Szerzők: KISS SOMA ÁBRAHÁM, NUN BARBARA
2023.09.18.
Miért megy valaki a vasúthoz dolgozni? Mivel kell foglalkoznia, és hogy éli meg, hogy naponta több ezer tonnás szerelvények és emberek ezreinek sorsa van a kezében? Milyenek a körülmények, és mi motiválhat valakit arra, hogy ezt, az akár életformának is beillő hivatást válassza? Egy vasúti dolgozóval beszélgettünk, aki névtelenül mesélt a Mércének munkája kihívásairól és történetéről, büszkeségről és közszolgálatról, illetve arról, mi történhet a vonatokkal a kapitalizmus megdöntése után.
Miért a vasúthoz mentél dolgozni? Mióta csinálod, és meddig tervezel maradni?
Én már több mint két évtizede vasutas vagyok. A felmenőim közt sok vasutas volt: apám, nagyapám, dédapám is. Gyerekkoromban szolgálati lakásban éltünk a vasútállomás fölött, így minden vasútállomáson otthon érzem magam. Adta magát, hogy én is vasutas legyek, de persze soha nem akartam az lenni.
Soha nem akartam semmi se lenni, de hát valamit muszáj dolgoznia az embernek.
A ’90-es évek második felében, a 2000-es évek elején, főleg vidéken, leginkább keleten elég nagy munkanélküliség volt. Amikor munkaközvetítőhöz fordultam, egyetlenegy dolgot tudtak ajánlani, a biztonsági őr tanfolyamot. Akkor mentem el a vasúthoz. Úgyhogy igazából gazdasági kényszer volt.
Miből áll a munka, amit a vasútnál végzel? Hogyan néz ki egy napod?
Több munkakörben, több helyen is dolgoztam már forgalmistaként. Vannak eltérések, de alapvetően a forgalmista a vasúti forgalmat szabályozza. Ő dönti el, hogy hanyadik vágányra érkezzen egy vonat, és mikor megy tovább, milyen irányba. Amikor látjuk az állomáson, hogy piros sapkában indítja a vonatot, előtte ő már gondoskodott arról, hogy a vágányon a váltók a megfelelő irányba álljanak, hogy a sorompókat leengedjék, a jelzőkön zöld fény legyen. Arról is gondoskodik adott esetben, hogy a személyzet, a mozdonyvezetők, a jegyvizsgálók el legyenek látva a szükséges úti okmányokkal. Ha mindez megvan, akkor veszi fel a piros sapkát, és indítja a vonatot. Nagyobb állomásokon, ahol több forgalmista is van, kicsit komplexebb a helyzet, ott többféle részmunka is van, de ezek mind a fentiekhez kapcsolódnak.
Most már a számítógépes rendszerben és papíralapú feljegyzésben is folyamatosan naplózni kell a vonatok érkezését, indulását. Ezek fontos dokumentumok, nem lehet beléjük javítani. Folyamatosan vizsgálják őket, pontosan stimmelnie kell a dolgoknak.
A vasútnál a forgalmi szolgálat úgynevezett négyes túrban zajlik: 12 óra munkanap, 24 óra szabad, 12 óra éjszakai műszak, és utána 48 óra szabad. Ez az alapegység, nincs hétvége, nincs ünnepnap. De persze ebben a ritmusban nagyon sok változás van, ritka az, akinek ilyen szabályosan alakul a beosztása. Éjszaka egyébként alapvetően a tehervonatok járnak, de ez nem jelent kevesebb munkát, sőt, azokon a vonalakon, ahol nagyobb a teherforgalom, több is lehet.
Meg van az is szabva, hogy alapból heti 40 óránál többet nem dolgozunk mi sem, de az új munka törvénykönyve után, illetve az Orbán-kormány ténykedése óta, mégis 10-15 órával nőtt a havi munkaidőnk.
Előtte ugyanis nekünk munkanaponként 7,6 óra volt a kötelező, és volt egyéb időkedvezmény is. Ezt felemelték 8 órára, így napi 24 perccel nőtt a munkaidőnk. Persze a fizetés nem változott ezzel arányban, sőt, akkor még csökkent is, mert a különböző, például az ünnepi, hétvégi, éjszakai pótlékokat lefaragták az utóbbi évtizedben...
