2017. október 7., szombat

MIÉRT VESZNEK FEL A FIATALOK FELELŐTLENÜL HITELEKET?

IFL GAZDASÁG BLOG
Szerző: SZARVAS NORBERT
2017.10.06.


Honnantól számít pénzügyi döntéshozatali értelemben véve felnőtt embernek valaki? Miután elmúlt 18? 21? Leérettségizett? Már van munkája? Nagyon nehéz kérdés, aminek időpontját és mércéjét mindenki máshoz állítja be. Igazságot viszont lehetetlen tenni. A cikkben azokról a körülményekről beszélek, amik miatt kijelenthetjük, hogy egy fiatal felelőtlenül vett e fel hitelt vagy sem?

Következmények nélkül

A diákhitel talán a legprezentatívabb példája annak, amikor a fiatal felnőtt felelőtlen döntést hoz a pénzügyeiben. Már az igénylési metódus közben sem hárul elé semmilyen akadály, hiszen a diákhitelnek nincsen előfeltétele. Gyakorlatilag mindenféle jövedelemigazolás és egyéb dokumentum nélkül, az iskolapadból besétálva bárki megkaphatja azt a (maximalizált) összeget, amit szeretne.

Alapvetően igaz, hogy a fiatalok úgy élnek, mintha nem lenne holnap. Egy 18 éves nehezen hiszi el, hogy hamarosan betölti a 30-at és akár családot alapít. Az még számára nagyon távolinak tűnik és éppen ezért nem mérlegel. Mindig a következő megoldandó feladatot látja maga előtt. Ilyen feladat a tandíj vagy az, hogy hétvégén miből fizeti a bulit. Elvárhatjuk a fiatal felnőttektől a hosszútávú előrelátást, de merül fel a kérdés, hogy jogos e ez tőlünk?


Mama-hotel, mint szociális jóléti intézmény
Ahogyan a rendszerváltásig az állam a szociális háló szent védőburkában (ha minden kötél szakad) gyanútlanul elringatta a társadalmat, úgy kényszeríti bele a Mama-hotel saját lakóit az "otthoni, ha minden kötél szakad" szociális jóléti intézménybe. Ennek szellemében pedig jellemzően "tét nélkül" hoznak pénzügyi döntéseket a fiatal felnőttek, tudván, hogyha nagy a baj, akkor a Mama-hotel vissza nem térítendő mama-támogatásban részesít.

Ez újfent nagyon nehéz téma, hiszen a szülők azért dolgoznak, hogy a gyermeküknek könnyebb legyen. Viszont egyáltalán nem mindegy, hogyan kommunikálják feléjük egész gyermek és fiatalfelnőtt korban a család anyagi képességeit és magát az anyagi értelemben vett hátországot! Az biztos, hogyha nincs tét, akkor nincsen igazi veszítenivaló sem. Akkor pedig jogosan várjuk el tőlük a felelősségteljes döntést?...

A FILM, AMI AZ ARABOKAT ÉS A ZSIDÓKAT IS FELHÚZTA


KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: TÓTH CSABA TIBOR
2017.10.07.


Az idei torontói filmfesztiválon mutatták be Majszalún Hamud palesztin rendező filmjét, a Bar Bahar-t (angolul In between azaz Középen). Eddig elég nagyot szólt, bár sem tankok, sem kődobáló kisfiúk nincsenek benne. Egyetlenegy helyben készült arab film sem érdemelte még ki ugyanis, hogy Palesztinában külön fatwát, iszlám vallásos rendelkezést adjanak ki a megtekintése ellen, sőt 1948 óta ez az első fatwa lett Palesztinában. A három Tel-avivi arab lány a filmben ugyanis kosztümös büntetőjogász, leszbikus DJ, és a hidzsábot új lakótársai hatására eldobó falusi lány. A többségi zsidó társadalom megvetésével, kritikájával a film Izraelben váltott ki dühöt, a Tel-avivi arabok szabados, szekuláris életmódjának bemutatása pedig a fal muszlim oldalán okozott felháborodott jeleneteket, kivonulásokat váltott ki a mozikban, Izraelben pedig a filmben bemutatott zsidó rasszizmus miatt fújnak az alkotóra. Hogy sikerülhetett ennyire a társadalom elevenébe vágni?

Szex és Tel-Aviv

Talán a titok nyitja a rendező, Hamud személyes tapasztalata, amely az évtizedes konfliktus szinte sohasem emlegetett vakfoltján helyezhető el. Majszalún Hamud ugyanis palesztin kommunista szülők leányaként, Budapesten született, és Izrael határai között, a vallásosan muszlim galileai Umm-al-Fam arab faluban nőtt fel. Ennek a falunak a vezetője tiltotta be a közösségnek a filmet először.

Majszalún szerint a tiltó fatwa bizonyos szinten érthető volt. “A palesztin mozi még gyerekcipőben jár, így a műfajok között sem tudnak sokan különbséget tenni”- nyilatkozta a botrányról a rendező a BBC-nek - “Nagyon sokan azt hitték, hogy amit látnak az dokumentumfilm, a valóság, nem pedig fikció.”

Ez a film pedig olyan világgal szembesítheti a kemény elnyomásban és szigorúan konzervatív családokban élő palesztinokat, amellyel eddig keveset találkozhattak. Izrael Állam megalakulása után, 1948-tól a zsidó milicisták erőszakosan űzték ki az arabokat régi lakóhelyükről, és a véres háborúk, palesztin terrormerényletek és izraeli katonai csapások sorozata végül teljesen elszakította egymástól Palesztina arab- és zsidólakta részét. Maradt azonban a mai Izrael területén is mintegy 20 százaléknyi (több mint 1,6 millió) arab, izraeli állampolgárságú kisebbségi is. Közülük százezrek, főleg fiatalok a mai, gyors iramban modernizálódó izraeli nagyvárosok gettóiba vándoroltak munkáért, elhagyva még létező falvaikat...

MIÉRT AKARSZ A LEGJOBB LENNI A JÓK KÖZÖTT?

24.HU - POSZT ITT
Szerző: GYARMATI ANDREA
2017.10.07.


Ha egy dolog ér valamit ebben az életben, azt sosem könnyű megcsinálni.

Nem tudom, te hogy vagy vele, én néha elakadok. Összességében jól működik az életem,
sok jó lapot kaptam a sorstól, amit igyekszem megbecsülni, nem nyávogni, és főleg nem nekikeseredni.

Jobbára sikerül is, de nem mindig.

Nos, írom a jövő heti cikket. Ez általában flottul megy. Van egy füzetem, amibe hét közben beleírom a napi ötletbetöréseimet. Téma akad nem kevés a múltból, a jelen is tele mesélnivalókkal, és az álmodott jövőről is szívesen írok olykor.

Most azonban elakadtam.

Nézem a füzetemet, egyik téma sem kedvemre való. De nem az irka tehet róla.

Oké, nézzük, mi az elakadás oka.

A visszajelzések hiányoznak. Vagyis a hozzáállásommal a baj.

Puff neki, már megint a teljesítménykényszer és a perfekcionizmus, ami az okosok szerint könnyen lehet minden bajunk oka. Amit kétlek, mert engem a „jónak lenni a legjobbak között”, a „kihozni magamból a maximumot”, a „nyerni mindig” egész életemben boldoggá tett és előrelendített...

LAPPANGÓ FIDESZES MOCSOK - GYURCSÁNY MAGYAR ADÓFIZETŐ ÁLLAMPOLGÁR

ZÁRÓJEL BLOG
Szerző: VILLÁS LAJOS
2017.10.07.


...Fideszes „baráti” kölcsönök

Az egyszerű FIDESZ birkák elfelejtik, hogy saját köreikben kellene inkább utánanézni néhány olyan POLGÁRI JOGI szerződésnek, amelyeknél alaposan kilóg a lóláb… fideszes politikusok kapnak százmilliós kölcsönöket meg nem nevezett barátoktól – amit nem vallanak be az éves kötelező adminisztráció során. Vásárolnak gyermekeiknek – akik négy, ötévesek igazi vagyont érő villákat, lakásokat, telkeket, és ha kérdezik, akkor a kicsi kapta a kölcsönt hosszú lejáratra. Majd megadja, ha megkapja az első nyugdíjat!

Mások családi segítségre hivatkoznak, de amikor odanéz a sajtó, akkor kiderül, hogy a család is kölcsönöket kapott – csak azt nem tudni kitől, mennyi időre, milyen feltételekkel?! Megy a MUTYI ezerrel a FIDESZ berkein belül, és arcátlanul betámadnak egy politikust, aki egy nagyon egyszerű kölcsön-ügyletben törvényesen járt el!

Talán nem véletlen, hogy az Európai Unió NEMZETKÖZI KORRUPCIÓ ELLENES ÜGYÉSZSÉGÉT Magyarország kormánya nem támogatja. Nem támogatja, mert van egy olyan érzésem, hogy az első öt nap alatt sorra vinnék el politikusainkat, és csuknák rájuk hosszú évekre a műanyag lakatot!


Miért fut a kormány az igazi sajtó elől?


Az sem véletlen, hogy a kormány tagjai menekülnek az újságírók és az ellenzék politikusai elől, ha a LETELEPEDÉSI KÖTVÉNY felől érdeklődnek. Nem véletlen, hogy a kormány tagjai – a hírek szerint – több milliárdos hasznot tettek zsebre ebből a kis üzletből, aminek következtében közel húszezer, ki tudja honnan és milyen háttérrel rendelkező külföldit engedett be hazánkba, és Európába a Kerítés-kormány!

Mocsok mindenhol

Nem engedik kivizsgálni a baltás-pénzt sem, hiszen abból is csak bukás lenne, vagy legalábbis olyan adatok kerülnének felszínre, ami a következő évi választásokat is eldönthetné.

Romokban az egészségügy, az iskolarendszer, de építenek stadionokat a határon túl KÖZPÉNZBŐL, és nem akarnak beszámolni a TAO-bevételekről sem. Vajon miért? Mit titkolnak olyan nagyon?!

Egyszer majd eljön az elszámoltatás ideje a hirtelen bezuhant gigászi vagyonokról – rokonokat, barátokat is beleértve – és akkor még a legedzettebb, mindenre felkészült demokraták is meglepődnek majd, mert az igazi mocsok még ott lappang a dossziék rejtekén, és ha azok egyszer megnyílnak


ITT OLVASHATÓ

EGY VILÁG, AHONNAN NÉZNI LEHET AZ ÉLETET

KULTÚRPART BLOG
Szerző: MÉSZÁROS MÁRTON
2017.10.05.


Vidéki katolikus neveltetés, a nagyapa festménye, és a kegy, amelyet Újlipótvárosban nehezebb megkapni. Grecsó Krisztiánnal beszélgettünk.
Grecsó szeptemberben megjelent új kötete, a Harminc év napsütés tárcanovellákból áll, népes olvasótábora régóta követeli ezt a válogatást. A József Attila-díjas szerző arról is mesélt, milyen az, amikor egy borzasztó nap után felfedezést teszünk az ajtó kémlelőjén át, s arról, miért lett szülőfaluja, Szegvár díszpolgára negyvenegy évesen. 
Jól érzem, hogy új könyve, a Harminc év napsütés olyan kötet, amelyet nagyon meg akart írni?
Valahogy úgy. De az a helyzet, hogy azt látom, nem szabad azt a szót kimondani, hogy tárcanovella. A kiadók reflexből félnek tőle, másfelől viszont valami reneszánsza van ezeknek a köteteknek. Ez más mellett azért is így van, mert az internet miatt rövidebb terjedelemben gondolkozunk íráskor-olvasáskor. A tárcanovella műfaja így visszakúszott az irodalomba, bár én húsz éve írom ezeket a történeteket. Azóta örökítek meg naplószerűen eseményeket.

Miért különleges a műfaj?
A tárcanovellában az a nagyon szép, hogy beleférnek azok a villanások, amelyek egy regényből ösztönösen kimaradnak. Egy tárcanovella egy körömnyi személyes emlékből áll. Például olyanból, mint amikor anyád és apád egy borzasztó nap után felfedezik, milyen egymást nézni az ajtó kémlelőjében. Egy ilyen villanás nem illik egy regény szerkezetébe, pedig gyönyörű pillanat arról, miként múlik el az átok a napról. A tárcaírás nagyon személyes, vallomásos dolog, bár sokféle tárca van. Egyébként azért csendes kalendárium a kötet alcíme, mert ezáltal kicsit olyan, mintha egy naplót helyettesítene.

Az említett példa is mutatja, kifejezetten személyes könyvről beszélünk.
Igen, bár a tárcaírás valamennyire elüt az emlékezés természetétől. Nagy történetekre, eseménysorokra emlékezünk, nem villanásokra. Egyébként akkor, amikor elkezdtem összerakni a történeteket, engem is meglepett, mennyi személyes van benne.

Nehézséget jelentett fabulaszerű történeteket írni?
Nagyon nehezen tanultam meg. Rengeteg szövegem szétesett, és sok jóval hosszabb terjedelmű írásom volt. Az Élet és Irodalomban is volt egy tárcasorozatom, de a Tárcatárból egy sem került be, mert azok a művek elütöttek ettől, azok a lekerekített formákhoz abszolút nem illettek. Itt valami pici konkrétból indulok, azt adagolom, és a pici lyukon át nézek be egy nagyobb terembe. Azok, akik sok tárcát írnak, azt mondják, ez nagyon pazarló műfaj...

DEHOGY KAPTOK MÉG TÖBB IDŐT. TAKARODJATOK A FENÉBE!

KOLOZSVÁRI SZALONNA 
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: LÁZÁR GERGŐ
2017.10.07.


Kövér László, az ország bajsza egy Magyar Hírlapnak adott interjújában kiemelte, a Fidesznek több időre van szüksége ahhoz, hogy rendbe tegye az országot. Ugyanis szerinte 8 év nem volt erre elegendő.

Hát akkor mi is üzenünk valamit, kedves házelnök úr. Kurvára elég volt belőletek egy életre! Takarodjatok! És ezzel nem vagyok egyedül, ugyanis a lakosság igen nagy százalékának volt elege abból, hogy miközben szétlopjátok az országot, a jövőnket pusztítjátok el. Minden nappal egy kicsit jobban, egy kicsit mélyebbre ásva a gödröt. Azt a gödröt, mely már most is olyan mély, hogy ki sem látunk belőle.

"Szükségünk lenne további egy, vagy akár még egy ciklusra, hogy a hazánk sorsát hosszú távon meghatározó, az ország morális és gazdasági rendbetételét követően elindított intézkedéseket, illetve programokat megerősítsük".

– ezt nyilatkozta az ország történetének legtahóbb házelnöke. Ha morális rendbetétel alatt Magyarország történelmi mélységbe való lezüllesztését érti, akkor valóban igaza van. Ilyen idegengyűlölet talán soha történelmünk során még nem volt kicsiny hazánkban. Mindenkit gyűlölünk, legyen az cigány, arab, fehér, fekete vagy épp hupilila. De már a saját szomszédunkat is utáljuk, ha azt a nagyfene nemzeti érdek úgy kívánja. A gyűlöletpolitika a kormány egyik legfontosabb eszköze lett.

Az a stílus, amelyet a házelnök úr megenged magának az interjú alatt, jól mutatja mennyire biztosnak érzi hatalmát. Egyszerűen elhiszi mindazt a hazugságot, amellyel a hazai – és most már a határon túli – választókat is becsapják. A kamu statisztikákat, a nem létező gazdasági csodát. Amiből a csodának látszó rész csakis uniós tagságunknak köszönhető. A Fidesz soha egy pillanatig sem dolgozott azon, hogy az uniós pénzeket beépítse a gazdaságba. Azokat a milliárdokat – miután a saját zsebeiket már kitömték és több már nem fért oda – arra használják, hogy teljesen értelmetlen dolgokat építsenek föl. Kilátók és stadionok tucatjai sorakoznak az ország keleti határától egészen a nyugati határáig, miközben tényleges munkahelyteremtő intézkedéseik alig voltak...

ÉBRESZTŐ, MSZP!

SZTÁRKLIKK BLOG
Szerző: LENDVAI ILDIKÓ
2017.10.06.


Aki nem akarja, hogy hullarablók ólálkodjanak körülötte, az keljen fel, és mutassa meg, hogy él.

Az MSZP körül most a Jobbik settenkedik, és lesi, mit szerezhet. Vona Gábor levelet írt "baloldali honfitársainak", és egyedüli kormányváltó erőként bemutatkozva a szavazatukat kéri, újrajátszva a róka és a holló meséjét.

Megcsillogtatja programjuk néhány tetszetős elemét -számonkérést, béruniót-, ami "a baloldali embert is lelkesítheti". Csakhogy ez a pár ehető falat mérgező szószban ázik.

Attól is lelkes volna-e az a bizonyos baloldali ember, ha majd minden sarkon Horthy-szobor áll? Ha még több Soros-plakátot láthat, ha mindenhol Őcsény lesz, ha ugyanúgy brüsszeleznek, Putyinhoz törleszkednek, folytatják Paksot, hiszen ebben a Fidesz és a Jobbik egyetért?

Ha Simicskát, majd Mészárost újra Simicska váltja? Ha a többgyerekes csak akkor kap több családi pótlékot, ha tehetős, és semmiképpen sem cigány? Ha minden iskola szegregált lesz, és kilökik a "selejt" gyerekeket?

Ha tovább folytatódik a szakképzés segédmunkás-képzéssé degradálása? Ha korlátozzák a szavazati jogot? Ha marad a közmunkásbér, de még jobban csökken a szociális segélyezés, nehogy már a legnyomorultabbakhoz jusson?

Ha bocsánatos bűn komcsizni, buzizni, cigányozni, zsidólistázni? Ha a "néppárti" Jobbikban is helye van annak, aki beleköp a dunaparti cipőkbe, Alföldi Robertázik, Holokamuzik?...

JOGSIT A VÁROSI BICIKLISTÁKNAK

GONDOLATVILÁGBAN BLOG
Szerző: Andrew_s
2017.10.07.


Pár napja bukkant fel a hír, hogy a változatosság kedvéért újra átszabják a Szent Gellért tér környékének forgalmát. Ezúttal a kerékpárosok kedvéért kezdenek festegetésbe. Az Index publicistája szerint annak a jegyében, hogy győzött az ésszerűség. Irodalmi munkásságának részeként elfogadom a véleményét. A magamé meg az, hogy túl sokat nem járhatott arrafele.

Mármint gyalog. Nézelődve. Nem kerékpárral vagy autóval, vagy futólag átutazva egy villamoson, hanem „csak úgy”. Ha mégis, akkor lehet, hogy nem ugyanazt a helyet ismerjük ugyanannak. Az, hogy a Bartók Béla út közlekedése rémes, az persze nem új. A magam emlékei szerint az M7-es megnyitása óta alkalmatlan arra a forgalomra, amit át szeretnének vezetni rajta. Előtte egy közepes forgalmú út volt a sok közül. Két olyan buszjárattal, az 1-essel és a 7-es családdal, amely keresztülszelte a várost, és összekötötte a területet a főváros más fontos pontjaival. De ez mára már a múlt. Még akkor is, ha személy szerint talpig vasban váratnám meg a körtéren a következő 1-es buszt azzal, aki az említett járat megszüntetését eredményező döntést meghozta...

ORBÁN ANNYIT HAZUDIK, HOGY MÁR MAGA SEM TUDJA KÖVETNI

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: ashwood
2017.10.06.


Soha nem voltak aktuálisabb Ady sorai: fülünkbe forró ólmot öntsetek! Inkább, mint Orbán ámokfutását hallgatni a kéthetenkénti észosztáskor a Fidesz-rádióban.

Péntek reggel: térdre, imához! – maga a kedves vezető intéz szózatot szeretett népéhez. Szó bent szakad, lehelet megszegik. A kedves vezető pedig beszél, gagyog, s ragyog. Mondja a mesét, a fasiszta kommunizmusét, amelyben állama (álma) mindent elborít, közben bornírt gyalázkodással hergeli a parttalan gyűlöletet. Fülünkbe forró ólmot öntsetek.

Természetesen miről is lehetne szó, mint Magyarország legaktuálisabb és legakuttabb, mondhatnánk, az egyetlen problémájáról: a Soros-tervről. Mert Soros-terv annyira van, hogy ilyen aktív létező talán csak a fülkeforradalom volt még egy a világon. Tudjuk – mert mondja –, hogy a "brüsszeli gépezet" a Soros-terven dolgozik. Az ám! Úgy akarja lebontani a magyar határkerítést, hogy maga is elismeri: nemzeti hatáskör a határvédelem. Rafinált. Úgy akar milliószám betelepíteni migránsokat, hogy közben Észak-Afrikával egyezkedik: euró milliárdokért cserébe tartsák odaát a menekülteket. Ügyes. Úgy akar kötelező kvótát, hogy erről egyáltalán nem készít terveket, nem egyeztet senkivel. Cseles. De Orbán átlát a szitán.

Olyannyira, hogy szerint mi - vagyis ő – "felszínre hoztuk, hogy létezik Soros-terv". Már hogy az a Soros-terv, amit "maga a szerző is bevallott". Ezt így, egy mondatban. Már megint: a titkos terv, amelyet az ördögi manipulátor maga hozott nyilvánosságra. Ez itt maga a királyfurfang...

A LÁZÁR-TERV

NEMGOGOL BLOG
Szerző: Toadwart66
2017.10.07.


...A miniszterelnök humánerőforrás dolgában nem áll túlzottan jól, köszönhetően sajátos vezetői stílusának. Németh Szilárddal, Balog Zoltánnal, Rogán Antallal nem lesz képes hatékony reformokat levezényelni. Valószínűleg nincs is szándékában ilyesmivel foglalkozni. Egyetlen használható embere Lázár János maradt, aki ki merészelte mondani, hogy az egészségüggyel és az oktatással valamit kezdeni kellene, hacsak nem a teljes megszüntetésük a cél. Balog emberminiszter, akit kiemelt felelősség terhel a kialakult helyzetért, mindössze annyi tudott erre mondani, hogy minden a legnagyobb rendben van, aki mást mond az defetista. Semmiképpen sem szabad hinni neki, mivel önző érdekből az illető régóta hazudozik.

Nem érdemes Lázár Jánost a haza megmentőjeként feltüntetni, illetve nekilátni boldoggá avatásának, de ő legalább látja azt, hogy itt bizony előbb-utóbb baj lesz. A végtelenségig nem lehet sorosozni és plakátokkal jóllakatni a népet. A miniszter arroganciája, erőszakossága, ravaszsága, törtetése, kíméletlensége, cinizmusa a politikában inkább előnyökkel, mint hátrányokkal jár. Lázárról sok mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy ostoba lenne. A feje búbjáig korrumpálódott Rogán Antalt is hatékonyan sikerült távol tartania magától, pedig a miniszterelnök megpróbálta rátestálni ezt a szemérmetlen személyt. Lázár ennek a húzásának a későbbiekben még nagy hasznát veheti.

Ha meg meri kockáztatni azt, hogy a következő négy évben lelép a színről, azzal hatalmas veszteség éri Orbánt. Ki fogja elvégezni helyette a miniszterelnök adminisztrációs feladatait? Jelentkező ugyan akadna bőven, de bennük a kormányzó nem sok örömét lelné. Iszonyatosan gyenge képességű emberekkel vette körül magát, akik gyakorlatilag semmire sem alkalmasak. Kövér, Rogán, Deutsch és a többi szépreményű ifjú sok mindenre képes, de arra nem, hogy az államigazgatást irányítsa. Kósa Lajos még egy lélegzetvételbe is képes tökéletesen belezavarodni, ha pedig pontosan szeretné kifejezni magát, jobban teszi, ha inkább megpróbálja lerajzolni, miről is van szó. Szijjártó verbális verőembernek kiváló, illetve pompásan tud üzleti kapcsolatokat kiépíteni a világ távoli, egzotikus tájaival. Orbán a jövőben is ebben számít rá, nem abban, hogy hivatalnokokkal piszmogjon.

Lázár terve teljesen logikus és ésszerű. Az elsöprő győzelem után mosolyogva lelép, aztán kivárja, amíg a győztes csapatok felégetik az egész országot. Ez a lépés azonban hatalmas kockázatokat rejt magában. Ha nem elég óvatos, és elszámítja magát, Orbán könnyedén leszámolhat vele. Elég, ha Orbán médiabirodalma segítségével rendszeresen színes kis híreket jelentet meg Lázár dzsentri életmódjával kapcsolatban. Ennek nem is kell feltétlenül igaznak lennie, elég ha visszautalnak régi, vidám vadászkalandjaira, illetve a velencei lagúnák sötét titkaira.

Az is elképzelhető, hogy a visszavonulásának meglebegtetésével Lázár csupán jobb pozíciót szándékozik kivívni magának. Ezt talán tőle magától illene megkérdezni, de bolond lenne, ha válaszolna is erre. Jelenleg megbízható, munkabíró beosztottként sikeresen építgeti a karrierjét.

Az mindenképpen jelzésértékű, hogy benne és Navracsics Tiborban bizonyos kétségek merültek fel a miniszterelnök tévedhetetlenségével kapcsolatban. Puff neki! Pont egy fényesnek, elsöprőnek ígérkező győzelem előtt.

Így megy ez.

A múlt, a jelen és a jövő problémáit bízzuk inkább a tralfamadoriakra. Sokkal jobban eligazodnak az ilyesmikben. Ők már a múltban is pontosan tudni fogják, hogy mi fog történni bármikor.

VAJON MEKKORA KÁOSZ LEHET A SPORTEGYESÜLETEKNÉL?

KARVALYOK FÖLDJE BLOG
Szerző: Karvalyok Földje
2017.10.06.


Képzeljük el, hány decibeles üdvrivalgás lehetett az örökké pénzügyi gondokkal küzdő sportegyesületeknél amikor megtudták anno, bizony a kormánynak és legfőképpen focirajongó miniszterelnökünknek köszönhetően sok-sok pénz fog állni a házhoz. Ráadásul olyan közpénztelenített közpénz, amelyet a Magyarországon társasági adó fizetésére kötelezett vállalkozások direktben utalhatnak át. De nem ám ajándékként, a profitjukból megszánva szegény éhhalál szélén sanyargó sportolóinkat, hanem az egyébként is kötelezően befizetendő társasági adójukat irányíthatják át magánszámlákra – mert mi másnak nevezhetnénk a tao-pénzek utolsó előtti stációját, azaz a sportegyesületek számláját?
Valószínűleg informális csatornákon megígérhették nekik, jöhet a habzsi-dőzsi, a kutya nem fogja leellenőrizni az ily módon bezsebelt milliárdokat, lehet visszaosztani meg fenntartani a sport területén is meghonosodott korrupciós hálót. Mert ha az egész országunk gazdaságpolitikája a korrupció támogatására épül, akkor majd éppen az örök pénznyelő-eltüntető, a sport maradna ki ebből? Kormánypárti politikusaink is ezerrel belemerültek a klubéletbe, a kisember meg csak kapkodhatja a fejét, hogy melyik Fidesz-potentát épp melyik csapatot vette szárnyai alá. Azt meg már elképzelni sem merik (tartva attól, hogy csak beleszédülnének a sok nullába), vajon a tao pénzek valójában hol meg kinél kötnek ki és milyen algoritmust használhatnak a pénzek igazi szétdobásához. Az adófizetők meg futhatnak az összességében majd 500 milliárdos eltapsolás után, miközben elgondolkodhatnak azon, ebből vajon hány tornatermet meg tanuszodát lehetett volna ténylegesen felhúzni 2012 óta és azt még akár mindennap használhatnák is a gyerekek. Igaz, hülyén nézne ki a helyi politikus a helyi iskola tornaórájána bordásfal tövében szotyizva és a visszaosztás (pardon, a helyi kormányközeli burzsoázia feltőkésítése) is bonyolultabbá válna, így ne csodálkozzunk, ha inkább a klubok kapták számolatlanul a dohányt, nem pedig azok, akiknek tényleg szüksége lenne a pénzre.
Most pedig dőljünk hátra és képzeljük el, milyen gazdálkodást folytathattak az elmúlt években azok a klubok, amelyekre ráborult a tao bőségszaruja. Például a Fradi hogyan sáfárkodott a közpénznek nem titulált közpénzzel, mire szórta azt el, mert nem a saját játékának világszínvonalúvá tételére (meg az elviekben meghatározott célokra), azt még a sportügyileg leglaikusabb választópolgár is sejti. Ha pedig hozzátesszük, immáron másodfokon is megkapták az ukázt, bizony kénytelenek kiadni a 2011. július 1. napjától 2016. november 30. napjáig kapott támogatások felhasználásával kapcsolatos „valamennyi adatot, kimutatást, valamint a felhasználás során kötött valamennyi szerződést és az azokhoz tartozó számlák, teljesítési igazolások másolatát”, hát képzelhetjük, hogy zsibonghat a méhkas. Meg mehetnek felfelé a telefonok, csináljon már valaki valamit, például:
  • legyen az összes tao-pénz 1.000 + 1 évre titkosítva, azonnalos törvényben visszamenőleges hatállyal egészen a rendszerváltásig, biztos ami biztos (nemzetbiztonsági kockázatra hivatkozva)
  • az a személy, aki nem vesz részt tevékenyen a tao-pénzek kilapátolásában, viszont ki meri ejteni a tao szót bárhol, bármikor, az azonnal kapjon példás büntetéstpéldául hazaárulás, stb. bűncselekmény elkövetése miatt,
  • ha pedig úgy ejti ki vagy írja le, hogy az kettőnél több emberhez jut el, akkor bizony a TEK menjen érte és azonnal vettessék börtönbe életfogytiglan...

ORBÁN KIS ÉLETE MAGA LEHET A POKOL

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: TARDOS JÁNOS
2017.10.07.


Gondoljunk csak bele: kikkel osztja meg Orbán Viktor a mindennapjait!

Ha elutazik, Szijjártó Péter NB III-as futsal- és sakkbajnok, egyébként pedig izgága bohóc a legközelebbi játszótársa.

Esetleg még Habony Árpád, levitézlett koronaőr, félresikerült restaurátor és ajzószerektől elbambult éceszgéber tömi a fejét megállás nélkül hülye ötletekkel.

Itthon ott van neki Kósa Lajos meg Németh Szilárd, önálló gondolatuk valahogy még sosem alakult ki. De a főnök biztosan azt is szereti, ha a saját szavait hallhatja tőlük vissza – ha bele nem sülnek véletlenül.

Néha a bajszos, búsképű Kövér is fel- feltűnik a szeme sarkában, de abszolút meg tudom érteni, hogy ezerszer inkább az irodájába kéreti az ebédjét, csak ne kelljen őt hallgatnia még a napnak ebben a szent pillanatában is.

Kivel áll még szóba? Az ájtatos képű, de amúgy mindig sunyi, idétlenül vigyorgó Balog tiszteletessel, akinek szellemi képességeit bármely talpraesett általános iskolás diák könnyedén túlszárnyalja.

Vagy Lázárral és Rogánnal, ezekkel a mindig egymást mószeroló talpnyalókkal? Akik társaságában erősen kell fognia a zsebében az apróját, nehogy fényes nappal kilopják belőle. Egy-egy töltőtoll még így is eltűnik néha a főnök íróasztaláról.

Ott van még a kivénhedt kéjenc Vajna, akinek a nyála gusztustalanul a hajtókájára csorog, vagy Mészáros, akitől nyilván felemelő érzés minden nap új keletű milliárdokról hallani, csakhogy nemigen érteni, mit motyog, s a ragozási, egyeztetési hibáit is marhára unalmas lehet mindig javítgatni.

Ha pedig Orbán Viktor, megfáradva a napi teendők terhétől, valami felhőtlen vidámságra vágyik, felhívja Áder Jánost, akinek történeteitől öt percen belül bárki bizton elalszik. A KRESZ szerint vezetés közben a rádiót is azon
nal el kell zárni, ha netán épp soron következő újévi üzenetét közvetítené valamelyik adó...

ITT OLVASHATÓ

VALÓSZÍNŰTLEN, HOGY AZ UTÓKOR MAJD ÁDER JÁNOS SZOBROCSKÁKAT FOG VALAHA IS KOSZORÚZNI

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: TAMÁS RÓBERT
2017.10.07.


...Valaki igazán szólhatna Áder Jánosnak (és a komplett kormánynak), hogy fordítva ülnek a döglött dakota lovon. Nem tegnap óta. Tudom, hogy szeretik azzal legyezgetni a saját egójukat, hogy ők a szabadságharcosok, a hősök, a mártírok. Ez azonban nem így van, ezzel szemben pontosan fordítva van. A kormány jelenleg – úgy nyolcadik éve folyamatosan – éppen a szabadság ellen hirdetett szabadságharcot.

Áder rosszul tudja. Orbán is, ha már itt tartunk. Az Orbán-kormány nem szabadságharcos szerepben van jelenleg, hanem az elnyomó trónján ücsörög. Akkor is, ha igyekeznek ennek az ellenkezőjét elhitetni a híveikkel.

Az Orbán-kormány nyolcadik éve teljhatalmat gyakorol ebben az országban. Azóta mindent megtesznek, hogy az életünk minden területét uralhassák. Felszámolták az önkormányzatiságot, elvették az oktatás autonómiáját, központosítottak és egy kézbe csoportosítottak mindent. Az Orbán-kormány konkrétan hadat visel a civil szervezetekkel szemben, rátámad a saját polgáraira, közpénzből építi a saját hatalmát és közpénzből eteti az egész pereputtyát. Az Orbán-kormány igyekszik teljes egészében felszámolni a bírói függetlenséget éppen úgy, mint a sajtószabadságot. És az Orbán-kormány az, amely üzleti megállapodást kötött az egyházakkal. Pont.

Ehhez képest legalábbis szánalmas erőlködés a szabadságharcos szerepében tetszelegni. Áldozatot itt nem a kormány és nem is Áder János hoz évek óta, hanem mi, többiek. De ez sem fog örökké tartani, de most szólok, valószínűtlen, hogy az utókor majd Áder János szobrocskákat fog valaha is koszorúzni.

A LEGEKRŐL


JÓREGGELT EURÓPA BLOG
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2017.10.07.


...Az emberi kultúrát előrevivő holmiknak nincsenek legjei. Az egzakt tudományok nem ismerik a legnagyobb számot, a legkisebb természeti törvényt, a legbonyolultabb élő szervezetet. A legjobb vers, a legszebb zene, a legnagyobb regény nem létezik, a legmagasabb épület is csak a bulvár számára épül, a hülye megrendelőnek szempont, az építész mással van elfoglalva.

Ezeket csak azért bocsátottam előre, mert most meg akarom mutatni, a legnagyobb zenemű leggyönyörűbb előadását. Mellesleg tényleg sokan gondolják úgy, hogy Beethoven IX. szimfóniája a zeneirodalom csúcsa, nem is igazán alaptalanul, tényleg ott van a legzseniálisabb 100 (200, 500) között. Más kérdés, hogy ki milyen alapon hitelesíti ezt a rekordot.
Na szóval. Nézzék, hallgassák meg ezt itt..., és ha a vége felé elszorul a torkuk, és feltolul az a mondat, hogy ennek nincs felemelőbb előadása, akkor ne szégyelljék.
Pedig ez a mű nem is így van a kottában. Olykor be kell várni az érkező zenészeket. De figyeljék meg, mindenki kotta nélkül játszik és énekel. Ázsiában egy európai zeneművet. Nyilván nem hibátlan és nyilván van ennél pontosabb, tökéletesebb előadás. De megindítóbbat, az emberiség fejlődését illetően reménykeltőbbet nem ismerek.

"EGYÉRTELMŰ POLITIKAI VENDETTA"

444.HU
Szerző: ÁCS DÁNIEL
2017.10.07.



A ferencvárosi képviselőtestület két ellenzéki politikust megfosztott bizottsági helyétől. Jancsó Andrea az LMP-s képviselője és Baranyi Krisztina az Együtt képviselője korábban korrupciógyanús és etikailag visszás ügyeket tártak fel a kerületben. A polgármester a Civil Rádió reggeli műsorában nem titkolta, hogy politikai bosszúról van szó:

„A frakcióülésen, politikai döntés született...arról szól a döntés, hogy valamilyen politikai választ kell adni a nemtelen politikai támadásokra.”


Nemtelen támadás


Bácskai János azt érti a „nemtelen politikai támadások” alatt, hogy korábban Jancsó Andrea nyilvánosságra hozta a kerületi fideszes képviselők lakásügyeit. Aminek lényege, hogy a politikusok szétosztották egymás között a legjobb, uniós pénzből felújított önkormányzati lakásokat. Legutóbb ebben az ügyben arról írtunk, hogy Görgényi Máté fideszes képviselő a gazdasági bizottságban a saját családjának lakhatásáról szavazhatott. Martos Dániel, kerületi kincstárnok rokonának is jutott ingatlan, ahogy Bácskai vitorlástársának érdekeltségébe is lepottyant egy teraszos kuckó...

BIZALOMHIÁNY

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2017.10.07.


A bizalom a társdalom tagjai közötti együttműködés alapja.
Szükség van rá a válallkozásokban, a családi kapcsolatokban, a legegyszerűbb, hétköznapi cselekedetekben.
A szülőnek bíznia kell a gyerekében, a gyereknek a szülőben, a házastársaknak egymásban, a beosztottnak a főnökben, a főnöknek a beosztottban, a választónak a pártokban a pártok tagjainak a pártvezérekben és viszont - ha nincs bizalom, megette az egészet a fene.
Lehet élni bizalom nélkül is, de ebben az esetben az életninőség igen nagyot romlik, nézegetünk a partnerre gyanakodva, aggódva - mit fog tenni, ha módja lesz rá, és mi tudunk-e védekezni ellene?
Orbán haverja, Garancsi emlegetette a kötélbarátságot, mely a hegymászók között van divatban, ahol a azért nem mindegy, hogy ki tartja a biztosítókötél végét, hiszen vakon meg kell bízni abban, hogy a társ megtartja, ha elvéti a lépést.
Nagy kár, hogy ezt a szép tulajdonságot Orbán nem a nemzet tagjaival tartja, hanem a haverjaival meg azokkal szemben, akik elősegíthetik anyagi gyarapodását, a hegy alja meg tele van gyerekekkel, fiatalokkal, munkavállalókkal meg öregekkel, akik derekán ott a kötél, csak éppen a másik vége is a hasukon tekergőzik.

Szóval, bizalom nélkül semmi sem megy, és ltt van a magyar társadalom ezeréves gondja, merthogy errefelé nem divat a bizalom, itt a társadalom tagjai minden viszonyukban olyan gyanakvással tekintenek egymásra, mint kukac a libára, jóllehet a társadalom nagy többsége itt a kukac szerepét tölti be. és csak a libának érdeke, hogy egymásban ellenséget lássanak.
Elég szörnyű állapotokat tükrröz, hogy a sok szerencsétlen nem ismeri fel saját érdekeit sem, vuiszont képesek egmással késhegyre menő harcot folytatni Krisztus parthus származásának, vagy Horthy államférfiúi nagyságának ügyében, miközben a kis kleptomániás kilopja a fenekük alól az országot.
Természetesen ez a mély társadalmi bizalmatlanság nem hétfőről-keddre alakult ki, évszázadok kellettek ahhoz, hogy kifejlődjön az a zsigeri bizalmatlanság, mely aztán napjainkra oda jutott, hogy egymást a legprimitívebb általánosításokkal tiszteljük meg.
Ebben az oszágban minden orvos csak pénzért hajlandó gyógyítani, minden ápolónő kurva, minden politikus lop, minden párt csak azért dolgozik, hogy vezetői hozzáférjenek a húsosfazékhoz, minden pedagógus kiégett iparos, minden cigány lop, minden zsidó harácsol - nemmellesleg minden baloldali ember a Gulag táborainak örököse és minden jobboldali e
mber náci, antiszemita és rasszista, ezért ab ovo alkalmatlan mindenféle együttműködésre...

ITT OLVASHATÓ

ORBÁN CÉLJA A BIZTOS KÉTHARMAD, AZ ESZKÖZEI KORLÁTLANOK

1000 A MI HAZÁNK BLOG
Szerző: HaFr
2017.10.07.



A Jobbik elleni leplezetlen támadással immár biztosak lehetünk abban, hogy Orbán nem elégszik meg valami gyenge parlamenti többséggel: kétharmadra, vagy azon túli többségre hajt, ami nyilván nem sok jót jelent a demokráciára nézve. A szemlélet könyörtelensége az, ami főképp érdekes ebben: a társadalom feletti majdnem totális kontroll igénye -- gazdasági, tudati és politikai téren is. A demokrácia evidensen nem a legfőbb közjó már, hanem csak a korlátlan hatalmi igény egyik eszköze: a tartalma úgy változik, hogy a hatalmi igényt optimálisan kiszolgálja.

Az instrumentális demokrácia így értendő tehát: mint a hatalommaximalizálás állami intézményrendszere, a majdnem totális (szubtotális) társadalmi kontroll egyik eszköze. Ez az állami rendszer találkozik a tudatok formálhatóságával (a megfelelő, itt nacionalista szemlélet elterjesztésével a különböző xenofób, sérelmi témákon keresztül), illetve gyarmatosítja a társadalom egyéb funkcióit, a gazdaságot és a kultúrát.

Az ellenzéknek fel kellene vetnie, miért törekszik Orbán világosan a kétharmad feletti eredményre, de hát sosem tanulták meg stratégiailag (a lehetséges célokból visszabontva) elemezni a fő ellenfelüket és beépíteni ezt a narratívájukba. (Zárójel: a fő ellenfél alatt itt Orbánt értem, ami a NER-en belül nem evidencia mindegyik ellenzéki vezető számára.) Nyilván azért törekszik erre, mert nagy legitimációra lesz szüksége (valamihez) a következő ciklusban, pl. ahhoz, hogy adott esetben a társadalom 75%-ának EU-pártiságával szemben 75%-os mandátumarányt tudjon szembeállítani. Én még mindig nem gondolom, hogy Orbán ki akarna lépni az EU-ból (alább, miért), de mindig felkészül a maximális mozgástér biztosítására, ami maximális hatalommal lehetséges csak. Szóba jöhetnek itt további - pl. a politikai rendszerre vonatkozó - alkotmánymódosítások, a NATO- és EU-tagsággal szembeni honi törvénymódosítások lebegtetése a szövetségesi rendszereink felé, új szövetségi rendszerekbe való párhuzamos belépés, a népszavazás és referendumok intézményének eltörlése a hatalmas választási felhatalmazásra való tekintettel, kivételes állapot elrendelése vagy valami teljesen más, amire még nem gondolhatunk, de általában a nagy horderejű egyszemélyi döntések gyors végrehajtását kívánja meg...


MÉGIS KINEK A PÉNZE?

168 ÓRA ONLINE
Szerző: MARTIN JÓZSEF
2017.10.07.


Nincs különbség uniós és magyar pénzek között, „az mind a magyarok pénze” – ezzel a kijelentéssel lepte meg hallgatóságát egyik rádióinterjújában a magyar miniszterelnök. A több ezer milliárd forintos uniós támogatásoknak már-már abszurdba hajló tálalása a kormányzat unióellenes retorikájának fontos része, s nem nyitánya, hanem inkább betetőzése az integráció ellen folytatott verbális hadviselés egyik vonulatának. Bő két éve az ellentétek fő terepe a menekültkérdés, valamint az ideológiai-politikai vita a nemzetállamok és a nemzetek feletti intézmények viszonyáról. A szóváltások – mint tudjuk – elmérgesedtek, a „brüsszelezés” hangzavara szinte fülsiketítő, immár elhallatszik a határokon túlra is. Csakhogy az integrációellenes szólamok hazai befogadása akadozik. A jelek arra mutatnak, hogy a társadalom nagyobb része elveti azt a beállítást, amely már-már ellenségként, rajtunk kívülálló és mintegy legyőzendő hatalomként festi le az integrációt. A közvélemény-kutatatások tanúsága szerint az összehangolt kampányok ellenére a társadalomnak csaknem a hatvan százaléka továbbra is a Nyugathoz akar tartozni, csak egyötöde a Kelethez, a maradék húsz százalék pedig bizonytalan...

OFOE FILMKLUB

OFOE BLOG
Szerző: OFOE
2017.10.06.


1945

Indul az OFOE és a Budapest Film Zrt közös szervezésében szervezett filmklub új évada. Az idei első alkalommal Török Ferenc több nemzetközi díjat nyert alkotása, az 1945 kerül a programba.

Időpont: október 9., 16.00 óra
Helyszín: Kino Café Mozi, Szent István krt. 16.
Jegyár: 800 Ft

A vetítés utáni beszélgetés vendégei a film rendezője: Török Ferenc és a film alapjául szolgáló novella szerzője Szántó T. Gábor. a beszélgetést Gáspár Sarolta vezeti. (A szerző részvételét a Szépírók Társasága támogatja.)

Részletek a filmről írt kritikákból

Török Ferenc pályájának kiemelkedő darabja, mostanra érett meg rá nemcsak filmszakmai, de talán emberi szempontból is, és nagyon jó, hogy megcsinálta. Ezzel a témával eddig csak érintőlegesen, más megközelítésből találkoztunk magyar filmben, mint például Fábri Zoltán Ötödik pecsét-jében vagy Gyöngyössy Imre és Kabay Barna Jób lázadásában, az 1945 mondandója mégis fájdalmasan újnak és egyenesnek hat, olyan, mint egy vádbeszéd (Gyárfás Dóra: Hol voltak a nagyszüleink, amikor a zsidókat elvitték? Origo).

Török filmje szinte thrillerhez méltó kíméletlen következetességgel adagolja a feszültséget: az első percektől a dolgok sűrűjébe kerülünk, és nincs megállás, az egész, néhány óra alatt lejátszódó történet egyfajta versenyfutás az idővel – és a lelkiismerettel. Mindez úgy, hogy egyetlen felesleges, redundáns, a központi történetszálhoz szorosan nem kapcsolódó képkockát sem látunk a filmben, ami azért is figyelemre méltó teljesítmény, mert Török Ferenc és Szántó T. Gábor (az ő elbeszéléséből készült a film) forgatókönyve „szétszórja” a cselekményt, apró mozaikkockából áll össze a „nagykép”, Ragályi Elemér kamerája előtt, háttérben Szemző Tibor disszonáns, nyomasztó zörejzenéjével, amely egyetlen percre sem hagy nyugodni. (Papp Attila Zsolt: Az emberek, akik ott sem voltak, Filmtett)...

MIT TEHET, ÉS MIT NEM KATALÓNIA KAPCSÁN AZ EURÓPAI UNIÓ?

BRÜSSZELBŐL NÉZVE BLOG
Szerző: FÓRIS GYÖRGY
2017.10.07.


A katalán helyzet kapcsán EU-szempontból három különböző problémát kell megkülönböztetni: a jogállamiság, a népek önrendelkezési joga, és a rendőri brutalitás kérdését. Ma sokan összemossák a hármat, vagy az egyikről alkotott véleményt vetítik a másikra. Pedig teljesen külön alapokon álló dolgokról van szó.

Brüsszelben, amennyire tudni lehet, ma e hármat mérlegelik, a szerint, hogy melyik kapcsán létezik olyan európai uniós kompetencia - európai uniós mandátum és azt megalapozó, meghivatkozható jogi háttér -, amely alapján felléphetnek, (esetleg fel is kell lépniük). Erre jön rá az ilyen szintű és jellegű kérdéseknél óhatatlanul szintén és szükségszerűen figyelembe veendő másik szempont: milyen mozgásteret hagy a politikai kontextus? Mi lehet a várható következmény, az esetleges – tagállamok körében és uniós szinten jelentkező - tovagyűrűző hatás, ha valamilyen irányban a kérdés kapcsán „Brüsszel” is megszólal?

Ami a jogállamiságot illeti, uniós intézmények főként akkor illetékesek valamilyen fokig alapszerződésre hivatkozva véleményt nyilvánítani, ha vélelmezhető a jogállamisági normák kirívó megsértése (Ezt a vélelmezést értelemszerűen bizonyítani is kell: egy másik ügyben - az EU-lengyel vitában - jelenleg a bizonyítás körül folyik a vita.) A katalán kérdés kapcsán a jogállamisági vetület első reflexként a népszavazás megtartása kapcsán merült fel, nem véletlen, hogy az Európai Bizottság már előzetesen is, majd a referendum másnapján is ilyen oldalról reagált először.

A másik tehát a népek önrendelkezési joga. Itt már alapvetően nem EU-kompetenciáról, hanem tágabb összefüggésekről, ENSZ-alapokmányra mutató, meghivatkozható háttérről van szó, és több, mint kérdéses, hogy ilyenkor az Európai Unió – jellemzően a szerződés őrének tekintett Európai Bizottság – illetékes-e egyáltalán abban, hogy ez ügyben bármilyen véleményt mondjon? Van-e hozzá felhatalmazása, bármilyen jogi hivatkozási alapja.

A harmadik pedig a rendfenntartó erők közbelépésének esetleges brutalitása, amire a hétvégén Katalóniában bőven volt példa. Mi az a tartomány, mi az a fokozat, amin túl ez már nem minősíthető egyszerűen belpolitikának, adott tagállam illetékességében tartozó problémának, hanem az uniótól is elvárható a reagálás...

EZRELÉKBEN SEM MÉRHETŐ MÁR A KAMAT - SOKAN ÉRZIK CSAPDÁBAN MAGUKAT

AZ ÉN PÉNZEM BLOG
Szerző: Az Én Pénzem
2017.10.06.


A betétek és hitelek többségét meghatározó kamatszint mostanra már csak tized ezrelékben mérhető, miközben a jegybanki alapkamat az utóbbi egy évben egyáltalán nem változott. Végigvettük, hogy ez pénzben mit jelent, és hogy a folyamatra miként reagált a lakosság.

A jegybank sorozatos, nem konvencionális (erről korábban részletesebben is írtunk) lépéseinek következtében mostanra már szinte teljesen eltűntek a pénzpiaci kamatok. A háromhavonta átárazódó kölcsönök (devizahiteleket ilyen forintkölcsönökre váltották át) esetében a pénzpiaci irányadó kamat már mindössze 0,03 százalék. Féléves kamatfordulónál is csak 0,07 százalék a kamat, de még az évente változó feltételeket választók sem fizetnek többet egyetlen ezreléknél.

A vicc kedvéért kiszámoltuk, hogy egy ötmillió forintos, 10 éves futamidőre felvett hitelnél a mostani néhány ezrelékes kamat azt jelenti, hogy a kölcsönre összesen nem egészen 8 ezer forintnyi plusz rakódik. Az adós tehát 5007600 forintot fizet ki havi 41,7 ezer forintos terhet vállalva. Pontosabban persze ennyit fizetne ki, ha nem létezne felár. De persze létezik (ezért vicc a 8 ezer forint).

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) legfrissebb adatai szerint az idén augusztusban az éven belüli kamatfixálású lakáshitelek átlagos költsége 3,41 százalék volt. A 12 hónapnál hosszabb időszakra rögzített kamat (ez azt jelenti, hogy bármi történjék a pénzpiacon, az adós abból semmit sem érzékelhet) átlagosan 5,6 százalékot tett ki. Az előbbi hitelnél a gyorsabban változtatható kölcsön havi terhe 49,1 ezer forint, a végszámláló pedig körülbelül 5,9 millió forinton áll meg. Pontosabban állna, ha a következő tíz évben nem változna semmi...

MOST VAN AZ, HOGY AKI IGAZI BALOS, ALÁÍRJA A JOBBIK NÉPSZAVAZÁSI ÍVÉT?

24.HU - POSZT ITT
Szerző: FARKAS ATTILA MÁRTON
2017.10.06.


Szerzőnk lement a Nyugati aluljárójába és aláírta a béruniós papírt. Itt és most elárulja, miért. Meg azt is elmondja, miért itt és most van vége az MSZP-nek. Vélemény.

Botka teátrális lemondásával és azt ezt kísérő balhéval semmi egyéb nem történt, mint hogy az öreg, ócska villamos döcögve beérkezett a remízbe. Egy hosszú, kiszámítható folyamat most véget ért.

Nem kell belső ellenséget, Fidesz-ügynököket okolni, akkor se, ha léteznek is beépített figurák.

Botka lemondása után megint felerősödtek azok a hangok, melyek szerint a DK-nak és az MSZP-nek el kéne tűnnie, mert csak a helyet foglalják el a baloldalon egy fiatalabb és hitelesebb erő elől. Amikor nem egészen két évtizede csatlakoztam a hazai alterglob baloldalhoz, ugyanezt vallottam szóban és írásban: a neoliberális gazdaság- és társadalompolitikát kiszolgáló elvtelen ál-baloldalnak el kéne tűnnie, és át kéne adnia a helyét egy „igazi” baloldalnak, ami a globalizáció áldozatai és nem annak nyertesei mellé áll.

Volt olyan vélemény is, hogy Botka jót akart, hiszen végre hagyományos balos programmal rukkolt elő, de az MSZP megreformálhatatlan, miként a német, holland, francia, illetve általában az európai szocdem pártok. Ez a folyamat már 1959-ben Bad Godesbergben elkezdődött, ahol a német szociáldemokraták lemondtak az osztályharcról, helyette valami általános humanizmusról, szociális politikáról és emberi méltóságról beszéltek.

A nyugati szocialista, illetve szociáldemokrata pártok osztálypártokból néppártokká váltak, akik úgymond „nyitottak” más társadalmi csoportok és más világnézetűek felé. Ennek az önmagában valóban nem rossz fordulatnak prózai okai voltak: a jóléti állam létrejöttével és a technológiai fejlődéssel megcsappant a hagyományos ipari munkásság, vagyis a klasszikus proletariátus.

Egyre több lett a fehérgalléros, egyre kevesebb a kékgalléros.

A „nyitás” elkerülhetetlen volt.

Aztán ennek a folyamatnak a csúcspontja (balos szempontból mélypontja) Toni („Tory”) Blair giddensi „harmadik utas” – valójában neoliberális – politikája volt, voltaképp a baloldaliság teljes feladása.

Ez került át hozzánk tipikus provinciális import formájában Gyurcsány országlásának ideológiai dúcaként. Ez volt a menő nyugati eszme és példa a nem-baloldali baloldali politikára. Amit nem véletlenül üdvözöltek a honi neoliberális, sőt neokon értelmiségiek, s amit Gyurcsány nevezetes cikkében még képes volt úgy eladni, hogy „merjünk baloldaliak lenni”.

Ami most zajlik nálunk a baloldalon, érthető folyamat, amit nem annyira a nyugati szocdemek evolúciója, sokkal inkább a rendszerváltás magyaráz...

BREXIT-PÁRTI HATÁRÁTKELŐK

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2017.10.07.

A világ mindig sokkal bonyolultabb, mint gondolná az ember (napi Coelho letudva…), ennek egyik ékes példáját adják azok az uniós állampolgárok, akik Londonban élve, és élvezve a tagsággal járó minden előnyt mégis azt mondják, hogy ha tehették volna, ők bizony a Brexitre szavaznak. Vajon miért?

Bár felmérést és adatokat nem tudok mondani (ha találtok, osszátok meg velem), de aligha kell nagy bátorság azt állítani, hogy az Egyesült Királyságban élő uniós állampolgárok nagy része aligha tartozik a kilépés támogatói közé.

Vannak azonban olyanok, akik igen. Az ő véleményük, motivációjuk már csak azért is érdekes, mert olyasvalamit támogatnak, ami a döntés pillanatában beláthatatlan hátrányokkal fenyegetett, és a kép ma sem sokkal tisztább (bár az már elég egyértelmű, hogy a brit kormánynak esze ágában sincs megszabadulni az ott élő külföldi munkaerőtől).

Az El País napilap kérdezett meg olyan, Londonban élő spanyolokat, akik a fent leírtak ellenére is úgy gondolják, a Brexit jó dolog, és ha tehették volna (mondjuk lett volna brit választójoguk), akkor ők is a kilépés mellett tették volna le a voksot...

ÍGY ENGEDD EL A KEDVESED, HA VÉGE A SZERELEMNEK

LELKIZÓNA BLOG
Szerző: SzabóElvira
2017.10.05.


Szakítani nemcsak annyit tesz, hogy azt mondjuk, vége, majd hátat fordítunk, megvonjuk a vállunkat, és megyünk tovább… Ha csak ennyiből állna egy istenhozzád, nem lenne annyi visszatáncolás és csiki-csuki kapcsolat sem. Hogyan lépjünk tovább, hogyan zárjuk le a múltat, ha már eldöntöttük, ennyi volt? Erre keressük a választ a továbbiakban.

Fájjon, ha fájnia kell


Egy tönkrement párkapcsolathoz nem jó ragaszkodni; de azzal, ha kilépünk belőle, nem kerülünk azonnal jobb lelkiállapotba. A szakítással ugyanis elveszítünk valamit, ami egykor szép volt, és még most is sokat jelent; mintha kihasítanák belőlünk egy testrészünket. A veszteség – fájdalom: belehasít, sajog, fojtogat, megbénít. Olyan erős lehet, hogy úgy érezzük, elviselhetetlen… Sokan elmenekülnek a fájdalom elől – vissza elhagyott kedvesükhöz, vagy valaki más karjaiba.

A fájdalommal együtt ránk szakad az egyedüllét is – nincs kit megölelni, egyedül töltjük az estéket. Űr keletkezik bennünk, mintha ágyúgolyó lyukasztotta volna át az életünket. Magunk maradunk az egyetlen társaság, nincs kibe kapaszkodni – sokak számára félelmetes élmény, kitaszíttatás a zord bizonytalanba. A fájdalom mellett a ránk nehezedő magány a másik oka a sok félbemaradt elválásnak...