Akkor, még nem tudott olvasni, nem értette azokat a táblákat. Én meg elhalandzsáztam, elkamuztam mik vannak ráírva. Egy átlagos gyereknek meg kell tanítani hogy mit jelent az elfogadás, mit jelent a másság, hogyan kell ezt kezelni. Ezt a legjobb gyerekkorban, amikor még kicsik, őszinték. Sosem okozott neki gondot hogy egy Down szindrómás gyerekkel játsszon, sose volt gond, hogy kinek milyen a bőrszíne. Hatalmas szerencse, hogy egy félvér kislány is jár vele egy osztályba, így nem kell külön elmagyaráznom a dolgokat. Ő a játszótársat, a játszó pajtást, a gyereket látja mindegyikükben. Nem okoz gondot, hogy legalább 4 féle vallást gyakorolnak az osztálytársai - ugye kötelező a hit és erkölcstan óra ,- hamar kibukik. Sőt, meg is beszélik maguk között a vallásokat, ami engem totál meglepett. Egyik este külön előadást és bemutatót kellett tartani neki a vallásokról, amin nyertek a krisnások, azzal az ünneppel, amin csupa édes finomságot esznek.
Ezeknek a nyitott, kicsi emberpalántáknak, akik szeretnek, önzetlenek, de már vannak önálló gondolataik, most szembesülni kell a kék táblákkal.
A minap néztem egy filmet a II. világháború propaganda gépezetéről. Végig libabőrös voltam.
Mert az is így kezdődött. Nem valahogy így, nem hasonlóan, egészen pontosan ugyan így. Aminek megvan az eredménye, hiszen mindenki retteg a migránsoktól, miközben 1 millió magyar migránskodik Európában a jobb megélhetés miatt. Miközben utáljuk a kendős muszlimokat, (akárcsak a zsidókat) utáljuk az idegeneket, utáljuk saját magunkat is, és az ország nyomorog... Ctrl c és Ctrl v.
Nem találok különbséget a 70 évvel ezelőtt történtek és napjaink között. Nekem, mint édesanyának pedig napi szinten meg kell küzdenem a kék táblákkal. Hogy mi az a Soros terv, ki az a Soros György és miért kell utálnom. Miközben nem utálom. Tájékozottabb vagyok annál. Egészen pontosan tudom kicsoda Soros György és milyen tevékenységet végez. Nem a M1 és bajerzsóti oldaláról tájékozódom... Ja, most jön az hogy Soros bérenc vagyok. Az.
1994-ben, amikor éppen tizenegynéhány éves voltam, az osztályfőnökömtől ígéretet kaptunk hogy elvisz minket külföldre kirándulni. Ennek viszont olyan magas ára volt, ami a lakótelepi prolik gyerekeinek megfizethetetlen volt. Minden iskolai rendezvényen (farsang, sulidisco, karácsony stb) mi csináltuk a büfét. A szülők egy része készített süteményt, másik fele jött segíteni. Nekem meghalt az anyukám, apám nem jeleskedett a sütemény készítésben, így ő jött. Osztálypénzből vettünk krumplit, pucoltuk, sütöttük, lett palacsinta szendvicsek stb. Mindenki talált magának munkát. Ha mást nem, hát elugrott azért, aki nem tudott besétálni 3 tálca süteménnyel.. Meglett a pénz. Pontosabban egy része. A hiányzót bizony Soros György egyik alapítványa fizette. Igen, én neki köszönhetem hogy eljutottam Ausztriába, Graz-ba (nem röhög, én is ezen vihogok most) Olaszországba, Velencébe, de még a Pannonhalmi apátságot is az ő jóvoltából nézhettem meg. Szóval Soros bérenc vagyok, vállalom. Kinyitotta nekem a világot. Jó ez azért így nagyképűen hangzik, mert én apu munkája miatt már bejártam a fél világot, eljutottam olyan helyekre ami másnak csak álom egy életre. De láttam más kultúrákat, más embereket, más szokásokat, és természetes volt számomra, hogy a világ hatalmas, és különbözőek vagyunk, nem egyformák. Máshol más dolgokat szeretnek az emberek. Ebben a szellemiségben nőttem fel. Apám jó munkát végzett azt hiszem. Nem utálom a zsidókat, semmi bajom a muszlimokkal, a reformátusokkal, a keresztényekkel, az afrikaiakkal, az ausztrálokkal, az ázsiaiakkal, nem utálom a cigányokat, a szlovákokat, a szerbeket, az erdélyieket, és a pöttyös elefánt és a kockás zebra sem utálat tárgya.
És jön velem szembe, mit velem szembe, a gyerekemmel szembe egy ilyen kék tábla. Hogy jajj jajj Soros terv, meg jajj jajj Soros György. Ha nem beszélgetek vele róla, ezt fogja szivacsként magába szívni. Hát beszélgetek róla. Próbálom elmagyarázni, egy 9 évesnek hogy amit lát azt kormány propagandának hívják, hogy ez a diktatúra része. És olyan szavakat kell 9 évesen megtanulnia, amivel bőven ráért volna még 14 éves koráig, vagy amíg nem tanulják az iskolában. Anya szava áll szemben azzal amit a táblákon lát. Ami valljuk be feszültséget okoz. Nem mehetek be az iskolába hogy kedves tanító néni, talán a gyerekeknek el kellene magyarázni, hogy ami az osztályban megvalósult, az hogy egyenlőség van, hogy nincs diszkrimináció mert itt egymás mellett ül a szőke és a cigány, az afrikai és a jehova, az a normális de ami a kék táblákon van az egy nem normális dolog. Biztos lenne 1-2 szülő aki nem így gondolja, és bejelentést tenne. Lenne hozzá kapcsolata, és a kedves tanító nénink karácsonyra már nem dolgozna az iskolában. Mert Magyarország 2017-ben így működik. Itt hápogok, hogy tönkreteszik a gyerekem lelkét a kék táblák, kimossák az agyát, Hiszen magyarok millióival megtették, teszik ugyanezt. Idő kérdése, hogy mi magyarok mikor esünk egymásnak és mikor kezdjük el egymást ölni. Nem, nem átvitt értelemben, valójában... És majd leszünk mi is menekültek. És majd kikérjük magunknak hogy menekültek vagyunk és nem migránsok. Délmagyarországról hogy a csudába menekülnek a penge kerítésen keresztül majd az emberek? No comment...