Szerzők: FABÓK BÁLINT, JANDÓ ZOLTÁN
2020.06.05.
2020. június 5., péntek
MÉG ÉV VÉGÉN IS MESSZE LESZ A MAGYAR AUTÓIPAR A TAVALYI SZINTTŐL
G7.HU
Szerzők: FABÓK BÁLINT, JANDÓ ZOLTÁN
2020.06.05.
Hónapokig eltarthat, mire talpra áll a magyar gazdaság szempontjából kiugróan fontos autóipar. Ráadásul a várakozások szerint ezt követően, az idei második félévben is sokkal alacsonyabb fordulatszámon pörög majd a szektor, mint korábban. A lapunknak nyilatkozó cégek elbeszélései alapján az iparágban érezhetően vannak konfliktusok: miközben az autógyártók és a hozzájuk közelebb eső beszállítók a beszállítói láncok megszakadására panaszkodnak, a többieknél sokszor az csapódik le, hogy a multik saját állításuk szerint újraindultak, mégsem vásárolnak tőlük. Valószínűleg mindkét állításban van igazság, de a szektor tényleges újraindulását az határozza majd meg, hogy mikor kezdenek el újra autót venni az emberek...
Szerzők: FABÓK BÁLINT, JANDÓ ZOLTÁN
2020.06.05.
AZ ÖNKORMÁNYZATOK NEGYEDÉT SÚJTJA A LEGÚJABB KORMÁNYZATI INTÉZKEDÉS
HVG ONLINE
Szerző: hvg.hu
2020.06.05.
A hozzájárulás fizetésére kötelezettek köre két és félszeresére nő, miután az iparűzési adó fizetési küszöbét tízezer forinttal szállítja le a kormány. A 3200 önkormányzatból nyolcszáznak nem marad szinte semmije, a többinek meg eddig sem volt szabad mozgástere.
Az ideihez képest négyszer több pénz jelenik meg a jövő évi költségvetési tervezetnek azon a során, amely az önkormányzatoktól elvárt szolidaritási hozzájárulást tartalmazza: a 2020-as negyvenmilliárd helyett 160 milliárd forinttal számol a kormány. Mindezt úgy, hogy nem ez az egyetlen plusz elvonás a településeknél. A hvg.hu a napokban elemezte, hogy a kormány ugyan jövőre 16 százalékkal többet tol be az önkormányzati szektorba, de reálértéken ez nem jelent valójában növekedést...
Szerző: hvg.hu
2020.06.05.
Az ideihez képest négyszer több pénz jelenik meg a jövő évi költségvetési tervezetnek azon a során, amely az önkormányzatoktól elvárt szolidaritási hozzájárulást tartalmazza: a 2020-as negyvenmilliárd helyett 160 milliárd forinttal számol a kormány. Mindezt úgy, hogy nem ez az egyetlen plusz elvonás a településeknél. A hvg.hu a napokban elemezte, hogy a kormány ugyan jövőre 16 százalékkal többet tol be az önkormányzati szektorba, de reálértéken ez nem jelent valójában növekedést...
ÖSSZEFOGÁS VAGY SZÉTHÚZÁS – CIVILEK A JÁRVÁNY IDEJÉN
ÁTLÁTSZÓ
Úgy tűnik, túl vagyunk a nehezén. A civilek újra segítettek betömni a szociális hálóban lévő lukakat, melyek a járvány idején sokkal gyorsabban nőnek. Ha összehangoltuk volna az adományozást, sokkal hatékonyabban tudtunk volna segíteni.
A civilek mentek, mert úgy érezték, folytatniuk kell a segítő tevékenységet, sőt, erősíteni, mert most még nagyobb a baj. Adományokat gyűjtöttek, élelmiszert, tisztítószereket vittek a leszakadó térségekbe, szájmaszkokat varrtak és osztottak, megnyugtatták az embereket, hogy minden rendben lesz. Kockáztatták a maguk egészségét is, mert mentek, bevásároltak, összeszedték az adományokat, és elvitték a rászorulókhoz.
Azért, hogy a távoktatásba minél több hátrányos helyzetű gyerek bekapcsolódhasson, a civilek gyűjtéseket szerveztek digitális eszközökre és internetelérésre. Munkatársaink, önkénteseink az online térben korrepetáltak, tanultak a gyerekekkel, segítettek eljuttatni a feladatokat az iskolákhoz, meséltek és énekeltek.
Eddig azokról beszéltem, akik tevőlegesen is bekapcsolódtak a segítségnyújtásba, de ne feledjük, ezt nem tudtuk volna megtenni, ha nincs ott a civilek másik, jelentős része, aki anyagi támogatást nyújtott. Mert ahhoz, hogy a kríziscsomagokhoz vásárolni tudjunk, majd az autó kiszállíthassa az adományt, ahhoz bizony pénz kell. Sokan segítettek, anyagi helyzettől függetlenül. Ebből a szempontból ugyanolyan fontos a kétezer forintos, mint a milliós támogatás. Mindenki a lehetőségeihez mérten küldött pénzadományt. A járvány idején is jó volt megtapasztalni az emberek szolidaritását, tenni akarását.
Nem tudom, hogyan alakult volna, ha mi nem teszünk így, de úgy érzem, mi, civilek is sokat tettünk azért, hogy a járvány ne terjedjen tovább, és csupán ennyi veszteséggel éljük túl.
Persze nem minden sikerült jól. Először is, hiányzott a segítségnyújtás összehangolása. Bár felmerült, hogy szükség lenne közös szervezésre, de ez csak terv maradt. Így aztán volt olyan település, ahova több segítő szervezet vagy informális csoport is vitt adományt, míg a mellette levő faluba senki sem jutott el, holott ott is bőven akadtak rászorulók. Azt is tapasztaltuk, hogy a megszólítás olyan faluból talált nyitott fülekre, ahol igazából nem volt életbevágó az adományozás, a szomszéd településről viszont, ahol tényleg szükség lett volna segítségre, nem ment jelzés a megfelelő csatornákon keresztül. Volt olyan facebook üzenet, ami annyira sikeres volt, hogy többen is felkeresték a családot, ám kellemetlen helyzet alakult ki, mikor kiderült, több helyről is kereskedelmi mennyiséget kapott a család, és úgy tűnt, a posztjuk sem fedte a valóságot. A bajban azonban némileg csökkent az emberek gyanakvása, így aztán teret nyertek azok is, akik erre építik túlélési stratégiájukat.
Ott, ahol nincs helyismeret, könnyen hiszik az emberek, hogy amit egy posztban leírtak, a valóságban pontosan úgy is van, de amikor kiderül a valós kép, jogos csalódást éreznek, mivel pénzt és időt áldoztak a segítségnyújtásra. Mint mindig, most is voltak olyanok, akik felismerték a haszonszerzésnek azt a módját, amit az ellenőrizhetetlen közösségi médiában lavírozva lehet elérni.
Így aztán nem történt meg az összehangolás, mindenki vitte a csomagját oda, ahol úgy gondolta, a legnagyobb szükség van rá. Ezzel szemben biztosan hatékonyabb lett volna, ha szervezetten próbáljuk lefedni az országot. Kevés az információ arról, hogy a civil adományzozás mennyire kapcsolódott a helyi intézményrendszerhez vagy az egyházakhoz. Ez utóbbiról egyébként a krízis idején keveset hallottunk. Azt gondolom, hogy az anomáliák elkerülhetők lettek volna, ha a segíteni vágyó emberek rákérdeznek a családsegítőnél, a védőnőnél, a polgármesternél, esetleg a területen dolgozó civil szervezetnél, hogy hol lenne szükség segítségre.
Sokat gondolkodom azon, miért nem tudunk még ilyenkor sem összefogni. Talán még nem tartunk ott a civil tudattal, talán még túl sokaknak fontosabb a személyes vagy szervezeti pozícionálás, mint maga az ügy. Még mindig nem tudunk úgy ránézni a segítő tevékenységre, hogy a megoldást ne a saját működésben, hanem a közösségi kezelésben lássuk.
Talán ha a működés feltételét biztosító finanszírozás nem lenne ilyen bizonytalan, akkor nem kellene folyamatosan bizonygatni az adott szervezet fontosságát. Ha a fenntartás, a működés kiszámíthatóbb lenne, észrevennénk a másik szervezetet is, és nem rivalizálás, hanem összefogás lenne közöttünk. Úgy erősebbek lennénk, és nagyobb lenne a rendszerre gyakorolt hatásunk is.
Most azonban a civil szféra is megosztott. A leszakadókat segítők nem tudják elkerülni a politikai megítélést, csak akkor, ha elszigetelik magukat mindenkitől, aki az ellenzéki bélyeget erősítheti rajtuk. Igyekeznek láthatatlanul dolgozni, kerülve a médiát, mert az kihangosítja a problémát, amiben dolgoznak, és ez konfrontációhoz vezethet. Így viszont a szűk kapcsolatrendszerükön túl nem érnek el új támogatókat, ami beszűkült forrásokhoz vezet. Mások beleállnak, és vállalják az ellenzéki szerepet is, persze érdekvédelmi munkát nem is lehet másképp végezni.
Nagyon sokszor látni, hogy a segítők „túltolják” a problémát, ami érthető, hiszen szeretnének többet segíteni, ehhez pedig több forrás kell, ám az emberek ingerküszöbét egyre nehezebb átlépni, így a valóságosnál drámaibb képet festenek. Más úgy próbálja pozícionálni magát, hogy a saját hatását túlozza el, annyira sikeresre kommunikálva a munkáját, hogy az már az ügy létét is megkérdőjelezi. Aztán ott vannak az egyházi szervezetek, talán nekik most a legkönnyebb, hiszen ők kapnak zöld utat az államtól is. Cserébe viszont alkalmazkodniuk kell az irányokhoz, de ez, úgy tűnik, nem esik nehezükre.
A járvány a civil szervezeteket is megingatta. Dolgoznunk kell, mert szükség van ránk. Aki önkéntesen teszi, annak most nehezebb, mert a saját egzisztenciális biztonságát is meg kell tartania. Nincsenek könnyebb helyzetben azok sem, akik munkaviszonyban végzik a segítő munkát. Nem látjuk előre a támogatások alakulását, nem tudjuk, hogy meglesznek-e a működés költségei.
A járványveszély lassan csökken. Most meg kell küzdenünk a gazdasági hatásával, a növekvő elszegényedéssel. Azért, hogy tovább dolgozzunk, segítségre, támogatásra van szükségünk. Azért, hogy csökkenthessük a társadalmi szakadékot, és azért is, hogy egyre jobban be tudjuk tölteni azt a civil szerepet, ami segít élhetőbbé, jobbá tenni a világot. És azért is, hogy a munka során tanulhassuk az együttműködést: a tiszta, átlátható, közösségi szemléletű civil szerepvállalást.
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2020.06.05.
Azért, hogy a távoktatásba minél több hátrányos helyzetű gyerek bekapcsolódhasson, a civilek gyűjtéseket szerveztek digitális eszközökre és internetelérésre. Munkatársaink, önkénteseink az online térben korrepetáltak, tanultak a gyerekekkel, segítettek eljuttatni a feladatokat az iskolákhoz, meséltek és énekeltek.
Eddig azokról beszéltem, akik tevőlegesen is bekapcsolódtak a segítségnyújtásba, de ne feledjük, ezt nem tudtuk volna megtenni, ha nincs ott a civilek másik, jelentős része, aki anyagi támogatást nyújtott. Mert ahhoz, hogy a kríziscsomagokhoz vásárolni tudjunk, majd az autó kiszállíthassa az adományt, ahhoz bizony pénz kell. Sokan segítettek, anyagi helyzettől függetlenül. Ebből a szempontból ugyanolyan fontos a kétezer forintos, mint a milliós támogatás. Mindenki a lehetőségeihez mérten küldött pénzadományt. A járvány idején is jó volt megtapasztalni az emberek szolidaritását, tenni akarását.
Nem tudom, hogyan alakult volna, ha mi nem teszünk így, de úgy érzem, mi, civilek is sokat tettünk azért, hogy a járvány ne terjedjen tovább, és csupán ennyi veszteséggel éljük túl.
Persze nem minden sikerült jól. Először is, hiányzott a segítségnyújtás összehangolása. Bár felmerült, hogy szükség lenne közös szervezésre, de ez csak terv maradt. Így aztán volt olyan település, ahova több segítő szervezet vagy informális csoport is vitt adományt, míg a mellette levő faluba senki sem jutott el, holott ott is bőven akadtak rászorulók. Azt is tapasztaltuk, hogy a megszólítás olyan faluból talált nyitott fülekre, ahol igazából nem volt életbevágó az adományozás, a szomszéd településről viszont, ahol tényleg szükség lett volna segítségre, nem ment jelzés a megfelelő csatornákon keresztül. Volt olyan facebook üzenet, ami annyira sikeres volt, hogy többen is felkeresték a családot, ám kellemetlen helyzet alakult ki, mikor kiderült, több helyről is kereskedelmi mennyiséget kapott a család, és úgy tűnt, a posztjuk sem fedte a valóságot. A bajban azonban némileg csökkent az emberek gyanakvása, így aztán teret nyertek azok is, akik erre építik túlélési stratégiájukat.
Ott, ahol nincs helyismeret, könnyen hiszik az emberek, hogy amit egy posztban leírtak, a valóságban pontosan úgy is van, de amikor kiderül a valós kép, jogos csalódást éreznek, mivel pénzt és időt áldoztak a segítségnyújtásra. Mint mindig, most is voltak olyanok, akik felismerték a haszonszerzésnek azt a módját, amit az ellenőrizhetetlen közösségi médiában lavírozva lehet elérni.
Így aztán nem történt meg az összehangolás, mindenki vitte a csomagját oda, ahol úgy gondolta, a legnagyobb szükség van rá. Ezzel szemben biztosan hatékonyabb lett volna, ha szervezetten próbáljuk lefedni az országot. Kevés az információ arról, hogy a civil adományzozás mennyire kapcsolódott a helyi intézményrendszerhez vagy az egyházakhoz. Ez utóbbiról egyébként a krízis idején keveset hallottunk. Azt gondolom, hogy az anomáliák elkerülhetők lettek volna, ha a segíteni vágyó emberek rákérdeznek a családsegítőnél, a védőnőnél, a polgármesternél, esetleg a területen dolgozó civil szervezetnél, hogy hol lenne szükség segítségre.
Sokat gondolkodom azon, miért nem tudunk még ilyenkor sem összefogni. Talán még nem tartunk ott a civil tudattal, talán még túl sokaknak fontosabb a személyes vagy szervezeti pozícionálás, mint maga az ügy. Még mindig nem tudunk úgy ránézni a segítő tevékenységre, hogy a megoldást ne a saját működésben, hanem a közösségi kezelésben lássuk.
Talán ha a működés feltételét biztosító finanszírozás nem lenne ilyen bizonytalan, akkor nem kellene folyamatosan bizonygatni az adott szervezet fontosságát. Ha a fenntartás, a működés kiszámíthatóbb lenne, észrevennénk a másik szervezetet is, és nem rivalizálás, hanem összefogás lenne közöttünk. Úgy erősebbek lennénk, és nagyobb lenne a rendszerre gyakorolt hatásunk is.
Most azonban a civil szféra is megosztott. A leszakadókat segítők nem tudják elkerülni a politikai megítélést, csak akkor, ha elszigetelik magukat mindenkitől, aki az ellenzéki bélyeget erősítheti rajtuk. Igyekeznek láthatatlanul dolgozni, kerülve a médiát, mert az kihangosítja a problémát, amiben dolgoznak, és ez konfrontációhoz vezethet. Így viszont a szűk kapcsolatrendszerükön túl nem érnek el új támogatókat, ami beszűkült forrásokhoz vezet. Mások beleállnak, és vállalják az ellenzéki szerepet is, persze érdekvédelmi munkát nem is lehet másképp végezni.
Nagyon sokszor látni, hogy a segítők „túltolják” a problémát, ami érthető, hiszen szeretnének többet segíteni, ehhez pedig több forrás kell, ám az emberek ingerküszöbét egyre nehezebb átlépni, így a valóságosnál drámaibb képet festenek. Más úgy próbálja pozícionálni magát, hogy a saját hatását túlozza el, annyira sikeresre kommunikálva a munkáját, hogy az már az ügy létét is megkérdőjelezi. Aztán ott vannak az egyházi szervezetek, talán nekik most a legkönnyebb, hiszen ők kapnak zöld utat az államtól is. Cserébe viszont alkalmazkodniuk kell az irányokhoz, de ez, úgy tűnik, nem esik nehezükre.
A járvány a civil szervezeteket is megingatta. Dolgoznunk kell, mert szükség van ránk. Aki önkéntesen teszi, annak most nehezebb, mert a saját egzisztenciális biztonságát is meg kell tartania. Nincsenek könnyebb helyzetben azok sem, akik munkaviszonyban végzik a segítő munkát. Nem látjuk előre a támogatások alakulását, nem tudjuk, hogy meglesznek-e a működés költségei.
A járványveszély lassan csökken. Most meg kell küzdenünk a gazdasági hatásával, a növekvő elszegényedéssel. Azért, hogy tovább dolgozzunk, segítségre, támogatásra van szükségünk. Azért, hogy csökkenthessük a társadalmi szakadékot, és azért is, hogy egyre jobban be tudjuk tölteni azt a civil szerepet, ami segít élhetőbbé, jobbá tenni a világot. És azért is, hogy a munka során tanulhassuk az együttműködést: a tiszta, átlátható, közösségi szemléletű civil szerepvállalást.
MILLIÓS ÁRENGEDMÉNNYEL KÍNÁLJÁK AZ ÚJ AUTÓKAT - A KORONAVÍRUS-JÁRVÁNY BETETT AZ EGÉSZ ÁGAZATNAK
AZ ÉN PÉNZEM
Szerző: LENKEI GÁBOR
2020.06.05.
...Raktárban állnak az autók
Bár a kritikus hónapokban egymást követően jelentették be az autógyárak termelésük ideiglenes felfüggesztését – azóta többségük lassan újraindult – a kereslet visszaesése miatt a kereskedőknél jelentős készletek halmozódtak fel. A Totalcar magazin áprilisban úgy tudta, hogy a Volkswagennek például 700, a Skodának 600, a Mazdának 250, a Hondának 400 autója volt itthon készleten. Információik szerint akkor a Toyotának is több hónapnyi készlete volt, a Nissannak pedig nyolcszáz autója állt a kereskedésekben, országos raktáraiban pedig további ezer. De az Opel is ezres nagyságrendben mutatott honlapján legyártott, magyarországi kereskedésekben található autókat. A helyzet azóta – ahogy az eladási adatokból kiderül – alig változott.
Nem csoda, hogy a kereskedők ritkán látott kedvezményekkel próbálnak megszabadulni a telepeiken álló új autóktól. Például az egyik kereskedésben 1.2-es Opel Corsához 4 750 000 forint helyett 4 175 000 forintért, 1.2-es, 96 KW-s Astrához 7 690 000 forint helyett 5 465 000 forintért lehet hozzájutni. Egy másik dealernél 122 KW-s Opel Insignia Business Edition kapható meg 10 590 000 forint helyett már 7 799 000 forintért. Restart akciója keretében a Toyota kínál például ötajtós 1.0 VVt-i Aygot 3 700 000 forint helyett 3 400 000 forintos kedvezményes áron, Corolla 6 880 000 forintos árából pedig 1,2 millió forint engednek el, így 5 680 000 forintért elvihető.
Eredetileg 8620670 forintos 1.5 TSI Volkswagen Golfért az egyik telephelyen szintén valamivel több mint egymillióval kevesebbet, 7550000 forintot kérnek, Peugeot 208-hoz pedig 600 ezer forintos kedvezménnyel, 5975000 forint helyett 5375000 forintért lehet hozzájutni. A Ford kedvelői egy 6565000 forintos Focust megkaphatnak 5539500 forintért. Annak is van hol körülnéznie, aki igazi presztizsautóra vágyik: egy 3 ajtós Mini Cooper 1294485 forintos kedvezménnyel 8482481 forintba kerül, de most egy Jaguárra is szert lehet tenni több mint kétmillióval a listaár alatt, 15627731 forint helyett 13627731 forintért. A felsorolt, véletlenszerű példák mellett a listaárhoz képest egyedi alkukkal több helyen szintén milliós engedmények érhetők el.
Szerző: LENKEI GÁBOR
2020.06.05.
Bár a kritikus hónapokban egymást követően jelentették be az autógyárak termelésük ideiglenes felfüggesztését – azóta többségük lassan újraindult – a kereslet visszaesése miatt a kereskedőknél jelentős készletek halmozódtak fel. A Totalcar magazin áprilisban úgy tudta, hogy a Volkswagennek például 700, a Skodának 600, a Mazdának 250, a Hondának 400 autója volt itthon készleten. Információik szerint akkor a Toyotának is több hónapnyi készlete volt, a Nissannak pedig nyolcszáz autója állt a kereskedésekben, országos raktáraiban pedig további ezer. De az Opel is ezres nagyságrendben mutatott honlapján legyártott, magyarországi kereskedésekben található autókat. A helyzet azóta – ahogy az eladási adatokból kiderül – alig változott.
Nem csoda, hogy a kereskedők ritkán látott kedvezményekkel próbálnak megszabadulni a telepeiken álló új autóktól. Például az egyik kereskedésben 1.2-es Opel Corsához 4 750 000 forint helyett 4 175 000 forintért, 1.2-es, 96 KW-s Astrához 7 690 000 forint helyett 5 465 000 forintért lehet hozzájutni. Egy másik dealernél 122 KW-s Opel Insignia Business Edition kapható meg 10 590 000 forint helyett már 7 799 000 forintért. Restart akciója keretében a Toyota kínál például ötajtós 1.0 VVt-i Aygot 3 700 000 forint helyett 3 400 000 forintos kedvezményes áron, Corolla 6 880 000 forintos árából pedig 1,2 millió forint engednek el, így 5 680 000 forintért elvihető.
Eredetileg 8620670 forintos 1.5 TSI Volkswagen Golfért az egyik telephelyen szintén valamivel több mint egymillióval kevesebbet, 7550000 forintot kérnek, Peugeot 208-hoz pedig 600 ezer forintos kedvezménnyel, 5975000 forint helyett 5375000 forintért lehet hozzájutni. A Ford kedvelői egy 6565000 forintos Focust megkaphatnak 5539500 forintért. Annak is van hol körülnéznie, aki igazi presztizsautóra vágyik: egy 3 ajtós Mini Cooper 1294485 forintos kedvezménnyel 8482481 forintba kerül, de most egy Jaguárra is szert lehet tenni több mint kétmillióval a listaár alatt, 15627731 forint helyett 13627731 forintért. A felsorolt, véletlenszerű példák mellett a listaárhoz képest egyedi alkukkal több helyen szintén milliós engedmények érhetők el.
ÉLET ÉS IRODALOM 2020/23. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)
ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: ÉS
2020.06.05.
P U B L I C I S Z T I K A
Rényi András: Meghalt a Jerger
Jerger Krisztina (1948–2020)
Széky János: Angyalok híján
Ahogy márciustól májusig az epidemiológiához értettek meglepően sokan hazánkban, az utóbbi héten az amerikai belpolitikának támadt sok szakértője. Vélekedéseik nagyon tanulságosak, bár inkább a magyar belpolitika szempontjából. Két véglet van (nem számítva ifjabb Lomnici Zoltán alkotmányjogász nézetét, aki a földi élet minden jelensége mögött képes Soros György ártó kezét fölfedezni, most is sikerült). Az egyik jellemző helyzetértékelés szerint a fosztogatást, gyújtogatást, autószétveréseket, tévészékház elleni attakot a fősodorbeli baloldal is támogatja, mert a bal- (vagy amerikai szóhasználattal liberális) oldal már csak ilyen. Az ellenkező végponton arról vannak meggyőződve, hogy a fosztogatás és gyújtogatás érthető válasz arra, hogy Derek Chauvin fehér rendőr az afrikai amerikai George Floyd halálát okozta, és a végső felelős Donald Trump. Mint látható, a két értelmezésben közös, hogy folytonosságot lát a rendőr bűncselekménye miatti tiltakozás és a közrend elleni bűncselekmények között. Miközben nincs.
Az ember valamiért aggódni kezd, hogy ötven év alatt semmi sem változott. Az egyik végletről eszembe jut az internacionalista rigmus, miszerint „Reakciót lámpavasra, Mister Nixont jó magasra!” (bár fakul az emlék, haladó magyarnak a korábbi republikánus elnököket is illett szenvedéllyel gyűlölni). A másikról meg az, hogy mindeközben a hagyományaikat őrző jobb középosztálybeli családokban biztosak voltak benne: ha a komcsik valakit ennyire utálnak, az csak jó lehet. Mintha a tájékozottságnak, sőt a szitán átlátásnak ez a kétoldali szintje háborítatlanul meg is maradt volna...
Avar János: Bodónék bűnbakjai
Simon Attila: „Kérjük a szíves intézkedését a megszállás elmaradása iránt!”
Szempontok Trianon felvidéki történetéhez
Vásárhelyi Mária: Nemzeti nagylétünk temetője
Trianon
Kovács Zoltán: Mi mennyi?
Ungváry Rudolf: Demokraták és a demokrácia ellenségei
avagy az elfogadható ellenfelek és az elfogadhatatlan ellenség
Lengyel György: Föderalizmus és konszolidáció
2019 októberében egy, az európai integrációval foglalkozó varsói konferencián vettem részt a European Federation of Academies (ALLEA) szervezésében. Ebben a cikkben ott elhangzott előadásom (https://www.researchgate.net/profile/Lengyel_Gyoergy/research) néhány részletét foglalom össze, s kiegészítem a hazai konszolidációra vonatkozó utalásokkal. A hivatkozások az előadás szövegében találhatók...
Darvas Béla: Tücsökzene
Bárdos Deák Ágnes: Kéri Piroska
(1952–2020)
Gadó Gábor: A kormány üzen
Odze György: Fogja a kovidját és menjen!
Hajdu Nóra: Ítélet egy vasútvonalról
Németországban, az unió legerősebb, legnagyobb befolyású államában az Európai Unió mai válsága az ország szerepéhez méltóan, bár csak szimbolikus erővel mutatkozik be. Most egy bírósági ítélet formájában. Kevés a felszínen jogelméletinek tekintett probléma váltott ki az Európai Unióban olyan véleménycunamit, mint a német Alkotmánybíróság (Ab) május 5-én kihirdetett ítélete. A bíróság egy olyan beadvány ügyében foglalt állást, amely megkérdőjelezte, hogy az Európai Központi Bank (EKB) kötvényvásárlási programja, az ún. mennyiségi lazítás gyakorlata az unió alapszerződésével, a lisszaboni szerződéssel összhangban van...
Vágvölgyi B. András: A cigánygyilkos hamis kártyája
Nagy Gerzson: Elhagyni a tét
Kertes Attila: Állami pénzből cégfelvásárlás
BGy: A MÁGUS
(nyerges): KÖVÉR, ANNO 1928
-átkai: KÖZÖS LÁZMÉRÉS
Huszár Ágnes: A FOCI TUDOMÁNYA
pá-ti-: HULLÁMZÓ BALATON
Haskó László: A MEGÁLLÁSRÓL
-vagis-: KONZULTÁCIÓ
- vj -: A RÉSZVÉTEL A FONTOS
-pé-: SZAVAK SZINTJÉN
Völgyi Ferenc: SKATULYÁK
(mindkettőt celebrálta Nyerges András): HETI TEXTUS(OK)
Szikszai Károly: BRIGÁDNAPLÓ
Szerző: ÉS
2020.06.05.
Rényi András: Meghalt a Jerger
Jerger Krisztina (1948–2020)
Széky János: Angyalok híján
Ahogy márciustól májusig az epidemiológiához értettek meglepően sokan hazánkban, az utóbbi héten az amerikai belpolitikának támadt sok szakértője. Vélekedéseik nagyon tanulságosak, bár inkább a magyar belpolitika szempontjából. Két véglet van (nem számítva ifjabb Lomnici Zoltán alkotmányjogász nézetét, aki a földi élet minden jelensége mögött képes Soros György ártó kezét fölfedezni, most is sikerült). Az egyik jellemző helyzetértékelés szerint a fosztogatást, gyújtogatást, autószétveréseket, tévészékház elleni attakot a fősodorbeli baloldal is támogatja, mert a bal- (vagy amerikai szóhasználattal liberális) oldal már csak ilyen. Az ellenkező végponton arról vannak meggyőződve, hogy a fosztogatás és gyújtogatás érthető válasz arra, hogy Derek Chauvin fehér rendőr az afrikai amerikai George Floyd halálát okozta, és a végső felelős Donald Trump. Mint látható, a két értelmezésben közös, hogy folytonosságot lát a rendőr bűncselekménye miatti tiltakozás és a közrend elleni bűncselekmények között. Miközben nincs.
Az ember valamiért aggódni kezd, hogy ötven év alatt semmi sem változott. Az egyik végletről eszembe jut az internacionalista rigmus, miszerint „Reakciót lámpavasra, Mister Nixont jó magasra!” (bár fakul az emlék, haladó magyarnak a korábbi republikánus elnököket is illett szenvedéllyel gyűlölni). A másikról meg az, hogy mindeközben a hagyományaikat őrző jobb középosztálybeli családokban biztosak voltak benne: ha a komcsik valakit ennyire utálnak, az csak jó lehet. Mintha a tájékozottságnak, sőt a szitán átlátásnak ez a kétoldali szintje háborítatlanul meg is maradt volna...
Avar János: Bodónék bűnbakjai
Simon Attila: „Kérjük a szíves intézkedését a megszállás elmaradása iránt!”
Szempontok Trianon felvidéki történetéhez
Vásárhelyi Mária: Nemzeti nagylétünk temetője
Trianon
Kovács Zoltán: Mi mennyi?
Ungváry Rudolf: Demokraták és a demokrácia ellenségei
avagy az elfogadható ellenfelek és az elfogadhatatlan ellenség
Lengyel György: Föderalizmus és konszolidáció
2019 októberében egy, az európai integrációval foglalkozó varsói konferencián vettem részt a European Federation of Academies (ALLEA) szervezésében. Ebben a cikkben ott elhangzott előadásom (https://www.researchgate.net/profile/Lengyel_Gyoergy/research) néhány részletét foglalom össze, s kiegészítem a hazai konszolidációra vonatkozó utalásokkal. A hivatkozások az előadás szövegében találhatók...
Darvas Béla: Tücsökzene
Bárdos Deák Ágnes: Kéri Piroska
(1952–2020)
Gadó Gábor: A kormány üzen
Odze György: Fogja a kovidját és menjen!
Hajdu Nóra: Ítélet egy vasútvonalról
Németországban, az unió legerősebb, legnagyobb befolyású államában az Európai Unió mai válsága az ország szerepéhez méltóan, bár csak szimbolikus erővel mutatkozik be. Most egy bírósági ítélet formájában. Kevés a felszínen jogelméletinek tekintett probléma váltott ki az Európai Unióban olyan véleménycunamit, mint a német Alkotmánybíróság (Ab) május 5-én kihirdetett ítélete. A bíróság egy olyan beadvány ügyében foglalt állást, amely megkérdőjelezte, hogy az Európai Központi Bank (EKB) kötvényvásárlási programja, az ún. mennyiségi lazítás gyakorlata az unió alapszerződésével, a lisszaboni szerződéssel összhangban van...
Vágvölgyi B. András: A cigánygyilkos hamis kártyája
V I S S Z H A N G
Kertes Attila: Állami pénzből cégfelvásárlás
P Á R A T L A N
(nyerges): KÖVÉR, ANNO 1928
-átkai: KÖZÖS LÁZMÉRÉS
Huszár Ágnes: A FOCI TUDOMÁNYA
pá-ti-: HULLÁMZÓ BALATON
Haskó László: A MEGÁLLÁSRÓL
-vagis-: KONZULTÁCIÓ
- vj -: A RÉSZVÉTEL A FONTOS
-pé-: SZAVAK SZINTJÉN
Völgyi Ferenc: SKATULYÁK
(mindkettőt celebrálta Nyerges András): HETI TEXTUS(OK)
Szikszai Károly: BRIGÁDNAPLÓ
ÉLET ÉS IRODALOM 2020/23. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)
ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: ÉS
2020.06.05.
F E U I L L E T O N
Bihari Péter: Max Weber időszerűsége
Fóti Tamás: A nácizmus mint aha-élmény
Beszélgetés Thekla Georgoulis-Mallek bécsi gimnáziumi történelem-tanárnővel
Csuhai István: Menekülni
Jeanine Cummins: Amerika földje. Fordította Csáki Judit. Helikon Kiadó, Budapest, 2020, 437 oldal, 3999 Ft
Az Amerika földje legnagyobb ereje – alapmetaforáján, az „Amerika földjéhez” fűződő taktilis és apró részleteiben irodalmian megérzékített viszonyon kívül – vitathatatlanul a menekülés, a migráció, a szülőföld elhagyásának külön-külön, szinte példázatszerűen felcsendülő esetekre bontott, az ismétlődésre, a hasonlóságra, az „ugyanolyanra” alapozott bemutatása, demonstrálása, és a menekülés gesztusának a jogaiba állítása, kétely nélküli érvényessé nyilvánítása ezen a bemutatáson keresztül. 2015, az Európát érő első nagy közel-keleti menekülthullám óta a kortárs világirodalomban érzékelhetően megszaporodtak azok a regények (és a 2015 előtt e témakörben írtak is új színben tűntek fel), amelyek középpontjukba a szülőföld ilyen vagy olyan kényszerből bekövetkező elhagyását, a menekülést, az új, a jobb vagy biztonságosabb hely és élet megtalálását helyezik. Az Amerika földje is ebbe a sorba illeszkedik, középfajú regényként mintaszerűen, a mindenkori áldozatok nézőpontjából beszédesen, tartalmasan, plasztikusan, érthető kézenfekvőségre átfordítva mutatja be olvasójának a migrációt, az elvándorlást, az ismeretlen újba menekülést...
A HÉT KÖNYVEI
A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon...
Hegedűs Claudia: Ex libris
Sally Rooney: Baráti beszélgetések
Oyinkan Braithwaite: Hugicám, a sorozatgyilkos
Ali Smith: Hogy lehetnél mindkettő
Don DeLillo: Nulla K
ÉS-KVARTETT – Bereményi Géza Magyar Copperfield című regényéről
Károlyi Csaba Deczki Saroltával, Szolláth Dáviddal és Visy Beatrixszel beszélgetett 2020. május 27-én Skype-on. A felvételt meg lehet majd nézni vagy legalábbis hallgatni az Írók Boltja YouTube-csatornáján, ha minden igaz, a jövő héttől. Ősszel folytatjuk, reményeink szerint már a boltban. A következő témát a lapban előre jelezni fogjuk...
György Péter: Az ismeretlen remekmű
Gedő Ilka
Gedőt pályája kezdetétől, éveken át az önarcképek és a portrék foglalkoztatták, s inkább a grafika vonzotta, mintsem a festészet. Ezek egy része 1944-ben a gettóban készült: ahol a társadalmi státusz és szerep csak nyomokban maradt fenn. Ezek a munkák a megkerülhetetlen önismeret, az Én felépítésének emlékezettörténeti dokumentumai, és ugyanakkor drámai, sodró erejű műalkotások, amelyek nem kötődnek egyetlen izmushoz, modorhoz, divathoz sem, és igazolják Beke László 1980-ban Gedő Ilkához írott levelében tett megállapítását. „Azt hiszem, teljesen értelmetlen lenne a Maga festészetét a »kortárs« áramlatokkal párhuzamba állítani, mert lényegét tekintve bármikor létrejöhetett volna 1860 és 2000 között. Nem »kívülről« táplálkozik, hanem »belülről«, így alkotójával való kapcsolata adja meg koherenciáját és hitelét – ami semmilyen néző figyelmét nem kerülheti el.”...
Mélyi József: Emlékmű a felejtésről
Csengery Kristóf: La Malinconia
(Hollós Máté: Before Farewell. Korvin Művészeti KKT.)
Hollós komponálásmódjának vonzó vonása a természetesség. Olyan nagy múltú, sokakat paralizáló műfajban is képes görcstelen anyanyelviséggel megszólalni, mint a vonósnégyes. Mer egyszerű lenni, és tud kevés hanggal, takarékos eszköztárral érdemi folyamatokat ábrázolni. Nem rejti el a motivikus összefüggéseket a hallgató elől...
Stőhr Lóránt: Sirató az elrabolt jövőért
(Melina León: Cím nélküli dal. Perui nagyjátékfilm. Forgalmazó: HBO Go)
A tavalyi Cannes-i programban szerepelt, az HBO-n most bemutatott perui nagyjátékfilm megtörtént esetet mesél el – híradás az 1980-as évekből, ahogyan az akkori gyerek, ma a rendezőnő, Melina León emlékeiben a tévéképek alapján él. S mégis másról van itt szó, mint a korabeli mozgóképes dokumentumok imitációjáról – a filmezés eredendő naivitása, az emberek, események, dolgok és tájak ráérős megfigyelésének és megörökítésének türelmes gesztusa idéződik fel, ami nélkülözi a néző lenyűgözésének vágyát, vagy a minél teljesebb valóságimitációt...
Torma Tamás: Sekélyességi pótlék
(45 éve indult a tulipános vita az ÉS-ben)
45 évvel ezelőtt dübörgött az ÉS-ben az úgynevezett paksi tulipános vita. Az idő pedig könyörtelenül ledarálja és betemeti a korabeli illúziókat – különösen, ha azok némiképp még hamisak is voltak. Ahogy a nagyjából vele egyidős Kertész Ákos-regény, a Makra címszereplőjének szerelme, Vali mondta: az idő irreverzibilis folyamat, tehát ami egyszer megtörtént, azt nem lehet visszacsinálni többé, azon értelmes ember nem rágódik tovább...
Herczog Noémi: A túlhevült én
Ezekben a társadalmakban végtelenül alulértékelt szerep a művészé: vagy ingyen bohóc, vagy showman. Bár Kelet-Európában legalább van hagyománya az állami kultúratámogatásnak, nálunk, a munkaalapú társadalomban annyival rosszabb a helyzet, hogy mintha kmk lenne minden kísérletező művész: a vidéki színházak bemutatószáma olyan magas, hogy új közönség kinevelésére, az épület elhagyását igénylő, a helyi közösségekkel szorosabb kapcsolatot tartó munkaformákra esély sincsen. Bármire, ami azok számára is elérhetővé tenné a kultúrát, akiknek most nem az...
Fáy Miklós: Berlioz járma
(Berlioz: A trójaiak – a Metropolitan előadása a színház honlapján)
A leglényegesebb változás az, hogy nem James Levine a karmester, pedig eddig A trójaiak New York-i rendíthetetlensége mintha rajta állt volna. 2013-ra viszont átadta a lehetőséget Fabio Luisinak, akit az emberek általában úgy tartanak számon, mint a két lábon járó unalmat, a hibátlan semmit mondást. Berlioz viszont könnyedén kijátssza Luisi gyengéjét azzal a trükkel, hogy ha szól, akkor már jó is...
Siba Antal: Kiemelt ügy
(Csóka-Szűcs János ügye a televíziókban)
Ez a hercehurca négy-öt napig tartott, ami föltűnt, hogy milyen szegényes a televíziók híranyaga. Képileg ez úgy állt össze, hogy egy nehezen mozgó, ügyvédje szerint mozgássérült ember kászálódik ki a kocsijából, aztán elindul valamerre. Két alkalommal készítettek vele rövid interjút, egyikből sem tudtunk meg szinte semmit. Persze mindez a járvány kellős közepén volt, amikor a híradás tájékoztatás is takarékon ment.
Grecsó Krisztián: Futás
Árulkodott az a rét, pletykált, panaszkodott és mesélt, mindenki a korának és eszmélésének megfelelően kapott tőle tanácsot. Alsós voltam, nekem a futásaimmal üzent. Azt mondta, Daru, te mindig mindenen túl akarsz lenni. Nem voltam jó focista, de nem azért, mert ügyetlen voltam, hanem mert nem akartam elérni a labdát – teher volt a felelőssége. És a futásaim elárultak. Az iskola sprintbajnoka voltam, járási, megyei tornák győztese, de a grundmeccseken rendre lehajráztak. És apámat ez jobban dühítette, mint hogy nem tudta megtanítani nekem, színtévesztőnek a színeket. Az iskola legjobb futóját minden alkalommal lesprintelik a pályán. Magából kikelve üvöltött, „az már tutira a tiéd”, rikácsolta, de én tudtam, hogy nem lesz, nem lehet az enyém. Én sem értettem, miért van ez így. Nem sejtettem, hogy nem is akarom megszerezni, sőt, hitem szerint mindennél jobban vágytam rá...
Tompa Andrea: Nyelv a szájban
Az idegenség a szájában azonban nem csökken. Leginkább akkor érzékeli, amikor fel kell olvasnia valamit, folyamatosan, hangosan és tagoltan kell beszélnie a nyilvánosság előtt. A nyelve, mint egy nehéz, rugalmatlan tömb, alig forog, folyton beleütközik a B6-ba vagy B7-be, a csökevényes, de félig kimeredő B8-ba is, melynek mintha szintén élesek volnának a szélei, pedig Rostam doktor végül legalább hatszor futott neki azzal a lassú, de hangos csiszológépével, hogy kényelmesre kerekítse. A felolvasott szöveg, a saját mondatai, amelyeket olyan lassan és körülményesen szövögetett, hozzáférhetetlenné válnak olvasás közben. Nem tud kapcsolatba lépni velük. A hangzó, kimondott, felolvasott szavak, mint a fűrészpor, elporladnak. Érti? Mintha nem beszélne, hanem valami más történne. Egy háttérzaj csupán. Valami más.
Egyébként már nem vállal felolvasást. Színházteremben, amikor mások a sötétben ülnek, ő pedig a kellemetlen reflektorfényben, azt sem látja, hogy kihez beszél, csak az első két-három sor arcai derengenek, és akkor ezek a fűrészpor mondatok meg a kínlódás a saját merev nyelvével – nem vállalja már. Fizikai akadálya van, szögezi le, erről többet nem mondhat, amikor felkérik, ezt szokta válaszolni...
Littner Zsolt: Most nagyon
Imádlak, susogta, de a feleséged a legjobb barátnőm, nem tehetek vele ilyet. Rám fonódott jó erősen.
Kívánlak, súgtam a fülébe, de a feleségem miatt lelkiismeret-furdalásom van. Két kézzel belemarkoltam az izmos fenekébe.
Még sosem csalta meg a férjét, mondta, és hogy most hagyjuk abba, amíg nem késő...
Lengyel András: Tűzijáték
(Jegyzetek a betegágyból)
A „lelked” itt – metafora. A lélek, pszichológiai értelemben, a legmagasabbrendűen szervezett anyag, az agy működése, funkciója. S ez a funkció a halállal megszűnik. De ameddig e funkció működik, jelen van, tárgyiasul, mások számára is érzékelhető. Kimondva/leírva hallható vagy/és olvasható szóvá válik, a cselekvést irányító lelki folyamat pedig tettekben is testet ölt. Közben persze elválik az én-től, a tárgyiasult lélek külön létre kel, saját útja van. De emléke megmaradhat, „bekötődhet” a tovább folyó életbe. A lélek személyes, mondjuk így: spirituális lenyomata azonban alighanem elvész. Csak az marad meg belőle, ami mások számára is élő, használható...
Kollár-Klemencz László: A kishal
– Nyolc pontyszeletet kérek! – mondja. Az eladó gyakorlott mozdulatokkal turkál a szeletek között, szépeket választ ki, nem mutatja egyenként, de úgy emeli föl, hogy ha rövid időre is, de lássa őket. Hamar zacskóba kerül mindegyik, aztán nem kérdez semmit, leméri, majd nyújtja felé, mikor az apa megszólal: fejet is kérek kettőt, kettő kisebbet, aprólékot a halászlébe. Elmondta, hogy halászlét csinál, de nem mondta el, hogy csak magának. A férfi felemelt egy pontyfejet. – Az nagy, kisebbet kérek! – friss halaknak tűntek, a szeletek között két kishal feküdt...
Tompa Gábor: Nagypéntek
Tompa Gábor: Pszichózis
Nyerges Gábor Ádám: Egy ember
Nyerges Gábor Ádám: Egy ember eszmei értéke
Szerző: ÉS
2020.06.05.
Bihari Péter: Max Weber időszerűsége
I N T E R J Ú
Beszélgetés Thekla Georgoulis-Mallek bécsi gimnáziumi történelem-tanárnővel
K R I T I K A
Csuhai István: Menekülni
Jeanine Cummins: Amerika földje. Fordította Csáki Judit. Helikon Kiadó, Budapest, 2020, 437 oldal, 3999 Ft
Az Amerika földje legnagyobb ereje – alapmetaforáján, az „Amerika földjéhez” fűződő taktilis és apró részleteiben irodalmian megérzékített viszonyon kívül – vitathatatlanul a menekülés, a migráció, a szülőföld elhagyásának külön-külön, szinte példázatszerűen felcsendülő esetekre bontott, az ismétlődésre, a hasonlóságra, az „ugyanolyanra” alapozott bemutatása, demonstrálása, és a menekülés gesztusának a jogaiba állítása, kétely nélküli érvényessé nyilvánítása ezen a bemutatáson keresztül. 2015, az Európát érő első nagy közel-keleti menekülthullám óta a kortárs világirodalomban érzékelhetően megszaporodtak azok a regények (és a 2015 előtt e témakörben írtak is új színben tűntek fel), amelyek középpontjukba a szülőföld ilyen vagy olyan kényszerből bekövetkező elhagyását, a menekülést, az új, a jobb vagy biztonságosabb hely és élet megtalálását helyezik. Az Amerika földje is ebbe a sorba illeszkedik, középfajú regényként mintaszerűen, a mindenkori áldozatok nézőpontjából beszédesen, tartalmasan, plasztikusan, érthető kézenfekvőségre átfordítva mutatja be olvasójának a migrációt, az elvándorlást, az ismeretlen újba menekülést...
A HÉT KÖNYVEI
A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon...
Hegedűs Claudia: Ex libris
Sally Rooney: Baráti beszélgetések
Oyinkan Braithwaite: Hugicám, a sorozatgyilkos
Ali Smith: Hogy lehetnél mindkettő
Don DeLillo: Nulla K
ÉS-KVARTETT – Bereményi Géza Magyar Copperfield című regényéről
Károlyi Csaba Deczki Saroltával, Szolláth Dáviddal és Visy Beatrixszel beszélgetett 2020. május 27-én Skype-on. A felvételt meg lehet majd nézni vagy legalábbis hallgatni az Írók Boltja YouTube-csatornáján, ha minden igaz, a jövő héttől. Ősszel folytatjuk, reményeink szerint már a boltban. A következő témát a lapban előre jelezni fogjuk...
György Péter: Az ismeretlen remekmű
Gedő Ilka
Gedőt pályája kezdetétől, éveken át az önarcképek és a portrék foglalkoztatták, s inkább a grafika vonzotta, mintsem a festészet. Ezek egy része 1944-ben a gettóban készült: ahol a társadalmi státusz és szerep csak nyomokban maradt fenn. Ezek a munkák a megkerülhetetlen önismeret, az Én felépítésének emlékezettörténeti dokumentumai, és ugyanakkor drámai, sodró erejű műalkotások, amelyek nem kötődnek egyetlen izmushoz, modorhoz, divathoz sem, és igazolják Beke László 1980-ban Gedő Ilkához írott levelében tett megállapítását. „Azt hiszem, teljesen értelmetlen lenne a Maga festészetét a »kortárs« áramlatokkal párhuzamba állítani, mert lényegét tekintve bármikor létrejöhetett volna 1860 és 2000 között. Nem »kívülről« táplálkozik, hanem »belülről«, így alkotójával való kapcsolata adja meg koherenciáját és hitelét – ami semmilyen néző figyelmét nem kerülheti el.”...
Mélyi József: Emlékmű a felejtésről
Csengery Kristóf: La Malinconia
(Hollós Máté: Before Farewell. Korvin Művészeti KKT.)
Hollós komponálásmódjának vonzó vonása a természetesség. Olyan nagy múltú, sokakat paralizáló műfajban is képes görcstelen anyanyelviséggel megszólalni, mint a vonósnégyes. Mer egyszerű lenni, és tud kevés hanggal, takarékos eszköztárral érdemi folyamatokat ábrázolni. Nem rejti el a motivikus összefüggéseket a hallgató elől...
Stőhr Lóránt: Sirató az elrabolt jövőért
(Melina León: Cím nélküli dal. Perui nagyjátékfilm. Forgalmazó: HBO Go)
A tavalyi Cannes-i programban szerepelt, az HBO-n most bemutatott perui nagyjátékfilm megtörtént esetet mesél el – híradás az 1980-as évekből, ahogyan az akkori gyerek, ma a rendezőnő, Melina León emlékeiben a tévéképek alapján él. S mégis másról van itt szó, mint a korabeli mozgóképes dokumentumok imitációjáról – a filmezés eredendő naivitása, az emberek, események, dolgok és tájak ráérős megfigyelésének és megörökítésének türelmes gesztusa idéződik fel, ami nélkülözi a néző lenyűgözésének vágyát, vagy a minél teljesebb valóságimitációt...
Torma Tamás: Sekélyességi pótlék
(45 éve indult a tulipános vita az ÉS-ben)
45 évvel ezelőtt dübörgött az ÉS-ben az úgynevezett paksi tulipános vita. Az idő pedig könyörtelenül ledarálja és betemeti a korabeli illúziókat – különösen, ha azok némiképp még hamisak is voltak. Ahogy a nagyjából vele egyidős Kertész Ákos-regény, a Makra címszereplőjének szerelme, Vali mondta: az idő irreverzibilis folyamat, tehát ami egyszer megtörtént, azt nem lehet visszacsinálni többé, azon értelmes ember nem rágódik tovább...
Herczog Noémi: A túlhevült én
Ezekben a társadalmakban végtelenül alulértékelt szerep a művészé: vagy ingyen bohóc, vagy showman. Bár Kelet-Európában legalább van hagyománya az állami kultúratámogatásnak, nálunk, a munkaalapú társadalomban annyival rosszabb a helyzet, hogy mintha kmk lenne minden kísérletező művész: a vidéki színházak bemutatószáma olyan magas, hogy új közönség kinevelésére, az épület elhagyását igénylő, a helyi közösségekkel szorosabb kapcsolatot tartó munkaformákra esély sincsen. Bármire, ami azok számára is elérhetővé tenné a kultúrát, akiknek most nem az...
Fáy Miklós: Berlioz járma
(Berlioz: A trójaiak – a Metropolitan előadása a színház honlapján)
A leglényegesebb változás az, hogy nem James Levine a karmester, pedig eddig A trójaiak New York-i rendíthetetlensége mintha rajta állt volna. 2013-ra viszont átadta a lehetőséget Fabio Luisinak, akit az emberek általában úgy tartanak számon, mint a két lábon járó unalmat, a hibátlan semmit mondást. Berlioz viszont könnyedén kijátssza Luisi gyengéjét azzal a trükkel, hogy ha szól, akkor már jó is...
Siba Antal: Kiemelt ügy
(Csóka-Szűcs János ügye a televíziókban)
Ez a hercehurca négy-öt napig tartott, ami föltűnt, hogy milyen szegényes a televíziók híranyaga. Képileg ez úgy állt össze, hogy egy nehezen mozgó, ügyvédje szerint mozgássérült ember kászálódik ki a kocsijából, aztán elindul valamerre. Két alkalommal készítettek vele rövid interjút, egyikből sem tudtunk meg szinte semmit. Persze mindez a járvány kellős közepén volt, amikor a híradás tájékoztatás is takarékon ment.
I R O D A LO M
Árulkodott az a rét, pletykált, panaszkodott és mesélt, mindenki a korának és eszmélésének megfelelően kapott tőle tanácsot. Alsós voltam, nekem a futásaimmal üzent. Azt mondta, Daru, te mindig mindenen túl akarsz lenni. Nem voltam jó focista, de nem azért, mert ügyetlen voltam, hanem mert nem akartam elérni a labdát – teher volt a felelőssége. És a futásaim elárultak. Az iskola sprintbajnoka voltam, járási, megyei tornák győztese, de a grundmeccseken rendre lehajráztak. És apámat ez jobban dühítette, mint hogy nem tudta megtanítani nekem, színtévesztőnek a színeket. Az iskola legjobb futóját minden alkalommal lesprintelik a pályán. Magából kikelve üvöltött, „az már tutira a tiéd”, rikácsolta, de én tudtam, hogy nem lesz, nem lehet az enyém. Én sem értettem, miért van ez így. Nem sejtettem, hogy nem is akarom megszerezni, sőt, hitem szerint mindennél jobban vágytam rá...
Tompa Andrea: Nyelv a szájban
Az idegenség a szájában azonban nem csökken. Leginkább akkor érzékeli, amikor fel kell olvasnia valamit, folyamatosan, hangosan és tagoltan kell beszélnie a nyilvánosság előtt. A nyelve, mint egy nehéz, rugalmatlan tömb, alig forog, folyton beleütközik a B6-ba vagy B7-be, a csökevényes, de félig kimeredő B8-ba is, melynek mintha szintén élesek volnának a szélei, pedig Rostam doktor végül legalább hatszor futott neki azzal a lassú, de hangos csiszológépével, hogy kényelmesre kerekítse. A felolvasott szöveg, a saját mondatai, amelyeket olyan lassan és körülményesen szövögetett, hozzáférhetetlenné válnak olvasás közben. Nem tud kapcsolatba lépni velük. A hangzó, kimondott, felolvasott szavak, mint a fűrészpor, elporladnak. Érti? Mintha nem beszélne, hanem valami más történne. Egy háttérzaj csupán. Valami más.
Egyébként már nem vállal felolvasást. Színházteremben, amikor mások a sötétben ülnek, ő pedig a kellemetlen reflektorfényben, azt sem látja, hogy kihez beszél, csak az első két-három sor arcai derengenek, és akkor ezek a fűrészpor mondatok meg a kínlódás a saját merev nyelvével – nem vállalja már. Fizikai akadálya van, szögezi le, erről többet nem mondhat, amikor felkérik, ezt szokta válaszolni...
Littner Zsolt: Most nagyon
Imádlak, susogta, de a feleséged a legjobb barátnőm, nem tehetek vele ilyet. Rám fonódott jó erősen.
Kívánlak, súgtam a fülébe, de a feleségem miatt lelkiismeret-furdalásom van. Két kézzel belemarkoltam az izmos fenekébe.
Még sosem csalta meg a férjét, mondta, és hogy most hagyjuk abba, amíg nem késő...
Lengyel András: Tűzijáték
(Jegyzetek a betegágyból)
A „lelked” itt – metafora. A lélek, pszichológiai értelemben, a legmagasabbrendűen szervezett anyag, az agy működése, funkciója. S ez a funkció a halállal megszűnik. De ameddig e funkció működik, jelen van, tárgyiasul, mások számára is érzékelhető. Kimondva/leírva hallható vagy/és olvasható szóvá válik, a cselekvést irányító lelki folyamat pedig tettekben is testet ölt. Közben persze elválik az én-től, a tárgyiasult lélek külön létre kel, saját útja van. De emléke megmaradhat, „bekötődhet” a tovább folyó életbe. A lélek személyes, mondjuk így: spirituális lenyomata azonban alighanem elvész. Csak az marad meg belőle, ami mások számára is élő, használható...
Kollár-Klemencz László: A kishal
– Nyolc pontyszeletet kérek! – mondja. Az eladó gyakorlott mozdulatokkal turkál a szeletek között, szépeket választ ki, nem mutatja egyenként, de úgy emeli föl, hogy ha rövid időre is, de lássa őket. Hamar zacskóba kerül mindegyik, aztán nem kérdez semmit, leméri, majd nyújtja felé, mikor az apa megszólal: fejet is kérek kettőt, kettő kisebbet, aprólékot a halászlébe. Elmondta, hogy halászlét csinál, de nem mondta el, hogy csak magának. A férfi felemelt egy pontyfejet. – Az nagy, kisebbet kérek! – friss halaknak tűntek, a szeletek között két kishal feküdt...
Tompa Gábor: Nagypéntek
Tompa Gábor: Pszichózis
Nyerges Gábor Ádám: Egy ember
Nyerges Gábor Ádám: Egy ember eszmei értéke
KELL-E RENDŐR AZ ISKOLÁBA?
QUBIT
Szerző: PILINSZKI ATTILA
2020.06.05.
Előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor egy oktatási-nevelési intézményben karhatalmi beavatkozás szükséges. De vajon hogyan befolyásolja az iskola légkörét az állandó vagy gyakori rendőri jelenlét? Hogyan hat a külső kontroll a diákok, pedagógusok, szülők között felmerülő vitás helyzetek hosszú távú rendezésére?
2020. május 26-án nyújtották be a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról szóló törvénytervezet, mely beemelné a nevelési eszköztárba a rendőri segítséget. Ennek elsődleges célja a javaslat 1. paragrafusa szerint, hogy „a pedagógus és a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben alkalmazott személy munkáját biztonságos, emberi méltóságát, személyhez fűződő jogait tiszteletben tartó, nyugodt körülmények között végezhesse”. A kormány június 3-án, szerdán az Országgyűlés elé terjesztette a törvényjavaslatot.
Egyre sürgetőbb a biztonságos iskolákért határozott lépéseket tenni – ezzel senki nem vitatkozik, hiszen a diákok, pedagógusok, szülők közös érdeke, hogy az iskolai közösség élhető, sőt a fejlődést segítő közeg legyen. A fő kérdést szociális és konfliktuskezeléssel foglalkozó szakemberként, mediátorként abban látom, hogy sikerül-e megtalálni a megfelelő eszközt az adott nézetkülönbség, norma- vagy szabályszegés kezeléséhez, illetve hogy milyen lehetőségek vannak az iskolai szakemberek kezében ahhoz, hogy ezek a konfliktusok ne mérgesedjenek el.
Lehetnek olyan helyzetek, amikor egy oktatási-nevelési intézményben karhatalmi beavatkozás szükséges, de vajon az iskola atmoszféráját hogyan befolyásolja az állandó, gyakori vagy rendszeres rendőri jelenlét? Hogyan hat a külső kontroll diákok, pedagógusok, szülők között felmerülő vitás helyzetek hosszú távú rendezésére?
Közhelyszerű megállapítás, hogy a konstruktív konfliktuskezelésre való nevelést minél kisebb életkorban, az óvodában, alsó tagozatban szükséges elkezdeni. Ennek megvalósítása azonban rendkívüli következetességet, konfliktuskezelési ismeretek és együttműködést igényel. Együttműködést a pedagógusok között, szakmaközi kooperációt, együttműködést a szülőkkel és a gyermekekkel. A konfliktusokról és azok kezeléséről a gyerekek a legtöbbet azokból a szituációkból tanulnak, melyekbe érintettként – akár elkövetőként, akár sértettként – belekerülnek. Ezért kiemelten fontos kérdés, hogy hogyan kezeljük ezeket a helyzeteket...
Szerző: PILINSZKI ATTILA
2020.06.05.
2020. május 26-án nyújtották be a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról szóló törvénytervezet, mely beemelné a nevelési eszköztárba a rendőri segítséget. Ennek elsődleges célja a javaslat 1. paragrafusa szerint, hogy „a pedagógus és a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben alkalmazott személy munkáját biztonságos, emberi méltóságát, személyhez fűződő jogait tiszteletben tartó, nyugodt körülmények között végezhesse”. A kormány június 3-án, szerdán az Országgyűlés elé terjesztette a törvényjavaslatot.
Egyre sürgetőbb a biztonságos iskolákért határozott lépéseket tenni – ezzel senki nem vitatkozik, hiszen a diákok, pedagógusok, szülők közös érdeke, hogy az iskolai közösség élhető, sőt a fejlődést segítő közeg legyen. A fő kérdést szociális és konfliktuskezeléssel foglalkozó szakemberként, mediátorként abban látom, hogy sikerül-e megtalálni a megfelelő eszközt az adott nézetkülönbség, norma- vagy szabályszegés kezeléséhez, illetve hogy milyen lehetőségek vannak az iskolai szakemberek kezében ahhoz, hogy ezek a konfliktusok ne mérgesedjenek el.
Lehetnek olyan helyzetek, amikor egy oktatási-nevelési intézményben karhatalmi beavatkozás szükséges, de vajon az iskola atmoszféráját hogyan befolyásolja az állandó, gyakori vagy rendszeres rendőri jelenlét? Hogyan hat a külső kontroll diákok, pedagógusok, szülők között felmerülő vitás helyzetek hosszú távú rendezésére?
Közhelyszerű megállapítás, hogy a konstruktív konfliktuskezelésre való nevelést minél kisebb életkorban, az óvodában, alsó tagozatban szükséges elkezdeni. Ennek megvalósítása azonban rendkívüli következetességet, konfliktuskezelési ismeretek és együttműködést igényel. Együttműködést a pedagógusok között, szakmaközi kooperációt, együttműködést a szülőkkel és a gyermekekkel. A konfliktusokról és azok kezeléséről a gyerekek a legtöbbet azokból a szituációkból tanulnak, melyekbe érintettként – akár elkövetőként, akár sértettként – belekerülnek. Ezért kiemelten fontos kérdés, hogy hogyan kezeljük ezeket a helyzeteket...
INNEN VOLT MUNÍCIÓJA AZ MNB-NEK A KORONAVÍRUS-VÁLSÁG ELLEN
PORTFOLIO
Szerzők: BOLDIZSÁR ANNA, TÓTH DANIELLA MNB
2020.06.05.
A 2008-as válság kezelése során alkalmazott nemkonvencionális monetáris politikai lépések világszerte a jegybanki mérlegek jelentős növekedésével jártak. Magyarországon a válság kezdeti fázisában felduzzadó jegybanki mérleg azonban 2015-től úgy szűkült, hogy közben a jegybank elsődleges mandátuma veszélyeztetése nélkül, célzott programokkal járult hozzá a külső sérülékenység csökkenéséhez, a gazdasági aktivitás és a hitelezés élénküléséhez. További kedvező tényező, hogy az utóbbi években a jegybanki eszköztár átalakításával párhuzamosan a mérleg szerkezete is megváltozott: a kamatozó források csökkenésével a forrásoldali tételek kamatérzékenysége is mérséklődött. Az elmúlt évek kedvező folyamatainak köszönhetően a koronavírus által okozott gazdasági kihívás a jegybankot egy olyan időszakban érte, amikor a szűk és kedvező szerkezetű jegybankmérleg miatt jelentős mozgástérrel rendelkezik a negatív gazdasági hatások tompítására. A mérlegfőösszeg emelkedése nem jelenti automatikusan a kamatkiadás emelkedését: az eredményhatás az eszköz és a finanszírozásához szükséges forrás kamatának különbözetéből adódik, és programonként eltérő. Az új jegybanki programok elindításából eredően kismértékben növekszik az MNB kamatkockázata, ugyanakkor – a kamatozó források alacsony arányának köszönhetően – továbbra is mérsékelt maradhat, amelyre fedezetet jelent az utóbbi évek eredményéből felhalmozott eredménytartalék. Az MNB jelentős mértékű tartalékai fedezetet jelentenek a monetáris politika vitelével kapcsolatosan felmerülő kockázatokra. Az alábbiakban az MNB munkatársainak írását közöljük:...
Szerzők: BOLDIZSÁR ANNA, TÓTH DANIELLA MNB
2020.06.05.
A RENDSZERVÁLTÁSHOZ MÉRHETŐ KIHÍVÁS VÁR RÁNK
G7.HU
Szerző: BOD PÉTER ÁKOS
2020.06.03.
Naptári időt tekintve nem volt olyan régen, hogy szakmai rendezvényeken a résztvevők legtöbbször azt kérdezték, jön-e és mikor a következő gazdasági válság. Valóban, 2019 végére nyilvánvaló lett, hogy az európai konjunktúra nem folytatódhat sokáig. A kontinens képzeletbeli középvonalától felfele 2010-től, onnan délre, a mediterrán térségben inkább 2013-2014 után indult meg a növekedési trend, és ennyi év után jogos volt a kérdés.
A közbeszédet a gazdaságról szólva – nálunk különösen, aminek tudatos politikai motívumai voltak – évek óta a válság-diskurzus uralta, pedig nagyobb távlatból, objektív mutatók alapján mást mutatott a valóság. 2008 ősze tényleg mély dekonjunktúrát hozott Európában, ám altérségenként hol V, hol W, hol U lefutást követően hamarosan hosszú konjunkturális szakasz nyílt meg.
A magyar gazdaság a V4-ek között különösen komoly, négy negyedéves recessziót szenvedett el; hazánk e vonatkozásban is kissé délebbre csúszott, elfele a sokkal jobban teljesítő lengyel-szlovák térségtől. Sőt, nálunk jött egy második, de már kisebb és rövidebb recesszió 2012-ban, a megelőző évben megkísérelt, ám sikertelen „unortodox” gazdaságpolitikai élénkítés nyomán. Az előkészítetlen lineáris személyi adóztatás, a kieső állami bevételeket kompenzáló válságadók bevezetése, az államosított magánnyugdíj-pénztári vagyon egy részének elégetése nyomán nem lendült neki a gazdaság, viszont a bóvli kategóriájában süllyedt országkockázati besorolásunk, és egy megszorító csomag vált szükségessé („Széll Kálmán-terv”).
Az új hatalom gyerekbetegségein túljutva azonban az európai konjunktúra, az uniós pénzek beáramlása és a világméretű pénzbőség együttes hatására végre nálunk is beindult a fellendülés. Amíg aztán az utóbbi időkben meg nem jelentek a már említett kételyek: meddig tart a kegyelmi állapot, „mikor jön a válság”.
Mintha már a régmúlt lenne ez. Mert a válság jött, de nem az az európai ciklusfordulat, amelyre az üzlet és a gazdaságpolitika készült. Már ahol készült: a német államháztartás 2014-től 2019-ig költségvetési többlettel zárt az erős konjunktúra éveiben, jó keynesi módon. Ezzel tartalékjuk is képződött a nehezebb esztendőkre. Minálunk ugyanezen években a potenciális GDP-növekedést jóval meghaladó ütem ellenére változatlanul deficites volt az államháztartás, holott a visegrádiakat messze felülmúló arányú államadósság erőteljes visszavételére akkor, 2014 és 2019 között királyi út nyílt volna a döntéshozók előtt. Mégsem lett egyensúlyi költségvetésünk, a sokszori beígérés ellenére. Így érdemi tartalék sem maradhatott konjunktúraromlás esetére. Pedig tavaly ősszel már a Pénzügyminisztérium felől is megszólaltak óvatos hangok, hogy a növekedési tempó talán már nem lesz tartható...
Szerző: BOD PÉTER ÁKOS
2020.06.03.
A közbeszédet a gazdaságról szólva – nálunk különösen, aminek tudatos politikai motívumai voltak – évek óta a válság-diskurzus uralta, pedig nagyobb távlatból, objektív mutatók alapján mást mutatott a valóság. 2008 ősze tényleg mély dekonjunktúrát hozott Európában, ám altérségenként hol V, hol W, hol U lefutást követően hamarosan hosszú konjunkturális szakasz nyílt meg.
A magyar gazdaság a V4-ek között különösen komoly, négy negyedéves recessziót szenvedett el; hazánk e vonatkozásban is kissé délebbre csúszott, elfele a sokkal jobban teljesítő lengyel-szlovák térségtől. Sőt, nálunk jött egy második, de már kisebb és rövidebb recesszió 2012-ban, a megelőző évben megkísérelt, ám sikertelen „unortodox” gazdaságpolitikai élénkítés nyomán. Az előkészítetlen lineáris személyi adóztatás, a kieső állami bevételeket kompenzáló válságadók bevezetése, az államosított magánnyugdíj-pénztári vagyon egy részének elégetése nyomán nem lendült neki a gazdaság, viszont a bóvli kategóriájában süllyedt országkockázati besorolásunk, és egy megszorító csomag vált szükségessé („Széll Kálmán-terv”).
Az új hatalom gyerekbetegségein túljutva azonban az európai konjunktúra, az uniós pénzek beáramlása és a világméretű pénzbőség együttes hatására végre nálunk is beindult a fellendülés. Amíg aztán az utóbbi időkben meg nem jelentek a már említett kételyek: meddig tart a kegyelmi állapot, „mikor jön a válság”.
Mintha már a régmúlt lenne ez. Mert a válság jött, de nem az az európai ciklusfordulat, amelyre az üzlet és a gazdaságpolitika készült. Már ahol készült: a német államháztartás 2014-től 2019-ig költségvetési többlettel zárt az erős konjunktúra éveiben, jó keynesi módon. Ezzel tartalékjuk is képződött a nehezebb esztendőkre. Minálunk ugyanezen években a potenciális GDP-növekedést jóval meghaladó ütem ellenére változatlanul deficites volt az államháztartás, holott a visegrádiakat messze felülmúló arányú államadósság erőteljes visszavételére akkor, 2014 és 2019 között királyi út nyílt volna a döntéshozók előtt. Mégsem lett egyensúlyi költségvetésünk, a sokszori beígérés ellenére. Így érdemi tartalék sem maradhatott konjunktúraromlás esetére. Pedig tavaly ősszel már a Pénzügyminisztérium felől is megszólaltak óvatos hangok, hogy a növekedési tempó talán már nem lesz tartható...
"AZ A BŰNÖM, HOGY ENNI ADOK A SZEGÉNYEKNEK?"
NÉPSZAVA
Szerző: VAS ANDRÁS
2020.06.05.
Pintér Judit március közepén hozott létre egy csoportot a Facebookon annak érdekében, hogy főzéssel és ételcsomagokkal segítsen a rászorulókon. Ez azonban nem mindenkinek nyerte el a tetszését.
- Elegem lett! Nem vagyok bűnöző. Mindig jót akartam, segíteni a rászorulókon, de folyamatosan keresztbe tesznek. Még főzök egy utolsó adag ételt, kiosztom, aztán befejezem – mondta a Népszavának Pintér Judit, aki már több mint fél évtizede gondoskodik a kaposvári hajléktalanokról, valamint a somogyi megyeszékhely legszegényebb lakóiról.
Mint arról lapunk korábban beszámolt, az asszony még március közepén hozott létre egy csoportot a Facebookon annak érdekében, hogy főzéssel és ételcsomagokkal segítsen a rászorulókon. A kezdeményezéshez több mint négyszázan csatlakoztak, így a folyamatosan érkező adományoknak és utalásoknak köszönhetően rendszeresen jutott meleg étel és tartós élelmiszer a legszegényebbeknek. Nagyjából húszan számíthattak a segítségre, nekik az önkéntesek vagy házhoz vitték a pakkokat és a főtt ételt, vagy Pintér Judit eresztette le az erkélyéről egy kosárban a saját lakásán megfőzött mindennapi betevőt. Az önzetlen segítség azonban nem mindenkinek nyerte el a tetszését.
- Örülhetnek, akik folyamatosan akadályozni akartak, feljelentgetnek, csak azt nem tudom, hogyan számolnak el a lelkiismeretükkel, amikor miattuk nem jut étel az éhezőknek. Persze tudom, egy pillanatig sem gondolnak rájuk – fogalmazott Pintér Judit. Az asszonyt ugyanis feljelentette a szomszédja, a napokban pedig levelet kapott Csillag Gábortól, Kaposvár jegyzőjétől. Ebben arra hívják fel a figyelmét, hogy az ételosztásnak meg kell felelnie a közegészségügyi előírásoknak, a tevékenység pedig engedélyköteles.
Szerző: VAS ANDRÁS
2020.06.05.
- Elegem lett! Nem vagyok bűnöző. Mindig jót akartam, segíteni a rászorulókon, de folyamatosan keresztbe tesznek. Még főzök egy utolsó adag ételt, kiosztom, aztán befejezem – mondta a Népszavának Pintér Judit, aki már több mint fél évtizede gondoskodik a kaposvári hajléktalanokról, valamint a somogyi megyeszékhely legszegényebb lakóiról.
Mint arról lapunk korábban beszámolt, az asszony még március közepén hozott létre egy csoportot a Facebookon annak érdekében, hogy főzéssel és ételcsomagokkal segítsen a rászorulókon. A kezdeményezéshez több mint négyszázan csatlakoztak, így a folyamatosan érkező adományoknak és utalásoknak köszönhetően rendszeresen jutott meleg étel és tartós élelmiszer a legszegényebbeknek. Nagyjából húszan számíthattak a segítségre, nekik az önkéntesek vagy házhoz vitték a pakkokat és a főtt ételt, vagy Pintér Judit eresztette le az erkélyéről egy kosárban a saját lakásán megfőzött mindennapi betevőt. Az önzetlen segítség azonban nem mindenkinek nyerte el a tetszését.
- Örülhetnek, akik folyamatosan akadályozni akartak, feljelentgetnek, csak azt nem tudom, hogyan számolnak el a lelkiismeretükkel, amikor miattuk nem jut étel az éhezőknek. Persze tudom, egy pillanatig sem gondolnak rájuk – fogalmazott Pintér Judit. Az asszonyt ugyanis feljelentette a szomszédja, a napokban pedig levelet kapott Csillag Gábortól, Kaposvár jegyzőjétől. Ebben arra hívják fel a figyelmét, hogy az ételosztásnak meg kell felelnie a közegészségügyi előírásoknak, a tevékenység pedig engedélyköteles.
- Nem is lakik itt! – mondta a feljelentő szomszédjáról Pintér Judit. – Nagyjából fél éve vette meg az egyik lakást, de még mindig az egyik kertvárosi részen él, hetente talán egyszer jön ide, tesz-vesz, majd elmegy. De így is zavarta, hogy az erkélyen főzök. De hát hová tenném az üstöt a lakásban?!
A feljelentés mellett az asszonyt leginkább az zavarja, hogy az önkormányzat az ő véleményére nem volt kíváncsi, pedig pontosan tudják, mióta segít a rászorulókon.
- Nem ez volt az első feljelentés ellenem – jegyezte meg. – Amikor régebben a kapualjban osztottam reggelente a csomagokat, rám hívták a rendőrséget és a katasztrófavédelmet. Annyian jöttek, alig fértek el a lépcsőházban. És láthatóan nagyon szégyellték magukat, amikor megkérdeztem: tényleg az a bűnöm, hogy enni adok a szegényeknek? Akkor el is sikkadt az ügy, sőt, az önkormányzattal is egyeztettem, hogyan lehetne legálisan segíteni. Ajánlottak helyiségeket, de rossz helyeken, sokan nem tudtak volna eljönni azok közül, akiknek szükségük van rám...
TRIANONI KÖNNYEK
PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2020.06.04.
Mi semmiből sem tanulunk, miért éppen Trianon szomorú esetéből tanulnánk?
A Magyar Királyság nem volt nemzetállam, még annyira sem, mint a mai Magyarország, melynek vezetője ma azt a nemzetállamot dicsőíti, amilyen ez az ország sosem volt, ma sem nemzetállam, és elődje csak annyiban volt az, mint amennyire a Vezér ősei magyarok.
A Magyar Királyság csak annyiban volt magyar, hogy lakói a magyar király alattvalói voltak, már, aki egyáltalán számított, merthogy a nemzethez tartozott a magyar nemességgel bíró román szlovák vagy szerb is, de a magyar jobbágy soha.
Még királyaink sem voltak magyarok, királynéink meg pláne nem, mint ahogy a katolikus egyház magyar szentjei sem.
Magyarok azok voltak, akiket ők néha-néha kardélre hánytak, izzó trónon sütögettek, meg a nemesség.
Trianon ebből kifolyólag nem a mai Magyarország tragédiája, legfeljebb a hajdani Magyar Királyságé, melyet előszeretettel mosunk össze mai államunkkal, melynek annyi köze van a királyi Magyarországhoz, mint szarvasbogárnak a Semjén által kilőtt jávorszarvashoz.
Ami közös a kettőben, az a hatalom birtoklóinak végtelen tehetségtelensége, önzése, túltengő egója és agresszivitása, határtalan bírvágya, önteltsége, kivagyisága, alkalmanként pofátlansága.
A Magyar Királyság soknemzetiségű birodalom volt, és a mai Magyarország se nemzetállam, mint erre a vonatkozó vicc remekül rámutat.
Három magyar: egy sváb, egy zsidó meg egy cigány.
És csak mosolyogni lehet ezen a túláradó magyarkodáson, - nagyban előrevinné a tisztánlátás ügyét, ha mindenki előszedne egy üres lapot és felírná rá két szülője, nagyszülei és az ő felmenőik eredeti nevét, azonnal kiderülne, hogy legfeljebb a magyar szürke marhájuk jött be Árpáddal Vereckénél, de az sem biztos.
Van ezzel az ezeréves államisággal is néhány apró probléma, mivel államiságunk időnként szünetelt, tán innen a nagy barátság a lengyelekkel, akik ugyanezekkel a problémákkal küzdöttek, hasonlóképpen sikertelenül, mint mi.
De ez csak abban segít, hogy megértsük, miért felesleges a vad siránkozás Trianon ügyében.
Trianon, mint ezt a szlovák miniszterelnök nagyon tisztán és logikusan, mély empátiával és jövőbetekintően elmondta a szlovák politikusok, a szlovák kormány tagjai és száz meghívott felvidéki magyar előtt, a Magyar Királyság nemzetiségei számára esélyt jelentett a független állami létre, mely a hajdani uralkodó elit számtalan hibája miatt igen vonzó volt számukra.
Ő azt mondja - és ezzel csak egyet lehet érteni -, hogy a Magyar Királyság történelme a magyarok és a ma már államalkotó nemzetiségek közös történelme, melyre egyként lehetünk büszkék, sajnos sok esetben nem annyira...
De az kétségtelen, hogy a trianoni döntés értelmében az utódállamok területén rekedt magyarok számára ez a döntés tragikus volt, hiszen a többségi pozícióból kisebbségbe szorított magyarokkal sok esetben úgy bántak, mint a döntés előtt mi bántunk a kisebbségeinkkel, akik mellesleg összességükben a lakosság többségét adták.
Nemmellesleg eltelt száz év, egy világháború, néhány forradalom, rendszerváltás, virágzott néhány diktatúra és nálunk volt harminc olyan év, amikor békességben élhettünk egy Európa által elfogadott és tisztelt országban, ahol a gyerekeknek jutott ennivalóra, tankönyvre, ruházatra, az egészségügy és az oktatás ingyenes volt és állampolgári jogon járt, nem fagytak meg emberek az utcán és a hatalom képviselőinek kötelező volt embernek lenni...
Szerző: PuPu
2020.06.04.
A Magyar Királyság nem volt nemzetállam, még annyira sem, mint a mai Magyarország, melynek vezetője ma azt a nemzetállamot dicsőíti, amilyen ez az ország sosem volt, ma sem nemzetállam, és elődje csak annyiban volt az, mint amennyire a Vezér ősei magyarok.
A Magyar Királyság csak annyiban volt magyar, hogy lakói a magyar király alattvalói voltak, már, aki egyáltalán számított, merthogy a nemzethez tartozott a magyar nemességgel bíró román szlovák vagy szerb is, de a magyar jobbágy soha.
Még királyaink sem voltak magyarok, királynéink meg pláne nem, mint ahogy a katolikus egyház magyar szentjei sem.
Magyarok azok voltak, akiket ők néha-néha kardélre hánytak, izzó trónon sütögettek, meg a nemesség.
Trianon ebből kifolyólag nem a mai Magyarország tragédiája, legfeljebb a hajdani Magyar Királyságé, melyet előszeretettel mosunk össze mai államunkkal, melynek annyi köze van a királyi Magyarországhoz, mint szarvasbogárnak a Semjén által kilőtt jávorszarvashoz.
Ami közös a kettőben, az a hatalom birtoklóinak végtelen tehetségtelensége, önzése, túltengő egója és agresszivitása, határtalan bírvágya, önteltsége, kivagyisága, alkalmanként pofátlansága.
A Magyar Királyság soknemzetiségű birodalom volt, és a mai Magyarország se nemzetállam, mint erre a vonatkozó vicc remekül rámutat.
Három magyar: egy sváb, egy zsidó meg egy cigány.
És csak mosolyogni lehet ezen a túláradó magyarkodáson, - nagyban előrevinné a tisztánlátás ügyét, ha mindenki előszedne egy üres lapot és felírná rá két szülője, nagyszülei és az ő felmenőik eredeti nevét, azonnal kiderülne, hogy legfeljebb a magyar szürke marhájuk jött be Árpáddal Vereckénél, de az sem biztos.
Van ezzel az ezeréves államisággal is néhány apró probléma, mivel államiságunk időnként szünetelt, tán innen a nagy barátság a lengyelekkel, akik ugyanezekkel a problémákkal küzdöttek, hasonlóképpen sikertelenül, mint mi.
De ez csak abban segít, hogy megértsük, miért felesleges a vad siránkozás Trianon ügyében.
Trianon, mint ezt a szlovák miniszterelnök nagyon tisztán és logikusan, mély empátiával és jövőbetekintően elmondta a szlovák politikusok, a szlovák kormány tagjai és száz meghívott felvidéki magyar előtt, a Magyar Királyság nemzetiségei számára esélyt jelentett a független állami létre, mely a hajdani uralkodó elit számtalan hibája miatt igen vonzó volt számukra.
Ő azt mondja - és ezzel csak egyet lehet érteni -, hogy a Magyar Királyság történelme a magyarok és a ma már államalkotó nemzetiségek közös történelme, melyre egyként lehetünk büszkék, sajnos sok esetben nem annyira...
De az kétségtelen, hogy a trianoni döntés értelmében az utódállamok területén rekedt magyarok számára ez a döntés tragikus volt, hiszen a többségi pozícióból kisebbségbe szorított magyarokkal sok esetben úgy bántak, mint a döntés előtt mi bántunk a kisebbségeinkkel, akik mellesleg összességükben a lakosság többségét adták.
Nemmellesleg eltelt száz év, egy világháború, néhány forradalom, rendszerváltás, virágzott néhány diktatúra és nálunk volt harminc olyan év, amikor békességben élhettünk egy Európa által elfogadott és tisztelt országban, ahol a gyerekeknek jutott ennivalóra, tankönyvre, ruházatra, az egészségügy és az oktatás ingyenes volt és állampolgári jogon járt, nem fagytak meg emberek az utcán és a hatalom képviselőinek kötelező volt embernek lenni...
A 168 ÓRA 2020. JÚNIUS 4-I SZÁMÁNAK LAPAJÁNLÓJA
168 ÓRA
Szerző: 168 Óra
2020.06.04.
A minap hatvanöt éves Máté Gábor bezokogta magát a magyar színháztörténetbe. A kaposvári színház fénykorának korszakos előadása, a Marat halála végén, a Kikiáltó szerepében 1981-ben egy az 1956-os forradalomra emlékeztető utcakővel a kezében, háttérben a forradalom jelképe, a Corvin köz hatalmas képével sírt és sírt.
A bomlás anatómiája
Az egy dolog, ki milyen vonalakat rajzol egy kávéházi asztalon, másik dolog, hogy mi a diplomáciai tárgyalások tárgya. A létrejövő megoldásnál jóval vadabb elképzelések is közkézen forogtak. (Lásd Masaryk terveit a Nyugat-Dunántúlon áthúzódó csehszlovák–szerb korridorról.) 1917 végén, 1918 elején indul az a tervezési folyamat, amelynek végeredménye a Monarchia felosztása. Ez persze nem menthet fel senkit az önvédelem felelőssége alól. Nyilván szerepet játszott az eredményben a Károlyi-kormány önámító, pacifista katonapolitikája, de legalább ennyire fontos tényező a magyar lakosság bénult passzivitása.
Az EU lehet a legjobb megoldás
Hiába magyarázzuk a szlovákoknak, hogy most ne nemzetállamokban gondolkodjunk, amikor a nemzetállami eszme legfőbb zászlóvivőjét úgy hívják, hogy Orbán Viktor – mondta a trianoni évforduló alkalmából lapunknak adott nyilatkozatában a Szlovákiában élő Hunčík Péter író, pszichiáter, aki korábban tevékenyen rész vett a politikai életben.
Ahogy lesz, úgy lesz
A gazdasági, politikai, társadalmi folyamatok tervezésekor azért vannak bajban az elemzők, mert a jelenlegi kormányzat lépései kiszámíthatatlanok, és a NER egy valóságos törvénygyárat üzemeltet, aminek következtében nemhogy a jövő, de még a jelenlegi állapotok sem értelmezhetők. Jellemző, és egészen elborzasztó például a minapi képlet: a május végén megjelent Magyar Közlönyben több mint 400 törvény és törvénymódosítás szerepel.
Történelem, a szereplő szemével
Burleszkfilmbe illő jelenet lehetett. Az ország első embere sétálni akart. Így egy egész menet körözött éjfél után mintegy négy órán át a miskolci utcákon. Elöl két egyenruhás rendőr gépfegyverekkel. Utána két civil nyomozó, szintén felfegyverezve. Mögöttük sétált az MSZMP első titkára az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottságának első titkárával. Következett a Kormányőrség vezetője, aztán újabb két civil nyomozó gépfegyverekkel, végül még két rendőr. Ilyen körülmények között békült ki – valamikor 1982-ben – Kádár János és Grósz Károly. A történetet az utóbbi idézte fel abban az interjúban, amelyet Juszt Lászlónak adott még 1994 augusztusában.
Megint kijátsszák a cigánykártyát
A gyöngyöspatai ítélettel kapcsolatos májusi interjúban Orbán Viktor jelezte: megvárják, amíg a Kúria határozata írásban is megjelenik, majd olyan törvénymódosításokat nyújtanak be, amelyek megakadályozzák, hogy a jövőben a bíróságok hasonló döntéseket hozzanak. Ez pedig a szegregált oktatás többé-kevésbé nyílt törvényesítését jelenti. Azt, hogy bebetonozzák a hátrányokat és elveszik a gyerekektől a lehetőséget, hogy előítéletek nélkül megismerjék egymást.
Bagó beszélőre vár
A cigány univerzum hatalmas, fenyegető erőkkel terhes. A legkisebb rossz lépésből is nagy bajok származhatnak. A kapatos cigányt mindig hazakísérik, akármilyen fáradságos feladat is ez, mert ahogy a romák mondják, ha nem ők viszik, viszi majd a rendőrség.
Mint a mókus
Egyelőre kérdéses, miképpen tölthetik ezt a nyarat a gyerekek. Lesznek ugyan táborok, de csak szigorú biztonsági intézkedések közepette, sok helyen pedig le is mondták a közös nyaralást. Körképünkből kiderül, a társas kapcsolatokat mindenütt nagyon igénylik már.
Könyvhétpótló
Idén elmarad a könyvhét. Ágyba döntötte a vírus. Ha fel is épül, igazán talpra állni majd csak jövőre tud, talán a Vörösmarty téren vagy a Dunakorzón. Ezért most csak emlékezni tudok, nem pedig őgyelegni a könyvsátrak között – vagy éppen dedikálni valamelyiknél. /Baranyi Ferenc
Járvány és hit
Kreatív pásztorok, online megjelenített szentség, hájpolt vallási tartalmak – új kifejezések, amelyeket hívők és nem hívők is ízlelgethettek a járvány alatt. Máté-Tóth András akadémikussal, a vallástudományok professzorával arról beszélgettünk, változik-e a hitélet a mostani válság után.
Titoisták Klágenfurtban
Hetvenöt éve, hogy az osztrák Karintiát megszállták Tito csapatai, és Celovecben (azaz Klagenfurtban) falragaszok hirdették: bevezették a katonai közigazgatást, és Karintia, akárcsak Stájerország, a jövendő jugoszláv népi demokrácia része lesz. A brit haderő fenyegető fellépésére és kemény tárgyalásokra volt szükség, amíg a hódítók kivonultak Karintiából.
Kollégiumba zárt külföldiek
Amikor Szingapúrról esik szó, hajlamosak vagyunk kizárólag azokra a gazdasági sikerekre gondolni, amelyek az államot az évtizedek során több tekintetben is a világ élmezőnyébe repítették. Az éremnek azonban két oldala van, a gyors fejlődés mögött egyre több a sorsával elégedetlen ember, főként a nagy létszámú külföldi munkavállalók között. /Szurok Dávid.
Szerző: 168 Óra
2020.06.04.
A bomlás anatómiája
Az egy dolog, ki milyen vonalakat rajzol egy kávéházi asztalon, másik dolog, hogy mi a diplomáciai tárgyalások tárgya. A létrejövő megoldásnál jóval vadabb elképzelések is közkézen forogtak. (Lásd Masaryk terveit a Nyugat-Dunántúlon áthúzódó csehszlovák–szerb korridorról.) 1917 végén, 1918 elején indul az a tervezési folyamat, amelynek végeredménye a Monarchia felosztása. Ez persze nem menthet fel senkit az önvédelem felelőssége alól. Nyilván szerepet játszott az eredményben a Károlyi-kormány önámító, pacifista katonapolitikája, de legalább ennyire fontos tényező a magyar lakosság bénult passzivitása.
Az EU lehet a legjobb megoldás
Hiába magyarázzuk a szlovákoknak, hogy most ne nemzetállamokban gondolkodjunk, amikor a nemzetállami eszme legfőbb zászlóvivőjét úgy hívják, hogy Orbán Viktor – mondta a trianoni évforduló alkalmából lapunknak adott nyilatkozatában a Szlovákiában élő Hunčík Péter író, pszichiáter, aki korábban tevékenyen rész vett a politikai életben.
Ahogy lesz, úgy lesz
A gazdasági, politikai, társadalmi folyamatok tervezésekor azért vannak bajban az elemzők, mert a jelenlegi kormányzat lépései kiszámíthatatlanok, és a NER egy valóságos törvénygyárat üzemeltet, aminek következtében nemhogy a jövő, de még a jelenlegi állapotok sem értelmezhetők. Jellemző, és egészen elborzasztó például a minapi képlet: a május végén megjelent Magyar Közlönyben több mint 400 törvény és törvénymódosítás szerepel.
Történelem, a szereplő szemével
Burleszkfilmbe illő jelenet lehetett. Az ország első embere sétálni akart. Így egy egész menet körözött éjfél után mintegy négy órán át a miskolci utcákon. Elöl két egyenruhás rendőr gépfegyverekkel. Utána két civil nyomozó, szintén felfegyverezve. Mögöttük sétált az MSZMP első titkára az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottságának első titkárával. Következett a Kormányőrség vezetője, aztán újabb két civil nyomozó gépfegyverekkel, végül még két rendőr. Ilyen körülmények között békült ki – valamikor 1982-ben – Kádár János és Grósz Károly. A történetet az utóbbi idézte fel abban az interjúban, amelyet Juszt Lászlónak adott még 1994 augusztusában.
Megint kijátsszák a cigánykártyát
A gyöngyöspatai ítélettel kapcsolatos májusi interjúban Orbán Viktor jelezte: megvárják, amíg a Kúria határozata írásban is megjelenik, majd olyan törvénymódosításokat nyújtanak be, amelyek megakadályozzák, hogy a jövőben a bíróságok hasonló döntéseket hozzanak. Ez pedig a szegregált oktatás többé-kevésbé nyílt törvényesítését jelenti. Azt, hogy bebetonozzák a hátrányokat és elveszik a gyerekektől a lehetőséget, hogy előítéletek nélkül megismerjék egymást.
Bagó beszélőre vár
A cigány univerzum hatalmas, fenyegető erőkkel terhes. A legkisebb rossz lépésből is nagy bajok származhatnak. A kapatos cigányt mindig hazakísérik, akármilyen fáradságos feladat is ez, mert ahogy a romák mondják, ha nem ők viszik, viszi majd a rendőrség.
Mint a mókus
Egyelőre kérdéses, miképpen tölthetik ezt a nyarat a gyerekek. Lesznek ugyan táborok, de csak szigorú biztonsági intézkedések közepette, sok helyen pedig le is mondták a közös nyaralást. Körképünkből kiderül, a társas kapcsolatokat mindenütt nagyon igénylik már.
Könyvhétpótló
Idén elmarad a könyvhét. Ágyba döntötte a vírus. Ha fel is épül, igazán talpra állni majd csak jövőre tud, talán a Vörösmarty téren vagy a Dunakorzón. Ezért most csak emlékezni tudok, nem pedig őgyelegni a könyvsátrak között – vagy éppen dedikálni valamelyiknél. /Baranyi Ferenc
Járvány és hit
Kreatív pásztorok, online megjelenített szentség, hájpolt vallási tartalmak – új kifejezések, amelyeket hívők és nem hívők is ízlelgethettek a járvány alatt. Máté-Tóth András akadémikussal, a vallástudományok professzorával arról beszélgettünk, változik-e a hitélet a mostani válság után.
Titoisták Klágenfurtban
Hetvenöt éve, hogy az osztrák Karintiát megszállták Tito csapatai, és Celovecben (azaz Klagenfurtban) falragaszok hirdették: bevezették a katonai közigazgatást, és Karintia, akárcsak Stájerország, a jövendő jugoszláv népi demokrácia része lesz. A brit haderő fenyegető fellépésére és kemény tárgyalásokra volt szükség, amíg a hódítók kivonultak Karintiából.
Kollégiumba zárt külföldiek
Amikor Szingapúrról esik szó, hajlamosak vagyunk kizárólag azokra a gazdasági sikerekre gondolni, amelyek az államot az évtizedek során több tekintetben is a világ élmezőnyébe repítették. Az éremnek azonban két oldala van, a gyors fejlődés mögött egyre több a sorsával elégedetlen ember, főként a nagy létszámú külföldi munkavállalók között. /Szurok Dávid.
Belső gyarmatok – Spiró György az új hűbéresekről és a rettegő középről
A felvilágosodás korától alakult ki az a mentalitás, amely két világháborút, két-három forradalmat és ugyanannyi ellenforradalmat is túlélt: tisztességes munkával kell érvényesülni, számít az adott szó, és az emberi együttműködésnek vannak erkölcsi alapjai. Bízni lehetett abban, hogy a tudást elismerik, és a műveltség fontos. Én még ismertem igazi polihisztorokat, olyanokat, mint például Bíró Endre, a biológusprofesszor, aki Joyce elvileg fordíthatatlan prózáját, a Finnegans Wake-et magyarította. A rendszerváltás után a becsület és a tudás tisztelete elveszett.
Megtanították semmitől sem félni
Csernus Mariann hetven esztendővel ezelőtt, 1950-ben lépte át a Nemzeti Színház küszöbét Bessenyei Ferenccel, Raksányi Gellérttel együtt. A Blaha Lujza téri Nemzeti fölrobbantása (1965) után a Hevesi Sándor téri épületben találta magát az ország legelső társulata. 2000-től mindmáig a (Pesti) Magyar Színház tagja. Jászai-díjas, érdemes művész, Kossuth-díjas.
Agresszió a világhálón
Riasztó jelenség ütötte fel a fejét a világháló magyar szegletében: videók jelentek meg, amelyeken kamaszok ütik egymást a nyílt utcán. A fiatalkori agresszió elterjedésére egy brutális kettős gyilkosság is felhívta a figyelmet. Szakértőkkel jártuk körül a témát.
A felvilágosodás korától alakult ki az a mentalitás, amely két világháborút, két-három forradalmat és ugyanannyi ellenforradalmat is túlélt: tisztességes munkával kell érvényesülni, számít az adott szó, és az emberi együttműködésnek vannak erkölcsi alapjai. Bízni lehetett abban, hogy a tudást elismerik, és a műveltség fontos. Én még ismertem igazi polihisztorokat, olyanokat, mint például Bíró Endre, a biológusprofesszor, aki Joyce elvileg fordíthatatlan prózáját, a Finnegans Wake-et magyarította. A rendszerváltás után a becsület és a tudás tisztelete elveszett.
Megtanították semmitől sem félni
Csernus Mariann hetven esztendővel ezelőtt, 1950-ben lépte át a Nemzeti Színház küszöbét Bessenyei Ferenccel, Raksányi Gellérttel együtt. A Blaha Lujza téri Nemzeti fölrobbantása (1965) után a Hevesi Sándor téri épületben találta magát az ország legelső társulata. 2000-től mindmáig a (Pesti) Magyar Színház tagja. Jászai-díjas, érdemes művész, Kossuth-díjas.
Agresszió a világhálón
Riasztó jelenség ütötte fel a fejét a világháló magyar szegletében: videók jelentek meg, amelyeken kamaszok ütik egymást a nyílt utcán. A fiatalkori agresszió elterjedésére egy brutális kettős gyilkosság is felhívta a figyelmet. Szakértőkkel jártuk körül a témát.
TRIANONRÓL A NEMZETKÖZI LAPOK TÜKRÉBEN
KLUBRÁDIÓ / REGGELI GYORS
Szerző: KÁRPÁTI JÁNOS
2020.06.05.
Nemzetközi lapszemlénkben ezúttal a trianoni békeszerződés volt a fókuszban.
A londoni Reuters esztergomi és párkányi keltezésű Trianon-cikke azzal indul, hogy a Magyarországot Szlovákiával összekötő, a németek által 1944-ben felrobbantott hidat 2001-ben újjáépítették ugyan, és át lehet járni a szomszédos országba, de sok magyar számára száz év elteltével is nemzeti traumának számít az 1920-ban aláírt szerződés, amely elvette az ország területének a kétharmadát, és magyarok millióit rekesztette a határon túlra. A hírügynökség ismerteti a Magyar Tudományos Akadémia felmérésének az eredményét, miszerint 85 százalék szerint a magyar történelem legnagyobb katasztrófája Trianon volt.
A Reuters utal arra, az egy évtizede hatalmon levő Orbán Viktor – akit nacionalistának nevez – 2010-ben a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította az évfordulót, és népszerűségre tett szert a határon túli magyarok szavazati jogának a megadásával, de soha nem vetette fel az elvesztett területek visszacsatolását, és a szomszédokkal való viszony többnyire baráti. A feszültségek azonban időnként újraélednek, legutóbb Ukrajnával, a kisebbségek anyanyelvi oktatását korlátozó ottani törvény miatt – jegyzi meg. A cikk kitér arra, hogy az Országgyűlés felszólította a közép-európai országok parlamentjeit a nemzeti azonosság jogának alkotmányos biztosítására, hogy Kövér László házelnök az ezért folytatott küzdelmet európai ügynek nevezte, és hogy Igor Matovic szlovák miniszterelnök kezet nyújtott a magyaroknak, arról beszélt, hogy a határok megváltoztak ugyan, de ideje előre tekinteni, együttesen cselekedni a közös ügyek megoldásán.
A pozsonyi Új Szó ugyanakkor arról számol be, hogy a szlovákiai Magyar Közösség Pártja, az MKP Matovic megütközését kiváltó memorandumot nyújtott át a kormányfőnek a centenáriumról megemlékező közös rendezvényen, amelyet a miniszterelnök kezdeményezett. A lap ismertetése szerint Matovic azt mondta a Pátria Rádónak, hogy „az ember segítő kezet nyújt, és szinte leköpik”. Úgy vélekedett, az MKP elnöksége „engedett a politikai kisebbségi komplexusának”, amikor a sajtófigyelmet a dokumentum átadására használta ki, ezzel visszaélt az eseményen való részvétellel.
Mint az Új Szó megírja, Őry Péter, az MKP ügyvezető elnöke tagadta, hogy visszaéltek a helyzettel. Szerinte csak a már megfogalmazott igényeket szedték össze. A magyar nyelvű pozsonyi lap cikke alapján meglehetősen furcsa kép bontakozik ki a történtekről. Berényi József, az MKP ügyvezető elnökségének tagja, Nagyszombat megye alelnöke, egyben a keddi találkozó egyik szervezője a memorandumról elmondta: annak megfogalmazásában nem vett részt, mert a miniszterelnökkel való találkozás előkészítésén dolgozott. Miután a dokumentumot a párt ügyvezető elnöksége átadta a miniszterelnöknek, ő továbbadta azt Berényinek. „Így az a furcsa helyzet állt elő, hogy az MKP ügyvezető elnöksége a szlovák miniszterelnökön keresztül juttatta el hozzám, az MKP volt elnökéhez a dokumentumot” – fogalmazott Berényi József. Hozzátette még, hogy Matovič az elmúlt időszakban minden olyan kérdésben konzultált vele, amely a dokumentumban megfogalmazódik. Az Új Szó arra is kitér: Ivan Korčok, akit a koalícióban levő kisebb pártok egyike jelölt a külügyminiszteri posztra, úgy fogalmazott, hogy az MKP memoranduma nem segíti elő a szlovák–magyar jószomszédi viszonyt. A memorandum szövege egyébként formailag az 1861-ben aláírt Szlovák Nemzet Memorandumát idézi. Ahogy ebben a 19. századi dokumentumban a szlovák nemzet, úgy a most kiadott szövegben a szlovákiai magyarok kéréseit fogalmazták meg. A párt vezetése többek közt azt kéri a miniszterelnöktől, segítse elő, hogy a közigazgatási egységek kialakításakor vegyék figyelembe a létező természetes régiókat, illetve hogy a kormány biztosítsa a magyar közösség széles körű önigazgatását.
A Politico című amerikai portál európai kiadása szintén foglalkozik Trianonnal. A cikkben megszólaltatottak egyike Valentin Naumescu volt magas rangú diplomata, aki nemzetközi kapcsolatokat oktat a kolozsvári Babes-Bolyai egyetemen. Szerinte Romániának nincs miért aggódnia az évfordulóhoz kapcsolódó megnyilvánulások miatt. „Románia és Magyarország NATO-, illetve EU-tagsága megszilárdítja a világháború után kialakult európai rendet” – vélekedik a professzor.
A Der Spiegel német hírmagazin internetes oldala szintén azt emeli ki Trianon kapcsán, hogy a száz évvel ezelőtti szerződés feldarabolta ugyan Magyarországot, de a legtöbb országrész már újra egyesült, legalábbis az Európai Unión belül. Orbán Viktor miniszterelnök azonban továbbra is fenntartja a nemzeti gyászkultuszt. A terjedelmes beszámolóban egyebek közt az olvasható, hogy a Nélküled című melankolikus dal, amely úgy végződik, hogy „egy vérből valók vagyunk”, „nem-hivatalos magyar nemzeti himnusszá vált.
Szerző: KÁRPÁTI JÁNOS
2020.06.05.
A londoni Reuters esztergomi és párkányi keltezésű Trianon-cikke azzal indul, hogy a Magyarországot Szlovákiával összekötő, a németek által 1944-ben felrobbantott hidat 2001-ben újjáépítették ugyan, és át lehet járni a szomszédos országba, de sok magyar számára száz év elteltével is nemzeti traumának számít az 1920-ban aláírt szerződés, amely elvette az ország területének a kétharmadát, és magyarok millióit rekesztette a határon túlra. A hírügynökség ismerteti a Magyar Tudományos Akadémia felmérésének az eredményét, miszerint 85 százalék szerint a magyar történelem legnagyobb katasztrófája Trianon volt.
A Reuters utal arra, az egy évtizede hatalmon levő Orbán Viktor – akit nacionalistának nevez – 2010-ben a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította az évfordulót, és népszerűségre tett szert a határon túli magyarok szavazati jogának a megadásával, de soha nem vetette fel az elvesztett területek visszacsatolását, és a szomszédokkal való viszony többnyire baráti. A feszültségek azonban időnként újraélednek, legutóbb Ukrajnával, a kisebbségek anyanyelvi oktatását korlátozó ottani törvény miatt – jegyzi meg. A cikk kitér arra, hogy az Országgyűlés felszólította a közép-európai országok parlamentjeit a nemzeti azonosság jogának alkotmányos biztosítására, hogy Kövér László házelnök az ezért folytatott küzdelmet európai ügynek nevezte, és hogy Igor Matovic szlovák miniszterelnök kezet nyújtott a magyaroknak, arról beszélt, hogy a határok megváltoztak ugyan, de ideje előre tekinteni, együttesen cselekedni a közös ügyek megoldásán.
A pozsonyi Új Szó ugyanakkor arról számol be, hogy a szlovákiai Magyar Közösség Pártja, az MKP Matovic megütközését kiváltó memorandumot nyújtott át a kormányfőnek a centenáriumról megemlékező közös rendezvényen, amelyet a miniszterelnök kezdeményezett. A lap ismertetése szerint Matovic azt mondta a Pátria Rádónak, hogy „az ember segítő kezet nyújt, és szinte leköpik”. Úgy vélekedett, az MKP elnöksége „engedett a politikai kisebbségi komplexusának”, amikor a sajtófigyelmet a dokumentum átadására használta ki, ezzel visszaélt az eseményen való részvétellel.
Mint az Új Szó megírja, Őry Péter, az MKP ügyvezető elnöke tagadta, hogy visszaéltek a helyzettel. Szerinte csak a már megfogalmazott igényeket szedték össze. A magyar nyelvű pozsonyi lap cikke alapján meglehetősen furcsa kép bontakozik ki a történtekről. Berényi József, az MKP ügyvezető elnökségének tagja, Nagyszombat megye alelnöke, egyben a keddi találkozó egyik szervezője a memorandumról elmondta: annak megfogalmazásában nem vett részt, mert a miniszterelnökkel való találkozás előkészítésén dolgozott. Miután a dokumentumot a párt ügyvezető elnöksége átadta a miniszterelnöknek, ő továbbadta azt Berényinek. „Így az a furcsa helyzet állt elő, hogy az MKP ügyvezető elnöksége a szlovák miniszterelnökön keresztül juttatta el hozzám, az MKP volt elnökéhez a dokumentumot” – fogalmazott Berényi József. Hozzátette még, hogy Matovič az elmúlt időszakban minden olyan kérdésben konzultált vele, amely a dokumentumban megfogalmazódik. Az Új Szó arra is kitér: Ivan Korčok, akit a koalícióban levő kisebb pártok egyike jelölt a külügyminiszteri posztra, úgy fogalmazott, hogy az MKP memoranduma nem segíti elő a szlovák–magyar jószomszédi viszonyt. A memorandum szövege egyébként formailag az 1861-ben aláírt Szlovák Nemzet Memorandumát idézi. Ahogy ebben a 19. századi dokumentumban a szlovák nemzet, úgy a most kiadott szövegben a szlovákiai magyarok kéréseit fogalmazták meg. A párt vezetése többek közt azt kéri a miniszterelnöktől, segítse elő, hogy a közigazgatási egységek kialakításakor vegyék figyelembe a létező természetes régiókat, illetve hogy a kormány biztosítsa a magyar közösség széles körű önigazgatását.
A Politico című amerikai portál európai kiadása szintén foglalkozik Trianonnal. A cikkben megszólaltatottak egyike Valentin Naumescu volt magas rangú diplomata, aki nemzetközi kapcsolatokat oktat a kolozsvári Babes-Bolyai egyetemen. Szerinte Romániának nincs miért aggódnia az évfordulóhoz kapcsolódó megnyilvánulások miatt. „Románia és Magyarország NATO-, illetve EU-tagsága megszilárdítja a világháború után kialakult európai rendet” – vélekedik a professzor.
A Der Spiegel német hírmagazin internetes oldala szintén azt emeli ki Trianon kapcsán, hogy a száz évvel ezelőtti szerződés feldarabolta ugyan Magyarországot, de a legtöbb országrész már újra egyesült, legalábbis az Európai Unión belül. Orbán Viktor miniszterelnök azonban továbbra is fenntartja a nemzeti gyászkultuszt. A terjedelmes beszámolóban egyebek közt az olvasható, hogy a Nélküled című melankolikus dal, amely úgy végződik, hogy „egy vérből valók vagyunk”, „nem-hivatalos magyar nemzeti himnusszá vált.
DOLGOZNA, DE TÚL IDŐS, NYUGDÍJBA MENNE, DE TÚL FIATAL – AKIKNEK MUNKA ÉS SZOCIÁLIS ELLÁTÁS NÉLKÜL KELL KIBEKKELNIÜK ÉVEKET
MÉRCE
Szerző: CSENGEL KARINA
2020.06.05.
A kormány 2012 januárjában megszüntette a rugalmas nyugdíjba vonulás lehetőségét, így a korkedvezményes nyugdíjat is, emiatt azonban éppen azok nem mehetnek korábban nyugdíjba, akiknek egészségi, fizikai, illetve pszichés állapota munkájukból adódóan romlott le, mint például a tűzoltók, rendőrök, búvárok, bányászok stb. Már ezzel az intézkedéssel is rengeteg ember kényszerült nehéz helyzetbe, de mellettük megjelent egy másik, az új rendszert súlyosan elszenvedő csoport is.
Miközben a kormány évről évre igyekszik egyre vonzóbbá tenni a nyugdíjasok foglalkoztatását a munkáltatóknak biztosított különböző adminisztrációs könnyítésekkel és járulékcsökkentésekkel, addig a munkájukat a nyugdíj előtt elvesztők semmiféle segítségre nem számíthatnak. Hogy milyen lehetőségei vannak az életben maradásra ma Magyarországon azoknak, akik évekre a munkaerőpiac és a nyugdíj között rekednek, arról egy érintettel beszélgettünk.
2019 január óta már sem a munkáltatóknak, sem a nyugdíjasoknak nem kell semmilyen járulékot fizetniük (csupán a 15 százalékos személyi jövedelemadót). Ennek köszönhetően bruttó 100 ezer forintból 2018-ban még 71 ezer forintot, 2019-ben viszont már 85 ezer forintot kaptak kézhez a munkavállaló nyugdíjasok. A munkáltatók pedig 21 százaléknyi adót spóroltak az alkalmazásukkal, mivel nem kell fizetniük többek közt az úgynevezett szociális hozzájárulási adót (röviden csak szochó) és még a NAV-nál se kell őket bejelenteni, idén júliustól pedig még olcsóbb munkaerőnek számítanak majd a nyugdíjasok.
Ezzel párhuzamosan viszont eltörölte a kormány az 55 év feletti munkavállalók után járó szochó kedvezményét, így elveszett az utolsó ösztönző is, ami miatt megérte a munkáltatóknak az idősebb korosztály foglalkoztatása.
Az intézkedést azzal indokolta Varga Mihály pénzügyminiszter, hogy a nyugdíjasok foglalkoztatása még ennél is kedvezőbb lesz. Csak az a probléma, hogy a kormány nem gondolt arra a kb. 70 ezer 55 és 64 év közötti álláskeresőre, aki túl fiatal a nyugdíjhoz, de túl idős ahhoz (vagy legalábbis annak tartják őket), hogy felvegyék valahova dolgozni.
Bár a kormány új intézkedéseinek köszönhetően elméletileg jóval nehezebb lesz kirúgni a nyugdíj előtt állókat, ez is tovább ronthat a nyugdíj előtt álló munkanélküliek esélyein, hiszen a szigorítás miatt hátránnyal indulnak a többiekkel szemben.
Ennek a korosztálynak tehát több okból is nehezebb lett a helyzete a munkaerőpiacon: ha a koronavírus okozta válság előtti időszakot vesszük alapul, azt láthattuk, hogy még a jelentős munkaerőhiány ellenére sem töltötték fel szívesen a munkáltatók 45 évnél idősebbekkel az üres munkahelyeket.
A statisztikák szerint az 55-64 éves korosztály alig több mint fele dolgozik, és még a felsőfokú végzettséggel, nyelvtudással rendelkező álláskeresőknek is nehéz dolguk van, folyamatos elutasításba ütköznek.
Erről a lehetetlen helyzetről mesélt a Mércének Horváth Éva, aki 24 éven át dolgozott tárlatvezetőként Egerben, mígnem 2013-ban, 55 évesen elvesztette munkáját, az azóta eltelt 7 évben pedig hiába jelentkezett számtalan állásra, kora miatt sehová nem veszik fel...
Szerző: CSENGEL KARINA
2020.06.05.
Miközben a kormány évről évre igyekszik egyre vonzóbbá tenni a nyugdíjasok foglalkoztatását a munkáltatóknak biztosított különböző adminisztrációs könnyítésekkel és járulékcsökkentésekkel, addig a munkájukat a nyugdíj előtt elvesztők semmiféle segítségre nem számíthatnak. Hogy milyen lehetőségei vannak az életben maradásra ma Magyarországon azoknak, akik évekre a munkaerőpiac és a nyugdíj között rekednek, arról egy érintettel beszélgettünk.
2019 január óta már sem a munkáltatóknak, sem a nyugdíjasoknak nem kell semmilyen járulékot fizetniük (csupán a 15 százalékos személyi jövedelemadót). Ennek köszönhetően bruttó 100 ezer forintból 2018-ban még 71 ezer forintot, 2019-ben viszont már 85 ezer forintot kaptak kézhez a munkavállaló nyugdíjasok. A munkáltatók pedig 21 százaléknyi adót spóroltak az alkalmazásukkal, mivel nem kell fizetniük többek közt az úgynevezett szociális hozzájárulási adót (röviden csak szochó) és még a NAV-nál se kell őket bejelenteni, idén júliustól pedig még olcsóbb munkaerőnek számítanak majd a nyugdíjasok.
Ezzel párhuzamosan viszont eltörölte a kormány az 55 év feletti munkavállalók után járó szochó kedvezményét, így elveszett az utolsó ösztönző is, ami miatt megérte a munkáltatóknak az idősebb korosztály foglalkoztatása.
Az intézkedést azzal indokolta Varga Mihály pénzügyminiszter, hogy a nyugdíjasok foglalkoztatása még ennél is kedvezőbb lesz. Csak az a probléma, hogy a kormány nem gondolt arra a kb. 70 ezer 55 és 64 év közötti álláskeresőre, aki túl fiatal a nyugdíjhoz, de túl idős ahhoz (vagy legalábbis annak tartják őket), hogy felvegyék valahova dolgozni.
Bár a kormány új intézkedéseinek köszönhetően elméletileg jóval nehezebb lesz kirúgni a nyugdíj előtt állókat, ez is tovább ronthat a nyugdíj előtt álló munkanélküliek esélyein, hiszen a szigorítás miatt hátránnyal indulnak a többiekkel szemben.
Ennek a korosztálynak tehát több okból is nehezebb lett a helyzete a munkaerőpiacon: ha a koronavírus okozta válság előtti időszakot vesszük alapul, azt láthattuk, hogy még a jelentős munkaerőhiány ellenére sem töltötték fel szívesen a munkáltatók 45 évnél idősebbekkel az üres munkahelyeket.
A statisztikák szerint az 55-64 éves korosztály alig több mint fele dolgozik, és még a felsőfokú végzettséggel, nyelvtudással rendelkező álláskeresőknek is nehéz dolguk van, folyamatos elutasításba ütköznek.
Erről a lehetetlen helyzetről mesélt a Mércének Horváth Éva, aki 24 éven át dolgozott tárlatvezetőként Egerben, mígnem 2013-ban, 55 évesen elvesztette munkáját, az azóta eltelt 7 évben pedig hiába jelentkezett számtalan állásra, kora miatt sehová nem veszik fel...
ZAHORÁN CSABA: SÚLYOS KÁROKAT OKOZ, HA EGY POLITIKAI ERŐ KIZÁRÓLAGOSSÁ AKARJA TENNI A SAJÁT TRIANON-KÉPÉT
24.HU
Szerző: CSERI PÉTER
2020.06.05.
Számos Trianon-értelmezés él a magyar társadalomban, és ezek nagyrészt jól megférnek, sokszor nem kizárják, hanem inkább kiegészítik egymást – nyilatkozta a 24.hu-nak Zahorán Csaba történész. Cikksorozatunk újabb részében arról beszélgettünk a MTA BTK Lendület Trianon 100 Kutatócsoport tagjával, miként alakult az elmúlt száz évben a békeszerződés emlékezetpolitikája.
Száz év után vajon hányféle Trianon-kép él a magyar társadalomban?
Nagyon sok Trianon-narratíva él egymás mellett a társadalom különböző szegmenseiben. Még a történészek között is számos értelmezés verseng egymással. És persze a pártoknak is komoly referenciapont lett Trianon, kihasználták a helyzetet, hogy a rendszerváltás óta ez ismét nem tabutéma. Azáltal, ha egy politikai erő meghatározza a viszonyát Trianonhoz, egy sor más értékpreferenciát is világossá tesz.
Nem baj, ha ennyiféle értelmezés kering egy történelmi traumáról?
A Trianon-kép sokszínűsége természetes jelenség. Kétségtelenül vannak olyan ideológiai irányzatok, amelyeknek a követőit zavarba ejti a sokszínűség, az, hogy ugyanarról a kérdésről többféle narratíva is létezhet. Ettől függetlenül egy nemzeti közösségnek szüksége van egy minimális konszenzusra a legfontosabb történelmi eseményekkel, adott esetben traumákkal kapcsolatban...
Szerző: CSERI PÉTER
2020.06.05.
Száz év után vajon hányféle Trianon-kép él a magyar társadalomban?
Nagyon sok Trianon-narratíva él egymás mellett a társadalom különböző szegmenseiben. Még a történészek között is számos értelmezés verseng egymással. És persze a pártoknak is komoly referenciapont lett Trianon, kihasználták a helyzetet, hogy a rendszerváltás óta ez ismét nem tabutéma. Azáltal, ha egy politikai erő meghatározza a viszonyát Trianonhoz, egy sor más értékpreferenciát is világossá tesz.
Nem baj, ha ennyiféle értelmezés kering egy történelmi traumáról?
A Trianon-kép sokszínűsége természetes jelenség. Kétségtelenül vannak olyan ideológiai irányzatok, amelyeknek a követőit zavarba ejti a sokszínűség, az, hogy ugyanarról a kérdésről többféle narratíva is létezhet. Ettől függetlenül egy nemzeti közösségnek szüksége van egy minimális konszenzusra a legfontosabb történelmi eseményekkel, adott esetben traumákkal kapcsolatban...
AMIKOR TRIANON NEM ÚGY FÁJ
HVG ONLINE / ITTHON
Szerző: NAGY IVÁN ZSOLT
2020.06.05.
...Igen, úgy éreztem jó ideig, hogy Trianonnak fájnia kell.
Legalábbis egy ideig úgy tűnt, erre nevelnek. Aztán mind inkább rádöbbentem, hogy mégsem. Hogy nem is Trianon traumáját adják át igazából.
A nagyszüleim még talán igen. Ők átélték Trianont, elég idősek is voltak ahhoz, hogy megértsék, pláne ahhoz, hogy a közvetlen következményeket átérezzék. Őket elszakították Pesten élő rokonoktól, nekik meg kellett tanulniuk Romániában élni, Budapest helyett Bukarestben végezni az egyetemet, többségiből kisebbségivé válni.
A szüleim helyzete már más volt. Anyám ’43-ban Nagybányán ismét Magyarországon született, de mire ocsúdhatott volna, már román állampolgár volt, a ’40-es apám viszont még ezt sem így élte meg. Ő Romániában született, ott is élt élete végéig. Trianonról neki is csak történetei voltak, nem élményei, bár születéséig csak 20 év telt el, és ezek a történetek még elég elevenek voltak. Az őt ért méltánytalanság azonban nem közvetlenül a diktátumból ered, hanem egy világháború utáni tébolyból, nacionalizmus, gyász, bosszúvágy, frusztráció, szegénység elegyéből, ehhez jött még Trianon mégis visszaköszönő, ám kicsit távolabbi és a második bécsi döntéshez közeli emléke, de legfőbbképp egy erőszakos ideológia térnyerésének lelki és fizikai pusztítása. „Bűne” volt a magyarsága, mégis másként, mint az apjáé.
Nekem pedig, aki csaknem ötven évvel Trianon után születtem, mindez már csakis történelem volt. A történelem pedig tiszteletet ébreszt, talán még csalódottá is tesz, akár dühössé is, jó esetben tanít, de igazából nem fáj. Legfeljebb el lehet ezt hinni róla, ehhez azonban kell valaki, aki el akarja hitetni. Vagy azért, mert vele is elhitették, vagy azért, mert önös célja van ezzel.
Nem, nem azt nevelték belém, hogy Trianonnak fájnia kell.
Egyszerűen magyar erdélyinek neveltek, aki épp úgy nem felejti Trianont, ahogy azt sem, ami a családját érte, de nem gyűlöl zsigerből minden románt, és nem fogad el feltétel nélkül minden magyart. Aki azt szokta meg, hogy a nagyapja ugyanolyan figyelemmel viszi végig a román ügyfele perét, mint a magyarét, akinek az apja magyar létére román irodalmár lett, és nemcsak Bánffyt és Wass Albertet ad a kezébe, hanem Rebreanut és Cosbucot is. Akiben azt erősítették, hogy tanuljon meg tökéletesen románul, de úgy formálták, hogy amikor 1981-ben, 13 évesen először döcögött át vele a vonat a határon, a szó legszorosabb értelmében gyengüljön el, amint először lát élőben szabadon lengő magyar zászlót.
Nacionalizmus ez? Bizonyos értelemben az. Más, mint a szüleimé, és nagyon másabb, mint a nagyszüleimé. Lehetne egyfajta nyitott nacionalizmusnak nevezni, de akár csak valamilyen liberális szemléletű nemzettudatnak is. Olyannak, amire kivetődik a kor és a környezet, amiben él, az időbeni távolság a történelmi eseményektől, a kisebbségi helyzet, de legalább annyira az is, hogy éppen egy eszement ideológia még őrültebb változata, Ceausescu rendszere veszi körül. Amikor nem a románokat gyűlölöd, hanem a kommunistákat, és mivel köztük több a román, ez néha összemosódik. Amikor nem azért szurkolsz minden sportban minden román csapat ellen, mert az román, hanem amiatt, ahogy a hatalom erővel a képedbe nyomja ezt az elvárását (csöndben jegyzem meg: kb. pont úgy, ahogy ma a magyar közszolgálati és kormánypárti magyar sajtó is teszi). Vagy amikor nem feltétlenül esnél transzba az István, a királytól, de mivel csak a halkan hallgathatod az egyébként a könyvespolc hátsó soraiba rejtett kazettákat, nehogy valaki feljelentsen, hirtelen hívő leszel, és néha hetekig szinte kizárólag ezt dúdolod. Amikor vannak, akik elvárják tőled, hogy eleve ne legyen román csajod, de te pontosan tudod, hogy nem azért nincs, mert egyik sem tetszene, vagy a nemzetisége riasztana, hanem a gát benned van: magyarul tudsz szeretni.
És mindeközben Trianon nyilvánvalóan eszedbe se jut, mert miért is jutna – nem a te fájdalmad.
Valójában évekig nem hagyott nyugodni saját viszonyulásom a nemzeti érzéshez. Főként nem 1989 után, amikor huszonéves egyetemistaként nyakig belemerültem a romániai magyar diák-, ifjúsági és politikai szerveződésekbe, ahol megint csak túl gyakran volt elvárás a nemzeti kizárólagosság. És nyilván benne volt ebben a közösségi hangulatban a csalódottság a ’90 elején jóformán hetek alatt szertefoszló megbékélés-illúzió eltűnése miatt, ott volt Marosvásárhely márciusa, ott volt Funar, Iliescu és a többi szélsőséges...
Szerző: NAGY IVÁN ZSOLT
2020.06.05.
Legalábbis egy ideig úgy tűnt, erre nevelnek. Aztán mind inkább rádöbbentem, hogy mégsem. Hogy nem is Trianon traumáját adják át igazából.
A nagyszüleim még talán igen. Ők átélték Trianont, elég idősek is voltak ahhoz, hogy megértsék, pláne ahhoz, hogy a közvetlen következményeket átérezzék. Őket elszakították Pesten élő rokonoktól, nekik meg kellett tanulniuk Romániában élni, Budapest helyett Bukarestben végezni az egyetemet, többségiből kisebbségivé válni.
A szüleim helyzete már más volt. Anyám ’43-ban Nagybányán ismét Magyarországon született, de mire ocsúdhatott volna, már román állampolgár volt, a ’40-es apám viszont még ezt sem így élte meg. Ő Romániában született, ott is élt élete végéig. Trianonról neki is csak történetei voltak, nem élményei, bár születéséig csak 20 év telt el, és ezek a történetek még elég elevenek voltak. Az őt ért méltánytalanság azonban nem közvetlenül a diktátumból ered, hanem egy világháború utáni tébolyból, nacionalizmus, gyász, bosszúvágy, frusztráció, szegénység elegyéből, ehhez jött még Trianon mégis visszaköszönő, ám kicsit távolabbi és a második bécsi döntéshez közeli emléke, de legfőbbképp egy erőszakos ideológia térnyerésének lelki és fizikai pusztítása. „Bűne” volt a magyarsága, mégis másként, mint az apjáé.
Nekem pedig, aki csaknem ötven évvel Trianon után születtem, mindez már csakis történelem volt. A történelem pedig tiszteletet ébreszt, talán még csalódottá is tesz, akár dühössé is, jó esetben tanít, de igazából nem fáj. Legfeljebb el lehet ezt hinni róla, ehhez azonban kell valaki, aki el akarja hitetni. Vagy azért, mert vele is elhitették, vagy azért, mert önös célja van ezzel.
Nem, nem azt nevelték belém, hogy Trianonnak fájnia kell.
Egyszerűen magyar erdélyinek neveltek, aki épp úgy nem felejti Trianont, ahogy azt sem, ami a családját érte, de nem gyűlöl zsigerből minden románt, és nem fogad el feltétel nélkül minden magyart. Aki azt szokta meg, hogy a nagyapja ugyanolyan figyelemmel viszi végig a román ügyfele perét, mint a magyarét, akinek az apja magyar létére román irodalmár lett, és nemcsak Bánffyt és Wass Albertet ad a kezébe, hanem Rebreanut és Cosbucot is. Akiben azt erősítették, hogy tanuljon meg tökéletesen románul, de úgy formálták, hogy amikor 1981-ben, 13 évesen először döcögött át vele a vonat a határon, a szó legszorosabb értelmében gyengüljön el, amint először lát élőben szabadon lengő magyar zászlót.
Nacionalizmus ez? Bizonyos értelemben az. Más, mint a szüleimé, és nagyon másabb, mint a nagyszüleimé. Lehetne egyfajta nyitott nacionalizmusnak nevezni, de akár csak valamilyen liberális szemléletű nemzettudatnak is. Olyannak, amire kivetődik a kor és a környezet, amiben él, az időbeni távolság a történelmi eseményektől, a kisebbségi helyzet, de legalább annyira az is, hogy éppen egy eszement ideológia még őrültebb változata, Ceausescu rendszere veszi körül. Amikor nem a románokat gyűlölöd, hanem a kommunistákat, és mivel köztük több a román, ez néha összemosódik. Amikor nem azért szurkolsz minden sportban minden román csapat ellen, mert az román, hanem amiatt, ahogy a hatalom erővel a képedbe nyomja ezt az elvárását (csöndben jegyzem meg: kb. pont úgy, ahogy ma a magyar közszolgálati és kormánypárti magyar sajtó is teszi). Vagy amikor nem feltétlenül esnél transzba az István, a királytól, de mivel csak a halkan hallgathatod az egyébként a könyvespolc hátsó soraiba rejtett kazettákat, nehogy valaki feljelentsen, hirtelen hívő leszel, és néha hetekig szinte kizárólag ezt dúdolod. Amikor vannak, akik elvárják tőled, hogy eleve ne legyen román csajod, de te pontosan tudod, hogy nem azért nincs, mert egyik sem tetszene, vagy a nemzetisége riasztana, hanem a gát benned van: magyarul tudsz szeretni.
És mindeközben Trianon nyilvánvalóan eszedbe se jut, mert miért is jutna – nem a te fájdalmad.
Valójában évekig nem hagyott nyugodni saját viszonyulásom a nemzeti érzéshez. Főként nem 1989 után, amikor huszonéves egyetemistaként nyakig belemerültem a romániai magyar diák-, ifjúsági és politikai szerveződésekbe, ahol megint csak túl gyakran volt elvárás a nemzeti kizárólagosság. És nyilván benne volt ebben a közösségi hangulatban a csalódottság a ’90 elején jóformán hetek alatt szertefoszló megbékélés-illúzió eltűnése miatt, ott volt Marosvásárhely márciusa, ott volt Funar, Iliescu és a többi szélsőséges...
CSAK A FEKETÉKET LÖVIK LE, UGYE? NEM RASSZIZMUS-, HANEM BRUTALITÁSPROBLÉMA VAN AMERIKÁBAN
VÁLASZ ONLINE
Szerző: SZTANKÓCZY ANDRÁS
2020.06.03.
Amerika egy hete lángokban áll, mióta egy fehér rendőr meggyilkolt egy fekete férfit. Kell ilyen esetnél jobb bizonyíték, milyen mélyen is itatja át még mindig az Egyesült Államokat, különösen annak fehér rendőreit a rasszizmus? A tüntetők, színészek, sportolók és egyéb celebek szerint aligha. De mi van, ha a helyzet nem ilyen, khm, fekete-fehér? A Válasz Online végignézte a statisztikákat, azok alapján pedig biztosan kijelenthető: rendszerszintű rasszizmusprobléma nincs az amerikai rendőrségnél. Brutalitásprobléma annál inkább. Elemzés a valóság talaján.
Kezdjük egy régebbi esettel. 2016 januárjában a 26 éves Daniel Shaver kártevőirtó szakember egy texasi kisvárosba utazik munkaútra. Szállodai szobájában iszogat két ismerősével, akiknek megmutatja a munkához használt légpuskáját. Egy másik házból meglátja valaki a nyitott ablakánál légpuskával álló férfit és rendes állampolgárként azonnal szól a rendőrségnek. A megérkező rendőrök kiparancsolják a férfit a szobájából, majd a folyosón a földre fektetik. A rendőrön lévő kamera rögzíti a horrort, ami következik: Shaver megpróbálja követni az ordítva kiadott és ellentmondásos utasításokat (tegye tarkóra a kezét, maradjon fekve, ne mozogjon, mégis inkább nyújtsa ki a kezét, tegye a magasba, térdeljen vagy mégis inkább álljon négykézlábra), pólóban van, jól láthatóan nincs nála puska, végül éppen lassan négykézláb mászik, amikor a fehér rendőr, bizonyos Philip Brailsford öt lövést ereszt bele, gyakorlatilag kivégzi.
És akkor a mostani eset. Minneapolisban a 46 éves, munkáját nem sokkal korábban elvesztő George Floyd egy doboz cigit akar venni a boltban, de a pénztáros kihívja a rendőrséget, mert szerinte a csontrészeg férfi hamis pénzzel akart fizetni. A kiérkező rendőrök megbilincselik Floydot. Egy fehér rendőr, bizonyos Derek Chauvin a földre viszi és rátérdel a nyakára. Sokkoló nézni a videófelvételen, ahogy csaknem kilenc percen át térdel a férfi nyakán, miközben az hiába könyörög levegőért, mint ahogy hiába könyörögnek a jelenlévők is Floyd életéért. Chauvin még akkor sem engedi el a megbilincselt, tehát veszélyt nem jelentő férfit, amikor az már nem is mozog, mert már nem is él...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: SZTANKÓCZY ANDRÁS
2020.06.03.
Kezdjük egy régebbi esettel. 2016 januárjában a 26 éves Daniel Shaver kártevőirtó szakember egy texasi kisvárosba utazik munkaútra. Szállodai szobájában iszogat két ismerősével, akiknek megmutatja a munkához használt légpuskáját. Egy másik házból meglátja valaki a nyitott ablakánál légpuskával álló férfit és rendes állampolgárként azonnal szól a rendőrségnek. A megérkező rendőrök kiparancsolják a férfit a szobájából, majd a folyosón a földre fektetik. A rendőrön lévő kamera rögzíti a horrort, ami következik: Shaver megpróbálja követni az ordítva kiadott és ellentmondásos utasításokat (tegye tarkóra a kezét, maradjon fekve, ne mozogjon, mégis inkább nyújtsa ki a kezét, tegye a magasba, térdeljen vagy mégis inkább álljon négykézlábra), pólóban van, jól láthatóan nincs nála puska, végül éppen lassan négykézláb mászik, amikor a fehér rendőr, bizonyos Philip Brailsford öt lövést ereszt bele, gyakorlatilag kivégzi.
És akkor a mostani eset. Minneapolisban a 46 éves, munkáját nem sokkal korábban elvesztő George Floyd egy doboz cigit akar venni a boltban, de a pénztáros kihívja a rendőrséget, mert szerinte a csontrészeg férfi hamis pénzzel akart fizetni. A kiérkező rendőrök megbilincselik Floydot. Egy fehér rendőr, bizonyos Derek Chauvin a földre viszi és rátérdel a nyakára. Sokkoló nézni a videófelvételen, ahogy csaknem kilenc percen át térdel a férfi nyakán, miközben az hiába könyörög levegőért, mint ahogy hiába könyörögnek a jelenlévők is Floyd életéért. Chauvin még akkor sem engedi el a megbilincselt, tehát veszélyt nem jelentő férfit, amikor az már nem is mozog, mert már nem is él...
ITT OLVASHATÓ
ORBÁN VIKTOR KEZET FOGOTT
HÍRKLIKK
Szerző: FÖLD S. PÉTER
2020.06.05.
A trianoni megemlékezés végén, Orbán Viktor az ellenzéki frakciók vezetőivel is kezet fogott. Ez hír ma Magyarországon. Hogy a miniszterelnök kézfogásra érdemesítette az ellenzéket. Sőt, nem csupán hír, bekezdés is kerekedett belőle. Hogy a miniszterelnök gesztust gyakorolt, amiért az ellenzéki frakcióvezetők nem tüntettek távollétükkel a megemlékezés formája ellen.
Gyurcsány Ferenccel (DK) és Szabó Tímeával (Párbeszéd) nem kellett kezet fognia a miniszterelnöknek. Ők ugyanis nem vettek részt a megemlékezésen, így tiltakoztak az ellen, hogy az ellenzék nem szólalhatott fel Trianon kapcsán. Kérdés, ha Gyurcsány is ott van, lett volna kézfogás? Kézcsók Szabó Tímeának, ahogyan azt a miniszterelnöktől a 2-vel kezdődő személyi számú személyek (copyright Kövér László) esetében már megszokhattuk. Az ellenzék nem a nemzet része, mondta nemrégiben Kövér, és Gulyás kancelláriaminiszter igazat adott neki.
Azért csak kérdezzük meg, bár nincs kitől, tehát csak úgy, költői kérdés gyanánt: milyen ország az ilyen? Milyen az az ország, ahol hír lehet az, aminek nem kellene annak lennie? Hogy a miniszterelnök kezet fogott olyan emberekkel, akiknek más a véleményük, mint az övé. (Át is nézhetett volna rajtuk.)...
Szerző: FÖLD S. PÉTER
2020.06.05.
Gyurcsány Ferenccel (DK) és Szabó Tímeával (Párbeszéd) nem kellett kezet fognia a miniszterelnöknek. Ők ugyanis nem vettek részt a megemlékezésen, így tiltakoztak az ellen, hogy az ellenzék nem szólalhatott fel Trianon kapcsán. Kérdés, ha Gyurcsány is ott van, lett volna kézfogás? Kézcsók Szabó Tímeának, ahogyan azt a miniszterelnöktől a 2-vel kezdődő személyi számú személyek (copyright Kövér László) esetében már megszokhattuk. Az ellenzék nem a nemzet része, mondta nemrégiben Kövér, és Gulyás kancelláriaminiszter igazat adott neki.
Azért csak kérdezzük meg, bár nincs kitől, tehát csak úgy, költői kérdés gyanánt: milyen ország az ilyen? Milyen az az ország, ahol hír lehet az, aminek nem kellene annak lennie? Hogy a miniszterelnök kezet fogott olyan emberekkel, akiknek más a véleményük, mint az övé. (Át is nézhetett volna rajtuk.)...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)