2018. november 3., szombat

ULTIMÁTUM 2.

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2018.11.03.


...A demokrácia azért a lehető legrosszabb társadalmi berendezkedés, mert rendszerszerűvé emeli a nivellálást, éppen azokra bízza a kiválasztást, akik erre a legalkalmatlanabbak: a népre. (Szokták dicsérni a népszavazás intézményét, példának hozni a népszavazást rendszeresen használó Svájcot. Tessék egyszer alaposabban tanulmányozni a svájci elöljáróságok gyakorlatát, milyen kérdéseket terjesztenek a nép elé, és milyen eredmények születnek, természetesen a nép azt szavazza meg, amit az elöljárók akarnak – a fene tudja, melyik a rosszabb.) A demokrácia a lehetőségét is kizárja annak, hogy alkalmas emberek kerüljenek a megfelelő posztokra, azaz hatalomra, uralkodásra vágyó alakokat ültetnek azokba a székekbe, ahonnan ügyeket intézni kellene, a közt szolgálni.

Mi akkor a teendő? A 21. században még mindig (sőt mindinkább) butaságban tartott, a kereskedők érdekei által befolyásolt (leigázott) népet vezetni kell, az abszolutizmusnak azaz a dominanciának, a vezérelvűségnek különféle formái tapasztalhatók mindenütt a Földön, ilyen-olyan módon és mértékben a nyájnak vezérkolomposra van szüksége, pápára, elnökre, mindegy, minek nevezik és majdnem mindegy, a Föld melyik táján él, a csoporthoz tartozás igénye és a domináns egyed kiválasztásának parancsa mindenütt egyforma, legfeljebb a formákban (civilizációs szintekben) van eltérés.

Igyekeztem világossá tenni az abszolutizmus fogalmának félreértelmezését, a következő lépés a „felvilágosult” jelző tisztázása. A társadalomtudósokkal egyet lehet érteni, ritkán születik olyan uralkodó, aki elég értelmes ahhoz, hogy felvilágosultnak lehessen nevezni. Pedig ez a kulcsszó, a történészek mintha megbocsátóbbak volnának a felvilágosultakkal, mint a simán egyszemélyi uralomra törőkkel, igaz odáig kevesen jutottak el, hogy beismerjék, ezek a felvilágosultak több és látványosabb eredményt voltak képesek produkálni, mint bármely más társadalmi rendszer. Úgyhogy a felvilágosultság rendben volna, de egyrészt abszolutizmussal párosul, ami ugyebár nem kívánatos, másrészt túlságosan esetleges, és kiszámíthatatlanul sokat kell rá várni.

Láttuk, az abszolutizmusnak nevezett dominancia mint társadalmi forma az emberiség jelenlegi fejlettségi szintjén elkerülhetetlen és mint ilyen kívánatos, a csoportazonosság igénye, az alárendeltség biológiai parancsa még sokáig meg fog maradni az emberré válás folyamán. Az emberré válás lassú folyamat, éppen annyira, mint minden a törzsfejlődés történetében. Fentebb már említettem, a Hominidae azért gyilkosan pontos meghatározása az emberi fajnak, mert egyelőre valóban csak emberféle, útban az emberré válás felé. A fejlődésnek azt a fokát, amelyre fellépve mutatni kezdi az ember jellemző tulajdonságait, az egyszerűség kedvéért nevezhetjük felvilágosultságnak. Ez a fogalom nem tévesztendő össze a történelemtudomány által felvilágosodásnak jelölt korszakkal, annál is kevésbé, mert mint tudjuk, akkor is csak néhány ember teljesítette be a felvilágosultság értelemhalmazát, és volt újkori folytatója Lao Ce és Platón, Dante és Giotto felvilágosító munkájának (hogy csak néhány ismert nevet említsek a régmúltból – Jézust ne tessék hiányolni a sorból, ő más, ő az emberi faj túlsó végén keresendő, valószínűleg eggyel följebb annál, arra még nincs elnevezésünk). A felvilágosultság egyszerű szó, az ember jellemző tulajdonságainak összefoglalása.

A feladat mindössze az, hogy a felvilágosultságot tegyük kiszámíthatóvá, elérhetővé és működőképessé, pontosabban a felvilágosult embert találjuk meg, és teremtsünk olyan helyzetet, amiben az ő mentalitása érvényesül, az ő nézetei határozzák meg a társadalmi teendőket. Egyszerűbben: a felvilágosult ember irányít.

Van ilyen? Hogy ne volna. Arról a harsány kacajról ismerhető fel, ami akkor szakad ki belőle, amikor azt mondják neki, ő fog irányítani. Amikor hozzáteszik, hogy rajta kívül még négyen, hatan vagy nyolcan lesznek, a harsányság eltűnik, marad a mosoly, amikor pedig a névsort hallja, azok neveit, akik közül ez az öt, hét vagy kilenc ember kiválasztatik, már nem is mosolyog. Csak azt kérdezi, hogyan.

Volt egy tüntetés az oktatási minisztériumnál, pár éve, dátumokban nem mindig vagyok jó. Néhány ablakban kisgyerekek látszódtak, bölcsőde vagy óvoda lehetett azon az emeleten. Lent az utcán a tüntető diákok egyszer csak elkezdték skandálni, hogy „szervusztok, szervusztok”. Aki ezt kitalálta, az előbb utóbb rá fog jönni, hogy azok a kicsik ott az ablak mögött akkor jelentik a jövőt, ha ő meg a hozzá hasonlók egyszer tényleg bemennek az Országházba, tényleg kizavarják azt a bűnöző bandát, és elhiszik, hogy csak meg kell kérdezni Széchenyi Ágnest, Kárpáti Évát, Kornai Jánost, Mérő Lászlót, Király Júliát, Ludassy Máriát, Ferge Zsuzsát, mi legyen, ki vállalja a Bölcsek Tanácsában való részvételt, esetleg ha ő nem, kit mond maga helyett…

Tessék végre elhinni, nem kell párt, nem kell politikus, ügyintéző kell. Ilyen-olyan minőségű, ilyen olyan szintű, aki tudja, mit kell tenni, amikor baj van, és azt is tudja, mit, amikor nincs baj. Bízzunk azokban a fiatalokban ott a minisztérium előtt, rá fognak jönni, hogy a felvilágosult abszolutizmus fent leírt formája a megoldás az itt kialakult abszurd helyzetre.
Eddig a régebbi írások. Az a groteszk, hogy kis híján négy-hat évvel ezelőtt a helyzet ugyanolyan kilátástalan volt, mint ma, csak ezt akkor még nem láttam. A minapi javaslatomnak kétségkívül vannak érdekes kérdéseket felvető következményei, itt van mindjárt elsőnek az Országház épülete, egyáltalán, a sok évszázados parlamentarizmus hagyománya. Mi legyen az egyik legszebb és legnagyobb épületünkkel? Fujj, micsoda arcpirító, eretnek kérdés, mindenhol a világon működik a népképviselet, majd épp nálunk nem, micsoda hülyeség.

Tessék nekem mondani egyetlen embert, akinek ott nélkülözhetetlen szerepe van, aki hiányozna az országnak, ha nem ülne ott. Tessék nekem mondani egyetlen szervezetet, bizottságot, a fene tudja, miféle egyletet, ami tett valami jót ennek a népnek. Vagy ez nem szempont, fő a hagyománytisztelet? Grasszáljon csak az aranyozott vörösbársony folyosókon a sok büdösbunkó? Akiknek a kisöprése – ebbe is tessék belegondolni – az égvilágon semmilyen fennakadást nem okozna, ezzel szemben lehetővé válna az ország működtetése a képviselők hátramozdítása nélkül, nem beszélve azokról a súlyos milliókról, amit hetente felélnek, úgy is mondhatnám, elherdálnak, ellopnak. Miért tartjuk őket, meg tudja mondani valaki? Hogy legyen valami mozgás a házban? Hogy az arcunkba vágjanak új meg új “törvényeket”, miközben a régieknek is egyre kevesebb értelmük van?

Lehet szép színházi előadásokat rendezni az üléstermekben, görög drámák és modern színművek remekül szólnának a csodaszép amfiteátrumban. Na jó, viccelek, bár nem igazán, van ebben némi komolyság is, dehát nem az én dolgom az épület hasznosítása. Mindenesetre bizonyos, sosem lesz haszontalan, mint a stadionok.

Tetszik esetleg aggódni, hogy majd az a kilenc ember (a Vének Tanácsa) nem tudja irányítani a gazdaságot, az infrastruktúrát, a társadalmat? Én nem aggódnék. A jelenlegi parlamentnél bizonyosan jobban csinálnák magukban is, dehát éppen mert annyira okosak, képesek megállapítani, elegek-e a feladat megoldásához, vagy össze kell hívniuk valamilyen testületet, ami segít szigorúan szakmai és nem politikai alapon eldönteni, melyik legyen a felmerült kérdésre adandó válasz. Van egy úgynevezett apparátus, az államigazgatásban dolgozók ezrei, akiket nem ismerünk, és nem tudjuk róluk, hogy nélkülük már régen összedőlt volna ez a nyomorult ország. Akik a sok kártékony politikus förtelmes intézkedéseinek szabotálásával, átalakításával viszik ezt a háztartást a maguk szakértelmére és bölcsességére támaszkodva. Azok végre értelmet láthatnának a munkájukban, elmondhatnák – mert megkérdeznék őket – mit hogyan és miért úgy, nem kellene lavírozniuk és naponta szoronganiuk, hogy a csülköspacalfejű meg a hozzá hasonlók mikor küldik el őket, minthogy nem bírják felfogni, minek is vannak ott.

Aztán az is kérdés, ugye, hogy mit tudnának kínálni egy kirabolt országban? Vért, verejtéket és könnyeket. Ez a helyzet, tudjuk. Ám ezek a testnedvek szép perspektívát jelentenek ahhoz a kínhoz képest, ami most van, ahhoz képest meg különösen, ami lesz, ha a csúti beteg rendszere tovább pusztít.

Mondják még, hogy majd ezek is egymásnak esnek. Nem esnek. Először is egy bizonyos szellemi szint fölött az nem tartozik a napi elfoglaltságok közé, az eddig felsorolt és az alábbiakban megnevezendő emberek nem zsigeri szinten élik az életüket. Másodszor azt ők tudják legjobban, hogy törvényekkel és intézményekkel fel kell építeni egy olyan rendszert, ami kizárja az egymásnak esést, valamint a törvényszegéseket követő büntetlenséget.

Hallottam olyat is, hogy ki ad felhatalmazást ezeknek az embereknek a szolgálatra. Úgy tetszik érteni, valami olyat, mint amilyen felhatalmazása most a futballistának van? Komolyan? A nép? A választók? Az elcsalt választásokkal az a szerencsétlen töredéktömeg, az a maroknyinak nevezhető kisebbség, amelyik helyzeténél fogva elég reménytelenül ostoba ahhoz, hogy a szájszélnyalogató fehérvári huszárt „hivatalban” tartsa? Az felhatalmazás?

Akikről én beszélek, azok maguk jelentik személyükben a felhatalmazást, a teljesítményük, az életük, amivel eddig igazolták a létüket – az valódi felhatalmazás. Hogy fel lehet nézni rájuk. A saját eddig elvégzett munkája adja valamennyiüknek azt a hitelt, amihez képest a tudatlan és tájékozatlan idegen tömegek „választása” egyszerűen nevetséges.

Pártok nélküli köztársaság. Egy értelem vezérelte társadalom az emberséghez szükséges mennyiségű érzelemmel telítve. Utópia, mi? Nem az. Csak meg kell mozdulni, meg kell érezni és tudomásul kell venni annak a felelősségnek a súlyát, ami nyomja az írástudó tisztességesek vállát, akik tisztában vannak vele, mert eddig is ennek a hármasságnak az alapján éltek, hogy a jogbiztonság eszméjének legfontosabb elemei: az emberi méltóság, az emberi szabadságjogok tisztelete és a jogegyenlőség elve.

Ezt csak egy mélypontról lehet elkezdeni, ami után már a teljes pusztulás következik, csak egy olyan országban, aminek nincs veszteni valója. Aminek a jövője vagy egy eddig elképzelhetetlen rendszerben van vagy semmiben. Egyszerűen azért, mert nincs tovább.

Ígértem neveket. Föntebb már leírtam néhányat, mondok még, nincsenek sokan. Említettem az úgynevezett szakértői kormányt, ott voltak olyanok, akik tudták, miképpen kell támaszkodni egy államigazgatási szakapparátusra: Bajnai Gordon, Balázs Péter, Oszkó Péter Forgács Imre, Hónig Péter, Székely Tamás. Aztán a Vének Tanácsába a már felsoroltakon kívül: Szelényi Iván, Szalai Erzsébet, Pogácsa Zoltán, Bárándy Péter, Kamarás István, Sándor Zsuzsa, Vekerdy Tamás, Csaba László.

Ez a fórum a maga olvasóival már elégszer bizonyította, hogy a hozzászólóinak jelentős része összehasonlíthatatlanul többet ér, mint bármilyen közvéleménykutatás (a többieknek most szólok, ne tessék felvilágosítani, mennyiben más egy közvéleménykutatás, tudom, nem érdekel, ugyanaz róla a véleményem, mint a népfelségről). Úgyhogy ezúttal kifejezetten kérem, szóljon, aki tud a felsoroltakhoz hasonló nevet (akkor is, ha a nevezettekről valami olyat, ami miatt nemkívánatosak lehetnek).

Az utolsónak felmerülő kérdés: miért éppen én. Miért én nevezek meg embereket, mit osztom itt az észt, ki vagyok én, hogy megítéljek másokat? Egy azok közül, akik úgy vélik, nem lehet tovább hallgatni, hogy valaki majd csak. A töb
biektől, akik számosan vannak az különböztet meg, hogy ők még nem szóltak.

SARGENTINI KIFOGOTT MÉG ORBÁNON IS

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: MARKOTAY CSABA
2018.11.03.


Hiába a kormánypárti propaganda és a parlamenti határozat, elakadt a máskor olajozott fideszes gépezet a Sargentini-jelentéssel. Októberre ugyanis többen lettek azok, akik megszavaznák a jelentést, minden ötödik fideszes is így gondolkozik. A többség ráadásul úgy véli, a jelentés nem Magyarországot, hanem a kormányt ítélte el – derül ki a Publicus Intézet kutatásából. A fideszes bázist tehát ezúttal nem sikerült összerántani.

Másfél hónap alatt sem tudta meggyőzni a Fidesz a magyarokat arról, hogy a szeptember közepén az Európai Parlamentben (EP) kétharmados többséggel, néppárti voksok segítségével elfogadott Sargentini-jelentés a „bevándorláspártiak bosszúja” Magyarország ellen. Sőt egyre többen gondolják azt, hogy a jelentés a magyar kormányt, és nem Magyarországot ítéli el, illetve jelentősen emelkedett szeptemberhez képest azok száma, akik azt állították, hogy megszavazták volna a jelentést. A többi között ezt mérte a Publicus Intézet legfrissebb, a szeptemberi hasonló felmérést megismétlő kutatása, amit a Vasárnapi Hírek (VH) megbízásából készítettek. A friss adatsor szerint, míg szeptemberben a válaszadók 51, most 54 százaléka gondolja, hogy a jelentés a kormányt ítéli el, bár többen vannak azok is (34 százalék), akik szerint Magyarország került az EP célkeresztjébe. Ezt a bizonytalanok számának jelentős csökkenése magyarázza. Vagyis a válaszolni nem tudók vagy nem akarók is lassan kialakítják véleményüket a kérdésben, de még őket is csak részben tudta meggyőzni a kormánypropaganda...

MEDDIG LEHET MÉG KOZMETIKÁZNI A STATISZTIKÁKAT MAGYARORSZÁGON?

SZEGEDI KATTINTÓS BLOG
Szerző: SZEKA
2018.11.03.


Amennyiben betartanák Magyarországon az olyan jogállami követelményeket, mint például a pontos és elfogulatlan tájékoztatás, azok is szembesülnének hazánk égető problémáival, akik szerint egyedül a migráció erősödése az egyetlen megoldandó gond idehaza. Bár Magyarország nem a bevándorlók célországa, a kormány kommunikációs zsonglőrködésével elérte, hogy sokan nagyobb problémaként értékelik a menekültkérdést, mint például a tanárhiányt, az állami korrupciót, vagy az alulfinanszírozott egészségügyet. A tények elfutnak így a kormánypárti szavazók elől, így érdemben nem csökken a Fidesz támogatottsága. A többi meg nem számít!

Kitartó munkával elérte az Orbán-kormány, hogy még az általa nyilvánosságra hozott lehangoló statisztikáknak sem hiszünk, hiszen a Nemzeti Együttműködés Rendszerének alapelve, hogy akkor sem mondanak igazat, amikor már teljesen felesleges takargatni a valós adatokat. Most például azt sem hiszi el szinte senki (még a Fidesz kitartó hívei sem), hogy mindössze” 1300 pedagógus hiányzik a közoktatásból.

A szakszervezetek máris jelezték, hogy a helyzet ennél sokkal rosszabb, hiszen azok a betöltetlen állások nem szerepelnek a statisztikában, melyeket helyettesítéssel (vagyis túlmunkával) oldanak meg az adott intézményben. Természetesen a meglévő tanárok óraterhelése magasabb, sok helyen egyenesen a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő maximumához, azaz heti 26 órához közelíthet egy tanár átlagos heti óraszáma, pedig a vonatkozó rendelet alapján ennek inkább az alsó határhoz, vagyis heti 22 órához közeli értékre kellene kijönnie...

HOGYAN ÁLLÍTHATJUK MEG AZ AUTORITER NACIONALIZMUST?

MÉRCE
Szerző: ANTAL ATTILA
2018.11.03.


Úgy tűnik, hogy egyes liberális gondolkodók és politikusok ismét a baloldal nyakába akarják varrni a (poszt)fasizmus visszatérését. Ezzel szemben én azt állítom, hogy csakis a neoliberalizmussal szembeni újbaloldali és liberális kritika akadályozhatja meg a nacionalista autoriter jobboldal előretörését.

Európa weimarizálódása
Lehetséges, hogy a történelem megengedheti magának, hogy egy évszázadon belül kétszer lépjen ugyanabba a folyóba, hiszen, ha körbenézünk Európában (és persze az Egyesült Államokban), akkor a két világháború közötti weimarizálódáshoz nagyon hasonló jelenségeket tapasztalhatunk mind nemzetállami (és tagállami), mind pedig uniós (és szövetségi) szinten.

A weimarizálódásnak legalább öt fontos összetevője van: (1) óriási társadalmi és politikai elégedetlenség a politikai rendszer fennálló formájával, a liberális demokráciával szemben, amely nem képes megakadályozni azt, hogy a piaci válságok ne váljanak brutális társadalmi válságokká; (2) létrejön és megerősödik egy szélsőséges, a válságot nacionalista javaslatokkal kezelni óhajtó politikai erő, amelynek vezére autoriter irányba mozdítja a nemzetállamot; (3) ez a nacionalista és autoriter tömb kiegyezik a kapitalizmus erőivel; (4) az ellenzék töredezettsége és belső feszültségei, uralkodó félelmei miatt nem tud kialakulni olyan politikai ellen-koalíció, amely képes lenne megállítani azt, hogy ne élvezzen többségi támogatást a politika autoriter fordulata; (5) a liberális demokráciák alkotmányos rendszerének nincsenek olyan mechanizmusai, amelyek alkalmasak a többség zsarnokságának megakadályozására.

Ezen összetevők mindegyike, noha különböző kombinációkban és töménységben, de jelen van napjainkban. Az első és a harmadik faktor alapvetően a kapitalizmushoz, manapság annak globalizált neoliberális formájához kötődik és azt mutatja, hogy a kapitalizmus igazságtalanságai az autoriter fordulat kockázatával járnak. A második és negyedik összetevőt nevezhetjük a weimarizálódás politikai-stratégiai elemének. Az ötödik pedig az alkotmányos demokrácia önvédelmi képességének hiányára fókuszál.

A weimari-fordulat veszélyei vitathatatlanok és abban is hasonlóság mutatkozik a két világháború közötti korszakkal, hogy többen (szándékosan vagy gondatlanságból) ismét elfelejtik, hogy az itt első helyen kiemelt jelenség, vagyis a (neoliberális) kapitalizmus romboló hatása az elsődleges, és ez tulajdonképpen minden más összetevő előfeltételét is jelenti.

Erről a liberálisok hajlamosak elfelejtkezni és a fasizálódásnak csakis a politikai-stratégiai összetevőit emelik ki: ez a torz látásmód felnagyítja a kapitalizmussal kritikus baloldal, és a szőnyeg alá söpri a kapitalizmussal kiegyező erők felelősségét, továbbá elzár minden olyan utat a gondolkodás elől, amely megakadályozhatná azt, hogy a történelem ismételje önmagát. Ezzel meg is adtuk tehát a kortárs weimarizálódás legfőbb okát, vagyis azt, hogy a második világháború után kialakult világrendben a nacionalista autoriter jobboldal azért tudott előretörni, mert a weimarizálódás kapitalista előfeltételei vajmi keveset változtak, sőt a neoliberális kapitalizmus fel is erősítette a piac autoriter jellegét...

10 ÉV UTÁN SE FELEJTHETJÜK A ROMÁK ELLENI TÁMADÁSOK ÁLDOZATAIT

MÉRCE
Szerző: MÁRTON JOCI
2018.11.03.


Idén november 3-án 10 éve annak, hogy a romák ellen elkövetett támadássorozat merénylői először oltottak ki emberi életet, ezért ezen a napon emlékezünk mindazokra, akik áldozatul estek a végtelenül gonosz, szélsőséges ideológia által vezérelt vérontásoknak.

A 2008 és 2009 közötti időszak sötét és félelemmel teli időszak a romák számára, az elkövetők 9 helyszínen hajtottak végre fegyveres támadásokat, 6 halálos áldozatot, 5 súlyosan sérültet és egy óriási sebet hagytak a hazai roma közösségeken maguk után.

A támadók nem kegyelmeztek senkinek, aljas terveik végrahajtásakor válogatás nélkül törtek rá az éjszaka közepén a saját házaikban békében alvó gyerekekre és idős asszonyokra egyaránt.

A gyilkosok számára egyetlen dolog volt fontos, hogy az áldozatok magyar romák legyenek.

78 emberekre leadott lövés, 11 robbanó molotov koktél. A helyszínre érkező hatóságok eleinte mégis biztosítási csalásra, illetve szabálytalan vezetékek okozta tűzesetre gyanakodtak. Hozzáállásuk nem csak az elkövetők kézre kerülését késleltette, méltóságukban is sértette mind az áldozatokat, mind a magukra hagyott gyászoló hozzátartozókat.

Amint arra sokan felhívtak a figyelmet, a katarzis elmaradt.

A magyar közbeszédet a mai napig jobban tematizálják a kontinens nyugati oldalán történt terrorcselekmények, mint a magyar falvakban történt, szintén aljas indok vezérelte merényletek.

Amíg a Párizsban történt merénylet jelentőségével tisztában vagyunk, addig a magyar honfitársaink, vagyis saját közösségünk ellen elkövetett támadásokat nem tesszük magunkévá.

A magyarok többsége nem csupán együttérez az értelmetlen és kegyetlen nyugat-európai terrorcselekmények ártatlan áldozataival, hanem azonosulni is képes velük. Ez azért lehetséges, mert ezek az események az európai létforma és értékrend elleni támadásokként lettek keretezve, amelyeket mi is magunkénak tekintünk.

Az európai politikai elit jobb és baloldala nagyon helyesen egységesen ad hangot annak, hogy társadalmunkban nincs helye a szélsőséges iszlám eszmének, és a történteket a helyzet súlyához mérten nem egyedi szerencsétlen esetekként, elborult elmélyű elkövetők ámokfutásaként kezelik.

Az üzenet egyszerű: a párizsi franciák és a londoni angolok is mi vagyunk. Legyen szó a Charlie Hebdo szerkesztőiről, a metrón munkába igyekvő utasokról, vagy egy koncerten kikapcsolódni vágyó közönségről. Ezek mind mi vagyunk, európaiak. Ezzel szemben Nagycsécs és Tatárszentgyörgy apró házainak roma lakói úgy tűnik, nem „mi vagyunk”. Országhatáron belül történt támadásokról van szó, de nem velünk magyarokkal történt, hanem “velük”.

Az áldozatokat etnikai alapon valasztották az elkövetők, ami a magyar társadalom többségét el is távolítja az eseményektől. Amit fel tudunk ajánlani, az legfeljebb a sajnálat és az együttérzés széles skàláján mozog. (Sajnos a helyzet nem sokat változott azóta: a júniusban ukrán neonácik által meggyilkolt kárpátaljai magyar cigány Pap Dávidot sem gyászolta el a kárpátaljai magyar kisebbségért aggódó hazai közvélemény.)
Ezért van fontos szerepe a mindenkori kormánynak abban, hogy a romák elleni támadásokat ne csupán életellenes bűncselekményeknek tekintse, hanem hitelesen és markánsan képviselje, hogy a romák a magyar nemzet szerves részét képezik, ezért az aljas rasszista merényletek valóban nemzetellenes támadások, amelyekre megfelelő választ szükséges adni, hangsúlyozni kell, hogy a nemzetet nem lehet etnikai hovatartozás alapján megosztani.

Ahhoz, hogy világosabban lássuk, mi vezetett oda, hogy a magyar társadalom nem állt ki teljes mellszélességgel a megtámadott romák mellett, szólnunk kell arról a politikai klímáról is, ami ezt az időszakot jellemezte. A hazai kisebbségek ellen táplált gyűlölet nem az akkori kormány, vagy a Fidesz részéről érkezett, azonban a válság során megerősödő szélsőjobb, és a Jobbik politikai színrelépésétől egyre erősödő romaellenességet lehetett tapasztalni az országban...

BEKÖLTÖZÉSRE KÉSZEN ÁLL ORBÁN VIKTOR ÚJ MUNKAHELYE

NAPI.HU
Szerző: VÉG MÁRTON
2018.11.01.


Már lerakták az új gyeptéglákat és szerelik a térfigyelő kamerákat a Miniszterelnökség leendő új székhelyén a Budai várban. A Pénzügyminisztérium költözése lassabban halad, de drágább lesz.

Már az utolsó simításokat végzik a karmelita kolostoron a Budai várban, ahova Orbán Viktor miniszterelnök és kabinetminisztere, Rogán Antal költözhet be. Így reálisnak látszik az a Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter által bejelentett kormányzati cél, hogy a miniszterelnöki iroda 2019. január 1-ével a Várba költözhessen.

Kedden este néztük meg, hogyan áll az építkezés. A kormányfő leendő munkahelye még lezárt terület, így nem lehet túlságosan megközelíteni. Ráadásul a szomszédos, egykori Honvéd Főparancsnokság épületébe kisebb rendőrségi kaszárnya költözött, ahonnan már most folyamatosan vigyázzák a karmelita kolostort, pedig Orbán Viktor még nem ide jár be dolgozni. A legjobb parkolóhelyeket azonban már lefoglalták a Miniszterelnökség számára.

Az biztos, hogy kívülről elkészült a világörökség részét képező ház és a lámpák is szépen égtek benne. A Király lépcső (amely a Clark Ádám tértől a Dísz térig kanyarog) felőli oldalán már a térfigyelő kamerákat szerelték fel a 10 méter magas várfalakra. A kertészek pedig nemrég vonulhattak le a terepről, ugyanis a miniszterelnöki iroda alatti hegyoldalt frissel lerakott, zöldellő gyeptégla borítja. A szomszédos Sándor-palota (ahol Áder János köztársasági elnök munkahelye van) alatti részen viszont alig nő a fű, a sétány is elhanyagolt állapotban van. A Dísz tér felől pedig látványterveken lehet megcsodálni, hogy miként fog kinézni Orbán Viktor kormányfő munkahelye, már csak egy kis térkövezés hiányzik, hogy a valóságban is úgy nézzen ki.

Becsült összeg

Csak becsülni lehet, hogy a 12 ezer négyzetméteres karmelita kolostor átépítése mennyibe fog kerülni az adófizetőknek. A munkálatokra 13,3 milliárd forint értékű szerződést kötöttek a Confector Mérnökiroda Kft.-vel, a beruházás értéke azonban közel 20 milliárd forint, a kapcsolódó költségekkel együtt pedig a büdzsé elérheti a 25-30 milliárd forintot is. Azt egy korábbi kormányhatározatból lehet tudni, hogy "az épület méltó berendezésére" a kormány a költségvetés tartalékából még 1 milliárd forintot különített el...

A NAGY TESTVÉR FIGYELTET

KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: FÖLD S. PÉTER
2018.11.02.


Az Átlátszó.hu birtokába került egy szerződés mely szerint a Miniszterelnöki Kabinetiroda blogokat, bejegyzéseket figyeltet kulcsszavak alapján.

A Rogán Antal vezette tárca „hírportálok, blogok, a YouTube, a Twitter, a Facebook, és az orosz közösségi oldal, a Vkontakte felületein megjelent cikkeket, posztokat, bejegyzéseket figyeltet egy magáncéggel”. A hivatalos magyarázat szerint az álhírek terjedése ellen küzdenek. Az internetet figyelő szolgáltatást a Mediaradar Információs Ügynökség Kft.-vel írták alá havi nettó 862 900 forint értékben.

Mielőtt felületesen ítélkeznénk, és nekünk is jutna az eszünkbe, amire józan paraszti ésszel minden normális ember gondolna, vagyis, hogy a pártállam már megint terjeszkedik, ráadásul a személyiségi jogaink rovására, vegyünk vissza az amúgy jogos indulatainkból és próbáljuk meg a dolog jó oldalát is észrevenni.

Nem arról van szó ugyanis, hogy a kormány Rogán Antal minisztériumán keresztül megfélemlítené az újságírókat, a bloggereket, számon szeretné tartani, hogy mi a véleményük bizonyos dolgokról, úgymint a korrupcióról, a lopásról és minden másról, ami a miniszterelnökkel és környezetével kapcsolatba hozható.

Ha például az a kulcsszó, hogy helikopter, akkor a kormány nem azt vizslatja, kik azok, akiknek nem tetszik, hogy Rogán Antal helikopterrel utazott a családjával együtt Szabó Zsófi színésznő lakodalmára. Már csak azért sem, mert ahogyan azt Bencsik András (a Demokrata főszerkesztője, korábban a pártállami Népszabadság pártrovatának oszlopa) is megfogalmazta, ez nem urizálás, mert egy helikopter bérlését a középosztály tagjai közül bárki megengedheti magának. Vagyis, a kormány épp azért figyelteti az internetet, hogy a helikopterezés ne csak kevesek kiváltsága legyen, hanem minél több magyar számára váljék elérhetővé.

Ha teszem azt, az a kulcsszó, hogy magánrepülőgép, ebben az esetben nem arra kíváncsi a kormány, hogy kik azok az elvetemült hazaáruló Soros-Sargentini ügynökök, akik már megint olyanba ütik az orrukat, amihez semmi közük. Vagyis, hogy Orbán Viktor miniszterelnök miért magánrepülőgépen repked futballmeccsekre és időnként hivatalos tárgyalásokra, hanem azt szeretnék, ha a magánrepülőzés a mindennapok részévé válna, például olyan esetekben is, amikor beteg a cica és Amerikába vinnénk gyógyíttatni.

Kósa Lajos is lehet kulcsszó, valamint a vele szoros kapcsolatba hozható csengeri örökösnő. Vagy teszem azt, maga Rogán Antal és a letelepedési kötvények, Semjén Zsolt svédországi vadászatai. Vég nélkül lehetne példákat hozni arra, hogy a kormány miként szeretné még a mostaninál is jobbá tenni az emberek életét. Nem kell tehát azonnal a legrosszabbat feltételezni, amikor a Rogán Antal vezette minisztérium most napvilágra került szerződésére gondolunk.

Rogán és társai értünk figyelnek, nem ellenünk – aki ezt nem hiszi, annak utánajárnak.

RIADÓT FÚJTAK, NAGYON KÖZEL MÁR A KÖVETKEZŐ VILÁGVÁLSÁG

NAPI.HU
Szerző: SZABÓ DÁNIEL
2018.11.03.


Túlságosan erős a dollár, és ez kivérezteti az árupiacokat. A világgazdaság növekedése várhatóan lassulni fog, az Egyesült Államok bővülési üteme is majdnem a felére eshet vissza. Nagyobb baj, hogy a fémek ára is esni kezdett, márpedig a réz esése eddig mindig rosszat jelentett. Már az arany sem vonzza a befektetéseket.

Nem jó ötlet most árupiaci termékekbe fektetni, legalábbis akkor biztosan nem, ha valaki rövid távon vár profitot - írja nyersanyag-körképében a Wall Street Journal.

Az elmúlt négy hónap nagyon betett ezen piacnak, és nem látszik, hogy bármikor is jönne egy felpattanás az árfolyamokban. Pedig az év nem így indult: májusig 4 százalékkal nőtt a Bloomberg Commodity Index, azóta 5 százalékot meghaladó mértékben esett a mutató. Az igazán riasztó viszont két termék lecsúszása: az aranyé és a rézé.

Eddig soha sem jelentett jót

Széles felhasználási köre miatt a réz a világgazdaság állapotának és a piaci hangulatnak jó indikátora: ha nagy rá a szükséglet, akkor szinte mindig kitart a bővülés, ha viszont esik az ára, akkor nagy baj szokott lenni. Jó és riasztó példa erre a 2008-as gazdasági válság esete is: ahogy az idén, úgy tíz éve is júniusig emelkedett az árfolyam, onnantól kezdve meredek esés következett. A CME-n egy font réz ára a júniusi csúcskor 3,30 dollár volt, szerdán viszont 2,67-ért kereskedtek a rézzel. Mivel az informatikától az épületgépészeten át a járműiparig mindenhol használják, valamint jellemzően felhalmozzák a termeléshez, ha most nincs kereslet a rézre, akkor az azt jelezheti előre, hogy nem számítanak termelésnövekedéssel az érdekeltek. (John Dizard, a Financial Times elemzője már májusban egy közelítő válság miatt aggódott, ahogy azt korábban bemutattuk.)

A mostani lecsúszás azért is aggasztó, mert a kereskedelmi háború miatt az elemzők épp arra számítottak, hogy kilő majd az árfolyam, amit a júniusi adat még igazolt is. Az azóta tartó esést is a Donald Trump elnök által indított vámtarifa-hadjárat okozhatja: az elmúlt 30 évben az ipari fémek piacának motorja a kínai termelés volt, de most épp a behozatali terhek miatt visszavettek a termelésből, a gazdasági növekedés is lassult a második negyedévben...

BRUTÁLIS TANÁRHIÁNY: HIVATALOSAN 1300 BETÖLTETLEN ÁLLÁSHELY VAN, DE EZ IS CSAK KOZMETIKÁZOTT SZÁMOLÁSSAL JÖN KI

444
Szerző: SARKADI ZSOLT
2018.11.03.


A Népszava közérdekű adatigényléssel szerezte meg az adatokat arról, hogy tankerületenként hány betöltetlen pedagógus álláshely van az országban. Az eredmény sokkoló:

majdnem 1300 tanár hiányzik a Klebelsberg Központ által fenntartott iskolákból.

A Népszava adatigénylését a Klik egyszer már elutasította, mondván, nekik nincsenek adataik, mert közvetlenül egy iskolát sem tartanak fenn, csak a tankerületeken keresztül, ezért fordult a lap egyenként a 60 tankerülethez. Az ő adataik szerint október első felében pontosan 1286,85 tanári álláshely volt betöltetlen a Klik által fenntartott iskolákban.

Persze vannak olyan tankerületek is, ahol az adatszolgáltatás szerint egyetlen betöltetlen álláshely sincs, ilyen szerencsés kerület például a nagykanizsai, a bajai, a kazincbarcikai, a miskolci, a mezőkövesdi, vagy a kisvárdai. De szembeötlő az is, hogy míg a közvélekedés szerint a tanárhiány vidéken súlyosabb, a budapesti tankerületekből is rengeteg tanár hiányzik: Belső-Pesti Tankerületben 97,7; a Külső-Pesti Tankerületben 67,8; az Észak-Pesti tankerületben 35,6; az Észak-Budapesti Tankerületben 29; a Dél-Pesti Tankerületben 20,36 üres tanári álláshely van.

A legrosszabb a helyzet Békéscsabán, az itteni tankerületben 126,75 betöltetlen pedagógus álláshely van.


Ezek a számok azonban nem adják vissza a valóságot, sok tankerületben ugyanis nem regisztrálnak betöltetlen álláshelyet, ha a hiányzó tanári óraszámot a többi szaktanár túlóráztatásával és helyettesítéssel meg lehet oldani. Ez oda vezet, hogy a rendszer teljesen a maximum kapacitáson dolgozik, rengeteg tanár óraszáma közelít a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő jogszabályi maximumához, a heti 26 órához, holott az ideális óraszámnak tanáronként heti 22 órára kellene kijönnie, mert elvileg a pedagógusoknak ezzel az óraszámmal marad elég idejük felkészülni az óráikra és dolgozatokat javítani a munkaidejükben...

RÓNA PÉTER: A TUDÁS TRÓNFOSZTÁSA

HVG ONLINE
Szerző: RÓNA PÉTER
2018.11.03.


A CEU bezárására tett kísérlet, Soros György becsmérlése, Brüsszel szapulása vagy a menekültek démonizálása a tények, a tudás és a tudomány elutasításának fedőneve.

Bajnai Gordon elegánsan, hét pontban foglalja össze azon nézeteket, amelyek a több mint fél évszázadon át uralkodó liberális demokrácia evidens válságát értelmezik, és keresik a „kiutat”. Ám azon kívül, hogy a korábbi paradigma helyreállítását szorgalmazzák, nemigen találnak rá. Pedig a válság a történelemben már számos alkalommal megismétlődő folyamat legújabb, talán legszélsőségesebb példája.

A tudományos és technológiai fejlődés a természettudományok egyre nagyobb, egyre rohamosabb térnyerését eredményezte, kikényszerítve az egyre gyakoribb, egyre mélyebb, egyre átfogóbb gazdasági, majd az abból fakadó társadalmi átalakulást. Az eredmény gyakran fájdalmas, néha véres, sokszor sikertelen. A társadalomtudományok, a jogtudomány, a politika, valamint az egyén viselkedési formái többnyire csak lassan, bukdácsolva, vagy egyáltalán nem tudtak lépést tartani a természettudományok fejlődésével. A tudomány és technológia világában élők, annak vívmányait felhasználni, abból hasznot húzni képesek és az abból kimaradtak közötti távolság soha nem látott mértékűvé vált.

Értelemszerű, hogy a lemaradók olyan politikai programok iránt válnak fogékonnyá, amelyek a számukra érthető, egyszerű, ismert válaszokat ígérik, szemben az „elit” bonyolult, aprólékos, időt és türelmet igénylő, életidegen módszerével. A hagyományos baloldal és a hagyományos liberalizmus ebben a csatában alulmaradt. Mindkettő a természettudományok kaptafájára fogalmazott törvényszerűségek segítségével értelmezi a társadalmi folyamatokat, de ilyen törvényszerűségek nincsenek. Grotius tévedett: a nemzetközi jogot nem lehet Eukleidész mértanára építeni. A társadalmi folyamatokban nem rejlenek természetes „egyensúlyok”, nincsenek „önkorrekciós mechanizmusok”, nincs „láthatatlan kéz”, a történelemnek nincs sem előre meghatározott kimenete, sem vége. A szabadságot pedig nem a természet, hanem mi garantáljuk egymásnak, ha garantáljuk.

A baloldali és a liberális felfogás a tőke szabályozásában látja korunk kulcskérdését. Az előbbi a fokozottabb, az utóbbi a lazább hozzáállást pártolja. De a gond nem a tőke, hanem a tőke és a tudomány mindent maga alá rendelő sikeres házassága, ahol a nadrágot a tudomány hordja. A globalizáció, az információs forradalom, a robotika, a biotechnológia a tudomány műve. Az internetből fakadó, egyre súlyosabb problémákat nem a tőke, hanem a technológia elégtelen megértése és szabályozása gerjeszti. Nem a kapitalizmus hozta létre James Watts gőzmozdonyát, hanem a gőzmozdony tette szükségessé a vasútépítéshez szükséges tőke felhalmozását. Schumpeterrel ellentétben tehát a rombolás/építés hajtóművét nem a kapitalizmusban, hanem a természettudományokban látom.

Ma nem a jobb- és a baloldal, vagy a populisták és a liberálisok állnak egymással szemben, hanem azok, akik otthon érzik magukat a tudomány világában, szemben azokkal, akik az egyre gyorsabban robogó, modern vonat megállítását követelik. A szélsőjobb és a nyugat-európai zöldek szinte párhuzamos előretörése ezt tükrözi – a tudás vonatáról leszállók és felszállók tülekedését.

A magyar modernizáció ügye a rendszerváltást követő néhány röpke év ígérete után megbukott. Győzött „az ész trónfosztása”, a beletörődés, hogy mi, magyarok csak betanított munkások lehetünk, hogy nekünk a modern, fejlett világban nincs helyünk. Majd jött az orbáni vigasz, miszerint nem is kell hogy legyen, hiszen az a világ romlott. Felülkerekedett a meggyőződés, hogy nincs híd, ami összeköti identitásunkat a modernséggel, jobb tehát, ha a valóság helyett magyarságtudatunkkal foglalkozunk. A CEU bezárására tett kísérlet, Soros György becsmérlése, Brüsszel szapulása vagy a menekültek démonizálása a tények, a tudás és a tudomány elutasításának fedőneve...

A HONVÉDELMI NEVELÉS SZÜKSÉGESSÉGÉT MÉG NEM SIKERÜLT INTELLEKTUÁLIS TARTALOMMAL MEGTÖLTENI


MÉRCE
Szerző: VAJDA ZSUZSANNA
2018.11.02.


Ellenség hírére vitézeknek szíve
gyakorta ott felbuzdul,
Sőt azon kívül is, csak jó kedvébűl is
vitéz próbálni indul,
Holott sebesedik, öl, fog, vitézkedik,
homlokán vér lecsordul.


Úgy tűnik, néhány évszázaddal ezelőtt, Balassi korában az emberek még képesek voltak lelkesedni a haza védelméért, vidáman indultak a csatába, bátran kockáztatták, vagy akár fel is áldozták az életüket érte. Vagy a költő némileg idealizálta a helyzetet?

Mindenesetre a jelenlegi kormány és feje láthatóan szeretné ismét felszítani a lakosság harci kedvét. 2017 júliusában megjelent egy rendelet, amely szerint a testnevelés kerettantervében helyet kell kapnia a honvédelmi nevelésnek. Maruzsa Zoltán, akkori oktatási államtitkár azzal igyekezett megnyugtatni a szülőket, hogy nem új tantárgyról, hanem életérzésről van szó, amely más tantárgyakban, így a történelemben, a földrajzban vagy a zeneoktatásban is megjelenik. [1]

Mindemellett a kormány azt is tervbe vette, hogy minél több iskolában lehetővé teszi a sportlövészetet, a KLIK regionális központjai keresni kezdték az erre alkalmas területeket. [2] Később a hazafias és honvédelmi nevelés némileg háttérbe szorult, a választások után azonban ismét előkerült.

A miniszterelnök leváltotta Simicskó István honvédelmi minisztert, és a hazafias és honvédelmi nevelés (valamint az ezzel összefüggő beruházások) kormánybiztosává nevezte ki. Simicskó szintén azzal igyekezett megnyugtatni a gyerekek túlterheltsége miatt aggódó szülőket, hogy a terv szerint a honvédelmi nevelés nem lesz külön tantárgy, hanem a többi tárgyon belül fog elhelyezkedni.

Könyvek és nyári táborok is segítik a katonásdi iránti rokonszenv növelését: Táborjáró kisbaka címen kiváló könyv kapható, amelynek olvasmányai „a zászlóról, az alakiságról, ruházatról, rendfokozatokról és fegyverekről, tájékozódásról és felderítésről” szóló ismeretekkel látják el gyermek olvasóikat. A könyv címlapján hipermodern bombázó repülőgép díszeleg. [3]
Úgy tűnik, hogy a honvédelmi nevelés szükségességét a baloldal által, úgymond kiszorított jobboldali konzervatív gondolkodóknak nem sikerült intellektuális tartalommal megtölteni.

Az egyetlen erre vonatkozó tanulmány, amelyet hosszas keresés után sikerült találnom, 2012-ben jelent meg a Hadtudományi Szemlében. A szerző [4] már akkor reménykedett, hogy a honvédelmi oktatás reneszánszát éli, bár ennek még kevés jele mutatkozott. Pedig szerinte nagy szükség lett volna rá, hiszen a sorkatonaság intézményének megszűnésével

a fiatalok többségének számára eltűnt a pozitív férfikép, a követendő férfiminta a társadalomból. Akik egyszülős családban élnek, vagy az édesapjuk két állásban dolgozik, nem látnak követendő mintát. Az értékrendjük, a világgal való kapcsolatuk, vagy akár a fegyelmezettségük is megkérdőjelezhető.” (279.)

A kötelezővé tétel (t.i. a sorkatonaság kötelező volta a Kádár korszakban – V.ZS.) egyrészt biztosította a politikai vezetésnek, hogy mindenki részt vegyen az ideológiai átnevelésen, ugyanakkor a katonai nevelés pozitív hozadékaiból is részesült a legtöbb fiatal. „Férfivá értünk”, mondták katonatársaim a leszerelés napján. Valóban fiúk vonultak be, és férfiak tértek haza a családhoz.” (281.) Érdekes egy társaság lehetett. Az 1960-80-as években besorozottak szerint az érési folyamatok különösen a szeszfogyasztásban voltak kifejezettek...

EZT AZ ÍZLÉSTELEN NEMZETI-KERESZTÉNY-KONZERVATÍV VISELKEDÉST SEM TANULNI, SEM TANÍTANI NEM LEHET

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: MOLNÁR BÁLINT
2018.11.03.


Jó reggelt a diliházban! Aki nem érzi illendőnek és megfelelőnek a helymegnevezést, ne sértődjön meg, ne vegye magára! Jó hír, hogy nem kell sehova indulni, szombat van, az meg nem hétfő, tehát. Dőlnek sorban megfele a melegrekordok, de nincsenek ők egyedül: a pártállamilag gondosan nevelgetett csúcsidiotizmus és pofátlanság is hasonlóképpen teljesít. Ja, és boldog Győző napot mindenkinek, akit érint!

Kezdjük doktorminiszterelnök úr helyettesével, a KDNP nevű társadalmilag mérhetetlen mikropárt elnökével, a nemzetpolitikai háziállatokra vadászás legnagyobb művelőjével, akinek tegnap este a HírTV-ben volt jelenése. Ahol a Gajdics és a Szentesi Zöldi nevű két vérbeli mikrofonállvány alaposan megizzasztotta őnagyságát és csupa érdemi kérdést intézett hozzá. Elnézést kérek: ilyen nem történt, ellenben a közpénzből propagandát óbégató szakmai világítótorony aggodalmának adott hangot: vajon a kóbor ebek védőangyala hogyan viseli azt a rengeteg példátlan, személyeskedő támadást, amit Brüsszeltől Budapestig kap csak azért, mert Magyarország a haza ellenségeinek célkeresztjébe került:...

TRÜKKÖZNEK A STATISZTIKÁKKAL, DE A TANÁRHIÁNY NEM CSÖKKEN

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: JUHÁSZ DÁNIEL
2018.11.03.


A Klebelsberg Központ és a tankerületek is elismerték, hogy még októberben is több mint ezer betöltetlen pedagógus álláshely volt szerte az országban. A szakszervezet szerint ez csak a jéghegy csúcsa.

Másfél hónappal a tanévkezdés után, október közepén is mintegy 1300 betöltetlen pedagógus álláshely volt a Klebelsberg Központ (KK) által fenntartott intézményekben – derült ki azokból az adatokból, amelyeket közérdekű adatigénylésünkre kaptunk a tankerületektől. Lapunk azután fordult mind a 60 tankerületi központhoz, miután a KK szeptemberben azzal utasította el érdeklődésünket, hogy ők közvetlenül egyetlen iskolát sem tartanak fent, tehát kiadható adataik, statisztikáik sincsenek.

Mindentudó tankerületek
Noha a KK a kormányhoz hasonlóan – legalábbis a hivatalos nyilatkozatok szintjén – próbálja elbagatellizálni a tanárhiány problémáját, illetve az arról szóló híreket, a tankerületek által közölt adatok azt mutatják, a gondokat nem minden esetben lehet a szőnyeg alá söpörni. Az összesített adatok szerint október első felében pontosan 1286,85 betöltetlen pedagógus álláshely volt a tankerületek által fenntartott intézményekben. Vannak olyan tankerületek – mint például a nagykanizsai, bajai, kazincbarcikai, miskolci, mezőkövesdi, kisvárdai – ahol a tankerületi vezetők állítása szerint az adatszolgáltatás időpontjában egyetlen betöltetlen tanári álláshely sem volt. Noha a hírek szerint a pedagógushiány inkább a vidéki településekre jellemző, az adatigénylésekre megküldött dokumentumok szerint Budapest több tankerületében is kiemelkedő a betöltetlen álláshelyek száma. A Belső-Pesti Tankerületben 97,7; a Külső-Pesti Tankerületben 67,8; az Észak-Pesti tankerületben 35,6; az Észak-Budapesti Tankerületben 29; a Dél-Pesti Tankerületben 20,36 üres tanári álláshely van. Az első helyen azonban a Békéscsabai Tankerület áll, 126,75 betöltetlen pedagógus álláshellyel. Ezzel szemben például a Berettyóújfalui Tankerületben csak 0,16-ot tesz ki az üres álláshelyek száma...

KÜLFÖLDI ÜZENETEK, MELYEK NEM LÉTEZNEK

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2018.11.03.


Miközben a saját kulturális környezetünkben nagyjából érteni véljük az összes célzást, a munkahelyi és magánéleti utalásokat, külföldön ez nem feltétlenül van így, amiből mindenféle kavarodások adódhatnak. Pláne akkor, ha egyébként is lelkileg sérülékenyebb helyzetben vagyunk, ami határátkelés idején előfordul.

A jobbik eset az, ha külföldi munkahelyen beszéljük a helyi nyelvet, mert olyankor legalább valamennyire be tudunk kapcsolódni a társalgásba, részesei lehetünk a szociális életnek.

Bőven akadnak azonban olyan helyzetek, amikor mondjuk a munkahely hivatalos nyelv az angol, ám a munkatársak nagy részének az anyanyelve nem az, mert például Hollandiában dolgozunk. Ilyenkor egy fokkal még nehezebb a beilleszkedés.

„Egyre kevésbé éreztem magam egy csapat tagjának”

Így járt Matt is, aki éppen Amszterdamban talált magának munkát. Eredetileg nem szeretett volna költözni, de a párja ott kapott munkát, ő pedig nem akart távkapcsolatban élni, így ment vele.

Talált is munkát, ám hiába volt az angol a munkahelyen a hivatalos nyelv, munkatársai egymás között jórészt hollandul beszéltek. Az első időszakban nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, ám miután elmúlt az újdonság varázsa, egyre inkább elszigeteltnek érezte magát.

„Amikor közvetlenül hozzám beszéltek, akkor angolul szólaltak meg, ám egymás között már hollandul kommunikáltak, én pedig egyre kevésbé éreztem, hogy egy csapat vagy szervezet része lennék” – mesélte.

„Egyre feszélyezettebb lettem, folyamatosan azon agyaltam, vajon miről folyhat a társalgás. A helyzet csak rosszabb lett, amikor a beszélgetésből kihallottam a saját nevem is. Próbáltam tartani a munkában a tempót, de nehéz volt. Folyamatosan a kollégáimra voltak utalva, állandó kérdések… haszontalannak éreztem magam” – mondta Matt...

HA TISZA ISTVÁN TÚLÉLI...

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: SZÁLE LÁSZLÓ
2018.10.31.


Az embereket szenvedélyesen érdekli a „mi történt”, de majdnem annyira az is, hogy „mi lett volna, ha” másképp történik. Nem csak a történelemben. Hányszor gondoljuk: mi lett volna, ha nem írjuk meg azt a levelet. Ha megkérjük annak a lánynak a kezét. Ha „nem veszem el anyátokat”. Ha akkor kipakolok. Ha akkor nem pakolok ki. Ha Rómeó idejében megérkezik a sírboltba. Ha a kapufáról befelé pattan a labda. Ha nem esik ki a szög a királyi ló patkójából... Az amatőr múltkutatók az ilyesmitől lázba jönnek, a profi történészek inkább idegenkednek tőle. De nem mindig tudják megállni ők sem a meg nem történt történelem faggatását.

Vékony jégen járó, de nagyon érdekes összeállítást tett közzé a Rubicon történelmi magazin Mi lett volna, ha? címmel. Merész történészek próbálták végiggondolni, hogyan módosulhatott volna a történelem folyama, ha... Afelől nincs kétsége talán senkinek, hogy egy-egy ún. történelemformáló személyiség sorsa alakulhatott volna másképp: ha például Széchenyi István 1819-ben Cataniánál belefullad a tengerbe, aminek „hajszál híja” volt. Ha Zrínyit máshol sebzi meg a vadkan, ha a nagyra hivatott II. Józsefet nem csípi meg egy maláriát terjesztő szúnyog, ha Kölcsey nem hal meg oly korán. Ha életbe lép az olmützi alkotmány, ha Petőfit nem döfi le a dzsidás. Ha Gavrilo Princip másik utcasarkon áll, vagy másképp sebzi meg a trónörököst, ha nem dobják le az atombombát, ha a szovjet csapatok 1947-ben kivonulnak az országból, ha az SZKP vezetése 1956. október 30-án éjjel nem változtatja meg korábbi (a megoldást Nagy Imrére bízó) álláspontját stb. Nem kétséges: mindez lehetett volna másképp. Történésekben is, döntésekben is. Vita csak azon van, hogy érdemes-e ilyesféle alternatívákat továbbgondolni. A történészek figyelmeztetnek is: egy tényező változása rögtön ezer más tényező módosulását is hozza, amiket képtelenség a maguk teljes viszonyrendszerében rekonstruálni, illetve modellezni. Ahogy az időjárás-jelentésben, a meg nem történt történelemben is csak rövid időre lehet megbízhatóan előre (illetve hátra) látni. Egyébként a Rubicon történelmi esszéinek legjobb részei azok, amikor a szerzők még a valóság talaján állnak, s a megtörtént viszonyokat elemzik – érthető: akkor játszanak „hazai pályán”.

Az alternatívák végiggondolása nem történelmietlen. Történelmietlen az, ha azt gondoljuk, mindig csak az történhetett, ami végül is történt. Ha ez igaz lenne, megkérdőjelezné a sokszor hosszú gyötrődések után kialakított emberi döntések ethoszát, értelmét, felelősségét. A külső és belső helyzetet, a geopolitikai konstellációt, a neveltetésüket, tanácsadóikat, jellemüket tekintve úgy kellett dönteniük, ahogy döntöttek? Öncsalás lenne tehát az a sok álmatlan éjszaka, amit Brutus, Napóleon, Görgey, Kossuth, Churchill, Kádár, Nagy Imre átélt? És fölösleges? Nem hiszem. Akkor legtöbbjük döntési alternatívája még megvolt. Az persze lehet, hogy már nem voltak valódi döntési helyzetben – a nagy történéseket illetően, csak önmagukat illetően (Nagy Imrének a halál vállalása biztosan ilyen volt). Lehet, hogy ilyesmiken spekulálni nem érdemes, de hogy nagyon érdekes, az biztos.

Nekem az jutott eszembe: mi lett volna, ha száz éve nem gyilkolják meg Tisza István volt magyar miniszterelnököt. Bevallom, azért izgat ez, mert Tiszát nagy formátumú és tragikus sorsú államférfinak tartom. Aki nagy képességeivel a régi Magyarország megsemmisüléséhez tudott csak hozzájárulni. Mondhatnánk együttérzően: rosszkor volt rossz helyen, de hozzá kéne tennünk: a rosszban neki magának is számottevő szerepe volt. Ám neki nem adatott meg IV. Béla „második élete”. Nem volt módja rá, hogy bebizonyítsa: ki lett volna, ha…

4 MILLIÓ EURÓS PARKOLÓHÁZAT ÉPÍT KOLOZSVÁRON A REFORMÁTUS EGYHÁZ NYUGDÍJINTÉZETE

ÁTLÁTSZÓ / ERDÉLY BLOG
Szerző: Átlátszó Erdély
2018.11.02.


A részletes városrendezési terv elfogadásával elhárult az akadály az elől, hogy a Házsongárd temető bejárata mellé egy hét emeletes, 321 férőhellyel rendelkező iroda- és parkolóházat építsenek.

Miután néhány éve a kolozsvári önkormányzat túlságosan drágának találta a projektet, a Református Egyház Nyugdíjintézete vállalkozott arra a feladatra, hogy a Házsongárd temető bejárata melletti, az Avram Iancu (Petőfi u.) 20-24. sz. alatt található telkeket megvásárolja, és itt felépítse azt a parkolóházat, mely fontos szerepet játszik majd a belváros tehermentesítésében az autós forgalom alól.

A Református Egyház Nyugdíjintézete a Romániai Református Egyház Zsinatának a felügyelete és kormányzása alatt áll.

Bár első hallásra különösen hangzik, hogy egy egyházi intézmény parkolóházat épít, a gazdasági ráción túl társadalmi célja is lehet a projektnek, annyiban, hogy a parkolóház a város központja, és különösen a közeli Farkas utca gyalogos övezetté alakítását segíti. Ebben az utcában egyébként számos, az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdonában álló ingatlan található.

A nyugdíjalap hosszútávú pénzügyi stabilitása érdekében döntöttek úgy, hogy egy olyan beruházást fognak finanszírozni, amely hosszú távon biztosítja a pénzügyi stabilitásukat, illetve az állandóan bizonytalan hazai gazdasági környezetben a legkevésbé rizikós, nyilatkozott Tárkányi Márton, a szervezet igazgatója a Transindexnek.

Mint elmagyarázta, a református egyháznak azért van saját nyugdíjintézménye, mert 1956-ban az állami rendszerből kizárták őket. Megengedték viszont, hogy saját nyugdíjpénztárat alapítsanak. Így jött létre 1959-ben a Református Egyház Nyugdíjintézete.

2014-ben készítettek el egy részletes gazdasági és pénzügyi elemzést, amelynek eredményeként született meg a döntés, hogy az elmúlt 2 évtized folyamán felhalmozódott társadalombiztosítási járulékból egy befektetési alapot hozzanak létre, melyből olyan beruházásokat finnaszíroznak, amely hosszú távon biztosítja a pénzügyi stabilitásukat, illetve az állandóan bizonytalan hazai gazdasági környezetben a legkevésbé rizikós.

A kolozsvári ingatlanpiac bizonyult a legdinamikusabbnak, és miután az általános városrendezési terv (PUG) kiemelten foglalkozik a potenciális parkolóház-építés lehetőségével, a befektetési lehetőségek közül ez bizonyult a legmegfelelőbbnek, nyilatkozott a Transindexnek Tárkányi.

Ingatlanberuházások a magyar kormány pénzéből

Az Átlátszó Erdély megkeresésére (levélváltásunk a cikk végén olvasható) Tárkányi kitért azon kérdés megválaszolása elől, hogy a befektetést a magyarországi támogatásokból finanszírozzák-e.

Mint az korábban megírtuk, az Erdélyi Református Egyházkerület (EREK) ugyanis az utóbbi években látványosan sok, összesen mintegy 43,5 milliárd forint (134 millió EUR) támogatást kapott a magyar kormánytól.

A pénz nagy részét műemléképületek felújítására és ingatlanberuházásokra szánják, Kolozsváron ebből a pénzből újították fel többek között az Apáczai Csere János líceum, a Református Kollégium épületét, valamint a Protestáns Teológiai Intézetet.

Nemrég készült el, és november 12-én avatják fel a Collegium Iuridicum jogász szakkollégiumot, a Bornemisza-Szilvássy ház felújítása jelenleg is folyik, itt a kivitelező az EREK püspökének, Kató Bélának az érdekeltségi körébe tartozó cég...

KI A MAGYAR?

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: GÖMÖRI GYÖRGY
2018.10.28.



Aki szűkíti a nemzethez tartozás fogalmát, az összmagyarságnak árt.

A jelenlegi magyar miniszterelnök nemrégiben különös közléssel lepett meg bennünket, kül-és belföldön élő magyarokat: „Az a magyar, akinek az unokája is magyar”. Ezzel a mondattal Orbán Viktor kizárta, kirekesztette a „magyarság” meghatározásából az ötvenhatos és az újabb nyugati magyar emigráció jelentős részét. Eléggé általános ugyanis az emigrációban az, hogy (két magyar szülő esetében) a legidősebb gyerek még többé-kevésbé jól beszél magyarul, a második gyerek már kevésbé, és a gyerekek egymás között többnyire az iskola nyelvén beszélnek. A „vegyes” házasságok esetében, ahol a feleség más anyanyelvű, gyakoribb az olyan kétnyelvűség, ahol a magyar már alárendelt szerepet játszik, a gyerekek inkább csak értik, mint beszélik az apa nyelvét és amikor felnőnek, nemigen adják tovább nyelvtudásukat. Hogy aztán az unokákkal mi történik, arra nincsenek megbízható adatok - alighanem csak az marad meg bennük, hogy „magyar származásúak”.


A fent idézett orbáni meghatározás, azért is több mint szerencsétlen, mert jeles embereket rekeszt ki a magyarságból: művészeket, írókat, hogy a tudósokról már ne is beszéljek. Nem tudom, például Teller Ede unokái mennyire ápolják a magyar nyelvet, de mint a Hungarian Spectrum kitűnő szerkesztője rámutatott, Lajtha László zeneszerző angol nyelvterületen élő unokáinak aligha van magyar-tudata. Ezek szerint Lajtha nem lett volna magyar? Ugyanez áll Faludy György költőre, íróra, akinek unokája anglikán lelkész és bár a magyar ügyek érdeklik, nem tartja magát magyarnak. Faludy, aki meghatóan szép verset írt emigrációban a magyar nyelvről, ne lenne magyar? Ezek csak példák, de jelzik, hogy aki nem fogadja el a többszörös identitást, illetve a kivándorolt-emigráns magyarság fokozatos beolvadását a befogadó-országba, aki ezzel szűkíti a nemzethez tartozás fogalmát, rossz szolgálatot tesz az összmagyarságnak...


TÖBB SZÁZEZER HALOTT GYERMEK TŰNIK EL ÉVENTE

ZOOM
Szerző: GARAMVÖLGYI FLÓRA
2018.11.03.


Egy friss kutatás szerint több százezer, még az anyaméhben meghalt csecsemő egyszerűen kimarad a nemzetközi statisztikákból, mintha soha nem is létezett volna.

2,6 millió gyermek születik halva a világon, vagyis a várandósságnak egy olyan szakaszában (20-28.hét) hunynak el, amikor a legtöbb csecsemő már az anyaméhen kívül is életben maradna – állapította meg egy 2015-ös felmérés. Bár az Egészségügyi Vilégszervezet (WHO) javaslata alapján a 22. hét után gyűjtenek adatokat a magzatokról, a nemzetközi becslésekhez rendszerint csak a 28. hétig életben maradt gyermekek adatait használják – ez azonban jócskán torzít a valóságon és rontja annak az esélyét, hogy a tudomány segíthessen a problémán. Éppen ezért a Lancet készített egy kutatást, amely azt mutatja be, hogy a terhesség korai szakaszában a fejlett országokban sem regisztrálják megfelelően a halva születések 50 százalékát.

Ez a projekt arra szeretett volna rávilágítani, hogy hány szülő veszteségét veszik semmibe a statisztikák, csak mert a terhesség korábbi szakaszában állt be a halál

– magyarázta a Guardiannek a felmérés egyik szerzője, a Leicester egyetem munkatársa, Dr. Lucy Smith. „Ha nincs adatunk ezekről az esetekről, akkor nem fogunk tudni megfelelő stratégiákat kidolgozni arra vonatkozólag, hogyan csökkenthetnénk a korai szakaszban előforduló magzathalálok számát – ilyenkor ugyanis a halál oka is más lehet, mint későbbi szakaszban.”...

A TÉVESZMÉS MERKEL

FARKASVONÍTÁS
Szerző: Tarski
2018.11.03.



Az elmúlt vasárnap Európa szeme a hesseni tartományi választásokra irányult, ahol a német választók ismét tanúbizonyságot adhattak arról, hogy milyen jövőt szeretnének. Ez a voksolás egyértelműen a CDU bukásával végződött, függetlenül attól, hogy szám szerint ez a párt kapta a legtöbb szavazatot. Egyből megvolt az előre megjósolt eredménye is: Merkel asszony bejelentette azt, hogy a soron következő decemberi pártelnöki választáson nem jelölteti magát, ugyanezt teszi a 2021-es parlamenti választáson is, ahol kancellárnak sem jelölteti magát. Mindezek ellenére addig a kancellári posztját meg kívánja tartani.

Elsőként azt kell mondanom, hogy Merkel tényleg szigorú határozottsággal levonta azt a következtetést, hogy az általa eddig követett politika hosszabb távon a CDU teljes bukásához vezethet, és ilyenkor egy magára valamit is adó politikusnak át kell adnia a helyét másnak, hátha az új pártelnök jobban fogja csinálni. Ez egészen természetes egy igazi liberális demokráciában, amit azonban kis hazánkban nem mindig mondhatunk el. Az igazán nagy kérdés azonban csak az, hogy helyesen cselekedett-e a pártjával és a nemzetével, hogy bedobja a törölközőt. Azt ugyanis joggal feltételezhetjük, hogy egy másik politikus ugyanazt a politikát folytatja, amit Merkel asszony követett, csupán másként pántlikázza azt. Ebben az esetben semmi változás sem várható, hiszen a választók ezt érzékelni fogják, és a bajor, illetve a hesseni tartományi választásokhoz hasonlóan fogják díjazni. Az igazi változás akkor jöhet létre, ha újragombolják az egész eddigi bel- és külpolitikájukat és ezt egy arra alkalmas személy végzi el. Ekkor, és csak ekkor lesz értelme Merkel távozásának, egyébként semmi változás sem várható.

Feltételezve azt, hogy ez így lesz, azt kell megvizsgálnunk, hogy milyen okok vezethettek arra, hogy Merkel asszonynak önként távoznia kellett. Itt egyértelműen az elhibázott menekültpolitikáját kell megjelölnünk, amit csupán a 2015-ös nagy invázió alkalmával és ez után követett. Merkel kancellár egy hibás koncepcióból, hogy úgy mondjam egy téveszméből indult ki, amely szerint nekünk keresztényeknek segíteni kell a menekülteken, amihez minden erőt és eszközt fel kell használni. A Szent Bibliában is azt olvashatjuk, hogy segíteni kell a menedéket kérőket. Ez eddig rendben is volna, ha nem naponta ezrével lepnék el az ország határát és nem egyszerűen menedéket kérnek, hanem szinte megszállják az adott országot, hogy aztán a saját addig megszokott kultúrájuk és jogrendjük szerint éljenek az új hazájukban. Azt gondolom, hogy Merkel egy rosszul értelmezett keresztény humanitás áldozatává vált, aminek nyomán számolatlanul fogadták be a migránsokat, akik közül csak igen kevesek voltak az igazi menekültek. Ez utóbbiakat befogadni sem lehet mértéktelenül, mert az az adott nemzetállam gazdasági fejlődésére lesz rossz hatással, hiszen az Afrikából és a Közel-Keletről beáramló migránsok döntő többségét nem lehet munkára fogni egy olyan gazdaságban, mint amilyenben a német gazdaság most van. Így tehát az a szándék, hogy a német gazdaságból hiányzó munkaerőt a menekültekből pótolhassák, egyszerűen lehetetlenné vált, és még azt a pozitív többletet sem hozta meg, amit joggal el lehetett volna várni ettől a migrációtól. Ezért mondhatta azt Jens Spahn szövetségi egészségügyi miniszter azt, hogy a migráció kérdése „fehér elefánt”, amivel azokat a beruházásokat szokták illetni, amely többe kerül az országnak, mint amennyi hasznot hajtana. Mindemellett a német közbiztonság is erősen fellazult, egyre másra számoltak be olyan erőszakos cselekményekről, amit a migránsok követtek el. Tehát bárhogyan is számoljuk az előnyöket és a hátrányokat, mindig az utóbbiak felé billent a mérleg nyelve, amit egyre jobban érzékeltek a németek is. A nagy-nagy keresztény szolidaritás így csupán egyirányúvá vált, a migránsok szinte mindent megkaptak, amit a német gazdaság biztosítani tudott, ezzel szemben a német emberek helyzete egyre csak romlott. S mivel választani csak a német emberek választhattak, ezért kézenfekvő volt az, hogy a választások során ezt az elégedetlenségüket kifejezésre juttatták...

A MOSTANI MAGYAR ELLENZÉK SOKAT TANULHATNA A SZÁZ ÉVVEL EZELŐTTI MAGYAR BALOLDALTÓL, HOGYAN HOZHATNA LÉTRE ELLENVILÁGOT

168 ÓRA ONLINE
Szerző: LAKNER ZOLTÁN
2018.11.03.


Károlyi személye talán nagyobb indulatokat vált ki, mint Kun Béláé – véli Csunderlik Péter, a Politikatörténeti Intézet tudományos munkatársa, az ELTE bölcsészkarának oktatója, a Kérdések és válaszok 1918–1919-ről című kiadvány egyik szerzője. Arról is beszélgettünk vele, létezett-e egyáltalán az előnyös béke lehetősége, és miért Károlyit tartják ma is sokan a felelősnek egy olyan békediktátumért, amely lezárta a háborút, amit ő mindig is ellenzett. A történész úgy látja, az Orbán-rendszer ellenzéke, ha ismerné, támaszkodhatna az 1910-es évek ellenzékének tapasztalataira.

Benne volt 1918 őszén a levegőben, hogy az ország egy történelmi kataklizma felé halad? Mikor tudatosult, hogy a háború elveszett?

– A reformkori nemzethalál-víziók teljesen eltűntek a századfordulóra, a birodalmi ambíciókat dédelgető magyar elitet sokáig áthatotta a győzelem érzése, ami azon alapult, hogy Németországot legyőzhetetlennek tartották. A breszt-litovszki béke után úgy tűnt, Németország tényleg nyer, véget érhetett volna a kétfrontos háború. Hogy ez nem így történt, annak a német mohóság volt az oka: a későbbi „rablóbékék” előképe révén megszerzett orosz területeken bábállamok szervezésével foglalták el magukat, ahelyett hogy a keleti csapatokat a nyugati frontra dobták volna, hogy még az amerikaiak megérkezése előtt döntő győzelmet csikarjanak ki. A vereség lehetősége a magyar közvélemény számára váratlanul jelentkezett, 1918. szeptember 29-én, amikor Bulgária kiugrott a háborúból, így összeomlott a balkáni front. Az események felgyorsultak: Tisza István október 17-én kimondta, hogy „ezt a háborút elvesztettük”. Előző nap a parlamentben Károlyi Mihály ugyanezt mondta, és Tisza másnap Károlyinak adott igazat, de a kijelentésének ezt a részét nem szokták idézni.

A Bulgária kilépésétől a háború befejezéséig eltelt egy hónap alatt fel lehetett-e mérni, mivel jár a vereség az ország számára, beleértve a kiegyezés építményének ledőlését, a Monarchia felbomlását, a területvesztést?

– A kiegyezést már Wekerle Sándor felmondta október 20-án, ettől kezdve perszonálunióban gondolkodtak. Károlyi miniszterelnökként először még a Habsburg-uralkodóra esküdött fel, aztán a tömeghangulat gyorsan a köztársaság kikiáltása felé mozdult. Ami az ország területi egységét illeti, Tisza még szeptember végén is azt mondta, „a Monarchia él és élni fog”, és benne természetesen a „magyar” Nagy-Magyarország. Károlyira viszont nagy hatással volt Jászi Oszkár, egy demokratikus berendezkedésen belül kínált volna nemzetiségi autonómiákat. Jászi azt mondta, „ötven percentre” nem lehet demokráciát építeni, utalva ezzel a magyar és a nemzetiségi népesség nagyjából fele-fele arányára az országon belül, és hogy utóbbiakat elnyomják. A nemzetiségekkel, valamint a munkásmozgalommal való riogatással indokolták Tiszáék, miért nem lehet Magyarországon általános választójogot bevezetni. Károlyi és Jászi jogokat adtak volna a nemzetiségeknek, és számítottak volna rájuk a demokratikus „Új Magyarország” felépítésében, amelyről úgy gondolták, jó ajánlat minden itt lakónak. Csakhogy a történelem ezen túlhaladt, 1918 novemberében ez már kevés volt a nemzetiségi eliteknek...

AMERIKÁBAN MÉG MINDIG LÉTEZIK A RABSZOLGASÁG, MINT BÜNTETÉS

MA IS TANULTAM VALAMIT BLOG
Szerző: LOVAS GERGŐ
2018.11.03.


Sok amerikai államban papíron mai napig létezik a rabszolgaság, mint büntetési forma. Ráadásul 2016-ban már kiírtak egy népszavazást arról Coloradóban, hogy eltöröljék, de végül többen szavaztak arra, hogy megtartsák.

Az 1876. július elsején elfogadott coloradói alkotmány második cikkelyében van egy bizonyos rész, amely kimondja:

Ebben az államban nem létezhet többé a rabszolgaság vagy a nem önkéntes szolgálat, kivéve ha büntetési formáról van szó olyan esetekben, amikor a megvádolt személyt törvény előtt elítélik.

Ez gyakorlatban azt jelentené, hogy bárkit kényszermunkára lehetne kötelezni anélkül, hogy fizetnének neki bármilyen, és bármiféle joggal rendelkezne.

Mindez még azelőtt került be a coloradói alkotmányba, hogy a terület 1876 augusztusában Ulysses S. Grant elnök jóváhagyásával a 38. önálló állammá vált. Colorado egyébként nincs egyedüliként ezzel, ugyanis az Egyesült Államok alkotmányának 1865-ben elfogadott tizenharmadik kiegészítése ugyan kimondta a rabszolgaság teljes eltörlését,

DE MINT BÜNTETÉSI FORMA TIZENÖT MÁSIK ÁLLAMBAN TOVÁBBRA IS LÉTEZIK PAPÍRON.

A rabszolgaság eltörlése után számos egykori rabszolgatartó állam igyekezett azt a kiskaput kihasználni, hogy büntetésként alkalmazza a rabszolgamunkát.

Emiatt rengeteg egykori rabszolgát tartóztattak le, és kötelezték munkára őket, így gyakorlatilag ugyanolyan körülmények közé kerültek, mint a rabszolgaság eltörlése előtt. 1866-ban - egy évvel az amerikai polgárháború vége után - például Maryland államban elítéltek egy fekete férfit lopás miatt, akit nem sokkal később egy helyi lap hirdetései között árulták, mindezt azért kellett elszenvednie, mert büntetésként rabszolgamunkára ítélték.

Ráadásul 1866-ban több államban elfogadták az úgynevezett Vagrancy Actet, melynek értelmében bármilyen csavargónak vagy hajléktalannak tűnő embert elítélhettek, ha az illető később pedig szökni próbált, akkor fizetés nélküli kényszermunkára ítélhették, és munkatáborokba került. Ennek azért is volt jelentősége, mert a rabszolgaság eltörlése után sok ezer korábbi rabszolga bolyongott az országban, hogy felkutassa családtagjait, akiktől elszakították...