2019. október 27., vasárnap

ÁTLÁTSZÓ LEJÁRATÁS

HÍRKLIKK
Szerző: HORVÁTH CSABA
2019.10.27.


Vasárnap az alatszo.blog.hu-n megjelent egy írás, amely a legalapvetőbb sajtóetikai követelménynek sem felel meg: úgy állít valamit rólam, hogy a cikk szerzője még csak kísérletet sem tett arra, hogy felvegye velem a kapcsolatot, és megkérdezzen azokról a súlyos állításokról, amelyeket velem szemben megfogalmazott.

Zugló eddig is a legátláthatóbb módon működő önkormányzatok közé tartozott, és ez ezután is így lesz, ezt az idézett rendelet-módosítás nem érintette, tehát fenntartotta és fenntartja.

A cikk címében foglalt állítás szemenszedett hazugság. Az igazság az, hogy a rendelet ebben az értelemben a meglévő állapotot tükrözte és hivatkozik Mötv. 68. § 2, 3 bekezdésére.

Szemenszedett hazugság az is, hogy a polgármester százmilliós ügyekben dönthetne önállóan, erre eddig sem adott, és a jövőben sem ad lehetőséget az SZMSZ. A polgármesteri jogkörben hozott döntések elsősorban kötelezettség-vállalással nem járó döntések.

Ami az értékhatárnövelést illeti, érdemes az elmúlt évek drasztikus ingatlanáremelkedéseit figyelembe venni, ennek ismeretében készült a javaslat. Az átláthatóság legfontosabb garanciája, hogy értékhatártól függetlenül elsőként a képviselő-testület dönt a költségvetés megalkotásakor a vagyonpolitikai irányelvekről és az esetleges elidegenítésre kerülő objektumok listájáról. Ezt követően az illetékes szakbizottság dönt a konkrét elidegenítési vagy bérbeadási szándékról, a bizottság második döntése a pályázat kiírásáról és feltételeiről szól, míg a harmadik döntés a pályázat után a győztes vevő vagy bérlő kihirdetése. Tehát négy önkormányzati képviselő-testületi és bizottsági döntés szükséges ahhoz, hogy az önkormányzati vagyont érintő érdemi döntések szülessenek. Az átláthatóság minden a döntéshozatal minden szintjén garantált.

Minden jószándékú újságírótól és polgártól azt kérem, hogy bármely, az önkormányzat munkájával és terveivel kapcsolatos kérdéseit elsőként nekem tegye fel, az ajtóm mindenki előtt nyitva áll.

SZABAD SZEMMEL - NEW YORK TIMES: ORBÁN STADIONOKRA SZÓRJA A PÉNZT, A KÓRHÁZAK MEG PUSZTULNAK - A NÉPSZAVA NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2019.10.27.


New York Times 

Magyarországon ragyognak a stadionok, a kórházak viszont pusztulnak, mivel Orbán Viktor az előbbi célra két kézzel szórja a pénzt, utóbbira viszony már nem annyira. A körkép mindjárt az elején szembe állítja a felcsúti Pancho aréna luxusát és a megye legnagyobb kórházát, ahol a női WC-ben nincsen szappan, a férfi mosdóban pedig egyetlen piszoár sem működik. Emellett éjfél után két orvos próbálta ellátni a 30 várakozó beteget. Az ellentét mutatja, hogy mi a fontos Európa egyik legerősebb szélsőjobbos vezére számára, aki úgy állítja be magát, mint aki a magyar emberek nacionalista bajnoka és az uniós elit ostora. Csak éppen az átlag magyar szenvedi meg leginkább, hogy az ország egészségügye a béka feneke alá került a kontinentális besorolásban, sok orvos pedig Nyugatra költözött a Fidesz alatt. Több mint egy tizedük, azaz nagyjából 5 ezer ember már vette a kalapját az alacsony bérek és a rossz munkakörülmények miatt. Az orvosi ellátásból kivonják a pénzt, viszont annál többet költenek sportlétesítményekre, a tao útján. Utóbbi fő kedvezményezettje a miniszterelnök által alapított csapat. Orbán a felcsúti VIP-páholyban szokta fogadni ügyfeleit, ami felveti az érdekütközés és a korrupció kérdését. A vendégek között időnként feltűnik a legfőbb ügyész, valamint a két leggazdagabb magyar, Csányi és Mészáros is. Juhász Attila a Political Capitaltől azt mondja, hogy aki be akar jutni a politikushoz, az a focin keresztül tud célt érni. Emellett a stadionépítések során rengeteg pénzt lehet ellopni. Csak éppen a magyar futball nem tudott előrelépni. Mind az egészségügyben, mind az adóbevételekben rosszabb lett az átláthatóság és az elszámolási kötelezettség, ahogy a kormány korlátozta a sajtó a bíróságok és más, demokratikus intézmények működését, miközben a bírálók szerint félautokrata rendszert hozott létre az EU-ban. A magyarok hátulról az 5. helyet foglalják el abban a statisztikában, amely azt mutatja, hányan halnak meg olyan betegség következtében, amelytől nem kellett volna. A rák okozta elhalálozások listáján pedig az utolsó helyre kerültek. A hatóságok közben nem hozzák nyilvánosságra a kórházi fertőzések számát, nehogy „pánik legyen”. Sok klinikán nincs elegendő személyzet, nőnek a várakozási idők, kétségbeesésükben az emberek a baleseti sebészeteket keresik fel. A Honvédkórházban, éppen az ottani lehetetlen állapotok miatt mondott le a részleg vezetője, Zacher Gábor. Szócska Miklós volt államtitkár ezzel szemben védi a renomét. Ám Orbán felszámolta az önálló szaktárcát, meggyengítette a szakmai felügyeletet, ugyanakkor az orvosok nem nyilatkozhatnak a bajokról. A pénzeket olyan magáncégekhez irányították, amelyek a hatalomhoz kötődnek. Közülük legalább egy a szerződések után járó adót a felcsúti labdarúgó csapatnak utalta át. Hivatalos adatok szerint a tao-rendszer másfél milliárd dollárt vont el a közszolgáltatásoktól, miközben erősen korrupciógyanús. Ugyanakkor az egészségügyben bizonyos vállalkozások egyre több szerződést kapnak. A Transparency International szakértője úgy látja, a cél az volt, hogy EU-s pénzekkel hozzák helyzetbe a „közeli” építőipari cégeket és beszállítókat.

Az amerikai neokonzervatívok egyik fő ideológusa arra figyelmeztet, hogy Trump újraválasztása tragikus következményekkel járna a világ számára, annál is inkább, mert az egész világon összecsap a szabadság és a tekintélyelvűség, ráadásul utóbbi van fölényben. Robert Kagan, aki már a Reagan-kormányzatnak is dolgozott, szerencsésnek tartja, hogy az amerikai demokratikus intézményrendszer idáig vissza tudta verni az elnök legrosszabb rohamait. Ám ha a politikus további négy évig a Fehér Ház gazdája marad, akkor az újabb négy esztendőt jelent, hogy összeomoljon a nemzetközi rend. Ha pedig az bekövetkezik, akkor minden ország levonja majd a következtetéseket belőle a maga számára. A történész változatlanul úgy látja, hogy az USÁ-nak meg kell őriznie vezető szerepét a világban, de ha a republikánusok az alkotmányos vádemelési eljárás során elfordulnak az elnöktől, az nem a külpolitika miatt lesz, hanem mert nem akarják, hogy őrületében magával rántsa a pártot a szakadékba. Ám ott jelenleg még nem tartunk. Ugyanakkor veszélyben van az a nemzetközi kereskedelmi rend, illetve a demokrácia, ami a háború után szavatolta Európa sikerét. Annál is inkább, mert az amerikaiak egyre kevésbé gondolják úgy, hogy nekik katonának kell állomásoztatniuk a régi földrészen a demokráciával szembenálló erők ellensúlyozására. Ám ha kivonulnak ezek a csapatok, akkor Németország szomszédjai leválnak a NATO-ról, de lehet, hogy még az EU-ról is, és megpróbálják megtörni Berlin gazdasági hegemóniáját. De akkor előbb-utóbb a németek is befelé fordulnak. A szakember szerint ily módon javíthatatlan optimistának kell lenni ahhoz, hogy bárki azt gondolja: az USA nélkül is stabil és békés marad Európa. A helyzet már egészen más, mint a 90-es években. A britek kilépnek, Magyarország, Csehország és Lengyelország az illiberalizmus felé tart, vagy már meg is érkezett oda. És lehet, hogy a franciáknál legközelebb a nacionalisták kerülnek hatalomra. Az amerikaiak számára pedig az az alternatíva, hogy vagy hajlandóak fenntartani a világrendet, viselve annak erkölcsi és anyagi árát, vagy hagyják, hogy bedőljön a szisztéma, de akkor szembe kell nézniük az összes abból fakadó katasztrófával. 

A recenzió úgy látja, hogy a két neves politológus, a bolgár Ivan Krasztev és az amerikai Stephen Holmes legújabb könyve, a „A fény, amely kihunyt” meggyőzően mutatja be, miként erősödhetett meg a mérgező populizmus az egykori szovjet tömbben. Hogy az egykori nagy liberális remények meghiúsultak Kelet-Európában, annak fő okát a szerzők a Nyugat győzelemittasságában látják a hideg háború megnyerése után. Az egykori szocialista államok kétségbeesetten próbálták lekoppintani a nyugati modellt, ám másodrendű polgárokként kezelték őket, megtagadták tőlük az alternatíva jogát. Éppen ez ellen indították támadásukat a a demagógok. Az áldozatiság érzése mélyen ül Keleten és gátlástalan politikusok alaposan meg is lovagolták. A kiábrándultság és a düh folytán ezek az emberek könnyen lépre mentek az olyan vezetők idegengyűlölő nacionalizmusának, mint Orbán és Kaczynski, akiknél az illiberális demokrácia odavezetett, hogy átírták az alkotmányt és lábbal tapodnak a hatalmi ágak szétválasztásán. Nincs bizonyíték azonban arra, hogy ezzel nem ért egyet a lakosság többsége, főként, hogy nagy részét a bosszantó nyugati liberálisok adójából fizetik. A kötet feltárja, hogy ezek a rendszerek kirohannak a migráció ellen, csak éppen a fő gondjuk igazából az elvándorlás. Mindent egybevéve az elemzés erősen rávilágít azok dilemmájára, akik biztosra vették a háború utáni nyugati rend alapeszméit...

ELÖNTI A FOCISTADIONOKAT RASSZIZMUS, ÉS NEM TALÁLJUK AZ ELLENSZERÉT

HVG ONLINE
Szerző: NÉMET ANDRÁS
2019.10.27.


Egyre több a rasszista incidens a labdarúgásban, s nem csak a több tízezer ember előtt játszott meccseken jön elő már szinte kötelezően a majmozás, a huhogás, a cigányozás, a románozás, vagy éppen a magyarozás, hanem a sokadik osztályú bajnoki meccseken is. Az ugyan igaz, hogy a pályák melletti rasszizmus alapvetően társadalmi probléma, ám a sportvezetőknek, illetve labdarúgó szövetségeknek többet kellene tenniük, hogy a mérkőzések ne mások gyalázásról, hanem a fociról szóljanak.

Csak azokat lephette meg, hogy a súlyos hazai vereséggel végződő minapi bolgár-angol Eb-selejtezőn a hazai szurkolók kemény magja huhogással, illetve náci karlendítéssel szórakoztatta magát, akik eddig nem foglalkoztak a balkáni labdarúgást eseményeivel. A bolgár futballnak ugyanis már régóta kísérője a rasszizmus és a gyűlölet: 2011-ben a nemzeti labdarúgó szövetséget ugyancsak az angol válogatott fekete bőrű játékosainak sértegetése miatt büntették meg, két évvel később pedig azért tört ki botrány, mert április 20-án a Levszki Szófia szurkolói méretes molinón kívántak boldog születésnapot Adolf Hitlernek. 2018 sem múlt el botrány nélkül: a kupadöntőn jelen lévő egyik gyerek náci karlendítéssel üdvözölte a játékosokat, míg mellette álló társának mellén egy horogkereszt éktelenkedett.

Helyi források szerint a szurkolók leginkább a válogatott meccsekre tartogatják rasszizmusukat. A bajnoki meccseken ugyanis rosszul venné ki magát, ha azok a szurkolók huhognának az ellenfélnél játszó feketékre, akiknek kedvenc csapatában ugyancsak játszanak más bőrszínűek. Egyébként az is kiderült, hogy sok bolgár szurkoló anyagi megfontolásból száll be a skandálásba, abban bíznak ugyanis, hogy a klubok, vagy a szövetség képviselői legközelebb lefizetik őket azért, hogy a meccsek idején ne gyalázzák az ellenfél játékosait.

Bár a szövetségi kapitány Kraszimir Balakov és a válogatott kapusa, Plamen Ilijev megvédte a szerintük jól viselkedő szurkolókat, a botrány ezúttal nem maradt következmény nélkül: az államfő, Bojko Boriszov felszólítására lemondott Boriszlav Mihajlov szövetségi kapitány...

MÁR ORBÁN VOLT MINISZTERE IS A NYUGDÍJAK EMELÉSÉT VETETTE FEL

NAPI.HU
Szerző: SZABÓ DÁNIEL
2019.10.27.


Idén kilenc hónap alatt majdnem 1100 milliárd forinttal több adót fizettek be a vállalkozások és a magánszemélyek, mint tavaly ennyi idő alatt. A többletből Boros Imre szerint ha a kormány gazdaságfejlesztő lépéseket akar végrehajtani, akkor amellett, hogy a húzóágazatokba irányít összegeket, a közszféra béreinek emelésére és a nyugdíjak korrigálására kellene koncentrálnia.

Január eleje és szeptember vége között nagyjából 10 100 milliárd forint bevétel származott a hat legnagyobb köztehertípusból, vagyis a társasági és jövedéki adóból, a járulékokból, az áfából, a személyi jövedelemadóból és a szociális hozzájárulási adóból. A tavalyi értéknél ez 1100 milliárd forinttal több az első kilenc hónapot nézve - derül ki a Magyar Nemzet cikkéből, amely a Pénzügyminisztérium adóügyi összefoglalója kapcsán kérdezte Boros Imre közgazdászt. A lap szerint a 12 százalékos növekedés nem adóemeléseknek, hanem olyan tényezőknek köszönhető, mint a fizetések emelkedése és a bolti forgalom megugrása...
ITT OLVASHATÓ

CORNSTEIN: ORBÁNNAK JÓBAN KELL LENNIE PUTYINNAL

KLUBRÁDIÓ / HETES STÚDIÓ
Szerző: CSERNYÁNSZKY JUDIT / KLUBRÁDIÓ
201910.27.


A magyar energiaszükséglet 85%-a Oroszországból érkezik. "Nézze, én is jó kapcsolatot tartanék fenn egy olyan emberrel, aki akár le is kapcsolhatja az áramot, de még a fűtést is leállíthatja telente."

Nagy áttörést jelent az ellenzék győzelme a nemrég lezajlott önkormányzati választásokon, úgyhogy adódik a kérdés: hogyan értékeli a változást?

A választás a demokrácia egyértelmű jele. Hogy sza
bad volt a választás, hogy nagyon sokan elmentek szavazni, és hogy bizonyos változás valóban bekövetkezett. Nos, erről szól a demokrácia és ez az, miért Amerika is kiáll. Nagyon örülünk, hogy láthatjuk, működik a demokrácia Magyarországon is.

Amikor küldetését úgy másfél éve megkezdte, azt mondta: három dolog élvez prioritást a sok tennivaló közt. Az első az amerikai-magyar védelmi együttműködés, a másik CEU egyetem itt tartása és a harmadik az energia-diverzifikáció, az orosz energiától való függés mérséklése. Sorra vehetnénk a listát?

Mindenekelőtt helyre akartuk állítani a kapcsolatot Magyarország és az Egyesült Államok között, ami szerintem az előző amerikai kormányzat idején nem igazán létezett. Szerintem ez sikerült, baráti kapcsolat alakult ki közöttünk, és a kommunikáció is helyreállt. A tervezett projektek közül pedig néhányat teljesítettünk is. Ami eddig nem sikerült, nem teljesült, az alapvetően csak idő kérdése, vagy pedig túl összetett ügyről van szó. Mint például az energia diverzifikáció. Ez nem gombnyomásra működik, és sokszereplős is. Azt hiszem, amit a kapcsolatépítés terén elértünk, azt jobban nem is csinálhattuk volna, baráti kapcsolat alakult ki a két ország között – hisz NATO-partnerek is vagyunk egyben. Barátok vagyunk, szövetségesek, és a közeljövőben további eredményekre számítok.

Közbeszúrnám, hogy interjúnk felvételét követően a New York Times terjedelmes elemzést írt David B Cornstein és Orbán Viktor rendkívül jó kapcsolatáról. Arról, hogy a nagykövet magántelefonjáról is sms-eket vált a magyar kormányfővel, akinek a befolyása alá került, és Washingtonban gyakorlatilag Orbán álláspontját képviseli, ami számos esetben ellentétes volt az amerikai érdekekkel. Az ukrán-ügyekben és a CEU megítélésében mindezek nemegyszer kiütköztek...

„JÓ ÉRZÉS VOLT BEKERÜLNI, AZT MONDTÁK, HOGY AZ ÁVH A PÁRT ÖKLE”

444.HU
Szerző: ÁCS DÁNIEL
2019.10.27.


„Azokat hozták ide, akik az önálló gondolkodás megbocsáthatatlan bűnében leledzenek.”

Így próbált Egri György író, egykori rab logikus rendszert találni a recski kényszermunkatáborban. Egy másik nyilatkozó szerint a lényeg a céltalan kínzás volt. Gyarmathy Lívia és Böszörményi Géza (egykori fogvatartott) 1988-ban készített dokumentumfilmje, Recsk 1950-53 – Egy titkos kényszermunkatábor története, arról mesél, hogy Recskben nem volt az előbbi megfejtéshez hasonló ésszerűség, de közben biztosan nem volt céltalan sem. Recsk abszurd volt.

„Itt mindenki fasiszta volt.”

A filmben megszólalnak olyan egykori internáltak, akiket a fasizmus megfoghatatlan vádjával elfogott az ÁVH, miközben ők korábban megjárták a Gestapo börtöneit vagy a dachaui koncentrációs tábort. De egytől egyig fasisztának és persze népellenesnek, államellenes szervezkedőnek, kémnek bélyegezték a diákellenállókat, akik Magyarországon szinte egyedüliként a világháború végén harcoltak a náci megszállók ellen. Recsken raboskodott mindenféle ember: paraszt, munkás, tiszt, ortodox marxista, diák, szociáldemokrata, kisgazda vagy pap. Az elmesélt történetek lényege, nem az, hogy ki honnan jött, hanem az irracionalitás. 1948 után bárkit, bárhol, bármiért elfoghattak, megkínozhattak, elvihettek rabszolgának, indoklás és jogszerű eljárás vagy ítélet nélkül eltüntethetek. Az 1950-ben létesített táborba nem csupán a rendszer ellenségeit zárták. Az egyik azért került ide, mert készített egy fényképet az utcán, a másik azért, mert kőműves volt Jugoszláviában, a harmadik azért, mert beszélt egy francia diákkal, aki korábban De Gaulle-al harcolt, valaki pedig azért, mert felszabadított zsidó munkaszolgálatosként túl sokáig volt brit kórházban a háború után.

Az állandó félelemet, az emberi kapcsolatok, az egyszerű hétköznapok minden percét megmérgező terrort a kiszámíthatatlansággal lehet a végsőkig fokozni. Erről szólt Recsk.

Gyarmathy Líviáék három részes dokumentumfilm-sorozata Rákosi Mátyás kommunista rendszerének szimbólumáról megismertet a recski büntetőtábor keletkezésének és három éves fennállásának részletes történetével, az első oda érkező rabtól, az utolsó gondnokig, aki a felszámolás után őrizte a létesítményt. Megismerjük Recsk lakosainak gyötrelmes kapcsolatát a táborral, illetve az ÁVH-val, de ami ezeknél is érdekesebb, hogy beláthatunk a kegyetlen karhatalmisták lélekrajzába: ...

ILYEN LEHETETT VOLNA, HA ORBÁN ŐSZINTÉN IMÁDKOZIK

24.HU
Szerző: BALAVÁNY GYÖRGY
2019.10.27.


...A miniszterelnöknek meg stábjának joga van Krisztusból bohócot, a kereszténység legbensőségesebb mozzanatából, az imából politikai performanszot csinálni. Pontosan annyira, ahogy nekem jogom van elmondani, mi a bajom ezzel.

Nem az a bajom, hogy Orbán bűnös ember. Ha csak bűntelen emberek imádkoznának, nem imádkozna a földkerekségen senki. Viszont a bűnösök Krisztushoz fordulása bűnbánattal és megtéréssel kezdődik, még Vujicic Bibliája szerint is. A megtérés „a gondolkodásmód megváltoztatása” (az eredeti szövegben „metanoia”), és egy új életforma kezdete. Mutatom, hogy nézhetett volna ki egy őszinte imajelenet.

Nick: Viktor, akkor imádkozzunk.

Viktor: Nehéz a szívem a bűneim miatt. Hazudtam, lehetővé tettem, hogy strómanokon keresztül elsíbolják a közpénzt. Nem neked adtam a dicsőséget, hanem magam köré építettem személyi kultuszt. Itt, ahol most vagyunk, százmilliókból építtetem csak a teraszt, hogy nagyzolhassak. Ugyanakor egyáltalán nem törődtem a szegényekkel, az elesettekkel. Nem törődtem a mozgássérült emberek jogaival sem eleget, kilenc éves kormányzásom alatt sem lett teljes a közintézmények akadálymenesítése.

Nick: Folytasd, testvér.

Viktor: Kiforgattam a jogaiból a nyomorultat, a hajléktalant, a jövevényt. Ahelyett, hogy a megbékélést segítettem volna az országban, tudatosan egymás ellen fordítottam az embereket, hazug gyűlöletkampányt folytattam évekig, hogy hatalomban maradhassak. Az evangéliumi kisegyházakat megfosztottam a státusuktól, a nagyobbakat pedig meghódoltattam, hogy engem szolgáljanak, és ne téged.

Nick: Uram, ezt még hallgatni is sok, de kérlek, bocsáss meg neki, hátha megváltozik.

És Vujicic ezek után is kiposztolhatta volna: „kíváncsi vagyok, mi fog történni Magyarországon”. Ez a beszélgetés persze csak a képzelet műve, úgymond vágybeszéd. A valóság ezzel szemben az, hogy Orbán Viktor csak pózolt egyet, aztán megy tovább minden, ahogyan eddig.

HORVÁTH CSABA MÁR MOST ÁTLÁTHATATLANABBÁ TENNÉ ZUGLÓT, AHOL CSAK KÉT HETE POLGÁRMESTER

ÁTLÁTSZÓ
Szerző: ERDÉLYI KATALIN
2019.10.27.


Az önkormányzati választáson az MSZP-s Horváth Csaba, az ellenzék közös jelöltje a szavazatok 50,33 százalékával lett polgármester. Az új képviselő-testület október 28-i alakuló ülésére benyújtott előterjesztése szerint rögtön azzal szeretné kezdeni, hogy szinte bármiben egyedül dönthessen, illetve ne kelljen a képviselőtestület hozzájárulása többszázmillió forintos ügyekhez. 

Október 13-án Budapest XIV. kerületében az ellenzék közös polgármesterjelöltje, az MSZP-s Horváth Csaba 24.873 vokssal, az összes szavazat 50,33 százalékával nyerte meg a választást. A képviselőtestületben is tarolt az ellenzék: a Momentum-DK-MSZP-Párbeszéd-LMP összefogás 15 jelöltje jutott be a testületbe, ahol mellettük van még 1-1 képviselője a Magyar Kétfarkú Kutya Pártnak (MKKP) és a Civil Zugló Egyesületnek is, a Fidesz-KDNP pedig mindössze 4 fővel van jelen.

Az új képviselőtestület első ülése hétfőn, október 28-án lesz, és erre az alakuló ülésre a frissen megválasztott Horváth Csaba máris egy olyan előterjesztést nyújtott be, amivel sokkal átláthatatlanabbá tenné Zugló gazdálkodását.

Horváth egyrészt úgy módosítaná a képviselőtestület szervezeti és működési szabályait (SZMSZ), hogy a polgármester – vagyis ő maga – döntést hozhatna a képviselőtestület hatáskörébe tartozó szinte bármely ügyben, ha a kérdést halaszthatatlannak minősíti.

A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (Mötv.) lehetővé teszi, hogy az SZMSZ felhatalmazza a polgármestert arra, hogy a képviselőtestület két ülése között halaszthatatlan esetben döntést hozzon. A törvény szerint ez alól csak néhány hatáskör, például a rendeletalkotás jelent kivételt. Ezzel a lehetőséggel több önkormányzat is élt, de jellemzően szűk körben, pontosan meghatározva azokat a kérdéseket, amikben a polgármester jogosult két ülés között dönteni...

SZÖLLŐSI GYÖRGYI: AZ IS EGY VÁLASZ, HA A POLITIKUSOK NEM VÁLASZOLNAK

HVG ONLINE / ÉLET+STÍLUS
Szerző: TÓTH RICHÁRD
2019.10.27.


A közmédia és a Hír TV egykori műsorvezetője hétfőtől az ATV-n vezet műsort a csatorna reggeli műsorában, az ATV Startban. Szöllősi Györgyivel a reggeli és az esti műsorok közti különbségről, a garanciákról és a közmédia előtti tüntetésekről is beszélgettünk. Ez utóbbiról azt mondta, ha az emberek úgy érzik, hogy valami nincs rendben, helyénvaló a tüntetés.

hvg.hu: Gyakorolja otthon, hogy hosszú idő után már nem „Jó estét!”-tel kell köszönnie hétfőtől, hanem az ATV Startban reggel köszönti majd a nézőket?

Szöllősi Györgyi: Nem, de jó ötlet. Lehet, hogy majd hétvégén fogom. A viccet félretéve, furcsa lesz az új műsorban, de nem ezért.

hvg.hu: Hanem?

Sz. Gy.: Nem tudom, a koránkelést hogyan bírom majd. Van két kislányom, anyukaként tudom, milyen korán kelni, de egészen más lesz, ha dolgozni kell menni reggel.

hvg.hu: A reggeli műsorvezetés mennyiben lesz újdonság?

Sz. Gy.: Teljesen. 18 éves korom óta esténként dolgozom. Színházban kezdtem, aztán esti műsorokat vezettem a tévében. Ez most teljesen új lesz...

FELLÁZADTAK A SZÜLŐK A RASSZISTA HITOKTATÓ, IFJ. HEGEDŰS ELLEN

HÍRKLIKK
Szerző: KARDOS ERNŐ
2019.10.27.


Az idei esztendőben az antiszemita és rasszista nézeteiről ismert ifj. Hegedűs Lóránt kezdhette volna meg a vallásoktatást több belvárosi iskolában. A szülők először féltek, nem mertek tiltakozni, de aztán fellázadtak. A kerületi iskolák vezető tanárai féltették állásukat, ezért kerülve a botrányt, inkább csitították a szülőket. Azt ma senki sem tudja, hogy a református lelkipásztor, ifj. Hegedüs tényleg egyháza delegálásával és az oktatás szakmai irányításával megbízott Klebersberg Központ tudomásával és hozzájárulásával kerülhetett volna katedrára?

Először persze a szülők lázadtak fel, féltették a gyerekeket. Jóllehet, tudták, hogy az antiszemitizmus, vagy a rasszizmus nem iskolai tárgy, ám ifj. Hegedűs nevének említése ezt aligha garantálja. De ne szaladjunk előre. az egész ügy akkor kezdődött, amikor a szülők a hitoktatásra még tavasszal beíratták gyerekeiket. A katolikus és református hitű apák és anyák számára ez természetes lépés volt, és a bibliaórát és erkölcstant is sokan jó szívvel választották.

Némi politikai mellékízt akkor éreztek, amikor a zsidó gyerekek szüleinek el kellett dönteni, hogy a honi zsidóság általános képviselőjét, tehát a Mazsihiszt, vagy a Köves Slomó-féle ortodox irányzat előadóját válasszák. Állítólag ez volt az első eset, hogy ilyen választásra, vagy döntésre késztették a gyerekeket. Itt azonban ne akadjunk le. Írásunk ugyanis kifejezetten arról szól, hogy mi történt azután, hogy a hírhedt lelkipásztor ifj. Hegedűs neve hitoktatóként felmerült Budapest néhány belvárosi iskolájában...

ÉRDEKÉRVÉNYESÍTÉS

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2019.10.27.


A részvételi demokrácia fejlesztése nagyon fontos része a munkánknak. Generációs elmaradások vannak itt is, rögzült az, hogy eldöntenek mindent mások, a tanultak, akiknél a hatalom van, akiktől függenek, az élet minden területén. Gyerekszerepben rögzült felnőtt viszonyulások ezek, melyekben nem tűnik fel nekik az sem, ha az alapjogok sérülnek. 

Ahol meg felcsillan az érdekérvényesítés, ott meg gyakran eltorzul, és a személyes felelősség helyébe valami más tolul, amiben olyan jogosítványokat éreznek magukénak, ami egyoldalú, és csak másoktól elváró lesz. Ebben pedig nem megoldhatók a helyzetek. Mert ahhoz mindkét oldalról egy realitásra törekvő problémaelemzés kellene, amit nem befolyásol a személyes viszonyulás, sem az ügyfélé sem az ügyintézőé. Amiben szempont, hogy értik-e egymást, amiben nem az indulati fok, hanem az egymás helyzetét is megértő, a megoldást kereső attitűd van.

Persze nehéz ez ott, ahol az egyik oldalról ott van az értő olvasás képessége, az összefüggések látása, a jogszabályi háttér ismerete, mondhatnám úgy is, hogy egy tanult tudás, míg a másik oldalon mindez hibádzik, ott a tanult tehetetlenségben szocializálódott, alapkészség-hiányos felnőttek vannak, akiket sokszor még rosszabb helyzetbe hoz a kommunikációjuk, vagy a sokszor a helyzet pontos ismerete nélkül kívülről gerjesztett erődemonstráció, ami mindig csak ront a helyzetükön.

Az Igazgyöngyben sokat foglalkozunk mindkét oldallal, egy mediáló tevékenység közben, amiben próbáljuk erősíteni a pozitív viszonyulást, az egyik oldalon a problémamegoldó, és nem ügyfókuszú ügyintézést, a másik oldalon a megfelelő kommunikációt és a személyes felelősséget, és mindkét oldalon azt, hogy ne ellenfélként, vagy inkább ellenségként tekintsenek egymásra. Hogy melyik oldallal nehezebb ez a munka? Nos, ezt nehezen lehet összehasonlítani, összességében azt hiszem, mindkettő elég keservesen megy. Nyilván a sikeresen megoldódó problémák azért mutatják ennek az eredményességét.

Mert sok minden megoldható lenne, ha az ügyintézők kiégettsége és leterheltsége kisebb lenne, ha nem a hatósági szemlélet hatná át a munka minden szegletét, ha az okok kezelése is megjelenne az intézkedést igénylő esetekben. Akkor talán a másik oldal reakciója sem az lenne, hogy bizalmatlanul, sok esetben egyből agresszióval párosulva, vagy éppen a megvezetésre törekedve vegyenek részt a folyamatokban.

A munkánkban egyelőre ezen a szinten vagyunk, melléjük állva segíteni őket, hogy képviselhessék az ügyeiket az intézményrendszerben, és dolgozva azon, hogy ne egymással szemben álló legyen az alapviszonyulás.

Az, hogy a helyi képviseleti rendszerben valós, értelmezhető elemként jelenjenek meg, ettől nagyon messze vagyunk még. A mostani önkormányzati választások is jól mutatták ezt. A kis faluban, ahol a modellfejlesztésünk folyik, és ahol a lakosság nagy része roma, képviselőnek sem akartak bekerülni a magukat cigánynak vallók. A testület most is, mint öt éve, abból a kb. 30%-ból került ki, akik nem romák. De a kisebbségi önkormányzati tagságokért komoly harc folyt. És nemcsak itt, hanem a legtöbb településen, ahol dolgozunk.

Ez azért különösen furcsa számomra, mert a korábbi tapasztalataink azt mutatják, a kisebbségi önkormányzatok szinte sehol sem tudnak valós hatással lenni az általuk képviseltek helyzetére, életére, lehetőségeire. Többnyire nem tudnak valós partneri viszonyba kerülni a hivatallal, intézményrendszerrel, ebben a fő gát a tájékozatlanság, az alapkészségek hiánya. Vagy nincs érdemi kapcsolat, vagy egyszerűen aládolgoznak a helyi roma vezetők a települési önkormányzatnak, elfogadva mindent, bólogatva mindenre, hiszen nem látják át az önkormányzat működését, és többnyire megelégszenek azzal, hogy nekik személy szerint jó legyen. Hamar megtanulják, hogy ez akkor megy, ha bólogatnak. És nekik a pozíció megélése már elég. Tisztelet persze a kivételnek.

Megfogalmazni sem nagyon tudják, hogy mit akarnak. Leggyakrabban az hangzik el, hogy “megélhessük a kultúránkat”. De ez a roma kultúra dolog a szegregátumokban ma egy nagy katyvasz… és olyan tág határok között mozog, amiben nem biztos, hogy értékteremtő, a képviselethez alapot adó dolog indulhat el. Pláne nem olyan, ami az integrációt segítené. A másik, hogy “a roma közösség lehetőségeket kapjon”. Hogy mire? “Normális oktatásra, munkára.” De e mögött sincs tartalom, mert ha lenne, szót emelnének a szegregált oktatás, vagy a közmunka szervezése ellen, de ezt már nem látják át. Így aztán marad a “adjanak, segítsenek nekünk” bizonytalan meghatározás, amiben viszont nincs meg az aktivitás a részükről, csak az elvárás. A végeredmény pedig az, hogy a tevékenységük kimerül az időnként megszervezett bulikban, és a fő kisebbségi választási motiváció az ehhez elérhető források birtoklása. Az egész aztán kikerül a facebookra, a bulik fotói, videói, amihez gratulálnak egymásnak. Ennyi lenne?

A településeken csapódnak épp ahhoz a roma párthoz, tömörüléshez, akik ismerősökön, vagy rokonokon keresztül elérik őket, igazából itt is ugyanúgy manipulálhatóan, mint a többi választáson. A kimenetelt pedig az határozza meg, hogy ki, milyen forrást kap ezektől a pártoktól a választások előtt….vagy bulik szervezésével, vagy adományosztással befolyásolják a szavazóikat. Pedig ettől sokkal többre lenne hivatott ez a rendszer.

A választások óta sok helyről kapunk megkeresést a kisebbségi önkormányzatoktól, együttműködési megállapodások kötésére. De látjuk már azt is, a korábbi évekből, hogy ezek aláírása után sem történik semmi, mert nincs mögötte tartalom, maximum annyi, hogy mi adjunk nekik adományokat. Most jelentkezett egy friss csoport, tetszett, hogy úgy jöttek, tanulni szeretnének, mert semmit sem tudnak erről az egészről, csak azt, hogy szeretnének a gyerekekért dolgozni. És nem bulizni akarnak. Mondták, hogy látják, mire mentünk a cigányokkal a kis faluban, és ők is azt és úgy akarják csinálni, mint az ottani kisebbségi önkormányzat, hogy asszonyközösség van, meg baba-mama klub, meg kézművesség, stb. Hogy ott a roma asszonyok is posztolnak a facebookon, az eseményekről. Próbáltam nekik elmondani, hogy ami ott van, amit látnak, az nem a kisebbségi önkormányzattól van, hanem tőlünk…És ott pl. a roma önkormányzat vezetője még fel is jelentett minket.

Láthatóan csodálkoztak. További csavar a történetben, hogy ők is ugyanannak a roma tömörülésnek a támogatásával győztek, mint a kis falubeliek. Talán ez is mutatja, micsoda zűrzavar, koncepciótlanság jellemzi ezt az egészet. Ugyanattól a párttól az egyik csoport feljelent, a másik együttműködést kér.

De mutatja azt is, hogy a kisebbségi érdekképviselet, a települési szinteken csak névleges, és állítom, sok esetben inkább gátja az integrációnak, mint segítője. Mégis, kell, hogy dolgozzunk ezen is. Kell, hogy megteremtsük azokat a lehetőségeket, amiben pozicionálhatják magukat. Kell, hogy segítsük nekik elérni a megfelelő érdekképviseletet.

De ez nem megy, ha magukra hagyjuk őket. Akkor csak ez lesz, ami van, a hierarchiába és a korrupcióba belesimuló roma képviselet, ami attól érzi eredményesnek magát, hogy bulit szervez azoknak, akik őt támogatták. Egy helyben topogunk ezzel az egésszel, változás nélkül.

Én továbbra is azt vallom, hogy nem romaként én nem tudhatom, milyen lehet roma identitással élni. De azt, a többségi társadalom tagjaként pontosan érzékelem, hogy mi erősíti és mi gyengíti a romák elfogadását. Segíteni szeretnék nekik abban, hogy romaként tudjanak élni, egy nem kirekesztő, hanem befogadó társadalomban. Az pedig világosan látszik, hogy ezért mindkét oldanak tennie kell. Tennie kellene. Méghozzá együtt.


ÚJ ORBÁNI ESZME A NEMZETI ZSAROLÁS RENDSZERE?

KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: ENDRE ISTVÁN SIMAY
2019.10.23.


A Fidesz, szigorúan az új vezetéssel való együttműködés jegyében, meghirdette Budapest esetében az „így zsarolunk mi” programját. Nagyjából ebbe illik bele a sportberuházásokkal, illetve a Városligettel kapcsolatos kommunikáció azon fordulata is, amelyet Hollik István perdített elő az MTI-n át.

Annak a részleges valóságtartalmát kár lenne vitatni, hogy a fővárosi vezetés felelőssége a döntés a beruházásokról. Az is igaz lehet, hogy félig kész betonbaromságok maradhatnak több helyen. Közte a Városligetben is, ahol korábban összecserélték a parkfenntartást a parklegyalulással. Az is igaz, hogy a hangulati beruházáskezelés olyan idiotizmusokat eredményezhet, mint a félbemaradt vízlépcső annak idején. Amit nem ment, hogy a hasonló hangulati gazdaságpolitizálás, a gengszterváltó kormány jóvoltából, ezermilliárdokban mérhető, máig ható károkat okozott 1990 után. Amiért alkalmasint nem szobrot, hanem cellát szoktak avatni az elkövető miniszterelnöknek. Máshol.

A jelen budapesti helyzet kapcsán azonban ennek csak nagyon átvitt jelentősége van. Megnyitva azt a csatornát, amin keresztül Orbán és gitt-egylete belekezdhet a források elapasztásába, illetve a fővárosi vezetés kommunikációs, illetve hangulati zsarolásába. Valószínűleg abban bízva, hogy átmegy az a kommunikáció, hogy „bezzeg mennyi pénzt termelhettek volna, ha…”. Amiben egyébként lehet is valami. S különösen akkor lenne benne valami, ha az eddigi gigamega-beruházások költséghatékonysági elemzése rendelkezésre állna. Beleértve akár az előző vizesnyolcas bajnokságot is. Dunai ugrótoronytól az utolsó mobil-WC ajtajáig. Nem bemondásra állapítva meg egy-egy beruházás értékét, hanem a megtermelt bevétellel, a járulékos bevételekkel súlyozva. Lehet, hogy kiderülne: az eddigi stadionokkal és egyéb látvány-Lőrincségekkel csak szegényebbek lettünk...

MÉLTÓSÁGOS PARLAMENT

HÍRKLIKK
Szerző: FÖLD S.PÉTER
2019.10.27.


...A magyar parlament méltóságát az is sérti, hogy gyakorlatilag nem egy demokratikus testületként, hanem szavazógépként működik, A kormánypárti többség mindent megszavaz, amit törvényjavaslatként elétolnak, ha egy üres papírt tennének eléjük, azt is megszavaznák, ha egy hányást, azt is.

A magyar parlament méltóságát Hadházynál nagyságrendekkel jobban sérti az, hogy egyes törvényjavaslatokat egyéni képviselői indítványként, sunyin, az éj leple alatt nyújtanak be, mert ezzel megspórolják a társadalmi vitát, vagyis, nem kell senkivel egyeztetniük, érvek és ellenérvek ütköztetése nélkül hozhatnak törvényeket.

Ezek sértik a magyar parlament méltóságát, s ha a Fidesz demokratikus párt lenne, vagy legalább megpróbálna annak látszani, akkor Kövér házmestert már rég elküldte volna melegebb éghajlatra, s megtiltaná, hogy a sokat hivatkozott magyar emberek számára fontos kérdésekben a társadalom megkerülésével, egyéni képviselői indítványnak hazudott előterjesztések alapján hozzanak törvényeket.

A tiszteletet nem követelni kell, hanem kiérdemelni.

NEM A BORKAI-ÜGY DÖNTÖTT, AZ EMBEREKNEK ELEGÜK LETT A FIDESZBŐL

168 ÓRA ONLINE
Szerző: ÁGOSTON ZOLTÁN
2019.10.26.


Nem a Borkai Zsolt győri polgármester körül gyűrűző szexbotrány vezetett a Fidesz hatalmas térvesztéséhez az október 13-i önkormányzati választáson, hanem az, hogy az embereknek egyszerűen elegük lett Orbán Viktor pártjából – derül ki abból a felmérésből, amelyet a Publicus Intézet készített a Népszava megbízása nyomán. Eszerint a megkérdezetteknek mindössze 3 százaléka nyilatkozott úgy, hogy kifejezetten a Borkai-ügy miatt ment el szavazni, és 1 százaléknyian mondták azt, hogy botrány miatt maradtak távol...

ITT OLVASHATÓ

KAPUZÁRÁS ELŐTT: CIVIL RÁDIÓ

A SZAVAZATOK EREJÉVEL... BLOG
Szerző: TÓTH ZOLTÁN
2019.10.26.


2019. december 21-én - a Médiahatóság döntése alapján - elnémul a Civil Rádió FM 98 sugárzása, és visszaszorul - de megmarad - az internetes rádióműsor.

A magyar sajtószabadság újabb sérülése a Civil Rádió műsorkészítőit nem tántorítja el, hogy bár sokkal szűkebb közönségnek, továbbra is elkészítjük és közreadjuk műsorainkat.

A Civil Rádió Olvasókörében – minden hétfőn 20-21 óra között - azok a személyiségek szerepelnek, akik egy életpályát már befutottak és könyvet írtak közéleti munkájukról, vagy művészeti, tudományos tevékenységet végeztek. Költők, írók zeneszerzők és előadók, operaénekesek és tudósok, akadémikusok sora osztotta meg tudását hallgatóinkkal. 2016-19 között mintegy száz közismert személyiséggel készült egy-egy órás műsor.

Olvasókörünk vendégei voltak 2019. február – május időszakában az európai unióhoz, mint államszövetséghez, világgazdasági egységhez értő magyar szakértők sora.

Az Olvasókör c. műsor október 13-án befejezte az önkormányzati szakmai sorozatát. Megismerhettük a Budapest létrejöttének és fejlődésének történetét, a főváros 1950-1990 közötti időszakának alakulását, áttekinthettük a társadalmi mobilitást, és annak gyorsulását, majd lelassulását okozó oktatási és egészségügyi szakpolitikáit. A rendszerváltást követő új önkormányzati rendszer felfutásának és hanyatlásának (1990 – 2019) a hullámvasútjára is felülhettünk.

Az Olvasókör c. műsor 2019. október 14-én elkezdte a rendszerváltás 1990 – 2010 közötti történek a feldolgozását. Szakértők beszélnek, személyes tanúságtevők vallanak a történelmi és sorsfordító évekről, annak eredményeiről és csalódásairól, majd a 2010 utáni pálfordulásáról.

2020. januárjától egy sorozat terve alakult ki az Olvasókörben, amely a Trianon év jegyében készít számvetést. Ennek a tervnek a megvalósulása már csak az internetes rádiózás keretében lesz elérhető.

Közel 4 évig dolgoztam a Civil Rádió FM 98 Olvasókör szerkesztő-műsorvezetőjeként. Örülök, hogy interjút készíthettem a következő személyiségekkel, akik megoszthatták ezen a fórumon is tudásukat, élettapasztalatukat a hallgatóinkkal:

Olvasókör a Civil Rádióban, vendégek 2016-tól (abc sorrendben): 
...

132 EZER MOZGÁSKORLÁTOZOTT MARADHAT ELLÁTÁS NÉLKÜL EGY ELAVULT KORMÁNYRENDELET MIATT

INDEX
Szerző: DOMSCHITZ MÁTYÁS
2019.10.27.


2010 óta változatlan hatósági áron kell adni a gyógycipőket, de ezek ma már nem tarthatóak, így a cipőkészítő cégek nem tudják fenntartani magukat. Ha a kormány nem változtat, akár egy éven belül megszűnhet az ortopéd cipőellátás Magyarországon.

Megszokhattuk az elmúlt években, hogy az egészségügy folyamatos közbeszéd tárgya például a kórházak és orvosok helyzete miatt. Ám több olyan terület van, melyekről nem hallani rendszeresen, holott kritikus a helyzet a gyógyászati segédeszköz termékeknél is, azon belül is az ortopéd cipőt kiemelkedően sújtja a forráshiány – állítja az Ortopéd Cipőkészítők Szövetsége.

Az ortopéd cipő sok importált segédeszközzel szemben szinte kizárólag Magyarországon, magyar kisvállalkozások által előállított termékeket jelent. Nem is lehetne ez másképp, hiszen a beteg lábára, méretre készülnek, több próba és sok esetben igazítás szükséges, így egyszerűen nem lehetséges előre kész cipővel vagy távolból importtermékkel ellátni. A beteg láb nemcsak a lúdtalpat és a bütyköt jelenti, hanem például a születési rendellenességeket, végtaghossz különbségeket, a neuropátiás lábat, a bénult lábat, a kalapácsujjat, balesetek miatt deformálódott vagy csonkolt lábat, vagyis csupa olyan betegséget, melyek miatt nem tud bolti cipőt hordani a beteg.

EGY JÓ ORTOPÉD CIPŐ JELENTHETI AZT A KÜLÖNBSÉGET, HOGY A BETEG MÉG TUD JÁRNI VAGY TOLÓSZÉKBE KÉNYSZERÜL, HOGY MÉG TUD GONDOSKODNI MAGÁRÓL, VAGY ELLÁTÁSRA SZORUL.

Utóbbi hosszú távon költségesebb lehet az államnak, ebből a szempontból nézve pedig spórolásnak is tekinthető, ha rendbe teszi a kormány a gyógycipő ellátás finanszírozását...

SZÁZFORINTOS ÍRORSZÁGBAN

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2019.10.27.


Alapigazság, hogy magyarok mindenhol vannak, amit nem csak onnan tudhatunk, hogy magyar szót hallunk, akadnak más, néha egészen váratlan jelei is a lehető legfurcsább helyeken.

Ki gondolná például azt, hogy egy írországi fitneszközpont egyik öltözőszekrényének ajtajában egyszer csak egy 100 forintos érmét talál majd? Márpedig Lipinggel éppen ez történt.

„A centerben az öltözőszekrények egyeurós érmékkel működnek: behelyezi az ember a nyílásba, majd ezután el tudja fordítani a zárat. Nyitáskor a pénz visszajön.

Van jónéhány szekrény, amiket eddig használtam közülük, mind hibátlanul működött. Legutóbb azonban sikerült találnom egyet, amibe valaki megpróbált egy százforintost beletömködni.

Mivel magától nem nyelte el a szerkezet, így alkalmazott némi erőszakot, aminek hatására az érme se ki, se be nem mozog, a szekrény meg nem zárható. Persze nem kizárható, hogy nem magyar volt az elkövető, de azért legalábbis a gyanú megalapozottnak tűnik...

A potenciális magyar jelenlét mellett akadnak feltűnőbb jelenségek is. Nincs tömegnyomor egyáltalán, de a megjelentek úgy egyötöde Down-szindrómás vagy valami más, látható problémával küzd.

A szaunában legutóbb bejött mellém egy fiatalember, aki először csak halkan dünnyögött valamit, majd valami csapdába esett állatra emlékeztető hangokat produkált, mielőtt elhagyta a helyszínt.

Hogy a jelenség mögött az áll-e, hogy a némiképp egysíkúbb génkészlet és a beltenyészet valamelyest ront az utódok minőségén, vagy szimplán az elfogadás miatt jobban szem előtt vannak, azt nem tudom, de az egyértelműen kijelenthető, hogy a Leisure Center némiképp nappali melegedőként szolgál számukra, feltehetően a nekik járó csökkentett árú belépő miatt is. Sok vizet nem zavarnak, elférünk együtt, csak szokatlan.”

A teljes posztot itt találjátok, olvassátok el!
...

„MÉG AZ ÉLETEMBEN FELSZABADULTAM” - BESZÉLGETÉS UNGVÁRY RUDOLFFAL

ÉLET ÉS IRODALOM / INTERJÚ
Szerző: WIRTH IMRE 
2019.10.25.


...– Mit értesz ezen pontosan, hogy radikálisabb rendszerváltás kellett volna?

– Hogy az egész kommunista nomenklatúrát kitiltani a közéletből, hogy nagyon kemény, a nürnbergi perhez hasonló visszamenőleges törvényi eljárással a lehető legtöbbet elítélni közülük, a privatizációban visszaadni minden egykori tulajdonosnak vagy utódainak a tulajdonát, és azonnal nyilvánossá tenni a kommunista rendszer összes titkos iratát.

Ez harminc év után még nyomasztóbb. Visszakanyarodva kicsit: amikor arról volt szó, hogy a jövőről mit gondoltál, ott nagyon személyes élményanyagról beszéltél, alapvetően nem is a politikáról, hanem hogy számodra kinyílt a világ. Te Nádassal, Esterházyval szinte egyszerre kezdtél el írni. Nem vagy nagyon nehezen publikálható írásaid voltak, és ez abba is maradt. Most pedig, 2019‑ben a Jelenkornál jelent meg szépirodalmi műved. Ebből a perspektívából visszatekintve mit hozott neked a rendszerváltás?

– Az alapvető változás – eltekintve a gyerekeim okozta intim örömtől, az érzelmi életem, a vonzódásaim boldogságaitól –, hogy szabadon elkezdhettem publikálni. És itt a legnagyobb szívóerőt a politikai publicisztika jelentette, melyet ráadásul meg kellett tanulnom, mert az tulajdonképpen a politika költészete. Másrészt pedig el kellett érnem, hogy elfogadjanak mint publikációképes szerzőt, amihez tekintély kell, és azzal én egyáltalán nem rendelkeztem.
De ez, amennyire én emlékszem, nemcsak kifelé irányuló elfogadási munka volt, hanem magadban is nagyon erősen véghez kellett vinni, hogy megint írsz. Emlékszem arra a bizonyos kötetbemutatóra, amikor megjelent A gépfegyver szálkeresztje, azt hiszem, a Holnap kiadónál...

– Igen.

Ott az a performansz 1991-ben, hogy korbáccsal vered a hátad. Egyszerre volt benne az a gesztus, hogy kilépsz az irodalmi térbe, és ugyanakkor az önmagaddal való leszámolási vágy. Tündökölsz valamiben, amivel szemben nagyon ambivalens érzéseid vannak. Ez hogyan változott ’89 után azzal, hogy szabadon lehetett írni?

– Vesémbe látsz. Legalapvetőbb tulajdonságaim és a legsúlyosabb sérüléseim következményei változatlanok maradnak. Viszonylag gyenge énem van, és iszonyatos hiúságom, de az önérvényesítésnek azt a konzekvens, kételyek nélküli, erőteljes nyomulását, a kapcsolati tőkéknek azt az építését, ami szükséges a kellő tekintély megteremtéséhez, azt én nem tudtam megoldani. Nagyon szerettem volna. Mégis, az írás reménye belőlem soha egy másodpercre sem halt ki, hiszen valójában végig írtam 1974-től kezdve, amikor egy meglehetősen erős megrázkódtatáson mentem keresztül önmagamat illetően. Csak éretlen voltam, és ez nagy rejtély, mert tulajdonképpen azáltal tudtam megint igazán elkezdeni írni, hogy valamennyire ezt az egész problémát fel tudtam dolgozni. Hogy felnőtté váltam. Ez fokozatos folyamat volt, amelynek a politikai felszabadulásom lehetett a gyutacsa. Olyan volt, mint amikor valaki megszületik, és akkor elkezdi tanulni a felnőtt életet.

’89-ben megszülettem, és mikor kezd az ember írni? Úgy 15–18 éves korában. Hát eltelt 15–18 év, egyszerre csak éreztem, hogy valamennyivel jobban tudok írni. Noha nem stílusművész lettem. De még hosszabb időre volt szükségem, körülbelül 25 évre, hogy körvonalazódjék egyáltalán, mi is az én stílusom. Ez rettenetesen hosszú folyamat volt, és annak a performansznak a végén, melyet az első szépirodalmi kötetem megjelenése alkalmával csináltam, elmenőben Bán Zoltán András azt mondja, hogy „nagyon nem bírom az amatőr dolgokat”. Ami olyan volt, akár a halálos ítélet. Hiszen ez a lelkemből jött, és ezért hiteles volt. Ugyanakkor persze azt is tudtam, mert e miatt a viszonylag gyengébb én miatt mindig azonnal megszólal az engemet ostorozó ördög, hogy persze, de hát az amatőrökből is nagyon belülről jönnek a késztetések. Nagyon erősen hittem azt, hogy az igazán eredeti ötlet, hogy hamut szórók a fejemre és mindenki előtt megverem magam, de annyira biztos valamiben többé nem tudtam már soha életemben lenni.

Amit ebben a relációban mondasz, hogy ’89 a születés, és hogy mikor kezdesz el olyat írni, amit elfogadsz, az a Balatoni nyaraló megírásához is sokat hozzátesz nekem. Van még egy reménytelenül evidens kérdésem, hogy szerinted harminc év múlva mi lesz.

– Semmire sem vágyom jobban, mint bepillantani a jövőbe, mert annyiból nem művész, nem író vagyok, hogy engem tényleg a megismerés érdekel a legjobban, de hiányzik valami ahhoz, hogy megpillantsam a jövőt. Nyilván mindenkiből hiányzik, de én ezt a hiányt rettenetesen erősen érzem. Az én fogódzóm az a fogalmi, értelmező megközelítés, amivel a jelent figyelem, és abból extrapolációval tudok csak következtetéseket levonni. Más is így van vele, csak attól függ, mit tekintünk a jelen valóságának. S az a valóság, melyet én tekintek annak, az egy fokkal súlyosabb valami, mint amelyet például a mainstream tart annak. Ez a „ménsztrím” még mindig nem néz szembe azzal, hogy itt egy, a klasszikus fasizmust meghaladó mutáns visszatérés játszódik le, tanulva az 1945‑ös vereségből, és ez nem véletlen egy társadalom történetében. Ez nem fasiszta, hanem egy olyan tájékozatlan, archaikus beidegződésekkel rendelkező társadalom, amelynek ugyanúgy van nyugat-európai része, ahogy a cári Oroszországnak is volt, és ’17-ben éppen ezt a réteget tizedelték meg iszonyatosan. Itt is lejátszódott ez, ha nem is olyan mértékben, de így is kész csoda, hogy egyáltalán túléltek olyanok, akik ma liberális demokrata bal- és jobboldaliak, liberálisok és konzervatívok. Teljes kisebbségben vannak.

A rendszer olyan stabilan áll ma már, hogy ha netán csoda történik, és az ellenzék győz, akár Budapesten, akár országosan, ezt a győzelmet radikális változtatások nélkül nem tudják megőrizni, nem tudnak megbirkózni a társadalom többségével. És elsöpri őket a következő pillanatban a mindennapi teher, ami egy politikai kormányra nehezedik, és visszaszavazzák az előzőt. Ha nem történik valami a világpolitikában, ez a rendszer harminc év múlva is ugyanez lesz, és ahogy Kertész megírta: Auschwitzban is lehet boldog az ember, hát itt is lehetünk boldogak. Az Európai Unió pedig, mint minden demokratikus szervezet, nagyon lassan képes csak reagálni a saját potenciális sírásóira.

De természetesen a felmelegedés okozta irtózatosan nagy problémák és az újra meginduló migrációs nyomás, amely a felmelegedés nyomán keletkezik, átrajzolhatja az euroatlanti világ politikai arculatát is, mert ez ellen sokkal keményebb, ha tetszik, ma antidemokratikusnak látszó intézkedések nélkül nem lehet védekezni. Ráadásul azok a rendszerek, amelyek az európai térfélen már eleve tekintélyuralmúak, ezek a saját önvédelmük érdekében, az éghajlatváltozásra hivatkozva egy pillanat alatt olyan diktatúrát vezetnek be, mint annak a rendje. Csak még nem ismerték föl ezt a hivatkozási alapot. 30 év múlva egy sötétebb világ vár ránk – egyelőre.

Ennek az egész gondolkodásnak azonban az a hátulütője, hogy puszta extrapoláció, és az ilyen „jövőbelátásra” van már példa: 1830-ban azt jósolták, hogy a kereskedelem fejlődéséhez annyi igavonó lóra lesz szükség, hogy a keletkező trágyába a világ belefullad.Kérdés, hogy a mai – nemcsak magyar – arcot váltott trágya végül valóban, megakadályozhatatlanul maga alá fog-e temetni mindent.


ORBÁN NEM TÁRGYALÓKÉPES, MERT RÖGESZMÉS FÉLMŰVELT EMBER

HÍRKLIKK
Szerző: NÉMETH PÉTER
2019.10.27.


„A Borkai-ügy nagyon ráég a Fideszre. Amíg Borkai lesz, addig ügy is lesz. De ennél sokkal fontosabb, hogy az derül ki elég világosan, és sokak számára, hogy óriási morális és egyéb belső problémák vannak a Fideszben, és ezek jelentős része még nem jött elő” - így nyilatkozott a jelenlegi politikai helyzetről Kovács Zoltán, az Élet és Irodalom főszerkesztője a Hírklikknek. Azt is mondta, hogy az Orbán-kormány ma már unalmas, tagjai idegesek, hatalma megrendült. Szerinte, ha az ellenzéki összefogás kitart, 2022-ben biztosan megbukik országosan is a Fidesz.

- Milyen lesz Magyarország és milyen lesz Budapest az októberi választások tükrében?

- Biztosan jobb lesz, mint eddig volt, de egyelőre túl sok a veszély. Jó volna, ha az az együttműködési szándék, amelyről a kormány és Budapest is beszél, megvalósulna. Az eddigiek alapján nehéz elképzelnem, hogy Orbánék szándékai komolyak, Orbánék szándékai csakis a hatalom megtartásáról szólnak. Példaként említem, hogy nem akarnak olyan beruházást megvalósítani, amelyet a budapestiek elleneznek, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy az ezekre a gigaberuházásokra szánt összegek átcsúsznának más projektekre, hanem szerintem az a pénz egyszerűen nem lesz. Ha igazi kiegyezési szándékról volna szó, akkor a kormányfő hozzátenné, hogy az a pénz, amit mondjuk az atlétikai világbajnoksága szántak, az Budapesté marad. Megvan persze ennek a logikája, hiszen ők atlétikai stadiont akartak építeni, nem mást...

ÉLET A SZABADSÁG SZIGETCSOPORTON

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: LENGYEL LÁSZLÓ
2019.10.27.


A választási ellenzéki együttműködés sikert hozott. Most egy új együttműködési formával lehet és kell a győztes városoknak választóik jogos igényeit kielégíteniük.

„Az önkormányzati választásokkal létrejöhet a szabadság összefüggő szigetrendszere. Ahol erkölcsös, gerinces, szembenéző, meg nem alkuvó magatartással más légkört lehet teremteni. Öntudatos, európai magyar emberek vagyunk városunkban, kerületünkben, falunkban. Egy másik civilizációban, ahol több a szabadság és az egyenlőség, létezik testvériség és együtt érző szolidaritás. Ér valamit munka, tehetség, tudás, szabad gondolat. Lesz hová hazavárni a gyerekünket és unokánkat. Egy évtized után üzenhetjük Európának és a világnak: van másik Magyarország. Van alternatíva. Itt nem Orbán és rendszere az úr. Lélegzetet lehet venni.” 

Ezt írtam 2019. augusztus 31-én a Szabadság szigetcsoport című cikkemben. A szigetcsoport létrejött, nagyjából 3,5 millió választóval, a GDP több mint 60 százalékát előállító, a legtöbb adót fizető területen, Magyarország oktatási, kulturális, kutatási, pénzügyi, kereskedelmi, szolgáltatói, kommunikációs, informatikai központjában. Az Orbán-rendszer birtokolhatja ugyan az intézmények többségét, kormányzati ellenőrzés és befolyás alatt tarthatja a Szabadság szigetcsoport nagyobb és kisebb városait, de a bennük élő választókat már nem: még fogságban tartott, de már félig szabad emberek. Nemcsak a centrális erőtér pártpolitikai és a központosított, egyeduralkodó állam igazgatási rendszere bukott meg, hanem óhatatlan az Orbán-rendszer társadalmi integrációs kísérlete is. 

A dinamikus, tanult, világlátott, tudás- és teljesítmény-vezérelt, fővárosi és nagyvárosi, munkavállaló-korú választók, az elmúlt negyedszázadban kialakult középosztály próbálja visszavenni intézményeit, társadalmi, gazdasági és kulturális tereit. Ellene szavazott az egyszemélyes tekintélyuralmon alapuló, zsákutcás, Európával szembemenő, hatalmaskodó, tudás- és teljesítményellenes, velejéig korrupt, provinciális rendszernek. E középosztály vágyaiban már európai független polgár szeretne lenni, aki maga határozhat sorsa felől. Már nemcsak jövedelme és vagyona növekedésében érdekelt, hanem a polgári életformában – a demokrácia által biztosított beleszólásban és a jogállam biztosította nyugalomban és biztonságban, a tisztességes és hatékonyan digitalizált közigazgatásban, a hatékonyan működő és elérhető egészségügyben, a jövőt nyújtó és világszintű oktatásban, az emberséges öreg-gondozásban, természeti környezetének és épített örökségének védelmében. 

A falvak és a kisvárosok népét túszul ejtette a hatalom: kizárólagos monopóliuma van a források, az állások, a hírek – az egész élet felett. Igazi hősök azok, akik ilyen feltételek között is megpróbáltak szembe szállni a hatalommal. Ugyanakkor nem az a meglepetés, hogy Budapestet és Pécset, Szombathelyt és Miskolcot, Dunaújvárost és Egert az egyesült ellenzék visszanyerte, hanem az, hogy korábban a szociálliberális oldal elvesztette. E városokat a Medgyessy-, majd a Gyurcsány-kormányok súlyos hibái vitték Orbán karjaiba. Visszanyerhetők lettek volna már 2014-ben is, ha az ellenzék akkor is összefog, ha Bajnai a főpolgármester-jelölt. 

Az Orbán királyság és Budapest köztársaság című cikkemben 2018. április 21-én írtam: „Budapestet a baloldali és liberális szavazók elvették Orbán Viktortól, és csak azért nem nyerték el jutalmukat, hogy elvigyék mind a 18 választókerületet, mert az ellenzéki politikusok ostobán és felelőtlenül képtelenek voltak a megállapodásra. De a szavazók megtették a dolguk, még a korábban hagyományos jobboldali kerületekben is többen szavaztak a demokratikus ellenzékre, mint a Fideszre. Mindez annak köszönhető, hogy Budapest lakóinak munkahelye, jövedelme, vagyona, szolgáltatásai, illetve civil kezdeményezései, iskolái, egyetemei, kulturális közösségei kevésbé, vagy egyáltalán nem függenek az orbáni államtól.” A Borkai-ügy csak az a szikra volt, ami az egyesült ellenzéki szavazókat begyújtotta. Mit sem ért volna, ha nincs ellenzéki egység, amelyre szavazhattak. A Tocsik-, majd a Hagyó-ügy a liberális és a szocialista választók meghasonlását okozta, a védhetetlen Borkai-ügy kivéreztetheti a Fideszt. A konzervatív polgári, „Pokorni-szavazó” már nem tudta elfogadni a CEU és az MTA elleni támadásokat se, a Borkai-életmód végképp taszíthatja...

A NEW YORK TIMES SZERINT ORBÁN FOCIRA VERI EL A PÉNZT, MIKÖZBEN AZ EGÉSZSÉGÜGY OMLADOZIK

444.HU
Szerző: akiraly
2019.10.26.


Orbán Viktor vidéki házától alig húsz méternyire egy fűtött gyepű, a falu lakosságánál kétszer több ember befogadására alkalmas, múzeummal és rendelővel is felszerelt stadion áll, miközben a megye legnagyobb kórházában nincs szappan a női vécében, rosszak a piszoárok a férfi vécében, és két orvos az éjszakába nyúlóan próbálja ellátni a még éjfélkor is várakozó harminc beteget, kezdi magyarországi riportját a New York Times, aminek központjában egy akkora ellentmondás áll, ami a jelek szerint már hétezer kilométer távolságból is szabad szemmel látható:

miközben a magyar állam több százmilliárd forintnyi adóbevételt térít el a sport, azon belül is a futball, azon belül pedig az Orbán Viktor alapította felcsúti focicsapat támogatására, az egészségügyi kiadások csökkentek kilenc éves regnálása alatt.

Pedig a lap szerint az Európai Unióban Magyarországon az ötödik legmagasabb a megelőzhető betegségekben elhunytak aránya, és itt a legmagasabb a rákos megbetegedések aránya, a kormányzat pedig nem is hajlandó nyilvánosságra hozni a kórházi fertőzésekre vonatkozó adatokat, mert az állításuk szerint "pánikot kelthetne"...

MÁS TALÁN VISZOLYOG EGY HEPATITISSZEL FERTŐZÖTT DROGFÜGGŐTŐL

ABCÚG BLOG
Szerző: MIZSUR ANDRÁS
2019.10.24.


Egyre több a hepatitis C vírussal fertőzött intravénás droghasználó Magyarországon, számuk a dizájnerszerek megjelenésével nőtt meg robbanásszerűen. Négy éve a megszűrt szerhasználók fele volt fertőzött, néhány vidéki nagyvárosban az országos átlagnál is rosszabb eredmények születtek. Elindult egy program, aminek kifejezetten az célja, hogy fertőzött droghasználókat juttassanak kezelésbe. Ez nem könnyű, mivel a két legnagyobb budapesti tűcsereprogram bezárása óta kevesebb szerhasználó megy el szűrővizsgálatokra, egy részük gyakorlatilag láthatatlanná vált az ellátórendszer számára. 

Patrikkal a Szent László Kórház előtt találkozunk. A 24 éves srác évekig intravénás droghasználó volt, ezalatt fertőződött meg hepatitis C vírussal. Jelentkezett egy most induló programba, aminek kifejezetten az a célja, hogy szerhasználókat juttassanak kezelésbe. Amíg a vizsgálatra várt, elmesélte, hogyan kezdett el drogozni és mikor kaphatta el a vírust...

HIÁBA HAJTOGATJÁK AZ ELLENKEZŐJÉT, MÉG MINDIG ÖSSZESZERELŐ ÜZEM A MAGYAR GAZDASÁG

G7.HU
Szerző: STUBNYA BENCE
2019.10.25.


Magyarország már nem az összeszerelő-üzemek, hanem az innováció országa, ezt mutatják a nemzetközi felmérések is – jelentette ki nemrég Palkovics László innovációs és technológiai miniszter, de nemcsak ő mondta, az elmúlt években a kormánypárti politikusok folyton erről beszélnek. Szijjártó Péter is gyakran mondja, Orbán Viktor pedig egész konkrétan arról beszélt, hogy felvettük az iramot, és már nemcsak járműveket gyártunk, hanem épp járműfejlesztési centrummá válunk.

Ha azonban kicsit jobban megnézzük a statisztikákat, egészen máshogy néz ki a helyzet. A Cambridge Econometrics budapesti irodája által készített elemzésből többek között az derül ki, hogy:
- a magyar exporton belül a hazai hozzáadott érték alapján a lista alján kullogunk az EU tagállamai között,
- az egész régióban erős a járműipari szakosodás, de még ezen belül is le vagyunk maradva hozzáadott érték szempontjából,
- a német autóipari függőségünk pedig hosszú és rövid távon is sebezhetővé teszi a magyar gazdaságot, amivel érdemes lenne kezdeni valamit.

A hazai hozzáadott érték nagyon leegyszerűsítve a magyarországi munkahelyek által megtermelt pluszbevételt jelenti. Egy konkrét autóipari példán keresztül ezt úgy kell elképzelni, hogy vesszük az exportált, kész autók végső piaci árát, ebből kivonjuk az autók importált alkatrészeinek értékét – tehát az összesített beszerzési árukat -, és ami marad, az a magyar hozzáadott érték.

Az OECD 2016-os adatai alapján a magyar exporton belüli hozzáadott érték kicsivel kevesebb mint 56 százalék volt, ami uniós szinten a negyedik legalacsonyabb...

KÍNOS HALLGATÁS HELYETT BÁTOR PÁRBESZÉDET! – HOZZÁSZÓLÁS AZ „EGYHÁZ ÉS POLITIKA”-VITÁHOZ

VÁLASZ ONLINE
Szerző: GÉGÉNY ISTVÁN
2019.10.22.


„Kezdeményezőként aláírtam egy hamarosan nyilvánosságra kerülő közös nyilatkozatot, amelyhez bárki társulhat. Ha ehhez majd Erdő Péter, Veres András és többek is csatlakoznak, azt fogja jelezni, hogy jó úton haladunk, hogy nem lehet megkerülni közös felszólalásunkat, nem lehet langyoskodni” – írja Gégény István. A Szemlélek „értékmagazin” főszerkesztője a lapunkban tegnap indult vitához szól hozzá. Bajzáth Gabriella itt olvasható vitaindítójára eddig Gulyás Balázs publicista reagált.

Örömmel figyelem a Válasz Online felületén a győri polgármester körül kialakult botrányos helyzet kapcsán formálódó dialógus tényét, annak egyes elemei ugyanakkor érdemesek a kritikai továbbgondolásra, finomhangolásra. A jelzett öröm alapvető indoka az a tapasztalás, hogy érzékelhetően egyre inkább távolodunk a tűrő, elviselő, beletörődő magatartástól, amely oly sokszor jellemezte már társadalmunkat. Maga a vitát elindító botrány is folyamatos szőnyeg alá söprés eredménye – mostanra olyan púpossá vált a padló, hogy nem lehetett tovább titkolni, mi zajlik a színfalak mögött. A kulturált, emberséges hangvételű vita oázisnak tűnik a hazai közbeszédben, ezért is üdvözlendő minden ebbe az irányba mutató törekvés.

Ami azonban nem tűnik helyénvalónak, ezért meggyőződésem szerint némi újratervezést igényel, a továbbra is „magyaros” hozzáállás: számon kérem, hogy te, a másik, miért nem teszed a dolgodat. Ez nem csupán az ősi szálka-gerenda párhuzam miatt pótcselekvés, hanem azért is, mert ugyanezt az energiát sokkal hatékonyabb, nemesebb tevékenységre is lehetne fordítani. Hangsúlyozom: nem tartom hiábavalóságnak, ha megszólítunk felelős személyeket, meghívjuk őket számunkra fontos értékek melletti nyílt elköteleződésre. Önmagában ettől azonban aligha fog bármi változni. Valami kell még hozzá, valamilyen önálló cselekvésnek is helye és tere volna. Ezért leginkább arról írok, nekünk mit lehetne és kellene tennünk.

Mindenképp egyetértésemet szeretném kifejezni azzal a megállapítással kapcsolatban, hogy idehaza az egyházi vezetők többnyire beszédesen hallgatagok. Kínos ez a csend. Ahogy Fabiny Tamás evangélikus püspök-elnök egy nekem adott interjúban fogalmazott: „egyházainkat megkísérti az állványimádás és a bűnös hallgatás egyaránt”. Nem nehéz belátni, hogy a két kísértéstípus között szoros kapcsolat áll fenn. Itt van a pénz a számlán – idézhetnénk egy másik egyház-képviselő megszólalását. Ebből is kiviláglik a hazai politikai elit sajátos módszere, amely szoros öleléssel helyzetbe hozza a történelmi felekezeteket, cserébe sakkban is tartja azokat a vezetőket, akik nem értenek egyet velük mindenben. Ha máshogy nem megy, meglátogatják az illetőt, és megkérik, hogy némuljon el – ahogy erről nemrég Beer Miklós püspök beszámolt...