2020. október 24., szombat

KENTAURBESZÉD – LENGYEL LÁSZLÓ: VALAMINEK MÉGIS MINTHA JÖTTÜNK VOLNA

NÉPSZAVA / KENTAURBESZÉD
Szerző: LENGYEL LÁSZLÓ
2020.10.24.


„És amit el se hinnél, / (Persze én se hiszek), / Valaminek / Mégis, mintha jöttünk volna, / Csak éppen seregünk nincs nekünk sem, / Csak éppen hogy elfanyarodtunk / S megártott a kevés / Kevélykedés.” – írja a szomorú és seregtelen Ady Endre.


Már éppen csak megérte, hogy az őszirózsás, 1918-as októberi forradalomnak se serege, se vezére nem volt, csak forradalma. Ma itt állunk forradalom, sereg és vezetők nélkül. Olyan országban, amely se a forradalmat, se a sereget, se a vezetőt nem nélkülözheti. 

Tudom én, hogy a nagy magyar nekilódulások mindig váratlanok és kiszámíthatatlanok. A reformkori nagyok letörten ültek próbálkozásaik sikertelensége láttán, Széchenyi és Kossuth, Deák és Eötvös egyaránt bukott embereknek tartották magukat. Istenem, Széchenyi 1847. január 7-én ezt írta a naplójába: „Eh bien, je crois nous avons perdu notre jeu! (Hát igen, azt hiszem elvesztettük a játszmánkat!)” Majd a német nyelven írt napló egy ritka magyar bejegyzése következik: „Hátra István a kályha mögé! Ott van a helyed!” 48 februárjában a márciusi ifjak is mindenre inkább számítottak, csak éppen március 15-e forradalmára nem. De senki meg nem mondta volna 1956. október 23-a reggelén, hogy a zsarnokságra ébredők estére forradalmárokként állnak az utcán és lerántják Sztálin szobrát a földre. 1989 félig forradalma, félig reformja tán eltartott több hónapig is, de győzelmét, a rendszerváltást megjósolni szinte alig lehetett. 

Nálunk biztosra menni az ellenforradalmakkal, a szabadságot eltipró hatalmakkal lehet. Biztos fogadásnak látszott 48 tavaszán épp úgy, mint 18 vagy 56 őszén, hogy a nálunk sokszorta erősebb külső hatalmak le fognak törni minket, csak idő kérdése az egész. S valljuk meg, 89-re is volt a borúlátó demokratáknak fogadásuk: előbb vagy utóbb egy többpárti liberális demokráciát külső vagy belső erők meg fognak semmisíteni. S örülhetünk, hogy a demokratikus jogállami próbálkozásra, amikor haza, haladás és európaiság hármassága egybeesett, volt vagy tizenöt-húsz évünk...

RÁADÁS: MEG FOG HALNI - KORNIS REGÉNYE FOLYTATÁSOKBAN

LITERA / ELSŐ KÖZLÉS
Szerző: KORNIS MIHÁLY
2020.10.17.


Az nem halál, ami a temetőben folyik. Rosszabb. Ott kell maradni az embernek, mert már hivatalosan halott. Nem számolják az élők közé, s hogy valaki kiszabaduljon a sírjából, ahhoz nem is tudom, mi kell. Sok. – Kornis Mihály I című regénye folytatásokban.


A Papa meg fog halni. Muszáj neki. Kapott egy hivatalos levelet. Amiben értesítik. Az ember halhatatlan, de aki ilyen levelet kap, annak élete hátralévő részét a föld alatt kell töltenie. Suttogják. Ez a törvény. Akit eltemetnek, az többet nem jön elő a föld alól. Ezt senki nem szereti, de úgy tesz, mintha természetes volna úgy meghalni, hogy utána fel sem támadhatsz, pedig meg sem haltál.

Meghalni, vagy eltemetve lenni, az kettő.

Utóbbiról az állam dönt, vagy hogy hívják, a mindenkori Ember. De hogy ki hal meg és mikor, azt én döntöm el, vagy a hülye osztálytársam, vagy egy autó, amelyik kénytelen engem elütni, ha olyan lendületben vagyok, hogy nem veszem észre, eléje futottam.

Nem akarok meghalni, mégis meghalok. Utána feltámadok.

Nem ügy. Semmi ahhoz képest, ha egyszer az embert eltemetik.

Az nem halál, ami a temetőben folyik. Rosszabb. Ott kell maradni az embernek, mert már hivatalosan halott. Nem számolják az élők közé, s hogy valaki kiszabaduljon a sírjából, ahhoz nem is tudom, mi kell. Sok. Felbontottam a levelet, a Papa levelét, én állat, neki is van címezve, de olyan ideges lettem, hogy mégis elolvastam, mert sejtettem, hogy mi van benne, állandóan rosszat sejtek, sokat beszélnek a szüleim is róla, hogy ez bármelyik pillanatban beüthet, de elolvasva úgy megrémültem, hogy hánytam, de vigyáztam a tisztaságra, és arra, hogy a Papa, aki a szokásos délelőtti horkolását végzi, álmában szétrúgott paplanja felett feltárva a fenekét a nagyközönségnek, nehogy felébredjen, mert akkor meg fogja érezni, hogy én mit gondolok, és azonnal kéri a levelet, mert akkor ő már tudja, hogy kapott. És én kinyitottam. Ezért kellett hánynom, de odatérdeltem az ülőke fölé, és jó mélyen behajoltam, nehogy felébresszem okádásommal őt, de belőlem most nem is jött ki hang, se kaja, nyál csak. Undorító, mint én.

Mi lesz a Papával, ha nem tud kijönni a sírból?

Hogy temethetik el, aki halhatatlan? És miért csinálják ezt avval, aki már olyan öreg, hogy meg sem tud halni. Én folyton meghalok és nem történik semmi. Nem akar eltemetni utána az állam. Mint a Papát fogják.

Élve...

RÁADÁS: BABARCZY ESZTER: A MÉRGEZETT NŐ

ÉS-KVARTETT / YOUTUBE
ÍRÓK BOLTJA
2020.03.09.



ÉS-kvartett (az Élet és Irodalom kritikai sorozata) A beszélgetés témája: Babarczy Eszter: A mérgezett nő című novelláskötete. Károlyi Csaba beszélgetőtársai: Deczki Sarolta, Szolláth Dávid és Visy Beatrix

ÉLET ÉS IRODALOM 2020/43. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: ÉS
2020.10.22.


P U B L I C I S Z T I K A

Kovács Zoltán: Még a sorrendet se

A hétfő este utolsó „közszolgálati” híre, igyekszem szó szerint idézni, így szólt: „a palament elnöke figyelmeztette a jobbikos Jakab Pétert, aki egy zsák krumplival rohangált az ülésteremben”. Igazából a hírnek se előzménye, se korrekt eseménytörténete nem volt, csak annyi, hogy Jakab krumplival rohangált. Hogy ezt ki fogalmazta, nem tudni, gondolom, valaki, akinek az a munkája, hogy az elé rakott anyagból lehetőség szerint olyan információt gyártson, ami egyszerre torz, félrevezető és nélkülözi a lényeget. Ezt az embert, aki nyilván jól meghúzódik a szerkesztőségi falak között, és csak akkor látni, amikor megéhezik, és a büfében bekap valamit, ennél valamivel jobb időkben hírszerkesztőnek nevezték. Aznapi feladata többek között nyilván az lett volna, hogy megfogalmazzon egy nem túl bonyolult parlamenti eseményt: a néhány nappal korábbi választásokon olcsó krumplival kampányoló kormánypárti akciót az ellenzék egyik vezetője azzal minősítette, hogy egy zsák krumplit tett az így kampányoló Fidesz elnökének asztalára. Az elnök történetesen a magyar kormányfő.

Nem lett volna természetesen semmilyen futkorászás, ha a képviselő ezt megtehette volna, de nem tehette meg, mert a különben egykedvűen ücsörgő pártelnök védelmére kelt a fürge Kocsis Máté, az ilyen esetekben mindig ugrásra kész Balla György frakcióigazgató, a meglepetés hatása alatt még csak tápászkodó Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, valamint a miniszterelnök segítségére siető Kövér házelnök. Elgondolni is rossz, a magyar demokratikus berendezkedés mekkora sérelmével járt volna, ha a kormányfő asztalára sikerült volna letenni a zsák krumplit...

Molnár Erzsébet: A harmadik szárny

Eörsi László: A kispesti fegyveres ellenállás

A forradalmi karhatalom megalakulása Kispesten

A forradalom kirobbanása után néhány napon belül Kispesten is kiéleződött a helyzet, a tömeg a kapitányság megtámadására készült. „Ezt jelentettem Kopácsi ezredesnek, és egyben utasítást kértem, amire ezt válaszolta: »ügyes ember maga, Csillik elvtárs [Csillik Gábor őrnagy, a XIX. kerületi kapitányság vezetője], diplomatikusan, módszeresen le kell szerelni őket, meg kell győzni a tömeget.« Kérdeztem, hogy ha nem sikerül, akkor lőni kell-e, erre letette a telefont.” Távmondati utasításra azonnal eltávolította az államvédelmi beosztottakat azzal, hogy a további utasításig tartózkodjanak otthon...

Balla Eszter: Csalás árnyékában

Váncsa István: Az állam szolgálatára esküszünk, esküszünk

Vásárhelyi Mária: A rendszer, amelyben élünk

Egri Viktor: Tárt kapuk

Simonovits András: Nyugdíjtervek választások előtt


Sokan közelegni érzik a 2022-es parlamenti választást, például a kormány a 13. havi nyugdíj „visszaépítésével” kampányol. Az ellenzéki pártok is elkezdték szondáztatni nyugdíjterveiket. Egy demokráciában a pártok egymással versengenek, egy autokráciában az ellenzék csak a víz fölött szeretné tartani a fejét. Mint független szakértő a választási kampánytól függetlenül töröm a fejem, és politikai felelősség nélkül írom le gondolataimat. Ebben a cikkben megpróbálok a demokratikus ellenzéki pártok helyett gondolkodni. Eléggé távol lévén a választástól, nem félek attól, hogy politikai kárt okozok nekik, amikor burkoltan vitatkozom velük. Három dimenzióban fogalmazom meg javaslataimat: 1. Rugalmas korhatár. 2. Rövid távú korrekciók. 3. Nyugdíjreform...

Schmal Alexandra: Rosszkedvünk labirintusa

Október eleje óta lehet látni az HBO-n a Visszatérés Epipóba című dokumentumfilmet, Oláh Judit rendezését, amely öt éven át készült az 1980‑as években működött szendrői nyaraltatásról és vezetőjéről, a 2014‑ben leleplezett, évtizedekkel korábban zajlott abúzusok elkövetőjéről, Sipos Pálról. A filmről az elmúlt hetekben több interjú és kritika is napvilágot látott (e hasábokon Báron György kritikája: Epipo, 2020/40., okt. 2.), amelyek nem alaptalanul méltatták ugyan a rendezői teljesítményt, bennem mégis egy sor kérdőjel maradt. Előrebocsátom: nem semleges nézőként nyilatkozom. 1982-től három éven át aktív résztvevője voltam a szendrői nyaraltatásoknak, így fenntartásaimnak szubjektív elemük is van: a filmben nem ismertem rá arra a Szendrőre, amelynek részese voltam. A kérdés persze nem az, hogy ki emlékszik jól erre vagy arra a mozzanatra, hanem hogy a film egyfajta analitikus deficitben szenved, így a Szendrő-jelenség értelmezése tendenciózus és egyoldalú...

Báron György: A gyávaság spirálja

Magyar László András: Para

Gervai András: A népköztársaság ellensége

Egy emberséges ember

K. Zs. K.: Látogatási tilalom
Rövid történet arról, mit jelent egy betegnek a látogatás

V I S S Z H A N G

Komáromi Gabriella: Miről is szól A Hétfejű Tündér?

(Szelíd töprengés a viták kellős közepén)

Rényi Zsuzsanna: Szolidaritást!

Ujvári Márta: Birnam erdeje

P Á R A T L A N

Szilasi György: GRÓFI GOND

aha: OPTIMISTA

aj: KI ÉPÜLT LE?

(c-e): HÁROM AZ EGYBEN

GÁLÁ: TENDER

msz: IGAZ, HAMIS

jos: ROVÓSÍRÁS

azdagm: MAI „VÁRVÉDŐK”

Lantai András: BANDITÁK

(celebrálja Nyerges András): HETI TEXTUS

Szikszai Károly: BRIGÁDNAPLÓ

ÉLET ÉS IRODALOM 2020/43. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: ÉS
2020.10.22.


F E U I L L E T O N

Gyenge Zoltán: Goebbels doktor intelmei

I N T E R J Ú

Váradi Júlia: Én magam vagyok a másság Interjú Szüts Miklóssal

K R I T I K A

Végső Zoltán: Kísérletező-e vagy?

(Decolonize Your Mind Society: A Courteous Invitation To An Uninhabited Anabatic Prism; Qiyan – mindkettő Hunnia Records, 2020)

A két lemez különböző, mégis van – a zenészek mindenféle egyéb kapcsolódásai mellett –, ami összeköti azokat: az ismeretlen terep bátor vállalása és egy vitális saját világ felépítése. A Decolonize… tudatosabb törekvések nyomán halad, még saját fejlesztésű hangszert is alkalmaznak (Váczi Dániel a glissonicot), külön idiómát teremtenek, a Qiyan pedig hagyományokat gyúr össze energiákkal, tapasztalatokkal, amik végül ellenállhatatlan sodrássá alakulnak...

Wagner István: Chagall kései nyomatai


(Marc Chagall – Von Witebsk nach Paris, Kunsthaus Apolda Avantgarde. Megtekinthető december 13-ig élőben és online a művészház honlapján.)

Kőrösi Boglárka: Csodaszőnyegek
Határtalan design a múzeumban

(Határtalan design. Kiscelli Múzeum, Templomtér, megtekinthető november 15-ig.)

Stőhr Lóránt: Alezredesek

(Szalay Péter: Nincs parancs – magyar dokumentumfilm)

Bella Árpád és Harald Jäger. Bella a 1989. augusztus 19-i Páneurópai piknik alkalmával vele szemberohanó németek ellen nem alkalmazott erőszakot, hagyta, hogy a tömeg benyomja a kaput, és átzúduljon osztrák földre. Jäger pár hónappal később, november 9-én Berlinben a Bornholmer strassei határátkelőnél engedte át a keletnémeteket Nyugat-Berlinbe. Alezredesek világos parancs nélkül ott állnak szemben a szabadság felé rohanó tömeggel – Szalay Péter ezt a párhuzamot látja meg a két ember sorsában és hozza össze őket egy film erejéig...

Csengery Kristóf: Megragadott pillanatok

(Annie Fischers Secrets. Hungaroton)

Fischer Annie rendkívüli művész volt: elmélyült, nagy muzsikus, költői interpretátor, akinek produkcióit kivételes inspiráltság jellemezte. Elhivatott előadója a klasszikus és romantikus repertoárnak, leginkább talán Mozart és Beethoven, Schubert és Schumann műveinek – de sok mást is játszott Chopintől Debussyn át Lisztig, Dohnányitól Kodályon át Szabó Ferencig. Ma, amikor hangversenyen többé nem találkozhatunk játékával, azok számára, akik valaha hallották, felidézhetők az emlékek – ám ezek elhomályosulnak és torzítanak...

Herczog Noémi: Szegény Salieri

(Peter Shaffer: Amadeus, r.: Koltai M. Gábor, József Attila Színház)

A József Attila Színház kommersz repertoárjából ez az Amadeus feltétlenül kiemelkedik mint minőségi bulvár a maga népszerű dallamaival és extra lehetőséggel a saját irigységeinken való derültségre. Amit zavarba ejtőnek éreztem, az a koreográfia: Blaskó Borbála munkáit ismerve meglepő, hogy művészieskedő, hanyatt vágódó táncosnőiből pontosan az említett önirónia hiányzik. Különösen, amikor egyiküket mint lenézett feleségét löki artisztikusan a földre Salieri: otromba poénjának is derültség a jutalma. A különösebb értelem nélkül, annál jelentőségteljesebben vonagló testek etűdjei gőgös mázat képeznek a populárisan őszinte darabon...

Fáy Miklós: Az ős bemutatója

(Szörényi–Bródy–Gyöngyösi: István, a király – Erkel Színház, október 17.)

Akkor mire is megy a játék? Új nemzeti klasszikus operát teremteni? Vagy bevezetőt a dalszínházba, aki ide eljön, beleszeret a természetes hangerőbe, és wagneriánussá válik? Még az is lehet, hogy akad, aki bejárja ezt az utat. Mindenesetre Wagnertől visszafelé ez már nem tűnik annyira természetesnek, még ha rázom is a lábam a ritmusra. Valószínűleg a régi ritmusra, amikor még István király elűzte asztalától a törleszkedőket. Ma már tudja, hogy ilyesmit nem szabad csinálni. Ez is egy tanulság, bár ehhez nem kell feltétlenül szimfonikus zenekar...

Károlyi Csaba: „Dzsesszes”

(Jazzy rádió, 90.9)

„A jazzy szó »dzsesszes«, »dzsessz-szerű« jelentéssel is bír a szótárak szerint. És ez a rádió néha tényleg jazzközeli, mondjuk swingközeli zenéket ad, de csak nagyon óvatosan, nem merész, hanem eléggé konszolidált muzsikát, amely inkább pop. (A »vájtfülű jazzt« igyekeznek kerülni, mondta egy műsorvezető, sajnálatomra – annyit tennék hozzá, hogy pontosabban mindenféle jazzt igyekeznek kerülni.) És azért túl sok intellektuális műsort se keressünk errefelé.”

Siba Antal: Három kisfilm

(Orbán Viktor kórházakban – híradós kisfilmek)

Nem igazán tudni, hogy ezek a rövid riportfilmek vagy inkább kampányfilmek miről és kinek szólnak. Az influenzaoltásos kisfilm arról-e, hogy oltassuk be magunkat az influenza ellen, mert könnyebben elkerüljük a koronavírust? Ez helyes, bár több hír szerint a készletek a végük felé járnak. Vagy ha nem erről szólnak, akkor miről? Hogyan kell injekciót beadni? Aligha. Talán inkább kampányfilmek...

Csuhai István: Akárcsak mi

Ian McEwan: Mi, gépek. For­dí­tot­ta Lukács Laura. Scolar Kiadó, Bu­da­pest, 2020, 319 oldal, 3999 Ft

A kortárs angol próza talán legnagyobb élő mestere újra olyan regényt írt, amilyenek az elsőrangú McEwan-regények szoktak lenni. A szöveget és magát a fikciót újfent nem valamilyen nyíltan bevallott vagy nagy műgonddal szem elől rejtett és megfejtésre váró teoretikus elképzelés működteti, hanem az a pofonegyszerű és igen evidensen megvalósított elbeszéléstechnikai tény, hogy a regény fő szálába, a Charlie és Miranda kibontakozó kapcsolatába óhatatlanul konfliktusként belépő Adam történetéhez további négy-öt nagyobb történetegység van szervesen, különösebb zökkenők vagy átmenetek nélkül hozzáillesztve, összeszőve, oly módon, hogy az előző bekezdésben részletesebben ismertetett diszkrónia, az alternatív történelem eszközeit felhasználó eljárással és ironikus részletezettséggel megrajzolt nagyobb háttér igen szellemes mozgatásával ezekben az egységekben minduntalan a regény nagy témája szólal meg és van mindvégig evidenciában tartva. Ez a nagy téma pedig nem röstell az az egyszerű végső kérdés lenni, hogy mi is valójában az ember...

A HÉT KÖNYVEI

A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon...

Szilágyi Zsófia: Ex libris

Cserháti Éva: A Sellő titka
Jussi Adler-Olsen: A 2117. áldozat
Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája
Szécsi Noémi: Lányok és asszonyok aranykönyve

Lapis József: A katt után

Dániel András: Nincs itt semmi látnivaló! A szerző rajzaival. Po­zso­nyi Pagony Könyvkiadó, Budapest, 2020, 64 oldal, 4590 Ft

A Nincs itt semmi látnivaló! akkor kezdődik, amikor a szülők számára – jó esetben – véget ér az aznapi közös történet, és elkezdődik a késő esti énidő. Az anya által leoltott villany, a bizonyos „katt” után vagyunk, és maradunk is a gyerekszobában. A gyermek szemszögéből éljük meg az időt, az elalvás kísérleteitől a fantázia éjjeli száguldásán, a szoba sötét titkain át végül az elszunnyadásig. Mégpedig a szerzőtől megszokott élénk, kicsit lökött ötletekkel teli utazáson vehetünk rész. „A sötétben minden tehén fekete” mondás (illetve, mint a gyermek „elemzéséből” precízen megtudjuk: mondat) többoldalas kibontása ugyan egy picit talán már fárasztó lesz, „sok”-nak érződik, de annyi baj legyen...

Váncsa István: Be a szervezetbe

Tódor János: Börtönhakni. Dodeskaden Kiadó, Budapest, 2020, 300 oldal, 1950 Ft

Tódor azon lepődött meg először, hogy a fogház területét bejárva fegyőrt egyet se látott. Nyolcvanas évek, munkaerőhiány mindenütt, mért épp a tömlöcben lett volna másképp. A kapuban és az őrtornyokban azért az elítéltek teljesítenek szolgálatot, mert még mindig jobb, ha ők vannak ott, mintha senki sincs. Mi a szocialista demokrácia?, hangzott a korszak kedvenc találós kérdése, válasz: a munkásosztály önuralma. Mutatis mutandis Baracskán a fogvatartottak önuralma valósult meg, egyfajta demokrácia, abból is a legkiforrottabb változat, amelyet manapság illiberálisnak nevezünk...

Smid Róbert: A vissza(nem)térő Sziránó

Nyerges Gábor Ádám: Mire ez a nap véget ér. Prae Kiadó, Bu­da­pest, 2020, 334 oldal, 3490 Ft

Már az első ötven lapon érződik, hogy a szerző hallgatott a Sziránót ért kritikákra, ugyanis az előző regény hibrid narrátorát lecserélte egy sokkal átláthatóbb szólamúra. Bár az egyes szereplők megszólalásai szabad függőbeszédekként ékelődnek a narrációba, az elbeszélő annyira közel megy a megszólalókhoz, hogy átveszi azok szófordulatait, nyelvhasználati jellegzetességeit. Ez a regény legfőbb humorforrása is: például miután a tabunak számító Görcsegér ragadványnéven szólítja Katit az egyik barátnője, már a narrátor sem képes elkerülni ezt a bakit: „Kuka mondott még valamit?, érdeklődött inkább. Hát ez az, hogy semmit, csak ott állt, […], de képzelheti a Kati (képzelte), tudja ő is, milyen az, amikor az Ildi megpróbál nem röhögni (Kati tudta, milyen az, így járt minden alkalommal, ha Ildi társaságában Görcsegérként emlegette magát). De végül is mondtál valamit, faggatta Mónit. Ja, valamit biztosan, de nem emlékszem már, tök ciki volt, érted. Görcsegér értette.”...

Kulcsár-Szabó Zoltán: „Mindanyiunkat érdekel a grammatika”

Az ÉS könyve októberben – Markó Béla: Egy mondat a szabadságról. Kalligram Kiadó, Budapest, 2020, 184 oldal, 3500 Ft

Már a kötetcím is kapcsolódik azonban az életmű más rétegeihez: az Illyés-utalás mellett ugyanis egy korábbi életműválogatás címét is felidézi (Egy mondat a szeretetről, 2013), és tulajdonképpen közvetlenül csatlakozik az előző kötet kompozíciójához, amely a szonettek hosszú sorozatát egy Szabad szonettel fejezi be, olyan formulát a címbe emelve, melynek, vagyis a sonnets libertins-nek a paradox mivoltára Théophile Gautier mutatott rá kissé rosszallóan híres Baudelaire-tanulmányában. Ebbe az utalásrendszerbe lép be az új kötet önmegjelölése: egy (a romániai forradalom idején elhangzott) mondat a szabadságról ugyanis tárgya lesz a címadó versének: ez „egy tizennégy éves kamasz szavaira” is céloz tehát(„Apu, én mostantól fogva szívesen tanulom majd a románt”). Ennek felidézése itt egy olyan forradalom jelentésének vizsgálatára teremt módot, amely, mivel nem teljesítette be azt, amit ígért, a kategória pusztán politikai alkalmazásával nemigen juthat érvényes értelemhez. Legalább ilyen fontos mindezenközben, hogy ezzel és a kötet számos hasonló gesztusával Markó nyelvi egységekre, mondatokra, szavakra, grammatikára és persze a jelentésre irányítja a figyelmet, mintegy ezek tisztázásától támpontokat remélve akár a társadalmi-politikai, akár a személyes értelemben vett közeli vagy távolabbi múlt emlékezetének feldolgozásához.

I R O D A L O M

Svébis Bence: A tejesember

Svébis Bence: Mandarin

Darvasi László: Vidám vers az égről, Kántor Péternek

Grecsó Krisztián: Karodon vittél évekig


(...) két szomjas, bódult szerelmes, akik Óbánya kocsmájában, mikor bedobták az első húszforintost a bakelitlemezes zenegépbe, és leültek a pattogó cserépkályha mellé, már tudták, hogy együtt fogják leélni az életüket, erre Pataki Attila fennkölt lágéja volt a garancia, benyomtad a gombot, a férfi a pultnál megszólalt, „negyvenhármas”, mondta, és kortyolt a söréből, „Edda blúz!”, én meg nem akartam elhinni, hogy tényleg Eddát választottál, pedig akkor még nem is gondoltál rá, hogy elhagyod a várost, és nem volt abban az avas slágerben semmi metaforikus, csak mi voltunk ott, meg a törzsvendégek, velünk meg a meztelen, szemtelen boldogság, hogy egy elhagyott falu egyetlen kocsmájában Eddát hallgatunk a zenegépből, és ez olyan jó, hogy ezt már nem lehet fokozni, fulladoztunk a nevetéstől, aztán csend és újra csend, és én arra gondoltam a mosdóban, a piszoár mélyébe nézve, hogy meg kell változnom, nem lehet mindig, minden boldog pillanatban a bekövetkező rosszra várni, nem lehet az baj, hogy túlzottan stimmel a kulcs, vagy, hogy egyszer az életben ilyen könnyen jött ki valami, mondjuk egy egész életen át vágyott eredmény;...

Tallér Edina: Néhány szó az igaz szerelemről

Akkor még fel sem fogtam, mennyit kaptam tőle, az ilyesmi mindig csak utólag derül ki. Most már tudom. Attól a pillanattól kezdve, hogy megláttam, lett célja az életemnek. Talán tíz vagy húsz évvel járt előttem. A példaképem lett. A nőideálom. Én is olyan szép akartam lenni, mint ő. Azt akartam, hogy engem is olyan sokan rajongjanak körül, mint őt akkor, amikor először láttam. Körülrajongták? Erre már pontosan nem emlékszem, de mindegy is, most így képzelem. A következő években sok mindent megpróbáltam, hogy hasonlítsak rá. Nem tudom, mennyire sikerült. Ötvöztem a tőle hallottakat anyám tanításaival, és varázsigéket szajkóztam, mint imákat, mindennap. Befestettem a hajam, kék kontaktlencsét viseltem, tánclépésben jártam, egyet előre, kettőt hátra, jobbra egy, balra egy, hogy szebb, titokzatosabb és különlegesebb legyek. Férfiakkal, nőkkel, akinek épp kedve volt táncolni, azzal én táncoltam és szeretkeztem, hogy minél nagyobbra tudjon nőni bennem a szeretet...

Szekrényes Miklós: Pszichopuzzle
(A labirintus kijárata)

A mozi után elsétáltunk a Fő tér sarkán álló csemegeboltba, ahol üvegezett fa lengőajtón lehetett be- és kijutni. A legelegánsabb üzlet volt az egész városban. Vettünk egy-egy csomag Limót. A haverom epreset, én narancsost. A bolt előtt kibontottuk, benyálaztuk a mutatóujjunkat, a zacsiba kotortunk vele, aztán leszopogattuk a felséges ízű port az ujjainkról. Talán egymást is megkínáltuk. Limózás közben megálltunk a sportbolt előtt, a haverom a cangákat bámulta, én a pingpongütőket és az igazi bőr focilabdát. Szerettem volna bemenni, hogy megkérdezzem, érkeztek-e stoplis cipők (akkoriban stopnisnak mondtam), mert volt ugyan egy vászon focicipőm, de az álmom egy olyan bőrstoplis volt, amilyenben az igazi focisták játszottak a Szpari meccsein. Szóval szerettem volna megkérdezni, de nem mertem. Mióta hazajöttem a kórházból, sokkal félénkebb, visszahúzódóbb és bizalmatlanabb voltam. Ezt mondták az összes ismerős felnőttek, s addig mondták, hogy már én is így gondoltam magamra. Átsétáltunk hát a játékbolt kirakatához, megbámultuk a szomszéd gyerekéhez hasonló terepasztalt a vasúti modellekkel, a csomagban kapható indiánokat és cowboyokat és a társasokat...

Aknai Péter: Alfa és ómega

Én atlétának látlak. A gát tövében felágaskodsz a nyeregben, és teljes súllyal adod a nyomatékot. Nincs váltó, ide erő kell. Lassulunk, de nem kell leszállnom. Erős vagy. A gumiabroncs megmintázza a forró aszfaltot. Énekelünk: Jobb kettesbe’ véled, csak így szép az élet, nélküled bánat borul rám. 

A csomagtartó még évekig elbír, igaz, alig hízom valamit. Az iskola első osztályába is alig akartak felvenni; úgy értem el a felvételi határt jelentő tizenhét kilót, hogy méreckedés előtt megitattak velem egy liter vizet. Akkortájt kezdtek Hangyamacskának hívni. A csomagtartón ülve nyalogattam a hátad, mire te megkérdezted, hogy valami macska utazik-e ott hátul. Erre persze mindig nyervogtam. Névadásban mindig erős voltál.


ORBÁN ELVESZÍTETT EGY GENERÁCIÓT

HÍRKLIKK
Szerző: NÉMETH PÉTER
2020.10.24.


Ha azt vártuk, hogy 2020 október 23-án valami véget ér, illetve valami új elkezdődik – és lássuk be: ezt vártuk -, akkor feltehetően tévedtünk. A kormány, a hatalom, bizonyára nagy aggodalommal figyelte, mi lesz a színművészetisek által szervezett ünnepi demonstráción, de hát nem történt egyéb: ünnepi demonstráció volt. Sok-sok ember személyes jelenlétével, és még többek távoli szimpátiájával. A hallgatók szép, és emelkedett, és ígéretükhöz híven csendes tiltakozással jelezték: ami ma történik, ami velük történik, ami az országgal történik, az elfogadhatatlan. Méltatlan október 23.-a forradalmához.


Igazán nem tudom eldönteni, hogy a kormánypárti média tudósítóinak milyen központi utasítást adtak, annyi azonban látható volt, hogy nemigen tudtak kilépni az eddigi paneljeikből. Ahogy azt kollegám már megírta, vagy igyekeztek elhallgatni a történéseket, vagy gúnyolódni rajta, viccelődni a résztvevők létszámán, de semmiképp nem legalább tárgyszerűen beszámolni az eseményről. Talán remélték, hogy a végén lesz rendbontás, talán remélték, hogy a tömeg – mert az volt – fegyelmezetlen lesz, de egyik várakozásuk sem teljesült. Megmaradtak tehát a saját ostobaságaiknál, vagyis annál, hogy felvonulást valójában az ellenzéki pártok szervezték – lehetett egy kicsit gyurcsányozni -; szegény hallgatókat tolták maguk elé, eljátszva azt, hogy itt nem egy politikai rendezvénnyel állnak szemben. Ezek a tudósítások persze a saját tábornak szóltak, azoknak az embereknek, akiknek eszükbe sem jut kontrollálni a szavak valódiságát, egybevetni a tényeket az eléjük tárt hazugságokkal. Mindazonáltal több, mint rövidlátó ez a megközelítés; ezekkel a, csak a hatalmon lévők utasításait követő tudósításokkal egyszer és mindenkorra elveszítik azokat a fiatalokat, akik ott vonultak a rakparton, akik színvonalas műsorral emlékeztek meg ’56-ról, és akik szelíd, békés szóval fordultak a hatalomhoz. Azok az egyetemisták, akik aktív szereplői voltak a műsor elkészítésének, de azok is, akik csak követték az előkészületeket pontosan tudják, hogy az ellenzék politikusainak semmi köze nem volt az immár bő egy hónapja tartó tiltakozásoknak, de azok az egyetemisták, akik nem fejezték ki szolidaritásukat, illetve azok, akik nem fejezhették ki, ők is tudják, látják, hallják a mai országvezetés hamis hangját, a médiájukra erőltetett ferdítéseket. Ezek a fiatalok pontosan tudják, hogy saját egyetemük vezetése miként viszonyult az SZFE szabadságharcához, pontosan tudják, hogy ők is hasonló cipőben járnak, vagy fognak járni...

TÁJKÉP CSATA UTÁN

168 ÓRA
Szerző: TÁLOS LŐRINC
2020.10.23.


Nem sikerült olyan emberrel találkozni egy héttel a választás után a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 6-os számú választókerületben, aki Koncz Zsófiára szavazott – vagy legalábbis bevallotta – volna. Magyarázata az eredményre mégis mindenkinek van.


Vasárnap délelőtt, egy héttel az időközi választás után kihaltak az utcák Tiszaújvárosban. A lámpaoszlopokon egymás alatt lógó Koncz Zsófia- és Bíró László-plakátok jelzik, hogy nemrég választás volt a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 6-os számú választókerületben. „Bontsuk le a kétharmadot!” – áll az MSZP, Momentum, LMP, Jobbik, DK, Párbeszéd és Mindenki Magyarországa Mozgalom logóival egyszerre ellátott „összellenzéki” jelölt plakátjain, Konczé a megkezdett munka folytatását ígéri. Elvétve találkozni Tóth Ádám jellemzően ismeretlen logóival – a szerencsi kisvállalkozót az ISZOMM, a Színes Magyarország Párt, valamint a Magyar Szolidaritás Mozgalom és a Normális Magyarországért Egyesület indította – ellátott hirdetményeivel is, amelyek egyszerűen csak az „Igazi baloldal jelöltjeként” ajánlják Tóthot.

A városi dísztótól nem messze található sörözőben a vendégek szinte maguktól kezdenek el szenvedélyesen politizálni. „Itt soha nem fog nyerni a Fidesz! Soha nem is nyert, és soha nem is fog!” – bizonygatják többen. A településnek a rendszerváltástól mindig baloldali – 2006-ig szabad demokrata, azóta szocialista – polgármestere volt. A Tiszaújváros központú Borsod 6-os választókerületet két választókerületből, a szerencsi és a tiszaújvárosi központú 11-es és 12-es választókerületekből alakították ki, a kettő megnyirbálásával. Igaz, 2006-ban mindkettőt a baloldal vitte, 2010-ben viszont a szerencsit Koncz Ferenc, a tiszaújvárosit pedig a később Voldemortként elhíresült Mengyi Roland...

KEVESEBB A HAJLÉKTALAN, DE EGYRE REMÉNYTELENEBB A HELYZETÜK

G7.HU
Szerző: BUCSKY PÉTER
2020.10.23.


(A héten cikksorozatban foglalkozunk az idei Társadalmi riporttal. Az alábbi cikkünk a kötet Sérülékenység: társadalmi csoportok és szociális szolgáltatások című fejezetének egyik tanulmányát dolgozza fel, a fejezet már elérhető a Tárki honlapján.)

Ami nem látható, az nem is létezik – talán ez lehet a legjobb összefoglalása a Fidesz kormányzása alatt kialakult hajléktalanpolitikának. Ez egyébként nem áll túlságosan távol a szocializmusnak a hajléktalanság tényét is tagadó hozzáállásától: a problémát a szociális ellátás helyett a rendőrökre bízták. A munka nélkül csavargókat közveszélyes munkakerülés (kmk) miatt rendőri felügyelet alá helyezték, elzárhatták vagy kitilthatták őket az adott településről.

Budapesten szimbolikus harc indult a hajléktalanság eltüntetésére Tarlós István főpolgármestersége alatt, amit a kormány hajléktalanságot krimianalizáló rendelkezései is segítettek. Az eredmény pedig az lett, hogy igazából nem változott semmi, csak talán kevésbé látványos a hajléktalanság, a szem előtt lévő közterekről félreesőbb helyekre húzódtak vissza az utcán élők.

Az idei Társadalmi riportban a hajléktalanságról megjelent cikk* azért is hiánypótló, mert az állam részéről igazán senki sem foglalkozik a hajléktalanokkal. A rendőrökre van bízva a vegzálásuk és igazoltatásuk, de az ellátásra, a társadalmi integrációra nincsen állami és önkormányzati intézményrendszer, a hajléktalanok a civilek és a hatóságok jóindulatára vannak bízva.

Magyarországon kimondatlan egyetértés övezi, hogy a hajléktalanok helye a hajléktalanszállón van, pedig a szociális és/vagy lakásprogramok más országokban megmutatták, hogy össztársadalmi érdek, hogy lakáshoz juttassák az otthontalanokat. A gazdasági liberalizmus hazájában, az Egyesült Államokban pragmatikus okból népszerű a támogatott otthonszerzés, akár az albérleti díjak részleges vagy teljes átvállalásával: egyszerűen olcsóbb, mint a hajléktalanellátás.

Magyarországon már az is nagy kihívás, hogy megmondjuk, mennyi hajléktalan van. Azt viszont könnyen meg lehet állapítani a népszámlálási adatokból, hogy mennyi az üres lakás: a 2016-os mikrocenzus adatok alapján 550 ezer ilyen lakóingatlan volt hazánkban, a teljes lakásállomány 12,5 százaléka. Ez sokszorosa a hajléktalanok számának, bármely becslést, felmérést tekintjük irányadónak.

Győri Péter szociológus már az első Társadalmi riportban, 1990-ben is írt a hajléktalanság kérdéséről. Akkor az 1980-as népszámlálási adatok alapján lehetett a szocializmusban hivatalosan nem létező jelenség nagyságrendjére következtetni. Négy évtizeddel később sem változtak sokat a lehetőségek. A 2011-es népszámláláson a KSH kísérletet tett a hajléktalanok összeírására: 5571 fő effektív hajléktalan embert találtak, illetve 5867-en éltek az átmeneti elhelyezést nyújtó hajléktalanellátó intézmények lakóiként. Vagyis az immár közel egy évtizeddel ezelőtti

hivatalos adatok szerint 12 347 hajléktalan emberről lehet tudni.

A hajléktalanság nyomon követése egyáltalán nem csak Magyarországon nehézkes, sőt a hazai szociológusok kifejezetten sokat tesznek azért, hogy hosszú távon is jól követhető legyen ez a társadalmi probléma. A Február harmadika kutatások nemzetközileg is úttörőek, mivel nincs még egy ország, ahol hosszú éveken keresztül szisztematikus szociológiai kutatássorozatot hajtanának végre a témában...

KASTÉLYT IS KAP A KIKÖTŐ MELLÉ A FIDESZ-KÖZELI ALAPÍTVÁNY, KOCSIS ISTVÁN KAJÁT OSZT A BÖRTÖNBEN

ÁTLÁTSZÓ / MUTYIMONDÓ
Szerző: ERDÉLYI KATALIN
2020.10.23.


G7: Több mint százmilliárd forintért vette meg az állam a Telenor negyedét


Az Antenna Hungária (AH) éves beszámolója szerint az állami cég 101,16 milliárd forintért vásárolta meg tavaly ősszel a TMT Hungary B.V. nevű társaság 25 százalékos tulajdonhányadát. Ez az a vállalat, amely kézben tartja a magyar Telenort, illetve a csoport ingatlanos cégét, a Telenor Real Estate Hungary Zrt-t.



Népszava: Belakja Révfülöpöt a Corvinus Collegium

A hivatalosan tehetséggondozással foglalkozó Fidesz-közeli Mathias Covinus Collegium (MCC) Alapítvány – pécsi, zalaegerszegi, szekszárdi és szombathelyi ingatlanok mellett – a révfülöpi kikötőt is megkapja az államtól. A lap megtudta, hogy emellett az MCC a 3,3 hektáros kikötő „feletti” – települést átszelő 71-es úttól és vasúttól északra található –, két tagból álló, összesen 10,7 hektáros, kiváló adottságú területtel is számolhat, amin áll egy régi, felújításra váró kastély is.

24.hu: Revizor leplezte le az önkormányzati kamuszámlákat az Orbán-bánya falujában

Sorozatos szabálytalanságokról tudósít egy belső ellenőrzés, amely a gánti önkormányzat és a korábbi fideszes faluvezető pénzügyeit világította át. Felhatalmazás nélküli kifizetések, állandó készpénzezés, valamint egy szűk kör számára juttatott prémiumok – többek közt ezek derülnek ki a lap birtokába jutott dokumentumból.

444: A momentumos Donáth Anna asszisztenseként dolgozik a publicista-elemző Ceglédi Zoltán

A politikai elemző Ceglédi Zoltán csatlakozott Donáth Anna momentumos EP-képviselő stájához – ez derült ki nemrég a politikus holnapjáról, ahol a publicistaként és humoristaként is ismert Ceglédit helyi asszisztensként tüntetik fel. Donáth stábja megküldte a lapnak a szerződést, miszerint Ceglédi január eleje óta dolgozik az EP-képviselő mellett, egy éves szerződést kötöttek vele, javadalmazása, amit Donáth Annától közvetlenül kap, havi 865 ezer forint bruttó. A szerződésben és a munkakapcsolatban semmi rendkívüli nincs, de eddig egyik fél sem hozta nyilvánosságra.

Blikk: Ételt porcióz a börtönben Kocsis István, a BKV volt vezére

Ételosztóként tölti ötéves büntetését Kocsis István (68), az MVM és a BKV korábbi vezérigazgatója a kecskeméti börtönben. A lap úgy tudja, a hűtlen kezelés miatt elítélt, egykor nagy hatalmú cégvezetőnek kell legkorábban, hajnali 5-kor kelnie, hogy senkinek ne induljon korgó gyomorral a napja, és azok is megkapják a reggelit, akiknek reggel 6-kor kezdődik a műszak valamelyik külső munkahelyen.

„EZ AZ ATOMJAIRA HULLOTT TÁRSADALOM TALÁN ÚJRA MAGÁRA TALÁL”

444.HU
Szerző: plankog
2020.10.24.


Az október 23-ai SZFE-menet két dolog miatt marad emlékezetes:

- Kifejezetten nagy tömeg vonult végig Budapesten,

- a felszólalók pedig a legkülönfélébb társadalmi csoportok ügyeit kötötték össze a a színműsök küzdelmeivel.

A Műegyetem rakparról az Urániáig tartó menetről Ács Dániel és Szily László végig élő videóban tudósított, elég kedélyes hangulatban, és egyértelműen azt tapasztalták: nem voltak se pártzászlók, se Orbán takarodj-ozás, csak egy nagy méretű, békés vonulás.

Az Uránia előtt tartott beszédek viszont egyáltalán nem akartak „politikamentesek” lenni, de nem abban az értelemben, hogy direktben a kormánnyal foglalkoztak volna, hanem úgy, hogy a szervezők láthatóan felismerték: az SZFE-sek helyzete sokban hasonlít más csoportok problémáira, és ha már mások is kiálltak mellettük korábban, most ideje volt nekik is felengedni másokat a színpadra. A diákok mellett így volt orvos, műtős, tanár és szakszervezetis felszólaló is, akik mind egyértelműen kiálltak az SZFE-sek mellett, de közben saját problémáikra is felhívták a figyelmet...

MORCSÁNYI: AZ ÖSSZES EGYETEMNEK FEL KELLETT VOLNA LÁZADNIA

HÍRKLIKK
Szerző: NÉMETH PÉTER
2020.10.24.


„Egyébként Kertész – és ezt mostanában nem szokták tőle idézni – 2002-ben, a választás első fordulója után, szinte látnokian valami olyasmit írt a Fideszről, hogy ezek a fiatal nihilisták, akik most elveszítik a választást, tudják, hogy a demokráciának nincs ellenszere a puccsistákkal szemben. Magyarországon ráadásul még demokrácia sincs, hát még ellenszer. És ezt a megfigyelését még meg is fejelte Kertész 2012-ben azzal, hogy Orbán hamelni patkányfogóként megbabonázta a népet.” – Így nyilatkozott a Hírklikknek Morcsányi Géza, aki a Magvető vezetőjeként, évtizedeken át kiadója volt Kertész Imre életművének. Morcsányi, aki főszerepet játszott Enyedi Ildikó filmjében (Testről és lélekről) arról is beszélt, hogy Orbán és Schmidt Mária ügyesebben szerette a Nobel-díjas írót, mint a baloldali hatalom, valamit arról is, hogy mennyire értelmetlen a kormány lépése a színművészetivel szemben, és, hogy az összes egyetemnek fel kellett volna lázadnia az autonómia elrablása miatt
.

A filmszerep már messze van, ugye? Nem fog visszatérni?

– Biztos, hogy nem fogok visszatérni. Nem vagyok színész, és nem is teszek lépéseket annak érdekében, hogy újabb szerepeket kapjak. Bár a Testről és lélekről óta volt egy másik filmszerepem, egy teljesen valószerűtlen helyzet: egy orosz filmben ajánlottak főszerepet, nemzetközi szereplőgárda tagjaként. Egy szerb színésznő, egy grúz meg egy litván színész között. Mellesleg a filmnek épp a beszélgetésünk napján van a bemutatója Dél-Koreában. Sajnos a filmnek meglehetősen mostoha sors jutott – a járvány miatt persze...

SZABAD SZEMMEL - ORBÁN INGADOZIK A KORBÁCS ÉS A MÉZESMADZAG KÖZÖTT- A NÉPSZAVA NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2020.10.24.


Le Monde


Hegedűs Zsuzsa megerősítette, hogy a diákokkal ért egyet a színművészeti egyetem önállósága kapcsán. A kormánytanácsadó kijelentette, hogy a szakminiszternek tárgyalnia kellene a másik féllel, mert különben azzal fog szembesülni, hogy csak még nagyobb tömegek indulnak meg a hatalommal szemben. Hozzátette, hogy hallgatók jelentős sikerét hozta az esti, meggyőző demonstráció. Merthogy a fiatalok a tanszabadságért harcolnak és nekik van igazuk. A részvevők számát egyébként legalább 20 ezerre taksálta.

A helyszíni tudósítás megjegyzi, hogy az orbáni Magyarországon az ilyesmi csak egészen kivételes esetekben fordul elő, mármint, hogy a hatalom embere ellentmond a hivatalos álláspontnak. Hogy ez most mégis így történt, az annak a mintegy 300 egyetemistának az érdeme, aki 53 nappal ezelőtt megszállta az iskolát, mivel az a veszély fenyegeti az intézményt, a magyar kultúra világítótornyát, hogy a kormány ismételten kézbe kaparintja.

Ám Orbán Viktor nem tud mit csinálni az akcióval, ingadozik a korbács és a mézesmadzag között. Az ifjúság azonban tegnap, 56 évfordulóján újfent igazolni tudta, hogy mekkora tömegek támogatják.

Yahoo/Reuters

Több egyetem nevében sok ezer hallgató menetelt Budapest utcáin, mert úgy látja, hogy a nacionalista kormány fel akarja számolni a tudomány és az oktatás szabadságát. A 155 éves SZFE, amely már nagy alkotókat adott a világnak, belebonyolódott a kulturkampfba, miután Orbán-kormány konzervatív fordulatot szorgalmaz, mert szerinte a művészeteket a liberális szemlélet szabja meg. Egy törvénymódosítás miatt már távozni kényszerült a Közép-Európai Egyetem. Ugyanakkor a hatalom tagadja, hogy gátolná a szólásszabadságot.

Washington Post/AP

A felszólalók azzal vádolták Orbán Viktort, hogy az korlátozza a tanszabadságot és anélkül akarja átalakítani az SZFÉ-t, hogy kérte volna hozzá a hallgatók és a tanárok beleegyezését. A reformokat elutasító erők szerint a miniszterelnök a maga nacionalista-konzervatív felfogásának megfelelően próbálja átformálni az egész közéletet, ennek utolsó felvonása a színművészeti egyetem ellen indított támadás.

Az önmagát illiberálisnak nevező Orbán ritkán kerül szembe ilyen fizikai ellenállással, miközben egyre inkább kiterjeszti befolyását. Már két éve bejelentette, hogy jelentős változások következnek a kulturális és tudományos életben, amelyet Fidesz-körökben a liberalizmus melegágyának tekintenek. Azóta már módosították a színházak irányítását és megfosztották önállóságától a Tudományos Akadémiát.

MSN/AFP

A színi egyetemisták tiltakozása az orbáni autokrata irányítással szembeni ellenállás jelképe lett, egyetemek, színházak és művészek biztosították támogatásukról az egész világból. Bezerédi Zoltán, a Katona József Színház tagja arra mutatott rá a nagygyűlésen adott nyilatkozatban, hogy a kormány próbálja elvenni az autonómiát az SZFÉ-től, pedig az intézményi önállóság a talpkövet jelenti a felsőoktatási intézményeknél, amelyek szabályozása évszázadok során alakult ki.

Az utóbbi időben a nacionalista Orbán-kabinet magánalapítványoknak adott egy sor fontos egyetemet, a vezetésbe pedig hozzá hű igazgatókat ültetett. A hatalom ugyan azt mondja, hogy a lépés emeli az oktatás minőségét és erősíti az anyagi önállóságot, ezzel szemben a bírálók úgy vélik, hogy a kormány próbálja korlátozni az intézmények függetlenségét, illetve ráállítani azokat a maga ideológiai vonalára. A színi egyetemnél tervezett változások aláhúzzák, hogy a miniszterelnök az eddiginél jobban kézben akarja tartani a tudományt.

Spiegel

A berlini Hertie Iskola, a német államapparátus káderképzőjének egyik professzora teljesen képmutatónak tartja a Merkel-kormány érvelését, mármint hogy azért nem lehet kemény szankciós rendszert kidolgozni a többi közt Magyarország és Lengyelország ellen, mert arra jogilag egyszerűen nincs lehetőség. Lucas Guttenberg, az európai ügyekre szakosodott Jacques Delors tanszék helyettes vezetője úgy gondolja, hogy a német vezetés csupán ködösít, mert hiszen nemrégiben még maga is szigorú mechanizmust követelt az olyan hatalmak ellen, amelyek nyíltan megszegik az EU elveit.

Most viszont egy abszolút gyenge javaslattal állt elő, ám a szakember szerint ennek az az oka, hogy Budapest és Varsó ne akadályozza meg a költségvetés, illetve a korona segélycsomag elfogadását. Pedig volna mód, hogy letörjék az ellenállásukat, hiszen mindkettőnek nagyon nagy szüksége van az uniós pénzekre, és az az érdekük, hogy átmenjen a két pénzügyi terv. Ugyanakkor egyáltalán nem mindegy, hogy egy tagállamban független-e a bíróság, mert ha nem akkor senki nem deríti ki, történt-e visszaélés, ha netán felmerül a gyanú, hogy uniós alapokat sikkasztanak el.

De a német elképzelés értelmében a Bizottság ilyen esetekben csak akkor járhatna el, ha az adott jogsértés egyértelműen érinti a támogatások felhasználását. Azt pedig roppant nehéz bizonyítani, így a bűnös kormány jóformán 100 %-ig biztos lehet, hogy megússza az ügyet. A professzor ürügynek tartja azt a magyar és lengyel ellenvetést, hogy a Bizottság politikai alapon hoz döntéseket, mivel állítólag német és francia befolyás alatt áll.

Amúgy azonban furának nevezi, hogy az EU végrehajtó testülete akár most is jegelhet szubvenciókat, ha bármely tag megszegi a deficit előírásokat, de nem tehet semmit, ha sérül az igazságszolgáltatás függetlensége. Most olyan mechanizmust kellene életre hívni, amelynek „foga” van, ugyanakkor a szankciókat úgy kellene kalibrálni, hogy azok a vétkes kormányokat, és ne, mondjuk, az Európa-barát erőket sújtsák, pl. a budapesti önkormányzatot. De egyelőre úgy néz ki: a jogállamiságért folyó küzdelemben még sokáig napirenden lesz, hogy meg kell találni a megfelelő fegyvert.

EUobserver

A Nyílt Társadalom Európai Politikai Intézet egyik vezetője elmarasztalja Németországot, amiért az színtelen-szagtalan indítványt tett le az asztalra a jogállam kikényszerítésére és így Orbán Viktor kezére játszik. Carl Dolan, a Transparency International legutóbbi jelentését idézi, miszerint a korrupció járványos szintet ért el Magyarországon, valamint a szlovákoknál, horvátoknál, románoknál, bolgároknál, továbbá a görögöknél. Méghozzá olyan szinten, hogy az Belaruszt, Argentínát vagy Dél-Afrikát idézi.

Mindannyiuknál közös vonás, hogy az igazságszolgáltatás, illetve a bűnüldözés képtelen megálljt parancsolni a jelenségnek. Ebben persze nagyban közrejátszik, hogy a politikusok célirányosan gyengíteni igyekeznek a független fékeket. De az EU-b belül kiemelkedik a magyar helyzet. Olyannyira, Budapest vezeti az OLAF idevágó rangsorát, annyi esetben javasolt nyomozást a brüsszeli Korrupcióellenes Hivatal.

A Bizottság ezen ismeret birtokában vetette fel két éve, hogy függesszék fel a szubvenciókat, ha valamely országban hiányos a jogállamiság. Értelemszerűen lehetetlen megvédeni az uniós forrásokat, ha egy kormány befolyásolni tudja a bíróságokat, valamint a rendőrséget. De a legnagyobb veszély mindenképpen az ellenőrizetlen végrehajtó hatalom.

Sajnos, Németország úgy döntött, hogy félresöpri a brüsszeli kezdeményezést, de amit felvetett, az kihúzza az egész tervezett rendszer méregfogát. Orbán, illetve a leendő kleptokraták alighanem tapsikolnak örömükben, hiszen hamarosan jön az újabb anyagi támogatás. Ellenállást egyedül az Európai Parlament fejt ki. Ám fura, hogy a Tanács részéről Berlin és mások olyan érvekkel hozakodnak elő, amikkel futni hagyják az uniós alapok módszeres dézsmálóit.

Le Monde

Az EU semmit, illetve ha mégis, akkor csupán alig valamit tett, hogy meggátolja a jogállam szétzúzását Magyarországon és Lengyelországban. Pedig Norvégia példát mutatott, amikor befagyasztotta a két kormány számára előirányzott támogatást. Ezt fejti ki kommentárjában a Bordeaux-i Egyetem egyik közjog professzora. Sebastien Platon rámutat, hogy a Fidesz 10 éves uralma aggasztó irányzatot hozott felszínre: az országban szorul vissza a demokrácia. Orbán Viktor módszeresen bontja le az ellensúlyokat, legyen szó az ellenzékről, a sajtóról, az igazságszolgáltatásról, a civilekről, de akár a tudományról és az oktatásról.

Osló egyre határozottabb választ ad a jelenségre. Már 2014-ben felfüggesztette 214 millió euró folyósítását, mert az Orbán-kabinet próbálta ellenőrzése alá vonni a segélyek elosztását. Majd az idén két lépésben a lengyel vezetés következett. Ugyanakkor az unió nemigen mozgatja még a füle botját sem. Igaz, a Bizottság több pert is megnyert az Európai Bíróságon Budapest és Varsó ellen, ám nem igyekezett bizonyítani, hogy a két ország módszeresen ássa alá a demokratikus normákat.

A múlt hónap végén azonban nyilvánosságra hozta a tagokról készült jogállami jelentést, amely különösen súlyos jogsértéseket tartalmaz a magyarok és a lengyelek esetében. Ám a megállapítások ezzel együtt visszafogottak és nem társul hozzájuk semmilyen szankció. Pedig volna mód a támogatások leállítására, de a német elnökség annyira felhígította a korábbi brüsszeli javaslatot hogy az ebben a formában már teljesen hatástalan.

Az EU gyakran hivatkozik arra, hogy nincs megfelelő eszköz a kezében, ám ez csak kifogás. Tudna mit tenni, csak éppen a politikai akarat hiányzik hozzá. És ezt ki is használják a fél-autoriter kormányok. A Fidesz pl. sokat profitált a néppárti tagságból, miközben az EPP bűnös engedékenységet tanúsított. Vagy amikor a Magyarország és Lengyelország a vétófenyegetéssel igyekszik meggátolni a jogállami mechanizmus bevezetését.

A helyzet mégsem menthetetlen, csak az kellene, hogy megmozduljanak az európai értékekhez ragaszkodó államok és pártok, és kinyilvánítsák, hogy ezek a normák nem képezik alku tárgyát.

Euractiv

Meg lehetne fogni Magyarországot, hogy az ne hivatkozhasson folyton a jogállam fogalmának tisztázatlanságára, csupán egy összetett indexet kellene alkalmazni a tényleges helyzet felmérésére. Ezt hangsúlyozza az IDEA nemzetközi elemző intézet európai igazgatója. Sam von der Staak azután vetette véleményét papírra, hogy Kovács Zoltán két napja a portálon megint előkapta az érvet, hogy Fidesznek demokratikus legitimitást ad a nagyarányú választási győzelem és egyébként is előbb meg kellene határozni, hogy mi is az a jogállam.

Erre mondja azt most a szakember, hogy ha átfogóan néznék a kérdést, tehát a vizsgálat kiterjedne az adott országban a demokrácia, a jogállam és az emberi jogok minden elemére, akkor ez véget vetne a kelet-nyugati értelmezési vitának. Közép-Európában ugyanis jól bizonyítható a demokrácia leépülése. Főként a magyar és a lengyel vezetés keményen lenyomja a független bíróságokat és sajtót, valamint a civil társadalmat, miközben egyre erősödik a korrupció.

Brüsszel ugyan próbálja a jogállamisághoz kötni a támogatásokat, de Közép-Európa az izmait mutogatja és fontos pénzügyi döntések megtorpedózásával fenyeget. Ám nem lenne kibúvó, ha az EU nem csupán a választásokat, hanem az igazságszolgáltatás függetlenségét, a kormány jogkörét behatároló korlátozásokat, a sajtó szabadságát és a civil szféra mozgásterét is figyelembe venné. Ilyen pl. a Globális Demokrácia Index, amely rávilágítana a súlyos magyar gondokra, pl. hogy teljesen formális a Parlament. De arra is, hogy jelentős a választási részvétel. Azaz a kép nem fekete-fehér volna. Mégis könnyebb volna meghúzni a vörös vonalakat.

Ugyanakkor eloszlatná azt a vádat, hogy az EU a demokrácia nyugati formáját igyekszik rákényszeríteni minden tagra. Ez esetben ugyanis ugyanolyan lencsén át néznének minden kormányt. Ugyanakkor az egységes definíció arra is magyarázatot adna, hogy Közép-Európa mivel vívja ki az éles bírálatot. Emellett az unió elismerné azokat a területeket is, ahol a térség átviszi a demokrácia által feltett lécet.

Guardian

Trump várható vereségével, illetve a Brexittel eljött az igazság pillanata a jobboldali populisták számára, ám még korai ünnepelni, mert bár a demagógia vélhetőleg túljutott a csúcspontján, de azért egyhamar el nem tűnik. Mindenesetre az irányzat nagyhangú vezetői jelenleg a világ nagy részén meghatározzák a közéletet, a normák állandó megszegésével és a nemzeti megújulás csábító ígéretével. Ám a populizmus most már lassan középkorú lesz és gyorsabban öregszik, mint a legtöbb vetélytárs ideológia. Ráadásul általában csalódást váltott ki, ahol hatalomra került.

Ugyan azt állítja, hogy népet képviseli az elittel szemben, de veszít hiteléből és erejéből, mivel létrehozza a saját uralkodó rétegét. Trump és Johnson kormányzata egyre kevésbé tűnik lázadónak, inkább a vazallusok gyülekezetének látszik. És bajaikat csak fokozta a járvány, mivel az ilyen vezetők számára komoly gondot jelent a napi gondok megoldása. Ha veszt az amerikai elnök, akkor onnantól kezdve nem mondhatja, hogy a nép őt akarja. A populisták számára ily módon nehéz, sőt, időnként lehetetlen elfogadni a választás eredményét, mert számukra egyetlen út létezik: az emberek erősítsék meg hatalmukat. Ennek fényében kell értelmezni a politikus mostani fenyegetését.

Ha az ilyen vezetők ellenzékbe kerülnek, akkor azt égbekiáltó igazságtalanságnak tartják és vissza akarják szerezni az országot. De megesik, hogy újraválasztják őket, lásd Magyarországot, Lengyelországot, Törökországot és Indiát. Ezzel együtt érzékelik, hogy már nem tér vissza a pénzügyi válság előtti stabil világ. Vagyis túljutottak legszebb napjaikon. Oda lett a lázadó kép, pedig mást nemigen tudtak kínálni.

NZZ

A koronajárvány azért nagy gond a populisták számára, mert itt nincsenek gonosztevők, akiket felelőssé lehet tenni a bajokért. Ezt Ivan Krasztev mondta a lapnak. Mint kifejtette, tavasszal pánikba esett a legtöbb kormány, mert meglepetésként érte az országán végigsöprő fertőzés. Ezért nagyon fontos volt, hogy a hatalom határozottnak mutatkozzon. Ám most már nem mondhatják, hogy nem tudják, mivel állnak szemben. Így le kell nyomniuk a kockázatokat, azaz mind a betegek, mind a halottak számát, korlátozniuk kell a ragály okozta gazdasági károkat és kezelniük kell a hosszabb távú lelki terheket is.

Több állam is viszonylag jól átvészelte a kezdeti szakaszt, de pont ők a legkevésbé készültek fel a 2. hullámra. A politikusok folyton azt hiszik, hogy a dolgok miattuk történnek úgy, ahogy. A szerencséről még nem hallottak. Ám most súlyosabb döntéseket kell meghozniuk, mint korábban.

Ráadásul a társadalmak minden eddiginél megosztottabbak, mert nem világos, hogy mi a fontos. Az egészségügy harcol minden életért, a gazdaságban viszont nem kellene minden maródi céget átsegíteni a nehézségeken. Inkább ki kellene használni, hogy milyen változásokat tesz lehetővé a válság. A populisták azonban nem tudnak gyógyírt kínálni az emberek félelmeire. Itt nem lehet a bevándorlásra hivatkozni, a vírus minden más aggodalmat felülír. Az autoriter vezetők immár nem képesek trükközni az általuk elővarázsolt válságokkal. Vagyis lehull róluk az álarc.

De a társadalom megosztottsága fennmarad, az USA és Lengyelország példája mutatja, hogy a Covid-19 sem segítette elő a nagyobb nemzeti egységet. Szóval nem változik a széttagoltság a későbbiekben sem. Viszont most nem az etnikai nacionalizmus dívik, mert nem az a fontos, hogy honnan jön a megélhetési bevándorló, hanem hogy hol lakik. Aki már bent van az unión belül, azzal jól bánnak, mert szükség van a munkájára. De a korona feltárta a gazdasági nacionalizmus korlátait is. Le lehet zárni a határokat, csak éppen az végzetes a gazdaság számára.

SEMMIÉRT EGÉSZEN

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2020.10.24.


A Fővárosi Törvényszék úgy döntött, hogy az SZFE-n folyó sztrájk jogellenes. Erre a sztrájkolók, a hallgatók, és minden lázadó reagált, hogy nem. Nagyon okos nyilatkozatban magyarázták el, miért is, ami szövegből kitűnt, a renitens fiatalok érettebbek, higgadtabbak és felkészültebbek mint a komplett, őket bekebelezni kívánó kormány. S hogy még morálisan is messze azok fölött állnak, az nyilatkozatuk befejező, megsemmisítő mondatából világlik ki, bár eddig sem volt kétséges:

„A munkáltatói jogkörökkel való hatalmi visszaélés lehetőségének fitogtatását nemzeti ünnepnapon, amikor egy önkényes elnyomó rendszer ellen hősi forradalmat vívott magyarokra emlékezünk, nem csak ironikusnak, de méltatlannak is tartjuk.” – Innen nézvést a tegnapi összes hamis pátosz semmisnek mondható. Bár eddig is az volt, ha belegondolunk abba, Orbán Viktor Nagy Imre koporsóján tapodva kezdte meg kétséges és mára gyalázatossá vált politikai pályafutását.

Hogy ne dőlhessen hátra elégedetten böfögve sem ő, sem a talpasai, arról pedig az esti tüntetésen Vilmos Noémi gondoskodott, aki megüzente a despotának, hogy forradalmat csinálni lehetséges. Nagy valószínűséggel Vilmos Noémit a napokban ocsmány ódon fogja megtalálni az Orbán-média és a Bayer félék, mint előtte már oly sok más társát, azzal az alapvető különbséggel, hogy az SZFE – és ő – már most szabad, kívül esik a NER-en, és nemcsak azért, mert különálló tanköztársaságot alapítottak.

Nem állom meg, hogy fel ne idézzem Orbán Viktor egyik kis színesét, amit a Terror Háza avatásakor szíveskedett előadni nagy gyönyörűségünkre – ha már a kommunizmus elleni lázadás –, mikor is Szabó Lőrinc szerelmes verséből idézett a bávatag, politikai tartalmúnak vélve, vagy próbálva meg beállítani azt. „Mint lámpa, ha lecsavarom,/ Ne élj, mikor nem akarom”- csillogtatta meg akkor irodalmi műveltségét miniszterelnök elvtárs mindezzel a nép ellenségeire utalva, holott csak egy lányról van szó.

Ilyen horizonttal érthető a szotyola, a trottyos gatya meg a demizson vőmurammal, de én hajlandó vagyok belemenni ebbe a játékba, és folytatom a szerelmi vallomás társadalmiasítását. Ugyane versben (Semmiért egészen) található ugyanis ez is: „Törvényen kívül, mint az állat,/ Olyan légy, hogy szeresselek” – És íme, el is érkeztünk Neriába a képzelet szárnyain, és éppen oda, hogy az SZFE sztrájkját jogellenesnek ítélte a bíróság, kívül helyezve mintegy a törvényesség keretein az ott folyó dolgokat...

BÁTORSÁG, MÉLTÓSÁG

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: MOLNÁR BÁLINT
2020.10.24.


Méltóságteljes jó reggelt mindenkinek! Ha maradt még némi méltósága ennek az országnak, akkor az például azért van, mert tegnap 16 és 20 óra között sok ezer ember nem a függöny mögé bújt, miután vadhajnalban a TEK által tökéletesen kiürített, kihalt Corvin közben, Cseh Tamás dallamára az állampárt forradalmárját magával hurcolva, egy perces propagandavideóba sűrítette azt, hogy ő mennyire kétségbevonhatatlanul az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseinek szellemi örököse. Ő, meg a haverjai, lábszag- és bűntársai a nemzetikeresztény mázba göngyölt rombolásban. Hanem azért, mert tegnap 16 és 20 óra között sok ezer ember, senki által nem kényszerítve, senki által nem zsarolva, nem fenyegetve, és pláne nem innen oda buszoztatva kiment az utcára – és amint azt korábban előrebocsátottam – méltósággal, civilizáltan, békésen és egyenes gerinccel kiállt az egyetemi autonómia ezeréves, nemes ügye mellett. Amely nem egy hangos kisebbség magánügye, hanem közügy. Tette ezt úgy, hogy közben nem felejtett el a szó legvalódibb értelmében emlékezni sem.

Nem lennék (máskor sem lennék, soha nem lennék) sem a függöny mögé bújás nagymestereinek helyében, sem azoknak a szolgalelkű nyomorultaknak a helyében, akik vagy már a színművészetis hallgatók és támogatóik demonstrációjának vége előtt jóval (cikkünket frissítjük jeligére), vagy az esemény után órákkal gyártották a lejárató, gúnyolódó, silány módon személyeskedő, az ő olvasatukban egy sokadik nevetséges tüntikézésről szóló, a megmozdulás érdemi okairól viszont bátran kussoló, megrázóan mocskos tartalmakat. Nem fáradtak azzal, hogy a valódi problémát (hogy például minőségi oktatásra csak autonóm intézményekben van lehetőség, és ez nem az SZFE senkire nem tatozó keserve, hanem országos közügy) megpróbálják felvázolni, hogy akárcsak megkíséreljék megértetni a közönségükkel, hogy itt már régen nem egy renitens, liberális hüllőkeltető indokolatlan, hazaáruló nyígásáról van szó, akik alattvaló létükre nem tudnak hálásak lenni a hatalomnak, amiért az csak a jót akarja nekik.

Azoknak, akiket ők, a pártközpontból irányított propaganda rímfaragói szisztematikusan butítanak és hergelnek évek óta, bőven elég annyi, hogy Most fog igazán berobbanni a járvány! Össze-vissza fertőzik a fővárost a neomarxista egyetemfoglalók címmel és más hasonló, kreatív szólamokkal (Rátelepedett a baloldal az SZFE melletti „civil” tüntetésre) ordítozzák bele az éterbe, hogy itt megint megvezetett, álcivil, tudjukkiknek a zsoldjában álló, felelőtlen, félhülye hazaárulók keltik a feszültséget a béke, a jólét és a szabadság eme földi paradicsomában. Ahol köztudott, hogy megbecsülik és nem üldözik a független, szabad gondolkodást, ahol nem kell segget nyalni, kussban remélni, rettegve a fal mellett osonni, és némán elfogadni, hogy az ember nyakára olykor ráteszik a kést, és teljesen természetes, hogy előbb-utóbb mindenkinek a nyakára ráteszik a kést...

ITT OLVASHATÓ

KORNIS MIHÁLY: 1956 ÉS 57 VAGYOK

KLUBRÁDIÓ / BELSŐ KÖZLÉS
Szerző: KORNIS MIHÁLY
2020.10.23.


1956. október 23. évfordulójának alkalmából Belső közlés című irodalmi műsorunkban Kornis Mihály író olvasta föl I könyv címmel készülő nagyregényének az ’56-os forradalomhoz kapcsolódó néhány részletét.


Az autonóm és egyedi hangú írót, Kornis Mihályt az évek során a Klubrádió számos adásában vendégül láttuk már, a holnapi napon például Kun Zsuzsa Klubdélelőtt című műsorának is vendége lesz 11.30-tól, amelyben a mától itt, a Klubrádió honlapján is elérhető felolvasása nyomán folytatja a mesélést az ’56-os forradalomról és a városról gyűjtött akkori gyermekélményeiről. Korábban Belső közlés című irodalmi műsorunknak is vendége volt már, és az auschwitzi koncentrációs tábor felszabadításának évfordulóján minden évben lejátsszuk Dunasirató című korszakos írását is, sőt egy alkalommal korán elhunyt írótársa, az Auschwitzot megjárt és 1956-ban is halálra ítélt Gáli József prózáiból is fölolvasott egy egész órányi csokorra valót.

A Klubrádióban a mai napon 12 órakor elhangzott felolvasásában többek között azokat az eseményeket idézte föl érzelemmel telített hangon, személyes átélése nyomán, amikor a parlament előtt belelőttek a békésen tüntető tömegbe, illetve amikor családjával vasárnapi séta keretében a Köztársaság térre, a pártszékház védőinek meglincselése helyszínére keveredtek. Kornis szemlélete összhangban áll ifjúkori legjobb barátja, Petri György versének látásmódjával, amely Nagy Imrének és Angyal Istvánnak állít emléket, s amelyet mától szintén elérhetnek a honlapunkon. A fenti lejátszás hangsávra kattintva újra meghallgathatják a délben elhangzott felolvasást, az alábbi hangsávon pedig a felolvasás teljes, vágatlan változatát hallgathatják meg, amelyben az író a forradalom kitörésének másnapjáról, 1956. október 24-e reggeléről is beszámol.

2020. október 23., péntek

EGY SVÁJCI FOTÓS EDDIG ISMERETLEN KÉPEI AZ 1956-OS FORRADALOMRÓL

24.HU
Szerző: 24.hu
2020.10.23.


1956 október végén konvojban érkeztek Hegyeshalomhoz a nyugati újságírók, hogy átlépjenek az éppen széthúzott vasfüggönyön, és tudósítsanak a magyar felkelésről. Így jött át egy svájci fotós, Jack Metzger is, aki a következő napokban Győrtől Budapestig fotózott gyászt, hősiességet, mámort és vagányságot. A forradalom ismeretlen képei: Metzger 1956-os felvételei most először Magyarországon, a Fortepanon...

HŐS FORRADALMÁRT FELVESZÜNK!

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2020.10.23.


Versenyképes jövedelem, cafateria, nyelvpótlék.
Utóbbi akkor illetményes, ha az ominózus nyelv megfelelő történészi és hatalmi hátsókban teszi a dolgát.
A jelölt legyen, ha nő, akkor dekoratív, ha férfiú, akkor délceg, ha nem annyira délceg lehet esetleg nyalka.
Legyen mindenképpen mérsékelten iszákos, mértéktelenül hazudós, természetesen legyen keresztény és nemzeti, továbbá lehetőleg rendelkezzen határontúli kötődéssel.
Legyen lehetőleg csángó, de legjobb, ha székely.
Jeruzsálemi székelyek kizárólag Köves rabbi áldásával adhatják be jelentkezési kérelmeiket, egyben nyilatkozniuk kell, hogy pontosan mikor ismerték fel szeretett miniszterelnökünkben a Messiást.
Hősnők esetén a bárca bemutatása opcionális, de feltétel, hogy láthassuk küllemükön a nehéz testi munka megpróbáltatásainak nyomát.
Mai futtatóik ajánlólevele a pozíció betöltésének előfeltétele.

Nagyurunk megtalálta a mai koszorúzáson való részvételhez az ideális tettestársat, szépen mutattak egymás mellett, ő és a nép durva anyja.
A felállás is klasszikus volt, hiszen a hős forradalmár leány mellé remekül passzolt kényes ízlésű védelmezője - hirtelen nem jut eszembe, hogyan is hívják ezt a szakmát a nyolcadik kerületben...
Azért valahol nagyon szánalmas ez az egész - úgy kell a hatalomnak hősöket hazudnia, hogy a nagy erőlködésbe majd be leszakad.
Igaz, ma már 1956 a jobboldalon sem a régi, Orbán meg csak annyiban törődik vele, amennyiben hatalma fenntartásához szükség van rá - ma már nem nagyon.
Nem volt ez mindig így, hiszen 2006-ban még igen fontos lett volna, hogy az elvetélt puccsot (hugyos forradalom) össze lehessen kötni ideológiailag az 1956-os felkeléssel, de ma már jobb 2006 történéseit is hagyni a feledés jótékony homályába veszni, hiszen ha valaki tárgyilagosan feldolgozza a történéseket, nem sok hízelgőt talál a mai rendszer uraira nézvést.
Orbán ezt is úgy használja, mint mindent - ő az, aki ellopja a halott pénztárcáját, aztán abból adakozik az özvegynek, igen mérsékelten...

1956 MINTÁJÁRA A MŰEGYETEMTŐL INDUL AZ SZFE TÜNTETÉSE – KÖVESSE ÉLŐBEN!

HVG
Szerző: hvg.hu
2020.10.23.


A Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói hónapok óta tüntetnek az intézmény modellváltásának módja ellen; több korábbi demonstráció után Mindannyiunk szabadsága – Megemlékezés '56-ról címmel tüntetést szerveztek a nemzeti ünnepre is. A tömeg a Műegyetem előtt gyülekezik. Kövesse élőben a tüntetést a Hvg.hu-n!

SZFE-TÜNTETÉS: TISZTELT MINISZTERELNÖK ÚR! GONDOLOM, ÖN MOST NEM ÁLL ITT KÖZTÜNK

MAGYAR HANG
Szerző: Magyar Hang
2020.10.23.


A Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) hallgatói és tanárai október 23-án délután a szabadságról, a bátorságról, a közös kiállás erejéről tartanak megemlékezést. Délután négykor a Műegyetem rakpartról indulva vonulnak az Urániáig, ezzel emlékezve arra, „mi mindent lehet elérni, ha együtt cselekszünk.” Az eseményhez más egyetemek hallgatói, és különféle szervezetek is csatlakoztak.

A menet délután fél ötkor indul, négy órától gyülekeztek az emlékezők, a tömeg nem sokkal az indulás előtt a Gellért tértől a Műegyetem főépületéig megtöltötte a rakpartot, a szervezők többször arra kérték a résztvevőket, hogy húzódjanak a Petőfi híd irányába, így biztosítva a helyet a folyamatosan érkezőknek...