2023. március 19., vasárnap

KIS, MAGYAR PACALNACIONALIZMUS

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2023.03.19.


„A magyarok magyar Magyarországot akarnak” – fejtette ki mindent összefoglalón Felcsúton, a világ közepén Németh Szilárd rezsipacalbiztos azt, amit egy főzőversenyről tudni kell. Ugyanekkor a soknevű kaszinóhonvédő miniszter is megnyilvánult orbáni fajunk felsőbbrendűségéről, aki meg „magyar kézbe magyar fegyvert” követelt, és ezen a ponton annyira magyar lett minden, hogy Somoskőújfaluban megjelent egy trianoni búsongás húszmillióból.

Ez azonban Hadházy képviselő bemutatásában abból áll, hogy kivágtak néhány fát, két tenyérnyi, rézből készült táblára ráírták, hogy rendületlenül, a kivágott fák helyén pedig kövekből kiraktak egy kövekkel szegélyezett Nagy-Magyarország formájú virágágyást. Hadházy képviselő a húszmilliót siratja rámutatva arra, hogy ezt is ellopták. Magunk viszont kiegészítjük azzal, hogy a felcsúti főzőversenyen a térköveken karikás ustor bemutatót is rögtönöztek a pacalos embernek.

Sőt, az elkészülő ételeknek Petőfi életéhez kellett kötődnie abban a szelemben is, hogy szintén a pacalember filozófiájából idézve „az étkezés nemcsak testi, hanem lelki feltöltődés is egyben”. Ekkor viszont beláthatjuk, olyan szombatunk volt, mint régen már, vagy soha. Töményen tolták a képünkbe mindazt a setétet, ami a NER, innen csak a kedves vezető „Hajrá Magyarország, hajrá magyarok” csatakiáltása hiányzott a totális kéjhez, de ne legyünk elégedetlenek. Közel álltunk hozzá.

Főleg, ha tudjuk, a szakácsok egy bazi nagy kereszttel ellátott teremben főztek, ilyképp valószínűleg keresztényi szellemben, sőt, az egész Kárpát-medence magyarjai főztek magyar ételeket magyarul magyaroknak. Mintha a somoskőújfalui virágágyásban szorgoskodtak volna egyenesen, a kivágott fák helyén kövekkel szegélyezve. Annyi így az élmény, hogy nem is tudjuk, hová nyúljunk a pacalnacionalizmus zsíros böfögésében, de a rezsiember tételmondata megteszi elmélkedési minimumnak, noch einmal, labancul.

„A magyarok magyar Magyarországot akarnak.” Milyen mást akarnának, viszont nem is olyat, mint amilyenre Németh et. gondol. Illetve pontosítanánk, ő nem gondol semmire, mert ilyen tevékenységre alkalmatlan, sokkal inkább a maga egyszerű módján fejezi ki a kedves vezető nácifasiszta elképzeléseit a magyar élettérről, a másokkal nem keveredő fajunkról. De, ami a delikát, hogy már a zabálással is meg lehet ezt tenni. Zsíros a szájunk, pattog a karikás ustor, mi vagyunk a magyar übermensch, Mária köldökén terelgetve a nyájat.

Magyar bélbe magyar pacalt, magyar kézbe magyar fegyvert, így kapcsolódik össze zsíros testünkben militáns lelkünk. Aki nem ilyen, az nem magyar, hanem romkocsmai libsi, akiktől viszont a Mi hazánk, a Fidesz betétcsapata vissza akarja foglalni a pesti belvárost, mint azt voltak szívesek kifejteni. Innen nézve nem véletlen, hogy a magyar szélsőjobb – ami csak a nevében az, mert a Fidesztől jobbra már csak egy szakadék van – azon siránkozik, nem tud mondani semmit, mert minden náci ideáját elvette a NER.

És még lopnak is. Mert ránézve a somoskőújfalui virágágyásra, nehéz abban nyomát találni akármilyen ráfordított pénznek, ha csak el nem vetették, mint Pinokkió aranyát, hogy kikelve aranyat termő fa növekedjék belőle. De a NER-nek ilyenje már van, mégpedig momentán az Unió hiányában éppen te, akinek az adójából mindezt a böszmeséget elő lehet adni. Te pedig szájtátva nézed. S ha nem is a gyomorforgás alapján, mint az elvárható volna némi maradék öntudattal, hanem csudálkozva, mint egy másik, álombéli világot.

„Nagyon fontos találkozási pont a fehér asztal mindannyiunk életében” – tesszük ide mintegy búcsúzásként még a magyar pacalfilozófia tételmondatát a rezsiember készletéből, és ettől is elámulunk, mint már évtizede mindentől, hogy mi folyik itt. Ez, és genderezés, családozás ebben a kis csokorban még nem is volt. Szerencsére, tesszük hozzá. Mert, ha lett volna, szóhoz sem jutottunk volna, de nagy erőfeszítéssel még igen, ebben az észveszejtő tempóban azonban nem tudni, meddig. Tán míg el nem fehérül a száj is. Addig.

GÁBOR GYÖRGY: A NYUGATI KATOLIKUS EGYHÁZBAN ÉLŐ CÖLIBÁTUSNAK BIBLIKUS ALAPJA NINCS

HÍRKLIKK
Szerző: MILLEI ILONA
2023.03.19.


Nagyon bátor cselekedet volt Ferenc pápától, hogy ismét fölvetette a cölibátus eltörlésének lehetőségét a katolikus egyházban. A II. világháború óta nem véletlenül merül fel rendre ez a kérdés, mondja Gábor György. A vallásfilozófus szerint azok a vallási hagyományok, amelyek nem képesek megújulni, óhatatlanul eltűnnek a történelem süllyesztőjében. Beszélgetésünkből az is kiderül, mit gondol a Vatikán a melegekről, és mi az, amiben lényegesen és erőteljesen különbözik az orbáni állásponttól.


Ferenc pápa elképzelhetőnek tartja a papi cölibátus eltörlését. A katolikus egyházfő egy interjúban beszélt erről, és azt mondta, hogy a nőtlenség a nyugati egyházban „ideiglenes, átmeneti előírásnak” számít. Tulajdonképpen mióta él a cölibátus fogadalma?

A cölibátusnak megragadható, biblikus alapja valóban nincs. A középkorban születetett meg ez a fogalom, aminek volt egy nagyon jól kitapintható praktikus lényege, jelesül az, hogy védeni kellett az egyházi birtokokat. Ha nem lett volna cölibátus, a papok megnősültek volna, a házasságból gyerekek születtek volna, akik között szétaprózódhatott volna az egyházi örökség, földbirtokok, egyebek. Ennek tehát volt egy kimondottan praktikus célzata, aminek ma már semmilyen jelentősége nincs. Azt mindenki tudja, hogy a cölibátus a keleti katolicizmusban, az ortodox, vagy a pravoszláv hagyományban, a görög-keletieknél nem létezik. Ugyanakkor teljesen világos, hogy a mai világban ez már nem fenntartható intézmény. A mai világban teljesen természetes vágya és szándéka egy fiatalembernek, hogy családot alapítson. Ha ebben korlátozzák a fiatalokat, akkor nyilván kevesebben kerülnek a papi pályára. Ez egy nagyon racionális dolog...

"ELÉG KÍNOS, HOGY PETŐFI SÁNDOR PERSONA NON GRATA LETT 2023-BAN." - HETES STÚDIÓ A KLUBRÁDIÓBAN

KLUBRÁDIÓ / HETES STÚDIÓ
Műsorvezető: NEUMAN GÁBOR
2023.03.18.



A Hetes Stúdió 2023. március 18-i adásában Neuman Gábor Bolgár Györggyel, Káncz Csabával, a Privátbankár szerkesztőjével, valamint Széky Jánossal, az Élet és Irodalom publicistájával beszélte meg a hét legfontosabb hazai és nemzetközi eseményeit.

AZ UNIÓS KORRUPCIÓS LISTA UTOLSÓ HELYÉN – „KLEPTOKRATA ÁLLAM VAN MOST MÁR MAGYARORSZÁGON”

SZABADON / SZABAD EURÓPA
Szerző: SZABAD EURÓPA
2023.03.17.



Egy húszmilliós nagy-magyarországos virágágyás kockakövekből kirakva. Uniós pénzből soha fel nem épült inkubátorház. És egy lepukkant utca, amit az eu-s ingyenpénz miatt inkább tanösvénnyé kereszteltek át, de még a helyiek sem tudnak róla. Báthory Róbert a Szabadon legújabb epiódjában egynapos túrára indult Hadházy Ákossal a korrupció-gyanús esetek felderítésének élharcosával. Az úticél Nógrád-vármegye, egy kis kitérővel. De az uniós pénzek és a magyar adóforintok eltérítése nem Nógrád-specifikus jelenség, hanem országos. Egy friss korrupció érzékelési index szerint tavaly Magyarország lett az Európai Unió legkorruptabb állama, vagyis, amit büntetlenül el lehet lopni, azt el is lopják.

A RENDSZERFENNTARTÓ ELLENZÉK FELELŐSSÉGE

ÉLET ÉS IRODALOM / VISSZHANG
Szerző: GEGESY FERENC
2023.03.17.


Az ország jelenlegi elkeserítő gazdasági, politikai helyzetét látva sokan teszik fel a kérdést: hogyan juthattunk idáig és hagyhattuk Orbánt, hogy a károkozás mértékében idáig juthasson? A magyar népnek az évszázados kudarcok következtében kialakult magatartása is besegített neki, de nem lehet kétséges, hogy az „eredményben” a meghatározó szerep az ellenzékben politizálóké. Legkésőbb a Rákosi módszerével elfogadott és több hasonló vonást tartalmazó Alaptörvény óta mindenki számára világos lehetett, hogy diktatúrában élünk, és a diktatúra megdöntésére – ha nem akarunk arra a bizonytalan időpontú jövőre várni, amikor majd a népharag elsöpri – a legfontosabb tennivaló a diktatúra leváltásában érdekelt erők összefogása. Lehetnek ugyan lényeges elvi kérdésekben is nagy véleménykülönbségek (például egyház és állam viszonya, migráció kérdése), de ennek nyilvános megvitatására csak a választási siker után célszerű sort keríteni. Fontosnak tűnő gyakorlati kérdésként, akármilyen fájdalmas, a korábbi időben sok hibát elkövető vagy akár csak valamiért ellenszenvessé váló politikusoknak önként háttérbe kell vonulniuk. Az energiát nem a jelenlegi és remélt majdani pozíciókért folyó, a bizonytalan vagy elégedetlen Fidesz-hívőket távol tartó belháborúra, hanem a kormány országrontó tevékenységének az érzékelhető bemutatására kell koncentrálni. A remélt kormányváltás esetén úgyis számtalan pozíció válik elérhetővé, és a kormány szűk többsége miatt elvi kérdésekben egyetlen érdemi vélemény sem lesz figyelmen kívül hagyható.

Február elején az ellenzéki pártok saját rendezvényeiken értékelték a választási eredményeket, és – tíz hónap elteltével elkapkodottnak igazán nem nevezhető módon – levontak a jövőre vonatkozó, sajátos következtetéseket. Ugyanezen időben jelent meg Bauer Tamásnak a tizenkét év egészéből levonható konklúzióról szóló alapos elemzése (Kiút a kiúttalanságból, ÉS, 2023/4., január 27.). „Tévhitnek bizonyult, hogy a Fidesz ismételt kétharmados győzelme az »ellenzék« szétforgácsoltságára vezethető vissza, s a Fidesszel szemben álló pártok választási együttműködése megnyitja a lehetőséget a Fidesz legyőzésére.” Az elmúlt tizenkét évben a Fidesz egyre erősebben építette fel a „hűbéries önkényuralom” rendszerét, ideológiai alátámasztásként bedobta a „nemzeti ügyek” kavalkádját. Véleménye szerint az ellenzéki pártok az orbáni politikának az euroatlanti demokráciák értékrendjén alapuló átfogó kritikája helyett „magasabb jövedelmeket ígérnek, bírálják a tehetőseket támogató, az elesetteket sújtó jövedelempolitikát, oktatáspolitikát, egészségpolitikát”, továbbá a korrupciót, a környezetvédelmi ügyeket. „Kiút csak hosszú távra van, és azt az Orbán-rendszerrel szembeni átfogó demokratikus, szabadságelvű alternatíva megfogalmazása és az annak mentén történő politikai szerveződés jelentheti.”  Sajnos az elmúlt tizenkét év ellenzéki politizálását látva egyáltalán nem kizárható, hogy a rendszer csak hosszú távon dől meg, és a sikerben az 1990 előtt Bauer által is személyesen folytatott tiszteletre méltó, koncepciózus (és bátor) szellemiségű politizálás fontos szerepet fog játszani. Mindazonáltal mind az elemzés kiindulópontja, mind a részletes érvelés nagy része is vitatható...

ITT OLVASHATÓ 

AZ ÉS 2023/11. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE 

A HÉT GRAFIKONJA – A MAGYAR INFLÁCIÓ MAGASABB, MINT AZ UKRÁN

HÍRKLIKK
Szerző: NVZS
2023.03.19.


„Amíg nem lesz béke és Brüsszel sem vonja vissza a szankciókat, addig az infláció nem szüntethető meg” – fogalmazott Orbán Viktor a közelmúltban, a Parlamentben elhangzott napirend előtti felszólalásában. Úgy látszik az üzenetét nem hallották meg sem az Európai Unió tagállamaiban, sem Ukrajnában: merthogy a háború még folyik, Brüsszel – azaz, a tagállamok, így Magyarország – még nem vonták vissza a szankciókat, ám érdekes módon. az EU-ban és a háború sújtotta Ukrajnában is tovább folytatódott a fogyasztói árak növekedésének lassulása. Magyarországon februárban két és félszer olyan ütemben nőttek az árak (éves alapon), mint az unióban átlagosan, s a magyar infláció már az ukránt is meghaladta.


Az Európai Unióban februárban tovább folytatódott a fogyasztói árak emelkedésének a lassulása. Az éves átlagos inflációs ütem már egyszámjegyű volt: 9,9 százalék. Hasonlóképpen kitartott a kedvező trend az euróövezetben is: a januári éves 8,6 százalékos dinamika februárra 8,5 százalékra fékeződött.

Az Európai Unió statisztikai hivatalának, az Eurostatnak a pénteki jelentéséből kiderül, hogy a 27 tagállamból 15-ben alacsonyabb dinamikát mértek februárban, mint januárban. Ahogy az alábbi grafikonon is látható, kiugróan magas volt a magyar infláció, 5,7 százalékponttal gyorsabb, mint az utánunk következő Lettországban. Amire viszont már tényleg csak a fejüket kapkodjuk: az infláció nálunk a romániainak közel a duplájára rúgott, s durván a háromszorosa volt a finnél...

A TÉBOLYULT NYELV ÖNKÉNYE

NÉPSZAVA
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2023.03.19.


Egy korszak leírásához elengedhetetlenül hozzátartozik az adott kor mindennapi nyelvének értelmezése. Kiváltképp igaz ez a diktatórikus berendezkedésekre, ahol az egyes személyek privátnak, sajátnak hitt nyelvezetét és gondolkodását a hatalom a kifejezetten erre a célra beüzemelt propagandatrösztjének központilag előállított nyelvi termékeivel és kimódolt üzeneteivel formálja, gyúrja és saját érdekeinek megfelelően észrevétlenül átalakítja.

Ez ahhoz hasonlít, ahogy az állatidomár teszi a dolgát, addig ismételve ugyanazt, amíg a hallottak teljesen beleégnek az üzenetet fogadó érzelmeibe és észjárásába.

Victor Klemperer, a kiváló német nyelvész a náci Harmadik Birodalom nyelvéről és gondolkodásáról írt munkájában így fogalmaz: „a nyelv… irányítja az érzéseimet, kormányozza az egész szellemi lényemet… A szavak lehetnek csipetnyi arzénadagok: észrevétlenül nyeljük őket, látszólag semmi hatásuk sincs, de egy idő után teljesen megmételyeznek bennünket.”

A diktatúra jellegzetes nyelvi zsargonját örökítette meg Orwell 1984 című regényében, ahol a hatalmi önkény által létrehozott „újbeszél” legfőbb rendeltetése, hogy minden más gondolkodási módot ellehetetlenítsen, hogy korlátozza a gondolkodás és kifejezés szabadságát, s a többséget az egyen-nyelvezeten alapuló egyen-gondolkodás karámjába terelje. De Alfred Jarry Übü király című színművében már a XIX. század végén elborzasztó, undorító és röhejes nyelvi emlékét állította fel a dohos potrohú diktátorok agyalágyult idiotizmusának, ahol a zsarnoki főhős irracionális óbégatása és értelmezhetetlen makogása debil vágyainak és tébolyult céljainak degenerált nyelvi megformálásában ölt testet. Az önös hatalmi vágyak és célok ugyanis – mint mindig és mindenhol – primitíven egyszerűek: „Tenger kincset gyűjthetnél, annyi hurkát ehetnél, amennyi beléd fér, s hintón suhanhatnál az utcán!”

Ha egyszer véget ér a már elnevezésében is dermesztően hazug NER-világ (amelynek helyes feloldása: Nemzetietlen Együttbűnözési Rémuralom), roppant tanulságos lesz majd elkészíteni a rezsim nyelvi regiszterét, azt az arzénkészletet, amely a Rogán-Habony Művektől kikerülve mételyezte Magyarország lakóit...