Szerzők: Lásd aláírók
2026.09.
.png)
Tőle: [A neved]
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Tisztelt Magyar Péter!
Odaadtam Önnek a szavazatomat. És vele együtt a bizalmamat is.
Azért tettem, mert hittem abban, hogy lehet másképp. Hogy Magyarország lehet olyan európai ország, ahol a szabadság, a jogállam, az emberi méltóság és az egyenlőség nem üres szavak.
Voltak jó jelek. Voltak mondatok, amelyek reményt adtak. Ezért vártam, hogy a nők ügye végre valódi politikai üggyé válik. De eddig a pillanatig ez nem történt meg.
Pedig a nők ennél sokkal többet érdemelnek! Olyan politikai képviseletet, amely nem beszél rólunk nélkülünk, és még véletlenül sem akar helyettünk dönteni. Ebben éltünk tizenhat hosszú évet, a NER-ben nemcsak a levegő fogyott el körülöttünk, de folyamatosan és lassan szűkítették a nők jogait, lehetőségeit, önrendelkezését.
És most ugyanezt éljük meg a szívhangrendelet körüli helyzettel kapcsolatban, ami különösen megalázó és méltatlan. A reprodukciós jog egészségügyi kérdés, amelynek felelősségét és összes következményét kizárólag a nők viselik. Az egészségügyi miniszter mégis vallási vezetőkkel tárgyal erről, akik a saját kommunikációjuk szerint a nők manipulálásáról és a hozzáférés elzárásáról egyeztetnek.
Egy olyan intézkedésről beszélünk, amely a nőket érintő egyik legintimebb és legnehezebb élethelyzetbe avatkozik be, miközben a női szempontok, a nők tapasztalatai és a nők autonómiája újra és újra háttérbe szorulnak.
A testi autónómia nyelvi átkeretezése életkezdeti etikává, fájdalmasan ismerős számunkra: a szómágia a nőgyűlölő NER egyik propagandaeszköze volt.
A kormány hivatalba lépése óta eltelt négy hónap alatt nem törölték el az embertelen szívhangrendeletet, pedig minden eszközük megvan rá.
Hogy történhet ez meg?
Mi nem ilyen politikai vezetésre szavaztunk.
Mi egy olyan európai Magyarországot akarunk, ahol a nők nem másodlagos szereplői a saját életüknek. Ahol a saját testünkről, az egészségünkről és az életünkről szóló döntésekben az autonómiánk nem alku tárgya, főleg nem életkezdeti etikai kérdés.
Ahol a nőket teljes jogú állampolgároknak tekintik, így felnőttként kezelik.
Ha egy nő az abortusz mellett dönt, miért nem hiszik el, hogy ezt a döntést alaposan megfontolta? Mitől gondolják, hogy orvos, pap, politikus jobb döntést hozhatna nála?
Képesek vagyunk kompetens döntéseket hozni a saját életünkről, nem kell hozzá se nyomasztás, se meggyőzés, se manipuláció.
Nem általános ígéretet kérünk, hanem konkrét intézkedéseket:
RATIFIKÁLJÁK AZ ISZTAMBULI EGYEZMÉNYT!
Ez nem szimbolikus gesztus. Az Egyezmény I. fejezetének 4. cikk (2) bekezdése egyértelműen kimondja: a részes államoknak el kell törölniük a nőkkel szemben hátrányosan megkülönböztető törvényeket és gyakorlatokat.
Ez politikai állásfoglalás arról, hogy Magyarországon a nők elleni erőszakot, a diszkriminációt és a nők kiszolgáltatottságát nem fogadjuk el. A szívhangrendelet ügye pedig pontosan megmutatja, miért van szükségünk olyan politikai vezetésre, amely a nők jogait és önrendelkezését nem korlátozza, hanem védi.
A magyar nők a változásért folytatott küzdelemben nem nézők voltak. Ott voltunk. Dolgoztunk érte. Szerveztünk. Kampányoltunk. Mentünk az utcára. Szavaztunk.
A 2026-os politikai változás a nők nélkül nem történhetett volna meg. Ezt Ön is tudja.
A nők a társadalom több mint felét alkotják. Mégis újra és újra azt tapasztaljuk, hogy amikor „nőügyekről” van szó, azok valahogy mindig hátrébb kerülnek a politikai napirenden.
Ezen változtatni kell. Nem majd egyszer, nem egy következő ciklusban, nem egy újabb üres ígéretben, hanem: Most!
Ön azt mondta, hogy egy új Magyarországot szeretne.
Mi is…
Egy olyan országot, ahol alapvetés, hogy a saját életükről nem döntenek nélkülük és semmiképp sem helyettük. Ahol a társadalom felének hangját meghallják és komolyan veszik.
Én odaadtam Önnek a szavazatomat és a bizalmamat.
Most azt kérem, hogy ezt a bizalmat egyértelmű politikai tettel viszonozza.
Ratifikálják az Isztambuli Egyezményt!
Mert a magyar nők ezt érdemlik, jár nekünk a biztonság, járnak az alapvető emberi jogok!
Tisztelettel,
Hajnal Edina - nőjogi szakértő, aktivista
Murinai Angéla - író
Támogató aláírók:
Fodor Marcsi - újságíró
Görög Zita
Rácz Zsuzsa - író
Zubor Rozi - író
Ijjas Flóra -író
Neked, Rólad, Veled mozgalom
Péterfy-Novák Éva - író
Gryllus Dorka - színész
dr. Bánátfy Beatrix - jogász, tartalomgyártó
Pápai Ildikó - újságíró, autizmus aktivista
Vénusz Légycsapója - feminista tartalomgyártó
Jámbor Eszter - tabu-kommunikációs szakértő, Testsuli
L. Ritók Nóra - az Igazgyöngy Alapítvány alapítója
Bán András - halottnak a coach
Tapasztó Orsi - mentálhigiénés szakember, kutatófizikus
Sárosi Péter - Drogriporter alapítója
Mayday Fanni- tartalomgyártó
Kollár Dóra Media- stratégiai vezető, tartalomgyártó
Macsa- ápoló, tartalomgyártó
dr. Barát Erzsébet - nyelvész, genderkutató
Pozsgai Brigitta - újságíró, író
Spira Eszter - jogász, mentálhigiénés tanácsadó
Kuizs Lilla - képregény író, képzőművész
Url Izabell - tartalomgyártó
Szilágyi László - Billog közéleti hamburgerező tulajdonosa
Tisztelt Magyar Péter!
Odaadtam Önnek a szavazatomat. És vele együtt a bizalmamat is.
Azért tettem, mert hittem abban, hogy lehet másképp. Hogy Magyarország lehet olyan európai ország, ahol a szabadság, a jogállam, az emberi méltóság és az egyenlőség nem üres szavak.
Voltak jó jelek. Voltak mondatok, amelyek reményt adtak. Ezért vártam, hogy a nők ügye végre valódi politikai üggyé válik. De eddig a pillanatig ez nem történt meg.
Pedig a nők ennél sokkal többet érdemelnek! Olyan politikai képviseletet, amely nem beszél rólunk nélkülünk, és még véletlenül sem akar helyettünk dönteni. Ebben éltünk tizenhat hosszú évet, a NER-ben nemcsak a levegő fogyott el körülöttünk, de folyamatosan és lassan szűkítették a nők jogait, lehetőségeit, önrendelkezését.
És most ugyanezt éljük meg a szívhangrendelet körüli helyzettel kapcsolatban, ami különösen megalázó és méltatlan. A reprodukciós jog egészségügyi kérdés, amelynek felelősségét és összes következményét kizárólag a nők viselik. Az egészségügyi miniszter mégis vallási vezetőkkel tárgyal erről, akik a saját kommunikációjuk szerint a nők manipulálásáról és a hozzáférés elzárásáról egyeztetnek.
Egy olyan intézkedésről beszélünk, amely a nőket érintő egyik legintimebb és legnehezebb élethelyzetbe avatkozik be, miközben a női szempontok, a nők tapasztalatai és a nők autonómiája újra és újra háttérbe szorulnak.
A testi autónómia nyelvi átkeretezése életkezdeti etikává, fájdalmasan ismerős számunkra: a szómágia a nőgyűlölő NER egyik propagandaeszköze volt.
A kormány hivatalba lépése óta eltelt négy hónap alatt nem törölték el az embertelen szívhangrendeletet, pedig minden eszközük megvan rá.
Hogy történhet ez meg?
Mi nem ilyen politikai vezetésre szavaztunk.
Mi egy olyan európai Magyarországot akarunk, ahol a nők nem másodlagos szereplői a saját életüknek. Ahol a saját testünkről, az egészségünkről és az életünkről szóló döntésekben az autonómiánk nem alku tárgya, főleg nem életkezdeti etikai kérdés.
Ahol a nőket teljes jogú állampolgároknak tekintik, így felnőttként kezelik.
Ha egy nő az abortusz mellett dönt, miért nem hiszik el, hogy ezt a döntést alaposan megfontolta? Mitől gondolják, hogy orvos, pap, politikus jobb döntést hozhatna nála?
Képesek vagyunk kompetens döntéseket hozni a saját életünkről, nem kell hozzá se nyomasztás, se meggyőzés, se manipuláció.
Nem általános ígéretet kérünk, hanem konkrét intézkedéseket:
RATIFIKÁLJÁK AZ ISZTAMBULI EGYEZMÉNYT!
Ez nem szimbolikus gesztus. Az Egyezmény I. fejezetének 4. cikk (2) bekezdése egyértelműen kimondja: a részes államoknak el kell törölniük a nőkkel szemben hátrányosan megkülönböztető törvényeket és gyakorlatokat.
Ez politikai állásfoglalás arról, hogy Magyarországon a nők elleni erőszakot, a diszkriminációt és a nők kiszolgáltatottságát nem fogadjuk el. A szívhangrendelet ügye pedig pontosan megmutatja, miért van szükségünk olyan politikai vezetésre, amely a nők jogait és önrendelkezését nem korlátozza, hanem védi.
A magyar nők a változásért folytatott küzdelemben nem nézők voltak. Ott voltunk. Dolgoztunk érte. Szerveztünk. Kampányoltunk. Mentünk az utcára. Szavaztunk.
A 2026-os politikai változás a nők nélkül nem történhetett volna meg. Ezt Ön is tudja.
A nők a társadalom több mint felét alkotják. Mégis újra és újra azt tapasztaljuk, hogy amikor „nőügyekről” van szó, azok valahogy mindig hátrébb kerülnek a politikai napirenden.
Ezen változtatni kell. Nem majd egyszer, nem egy következő ciklusban, nem egy újabb üres ígéretben, hanem: Most!
Ön azt mondta, hogy egy új Magyarországot szeretne.
Mi is…
Egy olyan országot, ahol alapvetés, hogy a saját életükről nem döntenek nélkülük és semmiképp sem helyettük. Ahol a társadalom felének hangját meghallják és komolyan veszik.
Én odaadtam Önnek a szavazatomat és a bizalmamat.
Most azt kérem, hogy ezt a bizalmat egyértelmű politikai tettel viszonozza.
Ratifikálják az Isztambuli Egyezményt!
Mert a magyar nők ezt érdemlik, jár nekünk a biztonság, járnak az alapvető emberi jogok!
Tisztelettel,
Hajnal Edina - nőjogi szakértő, aktivista
Murinai Angéla - író
Támogató aláírók:
Fodor Marcsi - újságíró
Görög Zita
Rácz Zsuzsa - író
Zubor Rozi - író
Ijjas Flóra -író
Neked, Rólad, Veled mozgalom
Péterfy-Novák Éva - író
Gryllus Dorka - színész
dr. Bánátfy Beatrix - jogász, tartalomgyártó
Pápai Ildikó - újságíró, autizmus aktivista
Vénusz Légycsapója - feminista tartalomgyártó
Jámbor Eszter - tabu-kommunikációs szakértő, Testsuli
L. Ritók Nóra - az Igazgyöngy Alapítvány alapítója
Bán András - halottnak a coach
Tapasztó Orsi - mentálhigiénés szakember, kutatófizikus
Sárosi Péter - Drogriporter alapítója
Mayday Fanni- tartalomgyártó
Kollár Dóra Media- stratégiai vezető, tartalomgyártó
Macsa- ápoló, tartalomgyártó
dr. Barát Erzsébet - nyelvész, genderkutató
Pozsgai Brigitta - újságíró, író
Spira Eszter - jogász, mentálhigiénés tanácsadó
Kuizs Lilla - képregény író, képzőművész
Url Izabell - tartalomgyártó
Szilágyi László - Billog közéleti hamburgerező tulajdonosa
