2020. május 31., vasárnap

RENDŐRÖK AZ ISKOLÁBAN

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2020.05.31.


Az iskolán belüli erőszak egy látlelet.

Pontosan tükrözi a mai társadalom, a családok, és az intézményrendszerek állapotát. Mentálisan, konfliktuskezelésben, kommunikációban, szakmaiságban. Az, hogy a megoldáskeresés ebbe az irányba mozdul, az is logikusan levezethető mindebből.

Pár hónapja, még a járvány előtt, kértek tőlem egy cikket az iskolai erőszak kapcsán, amit én megírtam, ahogy én látom, tapasztalom. Nem fogadták el, mert úgy ítélték meg, túlságosan az iskolai szegregáció felől közelítettem meg. Nem tudtam máshonnan, mert szerintem az iskolai erőszak ritkán jelenik meg az (elit)gimnáziumokban, és sokkal gyakoribb azokban a szakiskolákban, ahova a zömében leszakadó társadalmi csoportokból érkeznek gyerekek.

Nincs még pontos információm arról, mely iskolákban tervezik az iskolarendészet bevezetését, de amit hallottam, az épp az ilyen középiskolákat említi, amelyekről én is beszéltem. No meg nyilván azokból az általános iskolákból is kerül majd bele, ahonnan ide érkeznek a gyerekek.

Nézzük kicsit pontokba szedve, miért érzem ezt látleletnek.

1.) A családok, ahonnan a bántalmazó gyerekek érkeznek (eltekintenék az egyedi, pszichiátriai esetektől, inkább jelenség szinten írom le, ahogy én látom): lakhatási szegénységben érintett, létbizonytalanságban élő, a túlélési stratégiát többnyire a kriminalizáció útján, vagy a feketegazdaságban kereső és megtaláló családok. Tanulatlan, sok esetben alapkészséghiányos szülőkkel, akik a tanulás és a munka jövőképző hatását gyerekként nem tapasztalták meg, nem jött ehhez minta sem a családból, sem az iskolából, generációk óta. Ami átment, az a pénz szükségessége a boldogsághoz, ennek megszerzéséhez a hosszú távú, kitartó erőfeszítés helyett a gyors hozzájutás mindent felülíró vágya épül be. Ha ebbe még hazugság, sőt jogsértő dolgok is becsúsznak, az számukra pozitívumként értelmezett, hiszen ügyességet mutat, a másik átejtésében, megalázásban, a rendőrök kicselezésében, stb.

A családon belüli erőviszonyok nem kiegyenlítettek, a családon belüli erőszak gyakori, a verbális kommunikáció is agresszív alapú. A családon belül is az erősebbé lesz a hatalom, a tárgyi javak, legyen szó élelemről, telefonról, vásárlási célokról, túlélésről. Aki innen jön, annak nincs receptje a problémák nyugodt megbeszélésére, az empátia náluk nem alapozódik meg, a “mindent uralni, a környezetben központi erő lenni” a cél, a “tartson tőlem mindenki, én parancsolok” érzésért van küzdelem. Ha otthon ehhez lát mintát, ezt hozza be az iskolába. Akkor is, ha otthon alul marad, és akkor is, ha már otthon is uralja a terepet. Ehhez kap megerősítést, kicsi korától, és ehhez igazodik az életstratégia.

2.) Az iskola: Valamikor, amikor még nem volt ekkora az oktatási szegregáció, és nem nőtt ekkorává a problémahalmaz, a tanárok megbirkóztak a feladattal. A szabálytudat általánosabb volt, és a kortárs közösségi hatásban is sok pozitív elem segített, mert pl. sokkal több közösségi program volt, és így az iskola még tudott dolgozni a hatását leamortizáló dolgok ellen. Nem volt tömeges a problémás gyerekek jelenléte az osztályokban, volt kortárs minta, másféle, mint amit otthon láttak. De a szegregáció fokozatosan növelte a plusz pedagógiai munkát igénylő gyerekek számát az osztályokban, ám ezt a plusz munkát nem volt, aki bele tudta volna tenni. A szegregálódó iskolák folyamatosan lettek szakember-hiányosak, a folyamat végül önjáró, öngerjesztő lett, minél nagyobb problémák jelentkeztek a tanórákon, annál eszköztelenebbé váltak azok a pedagógusok, akik még maradtak a pályán. Oda-vissza szócsaták kezdődtek, amiben folyamatosan mélyült a probléma. Mert az sosem úgy van, hogy csak az egyik fél részéről van konfliktust mélyítő reakció. Magukra hagyták a pedagógusokat, szakmai segítséget, támogatást, elismerést nem kaptak, hiszen az üzenet, ami ezekből az iskolákból jött, mind negatív tartalmú volt. Azt meg nem szabad kihangosítani, el kell rejteni, el kell nyomni.

A központi elvárások maradtak, ehhez csak csúsztatásokkal, a probléma elhallgatásával, majd hazugságokkal lehetett csak igazodni. Igazodni meg mindenki akar, akinek a létbiztonsága ettől függ. A konfliktuskezelés, az asszertív kommunikáció, a közösségépítés, a szociális készségek fejlesztése nem épült be a kötelező célok és eszközök közé. Az alsó tagozatban még kezelhetőnek tűnő osztályok szinte mind kivételnél nélkül váltak kezelhetetlenné felső tagozatban, de ennek okát nem vizsgálták, nem kerestek másféle munkaszervezési, módszertani lehetőségeket. Elindult majd általánossá vált felsőben az erőből, hatalomból induló fegyelmezés, figyelemmegtartás, a büntető szemlélet, a beírások, intők, mire a fentebb vázolt, családból érkező viszonyulások befeszítettek gyerekeket, jött a szembehelyezkedés ideje, a dac, a “ki az erősebb” harcok, bár ebben a gyerekek, koruknál fogva még többnyire alulmaradtak. Itt még a család is valamennyire próbálta, hogy túléljék az általános iskolát, a büntetések, elvonások fenyegetettsége még valamennyire visszafogó hatással bírt.

Egy dolog nem történt ez idő alatt, mert nem maradt rá erő, idő, a fegyelmezések közben: az ismeretszerzés, az alapkészségek megerősítése. Az állandó konfliktushelyzetben a pedagógusok is szabadulni akartak tőlük, ment hát a görgetés, vagy, ha nagyon nem ment, a magántanulóvá válás, szakmailag is igazoltan, a szakszolgálatoktól, hiszen a gyerek kezelhetetlen volt. Az általam sokat emlegetett “ügy-kezelés”, “ok-kezelés” nélkül. Így jutottak el a gyerekek a szakiskolákba, hogy még az tankötelezettségi korhatárig kihúzzák valahogy. De itt már nem lehet haladni annak, aki nem tud megfelelően olvasni, szöveget értelmezni, számolni. Itt már végképp elúszott a tanulás, itt már csak a konfliktusok maradtak, az erőfitogtatás, mint közösségi élmény. Már nem lehetett dolgozni azokkal a, legalábbis fizikai értelemben szinte felnőtt fiatalokkal, akik nem tűrik a korlátokat, szabályokat, sehol, akiket megszólítani, akiknél tanulási motivációt kialakítani, alapkészségeket fejleszteni már túl késő. Már nem sikerül a pedagógusoknak.

A tanárok többnyire nem is értik, hogy miért nem tisztelik bennük a tudást, a szakértelmet, a támogatni akarást. Belekényszerülnek, hogy erőből akarjanak ők is, legalább verbálisan, visszavágni, vagy csak jelezni a határt, felőrlődnek, ők is emberek, a durva beszólásokat nem bírják reakció nélkül hagyni. Nem tudnak mit kezdeni a mentális problémával küzdő gyerekekkel, ők nem ezt tanulták, hanem az ismeretátadást. És tőlük a rendszer ma is ezt kéri számon. Amit képtelenek teljesíteni. A gyerekek pedig megérzik: átvették a terepet, az irányítást. Ők diktálnak, azt csinálnak, amit akarnak.

3.) A társadalmi hatások: Mindehhez jön egy egyre romló mentális állapotú társadalom, a tudatosan épített árokásás, kirekesztés, gyűlöletkeltés, egy olyan “társadalmi igazságosságra” alapozva, amiben nem tűrik a másságot, és amiben csak az egyéni felelősség az egyetlen indok a problémákra. Az egyén, aki okolható. A bűnös kikiáltása. Ami korábban pár embertől suttogva, sokszor maga előtt is szégyellve kimondott gyalázkodás volt, az ma tömeges, büntetlenül kiordított, büszkén vállalt ítélkezés. Amire a nyitást, a mintát a kormányzati média adja. Ugyanúgy működik minden, mint a fent leírt családokban. Csak már társadalmi méretekben. A “nekem lehet, mert én vagyok az erősebb” elv mentén.

Erre megoldásként jön a javaslat, a rendőrséggel. Egy olyan elem beállításával, aminek majd vissza kellene állítania a “rendet”. Ügyeket kezelnek megint, ám az okok folyamatosan fogják termelni az ügyeket. Lehet, most elérik, hogy nem az iskolában csúcsosodik ki. Hanem majd az utcán. Akkor oda is több rendőr kell majd. Megoldható.

A baj akkora lett, hogy ez már elkerülhetetlen. De a megoldáshoz ez nem fog elvezetni, ebben biztos vagyok. Átmenetileg úgy néz majd ki, hogy mennyire sikeres. Aztán majd kiderül, hogy nem… és a helyzet követelni fogja majd az újabb területekre való kiterjesztést.

Közben a színterek, ahol kezelni lehetne a problémát, maradnak érintetlenül. A lakhatási szegénység, a fekete zóna a munkavállalásban, a korrupció, az “okosban” történő megoldások, a családok mentális problémáinak kezelése, az iskolák szakemberhiánya, a módszertani kultúra és a szakemberképzés változásokhoz nem igazodó jellege, és a médiában újra és újra felerősített, a politikai hatalomszerzésért kijátszott gyűlölet-kártyák.

Közben pedig egyre többnek látják “igazságosnak” a büntetést, az általuk hitt értékrend másokra történő erőszakos rákényszerítését. Csak az “általuk hitt” kifejezés kétséges. Mert ez, mint a történelemben annyiszor láttuk, nem egy egyetemes és örök érvényű kategória.


A PALOTA ÚJ RUHÁJA

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: N. KÓSA JUDIT
2020.05.31.


Három hét sem telt el a hatalomátvétel után, és az új miniszterelnök bejelentette: a kormányfői palota új épületének terveit elveti, másokat készíttet, és ezek részleteibe Budapest vezetőinek is beleszólást enged. Mint mondotta, az országnak egy kormányhivatalra nincs annyi pénze, amennyit elődje erre az építkezésre előirányzott. Ezért a költségeket redukálni kell, és el kell halasztani a munka kezdetét. Na jó, mindez több mint százhúsz éve történt. Széll Kálmánnak hívták a miniszterelnököt, az elődjét Bánffy Dezsőnek. Az épület pedig, amelynek napokon belül nekiálltak volna a bontócsákánnyal, ha Bánffy meg nem bukik, a Sándor-palota volt. Olyannyira eldöntött tény volt a lerombolása, hogy a főváros illetékes hatósága „fényképi fölvételeken” dokumentálta is a pusztulásra szánt, nem egészen száz éves épület fontosabb részleteit: ennek köszönhetjük Klösz György páratlan sorozatát a miniszterelnökségről. 

1899 tavaszán zajlottak ezek az események, alig egy évvel azután, hogy Bánffy miniszterelnök előállt az új kormányfői palota építésének tervével. Elődje, Wekerle Sándor még csak egy szolid modernizálást tartott szükségesnek, de hát ő amúgy is a régi pénzügyminisztérium puritán, kolostori falai között töltötte a napjait. Bánffy viszont rezidenciának is használta a Sándor grófok – az Ördöglovas kunsztjairól elhíresült – palotáját, a szerdai minisztertanácsok után díszebédet adott, felesége pedig hetente kétszer igen népszerű „thea-estélyen” látta vendégül a társaság krémjét. Érthető hát, hogy az ő szemükkel nézve a ház – mint a Vasárnapi Újság megfogalmazta – „nagyon egyszerű külsejével már-már kezdett kiríni évről évre fényesbedő környezetéből”. 

A fényesbedés fő felelőse, a szomszédban a királyi palotát épp eredeti méretének háromszorosára pumpáló Hauszmann Alajos, meghallván Bánffy kívánságát, rögvest el is készítette a Szent György tér új szabályozási tervét. A teret mélyíteni rendelte el, valamint javasolta, hogy a Sándor-palota helyét hagyják üresen, megnyitva így a kilátást Pest felé. Az új miniszterelnökséget a vadonatúj Honvédelmi Minisztérium homlokzatával egy vonalban, a Várszínház, a hadtestparancsnokság és a hadmérnökség – korábbi állapotában: karmelita kolostor – helyére javasolta felépíteni. 

Bánffy azonban opponált, ő a régi helyére szánta az új kormányfői rezidenciát, az átmenet mindössze két röpke évére pedig ki is bérelt drága pénzen egy patinás szállót a Nádor utcában. A tervezéssel aztán megbízta sajtótitkárának, a népies színművekkel is sikereket arató Berczik Árpádnak az öccsét, a műszaki tanácsosként ugyancsak kormányalkalmazott Gyulát. Az építésztársadalom erre már szép csendben felhorgadt: elvégre nemcsak pályázat nem volt, de Berczik is sokaknál kihúzta korábban a gyufát. Például azzal, hogy Bánffy ugyanígy osztotta le neki – kétéves fizetett szabadság terhére – annak a hét millenniumi emlékműnek a megtervezését, amelyeket a történelmi Magyarország legjelesebb pontjain (például Pusztaszeren, Pannonhalmán és Dévénynél) építettek fel. Botrány persze nem tört ki, a zúgolódásnak is csak azután adtak hangot egyes sajtóorgánumok, hogy Bánffy leköszönt, Széll pedig felháborodottan visszautasította a 2 millió koronáért megvalósítható palotatervet. 

Tény ami tény, Bánffy igen jókor állt elő a korábbinál egy szinttel magasabb, a legkorszerűbb neo-stílekben felépítendő rezidencia ötletével. A jól értesült Pesti Napló már 1898 áprilisában megpedzette, hogy a Szent György tér rendezésekor az immár kínossá vált Hentzi-emlékművet is eltávolítják a helyéről: a magyaros virtus - kiegyezés ide vagy oda - nehezen vette be, hogy a ’49-es budai várparancsnokra emlékező 22 méteres fémkolosszus még mindig ott meredezik Hentzi lelövetésének helyszínén. És bár természetesen nem mondhatjuk, hogy a legjobbkor, de egy merénylő épp szeptemberben oltotta ki Erzsébet királyné életét, a király pedig november elején kegyeskedett úgy nyilatkozni: az az óhajtása, hogy hitvesének a magyar főváros is állítson nagyszabású szobrot, mégpedig a Szent György téren, a Hentzi-emlékmű helyén...

FOGYATÉKKAL ÉLNI

KOLOZSVÁRI SZALONNA / VENDÉG
Szerző: PÁVEL MELINDA
2020.05.31.


Bármilyen hiány mindenféleképpen hátrányt jelent az életben, minél inkább különbözünk a bennünket körülvevőktől, annál kevésbé számíthatunk a megértésükre. Ők a saját elvárásaiknak megfelelően rendezik be a világot, nem gondolnak – miért is tennék – azokra, akik kevésbé szerencsések, akik számára akadályt jelent az, ami az épek számára az élet természetes velejárója. H. G. Wells novellája, A vakok országa egy gondolatkísérlet, egy fordított helyzetben játszódik. Olyan környezetbe csöppen egy ép ember, ahol mindenki vak. A helyzet akár előnyös is lehetne számára, mégsem az, a látását, mivel az számukra ismeretlen és szükségtelen képesség, betegségnek tartják, amit feltétlenül orvosolni kell, és az orvoslás esetében nem más, mint megfosztani őt ettől. 

Valahogy így érezzük magunkat mostanában. El akarják hitetni velünk, hogy magunkra maradtunk, hogy mi vagyunk a normálistól eltérőek, a mások. Állandóan fanyalgunk, nekünk semmi sem felel meg úgy, ahogy van, rémhírekkel táplálkozunk, és mi magunk is különféle valótlan elméleteket eszelünk ki, amelyek vagy puszta látomások, vagy mélységes gonoszságunk szüleményei. Mi vagyunk a lidércnyomás a nagyszerű valóságban, mi vagyunk a kígyó a Paradicsomban. Kételyt próbálunk ébreszteni, hogy talán az a tejföl mégsem fenékig az, eretnek gondolatokat hirdetünk, badarságokat tanulásról, tudásról, arról, hogy az ember élete attól válik egyre gazdagabbá, ha minél több ismeretet szerez a világról, és azt terjesztjük, hogy a fiatalok egyre silányabb képzést kapnak, és ennek következtében viharos sebességgel csökkennek az esélyeik a boldogulásra.

Mi ez, ha nem alaptalan vádaskodás? – mondja a hatalom. Oktatásunk nemhogy nem silány, de egyre jobb, fiaink és lányaink mondhatni, túlképzettek, lényegében négy-hat osztály bőven elegendő lenne, hogy annyi tudást szerezzenek, amennyi az élethez szükséges. Tanuljanak meg írni, olvasni, számolni, ismerjék meg a magyar múltat, a nemzeti irodalmat, igazodjanak el a Kárpát-medencében, szeressék a sportot, különösen a labdajátékokat, emellett kapjanak szilárd erkölcsi alapokat. Fölösleges a drága időt arra fecsérelni, hogy semmire sem használható információkkal terheljük az ifjúságot, álljanak szépen minél előbb munkába, jobbnál jobb kihívások várják őket, amelyekhez gyorsan elsajátíthatják a kellő tudnivalókat, mikor mire van igény. Az emberi erőforrás legfőbb jellemzője a rugalmasság, ha bárhol képes teljesíteni, ahol éppen hiány mutatkozik, emellett fontos a haza iránti hűség, amely leginkább abban nyilvánul meg, hogy mindenki tisztában legyen vele, hol a helye. Ne vágyjon többre, mint amennyi adatik neki, a saját érdeke is ez, mert így lesz elégedett, így lesz boldog. Sokoldalúan képzett szakemberek is kellenek, az arra érdemesek majd elvégezhetik akár az egyetemet is, természetes, hogy ehhez megfelelő társadalmi kondíciók szükségesek, olyan családi háttér, ami garantálja az alkalmasságot, emellett képes finanszírozni a tanulmányokat. Látszólag minden egyes ifjú számára járható ez az út, akár egy kiemelkedően tehetséges bárki fia is megpróbálkozhat vele, igaz, egyre kevesebben merik ezt megpróbálni, mert a négy-öt évi tanulás vállalhatatlan terhet jelent egy átlagos család számára, a diákhitel igénybe vétele pedig az összes kedvezménye ellenére meglehetősen kockázatos döntés...

AMIT MOST ÉRZEL, AZ TÉNYLEG LEHET, HOGY TÖBB MINT SZOMORÚSÁG

444.HU
Szerző: akiraly
2020.05.31.


23 százalék. Jennifer Leiferman, a Coloradói Közegészségügyi Iskola kutatója és csapata az elmúlt egy hónapban végzett vizsgálatai során úgy találta, hogy az állam 5,8 millió lakójának ekkora hányada, csaknem a negyede mutatta súlyos depressziós zavar (MDD) tüneteit. Február közepétől március közepéig 18,6 százalékkal nőtt az antidepresszáns szereket kiváltók száma, írta Nancy Wartik a New York Timesban megjelent cikkében, amiben idézi a Michigani Egyetem egy 460 fős mintán végzett felmérését is, melyben a válaszadók 33,6 százaléka jelentett súlyos depressziós zavarra utaló tüneteket.

Mi a nem normális, amikor pont normális szorongani?

Ahogy azt James Hamblin is írja az Atlanticban megjelent cikkében, az MDD, vagyis az orvosi értelemben vett depresszió eleve nem ritka, az Egyesült Államokban az adatok szerint egy adott évben a népesség 5-7 százaléka szenvedhet MDD-ben. De még a depresszió különösen súlyos formájáról, a pszichotikus depresszióról is úgy tartják, hogy a globális népesség 7 százaléka esik át rajta legalább egyszer 75 éves koráig.


Most, a világjárvány idején, amikor millió számra betegednek és tízezrével halnak meg emberek, akár egy nagyságrenddel is többen lehetnek depressziósok. Robert Klitzman, a Columbia egyetem pszichiátriaprofesszora egy, a neves orvosi szaklapban, a Lancetben megjelent kínai kutatás adatait kivetítve arra jutott, hogy jelenleg akár a teljes amerikai népesség 50 százalékának lehetnek depressziós tünetei. Vagyis már annyira általános a bénultság, az erőtlenség és a reménytelenség, hogy már-már normálisnak számít.

"Nem ismerek senkit, akinek most ne lennének depressziószerű tünetei. Nehéz úgy működni, hogy az agyunk folyamatosan harcolj vagy menekülj módban van. Ez nagyon fárasztó. vagyis teljesen normális, hogy nem tudunk koncentrálni, vagy kimászni az ágyból. Ez a fenyegetésre adott evolúciós választ" - mondta Wartiknak Luana Marques, a Harvard orvosi karának pszichológusa, az Amerikai Szorongás és Depresszió Társaság elnöke. Craig Sawchuck, a minnesotai Mayo klinika pszichológusa egyenesen a "depresszív realizmus" kifejezést használja a jelen helyzetre. Vagyis a levertség, kilátástalanság nem túlreagálás, "el kell fogadnunk, hogy nagyon nehéz, esetenként tragikus helyzetben vagyunk".

Ez azonban aligha lehet azért, mert hirtelen emberek millióinak borult el az agya, sokkal inkább a körülmények válthatnak ki hasonló reakciókat sokakból. Ez egyáltalán nem könnyíti meg azok dolgát, akiknek el kéne dönteniük, ki a beteg, és ki az, aki csak az adott körülmények között teljesen normálisan levert. Vagyis azt, hogy ki szorul kezelésre, illetve egyáltalán arra, hogy hogyan kéne kezelni a helyzetet. Mit kéne tenniük? Milliókat diagnosztizálni depresszióval, vagy inkább agresszívebben kezelni azokat a társadalmi jelenségeket, esetünkben a világjárványt és kísérőjelenségeit, melyek ezt a sok szenvedést okozzák?
...

A MUNKANÉLKÜLISÉG SENKIT SEM KÍMÉL - BÖLCSÉSZEK NEM KELLENEK, INFORMATIKUSOK IGEN

168 ÓRA
Szerző: LATYÁK BALÁZS
2020.05.31.


A fiatalok majdnem harmada veszítette el a munkáját a koronavírus-járvány miatt. Egy kutatás szerint a 16–36 évesek többsége nem számít semmi jóra a következő időszakban sem. A megkérdezett piaci szereplők szerint ugyanakkor semmi nincs veszve.

– A vírus magyarországi megjelenése előtt esküvők, különböző rendezvények fotózásával és videózásával foglalkoztam, ez az üzletág az elmúlt hetekben teljesen leállt.

A járvány így gyakorlatilag megszüntette a munkámat

– mondta lapunknak Császár Szabolcs.

A húszas évei elején járó fiatalember elmondta, az előre tervezett rendezvények és programok szinte mindegyikét lemondták a szervezők, így a nyár végéig egyetlen megbízása sincs. A hirtelen nyakába szakadt szabadidőt azonban így sem pihenéssel tölti, igyekszik a lehető leghasznosabban kihasználni a napjait. Éppen fotós és videós oktatóvideókat készít saját YouTube-csatornájára, amivel enyhíteni igyekszik kieső bevételeit.

Szabolcs munkája ugyan különleges, az esete azonban korántsem az. Az elmúlt hetekben a fiatalok 27 százaléka vesztette el gyakornoki vagy főállású munkáját a koronavírus-járvány miatt – derült ki abból a felmérésből, amelyet a Zyntern.com állásportál publikált. A több mint háromezer fiatal megkérdezésével készült kutatás szerint a legnagyobb arányban a bölcsészek és a szakmunkások kerültek nehéz helyzetbe, az előbbiek 38 százalékát, az utóbbiak 37 százalékát tették utcára. Számos más gazdasági területen dolgozó fiatalnak is meg kellett válnia a munkájától, körükben az elbocsátások aránya meghaladta a 30 százalékot...

NINCS MIRŐL, NINCS MIÉRT, NINCS IS MIVEL

HÍRKLIKK
Szerző: GUSZTOS ISTVÁN
2020.05.31.


A helyzet már réges-régen egyértelmű: a Fidesszel demokratáknak egyszerűen nincs értelme beszélniük. Ez az alapprobléma a mai „parlamenttel” is.

Mióta nem kapnak kérdéseikre tisztességes vagy akár csak valamennyire emberi választ? Vagy egyáltalán: választ? – lásd: „boldog karácsonyt”…

Mióta „támadnak rá a nemzetre”, mióta vannak „Soros György fizetési listáján”..? Kövér László nemrég kitagadta a társadalom nagyjából felét a fideszes „nemzetből” – bocsánatkérés persze nem volt, de ha lett volna, akkor sem ért volna semmit.

Mióta már, hogy „az elmúlt nyolc évre” hivatkoznak, ráadásul hazug, gyalázkodó módon, bármiről legyen is szó?

Röviden: a Fidesz megteremtett magának egy nyelvet, amelynek lényegében semmi köze a valóság ama csekély részéhez, amely a bűnszervezet vezetőinek kobakján kívül van… Ám az ellenzék makacsul úgy tesz, mintha lehetséges és érdemes volna reagálnia a fideszes handabandázásokra. És bár mind gyakrabban szabadulnak el az ellenzéki indulatok, azért alapjában véve, a „kellő tisztelettel” beszélnek a „kormánypártiakkal”

Vegyük példának Orbán péntekenkénti, hibbantnak tűnő – minden bizonnyal az is –, de jól kiszámított „igehirdetéseit”. Legutóbb például ezzel fejezte be mondókáját: „Minden magyar – szerintem – jobban érzi magát a bőrében”. Kérdezhetnénk: azok a haldoklók is, akiket kiraktak a kórházakból? És az orvosok, ápolók is, akiknek el kell viselniük, hogy a Generalissimus szolgája, Kásler szerint, ők tehetnek mindenről? És a pedagógusok is, Nat-ostul, mindenestül? És az egyetemi oktatók meg a diákok, akiknek intézményét „átszervezik”, einstandolják..? Az ellenzéki önkormányzatok lakossága is, amelyektől területeket és adókat rabolnak el? A transzneműek is, akikkel Semjén a kormány nevében csak úgy, szórakozásból ocsmánykodott? A munkanélküliek, a rokkantak stb. is..?

Hát a cigányok? Amikor nem átall a hatalom, a NER gyöngyöspatázni, és náci-nyilas tüntetőket Budapestre ereszteni? Amikor maga Orbán különbözteti meg őket – bár teljesen őrült, értelmetlen szóhasználattal – a „bennszülöttektől”, és ezzel lényegében kitagadja őket a teljes jogú magyar állampolgárok köréből?

És a végtelenségig folytathatnánk a kérdések sorát...

RÁADÁS: ZENÉRŐL MINDENKINEK - KOCSIS ZOLTÁN MŰSORA

YOUTUBE
Szerző: KOCSIS ZOLTÁN és BERKES KÁLMÁN
2016.08.22.



  Antonín Dvorák: d-moll fúvósszerenád op. 
  44 

  Kocsis Zoltán, Berkes Kálmán

RÁADÁS: SCHIFF ANDRÁS GONDOLATAI A ZONGORÁRÓL

YOUTUBE
Szerző: SCHIFF ANDRÁS
2016.09.04.



Schiff András gondolatai a zongoráról.

ITT NÉZHETŐ MEG

RÁADÁS: 1984. 03. 23 KÉTZONGORÁS-NÉGYKEZES HANGVERSENY A ZENEAKADÉMIA NAGYTERMÉBEN

ZENEAKADÉMIA
Előadók: KOCSIS ZOLTÁN és RADOS FERENC
1984.03.23.



Pianoforte: KOCSIS Zoltán; RADOS
Ferenc
Előtte műismertetés a Zeneakadémia
művészszobájában: Műsorvezető KOCSIS
Zoltán
Budapesti Tavaszi Fesztivál TITLE: 0:00:00 ANNOUNCEMENT: 0:00:41
TITLE 2: 0:00:57 INTERVIEW: 0:01:24 Beethoven: D-dúr Szonáta Op. 6 négy
kézre Schubert: Három Katonainduló Op. 51
Debussy: Marche Ecossaise sur un theme
populaire L. 77
Debussy: Petite Suite L. 65 ---INTERMISSION--- 56:20 Második műismertető Tchaikovsky: Virágkeringő a Diotörőből Rachmaninov: Cisz-moll Prelűd Rachmaninov II. Szvit Op. 17 ---ENCORE--- Rachmaninov: Polka Italienne Schubert: Kindermarsch D. 928

ITT NÉZHETŐ MEG

RÁADÁS: KOCSIS ZOLTÁN ÉS RÁNKI DEZSŐ - KETTŐS ARCKÉP (1976)

YOUTUBE
Szerkesztő: BRUNO MONSAINGEON
Rendezte: Marcel Camus
1976 



A Benne található zenék: (Mindegyik
részlet, kivéve a Játékokat!) Brahms J.: Változatok egy Haydn témára
két zongorára 0:24 ; 47:17 Beethoven L. V.: C-dúr "Waldstein" szonáta
No 21. Op. 53 IV. tétel 1:32 - 3:48 Bartók: (a few faint hints of) For Children,
Book I. Jeering Song 4:33 Mozart: B-flat major Sonata K. 333 I.
movement 4:49 Chopin: C-dúr Etude Op. 10 No. 1 4:57
Debussy C. A.: Images (Képek, I. sorozat)
Fények a vízen 5:50
Mozart W. A.: Esz-dúr zongoraverseny
K271 3. tétel 8:07

Scarlatti D. G-dúr Szonáta K. 427/L. 286/P. 286 14:12 Bach J. S. C-dúr Prelúdium (fúga nélkül) BWV 547 17:53 Bach J.S I. szvit zenekarra BWV 1066 22:56 Mozart W. A B-dúr szimfónia K319 25:20 Ravel, M Daphnis és Chloe napfelkelte 26:25 Wagner-Kocsis Istenek alkonya, befejező rész 30:24 Mozart W. A. F-dúr szonáta négy kézre K497 15:59 ; 33:42 ; 40:15 Bach J.S C-moll partita BWV 826 35:43 Chopin F. F. Cisz-moll Polonaise Op. 26 No. 1 (középrész) 37:13 Beethoven L. V. Fisz-dúr szonáta No. 24 38:29 Liszt Ferenc Esz-dúr zongoraverseny No.1 S. 124 41:13 Kurtág György Játékok zongorára 43:36 Hommage á Bálint Endre és Hommage á Paganini 44:22 Kocsis Zoltán: Fészek 44:48

ITT NÉZHETŐ MEG

RÁADÁS: ESTERHÁZY PÉTER EMLÉKFILM

AEGON
Szerző: Aegon
2016.12.02.



  Esterházy Péter egyik utolsó interjújában 
  arról beszélt, hogy a betegsége 
  tulajdonképpen a jót hozza ki a világból. 
  Hogy ő maga mennyi jót hozott nekünk, 
  erről szól ez a film. Írótársak, 
  művészbarátok, irodalmárok, végső soron 
  olvasói osztják meg emlékeiket, 
  mulatságos és tanulságos közös 
  történeteiket.

RÁADÁS: NYUGAT 2008-1908

ÖRKÉNY SZÍNHÁZ
Rendező: MÁCSAI PÁL
2020.04.11. 



  Az Örkény Színház és a Müpa a költészet 
  napja alkalmából közös közvetítéssel 
  jelentkezik április 11-én este 7 órakor: újra 
  látható a Nyugat 2008–1908 című előadás 
  2008. február 14-i felvétele. 

  Az Örkény Színház produkciója, a Nyugat 
  első lapszámának 100. évfordulóján idézte 
  meg az "arkangyalok összeesküvését", az 
  író- és költőnagyságok műveit, 
  gondolatait, és a szenvedélyt, amiből a 
  legendás folyóirat összeállt. 

  Rendező: Mácsai Pál Szereplők: Bíró 
  Kriszta, Csuja Imre, Debreczeny Csaba, 
  Dömötör András, Für Anikó, Gálffi László, Kerekes Éva, Kerekes Viktória, Mácsai Pál, Máthé Zsolt, Pogány Judit, Polgár Csaba, Széles László, Takács Nóra Diána, Végvári Tamás

RÁADÁS: ÍGY ADTAK JOGTALAN KARANTÉNT...

SZILI FURGONNAL VLOG EXTRA 1
Szerző: Szili
2020.05.31.



  Sziasztok! 2020 május 29.-én a berzencei 
  határon jogtalan karantént rendelte el 
  ellenem egy rendőrhölgy. A történtekről 
  kitett facebook poszt megkívánta, hogy 
  elmondjam videóban is mi és hogyan 
  történt...

L. RITÓK NÓRA: RENGETEGEN ESTEK PÁNIKBA, HOGY „ÉHEN FOGUNK DÖGLENI, NEM LESZ KENYÉR, BE FOGJÁK ZÁRNI A BOLTOKAT, LEZÁRJÁK AZ EGÉSZ FALUT”

SZERETLEK MAGYARORSZÁG.HU
Szerző: LÁNG DÁVID
2020.05.31.


A járvány nem, a hangulatkeltés viszont azonnal megjelent a legszegényebb kelet-magyarországi településeken – mondja az Igazgyöngy Alapítvány vezetője. Arról is mesélt, mi valósult meg a gyakorlatban a digitális oktatásból.

L. Ritók Nórával legutóbb alig három hónapja beszélgettünk, akkor a gyöngyöspatai kártérítési ügy volt a fő téma. Azóta nagyot fordult a világ: rengeteg más dolog mellett az erről tervezett nemzeti konzultációt is elsöpörte a koronavírus.

Hozott viszont magával rengeteg új problémát, a járvánnyal kapcsolatos álhírek terjedésétől a munkanélküliségen át a digitális oktatásra való átállásig.

Most ezekről osztotta meg a tapasztalatait:...


MÁR BEÜTÖTT A PUSZTÍTÓ MUNKANÉLKÜLISÉG MAGYARORSZÁGON VAGY CSAK MOST JÖN A FEKETELEVES?

PORTFOLIO
Szerző:PORTFOLIO
2020.05.31.


A világban különböző mértékben emelkedett a munkanélküliség a koronavírus-járvány kitörése óta, Magyarországon (hivatalosan) 3,8%-ra emelkedett áprilisban a munkanélküliség, amivel még viszonylag olcsón megúsztuk. A tényleges munkanélküliség viszont jóval magasabb lehet, sokan ugyanis inaktívvá váltak, a korlátozások miatt munkát sem tudtak keresni. Egyelőre a régió többi országában sem látszik a tömeges leépítési hullám, de ez csak idő kérdése – vélik az Erste Bank szakemberei.

Látszólag alig volt a pusztítás a munkahelyeken

Más országokhoz képest Kelet-Közép-Európa munkaerőpiacát egyelőre alig érintette a koronavírus-járvány. Az USA-ban például hetente milliószámra váltak állástalanná az emberek, a munkanélküliségi ráta már áprilisban 14%-ra ugrott. Ehhez képest a régiónkban csak Ausztriában mutattak ki érdemi emelkedést az első negyedévben, és még az áprilisi adatokban is alig látszik a járvány hatása.

Az alábbi grafikonon látszik, hogy februárhoz képest alig változott a munkanélküliségi ráta a legtöbb országban, miközben jelentős a munkaerő azokban a szektorokban, melyeket a legérzékenyebben érint a válság...


A HAZAI KKV-K SZÁMÁRA LÉTREHOZOTT ALAPOT NYIT MEG A NAGY CÉGEK ELŐTT A KORMÁNY A JÁRVÁNYRA HIVATKOZVA

MÉRCE
Szerző: BOGATIN BENCE
2020.05.31.


A kormány a koronavírus-járványra hivatkozva új kormányhatározatban írta át a kis- és középvállakozások támogatására létrehozott Széchenyi Tőkealap-kezelő általt kezelt tőkealapok feltételeit. Úgy tűnik, az eddig szigorúan kis- és középvállalkozások tőkésítésére szakosodott állami alapkezelő ezentúl a nagyobb cégeknek is adhat pénzt – szúrta ki a Népszava.

A Széchenyi Tőkealap-kezelő Zrt. 100 százalékos állami tulajdonban lévő gazdasági társaság, amelynek megbízott vagyonkezelője a Pénzügyminisztérium. Az Alapkezelő első tőkealapját, a Széchenyi Tőkebefektetési Alapot (SZTA) 2011-ben indította el a hazai kkv-k támogatására. Azóta már négy további tőkealapot hozott létre a kis- és középvállalkozások fejlesztésére. Jelenlegi tőkeprogramjain keresztül közel 71 milliárd forint tőkekerettel gazdálkodik.

A Magyar Közlönyben pénteken megjelent határozat szerint a tőkealapra vonatkozó szabályokat rögzítő 1599/2016.(XI.8.) kormányhatározat az alábbiak szerint módosul:...

AMIKOR A HOLLANDOK DISZKRIMINÁLNAK

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2020.05.31.


Hollandia nyitott és befogadó ország, ennek ellenére mintha az utóbbi időben megszaporodtak volna az intézményes megkülönböztetésről szóló hírek. Igaz ez a lakásbérléstől a munkavállalásig.

A hollandokat kedvesnek, barátságosnak gondolják azok is, akik ott élnek, még akkor is igaz ez persze, ha ott is vannak (mint mindenhol), nem annyira szimpatikus és barátságos helyiek. Vannak azonban a Hollandokk szerint ennél nagyobb problémák is – például a hátrányos megkülönböztetés.

„Több egyetem és szervezet közös kutatása azt mutatta ki, hogy ugyanarra az állásra jobb eséllyel pályázik egy „fehér” holland, mint egy nem nyugati származású honfitársa.

A lakásfronton sem jobb a helyzet. Az amszterdami ingatlanközvetítők harmada a nem nyugat-európainak tűnő vezetéknév láttán nem is reagál, vagy kapásból elutasítja az érdeklődést.

A munkaerőpiacon biztos nem kerülhetünk hátrányba, gondolhatnánk, hiszen aki akar, az nagy valószínűséggel talál munkát. Mégis, egy – összesen 467 munkaerő-közvetítő cég megkeresésével végzett – vizsgálat szerint az irodák 40 százaléka nyitott arra, hogy ne közvetítsen ki olyan etnikumú munkavállalót, melyet a kölcsönözni kívánó cég kizár.

Az a hír csak pár hete látott napvilágot, mely szerint az adóhivatal – a Belastingdienst – szigorúbban ellenőrizte a kettős állampolgársággal rendelkező polgárokat. Persze nem mindenkinek van félnivalója, az adófizetés alól mentesített Maxima királyné nyugodtan alhat...

De nehogy azt higgyük, hogy csak a külföldieket éri hátrány.

A hivatalosan „csak” 24, de egyes vélemények szerint több száz nyelvjárás országában, akár 5-15 százalékkal is kevesebbet kereshet egy dialektust beszélő kolléga, mint egy „standard” hollanddal – ABN Algemeen Beschaafd Nederlands – kommunikáló munkatársa.

Jan van Ours, a tilburgi egyetem kutatójának véleménye szerint ennek oka az, hogy a dialektust használókat kevésbé produktívnak, illetve fogékonynak gondolják. Ez azért nem túl örvendetes az ország valamelyik nyelvjárását beszélő körülbelül negyven százalékának...

Természetesen modern és felvilágosult országhoz illően Hollandiában is tilos bármilyen hátrányos megkülönböztetés. (...)

Ennek ellenére a vizsgálatok mégis azt mutatják, hogy a lakosok több, mint negyede – 27 százaléka – tapasztalt már nem ritkán erőszakba torkolló diszkriminációt. Ez az arány gyakorlatilag megegyezik az öt évvel ezelőtti hasonló felmérés eredményével.

Így összegyűjtve nézve a fentieket talán az az érzésünk lehet, hogy az általános helyzet rossz. A magunk részéről mégsem gondoljuk ezt. Bármilyen megkülönböztetés esetén több fórumhoz is fordulhatunk, ahol segítenek problémánkon.”

A teljes posztot itt találjátok, érdemes elolvasni...

LÉGY VEZÉNYELHETŐ!

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: VÁNCSA ISTVÁN
2020.05.29.


Úgyszólván percek alatt söpört végig a magyar nyilvánosságon a Medi­calOnline által közzétett információ, mely szerint Pintér Sándort a házi­orvosi praxisok környékén látták sündörögni. „Úgy tűnik, a kormány im­már az egészségügyet illetően is visszanyúl a két világháború közötti időkhöz, amikor ugyancsak a Belügyminisztérium égisze alatt műkö­dött az ágazat irányítása, amelyet most ötvözne a kádári időszak kör­zeti orvosi rendszerével” – írja a portál, nyilvánvalóan csöndes derűvel töltve el mindazokat, akik szerint a Horthy-kor és a Kádár-kor szintézi­sénél ínycsiklandóbb koktél el se képzelhető. Ők sokan vannak, ergo társadalmunk boldogságtartalma szignifikánsan növekedni fog.

A háború előtti Magyarországon az alkalmazottakat a biztosító­társaságok orvosai gyógyították, a lakosság tehetősebb részét a ma­gánorvosok, a nagy többséget pedig senki. A falu népe orvost nemigen lá­tott, baromorvost (mai szóhasználattal állatorvost) is fölöttébb rit­kán. Megöregedtek anélkül, hogy fehér köpenyes emberrel találkoztak volna valaha is, kórházról pedig még csak nem is hallottak. Viszont ugyaneb­ben az időszakban a magyar orvostudomány Európa-szerte, sőt világ­szerte komoly elismerésnek örvendhetett, elég, ha evvel kap­csolatban Szent-Györgyi Albert 1937-ben megkapott Nobel-díjára gon­dolunk. Nyájas olvasónk előtt most nyilván az Alföld tengersík vidéke jelenik meg, bő gatyás gulyások, büszke fejtartású magyar szürke mar­hák ez­rei, köztük pedig egy-két zseniális, ám nyeszlett orvos ténfereg. Lélek­emelő vízió, noha tévedésen alapul. Mária országa a húszas-har­mincas évek folyamán magasan képzett orvostudoroktól hemzsegett. Trianon után a Magyarországra menekülők között viszonylag sok volt az orvos, és ők nemcsak egyenként jöttek, hanem intézményestül is. A kolozs­vári orvosi kar Szegedre, a pozsonyi pedig Pécsre költözött, azaz a to­vábbiakban már nem két, hanem négy egyetem termelte az orvo­sokat egy olyan országban, amelyben a nemzetmegtartó erőt képviselő pa­rasztság, ha munka közben baleset érte, nem orvosért kiáltott, ha­nem lószarért. Azt rakta a sebére, és általában meg is gyógyult, vagy ha nem, hát nem...


DOKTOR PINTÉR RENDELKEZIK – ORBÁN A PISZTOLYTÁSKÁS EMBEREKNEK HISZ, MÁR MOST FEUDÁLIS ÁLLAPOTOK VANNAK AZ EGÉSZSÉGÜGYBEN

168 ÓRA
Szerző: ÁRPÁSI BENCE
2020.05.31.


A jelek szerint Pintér Sándornak nagyobb ráhatása lehet az egészségügyre, mint a járvány előtt. Ezt támasztja alá, hogy többek között a Magyar Orvosi Kamara vezetése is járt már a belügyminiszternél. Minden bizonnyal jól vizsgáztak a kórházparancsnokok, mivel a járványveszély után is maradnak.

Amennyiben hihetünk azoknak a híreknek, amelyek szerint a belügyminiszter nagyobb befolyásra törekszik az egészségügy felett, akkor egyfajta rendvédelmi, „parancs–értettem!” mentalitás költözhet a kórházakba. Ennek egyik első jele, hogy a kórházparancsnokok a járvány csillapodtával is maradnak.

Rékasi Balázs egészségügyi közgazdász kétli, hogy valóban jó helyre kerülne az irányítás a belügynél, szerinte ennyi erővel Varga Mihály pénzügyminiszter is lehetne a terület gazdája.

Lapunknak elmondta, a járvány is megmutatta, szükség van egy önálló egészségügyi minisztériumra, noha erre a bejelentésre a második Orbán-kormány hivatalba lépése óta hiába várnak.

Hogy jobban megértsük, milyen logika mentén mozoghat a miniszterelnök gondolkodása e téren, érdemes idéznünk az Index egyik korábbi cikkéből: a kormányfő azoknak hisz, akiknek pisztolytáska lóg az oldalukon. Ezt állítólag egy szűk körű megbeszélésen mondta. Akárki is találta ki a kórházparancsnokok kinevezését, úgy látszik, kevés kifogás érkezik velük szemben. Erről számolt be a Független Egészségügyi Szakszervezet elnöke is a 168 Órának. Soós Adrianna ugyanakkor kiemelte, hogy az egyenruhások orvosszakmai döntéseket nem hozhatnak...

KENTAURBESZÉD – FABINY TAMÁS: BÁBEL ÉS PÜNKÖSD

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: FABINY TAMÁS
2020.05.31.


Az egyik legrégibb mítoszunk a Bábel tornyáról szóló elbeszélés. A bibliai Genezis könyve szerint a becsvágyó ember akkora várost és tornyot akar építeni, amelynek teteje az égig ér. Tégla az építőkövük és földi szurok a habarcsuk. Az Úr azonban megakadályozza istenkísértő vállalkozásukat, és az addig egységes nyelvű népet szétszéleszti az egész föld színére, nyelvüket pedig összezavarja (1 Móz 11,1-9). A történelem megmutatta, hogy soha nem lehet sikeres az a vállalkozás, amikor az ember isteni magasságba akar törni, önkényesen át akarja alakítani a természetet, élet-halál uraként döntést akar hozni más sorsa fölött, istennek képzeli magát. Nemcsak a távolabbi és közelebbi múltban, hanem a magunk korában is látjuk ezeknek a kísérleteknek a látványos bukását. A modern ember a természet leigázásának téglájából és önzésének habarcsából próbálta építeni a maga Bábel tornyát, amely aztán kezdett ráomolni. 

A koronavírus megjelenése rávilágított arra, hogy a korlátlan optimizmusunk nem lehet reális. Nem tartozom azon teológusok közé, akik az újabb kori katasztrófákat vagy éppen a koronavírus-járványt Isten közvetlen büntetőakciójaként értelmezik, sőt, kifejezetten riasztanak a magukat Isten bennfenteseinek tekintők dörgedelmei, amelyek szerint Isten mint egy dühös rendező húzódik meg a világunk színpada mögött. Tomáš Halík óv így mindenkit ettől a teológiailag rövidzárlatos szemlélettől. A prágai Károly Egyetem vallásfilozófusa szerint katasztrófák idején felébrednek a rosszindulatú, bosszúszomjas Isten alvó ügynökei; félelmet keltenek az emberekben, s azon vannak, hogy vallási tőkét kovácsoljanak a kialakult helyzetből. Halík hozzáteszi: ez a szemléletmód évszázadok óta az ateizmus malmára hajtja a vizet. A Biblia szókészleténél maradva azt lehet mondani, hogy a vallásos gőg téglájából és a fanatizmus habarcsából is lehet Bábel-tornyocskákat építeni. 

A Bábel-tornyok és tornyocskák összedőlése bizonyosnak látszik. Számomra az a kérdés, hogy miként találok rá arra az Istenre, aki nem olyan, mint az alvó ügynökeit megfelelő időben aktivizáló terroristavezér, hanem olyan valaki, aki a szeretet nyelvén beszél. Ez az Isten számomra az első pünkösd történetében mutatkozik meg, amely az Apostolok cselekedetei című újszövetségi könyv elején olvasható. Az egész ottani folyamat nem a kivagyi ember felfelé törekvése, hanem egy ellenkező irányú mozgás: s Szentlélek tüzét kifejező lángnyelvek leszállnak az apostolokra, akik különféle nyelveken kezdenek beszélni (Csel 2,1-4). És ezen a ponton történik meg az anti-Bábel: a prédikáló Pétert és a többi apostolt a Jeruzsálemben összesereglő zarándokok mindegyike a maga anyanyelvén hallja beszélni. Pünkösd tehát a kölcsönös megértés és egység ünnepe. A Szentlélek Isten az egymástól nagyon különböző embereket összekapcsolja. Ott és akkor a Római Birodalom legkülönbözőbb részeiről voltak együtt: pártusok, médek és elámiták, egyiptomiak, líbiaiak és hasonlók. Ennek a sokféle kultúrájú közösségnek az alapvető különbözőségei simultak el abban a kegyelmi pillanatban. Az addig általában lenézett galileai tanítványok igehirdetése szíven találta őket, megtérésüknek aztán jó cselekedetek lettek a következményei. 

Így jött létre az egyház, hiszen pünkösdöt az egyház születésnapjának is tartják. 

Ebben az elbeszélésben mintha egy film trailerét látnánk: milyenné is szeretné Isten a maga egyházát formálni? Aki immár nem „dühös rendező”, hanem olyan invenciózus alkotó, aki képes a színészeiből a legtöbbet kihozva katartikus drámát színre vinni. 

Milyen egyházképet mutat ez a bizonyos trailer? Olyat, amely úgy tudja hirdetni az igét, hogy közben törődik a legelesettebbekkel: a szegényekkel és általában a társadalom margójára szorítottakkal: rabszolgákkal, jövevényekkel, özvegyekkel és árvákkal. Ennek érdekében diakónusokat is szolgálatba állítanak. Olyan közösség képe rajzolódik ki, amelyben a tagok egymást tudják támogatni, az erősebb a gyengét, mind hitbeli, mind anyagi értelemben. Olyan emberek tartoznak ebbe az egyházba, akik annyira hisznek az általuk képviselt ügyben, hogy azért életüket is képesek áldozni. 

Lelkészként folyamatosan arra buzdítom híveimet, hogy ne elégedjenek meg annak a bizonyos trailernek a megnézésével, hanem vállaljanak szerepet az előadásban, és éljék is meg mindazt, amit a rendező megálmodott. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az egyházaknak minden korban fel kell mutatniuk a pünkösdi valóságot. Mindenekelőtt a Szentlélek ajándékát kell kérni. Az egyház így nem földhözragadt, hanem "éghezragadt" emberek közössége lehet. Ehelyett, valljuk be, sokszor inkább Kosztolányi keserű sorai érvényesek ránk: „Itthon vagyok itt e világban / s már nem vagyok otthon az égben” (Boldog, szomorú dal). Annak az egyháznak a látlelete ez, amely a solus Christus, egyedül Krisztus helyett csak evilági szempontok alapján igyekszik tájékozódni, a sola gratia elfelejtésével pedig nem a kegyelemtől, hanem a kegytől akar függeni. Jézus perében már leszerepelt az a főpapi garnitúra, amelyik Pilátus előtt így tagadta meg Jézust: ”Nem királyunk van, hanem császárunk!” (Jn 19,16)...