2019. szeptember 15., vasárnap

A SZEGÉNYSÉG ARCAI

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2019.09.15.


Felvállalni, hogy szegény valaki, nem egyszerű. Kiállni, és azt mondani, igen, én nem tudok iskolaszert, gyógyszert, élelmet, tüzelőt venni, mert nincs rá pénzem. A problémától távol élő ítélkezők reakciója sok esetben ez: te vagy érte a hibás, mert lusta vagy, ingyenélő, csak kérni tudsz, elvárod, hogy az én adóforintjaimból…., stb. Köztük a vita értelmetlen lenne, mert aki benne van, ő sem érti, miért alakul így az élete, a “tanulni kellett volna” már nem oldja meg a gondjait, és a “menj el dolgozni” elé is ezer, számára megoldhatatlan probléma gördül. Aki pedig nincs benne, az meg csak az akaraton rugózik, mert szerinte ennyi…legfeljebb még kiegészíti a “nem kellene cigire költeni” vonallal… Hibáztató sztereotípiák mentén tolja rá a rendszer felelősségét is az egyénre.

Szóval, nagyon nagy a szakadék, a “jó szegény, rossz szegény” besorolás áthatja a többségi viszonyulást. De a szegényeken belül sem túl rózsás a helyzet.

Tulajdonképpen az első pillanattól kezdve küzdünk ezzel is. Sok mindent el kellett engednem nekem is, hiszen én is más szocializációval érkezek ebbe a problémába. És igen, be kell, hogy valljam, még mindig elmélázok a lakhatási szegénység legmélyebb bugyrából, széttaposott papucsban elém siető asszony mondatain, hogy épp nem tud enni adni a gyerekeinek, miközben vastagra gombásodott körmén messzire vírit a piros körömlakk… Ezt csak elfogadni tudom, mint helyzetet, mert nem éltem át nőként azt sosem, amiben ők élnek, amibe belenőnek a lányok, miközben nők ők is, és meg akarják élni ők is a női szerepeket. Nekem a viszonyulásom más, mert másba nőttem bele, de ez nem jelenti azt, hogy ítélkezhetek.

Nagyon vigyázok arra, hogy a szegénységről úgy írjak, tudósítsak, hogy vigyázzak a benne élőkre. Ami nagyon nehéz, mert meg kell mutatni, ugyanakkor, ha ez személytelen, nem lesz hihető. És ott a média, ami ezt többnyire nem érti, nekik anya kell, aki sírva beszél a nyomorúságról, ez lesz eladható sztori. A médiahír után azonban ott van a közösség, a falu, akik szerint “leszégyeníti” őket, mert az emberek úgy hihetik, hogy itt mindenki “olyan”, holott ők nem érzik magukat annak. Még akkor sem, ha azok. Mert nem akarják ország-világnak megmutatni a nyomorúságukat. Ha pedig az illető még adományokhoz is hozzájut a nyilvánosság után..na, akkor van csak haddelhadd…. Akár még fizikai erőszakba is torkollhat a dolog.

Szóval, kifelé megfelelően tálalni ezt nagyon nehéz, és akkor még nem beszéltem azokról, akik a szegénységben épp erre a vonalra csatlakoznak rá, de nem nyilvánosan, hanem egyedi úton, segítő szervezeteknek, magánszemélyeknek írnak, és ebből egészítik ki a jövedelmüket, mások érzékenységét meglovagolva, gyakorlatilag egy zárt közegben tartva a történetet. Sok támogató szalad bele ebbe, majd fordul hozzám, hogy adjak tanácsot, hogyan lehetne megszabadulni tőlük, kihátrálni ebből a szituációból, amiről ők maguk sem gondolták, hogy ilyen terhes lehet.

Befele sem egyszerű ám. A munka kezdetén találkoztam “az éhező kutyák vagytok” kifejezéssel, olyantól, aki semmivel sem él jobb körülmények között, mégis, valamiféle torz hierarchizálódásban föléje helyezi magát a többinek, lenézve őket, főleg, amikor valamiféle adományhoz hozzájutnak. Aztán rájöttem, ez nem egyedi, megvan ez a közösségeken belül, és a települések között is.

Konfliktusok sora volt már ebből. “Az Igazgyöngynek szülöd a gyereket, mi?”, “hát így könnyű, hogy nem te dolgozol meg érte, csak kunyerálsz”, “ne legyél már olyan büszke rá, nem te vetted azt”, “mentek az alamizsnáért, mi?” stb….alázzák egymást újra és újra a felnőttek. Nyilván az alázza így a másikat, aki valami miatt kimarad. Mert mindenkinek jól jönne, de ahhoz tenni is kellene valamit a közösségéért. Hosszú évek során jutottunk el odáig, hogy értsék, nem “jár” a segítség, hanem azok kapják, akik maguk is változást akarnak, és tesznek is érte. Aki nem él a felkínált lehetőséggel, annak a kérése mindig mérlegelés tárgya, hiszen ott vagyunk, aki akar, az dolgozhat, tehet, léphet, kapcsolódhat. Ha nem akarja, nincs baj, nem kényszerítjük ezt rá senkire, de akkor meg kell tudnia oldani a problémáit maga.

Így dolgozunk már a kezdetektől, alakítva a közösségi szabályokat, velük együtt. De nagyon nehéz ez. Aki együttműködő, látható módon a közösség részeként tevékenykedik, azt segítjük, örömmel, haladnak is. Ám aki mondjuk a közösségben függőségben tartja a többit, tartozással, erővel, annak azt kell sugallnia, hogy ő nincs az alapítvány segítségére szorulva, hiszen ő megél e nélkül is. Közben pedig ez nem így van, neki is jól jönne a segítség, az adomány. De ezt a két szerepet egy személyben nem lehet megtartani. Tőlük jön hát a “kutyázás”, a többi fölé helyezés, a “nekem nem kell” viszonyulás, miközben neki is kellene, jól jönne. De nem lehet valaki egy személyben elnyomó és együttműködő, pláne nem ott, ahol az elnyomás ellen küzdenek.

A legszomorúbb, amikor a felnőtteknek ez a reakciója a gyerekekbe is átmegy. Mikor az otthon hallottakat ők az iskolában modellezik le. “Jé, te is csóró vagy, ha igazgyöngyös táskád van”, “mi van, neked is “nórikás” cipőd van?”, “téged is az Igazgyöngy öltöztet?”-indulnak a csúfolódások a suliban, sírásig alázva azt, akin segítettünk. Aztán a gyerek hazamegy bőgve, a szülők felháborodnak, indul a veszekedés, ki mondta előbb, a hazudozás, hogy nem tudja, honnan veszi a gyerek, ő ilyet nem mondott, stb. A gyerek pedig szemrebbenés nélkül hazudik, hiszen ott a példa előtte, a szülő, aki letagadja, amit előtte mondott. A vége pedig az is lehet, előfordult már, hogy a láthatóan rászoruló család nem kér többet adományt, ruhát, cipőt, mikor tőlünk ingyen kapná, mert nem akarja, hogy a gyereket csúfolja a többi az iskolában. Hanem inkább megveszi, néha pont attól, akitől az egész csúfolás elindult. Így kerekedik ki az igazi történet, amiben kiderül, tudatosan felépített az egész, üzleti fogás, lenyűgöző marketinggel, a nyomorúságban.

Elnéztem a múltkor az egyik ruhaosztást. Sokan voltak, segítettek egymásnak, ha valaki olyat talált, ami a másikra, vagy a gyerekére lehet jó, szólt, odaadta neki. Nem volt hangoskodás, csúfolódás. Normálisan ment le minden. Azon gondolkodtam közben, miért nem lehet ezt így, mindig, tisztességesen? Miért jön ebbe a sztoriba is bele mindig a másik fölé kerülni akaró, magát megjátszó, a másikat megalázó viszonyulás? Miért érzik azt valakik mindig a közösségben, hogy nekik a többi fölé kell kerülni, miközben semmiben sem különbek a másiknál? Miért nem látja, hogy ha a gyerekének a másikat alázó viszonyulást adja át otthon, akkor a rosszat adja át? Mert ő is azt fogja csinálni a többivel, amit otthon az apja, anyja mond és tesz, mert ez neki a minta.

Persze tudom közben, hogyha ez ennyi lenne, hogy belátják, és kész, akkor már rég megoldódott volna minden. Épp ez a nehéz, ezeket a családokat, személyeket a közösség részévé tenni. De csinálni kell, erősíteni a többieket, működtetni a közösen fejlesztett helyi “etikai kódexet”, ha kell hatósági, rendőrségi segítséget kérni, és lépésről lépésre visszaszorítani a másik fölött hatalmaskodó, őket kihasználó, megalázó réteget.

Közben persze értelmezve mindent. Főként az okokat. Mert azokra kell hatni. Az okok kezelése nélkül nem megy.

BARTUS LÁSZLÓ: ORBÁN, A “KERESZTÉNY”

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: BARTUS LÁSZLÓ
2019.09.14.



Még mindig nem tudja a magyar ember, mit jelent az Orbán-féle “keresztény szabadság”. Nem lehet megfogalmazni. Azért nem, mert hazugság. Az igazságról könnyű megmondani, micsoda. Amit nem lehet világosan kifejteni, az hazugság. Most tett rá egy kísérletet Orbán, de az sem teológiai, sem alkotmányjogi szempontból nem állja meg a helyét. Szerinte a keresztény szabadság az, hogy “amit nem akarsz, hogy veled cselekedjenek, azt te se tedd másokkal”. De a keresztény szabadság nem ez. Erre bárki képes, a nem keresztények is.

"A keresztény szabadság az erkölcsi törvénytől (a tízparancsolattól), a bűntől és a kárhoztatástól való szabadság. A törvény vége Krisztus, ezt mondja a Biblia. Ez a keresztény szabadság. Ennek semmi köze ahhoz, ki hogyan bánik a felebarátjával. A keresztény szabadság feltétele Krisztus. Ha Orbán keresztény szabadságot ígér a magyar polgároknak, akkor meg kell váltania őket a törvény átkától, a bűn szolgaságából és a kárhoztatástól. Ahhoz neki Messiásnak kéne lennie, de nem az. Ő nem ígérhet keresztény szabadságot az ország polgárainak, mert annak feltétele a megváltás elfogadása."

Mielőtt elmagyaráznánk, hogy valójában mit jelent a keresztény szabadság, és mi a különbség a liberális szabadsághoz képest (ami két teljesen más dologra vonatkozik), felhívjuk a figyelmet arra, hogy Orbán ezúttal is elismerte, hogy megdöntötte az alkotmányos rendszert. Ezzel államellenes bűncselekményt követett el, életfogytig tartó szabadságvesztés jár érte. Azt mondta, a “liberális rendszerváltást” követte 2010-ben az ő “keresztény rendszerváltása”. Ez azt jelenti, hogy 2010-ben megdöntötte a liberális demokráciát, az akkori alkotmányos rendet.

Orbán ezt “alkotmányos forradalomnak” nevezi, de ez alkotmányellenes államcsíny, puccs. Olyan, hogy “alkotmányos forradalom”, nem létezik. Az alkotmányosság lényege éppen az, hogy kizárja minden forradalom lehetőségét. Az alkotmány jogi úton rendezi a hatalom kérdéseit, kizárva a forradalmi helyzeteket. Orbán hazudik, amikor ezt kereszténydemokráciának nevezi, mert a kereszténydemokrácia a liberális demokrácia, a demokratikus jogállam része. Amit ő kereszténydemokráciának nevez, az a fasizmus. A liberalizmus ellentéte nem a kereszténység, nem a kereszténydemokrácia, hanem a fasizmus.

Olyan ember beszél a szabadságról, aki felszámolta az egyenlő feltételeket, a szabad választásokat. Aki propagandagépezetet tart fenn, mert fél az igazságtól és a szabad sajtótól. Olyan ember beszél a kereszténységről, aki elrabolta az egész országot, kisajátította magának a nemzetet, aki egy tolvaj, aki milliárdokat rabolt a családjának és strómanok nevén magának. Az az ember beszél arról, hogy csak azt tedd másokkal, amit szeretnéd, hogy mások is tennének veled, aki koncepciós pereket indíttat, az állami szervekkel üldöz embereket, miközben a tolvaj bandáját a törvények fölé emeli. Aki éhezteti a menekülteket, elvette az egyházi státuszt keresztény egyházaktól, aki nem fizeti ki a járandóságaikat, aki üldözi a hajléktalanokat. Ha ilyen az Isten, milyen a Sátán? Ez fasizmus, nem kereszténység...


"ÖRKÉNY-EGYPERCESBEN ÉREZZÜK MAGUNKAT, CSAK MÁR KÉNYELMETLENÜL HOSSZÚ IDEJE TART"

HVG ONLINE / VÁLLALKOZÁS
Szerző: HAMVAY PÉTER
2019.09.15.


Van, aki a pénzénél maradt, és van, aki egy fillért sem kapott a színházi tao-pénzek megszüntetése után. A minisztériumban meghozott döntések alapján a politika játékszerévé vált a támogatási rendszer: vannak nagy nyertesek, és emelt fővel távozni készülő vesztesek.

Bár az új évad elkezdődött, számos színház nem tudja, mennyit is kap a visszaélések miatt érthető módon, de puccsszerűen megszüntetett tao-bevételek pótlására. Pedig nem lett volna túl nehéz az elosztás, hiszen hosszú hezitálás után a tavalyi tao-felajánlásokkal megegyező, 37,5 milliárdos összeget valóban elkülönítette a kormány erre a célra. A kulturális államtitkárságnak mindössze annyi feladata lett volna, hogy kiszűrje a kifejezetten csalásra alapított vállalkozásokat – ezt egyébként sikeresen meg is tette –, és odaadja a korábban a taóból szerzett támogatást a becsületesen működő színházaknak, táncegyütteseknek, zenekaroknak. A felszabaduló összegből – ami becslések szerint a teljes összeg negyede, vagy akár harmada is – pedig látványos fejlesztéseket indíthatott volna.

A minisztérium azonban nem építette be az eddigi tao-pénzeket a színházak költségvetésébe, de nem volt ínyére az sem, hogy a pénzt pályázati formában ossza szét – talán azért, mert ez esetben világos szabályrendszer alapján kellett volna eljárnia. Ehelyett

alázatos kérvényt írtunk a magasságos minisztériumnak hogy adja vissza azt a pénzt, amire jogosultak voltunk, amire a tárca kegyesen eldönti, hogy megteszi-e

– fogalmazott az egyik színházvezető. A döntést pedig nem szakmai, inkább politikai alkuk motiválják.

A budapesti színházak – Tarlós István választási kampányának részeként – megkapták a tavalyi összeget, sőt összesen félmilliárddal többet is, a vidéki kőszínházak szintén nagyjából a pénzüknél vannak. Kivéve az ellenzéki vezetésű Szeged teátrumát. A gyengén muzsikáló, de jó haverok által vezetett műhelyek esetében a hiányzó jegyárbevételt a tao-alapból pótolták ki, így a Nemzeti Színház vagy a Pesti Magyar Színház ötszörösét kapta annak a pénznek, amely a korábbi jegyeladásai alapján megillette volna. Más – jellemzően közéleti kérdésekkel is bátrán foglalkozó – teátrumok viszont kevesebbet vagy semmit sem kaptak...

ROGÁN ANTALÉK HATALMAS HÁZBA KÖLTÖZTEK, HÁZKUTATÁS AZ ELLENZÉKI POLGÁRMESTERJELÖLTNÉL - AZ ÁTLÁTSZÓ HETI LAPSZEMLÉJE

ÁTLÁTSZÓ / MUTYIMONDÓ
Szerző: ERDÉLYI KATALIN
2019.09.15.


444: A Rogán család kinőtte a Pasa Parkot, beköltöztek Sarka Katáék mellé egy hatalmas házba

Az évekkel ezelőtt rejtélyesen növekedő Pasa parki lakás vélhetően mára kicsinek bizonyult a propagandaminiszter és családja számára, nemrég ugyanis beköltöztek a XII. kerületi Felhő utcába. Egész konkrétan egy hatalmas házba, amely Bessenyei István tulajdona. Bessenyei a Fidesz kedvenc biztonsági cége, a Valton egyik tulajdonosa, felesége pedig Sarka Kata, aki barátnője és üzlettársa a miniszter feleségének, Rogán-Gaál Cecíliának. A két nő közös cége különböző állami vállalatokról rengeteg közpénzt kapott már támogatásként. A hivatalos válasz szerint a Felhő utcai házat Cecília asszony bérli Bessenyeitől.

G7: Magyar üzletember vett milliárdos luxusvillát Los Angelesben

Los Angeles elitnegyedében, Bel-Airben vásárolt meg 6,1 millió dollárért (több mint 1,8 milliárd forint jelenlegi árfolyamon) Nagy György és felesége, Szekeres Ildikó. Nagy érdekeltségei közé tartozik például a Budapesti Szabadikikötő Logisztikai Zrt., a Masped Zrt. és a Prímaenergia. Egy időben ő volt a legnagyobb magánszemély tulajdonosa az energiakereskedő MET-csoportnak, de ezen az érdekeltségén tavaly nyáron túladott. A napi.hu A 100 leggazdagabb című kiadványa szerint a férfi az ország 36. leggazdagabb embere, becsült vagyona 32,5 milliárd forint.

24.hu: Házkutatást tart a rendőrség Pikó András kampányközpontjában

Pikó András az ellenzék közös polgármesterjelöltje Budapest 8. kerületében, és meglehetősen népszerű is. Hétfőn megjelentek olyan hírek a kormánysajtóban, hogy az ellenzék csalással akarja megnyerni a választást a Fidesz jelöltjével szemben. Pikóékat illegális adatbáziskészítéssel vádolták (amilyenről Kubatov Gábor még sosem hallott), és szerdán ki is ment a rendőrség házkutatást tartani a kampányközpontjukba.
HVG.hu: Már 9 milliárdos támogatásnál jár a vállalkozó, aki összehozta Mészáros első luxusszállodáját

A kormányhoz közeli befektetők vitték el a harmadát annak a 65 milliárd forintnak, amelyet másfél év alatt osztott ki az Orbán Ráhel tanácsaival felvértezett Magyar Turisztikai Ügynökség. Ha pedig a Kisfaludy-programnak csak a jelentősebb, 100 millió forint fölötti támogatásait vesszük figyelembe, a pénz csaknem háromnegyede a Fideszhez lojális üzleti körökhöz került. Közülük is kiemelkedő Szepesi Richárd sikere.

168 óra: Észak-koreai hackertámadás pusztította el a Magyar Fejlesztési Központ minden digitális adatát

Nem elírás, ez nem egy Hírcsárda-cikk címe, hanem egy valós hír. A kormány által 2014-ben létrehozott Magyar Fejlesztési Központ (MFK) teljes szerverparkját megsemmisítette egy heckertámadás júliusban. Az MFK feladata az EU nyílt pályázatainak a figyelése és hogy tájékoztassák az államigazgatási, önkormányzati, vállalati és civil szektort az elérhető forrásokról és a pályázati feltételekről, valamint maga az MFK is pályázhat uniós pénzre. Az elég rejtélyes, hogy észak-korai heckerek miért egy itthon is alig ismert magyar állami szervet támadtak meg, de úgy tűnik, hogy milliárdos tételű támogatások teljes dokumentációja semmisült meg.

A MERKELIZMUSRÓL BUDAPESTRŐL

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: TAMÁS PÁL
2019.09.15.



A modell egyszerű: a közönség sürgős problémáival kell foglalkozni, s azokat kell szembetűnően megoldani. Az teljesen mindegy, hogy a problémák valódiak, vagy csak felületesen odakentek.

A rendszerváltás külföldi szakértői a magyar politikai jövőt először a német 1945 mintájára képzelték el. De ebből semmi sem lett: '45 után a népbíróságokkal, az elpusztított vidéki zsidóság tulajdonának felélésével, a kisnyilasok beépítésével az akkori baloldal közlegényei közé, nálunk nem volt helye a német bűntudatnak. A 89-es antikommunizmusnak különben sem volt köze a 45-ös posztnácizmushoz. Ott 45-ben létezett - valódi, vagy csak mimikri - bűntudat a közelmúltért, 89-ben semmi ilyen nem volt, sem Pesten, sem Kassán, sem Krakkóban.

Személyes nyugtatószer


A most is értelmezhető, működő újabb német társadalomkezelési alapmodellt, amit sok évig Angela Merkel is működtetett, igazán Willy Brandt, majd később Gerhard Schröder rakta össze. Merkel kisebb részben még mindig az ő játékdobozukat használja a polgári oldalon, de nem sokat változtatva. A modell egyszerű: a közönség sürgős problémáival kell foglalkozni, s azokat kell szembetűnően megoldani. Az teljesen mindegy, hogy a problémák valódiak, vagy csak felületesen odakentek. Mindenesetre a problémaprezentáció része a problémamegoldásnak. 

Schröder tehát teremtett, vagy intézményesített egy problémakezelési módot, amit később Merkel elfogadhatóként kezelt. S mert ez bizonyos konszenzusteremtési módokra épült, amelyeket a közügyek kezelési formái szempontjából nem csak szocdemként, hanem centristaként is elfogadhatónak tartottak, a magyarok és a többi közép-európaiak - sem Orbán, sem ellenfelei - nem gondoltak annak másolására, vagy követésére. 

Közben a híres német technokrata sikermodell fontos helyeken kilyukadt. Az autóipar ragaszkodott kulcstechnológiaként a dízelhez, miközben ma már világos, hogy más megoldásoknál gyorsabban kiszorul a nemzetközi piacról. Meghirdették, hogy közvetlenül ott lesznek a digitális világban az amerikaiak nyomában, közben azonban a koreaiak nem is olyan csendben elhúztak mellettük. S elég világos, hogy amikor már szinte mindenütt a hálózatokban üvegszálakról van szó, a németek sok helyen még mindig rézkábeleket használnak, miközben Merkel négy cikluson át innovációról beszélt. Még a Handelsblatt, a kapitalisták lapja is elismeri, hogy a kommunista kínaiak most jobban és pontosabban tervezik a jövőt. Érdekes, hogy míg a kínai típusú társadalomépítéstől az angol-amerikai liberálisok láthatóan rettegnek, addig a konzervatív németeknek a dolog inkább imponál. Ilyesmiről németül is sokat olvasva undort nem igen éreztem. 

Az még rendben volt, hogy a technológiai elágazásoknál a “nyugi, megoldjuk” jelszavával Merkel folyamatosan nyugtatgatott. Majd szó szerint ugyanezt mondta a menekültkérdésnél is. Persze valóban nagyon sok minden történt, a gazdaság és a társadalom a menekülteket milliószámra szívta fel. Közben persze, lassan fogytak a Merkel-évek. S nem tudjuk, ki mire és hogyan emlékezik az egészből. Gondolom, nem arra, amire itt és most mi fogunk a Merkel-korról emlékezni. Nemcsak azért, mert az az ő életük volt, és nem a miénk. Végül is mi nem a Merkel-féle történetekre emlékezünk, hanem elsősorban azok anti-orbánista interpretációi vannak most még a fejünkben. Merkel legfeljebb itt is, ott is minta lehet arra, amihez mérhetjük magunkat: mit tehettünk volna ahelyett, mint amibe és ahogy belebonyolódtunk? 

Merkelben a németek egy időre megtalálták azt a tartós személyes és személyre szabott nyugtatószert, amit elvben a politikusaitól Európa vár. Nálunk meg sehogy sem akar összejönni a 90-es évek óta egyik oldalon sem. S egyébként nem jelent meg máshol sem Európában - sem az új , sem a régi tagállamokban. Valószínűleg Merkel mint kollektív depresszió-kezelési megoldás volt évekig Németországon belül és kívül egyaránt az igazi. S korszaka akkor fejeződött igazán be, amikor ez a hatás elmúlt. De a kancellár depi-ellenes megoldásként itthon is működött. Furcsa módon sokan használták...

ITT OLVASHATÓ

EGYEDÜL MAGYARORSZÁGON VAN KERESZTÉNYÜLDÖZÉS EURÓPÁBAN

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2019.09.14.



Nincs még egy olyan európai ország, ahol a szerzett jogot megszüntetnék, és minden ok nélkül megvonják keresztény egyházak, gyülekezetek egyházi jogát. Olyan állam sincs, ahol a hatalmon levő politikai párt mondaná meg, hogy ki lehet egyház és ki nem. Hitelvekben nem tehet különbséget az állam, és nem foglalhat állást a transzcendens igazságok tekintetében. A felekezeti egyenjogúság a vallásszabadság része. Ahol a felekezeti egyenjogúságot nem tartják tiszteletben, ott nincs vallásszabadság. Ezt az Európai Unió különféle testületei is deklarálták.

Mindez annál fonákabb, hogy Orbán saját magát “keresztény” állam fejének, illiberális rendszerét “a hegyen épített városnak” tartja, és a világ különböző részein a magyar adófizetők milliárdjait költi arra, hogy keresztény közösségeket “megmentsen”. Eközben Magyarországon, az egyenlő jogokkal bíró magyar állampolgárok által alapított egyház, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség nem tudja az intézményei által felhalmozott gáztartozást az állami gázszolgáltatónak kifizetni, mert a “keresztény” magyar állam azt a pénzt sem hajlandó kifizetni, amivel ennek az egyháznak tartozik.

Orbán az “üldözött keresztények megsegítésére” államtitkárságot tart fenn, amely a “Hungary Helps Program” keretében milliárdokkal segít szír, nigáriai, etióp és más keresztényeknek. Etiópiában például 483 millió forinttal támogatták az egyházi szervezetek által fenntartott Mai Ayni menekülttábort, és 161 millió forintot adtak egy klinika részére. Eközben a Dankó utcában ki akarják kapcsolni a gázt, magyar hajléktalanok ottani kórháza pedig alapvető feltételek hiányában vergődik, és nem tud segíteni magyar embereken. Mindez azért, mert Orbán Viktor illiberális rendszerét Iványi Gábor nem támogatja.

Ez a keresztényüldözés, amit az Orbán-rezsim folytat. De a többi keresztény egyház, gyülekezet is, amelyeket töröltek az egyházak sorából, nem részesülhet saját hívei 1 százalékos adófelajánlásából, mert Orbán önkényesen felszámolta az egyházi státuszukat. Egyetlen esetben sem történt semmiféle visszaélés, szabálytalanság vagy törvénytelenség, az egyházi státuszt politikai okokból szüntették meg.

Nemzetközi konferenciákat szerveznek a keresztényüldözés elleni globális fellépésért, miközben Magyarország az Európai Unió egyetlen országa, ahol üldözik a keresztényeket politikai alapon. Orbán a bevándorlással hozza összefüggésbe a távoli országokba küldött magyar adományokat. De a menekültekkel szemben azért járnak el embertelenül és törvénytelenül, mert muszlimoknak mondják őket. A távoli országokban is csak a keresztény egyházakat támogatják, ami teljes mértékben ellentmond a keresztény elveknek. Erről szól az irgalmas szamaritánus példázata. Keresztény mindenkin segít, aki rászorul. A külföldi pópák röhögve járnak Budapestre, fényképezkednek Orbánnal, mert van egy idióta, aki nem a saját népére költi a magyar emberek pénzét, hanem szétszórja nekik...


ÚJ KÉZBE KERÜL AZ EURÓPAI POLITIKAI HATALOM?

NAPI.HU
Szerző: SZÖLLŐSI FANNI
2019.09.15.



Az Európai Unió új vezetői francia-német dominanciát jeleznek az uniós övezetben. De milyen hatással van erre Németország gazdasági visszaesése, a külpolitikai események alakulása, vagy akár a britek távozása az EU-ból?

A második világháború vége óta a francia-német párbeszéd fő kereteként szolgál az Európai Unió, így nem meglepő, hogy miközben az EU legnagyobb problémája a gazdasági modelljének elöregedése a populációhoz mérten, a francia és német EU-s érdekek azonos pályára érnek. Mind a francia elnök, mind a német kormányfő számára fontos az európai integráció mélyítése, a közös külpolitikai döntéshozatal Washington befolyása nélkül, valamint az erős euróvaluta, amely a déli országok pénzügyi stresszével egyre nehezebb feladatnak bizonyul. Jóllehet céljaik elérésére most jó lehetőségük van, mivel az uniós döntéshozatal két legfontosabb szerepe jutott a németekre és a franciákra.

A héten az euróövezet fokozott problémái leküzdését és a nemzetközi kapcsolatok megerősítését szem előtt tartva a német Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság aktuális elnöke megnevezte biztosjelöltjeit és a nekik szánt portfóliókat. Emiatt úgy tűnik a német elnökkel átmenetileg Németország befolyása a legjelentősebb az uniós politikában.

Német elnök, de francia előretörés...


ORBÁN A PLAGIBÁCSI

HÍRKLIKK
Szerző: Hírklikk
2019.09.15.


„Egyetlen kis probléma adódik, ugyanis előkerült egy apokrif evangélium, amely Orbán kinyilatkoztatását megelőzően már ugyanezt hirdette, s úgy tűnik, mintha Orbán ebből a tanításból plagibácsizta volna végtelen bölcsességét” – olvasható Gábor György vallásfilozófus legfrissebb Facebook posztjában, amelyben Orbán Viktor legújabb, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) XII. kongresszusán bedobott kinyilatkoztatását vesézi ki. A posztból azonban az is kiderül, hogy Orbán csak a céljainak megfelelő kitételt vette át – mondani sem kell, hivatkozás nélkül – az eredeti beszédből. S persze nem utalt a még eredetibb forrásra, a Bibliára sem.

„Ne féljünk kimondani, hiszen már mindenki látja: Magyarország a hegyen épült város, és köztudott, hogy azt nem lehet elrejteni. Nőjünk fel ehhez a küldetéshez, teremtsük meg magunknak és mutassuk meg a világnak, milyen is az igazi, mély és magasabb rendű élet, amelyet a keresztény szabadság eszményére építettünk." – fejtette ki Orbán (és előtte Kövér László hasonlóképpen beszélt).

Gábor György szerint a kongresszus „nemzeti zsinattá szerveződött, amennyiben a nemzeti zsinat egy ország főpapjainak tanácskozása, részben apostoli zsinattá, hiszen az i.sz. 49-es jeruzsálemi zsinathoz hasonlóan most is jelen voltak az Újszövetséget felülíró Legújabb szövetség apostolai, akiket Orbán Viktor hívott össze a maga dicsőségére és magasztalására, a tévtanok kiirtására és a Fideszes hitágazatok és tanítások fejlesztésére és felemelésére, továbbá annak kimondására, hogy a hitnek egyetlen forrása maga Orbán Viktor.

De a vallásfilozófus bizony fülön csípte Orbánt: mint rámutatott: „egy bizonyos Ronald Reagan a hegyre épült város bibliai hasonlatát többször is elsütötte. Például 1980. november 3-án az alábbiakat mondta: ’Azt hiszem, hogy az amerikaiak 1980-ban a hegyen épült város hitében élnek, mintha csak hosszú ideje lakói lennének.’ Csakhogy Ronald Reagan még hozzátett valamit: ’A Potomac folyó városának látogatói nem úgy jönnek, mint fehérek vagy feketék, rézbőrűek és sárgák; ők nem zsidók vagy keresztények, konzervatívok vagy liberálisok, demokraták vagy republikánusok. Ők amerikaiak, bármi is volt azelőtt, mégis büszkék egy ragyogó városra a hegy tetején.’”...


AKÁR JÓ ÁLLAMI ISKOLÁT IS LEHETNE CSINÁLNI, HA HAGYNÁK

KLUBRÁDIÓ / HETES STÚDIÓ
Szerző: KLUBRÁDIÓ
2019.09.14.


Akár jó állami iskolát is lehetne ma csinálni, ha hagynák – foglalja össze a helyzetet a budaörsi Herman Ottó általános iskola igazgatója, aki hozzáteszi, hogy mind nehezebb kollégákat találni az eltávozottak helyére.

Új fejezet a választási kampányban, hogy most már a rendőrséget is beveti a hatalom a politikai küzdelembe. De az is új, hogy az ellenzék meglehetősen sok helyen képes volt összefogni, ami mindenképpen bizakodásra ad okot.

A központi állam és az önkormányzatok viszonya címmel tartott konferenciát a Pénzügykutató a héten, ezen egyebek mellett ellenzéki polgármesterek és polgármester-jelöltek próbáltak választ keresni arra, hogyan lehet kitörni a Nemzeti Együttműködés Rendszerének szorításából. Az eseményen Galavits Patrik járt.

Ahhoz képest, hogy nem akart Jason Stanley filozófus, a Yale Egyetem professzora Orbán Viktorról beszélni, sokszor ki kellett rá térnie a világpolitika meghatározó jelenségeit elemezve. Merthogy a filozófus szerint ő az újkori etno-nacionalizmus egyik úttörője is. A CEU-ra előadást jött tartani, ebből az alkalomból nyilatkozott a Klubrádiónak.

A hét eseményeit Berecz Anna, Gergely Zsófia és Bolgár György beszéli meg a műsorvezetővel, Dési Jánossal.

ORBÁN RÁJÖTT: FEGYVERVÁSÁRLÁSSAL ELKERÜLHETI, HOGY SZÁMONKÉRJÉK A JOGÁLLAM LEBONTÁSA MIATT

HVG ONLINE / ITTHON
Szerző: RIBA ISTVÁN
2019.09.14.


A nagyhatalmak előrébb helyezik a gazdasági érdekeiket, mint a demokráciába vetett hitüket - erre utalnak az elmúlt hónapok magyar külpolitikai fejleményei is. Orbán Viktor próbál szövetségeket építeni a fegyverbeszerzések révén és úgy tűnik van erre fogadó készség a világ vezetői részéről. Közben a kritikus skandináv államokkal a gazdasági kapcsolatokat sem fűzi szorosra a magyar diplomácia.

„Angliának nincsenek örök barátai, Angliának nincsenek örök ellenségei, Angliának érdekei vannak” – a mindenkori reálpolitika klasszikus összefoglalását Lord Palmerston brit külügyminiszter mondta 1848-ban. Orbán Viktor jól ismerte fel, hogy a nagyhatalmak ugyanezt az elvet vallják napjainkban is, minden hangzatos, értékekről szóló tiráda ellenére. „Mi nem követjük azt a külpolitikát, amely azt gondolja, hogy minden külpolitikai kérdés középpontjába az értékkérdéseket kell állítani” – mondta Orbán 2014-ben a nagyköveti értekezleten, s hozzátette:

„szerintem az ideológiai központú külpolitikai vonalvezetést a félnótás országok számára találták ki az okos országok”...

NEOLIBERALIZMUS ÉS NEOPOPULIZMUS (A KAPITALIZMUS VÁLSÁGÁNAK KÉT FORMÁJA)

NÉPSZAVA / SZÉP SZÓ
Szerző: ÉBER MÁRK ÁRON
2019.09.15.


Tényleg egy új, populista korszakba léptünk? Ha igen, mi magyarázza a populista pártok és politikusok újabb hullámának megjelenését? Talán a neoliberális korszakra adott válasszal, ellenhatással van dolgunk? Az e kérdésekre választ kínáló irodalom mára hatalmasra duzzadt. A különböző magyarázatok közötti tájékozódást meglehetősen megnehezíti, hogy a neoliberalizmus és a (neo)populizmus fogalmai egyszerre használatosak a társadalomtudományok elemző eszközeiként és a politikai küzdelmek fegyvereiként...

BETEG EMBER A HEGYEN

HÍRKLIKK
Szerző: FÖLD S. PÉTER
2019.09.15.


...Egyedül énekes halott nem volt még sosem.

Az a kedvenc kényszerképzete, hogy ő Magyarország, az őt ért kritikákról azt gondolja, hogy a magyar embereket támadják. De mindemellett leginkább királynak hiszi magát. Mint a régi szép időkben, amikor a hatalomhoz hű nagyurak földeket és birtokokat kaptak az uralkodótól. Nemesi címeket, sarzsikat. Jogokat és előjogokat. Magyarország mostani királya koncessziót ad annak, aki megérdemli. Dohányboltot és közbeszerzést adományoz a hozzá hű híveknek, stadiont épít annak, akinek ez a vágya.

Megtehet mindent, mert a legnagyobb hatalom, a tájékoztatás is az ő monopóliuma. Igaz, a világhálót máig nem tudta megzabolázni, és maradt még néhány szabad sziget a médiában, de a sajtómunkások nagy részét már maga alá gyűrte.

Mindenki a kezéből eszik, kisemberek és nagyurak. Középszerűek és tehetségesek. Fordított Robin Hood a huszonegyedik században: amit elvesz a szegényektől, odaadja a gazdagoknak.

Aki jól törleszkedik, az többet merhet a fazékból, aki jobban, az még nagyobb harapásra nyithatja a száját. Mindenkinek jut valamennyi, kinek több, kinek kevesebb, van, akinek majdnem semmi. Akinek semmije sincs, az annyit is ér.

Ő mondja meg, ki a magyar, ki a polgár, ki az, aki szereti a hazát. Ki képvisel idegen érdeket, és ki az, aki filozófus, bankár, civil, röviden: hazaáruló. Nemzetnek hiszi magát, mert idehaza nincs ötszáz welszi bárd, akik a szemébe mondanák, hogy nem ő a nemzet.

Démonokkal harcol, fantomok ellen küzd, Európával és a világgal vív szabadságharcot. A pusztulásba vezeti hadait. Költséges és fölösleges háborúba, mert a legfontosabbat elfelejtette megtanulni: hogy a béke mindig olcsóbb, mint a háború, és együttműködni kevésbé fárasztó, mint csatázni rendületlenül.

Nyereg alatt puhított hős.

Annyiszor mondta, hogy már el is hiszi: ő az ország. Nélküle nem lenne itt semmi, ha ő nem volna, már rég nem beszélne senki magyarul. Először csak poénnak hitte, mára már elhiszi. Pedig, nem lehetett könnyű: kezdetben tükör előtt gyakorolta, hogy el ne röhögje magát, de ma már megy magától is, mint a hanyatt esés.

Lehet, hogy felségsértés, de ki kell mondanunk: ez az ember beteg. Aki nem hiszi, kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét.

NEM PUSZTÁN GÉNJEINK HATÁROZZÁK MEG, MILYENEK VAGYUNK

QUBIT
Szerző: VARGA MÁTÉ
2019.09.15.


Kevés kérdés foglalkoztatja annyira kutatók és laikusok akkora tömegeit, mint az ominózus „nature vs. nurture” probléma, azaz annak a megválaszolása, hogy bizonyos összetettebb jellegek, viselkedésformák kialakulásáért mennyiben felelősek genetikai, illetve környezeti tényezők. 

Az érdeklődést némileg magyarázza, hogy a kérdés megválaszolása elvileg közelebb vihet egy mindenki számára jobban működő társadalom kialakításához, ugyanakkor a kérdésre a 20. század során adott hibás válaszok mérhetetlen szenvedést és kárt okoztak világszerte, így nem csoda, hogy a téma ma is komoly indulatokat tud szülni. Ha ugyanis főleg (vagy kizárólag) genetikai okok magyaráznak bizonyos viselkedéseket, ahogy a korabeli keményvonalas fajvédők gondolták, akkor egyesek szerint az a feladatunk, hogy a nemkívánatos génvariánsokat kivonjuk a forgalomból, bármi áron. Ha viszont a géneknek alig van szerepük (vagy netán nem is léteznek, ahogy Trofim Gyeniszovics Liszenko ukrán származású szovjet áltudós hirdette), akkor megfelelő neveléssel csak pár kanyarra van Utópia...

FIDESZ-SZAVAZÓKKAL BESZÉLGETTEM, ÉS KIDERÜLT, HOGY NEM A MIGRÁNSOKTÓL FÉLNEK

INDEX / EUROLOGUS
Szerző: KUGYELA TAMÁS
2019.09.15.


Egy európai parlamenti képviselőnek erkölcsi kötelessége felhívni az európai politikusok figyelmét arra, ahogy Magyarországon megsértik a jogállamot és a demokráciát Donáth Anna, a Momentum EP-képviselője szerint. Ráadásul a Fidesz politikája rombolja az európai egységet, ezért egyáltalán nem csak magyar belügy, ami Magyarországon történik. Nem lehetetlen kibékíteni egymással a szétszakadt magyar társadalom két felét, de sok empátia kell hozzá, hogy megtaláljuk a közös pontokat. Úgy érzékeli, hogy a Momentum közel 10 százalékos eredményét hatalmas sikerként könyvelik el az európai parlamenti frakciójukban, és egyenrangú tagokként tekintenek rájuk.

Olvasóink kérdései alapján beszélgettünk négy magyar európai parlamenti képviselővel, akik most ismerkednek az új szerepükkel. A Hidvéghi Balázzsal (Fidesz), készült interjút itt, az Ara-Kovács Attilával (DK) készültet itt, a Gyöngyösi Mártonnal (Jobbik) készültet pedig itt olvashatják.

„Az ellenzéki képviselők miért viszik ki a belpolitikát Brüsszelbe? Ez morális hazaárulás” – fogalmazta meg az egyik olvasónk a gyakran elhangzó vádat, amelyre Donáth Anna, a Momentum EP-képviselője így válaszolt: „Sok ilyen típusú kommentet kapok én is minden nap, és őszintén elgondolkodom, hogy hogy jutottunk el odáig, hogy morális hazaárulásnak minősül az, hogy a Magyarországon éppen megszűnőben levő demokráciáért harcolunk”...

ÖMLENEK RÁNK AZ ÚJ HOTELEK, MÉGSEM ÖRÜLHET MINDENKI

PORTFOLIO
Szerző: PORTFOLIO
2019.09.15.


Az üzemi eredmény növekedésére, ugyanakkor a megtérülési mutatók enyhe romlására lehet számítani a magyar szállodapiacon a következő években. Bár jelentős kapacitásbővülés zajlik, a fejlesztői piacon már egyértelműek a lassulás jelei – ecsetelte az ágazat helyzetét a Portfolionak Németh Richárd, a BDO Magyarország Hotel és Ingatlan Szolgáltató Kft. ügyvezető igazgatója és partnere egy általa írt friss szakmai elemzés kapcsán.

A szakember egyebek között megállapította: a már működő szállodák foglaltsága és átlagára (RevPAR) az elmúlt 6 év legmagasabb szintjeit érik el, emellett mind a meglévő, mind az új fejlesztések újfajta kihívásokkal szembesülnek, új piaci trendek, üzemeltetési kihívások várják őket.

A nemzetközi beutazás volumenét erősítő tényezők a nagy nemzetközi sportrendezvények (kajak-kenu VB Szegeden, juniorúszó világbajnokság Budapesten), hazai és nemzetközi fesztiválok, kongresszusok és más kiemelt kulturális programok, ugyanakkor az eurozóna GDP növekedésének lassuló üteme (2018-ban már csak 1,2%) egyre negatívabb hatást gyakorol a szektorra...

HA EGY ORSZÁG ENNYIRE VAK ÉS HÜLYE, AZ MEGÉRDEMLI, HOGY HALÁLRA SZÍVASSÁK

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Swan Edgar
2019.09.15.



  Jó reggelt, szép vasárnapot! Mától 
  megint velem kell beérni egy darabig, 
  akinek ez nincs ínyére, attól előre is 
  elnézést kérek. Nem tudom, ki látta a 
  Dogma című filmet. Tudom, hogy az    
  ismerőseim közül nem mindenki volt 
  oda érte, én igen, de ez az én privát 
  problémám. Azonban úgy tűnik, nem 
  csak én láttam, hanem vagy a komplett 
  kormány, vagy maga Orbán Viktor, vagy 
  csak a főpropagandista, de hogy valami 
  nagyon vicces (röhejes) párhuzam van a 
  legújabb kormányzati bohóckodás, és a film között, az halál biztos. Aki látta a filmet, az valószínűleg emlékszik. Aki nem látta, annak röviden elmesélem az ide vonatkozó részt: az egyház hívei erősen fogyatkoznak, valamit ki kell találni, hogy visszacsábítsák a híveket. Meg is születik a nagy ötlet: modern, menő Jézus kell. Egy szimbólum, amit szeretni lehet. Nem az a búbánatos, akit felkalapáltak a keresztre, hanem egy élettel teli, vicces alak. Így született meg Jézus haver...

ITT OLVASHATÓ

ÍGY TÜNTETTEK A RENDŐRSÉG ÁLTAL VEGZÁLT JÓZSEFVÁROSI POLGÁRMESTERJELÖLT MELLETT

ÁTLÁTSZÓ / VIMEO
Szerző: ÁTLÁTSZÓ
2019.09.14.


A rendőrség szerda este házkutatást tartott Pikó András VIII. kerületi polgármesterjelölt kampányközpontjában: a rendőrök Udvarhelyi Tessza kampányfőnököt hallgatták meg, a helyszínről egy laptopot elvittek, egy másikat pedig átvizsgáltak. Péntek délután több százan gyűltek össze a józsefvárosi Práter utcában, hogy kiálljanak Pikóék mellett – a demonstrációt az Átlátszó élőben közvetítette.

Így tüntettek a rendőrség által vegzált józsefvárosi polgármesterjelölt mellett from atlatszo.hu on Vimeo.

Élő közvetités: Dohi Gabriella

NYOLC ÉV LONDONBAN

HATÁRÁTKELŐ
Szerző: Határátkelő 
2019.09.15.


Nyolc év elég sok idő, viszont hihetetlenül gyorsan el tud telni. Nyilván sokan vannak úgy vele, mint mai egyik főhősünk, aki sosem gondolta volna, így aztán nem is készült arra, hogy hosszútávon elhagyja Magyarországot, egyszerűen csak így hozta az élet.

2011. szeptember 2-án egy angol apuka összeszedett a reptéren. Majd 2019-ben még mindig itt vagyok 6 családdal és 15 gyerekkel a hátam mögött - írta az Életem morzsái főhőse.

„A szerencse az, hogy a sok átdolgozott és szürke hétköznapok, hosszú évek ellenére is csodát látok a londoni életemben. Kimondani, hogy egy világvárosban éldegélek, egy drága világvárosban, s mindezt teljesen egyedül teszem évek óta, egy kis tapsot megérdemel. (...)

Természetesen büszke vagyok arra, amit a gyerekkel elértem az évek alatt. Tényleg, annyi tapasztalatom van és tudom miről beszélek. Nem kioktatás szintjén, csak munkahelyemről vett gyakorlati példákat hozva, már adtam tanácsokat gyerekes ismerőseimnek.

Sőt, mikor utazom és jövök-megyek a városban, s látom, hogy egy-két szülő hogyan beszél és viselkedik, türelmetlen a gyerekével, erős késztetés van bennem, hogy odalépjek és beszéljek a gyerekkel. A gyerekkel… (...)

A nanny munka teljesen élvezhető tud lenni, ha jó családnál van az ember, akik megbecsülik és úgy érzi, a keresete megfelelő (vagyis megfelelő óraszámban dolgozik).

Társadalmilag viszont brutálisan alulértékelt munkáról van szó, ami szerencsére nincs alulfizetve, ahhoz képest, mennyire le tudják nézni az embert miatta. Ha minden egyes sajnálkozó pillantás után kaptam volna 1 fontot, amit az évek alatt ki kellett állnom a munkám miatt, már lenne több száz fontom belőle.

Összegezve: 8 év meló magáncsaládoknál. Több száz otthonban pedig megfordultam ügynökségi munkákkal együtt.

Nagyon nagy előnye a helyzetemnek, hogy én kezdetektől a minőségi angolt hallottam. Az én szókincsem tényleg úgy fejlődött, hogy igazi angoltól tanulhattam. Sokan vannak úgy, hogy multikulti közegben, rosszul beszélő spanyolokkal – olaszokkal együtt dolgoznak, aztán x év után sem tart sehol az angoljuk.

Bár én is lehetnék jobb szóban, de rengeteg fejlődtem és két nyelvet párhuzamosan beszélni és cserélgetni sem probléma. Ennél már csak akkor lehetnék még jobb, ha német is előtérbe kerülve és 3 nyelven felváltva. Legyen ez egy cél még az életemben.

Lakhatás… úristen kategória. Még jól menő pozícióban dolgozó ismerősök is lakásmegosztásban, hosszú évek után is. Egy londoni átlagkereset arra elég, hogy shared ownership – lakástulajdon részt vegyen az ember, mondjuk 25%-át a teljes ingatlan értékének.

Ez az jelenti, hogy van egy lakás, ami ér 600 ezer fontot, de a bank egy személynek „csak” 150 ezer fontnyi hitelt tud adni keresete nyomán. Vagyis így a lakás 25%-át képes megvenni jelzáloghitellel az illető, s 75%-ra élete végéig fizetheti a bérleti díjat, ami a viszont a piaci ár alatt mozog.

A fenti ügylettel lett pár ismerősömnek lakása Londonban, pontosabban lakástulajdon része..."

BEJUTOTTUNK AZ IZRAELI WEIZMANN INTÉZETBE

ÁTLÁTSZÓ OKTATÁS
Szerző: UZONYI ÁDÁM
2019.09.13.


Izrael egy kisvárosában, Rehovotban működik egy világhírű egyetem és kutatóközpont. Egy négyzetkilométer területű kampuszon található a Weizmann intézet a CWUR World University Ranking szerint 2018-2019-ben a világ 45. legjobb egyeteme, számos világhírű innováció megalkotásának helyszíne.

A Weizmann Intézetbe csak az ott élők és ott dolgozók, főként diákok és tanárok juthatnak be, azonban az Átlátszó Oktatásnak sikerült bejutnia, egy teljes hetet tölthettem el a kampuszon. Az ott dolgozók vendégszeretetét élvezhettem, minden professzor szívesen fogadott az óráján. A kampuszon a legtöbb kurzus nyelve angol, de héber kurzusok is vannak...


EGYMÁST TÁMOGATVA

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: KOVÁCS ZOLTÁN
2019.09.13.


Kedden este a 168 Óra című hetilapot kiadó Telegráf Kft. lapigazgatója közleményt adott ki, amelyben hivatalosan is megerősíti, hogy októberben távozik a lap főszerkesztői posztjáról Tóth Ákos, aki több mint három éve irányítja a lapot. A kiadó Rózsa Pétert, a Klubrádió eddigi főszerkesztő-helyettesét kérte fel a lap vezetésére. Indokként fölhozza, szeretnék, hogy a rádió és az újság „az eddigiek­től eltérően ne elkülönülve, hanem végre egymást támogatva” működhessen tovább. Vele távozik Lakner Zoltán és Krajczár Gyula főszerkesztő-helyettes is. Utódlásukról Rózsa Péter később dönt.

Természetesen van olyan szempont, hogy a médiatulajdonos két elemét „egymást támogatva” jelenteti meg, minden döntése legitim: annak a sorsáról dönt, ami az övé. A Klubrádió meg a 168 Óra amúgy is valamiféle szimbiózisban él, most legalább ezt megerősítették. Mindkettő támaszkodik az Egységes Magyarországi Izrae­lita Hitközséghez (EMIH) köthető Brit Média nevű cégre. Egy épületben működnek, a rádió energikusan szemlézi a lapot, ami majdnem úgy néz ki, mintha szakmai alapon történne, pedig dehogy. Voltaképp nem egyéb ez, mint a rendszerváltáskori szimbiózis újraélesztése. A lap története akkor egy rádióhoz kapcsolódva indult, mondhatni abból nőtt ki, első számaiban a Kossuth rádió hétvégi politikai magazinjában megjelent anyagokat, többségében interjúkat közölték újra. A mai helyzet persze jelentősen eltér az akkoritól, amíg ugyanis egyetlen rádió működött egy-két csatornával, addig lehetett akár érdekes is a belőle kinőtt újság. Ma egy ilyen koncepció biztosan nem átütő: sőt, több benne a veszély, mint az esély. Negyvenöt éve dolgozom a nyomtatott sajtóban, és azt biztosan állíthatom, hogy a rendszerváltás utáni évtizedek koncepcionális, formai vagy strukturális lapátalakításai több rombolást hoztak, mint építést. És nem csak az olyan ész nélküli, erőszakos átalakításokról beszélek, mint Széles Gábor pusztítása a Magyar Hírlap esetében, vagy amelynek során Schmidt Mária szétzúzta a Figyelőt, mert ennél kisebb súlyú átalakítások sem hoztak semmi jót, inkább olvasóvesztést. Amikor tehát olyat hallok, hogy „egymást támogatva kell megjelenni”, akkor a szemem előtt egy jéghegyről leszakadó tömb jelenik meg, ami lassan el is olvad...


HOGYAN RÉSZEGÍT MEG ÉS TESZ RABJÁVÁ A HATALOM ÉRZETE?

MAGYAR HANG ONLINE
Szerző: WEKERLE SZABOLCS
2019.09.15.


Barátom mesélte egyszer, hogy egykor közös, Fidesz-közeli polgári-értelmiségi társaságba járt egy ifjú jobboldali politikuspalántával. Az illetőnek, amint elkezdett felfelé lépegetni a ranglétrán, és eljutott egészen a helyettes államtitkárságig, különös szokásai lettek. Egyszer egy baráti összejövetelükön szóba került, ki mivel érkezett. A harmincas fiatalember mondta, hogy kocsival. Akkor hogyhogy iszol? – kérdezték tőle. Ja, a sofőr kint vár. Éjjel egyig váratta kint az autót, majd elegánsan távozott. Hogyan részegít meg és tesz rabjává a hatalom érzete? – erről szól kollégánk, Dévényi István nemrég megjelent könyve. Illetve: erről is.

Az egyetemről épp csak kikerült, ott a fiatalok internetes szokásairól írt dolgozatával egy kormánypárti agytröszt figyelmét felkeltő fiú vidékről a fővárosba kerül a tájékoztatási minisztériumba. Csakhamar áthelyezik a kormányközeli médiaholdinghoz, ahol online tartalmakért felelős igazgató lesz. Befolyásos barátai egyengetik útját, cserébe „csupán” annyit várnak el, hogy szisszenés nélkül vegyen részt egyfelől munkatársak tömegeinek elbocsátásában, másfelől segédkezzen egy-két kifogásolható és túlárazott üzlet nyélbeütésében. A hála nem marad el: fizetése meglehetősen hamar hét számjegyűvé duzzad, olykor váratlanul egy-egy jutalom is landol a számláján. A szinte korlátlanul rendelkezésre álló pénz érthető módon nem hagyja hidegen: igyekszik teljesíteni felettesei kimondott-kimondatlan elvárásait, és ügyesen lavírozik ebben a saját embereit is gyakran felfaló közegben.

Halló, jó napot kívánok, igen, én vagyok az, akár holnaptól, nem, semmi gond, hogy mit, nem, azt nem mondták, ühüm, értem, dehogy kevés, áll a folyosón, fél megmozdulni, nehogy elijessze a pillanatot, és az többé ne térjen vissza, másfél millió forint. Nettó egymillió. Ha csak fél évig tolom, az hatmillió, vagy egy évig, bassztikuli, az tíz misi, még ha költök is” – végez gyors fejszámolást igazgatói kinevezésekor hősünk, és beleáll. Még akkor is, ha tudja, hogy általában nem érdemi munkavégzést és látogatottságnövelést várnak el tőle, hanem valami egészen mást. És ha vannak is kételyei: „Nem kéne, ezt nagyon nem, ennek nem lesz jó vége, de annyira édesded legózni a határtalan eljövendőt, ahol minden út előre és felfelé vezet, nyílnak az ajtók, tárulnak a kapuk, miért ne lehetnék akárki vagy bármi, kétszázötvennel dönget a karriersztrádán, nincs fékezés, nincs lassulás, nincs megállás…

A könyv, bár alapvetően fikció, számos párhuzamot mutat a valósággal. Szinte jelen idejű leírása a Nemzeti Együttműködés Rendszerében működő médiaviszonyoknak. Mintha feltűnne benne az egykor kisebb vihart kavaró eset, amikor id. Lomnici Zoltánt kiretusálták egy tudósításból (múlt ködébe vesző idők, ma már a fejünket sem kapnánk fel ilyesmire!), de Vona Gábor vagy épp Nagy Blanka lejáratása is – hogy a „migránskaravánokról” szóló beszámolókról már ne is szóljunk...

ORBÁN VIKTOR MAI BESZÉDÉBEN KRISZTUS POZÍCIÓJÁBÓL BESZÉLVE JÉZUS APOSTOLAIVAL AZONOSÍTOTTA MAGYARORSZÁGOT

444.HU
Szerző: SZILY LÁSZLÓ
2019.09.14.


...Az Új Jézus parlamentben elmondott beszédében tehát Magyarországot nevezte meg a hegyen épült városként, azaz arra utalt, hogy ahogy Jézus leghűbb tanítványai, követői és tanainak terjesztői az apostolok voltak, úgy szolgálja Magyarország az ő tanainak elterjesztését az egész világon, a teljes emberi faj üdvözülésére. 

Orbán biblikus beszéde így végre tisztázni tudta azt az évezredes kérdést, hogy ki is az Isten. Most már tudni, hogy Orbán Győző bányavállalkozó az.

(A szerző volt piarista diák.)

ZÁVADA PÁL: BÁRMIT MEG LEHET SZÜNTETNI EGY TOLLVONÁSSAL, HISZEN ÖNKÉNYURALOMBAN ÁLLUNK

24.HU
Szerző: LÁSZLÓ PÁL
2019.09.14.


Meddig lehet kompromisszumot kötni egy elnyomás, totális diktatúra felé menetelő állammal? Vajon kifizetődnek az egyéni kompromisszumok? 1944 márciusa: a németek megszállják Magyarországot. Még az egyik legnagyobb beszállítójuk, a Weiss Manfréd Művek konszern tulajdonosai sincsenek biztonságban. Hiszen zsidók. Bár nagyon gazdagok. Ha életben akarnak maradni, kompromisszumokat kell kötni. Erről szól Závada Pál új regénye, a Hajó a ködben. Mi tagadás, felfedezhetőek párhuzamok, de Závada azt mondja, esze ágában sem volt történelmi parabolát írni. Interjú.

Új regénye, a Hajó a ködben az elnyomás felé menetelő állammal kötött kompromisszumokról szól. Nyilván sok esetben táplálkoznak a szereplők olyan tapasztalatokból, amelyeket ön él át most, a 21. században. Milyen kompromisszumokat köt vagy nem köt meg a mai Magyarországon?

Hú, most kapásból… Jól át lehetett suhanni bringával a Kossuth-téren, amelyet új kurzusfényében persze utálok. Kicsit szégyenletesen jóérzés volt, de az is gyorsan véget ért a trianoni-ároképítkezéssel… Szóval hirtelen nem jut eszembe ilyen kompromisszum, és erre lehet azt mondani: „Kohn, te hencegsz”. Esetleg utalhatnék személyes kapcsolatokra, de persze nem részletezném, amikor a kelleténél őszintétlenebbül, gyávábban fogalmaztam, hogy kerüljem a konfrontációt. Nyilván sokszor fölvehettem volna a vitát, de visszariadtam, mert nem vagyok jó debattőr, félek, hogy alulmaradok. És akkor marad a szégyen, hogy minek is kellett egyáltalán belekezdeni, ha még a szemét se tudtam kinyitni a másiknak, mondanám magamnak.

Ezek politikai kérdések?

Persze, vagy olyan szakmai kérdések, amelyek mögött politikai, hatalmi dimenziók húzódnak.

Ha az ember nem konfrontálódik már a szűk közegével sem, akkor nem visel álarcot? Tulajdonképpen nem hazudik egy kicsit magáról?

Vagy csak takarja magát, hogy ne kelljen nap mint nap… Pont ezért kell viszont beszélni ilyen esetben, amikor mikrofont tolnak az orrunk alá. Ezzel a kérdések közvetlen megvitatását helyettesítjük. Vannak ezek az üzengető nyilvános megszólalások. Nem feltétlenül egészségesek, de a média is tehet róla. Például miért nincsenek vitaműsorok.

Szerintem annak más oka is van, mondjuk, hogy a politikusok egyáltalán nem, de a közéleti emberek sem ülnek le egymással vitatkozni. Ha már itt tartunk, ön leülne, mondjuk Orbán János Dénessel, a Kárpát–medencei Tehetségkutató Alapítvány létrehozójával egy vitára az állami pénzekről, a kánonképzésről, és így tovább?

Nem, mert nem képviselhetnék konkurens koncepciót egy különmilliárdokkal kitömött kormányzati kegyenccel szemben. Nem is képviselek senkit, legföljebb a lesújtó magánvéleményemet, amely szószaporítás nélkül, eleve is sejthető – például hogyan képzelik, hogy az ilyen pénzekkel megszédíthető klienseik majd hűségalapon újraírhatják az irodalmi kánont. De nem vitatkoznék azért sem, mert nem vagyok jó vitatkozó. Abban persze igaza van, hogy hiányoznak azok a viták, amelyek például a rendszerváltás környékén egymást érték mindenfelé.

Az volt a rendszerhiba. De a regényében is nagyon intenzíven megjelenik egy hasonló dilemma, hogy az értelmiségnek mikor kell megszólalnia. Az ön szereplői félnek attól, hogy magatartásukkal pánikot keltenek, pedig arra nincsen ok, aztán hibáztatják magukat, hogy nem szóltak időben. És ez egy nagyon is mai dilemma. Tóth Krisztina azt nyilatkozta, hogy veszélyesnek tartja az állandó kiabálást, mert idővel alapzajjá válik. Ez a stratégia nyilván kevesebb, de erős megszólalást feltételez. Más szerint meg állódóan beszélni kell. Létezik helyes és helytelen stratégia?

Szerintem legyenek egyéni stratégiák, és baromira kellenek a közösségiek is. És legyenek új politikai aktorok is. Iszonyú gyenge a szolidaritás is. Én például izgalmas problémának tartom, hogy milyen kérdésekben hiányoljuk joggal a szolidaritást, az egységes fellépést, és mik azok a kérdések, amelyekben hagynunk kellene egymást békén, ki-ki döntsön a saját ízlése szerint. Abból ugyanis nem sül ki semmi jó, ha egymásra akarjuk oktrojálni a mindennapi viselkedéseinket és a miheztartási elveinket, mert persze minden helyzet más és más. A rendszer pont arra játszik, hogy ne legyenek komoly szövetségkötéseink...

ÖRÖKRE SZABAD - RAJK LÁSZLÓ

INDEX - FORTEPAN
Szerző: RÉV ISTVÁN, JÁVOR ISTVÁN
2019.09.14.


Rév István nekrológja Jávor István képeivel és képaláírásaival. Rajk Lászlóra emlékezünk.

Rajk László építész, látványtervező művész, politikus, az ország kevés bátor és tisztességes embereinek egyike, rövid, súlyos, emberfeletti méltósággal viselt betegség után, tegnap este meghalt.

Hetven évesen, majdnem napra pontosan hetven évvel azután, hogy apjának koncepciós pere elkezdődött. Minden rendszer üldözöttje volt születésétől kezdve. A Rákosi rendszer alig hat hónaposan elszakította börtönbe vetett szüleitől, és évekre, más név alatt nevelőotthonba zárta. Csak öt évesen, 1954-ben ismerhette meg az édesanyját. Ott állt hét évesen a börtönből alig szabadult édesanyjával apja koporsója mellett az újratemetésen, ahonnan az 1956-os forradalom elindult. A forradalom után, 1956 novemberében, kisgyerekként a romániai Snagovba került fogságba. Építész lett, aki nem csak tervezett amíg ezt engedte a Kádár rendszer, de a két kezével épített, rakott téglát, ácsolt tetőt. A hetvenes évek magyar neoavantgárdjának egyik meghatározó szereplőjeként közel félszáz negyven színpadi produkció látványtervezője volt.

Nem 1988-ban lett név szerint ismert és számontartott ellenzéki, amikor ez már nem jelentett kockázatot; 1981-től akkor tervezte, szervezte, ha kellett, nyomtatta, lakásán terjesztette a szamizdatot, amikor ezért hivatal- és lakásvesztés járt. A demokratikus ellenzék egyik legfontosabb, legbátrabb, több nyelven beszélő, művelt, ám plebejus tagja lett, aki közelről ismerte a legelesettebbeket. Az ő nyelvüket is beszélte, értette a szavukat. Elvesztette állását, elvették a lakását, munkát, ha talált, csak más neve alatt végezhetett. Nem építhetett, így díszlet- és látványtervező lett, a világon alkotó tervezők egyik legjobbika, a legnagyobb fesztiválok díjnyertese. A holokauszt emlékezetének és az 1956-os forradalomnak legfontosabb múzeumi installációit tervezte. Auschwitznak, a magyar zsidóság legnagyobb temetőjének legmegrázóbb kiállítása az általa tervezett állandó kiállítás.

Nem csak tehetséges volt, de erős, bátor, megtörhetetlen és meg nem alkuvó. Egyike volt a legelsőknek, aki 1989 telén segélyt, vitt az embereknek, nemcsak a magyaroknak, a még fegyveres harcok dúlta Romániába. Az 1989 utáni korszak egyetlen parlamenti képviselője volt, aki azért mondott le mandátumáról, mert szembenézett a pártját ért erkölcsi kárral, amikor az belekeveredett a maiakhoz képest elenyésző méretű korrupciós botrányba. Képviselői helye, politikai szerepvállalása ellenére, sosem lett hivatásos politikus. Politikus barátaival, pártjának gyengéivel szemben kritikus, de elveihez ragaszkodó, a gyengék, az elesettek, a megalázottak iránt mindig szolidáris ember maradt. A rendszerváltó plakát jelszavaihoz hűen: tudta, merte és tette, amit kellett, amit a tisztesség, a józan ész, a mindenkit egyenlően megillető méltóság megkövetelt.

Az Orbán rendszerben sem kaphatott építészeti megbízást; éppúgy feketelistán volt, mint 1989 előtt. Veszprémben felállított 1956-os emlékművét, a forradalom ötvenedik évfordulóján bonttatta el a Fidesz.

Szabad, autonóm ember volt élete minden napján, ezért akarta minden rendszer megtörni megakadályozni az alkotásban. De Rajk László szabad maradt a mindig tágasnak képzelt térben, és így, és ezért boldog ember: senkinek az áldozata, senkinek a lekenyerezettje, senkinek sem kiszolgáltatottja. A maga ura, minden valamirevaló ember példaképe ebben a szerencsétlen országban...