2023. június 10., szombat

CSODATÉVŐIM,A KÖNYVEK

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: NAGY BANDÓ ANDRÁS
2023.06.09.


Kedves könyvbarátok, írók, olvasók, kicsik és nagyok, szegediek és környékbeliek!

Nyitó gondolatként fölfedek egy titkosnak nem mondható titkot: minden csodát, ami hetvenhat év alatt velem esett meg, a könyveknek köszönhetek, a tankönyveknek, a deszki könyvtárból hazahordott és a szüleimtől, rokonaimtól ajándékba kapott, az uzsonnapénzből vásárolt könyveknek, és persze az évek alatt összeválogatott, többezres házi könyvtárrá duzzadt könyveimnek.

Az imént a könyvbarátokat köszöntöttem, most fordítok ezen: a könyvek, a kötetek írói az én barátaim. Befészkelték magukat a dolgozószobámat körülölelő polcokra, ilyen közelségben egyetlen barátommal sem élhetek, és bár minden régi és új barátomban tökéletesen megbízom, a könyveim iránti bizalmam fölülmúlhatatlan. Elég a könyvek gerincére pillantanom, és máris érzem, hogy megszólítanak, megérintenek, gondolatot élesztenek, érzelmet keltenek, emlékeket idéznek, az utóbbi időben pedig félelemmel teli fájdalmat okoznak, érzem a szemrehányásukat amiatt, hogy nem túl soká hátrahagyom őket. Egy egész életet végigolvasó ember számára talán nincs gyászosabb, mint elbúcsúzni a tárgyi létét élőlénnyé tevő könyveitől, íróitól, barátaitól.

Mindezt azért fogalmaztam meg és mondtam el, hogy itt, a könyv idei ünnepén is érzékeltessem, mit jelentettek és jelentenek számomra ma is csodatévőim, a könyvek. Tizenöt évesen lettem kezdő szegedivé, hogy aztán versmondóként, színjátszóként, karikaturistaként ismerkedjek össze a város íróival, költőivel, újságíróival, Petri Ferenccel, Veress Miklóssal, Zalán Tiborral, Tandi Lajossal, színjátszó társaimmal, Molnár Jutkával, Fekete Gizivel, Rácz Tibivel és Gyürki Pistával, Kerpely Judit, Konter László és Ujlaky Károly színészrendezőnkkel, Kovács Miklós irodalmárral, Gróf Rózával, a Szegedi Egyetem főszerkesztőjével és a többiekkel, hogy jótékony célú piócaként tapadjak rájuk, és elszívjam, ellessem mindazt, amit ők már tudtak, olvassam, amiket ők olvastak, ismertek, megtanuljam, amivel mindenre nyitott és minden iránt érdeklődő falusi srácként tovább csiszolgathattam magam. Mondhatom, amit kevesen: jó társaságokba keveredtem. Ha nem így indult volna az életem, a pályám, most nem állhatnék itt, nem élhetném át ezt a csodát. Köszönöm nekik, s azoknak is, akik kimaradtak emlékező mondataimból...



NYAKUNKON ORBÁN MEGSZORÍTÁSAI

HÁROMHARMAD / 24.HU
Szerző: 24.HU
2023.06.10.



Adóemelésekkel és inflációval, vagyis megszorításokkal kezdett Kerner Zsolt, Nagy Gergely Miklós, valamint Nagy József. Szó esett arról, hogy balfékség-e, ha egy miniszterelnök megszorításnak nevezi a megszorítást, és arról is, fáj-e nekünk, hogy „uniós pénzek nélküli világ jön”. A finis Novák Kataliné, pontosabban a 24.hu vele készített interjújáé lett. 

00:00:00 Bevezető 
00:03:40 Extraadó extraadóra, extra kamatadó a kamatadóra – ez már megszorítás? 00:08:35 Tisztesség vagy balfékség kiállni egy miniszterelnöknek a megszorítások mellett? 00:09:54 Mit szól a nép a „szegények adóihoz"? 
00:18:00 Jövőre olcsóbb lesz a pizza? És a burkolás? 
00:24:12 Az államon spórolás is megszorítás? 
00:26:44 Nem is tétel, hogy „uniós pénzek nélküli világ jön”? 
00:42:57 Minek köszönheti Nagy Gergely Miklós, hogy interjúzhatta Novák Katalint? 

Az adásban ajánlott cikkek és videók: 

- Baka F. Zoltán - Richter-vezér: az infláció miatt több alapellátásban használt gyógyszer gyártása már nem éri meg 


- Kerner Zsolt - Elvenni nem lehet Magyarországtól a soros elnökséget, de elcsúsztathatják https://24.hu/kulfold/2023/05/31/euro... 

- Nagy Gergely Miklós - Novák Katalin: Nem látok a háború kérdésében olyan árnyaltan, mint a miniszterelnök https://24.hu/belfold/2023/06/05/nova...

SZARHÁZI CSÜRHE

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2023.02.10.


Magyarország megint vétózott az Unióban, ezúttal a lengyelekkel együtt, mert nem az oroszokról volt szó. Az igazságügyi miniszterek gyűltek össze Luxemburgban, azaz, ha vétózni tudtunk, akkor ott kellett lennie Varga nacsasszonynak is, ez alkalommal azonban nem tett közzé képet arról, hogy a jól végzett munka után elégedetten sörözget, mert talán szégyellte a pofáját. Ez csak tételezés, mert az is lehet, csak ideje nem volt rá, mert szaladt haza hegedülgetni vagy dekázni, kiülni a nevezetes erkélyre meghitten orbánozni. Ki tudhatja ezt ebben a kuplerájban. Viszont nem csigázom tovább a nagyérdeműt, az én nyájasaimat, akik megérdemlik a történet elejét. A vétót.

Az Unió az igazságügyi miniszterek – s rajtuk keresztül az adott ország – hozzájárulásával arról igyekezett dokumentumot elfogadni, hogy a tagállamok előmozdítják, támogatják az állampolgárok, s ezen belül kiemelten az LMBTI személyek biztonságát. Azt az alapvető jogukat, hogy biztonságban legyenek az erőszakos zaklatástól és megkülönböztetéstől, a gyűlölet-bűncselekményektől, gyűlöletbeszédtől, erőszakos cselekményektől. Továbbá gyakorolhassák a szólásszabadsághoz, a békés gyülekezés szabadságához és az egyesülési szabadsághoz fűződő jogukat anélkül, hogy félnének erőszaktól, zaklatástól vagy bármilyen kényszertől vagy indokolatlan korlátozástól.

Ilyen tartalmú dokumentumot nem volt hajlandó elfogadni Varga Judit, rajta keresztül a Fidesz, és így a Fidesz uralta Magyarország. Egészen leegyszerűsítve azért, mint amit hallunk már egészen hosszú évek óta, hogy megvédjük a gyermekeinket attól, hogy levágják a kisfiúk fütyijét. Ez eddig sem így volt, csak részét képezte az uszításnak, amit gyermekvédelmi törvénynek neveznek, pedig csak egy homofób szarhalom. Azzal, hogy Magyarország nem volt hajlandó megszavazni egy ilyen dokumentumot, bevallotta, hogy nem hajlandó államként teljesíteni alapvető feladatát, miszerint megvédi az állampolgárait, másfelől bebizonyította azt, hogy vannak másodrendű állampolgárai is.

Olyanok, akiknek nem ugyanazok a jogai, mint a többinek. S bár eddig ezt nem mondta ki, csak utalgatott rá, ezzel a vétóval azonban be is ismerte. Mert ugyan elnézhető eddig sem volt az LMBTI emberek családjogi korlátozása, az apa férfi, az anya nő alapszarba emelése, de ezek nem megengedhetően, mi több, szégyellni valóan tettek különbséget állampolgárok között, de azt a jogot nem vették el tőlük, hogy az állam legalább a biztonságukat garantálja. Most azonban erre sem hajlandó. Nem hajlandó arra, hogy a voltaképp önmaga által generált ellenséges hangulatban legalább annyit ígérjen, megvédi őket az aljanép zaklatásától, mert ilyeneknek ki vannak téve, és egyre jobban ki is lesznek.

Amikor fasisztának nevezi az ember a Fideszt teljes joggal, mert a működése a fasizmus minden tankönyvi követelményének megfelel, akkor a szintén nyájas, de általunk azért kevéssé kedvelt olvasó – mert ilyenre is volt példa – azzal hozakodik elő, mi a bajunk amúgy a fasizmussal. Most rámutatnánk, hogy például ez. Bár nagy valószínűséggel az a nyájas olvasó, aki a fasizmussal elégedett, ennek a vétónak is eltelten csettint, és akkor már nincs is miről beszélnünk A termés beérett, már csak aratni kell. Ez pedig a másodrendű állampolgárok – akiknek a biztonságát az állam nem szavatolja – elleni erőszak, amire, valljuk be, bizonyos körökben van ocsmány társadalmi igény. A felsőbb szinteken is.

Náculnak a fiúk, de ezt is rég megállapítottam már, és akkor is értetlenség volt a részem, de már rohadtul unom, hogy mindig igazam van. Ez olyan szoft-nácizmus még egyelőre, de fasiszták sem egyszerre lettek, csak ahogyan a hatalmuk kiteljesedett. Apránként rakták és rakják össze a mozaikokat, a fasizmus már teljesen kész, csudás pompában virágzik, a nácizmus csak alakul élettérrel, tiszta fajúsággal, de a bimbaja immár ennek is látszik. Ha hagyjuk, ez is ki fog virágozni, mert azt is be kell látnunk – illetve csak naturálisan látni -, erre is van társadalmi igény és elvárás a Fidesz-rajongó körökben. Kormányunk pedig a jelek szerint suttyomban ennek igyekszik is megfelelni. Szalonnácik. Összefoglalva: szarházi csürhe.