2019. január 14., hétfő

RÁADÁS: ÍGY VÉDHETED MEG A GYERMEKED AZ INTERNET VESZÉLYEIRŐL

HINTALOVON GYERMEKJOGI ALAPÍTVÁNY
Szerző: Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány
2018


Megjelent az Internetes családi Házirend

Azt se tudom, mit csinál a gyerek, amikor a telefonját nyomkodja! Nem akartam még neki telefont venni, de már mindenkinek volt az osztályban, úgyhogy muszáj volt! Fogalmam sincs mi az a snapchat, de egész nap azon lóg! Van olyan program, amivel korlátozni tudom, hogy mennyit netezzen?- ez csak néhány, azokból a mondatokból, amiket a szülőktől hallunk, és amikre így válaszolunk: Nektek jó lenne egy internetes házirend! Járhatnék egyedül oviba? Olvasni sem úgy tanultunk, hogy elénk raktak egy könyvet.

A digitális eszközöket sem elég csak odaadni, tanítani is kell a helyes használatukat. A digitális és fizikai világ hamarosan eggyé válik, ezek a változások nemcsak izgalmas lehetőséget rejtenek, de sok bizonytalanságot is...

"A GYERMEKVÉDELEM FEKETE LYUKKÉNT OMLIK MAGÁBA ÉS MI CSENDBEN NÉZZÜK EZT"

24.HU
Szerző: KOVÁCS-ANGEL MARIANNA
2019.01.14.



Dr. Gyurkó Szilvia 15 éve küzd azokért, akik a legjobban megérdemlik a segítséget, de a legkevésbé tudnak tenni érte: a gyerekekért. Először az UNICEF Magyar Bizottság gyermekjogi igazgatójaként, majd az Országos Kriminológiai Intézet kutatójaként mozgatott meg minden követ a gyermekjogokért, 2015-ben pedig megalapította a Hintalovon Alapítványt, amit azóta is vezet. Gyurkó Szilviával többek között az iskolai visszaélésekről, a szegénység miatt tönkretett családokról, a működésképtelen intézményrendszerről és a Családok Évéről beszélgettünk.

A gyermekjogok szempontjából biztonságosabb az ország, mint 15 éve?

Kevésbé viseljük el a jogtiprást. 15 éve még őszintén és keményen kellett érvelni amellett, hogy a gyerekeket nem szabad megütni, de így is kevesen hallották meg ezeket a szavakat. Nem volt evidencia, hogy a gyerekverés tiltott. Ezen a területen óriási lépéseket tettünk: ma már sokkal kevesebben tolerálják a gyerek testi fenyítését. Mi itt az alapítványnál is látjuk, hogy rengeteget haladtunk, de úgy érezzük, hogy a globális gyermekjogok tekintetében sokkal előrébb kellene tartanunk.

A környezetemben a szülők leginkább az interneten leselkedő veszélyektől, a személyes adatok ellopásától, a zsarolástól, zaklatástól féltik a gyerekeiket. Okkal?

A gyermek számára az elsődleges veszélyforrás még mindig a családja: a szülőnek kellene felelősséget vállalnia a gyerek védelméért, érdekeinek felismeréséért és az annak megfelelő nevelésért. Ha ez nem valósul meg, a rossz, bizonytalan alapra sok minden rárakódhat. Például amikor egy gyerek internetes zaklatás áldozata lesz, az egy pillanatfelvétel: ha kinyitjuk a fókuszt és folyamatként értelmezzük a történteket, arra jutunk, hogy a szülők igenis sokat tehetnek a megelőzésért és azért, hogy ha megtörténik a baj akkor jól segítsenek a gyereknek. Ebbe lehet kapaszkodni.

A szülők előtt nincs minta, maguknak tapossák az utat. A nagymama ebben nem tud tanácsot adni.

Épp ez az egyik legnehezebb ebben a helyzetben. Arra van nagyszülői minta, hogy hogyan kell játszótérre menni, hogyan kell hazaindulni, ha a gyereknek még inkább játszani lenne kedve. De a digitalis eszközök használatáról nincs ilyen minta.

Ráadásul az internetes viselkedésről a szülők nem nagyon beszélnek még egymással sem, trauma esetén pedig gyakran úgy érzik, hogy ez csak az ő családjukkal fordul elő.

Az is probléma, hogy általában a gyerek 9-10 éves kora után kezdenek el aggódni a gyerek online jelenléte miatt, ekkora azonban ő már sok mindenen túl van. Már kapott mintákat a szülőktől, kialakult egy használati szokás a tévénézéssel és más képernyővel rendelkező eszköz használatával kapcsolatban. Aztán egy 9-10 éves már a kortárs csoportnak akar megfelelni, nem a szüleinek. Innen nem könnyű nyerni, ha változtatni akarok a gyerek magatartásán. De nem vagyunk teljesen esélytelenek ilyenkor sem: a gyermek életének első három évében olyan szilárd alapot építhetünk, ami később védőhálóként funkcionál. Ez a három év rendkívül fontos: a szülő tulajdonképpen versenyhelyzet nélkül adhat át tudást, viszonyulást, érdeklődést. Érthető a szülők félelme: sokan úgy érzik, hogy ebben a nagyon gyorsan változó világban kevés információ mellett nagy elvárásokat támasztanak feléjük, magukra hagyták őket. A jó hír az, hogy ha mindent megteszünk azért, hogy a gyerek jól legyen az offline térben, akkor az online térben is jól lesz. Van pár dolog, amit a digitális szülőknek – és ma már minden szülő az – meg kell tanulniuk az adatvédelemről vagy arról, hogy az internet nem felejt, és hogy mit jelent a netes zaklatás, de minden más, ami védi a gyereket az online térben is, az alapvető szülői működés: megfelelő kommunikáció, a bizalom, érdeklődés...



MINISZTERELNÖK ÚR, MAGYARORSZÁG NEM DISZNÓÓL!

HÍRKLIKK
Szerző: FÖLD S.PÉTER
2019.01.14.


Nyolc évvel ezelőtt, 2011. január elején levelet írtam Orbán Viktornak. Mindezt abból az alkalomból, hogy a miniszterelnök a Széchenyi tervet ismertető beszédében a pályázati rendszer kapcsán disznóólat emlegetett. Bűzlő, trágyával teli helyet, amit ő majd kitakarít. Merthogy, mint mondta, származásából kifolyólag már személyesen is volt alkalma disznóólakat takarítani.

Valószínűleg Orbán nem kapta meg a levelemet. Ezt onnan gondolom, hogy nem fogadta meg a tanácsaimat és azóta is folytatja a dúlást, fosztogatást, az ország szétrablását. Most még egyszer elküldöm neki a levelet, ezúttal talán eljut hozzá.


Miniszterelnök Úr!

Önnek disznóól – nekünk a hazánk.
Ön a Széchenyi tervet ismertető beszédében a pályázati rendszer kapcsán disznóólat emlegetett. Vagyis bűzlő, trágyával teli helyet, amit majd Ön kitakarít. Merthogy, Ön mondta, származásából kifolyólag már személyesen is volt alkalma disznóólakat takarítani.

Miniszterelnök Úr! Amikor Ön, előttünk ismeretlen – merthogy lényegtelen – okból a származását emlegeti, még csak sejteni sem merjük, hogy panaszkodik-e, vagy dicsekszik. Viszont, a takarítást kikérjük magunknak: Önt és párttársait nem takarításra szerződtették a választók, hanem kormányzásra. Ön ugyan a pályázati rendszert nevezte disznóólnak, de amit eddig műveltek, abból joggal lehet arra következtetni, hogy Önök számára az egész ország egy kitakarítandó ganédomb.

Önök, ahol csak tehetik, rárontanak a demokráciára, és eltakarítanak mindent, ami magasztos, nemzetmentőnek gondolt terveik útjában áll. Csorbították az Alkotmánybíróság hatáskörét, felszámolták a Költségvetési Tanácsot, korlátozták a sztrájkjogot. Tették mindezt annak ellenére, hogy sehol sem volt benne az amúgy csak jelszavak szintjén létező választási programjukban.

Visszamenőlegesen és diszkriminatív módon vetettek ki különadókat, változtatnának meg bírósági ítéleteket.

Soha, sehol, senki nem hatalmazta fel Önöket erre.

Önök azt ígérték, hogy megvédik a nyugdíjasokat, megőrzik a nyugdíjak értékét. Ehelyett védelmi pénzt ajánlottak a magán-nyugdíjpénztáraknak, ellopták a vagyont, hogy azután megőrizhessék.
Maguknak, természetesen.

Miniszterelnök Úr! Kikérjük magunknak, hogy disznóólnak tekintse a hazánkat. Mi szeretjük ezt az országot, hibáival, gyarlóságaival együtt. Itt születtünk, „S ha néha lábunkhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudjuk”.
Mi, magyarok, ennek az országnak a nyelvét beszéljük a legjobban. Ha úgy tetszik: anyanyelvi szinten. „Nekünk szülőhazánk e lángoktól ölelt kis ország, messze ringó gyerekkorunk világa.”

Számunkra Magyarország nem disznóól. Még akkor sem, ha tényleg van mit javítani rajta. De mindezt nem a zemberekre, a csalárd ígéretekkel megszerzett kétharmadra hivatkozva. Hanem valódi párbeszéd útján, amit még véletlenül sem neveznék nemzeti konzultációnak. Ez utóbbi kifejezést ugyanis Önök már lejáratták. Nemcsak ezt: az Önök által használt újbeszél nyelven semmi sem az, mint aminek látszik.

A nemzeti konzultáció például azt jelenti: nem egyeztetünk senkivel. Nem tárgyalunk sem az érdekvédelmi, sem a szakmai szervezetekkel – homályos, csak részben létező válaszlevelekre hivatkozva tesszük azt, amit jónak látunk.

Önök forradalomnak nevezik az önkényt, szabadságharcnak, hogy fejjel mennek a falnak. Utóbbi magánügy is lehetne, de a mi fejünk fáj maguk miatt. Önök, Miniszterelnök Úr, a más szerszámával verik a csalánt, a maguk keresztes háborúja miatt bennünket sajnálnak le szerte a világban.

Magyarország nem disznóól. Magyarország a mi hazánk és Önöket senki sem kérte fel arra, hogy itt takarítást végezzenek. Eltakarításról pedig végképp nem esett szó.

Takarodásról persze beszélhetünk – velünk, magyarokkal lehet tárgyalni.

BESURRANT AZ MTVA-BA SZÉL BERNADETT, MAJD KINYITOTTA AZ AJTÓT HADHÁZY ÁKOSNAK

168 ÓRA ONLINE
Szerző: H. Sz
2019.01.14.


Cikkünk folyamatosan frissül.

Szél Bernadett és Hadházy Ákos újra az MTVA-ba látogatott, hogy végre szóba álljon velük valaki és megpróbálják újfent átadni az ellenzék öt pontos követelését, illetve magukkal vitték a törvényt, kinyomtatva, amely kimondja, hogy kötelességük segíteni, támogatni az országgyűlési képviselők munkáját. Mindezt élőben közvetítik is.

Információink szerint számos, a korábbi székház foglaláson részt vevő, ellenzéki képviselő nem tudott a mai akcióról:..

AZ ELSŐSZÜLÖTT MÁR AMÚGY IS FELKÉSZÜLT ÉS TELJESEN ALKALMAS AZ APJA ÖRÖKSÉGÉNEK ÁTVÉTELÉRE

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: TAMÁS RÓBERT
2019.01.14.


Nem kicsit szánalmas, hogy a harmadik alkalommal teljhatalomban uralkodó – viccesen kormánypártnak nevezett – Fidesz egyáltalán semmi más megoldandó problémát nem lát az országban, kizárólag a nem létező migránsokat. Igaz, nézőpont kérdése az egész. A nyugdíjasok helyzete rózsás (Orbán apukáját és Kósa Lajos anyukáját tessék kérdezgetni), az oktatás parádés, hiszen a kormánytagok és egyéb jól fizetett túlélők gyerekei magánóvodákba, magániskolákba és külföldi egyetemekre járnak, az egészségügy egyenesen világszínvonalú, hiszen egyetlen egy kormánytagra sem szakadt még rá a plafon a kórházban, az emberek anyagi helyzete parádés, hiszen a miniszterek milliós fizetéseket vihetnek haza, a háztartások megtakarítása folyamatosan a csillagokat rugdossa lefelé az égről, például a Mészáros család akár napi tízmilliót is megspórolhat többek között a rezsicsökkentésen.

Ilyen körülmények között valóban nincs más megoldandó kérdés, mint a migráció és persze Soros György. Hiszen Bakondi György szakértő is szakért a közpénztévében. Mindjárt, de tényleg mindjárt megindul huszonszázezermillió migráns mindenhonnan és el fogják árasztani Kiskunlacházát, ahonnan az őshonos bennszülöttek kiszorulnak, át kell adniuk házaikat, asszonyaikat, munkahelyüket és fizetésüket a vadaknak. Ettől a borzalomtól egyedül csak úgy lehet megmenekülni, ha Orbán Viktor örök időkre megmarad vezérlő csillagnak, célszerű lenne esetleg meg is koronázni (vagy a Duna jegén, vagy a puritán büfében, egy Gundel-fasírt elfogyasztása közben), mert akkor egyenes ágon öröklődhetne az ország. Az elsőszülött már amúgy is felkészült és teljesen alkalmas az apja örökségének továbbvitelére.

Nagy szerencsénkre a család nem csupán Magyarországot fogja megtartani magyar országnak, hanem Németországot is német országnak, Lengyelországot lengyel országnak, Spanyolországot spanyol országnak, Svájcot pedig családi bank-központnak. Ehhez arra van szükség, hogy a hívek csődüljenek el az EP választásra és csak a Fidesz! De tényleg csak, mert az összes többi párt bevándorláspárti és mindenkit Soros György fizet.

Olyan csacskaságokkal szerencsére nem terheli a Fidesz a hívek fényesen és simán pompázó agykérgét – nehogy meggyűrődjön -, mint például az, hogy a 2015-ös menekültválság óta 92 (kilencvenkét) százalékkal csökkent az Európába irányuló migráció, hogy sorra zárja be a magyar kormány a befogadótáborokat, mert üresen konganak, hogy aki Európába jönne, az sem Magyarországon képzeli el a jövőjét, viszont Rogán Antal és harcostársai tízezrével adták pénzért a letelepedési vízumokat és hogy tízezrével hozzuk befelé az ukrán és egyéb – EU-n kívüli országokból érkező – munkavállalókat.

Arról sem csacsog a pártpropaganda, hogy mekkora tömegben hagyja el az országot a jómagyar munkaerő. Statisztikákat citálnak, mint például a puritán és soha nem hazudó miniszterek elnöke tette azon a bizonyos hagyományteremtő színielőadáson, ahol majdnem válaszolt az újságírók kérdéseire, akik majdnem ott voltak és majdnem szabadon kérdezhettek. Akkor az hangzott el a gáncsnélküli lovag szájából, hogy Magyarországról a munkavállalók hat százaléka dolgozik külföldön, ami jóval az uniós átlag alatt van, még Ausztriából is többen mennek külföldre dolgozni. Ez legfeljebb a matolcsy-számrendszer szerint lehet így, mivel az uniós átlag négy százalék, ami nem több a magyar átlagnál, ellenben másfélszer kevesebb. Ausztria valahol három százalék körül áll, Németország pedig egy százalékon...

TGM: KIFELÉ, MONDTA A VÁR

MÉRCE
Szerző: TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS
2019.01.14.


Mivel immár mind a miniszterelnök, mind az államelnök a királyi Várban székel, s ott lesznek a legfontosabb minisztériumok (a pénzügy és a belügy) is, nyugodtan lehet, akárcsak a Horthy-korszakban, „a Várral” azonosítani a végrehajtó hatalmat, mint a Downing Street 10-zel vagy a Fehér Házzal, bár a Westminster és a Kapitólium erősebb intézményeknek ad otthont, mint a kizsigerelt és diszfunkcionális Magyar Országgyűlés székhelye, a fontoskodó és nevetséges Országház. (Az épületet átadásakor össznemzeti hahota fogadta, azóta ímmel-ámmal hozzászokott a közönség, sőt: egyszer saját fülemmel hallottam, hogy valaki egyenesen „szép”-nek nevezte, ami eléggé hihetetlen. De a mintául szolgáló Westminster se valami hajde.)Legutóbbi (császári és) királyi dinasztiánkat meg bécsi udvarát is „a Burg”-nak volt szokás nevezni.

Szóval a köztársasági mivoltától alkotmányosan megfosztott, egyre monarchikusabb (de azért továbbra se előkelő) államunk a „király nélküli királyság” Horthy-kori arculatához kezd hasonulni, hazánkat a Szentszéknél nagykövetként dr. Habsburg-Lotharingiai Eduárd főherceg képviseli, Orbán miniszterelnök korábbi helyettese Habsburg-Lotharingiai Mihály főherceggel és gróf Károlyi Lászlóval szokott vadászni, de a rezsim nem arisztokratikus, hanem határozottan kispolgári és protestáns jellegű. (Horthy sose követte volna el azt az ízléstelenséget, hogy református létére sarutlan karmelita szerzetessel szenteltesse föl a súlyos állami milliárdokból megteremtett dolgozószobáját volt kolostorépületben. Ez egyszerre sértés a református és a katolikus egyháznak, föltéve, hogy még adnak a hagyományaikra.)

Szóval „a Vár” úgy döntött korábban, amikor még nem a Várban szokott volt döntéseket hozni, hogy a köztársasági vagy Kossuth-címertől már megfosztott, saját parlamentjétől megalázott köztársaságot kihúzza az alkotmányból, majd a köztársaság két jelképes vezetőjének – gróf Károlyi Mihálynak és Nagy Imrének – a szobrát eltüntette az Országház környékéről. (Varga Imre Károlyi-szobra még profi munka volt, bár az álépítészeti elemek szoborba foglalása problematikus, ugyanezt a módszert követte a Nagy Imre-emlékmű is, amelyért művészi szemszögből nem nagy kár; amúgy ugyanehhöz a kérdéses műfajhoz tartozik Radnóti Miklós bűnrossz szobra is az Újlipótvárosban; a városon egyébként kitört a szörnyű ún. zsánerszobrok – a pocakos rendőr, a Blikket kínáló rikkancs, a kis királylány, Columbo hadnagy, a Gábriel arkangyalra sasmadár képében lesújtó Keitel vezértábornagy, a váratlanul dúskeblű Sziszi csasziné parapléval stb. – bronzhimlőjének kiütése, és a múlt képzőművészeti rémtetteit – 2 db. miniszterelnököt [egyiket lóháton] + 1 db. méla Kossuthot hű és méla jobbágyai [!] körében – is visszahurcolták a parlament pszeudogót épületszörnyetege elé. Megjegyezzük: Segesdy egykori brutalista Marx-Engels szobra se nyerte el a műértők és a közönség tetszését, enyhén szólva. Utoljára a korai barokk idején volt itt államnak és egyháznak valamicske ízlése. Azóta egyetlen valamirevaló középületet se rittyentettek Pest-Budára.)

Az egész Horthy-éra stilárisan hamis volt: a kor vezető konzervatív ideológusa, Szekfű Gyula neobarokknak nevezte; s most a ferde utánzatot akarják utánozni hozzá nem értő férfiak. Magát keresztyénnek, sőt: kereszténynek negélyező államrendszer nem szekularizál: kolostorból kormányhivatal, ez szimbolikusan elhibázott; Zoboki restaurációs (a szó mindkét értelmében restaurációs) műve jelentéktelen, bár jobbára csinos.

A köztársaságon végrehajtott jelképes gyilkosságot (koronás címert, szoboráthelyezéseket, a Magyar Köztársaság átkeresztelését, ’18 és ’56 megrágalmazását, Ady, sőt: Petőfi [!] elleni, államilag támogatott mocskolódási kampányokat stb.) követi az intellektuális-kulturális-tudományos – hogy is nevezzük? – népirtás. Az egyetemi autonómia ismeretes megkurtítása (az immár megszokott lejárató, hazug hatósági médiakampánnyal körítve), a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeti hálózatának folyamatban lévő szétrombolása – együtt a régebbi mainstream magyarországi sajtó (plusz rádió és televízió) megszüntetésével, a vidéki és „külhoni magyar” (vagy ahogy az írástudatlanok nevezik: „a kinti”) médiák szélsőjobboldali-fideszállami elfoglalásával és/vagy cenzúrázásával, a magyar irodalom és művészet mint olyanelleni őrjöngő, barbár támadásokkal a hivatalos kormánysajtóban, és bontakozó tervekkel a könyvkiadás és „az irodalmi élet” megregulázására, és í. t. a végtelenségig – mutatja azt, hogy a mai rendszer nem konzervatív, hanem reakciós...

LEVÁGTÁK A MAGYAR KUTATÓKAT A TUDOMÁNYOS VÉRKERINGÉSRŐL

INDEX
Szerző: MOLNÁR CSABA
2019.01.14.


Múlt pénteken az Elsevier tudományos kiadó megszüntette az összes magyarországi egyetem és kutatóintézet hozzáférését az általa kiadott folyóiratok cikkeihez, illetve több fontos publikációs adatbázishoz. Ezáltal elméletben az összes kutató és egyetemista elesett a kutatáshoz nélkülözhetetlen szakirodalomtól. Ez vajon katasztrófa vagy egy új, igazságosabb világ kezdete?

A tudományos kommunikáció hagyományos formái évek óta válságos állapotban vannak. A monopolhelyzetben lévő kiadók az egekbe emelik az előfizetési díjaikat, a kutatóknak viszont létszükséglet, hogy hozzájussanak szakterületük legfrissebb eredményeihez. Ezért egészen a legutóbbi időkig a világ szinte minden egyeteme, kutatóintézete előfizetett a csomagban árult szakfolyóiratokra, mert attól féltek, hogy máskülönben munkatársaik elesnek a munkájukhoz szükséges információktól – így kutatóként gyakorlatilag megszűnnek létezni.

Ez a kutatói közösségben sokszor zsarolásként értékelt kiadói gyakorlat egészen addig működhetett, míg a folyóiratok előfizetési díjai már olyan szürreális magasságokba emelkedtek. Olyan magasra, hogy az nemhogy a magyar felsőoktatási intézményeknek, de már a német vagy amerikai egyetemeknek is megfizethetetlennek számított. Előbb csak a német egyetemek fogtak össze, hogy a fő bűnösnek kikiáltott Elsevier kiadványait bojkottálják, majd más európai tudományfinanszírozó szervezetek is beleálltak a harcba, és elhatározták, hogy 2020-tól minden általuk finanszírozott kutatás eredményét csakis azonnal, ingyenesen hozzáférhető formában engedik publikálni...

SIMICSKA - EGY LEGENDA VÉGE

HUPPA
Szerző: SZELE TAMÁS
2019.01.14.



Hát eljött ez a nap is, mármint a tegnapi, mikor megtudhattuk Simicska Lajosról – mit is tudtunk meg? Nagyjából ugyanazt, amit mindig is tudtunk. Mégis, ahogy az olvasó egy helyen látja a Simicska-sagát, összefüggően ábrázolva, mintegy folyamatában, lehetőséget kap arra, hogy megértse mi történt a szeme láttára az elmúlt évek folyamán.

Lehetőséget kap a megértésre, de a nagy többség nem él vele: az írás tegnap jelent meg a Direkt36-on, tőlük vette át a 444, én is ott olvastam, és mindenki onnan vette át – az olvasói reakciók, magyarul kommentek többsége siralmas szellemi állapotról árulkodik. Gyanús, hogy nem a mezei poloskák árasztották el tavaly a Kárpát-medencét, hanem az agyrágó bogarak, ám azóta már táplálék híján éhen is haltak, ugyanis amire csak ráakadtak, felfalták. A különös sáskajárás következménye lehet az, hogy a kommentelők többsége vagy leragad annál, hogy „egy brancs ezek mind”, amit már harminc éve tudunk, vagy forradalmár hevülettel jelenti ki, komoly újdonságként, miszerint Simicska 1 G, amit szintén harminc éve tudunk. Én legalábbis: a nagyközönség meg huszonegy éve, a Hosszú Bájtok éjszakája óta.

Hát, ha itt tartunk, és ennél több nem jut eszünkbe, tényleg jobban tesszük, ha visszaülünk a sárba és folytatjuk lábujjaink számolgatását…

Magát az írást valószínűleg kevesen olvasták, ugyanis dicséretesen hosszú és részletes. Lehetne részletesebb is, csak akkor még ennyien sem olvasnák el. Nekem magamnak nagy bánatom volt a minap, mikor egy köztiszteletben álló művész, közéletünk kiemelkedő szereplője azzal osztotta meg egy írásomat, hogy „túl sok benne a betű a mai olvasónak”. Nem válaszoltam neki Mozarttal, hogy „csak annyi, amennyi okvetlenül szükséges”, nyeltem egy keserűt, és elképzeltem, ő hogy oldotta volna meg a feladatot: valószínűleg vagy rosszul vagy sehogy. De hát nem ezért szeretjük (mert szeretjük).

Szóval, az anyag hosszú, én is inkább a lényegre térnék. Nagyon kevés exkluzív információ van benne, azok sem a legfontosabbak. Akkor lássuk.

1. Kezdjük azon, hogy a Fidesz már 1993 óta „okosban” oldotta meg a pártfinanszírozást. Már a Fico Kft. ügyei sem voltak tiszták, a székház-üggyel lett véglegesen cemende a korábban mindenki által körülrajongott szűzből, akkor fordultak szembe a sajtóval is – és akkor döntött úgy Orbán Viktor, hogy jobbfelé fordítja a szekerük rúdját. De ne feledkezzünk meg Josip Tothról, Kaya Ibrahimról, Varga Tamás autókereskedelmi ügyeiről… szóval, már az 1990-es évek első felében elég sok mocskos ügyük volt. Ez azonban pénzről szól, ez nem vicc, mint a politika: okos ember kellett a gazdasági mocsár koordinálásához. Ez volt Simicska, aki munkásságának első szakaszát a Hosszú Bájtok Éjszakájával koronázta meg, midőn huszárosan kikapta az akkor még APEH nevű adóhivatal számítógépes rendszeréből az összes, pártjára nézve kompromittáló adatot. Könnyen tehette, lévén épp ő volt akkor az APEH elnöke. A 2002-es bukás után még sokkal fontosabb lett minden fillér – hiszen Orbán nagy visszatérést tervezett, ami sajnos sikerült is neki. Ehhez kellett a polgári körök hálózata, kellettek a vastagon megfinanszírozott 2006-os zavargások és – kellett az a médiabirodalom, amit Simicskáról neveztek el később. Ha akkor nincs pénzük, ma nincs NER.
2. De volt, bőséggel: így aztán olyan hatalmas apparátus harcolt nyolc évig a hatalomért, amilyenre ritkán volt példa a magyar történelemben. Harcoltak, méghozzá elvtelenül, minden eszközt bevetve: szokás manapság minden egyébbel együtt a Hír TV akkori dolgait is elfelejteni, de az azért mégis felejthetetlen pillanat volt, mikor Császár Attila bejelentette a tévéostrom helyszínéről, hogy „forradalom van”. Nem az volt, de így sikerült megalapozni a legendát. Igaz, akkor még élt Finkelstein mester, aki felhívhatta a figyelmet a média fontosságára – a Fidesz politikai ellenfelei, de főként az MSZP még 2010-ben is ott tartottak, hogy felesleges egy fityinget is kidobni a sajtóra, felesleges választási kampánnyal foglalkozni, őket tessék ingyen szeretni. Ami romantikus ötlet volt, csak abszurd, ugyanis az akkori kormányzatot még pénzért is nehéz lett volna – ahogy a mostanit meg elképzelhetetlen. Ingyen is, pénzért is. Azért pénzért még akad, akiknek megy. Egy darabig.
3. A 2010-es győzelem után megkezdődött az ország teljes átalakítása vagyis tönkretétele. Jóllehet Simicska volt a motorja a győzelemnek, és ennek megfelelő részt is kapott az osztozkodáskor, hamar megmutatkozott a tény: a Fidesz apparátusát nem békére tervezték. Ez a szervezet csatázni, győzni tud, de békésen gazdálkodni nem. Mellesleg, ennek is köszönhetjük a mostani, agyonhiszterizált, túlpolitizált állapotokat. Állandóan harc folyik, állandóan győzünk, állandóan megállítjuk vagy Brüsszelt, vagy Sorost, vagy a migrációt, vagy a bécsi gyorsot fél kézzel, ugyanis ez egy harci alakulat, ez nem tud szántani, vetni, kereskedni – és a párton belül is katonai demokrácia van. Miért nem volt ez jó Simicskának?
4. Azért, mert nem számolt sem ő, sem más azzal, hogy a politikai hatalom és a gazdasági hatalom szoros kölcsönhatásban van egymással. Simicska, mint az az ember, akinek szó szerint minden a nevén volt, médiabirodalomtól Sajó kutya óljáig, hirtelen olyan helyzetbe került, hogy beleavatkozhatott – és önérdekét szem előtt tartva bele is avatkozott! – a kormányzati munkába. Tehette, de kellett is tegye, hiszen egyes logikátlan lépések a saját anyagi érdekeit épp úgy fenyegették, mint az egész ország gazdaságát. Tulajdonképpen az volt számára ésszerű, ha inkább az ő emberei ülnek a megfelelő székekben, mint a Párt emberei, akik olyan hülyék voltak a gazdasághoz, mint száz pár rendőrcsizma. A régi, hadakozós időkből megmaradt a hatalma ahhoz, hogy cselekedhessen – de ez nagyon kezdett nem tetszeni Orbán Viktornak. A miniszterelnök már 2011-ben elhatározta a szakítást leghűségesebb brigantijával, csak akkor ez nem lett volna még okos dolog. De Simicska is látta, hogy nem lesz hosszú ideig főkegyenc, és ezért szívesen átadta volna a vállalkozásait – csak épp nem ingyen.

Végül is pont ez történt, csak teljesen másként, mint a felek tervezték.

Ugyanis a nevezetes, 2014. áprilisi Orbán-Simicska találkozón a minielnök feltételeket (is) szabott a művelethez, mint például az Index leállítását, az RTL Klub felvásárlását. No ja, ő sohasem hallgattatná el azt, akinek más a véleménye… Simicska még üzleti szempontból is ráfizetésesnek találta a javaslatokat, mire fel Orbán nyíltan közölte: akkor megoldja a Roszatom segítségével.
5. Kalasnyikov ellen márpedig nincs orvosság, de az oroszokkal társulni sem lehet, ha hosszú életűek akarunk lenni: Simicska hazament, és némi vívódás után meghirdette a G-napot. Amit nem is akart így, ilyen formában meghirdetni, de egy, a száján kicsúszott káromkodás miatt mégis ezen a néven vonult be a történelembe a dátum, amikor a magyar ellenzék hosszú, tömött sorokban elindult Simicska Lajos hátsó fele irányába, lingváris tisztogatás céljából.

Ugyanis mindenki azt hitte: az üzletember megbolondult, és elöl akart állni a sorban, mikor majd osztják a dotációt. A Megváltó Simicska legendája még tavaly is ereje teljében tombolt az ellenzéki oldalon, mindenki várta az „atombombát”, ami végképp diszkreditálja Orbánt, Dárius kincsét, ami majd megmenti „az ellenzéket” a vereségtől és utáni mindenki hepi lesz, majd belelovagolunk a lenyugvó napba, vonósok kíséretével. Soha nem létezett az az atombomba.

És Simicska tanújelét adta annak, hogy üzletember, nem politikus.

A castingen tolongó politikai szervezetek közül pont olyan szempontok szerint választott, mintha üzleti versenytárgyaláson lenne. A Jobbik volt a jelentkezők közül a legnagyobb létszámú, bennük látszott a legkomolyabb potenciál, tehát – ezt a céget vette meg. És neki is látott az átprofilírozásához, csak most nem annyiról volt szó, hogy óvszer helyett ezentúl labdát gyárt a gumigyár: a politika nem üzlet, még ha sok köze is van hozzá, a Jobbik politikai múltja olyan mértékben volt mocskos és vállalhatatlan, hogy azt ember nem tudta cukivá tenni. És maga a párt se nagyon igyekezett hozzászokni a késhez-villához-meisseni porcelánhoz. A bukás garantált volt.
6. A többit tudjuk: Simicska nem buta ember, látta, hogy nem fog győzni, a puszta anyagi befektetés itt már nem elég, először visszavonult, magányát csak néhány, talán kissé ittas közterületi festegetéssel törve meg, majd fel- és eladott mindent, hátha a győztes falka megkíméli létét és jólétét. Ennek két következménye volt: egyrészt a magyar belpolitika elveszítette egy legendáját (melyben én magam sosem hittem), másrészt mérhetetlenül megkönnyítette a magyar sajtó általános beszántását. Hiszen az általa eldobott, magukra hagyott orgánumok automatikusan szűntek meg vagy kerültek kormánykézbe, a sajtópiac tökéletesen felborult és így jöhetett létre komolyabb akadályok nélkül (meg Puch László vendégszereplésének köszönhetően) a mindenek fölött elterpeszkedő Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány.

Eddig tart a cikk, bár a saját szempontjaim alapján mutattam be az eseményeket.

Itt tartunk most...

TUDOD JÓL, HOGY ÜZLETI ÜGYEKKEL NEM FOGLALKOZOM, LAJOS

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: MOLNÁR BÁLINT
2019.01.14.


Csak és kizárólag ilyen nagyon szép hétfő reggeleket kívánok, mint a mai! Igaz, fogalmam sincs egyelőre, mely konkrét szépségekre gondolok, de majd biztosan kiderül. Főleg amint nekilátok lapátolni a lebomlani sehogy sem akaró NER-ürüléket. Sajnos még mindig nem találtam meg a precízebb kifejezést arra, amiben üldögélünk, és az is igaz, hogy magától biztosan nem fog lebomlani.

Annak fényében, hogy a Direkt36 milyen szépen és hosszan összeszedte Simicska Lajos nevezetű oligarcha bukásának Orbán Viktorban és a geciségben gyökerező, titkosnak talán nem, viszont brutálisnak nagyon is nevezhető történetét, immár az is érthetővé válik (ha eddig nem volt az), hogy miért nem nyert bebocsáttatást a tényfeltáró portál stábja a hagyományteremtésileg összetrombitált miniszterelnöki kormányinfóra.

Ami – így egyben olvasva a sztorit – ennél sokkal durvább és tragikusabb, hogy valójában semmi új nincs benne. Egyszerűen csak összeszedve látjuk egy ország elborzasztó kórképét, amelyet két gátlástalan, erkölcstelen alak vállt vállhoz vetve felszántott, kizsigerelt. És a sorok között, kimondatlanul egy olyan magyar társadalomnak is megkapjuk a lesújtó látleletét, amelynek egy része az egykori országos cimborák – kollégiumi szobák lábszagában konszolidálódott – érdekhaverságának szertefoszlása után is tapsikolva helyesli, hogy ez történt, hogy így történt, és hogy ő erre politikai felhatalmazást adott. Mármint arra, hogy a feje fölött egy, a maffiára nem csupán emlékeztető, de konkrétan annak is látszó banda rátegye a patáját a közösre, majd a feje fölött marcangolja egymást az összarabolt koncért.

Most azt hagyjuk, hogy a Fideszben állítólag a legokosabbnak számító Lajos sokak által vizionált atombombájából legfeljebb az érintett által hurcolászott két darab sugárzásmérő volt igaz (nem túl diszkrét bája van annak, amikor a haverodból azt is kinézed, hogy képes lenne eltenni láb alól), vagy hogy milyen emberanyagból készült az a miniszterelnök, aki szerint az ország legolvasottabb hírportálját utasításra be lehet és be kell zárni máról holnapra, mert csak. Egyetlen gondolatot emelnék ki mindössze az O1G jeligére végbement szakítás történetéből. Szerintem mindennek ez a kulcsa. Hogy a kapzsiság, feneketlen étvágy és egyéni gátlástalanság miatt megromlott házasságból miként akartak jól kiszállni a felek:

Az oligarcha egy 2017-es RTL-interjúban azt mondta, hogy itt közölte Orbánnal, hogy nem változott a véleménye a korábbi találkozóhoz képest, és nem szeretne részt venni a folytatásban. (…) Az oligarcha ezen a találkozón vetette fel Orbánnak azt, hogy a kiszállást úgy érti, hogy egy megfelelő összegért cserébe hajlandó átadni az üzleti érdekeltségeit. (…) Simicska később több bizalmasának is azt mondta, hogy Orbán nemet mondott az ajánlatra.

Arról nem sikerült információkat szerezni, hogy oligarcha mennyit kért a cégbirodalmáért, és az ajánlatról szóló beszélgetés részletei sem ismertek, de az epizód így is rámutat az Orbán és Simicska közti konfliktus egyik lényegi elemére. Együtt építették fel a Fideszben megtestesülő politikai és gazdasági konglomerátumot, és a több évtizedes közös munka után egyszerűen nehéz lett volna az elszámolás arról, hogy kinek mi jár ebből. Simicska úgy érezte, hogy sok munkája van benne, ezért csak fizetség ellenében válna meg a tulajdonában lévő cégektől. Orbánt és környezetét viszont zavarta ez a hozzáállás, mert – ahogy egyikük fogalmazott – „hallgatólagos megegyezés volt a Fideszben”, hogy ami létrejött, az „Lajos nevén van, de az nem az övé, hanem a közösségé”.

Nem lenne baj, ha a nyugdíjukra várakozó szépkorúak, a munkaerőhiány miatt a fejükön keresztül eső pedagógusok, egészségügyi dolgozók, rendőrök, minden tutiból kihagyott, félmondatos, könnyen memorizálható hazugságokkal, és véres gyűlöletpropagandával zabáltatott bérből és fizetésből élő magyar emberek, akik Viktor királyt könnybe lábadó szemmel hallgatják, isszák a zsaroló fenyegetőzéseit és talán még arra is képesek lennének, hogy az utolsó 5000 forintjukat sárga csekken küldjék el a Fidesz kampányára támogatás gyanánt, ezt jól megjegyeznék. Amit Orbán és Simicska 25 éven keresztül együttes erővel ellopott a közösből, az az övék. Elveszítette köz jellegét, és viszontlátásra, el lehet felejteni örökre.

És akkor jön az erkölcsi Mariana-árok és beleröfögi a pofánkba, hogy üzleti kérdésekben nem nyilvánít véleményt, mert a magyar politika fontos kiindulópontja a politika és az üzlet elválasztása egymástól, és sem magát sem a kormány egyéb tagjait nem engedi beleprovokálni üzletet érintő kérdésekbe. Ez a cikk elejétől a végéig annak a kibaszott bizonyítéka, hogy megint igazat mondott, tizensokadszorra is igazat mondott a felcsúti tudatrepedés. El is képzeltem, ahogy Lajos odament, hogy ki akar szállni és mindenét el akarja adni neki, mire Orbán előadta a kreténlemezt: tudod jól, hogy üzleti ügyekkel nem foglalkozom, Lajos. Mondjuk abból a 700 ezer forintos plebejus miniszterelnöki megtakarításból kurvára nehéz is lett volna a csilliárdos Simics-birodalomért járó lelépési pénzt kifizetni, nem igaz? Hát de mire tartjuk a Lölöket, a Garancsikat, mire való a vejünk, ha nem ugyanarra, amire legokosabb Lajos? Hát erre. A hallgatólagos megegyezésre. Hogy amit elloptunk a hülye magyaroktól, az a miénk...

FELTÁRUL SIMICSKA BUKÁSÁNAK TITKOS TÖRTÉNETE

444
Szerző: PETHŐ ANDRÁS, SZABÓ ANDRÁS
2019.01.13.



Az oligarcha eredetileg nem is akart háborúzni, hanem úgy akart kiszállni, hogy eladja mindenét Orbán Viktornak. Amikor az üzlet nem jött össze, beleállt a harcba, de aztán folyamatosan veszítette el a hitét a győzelemben. A végén már az életét féltette, és sugárzásmérő berendezést hordott magánál.


Egy átlagemberek által ritkán használt műszaki eszközt szerzett be Simicska Lajos az Orbán Viktorral folytatott háborúskodása utolsó hónapjaiban. Épp az üzleti birodalmának különböző cégeit irányító vezetőkkel tartott egy megbeszélést budai irodájában, amikor belépett egyik munkatársa, és átadott neki egy sárga készüléket. Simicska kézbe vette, és berakta a táskájába, miközben elmagyarázta a többieknek, hogy ez egy olyan mérőberendezés, amely jelzi, ha a környezetében túl nagy a káros sugárzás.

„Látjátok? Már itt tartunk!” – mondta nevetgélve, de közben azt is jelezte, hogy komoly dologról van szó. Közölte, hogy olyan figyelmeztetést kapott, amely szerint fennáll a veszélye, hogy valamilyen káros sugárzást kibocsátó anyaggal próbálják őt kiiktatni. Azt nem mondta, hogy kik akarhatnak vele ilyet tenni, és azt sem árulta el, hogy konkrétan kitől kapta az erről szóló információt. Megjegyezte azonban, hogy először ugyan ő is nevetett a figyelmeztetésen, de olyan helyről érkezett, hogy úgy érezte, komolyan kell vennie. Így két sugárzásmérőt is beszerzett, és az egyiket mindig magával hordta, a másikat pedig veszprémi otthonában helyezte el.

Simicska ekkor már mintegy három éve háborúzott egykori barátjával és szövetségesével, Orbán Viktor miniszterelnökkel. Bármi is állt a sugárzásos figyelmeztetés hátterében, Simicska reakciója jól mutatta, hogy milyen magas szintre nőtt a feszültség a hosszú ideig zajló konfliktusban, amely végül Orbán teljes győzelmével zárult. Az áprilisi újabb kétharmados Fidesz-győzelem után Simicska előbb bezárta a Magyar Nemzetet és a Lánchíd Rádiót, majd nyáron megvált lényegében az összes gazdasági érdekeltségétől, amelyek azóta Orbán környezetéhez tartozó embereknél kötöttek ki.

Bár a korábban harciasnak tűnő Simicska hirtelen fegyverletétele sokakat meglepett, a fordulatnak voltak előjelei már a választások előtt is. Először az sem volt biztos, hogy az egykor komoly politikai és gazdasági hatalommal egyaránt rendelkező, így valódi oligarchának számító üzletember háborúskodásba kezd, 2014-ben ugyanis még azzal próbálkozott, hogy eladja a cégbirodalmát Orbánnak...


EGY OROSZ OLIGARCHA EMBERE KITÁLALT EGY ÚJSÁGNAK A "PISZKOS ÜGYEKRŐL", MAJD ELTŰNT


ÁTLÁTSZÓ / OCCRP
Szerző: OCCRP
2019.01.14.


Jevgenyij Prigozsin orosz oligarcha irányította a hírhedt szentpétervári trollhadsereget, de más, Putyin érdekeit szolgáló manőverek is köthetők médiabirodalmához. Egyik embere kitálalt egy orosz lapnak számos piszkos ügyről, amelyet Prigozsin számára végzett, betekintést engedve ezzel a nagyhatalmú oroszok világába, amelyben gyilkosságok is előfordulnak. „Büntetésképp” a forrás egy időre eltűnt, a Novaja Gazeta pedig levágott birkafejet talált a szerkesztőség előtt. A férfi előkerült, de azonnal vissza is vonta minden szavát.

Prigozsint – akire néha Putyin szakácsaként hivatkoznak, mivel az ő cégei főznek azokon az elnöki vacsorákon, ahol Putyinnak külföldi vendégei vannak – az Egyesült Államokban feketelistára tették és vádat emeltek ellene, mivel ő pénzelte a trollgyárat, azaz Internet Research Agency nevű szentpétervári céget, amelyet a 2016-as amerikai elnökválasztásba való beavatkozással vádolnak.

Feltételezhető, hogy egy magánkézben lévő félkatonai szervezet, a Wagner mögött is Prigozsin áll. A szervezetet azzal gyanúsítják, hogy Szíriában, Kelet-Ukrajnában, és másutt is az orosz kormány nevében vesz részt a harcokban.

Prigozsin egyik beosztottja, a 61 éves Valerij Amelcsenko az OCCRP orosz partnerének, a Novaja Gazeta újságírójának, Denisz Krotkovnak adott interjút arról, mivel teltek az oligarcha biztonsági csapatának munkatársaként eltöltött évei...

NEM VETTEM PARKOLÓJEGYET, DE AZ AUTÓBAN MARADOK - MEGBÜNTET A PARKOLÓŐR?

TOTALCAR
Szerző: MÁTH DÁVID
2019.01.14.


Szinte biztos, hogy nem fog, de megtehetné. Ha ebben neked nincs semmi új infó, akár be is zárhatod a cikket, sok újdonság nem lesz benne. Legfeljebb annyi, hogy mit mondanak erről a parkolóőrök.

Rövid időn belül a sokadik ismerősömről tudtam meg, hogy akkor is vesz parkolójegyet, ha előre tudja, hogy sokat fog várni valakire az autóban ülve. Mondjuk, ha Budapesten van dolga leparkol, megveszi a jegyet, beteszi a szélvédő alá, beül mögé és nyugodt szívvel várja, hogy arra sétáljon egy parkolóőr. Nem feltétlen azért, mert a végletekig szabálykövető emberekről van szó, egyszerűen nincs meg nekik, hogy a gyakorlat kicsit más. Vagy én vagyok a rebellis, ha ilyenkor nem veszek jegyet? Mit mond erről a KRESZ, sőt, a Kreszprofesszor?

LAKAT KERÜL A KÉT ÉVE FELÚJÍTOTT PSZICHIÁTRIÁRA

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: DANÓ ANNA
2019.01.14.



Bár az államtitkár egy hónapja még azt mondta, nem zárják be a Merényi kórház mentális betegeket kezelő részlegét, már tart az osztály felszámolása.

Január elseje óta nem vesz fel új betegeket a Dél-Pesti Centrum Merényi Kórház Pszichiátriája, és már elkezdődött az osztály kiürítése – tudta meg lapunk. A mentők az intézmény ellátási területéről érkező új betegeket átmenetileg négy-öt kórház között osztják szét. Februártól a teljes területet már az Országos Pszichiátria és Addiktológiai Intézet(OPAI) látja el. A Merényiben ápoltakat februárig megpróbálják hazaküldeni, akinek ezt az állapota nem engedi, az valószínűleg az OPAI-ba kerül. Lapunk írta meg először, hogy szakemberhiányra hivatkozva felszámolják a főváros egyik „szuper kórháznak” szánt intézményében a pszichiátriai részleget, noha az osztály kialakítására eddig sok tízmilliót költöttek. Legutóbb, két éve 69 millió forintot fordítottak az intézményre. Az osztályról távozó dolgozók közül azok, akiknek nem sikerült a Dél-pesti Kórházban elhelyezkedniük, jellemzően jóval kevesebbet fognak keresni. A Merényi vezetői ugyanis eddig extra juttatásokkal próbálták enyhíteni a krónikus szakemberhiányt. 


A Merényi bezárásáról szóló alig két hónapja írt cikkünk után Horváth Ildikó egészségügyért felelős államtitkár még megerősítette a bezárásról szóló hírt. Ám, mint hozzáfűzte ez a tervezett beruházások része. Mint akkor monda: „Az Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézetben folyik egy párbeszéd arról, hogy a Merényi nagyon rossz infrastruktúrájából átkerüljön az a pszichiátriai egység az országos intézetbe, és ezeket a nagyon speciális ellátásokat úgy koncentráljuk, hogy technikai tudásban, infrastruktúrában, műszerezettségben, szakember tudásban lehetőség szerint egy helyen, és a legmagasabb szintű ellátásban részesüljenek a betegek.”

Néhány héttel később, december közepén a Magyar Hírlapnak adott interjújában viszont már arról beszélt, hogy az év végével nem szűnik meg az osztály, a főváros pszichiátriai ágyainak száma változatlan marad. Ha az államtitkár arra gondolt, hogy decemberben még valóban így volt, akkor igaz az állítás, januártól viszont már kicsit árnyaltabb a helyzet...


AZ EP-VÁLASZTÁS ÉS A MAGYAR SZABADSÁG

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: KOZÁK MÁRTON
2019.01.11.



Elöljáróban, a hatalomkoncentráció magyarországi mértékének pusztító következményei miatti aggodalmat egy pillanatra félretéve, hideg fejjel, tárgyszerűen, harag és indulat nélkül le kell szögezni az alábbia­kat. Elviselhetetlen szégyen, hogy a hatalommegosztás polgári elvének szentségét megcsúfolva minden hatalom egyetlen ember, Batthyány Lajos és Nagy Imre mártír miniszterelnökök közös kasszát dézsmáló, nemzetközileg koszos tolvajként számon tartott utóda, a büdös bunkó módjára egyetemet kiebrudaló, baltás gyilkost kiszabadító, korrupt bűnözőknek menedéket nyújtó és üldözötteket üldöző, és a Bartók, Neumann, Puskás és Rubik által fényessé tett magyar nevet beszennyező ember kezében összpontosul. A teljhatalom akkor is tűrhetetlen, ha jó ember gyakorolja. Ha Orbán, akkor kiváltképp.

A májusi európai parlamenti választásokon dől el, hogy végleg megköt-e a totálissá váló hatalomkoncentráció építményének betonja, hogy elvész-e a nyugati világ normáihoz a nyugati civilizációban szabványos processzusok (értsd: szabad és tisztességes választások) keretében történő, rendezett visszatérés esélye. Ha az Orbán személyes szolgálatát ellátó képződmény (Fidesz) megszerzi a mandátumok többségét, akkor igen. Ha a teljhatalom ellenzői jutnak többséghez, lehet visszaút a normalitáshoz.

Ezért a májusi EP-választás összehasonlíthatatlanul fontosabb az őszi önkormányzatinál. Nemcsak azért, mert ez az első híd, amelyen át kell kelni, hanem mert ez a stratégiailag lényeges objektum, archimédeszi pont a kurzus kibillentéséhez. Az Orbán-rezsimet most védő burok ugyanis a hazai és a nemzetközi elemek fogaskerékszerű összekapcsolódásának terméke: mivel sok mandátumot szállítanak az Európai Néppártnak, a Néppárt jobb meggyőződése (ha van ilyen) ellenére is védelmezi a Fideszt, amivel a pártcsalád legitimálja magyar testvérének joguralom-felszámoló tevékenységét, ami aztán azt a benyomást kelti a magyarországi polgárokban, hogy a Fidesz kóser és sérthetetlen. Az EP-választáson, és csak ott, viszont acélrudat lehet helyezni a hazai és a nemzetközi fogaskerekek közé. Ezért aki most az önkormányzati, különösen a főpolgármesteri előválasztási kavarással eltereli a figyelmet a valóban fontos dologról, a Fidesz érdekei szerint cselekszik.

Az EP-választás lehetőség: ki is lehet használni, el is lehet puskázni. Lehetőség, mert az uniós előírások hatályon kívül helyezik a fideszes túlhatalom-megszerzés és -megtartás legfőbb biztosítékát, az egyéni választókerületeket preferáló, szélsőségesen aránytalan választási rendszert (szerzette Áder János). Ez az arányos képviseletet előíró, tisztán listás választási szabály az a valóban az európai kohéziót szolgáló, sajátos uniós támogatás, amit nem lehet ellopni, és aminek segítségével a „Brüsszel” (értsd: a joguralom, a hatalommegosztás etc.) magyar ellenségeit valóban legyőzni kívánó politikai pártok remekül használható eszközt állíthatnak elő.

Ha akarnak. A választási törvény 2011-es parlamenti vitájában minden ellenzéki párt elutasította a szélsőségesen többségi szisztémát, és arányos rendszert követelt. Az európai közösség most tálcán kínálja a méltányos és igazságos választás lehetőségét. Józanul végiggondolva a dolgokat a napnál világosabb, hogy az unióbeli arányos választási rendszer kicsavarja Orbán kezéből az ellenzéket megbénító fegyvert, azt pedig decemberben a parlamenti és a tévészékházbeli események fogadtatása megmutatta, hogy a pártok szoros együttműködését lelkesen támogatja a velük szemben korábban oly szkeptikus közönség. Következésképpen, ha valóban akarják a rendszerváltást, az Orbán túlhatalmának megtöréséhez vezető logikus lépés csakis a közös lista állítása lehet. Ez a belátás és az ebből következő cselekvés bizonyítaná az ellenzék érettségét és akcióképességét.

Megnyugtatásul: ez a közös lista nyomaiban sem emlékeztetne a korábbi idők nyomasztó szerencsétlenkedéseihez:...


IDÉN OMLIK ÖSSZE AZ INGATLANPIAC? - A PROPERO STARTUP MÁST GONDOL ERRŐL! INTERJÚ

IFL GAZDASÁG
Szerző: SZARVAS NORBERT
2019.01.14.


Mindenki azt kérdezi tőlem, hogy mikor pukkad ki a lufi, mikor omlik össze az ingatlanpiac. Erre van egy konzerv válaszom: „Hamarabb, mint gondolnád, de később, mint ahogyan számítanál rá”. De mihez kezdjünk ezen a piacon, ahol olyan startup ingatlan cégeket is lehet találni, akik szépen-lassan megreformálják azt, amit az ingatlanértékesítésről eddig gondoltunk? Megkerestem Kiss Zoltánt (CEO), a ProPero alapítóját, hogy mutassa be nekünk ezt dolgot...

Szia Zoli! Mi ez a Propero, mit lehet rólatok tudni?

Szia Norbi! Köszöntöm az olvasókat.

A ProPero egy olyan innovatív startup vállalkozás, aminek ambíciója nem kevesebb, mint a komplett hazai ingatlanértékesítői piac megreformálása, ügyfélbarátabbá tétele. A víziónk, hogy a legfejlettebb informatikai megoldásokat beépítve az értékesítési folyamatokba, a lehető legalacsonyabb áron, a leggyorsabban és az ügyfelek számára legzavarómentesebb módon értékesítsük a ránk bízott ingatlanokat.

Valljuk be, a mai piacon kifizetett 4-5%-os közvetítői díj minden, csak nem olcsó. Persze a mérték igazodik az ingatlanos cégek „múlt században ragadt” struktúrájához, ami egyre drágább fenntartási költségeket jelentenek számukra. Ezt pedig mindig az ügyfél fizeti meg.

Mi feltettük a kérdést, hogy mi lenne, ha a közvetítői jutalék csupán nettó 1%+Áfa lenne...?

Honnan jött az ötlet, hogy nem a piacot követitek, hanem teljesen más irányba indultok egy olyan időszakban, amikor mindenki elképesztő jutalékokat tesz zsebre ezen a piacon?


Win-Win , ez a rövid válaszom.

Komolyra fordítva a szót...

Azt gondolom, minden üzleti kapcsolatnak arról kéne szólnia, hogy eladó-vevő-közvetítő jól érzi benne magát és mindenki a maga szintjén értéket teremt. Mi feltettük a kérdést, hogy a közvetítők a hagyományos értékesítői modellben képesek értéket teremteni? És ez az érték megér az eladónak akkora jutalékot, mint amennyit ki kell fizetni?

Arra jutottunk, hogy ez nem feltétlenül ennyire egyszerű. Az biztos, hogy senki nem szeretne kifizetni élete munkájáért a közvetítőnek milliókat. Ezzel valamit kezdenünk kellett.

Azt is figyelembe vettük, hogy az értékesítő magas jutaléka beépül az árba, ami még a mostani, rendkívül dinamikus piacon is hátráltatja az eladást, mivel magasabb árat kell meghatározni...

Nézzünk egy példát!
...

ENNYIT ADNAK TOVÁBB AZ ADÓCSÖKKENTÉSBŐL A BANKOK

AZ ÉN PÉNZEM BLOG
Szerző: Az Én Pénzem
2019.01.14.


Az idén több tétel után sem kell a bankoknak a költségvetésbe befizetniük a tranzakciós illetéket (lásd keretesünket). Az Azénpénzem.hu kigyűjtötte, hogy a bankok ebből a tehercsökkenésből mennyit adnak tovább ügyfeleiknek. Egészen meglepő eljárások is akadnak.

Az adótörvények tavaly nyáron elfogadott módosítása után már tudni lehetett, hogy a 20 ezer forint alatti átutalásokat mentesítik az illetékfizetési kötelezettség alól. Novemberben újabb ponttal egészítették ki az adómentességet kapott kört. Korábban mi azt feltételeztük, hogy ez a bankok nyereségét növelheti, ahogy a banki különadó eltörlése is. A banki kondíciós listákat most böngészve arra jutottunk, hogy igazunk is lett, meg nem is.

A tranzakciós illetékről szóló 2012. évi CXVI. törvény alapján 2019. január 1-jétől nem kell a 0,3 százalékos, de maximum 6000 forintos állami sarcot befizetniük a bankoknak:

- a magánszemély fizetési számlájáról (kivéve a magánszemély egyéni vállalkozói) átutalásonként a 20 ezer forintot meg nem haladó összege,
- a SZÉP-kártyára utalás,
- a magánszemélyek kincstárnál vezetett, állampapír-forgalmazás érdekében igénybe vett ügyfélszámlája és más számlavezetőnél vezetett fizetési számlája között lebonyolított fizetési művelet után...

MAGYAR EMBER, MAGYAR SZÍV

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2019.01.14.


Balázsék öt év után látogattak haza Magyarországra. A látogatás nem is indulhatott volna rosszabbul, nagyjából megtörtént az, ami minden autós egyik rémálma, mindez persze az évvégi ünnepek előtt. Aztán mégis valami teljesen más, egy szívmelengető történet lett belőle.

„Sokat gondolkodtam, hogy megosszam-e ezt a történetet, végül úgy döntöttem néhány sort mindenképpen megér. Nem csak amiatt, ami velünk történt, hanem a magyarság igenis létező becsülete érdekében! 
Az élet úgy hozta, hogy öt hosszú esztendeje nem jártam a szülőhazámban. Ezt a folyamatot sikerült megszakítanunk azzal a szerencsés fordulattal, hogy az új munkahelyem szabadságot biztosított az ünnepekre. 
Fogtuk hát magunkat, a gyerekeket, no meg a kutyát és felkerekedtünk, hogy meglátogassuk a rég nem látott családtagokat, rokonokat. Rogyásig pakoltuk az öreg Citroen-t és elindultunk Budapest felé. 
Épp Győr magasságában jártunk a szakadó esőben, mikor bekövetkezett minden autós rémálma. A kocsi minden átmenet és figyelmeztetés nélkül leállt! Csupán annyi lendületünk maradt, hogy lehúzódjunk a leállósávba. Onnantól se kép, se hang. 
A gyerekek sírtak, a kutya sikított, Dórim riadtan pillázott, én pedig tanácstalanul bámultam magam elé. Persze kiszálltam, körbejártam, benéztem a motortérbe, de tudtam, hogy minden próbálkozás esélytelen. 
Körülbelül tíz perce állhatunk az út szélén, mikor szinte a semmiből elénk húzódott egy üres autómentő. A sofőr, egy nagydarab fickó, kabátját a feje fölé tartva közeledett, majd az osztrák rendszám láttán kissé elbizonytalanodva szólalt meg magyarul. „Szia! Segíthetek esetleg?” 
Miután elmeséltem neki a történetünket és megpróbáltunk néhány egyszerű dolgot az autó újraindítása érdekében, ismét arra a következtetésre jutottunk, hogy a kocsi bizony végképp feladta a harcot. 
Ekkor felajánlotta, hogy levisz bennünket az autópályáról, mert félő volt, hogy valaki belénk rohan. Közben egy rendőrautó is mögénk állt és a benne ülő két rendőrhölgy is felajánlotta a segítségét. Nem kötekedtek, nem igazoltattak, nem szondáztattak, csupán segíteni szerettek volna! 
Miután meghallották, hogy az autómentő elszállít bennünket kellemes ünnepeket kívántak, elköszöntek, majd folytatták a járőrözést. 
Csaba, a mentőjármű sofőrje közben felhívta a főnökét, akitől engedélyt kért arra, hogy egészen Budapestig szállíthasson bennünket, mondván kisgyerekek is ülnek a lerobbant kocsiban. 
Végül mindannyian beültünk az ő autójába és legközelebb már csak édesanyám háza előtt álltunk meg. Ez nyilván pénzbe került, de még most sem tudom mi lett volna velünk, ha nem áll meg segíteni...

EGY AZ EGY ELLEN - HOGY NE TUDJANAK LOPNI

HÍRKLIKK
Szerző: NÉMETH PÉTER
2019.01.14.


Nemrég lett országgyűlési képviselő László Imre; a Demokratikus Koalíció listájáról jutott be a parlamentbe. Most azonban, máris tovább lépne: ősszel, egyelőre három párt felkérésére, elindulna a főváros XI. kerületének polgármesteri címéért az önkormányzati választásokon. A cél egyértelmű: az ellenzéki oldalon egyetlen jelöltet állítani a Fidesz jelöltjével szemben; így lehet esély, hogy visszahódítsa Budapest eme népes kerületét az ellenzék a kormánypárttól. Ami már csak azért is fontos, mert a jelek szerint a Fidesz éppen háromszáz milliárdot készül elkölteni egy olyan beruházásra, amely 30 milliárdból is megoldható lenne.

- Egy facebook bejegyzésben jelentette be, vagy legalább is jelezte, hogy ősszel elindul a választáson a XI. kerület polgármesteri címéért. Miért pont ezt az utat választotta?

- Korábban már voltak egyeztetések a Demokratikus Koalíció és az MSZP között, és ők együttesen jutottak oda, a kórházi ismertségem, ismereteim alapján, hogy meg kellene próbálni ezt a lehetőséget felhasználni. Ez természetesen nem egy végleges dolog, hiszen több párttal kell majd egyeztetni, mindenesetre ezen pártok és persze a Párbeszéd között született egy döntés az én személyemről, és ők kérték : ne tartsuk a közös elhatározásunkat a színfalak mögött, hanem, ismerve az én aktív facebook tevékenységemet, tegyem nyilvánossá, hogy elfogadom a felkérést. A közléssel azt is akartuk jelezni: elindultunk ezen az úton, s noha most még csak egy lakás előszobájában vagyunk, a szobába még nem léptünk be. Ha megtesszük, akkor jönnek az egyeztetések az összes többi párttal. A parlamenten belüli és az azon kívüli pártokkal...

A LEGSZEGÉNYEBB FALVAKTÓL VON EL A KORMÁNY

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: DOROS JUDIT
2019.01.14.


Lemondhatnak kiegészítő támogatásukról azok a kistelepülések, ahol nem vetnek ki iparűzési adót. Csakhogy sok helyen nincs kit megadóztatni.

Egy zalai kistelepülés jegyzője hívta fel a minap kétségbeesve Szabó Gellértet, a Bács-Kiskun megyei Szentkirály polgármesterét, a Magyar Faluszövetség elnökét. Elmondta: falujuk nem vetett ki helyi iparűzési adót, mert nem náluk működik vállalkozás, nincs aki fizessen. Az alacsony adóerő-képességükre tekintettel a korábbi években mindig kaptak kiegészítő támogatást, idén azonban e soron nulla forint szerepel. 

Magyarázat a Belügyminisztériumtól érkezett: ha egy településen az iparűzési adó (IPA) mértéke nem ér el egy bizonyos szintet, akkor megvonják a kiegészítő támogatást. 2018-ban 367 olyan település volt, ahol nem szabtak ki iparűzési adót. Az elvonás sokszor épp a legszegényebb falvakat sújtja, hiszen rengeteg olyan település akad, ahol, ha megszakadnának, akkor sem tudnának iparűzési adót kivetni, mert egyszerűen nincs működő vállalkozás. Tény viszont az is: megannyi településen afféle túlélési trükként használják az adómentességet. Azért nem szabnak ki iparűzési adót, hogy ezzel vonzóvá váljanak a vállalkozások számára, amelyek székhelyként oda bejelentkezve fizetik a járművek utáni súlyadót, aminek 40 százaléka helyben marad. 

Ezt a megoldást választották például a Máltai Szeretetszolgálat védőszárnyai alá vont Tarnabodon, ahol zömmel közmunkából élnek a helyiek, és nem lenne kit megadóztatni. Pető Zoltán polgármester lapunknak elmondta: a tavalyihoz képest ők idén 1,1 millió forinttal kevesebb állam hozzájárulással számolhatnak az IPA-mentesség miatt. Az ide bejelentkezett cégek által fizetett súlyadóból náluk maradó bevétel viszont ennek két-háromszorosa: ha ezt is elveszítenék, az érzékenyen érintené a költségvetésüket...

NEM ÉLHETNEK 30 ÉVEN KERESZTÜL NYUGDÍJASKÉNT AZ EMBEREK

PRIVÁTBANKÁR
Szerző: privatbankar.hu
2019.01.14.


Kiújult a nyugdíjvita Ausztriában, a kormánypárt emberei elkezdtek a nyugdíjkorhatárról és a tényleges nyugdíjba vonulási időről beszélni. Sokak szerint valamit tenni kell. Mások szerint az egész nyugdíjkorhatárt meg lehetne szüntetni, ha rugalmasabb lenne a rendszer, és mindenki akkor menne nyugdíjba, amikor akar vagy tud. Csak más összeggel.

Az osztrák nyugdíjrendszer híresen nagyvonalú. Olyannyira, hogy még a szintén jómódú németek is gyakran panaszkodnak, hogy miért kapnak sokkal kevesebb nyugdíjat hasonló fizetés vagy munkakör után. Ám ez az osztrák államra súlyos terheket rak.

Így 2017-ben 53 milliárd eurót, az osztrák GDP 14 százalékát fordították nyugdíjcélra, ami a fejlett ipari országok között az egyik legmagasabb, talán csak Franciaország múlja felül. Legalábbis a Der Standard cikke szerint, amely hozzáteszi, hogy 2018-ban minden negyedik költségvetési euró nyugdíjakra ment el szomszédainknál.

Eközben ráadásul a jelenlegi kormánykoalíció “minden idők legnagyobb adóreformját”, a gazdaság tehermentesítését, a munkabér terheinek leszorítását ígéri. Igaz, a Die Presse mai online vezércikke emlékeztet arra, hogy az előző kormányok pénzügyminiszterei is sorozatosan hasonló hangzatos tervekkel léptek hivatalba annak idején.

Ne legyen 30 év a nyugdíj?

A magyar rendszerhez hasonlóan az osztrák is elsősorban a “kirovó-felosztó” rendszer szerint működik, vagyis a nyugdíjakat az aktív járulékfizetők és foglalkoztatóik befizetéseiből fedezik. A várható életkor azonban nő, közben ráadásul a fiatalok is egyre később állnak munkába. Így egyre hosszabb nyugdíjas időszakot kell finanszírozni, ami egyre nehezebb – legalábbis ettől félnek.

Így aztán az, hogy kinek meddig kell dolgoznia és mennyi nyugdíjat kap, egyre inkább központi, mindenkit érintő, politikai kérdés. A napokban a kormányzó konzervatív ÖVP két vezetője is a későbbi nyugdíjba menetel mellett szállt síkra, Josef Pühringer és Ingrid Korosec. “Hosszabb távon nem működik az, hogy az emberek 30 évig vagy még tovább nyugdíjban vannak” – mondta az utóbbi a Der Standard szerint...

NYUGDÍJ-KIFIZETÉSI NYÖGVENYELŐS FŐPRÓBA

GONDOLATVILÁGBAN BLOG
Szerző: Andrew_s
2019.01.13.


A nyugdíjak késve érkez(t|n)ek. Pont. Nagyjából ez az, amit tudunk. A többi szinte kivétel nélkül találgatás. Amely találgatás-cunamiban kétségtelenül lehetne egy kicsit fixebb kavics, ha a miniszterelnök kiállna, és mondana valamit. A magyar, egyetemleges felelősséget takaró, berendezkedés alapján akár bocsánatot is kérhetne a nyugdíjasoktól. Ahogy azt a DK is felvetette.

Ez még akkor is egy gerinces, ha tetszik polgári, lépés lenne Orbán Viktortól, ha tetszőleges technikai, műszaki, illetve emberi okai vannak a késedelemnek. Azt azonban, hogy a miniszterelnök milyen képzetekkel rendelkezik a gerincről, mint olyanról azt jól mutatja a DK felvetésére született zsigeri válasz. Ami kimerül abban, hogy a DK bezzeg elvett egy havi nyugdíjat. Miközben elfeledkeznek pár dologról. Még arra az esetre is tekintettel, ha a megállapításuk helytálló lenne. Ezek egyik legfontosabbika az idő-faktor. Nevezetesen azt, hogy kilencedik évébe fordult Orbán Viktor kormányzása. Így a bezzegező visszamutatás már nem annyira okszerű, mint nevetséges. A másik, hogy a Gyurcsány-kormányt egy választás leváltotta annak idején. Ha tetszik, a választók megbüntették a hibákért, hiányosságokért...

FRESKÓKAT TÜNTETTEK EL ORBÁN REZIDENCIÁJÁN

INDEX
Szerző: ZSUPPÁN ANDRÁS
2019.01.14.


A Karmelita épületegyüttes egykori refektóriumának egyedülálló, késő barokk freskóegyüttese áldozatul esett a sokmilliárdos felújításnak. Hosszú nyomozás után legalább annyit sikerült megtudnunk: a festést nem verték le, csak ismeretlen okokból lemázolták.

Egymástól függetlenül két „névtelensége megőrzését kérő” művészettörténész - ilyen is van már 2019-ben - jelezte az Indexnek, hogy értékes freskóegyüttes semmisülhetett meg a Karmelita épületegyüttes felújítása során. Feltételezésüket az épület belsejéről megjelent fényképsorozatra, pontosabban annak egyik darabjára alapozták, amely az egykori refektóriumhoz nagyon hasonló teret mutatott.

A miniszterelnök személyi sajtósa által elküldött fényképeket az egész magyar sajtó leközölte, és mi is ezzel illusztráltuk az Urbanista cikkét, amely az új Miniszterelnökséget bemutatta, mivel fotóst a biztonsági előírásokra hivatkozva nem engedtek az épületbe. Ezeken a képeken kívül az épület belsejéről más fotó mindeddig nem jelent meg...