2023. január 15., vasárnap

EGYETEMI AUTONÓMIA VAGY PÁRTÁLLAMI ALAPÍTVÁNYOK?

444.HU
Szerzők: GÁBOR GYÖRGY–SÜKÖSD MIKLÓS
2023.01,15.


Orbán felsőoktatási elképzelése szemben áll a magyar nemzeti érdekkel, és az ezeréves, európai keresztény hagyománnyal, az autonómia és az akadémiai szabadság értékeivel is.

Az egyetemes tudást kereső oktatási és tudományos intézmények (egyetemek, azaz universitasok) azért válhattak a nyugat-európai fejlődés motorjává, mert oktatási és tudományos autonómiára épültek. Az egyetemi autonómia évszázadai adtak teret a tanszabadság és az oktatási szabadság kiteljesedésének, amely aztán a nyugati világ példátlan bölcsészeti, természetttudományos és technikai fejlődéséhez vezetett. A nyugati világ a 12. századtól ezért hagyhatta állva az addig tudományos tekintetben nála fejlettebbnek mondható, de minimum vele azonos nívón létező muszlim világ tudományosságát.

Amikor az egyetemi autonómiát a középkorban sérteni próbálta egy-egy világi vagy egyházi hatóság, a beavatkozást kivétel nélkül hangos botrány követte: kivonulás, sztrájk, más városba való áttelepülés (ami az eredeti városi hatóságot komoly bevételi forrástól fosztotta meg) és így tovább. Az egyetemi autonómia, minden sikeres tudományos tevékenység és oktatási forma alapfeltétele Európában a középkortól kezdve meghatározó és irányadó maradt.

A tudományos szabadság (libertas scholastica vagy libertas scholarium) régi, az egyetemi testületek és tagjainak szabadságjogát rögzítő jogi kifejezés. Olyan jogi privilégiumokra utal, amelyek az egyetem teljes önállóságát hivatottak biztosítani. Az első, egyházi fenntartású egyetemeken az autonómia-törekvéseket a pápai hatalom nem csak a világi, városi hatalmakkal szemben védte és óvta, hanem még a helyi püspökökkel és azok képviselőivel, a kancellárokkal szemben is. Az egyetemek rendelkeztek a testületi ellenállási joggal, amely súlyosabb esetekben az oktatás felfüggesztését, vagy a városból való kivonulást jelentette. Sokat elárul, hogy a francia hatóságokkal, magával a királyi rendőrséggel megesett súlyos konfliktust követően a párizsi egyetemi tanárokat és hallgatókat éppen a „szabadság és nyugalom” (libertas et tranquillitas) jelszavával és garanciájával igyekszik Angliába csalogatni III. Henrik angol király már a 13. században.

Mai európai egyetemeink erre a történelmileg megalapozott autonómiára épülő tudományos szabadság otthonai. Közel ezer évbe telt, mire ide jutottunk. Az akadémiai szabadságra utaló első dokumentum az 1088-ban alapított Bolognai Egyetemtől (az első európai egyetemről) származik. Aztán 1155 körül az Authentica Habita (más néven Privilegium Scholasticum) akadémiai oklevél már garantálja a kutatásra, tanításra induló tudósok akadálytalan mozgását számos más joguk és kiváltságuk mellett. A kibontakozó tudományos szabadságra, az oktatás és a kutatás szabadságának feltétlen és elengedhetetlen igényére mi sem jellemzőbb, mint az, hogy épp a középkori egyetemek falai között fogalmazódik meg a kettős igazság (duplex veritas) elve. Ez az ész, a ráció, a filozófiai gondolkodás szabadságát biztosította a hit és a teológia korábban mindent felülíró igazságaival szemben. Az akadémiai szabadság az évszázadok során fokozatosan terebélyesedett és intézményesült az európai humanizmus és a reneszánsz, a felvilágosodás és a reformáció, a racionalizmus és a liberalizmus hatására. Éppen az autonómia és az akadémiai szabadság jelenti a nyugati egyetemi hagyomány középpontját és lényegét.

Miért lett aktuális hirtelen mindez Magyarországon? Az Európai Bizottság javaslatára a közelmúltban 25 európai uniós tagállam kormánya úgy döntött: az Orbán-kormány által nemrég alapítványokba kiszervezett egyetemeket nem engedik részt venni az uniós közpénzből finanszírozott európai oktatási és kutatási programokban.

Az Európai Bizottság azért hozta meg ezt a döntést, mert az Orbán- kormány által kiszervezett intézmények működési modellje nem biztosítja az egyetemi autonómiát és az európai közpénz elköltéséhez szükséges pénzügyi átláthatóságot. Az alapítványokban a sorozatos európai figyelmeztetések ellenére továbbra is teljhatalmat élveznek a fideszes állami és önkormányzati vezetők, képviselők, kormánypárti potentátok, oligarchák, barátaik és üzletfeleik.

Fideszes döntéshozók határoznak a magyar és európai közpénzek kifizetéséről az alapítványok ügyében is, ahol ők maguk a kedvezményezettek, és ahol szintén döntéshozatali jogkörrel rendelkeznek. A két funkció alapjaiban összeegyezhetetlen. A pártállami vezetők a saját maguk által vezetett intézményeknek utalnak ki milliárdokat. Emellett mindkét funkciójukban (és egyéb pártállami szerepeikben) közpénzek tömegét juttathatják további kormánypárti szervezeteknek. És persze a jól megszokott – s az EU által többször szóvá tett – gyakorlatnak megfelelően üzletfeleik, barátaik, lekötelezettjeik, családjaik, stb. számára. A helyzet sokszorosan összeférhetetlen és magától értetődő módon a korrupció melegágya.

A fideszes alapítványok létét az Európai Bizottság és 25 európai uniós kormány összeegyeztethetetlennek látja az egyetemi autonómia (és az azon alapuló tudományos, oktatási és tanszabadság), illetve a korrupciómentes tudománytámogatás elveivel. Ezért nem teszi elérhetővé az európai adófizetőktól származó pénz egy részét az Orbán-kormány által szervezett alapítványoknak. Ezzel egyidejűleg a többi EU-s országban megszokott eljárásra és gyakorlatra tesz ajánlást, amely hosszútávon biztosítja a jogbiztonságot, az oktatás és kutatás szabadságát, továbbá átláthatóvá és ellenőrizhetővé teszi az európai adófizetők pénzének elköltését.

Névsorolvasás: kormánytagok és pártkáderek

Jogos az EB és a 25 európai kormány felvetése és döntése? Nézzük a tényeket. Kik valójában a közelmúltban alapítványokba kiszervezett alapítványi kuratóriumok vezetői és tagjai?

Olyan alapítványokról beszélünk, amelyeknek vezetőségében ott ül az Orbán-kormány számos tagja és sok más pártállami potentát, Szijjártó Péter külügyminiszter, Lázár János építési és beruházási miniszter, Varga Judit igazságügyi miniszter, Varga Mihály pénzügyminiszter, Lantos Csaba energiaügyi miniszter, Nagy István agrárminiszter, Navracsics Tibor, az uniós források felhasználásáért felelős miniszter, Stumpf István, a felsőoktatási alapítványi modellváltás koordinációjáért felelős kormánybiztos, György László kormánybiztos, volt államtitkár, Trócsányi László, volt fideszes igazságügyminiszter, jelenleg fideszes európai parlamenti képviselő, Guller Zoltán miniszteri biztos, Lezsák Sándor, az Országgyűlés fideszes alelnöke, Dézsi Csaba András győri polgármester, Hegedüs Éva, a Gránit Bank elnök-vezérigazgatója (e bank többségi tulajdonosa Tiborcz István), Martonyi János volt külügyminiszter, Lánczi András, a Századvég Alapítvány volt elnöke, Bajkai István fideszes képviselő, Fazekas Sándor fideszes képviselő, volt agrárminiszter, Garancsi Mária (Garancsi István nővére), Vidnyánszky Attila, Rátóti Zoltán, Szili Katalin, Náray-Szabó Gábor, a Professzorok Battyány Körének volt elnöke, Csizmadia Norbert volt államtitkár, Hernádi Zsolt, a MOL elnök-vezérigazgatója, Csányi Sándor, az OTP Bank elnök-vezérigazgatója, Zambó Péter államtitkár, Orbán Balázs fideszes politikus, a miniszterelnök politikai igazgatója, Dezső Tamás, a Migrációkutató Intézet igazgatója, Szilágyi Péter miniszteri biztos, Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter, Pacsay-Tomassich Orsolya államtitkár, Bódis József felsőoktatásért felelős volt államtitkár, Mikes Éva kormánybiztos, Szócska Miklós volt államtitkár, Mészáros József, a KDNP pártalapítványának elnöke, Schmidt Ádám honvédelmi államtitkár, Wáberer György kormánybiztos, Cser-Palkovics András fideszes polgármester.

Nem soroljuk tovább, pedig lehetne. De idézhetjük Stumpf Istvánt is, aki a maga egyszerűségében és a tőle megszokott cinizmussal csak annyit mondott: „nyilvánvalóan nem ellenzékieket fog kinevezni a kormány.” Magyarul: a havi 1-2 millió forint közötti fizetést bezsebelő kuratóriumi vezetők hozzá hasonlóan csak fideszesek lehetnek...

AZ ORBÁNI GENGSZTEROKRÁCIA ELLENI FELLÉPÉS A NATO, AZ EU ÉS MAGYARORSZÁG ÉRDEKE IS

HÍRKLIKK
Szerző: HÍRKLIKK
2023.01.15.


"Sem a NATO-nak, sem az EU-nak a végső célja nem Orbán Viktor gengszterokráciájának a megfékezése, hanem az, hogy segítse Magyarországot levetni magáról az orbáni zsarnokságot, s visszatalálni a teljes értékű demokrácia kiépítésének az útjára” – erre a végkövetkeztetésre jut Radványi Miklós legújabb írásában. Az Amerikában élő, magyar származású konzervatív közíró szerint mára nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió félreértette Orbánt, amikor jelentősen alábecsülte nemzetközileg pusztító gengszterokráciáját, ám – mint rámutat – még mindig nem késő észhez térni, és megakadályozni, hogy az orbáni rák halálos betegséggé váljon. Elfogadhatatlan, hogy Orbán maradjon a NATO és az EU tyúkólját őrző mesebeli róka, akinek illuzórikus illiberális paradicsoma poklot hozhat a két szervezetre és a magyar emberekre – hívja fel a figyelmet a szerző
.

„Orbán Viktor 2010-ben kétharmados többséggel tért vissza a politikai hatalom csúcsára, mégpedig tele gyűlölettel és elsöprő vággyal, hogy megbosszulja a választókon korábbi többszörös megaláztatását” – szögezi le Radványi Miklós a konzervatív beállítottságú amerikai Townhall-on megjelent írásában. A magyar származású közíró elemzésében felvillantja az ezer éves magyar történelem egyes, a magyarok mai gondolkodásmódjára is kiható momentumait, eljutva a XX. századig, s azon belül is a rendszerváltás utáni évekig, majd elérkezik Orbán második kormányának színre lépéséhez.

„Ez az új kormány hozzáfogott ahhoz, hogy kíméletlenül megvalósítsa az ismert szocialista/kommunista törekvéseket” – mutat rá Radványi, aki szerint ezt azzal kezdte, hogy elkobozta mintegy 3 millió magyar durván 11 milliárd dollárnyi magánnyugdíj-megtakarítását. Az általuk gátlástalannak megbélyegzett magánpénztárak elleni hadviseléssel alapozták meg a magyar politikai életet és gazdaságot átszövő korrupciót – szögezi le, s mintegy magyarázatként hozzáfűzi: „ebben az orbáni ’gengszterokráciában’ a miniszterelnökből, a családjából, valamint legközelebbi munkatársaiból és válogatott külföldi cinkosaiból álló csapat virtuális részvénytársaságot hozott létre a nemzeti vagyon kiszipkázására, a haszon megosztásával”. Orbán Európa legkeresztényebb uralkodójának állítva be magát, megalapította a korrupt pénz vallását. Ezzel párhuzamosan – az illiberális konzervativizmus dicsőségében sütkérezve – a demokratikus kormányzást felváltotta az összeesküvő zsarnokság. Pintér Sándor belügyminiszter és Polt Péter legfőbb ügyész biztosítja a jogi védelmet minden jogellenes cselekedethez...

ELHUNYT TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS, AKIT KEVESEN ÉRTETTEK, DE AKI MINDENKIT ÉRTETT

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2023.01.15.


Kimondhatatlan veszteség érte a magyar közéletet, egyáltalán: Magyarországot. Életének 74. évében elhunyt Tamás Gáspár Miklós filozófus, akiből olyan mértékben hiányzott a rátartiság, hogy az is csak “Gazsinak” nevezte, aki soha életében nem találkozott vele. TGM néven egy fogalom volt, megkerülhetetlen véleményformáló, Magyarország legműveltebb embere, akivel tegező viszonyban volt mindenki, aki nem ismerte, az is. Kortalan volt, a szó mindenféle értelmében, mintha egyszerre lett volna a világ legnagyobb filozófusainak reinkarnációja.

Az érdeklődés és a gondolkodás, az állandó olvasás, a nyitottság tartotta frissen az agyát, a szellemét, még akkor is, amikor már gyógyíthatatlan betegségével élt együtt. TGM olyan ember volt, akit nem lehet egy megemlékezésbe foglalni, mert nem fér bele. Le lehet írni az élete történetét, lehet idézni szellemes írásaiból, nyilatkozataiból (az egyik legjobb ilyen megemlékezés a 444.hu oldalán jelent meg, érdemes elolvasni), de nem lehet az egyéniségét, a szellemiségét semmiféle keretek közé szorítani, bármibe gyömöszölni, mert szétfeszít minden skatulyát. Szellemóriás volt.

TGM szabadságának forrása nemcsak hatalmas tudásából származott, hanem abból is, hogy mindent képes volt iróniával szemlélni és megkérdőjelezni. Kivéve az emberi méltóság tiszteletét, ami nála minden embernek kijárt, a legnagyobb gazembereknek is. Univerzálisan gondolkodott, a legkisebb jelenség mögött is meglátta a nagy összefüggéseket, filozófiatörténeti összefüggésbe helyezte a legegyszerűbb dolgokat is, néha le is írta azokat, amelyekből sokan semmit nem értettek, de ez nem zavarta. Ő mindenkit értett.

Valóban a legszabadabb ember volt, akinek a mások szabadsága volt a legfontosabb. Banális elmondani, hogy minden nemes ügy, minden jogfosztott, elnyomott, megalázott ember mellett kiállt. Ha bármilyen igazságtalanság és galádság történt, nem fáradt bele a filozófus TGM a menetelésbe, a tüntetésekbe, a felszólalásokba. Talán róla készült a legtöbb olyan fotó, amelyen mikrofonba, hangtölcsérbe beszél, szónokol, tiltakozik, kiáll másokért, mások jogaiért, mások szabadsága mellett, a zsarnoksággal szemben.

A renszerváltás egyik legnagyobb alakja volt, jelképesnek tekinthető, hogy egy fasiszta diktatúrában, az egykori másik rendszerváltó, Orbán Viktor diktatúrájában halt meg, akivel kapcsolatban soha nem voltak illúziói, s akiből a bölcsesség mellett leginkább az eleganciát és a mértéktartást hiányolta, hogy ha nem demokrata, akkor legalább színvonalasan és nagyvonalúan ne legyen az. TGM is úgy hagyta itt ezt a világot, hogy elveszítette minden illúzióját, reménytelennek látta nemcsak Magyarország, hanem az egész világ helyzetét. De azért még élni akart.

Talán ezt tartotta az egyetlen maradandó értéknek, az életet, legyen bármilyen is a világ, és az egymásért való szolidaritást, az ostobaság és a hatalmi gőg elleni kiállást. Világpolgár volt, otthon volt mindenhol a világban, New Yorkban, Londonban, Párizsban, Budapesten, Kolozsváron, és sehol nem volt otthon. De ez azt is jelentette, hogy a világ legszabadabb embere volt, minden tekintetben. Nem tudott megmaradni semmiféle kényszerhelyzetben, mindig lázadt az ellen. Egyszer New Yorkban egy egész délután a kislányáról mesélt, arra tanította, hogy lehetnek titkai, még előtte is.

TGM remek ember volt, aki soha nem érzékeltette szellemi fölényét, hatalmas tudását. Becsülte és tisztelte az egyszerű embereket, tanult a szántóvető paraszttól, a kendős vidéki nénitől, jó szívű, szolidáris ember volt, aki nem véletlenül érkezett vissza élete végére a marxizmushoz, mert abban találta meg az emberi együttérzés csíráit, amely átfogó értelmezését adta az emberi elnyomásnak és az elnyomás elutasításának. TGM szellemi arisztokrataként egész életében plebejus maradt.

Nagy kő mozdult el a világ zsarnokainak útjából, s egyik legnagyobb jótevőjüket, védelmezőjüket veszítették el az elnyomott, kizsákmányolt, jogfosztott és megalázott emberek. Isten nyugosztalja Tamás Gáspár Miklóst, kísérje utolsó útjára a magyar nép legjobbjainak, egyszerű embereinek tisztelete és szeretete, s mindenki tudja meg, hogy Magyarország a legnagyobb emberét veszítette el.

DRÁGA GAZSI, LEGYEN NEKED KÖNNYŰ A FÖLD!

FACEBOOK
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2023.01.15.


Volt, amikor könyveket
hurcolásztam neki Kolozsvárra, meg híreket. Mindkettőt falta, a könyveket még inkább. Amikor átjött Magyarországra, jártunk az előadásaira, s tátott szájjal hallgattuk: vártuk a metafizika alapkérdéseinek végső és megnyugtató megoldásait. Aztán főnököm volt a Filozófiai Intézetben, senkit sem piszkált, minden kollégát felnőttnek tekintett, s minden gondolatért – még ha nem is értett azzal egyet – hálás volt. A szellem, a tudás, az intellektus falai között volt az igazi otthona. Töltőtollal írt, akkor még nem használt számítógépet. A Világosságnak, amelynek szerkesztője voltam, gyöngybetűs, hibátlan, javítás nélküli kéziratokat adott le: hányszor jutott eszembe, mekkora gondolati biztonság és teoretikus bizonyosság szükségeltetett a javítás nélküli, csodásan hullámzó sorok tartalmazta gondolatok papírra vetéséhez. Később együtt hurcoltak meg bennünket a hatalom hóhérai a Filozófiai Intézetben, a kilövési parancs legfelülről jött, ezt már akkor is tudtuk, úgyszólván elsőkézből. Mindezt éjszakákba nyúló beszélgetések, viták követték, aztán sok-sok közös konferencia. És most csak egy történetet osztanék meg: valamikor öt-hat (?) évvel ezelőtt a kolozsvári egyetemen tartott kétnapos konferencia első napjának végén ültünk egy kolozsvári sörözőben, talán az volt a neve, hogy Bulgakov Art Café, a helyiség tele egyetemistákkal és tanárokkal, hatalmas viták és hangos nevetések, sztorizások és politikafilozófiai kontroverziák, sokan voltunk, talán Parászka Boróka ült a másik oldalamon. Egy csendesebb pillanatban Gazsi odafordult felém, s nekem szegezte a kérdést: Gyuri, gondoltad volna úgy húsz évvel ezelőtt, hogy egyszer majd itt ülünk a szabad Kolozsvár kellős közepén, s fájdalommal gondolunk Budapestre?
Nem gondoltam – mondtam akkor, s annyi mindent nem gondoltam, amit ő, sokszor tévedések útvesztőin át, kíméletlen pontossággal tudott gyöngybetűkkel papírra vetni.
Drága Gazsi, legyen neked könnyű a föld!

„EZ A MOSTANI APÁLY VÉGLEGES” – UTOLSÓ INTERJÚNK TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓSSAL

NÉPSZAVA
Szerző: SIMON ZOLTÁN
2023.01.23.


A filozófus, közíró 2023. január 15-én vasárnap hunyt el. Hetvennégy éves volt, ezzel az eredetileg 2021 májusában készült interjúval is fejet hajtunk az emléke előtt.

A 2021 februárjában a Kalligramnál megjelent, Antitézis című tanulmánykötete nem könnyű olvasmány, mégis sikerkönyv lett: már a második kiadás is fogytán az épp megnyíló könyvesboltokban. Készül a harmadik kiadás, ami filozófiai könyv esetében példátlan! Minek köszönhető ez a siker, vajon tényleg ekkora az érdeklődés a baloldali, marxista rendszerkritika iránt ma Magyarországon?

Annyi biztos, hogy a nagyközönség számára láthatatlanul, pár éve van fiatal radikális baloldal Magyarországon (és Erdélyben), ezen kívül a siker annak köszönhető szerintem, hogy a mindenoldalú (egészségi, gazdasági, szociális, kulturális, erkölcsi) válság körülményei között az emberek új utakat keresnek, kifelé a korhadt kapitalizmusból. És negyedszázados (kezdetben magányos) küzdelmem se volt teljesen hiábavaló, akármennyire borúlátó vagyok a végkimenetel és a jelenkori politika tekintetében. Az biztos, hogy a legérzékenyebbek, a legjobbak szabadulni akarnak a rasszista-etnicista, illetve a piaci-bürokratikus korszellemtől és a mindenünnen áradó antidemokratizmustól, népellenességtől, füllentésektől, elbutulástól. Szerencsém van, hogy eddig nem lehetett ilyen könyvet megjelentetni, ódzkodtak az ilyesmitől a kiadók. Így hát jókor látott napvilágot...

ELHUNYT TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS

MAGYAR NARANCS
Szerző: NARANCS.HU
2023.01.15.


Az erdélyi magyar filozófus, közíró halálhírét a Litera közölte.


Hosszú betegség után elhunyt napjaink legjelentősebb baloldali gondolkodója, Tamás Gáspár Miklós. A közéletben csak monogramjával, TGM-ként illetett filozófus 1948-ban született Kolozsváron, apja, Tamás Gáspár író, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója volt, anyja a román kommunista párt egyik alapítója. TGM Bretter György tanítványaként, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett filozófiai diplomát 1972-ben. 1978-ban települt Magyarországra, de csak rövid ideig tanított az ELTE-n, mivel „ellenzéki magatartása” miatt kirúgták. Amellett, hogy az nyolcvanas évek ellenzéki színterének ismert alakja, amerikai, brit és francia egyetemek vendég- és állandó professzora volt.

A rendszerváltozást reménykedve fogadta: „Lehetséges a magyar demokrácia, zárjuk le végre a vereségek évszázadát” – írta a Népszabadságban 1989 októberében. Ebben az évben az SZDSZ jelöltjeként jutott be a Parlamentbe, aminek 1988-tól 1990-ig ügyvivője, 1992–94 között a párt Országos Tanácsának elnöke volt. 2000-ben lépett ki, mivel „körülbelül 103 százalékig ellenzi az SZDSZ politikáját”, és nehezményezte a jobbra tolódását.

Tamás Gáspár Miklós a rendszerváltás után az ELTE Jogtudományi Kara filozófiai tanszékének docense volt, később az MTA főmunkatársa. 2007-től a CEU vendégprofesszora. Megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét (2005), Budapest díszpolgára lett (2020) és az újjáélesztett Baumgarten-díjjal is kitüntették (2022)...

BÚCSÚZUNK TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓSTÓL

MÉRCE
Szerző: MÉRCE
2023.01.15.


Elhunyt Tamás Gáspár Miklós.

Számunkra nemcsak mélyenszántó politikafilozófiai és eszmetörténeti esszék írója volt, briliáns publicista, bravúros stiliszta, fáradhatatlan vitázó és eredeti gondolkodó. A barátunkat, a tanítónkat, a leginspirálóbb munkatársunkat veszítettük el.

Aligha menekülhetünk most, ezen a szomorú órán az életrajzi adatok száraz felsorolásába. Bár ez fájdalmunkat leplezhetné, félelmünket, hogy mennyire magányosan maradtunk, álcázhatná, a bevett fordulatok ismétlése meglehet enyhet adna, önmagában semmit sem árulna el arról az emberről, akit szerencsénk volt megismerni, s akit szerkesztőségünk magunk mellett tudhatott.

Akik látták őt a katedrán állni, amelyről több ízben is, más és más politikai berendezkedések eltiltották és kiszorították, akik hallották tüntetéseken szenvedélyesen fölszólalni, akik részt vettek azokon a beszélgetéseken, könyvbemutatókon, vitaesteken, amelyeken példátlan felkészültséggel és kimeríthetetlen műveltséggel előadott, akik együtt munkálkodtak vele egy más világ reményében, s akik évtizedek alatt beleolvastak a könyveibe, esszéibe, fordításaiba és tanulmányaiba, azok előtt világossá válhatott, hogy

Tamás Gáspár Miklóst valami különös fűtöttség köti az igazsághoz.


Nem tűrhette, ha valami hamis fényben tűnt fel, a talmit, a gagyit, a „lazaságot”; mérlegelés nélkül rámutatott, ha valaki nem volt autentikus, szívből megvetette a gondolattalanságot, gyűlölte a jóra való restséget. Valamiféle „szellemi nemességnek” nevezhetnénk ezt, amelyet ő haragosan visszautasítana, és megdorgálna érte.

„Lóság!

– Írná.

Tamás Gáspár Miklós egyszerre volt az 1968-as érzületek hordozója, a letűnt munkásmozgalom kései gyermeke, a kolozsvári református közösség fia, kisebbségi érzelmek közvetítője, a rendszerváltás örököse, hajlíthatatlan demokrata, beskatulyázhatatlan baloldali, és mindvégig és elsősorban: az igazság szeretetének kérlelhetetlen gondolkodója.

TGM lapunk elődjére, a Kettős Mérce blogra 2015-ben publikált először, majd rendszeresen jelentkezett írásokkal a blog, később a merce.hu felületén. 70. születésnapján kiemelkedő, magyarul nehezen elérhető írásának gyűjteményével jelentkeztünk. Utolsó, életében megjelent nagyszabású írását, az Öt tanács a hazának c. esszéjét december végén közöltük a Mércén.

A szerkesztőségünk őriz egy képet róla, amely egy tüntetés alkalmával készült. Ezen egy zászlót, egy vörös zászlót a magasba emelve lépdel a tüntetőkkel.

Azon ritka képek egyike ez, amelyeken Tamás Gáspár Miklós mosolyog.

Nyugodj békében, Gazsi, drága barátunk.

MEGHALT TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS, A LEGSZABADABB MAGYAR

444.HU
Szerző: HERCZEG MÁRK
2023.01.15.



„ÉN LÁZADÁSRA ÉS ELLENÁLLÁSRA VAGYOK BEÁLLÍTVA. MINDENKI NEM ÉLHET ÍGY. SZERENCSÉS EMBER VAGYOK. A SZABADSÁGHIÁNY ÉS AZ ELKERÜLHETŐ SZENVEDÉS LÉTE HIDEG DÜHÖT, KESERŰ GÚNYT VÁLTOTT KI BELŐLEM MINDIG. A RÉSZVÉT – AMINT A FRANCIA FORRADALOM ÓTA TUDJUK – NEM ÁRTATLAN ÉRZÉS.” (TGM)


74 évesen, hosszú betegség után meghalt Tamás Gáspár Miklós erdélyi származású magyar filozófus, a Kádár-rendszer földalatti ellenzékének tagja, a rendszerváltás egyik fontos alakja, konzervatív-liberális országgyűlési képviselő, majd a nyugati marxista irodalom közkedvelt szerzője, az egyik legjobb magyar publicista. A halálhírt a Litera jelentette be.

Magyarok és románok együtt és külön

Tamás Gáspár Miklós (többnyire csak TGM vagy az ismerőseinek Gazsi) 1948. november 28-án (Friedrich Engels születésnapján), vasárnap született Kolozsváron, Krausz Erzsébet műtősnő, a Romániai Kommunista Párt egyik alapítójának és Tamás Gáspár író, újságíró, a Kolozsvári Állami Magyar Színház későbbi igazgatójának egyetlen, kései gyerekeként.

A szülei kommunista aktivistaként többször börtönt is kaptak, a zsidó származású anyja a börtönbüntetés miatt úszta meg, hogy deportálják Auschwitzba, ahol megölték TGM anyai nagyanyját, nagybátyját és nagynénjét is. A háború után a család karriert csinálhatott volna a Pártban, de kiábrándultak, és TGM azt mondta, már tinédzserként sem voltak illúziói a rendszerről. „A legkorábbi gyerekkori emlékem az, hogy roppant magas bőrkabátos bácsik bejönnek éjszaka, fölgyújtják a villanyt, és elmennek az apámmal, de szerencsére visszaengedték” – mondta 1989-ben a Valóságnak TGM, akinek gyerekként a BBC-t kellett hallgatnia és a hallottakat visszamondania az apjának.

Elmondása szerint egy másfél szobás lakásban laktak, az apja a műveit egy kifűthetetlen, átalakított verandán írta, a kis Gazsinak pedig a konyhában volt kartonfüggönnyel elkerítve az ágya. Kb. 10 évesen barátja volt Kós Károlynak, iskola után sokszor mesélt neki az idős, unatkozó építész. 12 évesen járt utoljára focimeccsen, a hivatásos sport sosem érdekelte. Kisgyerekként mozdonyvezető, majd sarkkutató szeretett volna lenni, később pedig hegedűs, de hamar belátta, hogy a zenéhez nincs elég tehetsége.

Az apjára 2014-ben így emlékezett: „Apa nem volt jelentős író. Nem volt nagy író. Azért írt, mert olyan nagy formátumú ember, mint ő, a magyar huszadik században csak művész lehetett, minden más ambíció alacsonyrendű volt, alárendelve a haszon vagy a hatalom szánandó követelményeinek. Szabad ember, jó ember csak művész lehetett, márpedig ő szabad ember volt, jó ember volt, ráadásul éles elmével, pazar humorral és ezerféle tehetséggel megverve. Kitűnően hegedült, nagyszerűen rajzolt és festett, félelmetes pókerjátékos volt (egy iskolai kiránduláson, a vonaton elnyerte a tanáraim összes pénzét, s amikor revansot adott, a félévi fizetésüket, persze elengedte az egészet) és virtuóz sakkozó, elképesztő volt kézügyessége és mechanikai, no meg matematikai készsége, még az enyémnél is jobb szövegmemóriája, magyar nyelvtudása egyedülálló – jellemző módon a Magyar Nyelvőr közölte róla a legelismerőbb tanulmányt – , elbűvölő társalgó és adomázó, raconteur és tréfamester, messze földön híres szerkesztő, kiváló színigazgató. Csak úgy fél kézzel vetett oda latin nyelvű Horatius-pastiche-okat, remekül főzött, jól lőtt célba, minden sportban kitűnt (profi bokszból élt egy időben), tévedhetetlenül tájékozódott a rengetegben térkép és iránytű nélkül, a zsebkésével javította meg ismerősei zsebóráját. (A szövegmemórián kívül mindebből az égvilágon semmit nem örököltem.)”

Arra a kérdésre, hogy hogyan szerezte a páratlan memóriájával párosult, legendásan nagy műveltségét1, TGM azt mondta, az egész család könyvmoly volt, és még időskorában is többnyire drága, külföldi könyvekre költött. Gyerekként segítenie kellett a szüleinek bevásárolni, de a romániai hiánygazdaságban az 1960-as években is jegyrendszer volt, ezért órákat kellett sorokban töltenie, közben pedig vitte magával a sámliját és tanult. Sokat is betegeskedett, így leginkább otthon olvasott.

16 évesen már filozófus akart lenni. „Engem úgy izgatnak fel a filozófiai könyvek, mint másokat a krimik” – mondta. (Ugyanabban az interjúban egyébként Raymond Chandlert nevezve az egyik kedvenc szerzőjének, akiről Vajda Mihálynak 1973-ban levélben azt írta: „teljesen mellőzi a »lényeget« (az izgalmas krimi-cselekményt) és minden erejét az alaptalan keményfiúskodás nyelvi tic-jeinek ábrázolására fordítja. Valamint nem rejti véka alá, hogy az egész hülyeség. Továbbá – persze – istenien tudják egymást verni, néptelen erdei utakon, éjszaka, némán, figyelmeztetésképpen. Nagyon jellemző: vállalja azt, amit kigúnyol. De kigúnyolja. Ebben a klauzulában rejlik nemzedékem maga-mentsége. Nem sok.”)

Érettségi után a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemre ment filozófiát tanulni, ahol Bretter György is tanította. A Bukaresti Egyetemre is járt klasszika-filológiára, 1968-ban ott volt, amikor az egyetemen Charles de Gaulle nagy beszéddel állt ki Nicolae Ceauşescu mellett. „Azt hiszem egyébként Bukarestben lettem magyar. A görög szószedet mellett Majtényi Erik atyai barátom könyvtárában Zrínyit és Gulyás Pált és Sinkát olvastam, székely cselédlányokkal és a Szőlőhegyi úti – Soseaua Viilor – magyar református egyházközség őrültjeivel és a Petőfi Ház dzsesszklubjának meghittjeivel vitattam bethleni gróf Bethlen Miklós nézeteit a Semmiről…” – mondta 1989-ben a Valóságnak...

MEGHALT TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS

LITERA
Szerző: LITERA.HU
2023.01.15.


2023. január 15-én, vasárnap hosszú betegség után meghalt Tamás Gáspár Miklós filozófus, közíró, erősítette meg a hírt a család a Literának.


Tamás Gáspár Miklós filozófus, esszéíró, 1990-94 között országgyűlési képviselő, a Kádár-kori demokratikus ellenzék egyik oszlopa 74 éves volt.

Családi hátteréről („Óriási szerencséje volt a családomnak, hogy bár a szüleim előtt nyitva állt a politikai 'karrier', mégse törekedtek rá.”), erdélyi gyerek- és fiatalkoráról („Ott virrasztottam Nietzsche fölött, hogy vajon Nietzschének van-e igaza, vagy az Újtestámentomnak. Az ilyen töprengéseket ismerjük a XIX. századi regényekből, ahol ezeken kínlódtak égő szemű ifjak a felleghajtó köpönyegükben az almafák alatt: ezek a kérdések foglaltak le engem is.”), a '68 utáni teljes dezillúzióról a Literának a 2021-es Nagyvizit-interjúban mesélt (ennek első része itt, a második pedig itt olvasható).

1978-ban Magyarországra költözött, és ahogy lapunknak mondta: „Én nem Budapestre, hanem a budapesti demokratikus ellenzékbe érkeztem.” Ennek meg is lettek a következményei: nagyon rövid ideig taníthatott, egyetemi állásából azonban politikai kiállása miatt eltávolították, továbbá publikálási tilalommal sújtották, útlevelét bevonták. A 80-as években megannyi fontos ellenzéki esemény, megmozdulás, folyamat lényegi szereplője volt a szamizdat Beszélőtől az 1985-ös monori találkozóig. A budapesti ellenzék független jelöltjeként egy pesti kerületben 1985-ben elindult volna a választáson, de szabálytalan és erőszakos hatalmi eszközökkel elérték, hogy neve ne kerülhessen fel a jelöltlistára. 1988. március 15-én a Kossuth-szobor talapzatán Kádár János távozását követelte, ugyanezen év májusában részt vett a Szabad Kezdeményezések Hálózatának szervezésében, majd novemberben az SZDSZ megalapításában. 1990-94 között az első szabadon választott parlamentben országgyűlési képviselő. A rendszerváltás és a rákövetkező évek-évtizedek egyik meghatározó, megkerülhetetlen, előbb konzervatív-liberális, majd egyre inkább baloldali hangja volt.

Volt a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének főmunkatársa, 2007 után pedig a Közép-európai Egyetem (CEU) vendégprofesszora. 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, 2020-ban a Budapest díszpolgára címet, 2022-ben a Baumgarten-díjat kapta meg.

Könyvként publikált művei közül a Törzsi fogalmak I-II. és az Antitézis sokat és igen széles körben hivatkozott munkák. Utóbbiról az alábbiakat mondta a Literának:

„Az Antitézis válogatás húsz év elméleti munkáiból, zömüket Sipos Balázs fordította angolból magyarra, ő válogatta és szerkesztette az egészet. Nagyszerűen. A könyv – jó értelemben – sokkolta a közönséget, mert marxizmuson a legtöbben csak az antikapitalista elégedetlenséget és az (amúgy indokolt) egalitárius megbántottságot értik, illetve az előző rendszerben népszerűsített 'materializmust', azaz itt a gazdasági determinizmus legegyszerűbb formáját tekintik marxizmusnak, néha még úgy is, hogy – mint a rágalmazók immár hét-nyolc nemzedéke – föltételezik: minden 'nemes gondolat' mögött Marx 'anyagi érdeket' sejdített, ami persze a kudarcos történelmű nemzetek meggyőződése, amivel vereségeiket magyarázzák (a mindenkori ellenfélnek több a pénze, azért nyer) és cinizmusukat mentegetik. És akkor a könyvemben szembe kell nézniük a marxi hagyománnyal, amelynek ehhöz persze semmi köze. Az önzést nem mentegeti, hanem magyarázni szeretné, mint Platón és Arisztotelész óta oly sokan kísérleteztek vele. Miért homályos a tudatunk? Miért követjük el folyton ugyanazokat az erkölcsi hibákat? Miért ismerünk el hamis tekintélyeket? Hiszen látni való, hogy ez nem 'természeti szükségszerűség', a kivételek száma elég nagy. És mégis.”

Folyamatosan nagy figyelmet magára vonzó, szépirodalmi értékű publicisztikájával a magyar sajtóvilág minden demokratikus felfogású szegletében megjelent – 70. születésnapjára a Mérce közölt ezekből alapvető válogatást.

A Literán a már említett Nagyvizit-interjú mellett számos cikket publikált, 2013-14-ben a portál 2flekken rovatának szerzője volt, 2021-ben a hónap szerzője, megjelentettük az Iskola a határon 1977-es Kritérion-kiadásának utószavát, írásait az új aszkézisről, az egyenlőségről, háromrészes esszét az értelmiségről mint történelmi problémáról, részleteket a könyveiből, melyekről bírálatok is születtek, és további esszéket.

Fájdalommal búcsúzunk!


SZABADSAJTÓ KLUB: ORBÁN KIRÁLY MEZTELEN, HIÁBA ADUNK RÁ RUHÁT, NEM FOGJA FELVENNI

SZABADSAJTÓ KLUB
Műsorvezető: GULYÁS BALÁZS:
2023.01.13.



Témáink: • Az Aranybulla sorozat olyan klasszikus lesz, mint a Reszkessetek, betörők! ? • Erasmus: nuku? • Középhatalom lesz Magyarország? • Vodafone-felvásárlás: ki jár jól? • Stadionüzemeltetést tanít Deutsch Tamás Első 2023-as adásunkban Tóta W. Árpád elkezdett megint a fideszesek börtönbe kerülésén merengeni. Tompos Ádám 2023-ra új szót alkotott: a „kazahoskodást”, sőt megtudjuk azt is, mit jelent a „szuverenista hanky-panky”, és hogy lesz-e Tóta W.-Gulyás lacikonyha Vásárosnaményban? Stumpf András pedig megdicséri Gulyás Balázs műsorvezetőt. 

A műsor közösségi oldala: http://facebook.com/szabadsajtoklub 

Anyacsatornánk a http://frisshirek.hu – Az ország 19 megyéjében!

SZEXUALITÁS, KUTYÁK ÉS A FIDESZ - ÉLETÚTINTERJÚ CSÁNYI VILMOSSAL | PARTIZÁNPOL

PARTIZÁN
Szerző: PARTIZÁN
2023.01.13.



Csányi Vilmos titulusait, eredményeit és könyveinek címét addig lehetne sorolni, ameddig a YouTube karakterlimitje engedi. Elégedjünk meg most annyival, hogy megteremtette a kutyaetológiát mint tudományos területet, amivel nemzetközi tekintélyre tett szert az akadémia világban. Ismeretterjesztő könyvei és előadásai pedig az ország egyik legnépszerűbb tudósává avanzsálták. Érdeklődése azonban messze túlnyúlik az etológia határain. Bátran elmondja (helyenként radikális) véleményét a társadalmi jelenségekről, legyen az politika, klímaváltozás, szexualitás és egyéb katasztrófák.

A NÉMET AUTÓIPAR ÉS A KÍNAI AKKUMULÁTORGYÁRAK KÖZÖTT: 2023-BAN TOVÁBB MÉLYÜL A VÁLSÁG MAGYARORSZÁGON

MÉRCE
Szerző: SIDÓ ZOLTÁN
2023.01.15.


Egy évvel ezelőtt megpróbáltuk összefoglalni a 2021-es év legfontosabb politikai-gazdasági trendjeit. Akkor legalább két fontos megállapításra jutottunk. Egyrészt arra, hogy az infláció mögött a COVID-járvány és a klímaválság miatt összegabalyodó ellátási láncok állnak, és mivel ezt a problémát nem lehet egykönnyen orvosolni, az infláció nem fog egycsapásra elmúlni. Másrészt arról írtunk, hogy a kapitalista világgazdaság elmélyülő válságában az államok egyre nagyobb szerepet vállalnak abban, hogy saját elitjeik pozícióit és profitjait biztosítsák – akár katonai eszközökkel is.

Lényegében ez a két trend határozta meg a 2022-es évet is. Ezen felül azonban egy fontos minőségi változás is kibontakozott a szemünk előtt: a válság és a válság kormányzására tett erőfeszítések új szakaszába értünk. A globális gazdasági kormányzást eddig jellemző alacsony jegybanki kamatokat és olcsó financializált tőkét felváltották a magas jegybanki kamatok és a kvantitatív szigorítás; a nemzetközi szabadkereskedelem politikájának helyébe a protekcionista iparpolitika lépett; a globális értékláncokat kereskedelmi háborúk szabdalják fel; mindezeken felül pedig a válságkezelésnek ezt az új rendszerét a gazdasági érdekekkel egyre szorosabban összefonódó katonai-geopolitikai érdekek jellemzik.

Ezt a nagyívű átalakulást egyre többen próbálják megragadni így vagy úgy: Adam Tooze egy új washingtoni konszenzusról ír, Cedric Durand a pénzügyi tőke alkonyát vetíti előre. Az alábbiakban arra teszünk kísérletet, hogy ezt a makrogazdasági-politikai átalakulást az 1970-es évek óta kibontakozó, hosszú lejtmenetnek nevezett válság újabb szakaszaként értelmezzük.

Nagyon röviden összefoglalva: a világgazdaság elmúlt negyven évben uralkodó neoliberális kormányzása egyre kevésbé képes biztosítani a centrumtőke profitját. A hosszú ellátási láncok túl nagy kitettséget jelentenek a klímaválság és geopolitikai konfliktusok közepette, a szabadkereskedelem paradigmája nem nyújt védelmet a megerősödő versenytársakkal szemben stb. Ezért lehetünk tanúi annak, hogy a neoliberális kormányzás eszközeit fokozatosan új politikák váltják fel...

"NAGY LEHET A BAJ, HOGY ÍGY ERŐSÖDIK A FIDESZ KÖZELI KÖRÖK FELVÁSÁRLÁSI LÁZA." - HETES STÚDIÓ

KLUBRÁDIÓ / HETES STÚDIÓ
Műsorvezető: SZÉNÁSI SÁNDOR
2023.01.14.



A Hetes Stúdió 2023. január 14-i adásában Szénási Sándor Bolgár Györggyel, Rózsa Péterrel, valamint Törley Katalinnal, a Tanítanék Mozgalom vezetőjével beszélte meg a hét legfontosabb hazai és nemzetközi eseményeit.

ITT NÉZHETŐ MEG


"EZ A HADSEREG SOHA NEM VOLT FELKÉSZÜLVE ERRE" – ARCHÍV BESZÉLGETÉS A DONI TRAGÉDIA ÉVFORDULÓJÁN

SZABAD EURÓPA
Szerző: SZABAD EURÓPA
2023.01.15.


A vereség után ötven évvel, 1993-ban kérdezte dr. Gosztonyi Péter történészt, a svájci Kelet-Európa Intézet igazgatóját a Szabad Európa Rádió munkatársa, Kasza László. Az interjúban szó esik a sokáig elhallgatott vereség körülményeinek folyamatos feltárásáról, a kutatások addigi eredményeiről...

FÜGGETLENSÉG ÉS KISZOLGÁLTATOTTSÁG KÖZÖTT – KÉPEKEN A CEAUȘESCU-KORSZAK DOLGOZÓ NŐI

TRANSTELEX
Szerzők: TÓTH HELGA, ZSIZSMANN ERIKA
2023.01.15.


Miközben az 1950-es évektől új lehetőségek jelentek meg a nők számára Kelet-Európában, hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a cél valójában az államszocializmus építése.


A kenyérkereső, szakmát tanuló, a házimunka helyett a társadalom számára hasznos munkát végző nő alakja fontos eleme volt az államszocialista retorikának, és ezt 1945 és 1989 között a címével is üzenő Dolgozó Nő folyóirat közvetítette a romániai magyar közönség felé. A Minerva sajtófotó-archívum honlapján nemrég közzétették a havilap mintegy 10 ezer darabos, digitalizált fotóarchívumát, amelyben jelentős részt tesznek ki a gépek, kémények, gyártósorok között dolgozó nőkről készült felvételek.

Az erőltetett iparosítás és a nők

A nők tömeges munkába állására valójában szükség volt az 1948-tól központilag meghatározott tervgazdálkodás célkitűzéseinek teljesítésére. Nagyipari központokat építettek ki országszerte, amitől gazdasági fejlődést, a kommunizmus bázisának megerősítését remélték. Az agrármunkások és a nők ipar felé irányításának köszönhetően az iparban dolgozók évi gyarapodása elérte az 5,5 százalékot. A gyárak vidékről a városokba vonzották a lakosságot, ez magával hozta a tömbháznegyedek épülését, a városkép átalakulását és az erdélyi városokban az etnikai arányok megváltozását is.

A sikeres iparosítás ellenére a politikai szempontok szerint irányított tervgazdaság válságba került, az állam felhalmozódott külföldi adósságainak erőltetett visszafizetése miatt a 80-as években már nyoma sem volt annak a jobb életnek, amit az 50-es évektől ígért a propaganda a gyárba szegődő nőknek.

A dolgozó nők az 1950-es évek elején még a kezeslábasba vagy nadrágba és feltűrt ujjú ingbe öltözött traktorista- és bányászlányokat jelentették, akik vonzónak találják a korábban férfiasnak számító munkákat. A sematikus, idealizált történetek mellett a Dolgozó Nő ‘50-es években megjelent cikkeiben felmerül az a sokkal valószínűbb forgatókönyv is, hogy a munkavállalás jövedelemkiegészítést és társadalmi presztízst jelentett a szegényparaszti családból származó lányok számára, derül ki Sütő-Egeressy Zsuzsa elemzéséből. Ő mutatja ki azt is, hogy a folyóiratban hogyan váltja fel a nehézipari munkás képét a hagyományosan nőiesebb területen, például a textil- és bőriparban dolgozó vagy értelmiségi munkát végző nők képe, illetve, hogy az új nőideál jellemzésekor hogyan kerülnek előtérbe az olyan, hagyományosan nőiesnek tekintett tulajdonságok, mint a jóság, alkalmazkodókészség, pontosság. Ezt a ‘70-es évek cikkeiben is megtaláljuk:..


„AZ EGYHÁZ A HÁZASSÁG ELŐTTI SZEXEN AGGÓDIK, SZERINTEM MEG A HÁZASSÁGKÖTÉS UTÁNIN KELLENE, MERT AZ LASSAN NINCS”

24.HU
Szerzők: BESENYEI BALÁZS, VARGA JENNIFER
2023.01.14.


Miért csökken a szexuális vágy a házasodást követően? Egyáltalán: ki házasodik manapság? És ha házasodik is, nyer azzal valamit? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Tóth Mihállyal, az Ökumenikus Egyház vezető lelkészével, aki nemrég Úristen, házasodunk! címmel könyvet írt a témában. A szexről szóló diskurzus természetesen a könyv közepére került, hiszen ahogy a lelkész mondja: a férfiak középen kinyitják és ott a szex. Interjú...

A 2023-AS ÉV AUTÓJA ÉS A VISSZAHÍVÁSOK KIRÁLYA - TC HÍRADÓ 2023/01/13 [54.]

TOTALCAR.HU
Szerző: BAZSÓ GÁBOR (KAROTTA)
2023.01.13.



Itt a talibán szupersportautója, a visszahívások királya 2022-ben a ..., itt az első villany Suzuki, ezek az év legbiztonságosabb autói, a Hyundai leszámol a párhuzamos parkolással, újra van Wankel-motoros Mazda, a 2022-es év autója pedig… 

00:00 Intro 00:55 Tálib szupersportautó 03:45 Visszahívás toplista 2022 09:05 Az első elektromos Suzuki 10:23 Euro NCAP toplista 2022 14:44 Helyben forgó Hyundai 16:52 Újra Wankel-motoros Mazda 20:45 Év autója 2022 24:39 Egyre olcsóbb Teslák 31:45 A nappali menetfény nem világít hátul 33:07 Komment szekció 38:55 "időjárás" fűthető biztonsági öv 41:12 A csávó, aki nem adta az autóját - outro

HEGYI IVÁN: A FUTBALL HATALMA

NÉPSZAVA
Szerző: HEGYI IVÁN
2023.01.14.


Richarlison fejelget, mintha a Copacabanán lenne, pedig a világbajnokságon van, majd továbbít, Marquinhos elengedi a labdát, Thiago Silva azonnal visszajátssza azt Richarlisonnak, aki a jobb sarokba gurít...


De nem ez a legszebb benne. A labdarúgás már régóta nem a finom cselekkel, a flippergépekre emlékeztető passzjátékkal, a parádés gólokkal kápráztat el leginkább, hanem azzal: milyen kivételes hatással van az emberiségre. A földkerekség legnagyobb szenvedélye. Rendezhetik a világbajnokságot decemberben, kezdhetik a mérkőzéseket akár délelőtt tizenegykor is, teljesen mindegy, a nézettségi adatok páratlanok. A futballnak, amelyet jó ideje konzekvensen több mint sportágnak nevezek, nem csupán a sportban, semmiben sem akad vetélytársa.

Szoktam mondani, csak a világháború mozgat meg annyi embert, mint a labdarúgás. De nincs rá szó, mennyivel jobb a futball, mint a háború!

S hogy miért épp a labdarúgás lett az utolérhetetlen unikum? Krausz Tamás történész szerint azért, mert bárkik, bárhol, bármilyen szinten játszhatták, elég volt két kabátot letenni kapunak, és már mehetett a meccs, amelyet a résztvevők akkor is élvezhettek, ha különösebb kvalitásról nem árulkodott a mozgásuk. Ráadásul egyszerre sokan labdázhattak a pályán: huszonkét ember, az már nem elhanyagolható csoport. S mert ekkora társaság eleve önszerveződést kívánt, akár két utca találkozójának is komoly tétje lehetett. Egyszerű és nagyszerű, pofon és plafon.

Krausznak pedig mélységesen igaza lehet, mert hallgatva őt eszembe ötlött, hogy volt egy osztálytársam, aki nem tudott rendesen járni, az egyik lába tönkrement szegénynek. Az iskolaudvaron, ahol négyen-négyen játszottunk, mert többen nem fértünk el, mindig őt állítottam a térdmagasságú kiskapu elé, ezzel földön túli örömöt szereztem neki rendszeresen; hát még, ha nyertünk is.

A hőskorban, a tizenkilencedik század derekán a football angol úri gyerekek sportja volt, azaz nem nyomornegyedek lenézett nincstelenjei körében hódított.

Ám tömegessé akkor kezdett válni, amikor a társadalmi ranglétra alján lévők felfedezték. Ezért hívták aztán a labdarúgást „a szegények színházának”. Pedig legföljebb részben volt az. Egyfelől, mert abban a tekintetben bizonyosan mindenkit magával ragadott, hogy nézőként valamennyi réteg képviselőit érintette; másfelől, mert a mecénások, akik nagyon hamar ráéreztek, hogy ez micsoda trouvaille, sok mindennek voltak nevezhetők, csak csóróknak nem...

„JÓL KERESŐ FÉRJEK TARTJÁK EL A MAGYAR OKTATÁST”

444.HU
Szerző: SZUROVECZ ILLÉS
2023.01.15.


- Gábor Judit, a XI. kerületi Bethlen Gábor Általános Iskola és Gimnázium magyar-történelem szakos tanára az egész tavalyi évet végigtiltakozta.

- Bízott a változásban, erőt merített bátor kollégáiból, de év végére elfogyott az energiája, és felmondott.

- Az volt számára az utolsó csepp, amikor Pintér Sándor meghívott több száz tanárt, hogy megdorgálja őket, mint a rossz gyerekeket.

- Decemberben két és fél hétig nem tartotta meg az óráit, többet mulasztott, mint mások, akiket kirúgtak. Mégsem kapott figyelmeztetést, és részben pont ebből a bizonytalan, megfélemlítő légkörből lett elege.

Tizenhét évet töltött a pályán, majd decemberben felmondott. Mit érzett? Szorongást, görcsösséget, vagy pont ellenkezőleg, felszabadulást?

Amíg nem döntöttem el, hogy felmondok, addig szorongató és görcsös volt, utána bizonyos szempontból megkönnyebbülés.

Tavaly január elején, amikor elkezdtük a figyelmeztető sztrájkot, tényleg azt gondoltam, hátha lesz erre pozitív válasz, de inkább arculcsapást kaptunk, számomra ezért jelentett löketet a Pintér-beszéd. Addig nagyon sokat gondolkoztam, felmondjak-e, maradjak-e a tanév végéig, mert tanárként nagyon nehéz döntés év közben felállni. Nekem is van végzős osztályom, akiknek nehéz azt mondani, hogy nem nálam fognak érettségizni, miközben két és fél évig én készítettem fel őket. De azt gondolom, most ez a helyes, a vállalható út.

A december 16-i Pintér-féle gyűlés volt az utolsó csepp?

Igen, amikor utána hétfőn beadtam a felmondásomat, az már megkönnyebbülés volt...

AZ EURÓPAI FORRÁSOKRÓL

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: BALÁZS PÉTER
2023.01.13.


...
Orbán „lehetetlen háromszöge”

A hazai hatalom mindenáron való megtartása Orbán „lehetetlen háromszögének” első csúcsa. Az a szűk érdekcsoport, amely egy politikai kulisszákból fölépített rendszerben, pártok nevét viselő koalíció égisze alatt elfoglalta az államot, a hatalomhoz való ragaszkodás kényszerétől hajtva mindinkább a jobbszélre sodródott. A Fidesz a szavazatok relatív többségéből a trükkös választási törvény áttételein keresztül parlamenti kétharmadot szerzett, ám ezt kormányzati sikerek felmutatása, a jövőt illetően pedig valódi értékek vállalása és célok kitűzése nélkül érte el. Helyette a zsigeri identitáselemekre építő demagógiával jutott népszerűséghez. Ennek origója az állampolgárok közül a „magyar” nemzeti önazonosságra szűkített identitás, amibe eleve bele van kódolva a cigányellenes, antiszemita stb. kirekesztés üzenete. Erre a körülhatárolásra erősít rá mindenféle külső jövevénnyel szemben a „fehér”, „keresztény” jelleg hangsúlyozása. Végül mintegy biztonsági övként használható a nemi identitások redukálása a heteroszexuális párkapcsolatokra, elutasítva és megbélyegezve a liberális-világösszeesküvést sejtető, titokzatos LMBTQ betűkkel jelölt másságot.

A háromszög második csúcsát azok a külső források képezik, amelyek a szűkös hazai közpénzeket kiegészítik, és a rendszer életben tartásához múlhatatlanul szükségesek. A hatalom belső támasza a fegyveres testületeken és az államapparátuson túl a közpénzeken felhizlalt oligarchia, ez elsősorban családtagokból és lojális barátokból áll, akik több mint egy évtized alatt hihetetlen vagyonokat halmoztak fel. A vazallusok következő rétegeit a földbérletekkel – és általuk EU-támogatásokkal – helyzetbe hozott „fő- és középnemesek”, azután a nemzeti dohányboltokat és helyi hatalmi pozíciókat birtokló „kisnemesek” alkotják. Az egész hierarchiát a brüsszeli bőségszaru táplálja, itt válik a trilemma nemzetközi méretűvé. Az uniós pénzforrások a kormányzás mezzo-szférájában, az integrációs rendszer belső politikájában érhetők el, amely elválik a klasszikus külpolitikától, és a hazai kormányzás közvetlen kiegészítője. A mögötte magasodó európai feltételrendszer azonban igen kényelmetlennek mutatkozott Orbán számára a kívánatos hazai viszonyok szempontjából, ezért a pénzt le kellett választani a hozzá tartozó feltételrendszerről. Ezt a dilemmát az Orbán-rendszer egy permanens konfliktus árán még tudta kezelni: az uniós forrásokat a saját jogos járandóságának minősítette és a maga szempontjai szerint osztogatta, miközben kezdettől fogva szembeszállt az EU normáival és értékrendjével. Az udvarias és körülményes, nyugat-európai stílusú (kötelezettségszegési, majd a 7. cikk szerinti) uniós eljárásokat a hétpróbás miniszterelnök a „pávatánc” elegánsnak tűnő lépéseivel kicselezte, valójában az „itt a piros, hol a piros” klasszikus és pofonegyszerű fogásait alkalmazta. Mindeközben egyfolytában gúnyolta, szidalmazta vagy vádolta – nem közvetlenül az Európai Uniót, hanem – „Brüsszelt”, ezt a rejtelmes birodalmi központot, amely az igájába akarja hajtani a magyar nemzetet, de a kormány keményen ellenáll és magasra emeli a (pénzen vett ökumenikus áldással is megerősített) „nemzeti érdek” díszes lobogóját.

Ezen a ponton körvonalazódik a trilemma harmadik csúcsa: a külpolitikai stratégia. Természetes lenne, hogy ennek súlypontja a saját szövetségi rendszerünkön belül helyezkedjék el, ám az észak-atlanti védelmi és gazdasági-politikai közösség országai egyre élesebben bírálták az Orbán-rendszer gyakorlatát, sőt idővel el is húzódtak tőle, ritkultak a kölcsönös látogatások, fellazultak a korábbi stratégiai és bizalmi kapcsolatok, nemcsak a legnagyobb partnerrel, Németországgal, hanem az Orbán mellett a többieken túl egy darabig kitartó visegrádi országokkal is. Ezért olyan külső támogatók után kellett nézni, akikkel másfajta ideológia alapján építhető a kapcsolat. Így született meg a kemény, diktatórikus politikai vezetést magasztaló, a Fareed Zakariától kölcsönzött jelzővel forgalomba hozott „illiberális” gondolat. Az éles külpolitikai fordulatot Orbán a sorozatban második országos választási győzelmét követően, 2014-ben hajtotta végre. Az „illiberális” jelszó tusnádfürdői meghirdetése egybeesett a külügyminisztérium totális átszervezésével, majd „külgazdasági- és külügyminisztériummá” alakításával, miközben a külpolitikát közvetlenül a kormányfő vette kézbe.

Az „illiberalizmus” jegyében bontakozott ki Orbán valódi nemzetközi cinkosainak köre, amely a világ összes antidemokratikus rezsimje és politikusa számára nyitva áll. Helyet kapott benne mindenekelőtt Putyin, azután Erdog˘an, Trump, Bolsonaro, Dutertre és társaik. A miniszterelnök ebben a társaságban és kizárólag bajkeverőként vált „világpolitikai tényezővé”...



TELJESEN NORMÁLIS, HOGY NEM A GYENGÜLŐ FORINTBAN KÖTIK AZ ÜZLETEKET

HÍRKLIKK
Szerző: NVZS
2023.01.15.


Ha van egy értékálló, elfogadott pénz, és azzal szemben egy hullámzó, de inkább gyengülő trendben mozgó valuta, akkor teljesen normális, hogy a komolyabb üzletek, főleg a hosszabb távúak számára az előbbit használják. Ezt mondta a Hírklikknek Bod Péter Ákos, aki azonban új jelenségnek tartja, hogy immár a kiskereskedelemben is szaporodik az euróhasználat Magyarországon, a munkabért is mind gyakrabban euróban határozzák meg, ám a számára legmegdöbbentőbb módon, az állam is arra buzdítja a cégeket, hogy euróban fizessék az adóikat. „Ha ezt végiggondolja a boltostól a pénzügyminiszterig bárki is, akkor arra jut, hogy egy ’euronizált’ gazdaságban az euró bevezetése lenne a logikus lépés” – mondta a korábbi jegybankelnök, hozzátéve, hogy erre azonban nincs politikai szándék, s a feltételek teljesítésétől is nagyon messze vagyunk.


Időről-időre felbukkan a téma/vita a magyar közéletben arról, kell(ene)-e törekedni arra, hogy Magyarország is csatlakozzon az euróövezethez. A napokban az irányította ismét a figyelmet a kérdésre, hogy az EU-hoz hazánknál jóval később csatlakozott Horvátország az idén január elsejétől bevezette az eurót. Minden bizonnyal emiatt is vette elő a témát az RTL Híradója, amely egyik riportjában a többi között az ingatlanpiacról és a szépségiparból hozott példákkal alátámasztva mutatta be, hogy egyre többször kerül az „árcédulára” eurós ár, akár az értékesítésre, akár a bérbeadásra meghirdetett ingatlanok, de akár egy kozmetikai szalon szolgáltatásainak esetében is.

A kormánynak ez nemigen lehet ellenére, már csak azért sem, mert tavaly nyáron életbe léptette a társasági adó devizában történő megfizetéséről szóló 298/2022. (VIII. 9.) kormányrendeletet. Ez lehetővé tette, hogy a cégek nemcsak forintban, hanem euróban és dollárban is megfizethetik a társasági adót...

KI A STRICI?

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2023.01.15.


Mint azt tudjuk mindannyian, a Fidesz-falka hetek óta bömböli Brüsszel korruptságát, mert a nagy tömegben ott is akadt pár észér, akiket annak rendje és módja szerint bilincsben el is vittek más helyekre. Varga igazságügyis is csűrdöngölt nagy, megkönnyebbülő felsóhajtásában, hogy na, ugye, a hóhért akasztják, míg pedig ő és decens csapata – a bűnben feredőzők, de ezt csak én teszem hozzá nagy elvetemültségemben – pedig vígan fütyörésznek a világ összes virágos rétjein. De nem is ez, hanem az általánosítás, amely szerint a néhány korrupt alak bűnét lepelként borítják mintegy az egész távoli Brüsszelre, levonva a maguk következtetését, miszerint az a város a fertő maga.

Hogy ott mindenki lop, csal, hazudik. Ergo, azok csak ne nagyon jártassák a szájukat, ne oktassák ki őket úgymond erkölcsökről és jogról. Tehát, az egyesből általánosítanak, miszerint, amely halmazban egy büdös elem van, akkor már az egész is szaglik. Az ilyen irányított következtetés azonban vissza is üthet, ha az ember nem imádkozásra és árstopos cukor utáni kajtatásra használja a fejét, mert egyből mondhatja cukkolódva: Völner. De ennél most sokkal jobb hal akadt a horgunkra. Megjegyzendő azonban elöljáróban, hogy amit mindezek után előadunk, az sem felel meg a logika, józan ész és a jó ízlés követelményeinek, csak követjük a fentebb vázolt Fidesz-logikát. Mégpedig azért, hogy jót röhögjünk.

Így tessenek fogadni a sztorit, hogy sírva csapkodják majd a térdüket zokogva, miközben röhögnek, és máris előttünk áll a groteszk, ahogyan Örkény a lába között hátratekintve nézte a vidám temetést. Tudjuk, hogy a köztelevízió minálunk pártintézmény, ahol kizárólag a Fidesz legelvetemültebb katonái dolgozhatnak. Kimondatlan felvételi követelmény ez, s ha még párttagkönyv is lapul abban a farzsebben, tán még jobb. Ilyképp adódik a következtetés – lásd az előadottakat -, hogy a köztévé dolgozója a Fidesz maga. Moráljában, habitusában és észbéli dolgaiban annak a halmaznak a tagja, ilyképp, mint láttuk, ezek szerint, ha a ő büdös, akkor Orbán is az. Jelezzük a kétkedőknek, hogy ilyen az, amikor a fagylalt visszanyal.

De ne feszítsük tovább a húrt, a hír annyi, hogy a köztévé egyik dolgozója – és az már csak hab a tortán, hogy a bűnügyi műsor riportere – bordélyhálózatot tartott fenn, ezért őt letartóztatták a rend éber őrei. Bizonyára ismerik a sztorit, ezért nem untatnék a részletekkel, hogy látni tudjuk a nagy egészet, ami a NER maga, ha már halmazokról és szagokról meséltünk, mint a világ szervező elvei, amelyben élnünk adatik. A prostik futtatása maffiatevékenység, az egyik iparág. Így a vonalas következtetést fenntartva is igaza lehet, illetve van Magyar Bálintnak akkor, amikor a Fideszt bűnszervezetnek, államát pedig maffiaállamnak nevezi, de ne hamarkodjuk el ennyire a dolgokat, van még hátra más is...