2018. június 27., szerda

LÁBSZAG

KOLOZSVÁRI SZALONNA 
- ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2018.06.27.


Végre rájöttem, mi Magyarország valódi államformája. Lábszag. Nincs semmi, ami ennyire jellemző lenne rájuk, amiből bárki azonosítani tudná az itt született szittyákat – vagy az eltépettből hazamenekülteket -, még csak genetikai vizsgálat sem kell, elég egy szippantás. Az ő lábszaguk nem olyan, mint bárki más lábszaga. Büszke lábszag ez, ősmagyaros, keresztényes, turulos. Középen lyukas lábszag, zászlóanyával megtoldva. Tokás, karikalábú, bajuszos, hajbeültett lábszag.

A lábszag öröklődik, generációról generációra érik, mélyül, sűrűsödik, mint a jóféle óbor. Apu még csak egy félanalfabéta taplóként kezdte, aztán az izzadt-olajos kezeslábasból átült a luxus terepjáróba. Minden nap másikba, mert egy igazi tahó azt hiszi, az olyan arisztokratikus dolog, ha az örökösen elfeküdt haját minden nap másik visszapillantóban cicmötöli. Felesége őnaccsága már nem vimmel sikálja a tűzhelyre kérgesedett olcsó étolajat, hanem művész lett hirtelen. Fest, mint a hétördög, mert meglelte az egyre kifinomultabb ízlést cizellálódó lelke rejtekén, tehetséget meg vett mellé a zura, fussa. Az utód még ennél is többre vágyik, ő már igazi főnemes. Vadászik, de nem ám a pórnéppel egy rekettyésben, az zsenánt. Elveszi a vadászterületet, nehogy a nyálcsorgató csóringerek közelről bámulhassák, ahogy kiszáll a helikopterből és elegánsan ápolatlan, divatosnak hitt borostától sötétlő ábrázatát felcipeli a műfűvel bélelt magaslesre. Mert az urak vadásznak, így hallotta valahol.

A másik lábszag-tulajdonos trottyos gatyában, kihízott, hordótestére feszülő zakóban, bazári nyakkendővel csinosított világhírét ápolgatja. Zsebben, mert az olyan sikkes. Néha az asszonyt is viszi magával, megmutatja, hogy van. Szegény éppen a piacra indult nájlonotthonkában, befőttesgumival összegurtnizott zsíros haját lágyan borzolja a szél, ahogy lelépked a repülőgép lépcsőjén. Az utódok már igényesebbek, jólfésült szektavezér, oszloplábú, kurta szoknyás divatdiktátor, neo-bundeszliga-frizurás élete párja oldalán habzsolja az örökséget. Mert az jár neki, bele született. A lábszagba. A nagyfater még susogós melegítőben tolja az arisztokráciát, a saját erőből siker két lábon járó szobra ő. A família nemesi címerén két tányér velős pacal között egy kupac szotyola látható, libafos-zöld mezőben. Büszke népség. Van mire.

Született félázsiai nemes mindahány. Vagy tán egészen az. Műveltek, szeretik a könyveket. Nem jó billegős asztalnál kanalazni a rántotthúsos zsömlét. Olykor koncertre járnak. Mága Zoltán Leslie Mandokit játszik, sír a hegedű. Az úri közönség aléltan élvezi a kultúrdömpinget. Elvégre szezonja van.

Szép hangosan, cintányéros-diszkrécióval felvásárolják az országot. A többi hülyétől rabolt pénzből, mert az úgy elegáns. Borvörös bársonyöltönyben vigyorognak a kamerába, ötszáz döglött fácán gyűrűjében. Mert annyija van, amennyit ér. A lábszag terjed.

Vigyorogva lövöldözi az állatokat helikopterről, vagy száguld a túlvégre, mert nősül a kuzin – az urak így mondják -, le ne késse a kakashere pörköltöt, meg a cimbalomra írt balladát. A lábszag kifejezetten kompatibilis a helikopterrel. És persze a pénzzel. Sok-sok, egyre több pénzzel.

A lábszag virulens. De ezzel ő nem elégszik meg, mert a művelt lábszag tudja, hogy patogénnek is kell lennie, ha sikeres akar lenni ebben a szép új világban. Neki már nincs jobbágya, csak rosszabb közmunkása. Az új, de generáció örökölte az ősöktől a szívószerveket és kifejlesztett sajátot is. A másoderesztésnek már nem elég a szotyi zsebből, az alacsonyabban álló nyakába köpve, az már nem buli. Ő már színarany, címeres kanállal akarja falni a rántott beluga kaviárt. Eltartott kisujjal, mert az úgy elegáns. Neki már kell a márványoroszlán a kandallópárkányra, a düftinrózsa nem elég a faragott ebédlőasztal közepére, ő már jachtot akar a kertbe ipszilonnal, delfines medencét a spájzba, milliós topogót a lúdtalpára.

A lábszag mutálódik, elveszíti a farkát, ami a petesejtig hajtotta. Befészkelődik és elkezd osztódni, egyre nagyobb, egyre dagadtabb, egyre mohóbb lesz. És egyre büdösebb. Végül országot vesz magának, hogy legyen hová lerakni a petéit. Nincs ellene oltóanyag, se gyógyszer. Egy módon lehet megszabadulni tőle. Szappan, fertőtlenítőszer, tiszta víz. Fejet kell mosni. Ki kell húzni az (asztal) lába alól a könyvet. Fellapozni. Olvasni. Tanulni. Megérteni. Agyoncsapni vele. Vagy meg kell tanulni visszatartani a levegőt. Olyan százhúsz évig.

ORBÁN GAZDAGABB, MINT AZ ANGOL KIRÁLYNŐ

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2018.06.26.



A lecsó szagú felcsúti illiberális kereszténydemokráciában messziről bűzlik a bűnszervezet, de a “rendszer” lényegét semmi sem fejezi ki jobban, mint az, hogy röpke egy ciklus alatt Orbán annyi pénzt ellopott a köz vagyonából, hogy már gazdagabb, mint az angol királynő.

Mussolinit ennél kevesebbért húzták fel az olaszok, méghozzá a lábánál fogva, fejjel lefelé, és téved a csámpás lábú Orbán, ha azt képzeli, hogy a félázsiai magyarok közt kevesebbel megússza. Itt tartunk, és még nincs vége. A rendszer még mindig a felfelé tartó pályáján van, és azt gondolja ez az idióta, hogy ha vesz magának kilóra ellenzéket, akkor megússza.


A kimutatott vagyon Mészáros nevén van, aki szintén drága árat fizet azért, hogy kályhacső tisztogatás helyett elvállalta, hogy Orbán az ő nevén lopja ki a magyarok szemét. Lehet ezt még fokozni a fehérvári huszárok lábszagú kereszténydemokráciájában, de egyszer ennek is vége lesz, s akkor ez az elhízott, ormótlan, görbe lábú bűnöző köcsög fusson, de nagyon gyorsan, mert sok dühös ember lesz a nyomában.

A megcsalt embernél nincs dühösebb. Nem csillapodik a haragja, ajándékkal sem lehet őt megfékezni. Márpedig a magyar népet a kocsmanyelven handabandázó szélhámos csalja, becsapja. Ha azok egyszer rájönnek arra, hogy a menekültek elleni uszítás, az Unió elleni gyűlöletkeltés, az országgal csak jót tevő Soros elleni antiszemita kampány csak azért volt, hogy gazdagabb legyen a tolvaj Orbán-család, mint a föld királyai, akkor mérgesek lesznek.

A pofátlanság ezért megdöbbenti az embereket, mert nem akarják elhinni, hogy valaki ezt meg meri csinálni. A diktátor nem ügyesebb, mint mások, hanem gátlástalanabb. Ez viszi őt egy ideig előre és a csúcsokra, de utána nagyon drága árat fizet érte. A mértéktelenség és kapzsiság lesz ennek az embernek is a veszte, mert ha csak keveset lopna, nem zavarna senkit, mert akiket zavarhatna, azok is lopnak, ha tudnak. De ennyit?

A gyakorlott kártyások tudják, hogy minden jó széria végetér egyszer. Menekültek is alig jönnek már. Egy darabig lehet még bűnbakokat, ellenséget kreálni, Szijjártó is pofátlanul elküldhet bárkit, de csak egy darabig. Aki már volt Las Vegasban, tudja: egyszer vége lesz a piros számok sorozatának és jönnek a feketék. Egyszer hirtelen kidől minden, az eldugott pénz, a titkos számlák, a nagy vagyonok, a rejtegetett ingatlanok, az arany, a gyémánt.

A föld egyszerre indul meg, és egy pillanat alatt omlik össze minden. Nem jön be semmi, a hazugságok nem működnek, a kipróbált eszközök csődöt mondanak, a megvett haverok is lefalcolnak. Ami eddig mindig sikerült, az egyszer nem sikerül. Erre gondoljon mindenki, a frusztrált és megalázott része ennek az országnak, hogy lesz egyszer katarzis. A bűnözők megbuknak, nem lesz számukra kegyelem, és katarzis lesz. Ki kell várni méltósággal...


VISSZAMENJÜNK?

JÓREGGELT EURÓPA BLOG
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2018.06.26.


Olvastam egy kiváló, elkeseredettségéhez képest csöndes és visszafogott írást (Kolozsvári Szalonna - Molnár Bálint: Nekünk a szabadság csak bajnak van...), abból idézek egy félmondatot:
Már egyszer megírtam, igaz, Ady már száz éve megírta, most újra ezt javaslom: hagyjuk Európát és menjünk vissza Ázsiába...
Nem kell visszamenni. Ott vagyunk. Sosem jöttünk el onnan.
Mondok egy egyszerű földrajzi tényt, jó? Ázsia tőlünk keletre van. Igaz? Igaz.
Most akkor mondjanak nekem válaszként tőlünk keletre egy európai országot.
Figyelek.
Amíg gondolkoznak, ajánlok szempontokat, pontosabban nem ajánlok bizonyos szempontokat. Semmiképpen se induljanak ki Európa földrajzi meghatározásából. Igaz, egy svéd katona és geográfus, bizonyos Philip Johann von Strahlenberg 1730 körül az Urál hegységről azt állította, hogy az látszik Európa keleti határának, de ezt szerintem csak azért tette, hogy minél nagyobbnak látszódjék ez a földrész. Aztán a további keleti határral, valamint a délivel se foglalkozzanak, mert akkor Grúzia és Azerbajdzsán is Európa, sőt a bizonytalan "Kaszpi-tenger" meghatározás (ami különben egy tó) alapján Kazahsztán is Európa meg Törökország is. És ha a különféle Európa-bajnokságokat vesszük alapul, akkor még Libanon és Izrael is Európa.
A gondolkodási idő lejárt. Európa elsősorban nem földrajzi kérdés, Európa egy mentalitás. Ahogyan - úgy tudom - Amerika is meg a többi földrész is az. Senkire sem akarom rádumálni sem az én Európa-felfogásomat, sem a különféle sztereotípiákat, használja mindenki a sajátját. Tudnak mondani tőlünk keletre akár egyetlen európai országot? (Annyit hadd segítsek - ne kelljen térképet nézni -, hogy az úgynevezett balti országok északra vannak, a Finnország vonalban, nem keletre.)
Nyilván nem mindenki olvassa a készülő könyvem fejezeteit, úgyhogy annyit muszáj mondanom, abban egyebek között arra a kérdésre keresem a választ, miért lett ez a nép olyan, amilyen ma, volt-e valaha más, mint összevissza hazudozó, öncsaló, történelemhamisító, melldöngető kihaénnem, és ha volt, az mikor volt. Közel 100 oldalnál tartok, de még nem jutottam el a honnak az ő foglalásáig, amivel csak azt akarom mondani, elég körültekintően járok el a múlt felfejtésében. Minthogy nem tartok a poén lelövésétől meg attól, hogy akinek kedve van egy ilyen könyvet elolvasni, az majd azért nem fogja elolvasni, mert most előre megmondom: soha egy pillanatig sem tartoztunk Európához. Az a földrész a mi nyugati határunknál kezdődik. Ez akkor is így volt, amikor István nagy nehezen eljutott a döntésig: itt marad, mert nem tehet mást, nincs már hely máshol, és azóta nincs semmi változás.
Egy vagy két történész nem egészen száz éve (bocsánat, most nem nézek utána pontosan) kitalálta ezt a „kalandozások” címszót egy történelmi korszakra, ezzel elképzelhetetlen károkat okozva a magyar történetírásnak, mert szinte lehetetlenné tették az alaposabb kutatást és az összefüggések keresését egy mindennél meghatározóbb időszak feltárására. Sok évszázada él „a magyarok nyilaitól ments meg uramisten” kezdetű hablatyolás, amire olyan fene büszkék vagyunk, hogy csak úgy dagadunk tőle. Pedig csak egy kicsit kellene elgondolkozni azon, olyan nagy dicsőség-e közel száz éven át gyilkolni és rabolni járni idegen országokba. És ami ennél sokkal fontosabb, vajon tényleg lopni mentek az 5-10 000-es létszámú magyar lovascsapatok? Miért nem gondolkozott el soha egyetlen történész sem azon, hogy egy nomád nép alaposan megfogyatkozott seregei folyton visszatérnek egy bizonyos helyre, pedig 6500 évig az volt a gyakorlatuk, hogy ha egyszer elindultak, akkor mindig ment az egész pereputty. Az ember nem lopni és nem hadakozni jár 2500-3000 kilométerre, hanem valamit keresni. Mondjuk például hazát. Mert ahol abban a pillanatban tartózkodik, ott nem a gyepű védi őt, hanem ő védi a gyepűt. Miért nem gondolkozott el egyetlen történész sem azon, hogy a különféle nyugati leírások között nincs egyetlen alapos és hiteles sem, hogy az összehasonlíthatatlanul fejlettebb (minden szempontból, haditechnikában is) nyugat miért tűri egy ázsiai horda „kalandozásait”? Hogy nem vertük a nyugatot, hanem azok vertek el minket, amikor elegük lett a szúnyogcsípés jellegű kellemetlenkedésekből.
Ezek csak kiragadott gondolattöredékek egy eredetileg nem történelmi munkának indult, de fokozatosan azzá váló könyvből, aki akarja, becsületszóra elhiszi nekem, elég komoly kutatások állnak a fenti mondatfoszlányok mögött.
Azt ebben a pillanatban még nem tudom, az I. István nevű csak a magyar történelem egyik legostobább uralkodója volt, vagy egy megátalkodott gyilkos, a kettő nem zárja ki egymást, de az bizonyos, nagyszerű tettével, a kereszténység felvételével egyetlen centiméterrel sem kerültünk közelebb Európához. Ami meg az államalapítást illeti, arról ugyebár már szinte mindenki tudja, hogy nem sikerült. Ha alaposabban belegondolunk, azzal áltatjuk magunkat, hogy azért 1990-ben végre összejött - nézzenek körül. Ugye nem komoly ez a megállapítás? Ebben a pillanatban úgy fest a dolog, hogy a csúti beteg éppen készül hűbérbe adni az országot, ahogy a feudális magánbirtokkal sem lehetett mást tenni, amivé a mi szent királyunk eszkábálta a maga nomád, ázsiai népét.
Szóval kedves kolléga, Molnár Bálint, nincs teendő. Maradunk, ahol eddig is voltunk, Ázsiában.

BÁRKIT LE LEHET HALLGATNI VASÁRNAPTÓL?

FÜHÜ
Szerző: KENDERESSY MILÁN
2018.06.26.


Július elsejével lép hatályba az új büntetőeljárási törvény, amely lehetővé teszi, hogy beismerő vallomás esetén az ügyész és az ügyvéd megegyezzen a büntetésről. Bekerült viszont az úgynevezett előkészítő eljárás fogalma is – jogászok attól tartanak, hogy erre hivatkozva gyakorlatilag bárkit megfigyelhetnek majd.

Négy év előkészítés után tavaly júniusban fogadta el a Parlament az új büntetőeljárási törvényt, amely idén július elsejével lép majd hatályba. A törvény bevezette többek között a „gazdálkodással összefüggő kiemelt bűncselekmények” kategóriáját, ilyen lehet például a bennfentes kereskedelem, vagy a piramisjáték szervezése. Ezekben az ügyekben a törvényszék ítélkezik, három hivatásos bíróból álló tanácsban.

Változás az is, hogy az elsőfokú bíróságot csak akkor lehet új eljárásra utasítani megalapozatlan ítélet miatt, ha a bíróság nem állapított meg tényállást vagy az teljes egészében felderítetlen...

AZOK A PISZKOS ANYAGIAK

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2018.06.27.


Mielőtt félreértés lenne, a mai posztban nem arról lesz szó, hogy mi mennyibe kerül külföldön, hanem egy szerintem nagyon fontos, ám talán ritkábban tárgyalt kérdésről, ami ugyanakkor komoly hatással lehet a mindennapjainkra: hol hogyan viszonyulnak a pénzhez, a „piszkos anyagiakhoz”. Ez még Európán belül is érdekes kérdés lehet, pláne, ha kissé tágabbra nyitjuk a horizontot.

Egyszer egy Amerikában élő barátom mesélte, mennyire kiakadt, amikor (amerikai) párja elment vásárolni és tömött csomagtartóval tért haza, a tömött csomagtartóban pedig rengeteg olyan dologgal, amire nem feltétlenül volt szükségük.

Amikor megkérdezte tőle, hogy mindez mégis minek (pláne, hogy azért anyagilag nem voltak jól eleresztve), a másik őszinte csodálkozással a szemében nézett rá és csak annyit mondott: de hát leértékelés volt és egy csomó pénzt megspóroltak, egyébként is hitelkártyára vette.

A történet szerintem nagyszerűen jellemzi a magyar és az amerikai gondolkodás, a pénzhez való kapcsolat között különbséget, a „csak azt költsd el, amit megkerestél” és a „pénz mozgatja a gazdaságot, egyébként is mindenki el van adósodva” filozófiák közötti ellentétet.

Ez a történet már motoszkál bennem egy ideje, úgyhogy kissé utána kapartam a neten a különböző kulturális különbségeknek, de ez tipikusan az a poszt, ami klasszikusan vitaindítónak jó és akkor lesz igazán érdekes, ha ti is megosztjátok a saját tapasztalataitokat.

A fenti történetet kissé fordított szemszögből írta meg az amerikai Dr. Filippa Viola, aki oktatási és marketing konzultáns meglehetősen nagy cégeknél, bár a történet szempontjából ennek nincs különösebb jelentősége.

Ő Madridban tanult, ahol egy családnál élt. Egyszer az anya, Doña Fernanda vacsora alatt megkérdezte tőle, mihez akar kezdeni az életével diploma után. Ő azt felelte, hogy szeretne sok pénzt keresni, és akkor már boldog lesz.

A spanyol nő azt kérdezte, boldog-e abban a pillanatban, mire a válasz az volt, hogy tulajdonképpen igen, de egy munkahely és egy kellemesen nagy fizetés még boldogabbá tenné. „Nos, hogyan lehetnél boldog többel, amikor azzal sem vagy boldog, amid most van?”.

Szintén Filippa szedte össze, hogy a különböző kultúrákban miként viszonyulnak a pénzhez, és mivel szerintem nagyon érdekes gyűjtés, érdemes végigfutni rajta, kiegészítve persze egy-két dologgal...

AKI ITT ÉHEN HAL, AZ MEG IS ÉRDEMLI

ABCÚG BLOG
Szerző: SZUROVECZ ILLÉS
2018.06.26.


Ingyen jutnak ételhez, ruhához és gyógyszerhez is. Télen nem kell megfagyniuk, kéregetésből pedig annyi pénz összejön, hogy néhányan még az otthon élőknek is tudnak utalni. Úgy tűnik, ha az ember utcára kerül, jobban megéri Bécsben hajléktalannak lennie, mint Budapesten. Bár az osztrákokhoz képest kevés lehetőségük van, a Bécsben élő magyar hajléktalanoknak eszük ágában sincs hazamenni. 

“Á, én csöves sört nem iszom. Csak ezt a sárgát” – mutatott Józsi a padkára kikészített dobozos Ottakringerre. “Akkor ez majd jó lesz nekem” – vont vállat az egyetemista Katinka, és visszacsúsztatta az olcsóbb sört a táskájába. Nem ez volt az első alkalom vasárnap délután, amikor kiderült, hogy a Bécsben élő magyar hajléktalanok nem érik be a rossz minőséggel. Egy sarokkal odébb két fiatal srác kéregetett a bevásárlóközpont bejáratánál. “Nézd, mi nem veszünk szart”.

Az osztrák fővárosban százával élnek magyarok az utcán, bár azt nem tudni, pontosan mennyien. A helyi hajléktalanellátást kézbentartó Bécsi Szociális Alap (FSW, Fonds Soziales Wien) közlése szerint 2015-16 telén 260, egy évvel később 310, a 2017-18-as téli hónapokban pedig 320 magyar állampolgár jelent meg valamelyik éjszakai szálláson. Ez azt jelenti, hogy

az elmúlt három télen a statisztikákban megjelenő bécsi hajléktalanok tíz százaléka magyar volt.

“Az FSW november és április vége között kibővíti a sürgősségi szálláshelyek számát, amelyeket a hajléktalan emberek igénybe vehetnek, függetlenül a státuszuktól. Senkinek sem kell megfagynia az utcán” – írták megkeresésünkre, és a következő mondatban kicsit oda is szúrtak a magyaroknak. “Magyarországon ez másképp van, hiszen ott tavaly télen több mint 100 ember fagyott halálra”. (A magyar állam mindent megtesz azért, hogy eltitkolja, hányan halnak meg a hideg miatt, de a rendelkezésre álló információk alapján a bécsieknek igazuk lehet. Erről a 444.hu írt bővebben).

A bécsi utcákon élő magyarok elmondása szerint a leghidegebb időszakban szinte lehetetlen elkerülni, hogy az embert meleg helyre vigyék a szociális munkások. Azt már csak sejteni lehet, hogy a nyári időszakban még többen lehetnek odakint...

TEMETNI JÖTTEM...

ÉLET ÉS IRODALOM 
/ PUBLICISZTIKA
Szerző: KENESEI ISTVÁN
2018.06.22.


A szerző, akinek nevét nem, csak hevét idézem ide a lassan a Pravda és magyar klónja, a Szabad Nép színvonalán megnyilvánuló kormány- és pártközeli napilapból, ezt volt képes leírni egy amolyan munkáslevelezői véleménycikkben, hogy Soros Györgyöt annak mestere, Karl Popper, teljesebb nevén Sir Karl Raymund Popper révén befeketíthesse: „a velejéig marxista lelkületű Karl Popper egyszerűen átplántálta Marx tévtanait a modern világba, és megalkotta vulgárfilozófiai agyszüleményét, a nyílt társadalom teóriáját.” A főállásban Felcsúton jegyzőként alkalmazott sajtólevelező nyilván egyetlen sort sem olvasott Poppertől, akinél antimarxistább filozófust keveset lehet találni, de ez miért is tűnne fel a napilap szerkesztőinek?

A műveletlenséggel kevert készséges szervilizmusnak ezen a megnyilvánulásán akár mulatni is lehetne, ha a nyílt társadalomnak a kommunizmussal és fasizmussal élesen szembenálló eszméjét hirdető (és nem mellékesen Soros György alapította) Közép-európai Egyetem és testvérintézménye, a Central European University (CEU) nem állnának képletesen szólva a sír szélén.

„A jó gyakorta sírba száll vele”
A CEU távozása


Temetni jöttem tehát a CEU-t, nem dicsérni – de temetni nehéz, dicsérni most még sokkal könnyebb lenne, különösen mert, mint tudjuk, „a rossz, mit ember tesz, túléli őt”, és ha Budapesten már csak a porhüvelye marad, akkor a mi objektív kormánysajtónk aligha pazarol majd elismerő szavakat rá. Márpedig ha a CEU sorsa az lesz, amit egyik tavalyi cikkemben megjósoltam, nevezetesen, hogy a kormány széttárja mind a két karját és könnyes szemekkel konstatálja, hogy sajnos hiába adtak meg minden lehetőséget, a CEU nem teljesítette a törvény mindenkire egyformán vonatkozó feltételeit, szóval ha a CEU augusztus végéig nem kapja meg az engedélyt a további működésére, illetve nem ismerik el, hogy anyaországában, az USA-ban is van képzése, akkor mennie kell. A rektora szerint ugyanis nem vághatnak neki a következő tanévnek a jelen bizonytalan helyzetben, hiszen nem tudnak mit mondani a jelentkezőknek. Valki László múlt heti írásában (A lex CEU forrásai, ÉS, 2018/24., június 15.) alaposan feltárta az egyetemet ellehetetlenítő törvénymódosítás hátterét és nemzetközi összefüggéseit. Ezért most csak azokra a részletekre szorítkozunk, amelyekről ott nem volt szó.

2016 őszén az érvényes előírásokkal összhangban az Oktatási Hivatal megvizsgálta az országban működő külföldi egyetemeket, és többek között megállapította, hogy a CEU pár könnyen kiküszöbölhető adminisztratív hiányosság pótlásával megfelelhet a szabályoknak. Tavaly februárban a már korábban megkezdődött Soros-ellenes kampány részeként Schmidt Mária indította a nyilvános akciót azzal, hogy megtámadta a nyílt társadalom eszméjét az oktatási kínálatában is érvényesítő CEU-t. A következményeket már akkor is sejteni lehetett, és valóban, az április 4-én indokolatlanul rendkívüli sürgősséggel benyújtott törvénymódosítás a megadott rövid határidőn belül abszurd feltételeket szabott.

Az ezt követő hazai és nemzetközi felháborodás hatására először csupán annyit tettek, hogy az egyik teljesíthetetlen követelményt, amelyik az USA-ban az oktatásügyben illetéktelen szövetségi kormánnyal kötendő egyezséget írta volna elő, visszavonták, de abból nem engedtek, hogy anyaállamában a CEU „ténylegesen felsőoktatási képzést folytasson”, jóllehet az amerikai egyetemek szerte a világban e megkötés nélkül működhetnek. A CEU végül eleget tett ennek is, és a tavaly nyáron megkötött szerződés szerint a Bard College adott helyet a CEU amerikai kampuszának, s ezt New York állam illetékes hatóságai jóvá is hagyták. A szerződés megkötése után azonban a kormány inkább kitolta a döntési határidőt, hogy további bizonytalanságban tarthassa az egyetemet...

ISKOLA NÉGY GYEREKRE - A SZEGREGÁCIÓ SZÍNTISZTA MEGJELENÉSE

168 ÓRA ONLINE
Szerző: ÓNODY-MOLNÁR DÓRA
2018.06.27.


Utolsó napok a tanévből. A tantermekben nem könnyű elviselni a hőséget, a Besztereci Móricz Zsigmond Általános Iskola tanulói ezért a kerti fák alatt hűsölnek. Más előnye azonban nincs ennek az iskolának. Úgy 160-170 gyerek jár ide, a legtöbbjük besztereci, de sokan érkeznek a folyamatosan néptelenedő környékbeli falvakból is. Glonczi Lászlót, a Hátrányos Helyzetű Családok Országos Egyesületének elnökét kísérjük, aki az intézmény megbízott igazgatójával találkozik. A roma gyerekek oktatási esélyéért küzdő aktivista nemrégiben tudta meg, hogy az intézménynek Tiszarádon van egy tagiskolája, ahová mindössze négy, különböző évfolyamokon tanuló alsó tagozatos roma gyerek jár. E telephely sok ponton sérti a hatályos jogszabályokat, az egyenlő bánásmódról szóló törvényt például, valamint a köznevelési törvényt, mert ennyire alacsony létszámmal iskolát nem lehet működtetni.

Glonczi László megkereste a besztereci intézmény állami fenntartóját, a Kisvárdai Tankerületi Központ vezetőjét is. Pásztor Gyula Csabánénak levélben jelezte, hogy azért csökkent négyre az ott tanulók létszáma, mert a gyerekvédelmi hatóság egyszerre emelt ki egy nagycsaládból kilenc gyereket. A testvérek mind ide jártak. A tankerületi vezető válaszában megerősítette: a tiszarádi telephelyen egyetlen összevont osztály működik, amelyben a 2017/18-as tanév kezdetén 13 tanuló kezdte meg a tanulmányait. A tanulók közül mindenki hátrányos helyzetű, kilencen halmozottan hátrányos helyzetűek, de ahogy az lenni szokott, a gyerekek „kisebbségi vagy nemzetiségi származásáról a fenntartónak nincs információja”.

Soha senkinek nincs ilyen információja, de valahogy mégis mindig úgy alakul, hogy Magyarországon a roma gyerekek sokasága a többségi társaitól elkülönítve tanul. A tiszarádi iskolában két tanítónő és egy pedagógiai asszisztens dolgozik. A tankerület vezetője azt állítja, hogy Glonczi László, aki szerint a roma gyerekek elkülönítése törvénytelen, megalapozatlanul vádaskodik, és ezzel „egy magyarországi, alacsony lélekszámú, öregedő település jövőjét kérdőjelezi meg”.

Ottjártunkkor a besztereci megbízott igazgató kevésbé sértődött hangnemben beszélt Glonczi Lászlóval, bár azt érezni lehetett, hogy mélységesen fel van háborodva a jogvédő látogatása miatt. Pedig nem kérdés, ahogy azt Glonczi megállapította, hogy az iskola működése törvénytelen, mert szegregál, továbbá mindössze három gyerek iratkozott be ide a következő tanévre...

GOMBÓCFILOZÓFIA

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2018.06.27.


Móricznál, a Tragédiában Kis János módszeresen, erős elszánással, mintegy bosszúként akarja kienni a vagyonából a tehetősebbet a butaság masszív bátorságával, és bele is hal természetesen. Torkán akad a gombóc ugyanis. „Kis János amolyan láthatatlan ember volt, akit senki sem lát meg. Így élte le az egész életét, sohase volt egy percig sem érdekes ember.” – így jellemzi elbukó hősét az író, mert többet mondania róla nem kell. Kis János lelkére így ül a kora. 1909-et írtunk akkor, amikor a novella papírra vetődött, éppen készült kitántorogni másfél millió emberünk, és azóta voltaképp semmi sem változott.

Csurig van Kis Jánosokkal az ország, csak igyekeznek letagadni őket. Nem is etetnek senkit, hogy beleszakadjon a gombóc-zabálásba, inkább megfagyni hagyják, vagy börtönbe zárják, mielőtt ilyen illetlenség történne a frissen térkövezett tereken, a kiirtott fák hiátusában heverészve. Balog páter sem gombócot, hanem fürjtojásos libamájat szolgált fel a homlessz-gyermekeknek, akik azonban nem voltak annyira fejlettek ideológiailag, hogy el akarják enni az összes pénzét, mert a világ, amelyben élünk, már csak ilyen hamis. Ez a NER, ebben kifinomultabb a szenvedés, nem olyan kétségbeesetten gyomorból érkező, mint Móricznál, pedig ugyanaz.

Ugyanekkor, tehát a valós időben, azaz máma, a kínai Chendungban egy étterem egy hét alatt ment tönkre, pedig csurig volt vendéggel. A tulajdonos akciót hirdetett: egy tizennyolc dolláros tagságiért a vásárló egész hónapban korlátlanul ehetett az étteremben. Óriási sikere lett az ötletnek, naponta ötszáz vendégük lett, június 11-re már tizenötezer dollárt kerestek, de hirtelen hetvenhatezer dolláros adósságuk is keletkezett, és másnapra be kellett zárniuk. A vendégek ugyanis másoknak is odaadták a tagságijukat, így egy jeggyel többen is annyit ehettek, amennyit csak akartak. Mások pedig nem álltak meg az evésnél, hanem összecsomagolták és zsákokban vitték haza az ételt.

Mert az ember telhetetlen állatfajta, és gonosz is persze, csak nem tudni, a lélek melyik zugában lakozik az egyik, illetve a másik. De olykor lelke sincsen neki, amiről számtalan megalázott és megszomorított tudna érdekfeszítő előadást tartani. Mészáros Lőrincről nem tudjuk, gonosz-e, az mindenképpen bizonyos azonban, hogy telhetetlennek mondható. Vagy azt sem tudja, mi folyik körülötte, csak rángatják a madzagját. Ennek ellenére róla derült ki, hogy gazdagabb immár az angol királynőnél is, pedig neki a famíliája az idők kezdete óta teszi félre az aprót a párnacihába, a Bözsi mégis csak jelenthet a mi Lőrincünknek, mert Magyarország jobban teljesít...

A BBC A BILLY ELIOT-ÜGYRŐL: A KÉTHARMAD FELFALJA SAJÁT GYERMEKEIT - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: SZELESTEY
2018.06.27.


- Weber ismét a kvótá elfogadására szólította fel a visegrádiakat;
- Egy német napilap aktuális kérdése: Nem kellene az Európai Néppártnak megszabadulnia a Fidesztől?
-A Billy Elliot csak ürügy, valójában a politika megpróbálja rohammal elfoglalni a kultúra és a sajtó utolsó független bástyáit is.

Tagesspiegel

Az újság azt kérdezi, hogy Merkel ugyan a jövő csütörtökön bonyolult helyzetben találkozik Orbán Viktorral, de nem kellene inkább kidobni a Fideszt az Európai Néppártból? Berlinben azt közölték, hogy a megbeszélést már régóta tervezik, ám a tárgyalásnak különös hangsúlyt ad, hogy éppen akkor kerítenek rá sort, amikor tombolnak az ellentétek az uniópártok között, Magyarország megszigorítja a menedéktörvényt és zajlik az EU-ban a menekültvita. A kétoldalú kapcsolatok feszültek, amióta Orbán csak hatalomra került. Az CDU-CSU megosztott a magyar politikushoz, a földrész neveletlen gyermekéhez fűződő viszonyt illetően. Merkel gyakran bírálta a politikust, Seehofer viszont gyakran és szívesen ült le vele.

Ellenzéki vezetők élesen bírálják, hogy a kancellár fogadja magyar kollégáját. Az európai ügyekkel foglalkozó külügyi államminiszter, Roth elítélte a „Stop, Sorost”, mondván, hogy az eleven civil szféra a demokratikus társadalom szerves része és az európai értékközösség pillére. Egyidejűleg a menedékpolitika miatt egyre nagyobb nyomás nehezedik az Orbán-kormányra. Nyíltan senki sem követeli az uniópártok részéről, hogy az EPP szabaduljon meg a Fidesztől, ám bizalmas csatornákon értésére adták, hogy ha nem enged, akkor következményekkel kell számolnia. Azonban Orbán gy gondolja, hogy igaza van, és ebben kezére játszik a politikai helyzet. A Magyar Idők úgy értékelte, hogy új szelek fújnak a kontinensen és jócskán megrendültek a tömeges bevándorlás hívei. Ennek szól a berlini meghívás is.

ZDF

A luxemburgi külügyminiszter azt mondta, hogy a migrációról tartott vasárnapi egyeztetés megmutatta: a többség nem akar bezárkózni, elutasítja az orbanizálódást. Asselborn örömmel nyugtázta, hogy a legtöbb tagállam őrzi a szervezet alapértékeit és elutasítja az olyan nemzeti külön utat, amit a magyar kormányfő követ. Brüsszel után Merkel is arról beszélt, hogy bár nem értek el semmiféle konkrét megállapodást, nagy sok jó akaratot tapasztalt, de azért mutatkoznak eltérések is az álláspontok között. Weber, az Európai Néppárt strasbourgi frakcióvezetője kedvezőnek tartja, hogy előbbre léptek a külső határok védelme ügyében. Egyúttal felszólította a Visegrádi Csoportot, amely nem volt jelent a tanácskozáson, hogy az ne vesse el a közös menedékpolitikát.

FT

Merkel próbálja megúszni, hogy egyre nagyobb a lázadás ellene, a kancellár nehéz hazai helyzete, valamint a migráció beárnyékolja a holnap kezdődő kétnapos EU-csúcsot is. Pedig az ilyen tanácskozásokat 13 éven át ő uralta, ám most igencsak gyengék a pozíciói. Az európai porondon ádáz populisták korlátozzák a mozgásterét, de azt reméli, hogy a szövetségesek közreműködésével talál menekülő utat. Az egyik tagállam kormányfőjének tanácsadója szerint sok részvevő kivont késsel ül majd a tárgyaló asztalhoz és nem ismer majd könyörületet. Ám ha az unió elveszti Merkelt, az nagyon nagy baj lesz a szervezet számára. Az azonban nem sok jót ígér, hogy az olasz kormányban helyet kaptak a szélsőjobbosok. Salvini bevándorlás-ellenes nézeteit hangoztatja az osztrák kormányfő, továbbá Orbán Viktor is. Őket leginkább az hozza össze, hogy harcolnak a kancellár ellen – mondja Gerald Knaus, az Európai Stabilitási Kezdeményezés nevű elemző intézet vezetője.

Stubb volt finn miniszterelnök arra figyelmeztet, hogy nem szabad lebecsülni a német politikus túlélő képességét, hiszen igencsak nehéz helyzetekből is képes kivágni magát. Hogy rendezni tudja vitáját saját belügyminiszterével, Seehoferrel, ahhoz elsősorban az olaszokkal kell megállapodnia. Akkor visszaküldhetné nekik azokat a migránsokat, akik már Itáliában menedékért folyamodtak. Csakhogy Rómának elege van a dublini rendszerből. Egy elemző megjegyzi, hogy várhatóan több ország is bekeményít majd, ha azt érzékeli, hogy közeleg Merkel politikai pályafutásának vége. Mások viszont mindent megtesznek, hogy ne bukjon meg a kancellár, mert csak azért is, mert elképzelhető, hogy legközelebb ők szorulnak rá a többiek támogatására...