefon az MKP irodájában. Pestről jött a hívás. A telefonáló elmagyarázta az MKP vezetőinek, hogy az együttműködésen kívül van más megoldás is. A nem együttműködés. 

Február 29-én egyik párt sem érte el az 5 százalékot. Ám szomorúságra semmi ok. Az MKP az elmúlt évek során egyszer sem jutott be a parlamentbe, de a jószívű barátok támogatásának köszönhetően a párt túlélte a hét (tíz!) sovány esztendőt és a hűséges pártvezetők is helyükön maradhattak. 

Meg vagyok győződve arról, hogy az MKP ki fog bírni még egy parlamenten kívüli ciklust. És abban is biztos vagyok, hogy a Híd ebben a formában nem fog többé talpra állni. Tehát a következő választásokon az MKP-nak nem lesz ellenlábasa Szlovákiában. 

Jól ki volt ez spekulálva!

VARGA JUDIT SZERINT NYUGATON LIBERÁLIS VÉLEMÉNYDIKTATÚRA VAN, MAGYARORSZÁGON PEDIG SAJTÓSZABADSÁG

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2020.05.09.


A dekázó “igazságügyi” miniszter a Die Weltben publikált hazugságözönéről is beszélt a Magyar Nemzet nevű kormányszócsőnek adott interjújában, amelyben azt mondta, hogy “a koronavírus-törvény kiállja a jogállamiság próbáját, és az élet azt bizonyítja, hogy nincs veszélyben a sajtószabadság Magyarországon”. Saját irományának jelentőségét úgy értékelte, hogy “a nyugati liberális véleménydiktatúrában felszabadítóan hat az őszintén kimondott szó”. Az “őszinte szó” az, hogy jogállami a törvények és a parlament kiiktatása, a sajtószabadságot nem sérti az 5 év börtönnel való fenyegetés, a nyugati sajtó pedig “liberális véleménydiktatúra”, amely ezt helyteleníti.

Ezek szerint Nyugaton diktatúra van, Magyarországon szabadság. A Nyugat liberális diktatúrája az a követelmény, hogy szabad legyen a sajtó. Magyarországon az a sajtószabadság, hogy lehet központilag szerkesztett médiumokkal hazug propagandát folytatni, a magyar sajtó nagy részét el lehet foglalni, az ellenzéki Népszabadságot ki lehet végezni. A maradék független sajtót pórázon lehet tartani. Erre van a szabadság. Ez a magyar szabadságfelfogás, amely elítéli az olyan liberális véleménydiktatúrát, hogy minden médium szabad legyen és ne avatkozzon a hatalom a tájékoztatásba. Nekik ez elviselhetetlen.

Varga szövegében feltűnő az is, hogy az “életre” hivatkozik, amely bizonyította, hogy senkit nem csuktak még 5 évre börtönre, ami szerinte azt jelenti, hogy sajtószabadság van. Vargának az 5 év börtönnel való fenyegetés semmi problémát nem jelent. Nem véletlen, hogy egy fasiszta rendszer “igazságügyi” minisztere lehet ezzel a jogérzékkel. Ez az orbáni fasizmus lényege, hogy “csak” fenyeget, amíg ez elég, mert a félelem megteszi a magáét. Nem szorulnak arra, hogy használják a terror törvényeit, s erre büszkék. Ez a jogállamiság bizonyítéka, hogy megtehetnék, de nem teszik.

Nem lőnek a tömegbe, pedig megtehetnék, mert bármit megtehetnek saját felhatalmazásuk alapján. Ez a jogállam, hogy nem csuknak bennünket börtönbe, nem tépik le a körmünket, nem lőnek agyon, pedig megtehetnék. Mindez ugyan egy kontroll nélküli, abszolút hatalommal rendelkező diktátor jószándékán és kedvességén múlik, de ő nem él ezzel a hatalmával, amiért hálásnak kell lenni. Az élet bizonyítja ezzel, hogy nincs diktatúra, hanem a jogállamiság teljes dicsőségében pompázik. Az “őszinte szó” az, amikor ezt egy cinikus, gátlástalan nő elmondja...

EGY MAGYAR SINCS EGYEDÜL, KIVÉVE AZOK, AKIKET EDDIG SE VETT EMBERSZÁMBA A KORMÁNY

MÉRCE
Szerző: CSENGEL KARINA
2020.05.09.


A koronavírus-járvány okozta gazdasági megtorpanás a társadalom jelentős részét nehéz helyzetbe hozta. Míg a szerencsésebbek dolgozhatnak otthonról, sokan egyik pillanatról a másikra veszítették el munkahelyüket és vele együtt létbiztonságukat. A magyar kormány ennek ellenére úgy döntött, nem követi a régiós példákat: míg a környező országokban az állam állja a fizetések nagy részét azoknak, akiknek megszűnt a munkája a koronavírus miatt, Magyarország eddig nem lépte meg ezt – és minden jel arra utal, hogy nem is fogja. Orbán Viktor nemrég leszögezte: csak munka és teljesítmény után járhat bér, és az április elején bejelentett „történelmi” gazdaságvédelmi akcióterv eredményeképp mindenkinek lesz is munkája.

A munkanélküliség százezresre ugorhat a következő hetekben, ami már csak azért is borzalmasan aggasztó, mert egy friss felmérés szerint a magyar háztartások harmada (vagyis több mint 3 millió ember) egyáltalán nem rendelkezik annyi megtakarítással, amiből váratlan kiadásokat tudna fedezni. Közülük is az egy vagy több gyereket egyedül nevelő szülők vannak a legrosszabb helyzetben, 66 százalékuknak ugyanis semmilyen tartalékuk nincs.

Bár a kormány gazdaságvédelmi akciótervének részeként elrendelték a hiteltörlesztések és a kilakoltatások felfüggesztését, a végrehajtásokat nem állították le azok esetében, akik csökkentett bért kapnak, így

sokaknak továbbra is leemelik a bérük maradékának akár 50 százalékát is, a munkájukat elvesztő több tízezer ember pedig semmilyen segítséget nem kap.

És persze arról sem feledkezhetünk meg, hogy az anyagiak mellett rengeteg emberre nézve jelent súlyos egészségügyi kockázatot a vírus – sok esetben pedig a kettő nem független egymástól. Társadalmunk legkiszolgáltatottabb tagjai voltak azok, akik elsőként érezték meg a koronavírus okozta veszélyhelyzet viszontagságait. Ők eddig sem igazán számíthattak állami segítségre, de most úgy tűnik, végérvényesen magukra maradtak. Mindeközben Orbán Viktor legújabb győzelmi videója és a teljes kormányzati kommunikáció is minduntalan azt sulykolja belénk: „egy magyar sincs egyedül”.

Ezt már csak azért sem könnyű komolyan venni, mert eddig is rengeteg (pl. beteg, vagy épp beteg hozzátartozóját otthon ápoló, hajléktalan, munkaképtelen, vagy épp a feketemunka világában kizsákmányolt, hitelcsapdába esett stb.) embertársunk élt nyomorogva, valódi szociális ellátás nélkül, tökéletesen magára hagyva ebben az országban. Miért pont most ne lenne ez így?

Hogy hogyan változott meg társadalmunk legsérülékenyebb tagjainak élete az utóbbi másfél hónapban, arról az őket segítő, sok esetben állami feladatokat ellátó civil szervezeteket kérdeztük meg.

Alapvetően két csoportra oszlanak az ügyfelek. Az egyik részük rossz egészségügyi állapotú, idősebb, általában valamilyen krónikus (pl. tüdő vagy szív- és érrendszeri) betegséggel küzd és egyébként is minimális jövedelméből él, a most – és várhatóan az elkövetkező időben – emelkedő élelmiszerárak mellett viszont ez a kis jövedelem egyre kevesebbet ér, ezért egyre nehezebben jön ki belőle. Másik részüket olyan fiatalabb, alacsonyan képzett emberek alkotják, akiknek eddig volt rendszeres munkajövedelmük, vagy épp a próbaidejüket töltötték valahol, a koronavírus miatt viszont az elsők között veszítették el megélhetésüket. Jövedelmük egyébként is alacsony volt, jelentős részük pedig most semmilyen segítségre nem számíthat, tekintve, hogy sokan közülük feketén dolgoztak. Sokan dolgoznak konyhai kisegítőként, takarítóként, illetve az építőiparban, most viszont nincsen se nyitva tartó étterem, se kitakarítható iroda, se építkezés – vázolta a helyzetet a hajléktalan emberek lakhatásáért küzdő Utcáról Lakásba! Egyesület munkatársa, Molnár Viktória...

MÚLT DÜLEDÉKEI

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2020.05.10.


Bocsáss el! – Ezt sírta, sóhajtotta, és remegte istenének Ivan Iljics szenvedésének csúcsain, mert vágyott a halálra. Ezt azonban addig nem nyerhette el, míg szembe nem nézett önmagával, és le nem mállasztotta róla a hazugságot arról, hogy élete szép és értelmes volt. Amikor saját maga is eljutott arra a megállapításra, amit Tolsztoj a szöveg első mondataként felütésként és mellbe vágóan közölt, hogy miszerint: „Ivan Iljics élete egyszerű, mindennapi és iszonyú volt”, amikor hőse képessé vált ennek elismerésére, megszabadulhatott szenvedéseitől, és az arcára halálában kiülő elégedettség azt mutatta, megbékélt magával. De ehhez szembe kellett néznie a múlttal.

Tegnap május kilencedike volt, a Hitler és a nácizmus fölötti győzelem napjának évfordulója és ünnepe, egy olyan dátumé, amikor az emberiség történelmében egyedülállóan a kultúra győzedelmeskedett a gépesített barbárság fölött. Még azok is jó szívvel emlékeztek erre a napra, akiket hetvenöt évvel ezelőtt legyőztek, és hálát adtak a sorsnak, hogy akadt olyan hatalom, amely megszabadította az emberiséget tőlük, így végső soron önmagukat saját maguktól. Hogy felébresztették őket a rémálomból. Azóta azért ténykednek, hogy még egyszer ne történhessen meg velük ugyanez, és ne tehessék meg a világgal azt, amit akkor megtettek.

Ám ehhez szembe kellett nézni a múltjukkal, és belátni, hogy iszonyú volt. Ugyanerre a napra esik az Európai Unió eszméjét és megalakulásának lehetőségét hordozó ünnep is, az Európa-nap. Ez pedig arra emlékeztet, hogy ez a tömörülés – legyen az gazdasági vagy értékek mentén szerveződött – azért jött létre elsősorban, hogy az az iszonyat, aminek a lezárását szintén ez a dátum hordozza, ne ismétlődhessen meg. Alapos ok és indok volt tehát tegnap, ha nem is a csűrdöngölős, hujjogatós mulatozásra, de az elgondolkozásra legalább, az afölött való révedezésre leginkább, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, hol tartunk és hová megyünk egyáltalán.

Ehhez képest és mindezekhez viszonyítva kies hazánkban, legalábbis annak hivatalos helyein ilyesmikről szó sem esett tegnap. Európában egyedülálló az olyan ország, mint a miénk, igazi hungarikum, mondhatni, amelyik még nem végezte el a gyászmunkát, és az egész hetven évvel ezelőtti történelme ott lebeg, mint Kölcsey rémalakja Husztnak romvánál. De nem szembenézni akar a saját rémségeivel, hanem igazolni óhajtja azokat, amitől életünk egyszerű, mindennapi és iszonyú lesz, akárha Ivan Iljicsé, de vele szemben soha nem kapunk elbocsátó feloldozást. Ha van bús magyar soros, akkor ez az, viszont csak magunknak köszönhetjük, ha körülnézünk, és meglátjuk, hová jutottunk...