Szerző: BÜTTL FERENC
2022.05.22.
Az emelkedő infláció farvizén vezető hírportálok, gazdasági szaklapok jelentkeztek sorra saját mérésekkel egy-egy általuk összeállított bevásárlókosár árának mért változásáról – 20-22%-os mért áremelkedésről számolva be. A Gazdaságkutató Intézet (GKI) a saját „szubjektív” inflációs adatának (22%) közlésén túlmenően módszertani kritikával is illette a KSH-t, amit a hivatal éles hangnemű közleményben utasított vissza. Ebben bizonyos szubjektív érzületeket és érzékelési torzítást is emlegetve azt hangsúlyozzák, hogy márpedig ők jól mérnek.
A továbbiakban szeretném bemutatni, hogy mi a „baj” a KSH inflációs mutatóval – pár módszertani felvetéssel –, majd javaslatot teszek a magas infláció, ezen belül is a magas élelmiszer-infláció negatív hatásainak enyhítésére.
Mi a „baj” a KSH által mért inflációval?
Röviden leginkább az, hogy lassan senkit sem érdekel. Senkit sem érdekel, mert az embereket és az emberek mindenféle reakcióit figyelőket a napi szinten, általában sokak által fogyasztott árucikkek árváltozása érdekli. Nem vitatom a KSH módszertanból következő tételt a fent említett közleményből: ”A hivatalos statisztika ad pontos képet a teljes gazdaságot átlagosan jellemző árváltozásról, nem a szubjektív, egyénileg érzékelt infláció.” Bár az azért gyanús, hogy a gazdaságot átlagosan jellemző árváltozásról inkább a GDP-deflátor ad képet, míg az infláció a fogyasztói árak bizonyos módszertan szerint mért átlagos változását mutatja. De ez csak amolyan szakmai huncutkodás fogalmakkal – nyilvánvaló, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) és a Pénzügyminisztérium (PM) pár tucat munkatársán kívül ez a kutyát nem érdekli. Miért is érdekelné?
Miért is érdekelne bárkit egy átlagos fogyasztási szokások alapján összeállított kb. 1000 árucikket magában foglaló fogyasztói kosár árának változása? Ugyan már! Engem (és sejtésem szerint másokat is) az érdekel, hogy a megélhetésem hogyan alakul! A megélhetésem alakulása pedig nem egy konstruált kosár árának alakulásától, hanem a nagyon is valóságosan létező saját fogyasztói kosaramtól függ. Ez persze mindenkinél más és más összetételű, de
az emberek háromnegyedének egyedi kosarai abban hasonlítanak egymásra, hogy sokkal több helyet foglalnak el bennük az élelmiszerek, valamint a rezsi (főleg a gáz és az áram), mint a KSH tudományosan létrehozott kosarában.
Az alábbi ábra tanulsága szerint a legszegényebb hetven százalék 2020-ban jövedelmének 25-33%-át költötte élelmiszerre és alkoholmentes italokra, és csak a legmagasabb jövedelmi tizednél csökken ez az arány 20% közelébe...
Röviden leginkább az, hogy lassan senkit sem érdekel. Senkit sem érdekel, mert az embereket és az emberek mindenféle reakcióit figyelőket a napi szinten, általában sokak által fogyasztott árucikkek árváltozása érdekli. Nem vitatom a KSH módszertanból következő tételt a fent említett közleményből: ”A hivatalos statisztika ad pontos képet a teljes gazdaságot átlagosan jellemző árváltozásról, nem a szubjektív, egyénileg érzékelt infláció.” Bár az azért gyanús, hogy a gazdaságot átlagosan jellemző árváltozásról inkább a GDP-deflátor ad képet, míg az infláció a fogyasztói árak bizonyos módszertan szerint mért átlagos változását mutatja. De ez csak amolyan szakmai huncutkodás fogalmakkal – nyilvánvaló, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) és a Pénzügyminisztérium (PM) pár tucat munkatársán kívül ez a kutyát nem érdekli. Miért is érdekelné?
Miért is érdekelne bárkit egy átlagos fogyasztási szokások alapján összeállított kb. 1000 árucikket magában foglaló fogyasztói kosár árának változása? Ugyan már! Engem (és sejtésem szerint másokat is) az érdekel, hogy a megélhetésem hogyan alakul! A megélhetésem alakulása pedig nem egy konstruált kosár árának alakulásától, hanem a nagyon is valóságosan létező saját fogyasztói kosaramtól függ. Ez persze mindenkinél más és más összetételű, de
az emberek háromnegyedének egyedi kosarai abban hasonlítanak egymásra, hogy sokkal több helyet foglalnak el bennük az élelmiszerek, valamint a rezsi (főleg a gáz és az áram), mint a KSH tudományosan létrehozott kosarában.
Az alábbi ábra tanulsága szerint a legszegényebb hetven százalék 2020-ban jövedelmének 25-33%-át költötte élelmiszerre és alkoholmentes italokra, és csak a legmagasabb jövedelmi tizednél csökken ez az arány 20% közelébe...