2022. október 1., szombat

LENGYEL LÁSZLÓ: RÉMÜLET ÉS REMÉNY KÖZÖTT - A MEGÉLHETÉSI VÁLSÁG A POPULISTA POLITIKAI ERŐKNEK KEDVEZ

NÉPSZAVA
Szerző: LENGYEL LÁSZLÓ
2022.10.01.


Rémület és remény kéz a kézben járnak. Rémület a világjárványtól, a háborútól, az inflációtól. Remény, hogy egy értelmileg hiteles, kormányzóképes, hozzáértő politikus/szakértő megtalálja az észszerű és követhető kiutat a válságból. Remény, hogy egy érzelmileg hiteles, bizalomgerjesztő, szív-közeli politikus/mindennapi ember elhozza a változást.


A megélhetési válság a populista politikai erőknek kedvez. Válság idején igazán fontos az érzelmi hitelesség, amikor egy politikusról elhiszik, hogy átérzi a kisemberek gondját s baját, helyettük megfogalmazza sérelmeiket, érzelmeiket és indulataikat, meg akarja, tudja védeni őket, az érzéketlen és velük ellenséges, gőgös és lenéző elitekkel szemben. Ha pedig a megélhetési gond mellé a nemzeti, faji, vallási, nemi indulatokat is oda tudják állítani – hogy az inflációról az európai szankciók, a romló közállapotokról a színes bőrű menekültek, a káoszról az erkölcstelen és istentelen homoszexuálisok és a szabados, élettagadó nők, Washington és Brüsszel tehetnek –, akkor a hatás megsokszorozódik. Ez hozta fel a svéd demokratákat és Giorgia Melonit, ez tartja életben Trump és Netanjahu reményeit. Igaz, ők valamennyien ellenzékiek, akik most másznak, vagy másznának fel újra a hatalom lépcsőin. A hatalmon lévő populisták, Bolsonarótól Erdoğanig, Kaczyńskitől…, és itt meg kell állnom. Vajon ide írhatom-e Orbán Viktor nevét?
...

TÖBBET DRÁGULT IDÉN 19 ÉLELMISZER, MINT AZ ELŐZŐ 20 ÉVBEN ÖSSZESEN

G7.HU
Szerző: JANDÓ ZOLTÁN
2022.10.01.


A magyar lakosság jelentős része olyan áremelkedéssel szembesül az elmúlt hónapokban az üzletekben, amilyennel élete során még soha. A hivatalos inflációs adat utoljára 1998 tavaszán volt magasabb az idén augusztusinál, az élelmiszerárak pedig ennél is régebben, 1995 nyarán emelkedtek legutóbb a jelenleginél is gyorsabban.

Húsz év alatt nem drágultak ennyit

A 30 százalék feletti élelmiszerinfláció önmagában is döbbenetesen magas, ám természetesen nem minden terméket érint ugyanolyan mértékben. Bár ebben a körben – a hatósági áras termékeken kívül – 10 százalék alatti drágulást nagyítóval kell keresni*, az eltérések így is nagyon jelentősek. Miközben a zöldség-gyümölcs osztályon a tavalyinál jellemzően 10-30 százalékkal magasabb árakat láthatunk, addig

a tejtermékeknél a hivatalos adatok szerint is inkább 50-60, míg a péksüteményeknél nem ritkán 70-80 százalékos a drágulás.

Minden bizonnyal pont ez az, ami a leginkább erősíti a lakosság magas inflációérzetét: a legnagyobb mértékben olyan alapvető élelmiszerek drágultak, amelyeket napi rendszerességgel veszünk. Ezt az érzést pedig egész biztosan erősíti, hogy ezek között számos olyan termék is van, amely hosszú évek, sőt évtizedek alatt nem drágult annyit, mint most az előző néhány hónapban.

A statisztikai hivatal adatai alapján azt vizsgáltuk meg, hogy vannak-e olyan termékek, amelyek ára az idén, illetve az augusztusig tartó 12 hónapban többet emelkedett, mint az előző két évtizedben összesen. A lenti ábrán is látható eredmény pedig az lett, hogy egészen megdöbbentően sok ilyen árucikk szerepel a KSH listáján...

MEG FOGUNK DÖGLENI HAMAROSAN

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2022.10.01.


Ott, ahol az ország első embere szerint ő azért ársapkázott, mert bevezették a szankciókat, holott ott áll mindenütt feketén-fehéren ennek a fordított sorrendje, olyan nagyon sok mindenről nem kell beszélni.

Túl vagyunk már azon a dilemmán, hogy Orbán hazudik vagy hülye, gonosz vagy beteg – egy dolog bizonyos a zűrzavarban: létezése árt azt országnak, mégpedig nagyon. Mindez pedig azért kétségbeejtő, mert leváltani őt nem lehet, választáson legyőzni sem, Orbán addig uralkodik, ameddig csak akar, s nézvést, hogy 2060-ig tervez, nem is olyan ördögtől való. Illetve éppen attól.

Annyi minden történt csak ezen a pénteken, amit magunk mögött hagytunk, hogy nem győzzük kiválasztani közülük, melyik okozza leginkább a vesztünket. Orbán, bár vérlázító dolgokat mondott, amiben az igazságnak már a nyomai sem lelhetők fel, még csak apró cafatok sem, eljutott odáig, hogy tényleg nem nézzük (hallgatjuk) amit mond, de most már azt sem, amit csinál. Előttünk pusztul el az ország, hullik atomjaira, kiveszik belőle minden, ami miatt benne emberként élni érdemes volt – ha volt egyáltalán -, mostantól vegetációs üzemmódba kapcsol minden, a fények kihunynak.

Az állam csődöt mondott, nem képes ellátni a feladatát, az adókat beszedi, de semmit nem működtet belőle az állampolgárok javára – és még csak el sem számol vele. Gulyás miniszter szerint a kivetett extraprofitadóból vesszük az orosz olajat és gázt, ezt a saját szájával mondta, és senki nem kérdezte meg tőle, hogy akkor mi van a honvédelmi és rezsivédelmi alappal, amivel indokolva ezeket kivetették. Az Európai Unió tegnap arról határozott, hogy az energiacégektől elszedi a nyereségük egy részét, és azt a rászoruló lakosságnak és cégeknek adja, hogy ne dögöljenek meg.

Szijjártó reflektált erre.

Tudatta a kormánypárti újságok alkalmazottaival – mert mást oda meg nem hívtak -, hogy ez a döntés Magyarországra intézkedési kényszert nem ró, mert mi már elszedjük ezt a pénzt extraprofitadóval (nem igaz), de ha Gulyás szerint ebből vesszük az orosz gázt és olajat, akkor nem jut el a rászorulókhoz. Igaz, Európával ellentétben, ami földrész most valami Robin Hoodként igyekszik funkcionálni nagyon helyesen, a Szijjártó által előadottak alapján mi továbbra is Döbrögi-üzemmódban működünk, sőt, sunnyogva és titkosan, hogy azt csinálhassanak, amit csak akarnak.

Teljes a titoktartás arról, mennyiért kapunk olajat és gázt, összevissza beszédek és maszatolások vannak, amiknek a vége az, hogy annyiért adják az energiát Magyarországon, amennyiért nem szégyellik, amire utalnak azok a hírek, hogy egyes városok, cégek a régi ár huszonötszörösére kaptak először ajánlatot, amit aztán lealkudtak tízszeresre. Ezt sem tudják kifizetni, de ez mutatja, milyen elképesztő állapotok uralkodnak az országban, amikor arról beszélünk, hogy atomjaira hullik, erről is szólunk azzal a tudattal, hogy a zavarosban rohadt jó halászni, erre való – sok más mellett – a veszélyhelyzeti kormányzás.

Visszatérve Orbánra, aki tegnap visszajutva a saját kályhájához odáig ment, hogy a szankciók szabadították el a magyar inflációt (nem), az elszabaduló árakból pedig ismét csak Soros György jutott milliárdokhoz. Én magam ugyan megengedő vagyok Orbán hülyeségével szemben, de az ilyesmi nagy valószínűséggel már az őrület jele. Mint ahogyan az is – bár az eredője világos -, hogy ugyan leállítják az országot pénzhiány miatt, de nemzeti konzultációra jut tízmilliárd, de már nem csak azért, hogy megismerjék az emberek véleményét (nem), hanem, mert ezzel szűnne meg az energiaválság. (???)

Elképesztő amit a manus előadott, de tényleg érdektelen, mert hamarosan meg fogunk dögleni.

Kitetszik, hogy kormányunknak halovány fingja nincsen arról, hogy másszon ki abból a szarból, ahová juttatta magát, csak bűnbakokat keres, akikkel takarózni tud. Kiderült továbbá, hogy esze ágában sincs mentőövet dobni a rászorultaknak – cég vagy egyén egyre megy. Az is, hogy gondolkodásában még mindig előrébb valók az orosz érdekek, mint a magyar embereké, és ennek a kombinációjából más egyéb nem fakadhat, mint az, hogy országunknak záros határidőn belül vége lesz. Vagy így, vagy úgy, de mindenképp.

TANÍTANÉK: ELJÖTT A PILLANAT, HOGY ELDÖNTSÜK, MEGIJEDÜNK VAGY MÉG TÖBBEN TILTAKOZUNK

HÍRKLIKK
Szerző: MILLEI ILONA
2022.10.01.


Pont azután jött a hír, hogy 2022. szeptember 30-án rendkívüli felmentéssel kirúgták a Kölcsey gimnázium több tanárát, miután elolvastam kollégám, Föld S. Péter írását a Kurír bezárásáról, ami szintén szeptember 30-án történt, igaz, még 1998-ban. Ott is együtt dolgoztunk, de nem ez a lényeg.


Bár az újság bezárása 24 éve történt, a mai napig emlékszem arra a gyomorszorító, döbbent csendre, amely a hírt közlő mameluk bejelentését követte. Az újság megszűntetése mindannyiunkat úgy ért, mint derült égből a villámcsapás. Hogy mi volt a bűnünk, a mai napig nem tudjuk. (Az ugyanis a kormányszolga mameluk szavaiból se derült ki.) Csak azzal szembesültünk hirtelen, hogy a kormányváltás után, a Fidesz hatalomra kerülésével vége lett a szólásszabadságnak, az igaz szónak, az objektív tájékoztatásnak. Csak álltunk a számítógépek előtt, a már majdnem kész másnapi újság kéziratai felett, aztán ki-ki vérmérséklete szerint zokogni, vagy káromkodni kezdett. Emlékszem, nekem úgy hullott a könnyem, mint a záporeső. Egy idő után persze elkezdtek jönni a telefonok a „városból” tényleg, igaz-e a hír? Voltak, akik sajnálkoztak, bíztattak bennünket, és persze jöttek ellenkező hangvételűek is. Az utóbbiak főleg azoktól, akiknek így, vagy úgy elkaptuk a grabancát, akikről lerántottuk a leplet, és akik nagyon is kárörvendve fogadták az újság megszűntét. Az egyik jobboldali párt ügyvédje, aki annak ellenére, hogy a sírástól nem tudtam beszélni, és ezért újra és újra letettem a telefont, képes volt háromszor is visszahívni, hogy közölje: „megérdemeltétek, liberális szemetek!” (Akkor a libernyák kifejezés még nem volt használatban.)

Ezért nagyon is át tudtam ma érezni, mi játszódhatott le a kirúgott, órára igyekvő, órát tartó, vagy az iskolában benn sem levő, de a kirúgásukról értesült pedagógusokban. Biztos, hogy a döbbenettől az elkeseredésen át a dacig és a dühig sok minden megfordult az ő lelkükben is.

Hogy a „jóságos állam bácsi”, a belügyminiszter figyelmeztette őket, ha többször részt vesznek polgári engedetlenségben, annak következménye lesz, és ők mégis részt vettek? Miért is? Mert ragaszkodtak ahhoz, hogy a sztrájk alapjog, hogy elviselhetetlenné vált pedagógus és diák számára is az iskola világa. Hogyha ép és piacképes, naprakész ifjúságot akarunk a mai gyerekekből, ha egy szebb, boldogabb magyar jövőt akarunk, akkor véget kell vetni a túlterhelésnek, a pedagógushiánynak, a 12 éve, már indulásakor eleve elszabott helyzetnek, átideologizált oktatásnak.

A 444-nek még megüzente a Klebelsberg Központ, (KK) hogy „A Belügyminisztérium kezdetektől fogva nyilvánvalóvá tette, hogy miközben minden munkavállalónak joga van részt venni a jogszerű sztrájkban, a törvénytelen munkabeszüntetés nem támogatható. Minden olyan munkavállaló, aki korábban törvénytelen munkabeszüntetésben vett részt, írásbeli figyelmeztetést kapott. Azok esetében, akik jogszerűtlen cselekedetüket ennek ellenére azóta többször megismételték, a munkáltató élt a rendkívüli felmentés jogával.” Azóta néma csend. Bár jól ismerem a KK vezetőjét, hiszen mint szakszervezeti vezetővel 2010-től egészen addig többször is együtt tüntettünk az oktatásért, együtt vittük a molinót: „szabad ország, szabad oktatás!”, amíg egyszer csak hopp, a KK szakmai elnökhelyettese nem lett 2017-ben, majd az elnöke 2018-ban. Most hiába hívtam.

Ja, egyébként meg „állam bácsi” csak példát akart az engedetlenkedő tanárokkal statuálni? Persze. Megszüntetni, eltörölni, kuss! Ez az irányvonal. Ha nem ehhez tartod magad, akkor repülsz! Ezért is hallgat a pedagógusok nagy többsége. Ők majd maradnak a pályán. A kirúgottak még egy önmagukért való sikeres jogi kiállás után sem biztosan...




NEM KELLENE VÉGRE FORDÍTANI A DOLGON?

FACEBOOK
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2022.09.30.


Én is a Kölcseybe jártam, ott érettségiztem. A Kádár-rendszer kellős közepén a Kölcseyt az egyik legjobb és legliberálisabb középiskolaként jegyezték.
Sokat elárul, hogy ma, az Orbán-rezsim idején elsőként épp innen zavarják el azokat a tanárokat, akik kollégáik és saját jogaik érvényesítéséért lépnek fel.
Az elbocsátott tanárok munkanélkülivé lettek, a diákok tanárok nélkülivé váltak. Az Orbán-rezsim egyszerre tapossa és alázza meg létükben a tanárokat, azokat, akik a jövőt készítik elő és a diákokat, vagyis azokat, akik a jövőt jelenítik meg. A tanáraiktól megfosztott diákokat is mintha csak kirúgták volna, hiszen egzisztenciálisan őket is ellehetetlenítették: nemcsak a jelenben, hanem a jövő munkaerőpiacain is.
Tanárok, diákok kirúgva, egzisztenciálisan ellehetetlenítve, az oktatási rendszer miszlikre aprítva.
Tanárok kirúgva, diákok leradírozva, mintha nem is léteznének. Ám a szülőket még nem rúgták ki.
Nem kellene végre fordítani a dolgon, és a szülőknek és nagyszülőknek páros lábbal kirúgniuk a sötét francba a gyerekeikre, a gyerekeik tanáraira és az ország teljes jövőjére fittyet hányó gazembereket?

TANÁR ÚRTÓL CSAK TANULNI LEHET, NE MENJEN MESSZIRE AZ OKTATÁSTÓL!

HÍRKLIKK
Szerző: MILLEI ILONA
2022.10.01.


A Külső-Pesti Tankerületi Központ elbocsátotta a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnázium öt tanárát, amiért részt vettek a polgári engedetlenségben. A Facebookon rengeteg bejegyzés született erre reagálva. Kettő különösen figyelemre méltó.


A tények: a rendkívüli, azonnali hatályú felmentésről szóló dokumentumban az áll, hogy az érintett tanárok megszegték a „közalkalmazotti jogviszonyból eredő alapvető kötelezettségeket”, amikor polgári engedetlenségi akciókba kezdtek. „A pedagógusi munkakörben foglalkoztatottak esetében a munkavégzés megtagadása együtt jár a tanulók érdekeinek, jogainak veszélyeztetésével, különös tekintettel a (...) tankötelezettség teljesítésének korlátozására”.

A kirúgás hírére a diákok többszáz fős szolidaritási akciót szerveztek péntek estére.

Palya Tamás – az egyik kirúgott tanár – éjfél körül tehette fel a bejegyzését, amit szó szerint közlünk.

„Nem gondoltam volna, hogy az 52. születésnapom után tíz nappal véget ér a tanári pályafutásom. De véget ért.

Emlékszem, amikor 1993 nyarán – 23 évesen – először mentem a püspökladányi vasútállomástól a gimnáziumig, akkor az merült fel bennem: vajon kell-e még itt jönnöm? Kellett. 24 évig dolgoztam ott, voltam osztályfőnök, diákönkormányzatot segítő tanár, iskolarádió felelőse, tanítottam matekot, kémiát, analitikát, ott voltam, amikor elindult a környezetvédelmi képzés, én tervezhettem meg a labort. Aztán 2014-ben odaküldtek egy igazgatót a Fidesz frakcióból. Szörnyű évek jöttek és 2017-ig tartott, mire felismertem: itt nekem nincs jövőm. Közben azért voltak tanítványaim, akik országos versenyeredményeket értek el az Irinyi, Curie, Kökél és OKTV versenyeken. És nagyon sok diákot segítettem hozzá a sikeres emelt szintű érettségihez. Azt gondolom, hogy a kollégáim megbecsültek, hiszen többször választottak meg a közalkalmazotti tanács tagjává.

2017-ben teljesen véletlenül választottam a budapesti Kölcsey Gimnáziumot, ami azzal járt, hogy Püspökladányban feladtunk mindent, újra kezdtük az életünket. Nagyon szerettem a Kölcseyben tanítani. Furcsa, hogy ez a mondat már múlt időben van. Itt is voltak sikereim: Irinyi, Kökél, OKTV. De nagyon büszke voltam arra, hogy olyanok is szerették az óráimat, akik nem rajongtak a kémiáért. És aztán beleálltam olyan akciókba, amik miatt ma is tükörbe tudok nézni. És nekem ez nagyon fontos!

Aztán ma megérkezett az elbocsátó szép üzenet, amit személyesen kaptam meg a tankerület vezetőjétől, akinek inkább le sem írom a nevét, mert számomra ő egy erkölcsi hulla. Mindezt úgy, hogy éppen kezdtem volna a. harodik órámat. Ezután visszamentem az órámra és közöltem a gyerekekkel, hogy kirúgtak. Először azt hitték viccelek. De nem. Többük szemében könnyeket láttam. Aztán a kollégákkal beszélgettem. Aztán kimentem az osztályomhoz, ott már többen is zokogtak. Ez már nekem is sok volt, sírtam én is. Aztán egy másik osztály tagjai vettek körül a folyosón, ahol „csak” kémiát tanítottam és legnagyobb megdöbbenésemre többen zokogtak.

Annak ellenére, hogy kirúgtak és többé nem csinálhatom azt, amit legjobban szeretek, most inkább azt érzem, hogy milyen jó, hogy tanár lettem! Mert ezekért a pillanatokért megérte. Egész délután üzenetekre válaszoltam. Aztán pedig már a Partizán stúdiójából láttam, hogy mi van a Kölcsey előtt. Megdöbbentő és megható volt. És még most is, éjfél felé közeledve, jönnek az üzenetek. Köszönöm mindenkinek!

És nem érdekel sem Maruzsa Zoltán, sem Pintér Sándor, sem Marosi Beatrix (na, csak leírtam a nevét), ha attól jobb lesz a magyar közoktatás, hogy Palya Tamás már nem része ennek, akkor legyen úgy. Sok sikert hozzá!

Miattam pedig nem kell aggódni, már van állásajánlatom, nem fogok éhen halni.”...

MESE HABBAL – OROSZ ANNEXIÓS ÁLNÉPSZAVAZÁSOK UKRAJNÁBAN

VÁLASZ ONLINE
Szerző: OSW
2022.09.30.


Szeptember 23. és 27. között Ukrajna megszállt területein, illetve az Oroszországi Föderációban „népszavazásra” került sor az ún. Donyecki Népköztársaság (DNK; Donyeck megye), az ún. Luhanszki Népköztársaság (LNK; Luhanszk megye), illetve Zaporizzsja és Herszon megyék Oroszországhoz csatolásáról. Az orosz hatóságok által szeptember 28-án közzétett „eredmények” szerint a szavazásra jogosultak elsöprő többsége vett részt a szavazáson, s válaszolt igennel az annexiót firtató kérdésre. Ugyanezen a napon az el nem ismert államok bábkormányainak vezetői Moszkvába utaztak azzal a céllal, hogy véglegesítsék ezen államok Oroszországhoz történő csatolásáról szóló „megállapodásokat”. „Népszavazási” elemzés az OSW munkatársaitól.
 Fordította: Zeöld Zsombor.

[Ford. megjegyzés: az OSW az anyagot 2022. szeptember 28-án publikálta, még azelőtt, hogy Vlagyimir Putyin hivatalosan is elismerte volna az álnépszavazások eredményét. Az elemzés megállapításai azonban hosszabb távra szólnak.]

A szavazás Ukrajnában

Az álnépszavazásokat az ukrán erők katonai és diverzánstevékenységének kitett területeken az oroszok nem tudták biztosítani a helyi választókörök akadálytalan működését. Az álnépszavazások szavazókörös lebonyolítását a nagyobb városokban (Herszon, Bergyanszk vagy Mariupol) tudták megoldani – habár még itt is a mozgóurnákat részesítették előnyben. Sokszor ugyanazok az emberek több szavazatot is leadtak – ők a jelen nem lévők nevében is kénytelenek voltak szavazni. 

A „népszavazás” meséjét az a tény is igazolja, hogy a szervezők nem állítottak össze választói névjegyzéket vagy adatsort arról, hány lakos tartózkodik az ideiglenes megszállt területen. A megszálló hatóságok már a többnapos szavazás második napján kijelentették, hogy a „népszavazások” érvényesek – mivel azokon állítólag a „szavazásra jogosultak” több mint ötven százaléka vett részt, s biztosítottak arról is, hogy a szavazók többsége az Oroszországhoz való csatlakozás mellett van, s hogy az eredmény már eldőlt. Számos ukrán diverzánstámadást (robbanóanyaggal elkövetett robbantásokat a megszálló által elfoglalt objektumok környékén) jegyeztek fel.

Szavazás Oroszországban

A „népszavazások” meghamisítását egyszerűbbé tette, hogy Oroszországban és a megszállt Krímben több mint 600 szavazóhelyiséget nyitottak – ezekben a megszállt területek ideiglenesen „kitelepített” (valójában deportált) lakosai tudták leadni szavazataikat. A szavazásra a szavazóhelyiségekben és azokon kívül is sor került – utóbbira a szavazóbizottságok „kihelyezett ülései” keretében (ezekre formálisan a folyamat megkönnyítése miatt került sor). A korábban meghirdetett internetes távszavazásról viszont lemondtak. A hivatalos, ellenőrizhetetlen adatok szerint az Oroszországban megszervezett szavazókörökben az annexióra állítólag igennel szavazott:

  • Herszon megye esetében 32 135 fő (96,75 százalék);
  • Zaporizzsja megye esetében 38 762 fő (97,81 százalék);
  • Donyeck megye esetében 441 485 fő (98,69 százalék);
  • Luhanszk megyében pedig 394 250 (97,93 százalék).
Az orosz propaganda részletesen és kiterjedten tudósított az álnépszavazásokról, amely az egyik vezető téma volt a televízióban. Az eseményt úgy mutatták be, mint egy „történelmi igazságtétel” utolsó lépését, illetve a „kijevi náci rezsim” elnyomását megtapasztaló lakosság „hazatérését”. A tudósítás következetesen nem vonta kétségbe a (magától értetődőnek és kiszámíthatónak minősített) eredményeket – ezek, a bejelentések szerint, a gyors hozzácsatolást eredményezik Oroszországhoz...