2020. január 3., péntek

RÁADÁS: EDWARD SNOWDEN - RENDSZERHIBA (RÉSZLET)

21. SZÁZAD KIADÓ
Szerző: EDWARD SNOWDEN
2019.


...Tíz év. Ennyi idő telt el azóta, hogy az a két gép nekirepült az ikertornyoknak, és mire is jutottunk azóta? Mit is értünk el igazából az elmúlt tíz évben? Ültem a kanapén, ami anyám lakásából került az enyémbe, és kibámultam az ablakon az utcára, miközben egy szomszéd nyomkodta a leparkolt kocsija dudáját. Nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy az életem utóbbi tíz évét elvesztegettem. Az elmúlt tíz év az Amerika által összehozott tragédiák valóságos kavalkádja volt: a végeérhetetlen afganisztáni háború, a katasztrofális iraki rendszerváltás, a határozatlan ideig húzódó fogva tartások Guantánamón, a rendkívüli kiadatások, a kínzások, harci drónokkal végrehajtott, civilek – sőt, esetenként amerikai civilek – ellen irányuló célzott likvidálások. Belföldön mindent a biztonságnak rendeltek alá, így aztán minden áldott nap valamilyen szintű fenyegetettség jegyében telt (vörös – súlyos, narancs – magas, sárga – emelt szintű), és a Patriot Acttel (hazafias törvény) kezdetét vette a polgári szabadságjogok eróziója, pontosan azoké a szabadságjogoké, amelyek megvédelmezéséért állítólag harcoltunk. Döbbenetes volt belegondolni a kumulatív kártételbe – összességében, a törvénytelenségekre –, érezni a teljes jóvátehetetlenségét, és közben mégis ujjongva nyomtuk az autódudáinkat, és villogtattuk a reflektorainkat. 

Az Egyesült Államok területén elkövetett legnagyobb terrortámadás a digitális technológia fejlődésével egyidejűleg történt, minek folytán a világ nagy része amerikai terület lett – akár tetszett, akár nem. Az indoklások szintjén persze a terrorizmus volt az oka a hazámban elindított adatgyűjtési programok legnagyobb részének egy olyan időszakban, amelyet nagy félelem és megalkuvások jellemeztek. Kiderült azonban, hogy az igazi terrorizmus leginkább a félelem, melyet egy politikai rendszer kelt, ami egyre inkább kész gyakorlatilag bármilyen ürügyet felhasználni, hogy igazolja az erőszak alkalmazását. Az amerikai politikusok nem féltek annyira a terrortól, mint amennyire attól féltek, hogy gyávának látszanak, vagy nem elég lojálisnak a pártjukhoz, esetleg nem elég lojálisnak a kampányuk pénzügyi támogatóihoz, akiknek hatalmas étvágyuk volt a kormányzati szerződéseket és a közel-keleti olajszármazékokat illetően. A terror politikusai hatalmasabbak lettek, mint a terror maga, aminek „ellenterror” lett a következménye: egy páratlan képességekkel rendelkező, a politika által féktelenné tett és a jog uralmának megóvásával látványosan nem törődő ország pánikreakciói. 9/11 után a hírszerzés utasítása az lett, hogy „soha többé”, és ezt a feladatot lehetetlen volt teljesíteni. Egy évtizeddel később nyilvánvalóvá vált, legalábbis számomra, hogy a terror örökös felemlegetése a politikai osztály részéről nem egy konkrét fenyegetésre vagy veszélyre adott válasz, hanem cinikus próbálkozás, hogy a terrort állandó veszéllyé alakítsák, ami állandó éberséget követel, melynek megkérdőjelezhetetlen autoritás szerez érvényt. Egy évtizednyi tömeges adatgyűjtés után a technológiáról kiderült, hogy hatékony fegyverként szolgál, nem annyira a terror, hanem inkább maga a szabadság ellen. Ezeknek a programoknak a folytatásával, ezeknek a hazugságoknak a folytatásával Amerika nem sokat védett meg, semmit nem nyert, és rengeteget veszített – míg végül nemigen maradt különbség a 9/11 utáni világ pólusai, a „Mi” és az „Ők” között... 

...Szerte a Közel-Keleten ártatlan civilek éltek az erőszak szakadatlan fenyegetésében, leállt a munka és az oktatás, nem volt villany, nem volt vízszolgáltatás. Sok térségben még a legalapvetőbb egészségügyi ellátáshoz sem jutottak hozzá. De ha kételkedtem valamikor is a megfigyeléssel és a magánszférával kapcsolatos aggályaim fontosságában vagy akár helyénvalóságában, ilyen közvetlen veszély és szűkölködés láttán csak muszáj volt
egy kicsivel több figyelmet szentelnem az utcákon lévő tömegnek és a kiáltványainak – Kairóban és Szanaában, Bejrútban és Damaszkuszban, Ahvázban, Huzisztánban és az arab tavasz, valamint az iráni zöld mozgalom összes többi városában. A tömegek az elnyomás, a cenzúra és a létbizonytalanság végét követelték. Kinyilvánították, hogy egy valódi, igazságos demokráciában nem a nép felelős a kormánynak, hanem a kormány felelős a népnek. Noha olybá tűnt, minden tömegnek minden városban, sőt mindennap megvannak a saját külön céljai, egy dologban mind osztoztak: elutasították a tekintélyuralmat, és újfent elkötelezték magukat az elv mellett, miszerint az egyén jogai veleszületettek és elidegeníthetetlenek. 


Egy autoriter államban a jogokat az államtól származtatják, az állam adja őket az embereknek. Egy szabad országban a jogok a néptől származnak, és a nép adja őket az államnak. Az előbbiben az emberek alattvalók, akik csak azért rendelkezhetnek saját tulajdonnal, vehetnek részt az oktatásban, dolgozhatnak, imádkozhatnak és beszélhetnek, mert a kormányuk megengedi nekik. Az utóbbiban az emberek polgárok, akik hozzájárulnak, hogy egy testület kormányozza őket a beleegyezésükkel, amely időről időre megújítandó és alkotmányosan visszavonható. Vélekedésem szerint a tekintélyelvűek és a liberális demokraták ezen összecsapása korunk fő ideológiai konfliktusa – nem valami koholt, előítéletes Kelet–Nyugat megosztottság, és nem is egy újraindított küzdelem a kereszténység vagy az iszlám ellen. Az autoriter államokban jellemzően nem a törvények uralma érvényesül, hanem a vezetők akarata, akik hűséget követelnek az alattvalóiktól, és ellenségesek az ellenzékiekkel szemben. 

A liberális demokráciákban viszont az állam semmit sem – vagy igen keveset – követel, de jószerével kizárólag azon áll vagy bukik a sorsa, hogy minden egyes polgár önként vállalja-e a körülötte élő összes többi szabadságának védelmezését, függetlenül a fajtájuktól, etnikai hovatartozásuktól, felekezetüktől, szexuális irányultságuktól vagy nemüktől. Bármiféle kollektív garancia, amely nem származáson, hanem beleegyezésen alapul, végső soron az emberek közti egyenlőség eszméjét szolgálja – és bár a demokrácia gyakorta fogyatékosan váltja valóra az eszményeit, továbbra is hiszem, hogy ez az a kormányforma, amely a legteljesebben biztosítja a különböző hátterű emberek együttélését és törvény előtti egyenlőségét. Ezt az egyenlőséget nemcsak jogok, hanem szabadságjogok is alkotják. demokráciák polgárai által oly nagy becsben tartott jogok közül sok még csak nincs is törvénybe foglalva, legfeljebb implicit módon. Ezek a jogok abban a nyitott, üres térben léteznek, amelyet a kormányzati hatalom korlátozása hoz létre. 

Az amerikaiaknak például csak azért van „joguk” a szólásszabadsághoz, mert a kormánynak tilos olyan törvényt alkotnia, amely korlátozná ezt a szabadságot, és csak azért van „joguk” a sajtószabadsághoz, mert a kormánynak tilos olyan törvényt alkotnia, amely ezt megnyirbálná. Csak azért van „joguk” a szabad vallásgyakorláshoz, mert a kormánynak tilos vallási intézményekkel kapcsolatos törvényt alkotnia, és csak azért van „joguk” békésen gyülekezni és tiltakozni, mert a kormánynak tilos olyan törvényt alkotnia, amely ebben akadályozná őket. Kortárs életünkben van egy fogalmunk, ami felöleli mindezt a negatív vagy potenciális teret, ami a kormány számára tilalmas. Ez a fogalom a magánszféra. Ez egy üres zóna, amely a kormányzat hatókörén túl terül el, egy űr, ahová a törvény csakis bírói engedéllyel hatolhat be – éspedig nem egy „mindenkire vonatkozó” engedéllyel, amelyet az amerikai kormányzat vindikált magának a tömeges megfigyelés ügyében, hanem egy konkrét személyre vagy célra vonatkozó engedéllyel, amelyet egy konkrétan valószínűsíthető ok magyaráz. Maga a „magánszféra” szó némiképp üres, mert lényegében meghatározhatatlan, vagy túlságosan is meghatározható. Mindannyiunknak van fogalma róla, hogy mi is az. A „magánszféra” mindenkinek jelent valamit. Nincs senki, akinek semmit nem jelent. Ennek az általánosan elfogadott definíciónak a hiánya miatt van, hogy a pluralista, technológiailag kifinomult demokráciák polgárai úgy érzik, igazolniuk kell a magánszférára való igényüket, és mint jogot kell keretbe foglalniuk. 

De a demokráciák polgárai nem tartoznak igazolni ezt az igényt – hanem az állam tartozik igazolni a megsértését. Aki nem hajlandó igényt tartani magánszférára, az lemond róla, akár az alkotmányos korlátait megsértő állam, akár „magán”vállalkozások javára. A magánszféráról egyszerűen nem lehet nem tudomást venni. Mivel a polgári szabadságjogok kölcsönösen összefüggenek egymással, a saját magánszférátokról lemondani igazából azt jelenti, hogy mindenkiéről lemondotok. Dönthettek úgy, hogy nem tartotok rá igényt, mert így kényelmesebb, vagy a széles körben elterjedt vélekedés miatt, miszerint magánszféra csak azoknak kell, akiknek valami rejtegetnivalójuk van. Ámde kijelenteni, hogy nektek nem szükséges, nem hiányzik magánszféra, mert nincs semmi rejtegetnivalótok, annyit tesz, mint feltételezni, hogy senkinek nem szabad vagy lehet titkolnia semmit – beleértve a bevándorló státusukat, a munkakeresési kudarcaikat, a pénzügyi múltjukat és az egészségügyi adataikat. Feltételezitek, hogy senkinek nem lehet oka bárki elől vallási meggyőződésre, politikai és szexuális tevékenységre vonatkozó információt elhallgatni, nektek sem, mintha ez olyan mellékes lenne, mint ahogy némelyek a kedvenc filmjeikről, zenéikről vagy olvasási preferenciáikról beszélnek. Végső soron azt mondani, hogy ti nem törődtök a magánszférával, mert nincs semmi titkolnivalótok, egyáltalán nem más, mint azt mondani, hogy benneteket nem érdekel a szólásszabadság, mert nincs semmi mondanivalótok. Vagy azt, hogy benneteket nem érdekel a sajtószabadság, mert nem szerettek olvasni. Vagy azt, hogy nem érdekel a vallásszabadság, mert nem hisztek Istenben. Vagy azt, hogy nem törődtök a békés gyülekezési joggal, mert lusta, antiszociális, agorafóbiás emberek vagytok. Pusztán az, hogy egyik vagy másik szabadságjog ma talán nem jelent nektek semmit, nem jelenti azt, hogy holnap sem fog jelenteni semmit nektek vagy a szomszédotoknak – vagy az elvből ellenzékiek tömegeinek, akiket a telefonomon követtem, miközben a bolygó túlsó felén tiltakoztak, remélve, hogy sikerül elnyerniük legalább egy töredékét azoknak a szabadságjogoknak, amelyeket az én hazám serényen rombolni kezdett. Segíteni akartam, de nem tudtam, hogyan tegyem. Elegem volt a tehetetlenség érzéséből, abból, hogy csak egy seggfej vagyok, aki alsóneműben heverészik egy rozzant kanapén, Cool Ranch Doritost eszik, és diétás kólát iszik, miközben a világ lángba borul. A közel-keleti fiatalok magasabb béreket, alacsonyabb árakat és jobb nyugdíjakat követeltek, de ezekből semmit nem adhattam meg nekik, és senki nem adhatott nekik jobb esélyt önmaguk kormányzására, mint amit ők kivívnak maguknak. Azonban követelték azt is, hogy legyen szabadabb az internet. Iránban Hámenei ajatollahot pocskondiázták, aki egyre erőteljesebben cenzúrázta és blokkolta az interneten a fenyegető tartalmakat, nyomon követve és meghackelve a sérelmezett platformok és szolgáltatások forgalmát, bizonyos külföldi tartalomszolgáltatókat pedig teljesen kizárva. Egyiptomban tüntettek Mubárak elnök ellen, aki az egész országot lekapcsolta az internetről – amivel csak azt érte el, hogy még dühösebb lett az országban minden fiatal, még jobban elegük lett, és az utcára vonultak. 

Miután Genfben megismerkedtem a Tor projekttel, a Tor böngészőjét használtam, 
és saját Tor szervert működtettem, arra törekedve, hogy se az otthonról végzett munkám, se a személyes célú böngészéseim ne legyenek nyomon követhetők. Most leráztam a kétségbeesésemet, felkászálódtam a kanapéról, és az otthoni irodámhoz botorkáltam, hogy létrehozzak egy hidat, ami elkerüli az irániak internetes torlaszait. Aztán elérhetővé tettem a titkosított konfigurációs azonosítóját a Tor magfejlesztői számára. Ez volt a legkevesebb, amit megtehettem. Ha csak a legcsekélyebb esély van arra, hogy egy iráni fiatal, aki nem tudott felmennei a netre, most már képes megkerülni az útjába helyezett filtereket és korlátokat, és kapcsolatba léphet velem, vagyis rajtam keresztül csatlakozhat a netre, a Tor-rendszer védelmét és a szerverem anonimitását élvezve, akkor bizonyosan megérte a dolog a minimális erőfeszítést, amibe nekem került. Elképzeltem, hogy ez az ember olvassa az e-mailjeit, vagy megnézi a közösségi médiás fiókjait, hogy lássa, nem tartóztatták-e le a barátait és a hozzátartozóit. Semmiképp nem tudhattam meg, vajon ez történik-e, vagy hogy egyáltalán kapcsolódik-e bárki Iránból a szerveremre. És ez volt a lényeg: a segítség, amit kínáltam, titkos volt. A srác, aki az „arab tavaszt” elindította, szinte pontosan annyi idős volt, mint én. Zöldséget, gyümölcsöt árult egy kordéról. Miután a hatóságok többször is zaklatták és bántalmazták, kiállt a térre, felgyújtotta magát, és mártírként halt meg. Ha önmaga elégetése volt az utolsó szabad cselekedet, amivel módja nyílt ellenállni egy illegitim rezsimnek, én is bizonnyal megtehettem annyit, hogy felkászálódom a kanapéról, és megnyomok néhány gombot...

ITT OLVASHATÓ

HÁTHA NEM TŰNIK FEL – ÍGY SUNNYOG A TÖRVÉNYALKOTÁSSAL AZ ORBÁN-KORMÁNY

HVG ONLINE / ITTHON
Szerzők: WINDISCH JUDIT, DOMÁNY ANDRÁS
2020.01.03. 


Bár az Emmi kitartóan bizonygatja, hogy a veszélyesnek tartott rendelet ellenére a független színházak állami támogatása nincs veszélyben, a kormány eddigi működése alapján nem árt fenntartással kezelni ezt a nyilatkozatot. Sokszor és sokféleképpen sunnyogott már a kormány, a legjobb, mikor sajátjai előtt is titkol egy elképzelést.

A jelek szerint nem korrigálja a kormány az előadó-művészeti törvény végrehajtási rendeletét, amely veszélyes helyzetet teremt a független társulatoknál. A december 30-án éjjel megjelent szabály a Független Előadó-művészeti Szövetség (FESZ) szerint ellentétes a törvénnyel, és azt a veszélyt hordozza magában, hogy pontos végrehajtási szabályok híján a független társulatok működési támogatásra beadott pályázatait nem bírálják el. Ők még kedden kérték a rendelet pontosítását, de erre tudomásunk szerint eddig nem kaptak választ.

Az Emmit kedden és csütörtökön is megkerestük az ellentmondásos rendelet miatt, de kitartóan azt kommunikálják, hogy nem lesz semmi gond, miután a törvény előírja a függetlenek működési támogatását. Csütörtöki válaszukhoz hozzátették azt is, a törvényi határidők miatt a tárca rövid úton előkészíti a pályázatok kiírását.

Arra azonban nem kaptunk választ, hogy módosítják-e a rendeletet, illetve az eredetiből miért kellett törölni a működésre vonatkozó részt. A jószándékú verzió szerint itt lehet szó egyszerű tévedésről is – sőt, akár arról is, hogy mindenki totálisan félreérti a kormányt, és tényleg nem lesz semmi gond. A gyanakvást nem oszlatta el a minisztérium, különösen azért, mert az eredeti (később a Fidesz által letagadott, illetve sokat puhult) törvénytervezettel a szándéka pont az volt, amit most a végrehajtási rendelet tükröz...

OLYAN VÁLASZTÁS JÖN 2020-BAN, AMIBE AZ EGÉSZ VILÁG BELEREMEGHET

PORTFOLIO
Szerző: BEKE KÁROLY
2020.01.03.


Elsősorban az amerikai elnökválasztásról szól majd a 2020-as év, ez ugyanis hosszabb távon is meghatározhatja a világgazdaság helyzetét és a piaci hangulatot. Egyelőre azt sem tudjuk, ki lehet Donald Trump ellenfele, így az esélyeket is nehéz megjósolni, éppen ezért „szólhat nagyot” az eredmény. Közben Kelet-Közép-Európa több országában is fontos választásokat tartanak, az Európai Unió pedig rögtön az év elején elveszíti az Egyesült Királyságot.

Rögtön egy régóta húzódó becsületbeli üggyel kezdődik az év

Ha megnézzük 2020 fontosabb politikai eseményeinek naptárát, akkor rögtön az év elején kipipálhatjuk a három és fél éve húzódó Brexitet, amit már mindenki beárazott. A brit választópolgárok még 2016 nyarán döntöttek úgy kis többséggel népszavazáson, hogy szeretnének kilépni az Európai Unióból. Azóta a folyamat leginkább a rétestésztára hasonlított, úgy tűnt, soha nem lesz vége a huzavonának.



December közepén aztán a Boris Johnson kormányfő vezette konzervatív párt talán a vártnál is nagyobb arányú győzelmet aratott az előrehozott választásokon, majd néhány napra rá a parlament el is fogadta a Brexit-megállapodást. Így elvileg minden akadály elhárult a kilépés elől. Mostanra szinte kizárt, hogy mégis bentmaradjon a szigetország, legutolsó nyilatkozatukban már az EU vezetői is azt hangsúlyozták, hogy majd egyszer visszavárják a briteket.

Vagyis a Brexit valószínűleg már nem okoz majd komoly gazdasági és piaci megrázkódtatást. Abból viszont még lehetnek bonyodalmak, hogy a briteknek és az EU-nak mindössze 11 hónapjuk lesz arra, hogy megállapodjanak a jövőbeli kereskedelmi kapcsolatokról, 2020 végén ugyanis lejár az az átmeneti időszak, amit erre meghatároztak. Boris Johnson tervei szerint pedig ezen a határidőn nem fognak változtatni. Vagyis az év vége felé megint megjelenhet majd a hard Brexit réme, hiszen ha nem lesz egyezség arról, hogyan alakuljanak az Egyesült Királyság és az EU kapcsolatai, akkor a bizonytalanba ugorhat az ország 2021 január elsejétől...

ÚJRA LEÉRTÉKELTÉK A TANÁROK BÉRÉT

NÉPSZAVA OLINE
Szerző: Népszava
2020.01.03.


Egyre nagyobb, havonta már százezrekben mérhető veszteség éri a tanárokat csak azért, mert bérüket nem az aktuális, hanem még most is a 2014-es minimálbérhez kötik – állítja a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ).

A testület közölte: noha a kormány most nyolc százalékkal, bruttó 161 ezer forintra emelte a minimálbért, ez semmit nem jelent a tanárok nagy többsége számára, mert fizetésük számításakor nem ezt az összeget, hanem a hat évvel ezelőtt érvényes 101 ezer forintot veszik alapul. A PDSZ szerint emiatt fordulhat elő az, hogy egy mesterfokozatú oklevéllel rendelkező – azaz hat évet főiskolán, vagy egyetemen tanuló – pályakezdő pedagógus pont annyi pénzt, bruttó 210 600 forintot keres, mint egy szakmunkás végzettséget igénylő állásban dolgozó munkavállaló. Az érintett tanárok ráadásul csak azért nem kapnak kevesebbet mint egy szakmunkás végzettségű munkavállaló, mert a garantált bérminimumot is felemelték 8 százalékkal, 210 600 forintra – a mesterfokozatú diplomával rendelkező pedagógusok illetménye korábban 203 ezer forint volt. 

A gondokat tetézi, hogy a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) alelnöke, Totyik Tamás már szeptember végén figyelmeztetett: éves szinten legalább 45 órát dolgoznak ingyen a tanárok, a túlmunka miatt pedig 25 százalékuk azonnal elhagyná a pályát, ha tehetné. Szabó Zsuzsa, a PSZ elnöke pedig arról beszélt: míg 2017-ben mintegy hatezer friss diplomás pedagógus lépett katedrára, a 2019-es kötelező minősítésen már csak 3600-an vettek részt, számuk két év alatt majdnem megfeleződött. – A fiataloknak ez a pálya nem pálya – mondta...

ÍGY KERÜLHETTÜK VOLNA EL TRIANONT: IDÉN 100 ÉVES A KATASZTRÓFA

VÁLASZ ONLINE
Szerző: JESZENSZKY GÉZA
2020.01.02.


Az éppen csak megkezdődött 2020-ban emlékezünk majd a trianoni békeszerződés aláírásának századik évfordulójára. Ebből az alkalomból Jeszenszky Géza történész, volt külügyminiszter és nagykövet a Válasz Online-nak írt történelmi esszéjében eljátszik a gondolattal: milyen feltételek mellett maradhattak volna meg legalább a magyar többségű területek? „A történelmi ország ilyen módon, ilyen határokkal történő elvesztése elkerülhető lett volna” – szögezi le Jeszenszky Géza, aki részben a Révész Tamás hadtörténész által lapunknak mondottakat gondolta tovább. Megegyezés a nemzetiségekkel; különbéke 1918-ban; Hungária Nemzeteinek Közössége a Kárpát-medencében – „alternatív történelem” öt pontban...

ÉVTIZEDEKEN ÁT A FIDESZ-SZÉKHÁZ FALÁBAN BÚJT MEG AZ ÉV VÉGI BOTRÁNYT OKOZÓ NAGY-MAGYARORSZÁG-TÉRKÉP

24.HU
Szerző: VINCZE MIKLÓS
2020.01.03.


A Fidesz-székház történetét bemutató decemberi cikkünk után Kubatov Gábor alelnök azzal kereste meg lapunkat: járjuk be a két éve felújított, a századforduló felső tízezrének eleganciáját még ma is őrző Lendvay utcai épületet, és győződjünk meg róla, hogy a diplomáciai vihart kavaró Nagy-Magyarország-térkép évtizedek óta az épület része, csak éppen az állampárti időben textilburkolat takarta. Éltünk a felajánlással, és az elmúlt évek egyik legjobban sikerült felújításával találtuk szembe magunkat.

December közepén jókora vihart kavart Horvátországban egy, a miniszterelnök Facebook-oldalán megjelent fotó, aminek hátterében egy, a trianoni döntés előtti Magyarországot ábrázoló térkép látható. A Fidesz-székházban tartott elnökségi ülésen készült kép láttán Andrej Plenkovic horvát miniszterelnök kijelentette:

Ha jól tudom, nem ez az első alkalom, hogy ezt a térképet mutatták Fidesz-tanácskozás során. Horvátország határai ott vannak, ahol vannak...

12 MILLIÁRD JUT MAKOVECZ IMRE ÉLETMŰVÉNEK GONDOZÁSÁRA

INDEX
Szerző: MDOR
2020.01.02.


12 milliárd 420 millió forintot hagyott jóvá a kormány a Makovecz Imre-életmű gondozására. A program 30 épületet érint, írja a Napi.hu. A Magyar Közlönyben megjelent határozat melléklete tartalmazza azt a harminc épületet, amelyek megépítésére, felújítására, funkcióinak bővítésére szolgál az összeg.

A legtöbb pénzt, több mint kétmilliárd forintot a Sárospataki Művelődési Házra és Könyvtárra fordítják, a rákoskerti Mennybemenetel ökumenikus templom Makovecz Imre tervei szerinti felépítése pedig 920 millió forinttal szerepel a listán.

Jelentős tétel még a makói Hagymaház felújítása és az ehhez kapcsolódó beruházások (a Páger mozi és Rendezvényház rekonstrukciója), ez a projekt most 730 millió forinthoz jutott. A zalaszentlászlói faluház és szállásépület felújítása, továbbá óvodával bővítése 480 millió forint támogatást kapott. A temesvári Új Ezredév Református Központ építésének befejezéséhez 474 millió forintot rendeltek...

„CSAK A GYENGE EMBER FÉL A KRITIKÁTÓL” – MAGYAR HANG-AJÁNLÓ

MAGYAR HANG ONLINE
Szerző: Magyar Hang
2020.01.02.


A TARTALOMBÓL:

Fullajtár Andrea: Csak a gyenge ember fél a kritikától – A Katona József Színház művésze arról, hogyan próbálják a gyerekeket NER-állampolgárrá átszabni, miközben a kulturális életből is NER-kompatibilis rendszert faragnának.

A múltat igyekeznek visszaépíteni – Schneller István korábbi főépítész közlekedési káoszról, a Dunáról és az elszalasztott lehetőségekről.

Cseppben a tenger – Idén sem lesz békésebb a világ.

Ha támadnak, akkor visszatámadok – Nyirati Klára momentumos bajai polgármester a városi kisgömböcről, a fideszes kötözködésről és az összefogás próbájáról.

Orbán bosszúja lesújt rátok – 2020 körvonalakban: összegyurcsányozás, szépségtapasz az egészségügyben.

Félelemkeltés és fenyegetőzés – Adatigénylésünkre szankciókkal ijesztgetik a Nemzeti Fejlesztési Programiroda dolgozóit.

Betonba öntött milliárdok – Hiú ábránd a tartós növekedés, ha a verseny helyett az állami beruházásokban reménykedünk. Bod Péter Ákost, Csaba Lászlót, Mellár Tamást és Róna Pétert kérdeztük.

Skócia a függetlenség bűvöletében – A nemzeti mozgalom közvetlenül fenyeget az Egyesült Királyság felbomlásával.

A nyelv az asszony fegyvere? – A fiatalok többet pletykálnak, mint az idősek, a férfiak által terjesztett híresztelések pedig több kárt okoznak.

Nem pironkodnak már a belgrádi dámák – A Győztes szobor kalandos története.

Helyzet-kép: Téglagyár, végállomás – Harminc évvel a rendszerváltás után rengetegen vannak rosszabb helyzetben, mint akkor.

Bécs rávesz a gyaloglásra – Az osztrák főváros 2025-re húsz százalékra csökkentené az autózás arányát.

– Erősödnek a törzsi viszonyok – Tóth István György: A korrupció és a haveri kapitalizmus is gátolja a középosztály megerősödését.

Jógázott és Párizsba is izmust vitt ki Tamkó Sirató Károly – Negyven éve hunyt el az avantgárd fontos alkotója.

A történet, amely egyesíti az emberiséget – Mind-mind rokonok vagyunk egymással.

„Elfogyott a falu, megette a város” – Kiürülnek vagy nyaralóhellyé válnak a kis vasi települések. Negyvenöt éve jelent meg Moldova György riportkötete, Az Őrség panasza.

Nincs félnivaló Iain Lindsay brit nagykövet: A jogállamisággal és az orosz közeledéssel kapcsolatos kritika zárt ajtók mögött hangzik el.

Pár perc próza – kortárs irodalom a Magyar Hangban: P. Szathmáry István írása.

A gyilkosság, amellyel Zrínyiék üstökön ragadták a szerencsét – Ferdinánd intésére 480 éve végeztek a Zrínyi fivérek a korábbi sztárkatonával, Hans Katzianerrel.

Egy szlovén fiú az amerikai gigászok között – Luka Doncicot az NBA-ben Wonderboynak becézik.

Marabu: Szabadon

Publicisztika:

Puzsér Róbert: A fegyverré fröccsöntött kultúra
Dévényi István: Csonka mennyország
Gulyás Balázs: Csupán lózungok maradtak
Szerető Szabolcs: Újabb év a végtelenített kampány jegyében
Torkos Matild: Túszul ejtve
Reichert János: Mitől (lenne) polgári Magyarország?
Pápay György: 2020 és a kétharmad
Kalmár Benedek: Szellemi disznóól
Szerető Szabolcs: Nőuralom

Kritika:

– Temérdek évődés – Kaktuszvirág, Orlai Produkciós Iroda
– „Mert ilyen megható” – Annet Huizing: Hogyan írtam véletlenül egy könyvet?
– Saját magunk kizsákmányolói lettünk – Byung-Chul Han: A kiégés társadalma
– Egy történelmi sorsforduló margójára – I was Francis Moly. Szerk.: Fejérdy András
– Felese tréfa – Vass Norbert: Kupakoskifli
– Nem elpuhít, felvértez – Jón Kalman Stefánsson: Menny és pokol I.-II.-III.

Tárcák:

Benedek Szabolcs: A Föld nevű bolygó megmentése
Pethő Tibor: Mazel és haver
Gazda Albert: Visz a vonat, megyek utánad

AZ ELMÚLT EGY ÉV 4.

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: TÓTH ILONA
2020.01.03.


Megint elmúlt egy év Orbán kormányzásával Magyarországon. Azt természetesen mindenki maga dönti el, hogy jobb vagy rosszabb lett az élete a 365 napban. A mi – szubjektív – összeállításunk nem a reményt tükrözi. De hát erről írtunk mi. Tallóztunk az írásokban. Emlékezzünk együtt!

FIDESZ: IDŐ, JÁRÁS, JELENTÉS

HÍRKLIKK
Szerző: FÖLD S. PÉTER
2020.01.03.


Elmúltak az ünnepek, lassan visszazökkenünk a régi életünkbe, hogy folytathassuk a jó ideje tartó, talán soha véget nem érő vitáinkat. Például arról, hogy demokratikus módon – azaz választás útján – le lehet-e váltani a Fideszt. A kérdés annyiban jogos, hogy Orbánék úgy alkották meg a választási rendszert, olyanná alakították a jogrendet, hogy ilyen „baleset” véletlenül se fordulhasson elő. Még akkor sem, ha hiba csúszna a gépezetbe.

Márpedig a Fidesz egyre többet hibázik. Kapkodás van, és rögtönzés, az erő látszatát keltő pökhendi, cinikus izmozás. Ám a magabiztosság mögött ott a félelem, mert ők is tudják, hogy mint minden történet, egyszer a Fideszé is véget ér. Nem mostanában lesz ez, de nem is nagyon soká. Amikor majd elfogynak a jó legelők, és a közepes minőségű szántóföldekből sem marad elegendő. Amikor tovább szűkülnek a vadászterületek, és nem lehet már annyit lopni, amennyire a falánk, mohó, telhetetlen szájaknak szükségük lenne. Amikor elfogy minden külső és belső ellenség, és nem lehet már kire mutogatni, amiért nekünk már megint nem sikerült.

Akkor majd még a mostaninál is több és fontosabb történeteket szivárogtatnak ki egymás lejáratására a derék urak. Mert – bár nagyon fontos és tiszteletre méltó a tényfeltáró újságírók munkája – senkinek ne legyenek kétségei, hogy az alapanyagot legtöbbször a Belső Párt tagjaitól kapják. Rogán helikopterezését, Tiborcz kétes ügyleteit is minden bizonnyal a Belső Párt valamelyik prominense juttathatta el a sajtóhoz, és nem kizárt, hogy Borkai Zsolt horvátországi kalandozásáról is hasonló módon értesült az Ördög ügyvédje...

LASSAN BELEROKKANNAK A MUNKÁBA AZ ÁPOLÓK

KLUBRÁDIÓ / REGGELI GYORS
Szerző: PÁLINKÁS-SZŰCS RÓBERT
2020.01.03.


Már nem is a pénz miatt mennek el az egészségügyi dolgozók, hanem a fizikai terhelés miatt. 24 ezren hiányoznak a szakmából.

Magyarországon valamivel több, mint 6 ápoló jut ezer lakosra az OECD statisztikája szerint. Németországban 12, Svájcban 16, igaz Lengyelországban, Szlovákiában alig több, mint 5. Az átlagszám 8,6.

A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara behatóbban is vizsgálta a helyzetet, és azt állapították meg, hogy az országon belül Budapesten kellene sokkal több ápoló, valamint a nyugati határszélen. Első ránézésre nem olyan nagy a krízis, mert a laikus csak azt látja, hogy mozognak elegen a betegek körül, csakhogy köztük kevés a szakképzett ápoló.

Balogh Zoltán, a kamara elnöke a Reggeli gyorsban elmondta, hogy már nem is az alacsony fizetés miatt hagyják el a szakmát a kollégáik, hanem az iszonyatos fizikai terhelés miatt. Ez a létszámhiány következménye. A modern eszközök is hiányoznak, amelyek megkönnyítenék a munkát. A gyógyszerkiosztásra például léteznek ilyen eszközök, amelyekkel időt takaríthatnak meg az ápolók. Léteznek már korszerű betegágyak is, ezek érzékelnek és dokumentálnak több paramétert, de segítik megelőzni a felfekvés kialakulását is, mert képesek a kritikus pontokon figyelni a beteget.

Az elnök a szakképzés fontosságát is hangsúlyozta. Évekkel ezelőtt megszüntettek szakképzési helyeket, ennek a következményeit nyögik most. Szükség lenne egy megfelelő életpályamodellre is. 2016-tól elindult a bérfelzárkóztatás, ezt is folytatni kellene. Az elnök reméli, hogy a kormány mihamarabb foglalkozik a kérdéssel, megtárgyalja a kamara javaslatait is.

Balogh Zoltán kiemelte, hogy magyar ápolókra van szükség, a betegellátásnak ugyanis fontos része a megfelelő kommunikáció.

VILÁGSZÍNVONALÚ EGÉSZSÉGÜGY, ERŐSPISTÁS MÁRTÁSBAN

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: HORN ANNA
2020.01.03.


Vagyis jó magyarosan, mint a csoda szaloncukor.

Ezer magyarra hat ápoló jut, a teljes rendszerből 25 ezer szakember hiányzik a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) adatai szerint.

Az elmaradott Németországban ezer emberre két és félszer ennyi ápoló van a „rendszerben”, és ott majdnem 83 millió ember él. (Ez utóbbi csak azért érdekes, mert azt mutatja, mennyivel jobban becsülik az ápolók munkáját egy nyolcszor nagyobb lakosságú országban.) A nem dübörgő, békés Svájcban akár 16 szakképzett ápoló is jut ezer beteg vagy ellátandó emberre.

Európai felmérési adatok az egyes országok egészségügyéről tavaly a 33. helyre sorolták Magyarországot, a 35-ből. Románia és Albánia még utánunk voltak, szerintem idén elérjük a dicsőséges utolsó helyezést. A részvétel a fontos… mármint az európai felmérésben. Legalább. Részvétem mindenkinek, akit az élet rákényszerít arra, hogy ezt a világszínvonalú szolgáltatást igénybe kelljen vennie. Miután nem akarok hergelni senkit, a spanyol rendszerről egy szót sem szólok. Legfeljebb annyit, hogy érdemes lenne valami nagyon tehetséges NER-szakpolitikusnak ellátogatnia errefelé, nem irigykedni, hanem tanulni és hazavinni a tapasztalatokat.

Olyan az egész nagyszerű magyar egészségügy, mint a foci – van, de nincs. Azzal az ordító különbséggel, hogy stadionokra, edzőkre és kétballábakra legalább annyi pénz ment el az elmúlt tíz évben, amiből fél Európát ellátó kiváló eü-intézményeket lehetett volna kreálni. De legalább a rászoruló magyarokra gondolt volna kiváló vezérkar. Amelynek nagy része vagy a saját maga számára létrehozott, szigorúan zárt intézményben, vagy leginkább külföldön keresi a gyógyulást, ha megbetegszik.

Nem kizárólag az orvosok és a többi szakdolgozó hibája, hogy ennyire leépült ez a terület is. Az egész rendszer úgy pocsék, ahogy van. És nem csak arról van szó, hogy nincs pénz a kórházakban gyógyszerre, szappanra, de lassan a tiszta ágynemű is luxus kategória. Nem csak arról, hogy 12 órán át dolgoznak emberek, olyan munkát végezve, amin életek múlhatnak. A megteremtett, lehetetlen körülményekről szól a helyzet. Vidéki nagyvárosban élő háziorvos rokonom időnként 60-65 beteget „kell” hogy ellásson egy nap alatt. Senkit nem kerget el, a túlóráit már nem is számolja, mert felesleges. Én viszont számoltam egy picit. Csak tíz perccel kalkuláltam minden egyes betegre – az napi 600 perc. Vagyis tíz óra, tiszta munkaidő. Se ebéd, se kávé, se egy mély levegővétel két beteg között. Mint tudjuk, ha már egyszer bejutottunk az áhított doktorhoz, egyikünk sem végez általában tíz perc alatt, legfeljebb csak ha receptért érkezett.

Embertelen körülmények között dolgozó, elhivatott emberek tartják még működésben ezt a lealjasított rendszert. Nagyon sokukat ismerem, és csak mélységes tisztelettel tudok gondolni az elhivatottságukra. Nélkülük régen összedőlt volna az egész, és csak a pikírt, cinikus, kedvetlen arcokat láthatnánk a mai egészségügyben...

M3-AS METRÓKOCSIK: A ROZSDÁSODÁSNÁL IS NAGYOBB A BAJ

MFOR.HU
Szerző: SZALAI ANNA
2020.01.03.


Kivonták a forgalomból a felújított orosz metrószerelvények elsőként érkezett hat kocsiját. A padlólemezeket ugyanis gyakorlatilag felzabálta a rozsda. A 69 milliárdért beszerzett új szerelvényekkel nagyobb a baj, mint gondolták.

Az orosz metróüzlet körül is bábáskodó Kocsis István egykori BKV vezérigazgatót novemberben jogerősen öt év börtönbüntetésre ítélte a Kúria hűtlen kezelés és más bűncselekmények okán. A terhére felróttakat a Magyar Villamos Művek (MVM) Zrt. vezérigazgatójaként követte el, de akadnak olyanok, akik szerint a hármas metró kocsibeszerzése is megérne egy rendőrségi nyomozást. Az olcsón beszerzett járművek először a késés, majd az ajtók problémás csukódása miatt kerültek be a hírekbe. (Tarlós István szerint fakockát tettek az ajtók közé, az akadályozta meg a záródást.) Ezt sikerült orvosolni, de a rozsdásodás egyre aggasztóbb méreteket ölt.

A kocsiszekrények szokatlan mértékű korróziójára már néhány hónappal a kocsik érkezése után felfigyeltek. Az ajtóküszöbnél megjelent rozsdafoltokat először 2017 májusában, az első 15 kocsi beérkezése után jelezte a BKV az orosz gyártónak. A Metrowagonmash az első 13 szerelvény (darabonként hat kocsival) leszállítása után közölte, hogy a gyártó megváltoztatta a technológiát, most már nem lehet gond. (Meg nem erősített információk szerint a problémás első 13 szerelvény kocsiszekrényei évek óta áztak a cég udvarán, miután korábbi megrendelője visszamondta a szerződést. Ezért jelent meg ezeken hamarabb a rozsda.)

Később azután találtak rozsdát és bemaródásokat a tetőfelületen is. Most pedig a padlóról derült ki, hogy felzabálta a rozsda. Mindezt a BKV új Igazgatóságának decemberi ülésén ismerte el a fővárosi közlekedési cég egyik vezetője, de szerinte felesleges a probléma kivizsgálásával független szakértőt megbízni, hiszen minek ahhoz külsős szakértő, amit maguk is tudnak. Érvelésüket az Igazgatóság is elfogadta és nem támogatta a független szakértő bevonására vonatkozó javaslatot. Holott ennek eredményét később érvként használhatták volna fel az orosz gyártó ellen indított perben...

MEGHALT A KÖZEL-KELET IRÁNI MACHINÁTORA – PORTRÉ KÁSZIM SZULEJMÁNIRÓL

HVG ONLINE
Szerző: HVG
2020.01.03.


A péntekre virradó éjjel amerikai légicsapásban elhunyt Kászim Szulejmáni nem egyszerűen egy tábornok volt, hanem Irán mitikus alakja.

Pár éve még Teherán utcáin sem igen ismerték volna fel az iráni Forradalmi Gárda elit egységének, az al-Kudsz Erőnek a parancsnokát, Kászim Szulejmáni tábornokot, a hűvös tekintetű, karizmatikus férfi azonban Irán ünnepelt hőse lett, aki síita milicistái körében hol Szíriában, hol pedig Irakban bukkan fel, akiről dokumentumfilmeket forgatnak, és akinek a fényképét tüntetéseken emelik magasba – írta a HVG hetilap a Szulejmániról készített, 2015-ben megjelent portrécikkben a tábornokról, akiről addigra házfalakat borító festmények készültek, és popdalokat írtak hozzá.

A péntekre virradóra amerikai légicsapásban, Bagdadban megölt Szulejmáni lett a közel-keleti iráni befolyás erősödésének megtestesítője, a bátor harcos, aki legyőzheti az akkor offenzívába lendült Iszlám Államot (IS).

A tábornok az amerikai külügy szerint Kúm vallási központban született, perzsa források viszont azt írják, a délkeleti Kermán tartomány egy falujában, Ráborban látta meg a napvilágot 1957-ben. Mindenesetre az utóbbi verziót erősíti, hogy az afgán határhoz közeli térség törzsi társadalma később kamatoztatható tapasztalatot nyújthatott neki.

Szegényparaszti családban nőtt fel, amely 1970-re – még a sah rendszerében – eladósodott az államnak. Az ifjú Szulejmáni a kötelező öt elemi elvégzése után, 13 évesen építkezéseken vállalt munkát, hogy segítsen apjának visszafizetnie a hitelt. Majd a helyi vízműnél helyezkedett el, és valószínű, hogy középiskolába már nem is járt. Szabadidejében súlyt emelt, és a Pahlavi-rezsim elleni prédikációkat hallgatott az egyik mecsetben, amiben ki is merült a sahot megdöntő 1979-es iszlamista forradalomban betöltött szerepe...

TUSK KEZÉBEN A FIDESZ SORSA

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: HALMAI KATALIN
2020.01.03.


Már az Európai Néppárt elnökének asztalán van a „bölcsek” jelentése. A következő négy hétben minden eldőlhet.

Az Európai Néppárt (EPP) február 3-4-ikén összeülő politikai gyűlése dönthet a tavaly márciusban felfüggesztett magyar tagpárt jövőjéről a pártcsaládban. Az EPP-hez közelálló források lapunkat arról tájékoztatták, hogy elkészült a Fidesz politikáját értékelő háromtagú bizottság, az úgynevezett “bölcsek” jelentése, és már Donald Tusk pártelnök asztalán fekszik. A politikus egyeztet a tagpártokkal, német lapértesülés szerint hamarosan találkozót kezdeményez Orbán Viktor pártelnökkel. 

A Népszavának név nélkül nyilatkozó és az EPP döntéshozatalát közelről ismerő illetékesek nem tudták megjósolni a konzultációk eredményét és a politikai gyűlés határozatát. A következő négy hétben fog eldőlni, hogy az EPP milyen sorsot szán a Fidesznek, szögezték le, hozzátéve, hogy a jelentős befolyással bíró német kereszténypártok még nem jutottak dűlőre a kérdésről. 

Beszélgetőpartnereink nem igen tartották elképzelhetőnek, hogy a Fidesz megússza az elszámoltatást, és visszatér a kereszténydemokrata pártcsaládba, mintha mi sem történt volna. Valószínűbbnek ítélték a felfüggesztés meghosszabbítását, vagy a döntés néhány hónappal történő elhalasztását, kevésbé a párt kizárását. Lehetőségként számolnak azzal is, hogy végül a Fidesz veszi a kalapját, meg sem várva, hogy határozzanak róla.

Sok szakértő szerint az Európai Néppárt számára ez lenne a legjobb megoldás. Megkímélné a magyar pártelnök-kormányfővel jó személyes viszonyt ápoló, bár politikai vitában álló lengyel Donald Tuskot a fájdalmas döntéstől, az EPP-t pedig a szakadással fenyegető belső vitáktól. Orbán Viktornak nem kevés híve van a pártcsaládban, és akadnak köztük olyanok is — elsősorban kelet- és közép-európaiak —, akik vele együtt távoznának, ha kenyértörésre kerülne a sor...

THAIFÖLD ISMERETLEN ARCA

HATÁRÁTKELŐ
Szerző: Határátkelő
2020.01.03.


Ragadós vízesés, csodálatos növények, eldugott, turisták által kevéssé látogatott helyek – ez Thaiföld sokak által ismeretlen arca, pedig mint Viki és Dani képes beszámolójából kiderül, érdemes ezeket is meglátogatni, ha már valaki (és az európai télből menekülve nem is olyan kevesen) oda látogat.

„A legújabb hóbortunk, mert nagyon szeretjük a ragacsos rizst mangóval (meg soook kókusztejjel, és még több nádcukorral), hogy külön megvesszük ezeket, majd magunk csináljuk meg. Így hatszor annyit tudunk enni ugyanannyiért, „függőségünket” kielégítve.

De legutóbb felfedeztünk egy olyan édességet is, hogy egy bambusz szárába tömnek bele ragacsos rizst kókusztejjel, meg fekete babbal. Mennyei!

Igyekszünk úgy elütni itt az időt (ami egyébként olykor meglepően gyorsan telik, talán a jó társaság miatt?), hogy minél több olyan helyet keressünk fel, amiről nem írnak a prospektusok, és nem özönlötték még el a turisták.

A ragadós vízesés

Ilyen a Bua Thong Waterfall, avagy a ragacsos (ragadós?) vízesés is, mely 60km-re van Chiang Maitól és nem sokan látogatják.

Ahogy odaértünk a vízeséshez, én teljesen megbolondultam, és úgy viselkedtem, mint egy hülyegyerek (amúgy is szoktam, de ez most extrém volt), fel-alá rohangáltam, aláfeküdtem, fürödtem benne, csináltam rengeteg videót, melyekből van fent a YouTube-on is...

ÉLET ÉS IRODALOM 2020/1. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM 
Szerző: ÉS
2020.01.03.


P U B L I C I S Z T I K A

Kovács Zoltán: Vezető emberek

Kásler Miklós miniszter egy alapkőletétel alkalmával már többedszer fejtette ki azt a gondolatát, hogy a munka és az imádság határozza meg az életet. Szép gondolat, bár, ha az imádkozó és dolgozó emberek megbetegszenek, annál valamivel többet is várnának az egészségügyért felelős minisztertől, mint amit Szent Benedek lassan 1500 évvel ezelőtt hagyott örökül. Például, hogy legyen emberhez méltó kórházi ellátás, megfelelő színvonalú betegügyi gondoskodás, és ha eljön annak ideje, tisztességes végórák. Ezek viszont nincsenek, és mert ezek megoldására a miniszter úgyszólván egyetlen gondolata a tízparancsolat, az a keserű realitás, hogy belátható időn belül nem is lesz. Az emberi erőforrások minisztere már nem először veszi elő az Írást: ezzel gyógyítaná a halálos betegségeket. Szerinte ezek hetven-nyolcvan százaléka „a Tízparancsolat betartásával elkerülhető”. Ezeket mondta Kásler Miklós az Istenhegyi Szent László Plébánia új óvodájának alapkőletételén, majd zárásul horvátozott egyet, amennyiben hozzátette még, az áldott, irgalmas király megkegyelmezett a legyőzötteknek, és felemelte, valamint társországgá tette Horvátországot. A horvátos gondolat azóta fizet jól különösen kormánykörökben, hogy a miniszterelnök a déli határország eredményes futballvilágbajnoksági szereplése alkalmával megállapította, „a horvát foci a mi kutyánk kölyke”. Még akkor is így van ez, ha a tiszta kép újabban mintha opálosodott volna a horvát bíróság jogerős ítélete után. Ez bűnösnek mondta ki Orbán számos jobbkeze közül az egyiket, nevezetesen Hernádi Zsolt MOL-vezérigazgatót...

Halmai Gábor: Az illiberalizmus okai

Simonovits András: Népesedési elképzelések

Balla Eszter: A Facebook hatalma

Sz. Bíró Zoltán: Hogyan írjuk át a történelmet?


Domány András: Lengyelország: bíró bírónak farkasa

Losoncz Miklós: Brexit: változatlanul kérdőjelek a brit választások után


A 2019. december 12-i előrehozott alsóházi választások eredménye egyértelművé tette, hogy az Egyesült Királyság 2020. január 31-én kilép az Európai Unióból, ami hosszú időre meghatározza az ország sorsát. Továbbra is fennmarad viszont a kilépés utáni átmeneti időszakkal és a szigetország EU-hoz fűződő jövőbeli viszonyának rendezésével kapcsolatos bizonytalanság. Nem hárult el az EU-ból való megállapodás nélküli, rendezetlen kiválás veszélye sem...

Váncsa István: Aki karácsonykor hazudik

Lakatos Júlia: A piacképes víziókról

Martin József: A Seress-ügy irodalmi metamorfózisa
Fábián Janka: „Ezzel az ürüggyel akarják elverni a port a Magyar Nemzeten”
Nyerges András: Színrebontás
De ki volt Pék Gyula?
Fráter Zoltán: Nyerges András 80 éves

V I S S Z H A N G

Váradi Róbert: Gyula bá’, célkeresztben

Aradi Emil: Ment-e a világ elébb?

Váncsa István: Helyesbítés

Paul Lendvai lengyelül


P Á R A T L A N

(avar): ELSÖPRŐ KISEBBSÉG

-hg-: VÁRAKOZÁS

Lázár György: CSAK MEGBÍZHATÓKNAK

Fábri Ferenc: KÉT HÍR

Lendvay Gábor: FORRADALMÁR VOLTAM

Huszár Ágnes: TERRORISTA

(celebrálta Nyerges András): HETI TEXTUS

Szikszai Károly: BRIGÁDNAPLÓ


ÉLET ÉS IRODALOM 2020/1. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: ÉS
2020.01.03.


I N T E R J Ú

Varga Maja: „Mindenki a szüleit próbálja kiheverni a pszichológusnál”
Beszélgetés Valcz Péter színész-rendezővel

F E U I L L E T O N

Várkonyi Benedek: A fény iskolája
barátunk, a bauhaus

K R I T IK A

Károlyi Csaba: Selyemsál

„láthatatlan selyemsál a számon” – Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs leveleiből. Összegyűjtötte, sajtó alá rendezte, jegyzetelte, a bevezetőt írta Buda Attila, Pataky Adrienn, Tüskés Anna. Gondolat Kiadó, Budapest, 2019, 271 oldal, 4000 Ft

Azt javaslom, a bevezetést ne olvassák el. Olvassák csak a leveleket. Remek részletekre lehet bennük találni. Például Lengyel Balázs lelkesedik Kassák remekművéért, A ló meghal, a madarak kirepülnekért, Nemes Nagy arról panaszkodik, hogy a telefon Amerikában másként búg, Lengyel attól fél, hogy Mészöly valami extrémet küld az évkönyvbe, és akkor ő mit csináljon. Nemes Nagy lelkes, mert a Kossuth-díjból „gyönyörű színes tévét” vett, és azt nézik Balázzsal 1985-ben (mikoris már 27 éve elváltak, Lengyel Balázs meg 15 éve újranősült). Különleges információ, hogy Lengyel Balázs bátyja volt a nevelőapja Lengyel Péter írónak. Az is, hogy Nemes Nagy Ágnesnek többször veserohamai voltak. De a legszebb ez: Balázs megelégeli, hogy egyformán kapjanak honoráriumot az Újhold-Évkönyv szerkesztői, ez igazságtalan, ha egyszer nem egyformán dolgoznak, és módosítja a listát a saját javára, helyesen. Viszont máig élnek sajnos azok a furcsa hagyományok, melyeket ő szerkesztőként akár a szerzőkkel való levelezésben, akár a szerkesztői háttérmunkát tekintve képviselt...

A HÉT KÖNYVEI

A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.

Schüttler Tamás: Ex libris


Závada Pál: Hajó a ködben
Viola Stern Fischer–Veronika H. Tóth: A Mengele-lány
Pataki Éva: Férfiképmás
Meir Shalev: Egy galamb és egy fiú

Vásári Melinda: Tereziánum

Molnár T. Eszter: Teréz, vagy a test emlékezete. Prae Kiadó, Bu­da­pest, 2019, 202 oldal, 2990 Ft

A cím, Teréz, vagy a test emlékezete és a hátlap szövege is az egyéni perspektívát emeli ki. Ugyanakkor nem ilyen egyszerű a helyzet, hiszen – bár hasonlóak, mégis – három eltérő élettörténetet követhetünk. E három sorsnak azonban egy az origója, ugyanaz a gyermekkori trauma, amelyre az egyes történetekben csak utalások történnek, s amelyet a nyitó, Örvény című részben beszél el egy gyermeklány, röviden és homályosan – csak a későbbi utalásokból derül fény további részletekre. Ez az az „örvény”, amely körül kering a három történet, pontosabban három lehetséges élet, amely egy ilyen traumát követhet...

Melhardt Gergő: Valami kéne még

Gáspár‑Singer Anna: Valami kék. Kalligram Kiadó, Budapest, 2019, 208 oldal, 2990 Ft

A publicisztikus ízű témafeldolgozást a legtöbb esetben meglehetősen szerencsétlen írói megoldások keretezik. Ezek közül kettő igen látványos. Az első a szerkezet, amely a kötetnek csaknem minden novelláját jellemzi: két-három bekezdésnyi in medias res bevezető után az előzmények elmondása következik, majd ez a lineárisan előrehaladó rész nagyjából a szöveg háromnegyedénél elér ahhoz a ponthoz a történetben, amellyel a szöveg az elején indult, és ezt követi a zárlat. Ez a szerkezet más pályakezdő novellistáktól is ismerős lehet, és amennyire frissnek és ötletesnek tűnik első találkozáskor, annyira hat kimódoltnak és untat harmadszor-negyedszer. A másik probléma a nyelvi megformálást és leginkább a szókincset illeti. A szövegekben megjelenő összes dologhoz társul legalább egy jelző, minden nagyon valamilyen, néha egészen redundáns módon: „tolakodó parfümszag”, „hangos kurjongatás”, „sírós hangon lamentált”, „pökhendi macsók”, „a rózsamintás dívány fölött fém aranyalma díszelgett cirkalmas arab betűkkel”...

Vaderna Gábor: A jó banalitása

Jo Nesbø: Kés. Fordította Pet­­ri­ko­vics Edit. Animus Kiadó, Bu­dapest, 2019, 480 oldal, 4290 Ft

Zavarban vagyok. Még mindig nem tudom, hogy pontosan mi is az a skandináv krimi. Északon játszódik, mindegyikben van rendőr. A rendőr főszereplő okos, de mindennapi gondjai akadályozzák őt. Az olvasó azt hiszi, hogy nem sikerül, majd a cselekmény fordul egyet, és mégis. Vagy mégse. Az északi tájak, a komor városok felszíne alatt tombol valami félelmetes, amivel szembenézni nem jó. A szövegek hangulatfestését ma már elképzelni sem tudom a komor hangulatú filmes képvilág nélkül, amely a nordic noir műfajának sikerét világméretűvé tette, fokozta. Mégis zavarban vagyok. E műfaji játékok mind-mind ismerősek már: ismerem régről az esendő detektíveket, ismerem függőségeiket, családi bénázásaikat, ismerem a mellékszálakra bomló cselekményt, ahol azt sem tudjuk, hogy mi a bűntény, nemhogy a gyilkost sejthetnénk, ismerem a meghalt legjobb barátokat, kollégákat (személyes érintettségüket), ismerem a megszállottságot, ismerem a végén megcsillanó és egyben katartikus zsenialitást. Mi is akkor a skandináv krimi? A mogorva tájakon tévelygő mogorva emberek? A realisztikus elbeszélés, a stílus szárazsága, egyszerűség és pontosság – ezek a nordic noir gyakran elhangzó meghatározottságai, inkább igazak a filmes nyelv hangulatfestő technikájára, mint a prózaszövegekre...

Bacsó Béla: Költői gazdálkodás


Ketten egy új könyvről – Nemes Z. Márió: Barokk Femina. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2019, 86 oldal, 1699 Ft

A vers-nyelv nem utánoz, nem teremt, hanem észlelhetővé teszi mindazt, ami nem egyetlen látható elemhez kapcsolódik, hanem kényszerít arra, hogy a mélyben zajló mozgásokat a felszínen lokalizáljuk (Bergson). Ennek az egyszerre és együtt látásnak a nyelve sértő és felsérti a szokványos beszédmódot. „A valóság fél a költészettől, EMBERUTÁNZÁSBA / kezd, hogy a Zolit szaporítsa.”

A fenségesig, az anyag végtelen burjánzásáig hajtott leírás szinte átfordul önmaga groteszk megjelenésébe, mintegy ebbe a világnak nevezett masszába (Virginia Woolf) íródik bele a mű igazsága, mintegy maga ellenképeként, vagy groteszk mimikrije, mása egy eseménynek, ami körül szóródik a szavak tévelygő mozgása...

Vida Kamilla: Engedjük szabadon

Ketten egy új könyvről – Nemes Z. Márió: Barokk Femina. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2019, 86 oldal, 1699 Ft

Ha alaposabban megvizsgáljuk, milyen tudásrend(ek)et követel meg a kötet, illetve annak poénjai – amelyek, mint mondtam, nem 2006-ról, hanem a 2006-os események lírai én általi érzékeléséről szólnak –, exkluzivitást sugárzó költői nyelvvel találjuk szembe magunkat. Ez a fajta humor hullámzó színvonalú, gyakran üresjáratozik, és olyankor nem apellál többre, mint afféle értelmiségi-ellenzéki összekacsintásra: Makovecz, Budaházy, a szélsőjobb vagy a Fidesz, illetve ezek különféle megnyilvánulásai viccesek és/vagy cikik. Egy jobban sikerült részlet: „A kormány esélytelen, a JUDITOK meg úgyse magyarok, / szóval jobb, ha mindenki – mint egy süllyedő hajót – / elhagyja az IWIW-et és felveszi a KERESZTET”. És kevésbé humorosak: „Régen szörnyű viharok kínozták az embereket, / a túlélők majmokká változtak. De nem ők élnek / Budapesten, hanem terrorista ZSIDÓK, akik / gumilövedékkel vakítanak meg, hogy ne lássam / a HAZUGSÁGOT a lágyan olvadó szeptemberben”, illetve „annyi / év után sírjaink végül bennem egyesültek, hogy / NAGYMAGYARORSZÁG lehessek. Éreztem erdeink / és hegyeink, mert ők voltam, és éreztem Máriát / aki te voltál.”...

Wagner István: Csendes kedvtelés

(Das stille Vergnügen – Meisterzeichnungen aus der Sammlung Justus Schmidt, NORDICO Stadtmuseum Linz, megtekinthető január 5-ig.)

A kurátor Brigitte Reutner címadása (Das Stille Vergnügen) arra utal, hogy a papírmunkák szakszerű tárolása – sokaságuk, fényérzékenységük és sérülékenységük miatt – kihúzható fiókos grafikai szekrényekben történik, magán- vagy közgyűjteményekben egyaránt. Így időről időre egyenként vesznek elő lapokat, majd hosszabb-rövidebb szemlélődés után – ami egy halk élvezet és intim gyönyörforrás – visszakerülnek ismét zárt helyükre. Ezért a tárlatrendezés is üresen hagyott bizonyos falmezőket, helyette a termek közepén elhelyezett eme speciális bútorok használatára biztat, a nézőre hagyva a felfedezés örömét...

Papp Lídia: Kunst macht frei?

Kifelé tartok Krakkó zsidónegyedéből, az egyre felkapottabb Kazimierzből. Nehéz elképzelni, hogy a központtól mindössze 20 perc sétára lévő Kazimierz a 90-es évekig még a város legveszélyesebb környékének számított, most pedig népszerűbb, mint nálunk a Kazinczy utca. Leszámítva néhány modern stílusú éttermet, a negyed főterének számító piac vonzáskörében lévő legtöbb hely könnyen eladja magát a romkocsmákra jellemző szedett-vedett berendezéssel, egy-két majdnem csonkig égett gyertyával és a külföldi turisták ízléséhez igazított bőséges vodka- és sörválasztékkal. (A szegfűszeges és fahéjas megmikrózott sör egyszerűen lenyűgöző.) Feltett szándékom még zárás előtt megkeresni Lengyelország első önálló épülettel rendelkező kortárs művészeti múzeumát, a 2011‑ben nyílt MOCAK-ot (Museum of Contemporary Art in Kraków) a Visztula túlpartján, a szomszédos Podgórze városrészben...

György Péter: Az elfogadhatatlan

(Magyar Világ 1938–1940. Fedezz fel egy világot... Időutazás a második világháború előtti utolsó békeévek Magyarországára. Nemzeti Múzeum, megtekinthető március 15-ig.)

Mindezért együtt: szégyenletesnek vélem, hogy ezt a kiállítást kívánta az EMMI a Nemzeti Múzeumban megrendezni. És végtelenül szomorú, hogy az utóbbi intézmény nem volt abban a helyzetben, hogy nemet mondhatott volna. Persze, könnyű volna az ellenállást számon kérni a múzeum vezetőin. Ám ezt mégiscsak igaztalannak vélem. Valójában az EMMI lépett át egy 1989, tehát hosszú évtizedek óta tiszteletben tartott határt. S mindezt egy a muzeológia felől nézve minősíthetetlen és a történettudomány felől abszurd mód értelmezhetetlen kiállításért tenni...

Stőhr Lóránt: A mélyben

(Bong Joon-ho: Élősködők)

A helyenként bohózati helyzetekkel dolgozó, fekete humorú Élősködők nem is volna igazi dél-koreai film, ha egy ponton nem mészárolnák le egymást a szereplők különféle szúró-vágófegyverekkel – érzésem szerint a nézői elvárásokkal történő ironikus játszadozás gyanánt. Ám nem az átszúrt testek az igazán felkavaróak a befejezésben, hanem a fiú apjához intézett egyszerre megható és humoros szavai, amelyek egy lehetetlen álomról szólnak, a társadalmi felemelkedés álmáról...

Végső Zoltán: Se vele, se nélküle

(Jaga Jazzist – Müpa, december 18.)

Nem éreztem jól magamat, pedig tudtam, hogy valami olyasminek vagyok tanúja, amit látni, hallani kell. De gyakran be kellett csuknom a szememet, be kellett fognom a fülemet, a zenétől nem azt várom, hogy prés közé szorítva hasson rám. Mások is vannak így ezzel, de vannak, akik rajonganak egy ilyen lórúgásért...

Herczog Noémi: Szünet nélkül

(Molière: Tartuffe, r.: Bocsárdi László, Katona József Színház)

Bocsárdi László rég nem rendezett Magyarországon, a Katonában pedig még soha. Ráadásul nem volt magától értetődő, hogy a Sepsiszentgyörgyről érkezett rendező színháza majd könnyedén összetalálkozik a katonás játékmóddal. (Fanyalgóak azok a kritikák is, amelyeket Bocsárdi másfél évtizede rendezett Örkény színházas Élektrájáról találni.) Adott egy nagy múltú erdélyi rendező és egy – számunkra sok tekintetben idegen – színházi nyelv, aminek – úgy tűnt – nincs sok köze a kisrealizmushoz. Nem így lett. Még akkor sem, ha az új Tartuffe aligha kínálja azt az új olvasatot, amit a rendező ígért (én legalábbis radikálisan újszerűt nem találtam benne)...

Fáy Miklós: Meghalt Schreier...

(Peter Schreier 1935–2019)

Peter Schreier olyan tökéletesen töltötte be a német tenor szerepkört, hogy egy ideig nem is tudtak jobbat kitalálni helyette. Énekelt a Böhm-vezényelte Mozart-operákban, Bach-oratóriumokban és kantátákban, de énekelt Wagnert is. Azóta is klasszikusnak megmaradt lemezeken, Karajan Mesterdalnokok-lemezén ő Dávid. Hans Sachs meg a barátja, az egy éve elhunyt Theo Adam. Drezda rohammal vette be Wagnert...

Torma Tamás: Kritikus mellélövések

De mi van, ha tévedünk, neveket cserélünk fel, írunk le rosszul… Sallangmentesebb leszek: a pillanat később múló hatása alatt hülyeséget írunk. Persze ez a hülyeség is relatív, hiszen úgy talán pontosabb, ha pillanatnyi nézőpontunk ott, akkor még nem vett vagy vehetett figyelembe más nézőpontokat, leírva viszont már megmásíthatatlanul állandó marad. Ez meg persze máris mentegetőzés...

Csengery Kristóf: Hallani és látni

(Hector Berlioz: Requiem. Erato)

Az amerikai John Nelson (1941), Berlioz életművének apostola 2019. március 8-án – napra pontosan Berlioz halálának 150. évfordulóján – a londoni Szent Pál székesegyházban, Michael Spyres szólójával, a Londoni Filharmonikus Kórus és a Philharmonia Énekkar, valamint a Philharmonia Zenekar közreműködésével, hangversenyen vezényelte a Requiemet, s az élő produkció felvétele jelent meg a közelmúltban. Lehet-e egy ilyen művet hanglemezen kiadni, van-e ennek értelme, és van-e értelme egy ilyen hanglemezt meghallgatni? – kérdezhetjük, hiszen a mű olyannyira kötődik a valós tér élményéhez, sőt annak ellenére, hogy zenéről beszélünk, a vizualitáshoz, ne kerteljünk: a színházhoz, hogy a látvány, úgy tűnik, elengedhetetlen, s ha ez nincs, akkor valami nélkülözhetetlent veszítünk el.

I R O D A L O M

Beck Zoltán: ravatal

(...) szóval a ravatalos fejet nem azért rossz megcsinálni, mert az illető történetesen halott. hanem azért, mert nem lehet körbehordani a tükröt, mert a halott hanyatt fekszik, hátul mindenképpen lelapul a haj, mert a ravatalon hanyatt fekszik az ember. furcsa is lenne hason, mondja a nő, és megint nevetnek, mert elképzelik, ahogy hason fekszik a halott a ravatalon, az arca belefúródva a párnába, és az emberek meg egymástól kérdezgetnék, hogy az kicsoda, mert nem látnák az illető arcát, és ezen megint nevettek, aztán a fodrász meg még azzal fejelte ezt meg, hogy azért van, akit a tomporáról felismernék, amin megint nevettek, és a nőnek jólesett, hogy tudta, hogy itt most az ő feneke van a ravatalon, hogy ő fekszik párnába fúrt arccal ott. és akkor a nő sírt, elsírta magát, és arra gondolt – hogyan is magyarázhatná meg azt, miért is sír valójában...

Tóth B. Judit: Töredékek

– Mindenki menjen a szobájába – kiált egy orvos, és ő is elbújik. A pesti kórház magába fordult, mint egy eltévedt kagyló. A nagydarab sigheilezős fickó a feleségét akarta, de rendreutasították, hát hozzávágta a széket az orvoshoz, „heil, heil Hitler”, csak mi ketten ott a folyosón, az őrült és a másik őrült. Az odatévedt nővérke nem ért semmit, a férfi leveszi a nővérke szemüvegét, és fél markába gyűri, én jelzek, hogy baj van, menjen tovább. A folyosó tükröződik, csupa fény, boldog a kőpadló is, a férfi talán agyon fog ütni, beleöklöz az üvegajtóba, dől kezéből a vér, lerogy egy székre és fölzokog.

Töriórán szóba került, hogy feltehetően Galíciából származom, meg hogy a töritanárom ősei bozontos szakállú sátoros zsidók lehettek. Másnap minden könyvem maszatos lett, mert valaki fertőtlenítőt szórt a táskámba...

Szolláth Dávid: Úgy csináld, hogy fájjon

Értem én, hogy meg kellene ijednem, de lassú vagyok, tompa, és fontosabb volna most a hányingerre összpontosítanom. A nyelvem tövén, hátul érzem azt a jellegzetes, refluxosan felfutó nyálpatakot, ami megelőzi a gyomortartalom robbanásszerű belökődését a torokba. Nagyon ideje volna tehát felvennem a megfelelő pozíciót, szeretnék két kézzel megkapaszkodni a hűvös, stabil wc-csészében. De Christine-nél felbugyog a sírás. A már ismert műsor, a héten másodszor. Mi van, ha tényleg bedobja a villanymelegítőt a vízbe. Nem szállhatok ki a jelenetből. Pedig most kéne itthagyni. Becsapni az ajtót, itthagyni neki mind az ezerkétszáz frankot a párkányon a nizzai fésűscsiga alatt. Soha föl se hívni. Vagy egy doboz altatót: intézd el magad, kisanyám. Nem: ittmaradni és megcsapdosni fehér, gödröcskés fenékhúsát a villanymelegítő vastag, fonott zsinórjával, aztán katonásan megdugni. Kirepeszteni a vákuumot. Majd adok én neked...

Kutas József: Egyetlen szavát sem


Háta mögött némán gubbasztott a megroggyant tetejű kis állomás, mint egy ékezet nélküli kisbetű. Fehér csend töltötte ki a teret, hideget sugározva mindenfelé. Határozatlanul topogott a tornácon, ahová közben visszamenekült, de tudta, nem halaszthatja sokáig az elindulást.

A bakter pálinkaszagát faggyal itatta fel a világvégi táj, és a csizmáját tette volna rá, hogy hamarosan ő következik. Régen ismerte a környéket, s bár sokat felejtett belőle, a hágóra, a zöld bundás hegyekre jól emlékezett. Igen ám, de felidéző álmaiban mindig nyáron járt a régi-régi vidéken, kisgyerekformában gurult végig a dombokon.

S most ezen a télen a fejébe vette, hogy felkeresi a falut, ahonnan tízéves korában jött el, mivel szülei jobb élet reményében a nagyvárosba hurcolkodtak. Talán épp’ azon a kivénhedt vonaton távozott velük, amelyik most visszahozta őt...

Vajna Ádám: kajmán

Vajna Ádám: forgalmi ok

Grecsó Krisztián: Tükör-tripctihon