168 ÓRA ONLINE
Szerző: CSERI PÉTER
2018.02.26.
A pártideológiák hidegen hagynak, a társadalmi igazságtalanság viszont felháborít – mondja a 168 Órának adott interjújában Hegedűs D. Géza. A nemrég bemutatott A hentes, a kurva és a félszemű című film után hamarosan a Vándorszínészekben láthatjuk, a színházi évad egyik fontos előadásában pedig Claudiusként lép színpadra a vígszínházi Hamletben. Föltűnő, hogy a karakterek különbözőségéhez igazodva ezúttal a szokottnál is alaposabban át kellett formálnia a testét. Nehéz feladat ez, vagy inkább szórakoztató? – kérdezzük tőle. Arról is beszél, hogy férfiként miként éli meg a test öregedését, miért nem politizál a rendszerváltozás óta, és szerinte ki fogja kiragadni az országot a gyűlölet mocsarából.
– Imádják a nézők, ha egy színész egy szerep kedvéért alaposan megváltoztatja a testét. Ön A hentes, a kurva és a félszemű című Szász János-film miatt vagy harminc kilót hízott, hogy hitelesen formálja meg Kodelka Ferenc figuráját. Ez móka volt, vagy szenvedés?
– Engem kifejezetten szórakoztatott. A fizikalitás része egy karakternek, fontos eleme egy szerep felépítésének. Nem szeretem, ha külsődleges eszközökkel kell valamit pótolni egy figurához, egy színész legyen képes bármit kitermelni magából. Amikor belenéztem a tükörbe, és visszanézett rám egy 110 kilós pali, kifejezetten élveztem, hogy másmilyen vagyok, mint szoktam lenni. Azon is mulattam, amikor kigúnyoltak az újságok, vagy ismeretlenek megállítottak az utcán, hogy te jó ég, művész úr, hogy néz ki? Én meg csak somolyogtam, nem árultam el senkinek, hogy miért is dagadok. Amikor az első forgatási napon hazamentem kopaszon és nagy bajusszal, a feleségem meglátott, és órákig hahotázott. Hízni és fogyni? Játék. Nekem örömforrás.
– Örömforrás? A hízást még értem, de harminc kilót fogyni?
– Egy év alatt adtam le, volt hozzá egy részletes programom, és segített egy dietetikus is, kéthetente ellenőrizte az állapotomat. Napi ötszöri, fehérje- és zöldségcentrikus étkezés, ez a titka. Minden fejben dől el, márpedig a munkában nagyon tudatos ember vagyok.
– És munkán kívül?
– Szorongó, az ösztöneim, érzékenységem minden receptorát működni engedő, meditatív alkat vagyok. Hagyom a világot közel jönni. Szeretek szemlélődni.
– Visszatérve a testre: Claudiusként viszont kifejezetten fitt és fiatalos a vígszínházi Hamletben.
– Muszáj. Ha Claudiusként igazi drámai ellenfele akarok lenni a velem szemben álló fiataloknak, akkor ugyanúgy ruganyosnak, erőt sugárzónak, magabiztosnak kell lennem a színpadon, mint Hamletnek és nemzedékének.
– Akkor az sem okoz problémát, hogy 65 évesen meztelenül kell állnia a Vígszínház színpadán?
– A legkevésbé sem. A színpadon mindig az igazság megfogalmazásának legpontosabb formáját keresem. A színész teste különböző módon szolgálhatja az igazság kibontását, ha kell, akkor a maga pőreségében. A Hamlet szóban forgó kulcsjelenetében Claudius kívül-belül meztelenül áll Isten és a nézők előtt, funkciója van a ruhátlanságnak...