2018. február 4., vasárnap

MAGYARORSZÁG, AZ ÚJ DIKTATÚRA

KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: BRUCK ANDRÁS
2018.02.03.




Diszkrét félhomály, üvegcsillár, tisztességesen öltözött férfiak és nők… Nem, ez a fotó nem egy párizsi bár a hatvanas évekből, hanem a pesti Anna presszó 1955-ből. Tehát még egy valóban brutális, tőröl metszett sztálinista diktatúrában sem a túlélés volt az emberek egyetlen napi programja. Nézd meg annak az elől táncoló párnak az arcát. Rákosi és az ÁVH járt volna a fejükben? Őszintén, e fénykép láttán ki mondaná meg, hogy ebben a városban egy évvel később felkelés tört ki?

Ha a diktatúra már az utcán, a hétköznapokon is látszik, az Orwell Óceániája. Meg ma, gondolom, Észak-Korea és talán Venezuela a kiürült üzleteivel. Normálisan a felszín olyan, mintha minden rendben volna.

Mint Budapesten, amely él, pezseg, száz és száz szórakozóhely, bulinegyed, a Dunán kishajók hozzák-viszik az esti díszvilágításban ragyogó főváros látványától lúdbőrös turistákat… és mégis megint diktatúrában élünk. „Korszerű”, huszonegyedik századi diktatúrában, de abban. Igen, van útleveled, szavazócédulád, tüntethetsz, csakhogy eközben, és ennek ellenére Orbán Viktor abszolút hatalomra tett szert, megszűntek hatalmának intézményes korlátai.

A miniszterelnök hatalma ma nagyobb és koncentráltabb, mint Rákosié vagy Kádáré volt, és ezerszer nagyobb, mint bármelyik európai kormányfőé. Az egész országot érintő döntéseit egyszemélyben hozza meg, ehhez nem kell senkivel, a kormány egyetlen ágával sem egyeztetnie, mivel valamennyit ő kontrollálja. És mindent mást, és egyre többet. Csak az van, amit ő akar, és nincs, amit nem akar. Egy efféle kormányzás a legengedékenyebb definícióval is diktatúra.

Angela Merkel egész biztosan nem építtethetne mindenhova stadionokat, legkevésbé a saját háza mellé egyet, nem volna módja a sportot kiemelt „iparággá”, nyilvánítani, a parlament és a német társadalom jóváhagyása nélkül nem irányíthatna közpénzeket a német professzionális futballba; Emmanuel Macron nem vásároltathatná fel az ország összes vidéki lapját, és nincs módja francia vállalkozókkal finanszíroztatni a saját mániáit; Theresa May nem alakíttathatná át úgy a BBC-t, hogy az attól kezdve éjjel-nappal hazug híreket közöljön és gyártson, nem szervezhetne olyan propaganda hadjáratokat, amelyek a józan emberi ítélőképességet milliókban sötét és baljós vakhitté alakítják át. A dán, a norvég, a svéd kormányfő pedig egy napot nem élne túl, ha milliárdos állami megrendelésekhez juttatná saját gyerekét és annak házastársát.

Miként 2005-ben Stanislav Gross cseh miniszterelnök sem élte túl a lakásbotrányát, de ott nincs is diktatúra. Egy napilap kérdésére nem tudta megmagyarázni, honnan volt 1999-ben ötmillió koronája (kb negyvenmillió forintja) egy luxuslakásra, Prága Barrandov nevű elitnegyedében, mivel a képviselői fizetéséből erre nyilvánvalóan nem telt volna.

Magyarországon azonban ilyesmi elképzelhetetlen. Már nincs független napilap, nincs kérdés, botrány, valamennyi intézmény, amely egy társadalom szabadsága szempontjából létfontosságú, már csak formailag független, a gyakorlatban Orbán Viktor ellenőrzése alatt áll. Magyarországon megszűnt a hatalmi ágak megosztása is.

Neki intézkedik a Frekvenciatanács, a Médiatanács, a Nemzeti Választási Iroda, a Költségvetési Bizottság, a Számvevőszék, minden lényeges dologban az ő javára dönt a Kúria, az Alkotmánybizottság, a köztársasági elnök, őt védi a legfőbb ügyész – a hatalma szó szerint korlátlan: azt hoz létre és azt szüntet meg, amit akar, rádiót, intézményeket – egyedül a CEU-val nem bírt eddig –, azt pénzel, amit akar és attól vonja meg a pénzt, amitől akar.

Ha egy általános iskolai tanárt a harmadik kerületben politikai indíttatásból kirúg az igazgató, megeshet, hogy a szerencsétlent egyetlen másik iskolába nem veszik fel, mert a Klik, amely a diktatúra, a totális kontroll egyik alapintézményévé vált, megakadályozhatja. Ezért retteg minden közalkalmazott, és ezt a félelmet a diktatúra oltotta beléjük. Orbán börtönök és fekete autó nélkül is „élet és halál” ura – s amíg hatalmon van, megfoghatatlan és elszámoltathatatlan.

Már évek óta erről kellett volna beszélni, és csak erről. Radikalizmus gondolatban, nyelvben, tettben – csak ez menthetett volna meg bennünket. Nem örökké sunyin, hátsó gondolatoktól vezetve a megmaradt jogainkat hangsúlyozni, hanem azokat, amelyeket elvettek tőlünk: hétről-hétre egyre többet.

És nincs megállás, az orbáni diktatúra sosem áll le. A választások után jön a média, a civilszervezetek, az önkormányzatok és a bíróságok teljes összezúzása. Már bejelentették, és ebben az egyben hihetünk is nekik. Nem csak gyávaság, de tévedés is volt megpróbálni normalitást vinni egy abnormális politikai környezetbe. És ezért a tévedésért a diktatúrával fizettünk.

Annál hamarabb jön el az igazság pillanata, minél hamarabb kezded hirdetni az igazságot. Azt, hogy az Orbán-rendszer nem illiberális állam, nem hibrid rezsim, nem maffiaállam, nem sérült jogállam… és végképp nem demokrácia, amit van képed azzal indokolni, hogy elmondhatod soványka kis kritikádat az ATV-ben. Vagyis addig nem fogunk megszabadulni ettől a vérszívó rezsimtől – az volna az igazság pillanata –, amíg nem vagyunk hajlandók az igazat és csak az igazat mondani. Azt, hogy Magyarországon diktatúra van.


PARÁSZKA BORÓKA: CIFRA, GAZDAG SZŰRBE ÖLTÖZÖTT AZ ERDÉLYI MAGYAR KÖZÉLET, SATÓ

MÉRCE
Szerző: bl
2018.02.04.


Az erport.ro, erdélyi magyar nyelvű portálon egy igen tanulságos írás jelent meg a Fidesz kormány határon túli sajtótámogatásáról. Az írás, amelyet Parászka Boróka jegyez, érdemes arra, hogy szemlézzük olvasóinknak.

Megúszni az éhkoppot, betömni a hasat, minél nagyobbat harapni: ez ma az erdélyi magyar feladat, közösségi cél

A szerző szerint hetek óta zavar és csend van az év végi hír megjelenése óta, mely szerint a Főtér.ro kiadója, az Erdélyi Médiatér Egyesület rekordösszegű sajtótámogatást kap a magyar kormánytól: 1,45 milliárd forintot:

“Közben krónikus pénzhiánnyal küzd a még létező erdélyi magyar sajtó jelentős része, szerkesztőségek szűntek meg, szerkesztőségeket szüntettek meg. (Ne legyünk szerénytelenek: ugyanaz a helyzet, mint Magyarországon, semmivel sem tragikusabb, mint ott.) Mindeközben egy kis egyesület annyi pénzzel rendelkezik a magyar kormány döntése nyomán, amiből a legköltségesebb erdélyi médiumokat lehetne évekig működtetni, gond nélkül.”

Az írásban szó van arról, hogy eddig ugyan megkérdőjelezhető, kifogásolható módon, de mégiscsak volt valamilyen közösségi döntéshozás. Vagy legalábbis, az erdélyi magyar politikai szervezetek igyekeztek fenntartani annak a látszatát. Volt valamiféle közösségiség, demokrácia-játék, mintha lenne társadalmi párbeszéd.:

“A rendszerváltás utáni „szabad sajtó” politikai kiszolgáltatottságban született, és ez a kiszolgáltatottság azóta csak erősödött. Mára, tulajdonképpen megszűnt az erdélyi magyar sajtó. És most megszűnőben az erdélyi magyar közélet. Egyszer csak jön egy támogatás egy olyan kormánytól, amellyel szemben a leggyakrabban hangoztatott kritika a szabad sajtó felszámolása, és az állami propagandamédia működtetése. A nagyvonalúnak tűnő támogatásnak a felhasználásáról ki dönt: Egy kedvezményezett egyesületet látunk, de sehol egy számon kérhető fórum, testület, sehol a pénz felhasználásáról szóló stratégia, vállalás. A transzparenciaharc kellős közepén, a korrupció ellen (méltán) lázító Főtér.ro kiadója, az Erdélyi Médiatér Egyesület hallgat. És hallgat mindenki más is: a többi, kormányzati szinten nem, vagy alig támogatott média képviselői, a szakmai szervezet, azok a testületek, amelyek eddig (jól-rosszul) a pénzosztásban részt vettek.”...

MÁR BÁRMIT ELHISZÜNK A NER KISZOLGÁLÓIRÓL?

KARVALYOK FÖLDJE BLOG
Szerző: Karvalyok Földje
2018.02.04.


Felröppent sajtóhírek szerint így, a kampányidőszakban minden kórháznak heti két jó hírrel kell szolgálnia felfelé, és bár történt olyan kormányzati reagálás, miszerint nem is volt ilyen, a sokat megélt olvasóknak valószínűleg megvan az egyéni véleményük a témában és nem biztos, hogy megegyezik a propaganda minisztérium mosakodásával.
 A két jó hír mint heti kvóta elviekben nem is lenne baj, ha lennének jó hírek,például a héten a harmadik hármasiker született, végre uniós átlag alatt a kórházi fertőzések száma, javult a rákbetegek túlélési esélye, stb. De nem, a magyar egészségügy helyzete jelenleg a béka feneke alatt, a polgárok pedig látják is ezt. Mert az egészségügy az, amivel mindenki találkozik, ha pedig nem ő, akkor valamelyik rokona, ismerőse, aki körbepanaszkodja a teljes kapcsolati hálóját, hogyan (nem) látták el a sürgősségin, mennyit kellett várnia laborra meg a csípőprotézisére és a munkatársa képes volt hamarabb meghalni, mint ahogy végre sorra került volna a kardiológián. És míg az oktatás esetében az eredmények sokkal nehezebben mérhetők, a bírálatok is könnyedén lesöpörhetők az asztalról (a PISA-teszt hülyeség, direkt magyarellenesen fogalmazták meg, mi magyarok bezzeg sokkal fontosabb készséget tanítunk, Bibliaismereti versenyben tuti elsők lennénk, az összes kimaradó 16 éves lusta dög, stb.), az egészségügy anomáliáit a tisztelt választópolgár a saját bőrén érzi, ha pedig a szomszéd mesél a kanosszajárásáról, az sem tartozik a „messziről jött ember azt mond, amit akar” kategóriába. És az oktatással ellentétben az egészségügyben nemcsak valami távoli, homályos jövő miatt aggódhat a választópolgár, hanem a bőre a tét és az élete, amiből sajnos csak egy van neki akkor is, ha a kormány gátlástalanul rajta spórol.
Akár igaz a hír, akár nem, az médiafogyasztók egy része minden további nélkül elhiszi, hogy létezik magyarhonban olyan csúcsrajáratott talpnyaló, akinek belefér a világképébe az, hogy a zemberek személyes tapasztalását überelni tudja pár izzadtan előállított „jó hírrel”. Hiszen ez a téma más mint a szupereredményes migránsozás meg sorozás, itt a félelmet nem gerjeszteni meg fenntartani kell, hanem csitítani és elhitetni, kedves honfitársunk amit lát azt nem látja, amit érez, azt nem érzi és ami miatt aggódik, az csak egy másik alternatív valóságban létezhet, nem itt. A hős vezér meg hiába harcol utolsó kereszteslovagként hazánk és Európa megmentéséért, az egészségügy helyzete ettől még mit sem javul. Sőt, még a figyelmet is nehéz elterelni, egy-két közmunkásos tolvajozás, ellenzék mószerolása meg lebuzizása semmit sem javít az általános megítélésén.
A másik, ennél sokkal nagyobb probléma az, hogy a híreket befogadók azt sem feltételezik az intézményvezetőkről, hogy azok megdöbbennének, mit is kérnek tőlük és ha érkezne ilyen kérés, akkor valószínűleg teljesítenék is a kívánalmakat, féltik annyira az állásukat. Mert az még valahogy csak-csak érthető, hogy teljes sajtókitiltás van, nehogy már bárki felelős vezető rosszat merjen nyilatkozni arról, ami rossz és ami megtépázná a mindenható, gondos családapakánt az ország testi és lelki egészsége felett őrködő Fidesz-KDNP és személyesen Orbán Viktor imázsát. Az, hogy a királyi média még véletlenül sem tudósít a gondokról, szintén az érthető kategóriába tartozik, bár egyes vélemények szerint az összes talpnyaló, gumigerincű médiamunkást lassú tűz felett kellene forgatni amiatt, hogy a legkisebb erkölcsi aggály nélkül, a legalapvetőbb szakmai erkölcsi alapelveket sutba dobva üzemeltetik a lakájmédiát, de hát láttunk már bőven olyan magyart a történelem folyamán, aki egy tál lencséért bárkivel kollaborált, legyen az labanc, fritz vagy éppen iván. Az élet utat tör magának, a páciensek készítette képek-videók és személyes beszámolók akkor is eljutnak a még független médiához ha vasfüggönnyel zárják körbe az összes egészségügyi létesítményt és minden arra járóval örökös titoktartási nyilatkozatot íratnak alá és bármennyire is igyekszik a hatalom kontrollálni az információáramlást, a szájhagyomány útján terjedést és a szamizdat kiadványokat még a legsötétebb elnyomás sem tudta eltüntetni a föld színéről, a facebookos-twitteres megosztós, egymillió követős kihívásokról pedig már ne is beszéljünk...

A FIDESZ A DEMOKRÁCIA PARÓDIÁJÁVÁ ZÜLLESZTENÉ AZ ÁPRILISI VÁLASZTÁST

SZEGEDI KATTINTÓS BLOG
Szerző: SZEKA
2018.02.04.


Korábban már sokan megjósolták, hogy az idei demokratikusnak nevezett országgyűlési választás sokkal inkább hasonlít majd egy nemzeti konzultációhoz, mint pártok vetélkedéséhez. A kormány igyekszik rendkívül magabiztosnak mutatkozni, bár ők is tudják, hogy ha most buknak, az a rendszerváltás óta eltelt 28 év legnagyobb zuhanását eredményezheti. Az ellenzék számára viszont az a küldetés a legfontosabb, hogy visszaadja a választások fontosságába vetett hitet a választóknak. 

Gondoltuk volna akár négy évvel ezelőtt is, hogy 2018-ban a választási kampány fő témája egy kerítés lesz, melyet a kormány szerint az ellenzék le akar bontani? Az is elég hihetetlennek tűnt akkor, hogy a kormánypárt létrehozásában, vezetőinek taníttatásában oroszlánrészt vállaló Soros György lesz Orbán Viktor virtuális ellenfele a mostani politikai versengésben? Az is elég hihetetlennek tűnt, hogy olyan menekültekről szól majd minden kormányzati propaganda, akik alig vannak hazánkban, akik pedig megkapták az oltalmat nálunk, már rég odébbálltak egy gazdagabb uniós országba.

Orbán Viktor már azt is megengedi magának, hogy levélben tájékoztassa a polgárokat arról, mi a véleménye az ellenzéknek a kerítésről. Nem zavarja, hogy miniszterelnökként azt hazudja a választóknak, ami éppen a jelenlegi politikai érdeke. Úgy tűnik, semmi sem szent már a kormánypártnak a kampányban, és lényegében már el is döntötte, hogy miként nyirbálja tovább az ellenzék és a civil szervezetek jogait a választási győzelme után. Már le is osztották egymás között az új kabinet bársonyszékeit, tudni lehet, ki kap selyemzsinórt a jelenlegi miniszterek közül, és kik léphetnek eggyel előre jól megérdemelt munkájuk jutalmaként.

Azzal, hogy a kormány már a választások utáni időszakról beszél, igyekszik komolytalanná tenni a polgárok szemében az április 8-i voksolást. Korábban a demokrácia ünnepe volt egy parlamenti választás, ma inkább színjátéknak tűnik, de lehet még belőle bohózat is, ha a kormány még ráerősít a következő hetekben erre a tendenciára. A magyar polgárok pedig ahelyett, hogy kikérnék maguknak ezt, vagy hisztiznek, hogy el sem mennek választani, vagy megnyugvással veszik tudomásul Orbán Viktor országlásának meghosszabbítását...

DUZZAD AZ ERŐSZAKTÓL A FIDESZES PÁRTSAJTÓ - EÖTVÖS PÁL: A JELENLEGI MAGYAR MÉDIA PASSZOL AZ ORBÁN-RENDSZERHEZ

168 ÓRA ONLINE
Szerző: CSERI PÉTER
2018.02.04.


A Fidesz pártsajtója lényegesen egységesebb irányításúnak tűnik, mint az egykori pártállami média volt, pusztán amiatt, mert a Fidesz tökéletesen zárt alakulat, nincsenek a párton belül jelentős irányzati csaták – állítja Eötvös Pál, a Népszabadság korábbi főszerkesztője, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) egykori elnöke. A jelenlegi magyar média lesújtó állapotával kapcsolatban azt mondja: az nemcsak a hatalmon lévőknek felel meg, hanem a magyar társadalom jelentős részének is.

Másképp tematizálta a közéletet a Kádár-kori sajtó, mint a mai kormánymédia?

– Erre a kérdésre nem lehet érdemben és értelmesen válaszolni, egyszerűen azért, mert a két médiatér működése nem hasonlítható össze. Nemcsak a társadalmi-politikai hátteret tekintve, de ma már technikailag sem.

Akkor nézzük önmagukban a hatvanas–nyolcvanas éveket. Tényleg kézi vezérléssel működött a sajtó, valóban az MSZMP vezetése döntötte el, miről kell, lehet vagy tilos írni?

– Ami a sajtóirányítást illeti, annak köznapi értelemben nem volt alanya vagy tárgya a Népszabadság. Erre nem is volt szükség, nem kellett vezényelni, mert részben maga is karmesteri pálca volt. Természetesen – kivételes esetekben elhangzó kérésektől eltekintve – nem kapott a lap utasításokat, telefonokat Kádártól, Biszku Bélától vagy Aczél Györgytől, hogy mit tegyünk be a lapba, vagy mit hagyjunk ki belőle. Az MSZMP-n belüli politikai akaratok, sőt a belső ideológiai vagy politikai csatározások közvetlenül leképeződtek a szerkesztőségben. Már csak azért is, mert a lap főszerkesztője az MSZMP kinevezettjeként politikai funkcióban volt. A Népszabadság hasábjain – többnyire a kor nyelvezetének megfelelően burkoltan, másfelől persze nyíltan, hiszen ezt a nyelvezetet dekódolni lehetett – folyamatosan jelen voltak az aktuális politikai viták, amelyek természetesen nem érintették a rendszer alapjait. Az állampárton belüli küzdelmeknek viszont eminens terepe és szereplője volt az újság. Ez a lap szerkesztőinek és gyakran újságíróinak szembenállásában, vitáiban, személyes kapcsolataiban is érzékelhető volt. Az MSZMP-n belül a hatvanas évek második felétől éles szembenállás jött létre a piacgazdasággal vagy legalábbis annak szoft változatával kokettálók, másrészt a balos, ortodox vonal képviselői között. Mindkét elköteleződés emberei ott ültek a szerkesztőségben, ami folyamatos feszültséget jelentett házon belül is. Olyannyira, hogy a két, a maga módján nagy tekintélynek számító főszerkesztő-helyettes, Szamosi Károly és Földes István másfél évig nem is állt szóba egymással, nem is köszöntek egymásnak, noha szomszédos szobában dolgoztak, és közös volt a titkárságuk. Szamosi köztudottan Biszku Béla és Gáspár Sándor körének embere volt, Földes István pedig Fehér Lajos és Nyers Rezső reformvonalát képviselte. Az újságnak meghatározó szerepe volt ezekben a politikai harcokban. Egy anekdota szerint Kádár egy alkalommal szűk körben azt mondta volna: „Maguk azt hiszik, hogy Szamosi elvtárs Biszku elvtárs embere a Népszabadságban, de ez tévedés. Valójában Szamosi elvtársnak az embere Biszku elvtárs a Politikai Bizottságban.” Ez az anekdota érzékelteti, hogy a lap egyes vezetői önálló politikai szereplők voltak, és be voltak ugyan kötve egyes pártvezetőkhöz, de bizonyos határig önjárók voltak. A párton belüli aktuális erőviszonyok mindig érződtek a Népszabadságnál, hol a reformerek, hol a balosok nézetei kaptak nagyobb teret, illetve felváltva igyekeztek elszigetelni, kiszorítani a másik felet. Időnként nagyon kemény, sőt hangos viták alakultak ki egy-egy cikkről...

LEGNAGYOBB FÉLELMÉVEL PLAKÁTOLJA TELE AZ ORSZÁGOT A FIDESZ

HVG ONLINE - ITTHON
Szerző: G. M.
2018.02.04.


Semmi sem az, mint aminek látszik a lassan lendületet kapó választási kampányban. Miközben a Fidesz leginkább az ellenzéki koordinálástól tart, épp azzal vádolja plakáton ellenfeleit, hogy azok együttműködnek egymással. Közben egyre több jel mutat abba az irányba, hogy a NER maga fogja elősegíteni a baloldaliak versenyét bizonyos egyéni körzetekben. És ezzel eljutottunk ahhoz az évfordulóhoz, amelyet a kormánysajtóban jobban várnak, mint a 2017-es "forró őszt". Heti összefoglalónk.

Egész pályás letámadást indított a Fidesz a kampány elején. A kormánypárt első választási plakátja az ellenfelekkel foglalkozik a CÖF modorában. Most bohóc helyett Soros György végtelen hosszúságú karja fogja össze az ellenzéki vezetőket: Gyurcsány Ferencet, Karácsony Gergelyt, Szél Bernadettet és Vona Gábort. A gyenge minőségű, de fókuszcsoporton biztosan tesztelt ábrázolás szerint a magyar politikusok épp átvágták a kerítést egy hidegvágóval, Soros pedig örül a fejleménynek.

Tegyük félre az akadékoskodást, amely szerint egy hidegvágóval lebontható kerítés semmit sem ér, mert a határra álmodott egymillió afrikai és közel-keleti között valakinek biztos lesz ilyen szerszámja. Inkább nézzük a plakát politikai szempontból érdekes állításait:
  • a Fidesz érdeke az, hogy (országosan) teljes egységbe kovácsolja a ellenzéket, és egyetlen üzenettel ekézhesse;
  • az MSZP-nek már nincs olyan politikusa, akivel érdemes lenne ijesztgetni, ez az elmúlt 30 év fényében jelentős fejlemény;
  • a Fidesz leírta az Együtt és a Momentum esélyeit, nem érzik saját közönségük számára fenyegetőnek sem Juhász Pétert, sem Fekete-Győr Andrást;
  • a kormánypárt annyira koncentrál a negatív üzenetre, hogy a plakátról szerényen lehagyta saját maga fényezését.
A felsorolásból viszont épp az első pontban elhelyezett zárójelet kell hosszabban kifejtenünk. A Fidesz érdeke ugyanis más országosan, mint az egyes körzetekben. A nagy nyilvánosság előtt azt kell állítaniuk, hogy minden ellenzéki ugyanazt akarja. Vagyis akinek fontos még, hogy magyarok, fehérek, keresztények maradjunk, annak a Fideszre kell szavaznia...

KARAFIÁTH: BEFOSTÁL NYANYA, EMELD A VALAGAD!

24.HU - POSZT ITT
Szerző: KARAFIÁTH ORSOLYA
2018.02.04.


A kórházaknak ezentúl heti két pozitív hírrel kell szolgálniuk a fenntartójuk felé, írja a Népszava. A lap fel is hívott pár intézményvezetőt, akik nem tagadták, hogy a feladat valós, de egyikük sem nyilatkozott az ügyben. A megjelenés után fél nappal az emberi minisztérium tagadott.

El is hiszem, hogy hivatalosan nem született ilyen felszólítás. Valószínűleg mégis létezik a „kérés”, hasonlóan az informális utasítások és elvárások egész brutális rendszeréhez.

Marketinges és PR-os barátaim azon morfondíroztak, hogy még a jól prosperáló cégeknek is igen nehéz lenne heti két hírt generálniuk önmagukról, portékájukról, olyat, amit átvesz a média, hát akkor miként fog ez sikerülni a nem éppen jó renoméjú kórházaknak, áttételesen a magyar egészségügynek.

Induljunk ki abból, hogy normális országban élünk, ahol a sajtó sajtóként működik.Nos, ott a beérkező parancs után nagy lenne a ribillió, hiszen nyilván látnák az illetékes szakemberek, hogy a helyzet katasztrofális, de az ukáz az ukáz (mert ebben az elméletben az ország azért ott tart, ahol), hát valahogy fel kell öltöztetni és ki kell csinosítani a valóságot. Nagyon kellene törnie a fejüket a médiavarázslóknak, és tudnák, nincs mese: mesélni kell. Fel kell pörgetni a kommunikációt.

Vannak ötleteim.

Először is azt definálnám kreatívan, mi az a jó hír.

Pompás hír lehet például, hogy az egyik rákbeteg páciens családja több hónap alatt végre össze tudta dobni a pénzt a PET CT-re, és így még időben észrevették a kezdődő áttétet.Vagy például szegény (már halott) barátnőmnek remek hír lett volna, ha közlik vele, hogy mégsem a jó részét távolították el a májának...

A JÓ HÍRŰ ORSZÁG

SZTÁRKLIKK
Szerző: KONOK PÉTER
2018.02.04.



A magyarok egy reggel arra ébredtek, hogy olyan jó hírű lett az ország, mint egy penészes kórterem, és a keresztrejtvények, horoszkópok, süteményreceptek, meg a pucér nők képei mellett, amikkel mindenféle pucér nőkhöz amúgy nem kapcsolódó dolgot reklámoztak, csupa jó hír van az újságban.

A bűnösök meglakoltak, a jók megigazultak, a pártok feloszlottak, és aznap-máma már a paksi atom sem hasadt tovább.

Először döbbent csend lett. A döbbent csendet azután hamarosan erősödő zúgolódás, háborgás és fogcsikorgatás váltotta fel.

Az első lövések délelőtt tizenegy óra tájban dördültek el, mikor a felháborodott tömegek megostromolták a Parlamentet, diktatúrát, elnyomást és áremeléseket követeltek, valamint több, erősebb, élesebb szögesdrótot a határokra, s a szögesdrótba magasfeszültségű áramot, a nemzeti zászlók közepére pedig spontán módon a legkülönfélébb önkényuralmi jelképeket varrták.

Délután négykor a hadsereg és a rendőrség vezetése bejelentette, hogy a fegyveres erők is a rablást, despotizmust és átláthatatlan közpénzeket követelő nép oldalára álltak.

Este tízkor az országban leállt az áram- és gázszolgáltatás, tizenegykor egy újonnan alakult Nemzeti Megmentési Kormány szigorú kijárási tilalmat vezetett be, amelyet éjfélkor a még újonnanabban alakult Nemzetibb Megmentésibb Kormány is megerősített és tovább szigorított (miközben a hazaárulónak minősített Nemzeti Megmentési Kormány tagjait nyilvánosan, nagy ováció mellett piros-fehér-zöld pántlikákkal feldíszített úthengerek alá lökték), majd hadat üzentek az Egyesült Nemzetek Szervezetének, Tajvannak és a Vatikánnak pedig külön is, mert azok nem ENSZ-tagállamok.

A másnap reggeli lapokban a keresztrejtvények mellett csupa rossz hír volt: vér, káosz, háború, gyilok, idegen összeesküvések és hazafias kiáltványok.

Délelőtt tizenegy tájban az országban a rend nagyjából helyreállt. A dolgok végre a megszokott módon alakultak, a miniszterelnök beszédet mondott a rádióban az országot fenyegető veszélyekről, és bejelentette, hogy szigorúan felelősségre fogják vonni a felfordulást okozó jóhírterjesztőket.

A szögesdrót határkerítés pedig marad - ezt a miniszterelnök hangsúlyosan leszögezte.

Az utcákon ismét elégedett, a dolguk után járó, savanyú arcú embereket lehetett látni. Úgy tűnt, végre helyreállt a világ.

És ekkor törtek át az ország drótos határain a vatikáni tengerészgyalogos kommandók, és ekkor kezdtek az égből tajvani ejtőernyős deszantosok záporozni.


MANIPULATÍV TECHNIKA: "KONTRASZTOLÁS"

ÁTLÁTSZÓ - MÉRTÉK BLOG
Szerző: MÉRTÉK BLOG
2018.02.03.


A Szúrópróbában megvizsgált december 28-i állami hírműsorok manipulatív technikaként a kontraszthatásra építettek: előbb külföldi konfliktusos eseményekről (bűnügyekről) tudósítottak, majd pozitív hazai hírekről tájékoztattak. A műsorra tűzött anyagok azt ábrázolták, hogy a határokon kívül – nem utolsó sorban a migráció eredményeként – félelem és rettegés tapasztalható, Magyarország viszont fejlődik, a kormánynak hála nyugalom és biztonság van, és ez maradjon is így. Előző blogunkban a fenyegetettségről szóló műsorelemeket emeltük ki, ezúttal jöjjenek a híradók pozitív hazai hírei.

Jó hírek a jövőről – még egyszer


Emelkedik a gyed és a diplomás gyed összege – erről számolt be az állami hírműsor egy összeállításban. Részletezték, infografikán is ábrázolva, hogy mennyivel kapnak több juttatást a következő évtől a gyermeket vállalók, hírt adtak arról, hogy a diplomás gyed időtartamát két évre emelték, hogy az édesanyák diákhitel-tartozását a gyermekek számától függően csökkentik. Az anyagban közzétettek egy bejátszást egy békéscsabai családnál tett látogatásról, ahol a tavasszal diplomázott anyuka elmondta, milyen nagy segítséget jelentett neki, hogy idén is gyedet kapott. A narrátor kiemelte, 2018-ban az anyuka még többet fog kapni. Az EMMI államtitkára elmondta, új segítséget hoz a családoknak az új év, akár másfél millió forinttal is több támogatást ad a kormány a gyermeket vállalóknak. A tudósítás szövege alatt vágóképként fiatal szülőket és gyerekeket láthattunk séta közben, a játszótéren, banki ügyintézéskor.

Az állami híradó rendszeres nézőinek ismerős lehetett a szöveg és a kép is. Előző nap ugyanis egy nagyon hasonló összeállítást tettek közzé arról, hogy a „családok évében” milyen juttatásokat kapnak az érintettek. Így elmondták, hogy nő a családi adókedvezmény, emelkedik a gyed és a diplomás gyed összege, hogy a diákhitel tartozást el is engedhetik a gyerekek számától függően, hogy tovább bővül a bölcsődefejlesztési program. A tudósítás felépítése is tökéletesen megegyezett a másnapival: előbb egy bejátszás egy – ezúttal zalaegerszegi – családnál, s a narráció is csaknem azonos. („A karácsonyra kapott játékaival játszik Levente és Sára. Édesanyjuk azt mondta, idén bőven került ajándék a fa alá…”) A másnapi, részletesen vizsgált hírműsor összeállítása így kezdődött: „Karácsonyi ajándékaival játszik Roni. Édesanyja még csak májusban diplomázott, ezért azt mondja, nagy segítséget jelent neki, hogy már idén is nagyobb összegű gyermekgondozási díjat, vagyis gyedet kapott…” A két anyagban – a családlátogatási felvételeken kívül – jórészt ugyanazokat a képsorokat használták fel a szöveg lefedésére.

A felvételek többszöri hasznosítása vágóképként bevett gyakorlat, de az azonos képek egymás után követő napon történő bemutatása nem lehet egyszerű takarékosság: vagy szakmai hiba, vagy többletjelentést hordoz. Úgy véljük, ebben az esetben ez utóbbiról van szó: a családtámogatási intézkedések ismertetésének két egymást követő napon történt ismétlése, ugyanolyan kompozícióban, ugyanazoknak a képsoroknak a felhasználásával nem más, mint manipulatív szándékú sulykolás, amely a kormány népszerűsítését célozza...

KÖVETŐGYÁRTÁS ÉS FOGYASZTÓI LOGIKA A POLITIKÁBAN

MÉRCE
Szerző: ÁMON KATA
2018.02.04.


Sok cikk született már arról, mennyire erős függőséget tudnak okozni a közösségi oldalak, amelyek közül Magyarországon a Facebook a legelterjedtebb, 2016-os adatok alapján 5,3 millió magyar felhasználóval. Azt is lehet tudni, hogy a Facebook korántsem a bázisdemokrácia terepe, hanem egy piactér, ahol akkor is fogyasztók vagyunk, ha éppen nem veszünk semmit. Folyamatosan hirdetésekkel bombáznak, különböző politikai és gazdasági szereplők oldalait ajánlgatják nekünk, miközben az oldalt arra próbálják optimalizálni, hogy minél jobban tudják a felhasználók fogyasztási szokásait manipulálni.

Ez az üzletszerű manipuláció egyszerre üzleti és politikai folyamat, a kettő nem választható el egymástól. Nemrég a The New York Times lehozott egy oknyomozáson alapuló cikket A követőgyár” (The Follower Factory) címmel egy Devumi nevű cégről, amely több közösségi oldalon, de elsősorban a Twitteren adott el ismert embereknek, köztük politikusoknak is, felhasználókat. A cikkből hatalmas botrány lett, és nem csak azért, mert rengeteg média személyiségről derült ki, hogy gyakorlatilag népszerűséget vettek maguknak több tízezer hamis követő vagy lájkoló megvételével, hanem azért is, mert rámutatott,
milyen könnyen lehet követők vagy lájkolók megvásárlásával befolyásolni a közvélekedést: népszerűbbnek, fontosabbnak, elfogadottabbnak mutatni embereket, véleményeket, álláspontokat.

Bár a cikk elsősorban a Twitterről szólt, ami Magyarországon sokkal kevésbé népszerű, mint az USA-ban, a következtetések a Facebookra is érvényesek. A Times a következőt írta a népszerűségvásárlásról és manipulációról:...

KARD, KI KARD! - EGY MAJDNEM VITA TERMÉSZETRAJZA

VÁROSI KURÍR - KERÍTÉSEN INNEN
Szerző: MIHAILOVA ZINA
2018.02.04.


Nagy a gond abban az országban, ahol újságírók egymással kell foglalkozzanak, hát még ott, ahol az érvek helyett csak címkézgetnek, lejáratnak, hazudoznak. Hol élünk?

Az újságíró két legfontosabb feladata

Kötelező:

1. a mindenkori hatalom ellenőrzése

2. nyilvánosság lehetőségének megadása azoknak, akik nem hallathatják hangjukat

Tilos:
  1. hazudni, tényeket elferdíteni
  2. állampolgárokat, vagy bármilyen társadalmi csoportot tudatosan sértegetni, alázni
  3. kárt okozni, gyűlöletet kelteni
  4. végül nem használhatja a sajtófelületet saját ügyeinek elintézésére
Ezeket a szabályokat egy mezei átlagpolgár nem ismeri. De egy újságírónak tisztában kell lennie velük. Sajnos a kormány bértollnokai rendre megszegik ezeket...

KIK A LEGELNYOMOTTABB KISEBBSÉG MA MAGYARORSZÁGON?

ÁGOSTON LÁSZLÓ BLOGJA
Szerző: ÁGOSTON LÁSZLÓ
2018.02.03.


Ma reggel feltettem a kérdést az oldalamon - és rengeteg válasz is érkezett rá -, hogy “kik a legelnyomottabb kiebbség ma Magyarországon”? A cigányság? A nők? A melegek? A menekültek? Netán a zsidók? Volna egy más megfejtésem a témára.




0. Értelmezzük a kérdést: legelnyomottabb

Valószínűleg a szegregációban élő cigányság a legmagárahagyottabb - senkit sem érdekel a döntéshozók körében, hogy élnek-e vagy halnak. Túlzok: a választási krumpliosztás kivételével van ez így… A legutáltabbak természetesen a menekültek jelenleg - bár ők csak egy hajszállal létezőbbek a pirézeknél. A legkevésbé elfogadottaka melegek, a legvédtelenebbek a nők, és sanszosan a legelárultabbak a magyar gyerekek és így tovább… de aktív elnyomás alatt ki áll?

Az értelmiség. Azok a gondolkodók, akik sok évet töltöttek az oktatásban (akár kétszer annyit, mint sokan mások), rendszeresen tájékozódnak több forrásból; egyéni, kritikus gondolkodásúak, nem csak a címet, de a cikket is elolvassák, beszélnek nyelveket… Miért mondom, hogy ők a legelnyomottabbak? Vegyük át.

1. Szólásszabadság

Az értelmiségi lét leglényege, hogy azt a tudást, amit valaki fáradságos munkával felhalmozott, megpróbálja megosztani a másikkal, a társadalom javára fordítja. Ezért jó befektetés az értelmiség nevelése, mert a belé fektetett pénzt-időt-energiát megsokszorozva adja vissza a közösségnek élete folyamán. Ilyan például a tanár, orvos vagy éppen az oknyomozó újságíró. Csakhogy ha a kritikus gondolkodás és az egyéni ötletek megvalósítsa nem támogatott, ha az idős professzor a hálapénzért minden izgalmas esetet elhappol a fiatal doktor elől, az újságíró nem írhat csak arról, amiről a központból utasítást kap és a tanárt a KLIK rángatja zsinóron - ezek az emberek nem lesznek szabadok. És ezért nem lehetnek boldogok sem.

Olyanok lesznek, mint a versenyló, akit felkészítenek a futamra, de nem engedik futni, viszont idegesen nézik a helyettük versenyző gebék keserves vergődését és az nevetséges teljesítményt kísérő vad éljenzést a lelátóról. Köpnek egyet a porba és egy idő után már nem is akarnak futni, beállnak igás lónak és életük végéig arra emlékeznek, mi lehetett volna belőlük, ha…

SZAKTANÁCSADÁS

HUPPA BLOG
Szerző: SZELE TAMÁS
2018.02.04.


Dr. Akárkhy kórházigazgató keserűen nézte az e-mailt a képernyőn. Naná, sárból várat, hát a fasor nem kéne? Ilyenkor sajnálta, hogy nem iszik és nem dohányzik, az talán megnyugtatná. Mindegy, valamit tenni kell, méghozzá sürgősen. Kért egy kávét a titkárnőjétől, afölött eltöprengett: itt már csak a Nehézhírgyár segíthet!

Előkereste a szükség esetére gondosan elmentett számot, és már majdnem felhívta, mikor újabb ötlete támadt: inkább az asztalán álló vonalas készülékről tárcsázta az intézményt – a mobiltelefonja még viszonylag új, előfordulhat, hogy NEM hallgatják le.

– Halló, Nehézhírgyár?

– Nem, kérem, Nemzeti Hírkombinát, mi vagyunk a Nehézhírgyár jogutódja, tavaly volt a tulajdonosváltás.

– Értem. Hát végül is mindegy: dr. Akárkhy kórházigazgató vagyok és Niemand szerkesztő urat keresem, önöknél dolgozik még?

– Niemand úr pillanatnyilag a tömeghír-részleg ügyvezető igazgatója és lelkesedési főtitkár.

– Kiváló, pont erre van szükségem! Kapcsolná?

– Felhívom a figyelmét, hogy beszélgetésüket rögzítjük.

– Persze, hogy rögzítik, három helyen is, engem is lehallgatnak, magukat is, akkor ezek szerint önöknél lesz a harmadik kópia.

– Pontosan. Akkor kapcsolom.

– Halló, Niemand vagyok.

– Jó napot szerkesztő úr, szervusz, Hubám! Megismersz még?

– Hogyne ismernélek, ezt a hangot lehetetlen elfelejteni: te a gemenci főerdész vagy, üdvözöllek, Béla bátyám!

– Majdnem jó: én Akárkhy doktor vagyok.

– Bocsásd meg a tévedésemet, hogy mennek a dolgok nálatok, az ügyvédi irodában? Csak nem sajtóper ügyében hívsz?

– Akárkhy kórházigazgató vagyok.

– Nahát… tudod, hogy van egy névrokonod a

– Bocsásd meg a tévedésemet, hogy mennek a dolgok nálatok, az ügyvédi irodában? Csak nem sajtóper ügyében hívsz?

– Akárkhy kórházigazgató vagyok.

– Nahát… tudod, hogy van egy névrokonod az Ügyvédi Kamarában?

– Nem tudom. De nézd, ne bájologjunk, munka volna.

– Pénz is van rá?

– Valahogy kerítünk.

– Miről lenne szó?

– Kaptam ma egy e-mailt a Központból…

– Ne is folytasd. Az volt benne, hogy hetente két rólatok szóló, a médiában megjelent pozitív hírt kell küldenetek a Központba. Ha ezt esetleg elmulasztjátok, figyelmeztetnek titeket a kórházfenntartó hivatalból. Olvasás után törlendő.

– Honnan tudod?

– Onnan, hogy ezt is én fogalmaztam, nekem diktálta a Zoli, csak tudod, ő nem képes egyeztetni az alanyt az állítmánnyal és kicsit gatyába kellett ráznom a szöveget...

10 KÖZNAPI DOLOG, AMI KUTATÓK SZERINT OLYAN ADDIKTÍV, MINT A KOKAIN VAGY A HEROIN

QUBIT
Szerző: BODNÁR ZSOLT
2018.02.02.


1. Mértéktelen gyorskajálás: út a függőségbe

„A kutatásunk a legalaposabb és legmeggyőzőbb bizonyíték arra, hogy a drogfüggőség és az elhízás ugyanazokon a neurobiológiai mechanizmusokon alapulnak” – ez volt a floridai Scripps Kutatóintézet 2010-es tanulmányának tételmondata.

A kísérletben három csoportra osztották a patkányokat. Az elsőnek egy rendes adag egészséges ételt, a másodiknak egy kisebb adag gyorskaját tálaltak fel, a harmadiknak pedig szinte korlátlan mennyiséget ugyanabból a zsíros-cukros finomságból. Míg az első két csoport viselkedése nem változott, az all-you-can-eat csapat tagjainak idővel egyre több és több ételre volt szüksége, hogy ugyanazt a stimulációt elérje – ezzel együtt természetesen hetek alatt el is híztak.

A kutatók szerint a normális és a túlzott ételfogyasztás közötti átmenet hasonló folyamat eredménye, mint amikor az alkalmi kokain- vagy heroinfogyasztóból függő válik.
2. Sajt: a tejtermékek crackje

A sajt egyik legfőbb összetevője az emlősök tejében megtalálható fehérje, a kazein, amely az emésztés során kazomorfinokra bomlik – ezek a peptidek a szervezet opioidreceptoraira hatnak, amelyek kapcsolatban állnak az agy fájdalmat, jutalmat és függőséget irányító területeivel. Neal Barnard, a vegán aktikvizmusáról is ismert orvos-író egy egész könyvet (The Cheese Trap) szentelt a témának, megszólalásai során pedig szereti a tejtermékek crackjének nevezni a sajtot.

Ezzel szemben az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság kimerítő tanulmányban jutott arra, hogy a tejtermékek fogyasztása nem jár opioidszerű hatással – állatkísérletekben is csak akkor figyeltek meg jelentős reakciót, ha a kazomorfint közvetlenül a hasba vagy az agyba injektálták. 

3. Cukor: az édes kokain

A Brit Sportorvostani Folyóiratban (BJSM) megjelent 2017-es tanulmány egészen sátáni képet fest a cukorról. A kísérleti egerek például rendre a cukor felé húztak, amikor cukor és kokain közül kellett választaniuk, amikor pedig már nem kaptak többet, elvonási tünetek jelentkeztek náluk. A szerzők szerint ráadásul az embereknél még az is hozzájárul a cukor addiktív voltához, hogy az a kokainhoz hasonlóan szintén egy növényből kivont, fehér, kristályszerű anyag.

A tanulmányt többen támadták, ahogy az a Guardian véleményütköztető cikkéből is kiderül. A Cambridge-i Egyetem pszichiátere szerint már a megközelítés is rossz volt: „a rágcsálókkal való kísérletek annyit jelentenek, hogy az állatok függőségre utaló viselkedést mutatnak, amikor minden nap két órán keresztül cukrot etetnek velük. Ha engedjük, hogy az emberekhez hasonlóan csak akkor egyenek cukrot, amikor szeretnének, máris nem viselkednek függőként” – magyarázta Hisham Ziauddeen, hozzátéve, hogy az állatok többsége bármivel szemben az édes dolgot választotta volna, de ennek sem a kokainhoz, sem a cukorhoz nincs sok köze...

VARGA ZOLTÁN: ORBÁNISZTÁN SOHA NEM VOLT NORMÁLIS ÉS EGYRE KEVÉSBÉ AZ!

VÁROSI KURÍR - BLOG ZÓNA
Szerző: VARGA ZOLTÁN
2018.02.04.



Normáliséknál nem írnak a kórházakról, mert nincs mit. A kórház, a dolgozók, orvosok, ápolók teszik a dolgukat, mert ez a világ legtermészetesebb dolga. Ott!

Normáliséknál egyáltalán a kórházban vannak orvosok, ápolók, műszerek.

Normáliséknál a beteg nem törvényszerűen halni megy a kórházban, hanem leginkább gyógyulni.



Normáliséknál a beteg rendes ételt kap, nem poshadt levest, moslékot.

Normáliséknál nem omlik az orvos fejére az orvosi szoba, a műtőben egyáltalán nem rohangál patkány, és nem a hozzátartozóknak kell vinni a beteg számára a gyógyszert, kötszert!

Normáliséknál, eleve ha valami gond van a kórházakban, akkor azt nem elhazudják, hanem megoldják.

…DE ORBÁNISZTÁN NEM NORMÁLIS,

mert itt a kórházakba rettegve megy be a beteg, hiszen jó eséllyel el sem jut a műtőbe, ott hal a folyosón.

De Orbánisztán nem normális,

mert a kórházakban lassan már csak nyomokban fellelhetők az orvosok, ápolók, műszerek.
De Orbánisztán nem normális,

mert a beteg szótlanul, hányingerrel küzdve csak nyeli, nyeli a moslékot, amit elé raknak ebéd gyanánt.
De Orbánisztán nem normális,

mert esetenként nemes egyszerűséggel az orvos fejére omlik az orvosi szoba, a műtőben patkány rohangál, a hozzátartozóknak pedig már nem csak a gyógyszert, kötszert, de lassan a kanalat, kést, villát és a budipapírt is be kell hordani!
De Orbánisztán nem normális,

mert a kórházakról és a bennük tapasztalható állapotokról folytatásos rémregényt lehetne írni, és igen, ezt mindenki tudja, látja, érzi, megéli. Ha szerencsés, még túl is éli.
De Orbánisztán nem normális,

mert igen itt gond van a kórházakban, nagy gond, nagyobb, mint a lesajnált, lenézett Albániában, de a megoldás helyett, orbáni sugallatra a Fidesz pártközpont propagandista elvtársai által kötelezővé tett „pozitív” híreket kell belehazudni a közvélemény szemébe, legalább heti két alkalommal.
ORBÁNISZTÁN SOHA NEM VOLT NORMÁLIS, ÉS EGYRE KEVÉSBÉ AZ!

NEM NORMÁLIS ITT SEMMI, hogy verje meg a ragya ezt az egész, őrült, zsarnoki rendszert, az összes hibbant pártkatonájával együtt, mert egy távolról pártnak, közelről csak gazemberek önsegélyező körének látszó hibbant banda maga alá gyűrte, elfoglalta, szétrabolta az országunkat.

…És különben meg mi sem vagyunk normálisak, ha tovább hagyjuk, hogy mindez megtörténhessen!

KILENC TÉZIS A JELENLEGI MAGYAR HELYZETRŐL

MÉRCE
Szerző: SZŰCS ZOLTÁN GÁBOR
2018.02.04.


1. Magyarország nem jogállam és nem is demokrácia

Érdekes kérdés, hogy hol húzódott a red line, a vörös vonal, volt-e ilyen egyáltalán, de nem annyira fontos. Az is érdekes kérdés, hogy milyen rendszerben élünk, de annyira az sem fontos.

Valamiféle váróteremben ülünk, ahol a kormányzó hatalom instrumentálisan használja, sőt, szabadon meg is sérti a jogot a maga kedvéért, hatalmának nincs érdemi intézményi ellensúlya, a média nagy részét brutálisan az uralma alá hajtotta, kiépített egy tőle függő politikai és gazdasági elitet, a politikai verseny nem fair, páratlan erőforrás-koncentráció alakult ki, és a kormányzat tudatosan hazug és gyűlöletkeltő, célzott politikai kampányokat folytat, az államapparátuson belül és a helyi politikában a megfélemlítés szerepe igen nagy, a korrupció a rendszer lényegéhez tartozik.

Viszont van még pluralizmus, a nyílt erőszak eszközével csak kivételként élnek és a szabadságjogok korlátozása is inkább lopakodva halad előre mint nyíltan.

2. A választások tétje korlátozott


Bár nem teljesen kizárt, hogy a rezsim megbukhasson választásokon, de ennek az esélye minimális.

Nem csak a fenti okokból, hanem az ellenzék gyengesége miatt is és mert a rezsim eddigi fejlődése is a “csúszós lejtő” logikáját követve alakult.

Már 2002-ben és 2006-ban is hisztérikusan reagált a Fidesz a vereségre, nem kétséges, hogy mostanra olyan nagyra nőttek a tétek, hogy a hisztéria mértéke is ezzel arányosan nőne.

És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy az államot teljes mértékben megszállta a rezsim, így egy kormányváltás nem lenne elég a rezsim lebontására.

3. A jelenlegi ellenzék alkalmatlan a rezsim megdöntésére

Nem csak, mert nem hisznek magukban és nem is azért, mert a versenyfeltételek nem fairek, hanem azért is, mert rengeteg ki nem kényszerített hibát követnek el.

Nem elég, hogy elvesztegették az elmúlt 8 évet és nem növelték az ellenzék politikai szervezettségét, amivel valamelyest ellensúlyozhatták volna a krónikus erőforráshiányt, becsatornázhattak volna új érdekeket, törekvéseket, tanulóiskolát kaphattak volna a demokratikus meggyőzésben, kooperációban, mozgósításban, közös platform teremtésében.

Ehelyett megmaradtak az országos médiára és az értelmiségre figyelő, magukat akaratlanul is saját komfortzónájuk karanténjába záró, a kifelé beszélésre, együttműködésre képtelen, egymással marakodó, egyszerre unalmas, érdektelen és jelentéktelen, ugyanakkor arrogáns kispártoknak.

A helyzet az, hogy az elmúlt években a magyar politikát a Fidesz mellett kizárólag a baloldali média volt képes érdemben tematizálni, a kispártokat akár fel is lehetne számolni, fel se tűnne senkinek. A 444, az Index és a társaik megírnák, amit szoktak, a többi úgyse számítana. A Jobbik és a DK részleges kivételnek tekinthetők, semmi többnek...

SAJÁT SZOBA: KŐMIVES KELEMEN

KÖNYVESBLOG
Szerző: Könyvesblog
2018.02.03.


Folytatódik Saját szoba című sorozatunk, melynek minden részében egy-egy klasszikus magyar vagy világirodalmi alkotás néma, mellőzött, semmibe vett vagy fókuszon kívül hagyott női szereplője szólal meg. Szerzőnk arra tesz kísérletet, hogy a kanonizáció miatt általában férfiaktól ismert nőképet, női perspektívát valamiképpen árnyalja. Eljátszik a gondolattal, hogy mi lett volna, ha ezek a nők hangot kapnak, és rávilágít, hogy egy történetnek hányféle nézőpontja és igazsága lehet. Kondor Vilmosné ezen a héten Arany János balladáját, a Kőmives Kelement vette elő, és megszólaltatta a falba épített asszonyt:...

SZÜLETETT HÜLYÉK

444.HU
Szerző: KULCSÁR REBEKA
2018.02.04.


Jól futott tavaly az RTL új sorozata, a Mi kis falunk, ezért idén februárban második évaddal folytatják. Premier előtt megnézhettem a két első részt, el is árulom a legnagyobb spoilert,
pont ugyanolyan fullba tolt kreténség maradt, mint az előző évad.

Aki nem ismerné, a produkciót két olyan ember írja, akik korábban már bizonyítottak a magyar popkultúra gyémántlemezének olyan számaiban, mint az Üvegtigris (rendezte Kapitány Iván) vagy a Holnap Tali (írta Kormos Anett), így a közös munkájuk sikere és irritáló bugyutasága egyaránt garantálható volt.

Térjünk azonnal a lényegre: lehet, hogy az eredeti cél nem ez volt, de a Mi kis falunk végeredményben semmi másról nem szól, csak hogy ostoba suttyók esnek-kelnek. Született hülyék, mint a falu rendőre (Szabó Győző), aki még biciklizni sem tud rendesen, szefósok, folyton be vannak baszva és koszosak, mint a falu három közmunkása (Debreczeny Csaba, Kerekes József, Molnár Áron), és lusta suttyók, mint a falu polgármestere, (Csuja Imre) meg életképtelen ütődöttek, mint a susogós melegítős autóbuzi, Gyuri (Lengyel Tamás).

De miért azok? Talán szegények és nincs lehetőségük másmilyennek lenni? Talán tök jól érzik magukat így? Talán nem tudnak kimászni Magyarország történelmének mocsarából, hiába vágynak valami jobbra? Azért isznak, mert egy ilyen kilátástalan helyen ahol semmilyen más alternatíva nincs a szórakozásra?

Ilyenek egyáltalán a vidékiek, a falusiak?Ezekre a kérdésekre nem kapunk választ a fanyar humorú írónő és a magyar néplélek csalhatatlan szakértőjének ikonikus duójától, kreatív energiáikat csak arra fordították, hogy kiszorítva bármilyen mondanivalót, negyven percben minél több elesős, verekedős, bebaszós, szarós és erotikus poén legyen. A Mi kis falunkban egy tipikus magyar szituáció nincsen, senki nem reflektál közügyekre, sem aktuálpolitikára, de még a magyar történelemre sem...

MARADOK A MACSKÁK PÁRTJÁN

GONDOLATVILÁGBAN BLOG
Szerző: Andrew_s
2018.02.04.


Úgy tűnik a konvergens evolúció az internetes véleményekben is előfordulhat. Ez olykor abban nyilvánul meg, hogy néhanap, egyes írások kapcsán, a véleményreciklálási művek megalapítottságának a gyanúja ébred fel. De most nem erről szólnék. Inkább arról, hogy gyors egymás utánban olvastam két olyan ismerősi megnyilatkozást, ami nagyjából azt fejezte ki, hogy „kérem, engem ne térítsenek”. Nem egyházilag, hanem pártilag. Se.

Erről meg eszembe jutott, hogy tulajdonképpen milyen igazuk is van. De az is, hogy ha a szavazás kapcsán térítést végzők munkássága igencsak nagy fordulatszámra pöröghetett fel. Mert ezek szerint a béketűrő netlakók is kezdenek kijönni a sodrukból. Aztán az is eszembe jutott, hogy tulajdonképpen magam sem nagyon szeretem azokat, akik nálam sokkal jobban tudják, hogy kire nem szabad szavaznom. Illetve, ellenkező esetben, azt is, hogy kire kellene nagyon szavaznom. A két halamz közt otthon maradva meg nyilván tolom az éppen esedékes szekeret. Hol ezét, hol amazét. Ha ezt nem tudnám, akkor természetesen erről is készséggel felvilágosítanak a fórumokon. Így, miközben mások beírásait olvastam arról, hogy ők elég nagykorúak a döntéshez, rájöttem: ennyire beképzelt én is vagyok.

De aztán arra is rájöttem, hogy a megmondóemberekre igenis szükség van. Nem általában, hanem helyenként. Esetleg pártonként. Meg a néplélek ápolása céljából. Mert képzeljük el, hogy valaki esetleg nem tudja, hogy neki elég-e a madzag? Nem, nem az öngyilkossághoz, hanem a nyalogatáshoz. Akkor bizony nagyon jól jön, ha valaki felvilágosítja, hogy:
a) Ez a világ legmadzagabb madzagja, és ha nem szavaz az „X” pártra, akkor madzagja sem lesz;
b) Ez a madzag azért csak madzag, mert a mézet ellopták, és a méhészt is megkaraktergyilkolták;
c) Ha nem nyalja a madzagot, akkor potenciálisan tagadja a magyar nemzeti madzag madzagságát, de egyben támogatja a mézlopókat, mert neki nem is kell még a madzag sem;

Így aztán emberünk úgy elmegy szavazni, mint a pinty. Mármint a térítők és megmondók szerint. Akik nyilván presszionálják is a csoporthoz tartozás nagyszerű élményével. Esetenként nem is feltétlenül eredmény nélkül...

MÉSZÁROS TELENORT VENNE, KITÁLALT A FIDESZES TROLL - HETI LAPSZEMLE

ÁTLÁTSZÓ - MUTYIMONDÓ
Szerző: RÁDI ANTÓNIA
2018.02.03.


Portfolió: Mészárosék ajánlata a Telenorra

A Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó Konzum-csoport vételi ajánlatot tett a Telenor magyarországi operációjára, értesült a Portfolió. Hónapokig tartó találgatások után a norvég Telenor hivatalosan is elismerte múlt pénteken, valóban önkéntes és kötelezettség nélküli ajánlatot kapott kelet-közép-európai operációjára, amelyhez a Telenor magyar, bolgár, szerb és montenegrói cége tartozik. Az ajánlattevő kilétével kapcsolatban viszont nem árultak el részleteket. „A tőzsdei csoport egyik kiemelt akvizíciós, illetve fejlesztési területe az informatikai-telekommunikációs szektor. Ebbe a stratégiába a tevékenysége miatt a Telenor is beleilleszkedik” – nyilatkozta a portálnak Jászai Gellért, a Konzum elnöke.

G7: Szabálytalanságok Rogánék letelepedési kötvény programjában

Több esetben is szabálytalan volt a letelepedési kötvényüzletben részt vevő vállalkozások engedélyezési eljárása, amely – azonkívül, hogy bűncselekmény gyanúját veti fel – komoly nemzetbiztonsági kockázatot is jelent, derült ki a G7 birtokába jutott dokumentumokból. A korábban Rogán Antal, utóbb Bánki Erik vezette parlamenti gazdasági bizottságra bízta a Rogán bábáskodásával megszületett törvény a programban részt vevő vállalkozások ellenőrzését. Egy kivételével az összes cég esetében törvénysértő módon járhatott el a testület. A bizottság azonban nem is feltétlenül tudott a törvénysértésekről, mert feltételezhetően a testület fideszes elnökei, önhatalmúlag dönthettek arról, hogy a cégek kérvényei közül, melyiket terjeszti a bizottsági ülés elé, és melyiket nem. Ez pedig kimerítheti a hivatali visszaélés bűncselekményét.

444: Így működik a Fidesz trollhadserege

Bemutatta a szervezet egyik tagja azt az egész országot lefedő hálózatot, amivel a Fidesz a Facebookon is meg akarja nyerni a választást. A párt központjából küldenek ki lejárató mémeket, amiket civilnek álcázott csoportokban kell tovább osztani. Ha az aktivisták nem osztják elég hatékonyan és lelkesen a propagandát, azonnal figyelmeztetik őket. A Fidesz jutalmazás helyett a központi üzenteket osztók lelkesedésére épít. Ez a lelkesedés viszont csökken, jóval kevesebb már a Fidesz aktivistája, mint eddig.

24: Feketemunkások és kétséges nyugtaadás a fő kereskedelempolitikus üzletében

Nemrég még kibújt a felelősség alól Szatmáry Kristóf, a kereskedelempolitika összehangolásáért felelős miniszteri biztos, volt államtitkár, amikor azzal szembesítették, hogy családi cégénél feketemunkást találtak a hatóságok. Akkor a fideszes politikus a feledékenynek beállított könyvelővel és az akadozó informatikai rendszerrel vitette el a balhét. A 24.hu riporterei ottjártakor azonban többször nem adtak nyugtát a családi cég zöldséges üzletében, ez pedig bevétel-eltitkolásra ad lehetőséget, amivel az adó egy részét is elkerülhetik.

HVG: Brókerbotrányban elítélt tőzsdei cégvezető

Még mindig a Kulcsár-ügyben jogerősen elítélt, a cégvezetéstől ráadásul eltiltott Kerék Csaba irányít egy milliárdos tőzsdei céget, a Kartonpack Nyrt.-t, de ezt valamiért a felügyeletet ellátó MNB tavaly március óta nem vette észre. Azt azért elismerték, hogy hallottak már a 12 éven át nyúló ügyről. Az eset lényege az volt, hogy Kulcsár Attila, a K&H Equities egykori vezető brókere és vádlott-társai rendkívül magas hozamok ígéretével, offshore cégeken keresztül trükközve jogosulatlanul forgatták magánszemélyek, sőt állami vállalatok pénzét. Egészen addig, míg a kimutatható kár 8 milliárd forintra rúgott, de a vádhatóság számításai szerint az elkövetési érték 23 milliárd forint volt.

CSAK ÚGY RÖPKÖDTEK A MILLIÁRDOK ÉV VÉGÉN AZ EGYHÁZAKNAK

ZOOM
Szerző: MARCZISOVSZKY MÁRTON / HVG
2018.02.04.


A kormány 2017 végén rendkívüli kormányhatározatokban elég szép összeget osztott szét különféle magyarországi egyházaknak. Egészen pontosan egy egyház kapott nagyon szép összeget, egy másik szépet, a resztli meg a kerekítési hibákat. Közel 119 milliárdot osztottak szét az egyházak között, de ki nem találják, ki felé hajlott a szentek keze.

Az összegyűjtött költésekben vannak határon inneniek és határon túliak is, de a támogatások nagy részét természetesen a különböző felekezetek magyarországi egyházai kapták.

A 118,8 milliárdból kaptak:

- 85,4-et a reformátusok, aminek Orbán Viktor is a tagja,
- 30,3-at a katolikusok,
- 1,2 milliárdot az evangélikusok,
- 1,9 milliárdot a többi felekezet.

Társadalmi arányosságot tekintve a támogatások pont fordítottan arányosak azzal, hogy az adott felekezet mennyire népszerű Magyarországon. A reformátusok nagyon jól jártak, a magyar vallásos emberek 21,2 százaléka református csupán, míg 71,3 százalék a katolikus a 2011-es népszámlálási adatok alapján. A 4 százaléknyi evangélikus nem kapott túl sok pénzt ezzel az 1,2 milliárddal, ami azért is lehet, mert az evangélikusokat az Orbán Viktor két gyerekét is egykor keresztelő és volt SZDSZ-es képviselő, Iványi Gábor vezeti, aki mostanában nem fekszik jól a kormányfőnél, mert többször is élesen kritizálta a tevékenységét az elmúlt években.

A Fidesszel sokáig kifejezetten rossz viszonyt ápoló Hit Gyülekezete is jól járt a nagy pénzosztásban, a nagy barátkozás eredménye 760 millió támogatás volt az év végén.

KUKAVILÁG - KUTYAVILÁG

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: DOBRONYI IMRE
2018.02.02.




Hogyan lettem Kuka Matyi? Hosszú. Elégedjenek meg a tényállással: nyakig benne vagyok a szakmában. Éspedig egy olyan szakmában, amelynek nincs célja, nincs oka.

Aki minden küblit egyformának gondol, nagyon téved. Vannak rosszak, amikben kizárólag valódi szemét büdösödik, és vannak jók, amikben bármi előfordulhat. Ha az ember kiismerte magát egy környéken, az utóbbiakat vizsgálja. Formailag megkülönböztethetünk kerek és négyzet alaprajzú szemeteseket. Ezek két méretben fordulnak elő. A nagyobbikat nem szeretjük, mert nehéz olyan mélyen beléjük hajolni, hogy elérjük a fenék közelében megbúvó anyagot. De még jobban utáljuk a kóbor kutyákat, mert fölborítják a kukát, és szétszórják a tartalmát. A tulajok meg azt hiszik, mi végeztük ezt a csúnya munkát. Rutinos gubrincs nem vágja el a kezét konzervdobozokkal, üvegcserepekkel, miközben a szemetes titkait vizslatja. Ha mégis, a sérülést védőoltásnak tekinti. A fedőt csak lassan szabad leengedni, mert ha lecsapjuk, bűzös gőz vagy kórokozókkal teli por vágódik arcunkba.

Bámulatos a módos háztartások pazarlása! Ez elsősorban a kidobott drága élelmiszerek és ruhák miatt szembetűnő. De teljesen jó hajszárítót, turmixgépet, kenyérpirítót, haj- és szakállvágót is gyakran találunk. Az írógépet, amivel e sorokat írom, szintén lomizva leltem, a papírral egyetemben. Az ennivalókat szerencsés esetben sértetlen csomagolásban hajítják ki, ezeket fölhasználjuk. Ha kicsit lejárt már a szavatossági idejük, az nem probléma, mert mindig van biztonsági ráhagyás a dátumozásnál. (Szívesebben étkezem kukákból, mint azoknak a balatoni vendéglőknek a konyhájáról, amikben néhány esetben volt szerencsém dolgozni.)

Általában tiszteletben tartjuk egymás vadászterületét, de megesik, hogy idegenek kirabolják a kukákat. És a mi körünkben is működik bizonyos fokú hie­rarchia. Talán meglepő, de legalul is be kell tartani a polgári illemszabályokat. Sőt, a társadalmi viszonyok nagyon hasonlítanak a normális életben megszokottakhoz. Kínos, amikor egy régi ismerős (boldog idők tanúja) meglátja az embert munka közben. Régebben ilyenkor, ha nem tudtam gyorsan elillanni (annak is megvan a maga technikája), azt szoktam mondani az alkalmatlankodó egyénnek, hogy én most szerepet játszom, rejtett kamerával filmeznek, menjen ki a képből! De aztán lassan levetkőztem szégyenérzetemet, gátlásaimmal együtt. Kollégáim igyekeztek lebeszélni arról, hogy eláruljam a szakma fortélyait. Mégis nekiveselkedtem az írásnak. Így legalább menet közben tisztázom magamban, jelen létezésem miként határozza meg a tudatomat. Meg aztán elmerengek elfelejtett élvezetek homályos utóízein. Lehet ugyan, hogy ezeket meg sem érdemeltem, de tiszta szívvel állíthatom, a mostani életformát sem. Bevallom, időnként kielégületlen vágyak, a rossz lelkiismeret háborgása, undor és unalom tölti ki napjaimat...