2019. december 28., szombat

KENTAURBESZÉD - LENGYEL LÁSZLÓ: VÉGKIFEJLET

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: LENGYEL LÁSZLÓ
2019.12.28.


...Magyarországon az orbáni önkényuralmi rendszer megrendült. A budapesti és nagyvárosi polgári szavazók lendületbe jöttek és leszavazták a rendszert. Orbán és túlerőben lévő intézményrendszere mindent megtesz, hogy a szabadság járványa ne terjedhessen tovább Budapest és a nagyvárosok határainál, megpróbálja karanténba zárni őket. Most az a kérdés: 2020-szal a kezdet vége jön, kifullad-e az ellenzéki fellendülés és az önkényuralmi rendszernek sikerül-e megfojtania az ellenzéki városokat, ezzel stabilizálva magát, vagy a vég kezdete, a rendszer tovább omlik, reped és az ellenzéki fellendülés folytatódik? Tér és súly a döntő vagy idő és dinamika? „Balkáni barbár kiskirályság. Ez van. Európai magyar köztársaság. Erre van szükségünk. Két akarat feszül egymásnak. Az egyik barbárabb nagy királysággá szeretné tenni az országot, elfoglalni a kelet-közép-európai térséget. Övé a rendszer. Övé az alig korlátozott hatalom. Övé a többség. Övé az ellenőrzött sajtó és az őt kiszolgáló gazdaság. A másik Európához szeretne csatlakoztatni egy magyar köztársaságot. Övé a magyar nemzet érdeke. Övé a magyar társadalom nyitott, szabad, autonóm értékrendje. Övé a kisebbség. Nincs szervezett politikai, gazdasági és kommunikációs ereje. Nincs képviselete. De még lehet.” Ezt írtam 2018 decemberében. Egy év alatt előreléptünk az európai magyar köztársaság felé. Lett fővárosa és lettek nagyvárosai. A dinamikus és teljesítmény-orientált nagyvárosi középosztály megtagadta a balkáni barbár kiskirályságot és az ellenzék mellé állt. 

Az ellenzék fellendülésének 2020 elején két mozgatója van: a kiábrándulás az Orbán-rendszerből és az ellenzéki egység. Ugyanakkor az ellenzéknek nincs közös neve, szimbóluma, eszméje, se pozitív programja, se vezető egyénisége, se szakmailag képzett csapata. Nem lehet tudni, hogy az öt párt – az MSZP, a DK, a Momentum, a Jobbik és a PM – önkormányzati választásokra összeállt koalíciója alkalmi és véletlen, vagy tudatos és tartós. Az önkormányzatokba való berendezkedés azonnal kiváltotta a pártok versengését az embereik pozícióba helyezéséért, a forrásokért, régi rossz 2010 előtti és új, Fidesztől átvett reflexeiket. Sokkal inkább egymással, mint az Orbán-rendszerrel küzdenek. Valamennyi párt és pártvezető úgy véli, hogy őt és pártját illeti meg az ellenzéki vezető szerep, neki van oka és joga, hogy a többi párt választóit magához édesgesse, a másik mozgásterét szűkítse. Miközben Budapest és valamennyi ellenzéki város csak ellenzéki egységgel működtethető, valamennyi stratégiai kérdés, különösképpen a költségvetés megalkotásához és az akut kérdések megoldásához szükség van a többiek szavazatára, folyik a pártok háborúja. 

Ha pártjainkat nem győzte meg a sok korábban elvesztett választás, igazán meggyőzhetné két újabb tapasztalat. A lengyel ellenzék képes volt alkalmi egységre, de képtelen közös programra és eszmére, amivel Kaczyński kezére adta az országot. A brit maradás-pártiak hiába kerültek többségbe, a Corbyn-féle osztályharcos és liberális-párti semmitmondás kiszolgáltatta Johnsonnak Nagy-Britanniát. A lengyel ellenzék legalább tudta, hogy választója a nagyvárosi középosztály, csak nem talált utat a vidékhez. Corbyn Munkáspártja még a saját, középre húzó, polgári szavazóit se ismerte fel, ezért hirdetett harcot a marxizmus-leninizmus, a progresszió jegyében. 

Magyarországon az ellenzéknek ugyancsak meg kell ismerkednie saját szavazóival. Mindaz, amiről politikájukban beszélnek, távol áll a szolgáltató zöld államot, az európai versenyképességet, az infrastruktúra és a digitalizáció fejlesztését, a teljesítményt és tudást elváró polgári szavazóktól. Ez a szavazó csak annyiban érzelmi választó, hogy szívből utálja és megveti a tolvaj és agresszív bunkó Orbán-Mészáros-Tiborcz világot, de nagyon is értelmi szavazó, ha értékeiről és érdekeiről van szó. Ez a választó tudja, hogy mi az európai köztársaság, amit elvettek tőle, tudja, hogy mi a többpártrendszer, a liberális demokrácia, a jogbiztonság és az adott szó, tudja, hogy mit ér a tudás és a verseny. Nem osztályharcos és nem trianoni bajtárs. Közönséges, normálisan élni akaró ember. Ha a modernizáció 3-3,5 milliós választói tömbje nem érzékeli, hogy az általa választott ellenzék képes lesz úgy vezetni az országot, ahogy Botka csapata Szegedet, Tóth Józsefé a XIII. kerületet, ha a stagnáló kisvárosok és falvak lemaradottjai nem akarnak ehhez a dinamikus tömbhöz tartozni, akkor az Orbán-rendszer brutális intézményi és anyagi túlsúlya visszalöki Magyarországot a Putyin-barát balkáni kiskirályságba. 

Az ellenzék pártjainak 2020 lesz a fölkészülési év arra, hogy képesek legyenek közös eszmét találniuk, hogy keresni kezdjék a választókerületi jelöltjeiket és előkészítsék az ellenzéki előválasztásokat a fontosabb választókerületekben. Végig kell gondolniuk, hogy miként kötnek új megállapodásokat, immár a kormányzás jegyében. A 2022-es parlamenti választás messzinek tűnik, mégis nagyon közel van. 2020-ra az Orbán-rendszernek is új eszmét kell találnia. Bizonyosan migránsozni és trianonozni fog, az Atyaúristent szomorítja gyalázatos keresztényi képmutatással, s a magyar nemzetet ismét egyesíti kipcsak testvéreivel. De még leghívebb lakájaik is megértették, hogy ezzel nem tudják feledtetni Borkait és Simonkát, Mészárost és Tiborczot. És talán ez lesz az első éve annak, amikor leválik a Fideszről egy bűnöket és hibákat bánó, tisztességes, a jövő nemzeti konzervatív pártját építő mozgalom. 

Európában és Magyarországon lejárt a szájalás ideje. „S így felette üdvös leszen" – írta Széchenyi István, 1843-ban a Czégérben -, "ha egy kissé elkülönböztetik e két osztály, ha ti. a szájhazafiak egy sorba, a tetthazafiak más sorba fognak állíttatni, minthogy a haza egyedül csak így tudhatja meg: fiai közül kire számíthat, kire viszont nem.” 

KERESNEK EGY ALKALMI RONGYOST

KOLOZSVÁRI SZALONNA / VENDÉG
Szerző: momo
2019.12.28.


Van Audrey Hepburnnek egy gyönyörű, minden pátoszt nélkülöző mondása. “Ahogy egyre idősebb leszel, megtanulod, hogy két kezed van: az egyik, hogy magadon segíts, a másik pedig azért, hogy másokon.” És a menetrend szerint mostani vásárlási hajrában ezzel a mondattal akár le is tudhatnám ezt a jótékonysággal kapcsolatos írásomat. De nem tehetem.

Jótékonyság. Nem szeretem ezt a szót. Nem magával a mögöttes tartalommal van bajom, inkább azzal az évtizedek alatt rárakódott mázzal, amitől ez a valaha nagyon is nemes ügy mostanra más lett.

Amit viszont még kevésbé szenvedhetek, az az “adományozási aktushoz” odaállított kamera, a spontán módon előre kirendelt újságíró had, a nyomdában hetekkel előre legyártatott, három méterszer másfél méteres karton adománycsekk...

ORBÁN KÜLDETÉSE

HÍRKLIKK
Szerző: FÖLD S. PÉTER
2019.12.28.


Találtam egy szöveget a Facebookon, napra pontosan nyolc évvel ezelőtt, 2011. december 28-án. Amikor elkezdtem olvasni, az volt az első gondolatom, hogy én írtam. Miután rájöttem, hogy nem én voltam az elkövető, találgatni kezdtem, ki lehetett. Három „gyanúsítottam” volt, az olvasóra bízom, találja ki, hogy ki a szerző: Lendvai Ildikó, Gyurcsány Ferenc, Debreczeni József? Esetleg valaki más? (Megoldás az írás végén.)


"Ugye szeretnék tudni, hogy mi van Orbán fejében? Szerintem tudjuk.

Jöttek fiúk a nyolcvanas évek elején vidékről Pestre – igen, ők csak így mondták -, és jogászok, közgazdák kívántak lenni. Mélyről jöttek, családjaikat dolgos emberek alkották, többségükben kétkezi munkások. Jöttek Pápáról, Felcsútról, Csornáról. Be kívánták tetőzni anyjaik, apjaik küzdelmét: kitörni a reménytelenségből, a szegénységből, a névtelenségből.

Kádár világa részben jó terep volt, emelte a tehetséges munkásgyereket. Utat nyitott, de csapdát is állított: Mephisto konfliktusát ismételte. Az emelkedésért mennyi kompromisszumot vállalhatsz a diktatúrával? – ez volt a legfontosabb erkölcsi kérdés akkoriban. Orbánék erősnek és bátraknak tűntek. Erkölcsösnek. Jobbnak, mint sokan közülünk.

Sokáig lehetett hinni bennük. Egészen 1992-1993-ig. A székház-botrány megrepesztette a tisztaság arcát. Azóta Simicska ocsmány pártja lettek. A tökélyre fejlesztett korrupcióé, az erőszakosságé, a kíméletlenségé"...

SZABAD SZEMMEL: AZ IDEI ÉV FORDULÓPONT LEHET A DEMOKRÁCIÁÉRT VÍVOTT HARCBAN, DE A DÖNTŐ ÜTKÖZET JÖVŐRE VÁRHATÓ

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2019.12.28.


Washington Post 

A kommentár úgy látja, hogy az idei év fordulópont lehet a demokráciáért vívott világméretű harcban, de a döntő ütközet jövőre várható. A demokrácia hívei keményen beszálltak a küzdelembe, ám a történelem csak visszamenőleg mondja majd meg, hogy sikerült-e máris megfordítaniuk a tekintélyelvű nacionalista hullámot. De az biztos, hogy milliók keltek fel olyan erők ellen, amelyek jó egy évtizede letarolják a liberális demokráciát, szinte akadálytalanul lábbal tiporják a szabad társadalmak értékeit. Az eltelt időszakban olyan vezetők betonozták be a hatalmukat, mint Putyin, Hszi, Sissi és Erdogan, akik azután másokat is utánzásra ösztönöztek. De ebben az évben végre azt lehetett látni, hogy az emberek kiálltak a demokratikus eszmények mellett, habár az eredmények még nem egyértelműek. Mindenesetre a csata zajlik az USA-tól Kelet-Európáig. A döntő színtér az Egyesült Államok, ahol a Freedom House szerint jelentősen meggyengült a demokrácia. Habár szinte nulla az esély, hogy el lehet mozdítani hivatalából az elnököt, az alkotmányos vádemelési eljárás mindenesetre azt jelzi, hogy sok amerikainak elege van a demokratikus normák elleni támadásokból. A viadalhoz csatlakozott Kelet-Európa is, amelynek népei újabban autokrata vezetők bűvkörébe kerültek. A tömeges bevándorlás és a gazdasági válság ajtót nyitott a demagógoknak, akik aláásták az igazságszolgáltatás függetlenségét, többségi politizálást honosítottak meg és felszámolták a szabad sajtót. Ám a populista nacionalisták hosszú idő után érzékeny vereségeket szenvedtek több nagyvárosban is. A Visegrádi Csoport fővárosainak polgármesterei nemrég létrehozták a Szabad Városok Szövetségét a demokratikus játékszabályok védelmében. Ahol egyértelmű a győzelem, az Szudán, miután ott három évtized után sikerült elűzni a tömeggyilkos elnököt. Algériában szintén megbuktatták az elmozdíthatatlannak vélt vezetőt. Hongkongban hónapok óta tartanak a megmozdulások a szabadság korlátozása ellen. Indiában óriási felháborodás fogadta a muzulmánok jogfosztására tett lépéseket. Latin-Amerikán belül a legfőbb, hogy távozásra kényszerült a bolíviai elnök, de egy sor más országban is tömegek követelik az utcán a vezetők elszámoltatását.

Az emberek jó része bizonytalannak érzi magát az év vége közeledtével, a politikának minden erővel azon kell lennie, hogy ők is békében és nyugalomban élhessenek – ez a legjobb eszköz a populista szélsőséggel szemben. Annál is inkább, mert a magyaroknál és a lengyeleknél mind jobban szorul vissza jogállam. Az amerikai elnök mindent tagad, ami nincs ínyére, legyen szó a klímaváltozásról, a jogról vagy a szerződésekről. Már nem igaz a régi hit, hogy a demokrácia lassan ugyan, de fejlődik. A dolgok rosszul állnak, a barométer a nagyhatalmak között konfrontációra áll. Radikális demagógok megint a nacionalizmussal házalnak, noha az egyszer már szörnyű következményekkel járt. A világháló nagyban hozzásegít a tömeges elhülyüléshez, terjednek az előítéletek és a tévedések. De nem szabad hagyni, hogy szabadon garázdálkodjon a populista szélsőség és az új keletű, agresszív nacionalizmus. Egyik sem elkerülhetetlen. Nem a populizmustól, hanem a közönytől kell tartani, ami úgy tesz, mintha nem lehetne semmit sem tenni a demagógia ellen, vagyis a jövő eleve elrendeltetne. Ám az az emberek, a társadalmak döntésén múlik. A kilátásokat azonban nagyban fenyegeti a szegénység és gazdagság ellentéte. És mivel jelenleg nem látszik semmiféle új, mozgósító utópia, grasszál a szélsőséges populizmus és a politikai ostobaság. Jobb híján az emberek a történelem hulladékában keresnek eszményeket. Ez ellen csakis a gondolkodás segíthet.

A kommentár nem tudja biztosan megmondani, vajon tényleg a változás szelei fújnak-e a világban, de Salvini és Strache kudarcát mindenesetre reménykeltőnek tartja. Az viszont cseppet sem biztató, hogy az USA és Nagy-Britannia élén egy-egy populista áll. Választási győzelmét Johnson leginkább annak köszönheti, hogy a lakosság többsége nem kért a Munkáspárt vezéréből. A tengerentúlon megkezdődött a közelharc az ellenzék, a washingtoni elit és a köztisztviselők, illetve a gyűlölt elnök között. Az év küzdelme a liberális demokráciák és a populista kísértés között zajlik. Már lábra kapott az ellenmozgalom. Éppen a populistákkal szemben érzett félelem segített mozgósítani a polgárokat, nehogy rég bejáratott rendszerek omoljanak össze. Ezáltal stagnált a populizmus. A briteknél nem sikerült visszaszorítani, de másutt már csírázik a remény. A demagógok ellen lázadtak az emberek az európai választásokon a magyaroknál, a lengyeleknél, a spanyoloknál. Ráadásul utána a Fidesz és a PiS képviselői nem az új, jobboldali-populista frakcióba léptek be. A végén nem lett semmi Strasbourgban az euroszkeptikus erők blokkoló kisebbségéből. Az egyes országokban rendezett választások is arra utalnak, hogy megfordult az irányzat, főként a kontinens középső és keleti részén. A legnagyobb figyelmet az új szlovák elnök asszony győzelme keltette. A lengyeleknél, magyaroknál, cseheknél százezrek vonultak az utcákra a kormányok illiberális törekvései ellen. Érdekes, hogy milyen demográfiai megosztottságot tapasztalni a V4-ek országaiban. Mind a négy főváros új típusú tömeges tiltakozásokat élt át. A fiatalabb, liberálisabb, a világra nyitott polgárok nagy számban fordultak az uralkodó többség ellen. Budapesten kemény meglepetés érte Orbán Viktort, az illiberális demokrácia önjelölt vezetőjét, hiszen Karácsony Gergely lett a polgármester. Hasonló jelenség játszódott le a skandinávoknál is. Ausztriában az FPÖ megkapta várt számlát Strache botrányáért. Az olaszoknál Salvini elszámította magát, az ország nyugalomhoz jutott. A Szardínia-mozgalom kezdeményezésére tízezrek tüntetnek a populista politika durvaságai ellen. Dahrendorf fogalmazta meg 16 éve, hogy a populisták, ha hatalomra jutnak, nem képesek megbirkózni a gondok szövevényével. Ahhoz keményebb figurák kellenek, mint ők...

HOGYAN LOPJÁK EL A JÖVŐNKET A POLITIKUSOK ÉS A NAGYTŐKE?

MÉRCE
Szerző: SZABÓ DÁNIEL
2019.12.28.


Az utóbbi hetekben-hónapokban sok szó esik arról, hogy a politikai élet szereplői, a hagyományosan jobb- vagy baloldalhoz sorolt politikai erők miként viszonyulnak az éghajlatváltozás kérdéséhez. Ennek különös aktualitást ad az, hogy az Európai Unió új, úegynevezett „Green Deal” tervéhez hogyan viszonyulnak az egyes tagállamok vezetői, például Orbán Viktor.

Az Index külön cikket is szentelt annak a kérdésnek, hogy az új, populista jobboldal miért penget sokszor klímaszkeptikus húrokat vagy miért próbálja bagatellizálni ezt a veszélyt.
Az kétségtelenül igaz, hogy a folyamatos tematizációs versenyben, amely ma már az egyik fő meghatározója a politikai életnek, nem jön jókor a populista jobboldalnak, hogy az éghajlatváltozás témája felváltja a migrációét.

Ez a megállapítás viszont fordítva is igaz: a hagyományos EU-s elitnek, a liberálisoknak és az egykor baloldali pártoknak is érdekük ez a váltás, hiszen így riválisaik elvesztik leghatékonyabb kampányeszközüket.

De függetlenül attól, hogy kinek is kedvez ez a tematizációs fordulat az európai politikában, gondolhatnánk, hogy jól van ez így, hisz a migráció legfontosabb oka ma már az ökológiai válság, míg ennek fordítottja biztosan nem igaz. Gondolhatnánk, ha nem merülhetne föl teljes joggal az a gyanú, hogy az európai elit szándéka leginkább az, hogy vakvágányra tolja az éghajlatváltozásról folytatott közbeszédet, és közben a környezetszennyezés jelentős részét többek közt épp a migráció fő kibocsátó országaiba szervezze ki...

„A DEMOKRÁCIA CSAK OTT MŰKÖDŐKÉPES, AHOL OSZTÁLYKOMPROMISSZUMRA ÉPÜL”

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: HARGITAI MIKLÓS
2019.12.29.


Scheiring Gábor „Egy demokrácia halála” címmel könyvet írt az Orbán-rendszerről. A kötet új definíciót ad a rezsimről, miközben annak társadalmi hátterét is újrarajzolja.

Könyvét azzal kezdi, hogy a demokrácia a világban mindenfelé hanyatlik – igaz, Európában nálunk a leggyorsabban. Mi az oka ennek a globális eróziónak? 

Nem köthető egyetlen okhoz, de van egy látható trend, amibe Magyarország is illeszkedik: nem különutas fejlődés a miénk, nem kizárólag hazai tényezők miatt alakult így. A külső és a belső okok együtt hatnak, a demokráciát erodáló belpolitika külső kihívásokra reagál. 

A rendszerváltás idején mi haladtunk a leggyorsabban a társadalmi átalakulásban és a piaci átmenetben. Miért itt bizonyult a leggyengébbnek a demokratikus intézményrendszer? 

Mégsem függ olyan szorosan össze a gazdasági liberalizáció és a demokrácia? Akkor valóban az volt az uralkodó nézet, hogy a gazdasági és a politikai liberalizáció egymást erősíti. A kelet-európai rendszerátmenet világszerte optimista hangulatot eredményezett, és mi tényleg az élen jártunk, a külföldi tőke beáramlásával párhuzamosan teljesedett ki a demokrácia. A folyamat azonban a 2000-es évek végére a visegrádi térség egészében megtorpant, majd néhány országban vissza is fordult. Úgy tűnik, a piaci szabadság szükséges, de nem elégséges feltétele a demokratikus viszonyoknak, a demokráciához ennél sokkal több kell. 

A kötetben a megrendült alapokon felépülő új rendszert „felhalmozó államnak” nevezi. Mi a különbség a felhalmozó állam, és a magyar modellre is ráhúzni próbált „fejlesztő állam” között? 

 Magyarország hátraarca meglepte a tudományt, értelmezési válságot okozott. Az egyik okfejtési kísérlet szerint kulturális sajátosságról van szó, azaz sosem voltak erősek a liberális hagyományok, ám ez empirikusan nem igazolható. A vonatkozó kutatások épp azt mutatják, hogy a liberális demokrácia alapértékeinek és intézményeinek támogatottsága viszonylag erős, nem társadalmi igényből következett az antidemokratikus fordulat. Az sem elegendő magyarázat, hogy a gonosz politikusok tehetnek róla. Orbán Viktor nem egymaga bontotta le a demokráciát. Nem egyértelmű az sem, hogy mi alakult ki az eddigi rendszer helyén. Nevezték fejlesztő államnak az ismert távol-keleti minták alapján, de nem az: itt is erős az állami beavatkozás a gazdaságba, de hiányzik a klasszikus fejlesztő államokra jellemző független, jó minőségű bürokrácia, oktatás, kutatás-fejlesztés, egészségügy. Mondták maffiaállamnak is, ahol egy szűk csoport felülről foglyul ejti az államot, és minden más motivációtól függetlenül kizárólag a saját gyarapodása érdekében működteti, de ez a definíció sem ad teljes képet: tényleg kimagasló a magyar korrupció, de nem nevezhető kizárólagos célnak. A felhalmozó állam az egyik lehetséges válasz a globalizáció és a demokrácia közötti feszültségre: a nemzetközi és a nemzeti tőke, valamint a politikai osztály rövidtávú vagyongyarapodását szolgálja, és az ebből fakadó társadalmi feszültségeket autoriter megoldásokkal kezeli...

A TÖBBNYELVŰ GYEREKEK LEGNAGYOBB ELLENSÉGE

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2019.12.28.


Igazuk van azoknak, akik szerint tanuljunk meg először rendesen egy nyelven és csak azután jöjjön a többi vagy ez csupán egy tévhit, ráadásul a rosszabbik fajtából? Erre a kérdésre is válaszol Zita, aki nem csak szakemberként foglalkozik a témával, de határátkelőként személyesen is érintett.

„Nagyanyám kétnyelvű volt, viszont házassága során egynyelvű családba került és a gyerekek, illetve mi, az unokák már egy nyelven nőttünk fel.

Könnyű egy nyelvet elhagyni, sőt, nyelvet váltani is minden további nélkül lehet egyik generációról a másikra. Sőt, olyan büszke voltam az egyetlen nyelvemre, hogy meg sem álltam az ELTE Bölcsészkaráig, ahol magyar szakon végeztem.

A házasság azonban engem pont a másik irányba sodort, férjem ugyanis spanyol, jobban mondva katalán, úgyhogy a gyerekeim rögtön három anyanyelvet kaptak ajándékba.

Persze ez a valóságban az első években, amíg Budapesten éltünk, közel sem így nézett ki.

A nagyobbik lányom leginkább a magyart hallotta, illetve a németet, hiszem akkoriban a közös nyelvünk a párommal még az volt, ugyanis az akkori csekély spanyol tudásom ehhez nem volt még elég.

Ez a helyzet azonban gyökeresen megváltozott, amikor Barcelonába költöztünk és ahol hamarosan megszületett a másik lányom is, aki már a kezdetektől fogva négy nyelvvel szembesült.

Ehhez viszont nekem kellett felkötnöm a fehérneműt, úgyhogy nem is késlekedtem sokáig és beiratkoztam a barcelonai UAB egyetemre a tolmács-fordító szakra, ahol aztán meg is tanultam többé kevésbé spanyolul és valamennyit katalánul"...

MESÉLNI KELL, MESÉLNI, MESÉLNI! – A MAGYAR HOLOKAUSZTTÚLÉLŐ, AKIRŐL MÉG AZ ÉLETÉBEN ELNEVEZTEK EGY FRANCIAORSZÁGI KÖZÉPISKOLÁT

168 ÓRA ONLINE
Szerző: ÓNODY-MOLNÁR DÓRA
2019.12.28.


Muszáj beszélni, hogy soha ne felejtsük el, mi történt – ez a 87 éves Lili Keller-Rosenberg hitvallása. Lilin nem fog az idő, tele van vitalitással, megállás nélkül, fáradhatatlanul járja a franciaországi iskolákat, hogy a holokausztról meséljen a fiataloknak a túlélők hitelességével. Az idén november 28-án pedig róla nevezték el a franciaországi Halluin középiskoláját.

Lili zsidó családba született, már Franciaországban, 1932-ben. Szülei Magyarországról menekültek el a húszas években, mert azt szerették volna, ha leendő gyerekeik szabadságba születnek. Lili Keller-Rosenberg édesanyja varrónő volt, és kis szabászatot nyitott Észak-Franciaországban. Édesapja kelmefestőként dolgozott. Első lányuk, Lili után két fiú született, az idősebb 1933-ban, a legkisebb 1940-ben.

– Vallásosak ugyan nem voltunk, de a szívünkben nagyon is zsidónak tartottuk magunkat – meséli. Akkoriban azonban már Franciaországban sem élhettek biztonságban a zsidók: a felnőtteknek és minden hat év feletti gyereknek sárga csillagot kellett hordania. – Szüleim az utolsó pillanatig bíztak a francia államban, abban, hogy megvéd minket. Elfogadták a szabályokat, mert jó állampolgárok akartak lenni...

MUZSIKUS CIGÁNYOK – ÁCSI

ÉLET ÉS IRODALOM / KÖNYVKRITIKA
Szerző: SZÁLE LÁSZLÓ
2019.12.19.


Cigányzenészek harca a két világháború közötti Magyarországon. Szerkesztette Hajnáczky Tamás. Gondolat Kiadó, Budapest, 2019, 354 oldal, 3500 Ft

A muzsikus cigányok magasrendű tudásukkal külön kasztot képviselnek a roma – és a magyar – társadalomban. Nem ismerek más népcsoportot, amely egy adott képesség dolgában ennyi tehetséget tudna felmutatni, mint a muzsikus cigányság a zenében. Nyilván nem csak a tehetség a titok, legalább annyira a tanulás, amire kisgyerekkoruktól kezdve az apák veszik rá – sokszor nem éppen píszí módszerekkel – fiaikat. Hogy a vonóval együtt kenyeret is adjanak a kezükbe. Ez rendben is volna, hisz ki vitatná, hogy a cigányság felemelkedésének a kulcsa a tanulás. Ám a muzsikus cigányokra ez mintha mégsem lenne teljesen igaz. Hiába tanultak, hiába tudnak

A modern világ sok régi szakma alól kihúzta a talajt, de talán egyiké sem volt olyan drámai feleslegessé válás, mint a muzsikus cigányoké.

Róluk jelent meg egy látszólag száraz, unalmas, valójában igen érdekes könyv. Száraz, amennyiben forráskiadvány: törvény- és rendeletszövegek, jegyzőkönyvek, beadványok, kiáltványok, névsorok, beszédek, viták, cikkek vannak benne. Puszta tények, adatok. Ám e szövegek nagy részének – a beszédeknek, cikkeknek – nem a tartalma a tény, hanem a léte: ez ekkor és ekkor megjelent, vagy ezen a közgyűlésen elmondták. Ilyen értelemben a vélemény is tény. Rendkívül érdekes képet rajzolnak föl ezek a szövegek a cigányság életviszonyai­ról és a cigányzenészek két világháború közötti küzdelmeiről – az elismerésért, a megélhetésért.

Tulajdonképpen a cigányzene önvédelmére hozták létre 1923-ban a Magyar Cigányzenészek Országos Egyesületét, mely sok jó törekvésnek volt kiindulóhelye, de az összkép, ami megmarad például a közgyűlési jegyzőkönyvek olvasásakor, az a végeérhetetlen viták sora. De perlekedik az egyesület a hivatalokkal a számukra kedvezőbb rendeletekért, s hogy hatósági védelmet kapjanak az „ízlésrontó idegen és kontár” invázióval szemben. Harcol a rádióval a méltóbb közvetítési díjakért, a vendéglősökkel a tisztességesebb fizetésért, és állandó hadban áll a riválisokkal – a jazzbandekkel, a munkás- és parasztzenekarokkal –, hogy azok ne vehessék el a munkaalkalmaikat. Végül, sokszor egymással is veszekszenek: kiscigányok a prímásokkal, prímások a prímásokkal – a tányérpénzről és az igazságosabb jövedelemelosztásról.

Az örökös vitákról az embernek óhatatlanul a Brexit jut az eszébe. Vagyis: ha valamire nem tudjuk a megoldást, az terméketlen és végeérhetetlen vitákat szül nemcsak egy cigány egyesületben, hanem a modern demokrácia bölcsőjében, az angol parlamentben is...


HIDEG

INDEX / KULTÚR
Szerző: HAÁSZ JÁNOS
2019.12.28.


Az előszobában hideg a kő, átsüt a papucsom vékony talpán. A leheletemet is látnám talán, ha felkelt volna már a nap. A konyhába megyek, itt is ugyanaz a hideg kő, ugyanazok a minták, pókhálószerű halvány csíkok, praktikus, nem látszanak rajta az apró repedések.

Felteszem a kávét, míg a kotyogóban melegszik a víz, visszamegyek a hálószobába. Minden mozdulatlan, mintha minden megfagyott volna. Ő is az ágyon fekszik, úgy, ahogy kikeltem mellőle. Óvatosan elrendezgetem az ágyneműt, közben őt nézem. Kilencven múlt szeptemberben. Mekkora ünnep volt, még a polgármester is eljött, pezsgőt hozott, meg Bözsi-utalványokat. Mondjuk harminc éve, hogy nem ittunk alkoholt, akkor is csak az egyetlen unokánk születése miatt, és a mozgóboltos se fogadta el az utalványt, de majd a lányunknak adom, mikor legközelebb hazajön.

Visszacsoszogok a konyhába. A kávé épp lefőtt, kis tejet öntök bele, odaállok az ablakhoz. Világosodik, a távolban látszanak a Mecsek körvonalai. Fentről, az üresen maradt padlásszobából akár a Badacsonyig is elláthatnánk, ha szép idő lenne...

EZEKET A CIKKEKET OLVASTÁK A LEGTÖBBEN – A VIDÉKI SZTORIK TOPLISTÁJA

ÁTLÁTSZÓ / ORSZÁGSZERTE BLOG
Szerző: RÁDI ANTÓNIA
2019.12.27.


...olvasóink kedvencei voltak a 2019-es felhozatalból:

EGY KIS ALFÖLDI FALU LETT AZ ÚJ PLATTENSEE

ABCÚG BLOG
Szerző: FŐDI KITTI
2019.12.27.


Negyvenkét német, holland, belga és svájci költözött a semmi közepére, egy kétezer fős kis faluba, Csengelére. Az idegenek a magyarországi alacsony árak, a könnyen megszerezhető ingatlanok és a csend miatt jöttek az alföldi településre. A falu életébe is örömmel vetették bele magukat, tollaslabda klubba járnak, részt vesznek az önkormányzati választásokon, falunapokon, néhányuk már érti és beszéli is a magyar nyelvet. Szerintük kedvesek és segítőkészek a magyar emberek, az egyetlen probléma, amit Magyarországon látnak, hogy hatalmas a bürokrácia, és hogy nem jön ki a szerelő, amikor ígéri. A helyiek szerint ezek rendes, precíz németek, nincs velük semmi baj.

Kiskunfélegyházától délre, Kiskunmajsától nem messze terül el Csengele kiterjedt tanyavilágával. Bár a faluban van egy rendezett főtér és egy felújított templom is, nincs termálfürdő, tó, hegy vagy sícentrum, mégis 1998 óta folyamatosan itt vásárolnak tanyákat a német ajkú, külföldi állampolgárok. Mára már 42 külföldi lakik a falut körülvevő tanyákon, saját kisebbségi önkormányzat alakításán is elgondolkodtak már, a helyiek is jól ismerik őket. Mi lehet számukra annyira vonzó ebben az abszolút nem turisztikai, szinte a semmi közepén lévő faluban?
...

MEGÉRKEZETT SZABÓ ISTVÁN ÚJ FILMJÉNEK ELŐZETESE

INDEX
Szerző: PL
2019.12.27.


Február 27-től látható a mozikban az Oscar-díjas Szabó István új filmje, a Zárójelentés.

A Zárójelentés főhőse Stephanus professzor (Klaus Maria Brandauer), az elismert kardiológus, akit váratlanul nyugdíjaznak. A doktor még nem szeretne elszakadni hivatásától, ezért hazaköltözik a szülőfalujába, ahol körzeti orvosként kezd dolgozni. Itt újra találkozik gyerekkori szerelmével és legjobb barátjával, ám nem feledkezhet bele a múltidézésbe, ugyanis kisstílű, ártalmas politikai csatározásokba keveredik, és saját kárán kénytelen megtanulni, hogy a múlt kísérteteivel csak akkor számolhat le, ha szembenéz velük.

A Szabó István eredeti forgatókönyve alapján készülő Zárójelentés producere Sándor Pál és Tőzsér Attila. Szabó István és Sándor Pál is több mint hat évtizede készítenek filmeket, de ezen a produkción dolgoztak először együtt. A Zárójelentés operatőre Szabó István állandó alkotótársa, Koltai Lajos volt. A főszereplők mellett pedig olyan kimagasló magyar színművészeket láthatunk a filmben, mint Csákányi Eszter, Szirtes Ágnes, Csomós Mari, Andorai Péter, Orosz Ákos és Börcsök Enikő.

Szabó István utolsó filmje a 2012-es Az ajtó volt Helen Mirrennel a főszerepben...
  

ITT OLVASHATÓ

A KORMÁNY VÁRATLAN UTÓKARÁCSONYI AJÁNDÉKAI: MAKOVECZ-TEMPLOM, A PANNON UNIVERZUM LEGDRÁGÁBB VIDÉKI FOCIPÁLYÁJA ÉS MILLIÁRDOS AJÁNDÉKOK HATÁRON TÚLI MILLIÁRDOSOKNAK

444.HU
Szerző: SZILY LÁSZLÓ
2019.12.27.


...A legérdekesebb tételek a következők:

- A kormány a százmilliomosok kezét sem engedi el, ha azok olimpiai aranyakat tudnak nyerni, üzeni az úszószövetségnek átutalt 48 millió Hosszú Katinka olimpiai felkészülésére.
- Idén is jó volt reformátusnak lenni, jövőre is az lesz, a Budapest-Rákoscsabai Református Egyházközség ugyanis egymilliárd forint “kiegészítő anyagi forrást” kapott karira a rákoskerti Makovecz-templom felépítésére. A kormány ezzel ráadásul jól megtanította a reformátusoknak, hogy a kicsiny hitűeket úgy köpi ki az Úr, mint a langyosokat. Az érintettek saját weboldala ugyanis azt írja, hogy az egész templom 550 millióba kerül, ehhez képest csak kiegészítésnek majdnem kétszer ennyit kaptak. (Az is igaz persze, hogy az 550 millió abszolúte irreálisan alacsony összegnek tűnt eleve.)

- Csenger igazi csodavidék lehet, amit a kormány egy szép összeggel bizonyít. Ugyanis 600 milliót adtak Csengernek egy műfüves nagypálya (foci, természetesen) építésére. Ez az ajándék azt is bizonyítja, hogy a reformátusok mellett az MLSZ sem tudott - eddig - elég nagyot álmodni. A Labdarúgó Szövetség saját hivatalos dokumentumai szerint ugyanis egy legnagyobb méretű műfüves pálya irányadó építési költsége 2018-ban áfával nem érte el a 130 milliót. De Csengerben eszerint aranykolbászból lehet az alapvonal is és a sarkokban kisszériás Gucci.-szögeltzászlók lenghetnek.

- Egy következő tétel azt tanítja meg a magyar népnek, hogy az Új Rendszerben nincs olyan, hogy áltudomány, ha pedig mégis, akkor az igencsak jövedelmező. A Magyar-Turán Alapítvány ugyanis 400 milliót kapott működési költségekre. Az unalmas “tudósok” meg pályázzanak mindenféle nemkipcsak külföldieknél!
- Egy rákövetkező meg azt, hogy az Új Magyar Valóságban a leginkább támogatásra szoruló szervezetek mi mások lennének, mint, mint -- mint a BANKOK. Az OTP Fáy András Alaptványa ugyanis 850 millió forintot kapott a fiatalok pénzügyi tudatosságának növelésére. Márpedig egy ilyen szegény intézmény ekkora támogatása a legfiatalabb fiatalt is sokkal tudatosabbá teszi pénzügyileg.

A többi, ma, vagyis 27-én, pénteken kelt határozatot átpörgetve kiderült, hogy ez a fenti 28-as, sorrendben első lista igazából kismiska. Egyrészt kitoltak pár milliárdot különböző hazai templomfelújításokra és építésekre is. De ezek összege eltörpül egy következő döntéssel határon túli célokra kiosztott, 12 elemű lista pénzei mellett. Ez a 12 szintén tökéletesen érzékelteti, hogy mit tart fontosnak a kormányzat - illetve annak egyszemélyi vezetője. Az egyházakat és a focit. 4 tétel vallási, 8 pedig futballtémájú.
A legérdekesebbek:
- A négy egyházi célra összesen annyit adnak, mint a messze legkisebb egyedi focis összeg fele.
- Egymilliárd forintos közpénzajándék járt annak az eszéki focicsapatnak, aminek a meghatározó résztulajdonosa a leggazdagabb magyar, Mészáros Lőrinc. Eszéken egyébként lényegében nem élnek magyarok.
- 2 milliárd 100 milliót kap az a sepsiszentgyörgyi Sepsi OSK, aminek a többségi tulajdonosa a magyarországi Varga Károly, aki, nem fogod kitalálni, Mészáros Lőrinc sokszoros üzlettársa. De ott legalább élnek magyarok.
- 2 milliárd 785 millió forintot kap az az FK Csíkszereda, ami abszolúte jelentéktelen csapat, igaz szurkolótábor nélkül - a helyi magyarok a hokit nézik - és most jutott föl a történetében először a román másodosztályba. Csíkszereda közúton mindössze 70 kilométerre esik a legalább nézőkkel rendelkező Sepsiszentgyörgytől.
- 600 milliót kap a dunaszerdahelyi DAC akadémiája, aminek az egyik leggazdagabb határon túli magyar, Világi Oszkár a tulajdonosa.

- 2 milliárd 260 milliót ajándékoznak az adódóból a szlovák másodosztály ötödik helyén tanyázó KFC Komarno csapatának.

A kormány összes ajándékainak listája itt tekinthető meg, a sorban legfelső pdf letöltésére kell kattintani!

A NYUGDÍJASOKNAK ELEGÜK VAN ABBÓL, HOGY A KORMÁNY NEM ÁLL SZÓBA VELÜK

24.HU
Szerző: TAMÁSNÉ SZABÓ ZSUZSANNA
2019.12.28.


A kormány jövőre 2,8 százalékos nyugdíjemelést irányozott elő, ez már nyár óta tudható a költségvetésben jelzett infláció alapján, és a terv nem változott, a decemberben megjelent kormányrendeletben is ez a szám szerepel. Bár év közben romlottak az inflációs várakozások, hiába követelt jóval három százalék feletti nyugdíjemelést a legnagyobb nyugdíjas szervezeteket tömörítő Nyugdíjas Szervezetek Egyeztető Tanácsa (NYUSZET). A kormány által bejelentett 2,8 százalékos nyugdíjemelést nehéz is elfogadni, ha azt nézzük, hogy a 2020-as pénzromlást a Magyar Nemzeti Bank is jóval magasabbra, 3,4 százalékra becsülte.

A 2,8 százalék a minimálnyugdíjnál alig több mint havi 800 forint pluszt jelent, egy átlagnyugdíjasnak pedig kicsivel több mint havi 3800 forint lesz az emelés.

Időről időre előfordul amúgy, hogy a kormány felül-, vagy alulbecsli az inflációt, és így a nyugdíjemelés is több vagy kevesebb lesz. Ha alulbecsli, akkor novemberig kénytelenek a nyugdíjasok hitelezni az államnak – akkor kapják meg ugyanis a január-augusztusi inflációs jelentés alapján az elmaradt emelést, egyben, egész évre. 2017-ben így 27 milliárd forintnyit húzott ki a kormány a nyugdíjasok zsebéből év közben, és idén is hasonló összeg lehetett a lényegében novemberig visszatartott pénz. Ha az MNB becslését nézzük, jövőre szintúgy erre kell számítani, hiszen a kormány által bejelentett nyugdíjemelés ismét 0,6 százalékkal karcsúbb, mint a várható infláció. Így novemberben megint visszamenőleges korrekcióra lehet szükség, addig pedig a nyugdíjasok újfent hitelezhetnek pár tízmilliárdot az államnak...

HA LEOMLIK A HAZUGSÁG FALA

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: BARTUS LÁSZLÓ
2019.12.25.


Történelmi tapasztalat, és bibliai tény is, hogy a gonoszoknak egy ideig szerencséjük van. Minden a kezükre játszik. Úgy tűnik, minden sikerül nekik, és még az is szerencsésen alakul, aminek nem kellene. Egy ideig megfoghatatlanok, érinthetetlenek. Nem éri őket a szél, az eső. Mintha valami homály szállna mindenki agyára, nem képes felismerni, vagy kimondani, a nyilvánvaló tényt. Mintha mindenki megbolondult volna, a jog is fordítva működik, az épeszű embereket pedig a guta kerülgeti. Hogyan nem lehet ennyire nyilvánvaló bűncselekménysorozatot lebuktatni? Ami máshol, máskor világbotrány, itt egy mínuszos hír.

Sorolhatnánk a példákat, de a NER egész működése is ilyen. Az alkotmánybírósági ítéletek azért kevésbé bizonyító erejűek, mert ezeket a döntéseket már egy Orbán által megszállt, nem független testület hozta. De az is e folyamat része, hogy az Alkotmánybírósággal is megtehették ezt, és az Orbán-rendszert államcsínynek nevező volt alkotmánybíró, Vörös Imre például már véletlenül sem tagja a testületnek, ha a gonosznak erre van szüksége. De kezükre játszott a magánnyugdíj-pénztári lenyúlások lehetősége, az uniós kohéziós alap százmilliárdjai, a menekültválság és a bevándorlás.

Jellemző mozzanat, amikor Pikó András ellen azért vizsgálódnak, mert nyilvánosságra hozta, hogyan egyeztetett a kerületi újság a fideszes polgármesterrel a tartalomról. Az adatvédelmi hatóság vezetője szerint az a bűncselekmény, amikor leleplezik a csalást, a hazugságot, a manipulációt és a propagandát, nem pedig az, ahogyan ez a rendszer működik. Az egykori ombudsman feladata azok védelme lenne, akik feltárják a diktatúra működésének módját, nem pedig azok üldözése, akik ezt teszik. De a rendszer felszálló ágában ez is része a “jószerencsének”. Ami nemcsak szerencse, de a kezükre játszik.

Szemünk előtt játszódik az európai jogértelmezési és felülvizsgálati bohózat, amely 2010-től tart, amely egyértelmű és világos dolgokat nem képes egyértelműen és világosan látni. A hazugság köde és homálya borít mindent. Láthatóan éles eszű emberek ebben az esetben mintha elveszítenék a tisztánlátásukat. Belebonyolódnak, alul maradnak egy nyilvánvaló csalássorozat nevetséges ködösítésével szemben. A dekázó Varga Judit egy járásbíróságon nem élne meg sem bíróként, sem vádlottként azzal, amit előad, de a Gonosz hatalmi ciklusának jelenlegi periódusában nevetséges hazugságainak leleplezése is lehetetlennek látszik...

EGY BÉKEÉV HÁBORÚI

HÍRKLIKK
Szerző: NÉMETH PÉTER
2019.12.28.



Két évet és három választást hagyunk magunk mögött 2019 december 31-ével; egy politikai háborúkkal szegélyezett időszakot. Mondhatnánk persze, hogy a választások mindenütt a világban a verbális háborúk felerősödését hozzák magukkal, a demokratikus küzdelmek részei – gondolhatnánk. Nyilván hajlamosak vagyunk a hazai állapotokat felnagyítani, és azt hinni, nálunk az ilyesmi sokkal rosszabb, sokkal durvább, mint másutt.

De nem biztos, hogy ebben igazunk is lenne. Aki odafigyel arra, hogy az ilyen harcok miként zajlanak más országokban, az bizonyára látja: hasonló módon. Ilyenkor nincs kímélet, a politikai ellenfelek úgy érzik, bele kell szállni a másikba, és – bizony – az övön aluli ütések sem ritkák. Hogy ebben a nemesnek egyáltalán nem nevezhető küzdelemben hogy áll Magyarország, azt most ne firtassuk! Állapítsunk meg csak annyit, nem áll vesztésre. A harmadik választásra, az önkormányzatira, már különösen beerősített; korábban tiltottnak vélt határokat lépett át, behatolt a halószobákba, lecsupaszított mindent és mindenkit.

Sűrűre sikeredett tehát ez a két év, amelynek utórengéseit – lásd Gréczy-ügy – most is észleljük. Éppen ideje, véljük sokan, hogy nyugodalmasabb időszak elé nézzünk a honi tájakon; 2020-ban végre nem lesznek választások, legalább is általánosak nem. Helyiek igen, mindjárt itt van januárban a győri, a Borkai-ügy által megtépázott város voksolása; ne higgyük, hogy nyugodt napjaik lesznek a Rába-partiaknak. De még mindig állíthatjuk: egy ilyen – megismételt – szavazás sem képes felborítani az ország normális menetrendjét. Bármily görcsös is lesz a küzdelem, néhány nappal az eredményhirdetés után, túljutunk rajta, szép, csendben belesimul az év történéseibe. Másként: a győri voksolás és rosszízű versengés miatt, még nem lehetne nyugodt az év. Úgy is fogalmazhatnék: békén hagyhatnának bennünket a politikusok...


NYELVISKOLÁT AZ ISKOLÁBA

HVG ONLINE / ÉLET + STÍLUS
Szerző: RÉVÉSZ SÁNDOR
2019.12.27.


A gyengébb megy a levesbe hatévesen. Pedig ott a recept, hogyan lehet jobban csinálni.

„A 2019-2020-as tanévtől a 9. és 11. osztályos nappali tagozatos gimnáziumi és szakgimnáziumi képzésben tanulók kéthetes egyéni vagy csoportos nyelvoktatásban vehetnek részt a Nemzeti alaptanterv szerint tanulható első idegen nyelvek (angol, francia, német, kínai) célországaiban: Ausztriában, az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Írországban, Máltán, Németországban és Kínában.” Ezt hirdeti a Külföldi Nyelvtanulási Program honlapja. A tájékoztató szöveg szerint ez alanyi jog lesz, mely kb. 140 ezer gimnazistának és szakgimnazistának jár. A szakközépiskolásnak nem jár semmi. Ott az idegen nyelv oktatása amúgy is - miként a közismereti tárgyaké általában - elhanyagolható tényező.

Azok a szerencsés ifjak, akik eljutnak az érettségi küszöbére, kilencedikes és tizenegyedikes korukban egyaránt utazhatnak nyelvet tanulni az adófizetők pénzén. Ha a 4 és fél millió foglalkoztatott évente erre a célra jövedelemadózik 20-20 ezer forintot, máris összejön az a cirka 90 milliárd forint, amelybe ez a program kerül.

Ebből fedezik teljes egészében a külföldi nyelvtanfolyam díját, a kiutazás költségeit, a szállást, az ellátást, a kísérő tanár fizetését és költségeit. Mindenkinek. A külföldön iskolába járt diplomata gyerekekig bezárólag.

Zsebpénzt és az utazáshoz bőröndöt meg ruhapénzt azonban nem adnak. Ezekkel a hiányosságokkal együtt kerül ez a program diákonként 650 ezer forintba. Egy diákra a két évfolyamon mai árakon 1,3 millió forintot költenek. Annyit, amennyit egy átlagnyugdíjasnak tíz hónap alatt, egy minimálnyugdíjasnak pedig három és háromnegyed év alatt fizetnek ki. Annyit, amennyit egy átlagos keresetű foglalkoztatott öt és fél hónap alatt keres meg.

Aki egy nyelvet már majdnem felső fokon bír, felsőfokú képzésben is részesülhet. Akinek már van egy nyelvből nyelvvizsgája, utazhat egy másik nyelv után, hogy abból is legyen neki. Kínába nem is mehet más, csak az, aki a Magyar-Kínai Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Gimnázium tanulója, tehát sok órában találkozik a nyelvvel és anyanyelvi tanárokkal, ha nem éppen kínai családból jön. Ezekre a lehetőségekre a honlapon hívják fel a figyelmet. Ha esetleg nem tudnánk, kiket kell támogatni abban, hogy kiemeljük hazánkat a nyelvtudatlanság szomorú állapotából.

A nyelvoktatás szakemberei, ha megkérdeznék őket, éppúgy elmondanák a döntéshozóknak, miként elmondják a sajtóban, hogy a nyelvtudás előmozdítása szempontjából ez a kurva drága két-két hét szart sem ér...

KARI VAN

KOLOZSVÁRI SZALONNA / VENDÉG
Szerző: PANDULA DEZSŐ
2019.12.27.


Most, hogy az Októberi Nagy Szotyialista Megszeppenés után a vezérkar ismét magára talált és sebtében az összes szolgaseregletétől totális támadást rendelt meg a külső és belső ellenség ellen, rájött arra, hogy mégiscsak a szeretet ünnepe van. Ezért némileg ellensúlyozni próbálja az össztüzet, amit az ellenzékre és a bűnös városokra zúdítanak a martalócai.

Orbán Viktor büszkén posztolta, hogy a Szent István-bazilika előtti karácsonyi vásár a legszebb Európában 2020-ban (?!). Az European Best Destinations független utazási portál online szavazásán diadalmaskodott a rendezvény. Ünnepi atmoszféra, minőségi időtöltés, turisztikai látványosság, példátlan vonzerő, Európa legnagyobb 3D-s lézershow-ja, környezettudatosság, karácsonyi szellem, etcetera. Óriásibb siker a magánnyugdíjak ellopásánál is talán. Csak úgy árad a hatalmas büszkeség, a határtalan boldogság a kormánymédiából is. Az Advent Bazilikát tavaly még csak második helyre sorolták – de lám, előre léptünk. Kis lépés az Emberiségnek, nagy lépés Magyarországnak. Hosszúlépés annak, akinek többre nem futja.

Miniszterelnökünknek idén valahogy nincs szerencséje a Karácsonyokkal. Az azonnali.hu utánanézett a versengés kulisszatitkainak. Már a közönségszavazáson való részvételre is 10 000 € -t (3 300 000 Ft.-ot) kellett leperkálni. Erre a „turisztikai” listára bárki rákerülhet, aki a nevezési díjat kifizeti. Amelyik vásár gazdája ezt nem teszi, az mintha nem is lenne. A feltűnési viszketegségnek és a közpénzelherdálási kormányhagyományoknak tehát meglehetős szerepe van a nemes vetélkedőben. Akinek nincs szüksége a kétes értékű publicitásra, az inkább távol tartja magát a népszerűséghajhászás e költséges módjától.

Hoz-e egyáltalán valamit a konyhára ez az elismerés, és ha igen, akkor kinek? Ez jó kérdés, bár nehezen megválaszolható. A szóban forgó utazási portál Nagy-Britannia 1893-ik leglátogatottabb turisztikai oldala, alig 77 000 fb-követővel. Ehhez képest kissé rejtélyes, hogyan jött össze közel 300 000 szavazat a mi kirakati vásárunkra. Sosem tudjuk meg: az 1600 Ft.-os szimpla lángos, a korsónként 1 000 Ft.-ba kerülő sör hány szavazatot kóstált? Mennyit nyomtak a latban a giccses környékbéli zsánerszobrok? Hány lájkot ért vajon a TEK-es páncélosok agresszív jelenléte? Feltételezhető-é okkal, hogy akkor most majd özönleni fognak a turistabuszok a környező országokból? Abba a nézdelődő, titkon szitkozódó tömegbe én például odavillamosozni sem vagyok hajlandó, annyira megalázónak tartom az ottani árakat és légkört a többnyire sovány pénztárcájú magyar emberek számára… Mert – mint mindenütt másutt is az országban – ezen az adventi vásáron is lehúzásról, a hatalmi elrettentésről szól minden. Mert ugyan névleg a „terroristák” távoltartására vonult fel a miniszterelnöki magánhadsereg, csak azt nem verik nagydobra, hogy seperc alatt akár Te is lehetsz „terrorista”! Nézz utána a lefolytatott büntetőeljárásoknak és vérlázító ítéleteknek, és tedd fel magadnak a kérdést: ugyan miért gondolom, hogy magyar állampolgárok ellen így nem fognak cselekedni?

Hát dehogynem fognak! Csak az ürügyet lesik, hogy példát statuálhassanak!

Lévai Anikó – akit (a fagyi visszanyal!) egyre gyakrabban neveznek Orbánnénak -önkénteskedett egy morzsányit a véletlenül épp arra tévedt fotósok masinái előtt: több tonnányi segélyszállítmányt indított útjára a román európaizálódási folyamat elnyomása alatt sínylődő, orbáncsüngő erdélyi véreinknek, a mélyszegénységben tengődő hazai százezrek kimondhatatlan örömére. Az ökumenikus segélyszervezet a megmondhatója: vajon az adományozók tudták, hova szállítják az általuk leadott holmit?
...

KAMPEC DOLORES XCVIII. – JERIKÓ

REZEDA VIÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2019.12.28.


Amikor Béla hazament, hogy meglátogassa rég nem látott barátját, a legyet, nem tudta, hogy ezt nem kellett volna. Mert, bár a falut már sokszor elpusztította és meg is mentette, ez a látogatás olyan eredménnyel jár majd, mint Macondo végnapjai, mikor is, mint emlékezhetünk, szél hordta szanaszét még az írmagját is, hogy semmi nem maradt, az emléke is odalett, mintha soha nem is lett volna. Mert Béla nem találta a legyet, akinek ugyan még neve sem volt, mert, ha ő az egyedüli, az egyetlenegy, akkor nem kell megkülönböztetni a többitől azzal, hogy olyan fura hangalakokkal illetjük, mint mondjuk a béla, mert mondhatnánk rá azt is, vrzukat, annak se lenne semmi értelme, ha a légy csak van, és egyedül meg kivételesen.

Ha istenből egy van, neki sincsen neve, nem hívják őt sem Apollónak, sem Zeusznak, Sívának sem hívják, hanem Istennek, akinek a neve is kimondhatatlan, JHVH. Ezért esetünkben lehetne lgy, a légy, vagy megköveznek, viszont ha így hívták, ha úgy, nem volt sehol sem, nem találta Béla a lakásban, de még a maradékait sem pókhálók alján, a légy tehát nyom nélkül eltűnt, szublimálódott, esetleg egyszerűen világgá ment, mert ugyan Béla megszelidítette, de nem végezte el az ebből fakadó kötelességeket, és ott hagyta magára. A légy zsörtölődhetett is volna, hogy csak a szex, csak a szipu, vagy esetleg, hogy mindig csak a kocsma, a haverok. De a légy nem kérte számon Béla idejét és szívét, hanem eltűnt, és senki nem tudta, hová.

Bélának ekkor, hogy a hiányt kitöltse és a bánatát megmagyarázza valahogyan, Ray Charles jutott az eszébe, ahogy belesírja a mikrofonba, hogy amíg nem szerettem senkit, semmi se fájt, most tele vagyok blues-zal és várom a halált, és mindenféle zenék jutottak eszébe hirtelen, a zenék olyan serege, amely kapásból legyőzte őt. Olyan vágy volt ez a zene után, mint a fuldoklónak levegőért, az iszákosnak egy kortyért, halottnak az életért, élőnek a halál után, mindent leterítő, eszement epekedés, amilyen az igazi szerelem és az igazi gyűlölet, amilyen az élet, ha van, és nem csak annak másolata. Így tért vissza Bélába a lázadó kamasz, s bár a füle már lekonyult és izmai lazultak, tudta, hogy megmutatja ezeknek a zenét, ezeknek, akik a nélküledre lépnek egymás talpaira, és délben nótaszót hallgatnak...