2022. augusztus 16., kedd

HONNAN INDULUNK?

A NYOMOR SZÉLE
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2022.08.15.


Nemrég néhányan egy beszélgetésen voltak tőlünk, afféle példaadó, a nehézségekkel sikeresen megbírkózó emberrel találkozhattak, az ő életéről, küzdelmeiről beszélgethettek.

Persze óhatatlan, hogy ilyenkor próbálnak párhuzamot vonni az életükkel, vajon nekik is sikerült volna? Ha….


Na igen, ez a “ha”. Ami hiányzott náluk, így ők maradtak ott és úgy. Vagy mások lettek, bizonyos viszonyulásokban, de nagyot nem tudtak lépni. Beszélgettünk még erről, és pontosan megerősítették, amit mindig hangoztatok. Azt, hogy a legfontosabb, ki, milyen minták között nő fel. Mit kap otthonról, mit örökít át a család? Mert ez határozza meg azt is, mennyire tud élni a lehetőségekkel. Mennyire ismétli meg a szülei sorsát, miben lesz más az élete? Mitől lesz ereje, ha lesz, hogy más életutat építsen fel?

Az iskola? Most ezt egyre kevésbé tudom értelmezni. Az iskolarendszer ma nem esélykiegyenlítő. Egészen biztos vagyok abban, hogy így, ahogy ma működik, így nem tud a tömeges változáshoz muníciót adni.

Nagyon tanulságos hallgatni ezeket az asszonyokat. És öröm is, mert határozott véleményük van, amit alá is támasztanak.

Sokszor írtam már le, különböző megközelítésben, hogy a szegénység szintjeit nagyon fontos figyelembe venni, amikor véleményt formálunk. Mert nagyon nem mindegy, hogy mennyire mélyről indul valaki. Hogy volt-e pl. legális munkája a szülőnek, vagy sem. Alapvető viszonyulás ez a rendszerességhez, felelősséghez, tervezéshez. Így a tanuláshoz és a pénzhez is. Ha nem legális, alkalmi (fekete)munka, az is más, és az is, ha mindez egyértelműen a bűnözéshez kötődik.

Ahol munkaviszonyban dolgozik a szülő, egyértelműen más lesz a gyerekek viszonyulása is.

Aztán itt van az iskolázottság. Hány osztálya van, meddig jutott az iskolában? Ahol szakmája van a szülőnek, és abban dolgozik, az egy újabb szint. Mert a szakma, az több tanulást jelent. Szakértelmet, plusz tudást valamihez.

Ahol olvasott a szülő, ott a gyerek is másképp viszonyul az olvasáshoz. A tudáshoz, az információkhoz. A lehetőségekhez.

Akikkel beszélgettem erről, ők mind nagyon mélyről indultak. A gyermekkori megtapasztalásaik mélyen beégtek a tudatukba. “Én annyit szenvedtem gyerekkoromban, hogy megfogadtam, az én gyerekeim nem fognak. Mindent meg fogok adni nekik, hogy ne érezzék azt, amit én éreztem.”-meséli egyikük.

Aztán mesél a gyerekkoráról. Hogy csecsemőként állami gondozásba került, és később az apja, meg a mostohaanyja kivitte. Az apja alkoholista volt. A mostohaanyja sem anyaként bánt vele. Mesélte, hogy mennyit éhezett. Hogy nem volt ruhája, néha kapott valakitől használtat, sokszor nagyobbat, mint amilyen mérete neki volt. És mindig tartani akarta, amit az iskolában az egyik tanára mondott neki: nem baj, ha foltozott a ruha, csak piszkos ne legyen. Hát kimosta. Azt az egyet is. Tíz évesen is, rendszeresen. Kicsavarta, teregette, de nem száradt meg, muszáj volt felvennie másnap, ha iskolába akart menni. Sokszor vizes ruhában ment. Akkor is, ha hideg volt. A tanára észrevette, aztán kapott tőle ruhát néha. Hogy ne fázzon meg. Neki ennyi jutott. Nélkülözés, verés, megalázás. Ahogy hallgatom, azt kell mondjam, az is csoda, hogy ő most így, itt van. Ki bírt volna normális lenni ilyen gyerekkor után?

Átveszi a szót a másik asszony. “Én más lettem, mint a szüleim. Anyám csak szülte egymás után a gyereket. Rám, mert én gondoztam, neveltem őket. Mondjuk arra jó volt, hogy megtanultam….de sokszor eszembe jut, lehet, ezért nincs annyi türelmem az enyémekhez? Mert gyerekként annyira elegem volt ebből? Tanulás? Ugyan…! Dolgozni, napszámba menni, az volt a fontos. Semmi más. Pénzt keresni nekik. Kimaradtam már az általánosból is. Felnőtt fejjel már tudtam, mit veszítettem. Ilyenkor már nagyon nehéz ám. De a gyerekeimben bízok. Hogy legalább egy közülük majd többre viszi. Talán még egyetemet is végezhet. Ezt szeretném.”

Morfondírozunk még azon, mi kell a karrierhez. “Akarat, és kitartás is”-mondják. De leginkább az, hogy otthonról kap-e biztatást valaki. Ebben egyetértenek. Aztán feljön az is, hogy hol van a határ, a saját gyerekükkel kapcsolatban, mert nem akarnak olyan sorsot nekik, mint az övéké volt, ám ez könnyen átcsap kényeztetésbe, hogy erőn felül mindent megadnak nekik. Mondják, hogy nem jó ez, de közben érezni: erősebb az, amit átéltek gyerekként. Az győz. Akkor is, ha tudják, hogy nem jó így.

Ők ebben mások. Más eddig sem jut el. Olyan szülő lesz, mint amilyen neki volt.

Nem érzem, hogy a saját életük kudarcaiért a gyerekkorukat okolnák, és ez, mint egy kibúvó jelenne meg náluk. Sokkal inkább érzem, micsoda megnyomorított életük volt, és pontosan tudják, hogy gyerekként nem volt esélyük. Semmire. Nekik nem volt kibe kapaszkodni.

Azzal zártam a beszélgetést, hogy, bár tizenkét éve dolgozunk már a faluban, és annyi mindent tudok már az életükről, még mindig nem tudok mindent. Bár találkozunk, bejáratosak vagyunk hozzájuk, átlátjuk a családokat, a történetiségükkel, az élethelyzeteikkel, de még mindig rengeteg titok lappang… amit érteni kellene. Bólogattak.

Ebben a munkában megtanultam figyelni. Mert mindennek mögé kell nézni, és érteni, mi, miért alakult úgy, ahogy. Így lehet csak folyamatokban gondolkodni, és látni, mikor, hol lehetne, hol kellene beavatkozni. És így pontosan látszik így az is, hogy az iskola önmagában nem elég. Hogy kell foglalkozni a szülői generációval is. Azokkal, akiket megfosztottak a gyerekkoruktól.

És azt is megértettem, hogy a “bezzeg én” vagy “bezzeg ő” kezdetű sikerek történetei mögött mindig egy olyan háttér van, ami adott valami kapaszkodót.

Azért kell dolgoznunk, hogy minden gyerek mögött legyen ilyen.

A FAJOK KEVEREDÉSÉRŐL – KOMOLYAN

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerzők: SZELÉNYI IVÁN, MIHÁLYI PÉTER
2022.08.12.


Orbán Viktor minapi tusványosi programadó beszédének „a fajok keveredésére” és a migrációra vonatkozó eszmefuttatásai okkal és előre sejthetően felháborodást váltottak ki a liberális demokrácia hívei körében Magyarországon, az Európai Unióban, Európában és az Egyesült Államokban is. Ami ott elhangzott, az – hogy stílusosan fogalmazzunk – Schwarz auf Weiß rasszista, náci beszéd volt. Csakhogy sem társadalomkutatóként, sem köznapi emberként nem hunyhatunk szemet efelett. Nem mondhatjuk – az ismert magyar történelmi szófordulatra hajazva –, hogy boszorkányok (azaz különböző emberi fajok) pedig nincsenek. Mint azt a közelmúltban kirobbant Black Lives Matter mozgalom, illetve az azt megelőző rendőri erőszak jelezte, még a világ legerősebb és legbefolyásosabb demokráciájában, a 235 éves alkotmányára méltán büszke Egyesült Államokban is élő probléma a faji megkülönböztetés, amit ekként is neveznek (racial discrimination).


Biológiai értelemben tudományos evidencia, hogy a ma élő emberek, az a nyolcmilliárd ember, akik benépesítik a Földet, egyetlen fajhoz tartoznak. De mivel ezen belül az egyes rasszok eltérnek egymástól bőrszín, testalkat, arcberendezés stb. szerint, saját önazonosságuk szempontjából emberek tíz- és százmilliói számára ezek a rasszok közötti különbségek meghatározó fontosságúak. Legelsősorban is az evolúció szempontjából legfontosabb döntés, a párválasztás során. És ezzel máris visszajutottunk a „fajok keveredése” tézishez úgy, ahogyan azt Orbán Viktor kifejtette. A rasszok, az etnikumok és a kultúrák keveredése tény, aki ezt akadályozni szeretné, vagy a hatalom birtokában tesz is érte, az fajvédő. És pont...




„AZ INFLÁCIÓ EL FOG MÚLNI, MI MEG AKKOR IS ITT LESZÜNK”

NÉPSZAVA
Szerző: UNGÁR TAMÁS
2022.08.16.


A falvak kisjövedelmű lakóit különösen sújtja a drágulás. Tapasztalataink alapján általános az elkeseredés, a kormányt azonban a megszorult emberek nem szidják a pénzromlás miatt...

15 ÉV ALATT ELPUSZTÍTHATJUK A BALATONT, HA NAGYON AGYATLANUL VISELKEDÜNK

TELEX
Szerző: VINCZE BARBARA
2022.08.16.


Szép tiszta a víz és csak kicsivel alacsonyabb az ilyenkor megszokottnál, a kiszáradás láthatóan nem fenyegeti, akkor mi a gond a Balaton körül? – tettük fel a kérdést a tóval foglalkozó szakembereknek. Elsősorban az eső hiánya, a természetpusztító beruházások, a nyolcvanas–kilencvenes évek elavult infrastruktúrája, és a kiszámíthatatlan klímaváltozás. És még egy csomó minden.


Nádasban ücsörgő zöld békát ábrázoló díszítés dob fel egy ivókutat néhány kilométerrel a Balaton fölött, a Koloska-völgyben. A kútból nem folyik víz, az előtte magasodó forrásból sem, az előtte kialakított mesterséges tómeder csontszáraz. A nem túl régen még innen csordogáló patak medrét az jelzi csupán, hogy valamivel mélyebb és dúsabb a vegetáció, mint pár méterrel arrébb. Hétköznap reggel van, minden csöndes és mozdulatlan. Ha az ember az innen pár méternyire szoborszerűen álldogáló kiszáradt fára pillant, úgy érezheti, egy apokaliptikus vízióba csöppent. Csak épp nem a jövőben, hanem 2022 augusztusában járunk, valahol Balatonfüred fölött.

A néhány kilométerrel odébb fekvő, felsőörsi Királykút is hasonlóan lehangoló látványt nyújt, pedig a vize – amiből egy csepp sem maradt mutatóba – legendásan tiszta volt, a nevét egyenesen Mátyás királyról kapta, aki a legenda szerint örömmel kortyolgatott belőle...


POKOL GERGŐ: AMI ZAPORIZZSJÁBAN TÖRTÉNIK, AZ EGY ŐRÜLET

HIRKLIKK
Szerző: MILLEI ILONA
2022.08.16.


Egy háborúban sok minden előfordulhat, amit egy magamfajta békés szakember nehezen tud elképzelni – mondta a Hírklikknek a Magyar Nukleáris Társaság elnöke. Pokol Gergő úgy fogalmazott, azt hitte, olyan a világon nincs, hogy esetleg elkezdik lőni a zaporizzsjai atomerőművet. Ez olyan bűncselekmény, amit egyik állam sem engedhet meg magának. A BME Nukleáris Technikai Intézet egyetemi docense hozzátette: a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAŰ), feladata lenne többek között az is, hogy minden körülmények között segítse a nukleáris létesítmények biztonságának fenntartását. Az, hogy őket nem engedik oda, nagyon komoly probléma. Egy ilyen háborús szituációban az is bűn, ha nem engednek oda egy nemzetközi szervezetet, amelynek tagjai pártatlanul meg tudnák ítélni, mi zajlik abban az atomerőműben.


- Nukleáris katasztrófától tart az EU és az USA is, sok ország, köztük még Magyarország is felszólította Oroszországot, hogy vonja ki erőit a zaporizzsjai atomerőműből. António Guterres főtitkár szerint közel a nukleáris katasztrófa, ezért arra kérte a háborús feleket, hogy fejezzék be a támadásokat Európa legnagyobb atomerőművénél. Mennyire súlyos a helyzet az atomerőműnél?

- Én nukleáris szakember vagyok, ezért az olyan kifejezés, mint a nukleáris katasztrófa, számomra puha fogalom abból a szempontból, hogy mit hívunk katasztrófának, mit nem. A zaporizzsjai atomerőműnek elég jól ismerjük a technológiáját, ez egy nyomottvizes erőmű, ami eleve kizár bizonyos típusú katasztrófákat. Olyasmi probléma, mint Csernobilban volt, hogy „megszalad” a reaktor, ennek hatására gőzrobbanás következik be, és ezután a zóna sok ideig ég, itt nem következhet be, mert nincs benne olyasmi, ami égjen. Ez egy vízmoderátoros reaktor, a víz meg nem ég, hanem elpárolog. Ha elpárolgott a moderátor, akkor leáll a maghasadás. Ilyen szempontból megnyugodhatunk. Ugyanakkor a fukushimai atomerőmű megmutatta, hogy nyomottvizes reaktorokban is lehetnek komoly problémák. Ezeknek az időbeli lefolyása általában sokkal lassabb, mint a csernobili katasztrófáé volt, több idő van beavatkozni. Ám, ha a beavatkozás lehetőségei korlátozottak, akkor ez igenis jelenthet problémát, és okozhat komoly nukleáris balesetet...

A TAKARÉKOSKODÁS ÉVE - A 444 NÉGY KIEMELT CIKKE MA REGGEL

444.HU
Szerző: HORVÁTH BENCE
2022.08.16.


Jó reggelt, itt a 444 napindító hírlevele, szokás szerint a nap elején, az elmúlt nap legfontosabb-érdekesebb cikkeivel. 

Négyet külön is ajánlunk:


KLUBRÁDIÓ REGGELI SZEMÉLY: INOTAI ANDRÁS

KLUBRÁDIÓ / REGGELI SZEMÉLY
Riporter: SZÉNÁSI SÁNDOR
2022.08.15.


Szénási Sándor vendége
 Inotai András közgazdászprofesszor volt.