„Nem tudom pontosan, mi van a politikusok fejében, gyanítom, más van a köznevelésért felelős államtitkár Maruzsa Zoltánéban és más Orbán Viktoréban, de az biztos, hogy mindenki hoz magával egy oktatási modellt a gyerekkorából. Minden új intézkedés esetében felfedezhető, hogy mintát ad számukra a Kádár-korszak oktatása, amit pedig nagyon hiányolok, az a kreativitás. Maruzsa Zoltán gondolkodását körülbelül 200 évvel ezelőttre tudnám elhelyezni. Az, hogy a szakképzés minőségét megpróbálják javítani, még jó döntés is lehetne, de egyelőre nem sikerül nekik, mert ehhez tényleg jó pedagógusok kellenének. Ha viszont a tanárokkal szemben bizalmatlanok, teljesen elveszítik ezt a réteget. Pedagógus nélkül pedig ezt a problémát nem lehet megoldani. Már azzal mellélőttek, hogy azt gondolták, a helyzet magától megoldódik.
(…)
A magyar közoktatás most és korábban is erre volt felépítve és magától értetődőnek tartották, hogy alacsony béren is működik, most pedig azért vannak bajban, mert a megszokott minta nem megy tovább. Magyarországon a közszolgáltatások színvonala folyamatosan épül le. Ott tartunk, hogy hiába akarnak elitképzést az egyházi iskolákban, már ott sincs elég tanár. Lehet magán fogorvosi rendelőt nyitni, de magánonkológiát már nagyon drága lenne felállítani, ugyanígy lehet magániskolát is csinálni, de magántanárképzést indítani beláthatatlanul sok költséggel járna. Ezt okosba már nem lehet megoldani, ezért vannak bajban.
(,,,)
Azt gondolom, nem az a legfontosabb, hol vagyunk a rangsorban (mi amúgy a középbolyban vagyunk), sokkal inkább az, hogy például a kezdetek óta folyamatosan nálunk határozza meg legjobban a tanulók eredményét a családi háttér. Ezzel foglalkozni kéne, mert ez mutatja a mobilitás leállását és a társadalom kasztosodását. Ebből látjuk azt is, hogy egy idő után nem lesz megfelelő munkaerő az akkumulátorgyárakban sem. Ha ez így megy tovább, gyorsan kialakul egy nagyon vékony elit, egy importált szakmunkás és egy nagy leszakadó réteg. Ezt azért sem engedhetjük meg magunknak, mert ha ez bekövetkezik, az elit gyerekei nem fognak ittmaradni az országban. Ami felé most tartunk, az leginkább a Kádár-korszakban működne, amikor zárva voltak a határok.
(…)
A digitális technológia számtalan lehetőséget hoz, amit ki lehetne használni, de Magyarországon félreértik ennek a jelentőségét. A digitális eszköz nem tanításra jó, hanem értékelésre. A magyar iskolákban egy félévben írnak mondjuk három dolgozatot a diákok. Ha az elektronikus naplóba év elején bekerül egy kettes, a gyerek hiába ír utána két ötös dolgozatot, akkor sem kaphat félévkor jelest. Viszont a motivációját tökéletesen leépítjük ezzel a módszerrel. Ha azonban egész félévben pontszámokat gyűjthetne, ahogy az online videójátékokban, akkor nagy küzdelem árán felhozhatná a jegyét akár ötösre is. Van, ahol inverz iskolát hoztak létre, figyelembe véve, hogy a személyre szabott oktatást a gépekkel lehet a legjobban elérni. A diákok otthon tanulnak, egy szoftver érzékeli, mi megy nekik, mi nem, és aszerint adja a feladatokat. Iskolába csak azért mennek be, hogy megtanulják a közösségi létet, megbeszéljék az anyagot, de a tanulás jellemzően egyéni tevékenység.
(…)
A kialakult helyzetre nincs gyors megoldás, de a béremelés az egyik alapfeltétele a változások elindításának. A pedagógusok nagy többsége sajnos módszertanilag nem tekinthető száz százalékban felkészültnek, ami csak részben az ő hibájuk, mert a mindenkori kormányok dolga lenne a közszolgáltatás színvonalas fenntartása. Ebbe a rendszerbe változtatások nélkül pénzt bevinni pazarlásnak tűnik. Kellene egy stratégia, amely a kezdőbérek emelésével behozná a fiatalokat, le kéne ülni egymással tárgyalni és mindenkinek kéne hoznia áldozatokat. Helyi szinten ki lehetne dolgozni némely iskolák összevonását, és meg kéne értetni a tanárokkal és a lakosokkal, hogy vagy helyben lesz az iskolájuk, de nem lesz jó, vagy kicsit utazniuk kell hozzá, de jó lesz. Ezeknek a folyamatoknak a beindításához azonban bizalom kell, kommunikáció és nem kevés idő. Az igazsághoz tartozik, hogy korábban sem volt törekvés arra, hogy az oktatást valódi nemzeti üggyé téve, minden érdeket összevetve, mégis szakmaisággal, de a politikából kiemelve kezeljük, ahogy például a finnek, akiknél tizenöt évre jelölik ki az érettségiért felelős szakembert, aki kormányoktól függetlenül végzi a dolgát.
– Igaz, hogy a „kritikai gondolkodás” fogalmát az utóbbi tizenkét évben kiirtották minden tanügyi dokumentumból, és azt a „megértő gondolkodás” fogalmával helyettesítették?
Ez annyira koncepciózusan így történt, hogy amikor a PIAAC országos jelentést írtuk, akkor a kritikai gondolkodás mellett a tanulóközpontú szemléletet is kihúzta belőle Maruzsa helyettese. Szerintük nem lehet kritizálni, csak meg kell érteni a másikat. Pedig a kritikai gondolkodás és kreativitás ugyanúgy a fegyelemről szól, arról, hogy egy régi szabályt átlépek, azért, hogy egy újat, jobbat hozzak létre. A tanulóközpontúság fogalmáról azt gondolták, azt jelenti, hogy az történik, amit a tanuló akar, ezért lecserélték differenciálásra. Pedig a tanulóközpontúság nem azt jelenti, hogy megkérdezem Pistikét, mit akar csinálni és az lesz, hanem azt, hogy én tudom, Pistike mit tud, mit kell tudnia és mit kell csinálni ahhoz, hogy fejlődjön. A differenciálás alatt ezzel szemben azt értik, hogy aki nem tud annyit, attól kevesebbet kell elvárni, miközben ez egyenlő azzal, hogy parkolópályára tesszük és elzárjuk számára a fejlődés útját.”
(Az interjút Sashegyi Zsófia készítette)
Az 1945-ös kitörésről minden évben megemlékező Hazajáró Honismereti és Turista Egylet „bakancsos turistaház” megépítését ígéri a 70 milliós állami támogatásért cserébe.
.jpg)
– Immár önmagunknak ártunk – Udvaros Dorottya a Nemzet Színésze címről, bírósági ügyéről és a független színházi szakma helyzetéről
– „Akinek nincs véleménye a közéletről, annak nincs véleménye az életről" – Jakupcsek Gabriella a talkshow műfajáról, a médiaháborúról és arról, pontosan tudjuk-e, mi az a metoo
– Elzárkózhatunk, de attól még át fog gázolni rajtunk a politika – Tóth Imre Bruti debreceni humorista az akkumulátorgyárakról, az emberek fásultságáról, megosztottságról és politikai ambícióiról
– Széllel szemben küzd Fót az akkuüzem ellen – Minden eszközt bevetnek, a város a kormányzati nyomás ellenére is kitart
– Luxushotel adóforintokból a semmi közepén – A megnyitó után vajon hány nappal fog elhangzani a híres mondat: „Nézzed meg, Andi, medve!”?
– Egyik zsebből a másikba – így költi pénzét a DK és az MSZP
– Az erő velük volt – Megszavazta a parlament a pedagógus-státusztörvényt
– Penészeskenyér-ügy – A vizsgálat szerint nem hibázott a kórház
– Miért leszünk gyógyszerfüggők? – Sötétben tapogatóznak a kutatók
– „Csótányos, persze, de nekünk nincs más” – Korszerűsítik a csepeli gyártelep hírhedt Zászlós szállóját, ezért a szegény családoknak menniük kell
– Hullámok nyelhetik el Csongrád kincsét – A Körös-torok Csongrád legnagyobb turisztikai nevezetessége, de egy tollvonással a hullámok alá temetheti a nagypolitika
– Szabadok az embercsempészek, ropognak a fegyverek – Riport a szerb-magyar határról
– Rakéták kontra aknák – Stratégiát váltottak az ukránok, hónapokig elhúzódhat az ellentámadás
– A feszültség nem párolog el – Belebukhat-e a franciaországi zavargásokba Macron?
– Spanyol fél év az unió élén – Nagy ívű tervek a háború árnyékában
– És te miért nem pályázol? – Közel másfél évtizede várjuk már az animációs aranykort, de az még mindig nem látszik eljönni
– „Csodálja meg Ön is saját szemével!” – Karcagon építik fel újra „a magyarországi korrupció és pénzmosás szimbólumát”, a hírhedt Sámándobot
– Eltérő kottából játszanának – Mi történik a Zeneakadémián?
– Soványság receptre – Az utóbbi hónapokban több gyógyszer is híressé vált, amelyik az elhízást gyógyítja
– Három test – Sok szempontból sokkal egyszerűbbek voltak a hidegháború évtizedei, hiszen csupán kétpólusú volt a világ
– Hajrá, Liverpool! Hajrá, Szoboszlai Dominik! – A tehetség isteni áldás, de hihetetlen akarat és alázat nélkül mit sem ér
Publicisztika
– Puzsér Róbert: A halállal eljegyzett nemzet
– Dévényi István: Tovább, tovább
– Szerető Szabolcs: A hatalom leckéje – Álláspont
– Lakner Dávid: Tiltás helyett
– Reichert János: Utolsó remény
– Nagy Attila Tibor: Hitler és az Európai Unió – A NER uralma alatt
– Verebes István: Nem lehet igaz
– Szabó Antal: Állatfarm
– Kukorelly Endre: Azt, hogy Kossuth-díj, többször nem fogom leírni
– Nagygéci Kovács József: Petőfi halála – Petőfi, Piros, Alma
– Wekerle Szabolcs: Sém – Újbeszél
– Benedek Szabolcs: A csámpás – Az én hangom mélyebb
– N. Fejérváry Gergely: Aiolosz, jó zsákod száját nyisd! – Ásó, kapa, uzsonnabor
– Polák István: Falvaink sorsa
– Ficsor Benedek: Kocsis Máté legnagyobb győzelme – Szotyola
– Marabu: A nagy kupac
Kritika
– A tűbe fűzött varázslat – Pálmai Nóra: Margó és a titkos varróműhely
– A múlt köde – László Ferenc: Honi bestiárium
– Kártyában az igazság? – Katy Hays: A kolostor
– Szülőföldünk – Krusovszky Dénes: Levelek nélkül
– Lassú, ügyetlen és elevenebb, mint valaha – Jo Nesbø: Vérhold
Időgép történelmi mellékletünk:
– „Kedves Duce, Olaszország szétesik… – Ezelőtt 80 évvel, 1943. július 24–25-én távolították el a hatalomból Benito Mussolinit
– „Kedves Kaltenbrunner!" – A náci Németország az antiszemitizmus feltüzelését szolgáló vádként alkalmazta a rituális gyilkosságot a zsidókkal szemben Magyarországon és máshol Európában
– Rövidzárlat – Ötven éve 17,5 millió amerikai katona nyilvántartása lett a lángok martaléka
– A Széchenyi-hegyi Gyermekvasút teljes vonalának átadása, 1950 – Egy kép anatómiája
– Véletlen öröm – Talált tárgy
