FREKVENCIAPÁLYÁZAT: HIÁNYPÓTLÁST KÉR A KLUBRÁDIÓTÓL A MÉDIATANÁCS

HÍRKLIKK
Szerző: Hírklikk
2020.12.28.

Hiánypótlást kér a Klubrádió szolgáltatójától a Budapest 92,9 MHz frekvenciára vonatkozó pályázat alaki vizsgálata után a médiatanács, míg a másik két pályázó ajánlatát érvénytelennek minősítette – közölte a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) kommunikációs igazgatósága hétfőn az MTI-vel.

A közleményben azt írták, hogy a médiatanács a Közösségi Rádiózásért Egyesület és az LBK Médiaszolgáltató 2020 Kft. ajánlatát minősítette alakilag érvénytelennek.

A testület múlt heti ülésén hozott döntése alapján, a Kaposvár 93,1 MHz helyi frekvencia közösségi jellegű használatára kiírt eljárás nyertese az egyedüli pályázó Mária Rádió Frekvencia Kft. A tanács elvégezte a Győr 96,4 MHz körzeti és a Mosonmagyaróvár 99,7 MHz helyi frekvenciák közösségi jellegű használatára benyújtott pályázati ajánlatok alaki vizsgálatát, és mindkét esetben nyilvántartásba vette az egyedüli pályázót, a Katolikus Rádió Zrt.-t...

ITT OLVASHATÓ

INDIKÁTOROK, TÁRSADALMI HATÉKONYSÁGMÉRÉS

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2020.12.27.

Mostanában megint sokat gondolkodom ezen. Írtam már róla itt is, többször is, de most talán megint árnyaltabban látom, így az év végi értékelések idején.

Sokszor írtam már le, mennyire rossz, hogy a rendszer működésében nincsen olyan típusú hatékonyságmérés, mint amit mi, civilek próbálunk beépíteni a működésünkbe. Meg azt is, hogy az uniós fejlesztések indikátorszámai mennyire becsapósak, és tulajdonképpen nem mutatnak igazi hatást, legyen az képzés, vagy más projekt, hiszen leginkább a bevontak számával érvelve kommunikálják sikeresnek az egész fejlesztést.

Azt is írtam már talán, hogy sokszor jó lenne látni a ráfordítást egy főre bontva. Mert az, ha az eredményeket firtatjuk, a ráfordított pénzek függvényében szerintem elég pontosan mutatná, hogy talán már a tervezéskor látni kellett volna, hogy nem jó így. Mondjuk pl. egy átképzés esetében. Mert ki van az számítva, hiszen erre épül a költségvetés, de ott a számítás alapja a “térségben elfogadott óradíj”. Ehhez igazodik a többi, és ezért lesz fontos, hogy elvégezzék a jelentkezők a tanfolyamot, nehogy már a végén vissza kelljen fizetni….és amit a legtöbb esetben elég csak jelenléttel igazolni, vagy, ha van is valami vizsga, az olyan könnyített, hogy köszönő viszonyban sincs az iskolarendszerben elsajátított szakmával. (Tisztelet a kivételnek persze.)

No meg, milyen remekül hangzik, hogy mondjuk “a képzési programokat eredményesen végzők száma meghaladta a 2700 főt”…de összesen vajon mennyit fordítottak erre, és mi a hasznosulása? Ha látnánk, hogy egy fő képzése mennyibe került, és tudnánk, hogy ezzel tartósan a munkaerőpiacon maradtak-e, és mindez mobilissá tette-e őket, vagy stabilizálta-e az életüket, akkor lehetne eredményként értékelni. A pályázatok évi nyomonkövetése, legalábbis én azt tapasztaltam, adminisztratív úton történik, így ezekből nagy következtetéseket nem lehet levonni.

Szóval, szerintem az indikátorok, és a társadalmi hatékonyságmérés nem ugyanaz. Az alapja lehet egy indikátorszám, de önmagában ez nem elég, tartalom nélkül.

Mondok egy példát, talán így jobban érthető. Egy általános iskola eredményességének mérése az is, hányan fejezik be a nyolcadik osztályt, évismétlés, lemorzsolódás nélkül. Az iskolák büszkén leírják, eredményként meghatározva azt is, hogy tőlük mindenki továbbtanul. Mondjuk ezt én sosem értem, hogy miért tekintik ezt eredménynek, mikor persze, hogy mindenki beiratkozik a középiskolába… hiszen a tankötelezettség a 16. életévig tart.

A sikeresen elvégzett nyolcadik osztály után továbbtanulók számát tehát az eredményes működés igazolását szolgáló indikátorként használják. Ám azt, hogy ehhez milyen tudás társul, vagyis milyen tartalom van mögötte, az…. mondjuk úgy, hogy elég nagy különbségeket mutat….és ezt igazából nem nézi senki. Így elég nagy különbségek vannak abban, hogy nyolcadik végére milyen szinten vannak birtokában a gyerekek az alapkészségeknek. Nem tarthatják az általánosban őket a végtelenségig, mindenki szabadulni akar a problémásaktól, és a szegregált iskolákban azért belőlük van bőven, ám ők nem fognak megfelelni ilyen alapkészségekkel a középiskolai szintnek, és aztán ki is esnek, 16 évesen.

Tehát a szám azt mutatja, hogy sikeres az iskola, ám a tartalom nem támasztja ezt alá.

Vagy nézzünk egy másik területet: telepfelszámolási programok, lakhatási szegénység felszámolása, ott olvashatunk ilyeneket: “37 szegregátumban… 342 lakás felújítása történt meg”. Vajon mennyiből, és mennyire képesek megtartani ezeket azok a családok, akik nem rendelkeznek önfenntartási képességekkel? Hány olyan program volt már, amiben leamortizálódtak a nekik épített, vagy felújított házak egy idő után?

És a közmunkaprogramok? Szociális szövetkezetek? Mennyiben hatottak a bevont emberek életére, és mennyibe kerültek? Megérték-e a befektetést? Hallani, hogy ezeknek a programoknak az infrastrukturális részei olyan eszközparkkal látták el az önkormányzatokat, amivel igazán nem tudnak mit kezdeni, mert nincs aki működtesse, állnak az élelmiszerfeldolgozó-, brikettáló-csomagológépek, amibe sok támogatás ment át…hasznosulás nélkül. Ezeket mérik valahogy?

A Gyerekesély Programok? Milyen hatékonysággal érik el azt a célcsoportot, akikre a munkájuknak irányulni kellene? És ha elérik, ott milyen változásokat tudnak felmutatni? Már a második ciklusát éljük…

Biztos, hogy nem jól van így. Az indikátorok ma azt hiszem, sokkal inkább egy kényszeres bizonygatási eszközévé váltak a sikeresre kommunikált beavatkozásoknak. Amelyek nem is olyan sikeresek. Ha nem így lenne, akkor a társadalmi leszakadásra fordított hatalmas összegeknek ennyi év után már eredményeket kellene felmutatni.

Szerintem egyébként teljesen másképp kellene értelmezni ezt az egész társadalmi hatékonyságot. Másfajta alapokra kellene tenni a mérést, és persze be kellene építeni a rendszerbe.

Először is nem területekben, hanem folyamatokban kellene gondolkodni, aminek két fontos feltétele van: az időbeliség, és a beágyazottság. Meg kellene határozni egy hosszabb távot a változásokhoz, amin belül még résztávokat is ki kellene jelölni, és nem egy-két, vagy akár öt éves szakaszokban gondolkodva pusztán számokkal bizonyítani a mindenáron eredményes fejlesztést. Sikernek pedig csak azt lehet elkönyvelni, ami külső beavatkozás nélkül képes működni. Egy év alatt a társadalmi leszakadásban nincs ilyen siker. Még kettő alatt sem. Még öt alatt sem.

A beavatkozási pontokat pedig össze kellene hangolni… mert különálló területekkel nem lehet fejleszteni, pláne ha azok ellentétesen hatnak. Ha pl. szegregált iskolából alakészséghiányosan kerülnek ki a gyerekek, hiába adnak a családnak összkomfortos házat, ahol egyébként a szülők is tanulatlanok, ott ez nem fog az életükben változást előidézni, a szegénység átörökítése történik csupán. És hiába iskolázzák be a szülőket újra kompetencialapú képzésre, ha ezek nincsenek a bevont képességhiányos felnőttek szintjéhez és lehetőségeihez igazítva, nem fog változást hozni, hiába vesznek részt rajta. Sokan vannak már több OKJ-s bizonyítvánnyal is… ugyanabban a közmunkában, és ugyanabban az élethelyzetben, amiben eddig is voltak.

A másik, hogy nem pusztán számokkal, hanem a számok mögötti tartalmakkal kellene foglalkozni. Mert szerintem mára tökélyre vittük már az elszámolásokban a számokkal történő igazolást, az indikátorkényszert. Ez egy olyan mókuskerék, amiből nagyon nehéz kiszállni, és ráadásul, ha van pénz benne, egyre inkább terjed, hogy a legfontosabb a menedzsment munkája, akiknek a munkaidejét ma már leginkább az teszi ki, hogy adminisztratív úton, számadatokkal igazolják a munkájuk sikerességét. A terepi munka másodlagossá válik…pedig abban van a lényeg.

Most biztosan van, aki azt mondja, okoskodok, miért nem csináljuk így, ha ennyire látom, mi a hiba. Nos, mi így próbáljuk. De a probléma társadalmi beágyazottságának csak egy részére tudunk hatni. Mert pl. nem tudunk a szegregált iskolarendszerre, és annak összes hozadékára semmilyen hatással lenni. Vagy nem tudunk a feketegazdaságra sem. És még egy sor dologra, ami az állami rendszer részeként, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésére lenne hivatott. De többnyire növeli azt és nem csökkenti. És iszonyú pénzek folynak el… a rendszeren belül is, és a pályázati forrásokban is. Vakon van a rendszer…többnyire nem mér, ahol mér, ott pedig nem megfelelő eszközökkel, csak számadatokat gyűjtve. Amibe pedig sok minden belefér.

Rendszerszinten pedig azt átvinni, hogy nézzünk szembe reálisan a helyzettel, mérjük meg a hatékonyságát, és tervezzük újra… hát, erre most nem látok esélyt.

ITT OLVASHATÓ

SUSOGÓ JUHARLEVELEK

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: KERTÉSZ ÁKOS
2020.12.23.

I.

Esztétikai közhely: a boldogság nem ábrázolható, csak ha veszélyeztetett. Hogy valaki reggel boldog, este boldog, másnap is boldog, harmadnap is boldog, az maga a dögunalom. Kanadáról ezért nehéz írni. Mióta a lábunkat Kanada földjére tettük, csak jó történt velünk.

Bárhonnan nézve Kanada a béke szigete. A tolerancia, a megértés, az elnézés, a barátság és a szeretet földje.

Ezek itt színvakok, nem látják a bőr színét. Itt nincs fekete meg fehér meg sárga, meg kreol – csak ember van. Aki itt él, az kanadai és kész.

Ülök még egy kicsit a reggeli tornám után a szobabiciklin, kibámulok az ablakon. Nyolc éve vagyok Kanadában. Valamivel több mint egy éve vagyok kanadai állampolgár. Ez a hazám.

Ezen belül a szűkebb hazám Québec. Québec Kanada második legnépesebb tartománya Ontario után. Ez az egyetlen, ahol túlnyomórészt francia nyelvű a lakosság.

Apám kimondottan frankofón volt. Jól beszélt franciául, imádta a francia nyelv pontosságát, a szellem könnyedségét, derűjét, a társadalom demokratizmusát. Itt minden nő, az utcaseprőtől, a márkinőig Madame; ezzel jött haza párizsi útjairól. Ebben a szellemben minden hölgynek, a rikkancstól a grófnőig ‒ tanított engem ‒ kezicsókolom jár Magyarországon. Franciák között mindig érzem korán eltávozott apám szellemét...

ITT OLVASHATÓ

BUKÁS ESETÉN, ORBÁN ÉS TÁRSAI FELVEHETIK A POFÁTLANNAK TARTOTT VÉGKIELÉGÍTÉSEKET - ORBÁN TÍZ ÉVE (3. RÉSZ)

HÍRKLIKK
Szerző: KARDOS ERNŐ
2020.12.27.

Az 1. rész itt, a 2. rész itt olvasható.

Sorozatunkban a napi hírek tükrében felvillantjuk Orbán Viktor kormányzásának eseményeit. Azokat a döntéseket, amelyek megalapozták a Nemzeti Együttműködés Rendszerének nevezett kormányzás politikáját, s alapvetően meghatározták az ország lakóinak mindennapjait. Egyébként Orbán értékelése szerint az elmúlt tíz év olyan sikertörténet, amely az elmúlt száz év legsikeresebb fejezete is egyben. A miniszterelnök kiegyensúlyozott fejlődést lát, gazdasági eredményeket, amelynek előnyei a legszegényebb rétegekhez is eljutottak. Ezzel szemben a kritikusok a demokrácia leépítését, a közszolgáltatások színvonalának drámai romlását, a korrupció elszabadulását látják. A második Orbán kormány tíz évvel ezelőtt, 2010. május 29-én alakult. Portálunk heti rendszerességgel felidézi ennek a tíz évnek a történéseit – ahogyan ma látjuk.

A hatalomra kerülő Fidesz 2010 nyarán az akkori frakcióvezető, Lázár János javaslatára elfogadta a „pofátlan végkielégítéseket” sújtó adót. A jogszabály ugyan csak az év második felében, október 1-jén lépett életbe, de a 98 százalékos adót január 1-jétől (öt évre!) visszamenőleges hatállyal vetették ki. A jogszabály alapján elvontak minden, állami forrásból származó jogviszony megszűnéséből származó végkielégítés 2 millió feletti részét.

Lázár a beterjesztéskor azt mondta, hogy nem a demokrácia, hanem a pofátlan végkielégítések vannak veszélyben. A visszamenőleges hatályú törvényhozás, illetve a jog- és vagyonbiztonság megsértése miatt, azonban a jogszabályt az Alkotmánybíróság egyhangú döntéssel megsemmisítette. A Fidesz frakcióvezetője ezek után „megteremtve a döntés alkotmányos alapját” olyan javaslatot tett a törvényhozásnak, amely az ügyben elvonta az Alkotmánybíróság hatáskörét. A 98 százalékos különadót egyszerűen kivette a taláros testület ítélkezésének hatálya alól...

ITT OLVASHATÓ

SZABAD SZEMMEL: MÁR A JÖVŐ ÉV ELEJÉTŐL MAGYARORSZÁG ÉS LENGYELORSZÁG KÖRMÉRE NÉZNEK - A NÉPSZAVA NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2020.12.28.

Tagesspiegel

Az Európai Bizottság alelnöke megerősítette, hogy a jogállamiság ügyében már a jövő év elejétől Magyarország és Lengyelország körmére néznek. Vera Jourová hangsúlyozta, hogy ehhez már az új mechanizmust használják, mert akárki is van hatalmon, az alapértékeket be kell tartania. Ugyanakkor elárulta, hogy a kedvezőtlen előjelek ellenére sem számolt a magyar-lengyel vétóval.

Felidézte, hogy két éve ő vetette fel: kössék össze a támogatások kifizetését, illetve a demokratikus normák tiszteletben tartását, de akkor még legfeljebb csak álmaiban gondolta, hogy ilyen szankciós lehetőségekhez jut Brüsszel. Ám a segélyalap, illetve a hétéves költségvetés keretében annyi pénzt osztanak szét, hogy meg kell erősíteni az uniós források védelmét. Nem kaphatnak anyagi segítséget olyan kormányok, amelyek elvetik a demokratikus értékeket.

Ugyanakkor szólt arról, hogy a jogállami mechanizmus nem csodafegyver. Keményen kell küzdeni azért, hogy szükség esetén valóban csökkenteni lehessen a szubvenciókat a vétkes államok számára. Azon kívül továbbra is használni kell az összes eddigi lehetőséget a jogállamiság kikényszerítésére. Abban azonban változatlanul bízik, hogy az Európai Bíróság nem évek, hanem hónapok alatt bólint rá az új feltételrendszerre.

Nem ért egyet azzal, hogy a függő helyzet miatt Orbán Viktor simán kihúzhatja a választásokig, anélkül, hogy a haja szála is meggörbülne. Hiszen Brüsszel már a következő évtől hozzálát a rendszer életbe léptetéséhez és így Magyarországgal, valamint Lengyelországgal is foglalkozni fog. A feladatot az igazságügyért felelős biztossal, Reynders-szel közösen végzik, már eddig is jó munkamegosztás alakult ki közöttük.

Jourová nem gondolja, hogy Bizottság csak nagyon óvatosan alkalmazná a gyakorlatban az új mechanizmust, de azt sem pártolja, hogy ajtóstul rohanjanak a házba. Ahhoz ugyanis túl nagy a tét. Az alapszerződés előírásai továbbra is kötelezik az uniós testületeket, és az új helyzetben sem szabad megengedni semmiféle önkényeskedést, illetve átláthatatlan eljárást. A jogállamiság azonban alapvető a tagok közti bizalom szempontjából. Nélküle nem működik a közösség. Semmi köze az ideológiához, vagy hogy valaki a jobb- vagy éppen a baloldalon áll. Hiába állítja pont az ellenkezőjét Orbán Viktor.

A 2004-es keleti nyitáskor az új tagok teljesen egyetértettek abban, hogy az alapértékek mindenkire vonatkoznak. És ez továbbra is igaz, tehát bármilyen párt is kerül hatalomra, köteles eleget tenni ezeknek az értékeknek.

Spiegel

A koronavírus határozza meg Angela Merkel 16 éves kancellárságának utolsó 9 hónapját, és bár a politikusról azt mondják, hogy természetfölötti energiákat tud mozgósítani a tárgyalások során, azért már rajta is látszanak az utóbbi hónapok megpróbáltatásai. 66 éves és ő is csak ember. De bármennyire is paradox, pályája végén pont ez a páratlan erőpróba tette minden eddiginél népszerűbbé. Tekintélye óriási a lakosság körében, ő a legnagyobb nyertes a mostani válságban. De hát idáig sikeresen küzdött a vírus ellen és a gazdasági adatok is mellette szólnak. Még akkor is, ha ő maga is meg van döbbenve azon, hány halottat követel a 2. hullám.

Ugyanakkor tudja azt is, hogy a vállalatoknak nyújtandó folyamatos segítség előbb-utóbb a német állam fantasztikus tartalékait is kimeríti. De azt is látni, hogy a küzdelem végkimenetele alapján mondanak majd véleményt az egész 16 évről. Hiába birkózott meg közben sikeresen a pénzügyi válsággal, az euróövezet súlyos bajaival és a menekültek beözönlésével.

Emellett viszont a politikában csökkent a befolyása: a járvány elleni intézkedések ügyében igencsak megszorongatták a tartományok főnökei, bár a helyzet súlyossága folytán aligha tölti el elégtétellel, hogy a végén neki lett igaza. Közben egyre jobban eltávolodik a saját pártjától, bár személyes népszerűségéből jut a CDU-CSU-nak is. Ha ez így marad a választásokig, az csak jól jön a két pártnak.

Ez esetben viszont pont az történne, amit ő akar: saját akaratából távozna, amire a háború óta még egyetlen kancellár esetében sem volt példa, ugyanakkor előkészíti a terepet az utódjának. Ám minden még felborulhat a ragály miatt.

Hogy mit csinál majd nyugdíjasként? Hétvégi háza kertjében lesz elég teendő, és bőven járhat majd színházba és operába, mert időközben nyugállamányba vonult professzor férjével együtt nagy kultúrarajongó. Egyébként tavaly azt nyilatkozta, hogy egykor, még az NDK-ban arról álmodozott: autóval bejárja a Sziklás-hegységet és közben Bruce Springsteen-t hallgat.

Weber: Az orbáni politika rossz irányba visz

Vasárnap lapunk is beszámolt arról, hogy Manfred Weber – válaszul arra az interjúra, amely egy hete ugyanebben a lapban jelent meg – a Die Weltben azt írta, az orbáni politika rossz irányba visz. Az Európai Néppárt EP-frakcióvezetője kiemelte, hogy az erős nemzetállam, illetve az erős Európa soha nem jelent ellentétet, sőt, inkább kötelező a békés Európa számára. Egyben óvott a magyar vezető nemzeti-populista álláspontjától.

A bajor keresztény szociálisok képviselője rámutatott, hogy az EU előtt álló hatalmas feladatokat nem lehet nemzeti-demagóg alapokról vagy kulturharc formájában megoldani. Inkább azt kellene követni, amit Adenauer, Strauss vagy Kohl csinált, mert ők nem élezték az ellentéteket, hanem túlléptek az árkokon és előítéleteken. Ehhez megalkották az Európa-házat, illetve a társadalomban a középen keresték a többséget.

Egynémely kormányfők napjainkban lejáratják az uniós döntéseket, hogy gyors sikereket érjenek el saját táborukban, jóllehet a határozatokat maguk is megszavazták. Aki Brüsszelt egy lapon emlegeti a szovjet kommunisták tekintélyuralmi rendszerével, az szét akarja verni Európát, amelyet Kohl nemzedéke épített fel – hangsúlyozta Weber. Az Európai Parlament tagjait tavaly 200 millióan választották meg, ezért Strasbourg mandátuma erős. Ezek után képtelenség azt vetni az EP szemére, hogy az „túlbecsüli” a saját szerepét. A jövőt nem az egyhangú döntéshozatal jelenti a Tanácsban, vagy akár bizonyos tagállamok blokádlehetősége, hanem hogy a határozatok többségi alapok szülessenek, például az Európai Parlamentben.

Adenauer fő következtetése az volt a weimari időkből, hogy egy köztársaságot a szélekről sosem lehet sikeresen kormányozni. Tudta, hogy egy megosztott társadalomnak sosincs elég ereje, hogy kikeveredjen egy-egy válságból. Aki a konzervatív értékek elárulásaként állítja be az elkerülhetetlen kompromisszumokat a szociáldemokratákkal és a liberálisokkal, az igazából az olyan radikálisokkal kíván szövetségre lépni, mint az AfD, Wilders vagy Le Pen. Ehhez azonban sem a CDU/CSU, sem Weber nem partner – szögezte le a politikus.

A keresztény értékeket nem azok határozzák meg, akik a Nyugat megmentőiként lépnek fel, hanem a Szentírás tanításai és az egyházak. A kereszténydemokraták a keresztény emberképnek megfelelően alakítják ki politikájukat. Abba pedig nem fér bele a demokrácia és a jogállam leépítése, az önzés.

Ezért nem alku tárgya a működő jogállam, az igazságszolgáltatás függetlensége, a sajtó- és vallásszabadság, a férfi és nő egyenlősége. Ennek az európai életmódnak a megvédése a kereszténydemokrata irányvonal lényeges feladata. Ily módon az új jogállami mechanizmus mérföldkő ez EU-ban, egyben hatalmas siker a Néppárt számára, mert végre szankciókkal lehet érvényt szerezni az alapértékeknek.

Az unió nem fejőstehén, hanem sors- és értékközösség. Utóbbinál a lényeg az egyén méltósága, és teljesen mindegy, hogy az illető keresztény, zsidó, vagy muzulmán, netán menekült. Ugyanakkor elengedhetetlen a külső határok védelme. Mert ne az embercsempészek, hanem az államok döntsék el, ki jöhet Európába. Itt az idő, hogy egyes tagok feladják ellenállásukat, és így össze lehessen kötni a külső határok hatékony őrizetét az emberséges menedékpolitikával. A koronasegélyalapot a jövőbe mutató célokra kell felhasználni, különben Közép-Európa nem tud megbirkózni a szerkezetváltozással, a déli országok számára pedig az ifjúsági munkanélküliség jelent megoldhatatlan feladatot. Itt nem segít semmiféle kulturkampf, csak az újító szellem, a gazdasági bátorság és a szociális felelősségtudat. Strauss mondta egykor: konzervatívnak lenni annyit tesz, mint a haladás élén menetelni. És ez továbbra is igaz. A kereszténypártok a háború után azért tudtak meghatározó erővé válni, mert a jövő és nem a múlt felé fordították politikájukat. A jogállam leépítése, a nacionalizmus vagy a megosztás nem járható út a feladatok megoldására. Több mint kétséges, hogy az Orbán-féle kirekesztő alapállás bármilyen kedvező szerepet tölthet be a pártcsaládban. A Néppártnak meg kell hoznia ez ügyben a döntést – minél előbb, annál jobb.

ITT OLVASHATÓ

GYEREKPÁNCÉL

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2020.12.28.

Orbán Viktor őfőméltósága körülnézett a kincstárban, rábökött II. Zsigmond Ágost gyerekpáncéljára, és azt mondta, csomagolják el az ő bratankijának, kössék át masnival és küldjék Lengyelbe a kiskacsa anyukájához, ahogyan a nóta mondja. Ez a gyerekpáncél a Nemzeti Múzeum féltett kincse volt, s mint ilyen, nemzetünk – nem fideszi értelemben – tulajdona. A Tercsié, Fercsié, Katáé és Kláráé. Köztulajdon, közgyűjtemény, tehát közpénz. Azzal a sorssal, úgy látszik. Orbán Viktor őfőméltósága tudata meghasadt, és az a tévképzete, hogy az ország, annak javai és kincsei, pénze, hegyei és mezői mind az övé.

Nem. Egyáltalán nem. Valaki hozzá közel álló szelíden elmagyarázhatná őfőméltóságának, hogy ez nem feudalizmus, ahol kastélyokat, épületeket, földeket és pénzt úgy osztogat a hűbéreseknek, mint cukorkát a pedofil, ostyát a bádogbános. Legutóbb is csak hümmentettünk, amikor a Kádár-villát átadta II. Efrém Ignác szír ortodox pátriárkának, tátott szájjal néztünk, amikor más egyházak számolatlanul kapnak épületeket, alapítványok kúriákat, szórja az állam vagyonát, ilyképp a miénket. Igaz, a pártja székházát is eladta, hogy apuka bányát vehessen belőle.

Azóta van másik székház, mint ahogyan lett budivégi stadion is. Nem egyszerűen ellopja az országot, hanem perverz módon teszi magáévá, ahogyan belakta a karmelitákat, ott főzöget, koviubit pancsol és az erkélyen húzatja a nótát, miközben a cimborákkal és csinovnyikokkal iszogat. Az alattvalókat eladja rabszolgának a BMW-hez és társaihoz, stadionokat épít cirkuszi játékokra, a papokkal a maga dicsőségét zengeti, számolatlan adókat vet ki, hogy a birodalmát építhesse, majd kegyként utalványokat osztogat. Olykor túlzónak érződött Bödőcs karakterisztikája a Felcsúti Ramszesszel, de igaza van...

ITT OLVASHATÓ