FACEBOOKSzerző: BIRKÁS GYÖRGY2026.04.20.
„Sokan indultak el Damaszkuszba, de a legtöbben útközben rájöttek, hogy Jeruzsálemben maradt a pénztárcájuk, és gyorsan visszafordultak.”
(Faludy György: Pokolbéli víg napjaim)
Az első hét alapján a fideszes nyilvánosságban nem a tömeges bocsánatkérés volt a fő minta, hanem négy túlélési reflex: a csendes eltűnés, a szűkített beismerés, a belső bűnbakkeresés és a harcias ellenzéki póz. A nyílt elnézéskérés ritka maradt, inkább a téves előrejelzések vagy a kampány stílusa miatt jelent meg, nem a rendszer egészének erkölcsi kudarcáért.
A vereség beismerése szigorúan kontrollált maradt: Orbán magára vette a politikai felelősséget, Rogán az alázat szót használta, Lázár gratulált a győztesnek, Gulyás pedig elfogadta a választók akaratát, de egyikük sem jutott el odáig, hogy a rendszer alaplogikáját kérdőjelezze meg.
Az élesebb önkritika jellemzően nem fölfelé, hanem oldalirányba támadt: a luxizást, a korrupciós látszatot, a Matolcsy-kört, a kontraszelektált karrierjobboldaliakat, a túl agresszív hangütést vagy épp a publicisztikai stílust kezdték el okolni, vagyis a gépezet működtetői közül sokan úgy próbálták menteni a magot, hogy közben a holdudvar egy részét beledobták a tűzbe.
A párton kívüli, de látványosan rendszerbarát üzleti és celebvilág eközben sokkal gyorsabban váltott: Borbás perrel fenyeget, Balogh visszautasítja a fideszes meggazdagodás vádját, Wáberer már a Tisza eredményváróján ünnepel, míg Nagy Feró, Dopeman és Jeszenszky Zsolt kifejezetten beleálltak a vereség utáni hűségnyilatkozatba vagy magyarázatgyártásba.
Néhány főcím az elmúlt hétről a teljesség igénye nélkül:
Rogán Antal, a Fidesz kampánygépezetének kulcsembere arról beszélt, hogy az emberek megbüntették őket, ezt alázattal kell tudomásul venni, és át kell adni a kormányzati felelősséget.
Lázár János fejet hajtott a többség döntése előtt, gratulált a győztesnek, majd azonnal a megrettent fideszeseknek üzent, hogy nem hagyják őket cserben.
Gulyás Gergely elfogadta a vereséget, de közben fenntartotta a kampány riogatásainak lényegi tartalmát és továbbra is azt sugallta, hogy az új hatalom koncepciós eljárásokra készül.
Szijjártó Péter a vereség után öt napra teljesen elnémult a Facebookon, majd egy NB II-es fociposzttal adott életjelet magáról.
Nagy Márton, a gazdaságpolitika fő arca a vereség után nem magyarázkodott, hanem lekapcsolta a Facebook-oldalát és bejelentette, hogy visszavonul a politikától.
Navracsics Tibor, a tapolcai vereségét vállaló miniszter néhány nappal a választás után törölte a Facebook-oldalát és kiszállt a közéletből.
Cser-Palkovics András, Székesfehérvár fideszes polgármestere nem nemzeti ellenállást, hanem szembenézést követelt, teljesen új pártelnökséget sürgetett, és a saját közéleti szerepét is újragondolná.
Ferencz Orsolya, a leköszönő űrbiztos nyíltan a nepotizmust, a megmagyarázhatatlan gazdagodást és a karrierjobboldaliakat tette meg a bukás egyik fő okának, és azt üzente, hogy az ezért felelősöket ki kell vágni a nemzeti oldal testéből.
Papp László, Debrecen fideszes polgármestere a szokásos külső okok felsorolása után végül kimondta, hogy a korrupció szolgáltatta rajtuk a legerősebb támadási felületet.
Menczer Tamás, a Fidesz kommunikációs igazgatója a vereség éjjelén még azt üzente, hogy nincs vége, majd másnap tükör elé állva is megígérte: ezután is pontosan úgy fog beszélni és politizálni, ahogy eddig.
Orbán Balázs, a Fidesz kampányfőnöke nem rendszerkudarcról, hanem elrontott kampányról beszélt, és a vereséget a külföldi befolyásra meg az egyenlőtlen közösségimédia-harcra próbálta visszavezetni.
Király Nóra, a Csepelen elbukó fideszes jelölt részleges bocsánatkéréssel reagált, és azt írta, hogy az uszítással, lejáratással és megfélemlítéssel teli kampányból semmit sem tanultak volna, ha ugyanazok építenék újra a Fideszt.
Pócs János, a Jászság bukott fideszes erőembere disznóvágásos hasonlattal magyarázta a Tisza győzelmét, majd rögtön hozzátette, hogy Orbán Viktor a párt főnixmadara, aki ebből is fel fog támadni.
Kocsis Máté: A Fidesz 0,1 százaléka, a sunyi, pénzéhes potyautasok hurkolták a kötelet a nyakunk köré.
Borbás Marcsi, akit Kocsis Máté a bukás utáni belső árulólistára tett, azzal vágott vissza, hogy a politika nem érdekli, az árulózás méltatlan, és per lesz belőle.
Varga Attila, a TV2 Tények egyik műsorvezetőejének Facebook-oldaláról eltűntek az Orbán Viktor mellett agitáló videók és több más érdekes tartalom.
Bencsik András, a jobboldali lapfőszerkesztő első reflexből Orbán Viktort nevezte meg az egyetlen felelősként, majd rögtön hozzátette, hogy ez csak egy váratlan vereség volt, amiből fel kell állni.
Bayer Zsolt, a Fidesz egyik leghangosabb publicistája úgy fogalmazott, hogy a választók a tetőteraszról a pincébe zavarták őket, és közben maga is elismerte, hogy az erőből keresztülnyomott igazságok és a túl sok okozott sérelem visszaütött.
Deák Dániel, a kormánypárti kommunikáció egyik állandó arca bocsánatot kért Hann Endrétől és elismerte, hogy a jobboldali kutatók rosszul látták az erőviszonyokat, de a gratulációjába még így is odaszúrt egyet Magyar Péternek.
Németh Balázs, a Fidesz kampánytévéjének egyik fő műsorarca a vereség másnapján már a saját propagandaműsorába sem ment be.
Rákay Philip, aki korábban a visszavonulást lebegtette, a bukás után inkább úgy döntött, marad, és már arról beszél, hogy a Tisza út a börtönbe programja kihallgatásokkal, NAV-val és vegzálással jöhet.
Dopeman, a kampányban felépített celeb-szövetséges előbb gratulált a győztesnek, majd gyorsan visszazárt Orbán mögé, akit bajnoknak nevezett, és azt fejtegette, hogy a Tisza a Fidesz legtorzabb mutánsa.
Nagy Feró a vereség után sem mozdult el egy centit sem, és azt mondta: Orbán nagyon kell nekik, maradjon minden a helyén, ahogy van.
Jeszenszky Zsolt, alias DJ Jeszy nem politikai, hanem szellemi magyarázatot keresett, és odáig jutott, hogy talán Orbán indiai templomlátogatása nyitott kaput a gonosz szellemek előtt.
A ritmus is jól látszik: április 13-án még a kontrollált beismerés és a csönd dominált, 14-15-én már jött a belső hibakeresés és a stílusvita, 16-17-én megjelent az ellenzéki pózba váltó kemény mag, 18-19-én pedig beindult az árulólistázás, a perrel fenyegetés és a nyílt távolodás.
