2019. április 9., kedd

ALFÖLDI RÓBERT: NEM LEHET ENGEDNI A ZSAROLÁSNAK

24.HU
Szerző: SZÁNTÓ ESZTER
2019.04.09.


Alföldi Róbert székfoglaló beszéde
Elhangzott 2019. április 8-án a Magyar Tudományos Akadémián

Kedves Egybegyűltek!

Megtisztelő, hogy most itt én beszélhetek. Nehéz most itt beszélni. Nehéz, mert általam nagyra tartott és mélyen tisztelt kollégákkal és megkérdőjelezhetetlen személyiségekkel kerülhetek most egy társaságba – bízom benne, hogy valóban kerülhetek - , és ez szorongással tölt el. Nehéz, mert a felelőssége ennek a pillanatnak talán súlyosabb és nehezebb, mint ugyanennek az eseménynek a megtisztelő - be merem vallani - megható öröme. És nehéz, mert egy olyan szakma művelője vagyok, ahol a beszéd, a személyes megnyilvánulás mindig közvetítő útján történik.
Sosem én beszélek - miközben persze, hogy én beszélek -, hanem valaki segít, valakinek a szavai segítségével beszélek. Talán nem is az én gondolataimat mondom. Miközben persze, hogy az én gondolataimat mondom. Mert nincs más eszközöm, mint a saját beszédem, még ha verbálisan mások is fogalmazzák meg a mondataimat. Mégis én beszélek. A magamét mondom. Mondom a magamét. És mivel nincs más eszköz a kezemben, csak saját magam, nem tudok mást mondani, mint azt, ami én vagyok, ami engem érdekel, ami az én fájdalmam, ami az én bűnöm, ami az én hibám. 

A színházat művelők nem csinálnak mást, mint önmagukat használják, figyelik, gyúrják. És ezért nincs más, amiből dolgozhatnak, amiből dolgozhatnék, mint saját magam. Nincs más eszközöm, mint saját magam. És ezért nem is használhatom magamat máshogy, csakis teljes és szemérmetlen önazonossággal és őszinteséggel. Még akkor is, ha az, ami én vagyok, az gyakran kicsinyes és zavart, és ugyanúgy nehezen éli világát ebben a manapság olyan fájdalmas és indulatokkal teli valóságban. Dadogok, mert most én beszélek, mindenféle közvetítő nélkül, mindenféle segítség nélkül, és mint ilyen, nehezen találom a szavakat. 

Itt élek én is, mint bárki más. Itt vagyok indulatos és szerelmes és elkeseredett és boldog, szerencsés és szerencsétlen, mint bárki más. Mint egy egyszerű magyar állampolgár. És mégis nekem az a dolgom, az a munkám, hogy amit látok, érzek, gyűlölök és szeretek, ami zavar, amitől félek, amitől szorongok, amiről kérdésem van, és amire nem tudom a választ, azt elmondjam, megmutassam, felmutassam, bízva abban, hogy mások is ugyanúgy félnek, szoronganak, kérdeznek, zavarodottak, mint én magam, és ezért érteni fogják azt, amiről én szeretnék beszélni. A munkám, a hivatásom alapvető feladata, hogy beszéljen, hogy kommunikáljon mindenről, amiben él, amit lát, ami fáj, ami jó. 

Nem tudom, hogy mitől választódunk ki, mi színházi emberek – félreértés ne essék, nem a különlegességünkről beszélek, nem előjogokról beszélek, inkább a feladatról, a felelősségről, zavarról, kétségbeesett görcsről, hogy a feladatomat, a dolgomat el kell, el kellene végezni. Szóval nem tudom, hogy miért éppen azok csinálnak színházat, akik, de az éveim előre haladtával ez a feladat, ez a felelősség egyre inkább minden másnál fontosabb lesz. 

Már nem az a lényeg, amit kamaszként messziről az ember olyan vonzónak és fényesnek gondol ebből a szakmából - hogy sikeres légy, hogy ismert légy -, hanem valami nagyon erősen szorongató belső késztetés, hogy azzal foglalkozzam, ami a valóság, ami szép, ami felemelő, de ami a baj, ami fáj, ami nem működik, ami valahogy ott van, minden szorongásunkban. Hogy valahogy felelősséget vállaljak azért, amiben élek, azért az országért, amiben élek, azokért az emberekért, akik ott ülnek a színházakban, és akik valahogy elveszettek ebben a nehéz valóságban. De minimum, hogy beszéljek másoknak, arról, amiben élek és minél zűrzavarosabb, igazságtalanabb, érthetetlenebb a valóság, annál inkább.
Mert valahogy ez a dolga a színháznak. Persze, tudom, a művészetnek is, mindig és általában, és az a bizonyos tükör is, tudom. De a színház csak és kizárólag erről tud beszélni, ebből tud megszületni, létezni, működni.

Nincs színház a valóság nélkül. Nem létezik érvényes és hiteles vízió, líra, költészet, semmilyen kacifántos fikció, vagy legvadabb fantázia sem, ha abban a többi ember nem ismer rá saját magára, a saját életére, igen, a saját tyúkszaros, fájdalmas életünkre. Erről beszél a színház, ami addig van, amíg történik. Ennyire nagyon valóságos, mert az van csak, ami megtörténik. Valóságosan. Ezért nem lehet kérdés, hogy miről szóljon a színház, miről beszéljen a színház. 

És biztos vagyok benne, hogy ez valóban nem kérdés.

De mostanság, amikor semmi sem az, aminek látszik, és ami látszik az is csak egyféle módon létezhet, na jó, vagy kettő, de tudjuk, nálunk a két dolog teljesen kizárja egymást. Mert vagy egy vagy kettő. Amikor igenis vannak nagy kérdések és önzések, most, amikor szinte nincs olyan nap, amikor az ember, azaz én, azaz egy állampolgár, azaz minden állampolgár, ne kerüljön olyan válaszút elé, ami alapvető lelkiismereti válaszokat kényszerít ki, egy ilyen valóságban, mi az a Valóság, amiről a színháznak beszélnie kell. 

És a még nagyobb kérdés, hogy hogyan? Mert hogyan és miként mutat példát, vagy legalábbis valamiféle alternatívát a színház, vagy tágabb értelemben a művészet, hogy hogyan és miként kell a sorsunkat kézbe venni, irányítani, vagy minimum változtatni rajta?
Számomra nem kérdés, hogy minél zavarosabb a valóság, annál inkább hangosan, szenvedéllyel, mindenféle félelem nélkül és harcosan kell beszélni a valóságról. Ezt is teszem, hangosan, szenvedéllyel, néha csapkodva, felhevülve, próbálok beszélni a valóságról. Mondhatni kiabálni. 

És meg vagyok győződve arról, hogy csak is és kizárólag ez az út vezet előre, mert ez rázza fel az embereket. Mert muszáj valamit megmutatni, hogy bármi módon, de valamiféle reménynek meg kell maradnia, hogy megértsük, hogy függetlenül attól, hogy ki milyen Istenben hisz, ki milyen filozófia szerint éli, vagy szeretné élni az életét, függetlenül attól, hogy a magyar történelem mely viharos epizódja mászott bele egy család életébe, és nyomorította meg évtizedekre, létezniük kell minimumoknak, amiben nem lehet vita. Ahol nincs kérdés. 

Nem lehet kérdés a kíváncsiság, a nyitottság, a szolidaritás, az önálló gondolkodás, a másik alapvető tisztelete, a hazugság, a becstelenség elítélése, a szolidaritás, a kultúra és gondolkodás teljes szabadsága.

Mert ettől vagyunk emberek, ettől vagyunk keresztények is, és ettől vagyunk magyarok, és ettől vagyunk történelmükkel tisztában lévő, önazonos, XXI. századi kultúrnép.
Előfordul, hogy a hatalmon lévők eltévesztik, hogy mi a dolguk, túlpörögnek, vagy egyszerűen csak cinikusan kihasználják félelmeinket, szorongásainkat, nyomorunkat. Előfordul, talán most is így fordult, de mi, akik kultúrával, művészettel - színházzal, festészettel, zenével, irodalommal - foglalkozunk, nekünk nem lehetnek kérdések az előbb említett minimumok. És ebben nem ismerhetünk kompromisszumot. Nem lehet mérlegelni, nem lehet fű alatt tárgyalni, nem lehet közösségért való felelősségre hivatkozni, mert nem létezik közösségi felelősség egyéni felelősség nélkül.
És ha már itt vagyunk az Akadémián, nem lehet engedni a zsarolásnak, mert akkor örökre elveszítjük a lehetőséget arra, hogy bármikor érdemlegesen bele tudjunk szólni életünk alakulásába. Hogy megakadályozzuk, hogy a hatalom már óvodában, iskolában készítsen elő bennünket arra, hogy soha ne kérdezzünk, csak engedelmeskedjünk, hogy belemásszon a fejünkbe, a lelkünkbe, hogy a belső szabadságunkat tartsa kordában, hogy az alkotói szabadságunkat vegye górcső alá, és döntse el, hogy minek van létjogosultsága, és minek nincs. Hogy pártszimpátiától függjön a tehetség, a lehetőség, az elismerés, a teljesítmény és minden. 

Nem hagyhatjuk mi művészek, - és mi színháziak különösen nem, mi, akik csakis a valóságból élünk, akik a valóságról beszélünk, mi, akik szemtől – szembe találkozunk nap, mint nap az emberekkel, mi nem hagyhatjuk, hogy ne lássák a valóságot az emberek, hogy ne érzékeljék, hogy becsapják őket, hogy hazudnak nekik, hogy elhiggyék, hogy nem kell félniük, hogy van lehetőségük, sőt kötelességük, hogy változtassanak azon, amiről azt gondolják, hogy nem lehet rajta változtatni. Hogy ne törődjenek bele a mindennapi görcsökbe, és ne halkítsák le a hangjukat, mert attól félnek, hogy valaki valahol majd jelent. Hogy ne lépjünk visszafelé a történelmünkben, hogy elhiggyék végre, hogy elhiggyük végre, hogy itt is lehet valódi, demokratikus, állampolgárait felnőtt, önálló, szuverén személyiségként kezelő, nem pedig alattvalóként kihasználó, gyarapodó, biztonságos, szolidáris, nyitott boldog ország. 

Igenis dolgunk nekünk színházat művelőknek, igenis dolgunk, hogy erre megtanítsuk az embereket. Dolgunk, sőt kutya kötelességünk, hogy hitelesen képviseljük a szabadságot mindenféle területen és mindenféle helyzetben. 

Nem lehetünk gyávák. 

Beszélnünk kell, mondanunk kell még 

akkor is, ha az nem lesz kifizetődő, 

akkor is, ha ezzel elveszítjük megérdemelt és megdolgozott pozíciónkat, 

akkor is, ha ezzel konfliktusokban keveredünk, 

akkor is, ha ezt a karrierünk sínyli meg, 

akkor is, ha mindenki azt mondja, hogy ne. 

Mert sokan sokféle okot tudnak sorolni, hogy miért ne. Mert minek hőbörögni, hiszen ez így van, meg kell tanulni ezek között a lehetőségek között működni, el kell fogadni a szabályokat, mert itt nem változik semmi, mert itt mindig ez volt, mert ez itt egy reménytelen hely. 

Mondanunk kell, hangosan mondanunk kell! Ebben hiszek és az elmúlt években így is éltem, így cselekedtem és így beszéltem. Mert kilépve mások mondatai mögül, amiket mint színházi alkotó mondtam, a saját mondataimat is mondtam. Fontosnak tartottam, hogy mint egy olyan ember, akinek figyelnek a szavára, mondjam. És mondtam.

Mélyen hiszem, hogy jól tettem, mélyen hiszek abban, hogy így kell tennem, és hiszem, hogy így kell tennünk. És én tettem. Hangosan, és erővel és meggyőződéssel.
És mégis. És mégsem.
Telik az idő, egyre hangosabban mondom, mondtam a magamét, és egyre kevésbé történt bármi, aminek meggyőződésem szerint történnie kellett volna. És elérkezett az a pont, amikor el kellett gondolkoznom azon, hogy miért van az, hogy egyre inkább csak magányosan kiabálok a semmi közepén, hogy mint a rossz régi viccben, furcsa, hogy mindenki milyen hülyén közlekedik, mert mindenki szembe jön velem, miközben én haladok a jó sávban és a jó irányban. Továbbra is meggyőződésem, hogy jó sávban haladok, de nem értem, hogy miért jön mindenki szembe velem. Nem vagyok cinikus. Nem gondolom máshogy azt, amit a világról, a valóságról, és benne egy színházi alkotó dolgáról gondolok. Nem gondolom, máshogy azt, amit korábban mondtam. És közben mégis valahogy egyedül maradtam a furcsa világ közepén. És ezzel nagyon nehéz szembenézni, nehéz önvizsgálatot tartani, és nagyon nehéz megőrizni azt a termékeny, valós és nem dühös figyelmet, ami egy alkotó ember, egy színházi alkotó ember legalapvetőbb kiindulópontja kell, hogy legyen ahhoz, hogy hitelesen tudja képviselni és közvetíteni a mégoly zavaros valóságot is az embereknek.

Tehát miközben nagyon nehéz itt beszélnem Önöknek, Nektek, most mégis így nyilvánosan kell beszélnem Veletek, Önökkel, talán Magammal is, hogy itt valami nem stimmel. Még a jó szándékkal, a bátorsággal, a meggyőződéssel együtt sem stimmel valami, mert már nem valóságos. Mert ugyanúgy bezár és elszigetel, mint azok a gondolatok, azok a szándékok, azok a szenvedélyek, amiket olyan nagyon károsnak és hazugnak és fájdalmasan primitívnek tartok. Én is ugyanúgy nem látom, azt, amiben élek, ahogy másokon számon kérem, hogy vakok. De nagyon nehéz megtalálni, és pontosan belőni azt a határt, ami az értelmes párbeszéden, kompromisszumon, egymás véleményének tiszteletben tartásán innen van, de nincs túl az értelmiség, az írástudók felelősségén. Hogy ne legyünk gyávák, miközben nem biztos, hogy bátornak kell lennünk. Nem tudom belőni ezt a határt. És nem tudom máshogy látni azt, amit látok. 

Nem tudom, hogy hogyan és miként kell kilépni saját magamból, mert nem tudom megváltoztatni a meggyőződésemet, azt, hogy mit tekintek jónak, hogy mit látok magam körül rossznak, hazugnak, hogy milyen országban szeretnék élni. Nem tudom, sőt biztos vagyok benne, senki nem tud egyedül átlépni saját magán. Lassan rájövök, hogy egyedül nem lehet megtalálni ezt a határt. És most már biztos vagyok abban, hogy egyedül semmit sem lehet elérni. Muszáj lenne elkezdenünk azon gondolkozni – és muszáj lenne elkezdenem azon gondolkodnom - , és tenni és lépni, hogy hogyan és miként tudjuk legyűrni a másik iránti megvetésünket, hogy hogyan tudjuk megbocsátani, vagy elfelejteni emberi és szakmai sérelmeinket, sértődéseinket, hogy hogyan tudnánk valóban figyelni a másikra. Muszáj lenne valahogy közelednünk. 

És nemcsak azokkal, akik deklaráltan a másik oldalhoz tartoznak, - a művészetben milyen oldalak lehetnek? Vagy bármilyen szakmában hogyan és milyen oldalak létezhetnek? Van jobboldalian operáló sebész és van baloldalian operáló sebész? - hanem nekünk mindannyiunknak, akik itt ülnek, akik itt ültök. És nekem is, aki itt állok, és most beszélek, de ha egészen őszinte akarok lenni, inkább kétségbeesetten segítséget kérek. Mert nincs olyan, hogy egy jó út. Nincs olyan, hogy csak egyféle gondolkodás. Mert nincs olyan, hogy aki a kormányra szavaz, az már csak szar művész lehet. Mert vannak olyan kollégáink, akiket a kormány nevezett ki, akik talán soha nem lettek volna színházvezetők, ha nem ápolnak jó viszonyt a hatalommal, de közben jól csinálják, amit csinálnak, és nem tesznek különbséget ideológiai alapon, hogy ki a jó színházi alkotó és ki nem. Igazán nem tudom…rossz, és kirekesztő példa volt ez is…nem tudom, hogy kivel és mikor és hogyan kellene beszélnünk - első lépésként persze nem ártana egymással beszélnünk, mert egymással sem beszélünk. 

És főleg nem lehet, hogy ne teljesen nyíltan és kimondva, néven nevezve a dolgokat beszéljünk egymással, mert nem lehet, hogy ne bízzunk annyira egymásban, hogy kimondjuk a dolgokat: 

azt is, ha gyávák vagyunk összefogni egy olyan buta és szakmaiatlan döntésnél, ami teljesen átalakítja és függővé teszi a szakmánkat anyagilag a hatalomtól, 

azt is, ha féltjük a saját kis érdekeinket, azt is, ha nem tudjuk vállalni, hogy egymásért kiálljunk, 

azt is, ha gyávák vagyunk, és 

azt is, ha nem tudjuk, hogy hogyan és miként kellene egymás felé lépni, vagy legalább lépni, valahogy előre, hogy egyszer talán – nem tudom, hogy nem késtünk –e már el - , egyszer talán valóban színházról beszéljünk, amikor találkozunk, hogy egyszer találkozzunk, hogy egyszer mondjuk egymás szemébe, hogy mit gondolunk, hogy ne engedjük el egymást, hogy ne legyen két színházi szövetség egy ekkora országban, hogy ne legyen két művészeti akadémia ebben az országban, mert ez nevetséges és félelmetes és kétségbeejtő és frusztráló, ...mert most nem lehet tisztán a színházról beszélni, csak arról, hogy minden színházi gesztus és történés és szándék ennek fényében értelmeződik, mert tudjuk, hogy kinek mi miért tetszik, és hogy ki hova tartozik, hogy nincs szakmai tisztelet, és nincs szakmai kíváncsiság. 

Nem tudom, hogy milyen esélye van egy béketárgyalásnál a gyengébbnek, de nincs már mit veszíteni, hogy tegyünk arra felé, egymás felé egy lépést. És ha az első nem sikerül, akkor addig legyen második, harmadik vagy annyi lépés, amennyi kell. De nem lehet félelemből, számításból, rettegésből, barátkozni. Aki előadásokat hoz létre, aki előadásokban játszik, az ugyanazt a szakmát műveli. Igen, ki jobban, ki kevésbé jobban és végül is, ez is ízlés kérdése. De ennek megítélése politikai hovatartozási alapon, egy szakma önmaga szembeköpése. Nincs liberális jó színház, és konzervatív jó színház. Felépítettünk és működtetünk – igen én magam is – egy szakmai rendszert, ami nem létező, hamis, álságos és gyáva szabályok alapján működik. És ezt mindannyian tudjuk. Mindenki, minden oldalon. Mert kicsinyesen ezt használjuk önmagunk igazolására, felelősségünk hárítására, és félelmünk palástolására. És ez most pillanatnyilag úgy tűnik, hogy sajnos ez járhatóbb út.

Mi, akik színházban működünk, szerencsések vagyunk. Mert a munkánk eleve megköveteli a belső szabadságot, a határtalan és fantáziadús szabadságot, a figyelmet, az egyéni, szuverén gondolkodást. A gondolkodást. Naponta hatalmas emberi történeteket mesélünk el, hősökkel kelünk és fekszünk. Az emberiség felhalmozott tudásával dolgozunk nap, mint nap. Nekünk tudnunk kell, hogy mit kell tenni egy ilyen nehéz pillanatban. Vagy legalább mit kellene megpróbálnunk. Lehetőségünk van rá, hogy mindenféle utat bejárjunk és megvizsgáljunk. MI tudunk sok mindent az emberről. És mi sokat tudunk önmagunkról, mert az a munkaeszközünk.
Mi tudunk! Akkor mire várunk? Meddig várunk? Miért várunk?
Senki, aki este színpadra megy, nem gondolhatja másképp, mert különben nem csinálna színházat. És ezért egyenrangúak vagyunk az alkotásban, függetlenül politikai szavazatunktól. Ez a fontos, és nem az, ami emberi gyarlóságunk miatt önzés és féltékenység. És éppen ezért nem háríthatjuk el a felelősséget, ami ezért ránk hárul. Mert példát kellene mutatni, igen, nekünk kellene példát mutatni, hogy mi a fontos nekünk, hogy hogyan gondolkodunk felelősen a hazánkról, hogy vitáink lehetnek, hogy indulataink lehetnek, ordíthatunk is egymással, de attól a lényeg nem változik. Senki nem úgy játszik este 7 - kor a másikkal, hogy az milyen szavazó. Mert az előadás a fontos, és meghalnánk egymásért, hogy rendben lemenjen. És ezt nem tudom, hogy miért felejtjük el, amikor lejövünk a deszkáról.

Úgyhogy, csináljunk együtt színházat!
És akkor talán megismerjük jobban egymást! És akkor végre szembesülünk azzal, hogy nincs kétféle haza, hogy nincs kétféle művészi minőség. Mert ugyanazt tartjuk fontosnak. És valahogy lényegében azt hiszem, az emberek a lelkük legmélyén ugyanazt tartják igaznak.
Mindannyian egy szabad, nyitott, gyarapodó, gyereket nevelő, hithű, boldog országban szeretnénk élni. Még akkor is, ha most sértődünk és gyűlölködünk, és ordítunk és reszketünk.
Széchenyitől idéznék:

Nincs a természetben két egymáshoz tökéletesen hasonló falevél, s így bizonyosan két ember sem lehet teljesen egyenlő. Mégis felébred azért a növény szendergő ékessége téli álmából, zöldell a tavaszi lágy szellőkben, örvendezik a harmatnak, s mohón szívja be a nyári eső cseppjeit, összezsugorodik az ősz hidegétől, s végül szárazon hull a földre. Bár olyannyira különböző alakban, a természet mégis csak egyetlen törvényét követi. S ehhez hasonlóan mi, emberek is, bolygónk benépesülése óta a fehértől a szerecsenig, s ettől az albínóig, annyi milliárdan mind különbözők vagyunk, s bár különbözünk, mégis egyetlen törvény hatalma alatt állunk. Mindegyikünk egyféle módon születik, a kín mindegyikünknek fáj, a szív - egyikünkben csakúgy, mint másikunkban -, néha tágul, és örömet érez, néha szorong és szenved, a fej csakúgy az egyikben, miként a másikban a lélek valódi székhelye, s a halál mindegyikünk vágyainak, reményeinek, munkásságának határt szab.
Köszönöm, hogy meghallgattak, hogy meghallgattatok.
Nem volt könnyű beszélni. Nem könnyű szembenézni sem Önökkel, Veletek, sem önmagammal. De a színházban tényleg minden lehetséges. Még az is, ami az életben lehetetlennek tűnik. Vagy reményeim szerint mégsem.

„Az ország java nem egyesek s néhány magányosak hasznán, hanem az egész virágzásán alapulhat.” ( Széchenyi István )
Úgy legyen.
Alföldi Róbertet a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia 2018. november 26-án megtartott éves, rendes közgyűlésén mozgókép-és színházművészeti osztályának rendes tagjává választotta...

MIT LEHET TENNI A FIDESZ ERŐSZAKOS, DE UNALMAS KAMPÁNYA ELLEN?

SZEGEDI KATTINTÓS BLOG
Szerző: SZEKA
2019.04.09.


Több szempontból nagyobb a tétje az Európai Parlament mandátumaiért zajló kontinentális versengésnek, mint az őszi magyar önkormányzati választásnak. Egyelőre úgy tűnik, hogy a magyar ellenzék ezt még nem érzékeli igazán, pedig amennyiben kedvezőtlenül alakulnának számára a tavaszi választások, ősszel igen nehéz dolguk lenne az Orbánnal szembehelyezkedő pártoknak. Ha például a Fidesz növelni tudja képviselői számát az EP-ben, az ellenzék pedig tovább veszít a súlyából, az nagyon rossz üzenet lesz saját híveik felé, hiszen ezúttal nem lehet majd a torz magyar választási rendszerre fogni az aránytalanul nagy különbséget.

Egy évvel az ellenzék számára tragikus kimenetelű országgyűlési választások után látszólag semmi sem változott ellenzéki oldalon. Bár egymás után jelentik be a vidéki városokban, hogy közös jelöltekkel vágnak bele az őszi önkormányzati versengésbe, az EP választások előtt aligha várható az ellenzéki pártok nagy összeborulása. Pedig nem babra megy a játék, hiszen amennyiben nem éri el egy-egy ellenzéki tömörülés a bejutáshoz szükséges szavazatszámot, a rájuk leadott voksok lényegében mennek a kukába.

Pedig ezúttal érvényesülhetne az egyenlő pályák, egyenlő esélyek elve, hiszen ezúttal nem lehet majd 50 százalék alatti választási eredménnyel kétharmados többséghez jutni, ahogy tavaly történt április 8-án. Az EP választás teljesen arányosítja a különböző politikai erőkre leadott szavazatokat, vagyis, amennyiben az ellenzék megismételné a tavaly őszi produkcióját (ami azért nem tűnik lehetetlen küldetésnek), a mandátumok elosztásában a Fidesz fölé kerekedhetne. Ehhez viszont szoros együttműködésre, legoptimálisabb esetben egy nagy közös listára lenne szükség, ami egyelőre teljesen elképzelhetetlennek tűnik...

MAGYARORSZÁG MÁR RÉGEN NEM A MAGYAROKÉ

HÍRKLIKK
Szerző: VÁSÁRHELYI MÁRIA
2019.04.09.


A Balaton már az övék, most a budai vár van soron, aztán következik a Duna-kanyar. Övék az ország, maguknak építik. És ez 2.5 millió magyar állampolgárnak tetszik, másik 3 milliót pedig nem érdekel.

Ugyanazok, akik irigyek, ha a szomszéd vesz egy új mosógépet, és perre mennek, hogy eldőljön kinek fütyül a rigó, szenvtelenül asszisztálnak ahhoz, hogy szisztematikusan kifosztják és zsebre teszik az országot.

Magyarország már régen nem a magyaroké, Magyarország Orbán Viktoré és a Fideszé.

KIDERÜLT, HOGYAN ZAJLOTT A BESZÉLGETÉS, AMELY SEMMIT SEM VÁLTOZTATOTT ORBÁN VIKTORON

HVG ONLINE
Szerző: KAUFMANN BALÁZS
2019.04.09. 


Egy nappal azután, hogy kávézott egyet Orbán Viktor meghívására, kedden ismét a kamerák elé állt Bernard-Henri Lévy francia filozófus és bővebben mesélt arról, mi zajlott le kettejük között. Elmondta, mennyire más volt Orbán a harminc évvel ezelőtti találkozásukkor, és azt is, hogy sikerült-e most bármilyen hatást gyakorolnia a magyar miniszterelnökre. Videó.

AZ A SUTTYÓ, AKI FELGYÚJTJA A NÁDAST, HELYREHOZHATATLAN KÁROKAT OKOZ A TERMÉSZETNEK

QUBIT
Szerző: VAJNA TAMÁS
2019.04.09. 


Április 4-én, csütörtökön kigyulladt a nádas Fonyód határában. A heves szél miatt egy teljes napig tartott körülhatárolni a 100 hektáros területet, mivel a kiérkező egységek csak gyalogosan tudták megközelíteni a lápos-mocsaras részeket. A kint töltött éjszaka után a berek keleti oldalán még másnap délelőtt is dolgoztak a tűzoltók, akik délben jelentették, hogy mindenütt kialudtak a lángok – közölte április 5-én délután a Somogy-megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság. 

A flórájával és faunájával együtt 24 óra alatt hamuvá vált nádas nem volt védett: nem tartozott a Balaton 235 kilométernyi partvonalán húzódó azon élőhelyek közé, amelyek a hatályos természetvédelmi jogszabályok és a 2000-ben született Balaton-törvény kettős védelme, és a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság felügyelete alatt állnak. Ökológiai szempontból azonban a fonyódi berek alig különbözött az összesen 12 négyzetkilométer, azaz 1200 hektár területű tóparti nádasoktól.

A Balatonfelvidéki Nemzeti Park tájegységvezetője az ATV-nek azt nyilatkozta, hogy az M7-es autópálya és a lakóövezet között fekvő nádas égésekor tömegesen pusztultak a kétéltűek és a hüllők. A szakember szerint a mocsári teknősökkel (Emys orbicularis), vízi- és kockás siklókkal (Natrix natrix, illetve Natrix tessellata) ellentétben a madárvilág nem károsodott, a fészkelés és a tojásrakás még nem kezdődött meg...

NYAKUNKON A KAMPÁNY, HISZTÉRIÁBÓL ÉPÍTENEK MIGRÁNSKARAVÁNT

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: BATKA ZOLTÁN
2019.04.09.


Rejtélyes csoportok hergelték a Görögországban veszteglő menekülteket, hogy induljanak Nyugatra. Végül - bár a kormánypárti sajtó mást terjesztett - pár százan próbálkoztak, de őket is feltartóztatták a görög rendőrök.

Hiába állította a kormány és a hozzá lojális média, hogy Görögországból „több ezres migránskaraván” tart Nyugat-Európa felé, információink szerint senki sem indult útnak a köztévében mutogatott táborokból. Mint megtudtuk, az évek óta ott veszteglő menekültek között hónapokkal ezelőtt kezdtek el terjedni azok az ismeretlen hátterű, arab nyelvű közösségi oldal-csoportok, amelyek arra hergelték a menekülteket, hogy április 4.-5. között lépjék át a határt illegálisan, és induljanak el Albánián, valamint Észak-Macedónián át Nyugat Európa felé. A görög migrációügyi miniszter Dimitris Vitsas szerint embercsempészek állnak a közösségi médiás csoportok mögött.

Ezekre az álhírekre repült rá a menekültellenes riogatásra építő magyar kormány is, csütörtökön ugyanis Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a kormányinfón úgy fogalmazott: titkosszolgálati adatok bizonyítják, hogy „van szerveződés” a migránsok között és fennáll a veszély, hogy akár több tízezer ember indul a magyar határok felé. Ezzel párhuzamosan a teljes Fidesz-média is "migránskaravánról" beszél már napok óta.
Végül egyébként mindössze pár száz menekült gyűlt össze a Thesszaloniki északnyugati részén lévő, Diavata tábor mellett, ám őket hamar körbevette a görög rohamrendőrség. A menekültek egy része összecsapott a rendőrökkel, akik könnygázt vetettek be. Érdeklődésünkre az ENSZ menekültügyi ügynöksége (UNHCR) leszögezte: Diavata tábor előtti pár száz emberen kívül nem tudnak semmiféle nagyobb vonulásról. Az ügynökség mellett a görög belügy is arra figyelmeztette a menekülteket, hogy ne üljenek fel az álhíreknek, a határok ugyanis továbbra is zárva vannak.
A 2014-15-ös menekültválság után egyébként több tízezer menekült maradt Görögország területén táborokba szétszórva. Ez a szám azóta sem nő, újabb menekülthullámra pedig nem kell számítani: az elmúlt hónapokban ugyanis inkább az a jellemző, hogy - az Iszlám Állam összeomlásával, majd a hadi események lecsendesülésével - sokan úton vannak hazafelé a szír-török határ térségében feltorlódott menekültek közül...

A MAGYAR TELEPÜLÉS, AHOL TÍZSZER ANNYIAN SZÜLETNEK, MINT AZ ORSZÁGOS ÁTLAG

NAPI.HU
Szerző: SZABÓ DÁNIEL
2019.04.09.



A kormány célul tűzte ki, hogy megszüntesse a magyar természetes fogyást. A meghirdetett családvédelmi akciótervben olcsó hitelt és a csok kiszélesítést is ígérik. Egy magyar településen, Lébényen ez utóbbiak nélkül valósult meg az, hogy az országos átlagnál tízszer több születés jut a lakosságra. A helyi tapasztalatok alapján nem az állami mankó, hanem az átgondolt intézményrendszer, de leginkább a magas bérek hozhatják el a demográfiai fordulatot.
Lébénybe érkezve szinte azonnal látszik, hogy sok szempontból kilóg a magyar kisvárosok közül: a katolikus templom nem sárga és nem barokk, hiánycikkek a vidék arculatát teljesen átformáló Kádár-kocka egyenházak, valamint egy hétköznap délelőtt beérkezve nem kihalt, hanem emberekkel teli utcák fogadják az idelátogatót. De mégsem ezek a legszembeötlőbb különbségek, hanem az, hogy szinte minden kétszáz méterre jutnak babakocsijukat tologató szülők vagy nagyszülők.

Bár demográfiai mérésnek tudománytalan a látottak alapján való becslés, itt a hasraütésszerű saccolás mégis pontos eredményt hoz: 2015 óta a településen egy kisebb babyboom történt, ezért azon kevés hazai városok közé tartozik, ahol pozitív a népesedési mérleg. Igaz, ebben szerepe van valamennyire Győr közelségének és az így megnyert kertvárosi szerepnek is, de nem a be- vagy áttelepülők változtatják át a korfát az elöregedő lakosságot jelző, csúcsára állított karácsonyfa formából...

SALVINI ALAPOSAN ÁTRENDEZNÉ EURÓPÁT - A KLUBRÁDIÓ NEMZETKÖZI LAPSZEMLÉJE

KLUBRÁDIÓ / REGGELI GYORS
Szerző: KÁRPÁTI JÁNOS
2019.04.09.


Salvini olasz belügyminiszter nagy dobásra készül az Európai Parlamentben. Orbán egyelőre kivár, még emészti a jelmondatot: „A józan ész Európájáért”. Nemzetközi lapszemle.

A Washington Post az AP amerikai hírügynökség beszámolóját közli arról, hogy euroszkeptikus populista pártok új jobboldali szövetséget hoztak létre tegnap Milánóban, azzal a céllal, hogy a legerősebb frakcióvá váljanak az Európai Parlamentben, és radikálisan átalakítsák az Európai Unió migrációs, biztonsági, család-, valamint környezetvédelmi politikáját. Matteo Salvini keményvonalas olasz belügyminiszter, a migrációellenes Liga párt vezetője úgy fogalmazott a sajtótájékoztatón: meg akarják nyerni a májusi európai választásokat, hogy megváltoztathassák Európát. Salvini mellett az Alternatíva Németországnak, a Finnek nevű csoportosulás és a Dán Néppárt képviselői voltak jelen a sajtótájékoztatón.

Orbán távol maradt - egyelőre

Az új euroszkeptikus szövetség „A józan ész Európájáért” jelmondat jegyében azt célozza, hogy kibővítse az immár négy éve létező, Nemzetek és Szabadság Európája elnevezésű európai parlamenti frakciót, amelyben eddig a francia szélsőjobboldali Nemzeti Gyűlés, az Osztrák Szabadságpárt, valamint a holland Szabadságpárt volt benne. Salvini a múlt héten Párizsban találkozott Marine Le Pennel, a Nemzeti Gyűlés vezetőjével, akivel megerősítették szövetségüket, de aki most nem volt jelen Milánóban. Szintén távol maradt a rendezvénytől Orbán Viktor magyar vezető, akinek a pártját felfüggesztették a jobbközép pártszövetségben az értékek, valamint a követett politika miatt – írja az AP, és megjegyzi: minden olyan lépést, ami az új populista csoporthoz való csatlakozás felé mutatna, az Európai Néppártban provokációnak tekintenének. Az AP tudósítása kitér arra, hogy Salvini olasz kormánykoalíciós partnerének, az Öt Csillag Mozgalomnak a vezetője, Luigi Di Maio bírálta a milánói találkozó megrendezését. A Corriere della Sera című lapban közölt levelében azt írta, Salvini olyan pártokkal fog össze, amelyek a saját országukban megtagadják Olaszországtól a segítséget a migrációs válság ügyében.
A páva újra táncol?

A New York Timesnak a milánói szövetségalapításról szóló tudósítása idézi Salvini azon kijelentését, hogy mások is csatlakozni fognak május 26., vagyis az európai parlamenti választások utolsó napja előtt. Ez a cikk is megemlíti ugyanakkor Orbán távol maradását, mint figyelemre méltó tényt. A magyar miniszterelnök a New York Times szerint „úgy tűnik, hogy vonzódik a projekthez”...

BERNARD-HENRI LÉVY: DEMOKRATÚRÁT LÁTOK MAGYARORSZÁGON

HVG ONLINE / KULT
Szerző: GYÜKERI MERCÉDESZ
2019.04.07.


A Keressük Európát című monodrámáját április 10-én Budapesten előadó francia filozófus elfogadta a kormányfő meghívását egy kávéra, mert felidézné neki azt az Orbán Viktort, akire ő 1989-ből emlékszik.

HVG: Athénban beszélgetünk, ahol az Akropolisz bejáratánál az olvasható: „Innen indult Európa”. Most hol van Európa központja?

Bernard-Henri Lévy: Európa Athénból indult, de ugyanúgy több városból is. Londonnak köszönheti a liberalizmust, Párizsnak a felvilágosodást és a francia forradalmat, Athénnak a demokráciát, Róma a köztársaság eszméjével járult hozzá Európa történetéhez, Budapest pedig az Osztrák–Magyar Monarchia más nagyvárosaival a Mitteleuropa többnyelvű, komplex kultúrájával gazdagította az európai eszme kibontakozását. Európának több központja van, egyik sem fontosabb a másiknál. És a népeknek együtt kell küzdeniük Európa megszilárdulásáért.

HVG: Látja jelét a közös küzdelemnek? Elvégre van egy Európai Uniónk.

BHL: Igen, van, de benne olyan csoportok szerveződnek, amelyek megpróbálják tönkretenni. Ilyen a visegrádi négyeké is. Én azt pártolnám, ha ezzel szemben alakulna egy másik, a szellemi atyák csoportja, amelyben az az öt város kapna szerepet, amelyekről az előbb beszéltem, úgy, hogy Budapest hagyja el a visegrádi csoportot.

HVG: De alapítók vagyunk.

BHL: Hát alapítsák meg velünk, franciákkal és a britekkel, az olaszokkal és a görögökkel a szellemi atyák szövetségét.

HVG: A görögök alig jutottak ki a válságból, a britek kilépni készülnek, az olasz kormány pedig erősen bírálja az európai integrációt.

BHL: Ezért indítottam el a Keressük Európát című előadás turnéját. Mert azt érzem, hogy Európa mind az öt lüktető ereje mély válságban van...

FŐSZEREPET KAPHAT MÉSZÁROS LŐRINC LÁNYA

24.HU
Szerző: VITÉZ F. IBOLYA
2019.04.09.


Nemrég doktori címet szerzett, de még többre viheti rövidesen Mészáros Beatrix, a felcsúti dollármilliárdos lánya.

A felcsúti dollármilliárdos, Mészáros Lőrinc nagyobbik lánya, a 34 éves Beatrix ugyan nem került fel a legbefolyásosabb magyar nőkről összeállított Forbes-toplistára (csak édesanyja a 19. helyre), de ettől még több tíz-, sőt százmilliárdos vagyonhoz van köze résztulajdonosként, illetve vezető tisztségviselőként.

Két éve még főleg agrárérdekeltségeiről írtunk, és tízmilliárdokról, azóta új cégekbe került be, és környezetében azt mondják, nagyon komolyan veszi az üzletasszony szerepet. Mészáros Beatrix két tőzsdei cégben is az igazgatóság tagja már 2017 óta, a turisztikai portfóliót összefogó Konzum Befektetési és Vagyonkezelő Nyrt.-ben, míg az építőipari érdekeltségektől az energetikáig számos ágazat cégeit tömörítő Opus Global Nyrt.-ben ő tölti be az elnöki posztot. A két cég összeolvasztásáról már tavaly döntöttek, és a 24.hu-hoz napokkal ezelőtt eljutó piaci hírek szerint

az Opus és a beolvadó Konzum egyesülésével létrejövő óriáscég elnöki pozíciójának a napokban jogi doktori címet szerző Mészáros Beatrix a várományosa.

A hírt erősíti, hogy a másik nehézsúlyú versenyző kiszáll a ringből: Jászai Gellért, a Konzum elnök-vezérigazgatója hétfőn bejelentette, hogy lemond e posztjáról, amint az Opus igazgatósági tagságáról is, azaz leköszön mindkét tőzsdei vállalat élén betöltött tisztségéről és azok operatív irányításáról. Április 30. után a Mészáros-birodalom informatikai cégére, a 4iG Nyrt.-re kíván több időt fordítani a közlemény szerint. A 4iG is fényes jövő előtt áll, nemrég már a kormánypárti Világgazdaság is arról írt, hogy bejelentkezett a Magyar Telekom tulajdonában álló T-Systems-ért...

A NYOMOR MINT EVOLÚCIÓS TÉNYEZŐ

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2019.04.09.


Vasárnap reggel negyed hétkor csöngettek. Úgy hasított ez a hang a levegőbe, mint szike az eleven húsba, mert a város még ájult volt, és olyannyira, mint annak idején, amikor újságot hordtam, és ilyen reggeleken-hajnalokon meg kellett állnom kényszeresen meghallgatni a csöndet. Ez nem süket hangnélküliség, mert a városnak megvan az alapzaja. Ilyen csendes, susorgó mormogás, ami nyolcvanezer ember horkolásából, tüdejének sípolásából, távoli vonatfüttyből és a csatornák csobogásából áll össze, mint valami halk dinamó, de a közelben azt is hallani, ha egy halott falevél földet ér.

Ilyen volt most vasárnap, amikor csöngettek, én pedig dolgoztam. Következésképp mackóban, szakadt pulóverben, kócosan, cigarettával a szájban és persze szemüvegben, kávétól lucsakos bajusszal nyitottam föl az ajtót, hogy kit kell megfojtani. Pedig nem vagyok az a vérengzős fajta, vagy inkább egyáltalán nem. Jámbor játékmedve inkább cérnán lógó gombszemekkel, itt-ott kilógó béléssel és szakadozott füllel. Ha lomtalanítás lenne, kitennének a flaszterra, hogy vigyen, aki akar. És most ott áll nekem a hallgatag utcán egy apró ember, hogy ő éhes meg hajléktalan, hogy apró kéne neki, és kilátszott a lelke a szemén át.

Én nem tudom, mi történt akkor velem, milyen Orbán szállt meg, de még csak azt sem mondtam: nem, sem, hogy fapapucs, hanem egy oroszlán morrantásával csaptam be az ajtót, hogy azonmód bánjam meg, szégyelljem el magam arra gondolván, hová jutottál ember a barlangi magányodban? Mire másodjára is ajtót nyitottam, csak a város hallgatott a maga módján, az én emberem pedig, mint valami mesebeli manó, eltűnt. Sehol nem volt látható, se közel se távol, más ajtón nem kísérletezett, engemet pedig mélyen ellepett az a folyton bennem lévő érzet, hogy ebbe bele kell pusztulni, de dögölni mindenképp...

RAJTAÜTÉSSZERŰ ELLENŐRZÉST TARTOTT AZ ELIOSNÁL AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG

INDEX
Szerző: KUGYELA TAMÁS, BRÜCKNER GERGELY
2019.04.09.


Tiltott kartellezés gyanújával vonultak be öt magyarországi céghez a brüsszeli ellenőrök márciusban, a korábban Tiborcz Istvánhoz tartozó Elios volt az egyik. Az ellenőrzés egy hosszabb ideje tartó vizsgálat része, amely azt igyekszik kideríteni, hogy a társaság összejátszott-e olyan vállalatokkal a korábban elnyert közbeszerzései során, amelyekkel a piaci szabályok szerint versenyeznie kellett volna.

Öt magyarországi céghez vonult be meglepetésszerű ellenőrzést tartani az Európai Bizottság március közepén egy Elios Zrt.-hez köthető vizsgálat részeként – tudta meg az Index egymástól független forrásokból. Az információt a céghez közeli forrásaink is megerősítették, nem hivatalosan elismerve a vizsgálat tényét. A bizottság versenypolitikai főigazgatóságának az ellenőrei összehangolt akciót hajtottak végre:

UGYANAZON A NAPON, UGYANABBAN AZ IDŐPONTBAN JELENTEK MEG AZ ÉRINTETT VÁLLALATOKNÁL, LEFOGLALTÁK AZ ELEKTRONIKUS ESZKÖZÖKET ÉS ÁTFÉSÜLTÉK AZ ADATHORDOZÓKAT.

Olyan nyomok után kutattak, amelyek arra utalnak, hogy ezek a társaságok összejátszottak a piac egymás közötti felosztásáról.

Az egyik vállalat piaci forrásokból is megerősített információink szerint Tiborcz István korábbi cége, az Elios Zrt. volt, amelyet uniós források szabálytalan felhasználása miatt már vizsgált az Európai Csalás Elleni Hivatal, az OLAF. A mostani nyomozásnak más a célja: az Európai Bizottság gyanítja, hogy az EU-s támogatások lehívásától függetlenül is jogot sértettek azok a cégek, amelyek az elmúlt tíz évben az Elios Zrt.-vel közösen nyertek közbeszerzéseket. Ha bebizonyosodik, hogy tiltott módon megegyeztek egymással a piac felosztásáról, vagy mesterségesen árazták a termékeiket, szolgáltatásaikat, és ezzel torzították a piaci versenyt, akkor jelentős büntetésekre számíthatnak...

KISZÁMOLTUK, MEKKORÁT KASZÁLHATSZ AZ ÚJ SZUPERÁLLAMPAPÍRON

PORTFOLIO
Szerző: Portfolio
2019.04.09.


Ha valaki júniusban 1 milliót befektet a tegnap megismert Nemzeti Kötvénybe, akkor 5 év múlva 273 ezer forinttal lesz gazdagabb. Ezt viszonylag egyszerű kiszámolni, ugyanakkor ez nem minden, amit az új lakossági állampapír nyújt: rövidebb lejáratokon egyértelműen veri társait, és szinte bármikor megéri majd visszaváltani. Az inflációkövető papírok hozamát azonban csak addig múlja felül, amíg nem emelkedik (tartósan) az infláció bizonyos szintek fölé. Összehasonlítottuk az új állampapírt meglévő és megmaradó társaival.

Gion Gábor államtitkár és Barcza György ÁKK-vezér hétfői sajtó-háttérbeszélgetése alapján az új magyar állampapír

- 2019. június 3-ától, hétfőtől lesz elérhető kizárólag a lakosság számára,
- a kevésbé népszerű bónusz, féléves és kétéves papírokat is felváltja,
- bizonyos egyhetes időszakokban 100%-os, máskor 99,75%-os árfolyamon lehet majd visszaváltani,
- a jóváírt kamatok kamatos kamatként működnek rajta (feltételezzük, ez a kamatok automatikus újrabefektetését jelenti),
- a többi új sorozatú állampapírhoz hasonlóan nem kell megfizetni a (jelenleg 15%-os) kamatadót utána,
- sávos kamatozású lesz, tartási időtől függően 3,5%-tól 6%-ig terjedő kamattal.

Számításunk szerint ha valaki a futamidő teljes időtartamára, 5 évig tartja majd a papírt, akkor 4,95%-os éves átlaghozamot realizálhat rajta. Ennél magasabb fix hozamú befektetést ma nem találni a piacon...

LEHET MÁS A PUZSÉR

HÍRKLIKK
Szerző: FÖLD S.PÉTER
2019.04.09.


Budapesten most úgy tűnik, hogy a Puzsér-helyzet fokozódik. De ez csak a látszat, mert annak ellenére, hogy Puzsér Róbert bejelentette. hogy visszalép az előválasztástól, és ezzel a saját támogatóit, az LMP-t és a Jobbikot is meglepte, azt kell mondanunk, hogy semmi olyan nem történt, ami lényeges volna az őszi főpolgármester-választás szempontjából.

Puzsér Róbert, a hangosan beszélő publicista kihozta magából, amit lehetett, mindent megtett, amit megtehetett, ám az ő képességei és lehetőségei is végesek. Ennyi volt benne, mint politikai termékben, tiszteletet érdemlő módon kihozta magából a maximumot: 15 percig híres lett, róla beszélt az ország, de a történet innentől kezdve nem róla szól.

Puzsér valójában nem is akart főpolgármester lenni, már amikor először fölmerült a neve, közölte, hogy esélytelen Tarlós Istvánnal szemben. A Sétáló Budapest programja amúgy szépen hangzik, de maga Puzsér közölte a nyilvánossággal, hogy ez valójában csak egy szimpatikus elképzelés, ő ehhez nem tud semmit hozzátenni, ő csak kitalálja, hogy ne legyenek autók Budapest belvárosában, legyen sok fa és tiszta a levegő, a többit pedig dolgozzák ki a szakemberek. (Mi meg innen az íróasztal mellől, kitaláljuk, hogy mindenki legyen jó, becsületes, nem mellesleg szép is, a többit rábízzuk azokra, akiknek ez a dolguk.)...

A PERIFÉRIÁTÓL A GYPSY CRAZE-IG: HOGYAN LETT AZ AUTENTIKUS ROMA FOLKZENÉBŐL VILÁGZENE?


QUBIT
Szerző: GYÖRGY ESZTER
2019.04.08.


1977-ben Vig Rudolf népzenekutató felvételt készített az egyik legtehetségesebb adatközlőjéről: a gyűjtés az észak-alföldi Öcsödön élő Rostás Huttyán Károly táncát és énekét is rögzítette. A Youtube-on megtalálható felvételen feleségével, Annussal énekel jól kivehetően, a telepfelszámolások előtt még létező putri előtt. Ölében egy kanna, amit tulajdonképpen nem is használ, a dalokat csak kézmozdulatokkal, csettintéssel kísérik. 

Huttyán alakját Ágh István is érzékletesen ragadta meg Karcsikám odavan című rövid írásában:

Lemezről hallható rekedtes szenvedélye, lassan szálló bánata, szájbőgős, ujjakat csettintgető tobzódása. Foghíjas mosolyát lemezborítón ismerheti az ország, de jobban örült, hogy képét, a borítót, az öcsödi tanácsházán kifüggesztették. Nem figyelt, mikor dalait leforgattam. Gramofont nem vett, s két tiszteletpéldányát már a Hanglemezgyártó Vállalat kapujában eladta. Az volt az igazi, ha dallá, tánccá változhatott, s mintha maga lenne közönsége is a puszta földön, lakásban, kocsma- és presszóasztalok között.”

A felvétel a vasfüggönyön túl szintén ismert lett, és pár évvel később Claude és Lou Flagel belga népzenegyűjtők is felvették Huttyán Esik az eső című dalát, amit 1993-ban a Rom Som Ame! című albumon adtak ki Belgiumban. Innen már csak egy lépés volt, hogy a francia zenészek, Michel Sanchez és Eric Mouquet rátaláljanak a felvételre, és az épp akkor berobbanó világzenei stílus jegyében – többek között közép-afrikai, csángó és magyar énekek kiragadott részleteivel (sampling) együtt – Huttyán dalát is áthangszereljék szintetizátoros, a nyugati fülnek is kellemesen hangzó zenévé. A Deep Forest 1995-ös Boheme című lemeze Grammy-díjat nyert, és több mint négymillió példányban kelt el, rajta a Freedom Cry-jal, amiben hallható Rostás jellegzetes hangja. A dalt az addigra elhunyt Huttyán leszármazottai is meghallották a rádióban, és bírósághoz fordultak, hogy jogdíjat követeljenek a felvétel használatáért. (A kudarccal végződő történetről Salamon András is forgatott filmet Huttyán címmel 1996-ban.)...

NA, KI LEPŐDÖTT MEG? SESZTÁK MIKLÓS KÖREI MOZGOLÓDNAK A 2,2 MILLIÁRDOS KISVÁRDAI LÓREHABILITÁCIÓS KÖZPONT KÖRÜL

HVG ONLINE / ITTHON
Szerző: JOÓ HAJNALKA
2019.04.09.


Meg akartuk nézni, mi készült Kisvárdán abból a 2,2 milliárd forintból, amelyet még 2017 végén kapott a kormánytól a Magyar Lovassport Szövetség egy termálvizes lórehabilitációs központ és lovasakadémia építésére. Próbálkozásainkat zavartság, ellenséges hallgatás és tagadás kísérte, miközben a szálak Seszták Miklós üzleti és baráti köréhez vittek egyre közelebb.

Most érdemes lónak lenni Szabolcsban!, A lovakat wellnessbe utalják, ugye? – ilyen és ehhez hasonló szalagcímek és viccek céltáblája volt hetekig 2017 végén Kisvárda, miután a kormány a megszokott év végi kincstár-kiürítés egyik tételeként 2,2 milliárd forint kiutalását rendelte el a Magyar Lovassport Szövetségnek egy városban létesítendő lovasakadémia és termálvizes lórehabilitációs központ kialakítására.

Mivel a Seszták Miklós akkori fejlesztési miniszter jóvoltából érkező milliárdok miatt a kelet Felcsútjaként is emlegetett Kisvárdán addigra már több erősen megkérdőjelezhető értelmű látványberuházás is folyamatban volt, a lówellness-központnak csúfolt létesítmény híre a viccelődésen túl nem kavarta különösebben fel a helyieket, sőt hamar feledésbe is merült, miután olyan, még murisabb nevű beruházások vették át a helyét a hírekben, mint a csúszdakomplexum mellé álmodott, egzotikus szegénynegyeddel is bíró mozipark vagy a sztyeppés-indiánfalvas ökopark.

A lórehabilitációs központról azóta egyetlen szót sem lehetett hallani. Illetve egyszer mégis: 2018 márciusában az MSZP-s Mesterházy Attila több írásbeli kérdést is intézett az ügyben az akkor még a fejlesztési tárcát vezető Seszták Miklóshoz, egyebek mellett azt tudakolva, hogy mikorra készülhet el a létesítmény, mennyibe fog kerülni, készült-e hozzá megvalósíthatósági tanulmány, illetve, összességében: a termálvizes központ építése-e a legégetőbb probléma a térségben. A miniszter helyett válaszoló Fónagy János NFM államtitkár válaszában azonban azzal hárította el a felvetéseket, hogy „a projektben a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnak szerepe, feladata nincs”, a szakmai és pénzügyi megvalósításáért egyedül az összeg kedvezményezettje, a Magyar Lovassport Szövetség a felelős...

NEM AKARUNK EURÓPÁN KÍVÜLI, NACIONALISTA BEZÁRKÓZÁST AZ ORBÁNI TELJHATALOMBAN

KOLOZSVÁRI SZALONNA
 - NEHAZUGGY BLOG
Szerző: TÓTH ILONA
2019.04.08.


Nem a-ka-rok bezárva élni 93 ezer négyzetkilométeren ezzel az őrültté lett Fidesz hatalommal. Nem a-kar-ok! Ahhoz már öreg vagyok, hogy felcuccoljak és kisétáljak ebből az országból. Európából Európába – milyen könnyű ezt így leírni akkor, amikor ez a dilis, éppen a magyar embereket igyekszik leírni a vén kontinens térképéről. Európa vagy Orbániáda? Természetesen Európa. Mert ha Európa, akkor Orbániáda előbb-utóbb taccsra kerül, és beállhatunk a demokratikus országok sorába. Így természetes. Ezeknek a megbüdösödött, a nagy történelmi lehetőséget szétszakítani akaró gerinctelen, saját és rokonaik, csókosaik zsebét degeszre tömő fideszeseknek már teljesen elment a józan eszük. Ki gondolta volna 2004-ben, hogy ez az elméje vesztett ember elköveti a legnagyobb bűnt az ország ellen, és hatalmi mániájából, az egyetlen igazság felkent papjaként szembe megy mindennel, ami az ő teljesen megzavarodott értékítélete ellen van.

Közpénzből az utcákat teleaggatott plakátjait egyszerűen át kellene szabni a valóságra: Támogassuk Európát, állítsuk meg Orbán Viktort! Ez a dohos, penészes szagú alakulat már úgy kikezdte a magyar emberek érzelmeit, gondolatait, hogy eljutottunk odáig, hogy szégyellnünk kell magunkat európaiként, amiért kinyírta az emberek egyenlő méltóságának elvét; szégyellnünk magunkat egy olyan ország állampolgáraként, amelyik több százezer menekültet és bevándorlót adott a világnak. Szégyellnünk kelljen magunkat azért, hogy egy körülbelül kétmilliós szavazattal bíró kisebbség az egész rendszerét a gyűlöletre építette fel: határon belül és kívül is. És ebben a szégyenérzetben még mindig az látszik, hogy tehetetlenül asszisztálunk ennek az őrültnek. Ezért is minden előtt Európa, mert talán ott hal meg Orbán tébolyodott illiberalizmusa. Emlékeznek, amikor Trump megnyerte a választásokat Amerikában, mi volt a gyors reakciója Magyarország miniszterelnökének? Az újdonsült amerikai elnökre utalva azt mondta:

Engedélyt kaptunk a legmagasabb világi helyről, miszerint nekünk is szabad magunkat az első helyre tenni.”

Egoista barom, akinek megengedtük, hogy koronázás nélkül is megteremtse királyságát. Isszuk a levét, csak még meddig? Volt már arra magyar történelmi példa nem egy, amikor lelkesen tapsolt a diktátoroknak a tömeg, halálukkor úgy bőgtek, mint a kajától elvont szopós malac. Mire keserves áron összeomlott a rendszerük, mint a szél fújta kártyavár. Ez az ember nem Európát akar magyar földön, hanem szétverni populista, erőszakos és szélsőjobboldali akaratával...

ÖSSZESZEDTÜK A BABAHITEL MINDEN RÉSZLETÉT - A VALÓBAN RÁSZORULTAKAT KELLEMETLEN MEGLEPETÉS IS ÉRHETI

AZ ÉN PÉNZEM BLOG
Szerző: Az Én Pénzem
2019.04.09.


Szinte minden a bankokon múlik majd – állapította meg az Azénpénzem.hu a babaváró kölcsön összes előírását és feltételeit áttekintve. Ez pedig éppen azok számára lehet aggasztó, akik a leginkább várják ezt a konstrukciót.

A „családvédelmi akcióterv” elemei közül az Azénpénzem.hu tapasztalatai szerint leginkább a bármire fordítható kamatmentes 10 millió forintot várják. Hiába nevezi ma már a kormányzat ezt babaváró kölcsönnek, sokan csak arra koncentrálnak, hogy a fiatal házasok így esetleg sohasem látott summához juthatnak. Nagyon fontos információ lehet hogy – mint nemrégiben egy közérdekű adatigénylésre kiderült – a családtámogatásoknál, amennyiben nem teljesül a gyerekvállalás, a magyar állam általában csak ímmel-ámmal megy utána a pénzének, a tartozások töredékét hajtja be.

Attól tartunk azonban, hogy nem egészen ez lesz majd a helyzet a babaváró kölcsön esetében (a konstrukciót jól áttekinthető formában itt foglaltuk össze). A rendeletben egyébként lazaságra is szigorra utaló jeleket is találhatunk (még a végén igaza lesz egyik olvasónknak, aki szerint „úgyis pofára megy majd az egész”). A kölcsönkérelem benyújtásakor az igénylők nyilatkoznak arról, hogy nekik igenis jár a kölcsön. A benyújtott nyilatkozatok, okiratok valódiságát pedig, ha hamis vagy hamisított voltuk a hitelintézettől elvárható gondosság tanúsítása mellett nem ismerhető fel, vélelmezni kell.

Azt is tartalmazza azonban a rendelet, hogy az igénybevételi feltételek és a hitelképesség meglétét a hitelintézet teljeskörűen köteles ellenőrizni. Ez persze érdeke is, hogy az állami kezességet be tudja váltani. Azt azonban, hogy mindezt mennyire szőrözően teszik, a gyakorlatban derülhet ki. A banknak mindenesetre be kell küldenie a kincstárhoz az igénylők adatait, amelyekről az a „feltétel ellenőrzésére alkalmas” nyilvántartást vezet (vagy nem, ez is később derülhet majd ki)...

TÍZ DOLOG, AMIRE NÉMETORSZÁG TANÍTOTT

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2019.04.09.


A németekkel kapcsolatos sztereotípiákat szerintem mindenki kapásból sorolja (precízek, humortalanok, az autópályákon megy a száguldozás, stb.), más kérdés, hogy ezekből mennyi és hogyan igaz. Legutóbb azt néztük meg, mik azok a dolgok, amiket Spanyolország tanít meg a határátkelőknek – most következzenek a németek!




#1 Pontosság

Ezen nem nagyon van mit ecsetelni, a németek pontosságáról szóló sztereotípiák nagyrészt igazak. (Nyilván nem mindenkinél és nem mindenhol.) Azaz a délután 4 óra az inkább 3 óra 55 perc (és semmiképpen sem 4 óra 10 perc).

Ehhez jobb hozzászokni, még baráti társaságba is inkább érkezzünk pár perccel korábban, mint később – adott tanácsot az egyébként német határátkelő Isabel. Igaz, ilyen esetekben kb. 5 perc még belefér, de sokkal több késés már nem. (Ami igen jelentős különbség mondjuk a spanyolokhoz képest.)

#2 Hatékonyság

Noha a német bürokráciáról hosszan lehetne regélni (hagyjuk, elég legyen annyi, hogy szeretik a papírokat), de a sokakban élő legendás német hatékonyságról azért már lehetne vitatkozni.

A hatékonyság gazdasági vetületét nem nagyon kell ecsetelni (Magyarországon pláne, hiszen ha a német cégek egyik nap gondolnának egyet és kimennének az országból az okozna pár álmatlan éjszakát mindenkinek), ugyanakkor például a Deutsche Bahn önmagában vastag kérdőjelet vés a szó mögé.

#3 A piros lámpa tisztelete

Ha már közlekedés: igen, tudjuk, pirosban nem megy át a rendes gyalogos az úton (kivéve azokban az országokban, ahol ennek minimális vagy egyenesen semmi jelentősége sincs, pusztán tájékoztató jelleggel bírnak a közlekedési lámpák), a németeknél azonban nem feltétlenül a kiszabható büntetés mértéke a legnagyobb visszatartó erő.

Hanem a többiek.

Mert ha valaki mégis úgy dönt, hogy halált megvető bátorsággal nekivág a kalandos átkelésnek (mondjuk amikor se közel se távol nincs egyetlen autó sem), a többi álldogáló garantáltan olyan pillantásokat vet rá, amiket nem tenne ki az ablakba.

Ez elfogadhatatlan. Az átlagnémet azt fogja hinni, hogy megőrültünk vagy valami morbid halálvágy uralkodott el rajtunk – elég az arcukra nézni ahhoz, hogy a jövőben kétszer is meggondoljuk ezt a borzalmas felelőtlenséget...

„MINDEN RAJKOS A MCKINSEYNÉL AKAR DOLGOZNI, SENKI SEM AKAR VÁLLALKOZÓ LENNI”

444.HU
Szerző: UJ PÉTER
2019.04.08.


- Mi lesz tíz év múlva a magyar gazdaság derékhadával, a hazai tulajdonban lévő nagy- és középvállalatokkal?

- Hogyan léphetnének következő szintre?
- Hogyan nőhetnek akkorára, hogy esélyük legyen a multikkal szemben a világpiacon?
- Kitörhet-e Magyarország a középjövedelmi csapdából, ha még 2030-ban sem lesz több exportképes cégünk?
- Vagy még annyi sem lesz, mint amennyi most van?
- Lakatos Péter, a Videoton társtulajdonos-társvezérigazgatója és Szendrői Gábor (Concorde MB Partners) ezeken a kérdéseken gondolkodik, és konferencát szervezett.

A rendszerváltás idején az uralkodó közgazdasági irányzat úgy kalkulált, hogy elegendő lesz, ha az új európai demokráciák gazdaságai bekapcsolódnak a nyugati termelési láncokba, megjelenik a külföldi tőke, jönnek a nagy világvállalatok, velük a korszerű technológia, és ez automatikusan a fejlett országok közé emeli majd a volt KGST-blokkot. Ez egyáltalán nem történt meg, és ma már egyre több közgazdász gondolja úgy, hogy Magyarország például „középjövedelmi csapdába” került, hiányzik a gazdaságából az az extrateljesítmény, amivel a legfejlettebbek közé kerülhetne. A magyar gazdaság féloldalas: exportképes vállalataink szinte mind multik, amelyek ugyan sok értéket termelnek az ország számára is, de a profitjuk nagyobb része nem itt keletkezik, míg a hazai tulajdonú cégek nem tudtak megerősödni, kicsik, nem elég hatékonyak, nem tudnak saját márkákkal megjelenni, annyi hozzáadott értéket termelni, mint a multik. Az ország inkább egy nagy nemzetközi összeszerelőüzem lett, és csak addig versenyképes, amíg olcsóbb munkaerejével ki tudja szolgálni a nemzetközi cégeket. Saját jogon, saját márkát világpiacra exportálni képes vállalataink alig akadnak...

ITT OLVASHATÓ

TÁRSKERESŐK

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: SPÁNYIK MIKLÓS
2019.04.05.


Régebben, ha valaki társat keresett, egyszerűen beült egy zenés szórakozóhelyre, és némi nézelődés után kiválasztotta a számára megfelelő partnert. Mára ez a lehetőség kihalt. Rendkívül zajos diszkók, zenegépes, barátságtalan presszók és pangó éttermek állnak a partnerkeresők rendelkezésére. Ez az út nem járható. Marad tehát a korlátlan internetszolgáltatás. Százával jelennek meg a különböző oldalakon a hölgyek hirdetései. Minden korosztály képviselteti magát, bőséges a választék. Jómagam legalább húsz leányzónak (asszonynak) válaszoltam. Megadtam a telefonszámomat is, hogy mielőbb létrejöhessen a randevú. Közülük négyen visszajeleztek, és életre szóló élménnyel ajándékoztak meg.

Júlia

Egy bérház második emeletén lakik. Frottírköntösben fogad, arcát enyhe smink fedi. Széles mosollyal kalauzol a múzeumi hangulatot árasztó nappaliba. A falakon sárgult családi fényképek, közöttük rózsafüzér és feszület csüng. A meggyfából készül bútorok komorságát a fehér horgolt terítők se képesek feloldani. Júlia kávét és üdítőt rak az asztalra. Csontos keze kicsit remeg, amikor az italt tölti. Kortyolgatás közben feltérképező pillantásokat vetünk egymásra.

– Miért hirdettél? – kérdezem hirtelen.

– Tudod, az én koromban már nagyon macerás a társkeresés. Az utcai ismerkedést utálom, szórakozóhelyre ritkán megyek, a munkahelyi flörtöt elutasítom, nem marad más, csak a net.

Itt szünetet tart, és cigarettáért indul. Ahogy elhalad az ablak vonalában, a köpenyen keresztül jól látni az alakját. A telt melleit, az asszonyos csípőjét és a hosszú combokat úgyszintén. Örömmel és mohón fogadom be a látványt.

– A válás után ideköltöztem anyámékhoz – folytatja –, amíg ők éltek, kitűnően éreztem magam. A gyerekek is velem voltak, bőven elfértünk ebben a nagy lakásban. Aztán a két poronty felnőtt, kirepültek, és kész. – Dühösen szippant egyet a Marlboróból, majd széles mozdulatokkal eloltja.

– Mivel foglalkozol? – érdeklődöm tovább. Újra rágyújt, úgy válaszol.

– Titkárnő vagyok egy vállalkozónál, de tolmácsként is szerepelek, mert az üzleti tárgyalások alkalmával én fordítok. Angolul és németül beszélek középfokon. Az anyagiakra nincs panaszom, kényelmesen megélek a keresetemből. Persze, az utcára kerülés veszélye ott lebeg a fejem fölött – fejezi be a tájékoztatást. Nem értem ezt a nőt. Kifejezetten csinos és vonzó teremtés, ennek ellenére egyedül él.

– Nem kínzó a magány? – szegezem neki a kérdést.

– Néha rettenetesen az – sóhajtja –, de olyankor lekötöm magam valamivel. Olvasok, zenét hallgatok vagy bóklászok a közösségi oldalakon. Az a helyzet, hogy megszoktam az egyedüllétet. Borzasztóan idegesítene, ha valaki állandóan itt téblábolna körülöttem. Azért van, amikor felrúgom az apácaéletet. – Harsányan nevetni kezd, keblei izgatóan hullámzanak. Ezután a konyhába invitál. Katonás rend mindenütt, a tűzhely ragyog, sehol egy mosatlan edény, és a padlóról is enni lehetne. Nem tagadom, elkap a sárga irigység.

– Csak hideg harapnivalóval szolgálhatok, mert nem vezetek háztartást – közli velem, és pakolja a hűtőből a finomságokat. Istenien belakmározunk, szuszogva térünk vissza a szobába. A kényelmes díványra huppanunk, és békésen eregetjük a füstkarikákat. Témák sorát boncolgatjuk, keresve ezzel a másik érdeklődési körét.

– Nincs kedved itt maradni éjszakára? – kérdezi teljesen váratlanul. Soha életemben nem történt még velem ilyen, hogy egy alig ismert nő félreérthetetlenül marasztaljon. Tanácstalanul bámulom a szőnyeget. Emésztem az eseményeket. Némi esetlenkedést követően maradok. Az éjszaka folyamán a francia ágy rúgói roppant strapabírónak bizonyulnak. Az érzelmek viszont messzire elkerülnek minket. A reggeli búcsúzáskor megígéri, hogy majd felhív telefonon. Azóta se jelentkezett...


NEM ÁLLT LE A KERESZTES HADJÁRAT AZ OKTATÁSBAN

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: JUHÁSZ DÁNIEL
2019.04.09.


Az elmúlt években tovább nőtt az egyházi iskolák száma. Lassan már ugyanannyian tanulnak egyházi fenntartású intézményben, mint a szakképzésben.

Az oktatási intézményeket általános iskolákra és középiskolákra szűkítve még kiugróbb változásokat láthatunk. A Magyar Tudományos Akadémia legutóbbi, A Közoktatás indikátorrendszere 2017 című kiadványában rámutatott: 2001 és 2016 között az egyházi fenntartású általános iskolák aránya 5 százalékról 15,8 százalékra, a középiskoláké 8,2-ről 22,8 százalékra emelkedett. Hozzátették: a növekedés jórészt 2010 és 2015 között ment végbe...