2020. június 7., vasárnap

HATÁRON TÚLI MAGYAROK ÉS AZ „ANYAORSZÁG” GYARMATOSÍTÁSI TÖREKVÉSEI

PARTIZÁN
Szerző: Partizán
2020.06.05.



Az erdélyi és a vajdasági magyarság emancipációs törekvései bár eltérő módokon zajlottak le, de egyaránt kevés politikai sikert értek el. Az itteni magyarságot egyszerre jellemzi egyfajta izoláltság, illetve ‘gyarmati’ függés Magyarországtól, valamint egyre inkább a szerb és a román államtól is. Mik lehetnének a politikai emancipáció perspektívái a számukra? Hogyan lehetne interetnikus politikai együttműködéseket kiépíteniük, kik lehetnének ebben a szövetségeseik?

Vendégeink: Pap Szilárd István, a Mérce főszerkesztő-helyettese, Borbély András, a Szem főszerkesztője, Loconcz Márk, filozófus, Székely Örs, költő és műfordító.

Trianon100 a Partizánon

A Partizán adásait egy héten át a trianoni békeszerződés köré szervezzük. Különböző helyekről, különböző véleményekkel érkező közéleti szereplőkkel, újságírókkal, történészekkel beszélgetünk Trianon politikai, gazdasági, társadalmi hatásairól.

A többi adást itt lehet megnézni.


„TISZTESSÉGTELEN ELJÁRÁS EZ A MASZKTÓL KISEBESEDETT ORRÚ, TELJES MENETFELSZERELÉSBEN DOLGOZÓKKAL SZEMBEN!”

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: DANÓ ANNA
2020.06.07.


Óriási felháborodást váltott ki az egészségügyi és szociális ágazatban az, hogy a frontvonalban dolgozók közül nem mindenkinek jár a félmillió forintos covid-juttatás.

Alaposan felbőszítette az ágazatban dolgozókat a bruttó 500 ezer forint covid-juttatás szétosztásával az egészségügyért is felelős humántárca. Az egyszeri többletpénzből olyanok is kimaradtak, akik a legnehezebb posztokon álltak helyt a kritikus időszakban, miközben sokan státuszuk alapján akkor is megkapják ezt a jutalmat, ha a fertőzésnek kitettektől messze adminisztratív feladatokat láttak el, vagy éppen szabadságukat töltötték. 

Bár a pénz elosztásáról szóló jogszabály még nem jelent meg, Kásler Miklós, a humántárca vezetője – miként arról beszámoltunk – pénteken maga sorolta fel, hogy a kormány kinek kívánja leróni a háláját a járvány alatt nyújtott teljesítményéért az egyszeri bruttó 500 ezer forinttal. A miniszter – a kizárólag a kormánymédia képviselőinek tartott „sajtóértekezleten” – föl is sorolta a kedvezményezetteket. A listájáról azonban számos szakmai csoport kimaradt. Így például a közforgalmú gyógyszertárak dolgozói. A Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöke, Hankó Zoltán már pénteken levélben kért elnézést kollégáitól a kormány nevében, hogy a miniszter felsorolásában ők nem szerepelnek. Egyúttal megköszönte a járvány alatti helytállást. Ám a gyógyszerészek között van olyan is, aki természetesnek ítélte, hogy kimaradtak a jutalomból, hiszen a patikák magánvállalkozások, és bevételük a járvány alatt jelentősen megugrott, így lenne miből premizálni a dolgozókat...

PÁR SZÓ AZ ÖSSZETARTOZÁSÓL

KOLOZSVÁRI SZALONNA / VENDÉG
Szerző: CSOMA GÁBOR
2020.06.07.


71 évig elvoltam az összetartozás hamis álcája nélkül.

Elvoltam a felcsúti agymosás nélkül, sőt elvoltam a székely zászló nélkül is.

Magyar voltam magyar igazolvány nélkül.

Magyar voltam magyar állampolgárság nélkül.

Magyar voltam úgy, hogy nem éreztem magam elnyomva.

Magyar voltam ideológia nélkül, és elvoltam anélkül, hogy értem politikusoknak ki kellett volna állniuk, mert mi magunk álltunk ki magunkért.

Elvoltam anélkül, hogy az én, a mi megtermelt szellemi tőkénkkel más döngette volna nemzeti mellé(nyé)t.

Elvoltam és elvoltunk úgy, hogy nem kellett nemzeti identitásunkat, nemzeti érzelmeinket uszító, kirekesztő, ellenségeskedő politikai haszonszerzés álcája alatt szembeállítani sem az anyaországi magyarokkal, sem a szülőhazánk többségi románjaival.

Mi összetartoztunk azokkal, akiket mi összetartozásra méltónak tartottunk, és nem azokkal, akiket számunkra kijelöltek összetartozónak.

Elvoltunk Trianon nélkül, elvoltunk álságos történelmi ideológia nélkül, és elvoltunk anyaország nélkül is, bármennyire hihetetlennek tűnik ez a mostani anyaország mostani vezetése számára.

Szerintem az Isten őrizze meg a külhoni magyarokat ettől az anyaországtól. Én úgy gondolom, hogy elvagyunk gyűlölet nélkül, elvagyunk anélkül, hogy megmondják nekünk, ki a magyarabb magyar, elvagyunk kettéosztottság nélkül, és elvagyunk anélkül is, hogy kisajátítsanak a kudarcokban bővelkedő magyar történelem igazolásaként.

És mindezt azért, mert a mai Magyarország hamis történelmi kurzusát, a fasiszta, nemzeteket megosztó, kvázi Übermensch típusú ideológiáját már sikerült exportálni a szomszédos országokba, hogy ugyanolyan képre faragjanak bennünket...

„EGY KÖZÖS ELLENZÉKI VÁLASZTÁSI PÁRTNAK ESÉLYE LEHET 2022-BEN”

MAGYAR HANG
Szerző: TORKOS MATILD
2020.06.07.



Nem az a baj az illiberális demokráciával, hogy nem liberális, hanem az, hogy nem demokrácia. Az Orbán Viktor által 2014 nyarán meghirdetett illiberális demokrácia egy olyan hibrid rezsim, amiben az autokratikus és a demokratikus elemek úgy keverednek, hogy a végeredmény bár már nem demokrácia, de még nem is diktatúra. Bozóki András politológus-professzorral készített interjúnkból kiderül, hogy a rendszer, amiben élünk, az is a hibrid rezsim egyik fajtája: kompetitív autokrácia. Ebben a kompetitív autokráciában ha nehezített körülmények között is, de van esély a békés kormányváltásra.

Sokan próbálták meghatározni, hogy milyen rendszer épült ki az utóbbi csaknem évtizedben, Magyar Bálint azt mondja ez egy maffiaállam, a szelídebb hangú politológusok autokráciának nevezik, vannak, akik szerint ez már virtigli diktatúra. Öntől hallottuk először, hogy amiben élünk, az hibrid rezsim. De ez mit jelent?


– 2017-ben Hegedűs Dániellel közösen publikáltunk egy cikket a Politikatudományi Szemlében, amiben úgy írtuk le a rendszert: már nem demokrácia, de még nem diktatúra, hanem a kettő között van, tehát hibrid rezsim. A demokratikus paravánok mögött diktatórikus, önkényuralmi gyakorlatok indultak el, amelyek egyre inkább meghonosodtak.

Azt vettük észre, hogy az állammal összefonódó, hatalmon lévő párt emberei a jogszabályokat megkerülve avatkoznak be a politikai folyamatokba. Például, amikor Nyakó István országgyűlési képviselő 2016 elején egy népszavazási kezdeményezést akart leadni az Országos Választási Bizottsághoz, kigyúrt kopaszok ebben erőszakkal megakadályozták. Térségünkben Iliescu Romániájában, Meciar Szlovákiájában, vagy Milosevic Jugoszláviájában fordulhatott elő, hogy a politikai hatalom legális kezdeményezések megakadályozására paramilitáris csoportokat használt fel. Hol élünk? Mert arra, hogy felhígítják az Alkotmánybíróságot, ami már 2010 végén megtörtént, mondhatjuk, hogy csúnya dolog, de attól még nem szűnt meg a demokrácia. A Fidesz lépésről-lépésre, egyenként rendezte át a rendszer elemeit. Egy-egy módosítás idején azt mondta, „ez pont olyan, mint Portugáliában”, vagy a másiknál, hogy „ez pont olyan, mint Olaszországban”, vagy a harmadik „pont olyan, mint Finnországban”.

2013-ra kiderült, hogy már a saját alaptörvényüket sem veszik komolyan, negyedszerre is módosítják azt. Egyik reggel arra ébredtünk, hogy az Alkotmánybíróság már nem hivatkozhat a demokratikus joggyakorlatra. Az alkotmányjogászok szerint 2013-ban szűnt meg a jogállam Magyarországon. Mi, politológusok akkor még azt mondtuk, hogy várjuk meg a 2014-es választásokat, és nézzük meg, mi történik: ha szabad és tiszta lesz, akkor ez még demokrácia. A 2014-es választás szabad volt, de már nem volt tiszta. 2014 nyarán hirdette meg Orbán Viktor az illiberális állam programját, az illiberális demokráciát. Ez már akkor sem tetszett nekem, mert azt hangsúlyozta: ez továbbra is demokrácia, csak nem liberális. Én viszont úgy láttam, hogy pont a demokratikus elemet vonják ki belőle, a közügyekben való részvétel lehetőségét. És a sajtószabadság is fokozatosan szűkült...

ISKOLAŐRSÉG – VISSZAFOGOTTAN, DE LÁTHATÓAN KIAKADT MAGYAR GYÖRGY

HÍRKLIKK
Szerző: Hírklikk
2020.06.07.


„A Fidesz rendpárti – mi több, militáns – politikájának tulajdonképpen szerves része, hogy a gyerekek mielőbb megtanulják: már az iskolai konfliktusok kezelését is egyenruhás, bilinccsel, gumibottal, könnygázspay-vel felszerelt iskolaőrökre bízzák – ez derül a napokban benyújtott törvénymódosításból. Érdekes megoldás, mert az iskolai szociális munkás-hálózat kiépítése – amelynek feladata éppen a problémás tanulókkal való célzott foglalkozás lett volna – már az első, sikeresnek bizonyult próbaév végén megrekedt. A kormány ugyanis az országos hálózat kiépítésére 2011-ben sajnált négymilliárd forintot a célra – írja Magyar György a blogján.

Magyar az írásában nem csak azt a kérdést feszegeti, hogy – a fentiekkel szemben – vajon mennyibe fog kerülni az iskolaőrség, megjegyezve, hogy persze „mindenki megtanulja, mi a rend”.

Kitér arra is, hogy az iskolaőr egyszerű munkavállalóként – tehát a Munka törvénykönyvének szabályai szerint – a rendőrség civil alkalmazottja lesz, ehhez képest éppen a rendőrségi törvény ruházná fel viszonylag széles körű jogosítványokkal. Ezzel gyakorlatilag visszahoznák az iskolarendőrség felállításáról szóló, számos ellenérzést kiváltó 2012-es javaslatot, amely szerint, a diákokkal szemben a rendőr testi kényszert is alkalmazhatott volna. Ha az újabb előterjesztést elfogadják, a jogszabály hasonló lesz a belügyminiszter korábban elvetett ötletéhez – hívja fel a figyelmet.

Emellett a büntethetőségi korhatárt 12 évre szállítanák le – a most hatályos Btk. szerinti emberölés, az erős felindulásban elkövetett emberölés, az életveszélyt vagy halált okozó testi sértés, a terrorcselekmény, a rablás és a kifosztás mellett – a hivatalos személy, valamint a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak esetében is. Az iskolaőr pedig közfeladatot ellátó személynek minősül majd, és ha egy 12 éves tanuló az intézkedését fenyegetéssel akadályozza, netán első indulatában bokán rúgja, őt máris egytől öt évig terjedő börtönbüntetéssel lehet sújtani. „Csak zárójelben: tessenek ügyelni rá, hogy például a pedagógus, de még a jegyellenőr is közfeladatot ellátó személy.” – jegyzi meg Magyar...

"VÉGLEGESEN FELSZÁMOLNI” – NEHÉZ SORSA VOLT A HATÁRON TÚL REKEDT MAGYARSÁGNAK

HVG ONLINE / ITTHON
Szerző: KOVÁCS ISVÁN
2020.06.07.


A trianoni békeszerződés legnagyobb vesztesei a határon túlra szorult magyarok voltak. A szomszédos országokban az egyszerű diszkrimináción túl sok esetben a vagyonukkal, sőt az életükkel fizettek származásuk miatt. Cikkünkben a magyarokat ért legsúlyosabb atrocitásokat mutatjuk be.

A trianoni békediktátummal, Magyarország területének harmadára csökkentésével 3,3 millió magyar került a megmaradt ország határain kívülre és vált kisebbségivé a szomszéd államokban. Ők, illetve leszármazottaik viselték/viselik a súlyát annak a nagyhatalmi politikának, ami alapján újrarajzolták Európa térképét.

Noha az első világháborút követően a győztes (és vesztes) államok vállalták az alapvető emberi jogok betartását, a nyelvi, oktatási, kulturális, vallási jogok biztosítását a kisebbségek számára, a gyakorlatban ez egyáltalán nem érvényesült.

A korszak politikusai nemzetállamokban gondolkodtak, a csehszlovák, román és jugoszláv kormány sem volt kivétel ebből a szempontból, ezért asszimilációs politikát folytattak a kisebbségekkel szemben, de ekkor még "puha" eszközökkel próbálták elérni a magyarság számának a csökkenését, például a magyar nyelvű oktatás akadályozásával, vagy egészen egyszerűen nem kaptak a magyarok az új „hazájukban” állampolgárságot, ezzel szülőföldjük elhagyására kényszerültek. Az asszimilációs törekvés az abszurditástól sem voltak mentes: Romániában és Jugoszláviában a románosnak tűnő, illetve délszláv jegyeket viselő nevű gyerekek oktatását tiltották magyar nyelven.

A második világháború szörnyűségei miatt viszont már nem finomkodtak, Jugoszlávia, Csehszlovákia és Románia is revansot akart a magyar revíziós politika miatt. A délvidéken és Romániában mindez mészárlásba fordult, míg a Felvidéken a Benes-dekrétumokkal a magyarság kitelepítése, illetve szlovakizációja volt a válasz...

TÖBBET VESZÍTÜNK A JÖVŐ ELVESZTEGETÉSÉVEL, MINT A MÚLTTAL

1000 LEÜTÉS BLOG
Szerző: HaFr
2020.06.06.


Hiába igaz, hogy a jelen megértéséhez szükséges a múlté is, nem azért élünk a világban, hogy értsük a jelent (pontosabban nagyon kevesen engedhetik meg azt a luxust maguknak, hogy pusztán a reflexióért éljenek); hanem azért vagyunk a világban, hogy folyamatosan zajló jelenben alakítsuk a jövőt. A jövő termékeny alakítása ideálisan azon múlik, hogy sikerül-e a múlt megértésének, a jelenbeli tetteinknek, a képességeinknek és a lehetőségeinknek összhangba kerülniük egymással.

A múltbeli veszteségeken nem lehet változtatni, csak megérteni lehet őket, ami feladat is, mert -- pl. az ismert hazai politikai körülmények között -- csaknem minden az ellen hat, hogy jól értsük múlt- és jelenbeli magunkat. A jövőbeni dolgainkat ellenben alakítani tudjuk és minden pillanatban (a megfelelő objektív feltételeken belül) csak rajtunk múlik, milyen lesz. Ha megfelelően működik a képzelőerőnk (amire oktatással, szabadsággal és változatos tehetséggel teszünk szert), akkor pontosan tudjuk, hogy sokkal többet veszíthet minden ma élő ember a jövő elvesztegetésével, mint a múltban. A múltat már nem lehet elveszíteni, hiszen elmúlt. Ami megtörtént benne, azon nem lehet változtatni (leszámítva a hazudozást, a hazug idealizálást és a néha szükséges lelki gyakorlatokat). Még az élete alkonyához érő embernek is többet tartogat a jövő, mint a múlt; egy egész társadalomnak pedig hatványozottan minden (még elérhető) vesztesége a jövőbe tolódik.

Az, hogy Trianonról nem sikerült eddig kialakítani viszonylag konszenzusos tanulságot, baj. De eltörpül ahhoz képest, amekkora baj, ha nem működik a képzelőerőnk, nincs szabadságunk és képességünk a jövő termékeny alakítására. Valamiért -- annak ellenére, hogy ez az egész gondolatmenet triviálisnak tűnik -- népünk nagy részének idegen ez a hozzáállás. Sőt, valójában nagyon kevesek életében elég intenzív az a motiváció, hogy elképzeljék: mi mindenre juthatnának az előbbi három jellemző birtokában (még egyszer: képzelőerő, szabadság, képességek). Az emberek hajlamosak az életüket a jelenhez, még rosszabb esetben a múlthoz mérni, és sokkal többet foglalkoznak a múlttal (a személyes életüktől Trianonig), mint a jövőjükkel. Így amit ma tesznek, azt kevésbé élik meg veszteségesnek, mintha ugyanezt azzal vetnék össze, ami megtehető vagy amilyenné a jövőjüket formálhatnák...

SZÍNHÁZAT CSINÁLNAK A KORONAVÍRUS ELLENI VÉDEKEZÉSBŐL

G7.HU
Szerző: KATONA HAJNALKA
2020.06.07.


A kijárási korlátozásokat egyre több országban szüntetik meg, és mindenki igyekszik óvatosan visszatérni a megszokott kerékvágásba vagy alkalmazkodni az új helyzethez. Sok intézkedés van, amit be kell tartani, és a biztonságunkat szolgálják, viszont vannak módszerek, amik egyáltalán nem hatékonyak, mégis sok pénzt felemésztenek.

A biztonsági színház (safety theater) kifejezést Bruce Schneier találta ki több mint tíz éve. Esszéjében amellett érvelt, hogy az Egyesült Államok a terrortámadásoktól való félelmében rengeteg olyan intézkedést vezetett be, amelyek szinte egyáltalán nem hatékonyak a védekezésben, viszont cserébe nagyon látványosak.

A döntéshozók és a végrehajtók egy biztonságról szóló színdarabot játszanak az állampolgárok szeme előtt, ami csupán arra hivatott, hogy meggyőze őket:

a döntéshozók kézben tartják a helyzetet, és mindent megtesznek az állampolgárok biztonságáért. Közben viszont nem költenek eleget valódi biztonságot nyújtó, de nem látványos intézkedésekre.

Schneier szerint ezzel nemcsak a védelmet vetik vissza, de mesterségesen fenntartják a félelemérzetet is a terroristákkal szemben, ami végső soron az ő céljaikat szolgálja.

Ez természetesen nem igaz a mostani helyzetre, hiszen minden okunk megvan, hogy óvatosak legyünk. De a felesleges és látványos intézkedések most sem állnak távol több ország vezetőitől. Amerikában és több más országban is egyre jobban teret nyernek a hőkamerák, amelyek célja az lenne, hogy kiszűrjék a magas testhőmérsékletű és potenciálisan koronavírus által fertőzött embereket. Ilyeneket helyeznek a reptereken, irodákban vagy akár boltokban is. Előnyük lenne a hagyományos lázmérőkkel szemben, hogy több embert is meg tudnak velük figyelni egyszerre, ezért elkerülhetők a sorban állások...

A HANSÁG LECSAPOLÁSÁTÓL A MEZTELEN KAPÁLÁSIG

INDEX-FORTEPAN
Szerző: BAKRÓ-NAGY FERENC
2020.06.07.


Az 1956-os forradalom leverése után a hatalom megpróbálta megszólítani a fiatalokat. Az ötlet egyszerű volt: olyan nyári táborokat kell szervezni, ahol a szocialista gazdaságban végzett hasznos építőmunka mellett megfelelő ideológiai képzést is kapnak az iskolások. Létrejöttek hát az építőtáborok, amik egészen a nyolcvanas évek végéig, a rendszerváltásig meghatározták a középiskolások nyarait.

De hogy jutottunk el a Hanság lecsapolásától a fenti képen látható meztelen kapálásig? Dési János fotóin a kései Kádár-korszak építőtábori életébe pillanthatunk be.

Az építőtábori mozgalom 1958 nyarán indult, az első igazán nagyszabású feladat a Hanság lecsapolása volt. A KISZ által szervezett munkálatokban 1958 és 1972 között 20 ezer fiatal csapott fel csatornát ásó kubikusnak, hogy mezőgazdasági művelésbe lehessen fogni a Fertő-tó körüli területet. A természetre akkoriban inkább egy leigázandó kihívásként tekintettek. A képen a fővárosi Madách Imre Gimnázium tanulói érkeznek bőröndjeikkel a Szikrai Állami Gazdaság lakitelki táborába majd' három évtizeddel később...

HUNČÍK PÉTER ÍRÓ: NEKEM, KISEBBSÉGINEK, A MAI NAPIG PROBLÉMA KIMONDANI SZLOVÁKIÁBAN AZT A SZÓT, HOGY „HAZÁM”

168 ÓRA
Szerző: KÁPÁTI JÁNOS
2020.06.06.


Hiába magyarázzuk a szlovákoknak, hogy most ne nemzetállamokban gondolkodjunk, amikor a nemzetállami eszme legfőbb zászlóvivőjét úgy hívják, hogy Orbán Viktor – mondta a trianoni évforduló alkalmából lapunknak adott nyilatkozatában a Szlovákiában élő Hunčík Péter író, pszichiáter, aki korábban tevékenyen rész vett a politikai életben. Szerinte Magyarország a nemzetállami szemlélettel lemond a kisebbségekről, mert ha a szomszéd országok kizárólag nemzetállamban kezdenek gondolkodni, akkor úgy söprik félre a kisebbségi problémát, ahogy akarják.

Azon a területen, amely Trianon előtt Magyarországhoz tartozott, most pedig Szlovákiát alkotja, mekkora volt a magukat magyarnak vallók aránya száz évvel ezelőtt, és mi a helyzet most?

Az 1911-ben közzétett népszámlálási adatok erősen magyarosító tendenciákat tükröztek, a térségben akkor még 1,1 millió magyart mutattak ki. A húszas években az erőszakos asszimiláció és az elköltözések miatt már csak 613 ezer magyart tartottak nyilván. A háború után ugyanis a tanítóknak, hivatalnokoknak az új állam iránti hűségesküt kellett letenniük. Ezt sokan megtagadták, és Magyarországra távoztak. A második világháború után az úgynevezett reszlovakizáció arról szólt, hogy nem kellett távozniuk azoknak, akik vállalták, hogy ők elmagyarosodott szlovákok. Akkor 350 ezerre esett a magyarok létszáma, viszont ahogy normalizálódott a helyzet, minden egyes tízévenkénti népszámláláskor egyre növekedett a magyarok száma, egészen az 1991-es 560-570 ezres szintig. Azóta viszont tízévenként 10-10 százalékkal újra csökken. Ennek oka részben a vegyes házasság, amely a domináns nemzetet erősíti. A magyar általában megtanul szlovákul, a szlovákra viszont nem jellemző, hogy megtanul magyarul. Most 460 ezer a létszám.

Mennyire biztosította a társadalmi fejlődést és a nemzeti identitás megőrzését 1920 és 1938 között a csehszlovák republika?

A masaryki köztársaság minden problémája ellenére polgári demokratikus köztársaság volt. Masaryk valóban nem szerette a magyarokat, és nagyon csúnyán írt róluk az 1800-as évek végén. Masaryk felesége amerikai volt, ő maga hosszú időt töltött az Egyesült Államokban, és megpróbált az amerikai olvasztótégelyhez hasonló rendszert létrehozni. De úgy vélte, hogy a beolvasztás lassú, türelmet igénylő feladat. Természetesen a masaryki Csehszlovákiának is voltak hátulütői. A társadalmi, gazdasági állapotok Csehországban sokkal jobbak voltak, mint Szlovákiában. Csehországban kevesebb választó kellett egy parlamenti hely megszerzéséhez, mint Szlovákiában. De több magyar párt létezett egymással versengve vagy együttműködve, és bekerültek a csehszlovák parlamentbe is. Történetesen a kommunista párt alapítóinak a nagy része magyar volt: az 1919-es Tanácsköztársaság után sokan menekültek Csehszlovákiába. Prágában nagyon aktív magyar élet folyt, Prágai tükör címmel önfenntartó magyar újság jelent meg. Szlovákiában országos magyar nyelvű lapok léteztek, és az ország déli sávjában minden nagyobb városnak megvolt a maga magyar nyelvű lapja is. Tisztességesen működött a magyar iskolarendszer...

LERNEN WIR DEUTSCH

MAGYAR HANG
Szerző: VÉGEL LÁSZLÓ
2020.06.07.


Gárdos Tibor és felesége, Rozália végre összegyűjtött annyi pénzt, hogy a 18. életévét betöltő fiukat plazmatévével lepjék meg. A fizetéséből nemigen futotta volna, de egy különös eseménynek köszönve mégis sikerült. A bácskai városka utcája ugyanis vészesen elnéptelenedett, mert amint az utca lakói megkapták a magyar állampolgárságot, máris vették a vándorbotot, és Nyugatra távoztak. Ki Ausztriában, ki Németországban próbált szerencsét, de voltak olyanok is, akik eljutottak egészen Norvégiáig, Svédországig vagy Angliáig.

A távozók legnagyobb gondja az üresen maradt házak volt. Elperegtek a régi szép idők, a kilencvenes évek, amikor a tömegesen érkező horvátországi és boszniai szerb menekültek jó pénzért vásárolták fel a házakat. Csak néhány migráns fordul meg az utcában, de azok nem vásárolnak házakat, úgyhogy az elvándorlók nehezen adnak túl rajtuk. Ha már idetolakodnak, legalább maradnának, de eszük ágában sincs, el akarják happolni előlük a németországi munkahelyeket, zsörtölődtek azok, akik éppen készülődtek a nagy útra.

Gárdos Tibor azonban maradni akart. A felesége habozott. Már a migránsok is Nyugaton keresik a szerencsét, mondogatta, miért ne próbálkoznánk mi is? A férje azonban megmakacsolta magát. Nem és nem! Ő sosem lesz migráns. Ennek gyorsan híre terjed, úgyhogy az utca lakói rábízták az eladhatatlan házak kulcsát. Gárdosék gyűjtötték össze az adócédulákat, a leveleket, és küldözgették a távozók címére, idővel még a felmenők sírjáról is gondoskodtak. Gárdos Tibor egy évvel ezelőtt vagy 15 ház kerítését javítgatta, a nagy viharok után pótolta a cserepeket, de ma már 26 házról vagy lakásról gondoskodik, úgyhogy nem győzte a munkát...

ELVENNÉK AZ ÖNKORMÁNYZATOKTÓL A SZEMETET, JÖHETNEK A NEMZETI HULLADÉKGAZDÁK

ÁTLÁTSZÓ
Szerző: ZSILÁK SZILVIA
2020.06.05.


Az Átlátszó birtokába került miniszteri előterjesztés szerint a hulladékgazdálkodás kizárólagos állami tevékenységgé válhat, amit koncesszió útján, azaz magánvállalkozások bevonásával szerveznének meg. A feladatot teljesen elvennék az önkormányzatoktól, a 15 éves koncessziós szerződéseket a „megbízható hulladékgazdálkodó” magánvállalkozások nyilvános pályázatok mellőzésével is elnyerhetnék. Az előkészítő anyag több helyen elismeri, hogy teljes kudarc volt felforgatni ezt az ágazatot, súlyos problémák vannak, és rengeteg pénzünkbe fog kerülni a rendcsinálás.

Az Átlátszó birtokába került, kiszivárgott miniszteri előterjesztés a kormány számára készült idén májusban. Mivel a tervezetet a kormány még nem tárgyalta, ezért a hozzánk eljutott formájában egyelőre nem tekinthető a kormány álláspontjának. A 46 oldalas dokumentumot a Palkovics László vezette Innovációs és Technológiai Minisztérium nyújtotta be. Az előterjesztés első lépésben a hulladékgazdálkodás teljes államosítását javasolja, aztán pedig bevezetnék a szektorban a koncessziós rendszert, azaz magánvállalkozásokat vonnának be...

TRIANON - 100 ÉVE

NÉPSZAVA
Szerző: VICTOR ANDRÁS
2020.06.07.


Trianon igazságtalan volt; de amit felváltott, az még inkább.

„Trianon” az érintettek és a nézőpontok bonyolult szövevénye. Több arca és többféle értelmezése is van, amelyek esetenként egymással szemben is állnak. A világ bonyolult; egy olyan ezer-ágú döntés, mint „Trianon”, végképp az. Ezért nem igaz, hogy csak egyféle értelmezése, egyféle igazsága van. Az alábbi fél-mondatok nem egymást kizáró antitézisek, hanem komplementáris – egyszerre érvényes, egymást teljessé kiegészítő – igazságok. Szakítva azzal a hamis általánosítással, hogy ha egy vitában nekem igazam van, akkor neked értelemszerűen nincs igazad. 


1) A trianoni döntés a magyarokkal szemben több ponton igazságtalan volt, ugyanakkor a szomszéd népek szempontjából alapjában véve igazságos. 

2) A győztes hatalmak részben a fejünk fölött döntöttek rólunk, ugyanakkor a háborúban vesztes országoknak mindig is tudomásul kellett venniük, hogy nem ők döntenek. 

3) A trianoni határok kisebb-nagyobb módosításai igazságosabbá tehetnék számunkra a helyzetet, ugyanakkor sértenék a szomszéd államok érdekeit és igazságérzetét. 

4) Nagy-Magyarország a magyar lakosság számára „otthonos” volt, ugyanakkor a nemzetiségiek számára nem igazán...

ITT OLVASHATÓ  

ORBÁN ÉS A MAFFIAKORMÁNY A JÁRVÁNY LEGSÚLYOSABB NAPJAIBAN IS KÉT KÉZZEL TÖMTE AZ OLIGARCHÁK ZSEBÉT

HÍRKLIKK
Szerző: VÁSÁRHELYI MÁRIA
2020.06.06.


Őszintén szólva, én megértem a „négy fukart" (Ausztria, Dánia, Hollandia, Svédország), hogy nem támogatják, hogy a COVID utáni helyreállítási alapból úgy kapjanak jelentős hitelt, és vissza nem térítendő támogatást a tagországok, hogy a pénz célnak megfelelő felhasználását semmi nem garantálja. Magyarország például ebből az alapból 8 milliárd euró vissza nem fizetendő támogatást és 7 milliárd euró 30 éves lejáratú hitelt kapna, anélkül, hogy bármiféle ellenőrző mechanizmust és retorziós rendszert kidolgoztak volna arra az esetre, ha az ország nem a kijelölt célokra költi a pénzt.

Márpedig így biztosak lehetünk abban – nemcsak mi, hanem az EU tagállamok is –, hogy ennek az összegnek a jelentős része is az Orbán család és oligarcháinak további vagyonosodását fogja szolgálni.

Hiszen a maffiakormány még a járvány legsúlyosabb napjaiban is a legfontosabb teendőjének azt tartotta, hogy két kézzel tömje a család és az oligarchák zsebét.

Ilyen rövid idő alatt, ilyen hatalmas összegű közpénzhez eddig soha nem jutottak a baráti cégek. És közben mint a hiénák figyelik, hogy melyik eddig jövedelmező kisvállalkozás kerül a válság során olyan helyzetbe, hogy lecsaphassank rá, és felzabálják.

Nem azon törik a fejüket, hogy miként tudnának minél több magyar kisvállalkozást megmenteni, hanem, hogy hogyan tudnák fillérekért megszerezni ezeket. És nem azon, hogy a támogatási pénzekből, hogyan tudnának minél több egzisztenciáját, megélhetését elvesztő magyar embernek, magyar családnak segíteni, hanem, hogy miként tudnának a támogatásokból minél több pénzt ellopni...

MEGINT DOBOTT ELÉNK EGY CSONTOT AZ ORSZÁG URA

HÍRKLIKK
Szerző: NÉMETH PÉTER
2020.06.07.


Megint odadobott nekünk valamit Orbán Viktor, egy csontot, hogy rágódjunk rajta. Sokan mondják: hagyjuk már a miniszterelnök mondatait a fenébe; felesleges megfejteni őket, hiba elemezni, és még nagyobb ostobaság igazi értelmet mögé tenni. De, hát képtelenek vagyunk erre, mégis csak ő az ország ura, legbefolyásosabb embere, függ tőle a mindennapi éltünk minősége, mentális állapotunk, és igen – sajnos – a jövőnk. Ezért is van, hogy bármily rébuszokban, szokatlan képekben fogalmaz, igyekszünk megfejteni: vajon mit is akart mondani, mi a rejtett üzenet, mire kell készülnünk, vagy az egész nem több egy ócska bon mot-nál, aminek valójában nincs semmi mélyebb tartalma.

A hét végén turul szobrot avatott a kormányfő Sátoraljaújhelyen, amelyet a trianoni magyar sorstragédia 100 éves évfordulójára emeltek. Hogy miért pont – a legenda szerint – a magyarok Honfoglalásában jelentős szerepet játszott madár jelképezi leginkább a vesztes háborút leginkább megsínylő országunkat, azt bizonyára el tudják magyarázni nálam okosabb emberek. Mindegy is; hovatovább turul-építésben is egyfajta verseny alakul ki; hol dicsőséget, hol pedig a szenvedésünket jelképezi.

Nos, noha a sátoraljaújhelyi Turul nem a dicsőséget hirdeti, Orbán Viktor annál inkább zengi a magyarok hősi tulajdonságait. Itt és most pont arról beszélt – mármint az avatáson -, hogy „az évtizedek, évszázadok alatt sokan bejelentkeztek, hogy "elföldelnék Magyarországot", de "mi makacs népség vagyunk, sohasem voltunk hajlandók részt venni a saját temetésünkön"...

VISSZATÉRÉS ÖNMAGUNKHOZ

HATÁRÁTKELŐ
Szerző: Határátkelő / Hanna
2020.06.07.


Újraindul az élet, lassan lazulnak a korlátok és visszatérünk önmagunkhoz vagy legalábbis valamihez, ami hasonlít a március előtti életünkhöz. Más kérdés, hogy az elmúlt hónapoknak milyen hatása lesz a jövőnkre.

Hanna számára például az elmúlt két hét azzal telt, hogy visszataláljon önmagához. Terápiának a jövés-menést választotta, mondván, minél több dolog történik vele, minél több inger éri, annál jobban van - írta Hanna, aki nem feltétlenül csak a korlátozások végére gondolt ezzel.

„A családtól visszaköltözve beindult az életem. Ismerősnél jártam látogatóban. Nagyon kellett a lelkemnek, hogy elugorhassak hozzájuk, s beszélgessünk. Kelet-Londonba rollerrel mentem ki, 2 óra 20 perc alatt összejött a túra.

A Tower hídon át, a Temzét követve, Canary Wharf mellett elhaladva amúgy faja szép London tárult elém ismét. Kellett az a kis mozgás, városnézéssel egybekötve.

Greenwich park piknikre május utolsó hétfőjén ugrottam ki. Brutál döntés volt. A DLR elég szépen megtelt, a parkhoz közeledve pedig zéró távolságtartás és tömegnyomor fogadott. Na, mondtam magamnak, ha most nem kapom el a vírust, akkor sosem. Az emberek rajzása elképesztő volt.

A karantén szabályokat rengeteg megszegték. A csoportos piknik kerülése, egymástól távol ülés a pléden, még csak véletlen sem sikerült nagyon sokaknak. Hozzám közel például lengyelek piknikeztek vagy nyolcan. Hát biztos nem egy háztartásból. (...)

Egy héttel később Hampstead Heath-re húzott szívem. A parkerdőben mindig akad valami új, amit felfedezek és a fák pozitív energiája gyógyítja a lelket.
A kilátás a Parliament Hillről pedig csodálatos.

Nyugodtam kiültem a dombra, néztem az elhaladó embereket, figyeltem a zajokat, hallgattam beszélgetéseket körülöttem. A jelenben próbáltam lenni és levegőből nagyokat szippantva „tisztultam”.

Csak ott létezni és nézni ki a fejemben 2 órán át a fűben, legjobb dolog, ami csak történhetett velem.”

A teljes posztot rengeteg képpel itt találjátok...

DEMOKRATÁK ÉS A DEMOKRÁCIA ELLENSÉGEI AVAGY AZ ELFOGADHATÓ ELLENFELEK ÉS AZ ELFOGADHATATLAN ELLENSÉG

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: UNGVÁRY RUDOLF
2020.06.05.


Az orbáni rendszer egy közönséges fasisztoid mutáció a demokrácia álarcában, mely megtéveszti környezetét. Sikerült úgy feltámasztania az egykori, megsemmisítettnek vélt fasiszta-nemzetiszocialista örökséget, hogy alakot változtatva láthatatlanította önmagát (részletesen: A láthatatlan valóság. A fasisztoid mutáció a mai Magyarországon, Kalligram, 2. kiad., 2014).

Az olyan minősítései, mint autoriter, populista, vezérdemokratikus stb., csak a rendszer egy-egy vonását emelik ki. Nemzetinek, konzervatívnak (akár „jobb szó híján nemzeti-konzervatívnak”), jobboldalinak nevezni meg tragikus félreértés. E három jelző ugyanis demokratákra jellemző, mert a demokráciához nemcsak a baloldaliság és a liberalizmus, hanem a jobboldaliság és a konzervativizmus is elválaszthatatlanul hozzátartozik. És egyiktől se vitatható el, hogy „nemzetiek”, legfeljebb nem ugyanazt tartják nemzeti érdeknek.

Aki ezt a rendszert demokráciának nevezi, ha nem a rendszer híve, ha nem önmagát áltatja, ha nem érdekből hazudik, az valami olyat hisz szakszerűnek, hogy demokrácia ott van, ahol választások vannak. Kétségtelen, ez van manapság a mainstream politikatudomány elváráshorizontjára vésve – annak szégyenére.

Mindennek fényében viszolyogtató, ahogy magukat feltehetően „függetlennek”, „demokratának” tartó megfigyelők pusztán az egyik szekértábornak tekintik az Orbán-rendszert támogatókat. A másik ki lehetne más, mint a mai ellenzék. Nyilván azon az alapon, hogy Magyarországon „szerkezetileg” demokrácia van. És demokráciában nem illő „szekértáborokba” tömörülni, hiszen demokraták állnak szemben demokratákkal. Persze: a Carl Schmitt-i homogenitás és a „nemzeti együttműködés” jegyében, hisz ő is megírta, hogy „demokráciában” egységnek kell lennie. És hát, ugye, demokraták között fenn kell tartani a párbeszédet.

Szemükben tehát demokráciának számít egy olyan rendszer (a mostani magyar is), amely az erő, a tekintély és a vezéri kizárólagosság elve alapján (mint politikai akarton nyugvó rend) működik. Amelyben minden hatalmi intézményt a rendszer kiszolgálói irányítanak. Amelyben a hatalommegosztást fölszámolták. Amelyben a kormányzati önkényeket szabályozó fékek és ellensúlyok rendszere nem működik. Nemcsak a közszolgálati média áll kormányirányítás alatt, hanem a névleg magántulajdonú is. Állandó ellenségképgyártás folyik, a rendszer mindig harcban áll – de a főellenség már nem a zsidók, hanem bármi és bárki, csak legyen. Ma Soros és világméretű összeesküvése meg a migránsok, és egyre inkább „Büsszel”, az Európai Unió. És a járvány idején, a kórházi ágyak tömeges „megtisztításával” gyilkos is lett: a militáns tettrekészség látszata érdekében embereket áldozott föl. Ilyen körülmények, ráadásul torzító szavazási rendszerben megtartott választások legfeljebb akkor vezetnek a rendszer bukásához, amikor egyéb tényezők miatt is katasztrofálissá válik a rendszer helyzete.

A „szekértáborokról” szóló porhintés velejárója a „törzsi”, érdekvezérelt viselkedés vádja mind az uralkodó politikai rendszert, mind az ellenzéket illetően. E vád arra hivatott, hogy mentesítse hangoztatóját a felelős politikai állásfoglalás alól egy gyalázatos politikai uralommal szemben (egyszerűbben: a gyávaság leplezésére való), de az is lehet, az a szerepe, hogy elrejtse: aki csak valamiféle „szekértábort”, „törzsi” (ráadásul „nemzeti-konzervatív”) közösséget lát politikai gazemberek kormányzati társaságában és holdudvarában, valójában kerülőúton a rendszeren belüli helyét keresi. Őfelsége „független” szakembereként. Jól megállta volna a helyét a későpártállamban is, akkor már ott is volt erre a funkcióra kereslet.

Egy ilyen rendszerrel szemben a „pártatlan” szemlélő álláspontja azonban szintúgy gyalázatos, mint egy ilyen rendszer hívének lenni, csak másként. Ezen az alapon lehetnének „pártatlan” szemlélői a Harmadik Birodalom és a vele szemben fellépő szövetségesek „szekértáborának” meg akár a pártállamoknak és elenyésző ellenzéküknek, melyek úgyszintén csak puszta „szekértáborok” voltak.

Valójában ugyanis a demokrácia (a liberális, polgári, mert másfajta demokrácia nincs) ellenségei állnak szemben azokkal, akik demokráciát akarnak. Az előbbi hatalmi oldal – egyelőre, a damaszkuszi útra térés előtt – gyakorlatilag egységes, az utóbbi viszont a demokratikus szemléletek sokfélesége miatt (lévén, hogy baloldaliak és jobboldaliak, liberálisok és konzervatívok) nem azok. Hogy van soraikban hitvány, kriptopártállami meg közönséges nyerészkedő (van), az a politikai szociológia tárgya, ha meg van közöttük korlátolt agyú, ostoba, műveletlen (van), az a lélektané, nem az enyém..
.

ITT OLVASHATÓ

ÉLET ÉS IRODALOM 2020/23. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)



TRIANON MINDENNAPI TAPASZTALATA

444.HU
Szerző: SZILY LÁSZLÓ
2020.06.06.


„Ideje azonban bemutatni azt is, hogy a magyar társadalom miként élte meg a háborús összeomlás, a forradalmak, az ellenforradalom és Trianon időszakát, és hogy milyen összefüggés van a politika, a párizsi békekonferencia, a nagy- és kishatalmi tervek, illetve a magyar társadalom mindennapi tapasztalata között.”
(Ablonczy Balázs: Ismeretlen Trianon)

A magyarok szerencsére egy rakás sportágban világszínvonalúak a vízipólózáson, kajak-kenuzáson, paprikaőrlésen és fikázódáson kívül. Például pompás történészeink vannak. Olyan jók, hogy ha a könyvírás- és -olvasás stadionokban űzött látványsport lenne, és létezne történetírói Premier League, akkor a Történészek Ligája-indulásra esélyes élcsapatok kereteiben hemzsegnének a magyar légiósok. Ablonczy Balázs pedig már rég Angliában játszana írna, a most megjelent új könyve, az Ismeretlen Trianon láttán pedig a sejkek is a zsebükbe nyúlnának és hősünket 80 millió fontért vásárolná ki a Manchester City Archivists.

A KÖNYV UGYANIS BAROMI JÓ.


Ráadásul nem akárhogyan jó. Az Ismeretlen Trianon egyszerre érdekes, szellemes, olvasmányos, szemnyitogató és legfőképpen életigenlő. Ami egy Trianon-könyv esetében eleve egészen példátlan eset.

A könyvek is sokféleképpen tudják beszippantani az embert. Az ismeretlen Trianon úgy teszi ezt, mint egy nyugatos író, mondjuk Hunyady Sándor valamelyik novellája, vagy egy jól megírt amerikai folyóiratcikk: egycsapásra. Az első bekezdésben máris megismerjük az Aradon született Kuncz Ödön jogtudós professzort, a szövetkezeti, tőzsde- és részvényjog szaktekintélyét, az erdei túrázás rajongóját, a kolozsvári értelmiség jeles tagját, akinek a szerző pár vonással felvázolja az alakját, elmesél róla egy kirándulós anekdotát és 2020. Magyarországáról máris átkerültünk 1919. Magyar Királyságába, hogy a könyv végéig ott is maradjunk.

A könyv életigenlése részben a választott témájának köszönhető. Ablonczy friss kötete ugyanis nem a szokásos nekigyürkőzés a Nagy, Mindent Megmagyarázó Trianon-könyv megírásának. Hanem éppen az ellenkezője.

EGY KIS KÖNYV. A KIFEJEZÉS LEGJOBB ÉRTELMÉBEN.

Vagyis egy vállaltan kicsit markoló, a Nagy Témát szokatlan, mondhatni földszintes nézőpontból megközelítő munka, ami éppen emiatt tudja sokkal közelebb vinni az olvasót a békeszerződés máig tartó hatásainak megértéséhez, mint egy hagyományos megközelítést alkalmazó szöveg.

ABLONCZY ARRÓL MESÉL NEKÜNK, HOGY TRIANON MIKÉNT HATOTT AZ AKKORI MAGYAROK MINDENNAPJAIRA.

Illetve hogy a magyarok mindennapjai hogyan befolyásolták az országukat vezető politikusok húzásait.

Az egyik tézise pedig éppen az, hogy Trianon nem azért máig ható közösségi tragédia, mert az ország X darab cinkbányát, Y millió kataszteri hold szántót és Z négyzetkilométernyi kőolajlelőhelyet veszített el, hanem azért, mert a békeszerződés és gyakorlati következményei annyira brutálisan avatkoztak be az akkor élt magyarok mindennapi életébe, és szakították szét a magyar társadalom tagjai közötti személyes, érzelmi, kulturális és gazdasági szálakat. Hogy mennyire brutális módon? Nagyrészt erről szól ez a könyv.

De akkor hogy nevezhettem életigenlőnek? Hát úgy, hogy témája a Trianon által roncsolt mindennapi élet. Ami, legyen is akármekkora az ország lakosainak fájdalma, sem az idegen csapatok bevonulásával, sem a szerződés aláírásával, sem a csehszlovák, román, szerb vagy osztrák zászló felhúzásával, sem az új hatalom által kikényszerített hűségeskük kimondásával nem szűnt meg egy tragikus sikollyal. Hanem folytatódott.

A legtöbb, a témában írott könyv érthető módon inkább foglalkozik a békeszerződés előzményeivel, ez a kötet viszont inkább a következményekről mesél. A leghétköznapibbakról, amik általában persze sokkal érdekesebbek a diplomácia, politikai következményeknél. Ráadásul egy csomó esetben ezek a hétköznapi a dolgok vezettek a nagypolitkai mozgásokhoz.

A könyv alapötlete önmagában is kiváló, de a szerzőnek hatalmas mázlija is volt bónuszként. A kézirata befejezése és a kötet boltokba szállítása között eltelt pár hónapban ugyanis olyan események történtek a világban, hogy a 2020-as magyar olvasó váratlanul mély és direkt hasonlóságot érezhet a saját helyzete és egy 1920-ban élt magyaré között. Az Ismeretlen Trianon azt mutatja be plasztikusan, hogy mit élhetett át egy átlagos - na jó, átlagos középosztálybeli értelmiségi - magyar
- a hirtelen gazdasági visszaesés által megrázott,
- évekig halálos influenzajárványt nyögő,
- a menekültkérdéssel küszködő

országban, ahol
- elszabadult a fizikai és verbális agresszió,
- a szembenálló politikai oldalak képviselői néha szó szerint is vadásztak egymásra,
- és az idealizált magyar emberekre építő kormánypropaganda gyakran fontosabb volt a hús-vér magyar emberek konkrét jóléténél is.

Ablonczy nem először nyúl Trianon témaköréhez. Az első témába vágó kötete – én például annak hatására lettem a lelkes olvasója – a Trianon-legendák arról szól, hogy milyen NEM volt Trianon, sorra véve egy rakás közszájon forgó legendát. Az új könyvébe is jutott némi - igen fontos - legendaoszlatás...

MAGYAR NARANCS AJÁNLÓ

MAGYAR NARANCS ONLINE
Szerző: mancs.hu
2020.06.04.



Kőszeg FerencGátlástalanul

Visszaadott felhatalmazás: alkotmány- és társadalomellenes rendészeti törvénymódosítások

Rip Van Winkle nevét mifelénk is sokan ismerik, az amerikaiaknak pedig olyan, mint nekünk Kukorica Jancsi.

VÉLEMÉNY

Mélyi József: Pálya a magasban
Japán és Olümpia

A járvány miatt elhalasztották a tokiói olimpiát. Pedig Pauszaniasz beszámolója szerint anno éppen egy járvány játszott döntő szerepet az olümpiai játékok keletkezésében.

Várhegyi Éva: Ekotrip
Bankkonszolidáció

Friss, ám nem váratlan hír: a Budapest Bankot is bevonják abba a banki konglomerátumba, amelynek létrehozásáról már megegyezett az MKB és a Takarékbank.

Finy Petra: A szemébe nézni
Járványnapló

Kerültem a tekintetét. Pedig ott ült mellettem, mit ült, mind nagyobb helyet követelve pöffeszkedett, fontoskodóan szuszogott, hencegve hatalmával az én tehetetlen törékenységem felett. Még szaga is volt annak a pöffeszkedésnek, most is az orromban vibrál.

A szerk.
A kettőhuszonhetes

Mára rendelt eszmefuttatásunk főhőse a 227/2020. sz., május 25-én kiadott kormányrendelet, nevezzük az egyszerűség kedvéért Zsoltinak. Elvben a rendkívüli helyzet lefújásáig van hatályban, miközben ő maga 2020 végéig tekinti magát érvényesnek, és már ez sem teljesen világos.

A szerk.
Passzhelyzet

Terdik Tamás r. dandártábornok, Budapest rendőrfőkapitánya a múlt héten fogadta a hivatalában Szél Bernadett és Hadházy Ákos független országgyűlési képviselőket. Ők azért jártak a fővárosi főrendőrnél, hogy információkat szerezzenek a Clark Ádám téri dudálós tüntetésen megesett „bizarr rendőri fellépés” körülményeiről.

POLITIKA

Tüntetések és erőszakhullám Amerikában
Nem kapnak levegőt

Amerika karanténból ébredő nagyvárosait elementáris erővel rázta meg a rendőri brutalitást ábrázoló leg­újabb videó. Miért robbanhatott most ekkorát a mélyben szunnyadó feszültség?

Honnan vannak Mészáros Lőrincnek páncélosai?
Feltankoltak

A megfelelő engedélyek birtokában bárki beszerezhet magának harci járműveket. Ennek a folyamata viszonylag ellenőrzött, de azért vannak hézagok.
Interjú
„Ismerem az öltözői nyelvet”
Kulcsár Krisztián, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke

A jövő évre halasztották el a tokiói olimpiát – a kétszeres olimpiai ezüstérmes párbajtőrözőt a döntés körülményeiről és következményeiről faggattuk. Megkérdeztük arról is, hogyan vészeli át a válságot a magyar sport, és vajon jót tesz-e, ha a kormány önti rá a pénzt.

Befejeződik vagy állandósul a rendeleti kormányzás?
Elengedték

A kormány ígérete szerint június 20-án megszűnik a veszélyhelyzet Magyarországon, ám egyelőre nem térünk vissza a koronavírus megjelenése előtti állapothoz.

Önkormányzatok és a költségvetés
Előre megfontolt szándékkal

A jövő évi költségvetés tetemes pénzeket von el az önkormányzatoktól, továbbcsökkentve a települések mozgásterét. A központosítást már 2010-ben elkezdte a Fidesz, de a tavalyi önkormányzati választások óta felgyorsultak a forráskivonások.

Interjú
„Ez nemzetbiztonsági kérdés”
Kincses Gyula, a Magyar Orvosi Kamara elnöke

A MOK részt vesz az egészségügyi ellátórendszer átalakításáról szóló gondolkodásban, s közben az egészségügyi dolgozók bérrendezéséért is küzd. A szervezet elnökével Kásler Miklósról, Pintér Sándorról, a járvány elleni védekezésről és arról is beszélgettünk, nem kell-e tartanunk az egészségügy militarizálásától.

KULTÚRA

tévésmaci
A kecskegirlök gyehennája

mi a kotta?
Elő a szkafanderekkel!

rés a présen
„A gyorsaság és a transzparencia”
Dr. Egri Gábor, a Müpa értékesítési és marketingigazgatója

Lemez
Szesztay Dávid: Határtalan

Lemez
Moby: All Visible Objects

Interjú
„Amit magánemberként nem mondanék ki”
Berta Csongor rapper, színész

Szabadkán nőtt fel, elvégezte az Újvidéki Művészeti Akadémia színész szakát, de ma Magyarországon Bongor művésznéven rapperként építi karrierjét. Hattagú zenekarral lép fel, és az a célja, hogy az egyik legjobb hazai rapper legyen.

DVD
Bayreuth visszavár
Wagner: Tannhäuser

Idén nyáron sajnálatosan a Bayreuthi Ünnepi Játékok sorozata is elmarad, a régen kialakult rendnek megfelelően azért kihozták a tavalyi új produkció, a Tannhäuser előadásának DVD-felvételét.

Képregény
Sean Murphy: Batman – Fehér Lovag

Könyv
Simon Stranger: Fény és sötétség lexikona

Könyv
Ferenc pápa megmondja

Könyv
A változás nem szegényedés
Nádasdy Ádám: Milyen nyelv a magyar?

A magyar nyelvről mindenkinek van véleménye. Nincs nála szebb. Páratlan szókincsével egyetlen más nyelv sem versenyhezhet. De sajnos veszélyben van, mert folyamatosan romlik, silányodik!

Könyv
Arc a maszk alatt
Ágoston Tamás: A visszaalvás művészete

Ágoston Tamás (már ha valóban létezik ilyen nevű szerző, többen ugyanis álnévre gyanakodnak) visszahúzódó költő.

Szín/játék
Kibabrálni az óriáshangyákkal
Kő, kő, kő

A játék hevében egyszer kiléptem egy autó elé, legutóbb pedig egy plakátot ragasztottam a laká­som ajtajára, hogy a többi lakót is tájékoztassam: az óriáshangyák háborúra készülnek, de mi felvesszük ellenük a harcot.

Színházak újranyitásra várva
„A jegyáremelés abszurdum”

Az évadnak lassan vége, s már három hónapja nincsenek előadások. Folyamatos a tervezés és találgatás, mikor és hogyan nyithatók újra a teátrumok, biztonságos lesz-e zárt térben összegyűlni. Színházvezetőket kérdeztünk, hogyan látják a következő évad esélyeit.

Interjú
„Bármi lehet az ember”
Rácz Zsuzsanna színész, motion capture artist

Mi a feladata a mocap-színésznek, aki olyan videojátékok elkészítésében vesz részt, mint az Assassin’s Creed vagy a Witcher? A magyarországi Digic Pictures munkatársával a digitális mozgásrögzítés kihívásairól beszélgettünk.

Interjú
„Elfér két cipődobozban”
Böröcz László galériavezető

A 2B kiállításai leggyakrabban az emlékezet, az identitás, a holokauszt és a művészcsaládok témái köré szerveződnek. A nonprofit galéria vezetőjével koncepciókról, inspirációkról, madárfogó kalickákról és a Waldsee-ről beszélgettünk.

ÉLET + MÓD

chili&vanília
Zöld lasagne

étel, kihordó
Vudíz

BLOG

Torrentmozi
The Way Back

Film
Kishúgom esküvői

Film
Little Woods

Interjú
„Remélem, nem tart örökké”
Horthy István Sharif, Horthy Miklós unokája

Másfél éves volt, amikor apja meghalt az orosz fronton, három, amikor 1944-ben el kellett hagynia az országot, és negyvennyolc, amikor először visszatérhetett. Azóta rendszeresen jár haza, de mindig „kívülállóként”.

AMI FÁJ, ÉS AMINEK NEM KELLENE FÁJNIA

QUBIT
Szerző: UNGVÁRY KRISZTIÁN
2020.06.07.


Trianont sokan gyászolják. Arról azonban, hogy mi is a gyász tárgya pontosan, már egyáltalán nem egységes a nemzeti emlékezet. Megkísérlem, hogy a különböző gyászokat felsoroljam és csoportosítsam. Mindez azért is érdekes és fontos, mert Trianon következményei máig tartanak. Feloldásuk nem képzelhető el külpolitikai támogatás és a szomszédos országokkal történő párbeszéd nélkül. Legegyszerűbb Trianont úgy előadni, hogy az magyar nemzeti gyász és egyúttal román, szlovák, szerb és horvát nemzeti ünnep. Talán mondanunk sem kell, hogy ez az előadás homályban hagyja a gyász tárgyát, és nem is segít senkinek sem abban, hogy csökkentse az ezzel kapcsolatos feszültségeket. A gyásznak azonban létezhet olyan megfogalmazása is, amelyről feltételezhető, hogy a jobb érzésű szomszédok részéről is kiválthat együttérzést, vagy legalább semleges álláspontot. Sajnálatos módon ma Magyarországon nem ez a típusú argumentáció, hanem az önsajnáltató attitűd uralkodik.

„Elvesztettük nemzeti kincseink többségét”

A nemzeti vagyonra, az ásványkincsekre, erdőkre való hivatkozás ősapja Teleki Pál volt. Nyomában se szeri se száma azoknak a grafikonoknak, ábráknak és propagandaplakátoknak, amelyek az effajta területi veszteséggel argumentálva próbálták megjeleníteni Trianon igazságtalanságát. Sajnálatos módon ezzel az argumentációval nemrégiben még Karácsony Gergely budapesti főpolgármester is élt. A területi és gazdasági veszteség azonban egy olyan demokratának, akinek nemcsak a politikai egyenjogúság természetes, hanem a más nemzetekhez tartozó emberek kulturális egyenjogúsága is, önmagában nem lehet fájdalom. Az elcsatolt területeken a magyarság kisebbségben volt. A Felvidék északi és középső részén alig laktak magyarok, a falvak túlnyomó többségében kizárólag szlovákok éltek. Ugyanez volt a helyzet a dél-erdélyi Krassó-Szörény vagy Fehér megyében is – ahol ma a legtöbb településen nulla magyar lakost tartanak nyilván, és ez már 1977-ben is így volt. Az első világháború előtt sem volt sokkal másképp. A nemzeti kincsek ezekre a területekre eső részeis elsősorban azok birtokát jelentette, akik ott laktak...

„Magyarország az az ország, amely önmagával határos”

Ezzel a címmel dal is született, és a frázis visszatérő fordulata a búsongó Trianon-emlékezéseknek. Történetileg természetesen nem alaptalan a kijelentés: egyetlen határszakasz sincsen, amely 1920 előtt is határ lett volna. Az érveléssel hasonló a probléma, mint az előbbivel: történeti érveléssel próbálkozik, azonban a dákoromán vagy a szlovák etnogenezis hirdetői is ugyanezt teszik. Míg a dákoromán elmélet gyenge lábakon áll, addig minden mérvadó magyar történész elismeri azt, hogy a magyarok bejövetelekor gyéren ugyan, de már szláv népesség lakott a Kárpát-medence dunántúli, felvidéki és erdélyi részein (egyes helyeket még avar és gepida töredékek is). A történeti érvelés ingoványos talaj. Ráadásul történeti érvekkel önmagában ma már sehol sem lehet indokolni politikai jogok kiterjesztését. Aki ezt teszi, csak annyit ér el, hogy nevetségessé teszi magát más országok politikusai előtt. A szomszédos országok nem magyar lakóira pedig az effajta nevetségesség egyáltalán nem viccként hat. Ugyanannyira értelmetlen provokáció, mint azok a pólók, amelyeken az „Idősebb vagyok, mint Szlovákia” felirat díszeleg.

Sokan gondolják úgy (Orbán Viktor miniszterelnök is ezek közé tartozik), hogy a Trianon-komplexumra adekvát választ jelentenek a Nagy-Magyarország matricák – nyilván azért, mert pontosan fejezik ki azt, ami fáj. A helyzet azonban az, hogy a Nagy-Magyarország kontúrok csak zavart okoznak. Először is azért, mert Horvátország is szerepel rajtuk. Ezek a területek azonban soha nem voltak a szűkebben vett Magyarország részei. Szlavónia keleti felét és a Szerémséget kivéve nem is voltak magyar szálláshelyek, Horvátország településein érdemben nem élt magyar lakosság. Az említett Kelet-Szlavónia és Szerémség kivételével mindig is külön közigazgatási egységet alkottak Magyarországon belül. Kívülálló számára a legjobb esetben is groteszk, ha ezzel a matricával kívánjuk előadni Trianonnal kapcsolatos fájdalmunkat. Vajon mit gondolnak rólunk azok a horvátok, akik ezt meglátják? Nem fogják úgy érezni, mint ahogyan mi érezzük magunkat, amikor egy szlovák iskolai atlaszban megpillantjuk Szvatopluk birodalmának Kárpát-medencét felölelő térképét?

Az sem lenne megoldás, ha a matricát a Horvátország nélküli Nagy-Magyarország váltaná le. Az 1920 előtti határokon belül – mint már említettem – 1910-ben 47 százaléknyi nem magyar etnikumú lakos élt. Velük ugyan közös ezeréves történelmünk, de rájuk, az általuk lakott területekre nem formálhatunk jogot, amennyiben a nemzeti önrendelkezés talaján állunk. Ha viszont történelmi jogon kívánnánk érvelni, akkor nekünk sem lehet szavunk, ha mások egy Balatonig terjedő Nagy-Szlovákia vagy a Tiszáig terjedő Nagy-Románia matricát vagy térképet lobogtatnak. A történelmi jog, azaz a „ki volt itt előbb” kérdése ugyanis ingoványos talaj: szlovákok esetében bizonyított, hogy ők már korábban itt voltak. a román fél pedig mindig szívesen érvel azzal, hogy azért is vannak történelmi jogai, mert ő szabadította fel Magyarországot 1919-ben a bolsevizmus alól. Nem hiszem, hogy jól jár az, aki az effajta vitákba belemegy...

ÉS AKKOR MÉSZÁROS LŐRINC KÖNYVELŐI ELÉGEDETTEN DŐLTEK HÁTRA - A HVG.HU HETI GAZDASÁGI ÖSSZEFOGLALÓJA

HVG 
Szerző: hvg.hu
2020.06.07.


Kijöttek a számok arról, hogy nemcsak a turizmus, hanem az ipar és a kereskedelem több ágazata is földbe állt a koronavírus-járvány idején; sorra teszik közzé a cégek a 2019-es beszámolóikat; forrnak az indulatok az Egyesült Államokban

Benyújtotta a kormány a 2021-es költségvetést megalapozó törvényjavaslatot. Az önkormányzatok mozgástere még tovább szűkülhet, a plakátokat nem adóztathatják meg, az iparűzésiadó-bevételeket pedig nem fordíthatják a dolgozóik fizetésére. Az önkormányzatok - és a dolgozóik - a most készülő költségvetésnek nagy vesztesei lesznek. A törvény arról is rendelkezik: kiemelt nemzetgazdasági érdek lesz, hogy ki nyithat kaszinót.

De átírták még az idei költségvetést is, a már megszokott módon nem parlamenti szavazással, csak egy kormányrendelettel. A kormány 161 milliárd forintot csoportosított át a költségvetésen belül, a pénz legnagyobb részét, 154 milliárd forintot a Gazdaságvédelmi Alapból veszik el. Jutott ebből stadion- és vasút építésre, de a turizmus támogatására is...

ABLONCZY BALÁZS, A TRIANON 100 VEZETŐ TÖRTÉNÉSZE: AZ EMBEREK ÖNCSALÓ MÓDON FOGÉKONYAK A LEGENDÁKRA

168 ÓRA
Szerző: BUJÁK ATTILA
2020.06.06.


Trianon valóban igazságtalan volt – mondja Ablonczy Balázs, a Trianon 100 kutatócsoport vezető történésze. Szerinte ennek az ügynek már régen szakkérdéssé kellett volna válnia, de ma is intenzív érzelmeket vált ki.

Szinte az összes közhelyet hallottuk Trianonról, ami száz év alatt a magyarok tudatában feltorlódott. Ami a svájciaknak Tell Vilmos almája vagy a Milka csoki, a dánoknak a kis hableány, a svédeknek a „svéd modell” vagy az ABBA – hogy hasonlóan kis nemzetekkel példálózzunk –, az a magyaroknak Trianon. Utólag nehezen érthető a bénultság, ami az országot 1918 őszén béklyózta.

Pedig már akkor világos volt, hogy a fegyveres ellenállásnak lett volna létjogosultsága, és talán lett volna értelme is – egyes ellenséges hadseregekkel szemben bizonyosan. A későbbi kisantant országok szereplői nyilván érezték, jobb eséllyel pályázhatnak a békekonferencián nagyobb területre, ha kész helyzetet teremtenek. Ez lemérhető a nyugatról induló invázió időzítésén. 1919. január 18-án nyílt meg a párizsi békekonferencia, a csehszlovák csapatok nagyjából ugyanekkor érik el a területi rendezés előtt célul tűzött vonalat, ami a későbbi határokkal nagyjából azonos.

A kitűzött célt nem volt nehéz kitalálni, mivel Magyarország jövőjét előzetes konzultációkon már 1916-ban tervezgették.

Az egy dolog, ki milyen vonalakat rajzol egy kávéházi asztalon, másik dolog, hogy mi a diplomáciai tárgyalások tárgya. A létrejövő megoldásnál jóval vadabb elképzelések is közkézen forogtak. (Lásd Masaryk terveit a Nyugat-Dunántúlon áthúzódó csehszlovák–szerb korridorról.) 1917 végén, 1918 elején indul az a tervezési folyamat, amelynek végeredménye a Monarchia felosztása. Ez persze nem menthet fel senkit az önvédelem felelőssége alól. Nyilván szerepet játszott az eredményben a Károlyi-kormány önámító, pacifista katonapolitikája, de legalább ennyire fontos tényező a magyar lakosság bénult passzivitása...

SZABAD SZEMMEL - ORBÁNÉK A TENGERENTÚLI SAJTÓT IS BOCSÁNATKÉRÉSRE SZÓLÍTOTTÁK FEL - A NÉPSZAVA NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2020.06.07.


NPR 

Ausztria és Finnország után az Egyesült Államokból is arról érkezett hír, hogy a magyar kormány ott is bocsánatkérésre szólított fel több sajtóorgánumot, miután azok bírálták az Orbán Viktornak adott különleges jogkört. A Kovács Zoltán által írt levelet ez esetben is az érintett nagykövetség juttatta el a címzetteknek. Az amerikai közszolgálati rádiónak, az NPR-nek küldött üzenet kiemeli, hogy Magyarország példátlan támadások célpontja, de most itt az idő, hogy a tengerentúli sajtó megkövesse a magyar vezetést, sőt, a lakosság nagy többségét is, hiszen az támogatta a felhatalmazási törvényt. Majd felsorol 82 olyan esetet, amikor a rádió, a CNN, a Bloomberg, a Washington Post és más hírforrások, valamint jogvédő csoportok és elemző intézetek az utóbbi két hónapban kifogásolták a rendeleti kormányzást. Végh Zsuzsa, az Európai Külkapcsolati Tanácstól az véli, hogy Kovács húzása, de már előtte, az Orbán számára jóváhagyott különleges jogosítvány is csupán ködfüggönyt jelentett. A magyar demokrácia ugyanis eleve válságban van, a kétharmad birtokában a hatalom azt csinál, amit csak akar. Az Alkotmánybíróság pedig tele van a kabinet lojális híveivel, tehát nem képez érdemi ellensúlyt. Az NPR úgy reagált, hogy ők kiegyensúlyozottan tájékoztattak a magyar ügyekről, mert munkájuk során alapvetőnek tartják, hogy mindig megbízható hírekkel szolgáljanak a sokmillió hallgató számára.

A volt osztrák kancellár alapvetőnek tartja a minőségi sajtó fennmaradását a túlélés szempontjából. Schüssel, aki éppen ma 75 éves, könyvben foglalta össze hosszú pályafutása legfőbb tanulságait. Mint mondta, a jogállam számára a hiteles tájékoztatás olyan, mint az éltető oxigén. Nem lehet meglenni a sokoldalú nyilvános vita nélkül, de utóbbinak nem szabad csupán egyetlen valakire összpontosítania. Lehetőséget kell nyújtani a választók számára, hogy bárkit leváltsanak. Folyamatos küzdelemre van szükség a többség, a bizalom és a hatalom megszerzésére, ám a felhatalmazás mindig csupán meghatározott időre szólhat. Ám az nagy baj, ha a nézőpontok ütköztetése gyorsan a barát-ellenség képletbe torkollik. Mert ilyenkor kialakul a „jó a rossz ellen”-ellentétpár és abból azután nehéz kikeveredni. A politikus, aki tavaly a bölcsek tanácsának tagjaként megbízást kapott az Európai Néppárttól a magyar demokrácia helyzetének felmérésére, úgy véli: lehetséges, hogy azért ennyire kiélezettek a viszályok, mert nagyon éles küzdelem folyik a saját vélemény érvényesítéséért. És nincsenek olyanok, akik közvetíteni tudnának a két tábor között. De nagyon nem volna jó, ha főleg az írott sajtó szerepe arra szűkülne le, hogy továbbítsa a két oldal véleményét. Éppen ellenkezőleg, egyre több szempontot kell behoznia a vitákba. Különben szektaként végzi. Éppen a mostani koronaválság tanúsítja, mennyit számít az újságírás. Mert a hiteles információ a demokrácia része, és anélkül nem lehetséges a túlélés. Ezért kell állami pénzekből támogatni a független, magas szinten működő médiát. De az internetes csatornák nem tudják kiváltani a hagyományos tájékoztatást. Schüssel sajnálatosnak tartja, hogy a politikában megy a harc a fogalmak meghatározásáért, és azért, hogy ki szabja meg a vitát. Itt hatalmi csatározásról van szó, ám fel kell adni a dolgok leegyszerűsítését, mert sokszínűségre van szükség. Az árnyalatok is sokat számítanak. A világ nem olyan egysíkú, mint amilyennek időnként látszik. Viszont akinek nincs szeme a sokszínűségre, az színvakként végzi. 

Az unió 2. legfontosabb bíróságának elnöke szerint szétszakíthatja az EU-t a német Alkotmánybíróság minap hozott döntése, amely megkérdőjelezi a közösségi jog elsőbbségét. Marc van der Woude, aki a szervezet Ítélőszékét irányítja, kifejtette: a karlsruhei ítélet elvezethet több tagállam burkolt kiválásához, amivel arra utalt, hogy Magyarország és Lengyelország még inkább feljogosítva érezheti magát a jogállam lebontásához. Ez pedig az egész szervezetre nézve tragikus következményekkel járhat. A szakember, aki csak igen ritkán nyilatkozik, hozzátette, hogy a német intézmény beleavatkozott az európai jogrend működésébe, ez pedig arra ösztönözhet bizonyos kormányokat, hogy kiváljanak a jelenlegi rendszerből, és bár formálisan tagok maradnak, valójában azonban hátat fordítanak az együttes szabályoknak. Vagyis aláássa a jogállamot, amelyre az egész EU épül. Hiszen ha végigvisszük ez a logikát – mondta -, akkor eljutunk oda, hogy akármelyik nemzeti bíróság a maga szája íze szerint értelmezheti, miként kell alkalmazni a közösségi jogot. Főleg, hogy már vannak olyan országok, amelyek bontják le a demokráciát, és a végrehajtó hatalom gyámsága alá helyezik az igazságszolgáltatást. Márpedig ha ezek az államok kivonják magukat az uniós jog hatálya alól, akkor gyakorlatilag kivonulnak az Európai Házból, annak pedig súlyos politikai következményei lennének.

Aggasztóan kevés a víz a Fertő-tóban és egyelőre az osztrák szakemberek sem tudják, mit kellene tenni. Legutoljára 1965-ben volt ilyen alacsony a szint, ezért Burgenland tartomány munkacsoportot nevezett ki, nehogy a vége az legyen, mint 150 évvel ezelőtt, amikor a tó hat évre teljesen kiszáradt. A gond az, hogy nem hull elég eső, márpedig az adja a fő utánpótlást. És a következő évek kilátásai sem túl jók, figyelembe véve a várható klimatikus változásokat. Szakemberek felvetették, hogy vagy a Dunából, vagy a Rábából vezessenek át vizet, de ez azonnal kiváltotta a környezetvédők felháborodását, mert úgy ítélik meg, hogy az katasztrofális ökológiai következményekkel járna. A két folyó vize ugyanis mészben gazdag, ezért iszaposodást váltana ki a Fertő-tóban. A szakértők most az összes érintett, köztük a Természetvédelmi Világalap (WWF) véleményét is ki akarják kérni. Vezetőjük abban látja a kiutat, hogy a magyar társszervek közreműködésével a talajvizet kell igénybe venni a pótlásra. Annál is inkább, mert ha teljesen eltűnne a víz a tóból, az dráma volna az egész környék idegenforgalma szempontjából.