2019. május 10., péntek

KIVÁLASZTÁS HŰSÉGALAPON - INTERJÚ RÓNA PÉTERREL

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: BIHARI TAMÁS
2019.05.10.


Már történelmi hagyomány, hogy kívülről várjuk a segítséget, aminek mindig nagy ára volt és lesz – figyelmeztetett Róna Péter, az Oxfordban élő közgazdász.

Óriási lehetőséget láttunk a 2004. május 1-jei uniós csatlakozásban. Milyen állapotban volt akkor a magyar gazdaság? 

Már lejtmenetben volt. Az okok több mint száz évre nyúlnak vissza. A rendszerváltás után a magyar kormányok egy olyan gazdasági paradigmát követtek, amelynek a gyökerei legalább az 1867-es kiegyezéstől eredeztethetők. Ennek lényege, hogy hozzuk be a külföldi tőkét és az majd megteremti azokat a kapacitásokat, amelyek segítségével egyebek mellett a magyar export is fellendülhet, és ebből megélhetünk. Ezzel a hagyománnyal Magyarország más utat választott, mint a régió országai. 

Mi jellemezte, jellemzi a „magyar utat’? 

A lengyelek például nagyon határozottan védték a mezőgazdasági feldolgozó iparukat, s a csatlakozási tárgyalások alatt jelentős kedvezményeket harcoltak ki. A csehek úgy engedték be a külföldi tőkét, hogy az nagy részben a hazai beszállítói hálózatra építsen és nem áldozták fel a cseh gépipart a német autóipar oltárán. Szlovákia a cseh és magyar gyakorlat között lavírozott. 

Sokan a magyar nagytőkések és a tőke hiányával magyarázzák, hogy nemigen volt más választásunk. Lett volna? 

 A cseh, vagy a szlovák tőkeellátottság sem volt jobb, mint a magyar, mégis sikeresebben oldották meg a csatlakozás jelentette feladványt. Szerintem nem a túlhangsúlyozott tőkeellátottság volt az alapvető gond már a rendszerváltást követően sem, hanem a képességek megőrzése. Magyarországnak volt például egy nemzetközi szinten is elismert szakmai teljesítményt nyújtó vízügyi kutató intézete, a VITUKI. A privatizáció során ezt az intézetet az ezredforduló utáni időszakban szétverték. Akkor sikerült „megszabadulni” egy évszázadokon át felhalmozott szellemi tőkétől, amikor a víz az egyik legfontosabb világgazdasági és politikai tényezővé vált. Ma Magyarország lehetne a térség egyik vezető vízgazdálkodási innovációs nagyhatalma. Nem ez történt és ez nem egyedi példa. 

A külföldi tőke mégis csak hozott fellendülést a hazai gazdaságban. Ez nem jelentett kárpótlást a veszteségekért? 

Kétségtelen, hogy a külföldi tőke beáramlása fellendülést hozott, de ez a hazai ipar, mezőgazdaság és szolgáltatás elsorvasztásával járt együtt, és ez minden eddigi kormány felelőssége. Érdemes megjegyezni, hogy a magyar GDP hozzáadott értékének 52 százalékát a nemzetközi nagyvállalatok állítják elő. Tegyük hozzá, hogy a foglalkoztatottak kevesebb, mint 15 százalékával. 

Az Orbán-rezsim viszont a hazai vállalkozások támogatását ígérte, és azt is, hogy megvédi őket a nemzetközi cégek nyomásától. Ebből mi valósult meg? 

A hazafias szövegek ellenére, ez a kormányzat sokkal inkább kiszolgálja a nemzetközi tőkét, mint szocialista elődei. Az elmúlt évek látványos GDP növekedése szinte kizárólag a külföldi tőke és az uniós forrásokból származik. A magyar gazdaság alacsony hozzáadott értéket termel, s emiatt is hozzájárulása a GDP-hez elhanyagolható. Ne feledjük, hogy az elmúlt 15 évben az uniós támogatások nagyságrendje átlagosan a bruttó hazai termék 3 százalékának felelt meg. Ez összességében mintegy 25 ezermilliárd forintot tehet ki. Az összes külföldi tőkebefektetések pedig még ezt is meghaladják. 

Hogyan használtuk föl ezt az irdatlan összeget? 

Jelentős részét visszaadtuk a multiknak adókedvezmény és támogatások formájában. Ebben szintén az Orbán kormányok jártak, járnak az élen. A tavalyi számok alapján látszik, hogy több nemzetközi óriás 3-3,5 évre előre megkapta a munkabérekre fordított összeget, vagyis ingyen van neki erre az időre a munkaerő. Emellett a régiós versenytársakhoz képest sokkal többet fordítottunk infrastrukturális beruházásokra...

A MAGYAR EGYETEMISTÁK SZERINT MÉGSEM OLYAN ROSSZ A DEMOKRÁCIA, DE A LEGJOBB KÜLFÖLDÖN

QUBIT
Szerző: BALÁZS ZSUZSANNA
2019.05.10.


Alacsony az érdeklődés a politika iránt az egyetemisták körében az Aktív Fiatalok kutatócsoport május 9-én bemutatott gyorsjelentése szerint. Bár inkább közéleti, mint direkt politikai témákkal lehet az érdeklődésüket felkelteni, a párt nélküliek aránya mégis jelentősen csökkent a négy évvel ezelőtti felmérés eredményeihez képest. A társadalomtudósok szerint ez a politikai paletta bővülésével állhat leginkább összefüggésben, a diákok ugyanis a legnagyobb érdeklődést az új politikai szereplők iránt mutatják. 

A kutatócsoportot vezető Szabó Andrea szociológus-politológus, az MTA Társadalomtudományi Kutatóintézetének megbízott igazgatóhelyettese hangsúlyozta, hogy a 2009 óta tartó, eddig összesen négy hullámban, 2011-12-ben, 2013-ban, 2015-ben és 2019-ben felvett személyes interjúk kiértékelésekor nem a teljes ifjúságról, hanem a magyar anyanyelvű, nappali tagozatos egyetemistákról alkottak képet. Noha a kutatást 2015-ben forráshiány miatt be akarták rekeszteni, a 2018-as parlamenti választások után jelentős elmozdulást érzékeltek a fiatalok hozzáállásában, így az erre pénzügyi alapot teremtő Heinrich Böll Alapítvány jóvoltából a folytatás mellett döntöttek.

A 2019-es jelentést ismertető kutatók módszertanuk fontos sajátosságának nevezték, hogy a hallgatókat nem kérdezőbiztosok vagy tanárok, hanem a saját hallgatótársaik kérdezték. A kérdezőknek szigorú szabályokat kellett betartaniuk: kizárólag a vezetőik által kiválasztott diákokat kérdezhették, nem vonhatták be a kutatásba ismerőseiket, barátaikat. A társadalomtudósok szerint eredményeik a szokásosnál őszintébbek, ami nemcsak a személyes lekérdezésnek, hanem annak is köszönhető, hogy a kérdezők és a válaszadók egyaránt azonos korosztályból és élethelyzetből, hasonló szociális körülmények közül kerültek ki.

Idén először a bevándorláspolitikai álláspontjukról, illetve arról is kérdezték az egyetemistákat, hogyan ítélik meg a Kádár-korszakot, a rendszerváltozástól 2010-ig, illetve az azóta eltelt időszakot...

LÁTSZÓLAG NEMES CÉLOK MÖGÉ BÚJVA HERDÁLJA AZ ORVOSOK PÉNZÉT A MAGYAR ORVOSI KAMARA, DE JÓ EZ NEKIK? ORVOSBÁRÓK HÁLÓJÁBAN (4. RÉSZ)

444.HU
Szerző: KUNETZ ZSOMBOR
2019.05.10.


Folytatódik a Magyar Orvosi Kamarát bemutató cikksorozatom, amelynek előző részeiben megismerhettük, hogy hogyan tűnik tova a befizetett tagdíj, hogyan válik évről-évre köddé a tagság milliárdos befizetése. 

Ezekben a részekben főképpen a MOK gazdasági társaságait és egyéni lapkiadó módszerét ismertettem, míg ebben a részben a Kamara szociális érzékenységét és az ehhez kapcsolható gazdasági tevékenységeit mutatom be.

A Magyar Orvosi Kamarának van egy, még a kollégáim körében sem igazán ismert alapítványa, a Magyar Orvosokért Alapítvány, amely célja többek között: “az orvosok szakmai, etikai, gazdasági, szociális és jogi érdekeinek érvényesítésének támogatása, szakértői illetve informatikai háttér biztosításával”.

Támogatni kívánja továbbá azokat az orvosokat, akik önhibájukon kívül munkanélküliek lettek, keresőképtelenséget okozó betegségük van, illetve nyugdíjukat jelentősen megterhelő gyógykezelésekre szorulnak, valamint az orvos halála esetén a családtagjaikat temetési segélyben kívánja részesíteni.

Támogatást kíván nyújtani az orvosok képzéséhez, szakképzéséhez, kongresszusokon és külföldi konferenciákon való részvételre is adna hozzájárulást.

Ehhez képest az Alapítvány 2016-ban mindössze 49 főnek adott cél szerinti juttatást (miközben a taglétszám 45 ezer körüli), melynek összértéke közel 11 millió forint volt, 41 fő szociális rászorultság alapján kapott támogatást, míg 8 fő temetési segélyben részesült. Azaz sem egy rezidens, sem egy fiatal pályakezdő nem kapott egy fillért sem képzésének, továbbképzésének, vagy akár egy konferencián való részvételének finanszírozásához segítséget a MOK alapítványától.

Holott a Magyar Orvosokért Alapítvány 2016-os mérlegfőösszege 260 millió forint volt és ebben az évben is a MOK az Alapítvány költségvetését a tagok befizetésének 2,5 százalékával, azaz közel 20 millió forinttal támogatta, ami 2018-ban már meghaladta a 31 millió forintot is.A Magyar Orvosokért Alapítvány évek, évtizedek óta mást sem csinál, mint a MOK által átutalt összeg egy részét, általában a felét kiosztja, a másik felét meg elteszi, akár egy bank.

Pedig egy alapítványnak nem ez lenne a célja, hanem az alapítók által meghatározott tevékenységek támogatása, de semmiképpen sem a vagyon felhalmozása. Erre a célra számos egyéb intézmény rendelkezésre áll a párnacihától kezdve a bankbetéten keresztül a biztonságosan kamatozó állampapírokig.

Teljes mértékben érthetetlen a MOK és az általa alapított alapítvány ilyen jellegű tőkefelhalmozása akkor, amikor a éppen a takarékosság jegyében megvontak minden kedvezményt a tagdíjakkal kapcsolatban a fiatal pályakezdő kollégáktól is...

WASHINGTON POST: SÚLYOS TÉVEDÉS ORBÁN MEGHÍVÁSA - A KLUBRÁDIÓ NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

KLUBRÁDIÓ / REGGELI GYORS
Szerző: KLUBRÁDIÓ / KÁRPÁTI JÁNOS
2019.05.10.


Budapest az oroszok trójai falova. Az EU jelenleg maga a kollektív csőd.Okosabban kellene elosztani az uniós pénzeket. Nemzetközi lapszemle.

Súlyos tévedésnek tartja a Washington Post vendégkommentátora Orbán Viktor fehér házi meghívását. A magyar miniszterelnököt hétfőn fogadja az amerikai elnök. Rob Berschinski, aki az Obama-kormányzat alatt a demokrácia és az emberi jogok kérdéskörében illetékes helyettes államtitkár volt a washingtoni külügyminisztériumban, most pedig egyebek közt a Johns Hopkins egyetem nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó intézetének a munkatársa, azt írja véleménycikkében: Orbán Viktor a maga autoriter kormányzása során sok mindent ténylegesen meg is valósított abból, amikről Donald Trump legfeljebb csak Twitter-bejegyzéseket tud közzétenni – így például teljesen átírta a magyar alkotmányt. De a meghívás – hangsúlyozza Berschinski – nem csupán azért helytelen, mert Orbán lebontotta saját hazájában a demokrácia intézményrendszerét, hanem azért is, mert veszélyesnek tekintik az euroatlanti biztonságra nézve. A kommentátor utal azokra a véleményekre, amelyek szerint Magyarországra mélyen befészkelték magukat az orosz titkosszolgálatok, és Budapest az oroszok számára trójai faló a NATO-n belül...

EZ TETT BE A HOZAMOKNAK - NAGY VÁLTOZÁST HOZHAT AZ INGATLANALAPOK SZIGORÍTÁSA

AZ ÉN PÉNZEM BLOG
Szerző: Az Én Pénzem
2019.05.10.


Áprilisban emelkedő állampapírpiaci hozamok okoztak veszteséget a hosszú kötvény alapokban megtakarítóknak. A hozamemelkedés oka az volt, hogy a befektetők kételkedtek abban, hogy tartható lenne az MNB inflációs célja. A tegnap napvilágot látott legfrissebb adatok egyelőre nem segítettek eldönteni a dilemmát. 

Áprilisban korrekciót láthattunk a hazai állampapírpiacon. Legnagyobb mértékben, 30-40 bázisponttal az éven túli lejáratok hozamai emelkedtek, főként a hozamgörbe hosszú végén. A görbe elején alig változtak a hozamok, maradtak nulla közelében – mondta Szalma Csaba, az OTP Alapkezelő befektetési igazgatója az Azénpénzem.hu-nak. A hozamemelkedés oka az volt, hogy az MNB jelezte: az egynapos betéti kamatláb márciusi 10 bázispontos emelése egyszeri eset volt, nem jelentette egy kamatemelési ciklus indítását. (A cikk a Befektetési alapok rovat része, a hozamokat ott megtalálja.)

Ugyanakkor az infláció emelkedik (márciusban 3,7 százalék volt), ezért sok befektető felvetette az MNB inflációs célkitűzésének hitelességét. Emiatt nőtt a hosszabb papírok hozama. A forint árfolyama is tovább gyengült a hónap során.

A legfrissebb inflációs számok sem segítettek eldönteni, hogy tartható-e az inflációs cél. Áprilisban 3,9 százalékra nőtt a pénzromlás, ami kisebb ugyan a várt 4 százalék felettinél, de a dilemmát nem segített eldönteni: tartható-e az inflációs cél – hangsúlyozta a Szalma Csaba. Mivel a piac rosszabbra számított, tegnap némi megnyugvás érkezett...

SZTÁLINHOZ HASONLÍTJA ORBÁNT AZ ATLANTIC TERJEDELMES VEZÉRCIKKE

INDEX
Szerző: PÁNDI BALÁZS
2019.05.09.


Részletes, vezető anyagban ír az Atlantic Orbán Viktorról. A júniusi számban nyomtatásban megjelenő, online azonban már most elérhető terjedelmes cikk vezérszála a CEU-ügy, ahonnan kisebb kitérőket tesz a szerző. A cikket jegyző Franklin Foer Budapesten kutatta a konfliktus történetét. Az itt eltöltött időben találkozott többek között a CEU rektorával, Michael Ignatieffel, aki arról mesélt neki, hogy nyugodt évekre számított Budapesten, aminek az illúzióját elég hamar el kellett engednie, amikor egy CEU-közeli tisztségviselő meghozta a hírt, hogy a kormány támadássorozatot indít az egyetem ellen. 

A cikkben vannak elég erős állítások, például, hogy a posztkommunista országok közül a legjobb egyetemek itt működtek, amíg szisztematikusan ki nem csinálta őket egyenként a kormány azzal, hogy a szakemberek helyére első sorban a lojális embereket ültettek fontos pozíciókba, és a szabad oktatást megmérgezte a túlzott kormányzati kontroll. Aztán a cikk írója Pol Pothoz és Sztálinhoz hasonlítja Orbánt abban a tekintetben, hogy az értelmiség likvidálása, a közoktatás leuralása, és a lakosságot engedelmes tömeggé alakító vezetőnek tartja Foer őt is.

Az írás végiveszi az összes, itthon unalomig ismert részét a történetnek, ami persze Amerikában nem annyira ismert. Beszél az illiberális demokrácia fogalmának kialakulásáról, a Sorossal kapcsolatos konfliktus teljes történetéről, megemlítve, hogy Sorost a hozzá közel állók szerint hogyan érintette az ellene indított hadjárat, aminél Ignatieff megjegyezte, hogy egyszer látta azt, hogy Sorost megviseli a személyét érintő támadás, amikor megtudta, hogy valaki a villamos padlójára ragasztotta az arcképét, hogy azon tapossanak az emberek. Ez felelevenítette benne a náci megszállást, amikor mindennaposak voltak a tettlegességek, és a hatalom által démonizáltemberek élete veszélyben volt.

Megemlékszik azokról az időkről is, amikor Orbán liberális volt, és Sorost védte a nacionalisták támadásaitól...

ORSZÁGTÓL FÜGG A BOLDOGSÁGUNK?

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő /Marco
2019.05.10.


Mindannyiunkban él egy kép arról, melyek a boldog, mosolygós országok és melyek azok, ahol az emberek inkább negatívan állnak az élethez. Nem kell messzire menni: minket, magyarokat jellemzően a második csoportba szokás sorolni (hogy igazságosan-e vagy sem, az más kérdés), míg a déli népek közül többet inkább az elsőbe. Vajon mennyire igazak ezek a sztereotípiák a hétköznapokban és érdemes-e mindezt figyelembe venni, amikor az ember határátkelőként országot választ magának?

A kérdés annak kapcsán jutott az eszembe, hogy a minapi, az olasz életről szóló posztban Marco a következőket írta: „A sokszor barátságosnak gondolt olaszok az utóbbi években szomorúak és pesszimisták lettek, kritizálják a dolgok menetét. Szokássá vált a panaszkodás: semmi sem működik, minden rossz, a kormány nem foglalkozik semmivel.”

Így aztán amikor kis keresgélés után rátaláltam a Gallup közelmúltban megjelent, erről szóló felmérésére, gondoltam, megér egy posztot. Annál is inkább, mert annak eredményei azt mutatják, hogy az emberek világszerte egyre dühösebbek, stresszesebbek és egyre többet aggódnak.

A közvéleménykutató cég 140 országban 150 ezer embert kérdezett meg, ezek egyharmada mondta azt, hogy stresszes és minden ötödik szomorúnak vagy dühösnek vallotta magát.

Pozitív vagy...

A pozitív életszemléletet a következő kérdésekre adott igenlő válaszok alapján állapították meg.

Kipihente magát tegnap?

Tisztelettel bántak Önnel tegnap egész nap?

Sokat mosolygott vagy nevetett előző nap?

Tanult vagy csinált valami érdekeset?

Érzett örömöt?

A válaszokat aztán felszorozták, az országok sorrendjét pedig az alapján állapították meg, hogy milyen eredményt értek el egy 0-100-as listán. Az eredmények a szakemberek szerint erősen kapcsolódnak ahhoz, ahogyan az emberek az életkörülményeiket, a személyes szabadságukat és a társadalmi háló jelenlétét látják.

… vagy negatív?

Megnézték természetesen a másik oldalt, azaz a negatív érzéseket is. Itt arra kellett válaszolni, hogy az előző nap a kérdezett érzett-e fizikai fájdalmat, aggodalmat, szomorúságot, stresszes vagy dühös volt-e.

Az eljárás itt is ugyanaz volt, mint a boldogságlista esetében, értelemszerűen minél magasabb volt a 0-100-as listán elért eredményt, annál boldogtalanabb az adott ország.

Mielőtt a részletekbe mennék, érdemes megjegyezni, hogy a szakemberek szerint még soha nem voltak ilyen stresszesek az emberek, de emelkedett az aggodalom és a szomorúság szintje is.

A megkérdezettek 39 százaléka mondta azt, hogy érzett aggodalmat előző nap, míg 35 százalék stresszes volt...

MI VISZ RÁ VALAKIT ARRA, HOGY HOZZÁNYÚLJON EGY GYEREKHEZ?

HVG ONLINE / ÉLET + STÍLUS
Szerző: CZEGLÉDI FANNI
2019.05.09.


„Elkerülni a nehéz témákat gyávaság. Én pedig nem akarok gyáva könyveket írni” – írja új kötete utószavában Péterfy-Novák Éva. Az Apád előtt ne vetkőzz olyannyira nem gyáva, hogy az ember legszívesebben ötpercenként dobná el magától dühében.

"Azt felelte, semmi baj, ez csak a szeretet. Mindenkinél másképpen van ez. Azon gondolkodtam, milyen furcsán össze tudnak keveredni a dolgok. Itt fekszem egy ágyban az anyámmal, és arról beszélek, milyen vágyat érzek a lányom iránt."

A gyerekekkel szembeni szexuális visszaélésekről szóló közbeszéd különösen nagy tabu hazánkban, hiszen még a szexualitással, a nemi szerveinkkel kapcsolatban is alig vannak szalonképes kifejezéseink. A felnőttek gyakran egymással sem tudnak róla beszélni, a gyakran megkésett és rosszul célzott szexuális nevelésről ne is beszéljünk. Ezek után aligha meglepetés, hogy a családon belül elkövetett szexuális abúzusról még kevesebb szó esik. Pedig sokkal gyakoribb jelenség, mint gondolnánk: tizennyolc éves koruk előtt a lányok húsz, a fiúk öt-tíz százaléka is átélheti. A statisztikákban pedig nyilván nem jelennek meg azok az esetek, amelyek nem kerültek napvilágra.

Az abúzust az esetek több mint 90 százalékában nem ismeretlen, hanem bizalmi ember követi el. Péterfy-Novák Éva egy regényben, de mégis a maga borzalmas, nyers valóságában dolgozta fel, hogyan hat egy nevelőintézetben többször is megerőszakolt gyerek traumája a két generációval későbbi családtagokra is...

ÉLET ÉS IRODALOM 2019/19. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: ÉS
2019.05.10.



P U B L I C I S Z T I K A

Váncsa István: Valami Amerika

Miniszterelnök urunk, ha Isten is úgy akarja, jövő hétfőn Amerikába megy. Az előző mondatban rejlő bizonytalanságot valószínűleg magya­ráznunk se kell. Március végén például Angolába utazott volna, ám azt a látogatást a meghívók lemondták. Állítólag azért, mert közben rájöt­tek, hogy miniszterelnök urunk semmibe veszi a kisebbségek és a me­nekültek jogait, a sajtószabadságot felszámolta, a bíróságok független­ségét pedig beszántani iparkodik. Sokáig töprengtek, de a kép végül csak-csak összeállt. Nem vagyunk egyformák, van, akinek gyorsan jár az esze, van, akinek lassabban. Niels Bohr állítólag az utóbbi csoportba tartozott, viszont amikor sikerült valamely problémának a végére jut­nia, akkor azt olyan mélységben és annyira újszerűen fogta föl, mint rajta kívül senki más. Miniszterelnök urunk meghívásáról a Trump-ad­minisztráció egy hete még csak gondolkodott, legalábbis a Foreign Po­licy május elsejei keltezésű cikke szerint. Közben az időpontot egyez­tették, de nem kizárt, hogy a Trump-admi­nisztráció még a jövő héten is gondolkodni fog.

A tét nagy, hiszen a glóbusz első számú hatalmasságai ülnek vagy nem ülnek le tárgyalni egymással, az emberiség jövője ezen áll vagy bukik. Trump „a legmagasabb világi hely”, ezt maga Orbán mondta két évvel ezelőtt a Lámfalussy-konferencián. Az elnök szinte még hivatalba se lépett, de miniszterelnök urunk már mindent tudott róla, világtörténelmi, sőt üdvtörténeti jelentőségével is tisztában volt, és percig se habozott ezeket az ismereteket az örvendező publikummal megosztani. Ami pedig őt magát, Orbán Viktort illeti, vele kapcsolatban a kételynek árnya se bukkanhat föl. Európa erős embere ő, ahogy ezt a leghitelesebb hírforrások már több alkalommal a tudtunkra adták, legutóbb például a Magyar Nemzet: „a magyar miniszterelnök ma már a világpolitika [...] egyik meghatározó szereplőjévé vált [...] Egyre töb­ben Európa egyik erős embereként tekintenek Orbán Viktorra”. Hason­lóan vélekedik Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője is: Trump „Európa erős embereként tekint Orbán Viktorra, és a kevés ko­molyan vehető európai vezetők egyikének tartja”.

Molnár Erzsébet: Kék vér

Kenesei István: Küldetéses vétó
Az MTA közgyűlése után

Gadó Gábor: Cenzúra nélkül

Weiss János: Élet és mű, mű és élet
A kilencvenéves Heller Ágnes köszöntése

Kovács Zoltán: Félárú

Mártonffy Marcell: Párhuzamos pápák
Egyidejűség és korszakváltás

Ha egy nyugalmazott pápa (papa emeritus) megtöri a hallgatást, amelyet visszalépésekor ígért, és véleményét az egyházban zajló folyamatokról a nyilvánosság elé tárja, könnyen az ellenpápa szerepében találhatja magát, ha akarja, ha nem. S ha ő maga nem akarná, akadnak bőven olyanok, akiknek kapóra jön egy saját pápa mint megfellebbezhetetlen tekintély és hivatkozási alap: mint maga az időlegesen háttérbe szorult, de el nem némítható igazság a hivatalban lévő utód tévelygéseivel szemközt.

Kenedi János: Emlékbeszéd Bibó István felett

Láng Zsolt: Hasonlatok Kornisra
Kornis Mihály 70 éves

Böcskei Balázs: EP-kampány 2019
Mire zizzennek az ellenzéki szavazók?

A politikatudomány nemzetközi szakirodalma visszatérően foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy az európai parlamenti választások alkalmával milyen területek és témák azok, amelyek egy-egy választás alkalmával mobilizálják a választókat. Másképpen fogalmazva, úgy is felvetődik a kérdés, hogy az európai tematika domináljon, vagy inkább belpolitikai hangoltságú legyen a kampány. Az EP-voksolás esetében ugyanis úgynevezett másodrendű választásról beszélünk. Ilyen alkalommal például a pártok kevesebb erőforrást mozgósítanak, továbbá magának a választásnak sincs olyan hatása, ami a kormányzati politika korrekciójával járna.

Győri Lóránt–Krekó Péter: 
Az orosz „fortélyos hatalom” felemelkedése az információs térben
Avagy hogyan manipulálja a Kreml legmélyebb félelmeinket, identitásunkat és politikai rendszereink gyengeségét Kelet-Közép-Európában


Noha a Kreml és Oroszország külföldi választásokat befolyásoló képességéről, az Ukrajnában és másutt is bevetett orosz propagandáról, kiberhadviselésről, hekkelésekről rengeteg szó esett a magyar és nemzetközi médiában, viszonylag keveset tudunk arról, hogy a viharos közös múlttal terhelt posztkommunista országokban (és persze nem csak ott) miért és hogyan működhet a korábbi szovjet propaganda felfogását és részben eszközeit átvevő XXI. századi befolyásolási kísérlet. A Political Capital két kutatása Oroszország percepcióját, illetve a Kremlnek a magyar és a kelet-közép-európai nyilvánosságot befolyásoló képességét, a háttérben meghúzódó okokat és a manipulációval szembeni immunitásunkat vizsgálta.

Hegyi Iván: Régi szép mellélövések

Ma, amikor azon kellene örvendezni, hogy az úgynevezett első osztály átlag nézőszáma – a huszonegyedik századi magyar viszonyokhoz képest feltűnő ferencvárosi látogatottság nyomán – a bűvös háromezer fölé emelkedett, nehéz belekötni a múltba. Elvégre a 3119-es középérték buzgó ünneplése közben az embernek eszébe jut, hogy hatvannégyben vagy hetvenkettőben olyan csapások váltottak ki éles kritikát és össznépi csalódást, mint az Európa-bajnokságon elért harmadik, illetve negyedik helyezés. Ám a háromezres abszurd nem áll egyedül: a hazai labdarúgás története még a mostaninál összehasonlíthatatlanul szebb korokban is bizarr elemek sorát tartalmazta. Azzal a meghatározó különbséggel, hogy hazánkban hosszú évtizedekig volt futball, méghozzá világszínvonalú.

Földvári Zsuzsa: Osztrák belháború az uniós mandátumokért

Beindult az uniós választási kampány Ausztriában. A csodagyerek kereszténydemokrata kancellár pártjától győzelem várható. Az uniót tagadó szélsőjobboldal heccháborút kezdett, a szociáldemokraták a fogyatkozó szociális vívmányok védelmét hirdetik.

Szüdi János: Nem, nem, soha!

V I S S Z H A N G

Barkóczi András: Apuka szarvashibái

Racsmány Mihály: Rend a lelke


P Á R A T L A N

-skó: MIÉRT?

A. G. úr: A BÚZATENGER KÖVETKEZIK?

aha: BIZONYTALANSÁG

Bojti: KI A MAGYAR?

Győri László: SOHA MÁR!

trepljov: KÖZÉRDEKŰ

MCs: NEM LESZÜNK GYARMAT!

pá-ti-: MAGASBA!

Róna György: ÖVEZETEK

(celebrálta Nyerges András): HETI TEXTUS

Szikszai Károly: 
BRIGÁDNAPLÓ

ÉLET ÉS IRODALOM 2019/19. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: ÉS
2019.05.10.


I N T E R J Ú

Beszélgetés Háy Jánossal

F E U I L L E T O N 

Térey János: A mi dűlőnk


K R I T I K A


Roberto Bolaño: Szülőföld. For­dí­totta Kutasy Mercédesz. Jelenkor Ki­adó, Budapest, 2019, 215 oldal, 2999 Ft

A magyar Bolaño utolsó négy tétele, tehát A Harmadik Birodalom, a 2666, A science fiction szelleme és a mostani könyv, a Szülőföld is, ellentétben az első hárommal, posztumusz kötet, spanyolul mindegyik az író halála után jelent meg. Az ilyesmi gyakran előfordul, ha egy író fiatalon, alkotóerejének valóban a teljében távozik, ráadásul úgy, hogy angol nyelvű megjelenései révén éppen eléri a nemzetközi hírnév. A 2666 története közismert: Bolaño ezt a regényét utolsó öt évében, halálos májbetegsége szorításában, minden mást félretéve írta. Az eredeti spanyol kiadás azon az egyetlen kéziratváltozaton alapult, amelyet az író kiadói szerkesztőjének utolsó heteiben elküldött, revideálásra vagy szerzői szerkesztésre, átigazításra a körülmények miatt nem kerülhetett sor. A Harmadik Birodalom és A science fiction szelleme esete más, ezek a szerző hagyatékában fellelt, befejezett, „kész” kéziratok voltak – elkerülhetetlen volt, hogy a Bolaño-láznak azon a pontján, amikor napvilágra kerültek, ne jelenjenek meg. És megint csak más eset a jelen könyvé, a Szülőföldé, túl már e bizonyos láz tetőpontján – ez első látásra végképp olyasmi, ami felveti a mosócédulák az írói hagyatékok kapcsán gyakran emlegetett problémáját.

A HÉT KÖNYVEI

A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.

Kardos András: Ex libris

Angyalosi Gergely: Dekonstrukció és esztétika
György Péter: Faustus Afrikában
Hévizi Ottó: A Liget, a Sétány, a Csarnok és a Kert
Vajda Mihály: Emlékezet. Idegenség

Konkoly Dániel: A hangulat újrahangolása
Kulcsár Szabó Ernő: Költészet és korszakküszöb. Klasszikusok a modernség fordulópontján. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2018, 260 oldal, 4500 Ft

Például a Hajnali részegség elemzésében olvashatjuk, hogy az elérhetetlen fenségessel kapcsolatban álló túlvilági kék, az azúr közrefogja a szintén megfoghatatlant (Istent) azzal, hogy magában rejti az úr hangsort. (55.) A kötet több írásában is előtérben áll a Gernot Böhme és Hermann Schmitz elméleti munkásságának segítségével újraértett atmoszféra és a hangulat, például Nemes Nagy Ágnes Ekhnáton az égben című költeményének elemzésében. Itt a természet nem csupán díszlet, mint még Babitsnál vagy Kosztolányinál (101.), a természet Nemes Nagynál a vers „képi, ritmikai és akusztikai” komponensei segítségével magában a vers olvasásában keletkezik. (102.)

Mihalik Judit. Offline: Online
Szűts Zoltán: Online. Az internetes kommunikáció és média története, elmélete és jelenségei. Wolters Kluwer, Budapest, 2018, 488 oldal, 3990 Ft

A szerző, Szűts Zoltán, posztmodern polihisztor, reneszánsz 2.0 ember, a digitális bölcsész archetípusa, humán műveltségű és észjárású tanárember, aki ugyanakkor valószínűleg otthonosan mozog a mérnökök között is. Kutatóként fegyelmezett és alapos, jó arányérzékkel, a tárgyát épp a megfelelő távolságban megszemlélni és megmutatni képes demonstrátor. Gördülékenyen ír, a szakkifejezéseket csak mértéktartóan és adekvátan használja, így ez a szakmunka bárki által könnyedén olvasható. A kötet legföltűnőbb sajátossága azonban a monotasking alaposság mellett a multidiszciplináris szemlélet, amely részben a tartalmi sokféleséghez illeszkedik, részint azonban – jól érzékelhetően – a szerző szakmai előéletét is leképezi.

Sághy Miklós: Magyar férfiak a filmvásznon
Kalmár György: A férfiasság alak­zatai a rendszerváltás utáni magyar rendezői filmben. Gondolat Kiadó, Bu­da­pest, 2018, 200 oldal, 2900 Ft

Kalmár alapvető megfigyelése a 2000-es évek elején jelentkező rendező-generáció filmjeiben, hogy a színre vitt férfi karakterekből hiányoznak a hősies tulajdonságok, nincsenek hatással a történelmi eseményekre, kulturális és gazdasági centrumoktól távoli, marginalizált terekben élnek (önkéntes vagy kényszerű visszavonultságukban), és nélkülözik mindazokat a jellemvonásokat, melyek a független, szabad, önálló döntési lehetőséggel bíró modern individuumot jellemzik.

Bihari Péter: Film, trauma, történelem
Sárközi Réka: Kinek a történelme? Emlékezet, politika, dokumentumfilm. Országos Széchényi Könyvtár–Gondolat Kiadó, Bu­da­pest, 2018, 286 oldal, 3400 Ft

A nagy traumák időrendben: Trianon, a Don-kanyar, a holokauszt és 1956 (az azt követő megtorlással – ide tartozik a bizarr Biszku-film is). A kötetben mégis megcserélődik a sorrend; a második világháború és 1956 között kapott helyet Koltay Gábor 2004-es Trianon-filmje, amelyet találóan „Trianon Horror Picture Show”-ként emleget. Mert a kiindulás, az origó nem lehet más, mint Sára Sándor hatalmas Don-kanyar filmje, az 1982-es Krónika, amely közel 1500 percben 120 hosszabb interjút tartalmazott. Sára filmjének fő jellegzetessége Sárközi Réka szerint múltábrázolásának kettőssége: a kötelezően elvárt „kádárista” narratíva mellett nyomokban jelen van benne a magyarság szenvedéstörténetének és sérelmeinek ábrázolása, amely később a politikai jobboldalon egyeduralkodóvá vált. Akárhogy is: a Krónika – egyedüliként – még képes volt „valódi, egész nemzetet felölelő emlékezeti közösséget teremteni” (igen, emlékeimben úgy él, hogy akkor „mindenki” ott ült a tévé előtt, majd meg is beszéltük a látottakat), amit a rendszerváltás után már egyetlen dokumentumfilm sem tudott elérni. Innen nézve a Sárközi által végigkövetett filmtermés egyfajta leépülés is, amelynél a mennyiség és a minőség nagyjából fordítottan arányos egymással.

Kácsor Zsolt: Az elpusztított otthon
Király Kinga Júlia: Az újrakezdés receptjei – Erdélyi zsidó történetek életről, szegénységről, éhségről és reménységről. Mentor Könyvek Kiadó, Marosvásárhely, 2018, 396 oldal, 89 lej / 6990 Ft

Munkájából az derül ki, hogy ezek az ételek bizony eléggé szegényesek voltak. Merthogy szegény volt az erdélyi zsidók zöme. Krumpli, bab, káposzta, répa, gomba, cékla, tojás – ezek voltak az alapvető nyersanyagok. Ritkán hús, főleg baromfi, ezen belül még ritkábban liba (hogy egy közhellyel leszámoljunk). Az utóbbi szárnyas drága volt, sokan csak eladásra tartották a gazdagabb, városlakó zsidó családok számára. Azok bizonyára ettek töltött libanyakat, a falusi zsidócskák nemigen. Miképpen flódnit sem sűrűn (hogy még egy közhellyel leszámoljunk). A sólet viszont kihagyhatatlan volt minden hétvégén, igaz, az erdélyi neve sokkal szebb: úgy hívják, hogy csólent. A krumplit pedig – mint az erdélyi magyarság – a zsidók is természetesen pityókának nevezték, a babot pedig paszulynak.

Pléh Csaba: Csoportok emlékei és emlékező csoportok
Maurice Halbwachs: Az emlékezet társadalmi keretei. Fordította Sujtó László. Atlantisz Kiadó, Bu­da­pest, 2018, 375 oldal, 3995 Ft

Halbwachs egyszerre volt Bergson (középiskolában!) és Durkheim tanítványa és követője. Összekombinálta a két mestert. Bergson értelmezett emlékelméletének adott radikális társadalmi determinista értelmezést, melyben emlékeink kereteit és tartalmát is csoportjaink határozzák meg. A könyv elméleti fejezeteiben az álomértelmezés (Freud árnyékában él még egy francia szociológus is) és az afázia az a két kulcsterep, ahol bizonyítani kell a szociális elméletet. Még álmainkban is társas lények vagyunk, és az agysérült zavara valójában társas zavar. Sujtó László fordítása, miközben kiválóan olvasható – itt és a társadalmi meghatározottság elemzésében is – jól oldja meg a nehéz terminológiai feladatokat is, például a képzet, az idea, a fogalom viszonyát magyarul.

Wagner István: Pop art brit módra
(British Pop Art – Meisterwerke massenhaft aus der Sammlung Heinz Beck, Ludwiggalerie – Schloss Oberhausen. Megtekinthető május 12-ig.)

Rákai Zsuzsanna: Alkalmi partnerek
(Gyenyisz Macujev, Julian Rachlin – Művészetek Palotája, május 3.)

Az egyéni karrier turnéit évek óta közös fellépésekkel tarkító Gyenyisz Macujev és Julian Rachlin éppen ilyen előadó-művészek: összeszokott, de a rutin nyomásának nem engedő partnerek, akik, ahogyan azt a Művészetek Palotájában május 3-án is bizonyították, nemcsak kettejük eltérő művészi személyisége, hanem a műsorra tűzött kompozíciók – ez esetben Sosztakovics brácsaszonátája (op. 147) és Brahms két hegedű-zongora szonátája (A-dúr, op.100 és d-moll, op. 108) – között is képesek fenntartani a kontraszt és az azonosság törékeny, de meggyőző egyensúlyát.

György Péter: A bécsi változat
(Mark Rothko, Kunsthistorisches Museum)

A KHM teremtette kontextust lehet kritikusnak, és üdvösnek tekinteni, de az is igaz, hogy végül Rothko művei, mint az már oly sok kiállításon megtörtént, úgymond átveszik a hatalmat: álmékodásra, néma, rémült csendre kényszerítenek, s mindegy, hogy melyikünk milyen műveltséggel, előítélettel, tudással, vagy tudatlansággal érkezett a kiállításra. Több múzeumban volt alkalmam látni, amint a legkülönbözőbb embertársaink egyként sajátjukként tekintettek az abszolut absztrakció műveire, ahogyan a Beckett színművek előadását követően, a nézők közti kulturális különbségek is eltűnőben lehetnek. Amikor tehát a demokratikus kultúra kérdéséről beszélünk, kérdezzük egymást, vitatjuk meg álláspontjaink, akkor érdemes felidéznünk Rothko munkásságát is.

Báron György: Az elesettekért
(They Shall Not Grow Old. Angol–új-zélandi dokumentumfilm. Rendező: Peter Jackson.)

Olyan, mintha ma forgott volna, a legtökéletesebb képi és hangi technikával, ám alapjául eredeti háborús dokumentumfelvételek szolgáltak, vagy 200 órányi haditudósítás, amelyből a rendező kiválogatta, kronológiai rendbe rakta és összevágta a filmjét. Az igazi újdonság nem a gondos felújítás-szerkesztés, hanem az anyag kezelése, amellyel mai filmnyelven szólaltatta meg az eseményeket, jelen idejűvé transzponálva a történéseket, kortársainkként mutatva meg a lövészárkokban készülődő, falatozó, tréfálkozó, majd harcba, halálba induló fiatalokat.

Végső Zoltán: Józsik között felnőni
(Tia Fuller – Jazztavasz, Művészetek Palotája, május 5.)

A turnézenekar ritmusszekciója (Chris Smith bőgőn és Mark Whitfield Jr. dobokon) hírnévben nem összevethető a lemezen szereplőkkel, de talán éppen ők azok, akik rugalmasan kiszolgálják Tia Fullert és az élő fellépésre átdolgozott számait, mint például a zárásképpen bemutatott, legalább másfélszeres gyorsasággal eljátszott dögös In the Trenchest. Fuller belső indíttatásoktól fűtött anyaga inkább egy állomás, amelynél úgy érezte, hogy van mesélnivalója, azonban összefoglalnia, formába öntenie, önmaga tehetségét teljes valójában megmutatni nem sikerült. Majd jobb arányokkal egy következő nagy lépés után.

Molnár Zsófia: Igaz kontra valódi
(Makszim Gorkij: A mélyben, Örkény Színház, április 17.)

Úgy tűnhet, Ascher nem aktualizál, valamelyest a maga finom módján mégis megteszi, mert a darab nagyon is égető kérdéseket feszeget, nemcsak a hajléktalanságét, de pár megszólalás erejéig még a nők helyzetét is vita tárgyává teszi („Orosz nő pimasz, mert szabad, tatár asszony tudja, mi a törvény”). Már csak az kellett volna, hogy ezt az egészet kissé kevésbé hassa át az artisztikum, mert az is idő, mire Szlávik Juli feltűnően műkoszos és nagy műgonddal koptatott jelmezei a használatban hihető mértékben lerongyolódnak.

Fáy Miklós: A legjobb elég rossz
(Best of Rameau – Müpa, május 6.)

Csodálatos zenék, nyitányok, táncok, áriák, duettek, minden együtt van ahhoz, hogy aki nem ismerte, meg akarja ismerni, aki ismerte, átismételje az anyagot, és aki félúton van, el akarjon mélyülni Rameau színpadi műveiben. Ehelyett mégis az az első kérdés, ami fölvetődik, miközben a gavotte megy a Castor és Polluxból, hogy most szívattok? Ez lesz két részben és négy szviten át? Ez a bágyadozás, kidolgozatlanság, ez a kapcsolat nélküliség közönség és pódium között?

Grecsó Krisztián: Minek kéne mennie
(A közszolgálat szerepéről, megszűnt az M3)

Egy dolog biztos, a közszolgálat tátongó helyén most sok minden virágzik. Persze néha remek fórumok is, de nagyon könnyű „ellenséges” világokba, kontrollálatlan tanácsadó oldalakra tévednünk, ahol kétes egészségügyi és hitéleti, pénzügyi és gasztrotanácsokra lelünk, és olcsón megúsztuk, ha csak az alapanyag és nem az egészségünk megy kárba.

Mindezt azért (is) érintem, még ha felszínesen is, mert a munka ünnepén tényleg megszűnt az M3. Mondhatják, maradt még elég adás, amelyik az archívumból él, van még elég megszólalás, ami az egykori munkát és dicsőséget igyekszik kihasználni – és talán igazuk is van. De ha „digitálisan” tévéznek, ami ugye azt jelenti, hogy ócska szolgáltatást kapnak sok pénzért, akkor még mindig láthatják a csatorna megszűnéséről szóló értesítés alatt a műsortájékoztató-feliratot: minek kellene mennie épp. És ebben azért van valami metaforikus.

Králl Csaba: Rendszerváltók
(AKKOR – Kortárs tánc 1989 / Trafó, április 28.)

A szervezők – Pintér Gábor és Péter Petra moderátor – a rendszerváltást tették meg az esemény hívószavának (AKKOR – Kortárs tánc 1989), a táncban lezajlott rendszerváltás azonban jócskán megelőzte a politikait, tehát közel sem 1989-ben kezdődött, hiszen már a nyolcvanas évek első felétől – és Közép-Európában elsőként – új alternatívát kínált a két nagy bevett és államilag jól kistafírungozott táncműfaj, a balett és a néptánc hegemóniájával szemben. Vannak mérföldkövei ennek a kezdeti időszaknak –például az első független táncelőadásként (mozgásszínházként?) számon tartott Tükrök (1982) –, ahogy letagadhatatlan kulcsfigurái is, mint a Tükröket jegyző és a beszélgetésről (ki tudja, milyen okból, de érthetetlenül) hiányzó Angelus Iván.

I R O D A L O M

Szív Ernő: Kisbeszéd a javításról

A mi nagyságos Teremtőnk egyszer biztosan javított a története során, már amennyiben van története Istennek, viszont ott vannak még a csodák is. A sejtek közötti babrálás, le és föl csúszkálni az idegpályákon, lehelgetni a lélek vaküvegét, míg át nem lehet rajta rendesen, színről színre látni, nem igazán javítás. Gyúrni az agyagot, arcot formálni egy lényre, szájat vágni rá, nagy bambuló szemeket nyitni, kiengedni tekintetet és aztán a szavak madárraját, nem javítás. Minden egyes embert beledobnak az életbe, loccs, paff, tessék. És az úgynevezett utólagos, befolyásoló, érdemei szerinti műveletek se javítások. Az özönvíz, a dögcsapás, a tűzvész, az ótvar különböző formái nem azok. Jób mint céltábla. Nem javítható. A büntetés nem lehet javítás. Jó.

Egressy Zoltán: Hőlégballon

Bizonyos életkor után az ember jobb, ha óvatosan vezet. Nagyon szomorú dolog ez. Lehet, hogy nekem se kéne már autóba ülnöm. Megvallom, olykor én is nekihajtok ennek-annak. Főleg parkoláskor, mikor a rendelésre jövök. Gyakorta tolatok neki lendületesen békésen álldogáló autóknak. Lopva megnézem mindig a nyomokat, de inkább csak kíváncsiságból. Azt figyelem elsősorban, látott-e valaki; nem akarok úgy viselkedni, mintha közöm lenne az ütközésekhez.

Többnyire csodálkozom, hogy történhet meg, hiszen tudtommal észnél vagyok, csak eltereli a figyelmemet valami. Mit tudom én, állok be, de hopp, ott egy szép nagy Harley Davidson, amit ugye nehezen tudok kikerülni, kicsit ránézek, hú, egy Harley Davidson, és már neki is mentem valaminek. De nem kicsit, hanem kurvára.

Mostanában ez már rendszeres. Igaz, Párizsban is koccanással állnak meg az autók, és attól még nem rossz hely, Párizs mégiscsak Párizs. Én is úgy szoktam. Koccanással. Csak én Budapesten, ahol sajnálatos módon sok az idegbeteg. Nem szándékosan csinálom, úgy alakul. Ha lassan megyek, az sem segít, olyankor is sokszor jön a hang, dzs, brr, ó, kurva élet, megint legyaláztam egy autót. Kiszállok, nézem, van-e nyoma. Ha van, és komolyabb, átállok valahova. Ha nincs, akkor maradok.

Kántor Zsolt: Húr és redő

Létezik egy történet, aminek nincs szüksége időre. Elbeszélés, ahonnan még senki nem jött vissza. Az emberek belemennek, élvezik, hogy körülfogja őket, lubickolnak a míves kontextusban. Nem néznek az órájukra, bámészkodnak, belevesznek a mozzanatokba, a tűnődésbe. Elidőznek egy-egy hangulatnál, belekóstolnak a konfliktusokba. Közben elkalandoznak a gondolataik, nemcsak a cselekmény nyomvonalán haladva. Hanem.

Patak Márta: Ralf


Itt jó lesz!, állítottam meg Ralfot közvetlenül a Duna-partra vezető ösvény előtt. Ralf kiszállt, kivette a terepjáróból a hátizsákját, maga elé tartotta, egy pillanatig nézte, mintha a mintás szövet kockáit tanulmányozná rajta, majd elindult vele lefelé, egészen a víz széléig. Egy darabig követtem, de nem mentem utána, hátha egyedül akar maradni a gondolataival. Visszafordultam, behunytam a szememet, hátamat nekivetettem egy fűzfának, és élveztem, ahogy a késő őszi nap melegíti az arcomat, közben hallgattam, ahogy Ralf talpa alatt roszog a kavics, miközben lefele tart. Kellemetlen járni ezeken a nagy kavicsokon, már sokszor kipróbáltam, alacsony vízállásnál tulajdonképpen a folyómederben gyalogol az ember. Most is ez van, már legalább augusztus óta ilyen kicsi a Duna, nem is nagyon közlekednek a teherszállítók.

Keresztesi József: Egy vezér öregkora

Keresztesi József: A beglerbég ma éjjel rosszul alszik

Kormányos Ákos: Opuszszám nincs

Kormányos Ákos: Könyvjelző

Kormányos Ákos: Barátok

Kormányos Ákos: Tehervonat

GYOMORBA VÁGÓ EMLÉK CSERNOBIL ÁLDOZATAINAK


INDEX
Szerző: MATALIN DÓRA
2019.05.09.


Ötrészes minisorozatban mutatja be az HBO az 1986-os csernobili atomkatasztrófa történetét. Ez az eddigi legalaposabb játékfilmes feldolgozása a tragédiának, ami százezrek életét, egészségét követelte. Mi történt a baleset éjjelén? Miért történt? Meg lehetett volna úszni kevesebb áldozattal? Lehetett volna jóval nagyobb, majdnem egész Európát érintő katasztrófa is belőle? Kik a felelősök? Miközben választ kapunk a kérdésekre, egyre szomorúbbak és dühösebbek leszünk.

"Még sokkal inkább, mint az általam elindított peresztrojka, Csernobil volt talán a Szovjetunió öt évvel később bekövetkező összeomlásának igazi kiváltó oka."

Mihail Gorbacsov, a Szovjet Kommunista Párt főtitkára, majd a Szovjetunió elnöke így értékelte utólag az 1986-os atomkatasztrófa, Csernobil jelentőségét. Amiről csak lassan, nagyon lassan derült ki a közvélemény számára, hogy milyen óriási tragédia volt valójában. És ami körül még ma, több mint harminc évvel később sem tisztázott minden kérdés. Az HBO új minisorozata, az öt egyórás részből álló Csernobil ezt a homályt szándékozik oszlatni, nem is eredménytelenül...

ORBÁN AMERIKÁBAN MÁR BÖRTÖNBEN LENNE, DE TRUMP IS AFELÉ HALAD

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2019.05.09.



A Trump-Orbán találkozó előtt, amikor a jelenlegi amerikai elnök a sor végén, a 23. európai vezetőként fogadja Orbánt, érdemes összehasonlítást tenni a két bűnöző alkotmányos helyzetéről. Annál is inkább, hogy Amerikában a demokraták “alkotmányos válságot” jelentettek be, miután Trump, és igazságügyminisztere, William Barr nyilvánvalóan akadályozzák az igazságszolgáltatást, ami Amerikában az egyik legsúlyosabb vád. James Comey, volt FBI-igazgató Washingtonban egy CNN által szervezett fórumon azt mondta: Trumpot már vád alá lehetne helyezni, ha nem lenne elnök.

Miközben Trumpnak, ha eljut odáig, újraválasztásának tétje, hogy ne kerüljön börtönbe az igazságszolgáltatás akadályoztatása miatt, Orbán az egész független igazságszolgáltatást felszámolta, Polt Péter köztörvényes bűnözőként fedezi az alkotmányos rend megdöntését és az ország magánosítását, az állam magántulajdonba vételét és ezermilliárdos korrupciós bűncselekményeket.

Amerikában két illiberális fasiszta bűnöző találkozik hétfőn, hogy egymást agyondicsérve magasztalják a menekültekkel szembeni embertelenségüket és törvénytelenségeiket. A különbséget jól fogalmazta meg a tökéletesen hibbant, agyalágyult és Trump szellemi színvonalán álló David Cornstein, budapesti amerikai nagykövet az Atlantic Orbán “értelem ellen vívott háborújáról” szóló cikkében: Cornstein azt mondta, hogy Trump boldog lenne, ha abban a helyzetben lehetne, mint Orbán. S mindent meg is tesz ezért, tehetjük hozzá, csak Amerika nem Magyarország, és Trump előbb kap egy műanyag bilincset a kezére, mint ezt megtehetné. Mindent kifejez az, hogy Amerikában “alkotmányos válság” van egy öntörvényű, nyilvánvalóan elmebeteg fasiszta miatt, míg Magyarországon ugyanezen okból Alkotmány sincs.

A Mueller-jelentés egyértelműen megállapította, hogy Trump az igazságszolgáltatás akadályoztatására tett kísérleteket, a bűncselekményeket ő maga elkövette, de a beosztottai az utasításokat nem hajtották végre. Most elnöki hatalmára hivatkozva visszatartja a Mueller-jelentést, hogy a Kongresszus ne ismerhesse annak kitakarások nélküli teljes szövegét, az igazságügyi minisztere pedig megtagadta, hogy a demokrata többségű képviselőház idézésére megjelenjen, és számot adjon arról, hogyan ferdítette el az összefoglalójában a Mueller-jelentés orosz beavatkozásra és az igazságszolgáltatás akadályoztatására vonatkozó részleteit. Emellett egyértelműen Trump – Barr-on keresztül adott utasítására – a pénzügyminisztérium megtagadta Trump adóbevallásainak átadását a Kongresszus vizsgálóbizottságainak.

Több mint 800 volt szövetségi ügyész írta alá azt a levelet, amelyben kijelentik, hogy a Mueller-jelentés alapján Trumpot egyértelműen vád alá kellene helyezni, és ha nem lenne elnök, nem úszhatná meg a börtönt. Ugyanezt mondta gyakorlatilag Comey volt FBI-igazgató is, és abban egyértelmű konszenzus van az igazságügyi szakemberek, a demokrata képviselők és a sajtó között, hogy ha Trump kikerül a Fehér Házból, azonnal meg kell indítani minden eltussolt ügyében a büntetőeljárásokat és a börtönt nem kerülheti el. Elvileg még Barr igazságügyi miniszter is börtönbe kerülhetne azért, mert megtagadta, hogy a képviselőház vizsgálóbizottságának idézésére megjelenjen, mert ezért megvádolja őt a képviselőház, emiatt hirdettek “alkotmányos válságot”. Ez van akkor, ha van Alkotmány, ha a hatalmi ágak függetlenek maradnak, és működik a jogállam. Így sem könnyű a hivatalban levő elnök felelősségre vonása, annak ellenére, hogy Comey és mindenki hangsúlyozza, hogy senki nem állhat a törvények fölött, az elnök sem...

74 ÉVE ÉRT VÉGET A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ EURÓPÁBAN

MÉRCE
Szerző: BERNÁTH LACKÓ
2019.05.09.


Már-már banálisan szikár, rövid, lényegre törő szöveget talál, aki esetleg utánanézne a világ eddigi legiszonyatosabb háborújának európai (fegyveres) részét lezáró fegyverszüneti okmányra. Összesen hét mondatból áll, azok sem valami bőbeszédűek. Többnyire szűkszavúan rögzítik a nyugati szövetségesek és a Szovjetunió által már jóval korábban előírtakat, vagyis az azonnali, és minden feltétel nélküli megadást, a fegyverek (hajók, tank, mindenféle harceszköz) sértetlen átadását a győzőknek.

Magát az eredeti szöveget is szinte megalázóan alacsony beosztású tisztek előtt kellett aláírnia Reimsben Alfred Jodlnek, a Wehrmacht vezérkari főnökének 1945 május 7-én, bár ezt a szovjet fél nem ismerte el végleges fegyverszüneti dokumentumnak, így a legmagasabb szintű katonai vezetők részvételével végül másnap, 8-án éjjel került sor a végleges (előbbitől tartalmában gyakorlatilag nem különböző) dokumentum aláírására.

Mivel a késő éjjeli ceremónia moszkvai idő szerint már éjfél után zajlott le, Oroszországban, illetve a volt szovjet megszállás alatti államokban máig május 9-ét tekintik a háború befejezésének.
Már ahol megemlékeznek róla.

Szomorú tény, hogy a hazai társadalmi emlékezetben nincs megfelelő helye ennek a dátumnak, akár nyolcadikáról, akár kilencedikéről legyen szó. Ezen nem változtat az a másik tény sem, hogy a náci terrort a sztálinista szovjet megszállás követte nálunk (erről – nagyon helyesen – megemlékezünk minden évben az 56-os forradalom kapcsán).

LÁZÁR JÁNOS VÁLTHATJA KÁSLERT AZ EMMI ÉLÉN

HÍRKLIKK
Szerző: NÉMETH PÉTER
2019.05.10.



...A szakma, ez hírlik, már kimondta Káslerről a teljes alkalmatlanságát, csak éppen Orbán Viktor nem. Illetve: hallani ennek ellenkezőjét is, azt tudniillik, hogy már a miniszterelnök is belátta, hogy nem való Kásler Miklós az EMMI élére.

Olyannyira, hallani egyes kormányzati forrásokból, hogy ki is szemelte utódát Lázár János személyében. A volt kancellária miniszter, ha így van, letölthette büntetését, száműzetését a parlament utolsó sorába. Mindenesetre a kezdeti különutas politikáját legalább fél éve felváltotta az igazodás, a kormányfő maximális kiszolgálása.

Lázár igyekszik mostanság a hűségéről és lojalitásáról tanúbizonyságot tenni; mindent elkövet annak érdekében, hogy megfeleljen Orbán Viktor kényes ízlésének. Elfogadta a megalázó feladatokat is – például a dohányzás visszaszorítására vonatkozó megbízást -, csak azért, hogy újra ott lehessen a tűz közelében.

Márpedig, ha igazak a Hírklikk által szerzett információk, és Orbán valóban elhatározza magát a végső lépésre, azaz meneszti Káslert, akkor ugyan csökken Lázár befolyása a korábbi kormányzati pozíciójához képest, de nagyot lép újra előre. Ráadásul, állítják többen is, Lázár meg tudná oldani ennek a megaminisztériumnak is a vezetését. A bökkenő egyelőre az, hogy Orbán nehezen bírálja felül önmagát, a Kásler leváltása egyet jelentene annak beismerésével, hogy rossz döntést hozott. Márpedig a miniszterelnöki kiskáté egyes számú alapszabálya az, hogy neki mindig igaza van.

Most, mégis hitelt kell adnunk a híresztelésnek, és annak, hogy Orbánnak is elege van Kásler botlásaiból; túl sokat árt a kormányzati renoménak, súgják a kormányfő fülébe azok, akik megkockáztatnak, megkockáztathatnak egy ilyen akciót. Nem sok ilyen személy van. Talán egy sem. De ez már egy másik téma. Most arra kell várni, hogy mit határoz és mikor Kásler Miklóssal kapcsolatban. Ha le is váltja, bizonyosan úgy teszi, hogy azzal ne alázza meg az orvosként bizonyított embert.


A NYOMTASS TE IS! 94. SZÁMA

NYOMTASS TE IS!
Szerző: Nyomtass Te Is!
2019.05.08.


Egy friss uniós kutatás szerint a magyarok mondták a legtöbben, hogy Európa legnagyobb baja a bevándorlás (migráció), de saját hazájukban a korrupciót, az egészségügyet és a megélhetést is ez elé sorolták. Sőt, a magyarokat saját hazájuk esetében jobban aggasztja a kivándorlás, mint a bevándorlás...

Mi ez?

Nagyon sok ember van, aki csak az M1 televíziót nézi, a Kossuth rádiót hallgatja és a megyei lapokat olvassa. Nos, az ő fejükben egy egészen másféle kép alakul ki Magyarországról, mint azokéban, akik több forrásból tájékozódnak. Ahogyan mondani szokás, ma kétféle mozit nézünk.

Ami a kormány által birtokolt vagy elfoglalt csatornákon keresztül árad, az már nem is elfogultság, hanem gátlástalan propaganda és agymosás, időnként konkrét hazugság. Ha nem lépünk fel ez ellen, akkor a következő választáson olyan emberek fognak szavazni, akik nincsenek tisztában azzal, hogy milyen országban élnek.

Ideje hát tennünk valamit!

Egy egyszerű eszközt ajánlunk, amellyel megtörhetjük a kormányzati médiafölényt. Egyfajta XXI. századi szamizdatot, amely a mindenütt jelenlévő technológiákra alapozva, olcsón, könnyen és gyorsan juthat el akár milliókhoz is.

Van még néhány független újság és hírportál, amelyek tisztességesen elvégzik a munkájukat, csakhogy ezeket nem olvassák elegen. A Nyomtassteis kezdeményezés segítségével azonban sokakhoz eljuttathatjuk az általuk előállított értékes tartalmakat. A legfontosabb írásokat lerövidítve, közérthetővé téve egy A/4-es lap két oldalára helyezzük el (tördeljük be). Ezt a lapot félbehajtva egy újság formátumú kis kiadványt kapunk.

Az aktuális lapszámok internetes oldalunkról tölthetőek le. Aki úgy gondolja, hogy ezekről a hírekről másoknak is értesülniük kell, annak csak annyi dolga van, hogy több példányban kinyomtatja, lefénymásolja, és tovább terjeszti. A terjesztéssel kapcsolatban felmerülő kérdésekről a gyakori kérdések menüpontban tájékozódhatsz.

A nyomtassteis kezdeményezés egyetlen esetben működik: ha elegen leszünk, akik tényleg nyomtatnak és terjesztik is ezt a kis újságot. Csatlakozhatsz kicsiben és nagyban is, lehetőségeid, erőd szerint. Akkor is sokat tettél, ha csak egy-két példányt nyomtatsz ki és juttatsz el ismerősökhöz vagy ismeretlenekhez.

De gondolkodhatsz nagyban is. Ha van lehetőséged, netán nyomdakapacitásod arra, hogy sok példányt állíts elő, akkor az már nagy segítség. Ha mozgósítod a barátaidat, hálózatot építesz olyanokból, akik rendszeresen szállítanák ki a lapot egy-egy adott körzetbe, akkor jelentősen járultál hozzá ahhoz, hogy minél több emberhez jusson el másféle információ, mint amit a kormányzati hírforrásokból kap.

A kis újság terjesztésének fontos eleme a személyes beszélgetés, így azok, akik csak az állam által elfoglalt hírforrásokból tájékozódnak, találkoznak más véleményekkel is. Ha tömeges mozgalommá tudjuk fejleszteni a kezdeményezést, akkor rövid idő alatt, érezhetően ellensúlyozhatjuk a hatalom médiamonopóliumát.

Arra is alkalmas ez a kiadvány, hogy a választások közeledtével megismertesse az országot azokkal az elképzelésekkel, amelyeket a jelenlegi kormányt leváltani szándékozó politikai erők ajánlanak. Ez a kis újság azonban nem egy párt lapja, hanem független civil kezdeményezés.

Kiváló eszköz azoknak a magánembereknek, akik úgy érzik, hogy ha változást akarunk, akkor tenni is kell valamit.

TÁMADJÁK, TOVÁBBÉPÍTJÜK! - A HVG SZUBJEKTÍV LAPAJÁNLÓJA

HVG ONLINE / ITTHON
Szerző: DOBSZAY JÁNOS
2019.05.09.


Orbán Viktor fenti útmutatása lebegett lelki szemeink előtt, amikor a HVG plakátjainak betiltása miatt szervezett flashmobunk után visszatértünk a szerkesztőségbe, hogy ott folytassuk a munkánkat, ahol abbahagytuk. Az utóbbi napokban két újságot is készítettünk. Az egyik az aktuális lapszám, a másikkal – amelyik jövő hét közepétől kapható a standoknál – a HVG születésének negyvenedik évfordulóját készülünk megünnepelni. Ebben – szokásunkhoz híven – cikkekben, képekben, címlapokban beszéljük el, hogyan láttuk és látjuk a mögöttünk hagyott négy évtized velünk élő történelmét. 1979-es alapításakor a HVG a sajtószabadság egyik első erődítménye volt, mára az utolsó védvárak egyike maradtunk. A negyven év krónikáját lapozgatva ki-ki nosztalgiázhat, felidézheti az életének személyes sorsfordító dátumaihoz kapcsolódó közéleti eseményeket. Annyit ígérhetünk, hogy a jövőben is azon leszünk, hogy – mint tettük azt több mint kétezer lapszámunk elkészítése során – ezután is kérdezünk, állításokat ellenőrzünk, kiszámolunk, feltárjuk, mi is áll a lényeget elfedő, sokszor érthetetlen hivatalos nyilatkozatok hátterében.

„Zhanav ke jekh Ungriko them si: le romengo thaj gazhengo them” – mondta Gyurcsány Ferenc, kormányprogramja ismertetésekor. Ez a lovári nyelven megfogalmazott mondat nem került ugyan be a HVG 40 összeállításba, Fókuszban rovatunk e heti cikkéből azonban az is kiderül, hogy miközben kormányok jöttek-mentek, az „egy Magyarország van: romák és magyarok közös országa” miért vált illúzióvá. Hogy lesz-e ebben változás, azon is múlik, hogy a most induló felzárkóztatási program végrehajtásában oroszlánrészt vállaló – Tarnabodon már bizonyított – Máltai Szeretetszolgálat megkapja-e a szükséges szakmai és anyagi támogatást. Rossz ómen, hogy a leszakadó településeken azért alakulnak sorra a sportegyesületek, épülnek sportpályák, mert a kormányfő hóbortjához kapcsolódó tao-támogatások révén lehet a legkönnyebben pénzhez jutni a mégoly fontos közösségteremtő fejlesztések esetében is.

Normális világban nemzeti büszkeségtől dagadhatna a mellünk a hír hallatán, hogy pöttömnyi országunk miniszterelnökét az Amerikai Egyesült Államok elnöke fogadja. Ám az, hogy – mint címlapunk is illusztrálja – Trump vörös szőnyeget terít Orbán elé, újabb lépés a két politikus érdekazonosságából fakadó céljuk, a „kevesebb Európát!” felé. Erről Magyarország rovatunkban írunk. Arról pedig Gazdaság rovatunkban olvashatnak, hogy a kormány Brüsszelnek megküldött új konvergenciaprogramja válaszra sem méltatta a korrupcióval, jogbiztonsággal kapcsolatos uniós bírálatokat. Kiderült viszont belőle, hogy nem lesz számottevően több forrás a nyugdíjakra, az egészségügyre. Miközben épp most jelentette be a Péterfy Kórház 84 orvosa, hogy nem vállal több túlórát. És a kis magyar abszurdnak ezzel nincs vége. Miközben a kormány azt sulykolja, hogy ő védelmezi Európa keresztény gyökereit, Papimport című cikkünkből az is kiderül, hogy az utóbbi időben Afrikából érkező misszionáriusokkal enyhítik a magyarországi paphiányt. Hogy – Ferenc pápa buzdításának megfelelően – a munkájuk által azok is szeretve érezzék magukat, akik úgy gondolják, nemcsak az emberek, de már Isten is megfeledkezett róluk.

HARARI: A LEGKORRUPTABB POLITIKUSOK A LEGHANGOSABB IDEGENGYŰLÖLŐK

24.HU
Szerző: KERNER ZSOLT, KÁLMÁN ATTILA
2019.05.09.


Yuval Noah Harari izraeli sztártörténészért egyszerre rajong Bill Gates, Barack Obama és Orbán Viktor. Az emberiség jelenéről és jövőjéről is gyakran apokaliptikus, néha hurráoptimista képekben gondolkozó tudóssal készített interjúnkban szóba került, hogy kitörhet-e nukleáris háború Európában, a technológiai fejlődés vezethet-e oda, hogy szuperoligarchák uralnak totális megfigyelőállamokat, és előfordulhat-e, hogy Magyarország megtámadja Romániát. Harari azt is elárulta, valóban kért-e tőle személyes találkozót Orbán, és hogy miért gondolja, hogy a bevándorlásellenes politikusok inkább korruptak, mint gonoszok.

Mit gondol, lesznek még emberek száz év múlva a Földön?


Talán. Száz év múlva még lesz emberiség, de kétszáz év múlva már nem biztos. Két lehetőségünk van: vagy elpusztítjuk magunkat, vagy megváltoztatjuk és valami nagyon mássá fejlesztjük magunkat. Az is lehet, hogy a két dolog egyszerre fog megtörténni, és az emberiség nagy részét elpusztítják, egy másik részét pedig másfajta, jobb entitásokká változtatják.

Min kell változtatnunk vagy felfejlesztenünk, hogy elkerüljük az önpusztítást? Milyen entitásként működne ez?

Az emberiség saját maga általi elpusztításának elkerüléséhez nem kell javítanunk semmin, hanem egyszerűen bölcsebb döntéseket kell hoznunk azzal kapcsolatban, hogyan kezeljük a nemzetközi kapcsolatokat vagy a környezeti katasztrófát. A feljavítás és az önpusztítás ugyanarról a tőről fakad: olyan hatékony új technológiákat fejleszt az emberiség, amelyek elpusztíthatják az emberiséget, de akár tökéletesíthetik is azt. Az a kérdés, mihez kezdünk az olyan technológiákkal, mint a mesterséges intelligencia és a biotechnológia.

A mesterséges intelligencia és a biotechnológia bizonyos országokban előbb fog megjelenni, mint másokban. Ha feltesszük, hogy Nyugat-Európában előbb jelennek meg ezek a piacon, mint Kelet-Európában, akkor vezethet ez az EU széteséséhez?

Ez egy lehetséges és veszélyes opció. Az Európai Unióban és a világon is hatalmas egyenlőtlenségekhez, kiegyensúlyozatlansághoz vezethet ezeknek a technológiáknak az elterjedése. Kicsit hasonlít ez a folyamat a XIX. századi ipari forradalomhoz: néhány ország iparosodott, a legtöbb ország pedig messze lemaradt, és az a néhány iparosodott hatalom, mint Nagy-Britannia, Németország vagy az Egyesült Államok elfoglalta és dominálta az egész világot. Ez újra megtörténhet, ráadásul még magasabb szinten. Az Európai Unión belül ez az új egyenlőtlenség növekvő gazdasági és politikai szakadékhoz vezethet az országok között. Ha ez történik, akkor vagy néhány ország fogja dominálni az EU-t, vagy felbomlik az Unió...

TÖBB MINT EGYMILLIÁRDÉRT ÉPÍTETTE ÁT MÉSZÁROS LŐRINC VEJE A SPORTLIGETET, EGY KIS ESŐ UTÁN MÉGIS HASZNÁLHATATLANOK A FOCIPÁLYÁK

ÁTLÁTSZÓ / SZOMBATHELY
Szerző: Átlátszó
2019.05.09.


Átadták a salakos focipályát, aztán rájöttek, hogy mégsem lehet használni a játéktereket. A pénzt az EU adta.

Tavaly novemberben hirdettek nyertest abban a közbeszerzésben, amit a szombathelyi Sportliget felújítására írtak ki. A rekreációs központra az Európai Unió adott pénzt, összesen 1 milliárd 155 millió forintért építhette át a közbeszerzési győztes, a Homlok Építő Zrt.

A céget 2016-ban alapították, fő profilja a vasútépítés, 2018-ban indították el magasépítési üzletágukat. Tulajdonosa Homlok Zsolt, Mészáros Lőrinc veje. Nem mellesleg a szombathelyi Haladás VSE ügyvezetője.

Nem ez az egyetlen Homlokék által elnyert helyi közbeszerzés. A cég nemrég a szombathelyi Víztorony felújítására kiírt tendert is megnyerte, itt 300 millió forintért renoválhatják az épületet.

Homlok egyébként nem csak kap a várostól, de ad is. A nagy port kavaró Szombathelyi Hírlapban – ez a Fidesz közeli újság, amit a szombathelyi polgármester sajtósának felesége ad ki – nemrég Homlok egy másik cége a Vasútvillamosító Kft. fizetett hirdetést.

Na de vissza a Sportligethez.

A projektben novemberben hirdettek győztest, a szabályozás szerint pedig a kihirdetés után a nyertesnek 60 napja van arra, hogy aláírja a szerződést. Ez azért érdekes, mert a kivitelezésre kapott 8 hónap a szerződés aláírásától lép életbe.

Homlokék nem is kapkodták el. Nem sokkal a határidő lejárta előtt, közleményben tudatták, hogy elindult a kivitelezés...