2018. október 22., hétfő

RÁADÁS: CARMEN

YOUTUBE / LA CABRA FILMS
Szerző: BIZET
2014.11.05.


A Carmen Georges Bizet három- (az utolsóban két színnel) vagy négyfelvonásos operája. Szövegkönyvét Henri Meilhac és Ludovic Halévy írták Prosper Mérimée azonos című, 1845-ben írt regénye alapján.

Az opera ősbemutatójára 1875. március 3-án került sor Párizsban, az Opéra Comique-ban. A budapesti bemutató 1876. október 28-án volt a Nemzeti Színházban. A magyar fordítás id. Ábrányi Kornél műve
.
Cselekménye
Helyszín: Sevilla és környéke
Idő: 1820 körül
Első felvonás

Tér Sevillában a dohánygyár előtt

Moralès és katonái ügyelnek a rendre a városban. Megérkezik Micaëla, a parasztlány, aki szerelmét keresi és mivel Don José éppen nincs szolgálatban megígéri, hogy később visszatér. Röviddel Micaëla távozása után megérkezik Zuniga és José. Lezajlik az őrségváltás, melyet egy csapat utcagyerek leutánoz. Moralès közli Joséval, hogy egy kék szoknyájú, szőke hajú lányka érdeklődött utána. Zuniga és José éppen a dohánygyárban dolgozó könnyűvérű lányokról társalognak, amikor megkondul a delet jelző harang: a téren összegyűl a város férfinépe és várják a gyárból érkező lányokat. Utolsónak Carmen érkezik. A férfiak, az udvarlók nekiszegezik a kérdést, hogy választ-e vajon férjet közülük? Carmen azt feleli, hogy talán, (Don Joséra nézve) de ma még biztos nem. Ezután dalt énekel a cigányok szerelmi szokásairól (Habanera). Még mielőtt visszatérne a gyárba, letépi a ruháját díszítő rózsaszálat és Don José elé dobja, akinek gondolatai Micaëlán járnak. A tizedest felbosszantja a cigánylány szemtelensége. Micaëla visszatér és átadja Josénak az édesanyja levelét, aki arra kéri fiát, hogy térjen vissza szülőfalujába és nősüljön meg. A tizedes eldönti, hogy Micaëlát nőül fogja venni. Amint a parasztlány eltávozik, óriási sikoly hallatszik és kiszaladnak a gyárból a lányok. A katonák megtudják, hogy Carmen összetűzésbe került egy másik lánnyal, akinek egy késsel megvágta az arcát. Zuniga Carmentől érdeklődik az eset felől, a lány azonban dacol vele. A felbőszült hadnagy megparancsolja Josénak, hogy tartóztassa le a lányt, amíg ő megírja az elfogatóparancsot. A kedélyek lecsillapodnak, a lányok elvonulnak, távozik a hadnagy is. Menekülése érdekében Carmen elcsábítja Josét egy seguidillával (Près des remparts de Séville). A tizedes kioldja köteleit. Amikor Zuniga visszatér és megparancsolja a tizedesnek, hogy vigye a börtönbe a bűnös cigánylányt, Carmen a földre taszítja Josét és nevetve elmenekül. Don Josét letartóztatják.

Második felvonás

Lillas Pastia kocsmája

Két hónappal később Zuniga Lillas Pastia kocsmájába látogat, ahol megtalálja Carment csempész barátainak társaságában. Miközben a cigánylánynak udvarol, megérkezik Escamillo, a neves torreádor (Votre toast, je peux vous le rendre), aki szintén udvarolni kezd Carmennek, de visszautasításra talál. Miután mindenki távozik és Carmen egyedül marad, megérkezik Dancaïre és Remendado, a két csempész, akik arra kérik a lányt, hogy segítsen nekik eltüntetni a Gibraltáron keresztül becsempészett árukat. Carmen azonban visszautasítja őket, és a két férfi nagy csodálkozására arra hivatkozik, hogy szerelmes. Megérkezik José, aki közel két hónapig raboskodott, amiért szabadon engedte a cigánylányt, és a katonaságból is elbocsátották. A cigánylány elbűvöli Josét táncával, de amikor távozni kell José előrántja a virágot, melyet egykoron lábai elé dobott, és szerelmet vall. A cigánylányt ez hidegen hagyja, és azt mondja Josénak, hogy ha igazán szereti őt, akkor csatlakozzon ő is a csempészekhez. Éppen távozna, amikor belép Zuniga és le akarja tartóztatni a lányt. Don José ekkor kardot ránt egykori felettesére, de még mielőtt tettlegességre kerülne sor, a csempészek lefegyverzik mindkettejüket. Zunigát lefogják. Josénak így nem marad más választása mint elmenekülni a csempészekkel.

Harmadik felvonás – 1. kép

A csempészek tábora

Carmen és José a csempészekkel utaznak. Egy éjszakára a Sevilla melletti sziklák között táboroznak le. A cigánylány szerelme José iránt rég kihűlt és ezt többször is az egykori tizedes tudtára adja, azt tanácsolva, hogy térjen vissza szülőfalujába. A három cigánylány (Carmen, Frasquita és Mercédès) kártyaolvasással foglalkozik: Frasquita és Mercédès szerelmet és gazdagságot látnak jövőjükben, Carmen viszont saját és José halálát olvassa ki a lapokból. Mikor mindenki alszik, csak José őrködik a lopott áru fölött, váratlanul Micaëla toppan be, de amikor meglátja, hogy szerelme valakire rálő, megbújik a sziklák között. José Escamillóra lőtt rá figyelmeztetésül, de amikor a torreádor megérkezik, örömmel fogadja. Escamillo elmeséli, hogy halálosan szerelmes Carmenbe, a cigánylányba, ugyanakkor elmondja Josénak Carmen esetét a tizedessel, nem tudva, hogy történetének főszereplőjével áll szemben. José felbőszül és kést ránt Escamillóra, aki azonban hamar felül kerül a csatában. Miután azonban kése eltörik, csak az érkező csempészek tudják megakadályozni, hogy José meg ne sebesítse. Escamillo távozik, de előtte még meghívja a csempészeket következő sevillai bikaviadalára. Remendado megtalálja Micaëlát és José elé viszi. A lány sírva elpanaszolja, hogy édesanyja haldoklik és látni szeretné fiát. Carmen csúfot űz belőle, de José végül elhatározza, hogy hazamegy, és majd később tér vissza Carmenhez. A távolban felcsendül Escamillo éneke, Carmen utána akar futni, de José elállja az útját.

Harmadik felvonás – 2. kép

Sevillában az aréna előtti téren, a bikaviadal napján

A csempészek eleget tesznek Escamillo meghívásának és elmennek a bikaviadalra. Az aréna előtti téren pezseg az élet: kereskedők és cigányok árulják portékáikat. Zuniga a tömegben találkozik Frasquitával és Mercédèsszel, akiktől megtudja, hogy Carmen Escamillót szereti. A tömeg hatalmas ünnepléssel fogadja a quadrillát. Megérkezik Escamillo is, jobbján Carmennel, aki büszkén jelenti ki, hogy soha nem volt még ilyen szerelmes. Miután Escamillo az arénába távozik, Frasquita és Mercédès figyelmeztetik Carment, hogy a tömegben van José is, de Carmen kigúnyolja félelmüket. Mielőtt azonban az arénába lépne, útját állja a kétségbeesett José, aki arra kéri, hogy térjen vissza hozzá, szeresse ismét. Carmen visszautasítja és a férfi tudomására hozza, hogy ő már mást szeret. Amikor az arénából üdvrivalgások hallatszanak, Carmen ismét megpróbál bejutni, de José nem engedi. Még egyszer könyörög szerelméért, de a cigánylány hajthatatlan. A felbőszült José előrántja kését és leszúrja a lányt, éppen abban a pillanatban, amikor az arénában felcsendül az Escamillót dicsőítő üdvrivalgás. Mikor a nézők előjönnek, megtalálják a Carmen holtteste mellett térdeplő és vezeklő Josét.

RÁADÁS: METALLICA: NOTHING ELSE MATTERS

YOUTUBE
Szerző: METALLICA
2007.


Metallica - Nothing Else Matters (Album Metallica 1991)
Live Earth "The Concert for a Climate in Crisis" at Wembley Stadium 2007, London
James Hetfield - Vocals, Guitar Kirk Hammett - Guitar Lars Ulrich - Drums Robert Trujillo - Bass

ITT NÉZHETŐ MEG

RÁADÁS: THE SHADOWS - THE FINAL TOUR LIVE (2004)

YOUTUBE
Szerző: THE SHADOWS
2004.


Tracklisting: 0:00:24 - Riders In the Sky 0:03:47 - The Frightened City 0:06:46 - Theme for Young Lovers 0:11:22 - Peace Pipe 0:13:46 - The Savage 0:16:48 - Let Me Be the One 0:19:48 - The Stranger 0:22:25 - Kon-Tiki 0:25:17 - Going Home (Theme from Local Hero) 0:28:57 - Dance On 0:32:18 - Nivram 0:36:14 - Lady of the Morning 0:40:27 - My Home Town 0:44:15 - Guitar Tango 0:48:58 - Geronimo 0:50:33 - Sleepwalk 0:52:45 - 36-24-36 0:54:20 - Shazam 0:56:29 - Don't Cry For Me Argentina 1:00:05 - Equinoxe V 1:05:33 - Mountains of the Moon 1:09:16 - Shadoogie 1:12:23 - Gonzales 1:14:46 - Don't Make My Baby Blue 1:18:24 - The Rise and Fall of Flingel Bunt 1:22:02 - Atlantis 1:25:09 - Shindig 1:27:36 - Man of Mystery 1:29:46 - Foot Tapper 1:33:33 - Please Don't Tease 1:36:00 - In the Country 1:38:20 - I Could Easily Fall 1:40:30 - The Day I Met Marie 1:43:10 - Gee Whiz It's You 1:45:15 - Summer Holiday 1:47:20 - Bachelor Boy 1:49:40 - Little B (Brian Bennett drum solo) 2:01:47 - Theme from the Deer Hunter 2:05:16 - Wonderful Land 2:08:13 - FBI 2:11:08 - Apache

ITT NÉZHETŐ MEG

RÁADÁS: PÁL UTCAI FIÚK - MR2 AKUSZTIK KONCERT A MÜPÁBÓL

MR2 AKUSZTIK / MÜPA
PÁL UTCAI FIÚK
2013.01.15.


A Pál Utcai Fiúk zenekar 2013-ban ünneplte megalakulásának harmincadik évfordulóját. Erre az évre több nagyobb dobást is terveztek, az első mindjárt ez a koncert volt. Egészen régi és egészen új dalok is felcsendültek fel, de nem a megszokott hangszerelésben, hanem főleg akusztikus hangszerekre átírva. A zenekar tagjait ebben vendégművészek segítették. "A Müpa színpada azon kevés helyek közé tartozik Magyarországon, ahol a hangzás szempontjából nem kell engedményeket tenni, itt meg lehet valósítani, hogy úgy szólaljanak meg a dalok, ahogy azt a lemezek készítésekor megálmodtuk - mondja Leskovics Gábor (Lecsó) a koncertről. - Sőt, mivel összesen tizenegy muzsikus áll majd a színpadon, egészen különleges, a rockzenében szokatlan hangszerelésekben is gondolkodhatunk; néhány dal erre az estére teljesen új köntösbe öltözik. Olyan darabok is műsorra kerülnek, amelyeket a zenekar szokásos koncertjein nem játszik, mivel megszólaltatásukhoz elengedhetetlenek azok a feltételek, amelyek a Müpában adottak. Az együttes nagy várakozással készül erre a zenei utazásra. Reméljük, örömmel velünk tartanak azok, akiknek a harminc év alatt fontosak voltak ezek a dalok." Farkas Zoltán - dob,
Leskovics Gábor - gitár, ének,
Molnár Balázs - gitár,
Potondi Anikó - ének,
Varga László - basszusgitár
Közreműködik:

Dióssy D. Ákos - zongora,
Pápai István - ütőhangszerek,
Szűcs Krisztián Qka - fúvósok,
Hekele Fanni - tuba,
Mike Krisztián - harsona,
Albert Zoltán - szaxofon

ITT NÉZHETŐ MEG


KARAFIÁTH: EZ VAN A NARCISZTIKUS EGYÜTTMŰKÖDÉS RENDSZERÉBEN - MINDEN KELL NEKIK, ÉS AZ IS KEVÉS

24.HU / POSZT-ITT
Szerző: KARAFIÁTH ORSOLYA
2018.10.21.


Díjakat kaptak a díjra érdemesek, szívből gratulálok. Vastapsot, nem halkulót kérünk, hiszen

Pesti Srácok-díjjal jutalmazták Gajdics Ottót és Siklósi Beatrixet.

Gyorsan pattanjunk is talpra, úgy zúgjon a tapsvihar, ugyanis nincs vége az elismerésesőnek: Petőfi Sándor Sajtószabadság Díjat kapott Szakács Árpád. Szakács a szabadság bajnoka valóban, nyíltan, kitartóan, bátran állt és áll a támadások kereszttüzében. Sokat köszönhetünk neki: leleplezte a baloldali kulturális diktatúra rémtetteit, mindenben észrevette a migránssimogatást és egyéb kommunista elhajlásokat, rámutatott érdemtelenekre, akiknek semmi keresnivalójuk a kultúrában. Magasodjék példaként minden újságíró előtt az ő szakmai nagysága, intellektusa, lánglelke, vaslogikája.

Ideje volt a díjnak, és ideje lesz magasabb pozícióba helyezni Szakácsot, mert az nem járja, hogy csak cincog egy senki által nem olvasott izében.

Ünnepeljük őket, ők vezessenek minket.

Sőt, ha lehet, adjunk nekik, és nem csupán nekik, hanem minden lelkes NER-éltetőnek hetente kitüntetést. Alapítsunk még díjakat.

Bár a díj sajnos csupán kis ideig csillapítja a szomjat.

A rezsim ugyanis mindent akar.

És a minden alatt tényleg mindent ért: nem csupán a közvagyon magánosítását, nem csupán a hatalmat (kis hatalom nem hatalom, mindenható hatalom kell), hanem az egész médiát, az egész kultúrát, az utcákat, a lakásokat, a gondolatokat.

Irreális fontosságtudat, a túlhabzott ego megnyilvánulása, amikor az ember önmagának lehetetlenül nagy presztízst tulajdonít, mely által mindenki fölé nőhet.

Az ellenvélemény ebben a rendszerben megtorlásra váró kilengés.

És most tényleg mindent megtehetnek: két nap alatt áttolhatnak törvényeket a parlamenten, bárkit megalázhatnak, rettegésben tarthatnak és kicsinálhatnak anyagilag, sőt, eget verő hazugságokat terjeszthetnek, amiket aztán elintéznek egy helyreigazítással.

Már nem elég a hatalom és a pénz.

A Nárcisztikus Együttműködés Rendszerében (Bánki György pszichiátertől kölcsönvett fogalom) eljutottunk oda, hogy minden az övék.

Innentől az kell, hogy mindezért taps és hozsanna is járjon. Ahogy Elena Ceausescunak a nyolc általánosra kellett minden díj és akadémiai elismerés, csak hogy önmagának bizonyítsa, ő egy valaki. Ideig-óráig el is hiszi ezt a narcisztikus személyiség. De hogy a fel-feltoluló kételyt csillapítsa, új elismerés kell. És hízelgés és hódolás...


ÁTADTÁK A VILÁG LEGHOSSZABB TENGERI HÍDJÁT KÍNÁBAN


HVG ONLINE
Szerző: hvg.hu / mti
2018.10.19.


Az 55 kilométeres híd Hongkong és Makaó között épült, 4900 milliárd forintnak megfelelő jüan volt.

A világ leghosszabb tengeri átkelője épült meg Hongkong és a szárazföldi Kína között: az 55 kilométer hosszú híd és alagút Csuhaj és Makaó városokkal köti össze a szigetekre épült, különleges övezetnek számító városállamot.

A kilenc év alatt elkészült projekt összekapcsolja az ázsiai gazdasági és pénzügyi metropoliszokat a dél-kínai Kuangtung tartomány fejlődő területével, ezzel egy nagy gazdasági régiót hoz létre a Gyöngy-folyó deltájában.

Az átkelőt hivatalosan kedden avatják fel, akkor indul meg rajta a forgalom is. A kínai kormány 120 milliárd jüannal (4900 milliárd forint) támogatta az 55 kilométer hosszú összeköttetés megépítését. Az átkelő egy hosszan kígyózó hídból és két mesterséges sziget között egy 6,7 kilométeres víz alatti alagútból áll. A három metropolisz közötti utazási idő így egy órára csökken a jelenlegi négy óráról.
Az objektumot úgy tervezték, hogy az kibírjon akár óránként 200 kilométeres széllökéseket, a Richter-skálán 8-as erősségű földrengést és egy akár 300 ezer tonnás hajóval való ütközést is...

TOLONGTAK A KONCZÉRT

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: HEGYI IVÁN
2018.10.21.


A húszéves Koncz Zsuzsa a legjobbkor érkezett. Hajón. Állt az MHRT (Magyar Hajózási Részvénytársaság) felirat mellett, és azt énekelte, hogy „rohan az idő, elmúlik a nyár, közeleg az ősz...” Az ifjabb tévénézők nem a szövegtől, hanem a zenétől, s főként a hangszereléstől ájultak el. A szám másként hangzott, mint az addig idehaza készült táncdalok; naná, Szörényi Levente komponálta és az Illés kísérte. A televíziós premier olyan nagyot szólt, hogy a Rohan az idő 1966 márciusában a slágerlista élére került, majd még fél évig maradt a legjobb négy és kilenc hónapig az első tíz között, noha az év nyarán rendezték az első magyar Táncdalfesztivált.

A berobbanás idején az Ifjúsági Magazin megfelelő rovata ilyesmikről értekezett: „Tánczenénk épp olyan giccses, sablonos maradt, mint volt, vagy ha van is fejlődés, az csupán olyan sebességű, mint a fontolva haladó csiga”; „vajon törvényszerű-e, hogy a különben egészséges, ép érzékű fiatalok sokasága szórakozáskor leszállítsa értelmi és érzelmi igényeit?”; „a strong beat térhódítását lehet nem tudomásul venni, csak abból az lesz, hogy az avult stílus nem tetszik majd senkinek sem”.

A hagyományos könnyűzene itthoni dominanciáját az is bizonyította, hogy Koncz áttörésekor a hazai számok listáján a következő dalok sorakoztak a Rohan az idő mögött: Te szeress legalább (szerző: Fényes Szabolcs–Bacsó Péter, előadó: Mikes Éva), Elment a papa, mama (Mihályi László / Ambrus Kyri), Egy emberöltő oly kevés (Dobos Attila–S. Nagy István / Záray Márta), Nem kell nékem nagyhercegnő (Payer András–S. Nagy / Németh József). A külföldi nóták tekintetében egészen más volt a helyzet. A második helyet ugyan Domenico Modugno San Remóban fesztiválnyertes, tradicionális szerzeménye, a Dio come ti amo foglalta el, ám elsőként és harmadikként a Rolling Stones virított a Satisfactionnel meg a Get off of My Clouddal, míg negyedikként a Herman’s Hermits következett az I’m Henry the Eighth-tel, ötödikként pedig az Overlanderst jegyezték a Beatles Michelle-jének feldolgozásával.

Koncz 1966-ban tizenegy kislemezt számlált, ám ő maga is panaszkodott: „Számot rendszerint csak régi zeneszerzőtől fogadnak el, az énekesnek abból kell választania, amit felkínálnak a számára. Ha valaki az éneklésből akar megélni, olyan számok előadására is vállalkoznia kell, amelyek esetleg nem tetszenek neki vagy gyengék. Pedig az sokat jelent, hogy az előadó azt énekelje, amit szeret, ami a legjobban megy neki.”

A Rohan az idős lemezzel nem volt efféle probléma, már csak azért sem, mert a B oldalra Ben E. King 1963-as adaptációja, az I Who Have Nothing került; ezt Koncz angolul énekelte. A számot eredetileg a genovai születésű Joe Sentieri adta elő 1961-ben Uno dei tanti címmel olaszul, a magyar változatot pedig a Metró közreműködésével nyomta Koncz...

ÖNSORSRONTÓ KERETEK - BAJNAI GORDON 7 PONTOS ELEMZÉSE A GAZDASÁGRÓL

HVG ONLINE / GAZDASÁG
Szerző: BAJNAI GORDON
2018.10.22.



Vajon tanult-e a világ a tíz évvel ezelőtti nemzetközi pénzügyi krízisből? Milyen tendenciák rajzolódnak ki, és merre megy Magyarország? A HVG felkérésére Bajnai Gordon, Magyarország egykori válságkezelő miniszterelnöke írt elemzést, aki ma nemzetközi befektetésekkel foglalkozik, és külföldön dolgozik.

Az elmúlt évtizedek rendjét a világ fejlettebb részén a demokrácia – joguralom – piacgazdaság – globalizáció elvei, intézményei és az ezeket garantáló Pax Americana határozták meg. Ehhez a világrendhez csatlakozott 1990-ben a kommunizmus romjai alól kikecmergő Magyarország is. Azonban a 2008-as válság – és nem kis mértékben a válságkezelés – mostanra nagyrészt felemésztette azt a politikai tőkét, amely eddig a fennálló világrend alapjául szolgált. Miközben a válság utáni helyreállítási szakasz végén a világgazdaság még dübörögve bővül, a nemzetközi politikában egyre nő a szétesés veszélye, és hamarosan ez lehet a soron következő válság kirobbantója. Ebben a helyzetben az Európai Unió és Magyarország sorsfordító évek elé néz.

1. A harag erő nélkül mit sem ér – középtávon egy ország, egy régió gazdasági képessége meghatározza a katonai, diplomáciai erejét, e kettő együtt pedig azt, hogy milyen mértékben képes alakítani a világot maga körül. A 2008-as válság felgyorsította Kína felemelkedését, Amerika visszahúzódását és Európa térvesztését. Az Európai Uniónak megvan minden lényeges adottsága ahhoz, hogy az új világrendnek is egyik meghatározó szereplője legyen. Konstrukciós, legitimációs és kormányzási problémái miatt mégis az a veszély fenyegeti, hogy a jövőben a játékszabályoknak nem alakítója, hanem elszenvedője lesz – súlyos következményekkel az európai nemzetek és polgáraik számára. A fokozatos lecsúszás és kiszolgáltatottság ellen az unió népei szempontjából az egyetlen észszerű stratégia a világban közös fellépés lehet, a jelentős összeurópai gazdasági és önvédelmi potenciál egységes, határozott képviselete a nemzetközi érdekérvényesítési versenyben Kínával, Oroszországgal és – ha nincs más választás – az Egyesült Államokkal szemben is. Az erőforrások egyesítéséhez az érintett területeken mielőbb további integrációs lépések kellenek, megőrizve az Európai Unió sokszínű nemzeti hátterét. Ez nehéz feladvány, és ha a sok részérdek közt ez az együttműködés egyáltalán létrejön, az várhatóan csak a mainál szűkebb európai magra fog kiterjedni; és ebből ma leginkább Magyarország rúdja áll kifelé.

2. A forradalmakat nem a szegények csinálják, hanem a csalódottak – demokráciát tartósan csak széles és stabil középosztályra lehet építeni. A demokratikus politika általában három fő téma: a jólét, az identitás és – ritkábban – a biztonság kérdései körül forog, időben eltérő súllyal. A 2008-as válság óta eltelt időszak viszont mindhárom kérdést egyszerre helyezte a politikai és a közgondolkozás centrumába. A gazdaság visszaesése veszélybe sodorta e középosztályok anyagi biztonságát, és megkérdőjelezte a gyarapodásba, a jövőbe vetett hitüket. Ráadásul a kibontakozó ipari forradalom 4.0 ha teremt is majd sok új munkahelyet, azok nem ott és nem azoknak nyílnak meg, ahol és akik a korábbi munkájukat elveszítették. Mindezzel párhuzamosan a migráció és a kiszolgáltatottság a nemzetközi gazdaságnak megrengette a hagyományos identitásokat, legújabban pedig a terrorizmus, az orosz militarizmus, az atlanti szövetség elbizonytalanodása a biztonságérzetet. A 2008-as válság nyomán tömegek érzik úgy – okkal –, hogy az addigi közmegegyezés, az azt képviselő elit cserbenhagyta őket: új perspektívát, identitást, biztonságot keresnek. Ez a kereslet pedig – miként a 30-as években is – gyorsan megszüli a kínálatot: a félelmeket megszemélyesítő és ellene védelmet ígérő, a népszerűséget az észszerűség ellenében is használó cinikus hatalmi politikát, a radikális populizmust. Ez a politika a válságot nem megszünteti, hanem használja, mert a fennálló rendet nem javítani, hanem lerombolni akarja. Értelmezhető választ azonban a XXI. század problémáira nem ad.

3. Azt mondják, a technokrácia: szakszerűség, politika nélkül; a populizmus: politika, szakszerűség nélkül. A jelenlegi gazdasági ciklus felfelé ívelő szakasza a végéhez közelít, a geopolitikai szétesés pedig az elkerülhetetlen pénzügyi korrekciót könnyen változtathatja újabb mély, a mindennapi megélhetést is veszélyeztető visszaeséssé. A 2008-as válságra reagáló gazdaságpolitikai eszköztár a legtöbb fejlett országban még mindig közel a maximumon pörög, ezért amennyiben az újabb válság hamar jön el, nem lesz majd bevethető tartalék eszköz a hatások tompítására. Ezért a tét ma az, hogy a fennálló rendszer képes-e magát elég gyorsan, elég radikálisan korrigálni és politikai értelemben hitelesíteni, még mielőtt a következő recesszió ideér. Képes-e a középosztályok számára megint megoldásokat, biztonságot szállítani, például az esetenként szélsőségessé vált újraelosztási viszonyok korrekciójával vagy a migrációs és integrációs válságra adott reálpolitikai válaszokkal. A rombolás ellenszere nem a status quo őrzése, hanem a rendszer gyors modernizálása. Ha a politikai tőke ilyen újratermelése nem történik meg időben, akkor a hamarosan következő újabb válságban a jelenlegi „fejlett világ” jelentős részét meghatározó politikai és gazdasági keret eltörhet, és nincs garancia arra, hogy utána jobb vagy akár bármilyen stabil alakulat jön létre. Kiemelten veszélyeztetettek azok az államok, ahol a középosztály nem elég széles és stabil, ahol a demokratikus intézmények nem gyökereznek mélyen, ahol a gazdaság és a szociális védőháló szálai vékonyak...


DRÁMAI VISSZAESÉST MÉRTEK AZ INTERNETEZÉS TERJEDÉSÉBEN - A FÉL VILÁG ELZÁRVA MARAD A DIGITALITÁSTÓL?

QUBIT
Szerző: QUBIT.HU
2018.10.10.21.


Jelentősen lelassult az internetes hozzáférés növekedése a legfrissebb globális adatok szerint, de távolról sem azért, mert az internetpenetráció közeledik a teljességhez. Csak jövőre jutunk el odáig, hogy a világ népességének fele internethez jusson, a digitális forradalom továbbra is csak álom a világ legszegényebb térségeiben élő milliárdok számára.

A független nemzetközi alapítványként működő World Wide Web Foundation (WWWF) teljes egészében novemberben publikálandó jelentéséből annyi már tudható, hogy a globális statisztikák szerint az internet-hozzáférés növekedése a 2007-es 19 százalékról tavalyra 6 százalék alá csökkent.

Aggasztó trendek

„Alábecsültük a lassulást, ez a növekedési ütem aggasztó, főleg azért, mert tovább növeli a már meglévő egyenlőtlenségeket” – mondta a brit Guardiannek Dhanaraj Thakur, az alapítvány kutatási igazgatója. Az ENSZ 2014-es előrejelzése szerint már tavaly el kellett volna érni, hogy a világ népességének fele online legyen, ám a jelenlegi trendek szerint a bűvös határt legfeljebb 2019 májusára sikerülhet átlépni. Az adatok egyelőre azt mutatják, hogy 3,8 milliárd földlakónak még mindig nincs internethozzáférése.

Ennek híján nem csupán az internetes kapcsolattartásra nincs lehetősége a világ szegényebb régióiban élőknek, de kimaradnak a nyilvános politikai és kulturális diskurzusokból, nem részesülhetnek a legkülönfélébb edukációs tartalmakból, de nem férnek hozzá a digitális kormányzás nyújtotta lehetőségekhez sem, legyen szó adóbevallásról, egészségügyről vagy társadalombiztosításról.

Ami az internetellátottság gazdasági következményeit illeti, korábbi jelentésekből tudható, hogy a szélessávú hozzáférés 10 százalékos bővülése akár 1,35 százalékos GDP-növekedéssel is járhat, a mobil adatforgalom duplázódása pedig fél százalékponttal emelheti a bruttó nemzeti össztermék értékét...

ALFÖLDI RÓBERT ÉS SZTARENKI PÁL A RÓZSAVÖLGYI ÚJ BEMUTATÓJÁBAN

SZÍNHÁZ.HU
Szerző: Színház Szerk.
2018.10.22.


A Diplomácia című előadás annak a beszélgetésnek a történetét mutatja meg, aminek a következtében a németek végül nem rombolták le Párizst.

A 20. századi európai történelem egyik legtitokzatosabb története: hogyan menekült meg Párizs 1944-ben Hitler bosszújától. A párizsi svéd konzulnak, Nordlingnak mindössze egyetlen éjszakája van, hogy meggyőzze, és lebeszélje Choltitz tábornokot, hogy – Hitler parancsát végrehajtva – a francia fővárost lerombolja. Ennek a találkozásnak a története Cyril Gely darabja, a Diplomácia, amelynek magyarországi bemutatója október 30-án lesz a Rózsavölgyi Szalonban.

Sztarenki Pál, rendező (aki egyben Choltitz tábornokot játssza az előadásban) mondja a darabról:„Ez a történet – túl a történelmi helyzeten, történelmi tényeken – arról is szól, mi minden múlik egyetlen emberen, a lelkiismereten, a morális viselkedésen. Mindig aktuális, sajnos minden korban. Azt veti föl: hol van az egyéni autonómia, a személyes szabadság határa, meddig vagyunk hajlandók engedni a tébolynak, s végrehajtani egy parancsot, amiről tudható, hogy ostoba, őrült, gyilkos, pusztító. Vajon a „parancsra tettem” – felmentés lehet az elkövetett bűnök alól? Vajon nem akkor nyeri vissza az egyén a szabadságát, amikor képes ellentmondani?

Alföldi Róbert
gondolatai, aki Nordlingot alakítja: „Azt nagyon szeretem, hogy nincs egy konkrét pont a darabban, amely kapcsán azt éreznénk: na, akkor itt fordul a tábornok, itt értette meg a dolgot, itt vált át. Nekem leginkább az a példaértékű ebben, hogy noha a két ember teljesen mást gondol a világról, sőt, a világ két pólusán állnak, mégis elismerik a másikat, s ha nem értenek is egyet, tisztelik egymást. Ma azért eléggé utópisztikusnak gondolom ezt a hozzáállást, egyáltalán azt, hogy az egyik ember meghallja a másik ember mondatát, és fordítva?"
...

A BESZÉLŐ FEJES YOUTUBE-VIDEÓBÓL IS LEHET JÓ PODCAST

ALFÖLDI BLOG
Szerző: korbelygyorgy
2018.10.22.


A magyar nyelvű podcast-szcéna jelenleg egy nagyon szűk körű, néhány százas készítői körre, illetve néhány ezres hallgatói bázisra épül, holott ez a netes-rádiós műfaj rendkívül népszerű mind az Egyesült Államokban, mind Nyugat-Európában, de a világ más részein is. Most azzal, hogy a Spotify podcast szolgáltatása magyarul is elérhető, talán áttörést hoz, mint ahogy néhány apróság is lendíthet a jelenlegi helyzeten.

Magát a podcastot, mint médiumot talán nem kell bemutatni, hiszen a mikrofonnal rögzített, majd neten közzétett, otthon vagy hordozható lejátszón hallgatott tartalmakat immár másfél évtizede állítanak elő a világban. Magyarországon is így van ez, ki ne emlékezne a legendás Heti Meteor nevű podcastra, mely jelenleg szünetel ugyan, de kitaposta az utat hasonló hangzó anyagok számára. Mára meglehetősen gazdag a választék, több mint száz címet sorol fel egy ezzel foglalkozó blog.

Ezek túlnyomó többsége technológiai témákkal foglalkozik, de találunk kulturális (főleg filmes) podcastokat, sőt akadnak gazdasági, közéleti témájúak is. A kezdetekhez képest nem csak azért fejlődött sokat a podcasttechnológia, mert gyorsabb lett a net, illetve több célirányos szoftver áll a podcastkészítők rendelkezésére, hanem azért is, mert a hozzáférés is egyszerűbb az elkészült produktumokhoz: nincs már szükség rss-feliratkozásokra, hiszen az iPhone-iPad-i-Pod használók az iTunes-ról közvetlenül készülékükre kapják a kívánt podcast friss epizódját, míg az Androidot használók többféle app közül választhatnak. Akadnak olyan podcasttulajdonosok, akik nem cifrázzák a dolgot: egyenesen a Yutube-ra teszik ki egy állóképpel illusztrálva...

"NEM TALÁLOM A TALÁLKOZÁSI PONTOT" - MARIO MONTESSORI ÉS ALEXANDER S. NEILL BESZÉLGETÉSE 1964-BEN

TANI-TANI ONLINE
Szerző: FÓTI PÉTER
2018.10.21.


"Próbálom összekötni az ön álláspontját az oktatásról, írásról, olvasásról azzal, amit én fontosnak tartok: megszabadítani a gyerekeket a bűntudattól. Az eredendő bűn gondolatáról, meg attól, hogy a szexualitás az ördögtől való. Én ezekre összpontosítok, hogy a bűnösség tudatától megszabadítsam őket, de valahogy nem találom a találkozási pontot." (Neill)

Az oktatási rendszerben különféle áramlatok érvényesülnek. Így volt ez 1964-ben is, amikor az Egyesült Államokban az 1960-as évek elején új szelek (is) fújdogáltak. Egyrészt hosszú évek apálya után újra alakultak Maria Montessori elveit követő iskolák, és újdonságként olyanok is, amelyek egy angliai iskola, Summerhill példáját követték.

Ezt a helyzetet látva a Redbook ifjúsági magazin szerkesztői elhatározták, hogy összehozzák a két irányzat még élő vezetőinek találkozóját. Felkérték Summerhill 80 éves alapító igazgatóját, A.S. Neill-t és Mario Montessorit, Maria Montessori fiát, hogy találkozzanak és beszélgessenek arról, hogy miben értenek egyet és miben térnek el nézeteik az oktatással és neveléssel kapcsolatban. Az újság bevezetöje és a beszélgetés teljes megjelent szövege magyar fordításban megtalálható a Demokratikus Nevelésért Egyesület honlapján.

Két ember találkozott, akiknek nézetei között átfedések és különbségek voltak. Beszélgetésük sajnos nem változtatott azon a tényen, hogy nem alakult ki szorosabb kapcsolat a két alternatív pedagógiai mozgalom között. Az együttműködés inkább szórványos, bár vannak Montessori iskolák, amelyek alkalmazzák a Summerhill által propagált önkormányzat bizonyos elemeit, és vannak iskolák, amelyek a demokratikus önkormányzat mellett megtanulták a Montessori mozgalomtól, hogy milyen fontos az, hogy a kisebb gyerekek esetén az oktatás ne támaszkodjon erősen a frontális tanításra, hanem új tanítási-tanulás módszert fejlesszen ki.

Egy találkozástól persze nem lehet elvárni, hogy nagy változásokat hozzon, de a beszélgetésben felmerült gondolatok segíthetnek a mai generációnak megtenni ezt a lépést, és megtalálni a közös jó magot a két pedagógiában.


Neill arról számol be, hogy az általa bevezetett önkormányzat milyen pozitív hatással volt a gyerekekre. Montessori is arról számolt be, hogy a hozzá került gyerekek is pozitív változásokon mentek keresztül. Montessori ezt annak tulajdonította, hogy a gyerekek szabadon választhattak a számukra kitalált és elérhetővé tett eszközök között. Neill felfogásában az ő sikere azon múlt, hogy a gyerekek megszabadultak a szerinte felesleges kényszerektől.

Valójában mind a két felfedezés nagy értékű, és kiegészíti egymást. Neill úgy találta, hogy az egyetlen kényszer, amire szükség van, az arra vezethető vissza, hogy a gyerekeknek és a felnőtteknek együtt kell élniük az iskolában. Mivel mi emberek különbözőek vagyunk, ezért arra van szükség, hogy kompromisszumokat kössünk. Ezeket a szükséges kompromisszumokat úgy lehet a legjobban megkötni, ha egymással beszélgetünk, és a vitás kérdéseket –mivel a közösség nagy – többségi szavazással oldjuk meg. A minta világosan az angol parlament volt. Ugyanakkor minta volt az is, hogy a parlamentben mindenki szabadon beszélhet, véleménye miatt senkit nem üldöztek. Minderről hosszan lehetne még írni.

Maria Montessori felfedezése kicsit más irányból jött. Rájött, ha a gyerekek választhatnak, ha saját maguk vehetnek kezükbe eszközöket, amelyeket úgy találtak ki, hogy az ne csupán egyoldalúan a fejet trenírozza, akkor a gyerekek, akik az ő esetében a társadalom elesettebb, képzetlenebb rétegeiből kerültek ki, fejlődésnek indultak, megtanultak írni, olvasni, számolni, és ezzel lehetővé vált számukra a társadalmi előrelépés.

Neill odáig ment gondolataiban, hogy úgy képzelte, hogy a szabadság körülményei között a gyerekekből kitör majd a tanulási vágy, és szabadon mindent megtanulnak, ami érdekli őket. Ameddig ez a fordulat nem történik meg, addig várni kell és hagyni a gyerekeket játszani...

A SZÉTCSÚSZÁS ÉVEI

MAGYAR NARANCS ONLINE 
- MATERIA MEDICA
Szerző: KINCSES GYULA
2018.10.20.


Hogyan jutottunk el a patkány évétől a szétcsúszásig, avagy mit köszönhetünk a mindenkori egészségügyi vezetésnek, a tízparancsolatnak vagy az orvosi kamarának? Gyorselemzés és lesújtó állapotok az egészségügyben.

Amikor bő egy éve elindult a magyarnarancs.hu-n a Materia Medica című egészségügyi blog, engem ért a megtiszteltetés, hogy megírhattam a blogfolyam első bejegyzését. Akkor azt írtam: „A legfontosabb szavunkká a hiány vált, és a legégetőbb hiány ma az egészségügy belső morális tartása, rendje, hite, jövőképe.”

Eltelt egy év, és a helyzet semmit nem javult. Sőt. Azóta csak nőtt a morális szétcsúszás, amit a vezetés szétesése csak fokoz. Májusban volt egy esély, hiszen az ágazat által nagyon nem kedvelt, és az egészségügyet prioritásként nem kezelő lelkész minisztert a legnagyobb társadalmi kárt okozó népbetegség, a daganatos betegségek kezelésének legnagyobb tudora váltotta. Ráadásul az onkológia a leginkább protokollszerűen működő szakma, és (elvben) a betegutak is itt a legszabályozottabbak, tehát nem volt megalapozatlan a remény, hogy Kásler Miklós, ha reformot nem is, de legalább rendet, szabályozottságot, esetleg némi transzparenciát hoz az egészségügybe...

"NÉMÁN, NÉMÁN IS RÁNK VALLASZ" - MI ÁLL A HAJLÉKTALANSÁG KRIMINALIZÁCIÓJA MÖGÖTT?

MÉRCE
Szerző: ÁMON KATA
2018.10.22.


Az aluljárókból pár nap leforgása alatt szinte teljesen eltűntek a hajléktalan emberek. Egy kis részük talán bement szállóra, nagyobb részük pedig mozgásban van. Táskáikkal, szatyraikkal járják a várost, hiszen aki mozog, talán „megmenekül” a szabálysértési eljárástól, a megalázó letartóztatástól, a három napos őrizettől a fogdán, a tárgyalástól, amely annyira embertelen, hogy a “vádlott” hajléktalan ember meg sem jelenhet rajta, csak videón kommunikálhat a bíróval/titkárral, a pénzbírságtól, közmunkától, börtöntől. Egy másik részük elbujdosik az erdőkben, reménykedve, hogy nem találnak rá.

Lehet gondoskodásról szónokolni, igazolást keresni az egyébként erkölcsileg vállalhatatlan kriminalizációra, de a valóság az, hogy semmi más nem történt, mint hogy a kormányzó pártok“migránssá” tették Magyarország legszegényebb, legkiszolgáltatottabb állampolgárait, a saját hazájukban. Micsoda cinizmus ez azoktól, akik három éve, a menekültválság idején épp azt kérték számon politikai ellenfeleiken, miért a menekülteken, miért nem a magyar hajléktalan embereken segítenek.

Nem mindig próbálta a kormány gondoskodásnak hazudni a hajléktalan emberek üldözését. A kormány 2010 óta támadja a hajléktalan embereket. Ekkor indult párhuzamosan országos (az építési törvény módosításával) és fővárosi szinten (Tarlós már a főpolgármesteri székért is a hajléktalan emberekkel szembeni zéró tolerancia elvével kampányolt) az a később évekig tartó intézkedéssorozat, amelynek célja az volt, hogy törvényi tiltásokat alkalmazzon a közterületen élő hajléktalan emberek ellen. Minél nagyobb volt a tiltakozás a kriminalizáció ellen, annál erősebb törvényi eszközökkel próbálták ezt elérni: a szabálysértési törvény, majd az Alaptörvény módosításával, aztán újabb szabálysértési törvénymódosítással, kerületi rendeletekkel.

Ekkor még elsősorban nem gondoskodásról beszéltek, hanem a „rendes” emberek jogáról, hogy a közterületet a hajléktalan emberek látványa nélkül használhassák. Nem akarom itt most felidézni Tarlós István nyilatkozatát, amelyben részletesen beszélt arról, hogy pontosan mit tesznek hajléktalan emberek a közterületen: maradjunk annyiban, hogy a végkövetkeztetése nem az volt, hogy a hajléktalan embereket szállóra kellene segíteni. Sőt, amikor Csepelen hajléktalan embereket ölt meg egy akkor hajléktalannak hitt férfi, egyenesen potenciális bűnözőkként írta le a közterületen élőket.

Már akkor is megjelent a szállóra kényszerítés gondolata, egyszer az Aszódi, aztán a Budaörsi úton nyitottak olyan szállót, ahol előállításra alkalmas helyiség is volt, de a gyakorlatban a kriminalizáció nem vezetett tömeges előállításhoz. Nyitottak ugyan új szállóhelyeket, de a hajléktalanellátás finanszírozása a költségvetésben érdemben nem változott, de ha változott is volna, ez akkor sem jelentene megoldást, hiszen a hajléktalan emberek azért hajléktalanok, mert nincs hol lakniuk.

A szálló nem lakás, ott méltóságteljes emberi életet élni nem lehet. Ezt azok is tudták, akik megalkották ezeket, hiszen ők is átmeneti megoldásokként alapítottat szállókat. Az igazi megoldást a szociális bérlakások, lakásügynökségek, tehát egy alacsony jövedelemmel is elérhető bérlői piac jelentené. Ennek kiépítése azonban a Fidesznek nem célja, sőt, tovább privatizálja a bérlakásokat, és hagyja, hogy elszálljanak az albérletárak...

EMBERSÉGBŐL ELÉGTELEN

JOG-ÁSZ BLOG
Szerző: Dr. SÁNDOR ZSUZSA
2018.10.21.


Negyedik nekifutásra csak sikerült a Fidesz-parlamentnek megalkotnia a legszemetebb, legembertelenebb, leggyalázatosabb törvényt. Igaz, kellett hozzá egy barba-trükk, de megoldották. Már 2011-ben is megpróbálták kriminalizálni a legszerencsétlenebb emberek utcán lakását, és már akkor is úgy, hogy szabálysértéssé nyilvánították a hajléktalanságot


Ez akkor azért nem sikerült, mert az Alkotmánybíróság 2012-ben alkotmányellenesnek nyilvánította és megsemmisítette ezt a törvényi rendelkezést. A Fővárosi Önkormányzat hasonló próbálkozását a Kúria meszelte el, majd egy helyi rendeletet ismét az Alkotmánybíróság.

A Fidesz kapcsolt, és gyorsan rájött arra, mit kell tennie ahhoz, hogy ezeket a „humanista” jogi akadékoskódókat elsöpörje az útból. Mindössze a gránitszilárdságút kellett hetedszer is módosítani, és beleírni, hogy „tilos az életvitelszerű közterületen tartózkodás”. Nesze neked Alkotmánybíróság: amit mi beleteszünk az Alaptörvénybe, ahhoz te többet nem nyúlhatsz hozzá!

Így már semmi akadálya nem volt annak, hogy hatályba léptessék a szabálysértési törvény módosítását. Ha téged, te szerencsétlen lakás-nélküli, már háromszor is figyelmeztettek arra, hogy kezdjél le lakni, és te mégsem, akkor vagy közmunkás leszel, vagy kapsz egy jó kis elzárást. És mert első nekifutásra meggondolatlanul még mindenféle emberségesnek látszó szabályt is beletettek a rendeletbe: meg kell őrizni a hajléktalan cuccait, tárolni kell (igaz, fizetség ellenében), aztán vissza kell szolgáltatni az elzárásból szabadulónak, vagy kártalanítani kell őt, ezt villámgyorsan megváltoztatták. Nehogy már azt higgyék „ezek”, hogy ugyanolyan állampolgárok, mint a többi, hogy bárkinek is számítanak az ő vacakjaik. Még mit nem! Ha vétkes vagy, elvesszük a matracodat, szatyrodat, rongyaidat és jól elégetjük. Bár erről nem olvastam semmit (biztos az én hibám), de kíváncsi vagyok arra is, vajon mit terveznek azokkal a kiskutyákkal, amelyek az utcán lakók állatkái, leghűségesebb barátai, gyakorta szinte az egyetlenek, akikből melegség árad. (Most már tudom egy konkrét ügyből, hogy menhelyre viszik őket. Gratulálok!)...


AZ UTCÁN ÉLÉS LASSÚ ÖNGYILKOSSÁG

MANDINER
Szerző: SZALMA GYÖRGY
2018.10.21.



Az utcai életmód elleni fellépéssel jó esetben életeket mentenek meg.

Hagyjuk a képmutatást, a félrevezetést és az érzelmi manipulációkat: a hajléktalankérdés ma Budapesten elsősorban az alkohol- és drogproblémával függ össze szorosan. Nem a szegénység és a munkanélküliség kényszeríti az embereket az utcára, hanem a drogok és az alkohol lehurkoló hatása. Aki nem akar az utcán aludni, annak egyetlen éjszakát sem kell ott töltenie.

Hajléktalanügyben készült videóriportunkban Morva Emília, a Máltai Szeretetszolgálat vezető munkatársa elmondta: tízezer férőhely áll a fedél nélküliek rendelkezésére Budapesten, ezek közül 5 ezer önkormányzati, 5 ezer pedig civil fenntartású. A hajléktalanszállók nem teljes kihasználtsággal dolgoznak: a legnagyobb téli fagyok idején érik el azt a létszámot, ami közel jár ahhoz, hogy minden hely foglalt legyen...


MÉG SOSEM LÁTTUK MAGYARORSZÁGON

KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: RÉVAY ANDRÁS
2018.10.21.


A Magyar Nemzeti Galéria új kiállítása, a 20. századi brit festészet egyik rendkívül meghatározó, összefoglalóan Londoni Iskolának nevezett vonulatát ismerteti meg a magyar közönséggel. Francis Bacon, Lucián Freud és a Londoni Iskola festészetéből első ízben láthatunk rendkívül gazdag, az egyes művészeket főművekkel reprezentáló válogatást. A 2019. január 13-ig látogatható tárlat a londoni Tate Britainnel együttműködésben valósult meg.

A tárlat a Londoni Iskola művészetének első magyarországi bemutatója, amely az irányzat legismertebb alkotói mellett a 20. század második felének londoni művészeti színterén kibontakozó művészi párbeszédeket is vizsgálja. A közel kilencven képet bemutató kiállítás Francis Bacon, Lucián Freud mellett a Londoni Iskola olyan kulcsfontosságú alkotóit állítja középpontba, mint, Frank Auerbach, Leon Kossoff, Michael Andrews, R. B. Kitaj, Paula Rego, F. N. Souza és Euan Uglow. Kitekint azonban a tendencia előzményeire és a kortárs brit festészetre gyakorolt hatására is: bemutatja a brit figurális festészet a 20. század elejétől napjainkig ívelő történetének egyik legfontosabb szálát. A kiállításra jelentős festményeket kölcsönöztek európai és tengerentúli magángyűjtők, közgyűjtemények és számos mű érkezett a londoni Tate Britain gyűjteményéből is. A látványelvű festészet hagyományait továbbfolytató művek a hétköznapi életet jelenítik meg, egy emberközpontú, expresszív festészetfelfogás példái. A festményeknek gyakran központi tárgya az emberalak, az alakformálás, a festékkel, mint anyaggal való kísérletezés. Ennek nyomán a képfelület kézzelfogható érzékisége és anyagszerűsége a művek értelmezésének kulcskérdései közé tartozik.

Igazi mérföldkő a mai – állapította meg Baán László, a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója. Nagyon régóta szerettünk volna ugyanis egy olyan kiállítást Budapesten, ami bemutatja Francis Bacon, Lucián Freud és kortársaik művészetét. Hosszú idő óta tárgyaltunk erről a londoni Tate-tel. Most nyílt meg erre a lehetőség: ők rendeztek a Londoni Iskola alkotóinak műveiből egy nagyszerű kiállítást Londonban, a legújabb új szemszögből, friss szemmel megvizsgálva ezt a különleges és kiemelkedő brit iskolát. Ennek egy „Budapestre hangszerelt” változata jöhetett el hozzánk, mely a londoniak véleménye szerint is egyenértékű az eredetivel. Rendkívül izgalmas gyűjtemény, egy olyan világot mutat be, amire – egészen biztosan – sok-sok tízezer ember lesz kíváncsi...

CSAK AZÉRT IS ÖRÜLJÜNK AZ ÉLETNEK!

LELKIZÓNA BLOG
Szerző: SzEGy
2018.10.22.


Tudom, hogy már legutóbb és az előtt is erről beszéltem.

Igen, nagyon úgy néz ki, ezt a témát nem tudtam ügyesen elengedni, és persze az írásra görgetve az is jól látszik, hogy még mindig nem toltam arrébb a biciklit.

Miért nem hagyom már békén ezzel a népeket?

Miért nem rántom meg egyszerűen a vállamat, mint más, azzal, hogy kérem szépen, aki pedig nem akar örülni az életnek, az ne örüljön!

Búsongjon, panaszkodjon nyugodtan, morgolódjon, mérgelődjön, zsörtölődjön, ahogy csak a kedve tartja. Neki ma biztos másféle manó jutott, nem pont a vigyori[i], mint nekem.

Nem lenne fontos, hogy a lehetséges mértékű pozitív hozzáállás hasznáról győzködjek bárkit. Az sem, hogy szép szavakat osszak, hiszen másoknak is éppen úgy lehetősége van egy felütött könyvben, vagy a neten bolyongva, gyönyörű, vigasztaló, erőt adó sorokra akadni:

Ha bölcsebb lennék, mint amilyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rám ragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem
.”[ii]

Mit erősködök ezen a témán még mindig, miért ágálok?

Azt hiszem van néhány jó okom, erre a viselkedésre. Lehet, hogy önmagában egyik sem elég erősen magyarázó, de együtt biztosan, engem legalábbis eljuttattak idáig.

Talán azért sem tudom a vesztettnek ható ügyeknél sem befogni a számat, mert azokkal az emberekkel, akik a hosszú évek alatt a lelki panaszaikkal, életük és sorsuk össze-visszagubancolódott probléma-gombolyagjával megtaláltak, az együttműködésünk, a beszélgetéseink folyamán rendre felfedeztük együtt, hogy egy apró szemléleti elmozdulás is milyen nagy belső, majd továbbgyűrűzve külső változások elindítója lehet. Az első lépéshez kellő energia, a kezdő lökés viszont segítségként jöhet kívülről.

Ezekben a csendes folyású, néha nehezen bontakozó, máskor akadozó párbeszédekben az események, a gondok és a ballépések mintázatát vizsgálgatva, szinte mindig eljutunk oda, hogy hiba volt nem értékelni a természet ajándékait, hibás lépés elvágni magukat és elkülönülni a forrástól, nem használni fel a rendelkezésünkre álló erejét a feltöltődéshez. Hiba volt nem örülni az életnek...

EGY HÉTKÖZNAPI ANGLIAI MAGYAR HŐS HALÁLÁRA

HATÁRÁTKELŐ
Szerző: Határátkelő / Romsics Balázs
2018.10.22.


Rendhagyó poszt lesz a mai, nem is nagyon emlékszem a blog történetében ilyenre, de amikor Romsics Balázs (akinek fotóit már sokszor láthattátok itt) felhívta a figyelmem Kakas István halálára, úgy éreztem, muszáj egy posztban elmesélni a történetét. (A posztban látható képeket is Balázs küldte, ahol nincs külön megjelölve a forrás, azok az ő fotói.)

Kakas István közismert (és talán nem túlzás azt állítani, hogy népszerű) ember volt az angliai Bath városában. Talán több is ennél: helyi hős, noha semmi sem predesztinálta erre.

Élete egy korábbi szakaszában chefként dolgozott Gordon Ramsay és a Michelin-csillagos Michael Caines mellett. Hogy pontosan hogyan jutott innen odáig, hogy Bath városában a Big Issue-t árulja, bevallom, nem tudom, talán akad közöttetek, aki ki tud segíteni.

A Big Issue-t általában olyan nehéz helyzetben lévő emberek árulják, akiknek nagyjából ez az egyetlen (vagy egyik fő) bevételi forrása. Nem mintha Kakas István nem akart vagy szeretett volna dolgozni: jelentkezett köztisztasági dolgozónak Bath-ban, de azzal utasították el, hogy túlképzett. (Gondolom, ez is megérne egy gondolatmenetet, de most hagyjuk.)

Kakas István minden reggel 6 órától ott állt a Halfpenny hídon a Bath Spa állomás mellett egészen addig, amíg az összes újságot el nem adta. A róla a megemlékezést író Somerset Live szerint a hídon átkelők négyötöde szinte személyes ismerőse volt, természetesen őt is mindenki ismerte, legalább látásból...

VAN JOBB VÁLASZTÁS AZ EURÓPAI UNIÓNÁL?

SZEGEDI KATTINTÓS BLOG
Szerző: SZEKA
2018.10.21.


Egyáltalán nem tökéletes az Európai Unió működése, de egyelőre senki sem talált ki jobb konstrukciót ennél a szövetségnél. A britek most a saját bőrükön érzik, milyen csapdába kerülnek akkor, ha populista szólamokkal meg lehet téveszteni a szavazópolgárok többségét. A reakció nem is maradt el, hiszen hétszázezer ember tüntetett Londonban a Brexit ellen. Emlékezzünk csak a magyar kormány reakcióira, amikor kiderült, hogy a britek többsége ellenzi az uniós tagságot! Most, hogy mindenki számára egyértelmű, a közösség sokkal több előnyt nyújt egy tagország számára, mint amennyi veszteséget okoz neki, jó lenne rákérdezni Lázár Jánosnál, vajon hogy szavazna, ha Magyarország tagsága lenne a tét?

Addig veszekedtek a brit politikusok Brüsszellel, hogy végül elérték azt, amire maguk sem vágytak igazán. Nigel Farage és euroszkeptikus pártja, a UKIP előbb belehajszolta a konzervatívokat abba a kelepcébe, amelyből a mai napig nem tudnak kikecmeregni, majd – élve a demokrácia adta lehetőségekkel – a nép dönthetett arról, hogy elhiszik-e a populisták ígéreteit. Akkor a többség hitt nekik, de ma már sokan verik a falba a fejüket korábbi döntésük miatt. A mostani tömegtüntetésen több szónok is felvetette, hogy legyen egy második népszavazás is az ügyben, mert egyre több brit számára világos, hogy a Brexit nem olyan körülmények között történik meg, ahogyan azt a népszavazást megelőző kampányban ígérték.

Bármilyen logikusan hangzik ez a felvetés, sajnos a valódi demokrácia nem így működik. A britek ezt csak tudják, hiszen a népképviseletnek itt olyan hagyományai vannak, amiről mi csak nem is álmodhatunk. Az igazi demokráciában mindenkinek joga van rossz döntéseket hozni, elhinni átlátszó hazugságokat, megbánni a döntéseit, de egy dologra nincs lehetősége: kapni egy esélyt a szavazata megmásítására. És ez így van jól, hiszen csak így bízhat egy állam abban, hogy józan gondolkodású, öntudatos állampolgárok adják le a szavazataikat fontos kérdésekben. Ha néhány hónapon belül bebizonyosodna például egy pártról, hogy a választási kampányban teljesíthetetlen ígéreteket tett, hogy nem tartja a szavát, akkor ki lehet menni a kormány ellen tüntetni, de új választást erre való hivatkozással nem lehet kiírni.

Ezeket a törvényszerűségeket érdemes nálunk is szem előtt tartani, hiszen nagyon úgy néz ki, hogy a felelőtlen politizálás ellenében egyedül a felelős állampolgári döntések hozhatják meg az eredményt. A magyar kormányt ugyanis kizárólag az érdekli, hogy az EU (és persze Soros György) ellen folytatott kampánya biztosítsa a népszerűségét, az viszont kevésbé izgatja, hogy közben az európai közösség perifériájára sodorja az országot. A Sargentini-jelentés elfogadása azért tűnik mérföldkőnek ebben a folyamatban, mert igen erős üzenetet jelent az EU részéről, amire a magyar kormány még erősebb brüsszelezéssel és sorosozással válaszolt. Ez az ellentét már nem pusztán arról szól, hogy Magyarország kormánya igyekszik minél jobb pozíciót kiharcolni a maga számára a közelgő költségvetési alkudozások folyamatában, hanem arról, hogy egyáltalán megmaradunk-e az európai országok közösségében...