2018. május 13., vasárnap

DARÓCZI ÁGNES: CHOLI - NEKROLÓG A TEGNAP ELHUNYT CHOLI DARÓCZI JÓZSEFRŐL

HVG ONLINE
Szerző: DARÓCZI ÁGNES
2018.05.13.



Az utolsó „nagy öreg” volt. „Nagy öregek”, akik az ifjú titán, Bari Károly nyomdokain haladtak.

Lakatos Menyhérttel és Péli Tamással együtt ők alkották a nagy triumvirátust. A cigányok elismeréséért küzdők hármasát. Az előhírnökökhöz kapcsolódtak aztán ifjak, bohók, akarnokok és zsenik…

De mindannyian hozzájuk mértük magunkat. Ők voltak az origó.

Most már ő sincs.

Költő volt és szabadító. A kihalás és elmúlás átka alól szabadította fel egy betiltott nép betiltott nyelvét, a cigány nyelvet, a romanit.

A nyolcgyermekes család anya nélkül maradt nyomorából – a nagyváros kemény fizikai munkája emelte proletárrá. S ha többre vágyott, mint bányásznak, vasmunkásnak lenni, hát folytathatta a napi tíz-tizenkét órai munka után az iskolapadban. Mert a cigányokhoz nem jutott el a népi kollégiumok híre. A mi népünk fiataljainak nem álmodtak boldogabb jövőt a szocializmusban sem, mint ahogy nem jutott föld a földosztáskor és minden előrehaladásért, minden előbbre lépésért kínkeservesen meg kellett szolgálni, meg kellett küzdeni.

A nagy egyenlőség mázával és a „nemzetközivé lesz a világ” himnuszával leöntött maszlag alatt nemzedékek görbedtek koporsóba fiatalon, rokkantak meg a nehéz fizikai munkában, így aztán ő a maga 79 évével igazi matuzsálemnek számított a cigányok között.

1971 igazi sorsfordító év volt a hazai cigányság életében.

Nem csupán azért, mert addigra több százezer példányban megjelent az alig 17 éves géniusz, Bari Károly első verses kötete, de ebben az évben jelentek meg Lakatos Menyhért első novellái és Choli első műfordításai is.

A Nagyvilág című irodalmi havilap – ma már kibogozhatatlan okokból - úgy döntött, hogy József Attila, Ady Endre és Petőfi Sándor megszólaltatása cigány nyelven figyelemre méltó kuriózum. S tették mindezt annak ellenére, hogy akadémikus professzorok arról értekeztek, hogy a cigány nyelv olyan szegényes, (szókincsben és nyelvtanában is) hogy alkalmatlan a kommunikációra! És ezt az álláspontot a párt is magáévá tette. Volt olyan iskola, ahol egy forintra büntették a cigány gyermekeket, ha megszólaltak az iskolában cigányul – bár magyarul még nem tudtak…

Nos, ebben a kihalatásra ítélt helyzetben volt elég bátor Choli Daróczi József és a Nagyvilág szerkesztősége – cigányul közölni a magyar irodalom talán legszebb verseit.

Phuterdjon andej xar inke luludjora,
o plopo zelenjil inke angla kher,
ba dikhes kutka, jivendeskij e luma,
le plajengo shero a jiv sharavel
” –

Akad-e művelt, legalább hat osztályt végzett ember az országban, aki ne ismerné fel Petőfi Sándor „Szeptember végén” című versét? Milyen pontos a hexameterek ritmusa, és milyen megejtő a nyelv zenéje!

A műfordításokat magyar nyelvű és cigány nyelvű saját versek váltogatták. És a szerkesztőségek feljárása, versek küldözgetése. És reménykedés. Mindhiába.

Bár esti gimnáziumi osztálytársai rögtön az első publikáció után költővé avatták Cholit, az egyszervolt bátorság vezényszóra elfogyott a szerkesztőségekben.

Még érvényben volt az 1961-es párthatározat, amely szerint a cigányok nem nemzetiség, csupán társadalmi réteg. S ha majd mindenki dolgozni fog, megszűnünk … - legalábbis mint nép, mint nemzetiség, mint cigányok… s leszünk majd szorgos robotosok, a brazil gépsor…ahogyan csúfolkodtak rajtunk…

Choli hídépítő és jövőépítő is volt. Képesítés nélküli tanítóként kezdte a rákospalotai Lila iskolában. Napjait kezdhette a gyerekek összeszedésével, mert a cigány szülők nehezteltek a gyermekeiket semmibe vevő iskolarendszerre, ahonnan egészen korán kibuktak maguk is. Megtapasztalták, hogy az iskolában szerezhető tudás nélkül kellett boldoguljanak, a maguk erejéből, a régi tudásokra alapozva.

Choli cigányul köszönt és folyton azt kérdezgette a szülőktől, te nem szeretnéd, ha a gyereked többre vinné, mint te magad? Lehetne jogosítványa, de ahhoz is kell a nyolc osztály! Ez a két, egymást erősítő apróság, hogy az iskolában, a rendszerbe beépülve cigányul beszélő tanító van, s hogy az ő segítségével elérhető közelségbe kerülhet a gyerekek haladása – tulajdonképpen forradalmasította a helyzetet. A meghirdetett szülői értekezlet olyan jól sikerült, hogy a szülők maguk kérték, legyen rendszeres találkozó! Így alakult meg a „Rom Som – Cigány Vagyok” Klub a Kozák téri Művelődési Házban és röviddel később az első együttes, Rom Som néven.

De Choli költő volt, nem csupán tanító!

A klub műsorfüzeteként már 1973-ban elindította a Rom Som újságot. Ha nem volt kíváncsi rá a nagyvilág, hát megteremtette a saját olvasóközönségét, a saját hallgatóságát!

De nem segített sem a Kommunista Kiáltvány cigány nyelvre fordítása, sem a sok életmód tanács! A Fővárosi Tanács elnökhelyettesének 1977-ben eszébe jutott, hogy az 1974-es Agitprop határozatot végre kell hajtani – a lapot vezényszóra megszüntették. Igaz, előbb dolgozatot írattak a cigány-ügyben tevékenykedőkkel: - Hogy látják, mire lenne szükség a saját területükön? - Kéne színház, anyanyelvű oktatás, lap- és könyvkiadás, kulturális központ, múzeum – sorolta ő és soroltuk mi, mindannyian, ki-ki a maga szakterületén… Meg is kaptuk azonnal!

Az „újbaloldali, cigány nacionalista elhajlók” – bélyeget és persze a szilenciumot.

És bár antológiát és a nyári táborok gyermekeinek tudását gyarapító segédanyagot szerkesztett, nyelvkönyvet írt – saját kötete csak a rendszerváltást követően 1990-ben jelenhetett meg: „Isten homorú arcán / Pel devlesko bango muj”címmel, az Orpheusz Kiadónál.

Choli a szilencium alatt, a tehetségét semmibe vevő közömbösség és elnyomás alatt roppant meg először. Nem értette, hogy miért van Lakatos Menyhért – tulajdonképpen romantikus - világlátásának akkora sikere, miközben a számkivetettség mindennapi tapasztalatunk.

Tudta, tisztában volt vele, hogy az általa megteremtett cigány nyelvű költészet évtizedekre és nemzedékekre meghatározó, munkásságának elismerése, megbecsülése mégis késlekedett.

Azt hitte, amikor végre 1986-ban megengedték a hivatalosak, hogy cigány szervezetet alapítsunk, hogy most majd megváltozik minden. Elvállalta a Hazafias Népfront teremtette kirakatszervezet, az Országos Cigány Tanács vezetését. Újra csalódnia kellett.

Másodszor fia, Daróczi Dávid öngyilkos halála miatt roppant meg. Nem is épült fel belőle soha.

Tanított még, szenvedélyesen. A Kalyi Jag iskolában és a Jezsuita Roma Szakkollégiumban, a Zsámbéki Eszterházy Tanítóképző Főiskolán. Onnan ment nyugdíjba. S bár mindig várta, hogy helyére kerüljön, igazán csak akkor volt otthon, ha tanítványai figyelme kísérte gondolatait.

Sokan gyászoljuk Choli Daróczi Józsefet, és ránk maradt, hogy örökségét méltóképpen őrizzük, s továbbadjuk a romani shib és kultúra szeretetét.


HÉTVÉGI RÁADÁS-1 - MEGYESI GUSZTÁV: VÉDIK A HONT

NÉPSZABADSÁG ONLINE
Szerző: MEGYESI GUSZTÁV
2013.04.20.



Rendben van, Európa szemét, tapló állat, szavahihetetlen, rohadt tetű, szemtől szembe még úgy-ahogy szívélyes, de a hátad mögött már izé, ráadásul civilizálatlan bunkó, szívja az orrát, és esténként nem mos lábat. Keresztbe tesz a fejlődésnek, akadályozza élenjárásunkat, sárga irigység eszi a sikereink láttán, intrikál, cselt sző, és még neki áll följebb, Európa magyar gyarmatot akar, a magyar emberek lelkét, Európa a magyarok ellensége.

De akkor legyen ez így a hétköznapokon is. Akkor itt ne legyen civilként, magánemberileg se európázás, mármint hogy hétvégén csak úgy kiruccan a képviselő úr Bécsbe megnézni, mi van, magyar földet bitorló, zsebszerződéses, pondró osztrákok közé, akkor a képviselő úr, teszem azt, Lvovba ugorjék ki vásárolni a családjával. És jön majd a nyár, forró napok, amikor megpihenni akar a fáradt szervezet, de ne Olaszba meg Spanyolba akarjon megpihenni, ne Eiffel- meg Big Ben-nézés legyen, Loire völgye, Cote d’Azur, tessék csak kelet felé menni, akár Julianus barát nyomán is, kiváló alkalom ismerkedésre, magyarságtudat elmélyítésére, közben semmi portóikóstolás meg cheddarsajt-csipegetés, ellenben lótej- és szerszámíj-próbálgatás, jurta belakása.

Vegyük észre: vége a kubai koktélszürcsölgetéseknek és a kanári-szigeteki bolsi nyaralásoknak, háborúban áll a nemzet, igaz magyar ember pedig nem váltja aprópénzre a hazafiságát, pláne az ellenségénél. Nem tudom, mondtuk-e már, hogy mi a szellemi honvédelem hívei vagyunk.

De nem a Szabó Zoltán-féle mozgalomé, amit a háború előtt a nemzetiszocialista és nyilas befolyás ellen hirdetett meg, tehát mára eléggé avíttá vált, nem is érteni, mit akart, hanem mi a most szerveződő szellemi honvédelem hívei vagyunk, amelynek immáron kétezer kiválóbbnál kiválóbb tagja hétköznapi aprómunkában védi meg a hazát Európa ellen.

Hallani, hogy a legkiválóbb honvédők Bayertől Bencsik honvédőn át Dörner honvédőig személyes példával járnak elöl, s ahol csak lehet, bojkottálják a saját mocskában fetrengő Nyugatot. A gyermekeiket nem dekadens nyugati iskolákban taníttatják, a Bayer gyerekek például kazah egyetemen tanulnak tovább, Széles nagyvállalkozó vezetésével a legtehetősebbek sorra cserélik le az Audikat, BMW-ket, asszonyaik a legújabb ulánbátori trend szerint öltözködnek, s kizárólag kirgiz filmeket néznek, angolkisasszonyok meg francia nevelőnők helyett pedig tádzsik és türkmén kisasszonyok segédkeznek a házban.

Európa kaputt. Ha Magyarországon egymillió ember el tudja hinni, hogy például e sorok írója, mint „a nemzetközi médiát uraló baloldali és liberális értelmiség” tagja, egyetlen hanyag telefonnal jár el a Fehér Háznál vagy épp Brüsszelben Magyarország elmarasztalása tárgyában, majd egy füst alatt lazán megszerkeszti a The New York Times, a Guardian és a Frankfurter Allgemeine Zeitung másnapi számát is, akkor a szellemi honvédelemnek komoly jövője van, sőt csakis ennek van jövője; és csak ne nevessünk ezen, Stefka honvédő és Bencsik honvédő már állandó és megbecsült vendége az ellenzéki ATV vitaműsorának.

A szellemi honvédők vezetői legutóbb levelet írtak Európa polgárainak, s ebben kifejtették, hogy Magyarországon él és virul a demokrácia, nincs semmi gond a bolsikon és a libsiken kívül, amivel mélységesen egyetértünk, legfeljebb a megszólítással van gondunk. „Kérjük, higgyétek el”, írják a honvédők Európa népeinek, márpedig magyar ember nem tegeződik össze akárkikkel, azt előbb ki kell érdemelni.


HÉTVÉGI RÁADÁS-2: A VEZÉR KARAKTERE - RANSCHBURG JENŐ ORBÁNRÓL ÉS A DEMOKRÁCIA KISZOLGÁLTATOTTSÁGÁRÓL

HETEK
Szerző: TIHANYI PÉTER
2007.06.17.



"És a máz alatt ott húzódik egy sértett, hatalmat és győzelmet rettenetesen akaró másik személy, aki egészen addig harcolni fog benne, ameddig visszafordíthatatlanná nem válik a mélybe zuhanása"

Egy régebbi könyvében elemzi a hatalom, a jellem és a személyiség közötti összefüggéseket, esetleges torzulásokat, látható mozgásokat. Ezen a szemüvegen
keresztül hogyan látja a mai politika irányítóinak karakterét? 
Ideológiai, filozófiai váltásaikat – de gondolhatok akár a még gyakrabban változó  szlogenjeikre is – mennyire motiválja belső meggyőződésük?

– Egyre kiforrottabban látjuk az évek múlásával a politikusok valódi karakterét.
Körülbelül huszonöt éves korára az ember életét, gondolkodását meghatározó alapértékek meg vannak már az emberben, és csak ritkán változnak. Az nem fordulhat elő, hogy ilyen mennyiségben ilyen szintű és mélységű ideológiai váltás a meggyőződés őszinte és teljes átalakulása miatt jöjjön létre, mint például Orbánnál.

Az a kép, az az arc, amit ’89-ben a rendszerváltáskor és Nagy Imre temetésekor mutatott – szabadságért, függetlenségért, liberalizmusért, boldog megélhetésért bátran harcoló demokrata – volt az igazi?

– 1990 táján volt néhány fiatalember, akiknek közös jellemzője a fiatalságukból adódó Sturm und Drang (Vihar és vágy – a szerk.) volt, ami látványos, impozáns bátorságot adott nekik, de az a benyomásom, hogy a háttérben már akkor is ott volt az extrém hatalomvágy, az individuális kiemelkedés utáni vágyakozás, melyek megvalósításához a politika meglovaglása adott egyfajta lehetőséget. Ezek után minden további nélkül, pontosabban
minden további lelkiismeret-furdalás nélkül ültek át mindig arra a lóra, amelyiken az eredeti céljukat leginkább elérhetőnek vélték. Innen ered arcpirító cinizmusuk, populizmusuk,
demagógiájuk. Valójában cseppet sem érdekli őket Erdély vagy a nyugdíjasok
vagy a szegények vagy március 15. vagy a vizitdíj. Mindez csak ürügy, alkalom, eszköz elvesztett hatalmuk visszaszerzésére. Megengedem, kezdetben még hittek abban, hogy nem az egyéni karrier és hatalomvágy, hanem valami sokkal humánusabb és közérdekű
cél hajtja őket, de az idő múltával intim és diszkrét pillanatokban beismerik valódi céljaikat. Szerintem Orbán mostani vallásossága is ugyanolyan tartalmatlan, mint az 1990-es
vallástalansága volt. A „csuhások térdre!” bekiabálásától egészen a mostani
hitvalló kereszténységéig, mondanám „egyházvédő atyaságáig” – minden
csak máz. És a máz alatt ott húzódik  egy sértett, hatalmat és győzelmet rettenetesen
akaró másik személy, aki egészen addig harcolni fog benne, ameddig visszafordíthatatlanná nem válik a mélybe zuhanása.

Hogyan látja a másik oldal vezetőit?

– Egyik oldal irányába sem bírok semmiféle elkötelezettséggel, de egyre mérgesebb vagyok, mikor kiváló értelmiségiek egyensúlyozni próbálnak a két oldal hibái, bűnei között mondván, mind a kettő megéri a pénzét. Hát nem. Korántsem azonos a két oldal hibájának a súlya. A veszélyessége meg főleg nem. Csak az egyik oldalon jelenik meg az a értéktelen kockázatvállalás, amely semmiféle árat nem érez túl drágának a cél megvalósításához,
és így válik a társadalom számára is veszélyessé. Pontosan nyomon lehet követni a szélsőjobb fejlődését: azt, hogy az elmúlt tíz évben, az eleinte elszórtnak tűnő jelenségek,
megnyilvánulások, akciók hogy lettek egyre dominánsabbak, és hogy kezdtek összekapcsolódni a jobboldallal. Ma már az árpádsávos zászlók, az antiszemita kiadványok, a miniszterelnök fizikai likvidálását hirdető transzparensek, szlogenek a Fidesz
utcai akcióinak természetes kellékei. Mindezt a rettegés motiválja: nehogy szavazatokat veszítsek a szélsőjobb térfeléről. Ezért a folyamatos bátorítás, kéznyújtás, összekacsintás.

Sok nagyszerű, mindenki által tisztelt és elismert tudós, orvos, közéleti személyiség rajong a jobboldalért. Azért, mert mindezt nem látják, vagy éppen azért, merthogy látják?


– Ennek egyik oka a tisztességes jobboldal teljes hiánya Magyarországon. Ezek az emberek előbb-utóbb rájönnek majd, hogy nem a polgári értelemben vett jobboldal, ahova csatlakoztak. Az, aki ma jobboldali akar lenni – vagy mert a baloldali gondolkodásmódot
nem szereti, vagy mert a mai baloldaliságot automatikusan összefüggésbe hozza a kádárizmussal, és ettől irtózik –, óhatatlanul a Fidesz környékén találja magát. Mert
ezt a lehetőséget kínálja a mai politika. Mint ahogy igazi baloldal sincs. Ez
az „oldaliság” kifejezés pillanatnyilag csak arra van, hogy megkülönböztessük
egymástól az MSZP-t és a Fideszt. A Fidesz mostanság leginkább baloldali ideológiákkal vértezi fel magát, az MSZP ideológiájában viszont alig van baloldali érték, így szociáldemokrácia szinte alig van jelen Magyarországon....Leginkább a másik oldal tagadása vonzza egy-egy pártba az embereket. Kicsit magam is így vagyok ezzel: a
baloldal melletti kiállásom a szélsőjobb ellen szól. Az ellen a nyilvánvaló
és ordas tendencia ellen, ahogy a Fidesz a szélsőjobbot megpróbálja magába
olvasztani, és talán észre sem veszi, hogy lassan maga válik olyanná, mint azok a csoportok, melyeket elnyel. Az a félelmem, hogy olyan mértékben szabadult vagy szabadul ki ez a gyilkos szellem a palackból, hogy egyre inkább látszat lesz csupán az,
hogy egyetlen ember bármikor vissza tudja oda zárni. Orbán Viktornak még ma is sodró
ereje, óriási karizmája van, amivel tömegeket ragad meg, ráadásul Magyarországon
az emberek hajlamosak is az ilyenfajta karizmatikus vezetők keresésére. Valószínűleg a kádárizmusból kifolyólag. Bár én régebbi időkre teszem e hajlandóság gyökerét:
Horthy, Szálasi, Rákosi, Kádár leszoktattak minket a gondolkodásról, a racionális érvek kereséséről. Sokszor gondolok mostanában arra – ezt nagyon halkan mondom magának
–, nem biztos, hogy nekünk a demokrácia a legjobb. Pontosabban nem tudom, hogy való-e nekünk egyáltalán a demokrácia, miközben egész életemben másra se vágytam,
mint hogy polgár lehessek. A polgári lét a demokrácia egyik alapeleme, nehéz kimondanom is, de az az érzésem, hogy egy olyan nép, amelyik karizmatikus vezető után kiált, rettenetes
veszélybe kerül, mikor kikiáltják körülötte a demokráciát. A demokráciának
több rétege van, szervezeti szinten akár pár hónap alatt létre lehet hozni, de ami belül van, a szívünkben és az agyunkban, hihetetlenül nehezen változik. Miközben a demokratikus keretek óriási lehetőséget adnak a visszaélésekre.

Rossz értelemben?


– Abszolút. A demokrácia törvényei autonóm, belsejükből vezérelt emberekre épülnek, vagyis feltételezik azt, hogy a lakosság túlnyomó többsége demokrata. Abban a pillanatban,
mikor kiderül: sokan vannak, akik kívülről – akár egyetlen „felkent” személytől – várják az irányítást, a lelki és fizikai rombolás lehetősége nagyon szélesre nyílik. És ilyenkor a demokrácia védtelen. Ha mégis védekezni próbál – gondoljon az őszi eseményekre –, ott a kérdés, hogy demokrácia-e még valójában. Legfurcsább az, hogy az igazi demokraták
lesznek ilyenkor a legelsők, akik beállnak a demokrácia szétrombolói közé. Valóban antidemokratikus dolog kordont állítani és védtelen embert megütni. És ebben a pillanatban
a demokrácia önmagát kezdi rohasztani. Nincs ember ma Magyarországon, aki a fizikai bántalmazástól jobban irtózna, mint én, nemcsak a saját bántalmazásomra gondolok, hanem a bántalmazásra, mint megnyilvánulási formára, ennek ellenére mélyen fölháborít az, hogy ősz óta folyamatosan folyik a rendőrség elbizonytalanítása, meggyengítése, erőtlenné tétele. A jobboldal vezetésével szisztematikusan teszik tönkre a védelmi szervek önérzetét, önértékelését, amelyek következtében a legközelebb adódó alkalom – esetleg március 15. – további bizonytalanságokhoz és még nagyobb veszélyekhez vezethet.
Igen, igaz, hogy voltak rendőri túlkapások, el kell ítélni, de e mögött a pillanatnyi, akut igazság mögött vannak mélyebb és messzebbre mutató igazságok, összefüggések,
amelyekről senki nem beszél.

Mit ért messzebbre mutató igazságok és összefüggések alatt?

– Hetvenegy éves múltam, egészen pontosan és tisztán emlékszem a második világháború utolsó napjaira. Nyolcéves voltam, de napról napra és óráról órára végig tudom mondani a
történteket. Tudja, akkor is kevesen voltak a gyilkosok, rettentő kevesen, és sokkal többen voltak azok, akik nem akarták, hogy az történjen a zsidókkal, ami történt, mégis kiirtották
őket. Nem az számít, hol vannak többen, tudniillik a féktelen agresszió ellen a békés természetű embernek nincs fegyvere, meg aztán nem is arra született, hogy „hős” legyen.
Akik velem együtt vonultak Budapest utcáin fölemelt karral a téglagyár felé,
azok javarészt nem élték túl, én véletlenül igen. Kétszer is megszöktem olyan helyről, ahol mindenkit a Dunába géppuskáztak. Három géppuskás suhanc, és nem több, kísért
legalább százunkat az utcán, és mikor fölnéztem, láttam azokat, akik néztek ki a függönyök mögül, majd gyorsan becsukták az ablakot vagy lehúzták a redőnyt. S látszott közben
rajtuk, hogy azt gondolták magukban, milyen borzasztó, hogy öregasszonyokat és apró gyermekeket visznek a halálba. Semmit sem tettek, hogy mindezt megakadályozzák, pedig
pontosan tudták, mi fog velünk történni. Mikor láttam égni a televízió épületét, belebetegedtem, mert rám tört a déja vu érzés. Ötven, száz ember randalírozva, autót gyújtogatva, utcakővel rendőrt dobálva betört a tévébe, és a többezres tömeg mögötte,
mellette állt, és nézte passzívan, mi történik. Ugyanezt éltem át nyolcévesen a téglagyár felé menetelve.

Az őszödi beszédnek, majd a megszorító intézkedéseknek mennyire van közük a mostani történésekhez?

– Nem hiszek abban, hogy az őszödi beszéd vagy a megszorító intézkedések döntő jelentőségűek lennének a mostani zavargásokban. Voltak ennél sokkal komolyabb megszorítások is Bokros Lajos idején. Inkább arról van szó, hogy mikor egy ország politizálása nem racionális érvek alapján működik, hanem az emocionális, kéreg
alatti központok által irányítottan – tehát, amikor a szimbolikus politizálás válik dominánssá (szent korona, Erdély, Trianon stb.) –, az mindig életveszélyes, mert lázítani lehet vele.

Ha a szimbolikus politizálásnál tartunk, kinek mit üzenhetett és kinek mit jelenthetett a Fidesz kordonbontó happeningje?

– Miután a Fidesz elnöke az Astoriánál elmondott beszédében azt mondta, hogy mi majd kiírjuk a népszavazást, érzékelni lehetett a tömegben a csalódás okozta dermedt csendet.
A felhergelt, árpádsávos zászlókat lengető tömeg akutabb, erőszakosabb utasítást szeretett volna hallani, és nem azt, hogy nyugodtan menjetek haza, mi majd népszavazunk. Azt,
hogy a csalódás fokozatosan fogalmazódik meg a szélsőjobban, nálam csak Orbán Viktor érzékeli pontosabban. A kordonbontás sem jelentett mást, mint e veszélyes csoport személyes megszólítását: fiúk, ránk számíthattok. A szélsőjobb csalódottsága Orbán számára csak egy választóréteg elvesztését jelenti, az én számomra meg azt, hogy olyan erők kezdenek mostanában felszabadulni, amelyek kezelhetetlenné válhatnak, s amelyek rettenetes tragédiákat képesek előidézni. Veszélyes az a pillanat, mikor kihal az a  generáció, amely még szemtanúja volt az 1944-ben történteknek. Muszáj megszólalnunk, nekünk, akik még élünk, mert bennünk talán még ott rejlik az a képesség,
hogy visszatartsuk az embereket attól, hogy rálépjenek a pusztulás útjára. Ha mi már nem leszünk, csak az írott emlékezés marad. Az meg nem sokat ér.

FEJLESZTŐ FOGLALKOZTATÁS

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2018.05.13.


Sokféle modellt, ötletet, módszertant megnézünk, próbálgatjuk, melyiket tudjuk az Igazgyöngy fejlődéséhez használni, átszűrjük magunkon mások tapasztalatait. Minden dolog mozdít valamerre, vagy megerősít, vagy továbbgondolkodásra ösztönöz. Külön érdekes terület a társadalmi vállalkozásunk, ahol a munkatársak képessé tétele kiemelt fontossággal bír. Hogy értsék, lássák maguk előtt a célokat. Azonosulni tudjanak vele, és erőfeszítéseket tegyenek érte.

Erre nincs előttünk modell. Egyrészt, mert azt hiszem, annak a társadalmi csoportnak, akikkel mi dolgozunk a fejlesztő foglalkoztatására nincs is igazán követhető modell még Magyarországon, másrészt, meg olyan erősen differenciált településenként az a problémahalmaz, amiben élnek, hogy csak nagyon óvatos keretrendszert tudunk építeni, ami mentén aztán rugalmasan, adaptálhatóan haladhat a dolog.

De keresni kell a megoldást, a szegénység ellen harcolni kell, és ehhez a legmegfelelőbb út a szülők számára a munkahely megteremtése, és a munkavállalói kompetenciák fejlesztése.

Azt hiszem egyébként, ezt nem értik sokan. Az ilyen típusú, nem fogyatékkal élő, hanem tanulatlan és másképp szocializálódott emberekre irányuló, fejlesztő fókuszú foglalkoztatás nincs meg a rendszerben. Nem a betanított munkát jelenti ez, a munkafázisok begyakorlását, és nem is a közmunkához kapcsolt, kompetenciafejlesztő oktatást, de még nem is a szintén ezzel együtt működtetett OKJ-s tanfolyamokat. Mert ez nem egy tanteremben átadható, egységes tananyag, hanem egy egyénre, szabott, közösségben fejlesztett, a gyakorlatban megerősített komplex hatásrendszer. Amiben olyan tudás-képesség- és viszonyulás-együttes fejlődhet, amitől jó munkaerő lesz valakiből.

Azt hiszem, ha valaki hitelesen visszamérné egyszer akár a kompeteciafejlesztő-, akár a munkanélküliek, vagy közmunkások OKJ-s képzések konkrét hatásait, látszana, hogy mennyit érnek. Hogy nem adnak eleget a változásokhoz. Sokan azt gondolják, a fizikai munkát végző embernek nem is kell gondolkodnia, magáévá tenni célokat, rá annyi van bízva, hogy végrehajtsa az utasításokat. Kussoljon és dolgozzon. Nekik a cél csak a pénzkereset legyen, gondolkodik helyettük más. A munkát előrevivő réteg nem belőlük kerül ki, ők „csak” végrehajtók. Miközben az ő munkájuk az alapja sok helyen mindennek.

Mi, az alapítványnál úgy fogtunk hozzá a foglalkoztatáshoz, hogy ebben másképp gondolkodunk. És nem akarunk munkafelügyelőket tenni minden csoport mellé, mint sok helyen. Mi azt szeretnénk, ha értenék a célokat, a folyamatokat. Ha azonosulnának vele.

A héten a toldi kollégákkal Franklin Covey:„A megvalósítás négy alapszabálya” szerint tekintettük át a társadalmi vállalkozásunk működését. Tanulságos volt meghallgatni újra, e szerint a véleményüket, hogy látják most a célokat és az utat. Mennyire tudatosodott már bennük az, amit szeretnénk, hogy egyszer majd ők maguk vigyék tovább ezt az egészet.

Az első a célok meghatározása volt. Hogy miért dolgoznak? Nehezen raktuk össze, keresték a szavakat, kevés a szókincs ehhez, inkább történések vannak, ezekből indultunk ki, de lassan körvonalazódott minden. Sok dolog elhangzott, pl. az általunk sokat emlegetett napi 8 ezer Ft is, hogy ezt el kell érni (ennyibe kerül ma egy munkáltatónak a minimálbéres foglalkoztatott napi alkalmazása a bérrel és a járulékokkal…sokszor elmondjuk nekik, hogy a fenntarthatósághoz ennyit kellene naponta megtermelniük). Az is elhangzott, hogy jó együtt dolgozni. És persze az is, hogy pénzért dolgoznak.

Végül, mikor rangsoroltuk az ötleteket, első helyre a biztonság került. Úgy érzik, az a legfontosabb, hogy biztonságot, kiszámítható jövedelmet adó munkahelyük legyen. Mert a biztonság nagyon fontos az ember életében. Akkor lehet tervezni. Örültem, hogy ezt értik. Mert ez egy olyan érték (lásd Maslow szükségletpiramisa), amire sok mindent lehet építeni.

A második helyre érdekes módon a sikert tették. Mert nagyon fontos nekik, hogy sikeresek legyenek. Ezen elgondolkoztam. A kívülről jövő visszacsatolás, megerősítés fontosságán. De végül is logikus. Ebben sosem volt részük. Az elismerés, a sikerélmény nem része a megtapasztalásaiknak, ezért vágynak rá. Az önbecsülés megerősödéséért.

A harmadik helyre került náluk a fenntarthatóság elérése. Mert tudják, még nem értük el. De látják, egyre jobban látják a befektetett pénzeket, azt a rengeteg munkát, amit mi is beleteszünk abba, hogy nekik majd egy önfenntartó munkahelyük legyen. Olyan, ami a bérüket kifutja. És már nem kell kívülről bepótolni. Mert ez a közös célunk.

Aztán átbeszéltük a siker-okokat. Ez is nagyon érdekes volt. Azt hiszem, egy multinál rácsodálkoztak volna a kifejezésekre, amelyekkel kerestük azokat a viszonyulási normákat, amelyek a felelősséget, a bizalmat, az elköteleződést, a támogató közeget, a munka hatékonyságát stb. jelentik. De körülírtuk, megtaláltuk, és nagyon pontosan értették, hogy miről van szó.

Aztán ezeket fordítottuk ösztönző eredményjelzőkre. Először könnyen ment a meghatározás: a kézműves termékek darabszáma, a megkapált területek nagysága, a lekvárok mennyisége, stb. De amikor összekapcsoltuk a siker-okokkal, más is előkerült. Mert korábban akadálya volt a munkának a folyamatos vita, egymás hibáztatása, bemószerolása, ami olyan légkört teremtett, hogy nem volt mérhető, mire jutottak aznap. Így megfontoltuk, hogy pl. az is fontos eredményjelző, hogy volt-e a munkáról a figyelmet elterelő konfliktus, és ha igen, hány ilyen volt a munkatársak között. Vagy, hogy hány gondatlanságból, önhibából meghibásodás volt az eszközöknél. Megegyeztünk, hogy az is eredménymutató, ha ezeket nézzük. Hogy figyelniük kell egymást, és akinél valami gond van, azt átsegíteni rajta, hogy hatékonyabban dolgozhasson. És mennyire fontos az eszközök figyelmes használata. Mert pénzbe kerül a javítás, az új eszközök beszerzése, és erre is úgy kell tekinteniük, mint a siker fontos tényezőjére, amivel felelősen kell bánni.

Végül meghatároztuk a beszámolás heti rendjét, és a személyeket, akik ezért felelősek majd. A jövő héttől megpróbáljuk így. Most jó ritmusban, konfliktusok nélkül dolgoznak, ebben a légkörben talán könnyebb lesz ezt kipróbálni, bevezetni. A nyáron egyébként is nagyobb felelősséget kapnak a helyi munkatársaink közül a vezetőknek választottak.

Mert így megy csak. A képessé tevés útján. Mindig kicsit többet adunk át a feladatokból nekik. Van, hogy nem jön össze, és visszavesszük. Aztán újra próbáljuk. Türelemmel. Sokat kell bepótolnunk. Ami másnak természetes, annak itt nyoma sincs.

Fejlesztő foglalkoztatás. Nem betanított munka. És nem is tanfolyam. Nem felnőttoktatás. Valami más, amiben a közös célok meghatározása, és a közös felelősségvállalás az alap. Tudásátadás, képességfejlesztés és megfelelő viszonyulások kialakítása. Velük. Türelemmel. Mindez nem elméletben, hanem a gyakorlatba, a napi munkába ágyazottan. Így lehet eredmény. Nálunk már látszik.

A hatása pedig átgyűrűzik mindenre. A családra, és a közösségre is. És a részvételi demokráciára is. Mert akik közösen keresnek célokat, és építik az ehhez vezető utat, felismerik majd, hogy ezt máshol is lehet gyakorolni. Bár ezzel most azt hiszem, megint nem illeszkedünk a központi elvárásokhoz. Mert ez egy liberális út.

MIÉRT KELL ILYEN VÁLLALHATATLAN HÜLYESÉGEKET BESZÉLNI?

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: MOLNÁR BÁLINT
2018.05.13.


Gyermeked születése tesz férfivá téged, nélküle egy elkezdett torzó, egy be nem fejezett vázlat vagy! Ezt akarod?! Bangó, önző vén legényként akarod leélni életed? Vagy jobb esetbe te magad akarsz gyermeked nagyapja lenni? Mire vársz?!

Kell a ház, a ragyogó életfeltétel, autó, minden! Kell, pedig mindenki tudja, hogy minden csiga növeszt magának csigaházat, de a csigaházban nem fog soha csiga nőni!

Tudom, hogy késik a fázis, de legalább van mentségem rá. Az elmúlt hét egyik legsúlyosabb/legfontosabb/legmegkerülhetetlenebb (nevezze ki minek akarja) kijelentésének tartom a fentit (a teljes szöveg ITT olvasható). Sokáig tipródtam azon, hogy egyáltalán szóba hozzam, vagy hagyjam a fenébe, de végül legyőztem magamban a finomkodó, elnéző, nagyvonalú politikai korrektséget, ezért pár gondolatban reagálnék Böjte atya ellentmondást aligha tűrő, szentenciával körített, költőinek semennyire nem nevezhető kérdéseire. Amelyekkel, mint az a magyar sajtón elég szépen végighullámzott, azokat a 40 év alatti férfiakat minősítette, akiknek – egy mikrocenzus tanúsága szerint – 70 százaléka gyermektelen.

Jószándékkal feltételezem, hogy ennek a minősítésnek természetesen semmi köze nincs ahhoz a szaporodásügyben körvonalazódó, szemünk előtt kibontakozó kormányzati vergődéshez, amit Orbán Viktor a harmadik kétharmad vadhajnalán belengetett, hogy miszerint megállapodna ő a nőkkel a demográfiai válság árnyékában. Hogy egészen pontosan miről, mikor, kivel, és miként tenné ezt, nem derült ki, de legalább két ordas migránsozás és sorosozás között feltűnt a kormánynak, hogy egyéb gondok is sújtják a nemzetet, mint az, hogy egy világméretű összeesküvés áldozatai vagyunk mi. Reggeltől estig, kétharmadtól kétharmadig...

ÚGY TŰNIK, KORMÁNYPROGRAM ÉS ÉRDEMI REFORMJAVASLATOK NÉLKÜL UGRIK NEKI A KÖVETKEZŐ NÉGY ÉVNEK ORBÁN VIKTOR

SZEGEDI KATTINTÓS BLOG
Szerző: SZEKA
2018.05.13.


Szinte biztosak lehetünk abban, hogy az Orbán Viktor által vezetett új kormány folytatni fogja azt a marketingkormányzást, melyet az utóbbi 8 esztendőben szinte művészi szinten művelt. Ez annyit tesz, hogy várhatóan nem lesznek átfogó reformok, Magyarország legnagyobb bajaira legfeljebb felszínes kezelést kínál majd a most megalakuló kormány. A harcias persze elfedi majd a felszín alatt meghúzódó tehetetlenséget, no és túlharsogja majd azokat is, akik aggódnak az egyre fojtogatóbb hazai korrupció miatt.

A Fidesz 8 év kormányzás alatt egyetlen átgondolt, végigvitt, előremutató reformba se kezdett. Az ilyen nagy ívű terveket általában a kormányzati ciklusok elején szokták bejelenteni és elkezdeni, hogy az eredményei látszódjanak a következő választások előtt. Ilyenről most sincsenek hírek, legfeljebb a Lázár János által már korábban megszellőztetett, és azt azóta is egyre több gazdasági szakember szorgalmazó bürokráciacsökkentési program lehet ilyen. Erre is kevés esély van azonban, ugyanis ez elsősorban kormányzati szerveket érintene, melyeket elsősorban fideszes káderekkel vagy azok ismerőseivel, rokonaival, barátaival töltöttek fel, így képletesen szólva a saját lábába lőne néhány golyót a kormánypárt, ha faragni kezdené saját hátországát.

A Fidesz mágikus erejét az adta az utóbbi évtizedben, hogy a pártok népszerűségi mutatójában stabilan őrizte a helyét az élen, ami magyar választópolgárok számára az Orbán-kormány legyőzhetetlenségét kezdi sugallni. A miniszterelnök jól tudja, hogy hatalma akkor lesz igazán stabil, ha pártja továbbra is a legnépszerűbb lesz idehaza, ezért nem kezd olyan kétes kimenetelű reformokba, melyek a társadalom jelentős rétegeit érintenék hátrányosan, vagy megbontanák azokat a szociális viszonyokat, melyek nem jók, de legalább elfogadhatók a többség számára. Ezért nem szüntetik meg a közmunkaprogramot, de ez indokolja azt is, hogy sem a népesedéspolitikában, sem az elvándorlás kezelésében nem várhatók érdemi lépések.

A Fidesznek régóta amúgy sincs önálló víziója a jövőt illetően. A párt elitje teljesen rábízta magát Orbán Viktorra, aki garantálni igyekszik számukra a permanens gazdagodást és persze a büntetlenséget a korrupciós ügyek ellenére még legalább 2030-ig. A kormányzás tartalmi részéhez persze kellene egy kormányprogram, ami nyilván ezúttal sem íródik meg magától, így valószínűleg nem tévedünk nagyot, ha azt állítjuk: Továbbra is ideológiai jellegű, a világ eseményeire meglehetősen pragmatikusan reflektáló kormányzásra számíthatunk ezúttal is...

FRANKENSTEIN ÁLLAM BÍRÓSÁGAI - DURVUL A HÁBORÚ A MAGYAR IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSBAN

168 ÓRA ONLINE
Szerző: BARÁT JÓZSEF
2018.05.13.


2018. május 2. alighanem bekerül a magyar jogtörténet Orbán-érát tárgyaló fejezetébe. A nyilvánosság előtt soha nem csapott még össze olyan hevesen a bírák választott képviselete, az Országos Bírói Tanács (OBT) és a bíróságok központi igazgatásával foglalkozó Országos Bírósági Hivatal (OBH), mint ezen a napon. Ez a szakmai-politikai csata személyes ütközetté is fajult a bírói hierarchia csúcsán álló vezetők között. A hatalom belső köreiből érkező OBH-elnök, Handó Tünde és az ítélkezés egységességének és szakmai színvonalának biztosításáért felelős Kúria-elnök, Darák Péter most éles, laikusok számára is nyilvánvaló konfliktusba került. Ami azonban májusban még a bírói önkormányzatnak a hivatal elnöke feletti látványos győzelmének tűnhet, hosszabb távon akár a magyar bíróságok maradék függetlenségének megroppantásához is vezethet.


– Ez már valami rulett, aminek közvetlen tétjét megtippelni sem lehet. Hosszú távon azonban vészjósló jelnek látom azt, ami történt – mondta Kadlót Erzsébet ügyvéd, a Magyar Kriminológiai Társaság főtitkára a 168 Óra kérdésére. A volt bíró szerint két ilyen fontos intézmény között normális helyzetben nem alakulhatott volna ki hasonló jogértelmezési vita.

Valójában talán már nem is az OBH-ról vagy annak elnökéről van szó, a szálak alighanem magasabbra vezetnek.

Januárban már-már forradalmi hangulatban választottak a bírák új önkormányzatot annak az előzőnek a helyére, amely valójában nem sok vizet zavart. Lényegi kérdésekben általában nem mondott ellent az OBH-elnöknek, akinek az ellenőrzésére elvben hivatott lett volna. Az új összetételű OBT azonban rögtön egy bizottságot küldött ki, hogy megvizsgálja Handó Tünde eddigi kinevezési gyakorlatát. Az elnök ugyanis személyes antipátiája alapján számos jelöltet a pályázatok érvénytelenítésével kaszált el azok közül, akiket a bírói önkormányzat alkalmasnak talált a vezetői poszt betöltésére. Emiatt korábban egy elismert büntetőbíró, Vasvári Csaba be is perelte Handót, és a bíróság első fokon kimondta: az elnök visszaélt jogkörével.

Ahogyan azonban közeledett a jelentés tárgyalásának napja, május 2., egyre gyorsuló ütemben kezdtek fogyatkozni az OBT tagjai és póttagjai, aminek lökést adhatott az országgyűlési választás eredménye is. Vannak, akik szerint egyesekre nyomást gyakoroltak, másoknak állítólag elegendő volt az a híresztelés, hogy ha Handó túlságosan meggyengül, a bíróságokat az igazságügyi tárca alá rendelhetik, és még a beígért fizetésemelés is elmarad. A tárgyalás napjára az elvben 15 tagú testület (még a póttagokkal együtt is) 11 tagúra olvadt, ennyien olvashatták az OBH elnökének levelét. Handó szerint a testület működésképtelenné vált, mert a törvény előírja, hogy a tanácsban összesen, illetve az egyes munkaterületek szerint hányan kell hogy legyenek. Darák Péter, aki hivatalból tagja a testületnek, ezt másképpen látta, szerinte a bizottság döntései 11 taggal is érvényesek. Így aztán a testület törvénytelennek nyilváníthatta Handó gyakorlatát, amellyel egyes pályázatokat érvénytelenített. Az OBH-elnök ugyanis nem adott megfelelő indoklást, tevékenysége nem volt átlátható, és még az sem volt megállapítható, hogy fennálltak-e azok a munkaszervezési okok, amelyekre hivatkozott...

MAGYAR CSODA

168 ÓRA ONLINE
Szerző: MÁTYÁS GYŐZŐ
2018.05.13.


Egyszerűen nem lehet többé kérdés, hogy Mészáros Lőrincet hungarikummá kell nyilvánítanunk. Mit hungarikummá? Egyenesen globalikummá! Mert ha valaki a történelemben még soha nem tapasztalt ütemben gazdagodik, olyan szuperszonikus sebességgel növeli vagyonát, hogy IT-mogulok, élsportolók, popsztárok meg kokainbárók együtt a nyomába se érnek, az világraszóló teljesítmény. Nem, egyáltalán nem a levegőbe beszélünk, hiszen ismeretes az a milliárdosok vagyongyarapodási ütemét összehasonlító táblázat, amelyik jól mutatja, hogy

Mészáros Lőrinc Mark Zuckerbergnél háromszor gyorsabb ütemben gazdagodik.

Naná, hiszen maga a felcsúti fenomén jelentette ki – úgyis mint a feledhetetlen bon mot-k mestere –, hogy okosabb, mint a Facebook-vezér. Jeff Bezos mellett úgy négy és félszeres sebességgel húz el, Bill Gates vagy Warren Buffett meg a fasorban sincs a nemzet gázszerelőjéhez képest. Soros pedig… hát ő tényleg nem nevet a végén a negatív gazdagodási mutatójával.

Valójában nincsenek is szavak e párját ritkító teljesítményre.

No de, hogy ne pusztán a gyökerét vesztett, dekadens nyugattal példálózzunk, hanem hogy a deli magyar virtus is megmutatkozzék, utalnunk kell arra a szimulációra, amelyik a felcsúti fenomén gazdagságát hasonlítja össze a Horthy-éra elitjének vagyonával, mely korszakot a mai státuszférfiak amúgy is idolnak tekintik, mint dicső aranykort. A Rubicon folyóirat készített pár éve egy 1935-ös fiktív gazdag listát, amelyen igazi nobilitások álltak az élen: Károlyi László gróf 15,2 millió pengő, Festetics Sándor gróf 13,5 millió pengő, Habsburg József főherceg 10,5 millió pengő vagyonnal. Különböző módszertanra esküvő, innovatív közgazdászok „valorizálták” e vagyont, s összevetették a felcsúti üzleti géniusz mai vagyonával. Kiderült hogy minden – egymástól amúgy különböző – számítási mód szerint

a felcsúti lángész zsebre vágja a Horthy-kor teljes elitjét.

Csak az ámulat s az elismerés hangján tudunk szólni e magyar csodáról, arról, hogy a biznisz Beethovenje 160 milliárd forinttal lett gazdagabb egy év alatt. Hú, mi lesz itt, ha ez a tendencia így folytatódik exponenciálisan! Sokan úgy saccolják: 2024-re már Mészáros Lőrinc lesz a világ leggazdagabb embere. Ráadásul Orbán Viktor 2030-ig tervez, addig a felcsúti mágus felvásárolja egész Európát, beleharap Amerikába, és falatozik Kínából is. S a világ gondjai ekként meg lesznek oldva.

Szóval hungarikum. Ja, és közgazdasági Nobel-díj. Minimum...

TORKIG VAN ORBÁN ÁLMÁVAL AZ ÁTLAGMAGYAR

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Vasárnapi Hírek / BERÓ ZSOLT
2018.05.13.


"Az biztos, hogy a profi labdarúgásra nem szabad költségvetési pénzt költeni.” Egy mondat, amely a Publicus Intézet legfrissebb, a Vasárnapi Hírek megbízásából készített kutatása szerint a magyarok mintegy 80 százalékának véleményét tükrözi. Az idézet viszont valójában Orbán Viktortól származik, aki még 2010 elején, a miniszterelnöki székbe készülve fogalmazott így. Hatalomra kerülve aztán kormánya elképesztő mértékben kezdte önteni az állami milliárdokat a magyar labdarúgás feneketlennek tűnő kútjába, mit sem törődve azzal, hogy a többség ezt már nem nézi jó szemmel - a Vasárnapi Hírek elemzése.

„Oktatásra, kultúrára, sportra mindig lesz pénz! Mert a pénz olyan, mint az idő, arra jut, amire akarjuk, hogy jusson” – hangzik egy másik kijelentés a miniszterelnök már említett, 8 évvel ezelőtti nyilatkozatából. Nos, hogy a hármas felsorolásból az első két területtel valóban bőkezű volt-e azóta a kormány, erősen kétséges, ami viszont biztos: a sportra, és ezen belül is főként a labdarúgásra tényleg „akarták, hogy jusson”.

Üres stadionok, méregdrágán

Az egyik legnagyobb tételt a sokat kritizált stadionépítések jelentik. Az Orbán-kormány 2010-es regnálása óta, a már bejelentett beruházásokkal együtt, nagyjából 340 milliárd forintot költött arénákra az NB I-es és NB II-es klubok, illetve a válogatott számára. A jókora tortából a legnagyobb szeletet éppen utóbbi, vagyis a még mindig csak készülő új Puskás-stadion hasítja ki, amelynek költségei a becslések szerint valahol 200 milliárd körül állhatnak meg, ezzel Európa egyik legdrágább sportlétesítménye lehet. A probléma ráadásul, hogy – bár az alacsony színvonal és nézőszámok miatt szinte az össze beruházás megtérülése problémás – az összes közül ezt lesz a legnehezebb hosszútávon nyereségesen üzemeltetni, hiszen a magyar válogatott évi 5-6 hazai meccsén kívül egyelőre nem látszik, mit rendeznek majd benne. Ráadásul hozzátehetjük, a nemzeti együttes mostani formáját nézve nem garantált, hogy bármikor megtelik a nagyjából 65 ezres nézőtér.

A csillagászati összegek és a szerény teljesítmény közt feszülő ellentmondást a jelek szerint a választók is érzik, a Publicus Intézet lapunk megbízásából készült felmérésében legalábbis a megkérdezettek 79 százaléka nem ért egyet azzal, hogy első- és másodosztályú focicsapatok állami pénzen kaptak vagy kapnak új stadiont. Úgy fest, ez a terület egyike azon keveseknek, ahol még a kormánypárti szavazók is nehezményezik kedvencük politikáját: a magukat Fidesz-szavazónak vallók 60 százaléka is ellenzi a közpénzből épülő arénákat, és – 10 százaléknyi válaszmegtagadó mellett – csak feleannyian (30 százalék) vannak a támogatók a fideszesek között. Az ellenzéki szimpatizánsok elsöprő mértékben elutasítók a kérdésben: az MSZP-sek 96, a Jobbikosok 95 százaléka szerint ezeknél a beruházásoknál nincs helye az állami milliárdoknak, de a bizonytalanok 85 százaléka is ezen a véleményen van...

BARTUS LÁSZLÓ: PARLAMENTI MISE ORBÁNNAK

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: BARTUS LÁSZLÓ
2018.05.12.



A Fidesz a parlamenti istentisztelettel megadta a köztársaságnak a kegyelemdöfést. Sokan nem vették észre, hogy ezzel a szimbolikus aktussal vetettek véget a szekularizált állam, a világnézetileg semleges köztársaság, az egyház és az állam szétválasztása elvének és még a maradék látszatának is. A parlamentből templomot csináltak, magukból pedig papokat.

A parlament a törvényhozás intézménye, az épület a népképviselet jelképe, a demokratikus jogok szimbóluma, elfogulatlan, a hívőknek és nem hívőknek, a keresztényeknek és a más vallásúaknak, az ateistáknak, a gnosztikusoknak, az agnosztikusoknak azonos jogokat, és megkülönböztetés nélküli képviseletet biztosító jogforrás.

A parlament a törvényhozás háza, az elfogulatlan jogalkotás szimbóluma, amely egy polgár számára az alkotmányos biztosíték arra, hogy semmiféle hátrányos megkülönböztetés nem érheti. Az állammal szembeni bizalmának alapja, amelyben nem vallási-ideológiai szempont alapján hoznak törvényeket, ezért a törvények nem lehetnek kirekesztők és megbélyegzők.

Amikor legutóbb azonosult a magyar állam a “kereszténységnek” ezzel az antikrisztusi és hamis formájával, hamarosan numerus clausus törvények születtek. Ugyanez a szerepe lesz a “Stop Soros!” és társai törvényeknek is. Ettől kezdve vége a biztonságnak, semmi, de semmi garancia nincs arra, hogy bármi megtörténhessen. A vallás a parlementben a jog végét jelenti. A vallás a jogot számolja fel, azt írja felül. Ez maga az illiberalizmus, a NER, amely hazug vallási köntösbe öltözik.

Azzal, hogy a Fidesz a Parlament épületében tartotta az Országgyűlés alakuló ülése előtti istentiszteletét, azzal nyilvános deklarálta, hogy a törvényhozást, amely kizárólag az ő kezükben van, vallási-ideológiai szempontoknak rendelik alá. Az általuk képviselt politikai felfogást szakralizálják, isteni eredetűnek hazudják, és ennek rendelik alá az országot. A jogot egy hamis vallási ideológia uralma alá rendelik, amely ráadásul keresztényellenes is.

A Fidesz hivatkozása hasonló a többi megtévesztő hazugságához, hogy ez egy hagyomány csupán, amelyet technikai okokból vittek be a Parlement épületébe. Ez hazugság, a jelkép értékű cselekedetnek mágikus funkciója van: a parlamentet a saját vallásuk alá helyezték, amit ők “kereszténységnek” neveznek, de semmi köze a kereszténységhez, ellenkezőleg.

Magánügyük a Fidesz politikusainak, hogy magánemberként miben hisznek, mi a vallásuk, vagy nincs vallásuk. A kereszténységhez semmi köze nincs azoknak a farizeus, képmutató és álszent pojácáskodásoknak, amikor az ilyen hamis kultuszokkal magukat igazítják meg, és vallásos áhítattal rendelik Orbán alá magukat. Azt hazudják, hogy ez a méltó ünneplése a Parlament alakuló ülésének, a parlament előtt a választási csalás miatt tiltakozó tüntetők pedig “politikai cirkuszt és a hisztériakeltést” folytatnak.

Ezzel szemben a valóság az, hogy a parlament előtti politikai tiltakozás, legyen az bármily suta, ostoba, hamis, a parlament épületéhez és a Parlament politikai szerepéhez tartozik. Míg az “istentiszteletnek” csúfolt képmutató színház maga a cirkusz, ami egy varázslás, a bálványimádás és a boszorkányság egy formája, amelynek célja a nép lelki gúzsba kötése. Istentől származtatják magukat és a hamis tekintélyüket, az uralomra való örök jogukat. S kinek adták ezek a dicsőséget? Kiterelték őket. Melyik tért meg életében valaha?

A Fidesz “megszentségtelenítette” a parlamentet, az “ökumenikus” istentisztelet cirkuszát celebráló egyházak pedig blaszfémiát követtek el. Közönséges istenkáromlás az egész. Az Istenhez és a kereszténységnek annyi köze sincs, mint egy bűnbánó vámszedőnek. Akinek fogalma nincs a kereszténységről, s elképedve olvassa e sorokat, annak ajánljuk a Bibliát tanulmányozásra. Az Isten országa nem evilágból való és nem keveredik evilággal. Aki az Isten nevét az emberek fölötti elnyomásra használja, az Lucifer szolgája.

A Biblia szerint a “Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól”. (Jakab 1,27) Az Ésaiás könyve ezt mondja arról, hogyan kell közeledni Istenhez: “megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek. Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat?”

Hogy meri a szájára venni Isten nevét egy olyan nép, amelyben alig van olyan család, ahol ne lenne legalább egy valaki külföldön. A magyarok az igazi migránsok, akik azért mennek, hogy jobban éljenek, hogy elvegyék a mások munkáját, akik igényt tartanak arra, hogy az ő kultúrájukat és a szokásaikat a befogadó országok is tartsák tiszteletben, és a legkisebb mértékben sem hajlandóak alkalmazkodni másokhoz, és ez az ország a menekülteket sem fogadja be, elhiszi, hogy azok olyanok, mint az állatok. Ez a nép ne beszéljen “Afrikáról”.

Ez a képmutató farizus banda, amely “istentisztelettel” ünnepli a csalással megszerzett teljhatalmát, mindennek az ellenkezőjét teszi annak, amiről az Ésaiás próféta beszél. A szegény bújdosókkal szemben szögesdrótkerítést emel, farkaskutyákat küld rájuk. Akik az éhezőnek enni adnak, azok ellen törvényt hoz épp abban a házban, ahol “istentisztelettel” képmutatóskodnak. Ezzel az istentelenségüket ünnepelték, és az Istent gyalázták, a nevét hiába vették, és az Istent olyannak mutatták, mint aki személyválogató, gonosz, kegyetlen és aljas, mint ők. Erre válasz az égi vihar. Isten kegyelme, hogy nem kénkő esett az égből...


ÓRIÁSI ÉPÍTŐIPARI BIZNISZ: ORBÁN BARÁTAI, ÜZLETFELEI KESELYŰKÉNT CSAPTAK LE A VÁROSLIGETRE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: Mr Flynn Rider
2018.05.12.


Hiába a civilek tiltakozása, a budapesteik 80%-ának ellenérzése a Liget beépítésével kapcsolatban, mire észbe kaptunk, a Fideszben már le is osztották egymás között a koncot. 250 milliárd forintról van szó.

Mivel a tervek folyamatosan változnak, az ígéretek is aszerint alakulnak, hogy milyen a széljárás a Fideszben, a költségek is folyamatosan nőnek a Városliget beépítésénél. Miközben a propaganda teljes erővel harsogja, hogy nő a zöldfelület Európa egyik legrégebbi közparkjában és micsoda kulturális beruházás zajlik, a háttérben NER-lovagok boldogan csaptak le a sok milliárd közpénzre. Mészáros Lőrinc, Garancsi István, Tiborcz István üzlettársa és a Fidesz-közeli Valton: mindenki ott köröz a kondér körül. Az ingatlan ingyen van, egy ügyes húzással Papcsák Ferenc átjátszotta a fővárosnak, amely közparkból egy rendelettel gyorsan építési területté minősítette át a 200 éves parkot...

ÚJRAINDULT A SZARAJEVÓI LANOVKA: "MOST ÉRT VÉGET A HÁBORÚ"

444.HU
Szerző: URFI PÉTER
2018.05.13.


Szarajevóban akármerre néz az ember, hegyeket lát, jó nézni a sok zöldet mindenfelé. De a modern európai történelem leghosszabb, 1425 napon át tartó ostroma alatt a kedvező fekvést leginkább a mesterlövészek használták ki: innen lőtte és bombázta a civil lakosságot a szerb hadsereg. „A hegy az ellenségünk lett” - mondta egy helyi férfi a Guardiannek.

Az 1992 és 96 közötti háború egyik első áldozata a lanovka hősies őre lett. Ennek a bájos kabinos felvonónak a történetében minden benne van, ami előtte és utána történt.

Amikor 1959-ben a kommunista Jugoszlávia prominensei átadták a lanovkát, a helyiek közül sokan azt érezték, hogy tettek egy lépést a fejlett Európa felé. Visszaemlékezések szerint hatalmas sorok álltak a bejáratnál, többezer ember utazott rajta minden nap, és a felvonóból gyorsan a város szimbóluma, a Trebevic-hegyből pedig a legnépszerűbb kirándulóhelye lett. 1984-ben pedig Jugoszlávia és Szarajevó egyik legnagyobb nemzetközi sikerének, a téli olimpiának a helyszíne.

Nyolc évvel később a bobpályát az ostromlók lövészároknak használták, az olimpiai stadionból temető lett, a síugrósáncokról pedig mesterlövészek vadásztak a szarajevóiakra...

EGY NÉMAFILMNEK KÖSZÖNHETJÜK A VISSZASZÁMLÁLÁST


MA IS TANULTAM VALAMIT BLOG
Szerző: NAGY ATTILA KÁROLY
2018.05.13.


Bárhol a Földön a rakétastartok elengedhetetlen része a rakéta fölemelkedése előtti visszaszámlálás: „tíz, kilenc, nyolc, hét, hat, öt, négy, három, kettő, egy, zéró, start”. Így megy ez az Egyesült Államokban, Oroszországban, Kínában, Japánban, Indiában, tulajdonképp bárhol, ahol van valamiféle űrprogram, és kicsi vagy nagy, emberes vagy ember nélküli rakétákat indítanak útra a Föld légkörén túlra. És aki látott már élő közvetítést, bizonyára átélte az ezzel járó fokozott izgalmat, a felszabadulást, amit a rakéta elemelkedésével érez mindenki, aki a küldetés sikeréért szurkol.

Bár általános rakétamérnöki eljárásnak, hagyománynak tűnik, nem volt ez mindig így. A hangsúlyos, tíztől nulláig történő visszaszámlálás, mint valami fontos dolog kezdetét kijelölő folyamat a Cambridge Egyetem evezősversenyeinek rajtjánál bukkan fel először, legalábbis egy 1865-ös tanulmánygyűjtemény szerint. A versenyeken a leírás szerint stopperóra és startpisztoly, valamint hangos visszaszámlálás segítségével indították az evezőshajók közti viadalt.

A visszaszámlálás, igaz főként hónapokban és napokban, a katonaságnál jutott fontos szerephez az első világháborúban, a fontos hadműveletek kijelölt időpontjával kapcsolatos kommunikációban. 1918 szeptemberében használta először az amerikai hadsereg a H-óra, D-nap jelölést egy evakuálási művelet időpontjának megjelölésére, aminek közeledtét visszaszámlálás jelölte ilyesformán: D-4 nap, D-3 nap, D-2 nap, D-1 nap stb. A katonai szakszótárban ekkortól datálják ennek elterjedését, még az orosz seregben is ezután vált használatossá a H-óra. Az űrkutatásban, űrhajózásban hasonló funkciót tölt be az X, a T, és az E, amik mind annak az eseménynek az időpontját jelölik, ami felé a visszaszámlálás halad.

Egy rakéta fellövése előtti visszaszámlálás viszont nem a hadseregnek vagy rakétamérnököknek köszönhető, hanem a művészi fantáziának. Legalábbis a legkorábbi ismert ábrázolása a rakétastart előtti visszaszámlálásnak 1929-ből származik, mégpedig a neves német filmrendező, Fritz Lang Frau im Mond (Nő a Holdon) című filmjében láthatott a közönség először ilyesmit: a hajtóművek begyújtása előtt tíztől egyig számol vissza a holdrakétát útnak indító egyik főhős:...

CSODÁS KÉPEK A DUNÁRÓL - RITKÁN LÁTNI A FOLYÓNAK EZT AZ ARCÁT

KISTOTÁL BLOG
Szerző: BIELIK ISTVÁN
2018.05.13.


A Duna Európa egyik legnagyobb folyója számtalan fotográfust inspirált már, és mindegyik fotográfus egészen más arcát mutatta meg. A Pictorial Collective magyar fotóriporterek csoportja. Létrejöttét az motiválta, hogy olyan fotográfiai közösség alakuljon, amelyben a tagok egymástól függetlenül, de egymást inspirálva, egymást erősítve dolgozhatnak. A Dunaképp című kiállítás a csoport tagjainak sorozataiból válogat. Mindegyikük a folyó más és más szakaszához, különböző ország(ok)ba utazott el, hogy fényképezze az ott élők mindennapjait, az érintetlen(nek tűnő), avagy éppen hogy a nagyvárosi, épített tájat, amely kulisszaként a partot szegélyezi, arcokat, tevékenységeket és látványokat. A kiállítás május 19-ig tekinthető meg a Capa Központban.

KÍNÁBAN IS KÉPVISELNEK MINKET! VÁLASZOLT ADATIGÉNYÜNKRE AZ RMDSZ

ÁTLÁTSZÓ - ERDÉLY BLOG
Szerző: SIPOS ZOLTÁN
2018.05.11.


...Gyorsan végignéztük a dokumentumokat, első ránézésre ezek az érdekességek:

– összesen 29 ingatlanja van az RMDSZ-nek. A legdrágább ingatlan az RMDSZ aradi, Episcopiei utcában található székháza: 1,8 millió lejt (388 ezer eurót) fizettek érte 2017-ben. 2014-ben vásároltak még egy bukaresti lakást is az Apicultorilor sugárúton 893 ezer lejért (192 ezer euró);

– szerepel a listán az a kolozsvári Fagului utcai ingatlan, melyet korábban nem találtunk meg. Bebizonyosodott a sejtésünk, az elszámolásokban az ingatlan címét pontatlanul adták meg: a cím nem Fagului 8, hanem Fagului 40C, 8-as ajtó. Most azonban az ingatlan vételára nem stimmel: míg a román kormánynak elküldött elszámolás szerint 799 ezer lejt (172 ezer eurót) fizettek érte, az ingatlanok listája szerint 265 ezer lejbe (57 ezer EUR) került;

Az RMDSZ tulajdonában álló ingatlanok listája itt tekinthető meg.

– a legdrágább, RMDSZ által bérelt ingatlan Bukarestben, a Petőfi Sándor utca 47/1-es szám alatt található: ezért évente 100 ezer lejt (21 ezer eurót) fizetnek;

Az RMDSZ által bérelt ingatlanok listája itt tekinthető meg.

– a kiszállások túlnyomó többsége Magyarországra, valamint a Magyarországgal szomszédos magyarlakta országokba (Szlovákia, Szerbia) irányul;

– az RMDSZ 952 lej kiszállási díjat fizetett egy 6 napos kínai út után 2010 májusában; 2011 májusában újabb 6 napos útra került sor, szintén Kínába;

– 2010 októberében valaki tíz napig képviselte az RMDSZ-t az Egyesült Államokban, aztán 2015-ben újabb 4 napig tartózkodott valaki az RMDSZ képviseletében az USA-ban. Érdekes még két máltai út 2017 áprilisában (nem kizárt, hogy az Európai Néppárt kongresszusáról, vagy valamilyen kapcsolódó rendezvényről lehet szó), valamint egy dániai kiszállás 2017 szeptemberében.

A kiszállási díjak listája itt tekinthető meg.

Az utak célját és a kiküldött személy nevét egyelőre nem ismerjük: azokat az RMDSZ nem adta ki, azzal érvelve, hogy azok személyes adatok lévén nem tartoznak a közérdekű információkhoz való szabad hozzáférést szabályozó, 544/2001-es törvény hatálya alá.

A továbbiakban részletesebben is szemügyre vesszük ezeket az adatokat, a fejleményekkel később jelentkezünk.

NEKEM NEM CSAK AZ AUSCHWITZI TETOVÁLÓ VOLT, HANEM JÓBARÁTOM

24.HU - POSZT ITT
Szerző: BODNÁR JUDIT LOLA
2018.05.13.


Tizenöt évvel ezelőtt Heather Morrist bemutatták egy idős úrnak, aki azt várta tőle, hogy mesélje el a történetét, de gyorsan, mert neki sietnie kell elhunyt felesége, Gita után. Akivel az auschwitzi lágerben ismerkedett meg, ahol a rabok megjelöléséért volt felelős: ő, Lale Sokolov, 32407-es számú auschwitzi fogoly tetoválta az életben hagyottak bőrébe az ikonikus számsorokat, Gitáét is. Miközben megküzdve a bűntudattal és a gyásszal elmesélte történetét, össze is barátkozott Morrisszal, aki Lale igaz története alapján megkapó regényt írt Az auschwitzi tetováló címen. A szerzővel beszélgettünk.

Az auschwitzi tetováló

A felvidéki zsidó családból származó Ludvig Eisenberg, becenevén Lale 1942-ben önként jelentkezett a nácik munkatáboraiba induló transzportra, azt ígérték ugyanis, hogy ha egy családból egy fiatal férfi vagy nő jelentkezik munkára, a család többi tagja biztonságban lesz. Így Lale hamarosan Auschwitz-Birkenauban találta magát, nem sok eséllyel a túlélésre. Ám egy véletlen során úgy alakult, hogy őt bízták meg azzal, hogy az egyelőre még életben hagyott rabok nyilvántartási számát a karjukra tetoválja. Ez a munka viszonylagos biztonságot és privilegizált helyzetet jelentett neki, relatíve szabadon mozoghatott a táborban, így jóformán többet látott a haláltábor működéséből, mint bárki más. A cigányok barakkjában lakott, a szelekciónál dolgozott, de az irodába is bejárása volt, így kapcsolatban volt a rabok mellett a kápókkal és néhány vezetővel is, olyannal is, akivel annyira nem akart, köztük az őrült Josef Mengelével. Ezzel együtt története mégsem egy újabb holokausztregény a tábor pokláról, hanem furcsa love story: Lale ugyanis a táborban ismerte meg Gitát, aki túlélésének hajtóereje lett. Az auschwitzi tetováló az ő igaz történetük, amit Lale felesége halála után osztott meg Heather Morrisszal, hogy halála előtt letegye az évtizedes keresztet.


Hogyan kezdődött ez a hosszú utazás Laléval?

Őrülten hangzik majd, de egy kávéval. Egy barátommal kávéztam, aki elmondta, hogy van egy barátja, bizonyos Gary, akinek nemrégiben halt meg az édesanyja, az apja pedig arra kérte, hogy keressen valakit, akinek elmondhatja a történetét, de nagyon fontos, hogy ez az ember ne legyen zsidó. Szóval ez a barátom csak úgy mellékesen megemlítette nekem ezt az egészet kávézás közben. Korábban írtam néhány forgatókönyvet, és mindegyik valós eseményeken alapul, ő pedig tudta ezt. A következő hétvégén pedig megismerkedtem Laléval.

Milyen volt az első találkozás?


Nagyon különös volt. Ez az ember épp csak elveszítette a feleségét, iszonyú gyászban volt, és csak azt akarta, hogy meséljem el a történetét. Azt mondta,

siess, mondd el a történetem, sietnem kell Gitához.

Miközben persze nem igazán adta át, hogy mi is lenne ez a történet, valamiképp úgy gondolta, hogy meg tudom majd írni a történetét anélkül, hogy ő elmondta volna nekem. De mégis, elég történetet és történetdarabkát mondott el ahhoz, hogy rájöjjek, két lábon járó, élő történelemmel van dolgom. Jobban meg akartam ismerni, és pár órával később megkérdeztem, eljöhetek-e a jövő héten is. Igent mondott, én pedig újra és újra meglátogattam az elkövetkező három évben...

Érteni vélem, miért nem akarta nyilvánosságra hozni a történetét, amíg Gita életben volt, de azután, hogy meghalt, miért volt olyan fontos neki, hogy megossza mindezt a világgal?

Mielőtt a felesége meghalt, azért nem mondta el, mert attól félt, hogy kollaboránsnak nevezik majd. Ő tudta, hogy nem volt az, egy percig sem hitte, de túl sok olyan emberről hallott, akit jóval kevesebb privilégiumért is kollaboránsnak kiáltottak, mint amit Lale tapasztalt. Azt pedig pláne nem kockáztathatta, hogy Gitát megszégyenítsék vagy kérdezősködni kezdjenek, így nem beszélt, amíg ő élt. Az után pedig azért akarta minél gyorsabban elmondani mindazt, amit átélt, mert szeretett volna mielőbb csatlakozni hozzá. A fiával közölte is, hogy nem marad már sokáig, mennie kell az anyja után. Szorította az idő, legalábbis azt hitte...

A MONARCHIA UTOLSÓ TERÜLETI NYERESÉGE - A BUKARESTI BÉKE 100. ÉVFORDULÓJA

ARCANUM BLOG
Szerző: HORVÁTH KRISZTIÁN
2018.05.11. 


Immáron száz évvel ezelőtt, 1918. május 7-én a központi hatalmak képviselőinek és Románia miniszterelnökének aláírásával megszületett a bukaresti béke, mely végett vetett a felek közti hadiállapotnak, lezárva ezzel a Románia által 1916 nyarán indított (és román vereséggel végződő) offenzívát... 

1916 nyarán a keleti fronton a sikeresen kibontakozó Bruszilov-offenzíva, a nyugati fronton pedig a Somme mentén zajló harcok szinte teljesen lekötötték a központi hatalmak erejét és figyelmét, így élve a helyzet kínálta lehetőséggel, Ion I. C. Brătianu akkori román miniszterelnök kormánya az antant támogatása és területei ígéretei mellett 1916. augusztus végén megtámadta a Monarchiát. Az eleinte sikeresen zajló támadás során a román csapatok betörtek Erdélybe, elfoglalva egyebek mellett Csíkszeredát, Fogarast és Brassót is. Hamarosan azonban fordult a katonai szerencse, jelentős német segítséggel rövidesen kibontakozott a központi hatalmak ellentámadása. Délről a Mackensen német tábornok vezetése melletti török, bolgár és német csapatokból kialakított Duna-hadsereg és a 3. bolgár hadsereg kezdett ellentámadásba, Erdélyben pedig Erich von Falkenhayn (1916 augusztusának végéig ő volt a német vezérkar főnöke) irányításával olyan méretű ellentámadás bontakozott ki, mely hamarosan kiverte a román csapatokat a Monarchia területéről. Néhány hónap alatt, 1916 végére a központi hatalmak elfoglalják Románia nagy részét: Havasalföld és Dobrudzsa is az ellenőrzésük alá kerül, a román király Moldvába menekül. Ezt követően 1917-ben a román front megmerevedik.

Amikor Románia 1916-ban az antanttal kötött egyezményét követően betört Erdélybe, az antant részéről csupán az volt az egyetlen – Romániára nézve hátrányos – feltétel, hogy Románia nem köthet különbékét.

Az 1917. februári majd októberi orosz forradalmak azonban tovább rombolják a keleti fronton az orosz hadsereg morálját, ami oda vezet, hogy egyrészt Románia is fegyverszünetet kér a központi hatalmaktól 1917 végén, másrészt 1918. március 3-án Oroszország különbékét köt, ami teljesen ellehetetleníti Románia helyzetét: így kerül sor 1918. május 7-én a bukaresti béke aláírására.

A bukaresti béke értelmében Románia visszaadja Bulgáriának Dél-Dobrudzsát (melyet attól az 1913-as második Balkán-háborút lezáró ugyancsak Bukarestben megkötött békével szerzett meg) és még egy kisebb sávot Észak-Dobrudzsából is, míg Dobrudzsa többi része (a Duna-delta kivételével) a központi hatalmak közös igazgatása alá kerül. Románia egy kisebb területsávot a Kárpátok mentén Ausztria–Magyarországnak enged át, Németország pedig 90 éves koncessziót nyer a román olajkutak használatára. A békeszerződés ezek mellett intézkedett még a leszerelésről, a romániai vallási felekezetek közti egyenlőségről, a Duna-hajózásról, illetve kölcsönösen lemondtak a háborús kártérítésről.

A különbékével ugyan Románia megszegte az antanttal 1916-ban kötött megállapodást, ám a háború vége felé, november 10-én, egyetlen nappal a német fegyverszünet aláírása előtt Románia ismét hadba lép a győztesek oldalán...

SÁNDOR MÁRIA: NEM NEKEM, HANEM A KAMARÁNAK ÉS A KÓRHÁZIGAZGATÓINAK KELLETT VOLNA LEZÁRNIA DUNA-HIDAKAT

MÉRCE
Szerző: JÁMBOR ANDRÁS
2018.05.13.


Az egészségügy megreformálásáért harcba szálló Sándor Mária az ápolók napja kapcsán adott interjút hivatástudatról, aktivista múltjáról és jelenlegi munkájáról a Népszavának.

Sándor Mária elmondta, nem vett részt az elmúlt hetek tüntetésein, egy éve semmilyen politikai demonstráción nem járt. Szerinte jelenleg a magyar politika szétszakítja az országot, elszabadultak az indulatok. Saját politikához való viszonyáról pedig azt mondja: 
“én a bánatomat a munkába fojtom”.

Sándor Mária szerint nem értették meg őt, hiszen ő egyszerűen csak a tisztességes egészségügyi ellátásért állt ki:

Soha semmi mást nem akartam, mint csak a tisztességes, a becsületes ellátás feltételeit biztosítani mindenkinek, aki rászorul. Most egy olyan helyen dolgozom, ahol bőven van lehetőségem megélni, hogy ez lehetséges. A legkiszolgáltatottabbakat, a legelesettebbeket ápolom, mint segédápoló. Az a helyzet, amiben ezek az emberek vannak, egyszer mindenki életében bekövetkezik. Így bárki megtapasztalhatja azt, amiről annak idején, 2015 május 12-én a Kossuth téren beszéltem: milyen az, ha nem lesz senki, aki akkor fogja a kezét, szóljon egy jó szót, adjon egy pohár vizet. Szó szerint így hangzott: ,,Követelem a tisztességes, becsületes betegellátást! Követelem a méltó halálhoz való jogot. ” Amikor először a nyilvánosság elé álltam, akkor is csak erről beszéltem: ha nem követeljük ki közösen a megbecsülést, a tisztes bért, elfogynak azok az ápolók, akikre egyszer mindenkinek szüksége lesz. Úgy látom, nem értették meg, miközben ma Magyarországon a tisztességes ápolás nem megvalósítható.

Az ápolónő szerint ma a szakmájából kiveszett a hivatástudat és az emberség, ami a lényege ennek a munkának.

Már nem csak a bérekről van szó, nem csak a túlzsúfoltságot, a várakozást, az ebből adódó kellemetlenségeket, fájdalmat kell elviselnie a rászoruló betegnek, hanem az együttérzés hiányát, a megaláztatottságot. Sok kolléga már rég nem csinálná, csak nem lát más lehetőséget. Csinálják erőből, gyakran lélektelenül. Csakhogy épp ezt nem lenne szabad.

Szerinte a szakmai kamarának kéne kiállnia az egészségügyi dolgozókért, de az nem teszi ezt.

Harcolni, föllépni, hogy: megállj, innentől kezdve ennyi nővér nem tud ellátni ennyi beteget! Minden intézményben jelen vannak a kamara emberei. Kötelességük lenne ellenőrizni, hogy egy nővérre- hány beteg jut. Mondta-e valaha is a szakmai kamara, hogy ezt az osztályrészt bezárjuk, mert az adott körülmények között nem lehet tisztességes ellátást nyújtani?

A fekete ruhás ápolónő szerint nem neki, hanem “a kórházigazgatónak, a kamarának, vagy a szakszervezetnek, kellett volna Duna-hidat lezárni”...