2026. április 21., kedd

ORBÁN ÉS A FIDESZ VÉGJÁTÉKÁT LÁTJUK?! | MAGYAR KÖZÖNY

MAGYAR KÖZÖNY PODCAST
Műsorvezető: ZIMON ANDRÁS
2026.04.20.



Orbán és köre nem érti a bukásuk okait? Orbán az elgyurcsányosodás útjára léphet? Merre tovább Fidesz? Miért estek egymásnak a NER potentátjai? Milyen ellenzéke lesz a Fidesz és a Mi Hazánk a Tiszának? 16 minisztériumot nevezett meg Magyar Péter, de ez a szám a hatékony munka feltétele? Egyre több a nő a politikában? Van-e a visszatérésre esélye a Parlamentbe be nem jutó pártoknak? A Tisza Párt idővel több pártra szakadhat? A Magyar Közöny Podcast kérdéseire Schlanger Márton, a Republikon Intézet kutatója válaszolt! 

Jobb lenne Orbán nélkül a Fidesznek vagy Orbán nélkül nincs Fidesz?

„CSAK AKKOR LESZ NYUGALOM, HA KIDERÜL, KIK LOPTAK A KÖZÖS PÉNZBŐL, ÉS EZÉRT MEG IS SZORONGATJÁK A MOGYORÓIKAT”

NÉPSZAVA
Szerző: UNGÁR TAMÁS
2026.04.21.


Az elsöprő többség támogatja, hogy az új kormány számoltassa el a korrupciós bűncselekmények elkövetőit. De rengetegen attól tartanak, ez most is csak ígéret marad – derült ki a Népszava körképéből.


– Legyen! Legyen!!

A Baranya megyei Szalántán élő Bernadett ezt a követelést ismételgette, jókedvűen. Az eladóként dolgozó, 47 éves, négygyermekes asszonytól és a portája kapujában vele beszélgető, nyugdíjas édesanyjától, Ágnestől azt kérdeztem, hogy történjen-e meg az elmúlt 16 év korrupciós bűneinek feltárása, legyen-e elszámoltatás, ahogy azt Magyar Péter ígéri. Bernadett azonnal rávágta, hogy legyen, és ezt ismételgette Ágnes is.

A helyi kultúrházból nyugdíjazott anya így folytatta:

– Magyarország a legkorruptabb állam az Unióban. Szégyen! A Fidesz politikusai annyi lopást követtek el, hogy felfoghatatlan! De sose nyomoztak ellenük.

Emlékszem, amikor a „vőgyerek” a közvilágítást korszerűsítette, és az Unió jelezte, hogy bűncselekmény-gyanús ez az egész, erre a kormány lemondott az uniós támogatásról, nyilván azért, nehogy vizsgálat induljon. Milliárdokba került ez nekünk. Hány ilyen volt?!

Bernadett hozzátette:

– Örülök, hogy csatlakozunk az Európai Ügyészséghez. Nemcsak azért, hogy kinyomozzák, mire mentek el az uniós támogatások, hanem azért is, mert így a következő kormány emberei már nem mernek majd lopni.

Az elmúlt napokban Baranya és Tolna megye tíz településén félszáz embert faggattam a bevezetőben már idézett kérdésekkel. A megszólítottak 90 százaléka támogatta a leendő kormányfő említett tervét.

– Nagyon sok gyanús ügy van – kezdte mondandóját a nyugdíjas pécsi műkereskedő, Kosári Aurél.

A tisztánlátás érdekében szükség van arra, hogy ezeket a gyanús ügyeket átvilágítsák. Ez feszültséggel jár, pedig az országnak most inkább nyugalomra lenne szüksége, ám csak akkor lesz nyugalom, ha kiderül, kik loptak a közös pénzből, és ezért meg is szorongatják a mogyoróikat.

A leendő kormánytól elszámolást váró választók túlnyomó többsége a Tiszára szavazott, a Pécsen gyógytornászként dolgozó Csajághy Árpád viszont nem titkolta, hogy ő a Mi Hazánkat ikszelte be. A 45 éves férfi is támogatja a politikusokhoz köthető korrupciós ügyek kinyomozását. Az meg különösen dühíti Csajághyt, hogy a korrupciós bűncselekmény gyanúja miatt állásából felfüggesztett végrehajtó, Schadl György a büntetőeljárása alatt is 249 milliót keresett:

– Számomra ezek a történetek rendkívül mocskosak – fakadt ki a gyógytornász. – Én nagyon szigorú lennék az ilyen bűnök elkövetőivel, és elfogadhatatlannak tartom, hogy a politikusok a mentelmi joguk mögé bújjanak.

Tihanyi Józsefné 43 évet húzott le varrodában és konyhán, s a kombájnos férjével két gyermeket felnevelő, túronyi asszony kérdéssel válaszolt:

– Ha én cigány asszonyként ellopnék egy tábla csokit a boltból, mit kapnék? Biztos, hogy nem úsznám meg, tuti, hogy meghurcolnának. Akik meg milliárdokat lopnak, nevetnek rajtunk.


Én meg azon nevetek, hogy Mészáros Lőrincnek, a gázszerelőnek, ezermilliárdja van. Hogy lehet ez? Ki hiszi el, hogy ő ezt szabályosan szerezte? Hogy ő tíz év alatt gazdagabb lett mint az angol királyi család 400 év alatt? Túrony 15 éven át full fideszes volt, az ilyen ügyek miatt fordultunk el a Fidesztől. Elég volt, kezdjenek csak hozzá a nyomozáshoz!

ORBÁN MAGÁVAL RÁNTJA A FIDESZT A SZAKADÉKBA?

KLIKKTV / FORDULÓ PONT
Műsorvezető: BALOGH JUDIT
2026.04.21.



Orbán Viktor jövője, Fidesz válság, politikai fordulat, generációváltás, Magyar Péter és a Tisza párt felemelkedése – ezek a témák uralják most a magyar politikát. Vajon létezhet-e Fidesz Orbán Viktor nélkül? Lemond-e a miniszterelnök, vagy továbbra is ő marad a központi figura? A Fordulópont legújabb részében szakértők elemzik a Fidesz jövőjét, a hatalmi struktúra működését és a politikai tér átrendeződését.

A beszélgetés rávilágít arra, hogy a Fidesz mára egy erősen centralizált, Orbán Viktor köré épülő rendszer lett, ahol a politikai erőviszonyokat nem ideológiák, hanem személyes lojalitás határozza meg. A kérdés az, hogy egy ilyen „egyszemélyes párt” képes-e túlélni, ha megrendül a vezető hitelessége.

A szakértők szerint a választási vereség után a Fidesz komoly identitásválságba kerülhet. Az eddigi kampánynarratívák – háború, válság, félelemkeltés – gyorsan elveszíthetik hitelüket, ha a valóság nem igazolja őket. Eközben a Tisza párt és Magyar Péter új politikai alternatívát kínálhat, különösen a fiatalabb generációk számára.

Felmerül az is, hogy a Fidesz képes-e megújulni ellenzékben, hiszen jelenlegi politikusainak többsége nem versenyhelyzetben szocializálódott. A vita során az is kiderül, hogy egy valódi többpárti demokráciában szükség van erős ellenzékre – kérdés, hogy a Fidesz képes lesz-e betölteni ezt a szerepet.

A videó választ keres arra: Orbán Viktor maradása erősíti vagy gyengíti a pártot? És mi vár a magyar politikára a következő években?

EMLÉKSZEL ERRE, KOCSIS?

FACEBOOK
Szerző: Vidéki prókátor
2026.04.19.


Emlékszel erre, Kocsis? Ekkora pofád volt, amikor még a hatalom bástyái mögül okádhattad ki a lelkivilágod tartalmát. Azt hiszed, elfelejtjük? Nem felejtjük el. Semmit sem felejtünk el és mostantól mindennek, minden egyes mocskos bűnötöknek következménye lesz! Most pedig szerénység és alázat, Kocsis, mert, hogy te is megértsd azzal a sötét agyaddal: felkenődtetek a falra és ezzel véget ért az a világ, amikor te bárkit is fenyegethetsz ebben az országban! Ha meg árulót keresel, nézz bele a tükörbe és próbáld elviselni, amit látsz!

SZATHMÁRY EÖRS: TÖRTÉNELMI LEHETŐSÉG: A COLLEGIUM BUDAPEST FELTÁMASZTÁSA A KARMELITÁBAN

VÁLASZ ONLINE / VÉLEMÉNY
Szerző: SZATHMÁRY EÖRS
2026.04.20.


A bedöntésének fő felelőse által gründolt helyszínen, a Karmelitában születhetne újjá – támadhatna fel halottaiból – az egykor neves intézmény, a Collegium Budapest (Institute for Advanced Study). Szathmáry Eörs evolúcióbiológus Zsuppán András kollégánk múlt heti, vonatkozó cikke után teszi meg konkrét javaslatát az Orbán-időszak miniszterelnöki rezidenciájának hasznosítására. A két javaslat akár kombinálható is, de ha nem így lesz, a Collegium Budapest akkor is megérdemel egy megkésett nekrológot.


A Collegium Budapest fennállása alatt (1992-2011) hosszú ideig – az utolsó pár év agóniájától eltekintve – a hazai intellektuális élet egyik gyöngyszeme volt a Mátyás-templommal szemben, Szentháromság utca 2. alatt. Rangos külföldi és hazai vendégek, szárnyaikat bontogató fiatal ösztöndíjasok, megannyi élvonalbeli (olykor Nobel-díjas) külföldi előadó emelte magas rangra. Magam a természettudományokért felelős állandó munkatárs (permanent fellow) voltam 17 éven keresztül. Ezalatt épült ki vezetésemmel a világ egyik számottevő elméleti biológiai programja, melyet a résztvevő kutatók máig emlegetnek. (Még 2017-ben is előfordult, hogy neves kutatók jelezték: szívesen jönnének a Collegium Budapestbe egy szemeszterre. Bátran – mondtam –, ha időgépet tudnak szerkeszteni…). Ma az épület az MNB tulajdona, jelentősége szinte láthatatlanra csökkent...

BŰNHŐDJÖN CSAK, AKI LOPOTT

MEGBOLDOGULT PISTA BÁCSI
Szerző: PISTA BÁCSI
2026.04.20.


Na, figyelj ide, fiam, mert Pista bácsi most megmondja a tutit! Megigazítom a svájcisapkám, oszt’ elmagyarázom, miért vakarják most a fejüket azok a „nagyurak” ott Pesten.
​„Tudod, fiam, ezek a fiúk azt hitték, ők a legokosabbak a gáton. Úgy voltak vele: ’Jaj, mi nem lépünk be az Európai Ügyészségbe, oszt’ akkor a Laura Codruta Kövesi asszony csak a kerítésen kívülről ugathat, mint a szomszéd kutyája!’

Azt hitték, ha Don Klepto keze alatt van a pecsét, akkor nincs az a brüsszeli néni, aki belenyúlna a zsebükbe.

​De ott van a bökkenő, te gyerek! Mert a pénz, az olyan, mint a disznó: szeret csatangolni. Kiszimlizték a vagyont külföldre, vették a palotákat, a jachtokat, meg a romániai kastélyokat, mert azt hitték, ott már nem látja senki. Na, itt jön a képbe a Laura!

​Tudod, a Fidesz-világban úgy van ez, hogy ha baj van, mindig egy nőt küldenek előre a vágóhídra, legyen az államfő vagy miniszter, oszt' ha gáz van, ’beledobják a levesbe’. De ez a Kövesi asszony nem az a fajta, akit meg lehet főzni egy bográcsban! Ez egy vaslady, fiam! Ez nem tőlük kapja a fizetését, és nem is ijed meg a hangos szótól.

​Azt hitték, van kapu, de azon a kapun Kövesi asszony pont befér. Mert ha a pénz átlépi a határt, onnantól a Laura az úr! Ha a magyar holdudvar vett egy kastélyt Erdélyben, vagy van egy kis „félretett” eurója egy osztrák bankban, akkor jön a Kövesi, és úgy csap le rájuk, mint a menyét a tyúkra. Mert ott már van jogköre! Ott már fagyaszthat, foglalhat, és mutogathatja a papírt, hogy: ’Na, barátom, ezt most visszavesszük a közösbe!’

​És mi, az egyszerű nép, ezt el is várjuk! Mert bűnhődjön csak, aki lopott. Aki a mi adónkból meg az uniós pénzből épített magának birodalmat, az ne csodálkozzon, ha a végén a Laura kopogtat az ajtaján – és nem kávézni akar.

​Lehet, hogy az Emírségekben még biztonságban érzik magukat a homokdűnék között, de Európában már forró a talaj a talpuk alatt. A román kastélyokat meg nyugodtan el lehet tőlük venni, legalább lesz helye a turistáknak, nem csak a grófi holdudvarnak.

​Jaj nekik, fiam, mert a Laura nem felejt, és nem is bocsát! Ezt a pofont most nem teszik zsebre, az biztos!”

MAGYAR PÉTER RENDSZERVÁLTÁSÁBAN NINCS HELYE A FIDESZNEK – CÉLEGYENES

MAGYAR HANG / CÉLEGYENES PODCAST
Műsorvezető: LAMPÉ ÁGNES
2026.04.20.



Bő egy héttel vagyunk a választások után és pörögnek az események. Lesz elszámoltatás? – erre voltak leginkább kíváncsiak olvasóink, így ezzel kezdtük a műsort. Magyar Péter közben folyamatosan egyeztet, tárgyal, sorra nevezi meg a leendő kormány tagjait, erről is szó esett. Milyen parlamentre számíthatunk? És mi lesz a Fidesszel? Orbán Viktor előtt milyen jövő áll? Lampé Ágnes és Egri Viktor mellett ezúttal Kéri László beszélte át ezeket a témákat.

A Célegyenes témáiról mindig Önök döntenek! Mi hozunk hat javaslatot, olvasóink pedig szavazhatnak arra a háromra, amelyet a legérdekesebbnek tartanak. Keressék voksolásunkat minden hétfőn kora reggeltől a Hang.hu oldalon!


BRUCK ANDRÁS: LEHET-E, LEGYEN-E JÖVŐJE A FIDESZNEK?

FACEBOOK
Szerző: BRUCK ANDRÁS
2026.04.20.


Még bennünk kavarog április 12-e estéje, éjszakája. A túláradó öröm és megnyugvás, hogy megtörtént az elképzelhetetlen. Azóta is egymást követik a szürreális napok. Láttam néhány videó összeállítást a Fidesz szakértőinek, minisztereinek, propagandistáinak, influenszereinek próféciáiból, amiket a választás előtti napokban és vasárnap este, az urnazárás körüli órákban tettek közzé a szerintük biztos Fidesz kétharmadról.

Nem röhögtem rajtuk, kárörömöt se éreztem, inkább megdöbbenést. Saját életem, valamennyiünk élete leértékelésének mintegy összegzését láttam az önmagukból kifordult udvari kegyencek bicskanyitogató megnyilvánulásaiban. Ezek az emberek – ki-ki a maga helyén és módján – részt vettek az ország elsüllyesztésében, mégis úgy mulattak, gúnyolódtak, mintha egyik se tudott volna a bekövetkezett tragédia tényleges dimenzióiról.

Mintha nem hallottak volna az MNB-ügyről, Hatvanpusztáról, a lélegeztetőgép bizniszről, Ráhelről és Istvánról, a magyar Bonnie és Clyde párról, az orosz háborús érdekek kiszolgálásáról, az EU bomlasztásáról, az önkormányzatok, iskolák, az Akadémia kivégzéséről, az egyetemi alapítványokba elrejtett ezermilliárdokról meg a naponta elkövetett egyéb bűnökről – alanyi joguknak tartották, hogy termeszként rágják szét és hordják haza az országot.

Történelmi jelentőségű bukásuk óta ömlik belőlük a szó, áldozattá, ártatlanná beszélik magukat. Orbán is. „Soha nem tűrtem meg semmilyen korrupciót, minden ezzel kapcsolatos propagandát cáfolok” – mondta egy interjúban. Cáfol? Mivel? Tagad, azt viszont hiába. Az elzabrált ezer és ezermilliárdok minden forintjáról tudta, kinél mennyi van belőle, ez volt a hűség és fegyelem póráza, amin lógtak az oligarchái, azok családtagjai, a nemzeti maffiavilág színe-java. Politikai igazgatója, Orbán Balázs meg egy másik interjúban fogadkozott, hogy mostantól a „szabadság melletti és az autoriter, elnyomó törekvések elleni küzdelem lesz” a Fidesz politikája. Ez a mondat az abnormalitásában is normális, minden bűnöző a rendőrt meg a bírót tartja gonosztevőnek. Ők Magyar Péter kormányát és a 141 mandátumot szerzett Tisza Pártot fogják.

Csak bele-belehallgatni vagyok képes a tagadás és önfelmentés tirádáiba, végighallgatni nem. De nem csodálkozom. A nürnbergi perben a náci tömeggyilkosoknak is a mindent tagadás és semmiről nem tudás volt a stratégiája. A Fidesz emberei persze nem nácik, de most mind azt játssza el, hogy egy demokrácia demokratikus pártja szenvedett vereséget, amit a kegyencek egyike - a szintén milliárdossá tett Rákay Philip azzal vett védelmébe -, hogy a Fidesz „fakardokkal és gyönyörű magyar zászlókkal vonult a harctérre”. Tekintélyes vagyonát nyilván ő is egy fakarddal szerezte.

Mindazok, akik most hisztiznek, alakoskodnak, egyetlen módon menthették volna meg lelküket: tisztázva magukkal lehetetlen helyzetüket, a távozás lehetséges szociális és anyagi következményeit, végül felálltak volna, és másnaptól nem a köztévébe-, rádióba, szerkesztőségekbe mentek volna, hanem nyugdíjba vagy az Aldiba árufeltöltőnek, és akkor most nem kéne a közös bűnben osztozniuk. Felállt egyetlen ember is közülük?

Folyik a találgatás a Fidesz jövőjéről, szétesik vagy megmarad, holott nem szabadna, hogy ennek a pártnak jövője legyen, ezerszeresen rászolgált, hogy ne legyen. Itt nem hétköznapi, bármelyik országban előforduló dolgok történtek. Nem kisebb-nagyobb kormányzati hibákról, egy-két miniszter, államtitkár rossz döntéséről, morális botlásáról beszélünk, hanem egy szisztematikusan kiépített, egyeduralomra épült maffiaállamról, az országban elterjedt maffiakultúráról, és egy miniszterelnökről, aki ahelyett, hogy az állam erőforrásait, intézményeit az ország gyarapítására használta volna, a saját céljai szolgálatába állította: kifosztotta az országot, mindenkit, akit hasznosnak tartott, a bűntársává tett, ekképp évtizedekre kiheverhetetlen károkat okozva az egész nemzetnek.

Az egyik főembere, Gulyás Gergely is mindent látott, az övéi által elkövetett összes bűnről tudott, mégsem átallotta múlt pénteken, az első parlamenti egyeztetésen azt mondani, „Olyan Fidesz-frakció kell, amely képes a párt megújulását szimbolizálni”. Ő is ezt a színházat játssza, de senki ne vegyen jegyet erre az ócska előadásra. A Fideszt be kellene tiltani. A múlt vasárnap pontosan erről, a rezsimről született egyértelmű ítélet: tűnjetek végre el az életünkből. Orbánostól, Szijjártóstól, Lázárostól, mindenestől. Bűnösök vagytok, bűnözők, javíthatatlanok.

Antall József emlékezetes szavai, „Tetszettek volna forradalmat csinálni!”, valóra váltak, Magyar Péter forradalmat csinált és győzelemre is vitte. Most azonban az egész Orbán-rendszer felett kéne ítéletet mondania, és majd a bíróságoknak sem csak a rezsim legfőbb haszonélvezőit elítélni. Az új országgyűlés megalázása lenne, ha egy bűnözésre szakosodott párt emberei együtt ülnének a Tisza Párt makulátlan képviselőivel. Magát az Orbán-rendszert kellene bűnösnek nyilvánítani, egyedül ez volna némi gyógyír a nemzet által elszenvedett mérhetetlen igazságtalanságokra, máskülönben, amikor majd elül az öröm, a boldogság, csak egy óriási, elállíthatatlanul vérző seb marad utána.

fotó: A Momentum új plakátja

BIRKÁS GYÖRGY: MATEKLECKE 6839. – HOGYAN ÉPÍTSÜK FEL MAGYARORSZÁGOT? 2. RÉSZ: ELSZÁMOLTATÁS

FACEBOOK
Szerző: BIRKÁS GYÖRGY
2026.04.21.


"Táblára írva nyakadba akasztjuk
történeted."
(Pilinszky János: Trónfosztás)

Magyar Péter betemetné az árkokat a két tábor között. Ez helyes. De sokan összekeverik a megbékélést az elszámoltatás hiányával, pedig a kettő nem zárja ki egymást, sőt, tartós béke csak igazságtétel után lehetséges.

Megírtam már a Hogyan váltsd le a NER-t? sorozatban: az elszámoltatás nem bosszú. Bosszú az, ha valakit azért büntetünk, mert Fideszre szavazott. Elszámoltatás az, ha valakit azért vonunk felelősségre, mert törvényt szegett. Ez a különbség lesz annak a mércéje, hogy újraépül-e a demokratikus jogállam.

Rákay Kálmán fél, hogy bosszúból ráuszítják a NAV-ot. Iványi Gábor nem félt, amikor Orbán bosszúból ráküldte a NAV-ot. Nem csak ez a különbség. Iványi nem lopta a vagyonát, és mindenét a rászorulóknak szentelte. Rákay lopta a vagyonát, a legdrágább magyar filmet készítette, és jogosan fél az elszámoltatástól: nem tud ugyanis elszámolni. Lehet ezt bosszúnak tekinteni, de ez csak az a jogos elvárás, ami egy valódi demokráciában már régen meg kellett volna történnie.

Mit lehet elvárni? Hogy aki közpénzt lopott, adja vissza. Hogy aki törvénytelen utasítást adott (sajtó ellehetetlenítésére, intézmények kiüresítésére, választási visszaélésre), az vállaljon felelősséget. Hogy az ügynökakták megnyíljanak, a kegyelmi ügy kivizsgálásra kerüljön, kiderüljön, ki Zsolti bácsi, a Matolcsy-féle MNB-alapítványok sorsa tisztázódjon. Ezeket nem lehet a megbékélés oltárán feláldozni.

Mit nem lehet elvárni? Gyors és látványos ítéleteket. A független bíróságok helyreállítása maga is sok időt vesz igénybe, addig pedig sem politikailag irányított megtorlás, sem sietős amnesztia nem elfogadható. Az elszámoltatást vagy a helyreállított ügyészség és bíróság végzi, vagy (ahol ez nem elég) egy külön erre felállított, független hivatal, nemzetközi tapasztalatokra támaszkodva. A dél-afrikai Igazság és Megbékélés Bizottság nem volt tökéletes, de megmutatta, hogy a múlt feltárása és a jövő építése nem egymás ellentétei.
(Csak zárójelben: én személy szerint azt szeretném, hogy Magyar Péter előbb azokkal temesse be az árkokat, akik rá szavaztunk. A Tisza konzervatív párt, ez rendben van, ennek tudatában szavaztam rá, de a liberálisoknak is kellene képviselet ezekben a hivatalokban, ne csak a jobb és szélsőjobb között lehessen választani.)

A legnehezebb kérdés nem jogi, hanem társadalmi: mit kezdjünk azokkal, akik törvényt nem szegtek, csak kiszolgálták a rendszert? A propagandistákkal, a tankerület-igazgatókkal, a Nézőpont-elemzőkkel? Törvény előtt nem felelnek, de a nyilvánosság nem felejt.


Előzmény:

TÖBBÉ SEMMIT A GYERMEKVÉDELEMRŐL A BENNE DOLGOZÓK FEJE FELETT!

VÁLASZ ONLINE / VÉLEMÉNY
Szerző: SASHEGYI ZSÓFIA
2026.04.21.


A kegyelmi ügy miatt a leszakadó társadalmi osztályok felé forduló milliókban felébredő együttérzés, amely elvezetett a rendszerváltásig, morális szintlépés, amelyhez a jövőben tartanunk kell magunkat. A gyermekvédelem Orbán-rendszer által máig halogatott megújításához azonnali infúzió szükséges. Emberfeletti munka vár az új kormányra, ha meg akarja állítani azt a társadalmi spirált, amelynek következtében ma, annak ellenére, hogy egyre kevesebb gyerek születik, egyre többen kerülnek állami gondozásba. Mindehhez elsőként meg kell követni és vissza kell hívni azokat a szakembereket, akik maguk is bántalmazottjai voltak az orbáni gyermekvédelemnek. Tényalapú vélemény az új kormány teendőiről.


A múlt vasárnapi választási eredmény hatalmas megkönnyebbülést hozott a kivéreztetett gyermekvédelem dolgozói körében. A kegyelmi ügy indította el hazánkat azon az úton, amelynek végén sikerült felszámolni a megdönthetetlennek hitt Orbán-rendszert és a társadalom felháborodása volt hozzá a felhajtóerő, amelyet az ártatlan gyerekekkel visszaélő pedofil bűnelkövetőt segítő K. Endre számára adott felmentés váltott ki. Most, amikor ismét úgy tekint ránk a nemzetközi közvélemény, mint ’56-ban – magáért kiállni képes, sorsáért felelősséggel fellépő nemzetként –, tudatosítanunk kell azt is: abban a pillanatban magyar emberek millióiban ébredt fel a felelősségtudat a magukat megvédeni képtelen, állami gondozásban felnövő gyerekek iránt. És ezzel együtt azelőtt soha nem tapasztalható empátiával fordultak az emberek a rossz anyagi körülmények között, vagy egyenesen nyomorban élő honfitársaink felé. A kegyelmi botrány okozta felháborodást a felülről a jelek szerint mindvégig védett Juhász Péter Pál bűntetteivel való szembesülés csak tovább fokozta. Ez volt a kezdőlökés, amelynek hatására a magyar társadalom sok évtizedes álomból ébredve aktivizálódott, kiment az utcára, majd szigetekbe szervezte önmagát és hatalomba segített egy új politikai erőt, amelytől azt várja, hogy véget vessen az államra bízott gyerekek kiszolgáltatottságának.

Arra, hogy a gyermekvédelmi rendszert egy-egy kirívó eset által kiváltott közfelháborodás miatt újítja meg az aktuális hatalom, világszerte sok példa van. Finnországban egy súlyos, halállal végződő gyermekbántalmazás nyilvánosságra kerülése vezetett ahhoz a társadalmi felzúduláshoz, amelynek folyományaként a kormány teljesen átalakította az állami gondozás szisztémáját. New Yorkban egy hatéves kislány brutális bántalmazása és halála hívta fel a figyelmet a rendszer hiányosságaira, amelyeket aztán a kislányról elnevezett törvénnyel orvosoltak 1996-ban. Az Egyesült Királyságban is egy kislány hatalmas médiavisszhangot kiváltó halála verte ki annyira a biztosítékot az embereknél, hogy egyként kiálljanak az átfogó reformért a kétezres évek elején. Sorolhatnánk még a hasonló eseteket, amelyekben egy közös van: egy rettenetes eset ébresztette rá a társadalom széles rétegeit arra, hogy aki „senkié”, az mindenkié, értük mindannyian, egyformán felelősséggel tartozunk. Az Orbán-kormány nem ismerte fel a feladatát. Szőnyeg alá söpörte a problémát, látszatintézkedéseket hozott és megpróbálta a szociális munkásokra és a gyerekekre terhelni a visszaélések felelősségét. A dolgozókat értelmetlen és megalázó átvilágításnak vetette alá, a Szőlő utcai igazgató tetteit álhírbotrányként próbálta beállítani, a veréssel fegyelmezett javítósokat börtönbe küldte. Most, amikor sokan keresik a Fidesz–KDNP koalícióban a történelmi vereség okait, szembe kell nézniük azzal, mennyit nyomott a latba az az érzéketlenség és cinizmus, amivel a gyermekvédelem kérdéséhez álltak.

Tudta, hogy a magyar gyermekvédelem leginkább a finnhez hasonlít? A baj az, hogy csak papíron

A rendszerváltás, amelyet a kollektív társadalmi lelkiismeret ébredésének köszönhetünk, most lehetőséget teremt az átfogó, gyökerekig ható változásra. Azonnal lépni kell. Az alulfizetett, megalázó átvilágításoknak kitett, állami gúzsba kötött gyermekvédelmi szakemberek széles köre a pszichológusoktól a gyógypedagógusokon, a nevelőkön át a gyermekfelügyelőkig ugyanis soha nem látott léptékben hagyta el a gyermekvédelmet az Orbán-rendszer kegyelmi botrány után hozott döntéseinek következtében. Csak 2024-ben a dolgozók egyharmada lépett ki a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság által fenntartott gyermekotthonokból, úgy, hogy már azelőtt is súlyos létszámhiánnyal küzdött az ágazat. A KSH adatai szerint 2023-ban a szakellátásban engedélyezett 12 034 álláshely közül 945 volt betöltetlen, ma ez az arány még ennél is rosszabb, 1200-1400 férőhely áll üresen, miközben közel 3000 gyerek vár arra, hogy helyet kapjon a rendszerben. A Belügyminisztérium közlése szerint a nevelőszülők száma 113 fővel csökkent a kifogástalan életvitel vizsgálatának megtagadása miatt, ma körülbelül kétezren hiányoznak ahhoz, hogy a törvényben megszabott feltételt teljesíteni tudja az állam. A súlyos szakemberhiány nemcsak a gyerekek ellátását tette bizonytalanná, de tovább növelte kiszolgáltatottságukat is.

Ahhoz, hogy a pályaelhagyó gyermekvédelmi szakembereket képes legyen visszavonzani az állam az ellátórendszerbe, az első és legfontosabb feladat a megbecsültségük felépítése, az elmúlt években sérült renoméjuk helyreállítása, a szociális munka elismertségének deklarálása lesz. A gyermekvédelem körüli botrányok jócskán megtépázták a benne dolgozók társadalmi megítélését, pedig akik a rendszerben maradtak, annak ellenére tartottak ki, hogy legtöbbjüknek rendre nagyon nehezek a hónap utolsó napjai. Van, hogy ennivalóra sincs pénzük, nem tudnak feltöltődésre pénzt fordítani és 12-24 órában dolgoznak saját maguk és a családjaik rovására.

Mondjuk ki: azok a gyermekvédelmi szakemberek, akik nettó 240 ezer forintos fizetésekért máig vállalták mindezt, éppúgy hősök, mint az esküjükhöz hűen a nyilvánosság elé lépő századosaink.

Nemcsak a bérük felzárkóztatása, munkakörülményeik javítása, egyáltalán, a munkafeltételeik megteremtése elsődleges tehát, hanem önbecsülésük visszaadása is. A szociális szférában az ember a munkaeszköz és ha ő nincs jól, nem fog tudni jó munkát végezni. Elengedhetetlen, hogy a megújuló gyermekvédelemben az anyagi mellé szakmai megbecsülés is társuljon, hogy képzésekkel és szupervízióval, ha szükséges, a pszichológia eszközeivel mentálisan is támogassa a munkáltatójuk azokat, akik a családjaikból kiemelt gyerekek nevelésén dolgoznak.

Ezzel együtt a megfelelő szakmaiság érdekében szükség lesz a gyermekvédelem hozzá nem értőktől való megtisztítására is...

AKÁR FOLYTATJA, AKÁR ELENGEDI A TISZA-KORMÁNY PAKS II.-T, EGYIK SEM LESZ KÖNNYŰ MENET

TELEX
Szerző: BRÜCKNER GERGELY
2026.04.21.


A Tisza kétharmados győzelmével beálló hatalmas politikai fordulat Magyarországon nagyon sok kérdést újranyit, köztük a paksi nukleáris építkezés sorsát is. Magyar Péter leendő kormányfő eddigi megnyilvánulásai alapján azt lehet mondani, hogy egyelőre minden csatornát nyitva hagyott. Korábbi nyilatkozatai, illetve az április 13-i nemzetközi sajtótájékoztatóján elhangzottak alapján összességében úgy látja, hogy a magyar energiamixben szükség lenne Paks II.-re, de a projektet jelentősen túlárazottnak tartja, így minden szerződést szeretne átvizsgálni és annak alapján meghozni a megfelelő döntéseket.

Magyar Péter üzenetét minden fél másként kezdte el értelmezni:

- Az orosz sajtóban a bizonytalanságra nem történt utalás, inkább a folytatás lehetőségét hangsúlyozták.

- Pakson azt vették le, hogy sokféle forgatókönyv lehetséges, de Paks II. sorsa nem a cégnél, hanem kormányzati szinten dől el.

- Az atomenergiával, vagy legalábbis a konkrét építkezéssel kritikusak vérszemet kaptak: szerintük nem érdemes továbbra is ölni a pénzt a projektbe, azon kellene dolgozni, hogy minél több pénzt megmentsünk és az óhatatlan jogi eljárásokban Magyarország sikeres legyen.

Paks II.-nél az oroszok jogilag, pénzügyileg, illetve technikailag is rosszul teljesítettek, ráadásul késésben is vannak. Ha a magyar fél végre nemcsak segíteni szeretné a Roszatomot, mint az elmúlt években, hanem számon is kérné, jelentős nemzetgazdasági eredményt lehetne elérni...

🚨A BICSKEI RÉM ÚJRA KÖZTÜNK VAN!🚨/ FIDESZES ÖNGYILKOSSÁGOK!🖤

MI EZ AZ ORSZÁG?!
Szerző: MI EZ AZ ORSZÁG?!
2026.04.21.



00:00
A MAI ADÁSBAN, INTRO 
00:46 ELŐSZÓ 
01:14 ELLOPTÁK A LOTTÓ NYEREMÉNYEKET? 
03:10 HALÁLBA KERGETETT FIDESZESEK! 
05:39 A TISZÁS HÖLGYEK TAROLNAK! 
07:03 VERGŐDNEK A FIDESZ CELEBEK! 
08:37 NAGY MARCI UTOLSÓ BIZNISZE! 
10:10 ALAKUL A TISZA KORMÁNY! 
12:28 MÉSZÁROS LŐRINC MÁR MENEKÜL! 
14:24 ELINDULT AZ ÚT A BÖRTÖNBE! 
15:40 ÚJRA KÖZTÜNK A BICSKEI RÉM! 
18:27 A FIDESZ A SZÖRNYEKET VÉDTE! 
20:27 BÚCSÚ, OUTRO

MEG TUD-E FELELNI MINDEN TISZA-SZAVAZÓNAK AZ ÚJ KORMÁNY?

PARTIZÁN
Szerző: PARTIZÁN / GULYÁS MÁRTON
2026.04.21.



Miközben a Fidesz még mindig keresi a veresége okát, a Tisza gőzerővel készül a kormányzásra. De látszik-e Magyar Péter választás óta tett gesztusaiból, a párt megnevezett vezetőiből, hogy milyen kormányzásra számíthatunk?

A mai adásban erre keressük a választ Ablonczy Bálinttal és Schultz Nórával, majd Lengyel Tiborral, a Magyarországi Mentődolgozók Szövetségének volt elnökével beszélgetünk arról, hogyan politizálódott át még a mentőszolgálat is a NER alatt.

A ROSSZ VESZTESEK: KÖVÉR, RÁKAY, ORBÁN ÉS A PROPAGANDISTÁK; A GÁLÁZÓ GYŐZTES: MAGYAR PÉTER

POTTYONDY EDINA VIDEÓ
Szerző: POTTYONDY EDINA
2026.04.21.



A rossz vesztesek: Kövér, Rákay, Orbán és a propagandisták; A gálázó győztes: Magyar Péter.

MAGYARORSZÁG KEDVENC REGGELI MŰSORA #18

MAGYARORSZÁG 
KEDVENC REGGELI MŰSORA
Szerző: MAGYARORSZÁG KEDVENC REGGELI MŰSORA #18
2026.04.21.



Reggeli hírelemzés Kovalcsik Krisztinával, Molnár Áronnal és Rainer-Micsinyei Nórával.

2026. április 20., hétfő

GÁBOR GYÖRGY: AMNESIA HUNGARICA – A MAGYAR TÖRTÉNELEM EGYIK LEGMAKACSABB SZERKEZETI ELEME

VÁLASZ ONLINE
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2026.04.20.


A feladat nem az, hogy a most megbukott rendszer egykori szereplőinek önigazoló visszaemlékezéseit közvetítsük, hanem az, hogy ne engedjük, hogy ezek a visszaemlékezések váljanak a közelmúlt elsődleges értelmezési keretévé – véli Gábor György. Az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem tanára szerint az igazi kérdés, hogy lesz-e egyáltalán értelmezhető múltunk. Mert ha nem lesz, akkor marad az, amit olyan jól ismerünk: az újramesélt, átírt, önfelmentő történetek végtelen körforgása.


A Válasz Online már múlt pénteken nagy cikkben foglalkozott a témával, amellyel most részben én is, mégsem tudhatom le annyival a dolgot, hogy egyetértőleg visszautalok arra az írásra. Nem árt, ha rögzítjük megint, hol tartunk.

Kezdjük tehát ezzel.

Április 13. óta naponta, szinte óráról órára jelentkeznek be az újonnan „megtért” tanúk. Az átállók. Azok, akik – saját elmondásuk szerint – mindvégig belülről bomlasztották a rendszert, miközben annak minden hibáját, aljasságát és bűnét első kézből ismerték. Olyanok szólalnak meg sorra, akik a választások után néhány órával hirtelen megvilágosodtak, mint Saulus a damaszkuszi úton, s immár Paulusként felismerték mindazt, amit addig nem láttak, vagy nem akartak látni. A késleltetett lelkiismeret most egyszerre tömegesen aktiválódik.

Damaszkuszi körforgalom.

A Partizán műsorában közben olyan figurák lépnek elő emlékezővé és értelmezővé, mint Pócs János vagy Deák Dániel – a rendszer egykori vagy jelenlegi arcai, akik most saját szerepüket új narratívába illesztik. A szerkesztőség láthatóan abban érdekelt, hogy ezt a középszerűség alattiságot – a NER működésének egyik szánalmas alapállapotát – ütköztesse valamiféle utólagosan felépített, ám korábban nem létező morállal. Olyan morállal, amelynek hiányát ma már nem egy szűk értelmiségi kör, hanem több mint hárommillió ember pontosan érzékeli.

Csakhogy ez – minden látszólagos izgalma ellenére – nem elég. Sőt, félrevezető is lehet.

Mert a feladat nem az, hogy a rendszer egykori szereplőinek önigazoló visszaemlékezéseit közvetítsük, hanem az, hogy

ne engedjük, hogy ezek a visszaemlékezések váljanak a közelmúlt elsődleges értelmezési keretévé.

Nem az a kérdés, hogy ki mit mond most, hanem az, hogy mi az, ami ebből történeti értelemben megőrizhető, ellenőrizhető és értelmezhető.

Innen kell elindulni.

És innen válik világossá az is, hogy a szisztematikus, forráskritikán alapuló, módszeres feldolgozás megkezdése nem egy lehetőség a sok közül, hanem az egyetlen komolyan vehető válasz arra, ami most történik.

A jelenség, amelyről az alábbiakban szó lesz, nem meglepő – de éppen ezért veszélyes. Nem azért, mert új, hanem mert túlságosan is ismerős. A magyar történelem egyik legmakacsabb szerkezeti eleme ez: az utólagos erkölcsi átpozicionálás. Amikor a résztvevők – a rendszer haszonélvezői, működtetői, csendes kiszolgálói – hirtelen a rendszer belső ellenállóivá írják át önmagukat. Nem egyszerűen mentegetőzés ez, hanem emlékezetképzés. És itt válik döntővé a különbség emlékezet és történelem között...

I.

Jan Assmann óta tudjuk, hogy a kollektív emlékezet nem a múlt rekonstruálására, hanem a jelen identitásának stabilizálására szolgál. Az emlékezet kiválaszt, hangsúlyoz, elhallgat, dramatizál – de mindenekelőtt igazol. Nem az a kérdése, hogy mi történt, hanem az, hogy hogyan lehet együtt élni azzal, ami történt.

A történeti tudás nem azonos az emlékezettel, sőt, gyakran éppen annak ellenében jön létre. A történelem nem identitást, hanem problémát kínál. Nem az a rendeltetése, hogy feloldjon, hogy zavarba hozzon, hogy megnyugtasson, hanem leginkább az, hogy kérdezzen.

Ezért van szükség mindkettőre – és ezért nem helyettesítheti egyik sem a másikat:

emlékezet nélkül nincs közösség, történelem nélkül nincs önismeret.

Az egyik nélkül szétesünk, a másik nélkül hazudunk.

II.

Amit most látunk – a „belülről bomlasztás” utólagos narratívái –, az az emlékezet spontán működése. Egy kollektív önmentési reflex. A múlt még forró, a pozíciók még alakulnak, a jövő még bizonytalan – ilyenkor az ember nem igazat mond, hanem elbeszélhető múltat konstruál magának. És pontosan ezért volna sürgető az, ami mellett érvelek: hogy a történeti munka megelőzze a megszilárduló mítoszokat. Mert ha nem előzi meg, akkor később már csak azokkal dolgozhat...

III.

Az alant következő felsorolásom nem epizódok halmaza, hanem egy rendszer topográfiája. Tisztában vagyok azzal, hogy ez egy szubjektív lista, de épp ezért van szükség más szubjektív listákra is. Minél többre.

Az enyémben ott van a „filozófus-ügy”, amelyről az elmúlt napokban több helyen is olvastam, és elborzasztó tévedésekkel, felkészületlenséggel, tárgyi hibákkal találkoztam. Ez önmagában intő jel: ha már most így torzul egy közelmúltbeli esemény, mi vár a többire? Ez az én esetem – de egyben modell is. Pontosan ez történik minden más ügy esetében is, ha nem kezdődik meg azonnal a szisztematikus feltárás.

És a lista folytatódik, sőt, csak itt kezdődik igazán:

- a Magyar Tudományos Akadémia átalakítása, szétszerelése, intézményi súlyának leépítése;
- a Színház- és Filmművészeti Egyetem szétverése, az egyetemi autonómia felszámolása, az alapítványi struktúrákba kiszervezett, kilopott felsőoktatás teljes rendszere; az egyetemek működési alapjának és feltételének, az autonómiának a teljes felszámolása;
- az egyetemi kinevezések, professzori címek politikai logikák és rendszerhű lojalitások mentén való osztogatása;
- a könyvterjesztés (Libri), továbbá a folyóiratok, lapok „lenyúlása”, a nyilvánosság infrastruktúrájának átrendezése;
- a „közszolgálat” teljes felszámolása és propagandagépezetté torzítása, ezzel párhuzamosan a Klubrádió frekvenciájának politikai döntéssel történő elvétele;
- az alternatív művészeti műhelyek és színházak következetes, sokszor belső szakmai közreműködéssel is támogatott ellehetetlenítése, amely nem ritkán tudatos romboló szándékkal párosult;
Budapest tudatos esztétikai átírása – a Várnegyedtől a Kossuth téren és a Vértanúk terén át a Citadelláig – egy olyan grandiózus díszletvilággá, ahol a történelem nem megértendő múlt, hanem újragyártott kulissza: monumentális, ideológiailag sterilizált, a hatalom ízlésének alárendelt látványpark, amelynek nincs köze sem a város emlékezetéhez, sem a polgári jóízlés minimális normáihoz, egy hely, ahol a rekonstrukció valójában fikció, a múlt pedig dekorációként szolgál a jelen önigazolásához;
- a sport kiemelt üzemággá emelése, aránytalan erőforrás-allokációval;
- a közpénzből felépített párhuzamos elitképző struktúrák, mint például a Mathias Corvinus Collegium;
- a gazdasági hatalom koncentrációja olyan szereplők körül, mint Mészáros Lőrinc vagy Tiborcz István;
- az olyan szimbolikus és konkrét kérdések, mint Hatvanpuszta – ki építette, milyen forrásból, milyen funkcióval, ki hagyta jóvá;
- a nemzetközi projektek, például a csádi szerepvállalás, amelynek tényleges motivációi és következményei nem feltártak;
- a Magyar Nemzeti Bank körüli ügyek, amelyek gazdaságtörténeti és politikai szempontból egyaránt feldolgozatlanok;
- és nem kerülhető meg a legsúlyosabb dimenzió sem: a gyermekekkel kapcsolatos visszaélések, a pedofilvédelem gyanúja, a rendszerszintűelelősség kérdése – kiért, miért, kinek (kiknek) az érdekében, kinek (kiknek) a hasznára, a javára;
- végül az egyházak szerepe: a lojalitás, a hallgatás, és az esetleges – eddig elfojtott – belső ellenhangok megszólaltatása.

Mindezt nem felsorolásnak szántam, hanem kutatási programnak. És természetesen kiegészítendőnek.

IV.

Mert a listák nem eseménysorokat tartalmaznak, hanem 16 év intézményes működését – és tegyük hozzá: saját hallgatásainkat, néma asszisztálásunkat. Ám amit most kellene tenni, az nem kommentálás, hanem feltárás. Munka. Nem műsoridő kitöltése, hanem forrásképzés.

És ez lényeges különbség. Nem vélemények udvarias cseréje, egymás iránti tapintat ritualizálása, konszenzuskereső simítása, szigorú ítélkezés vagy nemes megbocsátás, hanem dokumentáció.

V.

A „filozófus-ügy” – amelynek torz újraelbeszéléseivel az elmúlt napokban ismét találkozhatott a nagyérdemű, elképesztő tárgyi tévedésekkel, magabiztos hamissággal – szinte tankönyvi példája annak, mi történik akkor, ha a történeti munka elmarad. Az emlékezet nem tűri az üres helyeket: kitölti őket. De nem igazsággal, hanem elbeszélhetőséggel. Pontatlanul, önigazolóan, és nem ritkán cinikus könnyedséggel.

Pedig ennek az ügynek – és ezt különösen fontos volna végre rögzíteni – csak egyik, bár kétségtelenül lényeges és meghatározó eleme az, hogy politikai alapú támadás indult azok ellen, akik az Orbán-rezsim, illetve személyesen Orbán Viktor kritikusai voltak. Ha itt megállunk, ha ezt tekintjük a történet egészének, akkor nem egyszerűen leegyszerűsítünk, hanem elfedünk. Már csak azért is, mert az ügyben akadtak olyan meghurcoltak is, akik nyilvánosan sosem bírálták az Orbán-rendszert, ám az ő tisztességes szakmai munkásságuk is elég volt az ellenük indított rohamhoz.

Miért is?

Mert volt ennek az ügynek több összetevője, amelyekről alig esik szó. Például egy másik, nem kevésbé meghatározó szála:

egy világosan érzékelhető, a kezdetektől, a legelső pillanattól jelen lévő antiszemita akcentus, amely az egész történet nyitányát adta,

és amely aztán – jól felismerhetően – végighúzódott a folyamaton. A kormánypárti sajtó ezt nemcsak felhasználta, hanem egyes esetekben tudatosan szervezte is, olyannyira, hogy a történet jogi következményekhez, bírósági perekhez vezetett. Ma ez a dimenzió feltűnően hiányzik a visszaemlékezésekből – mintha soha nem is létezett volna. Az emlékezet itt nem egyszerűen szelektív: strukturálisan felejt.

És mintha ez nem volna elég, az ügynek volt egy harmadik rétege is, amelyről szintén alig esik szó: az intézményi és szakmai tér belső dinamikája. Az akkori Magyar Tudományos Akadémia bizonyos vezetői, karrieristái, érdekérvényesítői aktív alakítói voltak a folyamatnak. Igazgatói pályázatok, tudományos minősítések, szakmai előmenetelek kerültek politikai és személyes érdekek metszéspontjába, és az MTA kötelékén belül számos esetben dőltek el a fentiek nem szakmai alapon. Szakmai irigység, féltékenység, pozícióharc – mindaz, ami önmagában talán banálisnak tűnhetne, de ebben a konstellációban strukturáló erővé vált.

Ez az a pont, ahol az ügy végképp kilép önmaga keretei közül. Mert itt már nem arról van szó, hogy kiket támadtak meg, kiket hallgattattak el, kiknek a pályáját törték derékba – hanem arról, hogy hogyan működött egy intézmény, mégpedig a legnagyobb presztízsű hazai tudományos intézményrendszer, a Magyar Tudományos Akadémia akkor, amikor

politikai nyomás, személyes ambíciók és belső érdekérvényesítési mechanizmusok egymásba kapcsolódtak.

Itt nem „hibákról” beszélünk, hanem működésmódról. Arról a működésmódról, amelyben a szakmai döntések politikai kontextusban születnek meg, a minősítés és az előmenetel nem pusztán tudományos teljesítmény kérdése, és ahol az intézmény nem védi meg saját normáit, hanem alkalmazkodik azok lebontásához.

És amíg ezt nem értjük meg – részleteiben, név szerint, dokumentumokra támaszkodva –, addig minden „újraépítésről” szóló beszéd nem egyszerűen naiv, hanem üres és veszélyes önáltatás. Különösen akkor, ha ugyanazok a szereplők tűnnek fel benne, akik egykor nem elszenvedői, hanem alakítói, haszonélvezői, csendes asszisztensei vagy tevékeny részesei voltak a kialakult helyzetnek, az MTA meggyalázásának és szétverésének, valamint a feudális viszonyok újratermelésének, ám ma az átpozicionálás kényelmes retorikájába húzódva kínálják fel magukat új alapítókként, akár már pár hét múlva, az MTA májusi tisztújításán.

Mert itt – és ez a döntő – nemcsak az a tét, hogy milyen volt ez a rendszer, hanem az is, hogy milyen lesz. Milyen szerkezetben működik majd a magyar tudomány. Milyen lesz a felépítése.

Hogy lesz-e benne valódi autonómia, vagy csak annak szimulákruma. Hogy a szakmai minőség visszanyeri-e elsődlegességét, vagy ismét háttérbe szorul. Hogy az intézmény képes lesz-e megvédeni saját normáit, vagy ismét kiszolgáltatja azokat a felsőbb hatalmaknak? Hogy a tudományt újra megelőzi-e a politikai lojalitás és a megfelelési igyekezet, valamint a tudománybürokrácia öncsonkító logikája.

Ezért ennek az ügynek a feltárása nem puszta múltfeldolgozás, hanem – semmi túlzás – intézményalapítás.

És ha ez a feltárás elmarad, akkor nem pusztán a megértés marad el, hanem maga a lehetőség is, hogy valóban szembenézzünk azzal, ami történt – és ezzel együtt észrevétlenül újratermeljük ugyanazt a rendszert, más nevekkel, más szereplőkkel, változatlan logikával. Jusson eszünkbe: az emlékezet itt nemcsak felejt, hanem átír. A cselekvőből tanú lesz, a résztvevőből kívülálló, a haszonélvezőből – utólag – kritikus.

Ezért a kérdés nem pusztán az, hogy hogyan emlékezünk erre és a többi esetre, sokkal inkább az, hogy mit hagyunk eltűnni benne. Tévesen emlékezünk? Igen. Félig emlékezünk? Igen. Önigazoló módon emlékezünk? Szinte törvényszerűen.

És közben talán nem is vagyunk tisztában azzal, hogy

ami egyszer emlékezeti sémává válik, azt a történész később már csak rendkívüli erőfeszítések árán tudja szétbontani.

Mert az emlékezet nemcsak megőriz, hanem megszilárdít. Nemcsak rögzít, hanem lezár.

Ezért volna döntő jelentőségű, hogy az ilyen ügyek ne maradjanak az emlékezet kizárólagos fennhatósága alatt. Mert ha ott maradnak, akkor nem múlt lesz belőlük, hanem mítosz. És a mítosz – bármennyire is kényelmes – nem segít megérteni, mi történt velünk. Csak abban segít, hogy ne kelljen szembenéznünk vele.

VI.

Ezért a kérdés – hogy nem kellene-e most elkezdeni a munkát – valójában így hangzik: van-e még esély arra, hogy a történelem megelőzze a felejtést és a hamis emlékezetet? És a válasz: csak akkor, ha most kezdődik el. Amíg itt vannak a szereplők, amíg működik az emlékezet, amíg hozzáférhetők a források, és még nem merevedtek meg végleg a narratívák.

VII.

A tét nem az, hogy „helyesen értelmezzük-e” az elmúlt tizenhat évet, hanem az, hogy lesz-e egyáltalán értelmezhető múltunk. Mert ha nem lesz, akkor marad az, amit olyan jól ismerünk: az újramesélt, átírt önfelmentő történetek végtelen körforgása. És akkor valóban az történik, amitől – nem tagadom – tartok: nem történelmünk lesz, hanem ismétlődésünk, ciklikus körforgásunk.

VIII.


A legfontosabb mondat tehát nem az, hogy „beszélni kell róla”, hanem az, hogy dolgozni kell rajta. Módszeresen. Szisztematikusan. Forrásokra építve. A tanúkat beszéltetve. Ütköztetve. Ellenőrizve.

És ha ezt most nem kezdjük el, akkor nem az lesz a kérdés, hogy mi történt velünk, hanem az, hogy miért nem voltunk képesek tudni.

KISS PAPP CSILLA: EZ NEM GYEREKJÁTÉK

IGAZGYÖNGY ALAPÍTVÁNY
BERETTYÓÚJFALU
Szerző: KISS PAPP CSILLA
2026.04.20.


Attól még, hogy az elmúlt hétvége eseményei csendesednek és persze ettől függetlenül sok gyerekekben hátramarad a bizonytalanság és ezzel is kezdenünk kell valamit.

Pedagógusként az elmúlt időszakban olyan jelenségek tanúja voltam, amelyek mélyebb reflexiót igényelnek. A környezetemben élő 11 évesek nem csupán szemlélői voltak az eseményeknek, hanem aktívan politizáltak, elemeztek és kutattak. Ismerték a pártok arcait, elől álló képviselőit, híresebb szimpatizánsait és persze a helyi jelölteket is. Mint a híres embereket úgy kezelték őket. Ugyanakkor megdöbbentő és elgondolkodtató, hogy látták a viselkedésmintákat is, különbséget tettek az egyik és a másik között az „üzenetek alapján” és morálisan a jó és az agresszió között is világosan tudtak differenciálni.

Amit láttunk, az a generációs feszültség és a politikai marketing kereszttüzébe került gyermeki lélek lenyomata. A kontraszt a plakátokkal alvó, rajongó gyerek és a háborútól rettegő kisdiák között tűpontosan mutatja meg, mennyire nem „gyerekjáték” az, amit a felnőttek világa rázúdított a gyerekekre idejekorán.

Két végletét láttam ennek a folyamatnak:

- A rajongást és a részvételt. A zajos hétvége után a gyerekek plakátokat gyűjtöttek, és aláírásokért álltak sorba, sőt, hallottam olyanról is, aki a plakáttal aludt.

- Ez a lelkesedés azonban éles kontrasztban áll egy másik attitűddel, az agresszív üzenetek hatására a naiv, de mégis valósan megélt félelem beköltözött az otthonokba és a gyerekek fejébe.

Egy hónapja, egy vidám „gyermeknapi” rendezvényre készülődéskor a sorakozónál, amikor szálltunk fel a buszra az egyik kisfiú sandán és talán viccből, megkérdezte tőlem „Most akkor megyünk a háborúba?”

Az elfojtott dühömmel küszködve kellett erre mosolyogva megnyugtató választ adnom.

A héten pedig egy negyedikes fiú kérdezte a kollégámtól:
- Hallotta, hogy mi lett az eredmény vasárnap? Most akkor tényleg megyünk a háborúba?
- Te tudsz arról, akit hívtak? – kérdezett vissza a kolléga.
- Nem, de azt mondták – felelte a gyerek.
- Engem sem hívtak. –válaszolt a kolléga
- Akkor lehet, ez nem is igaz, akkor minket bacsaptak?- kérdezett vissza elgondolkodva a gyerek.

Értitek, hogy mi ezzel a baj, hogy milyen káros ez?

Ha a gyerekek jövőjéért dolgozunk, gondolunk mi felnőttek arra, hogy ők is részesülnek minden kommunikációs élményből? Az elmúlt hétvége után meg is kérdezte az egyik gyerek egy városi rendezvény kapcsán „Most miért nincs itt X? A múlt héten még többször láttam, és eljött.”

Számomra ezek megdöbbentő élmények, mert lélektani szempontból a gyermek biztonságérzetének alapja a stabil felnőtt világ. Amikor a politikai kommunikáció egzisztenciális fenyegetettséget (háborús félelmet) és felfokozott, de rövid ideig tartó jelenlétet (kampány-érdeklődés) közvetít, az a gyermekben a bizalom eróziójához vezet. A pszichológia ezt a jelenséget a szekunder traumatizáció körébe sorolja: a gyerek nem közvetlen átélője, de a folyamatos vizuális és verbális agresszió hatására mégis elszenvedője a traumának. Ha a fejlődő idegrendszer ebben az inger környezetben szocializálódik, a világot nem biztonságos helyként, hanem fenyegető és manipulatív közegként rögzíti és kódolja el.

Én tényleg csak azon gondolkodtam el, hogy bár ezeket a károkat az idő talán oldani fogja, legközelebb erre nagyon és átfogóbban kell figyelni. A gyermeki lélek nem kísérleti terep.
Vigyáznunk kell erre, mert ez nem gyerekjáték, értelmezésem szerint, lehet én tágabb határokat húzok, de ez is gyermekvédelem lenne nem?

FELFOGHATATLAN MÉRETŰ VAGYONT REJTETT MAGÁNTŐKEALAPOKBA A NER, A TISZA-KORMÁNY MOST ELŐVENNÉ A VÉGSŐ TULAJDONOSOKAT

NÉPSZAVA
Szerző: PAPP ZSOLT
2026.04.20.


A közpénzlopás legnagyobb forrása a közbeszerzés mellett a magántőkealap voltak a NER elmúlt tíz éve alatt. A Tisza-kormány revízióra készül.


Nem eléggé átlátható a magántőkealapok működése, nem azonosítható, hogy ki a végső kedvezményezett tulajdonos, ezért a leendő Tisza-kormány átalakítaná a szabályozást, hogy nyilvános legyen: ki áll a magántőkealapok mögött – ezt Kármán András leendő pénzügyminiszter nyilatkozta az RTL Híradónak. Úgy vélte jelentős korrupciós kockázat, hogy számos magántőkealapba állami pénz került, ezért a leendő kormány ellenőrizni fog minden korábbi tranzakciót. Ahol hanyag vagyonkezelést, törvénytelenségre utaló jeleket találnak, ott a megteszik a megfelelő lépéseket – fogalmazott.

A Transparency International Magyarország (TI) már évek óta sürgeti a magántőkealapok átláthatóságáról szóló szabályok átalakítását. Az állami befektetők minden eszközt bevetettek az elmúlt években a magántőkealapokban történő befektetések eltitkolására. Ezért a TI Magyarország is csak peres úton tudott hozzájutni a közpénzből megvalósított befektetések részleteihez. Ez a gyakorlat nemcsak az unió pénzmosás elleni irányelvével ellentétes, hanem ellentmond az Alaptörvénynek is, ugyanis közpénzt csak átlátható szervezet kaphat – mondta lapunk kérdésére Zeisler Judit, a TI szakpolitikai vezetője, számos, a magántőkealapokkal kapcsolatos kutatás vezetője. A magántőkealapokba történő állami befektetések átvilágítása segíthet megtalálni és felszámolni a törvénytelenül megvalósult forráskihelyezéseket. Ha nyilvánossá válnak a feltételek, akkor érdemes lesz azt is újratárgyalni, hogy az állam a tulajdoni arányának megfelelő kontrollt gyakorolhasson a befektetései felett, ugyanis sok esetben ez is hiányos – mondta Zeisler.

A TI kutatásai szerint 2024 végén a kockázati és magántőkealapokban (a két alapot nem különböztetik meg a magyar statisztikai rendszerek) 4500 milliárd forint volt. A TI további arra jutott, hogy ebből a vagyonból legalább 1311 milliárd forint állami vállalatok, állami alapítványok vagyoni hozzájárulása volt. Ezen pénzek kedvezményezettjei jelentős részben a NER, vagyis Orbán Viktor közvetlen közelébe tartozó „üzletemberek” magántőkealapjai. A TI korábbi kutatásaiból kiderült, hogy a a NER-magántőkealapok egyik legnagyobb állami donorja a száz százalékos tulajdonban lévő Magyar Fejlesztési Bank (MFB) volt, amely 2024 végéig 23 alapkezelő 34 magántőkealapjába összesen 740,3 milliárd forintot pumpált. A legnagyobb nyertes ebben a körben a miniszterelnök egyik vejének, Tiborcz Istvánnak ellenőrzése alatt álló Gránit Alapkezelő Zrt. alapjai voltak, ide összesen 146,5 milliárd forint érkezett. (A Forbes becslése szerint Tiborcz István becsült vagyona 151 milliárd forint volt 2024-ben. Ha ebből kivonjuk az állami pénzeket, akkor a saját vagyona valójában a pár milliárdos nagyságrendhez közelít.) A TI kutatása szerint az MFB-pénzesőből a második legtöbb pénz, 92,5 milliárd forint Mészáros Lőrinc érdekeltségeibe került. A harmadik legnagyobb haszonélvező a szintén NER-milliárdos Jellinek Dániel Indotek csoportja volt, ahova összesen 84 milliárdot fektetett az MFB 2024 végéig – ám azóta eltelt 1,5 év, amiről nem rendelkezünk adatokkal.

A magántőkealapok a nemzetközi befektetési piacon bevált konstrukciók, összegyűjtik a – jellemzően – magánbefektetők pénzét, hogy azt nagy kockázatú, épp ezért magas hozampotenciállal bíró befektetésekbe fordítsák. A magyar magántőkealapok szabályozását azonban az Orbán-kormány nem erre a célra alakította ki, hanem egy offshore konstrukciót hozott létre, amelynek célja elrejteni a tulajdonosokat, és még adóelőnyt is biztosít...

A TISZA SZAKÍT A FIDESZ KÜLPOLITIKÁJÁVAL? ÉS MIT KEZD A ROSSZ GAZDASÁGI HELYZETTEL?

PARTIZÁN
Szerző: Partizán
2026.04.20.



Hét miniszterjelölt nevét jelentette be hétfőn Magyar Péter, köztük a külügyért és a gazdaságért felelős tárcavezető nevét is. Vendégeinkkel körbejárjuk, milyen mozgástere lesz a Tisza-kormánynak a külkapcsolatok terén, ebben Bukovics Martin Gemist-alapító és Győri Gábor, a Policy Solutions vezető elemzője lesz a segítségünkre.

Vendégünk a DE Akcióközösség két vezetője, Tímár Áron és Kiss Tamás is, őket a szavazatvásárlás akadályozására szervezett választásnapi projektjükről kérdezzük. Pogátsa Zoltán közgazdásszal azt járjuk körül, hogy milyen gazdasági helyzetben kell helytállnia az új kormánynak. Sarkadi Zsolttal, a Partizán egyik szerkesztőjével pedig végignézzük azt is, milyen területek kapnak saját minisztériumot.

KORRUPCIÓ, GŐG, VALÓSÁGVESZTÉS - MI VITTE FÖLDRE ORBÁNÉKAT?

KLIKKTV / FORDULÓPONT
Műsorvezető: BALOGH JUDIT
2026.04.20.



A Fordulópont új részében tovább elemezzük a Fidesz történelmi vereségének okait. A beszélgetés egyik legfontosabb állítása, hogy a bukás nem egyetlen kampányhiba következménye volt, hanem egy 16 év alatt kifáradt rendszer összeomlása. Kele János, Komlódi Gábor és Gerő Tamás szerint a kampány már inkább csak tünete volt annak a mélyebb válságnak, amelyben a kormányzás hitelessége, a gazdaság teljesítménye és a társadalom jövőképe egyszerre roppant meg.

Szóba kerül, hogy Orbán Viktor utólag Paks 2 csúszását nevezte az egyik döntő hibának, miközben a stúdióban sokkal súlyosabb okokat sorolnak: a korrupció mindent átszövő világát, az elszakadást a hétköznapi valóságtól, a fiatalok tömeges kiábrándulását, valamint azt a gőgöt és önhittséget, amellyel a Fidesz saját maga alá ásta a talajt. A vendégek szerint a rendszer már nem a teljesítményre, hanem a lojalitásra épült, és ez idővel szükségszerűen vezetett politikai, szakmai és morális leépüléshez.

Külön hangsúlyt kap a fiatal generáció szerepe: azoké, akik nem láttak maguk előtt jövőt ebben az országban, és akik végül politikailag is aktivizálódtak. A beszélgetés szerint a Fidesz egyik legnagyobb tévedése az volt, hogy nem vette észre: a társadalom egy jelentős része már nem fél, hanem elege van. A háborús riogatás, a propaganda túlzásai, a luxizás és a látványos meggazdagodások végül már nem mozgósítottak, hanem taszítottak.

KIJÖTT A BÖRTÖNBŐL A BICSKEI PEDOFIL IGAZGATÓ – OTT VOLTUNK

GULYÁS MÉDIA
Szerző: GULYÁS BALÁZS
2026.04.20.



Hétfőn szabadult 9 év 6 hónap szabadságvesztés letöltése után a bicskei gyermekotthon falai között kiskorúakat megrontó igazgató, Vásárhelyi János. Lapunk a börtönajtóban várta a pedofil rémet és kérdéseket tettünk fel neki, miután öt órányi várakozás után végül megjelent a budapesti fegyintézet kapujában.

DERÜLJÖN KI, KI AZ A ZSOLT BÁCSI!

JUHÁSZ PÉTER / JUHI VIDÓ
Szerző: JUHÁSZ PÉTER / JUHI
2026.04.20.



Gyűjtést indítok, hogy megtudjuk, ki az a Zsolt bácsi. Én tudom, de ez a tudás nem állja ki a jog próbáját, mert nem tudom bizonyítani. Viszont számtalan információ kering arról, hogy lehetnek olyanok, akiknél van erre bizonyíték.

Zsolt nagyhatalmú ember. Ezt abból is tudhatjuk, hogy évtizedekig képes volt titkolni a kilétét, és el tudta hallgattatni a tanúkat. Ezért érthető, hogy nem mernek bizonyítékot szolgáltatni azok, akik tudnának. Eddig nemcsak az egzisztenciális ellehetetlenítéstől kellett tartaniuk, hanem a hatóságoktól is. Ez utóbbi talán megoldódott a kormány bukásával, de a megélhetésüket még mindig féltik. Ha viszont biztos anyagi hátterük lenne, talán a nyilvánosság elé lépnének.

Ezért azt határoztam el, hogy gyűjtést kezdeményezek számukra. Betettem 200 eurót a kalapba, és téged is arra biztatlak, hogy járulj hozzá, hogy minél több pénz összegyűljön. Ugyanis minél több pénz gyűlik össze, annál valószínűbb, hogy a nyilvánosság megtudhatja: ki az a Zsolt bácsi.

10 napig gyűjtünk, majd 90 napig várjuk a bizonyítékokat. Olyan kép- és videófelvételeket vagy egyéb tárgyi bizonyítékokat, amelyek bíróság előtt is megállják a helyüket.

Ha 90 napig nem jelentkezik senki ilyennel, akkor az összegyűjtött pénzt gyermekvédelmi, áldozatokat segítő civil szervezeteknek ajánljuk fel. Így mindenképpen jó helyre kerül a támogatásod. 

Ha nem tudsz anyagilag hozzájárulni a sikerhez, segíts a terjesztésben. Oszd meg minden ismerősöddel a gyűjtés hírét! 


Ha te magad rendelkezel bizonyítékkal, ide küldheted (védett vonal): juhaszpeterjuhi@pm.me 

Tudjuk meg, ki az a Zsolt bácsi!

ALAKULÓ FRAKCIÓÜLÉS – SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ

MAGYAR PÉTER HIVATALOS
Szerző: MAGYAR PÉTER HIVATALOS
2026.04.20.



Alakuló frakcióülés – sajtótájékoztató.

BOJÁR GÁBOR: "AZÉRT VAGYOK OPTIMISTA, MERT EGY TUDATOS, PIACORIENTÁLT HANGSÚLYRA MENT ÁT A TISZA KAMPÁNYA..."

KLUBRÁDIÓ / BUSINESS KLUB
Szerző: KLUBRÁDIÓ / NAGY IVÁN
2026.04.20.



„Azért vagyok optimista, mert egyre inkább egy tudatos, piacorientált hangsúlyra ment át a Tisza kampánya, és ez kiderült, hogy működött az emberek körében” – többek között erről beszélt Bojár Gábor, informatikai vállalkozó a Business Klub eheti adásában.

A Graphisoft alapítója szerint ez a szemléletváltás jó alap lehet egy új Magyarország létrehozásában és mindez azt mutatja, hogy a választók egyre inkább nyitottak a racionális, gazdasági alapú üzenetekre. Műsorvezető: Nagy Iván.

MAGYAR PÉTER TERVE: ÍGY BONTJA LE A NER-T

KLIKKTV / MIÉRT?
Műsorvezető: BOLGÁR GYÖRGY
2026.04.20.



Magyar Péter, alkotmány, rendszerváltás, kétharmad, jogállam – ezek a kulcsszavak uralják a mostani politikai vitát. A műsorban Halmai Gábor alkotmányjogász arról beszél, milyen lehetőségei vannak az új hatalomnak egy elsöprő választási győzelem után. A legfontosabb kérdés: mit lehet kezdeni a jelenlegi alaptörvénnyel, és hogyan lehet visszaállítani a demokratikus intézményrendszert? A szakértő szerint hosszú távon elkerülhetetlen egy új alkotmány megalkotása, méghozzá széles társadalmi részvétellel, nem úgy, mint 2011-ben. Rövid távon viszont kulcsfontosságú a kétharmados törvények módosítása és a „bebetonozott” közjogi szereplők helyzetének rendezése.

A beszélgetés rávilágít arra, hogy a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság és más intézmények vezetőinek leváltása jogilag rendkívül bonyolult. Az egyik lehetséges út az alaptörvény módosítása, amely kimondja: a korábbi szabályok maguk is sértették a jogállamiságot. Ez azonban komoly alkotmányossági vitákat vet fel, különösen a visszamenőleges hatály kérdésében. Halmai szerint egy demokratikus átmenethez nem elég a jogi lépések sora – erős, megalapozott politikai és erkölcsi érvelés is kell.

Felmerül az is, hogyan válasszanak új köztársasági elnököt: maradjon a parlamenti modell, vagy térjenek át közvetlen választásra? A szakértő szerint ez már egy új alkotmány kérdése lehet. Végül hangsúlyozza: a kétharmados többség egyszerre lehetőség és veszély. Ha nincs erős ellenzék, a hatalom könnyen túlsúlyba kerülhet, ami hosszú távon ismét torzíthatja a demokráciát.

MIT LÁTUNK EDDIG AZ ORBÁN-RENDSZER UTÁNI VILÁGBÓL? - ELEMZÉS EGY HÉTTEL A TISZA-GYŐZELEM UTÁN

TELEX - 2026
A TELEX VÁLASZTÁSI MŰSORA
Szerző: TELEX
2026.04.20.



Vereség utáni útkeresés a Fidszenél, kormányzásra készülés a Tiszánál – a választás óta eltelt egy hét számos szokatlan eseményt hozott a magyar belpolitikában. Hogyan képzelheti el a Fidesz a megújulást? Hogyan körvonalazódik a Tisza kormánya? Mit látunk eddig abból, hogy milyen lesz az Orbán-rendszer utáni világ? Az elmúlt hét eseményeiről Bíró-Nagy Andrással, a Policy Solutions vezetőjével és László Róberttel, a Political Capital elemzőjével beszélgetünk.

BIRKÁS GYÖRGY: MATEKLECKE 6836. – MEGKÜZDÉSI STRATÉGIÁK

FACEBOOK
Szerző: BIRKÁS GYÖRGY
2026.04.20.


Sokan indultak el Damaszkuszba, de a legtöbben útközben rájöttek, hogy Jeruzsálemben maradt a pénztárcájuk, és gyorsan visszafordultak.”
(Faludy György: Pokolbéli víg napjaim)

Az első hét alapján a fideszes nyilvánosságban nem a tömeges bocsánatkérés volt a fő minta, hanem négy túlélési reflex: a csendes eltűnés, a szűkített beismerés, a belső bűnbakkeresés és a harcias ellenzéki póz. A nyílt elnézéskérés ritka maradt, inkább a téves előrejelzések vagy a kampány stílusa miatt jelent meg, nem a rendszer egészének erkölcsi kudarcáért.

A vereség beismerése szigorúan kontrollált maradt: Orbán magára vette a politikai felelősséget, Rogán az alázat szót használta, Lázár gratulált a győztesnek, Gulyás pedig elfogadta a választók akaratát, de egyikük sem jutott el odáig, hogy a rendszer alaplogikáját kérdőjelezze meg.

Az élesebb önkritika jellemzően nem fölfelé, hanem oldalirányba támadt: a luxizást, a korrupciós látszatot, a Matolcsy-kört, a kontraszelektált karrierjobboldaliakat, a túl agresszív hangütést vagy épp a publicisztikai stílust kezdték el okolni, vagyis a gépezet működtetői közül sokan úgy próbálták menteni a magot, hogy közben a holdudvar egy részét beledobták a tűzbe.

A párton kívüli, de látványosan rendszerbarát üzleti és celebvilág eközben sokkal gyorsabban váltott: Borbás perrel fenyeget, Balogh visszautasítja a fideszes meggazdagodás vádját, Wáberer már a Tisza eredményváróján ünnepel, míg Nagy Feró, Dopeman és Jeszenszky Zsolt kifejezetten beleálltak a vereség utáni hűségnyilatkozatba vagy magyarázatgyártásba.

Néhány főcím az elmúlt hétről a teljesség igénye nélkül:

Rogán Antal, a Fidesz kampánygépezetének kulcsembere arról beszélt, hogy az emberek megbüntették őket, ezt alázattal kell tudomásul venni, és át kell adni a kormányzati felelősséget.

Lázár János fejet hajtott a többség döntése előtt, gratulált a győztesnek, majd azonnal a megrettent fideszeseknek üzent, hogy nem hagyják őket cserben.

Gulyás Gergely elfogadta a vereséget, de közben fenntartotta a kampány riogatásainak lényegi tartalmát és továbbra is azt sugallta, hogy az új hatalom koncepciós eljárásokra készül.

Szijjártó Péter a vereség után öt napra teljesen elnémult a Facebookon, majd egy NB II-es fociposzttal adott életjelet magáról.

Nagy Márton, a gazdaságpolitika fő arca a vereség után nem magyarázkodott, hanem lekapcsolta a Facebook-oldalát és bejelentette, hogy visszavonul a politikától.

Navracsics Tibor, a tapolcai vereségét vállaló miniszter néhány nappal a választás után törölte a Facebook-oldalát és kiszállt a közéletből.

Cser-Palkovics András, Székesfehérvár fideszes polgármestere nem nemzeti ellenállást, hanem szembenézést követelt, teljesen új pártelnökséget sürgetett, és a saját közéleti szerepét is újragondolná.

Ferencz Orsolya, a leköszönő űrbiztos nyíltan a nepotizmust, a megmagyarázhatatlan gazdagodást és a karrierjobboldaliakat tette meg a bukás egyik fő okának, és azt üzente, hogy az ezért felelősöket ki kell vágni a nemzeti oldal testéből.

Papp László, Debrecen fideszes polgármestere a szokásos külső okok felsorolása után végül kimondta, hogy a korrupció szolgáltatta rajtuk a legerősebb támadási felületet.

Menczer Tamás, a Fidesz kommunikációs igazgatója a vereség éjjelén még azt üzente, hogy nincs vége, majd másnap tükör elé állva is megígérte: ezután is pontosan úgy fog beszélni és politizálni, ahogy eddig.

Orbán Balázs, a Fidesz kampányfőnöke nem rendszerkudarcról, hanem elrontott kampányról beszélt, és a vereséget a külföldi befolyásra meg az egyenlőtlen közösségimédia-harcra próbálta visszavezetni.

Király Nóra, a Csepelen elbukó fideszes jelölt részleges bocsánatkéréssel reagált, és azt írta, hogy az uszítással, lejáratással és megfélemlítéssel teli kampányból semmit sem tanultak volna, ha ugyanazok építenék újra a Fideszt.

Pócs János, a Jászság bukott fideszes erőembere disznóvágásos hasonlattal magyarázta a Tisza győzelmét, majd rögtön hozzátette, hogy Orbán Viktor a párt főnixmadara, aki ebből is fel fog támadni.

Kocsis Máté: A Fidesz 0,1 százaléka, a sunyi, pénzéhes potyautasok hurkolták a kötelet a nyakunk köré.

Borbás Marcsi, akit Kocsis Máté a bukás utáni belső árulólistára tett, azzal vágott vissza, hogy a politika nem érdekli, az árulózás méltatlan, és per lesz belőle.

Varga Attila, a TV2 Tények egyik műsorvezetőejének Facebook-oldaláról eltűntek az Orbán Viktor mellett agitáló videók és több más érdekes tartalom.

Bencsik András, a jobboldali lapfőszerkesztő első reflexből Orbán Viktort nevezte meg az egyetlen felelősként, majd rögtön hozzátette, hogy ez csak egy váratlan vereség volt, amiből fel kell állni.

Bayer Zsolt, a Fidesz egyik leghangosabb publicistája úgy fogalmazott, hogy a választók a tetőteraszról a pincébe zavarták őket, és közben maga is elismerte, hogy az erőből keresztülnyomott igazságok és a túl sok okozott sérelem visszaütött.

Deák Dániel, a kormánypárti kommunikáció egyik állandó arca bocsánatot kért Hann Endrétől és elismerte, hogy a jobboldali kutatók rosszul látták az erőviszonyokat, de a gratulációjába még így is odaszúrt egyet Magyar Péternek.

Németh Balázs, a Fidesz kampánytévéjének egyik fő műsorarca a vereség másnapján már a saját propagandaműsorába sem ment be.

Rákay Philip, aki korábban a visszavonulást lebegtette, a bukás után inkább úgy döntött, marad, és már arról beszél, hogy a Tisza út a börtönbe programja kihallgatásokkal, NAV-val és vegzálással jöhet.

Dopeman, a kampányban felépített celeb-szövetséges előbb gratulált a győztesnek, majd gyorsan visszazárt Orbán mögé, akit bajnoknak nevezett, és azt fejtegette, hogy a Tisza a Fidesz legtorzabb mutánsa.

Nagy Feró a vereség után sem mozdult el egy centit sem, és azt mondta: Orbán nagyon kell nekik, maradjon minden a helyén, ahogy van.

Jeszenszky Zsolt, alias DJ Jeszy nem politikai, hanem szellemi magyarázatot keresett, és odáig jutott, hogy talán Orbán indiai templomlátogatása nyitott kaput a gonosz szellemek előtt.

A ritmus is jól látszik: április 13-án még a kontrollált beismerés és a csönd dominált, 14-15-én már jött a belső hibakeresés és a stílusvita, 16-17-én megjelent az ellenzéki pózba váltó kemény mag, 18-19-én pedig beindult az árulólistázás, a perrel fenyegetés és a nyílt távolodás.