Szerző: BEREND T. IVÁN
2025.06.13.
A történelem fura grimasza, hogy a Szovjetunió a II. világháborút követő békét veszítette el. Milyen szerepet játszott ebben a sokat emlegetett orosz nemzeti sajátosság, amit Maxim Gorkij úgy fogalmazott meg, hogy “az orosz siker titka a szadista brutalitás”? Alexander Puskin jellemzése a közömbösséget emelte ki, “közömbösséget a munka, az igazság, a valóság, a szabad ember és szabad gondolat iránt”. Jellemző, az “egyedül vagyunk” befelé fordulása, amiért - mint Dosztojevszkij mondta – Európa nem akarja elismerni őket. Ezt a szemléletet jól fejezte ki III. Sándor cár, aki gyakran mondta minisztereinek, hogy ”az egész világon csak két szövetségesünk van: a hadsereg és a haditengerészet. Mindenki más az első adandó alkalommal ellenünk fordul”.
Pamela Travers írónő, a Mary Poppins szerzője, aki 1932-ben látogatott a Szovjetunióba, talán mindenkinél világosabban ismerte fel, hogy “nincs mélyebben vallásos nép az oroszoknál”, akik valójában nem váltak ateistává, hanem “elhagyva egy istent, azt felcserélték egy másikkal. Lenin az Isten, a kommunista párt az angyalok kórusa, és a Szovjetunió a megvalósítás útját járó földi paradicsom és mennyország”. Lion Feuchtwanger, amikor 1937-ben ott járt, megdöbbent a Sztálint körülvevő kultuszon. Mint írta: “Sztálin képei mindenhol, dicsőítése minden beszédben elhangzik… Portréja pontosan azon a helyen van a lakásokban, ahol korábban az ikonok álltak. Nem tudom, mi ez: csodálat, szeretet vagy félelem”.
Feuchtwanger kérdésére ma már jól tudjuk a választ: a félelem. S amikor a félelem szertefoszlott, nemcsak a rezsim, de az ország is darabjaira hullott szét 1991-ben. Egyes tagállamok autonómiájának megerősödése már az 1980-as évek vége felé megindult. Oroszország, Belarusz és Ukrajna, három alapító tag kimondta a Szovjetunió megszűntét. Nyolc további tagköztársaság csatlakozott. 1991. december 26-án a szovjet parlament megszavazta az Unió feloszlását.
Oroszország azonban a volt tagállamok leválása után is hatalmas ország. Mint Churchill mondta, “Oroszország soha nem olyan erős, mint amilyennek látszik, de soha nem is olyan gyenge, mint amilyennek látszik”. Oroszország több mint 17 millió négyzetkilométer területével a világ legnagyobb országa, melyben tizenegy időzóna különül el, és tizennégy országgal határos; 143 millió lakosával a világon a kilencedik. 72 millió fős munkaereje a nyolcadik legnagyobb. Ami a gazdaságát illeti, a Világbank felmérése szerint a negyedik a világon. Ennek megfelelően az ország katonai ereje is kiemelkedő: 1,2 millió aktív és 2 millió tartalékos katonával a világ ötödik legnagyobb hadseregével rendelkezik.
Az ország nyersanyagkincsei úgyszólván kimeríthetetlenek. A harmadik legnagyobb arany és nikkel kitermelő, második a platina és negyedik az ezüst, ötödik a vasérc és hatodik az uránérc esetében. Mindennél fontosabb azonban, hogy Oroszország energia szuperhatalom, mely a világ legnagyobb földgáz- és második legnagyobb szénkincsével rendelkezik, nem is beszélve az olajról, amely tekintetében a nyolcadik helyen áll. A nukleáris energia termelésében ugyancsak a negyedik a világon.
Külön figyelmet érdemel, hogy Oroszország lakossága magasan képzett, a 25 éven felüli lakosság 53 százaléka vesz vagy vett részt a felsőoktatásban. E téren azonban nem haladást, hanem visszaesést tapasztalhatunk: 2010-ben több mint 7 millióan, 2022-ben már csak 4,1 millióan tanultak főiskolákon és egyetemeken.
Annál megdöbbentőbb, hogy ilyen természeti adottságokkal megáldva és jól képzett lakossággal rendelkezve Oroszország szegény. Az egy főre jutó 14 ezer dolláros nemzeti jövedelme mindössze egynegyede a finn jövedelmi szintnek, és 13-15 százaléka az írnek, illetve a norvégnak, de a magyar szintnek is csak kevesebb mint kétharmada. 2000-ben még a lakosság közel egyharmada a nyomorszínt alatt élt, ami mára a statisztikákban 9 százalékra csökkent. A Szovjetunió összeomlása óta ötmillióan vándoroltak ki.
Vajon mivel magyarázható ez?
...