Koncepcióhiány, pénzhiány, pedagógushiány – ezek jellemzik szakértők és oktatáspolitikusok szerint a magyar közoktatást. A Fidesz volt oktatási minisztere, Pokorni Zoltán szerint ennek a kormánynak megadatott a hosszútávú tervezés, hisz tizenkét éve vezetik az országot, mégsem használták ki ezt az évtizedet. Utánajártunk annak, hol siklott ki a magyar közoktatás.
KLUBRÁDIÓ / HETES STÚDIÓ Műsorvezető: HARDY MIHÁLY 2023.01.28.
A Hetes Stúdió 2023. január 28-i adásában Hardy Mihály Bolgár Györggyel, Kocsis Györgyivel, a HVG újságírójával, valamint Kovács Zoltánnal, az Élet és Irodalom főszerkesztőjével beszélte meg a hét legfontosabb hazai és nemzetközi eseménye.
AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE Szerző: AMERIKAI NÉPSZAVA 2023.01.28.
Az eddig is világos volt, hogy Orbán “békepártinak” mondott szövege oroszpártiságot jelent. Orbán egy szót sem ejt arról, hogy a háborút az oroszok kezdték, ők folytatják, és ők tartják fenn, ahogy arról sem, hogy ők fejezhetnék be. Szóba sem kerül, hogy a háború Ukrajnában zajlik, az oroszok harcolnak egy idegen állam területén. A béke akkor jönne el, ha elhagynák az általuk megtámadott ország területét. Az fel sem merül, hogy az ukránok a saját hazájukat védik, ezért nem felelősek a háborúért, s az Orbán-féle béke azt jelentené, hogy az ukránok adják meg magukat az oroszoknak.
Mivel Orbán az orosz propaganda szerint állítja be a történéseket, a hazájukat védő ukránok nyugati támogatása is mást jelent az orbáni narratívában. Szerinte a háborúért a Nyugat felelős, mert az ukránokat pénzzel és fegyverekkel segíti. Ezt a tényt úgy tekinti, hogy a Nyugat benne van a háborúban, mert akik pénzzel és fegyverekkel segítik az ukránokat, azok benne vannak a háborúban. Az orbáni propaganda erre mondja azt, hogy Magyarországot is “bele akarják kényszeríteni” a háborúba, de Orbán szerint Magyarország kimarad a háborúból azzal, hogy nem segíti Ukrajnát.
Az orbáni hamisság azért álnok, mert Ukrajna nyugati támogatásának leállítása nem a békét jelentené, hanem orosz győzelmet. Orbán nem békét akar, hanem orosz győzelmet. Az orosz győzelem nem jelentené a békét, mert az oroszok Ukrajna elfoglalását és gyarmatosítását az első lépésnek tekintenék, ahogy Putyin azt a háború kezdetén is jelezte. A háború mögött az orosz messianizmus ideológiája áll, miszerint az orosz nép küldetése a földön a “kereszténység” képviselete és terjesztése a liberális és szabad Nyugat legyőzésével. Orbán pedig ezt támogatja, nem a békét.
Mindez az első szótól az utolsóig hazugság. A háborút Oroszország vívja Ukrajnával és nem a Nyugattal (az oroszok nem az EU-val és nem a NATO-val háborúznak, hanem az ukránokkal). Attól, hogy valaki pénzügyileg, politikailag és fegyverekkel segít egy megtámadott országot, sem jogi, sem katonai értelemben nincs benne a háborúban. Legfeljebb valamelyik fél oldalán áll, valamelyik harcoló felet segíti. Ha Orbán is segítené a megtámadott országot, azzal még nem lépne be a háborúba.
Ennél azonban többről van szó. Azzal, hogy Orbán (az Európai Unió tagjaként) nem segíti Ukrajnát, még nem maradt semleges, és nem maradt ki a konfliktusból. Orbán magatartása cseppet sem semleges, mert nem elégszik meg azzal, hogy ő maga nem nyújt támogatást, hanem mindent megtesz azért, hogy akadályozza az uniós támogatást, amivel az oroszokat segíti, az ukránokat gyengíti. Ha elfogadjuk, hogy az EU a szankcióival és a támogatásaival “benne van a háborúban”, akkor Orbán is benne van azok akadályozásával, csakhogy a másik fél oldalán.
Az nem semlegesség, s az nem “kimaradás” a háborúból, hogy az egyik legnagyobb háborús bűnöst, Kirill pátriárkát (aki nem mellesleg egy papnak álcázott bűnöző oligarcha) levetette a szankciós listáról. Ahogy az sem az, hogy további orosz maffiózó oligarchákat, akik részt vesznek a háború finanszírozásában, akar eltávolítani a szankcióval sújtottak közül. Eddig megszavazott minden más szankciót, amivel szintén “benne van” a háborúban, saját definíciója szerint, de újabb vétóval fenyegeti a szankcóról szóló szavazásokat, ami nem semleges magatartás, hanem az oroszok védelme.
Oroszország megtámadta Ukrajnát, és győzelme esetére megfenyegette a Nyugatot. Ezért a Nyugat segíti a megtámadott Ukrajnát, amivel megfenyegetett önmagát is védi. Orbán a megfenyegetett Nyugat szövetségi rendszerének része, ezért nem tud semleges lenni, csak akkor, ha kilép ebből a szövetségből (az EU-ból és a NATO-ból egyaránt). Az EU és a NATO tagjaként az oroszok Nyugat elleni fenyegető magatartása és támadása következtében nem tud semleges maradni, mert formálisan a megtámadott félhez tartozik, még akkor is, ha a Nyugat egyelőre nem háborús fél...
„Hisz ki is felelt volna ezért? A kormányzó úr őfőméltósága? A miniszterelnök úr? A honvédelmi miniszter úr? A vezérkari főnök úr? Nem, egyikük sem volt felelős, pláne nem bűnös, amiért magyarok tízezreinek hullái rohadtak szét az orosz sztyeppén, lefagytak a kezek, a lábak, esetleg a táborokban felütött betegségek következtében fiúk, apák, férjek és fivérek maradtak ott. Olyan méltatlan lenne leírni, hogy az akkori magyar politikai elit belevitt egy országot egy abszolút értelmetlen háborúba. Nem kell erről ilyen élesen beszélni. Sokkal jobb a hadtestek számát, a tankcsapdák mibenlétét, az utánpótlási nehézségeket emlegetni. Ez kellemesen távol tartja a fájdalmat. A hideget, a nyers húst, az ordítást, a vért, a rettegést.” A Donnál 80 évvel ezelőtt kezdődött katasztrófáról szóló múlt heti vitánk után Papp István történész megdöbbentően közel hozza a tragédiát – saját családja történetén keresztül. Bivalyerős szöveg...
A magyar rendszerváltások többnyire külső hatásra indulnak el. 1848-ban a francia forradalom, 1918-ban és 1945-ben a háborúk elvesztése, 1989-ben a hidegháború vége. Csak a 2010 utáni ellenforradalmi és ellen-reformer rendszerváltás magyar termék, ahogy az Orbán-rendszer is az.
Magyarok alakították ki, építették fel a centrális erőtér, a személyes önkényuralom rendszerét, magyarok hatalmaskodnak magyarok felett, magyarok fosztanak ki magyarokat, magyar vezetőink vitték zsákutcába, vesztegették el az országot. És magyar az ellenzék is, amely képtelen volt megakadályozni az Orbán-rezsim intézményi rombolását és egyeduralkodói, összefüggő politikai-, gazdasági-, társadalmi-, média-rendszerének felépítését, amely nem nyújtott és nyújt személyi és szervezeti rendszeralternatívát. Hiába tudjuk, hogy ez egy ország- és nemzetvesztő rendszer, mégsem sikerült ország- és nemzetmentőket találni. Nincs kire fogni a magyar bukást: mi vagyunk az okai...