2019. június 24., hétfő

KARSAI LÁSZLÓ: JESZENSZKY ÉS A HOLOKAUSZT

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: KARSAI LÁSZLÓ
2019.06.24.


A magyarországi jobboldal és szélsőjobboldal hosszú évtizedek óta lankadatlan erővel próbálja beállítani Hor­thy Miklóst nemzetmentő, országgyarapító, sőt zsidómentő államfőnek. Orbán Viktor miniszterelnök a Horthy-kor egyik kultuszminiszteréről, Klebelsberg Kunóról elnevezett Kultúrkúria avatóján, 2017 júniusában nevezte „kivételes államférfinak” a volt kormányzót. Horthy rehabilitálásának útjában elsősorban a második világháborúban és főleg a holokausztban játszott szerepe áll. Horthy dicsőítői ezért kitaláltak egy legendát, amely szerint Horthy 1944. március 19. után passzivitásba vonult, mert belátta, hogy Magyarország elveszítette szuverenitását. Majd, amikor július 3-án menyétől, özv. Hor­thy Istvánné, sz. Edelsheim Ilonától megtudta, hogy Auschwitzban mit művelnek a nácik a zsidókkal, saját hadseregének, pontosabban Koszorús Ferenc ezredes esztergomi páncélosainak bevetésével védte meg a deportálástól a budapesti zsidókat. A Koszorús-legenda terjesztői meg sem próbálják feloldani az ellentmondást a „megszállás után passzivitásba vonult kormányzó” és a „hadseregét a zsidók megmentésére bevető Horthy” között.

Nemrégiben az Antall-kormány volt külügyminisztere, Jeszenszky Géza szerkesztett és adott ki angol nyelven egy kilenc tanulmányból álló kötetet Hor­thy Miklósról és Koszorús Ferencről.

Hiába próbálja Jeszenszky is azt állítani, hogy nem lehet tudni, Horthy mit tudott a zsidókérdés „végső megoldásáról” 1944-ben, a kormányzónak legkésőbb 1943 tavaszától biztos tudomása volt arról, hogy miből áll a náci zsidópolitika.

Horthy az őt mentő legendáriummal ellentétben a német megszállás után nem vonult passzivitásba, sőt, a németekkel szemben képes volt érvényesíteni akaratát. A németek első három miniszterelnök-jelöltjét (és nem kettőt, mint ahogy könyvében Jeszenszky tévesen állítja), Imrédy Béla, Rátz Jenő és Ruszkay Jenő szélsőjobboldali politikusokat Horthy elvetette, és elérte, hogy Sztójay Döme berlini követet nevezhesse ki miniszterelnöknek, majd szabad kezet adott a Sztójay-kormánynak a zsidókérdés „elintézésére”. Kinevezte a hírhedett antiszemita Endre Lászlót, Pest vármegye alispánját és a németek bizalmi emberét, Baky László nemzetiszocialista képviselőt belügyi államtitkároknak. Április 13-án, a gettósítások megkezdése előtt hozzájárult 50 000 zsidó „munkás” kiszállításához az országból...

CSAK AZ ÜGYINTÉZŐN MÚLIK, HOGY EGY MELEG PÁR ÖRÖKBE FOGADHAT-E

ABCÚG BLOG
Szerző: ZSILÁK SZILVIA
2019.06.24.


Leginkább a kiszámíthatatlanságtól tartanak az örökbefogadó meleg szülők. Érdekes kettősség jellemzi ugyanis a rendszert, vannak, akik kisebb akadályok után kaphatnak gyereket, másoknak viszont, úgy tűnik, esélyük sincs. Igaz, a törvény szerint nem lehetne valakit megkülönböztetni a szexuális orientációja szerint, azonban nem nyomon követhető, hogy valaki azért nem fogadhat örökbe, mert meleg, vagy mert egyedülállóként jelentkezik, de több jel mutat arra, hogy inkább elkerülik, hogy melegeknek adjanak örökbe.

Magyarországon a törvény szerint az azonos nemű párok csak egyénileg fogadhatnak örökbe, amit sem a szexuális irányultság, sem a nemi identitás nem befolyásolhat. Az igazságügyi tárca a Háttér Társaságnak küldött levelében nemrég leszögezte, hogy “az örökbefogadás előtti eljárás lefolytatásának célja annak megállapítása, hogy az örökbefogadó személyisége és körülményei alapján alkalmas-e gyermek örökbefogadására. A szexuális irányultság és nemi identitás tehát nem kizáró körülmény.” Ennek ellenére az LMBTQ emberek közül többen teljesen kiszámíthatatlannak tartják az örökbefogadást, vannak, akik kisebb akadályok után kapnak gyereket, másoknak viszont úgy tűnik, esélyük sincs. Minderről a Szivárványcsaládok című kerekasztal beszélgetésen beszélgettek olyan szakemberek, akik maguk is melegként vagy leszbikusként indítottak örökbefogadási eljárást. Az előadást a pécsi Diverse Youth Network szervezte a Pride hónap keretein belül.

Meleg párként nem, csak egyénileg fogadhatnak örökbe

Felmerült a kérdés, hogyan jönnek létre egyáltalán szivárványcsaládok Magyarországon, hiszen legálisan azonos nemű párok nem fogadhatnak örökbe, és nem vehetnek részt mesterséges megtermékenyítésben sem, ezért nyilvánvalóan más utakat kellett keresniük. Az igazságügyi tárca leveléből az is kiderül, hogy az azonos nemű párok tagjai közösen valóban nem fogadhatnak örökbe, annak viszont nincs akadálya, hogy egy meleg vagy leszbikus ember, – akár azonos nemű élettársi vagy bejegyzett élettársi kapcsolatban élve – egyénileg örökbefogadjon. A beszélgetés résztvevői közül annak a leszbikus nőnek volt a legkönnyebb dolga, akinek még egy előző, heteroszexuális párkapcsolatában született egy kislánya. A további lehetőségeket a beszélgetés másik résztvevője, Adrienn foglalta össze. Az orvosként dolgozó leszbikus nő olyan meleg párokról számolt be, akik a családalapítás miatt direkt olyan országba költöztek, ahol engedélyezett a béranyaság. Azok számára pedig, akik emiatt nem szeretnék elhagyni az országot, vagy nem értenek egyet a béranyaság intézményével, a társszülőség jelenthet megoldást: egyre inkább elterjedt, hogy például egy leszbikus pár egy meleg férfival vagy párral vállal közösen gyermeket. A spermabankon keresztüli mesterséges megtermékenyítést az orvos egy „pokolian nehéz” és költséges útnak véli a meleg párok esetében. A törvény értelmében ugyanis a mesterséges megtermékenyítést egyedülálló nők is ingyenesen igénybe vehetik, azonban ha egészségügyi állapotuk nem igazolja, akkor a társadalombiztosítás nem támogatja az eljárást. Így sok esetben marad a házi inszemináció, amikor egyszerűen fecskendővel juttatják a kiválasztott férfi spermáját a méhbe. A beszélgetés azonban elsősorban arra fókuszált, hogy milyen nehézségekkel kell megküzdeniük azoknak az azonos nemű pároknak, akik örökbefogadásra adják a fejüket. Mivel azonos nemű párok nem fogadhatnak örökbe Magyarországon, ezért csak egyénileg kezdeményezhetik ezt. Ezzel pedig már azonnal hátrányba kerülnek, hiszen a törvény szerint az örökbefogadási folyamatban a házastársak előnyben részesülnek velük szemben...

BANKI ADATEGYEZTETÉS: VÉGRE REND LESZ - AKI NEM KAP ÉRTESÍTÉST, ANNAK NINCS TEENDŐJE

AZ ÉN PÉNZEM BLOG
Szerző: Az Én Pénzem
2019.06.24.


Fellélegezhet több mint egymillió banki ügyfél, a parlament ugyanis várhatóan ma, de legkésőbb holnap határozhat arról, hogy az adategyeztetési határidőt június 26-áról augusztus 31-ére tolja ki. Az erről szóló jogszabály arról is rendelkezik, hogy az életbe lépését követően 3 napon belül tájékoztatni kell azokat, akiknek teendőik vannak.

A bankok többsége már tavasszal küldött levelet ügyfeleinek, amelyben figyelmeztettek: a pénzmosás és terrorizmus finanszírozásának hatékony megakadályozása érdekében a magyarországi pénzügyi szolgáltatóknak legkésőbb idén június 26-ig teljes körű átvilágítással kell rendelkezniük valamennyi ügyfelükről. Két hete a Pénzügyminisztérium (PM) azt közölte, hogy mintegy kétmillió bankszámla – ez az összes számla ötöde – tulajdonosa még mindig nem pótolta hiányos adatait. Ez a szám – derült ki a parlamenthez benyújtott módosító javaslat indoklásából – azóta a felére csökkent, de még így is nagyon magas, meghaladja az egymilliót.

A szaktárca és a bankok mintha egymásra mutogatnának azzal kapcsolatban, kinek a hibája is lehet a nagy elmaradás. Nemrégiben Gulyás Gergely miniszter arra utalt, hogy a kormány kész a néhány nap múlva lejáró határidő meghosszabbítására, ha a bankok kérik. A Magyar Bankszövetség gyorsan világossá tette azonban, hogy a halasztást már többször kérték, de a kormány eddig nem hallgatta meg őket.

A csörte folytatódott. A pénteken benyújtott törvényjavaslatban (ezt itt nézheti meg) Varga Mihály pénzügyminiszter a határidő hosszabbítását a bankok által kértnél egy hónappal előbbre hozta. Az indoklásban pedig nyomatékosította: „a határidőt a hitelintézetek nem teljesítették”. A bankok a kommunikáció tekintetében mindent megtettek, ezért nem lehet azt mondani, hogy az emberek nem hallottak az adategyeztetésről, inkább csak nem foglalkoztak vele – vélekedett a Magyar Bankszövetség pénzmosás elleni munkacsoportjának elnöke az állami televízióban vasárnap. Mint az MTI tudósítása szerint hangsúlyozta: vannak olyan bankok, amelyek jobban állnak e tekintetben. Az MKB-nál például körülbelül egy százalék körül vannak azok, akiknek még adategyeztetésre lehet szüksége...

MERT MAGYAR VAGYOK

HATÁRÁTKELŐ
Szerző: Határátkelő /  Balázs
2019.06.24.


Ahogyan telnek a határátkelős évek, sokakat kezd el foglalkoztatni a magyarságuk kérdése. Hiányzik és ha igen, akkor mi: emberek, ételek, tárgyak, hangulatok, helyek? Ezeken gondolkodott el Balázs, aki két rövid, egymáshoz voltaképpen kapcsolódó szösszenetben osztotta meg a gondolatait. 

Szalonna és székely bicska

„Azon kevesek egyikének mondhatom magam, kiket nem érdekel „híres” Lőrinc anyagi helyzete, vagy épp „híres” V. Tímea szerelmi élete.

Olyan dolgok viszont egyre inkább foglalkoztatnak, mint a magyarságom, vagyis annak hiánya.

Nem, nem nevezném feltétlenül honvágynak, bár vitathatatlan tény, hogy ezt az érzést minden bizonnyal a tíz külföldön töltött esztendőmnek köszönhetem.

Mert elvihetsz egy medvebocsot a világ legszebb pálmaligetébe, abból a későbbiekben sem válik trópusi papagáj! Igen, hiányzik a magyarságom.

Hiányzik, hogy bicskával ehessem a szalonnámat anélkül, hogy vádat emeljenek ellenem tiltott eszköz birtoklásáért, ami történetesen az én gyönyörű, kézmíves székely bicskám!

Hiányzik, hogy az egyébként csodálatos erdőségekbe lépve nem az „Erdő fohásza” fogad! Helyette az „Alles verboten!” feliratok rontják el ridegen, lelkem maradék hangulatát!

Hiányzik a tábortűz pattogása, a foszló fehér kenyér illata, a kovászos uborka lassú gyöngyözése, a kolbászból a paprika, az emberek találékonysága, a fiatal szemek értelmes csillogása, a logika és minden!

Minden, ami magyar és minden, ami itt Ausztriában „verboten”!

Mert az én magyarságomat nem Lőrinc anyagi javai, V.Tímea egyedi ízlése, vagy az épp aktuális vezető hóbortjai határozzák meg.

A magyarságom itt őrzöm a vászontarisznyámban, a második szigorúan tiltott székely bicskámmal, a tábortűz pattogásával, a foszló fehér kenyér illatával, a kovászos uborka lassú gyöngyözésével, a paprikás kolbászommal, a találékonyságommal, a szemeim rejtett csillogásával és az eltitkolt logikámmal, mert magyar vagyok, melyet nem vehet el tőlem senki...”

A MAGYAR TUDOMÁNY „RESZOVJETIZÁCIÓJA”

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: GYŐRI LÓRÁNT
2019.06.21.


Sok helyen és sokféleképpen esett már szó arról, hogy a Magyar Tudományos Akadémiának és intézményrendszerének a kormányzati átalakítása mögött milyen politikai és gazdasági okok álltak – az a meggyőződés, hogy a tudományt szorosabb ideológiai gyeplőre kell fogni, a klientúrának pedig szüksége van az uniós tudományos forrásokra. Ugyancsak gyakran hallhattunk az elfogadott törvényjavaslat elemeiről és a tudományos kritikákról, intézményes ellenállásról. Az Élet és Irodalomban legutóbb Kenesei István írt az „átszervezésről”, a kutatói szabadság kilátásairól (Szabadság, tudomány, akadémia, ÉS, 2019/23., június 7.). Ezzel együtt is érdemes áttekinteni a rendszerszintű változások némely tudománytörténeti és tudományelméleti aspektusát. Az Akadémia kutatóintézeteitől való megfosztása, vagyonának ingyenes használatba vétele, a tudományos autonómiát felváltó miniszterelnöki kézi vezérlés és politikai befolyás intézményesítése révén ugyanis a tudományos hatékonyság, innováció és nemzetközi versenyképesség objektív feltételei sérülnek, holott gyakran ezekre hivatkoznak mint az átalakítás indokára.

„Az MTA-nak azon területeit, amelyek nem szolgálják közvetlenül a versenyképességet, a földdel kell egyenlővé tenni, mert csak porosodó iratokat gyártanak.”[1] Az idézet nem egy jelenlegi kormányzati döntéshozótól származik, hanem a korábbi baloldali gazdasági miniszter, Kóka János kritikája volt a Magyar Tudományos Akadémia már 2006-ban „elavult” működéséről. Nézetét többek között az azóta bezárt Népszabadság hasábjain fejtette ki,[2] míg az Akadémiát az érintett professzorok és intézetvezetők nyílt levélben a Magyar Nemzetben védték meg.[3] Noha joggal ironizálhatnánk a változó időkön, a helyzet mégis az, hogy a kormány és a Magyar Tudományos Akadémia konfliktusa, a küzdelem a tudomány és nem-tudomány határainak meghúzása körül a fogantatásától kezdve végigkísérte a nemzeti intézményt.

Miközben az MTA a régiónkra jellemző késői intézményesedése révén elkerülte a legkomolyabb XVI–XVII. századi társadalompolitikai polémiákat arról, mi a tudomány helye és szerepe az isteni és világi hatalommal szemben, 1825. évi alapításától kezdve rögtön a nemzeti önállósodási küzdelem homlokterébe került. A korábbi, XVIII. századi magyar tudományszerveződési kezdeményezéseket [4] alapvetően korlátozta a jezsuita tudományt és oktatást támogató Habsburg-ellenreformáció ((Somorjai idézi Bél Mátyást; Somorjai, 1997:22). A kénytelen-kelletlen külföldön pallérozódó és többnyire német nyelven publikálni kényszerülő protestáns tudósok törekvéseiben ezért összekapcsolódott a magyar nyelvű tudomány kibontakozása és a nemzeti emancipáció. Ráadásul ezen nemzeti tudományszervezési program számottevő és magyarul beszélő polgárság hiányában elsősorban a köznemességre és a „nemesi elitre”, az általuk képviselt politikai reformtörekvésekre támaszkodhatott (Somorjai, 1997:31).

Az Akadémia megalapításának 1827-es törvénycikke így kettős értelemben is politikai aktus volt. Egyrészt a József Antal főherceg (József nádor) uralkodói pártfogásával létrejött Akadémia „a tudományok és művészetek minden nemében leendő kiművelésére” (Koi idézi Kónyát; Koi, 2017:54)[5] eleve multidiszciplináris, nyelvművelő tudományos centrumként kezdett működni. Másrészt az Akadémiát az uralkodóház és a kormányzat kezdetektől a liberális reformellenzék szövetségeseként kezelte a tudósoknak a magyar és nemzetközi szellemi élet szervezésében betöltött szerepénél fogva.[6] Az MTA modernizációs szerepét tovább erősítette tagjainak az 1848-as forradalomban való részvétele, melynek következtében az intézmény évekre működésképtelenné vált, teljes körű politikai és tudományos autonómiáját csak a kiegyezés után nyerte vissza...


TGM: ÚJFASIZMUS ÉS VÁLSÁG

MÉRCE
Szerző: TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS
2019.06.24.


Aus meiner Zelle vor dem leeren Blatt
Im Kopf ein Drama für kein Publikum
Taub sind die Sieger die Besiegten stumm
Ein fremder Blick auf eine fremde Stadt
Graugelb die Wolken ziehn am Fenster hin
Weißgrau die Tauben scheißen auf Berlin

Heiner Müller, 1994


A kasseli kormányhivatal vezetőjét, Walter Lübckét (CDU) meggyilkolta (agyonlőtte) a Németországban meglehetősen ismert, többször megvádolt és elítélt (gyújtogatás, robbanóanyaggal való visszaélés, emberölési kísérlet) neonáci „aktivista” (verekedő), Stephan E. Walter Lübcke többször nyilatkozott a menekültek befogadása mellett és a fajgyűlölet ellen, ezért ölték meg. Neonáci fenyegetések hatására Markus Nierth tröglitzi polgármester még 2015-ben lemondott (hasonló okokból), de máig a meggyilkolásával kecsegtetik. A kölni főpolgármestert, Henriette Rekertet egy neonáci nyakon szúrta (ugyanezért), napokig kómában feküdt, alig sikerült megmenteni az életét. Az altenai polgármesterre, Andreas Hollsteinra (CDU) is késsel támadtak neonácik. Ugyanazért. Viviana Weschenmoser körzeti szociáldemokrata vezető Horb községben pisztolytöltényeket talált a postaládájában (elterjedt fenyegetési módszer „bizonyos körökben”), ugyancsak töltényeket talált a postaládájában Heiko Maas szövetségi külügyminiszter (SPD). Ugyancsak a menekültkérdésben tanúsított magatartása miatt.
1993 óta neonácik 140 embert öltek meg Németországban. Ezt a tényt nagyon ritkán, nagyon kevesen szokták emlegetni vagy pláne hangsúlyozni.

Természetesen nem pusztán merényletekről van szó. Walter Lübcke meggyilkolását több hónapos internetes hajsza előzte meg. Ezt részben a szervezett szélsőjobboldal (helyi, olykor országos ismertségű) médiahírességei, celebjei, politikusai művelték nyíltan, névvel.

Legutóbb menekültek, „bevándorló hátterű” németországi közéleti személyiségek, baloldaliak, zsidók kaptak – százával – neonáci fenyegető leveleket, többek között a már megsebesített Henriette Reker és Andreas Hollstein.

Számtalan helyen volt a napokban bombariadó fenyegető üzenetek és hívások miatt, a rendőrség több helyen valóban talált robbanóanyagot, rejtekhelyen fegyvert stb.

A magyarországi cigánygyilkosság-sorozat – amelyre (ismeretlen és érthetetlen okból) a magyar sajtó nem használja a „neonáci/újfasiszta terrorizmus” terminust, amely megilleti – rokon jelensége volt az NSU („Nationalsozialistischer Undergrund”) akciója, amelyben nyolc németországi törököt és egy görögöt lőttek agyon, csupa kisembert, meg egy rendőrnőt. (Az NSU-ról, ideológiai előzményeiről ld. ezt a kitűnő összefoglalást itt. [1]

A christchurch-i (Új-Zéland) mecseteknél történt neonáci merénylet (51 halott, 49 sebesült), a pittsburgh-i zsinagógában elkövetett merénylet (11 halott) szintén a menekültkérdés, a bevándorlás miatt történt, elkövetői szintén újfasiszták. Ideológiájuk egységes – más náci, fasiszta források mellett mindannyian Renaud Camus francia uszító (könyvei innen neonáci és antifa olvasóink számára letölthetők) Le Grand Remplacement c. paszkvillusából merítenek.

Ezt az írást követi Brendon Tarrant, a christchurch-i fasiszta gyilkos The Great Replacement c. kiáltványa, amelyet nekem ugyan nem sikerült alaposan végigolvasnom, de beteges hajlamú olvasóinknak így is bízvást ajánlhatom.

Az európai szélsőjobboldal akkori vezéreinek, Heinz-Christian Strachénak és Matteo Salvininek a budapesti látogatása alkalmából rámutattam a Mércén , hogy a Renaud Camus-től (és a christchurch-i fasiszta gyilkostól) származó „népességcsere” fogalma középponti eleme Orbán Viktor magyar miniszterelnök migránsügyi beszédeinek, a jeles francia fajgyűlölő és kultúrfasiszta a magyar államvezető nagy híve és tisztelője, máskülönben az adófillérekből támogatott magyarországi kormánysajtó gyakori szerzője és ünnepelt sztárja. A globális szélsőjobboldal „ikonjáról” – aki a Donald Trump által megdicsért charlottesville-i neonáci zavargók (jelszavuk: „Jews will not replace us!”) kedvence és ihletforrása volt – a New York-i The Nation közölt érdekes portrét, érdemes elolvasni...

PÁR ÉVEN BELÜL LÉTSZÁMHIÁNY-ROBBANÁS JÖN A HÁZIORVOSOKNÁL

ÁTLÁTSZÓ / VASTAGBŐR BLOG
Szerző: VENDÉGBLGR
2019.06.24.


Évek óta tartó országos folyamat, hogy egyre nő azoknak a praxisoknak a száma, amelyekben nincs állandó háziorvos. A kormány látja ugyan a problémát, de nem sikerül visszafognia a folyamatos fogyást, támogatásnöveléssel és lakáshoz jutással sem. Jelenleg 557 ezer az ellátandó betegszám a megüresedett háziorvospraxisokban, és az elöregedés miatt egy elkerülhetetlen létszámhiány-robbanás jön a következő 5-10 évben az ágazatban.

Az EMMI 5 évvel ezelőtt kezdte el tervezni „Egészséges Magyarország 2014-2020” nevű programját, melyben korrekten felmérte az egészségügy valós problémáit, és igyekezett megoldást találni rájuk.

A program leírta, hogy az alapellátás általános és legfontosabb kihívásai 2014-ben a következők voltak:

● Területi egyenlőtlenségek a hozzáférésben (szakemberhiány összehasonlításban
nagyobb a hátrányos helyzetű és leghátrányosabb helyzetű országrészekben)

● Kapuőri szerephez szükséges kiegészítő szakmák és források hiánya

● Az épület és eszközállomány területenként változó (az önkormányzat gazdálkodási
lehetőségein nagyban múlik)

● Várható természetes fogyás a háziorvosoknál 10 éven belül mintegy 4000 fő

A legfélelmetesebb kihívás a programban ez az utolsó szám volt, ugyanis a háziorvosok száma 2017-ben a KSH adatai szerint 6173 fő volt. A felnőtt háziorvosok átlagéletkora pedig egészen félelmetes mértékben nőtt az elmúlt 10 évben, és ahogy a kormány is prognosztizálta, a robbanásszerű megüresedés egyszerűen elkerülhetetlen lesz a következő 5-10 évben...


ITT OLVASHATÓ

VÁLTOZÓ VILÁGBAN VÁLTOZÓ ÉRTÉKEK

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2019.06.23.


Ebben a munkában, amit a generációs szegénységben élő gyermekekért, családokért végzünk, nagyon izgalmas, hogy egy állandóan változó társadalmi közegben kell dolgozni, változó hatások között, melyek hol erősebben, hol gyengébben, de befolyásolnak mindent.

Bár vannak olyan elemek, amelyek viszonylag állandók, vagy legalábbis lassabban változnak, de mellettük találni olyat is, ami szinte észrevétlen alakul, és egyszer csak azzal szembesül az ember, hogy a korábban markánsan észlelt dolog már korántsem olyan élesen körvonalazódik. Elmosódnak határok, miközben a reakciók tovább élnek.

Most egy olyan területen vetem ezt össze a korábbiakkal, ami a generációs szegénységben élő, zömében roma emberek megítéléséhez kapcsolódik.

Mindig elmondom, hogy alapvető elvvé izmosodott felismerés volt a részemről, hogy nem romaként nem mondhatom meg, hogyan kell nekik roma identitással élni. Én, aki nem ebbe a társadalmi csoportba tartozom, csak azt tudom megmondani, melyek azok a viszonyulások, amelyeket a többségi társadalom elvár tőlük, a harmonikusabb együttélés érdekében. Mert nekem erről van tudásom, tapasztalatom, nekik meg az ő életükről. És ez az a két tudás, amiből közösen kell felépítenünk azt az utat, amire eddig valahogy még rátalálni sem igazán sikerült. A roma integráció útját.

Ehhez mindenképpen szükséges viszonyulás lenne az alázat. Mindkét részről. Az ő részükről ez szinte természetes, hiszen többségük ebben szocializálódott, hogy nekik majd megmondja a tanult többség, helyesebben a regnáló hatalom, hogyan éljen, mit tegyen. És ne felejtsük el közöttük azt a csoportot sem, akikből meg teljesen hiányzik az alázat mások iránt, és ugyanolyan előítéletekkel reagálnak indulatból mindenre, mint ahogyan hozzájuk viszonyulnak a többségből.

A “másik oldal” , a többség, szintén nem igazán tud alázatos lenni, az ő viszonyulásuk az, hogy a “normális” élet mintája náluk van, ők tudják, saját életükkel bizonyítják a megfelelő utat, amin mindenkinek haladnia kellene. Nehogy már ők legyenek alázatosak, megértők “ezekkel”… Akikkel csak a baj van, akik….és innen mindenki könnyedén el tudja indítani a megbélyegző ítéletek, kifogások sorát. Amit összefoglaló néven most hívjunk csak “cigányozásnak”.

Nyilván van, ami tényszerű. A házaikat, a környezetüket felismerhető jellemzők teszik a többség számára tipikussá, a nem művelt kertek, a legkevésbé karbantartott házak, a kerítésre, bokrokra terített száradó ruhák, a házban és a ház körül megtűrt lomok olyan képek, melyekkel nem lehet vitatkozni. A generációk óta lakhatási szegénységben történő lét, az ehhez kötődő szocializáció csak azok számára ad valamennyire értelmezhető magyarázatot, akik egészen közelről szemlélik annak a bonyolult problémahalmaznak a működését, ami ezt meghatározza, és amiben nagyon nehéz elmozdulást, utat találni. De lehet, lassan, türelemmel. Példa erre a toldi modellben most, alulról induló kezdeményezés a virágoskertekkel, ami remélhetőleg csak a nyitása valaminek.

De vannak más dolgok is. Pl. a kommunikáció. “Csúnyán beszélnek.” “Káromkodnak.” “Úgy tudják a másikat mocskolni, hogy azt még hallgatni is rossz.”- efféléket gyakran mondanak a cigányokra. Ám nézzünk rá egy pillanatra a “másik oldalra” is. Arra, aki egyébként lenézi a cigányokat, aki tanult, aki mondjuk politikusként, vagy újságíróként ugyanilyen kommunikációt használ. Ugyanígy. Néha még őket is túlszárnyaló, alpáribb megnyilvánulásokkal. (És ezért fizetést is kap. Sőt. Kitüntetést is.) Vagy olvassunk bele a facebook kommentekbe egy-egy konfliktusosabb poszt kapcsán. Most komolyan kérdezem: van valami különbség?

Vagy nézzük a másik nagy előítéletet, hogy a cigányok “rajolnak”, ész nélkül, a külvilágnak mutatva költekeznek. (Írtam már itt is arról, mennyire erősíti a kettős képet a közösségi média használata.) De közben mit látunk a “másik oldalon”? Ott vajon nem a mások pukkasztására történik a milliós órák, táskák, kocsik, jachtok, nyaralások posztolása?

És itt van a jogkövető magatartás…”A cigányok lopnak.”-hangzik gyakran a megállapítás. Hangzik ez egy olyan világban, amikor a korrupció az egekben van. Az nem lopás? Amíg ki nem derül, bizonyíthatóan, addig nyilván nem tekintik annak. A korrupcióhoz összeköttetés kell. A közbeszerzések színjátéka. Emberek, akik némi apróért hálásan kiszolgálják ezt.

Nyilván egy szegregátumban a korrupció nem értelmezhető. Ott az a lopás, mikor valami kézzelfogható dolog eltűnik. És a többségi társadalom is így gondolja. A korrupció iránt meg lassan mindenki érzéketlenné válik.

Persze valami azért leér hozzájuk is. Pl. az, hogy ami pályázat, az potyapénz. Amiért nem kell megdolgozni, csak el kell költeni. Meg kell oldani “ügyesbe”. Hogy abból a pályázatból, ami a cigányokra “íródik”, abból jattolni kell nekik. Persze amikor ez is működik, akkor nehéz megértetni, hogy nem mindenki így ír pályázatot, és költi el. Hogy van ennek is törvényes útja. Vagy, ott a másik, hogy a fekete munka az nem bűn. Csak el kell bújni, ha jönnek ellenőrizni. A fizetés persze arra a napra is jár. Összekacsintanak aztán a munkáltatóval: sikerült. Jól átvágták őket. Együtt. A mai világban az ember nehezen tudja képviselni a jogkövető magatartás értékét, mint kötelező elemet az integrációhoz vezető úton. Ha ezzel érvelünk, egyre nevetségesebben hangzik. Sajnos.

Szóval, azt akarom csak mondani, hogy kicsit magunkba kellene néznünk. Mert miközben még mindig buzgón cigányozunk, okolunk és kirekesztünk, nem vesszük észre, hogy nálunk, a többségi társadalomban is egyre erősebben felfedezhető minden, amit kritikaként fogalmazunk meg velük szemben. És nem szólunk, nem kiabálunk, hagyjuk, hogy terjedjen, megtörténjen, megerősödjön. Tisztelet persze a kivételnek. Mert vagyunk sokan, akik másképp gondoljuk. De vajon elég erősek vagyunk-e ahhoz hogy ezt felismerjük, megvessük a lábunkat, és együtt megtarthassuk azt a vonalat, amire vezető irányként lenne szükségünk egy jobb világhoz?

Azt a vonalat, ami ilyenekből áll: emberi érték, becsületesség, tisztesség, tolerancia? Ami nem függ politikától, pártoktól, hatalomtól, csak egyetlen dologtól: az embertől. Így, egyetemesen. Az Embertől.

Vagy ezt már végképp elvesztettük?

A GYŰLÖLET HELYETT AZ ÖSSZEFOGÁS ÜZENETE GYŐZÖTT ISZTAMBULBAN

444.HU
Szerző: HORVÁTH BENCE
2019.06.24.


Egy átlagos polgármesterválasztáshoz képest jóval nagyobb politikai hullámokat vethet a vasárnapi, megismételt isztambuli választás eredménye. Az ellenzéki, még Mustafa Kemal Atatürk által alapított Köztársasági Néppárt (CHP) jelöltje, Ekrem Imamoglu ismét nyerni tudott, ez pedig nemcsak azt jelenti, hogy a következő években ellenzéki vezetése lehet a gazdaságilag és kulturálisan is legfontosabb török városnak, hanem egyben sokakban odalett Tayyip Erdogan államfő legyőzhetetlenségének érzése is.

Erdogan sokat tett azért, hogy a mostani választás ekkora szimbolikus jelentőséggel bírjon: három hónappal ezelőtt a fővárosban és Isztambulban is veszített a kormánypárti jelölt, a kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) viszont nem volt hajlandó beletörődni ebbe, és választási visszaélésekre hivatkozva újraválasztást követelt...

VÉGE A MENEKÜLTVÁLSÁGNAK, DE ORBÁN NÁCI USZÍTÁSÁNAK NEM LESZ VÉGE - VÉGE A MENEKÜLTVÁLSÁGNAK, DE ORBÁN NÁCI USZÍTÁSÁNAK NEM LESZ VÉGE

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2019.06.24.


Orbán a demokratikus világgal szembeni konfliktusát a bevándorláspárti és a bevándorlást ellenző erők konfliktusának álcázta, miközben még ez sem volt igaz. Az Európai Unióban a befogadó országokban is limitálták a bevándorlást, és az egész Európai Unió (“Brüsszel”) – egyébként Orbán javaslatával összhangban, de Orbántól függetlenül – az Unión kívülre helyezte a menekültváság kezelését.

Ezért az sem igaz, hogy Orbán bevándorlásellenes, az Európai Unió egész pedig bevándorláspárti lenne. A különbség az idegengyűlölet felkorbácsolása és a törvénytelenség elutasítása között van.

"Ezért még a menekültválsággal és a bevándorlással kapcsolatos felfogásban is kizárólag a demokratikus és az antidemokratikus normák között van különbség. Az Orbán-féle szélsőjobb a menekültválságot a liberális demokráciák, a jogállamiság elleni támadásra használták fel, és nem a valódi megoldásokat keresték. Az embertelenség és a rasszizmus felszítása eszköz a szélsőjobb kezében, amihez használták a menekültválságot és a migrációt."

Ennek azonban vége, az Európai Menekültügyi Hivatal bejelentette, hogy a “migrációs válság” megszűnt, a menekültkérelmek száma a 2015 előtti szintre eesett vissza. Ez azt jelenti, hogy az Európai Uniónak sikerült kezelnie a problémát, méghozzá úgy, hogy az Európai Unió hátárain kívül sikerült tartani az afrikai és a közel-keleti menekülteket. A törökökkel kötött megállapodás jól működik, Szíriába és Líbiába vittek nagyon sok pénzt, hogy helyben kezeljék a problémát. Ezzel a liberális demokratikus Európai Unió megvédte önmagát a szélsőjobboldali uszítással és ennek nyomán a fasizálódással szemben.

A májusi európai parlamenti választás eredménye már jórészt ezt igazolta: a közvélemény érzkelte, hogy az Európai Unió megvédi a határokat, csak a valóban segítségre szoruló menekülteket kapnak státuszt, a menekültek nagyobb részét sikerült még az Unióba való beözönlés előtt otthon tartani vagy útközben ellátni, a helyzetüket rendezni. Ezért a migrációval fenyegető szélsőjobboldal nem tudott győzelmet elérni, leszámítva Olaszországot, amely a tenger felől ma is érintkezik a problémával, és Magyarországot, ahol ugyan szinte nincs is menekült (2018-ban egész évben 635 menedékkérelmet nyújtottak be), viszont az ország polgárainak jelentős része nem ismeri a valóságot, mert csak propagandából tájékozódik.

Orbán hazugsága volt, hogy Magyarország és az Európai Unió (“Brüsszel”) közötti konfliktus oka a bevándorlással kapcsolatos felfogásbeli különbségek voltak. Az EU elsősorban a jogállamiság felszámolása miatt bírálta Orbánt, míg a bevándorlással kapcsolatosan az Unió határozott, kemény és sikeres lépéseket tett. Az Unió leckéje az volt, hogy a liberális jogállam képes kezelni a problémát, vagy átveszi az EU-n belüli hatalmat a fasiszta szélsőjobb, amelynek a bevándorlás témája eszköz lett volna a kontinens szisztematikus fasizálására. Az Unió sikeresen állította meg a menekülthullámot és a migrációt, Európa pedig határozott nemet mondott az Orbán-féle illiberális fasiszta modellre. Ép eszű emberek hallani sem akarnak sem Orbánról, sem a primiítv fasiszta rendszeréről, amelyben minden csak látszat.

Miután a “migrációs válság” megszűnt, azt hihetnénk, hogy Magyarországon is véget ér a “migráncsokkal” való riogatás és ijesztgetés, de biztosra vehető, hogy nem így lesz. A fasiszta propaganda nem áll meg, és a más kultúrából, más szokásokkal, más vallásból érkező bevándorlókkal szembeni riogatásnál nem találnak jobbat. Főleg olyat, amit ilyen könnyen össze tudnak mosni a zsidó világösszeesküvéssel, Soros Györggyel és a liberális demokratikus világrenddel, amit már a maffivezér Orbán “liberális maffiának” kezdett nevezni. Így a liberális demokráciát leépítő lépések is a bevándorlásellenes harc részének tűnhetnek. Orbán propagandája számára nehéz lenne jobb ellenséget találni, mint a bevándorlók, és ez már egy jól működő projekt...

DARAB, DARAB

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2019.06.24.


Hoffmann Rózsának nem ment, ezért most név nélkül és izomból szándékozik rengeteg kisgyerek életét tönkre tenni Pártunk és Kormányunk. Mert a gyalunak – vagy úthengernek, gusztus szerint – működnie kell, s leginkább azért, mert csak. Így működik az ország, és így módosítanák a köznevelési törvényt a hírhedt nagyasszony poroszos szellemében. Az iskolaérettségről volna szó most épp.

Jelenleg a kiskölök akkor megy/mehet iskolába, ha betöltötte az izmos hat évet, viszont ha még nem alkalmas a dresszúrára, magyarán iskolaéretlen, még egy évet homokozhat, s aztán adhatja a fejét a tudományokra. Hogy ki alkalmas az iskolába járásra, azt az óvodapedagógusok döntik el, a macerásabb esetekben szakértő bizottság. Évtizedek óta megy ez így, úgy nagyjából egész jól, és mért ne barmolnák szét, ha valami működik, ugye. Sőt, na, ugye.

Pártunknak és Kormányunknak az az óhajtása viszont, hogy ha a gyerek hat éves, iskolába megy, ha beledöglik akkor is. Ha iskolaérett, ha nem, ha problémás, ha nem, beterelik a rendszerbe. Sőt, ha a szülő kéri, s ezzel a nagyhatalmú bizottság is egyet ért, már hat éves kor előtt is mehet iskolába a kölök. Így módosítanák most a törvényt, ami szakmailag nehezen indokolható, ellenben, ha a NER nagy egészét nézzük, akkor teljességgel érthető.

A NER-nek rengeteg jómunkásemberre van szüksége a szalagjai mellé összeszerelni, a társadalomra tehát úgy tekint, mint egy olyan rendszerre, amely ezt az igényt kiszolgálja. A magyar anya szorgalmasan szül, a kis magyar ember gyorsan-gyorsan kijárja az iskolát, és tizennyolc vagy épp tizenhat évesen munkába is áll, ott serényen dolgozik, talpai egymásra lépnek, s nyugdíjazása után pár órával lehetőleg fölfordul. Így a leghasznosabb az ország és a kedves vezető számára.

Ha ez brutálisan hangzik, nem én tehetek róla, hanem azok, akik voksukkal hatalomban tartják a rezsimet, amely szavazógépnek, beszélő szerszámnak és nemzetszaporítási eszköznek tekinti őket, semmi egyébnek. Ez a tervezett törvénymódosítás sem szól másról, mint, hogy a rendszert a kellő ütemben táplálják, egyáltalán nem törődve azzal, milyen sorsa lesz a hendikeppel iskolába kényszerített gyereknek...

SZABAD SZEMMEL – NEHÉZKES A HARC A KORRUPCIÓ ÉS AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS TERÉN MAGYARORSZÁGON - A NÉPSZAVA NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2019.06.24.



Wall Street Journal 

Prágában a bársonyos forradalom óta nem volt akkora tüntetés, mint az este: több százezren vonultak fel, nehogy az ország is betársuljon a térség tekintélyelvű átalakulásába. A hatóságok 200 ezerre becsülték a tömeget, amely tiltakozni kívánt, miután a rendőrség egy vizsgálat után vádemelést javasolt a populista miniszterelnök ellen, éspedig olyan vádak alapján, amelyekért Babis akár 10 évet is kaphat. De a világnak ezen a sarkán ennél sokkal fontosabb, hogy mekkora hatalomra tehetnek szert a választott vezetők, ha meg akarják gyengíteni az őket ellenőrző intézményeket. A nacionalista-konzervatív magyar, illetve lengyel párt, amely összeállt a cseh politikussal, arra használta fel többségét, hogy megszilárdítsa ellenőrzését a bíróságok és olyan szervek fölött, mint a pénzügyi és sajtófelügyelet. A prágai helyzet nagyban emlékeztet Magyarországra, ahol a korrupció és az igazságszolgáltatás ügyében zajló harc különösen nehézkes. Az ügyészség visszautasította az EU ajánlását, hogy nyomozzon, miután felvetődött, hogy a kormány segítségével uniós pénzeket játszottak át Orbán családjának. A prágai megmozdulás szervezője úgy nyilatkozott, hogy súlyos gondokkal szembesülnek azok az államok, amelyek igazán közel állnak Csehországhoz és ez főként a magyarokra igaz. De a csehek nem szeretnének odáig eljutni, ezért a teológiai hallgató a maga részéről 400 ezer aláírást gyűjtött a Facebookon Babis lemondatására. A jelentés hozzáteszi, hogy a korrupció ellenes megmozdulások mögött ott van a lázadás nacionalista-populista kormányzás ellen, és ez Romániában és Szlovákiában is aláássa a hatalom tekintélyét. Ám nem valószínű, hogy Babis egyhamar megbukna, mert pártja továbbra is népszerű és igazából nincs olyan ellenzéki erő, amely leválthatná. A magyaroknál és lengyeleknél pedig még nagyobb a kormánypárt többsége. De egy cseh szakértő szerint még ha a miniszterelnök túl is éli a mostani demonstrációkat, nem lehet megmondani, hogy mi lesz 5-6 hónap múlva. Két-három éves távlatban pedig egészen bizonytalan a sorsa.

A lap szerint még él a török demokrácia, sőt a megismételt isztambuli polgármester választás határvonalat jelez, mert Erdogan többé nem hivatkozhat a nép kizárólagos akaratára. Mindenesetre a törökországi állapotokról sokat elárul, hogy a vesztesekről mindent fel lehetett tételezni, mármint, hogy nem nyugszanak bele az újabb kudarcba, de ezúttal az elnök is elismerte, hogy alulmaradt. Az ember csak hitetlenkedve dörzsöli a szemeit a fejlemények láttán. A hatalom mindent megpróbált az ellenzéki jelölt lejáratására. Ám az elnök elszenvedte első tényleges és súlyos vereségét. És hosszú távon ez lehet számára a vég kezdete, noha az eszközök továbbra is az ő kezében vannak, az államapparátus és az igazságszolgáltatás az ő akaratát követi, továbbá a sajtó már nem képes ellentmondani neki. Viszont az már nem megy, hogy automatikusan a nemzeti akarattal indokolja a tekintélyelvű kormányzást.

Az újság azt írja a Vasfüggöny felszámolásának 30. évfordulóján, hogy annak idején nem volt több ügyesen megrendezett színjátéknál, amint Horn Gyula és osztrák kollégája Sopronnál látványosan átvágta a szögesdrótot, hiszen a határzár akkor már nem létezett, mégis a gesztus Európa megosztottságának végét jelképezte. A leszerelés munkálatai már május elején megkezdődtek, a sajtó tudósított is róla, csak valahogy a világ nem figyelt oda. Ezért döntöttek úgy a két ország vezetői, hogy újabb akcióval hívják fel rá a figyelmet. A keletnémeteket azonban nem kellett külön is nógatni, ők azonnal érzékelték annak jelentőségét, hogy immár nincsen Vasfüggöny. Azon a nyáron közülük több százan szivárogtak át az osztrák határon, majd jött a Páneurópai Piknik, amikor megint csak több százan törtek át. Mindezt betetőzte azután szeptember 10-én a határnyitás. Ezzel vége is lett az NDK-nak, a fallal együtt. A mai Magyarország populista urai azon vannak, hogy elfeledtessék, milyen nagy szerepet játszottak az egykori reform kommunisták az akkori eseményekben, a rendszerváltásban. A hivatalos mantra az, hogy a fordulatot a Páneurópai Piknik jelentette, merthogy azt az MDF aktivistái szervezték. Felsőcsatáron van egy magánmúzeum, amely szemléletesen mutatja be az egykori határzár elemeit: hatástalanított aknákat, tábori telefonokat, hangosbeszélőket, a menekülők tárgyait, egy őrtornyot, valamint egy orosz katonai terepjárót. De „Jelen” címmel van egy darab abból a kerítésből is, amelyet Orbán a déli határon emeltetett. A tulajdonos azonban már 72 éves és nem tudja, kire hagyja a gyűjteményt. Hivatalos részről egyáltalán nem érdeklődnek iránta.

A mai Magyarország számára nagy nehézségeket okoz, hogy megünnepelje a határzár elbontásának 30. évfordulóját. Úgy hogy igen csak kérdéses, hány magyar értene egyet jelenleg az akkori osztrák külügyminiszter véleményével, miszerint pár éven belül remélhetőleg egész Európából végleg eltűnnek a falak és a szögesdrótok. Balázs Péter volt EU-biztos szerint Orbán Viktor fülében nem cseng jól a „határnyitás” szó. Hiszen a jobboldali-nacionalista kormányfő három éve pontosan az ellenkezőjét csinálta annak, amit a reformkommunisták 1989-ben végrehajtottak: kerítést emelt a szerb és a horvát határon a menekültek elriasztására. És a migrációt továbbra is eszközként használja a belpolitikában, valamint Európában. Balázs azt mondja, hogy a hatalom újra akarja írni a történelmet, ezért nem várható, hogy nagy megemlékezéseket tartanának a Vasfüggöny felszámolása alkalmából. Nem csak azért, mert az új kerítés uralja a menekültek elleni propagandát, hanem azért is, mert az akkori események mozgatói a reform kommunisták voltak. Legfeljebb a Páneurópai Pikniket ünneplik meg, mert az Habsburg Ottó, illetve magyar ellenzékiek kezdeményezésére jött létre. Azon meg alighanem elegánsan túllépnek, hogy Németh Miklós és Horn Gyula szintén kivette a részét a dolgokból.