2020. február 21., péntek

RÁADÁS: PORTUGÁL (FILM - 1999)

HUNNIA FILMSTÚDIÓ 
Rendező: LUKÁTS ANDOR
1999



  Egy képzeletbeli magyar faluba, Irgácsra 
  harminc év körüli, budapesti esszéíró 
  fiatalember érkezik. Betér a kocsmába, ahol 
  a falu prominens képviselői fogyasztanak és 
  fogadják igencsak értetlenül a portugál   
  naplementéről álmodozó, romokban heverő 
  házasság elől menekülő fiút. A fiatalember 
  azonnal beleszeret a kocsmáros lányába, 
  Masniba, így aztán meghosszabbítja kissé 
  pihenését a nagy út, Portugália előtt. Ennek 
  leginkább Retek, a kényszervallatás miatt 
  kirúgott egykori rendőr, Masni vőlegénye 
  nem örül.



Egressy Zoltán és Lukáts Andor története itthon, vidéki környzetben játszódik. A magyar falu jellemző figurái elevenednek meg, jellemző helyzeteikben, nagyobbrészt egy kocsma hűvösében mondják el mindazt, amit az életükről elmondhatnak. A Portugál helyzetkép, az elvágyódás filmje. Vacak hely ez, ahonnan el kéne menni, valami jó kis helyre "menni kell, innen el", oda, ahol több a nap, több a lehetőség, több a szív, több az élet. A Portugál a tehetetlenség és a belenyugvás filmje, ahol a hősök nem mennek - csak jönnek, nem tudnak - csak gondolnak, nem tesznek - csak várnak és addig is isznak egy-két fröcsit.

ITT NÉZHETŐ MEG

RÁADÁS: MERRE TART A MAGYAR GAZDASÁG? - BOD PÉTER ÁKOS ÉS VÉRTES ANDRÁS FEBRUÁR 10-I ELŐADÁSA A BELVÁROSI SZABADEGYETEMEN

BELVÁROSI SZABADEGYETEM GAZDASÁGI KLUB
Szerző: BSZGK
2020.02.11.



2020. február 10. (hétfő) 17:30 óra – Belvárosi Szabadegyetem

Merre tart a magyar gazdaság? 
A magyar gazdaság fő folyamatai és várható fejlődése 2020-ban.

Vendég: Bod Péter Ákos közgazdász, az MTA doktora, egyetemi tanár, az MNB volt elnöke és Vértes András közgazdász, a GKI Gazdaságkutató Zrt. elnöke.

A Belvárosi Szabadegyetem következő programjai:

2020. február 24. (hétfő) 17:30 óra – Belvárosi Szabadegyetem
Az egyház szerepe, feladatai: az állam és az egyház kapcsolata a mai Magyarországon
Vendégünk: Beer Miklós római katolikus pap, a Váci Egyházmegye nyugalmazott püspöke

2020. március 9. (hétfő) 17:30 óra – Belvárosi Szabadegyetem
A tudományos kutatás irányításában és intézményrendszerében végrehajtott változtatások és azok már ma is érezhető és várható hatásai Magyarországon
Vendégünk: Pálinkás József atomfizikus, akadémikus, az MTA volt elnöke

2020. március 25. (szerda) 17:30 óra – Belvárosi Gazdasági Klub
A Brexit várható hatásai az Európai Unió, Magyarország és Nagy-Britannia gazdaságára
Vendégünk: Losoncz Miklós közgazdász, az MTA doktora, egyetemi tanár

2020. április 9. (csütörtök) 17:30 óra – Belvárosi Szabadegyetem
Az első időszak élményei, tapasztalatai Budapest főpolgármesteri székében: nehézségek és eredmények, együttműködés a pártokkal, a kerületekkel és a kormánnyal, további feladatok és lehetőségek, a lakosság szerepe
Vendégünk: Karácsony Gergely szociológus, Budapest főpolgármestere

2020. április 20. (hétfő) 17:30 óra – Belvárosi Gazdasági Klub
Egy korszerű egészségügy jellemzői, megteremtésének feltételei és feladatai
Vendégünk: Kincses Gyula szakorvos, a Magyar Orvosi Kamara nemrég megválasztott elnöke

HÁTRÁNYT HÁTRÁNYRA HALMOZNAK – ÚJRAÉLEDŐ FESZÜLTSÉGEK A KÖZOKTATÁSBAN

168 ÓRA ONLINE
Szerző: ÓNODY-MOLNÁR DÓRA
2020.02.21. 


Már nem kell a benyomásokra hagyatkozni – tényszerűen kimutatható, micsoda károkat okoz a Fidesz által kialakított közoktatási rendszer. Egyre több gyerek marad ki belőle, miközben sok tanár elhagyja a pályát, sok a szakképzetlen is. Szinte egyetlen pozitív mutató sincs abban a tanulmányban, amelyet már harmadszor készítettek el az MTA szakemberei.

Rég látott feszültséget váltott ki az új Nemzeti alaptanterv (NAT). A felháborodást nem csak az váltotta ki, hogy a csaknem egymillió diák oktatását meghatározó alapdokumentum társadalmi egyeztetés nélkül készült. Sokan tiltakoznak retrográd, ideológiai tartalma, valamint a pedagógiailag tarthatatlan mennyiségű tananyag miatt is. Legutóbb talán a kockás inges tüntetések idején találtak így egymásra tanárok, diákok, szülők, konzervatív iskolaigazgatók és kevéssé konzervatív oktatáskutatók. A NAT-nak a magyar nyelv és irodalom műveltségterületet érintő részei miatt nemcsak a Magyar Tudományos Akadémia emelt szót, hanem az állami egyetemek irodalomtanszékei, a pedagógus-szakszervezetek, illetve azok a civilszervezetek is, amelyek mögött tényleges civil erő van (azaz nem a kormány által gründolt csoportosulások). A Miskolci Hermann Ottó Gimnázium – amely a kockás inges demonstrációk idején is motorja volt a tiltakozásoknak – társadalmi konzultációt kezdeményezne, s erre nyílt levélben szólított fel (ezt közöltük előző heti számunk 65. oldalán). A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete tüntetést szervezett az új NAT és a szakképzés átalakítása ellen. A nagyobb érdekképviselet, a Pedagógusok Szakszervezete egyéni érdeksérelem miatt, a szakképzésben dolgozók jogainak védelmében az Alkotmánybírósághoz fordult.

Ebben a helyzetben jelent meg az egyik legfontosabb visszajelzés a közoktatásban zajló folyamatokról. A Magyar Tudományos Akadémia egykori kutatóhálózatának tagja, a Közgazdaság- és Regionális Kutatóközpont Közgazdaság-tudományi Intézete munkatársai jegyzik azt a kötetet, amelynek címe: A közoktatás indikátorrendszere, 2019. Beszédes, hogy a magyar közoktatás szempontjából kulcsfontosságú kiadványt az oktatásirányításért felelős egyik tárca sem támogatta. Megjelenését az MTA, illetve az Európai Bizottság magyarországi képviselete segítette. Ez már a harmadik hasonló kiadvány. Az első 2016-ban, a következő két év múlva jelent meg. A legújabb száz indikátor segítségével ad képet a magyar közoktatásról. A laikus érdeklődőknek segít a Szemelvények című összeállítás, amely négy történetet mesél el, ezek egyikéről, a korai iskolaelhagyásról Hermann Zoltán közgazdász, a kötet egyik szerzője beszélt a bemutatón...

„ORBÁN VIKTOR SZABADON ENGEDTE A SZÉLSŐJOBBOLDALI KUTYÁIT” – INTERJÚ SETÉT JENŐVEL

MÉRCE
Szerző: CSENGEL KARINA
2020.02.21.


11 évvel ezelőtt, 2009. február 23-án történt a tatárszentgyörgyi kettős gyilkosság, amely egy – hat emberéletet követelő – cigányok elleni, rasszista gyilkosságsorozat része volt. Az áldozatok mellett azonban arról sem feledkezhetünk meg, hogy idén az Orbán-kormány kommunikációjának egyik főszereplőjévé vált a cigányság. A gyöngyöspatai szegregációs perrel kapcsolatban a miniszterelnök súlyos, általánosító állításokat fogalmazott meg a cigányokkal szemben, mindeközben pedig nemzeti konzultációval próbál legitimációt szerezni (vagy legalábbis úgy tenni) egy jogerős bírósági ítélet megtagadására. Az erősödő cigányellenes retorikáról, a társadalmi béke és az igazságszolgáltatás veszélybe kerüléséről és az emiatt szervezett tüntetésről Setét Jenővel, az Idetartozunk Egyesület elnökével beszélgettünk.

Mérce: Vasárnap lesz 11 éve, hogy neonáci támadás ért egy tatárszentgyörgyi cigány családot, melynek következtében meghalt egy kisfiú és édesapja. Hogyan alakult azóta a cigányság helyzete Magyarországon? Mit gondol Orbán Viktor közelmúltbeli megszólalásairól a cigánysággal kapcsolatban?

Setét Jenő: A változás nehezen tetten érhető, pozitív irányú változásról nehezen lehetne beszámolni, kiváltképp úgy, hogy véleményem szerint az, aminek most tanúi vagyunk, az elmúlt 30 év legdurvább kormányzati támadása a bíróságok függetlensége és a cigány közösségek ellen is. A helyzet kétségbeejtő, mert legyenek bármilyen nehéz társadalmi problémák, szociális kérdések vagy feszültségek, egy működő demokráciában, egy működő intézményrendszer mellett a diktatúra és az autokrácia gyanúja nélkül sokkal inkább kezelhetőek ezek a kérdések. Egy ilyen társadalmi klímában, egy ilyen viszonyrendszerben rendkívül veszélyes dolog, amikor a kormány azt gondolja, hogy a saját országa polgárainak egy részére rátámadhat vagy relativizálhatja a jogbiztonságot és az igazságszolgáltatás intézményrendszerét.

Nem láttam arra az 1990-es rendszerváltás óta egyetlen kormányzattól sem példát, hogy a regnáló kormányfő egy folyamatban lévő bírósági perben nagyon határozott álláspontot foglaljon, és azt negatívan értékelje. Ez egy rendkívül veszélyes dolog, ugyanis a hatalmi ágak szétválasztását nem véletlenül találták ki néhány száz évvel ezelőtt. Van ebben egy nagyon ésszerű és logikus magyarázat, mégpedig, hogy nem lehet minden hatalom egyetlen ember kezében centralizálva, mert az önkényuralomhoz vezet. Ezért most Magyarországon a 10 milliós honfitársi közösség dolga fenntartani a demokráciát és a hatalmi ágak szétválasztását, és azt mondani, hogy léteznek olyan társadalmi konszenzussal megszabott határok, amelyeket senki nem léphet át.

Függetlenül attól, hogy gyári munkás vagy miniszterelnök, egy bírói ítélet mindenkire kell, hogy vonatkozzon.

Úgy tűnik, az egyre sokasodó nem roma szövetségeseink ugyanezt gondolják, sőt azt látom, hogy a baloldali és mérsékelt jobboldali gondolkodók, értelmiségiek (és még például a pszichológus szakma) is. Nagyon világos a keretrendszer: nem más a cél, mint elkölteni az ügyben megítélt 100 millió forintos kártérítés sokszorosát, a nemzeti konzultáció ugyanis körülbelül 5 milliárd forintba fog kerülni, miközben tudjuk, hogy egyetlen nemzeti konzultáció sem volt valódi kérdéssor, nem volt valódi hatékonysága, a mostani is csak arra alkalmas, hogy szítsa a cigányokkal szembeni előítéleteket, indulatokat. Csak most éppen a kormány teszi azt, amit a tatárszentgyörgyi sorozatgyilkosságot megelőzően a szélsőjobboldal politikai ereje és néhány véleményformáló tett.

Nem véletlenül raktuk a tüntetésünket február 23-ára: a sorozatgyilkosságot követően Gyöngyöspata volt az első olyan emblematikus hely, ahol a szélsőjobb több hónapra foglyul ejtette az ott élő roma közösséget, és arra kényszerítette, hogy elviselje az ellene irányuló szóbeli, fizikai atrocitásokat és terrort.

És most van egy Gyöngyöspata kettő, csak most nem a szélsőjobboldali milíciák, hanem maga a kormány a támadó.
A tatárszentgyörgyi sorozatgyilkosság tizedik évfordulójára 2019-ben több cikkel is megemlékeztünk, amiket itt lehet elolvasni...

POKOLBÓL POKOLBA – LEVELEK HÁFIZNAK (21.)

VÁLASZ ONLINE
Szerző: JÁSZBERÉNYI SÁNDOR
2020.02.18.


...A nyugati világ évtizedek óta delirál. Semmit nem tudunk a körülöttünk összecsukló világról. A saját jóságunkba vetett rendíthetetlen hitünk részegít meg minket. Elhisszük, hogy van haladás, hogy minden egyre jobb, a világ pedig a tökéletesedés felé masírozik.

Alarmistának nevezünk bárkit, aki a közbeszédben rá mer mutatni egy problémára a sok közül, ha valamit pedig néven mer nevezni, futóbolondnak. Sérti az érzékenységünket. És ez még csak nem is politikai kérdés, nem is pártállásfüggő.

Nem lehet simán nácinak nevezni azt, aki egyébként vidáman masírozgat karlendítve a hegyekben. Maximum fasisztoidnak mondhatod. Nem bűnöző, aki közpénzből tett szert nyilvánvalóan kétes ügyekből jelentős vagyonra. Hanem ügyes vállalkozó. Nem hazaáruló az újságíró, aki egyébként nyilvánvalóan kézbe kapott akták nyomán, idegen országok érdekeinek megfelelően teríti a közéletben a titkosszolgálatok alapján összegyűjtött információt – ő a szakma krémje. A lista végtelen.

Ha azt mondod, hogy van rabszolgaság, azonnal megkapod, hogy a rabszolgaságot a világon mindenhol felszámolták a XX. század elejére. Hogy ember nem tulajdonolhat embert, nem a lábasjószága és haszonállata többé senki senkinek. Hogy a szabadság alapjog, és mindenkit megillet.

Úgy néz ki, úgy él és úgy beszél, mint egy rabszolga? Akkor sem rabszolga. Az roppantul kellemetlen lenne mindannyiunk számára...

A PÁRHUZAMOS VALÓSÁG EGY VESZÉLYES DOLOG

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: LÁZÁR GERGŐ
2020.02.21.


"Van néhány száz – ha még emlékszünk rá: 200 ezer + 1 – liberális, aki képzelt diktatúrában él. Mint az a katona, aki folytatja a háborút, mert elfelejtettek szólni neki, hogy véget ért. Ők magukat független értelmiségnek nevezik. Ezek az állítólagos független értelmiségiek hajlékonyak, sokféle ideológiával tudnak azonosulni, idomulni aktuális világtrendekhez, csak maradhassanak megmondó pozícióban. Ha valaki megkérdőjelezi a monopóliumukat – miszerint ők mondják meg, mi a teljesítmény, mi a jó irodalom, mi a rossz –, az készüljön fel a verbális lincselésre: könyörtelenül kifészbukozzák." 

Ezek itt Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójának szavai, aki kissé érdekes látja a világot. Szerinte ugyanis vélhetően Orbán uralma nem egyenlő a diktatúrával, azt az emberek százezrei, talán milliói is csak beképzelik. Azt hiszik, hogy a szólásszabadság korlátozása, a média propagandává tétele, valamint a bíróságok függetlenségének megszüntetése a diktatúra eszközei, nem pedig azt, hogy Orbán így mutatja meg, mennyire szereti a saját hazáját és népét. Mi hülyék azt hisszük, a rendőrség polgárok elleni felhasználása, valamint az egyházak közpénzen történő megvásárlása nem jó irány. Nem látjuk az ebben rejlő nagyszerű lehetőségeket, nem látjuk, hogy épp szuverenitásunkat kapjuk vissza azzal, hogy lényegében szinte minden döntés lehetőségét kiveszik a kezünkből.

Demeter Szilárd azonban tudja az igazságot, tudja, hogy az, amit Orbán tesz az egyetlen út. Orbán Viktor egy hős, a polgári, nemzeti, keresztény Magyarország megmentője. A diktatúra meglétén vitatkozni sok értelme nincs, maximum annak elnevezésén. Mert Orbán uralma nem hasonlítható Hitleréhez, vagy Sztálinéhoz, hasonlítható viszont az újkor diktátoraihoz, Erdoganhoz vagy Putyinhoz. Lehet, hogy sokan azokat is demokráciának mondják, attól azonban az még nem válik igazzá. Putyin és Erdogan is eltünteti, megsemmisíti politikai ellenfeleit, mint ahogy ugyanezt teszi Orbán is, egyedül az eszköz más. Hogy ez demokratikusabbá teszi-e a meglévő rendszert, vagy sem, mindenki döntse el.

Demetert az is zavarja, hogy állítása szerint ezek a liberálisan gondolkodók, akik magukat független értelmiségnek gondolják, hajlékonyak, sokféle ideológiával tudnak azonosulni, idomulni aktuális világtrendekhez, csak maradhassanak megmondó pozícióban. Ez a mondat mondjuk elég sok igazságot rejt, a probléma azonban az vele, hogy inkább a nemzeti oldalra jellemző. A kommunista ellenes, egykor a Kommunista Párt intézményében dolgozó Kövér László vagy a liberális ellenes, egykori liberális Orbán Viktor sem az ellenzék padsorait koptatja. Mégis ők azok, akik abba az irányba hajlonganak, amerre a hatalmat és pénzt remélik. Orbán volt már minden pályafutása alatt, csak egyenes ember nem. Ideológiája már-már követhetetlen, feltéve, hogy valaha is rendelkezett vele.

Az Orbán-kormány jó pár fontos pozícióban ülő politikusa köszönheti pályafutását Soros Györgynek, mégis ők azok, akik ma teli szájjal köpködik. Képtelenek ma kiállni azért, amiért egykor elviekben még kiálltak. Saját múltjukkal mentek szembe és tagadják le a legegyértelműbb igazságokat. A Fidesz politikusai napraforgóként fordulnak abba az irányba, ahonnan a pénzt és a hatalmat remélik. Elég csak belegondolni abba, hogy Orbán igencsak vallásellenesként kezdte demokrata pályafutását, ma viszont már a keresztény Európa védelmezője, a magyar egyházak legnagyobb támogatója. Nem az elvei miatt váltott, hanem rájött arra, hogy az egyház fontos ahhoz, hogy egy miniszterelnök még nagyobb hatalomra tehessen szert...

SZABAD SZEMMEL: ORBÁN PUMPOLJA AZ EURÓPAI KÖLTSÉGVETÉST - A NÉPSZAVA NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

NÉPSZAVA
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2020.02.21.


Spiegel 

„Orbán pumpolja az európai költségvetést” – ezzel a címmel jelent meg az a kommentár, amely azt sürgeti, hogy az EU többé ne hizlalja az ellenségeit. Épp ezért fontosnak nevezi, hogy a mostani, kőkemény egyeztetéseken Angela Merkel semmiképpen se engedjen, és igenis vonjanak meg eurómilliárdokat a lengyelektől, magyaroktól, és szükség esetén a csehektől is, ha azok figyelmen kívül hagyják a jogállamot. Legfőbb ideje e kikötés érvényesítésének, mert az eltelt évek azt igazolták, hogy minden más eszköz nem sok sikerrel kecsegtet, ideértve a jogállami eljárást a 7-es paragrafus alapján. Ostoba módon az Európai Tanács elnöke olyan indítvánnyal jelentkezik, amely leginkább arra jó, hogy nevetségessé tegye az egész elképzelést. Egyszerűen megfordította, amit a Bizottság akart, hogy ti. a szankciókat csupán kétharmaddal lehessen visszavonni. Nála a minősített többség ahhoz kell, hogy elrendeljék a büntetést a vétkesekkel szemben. Ily módon azonban vicc az egész jogállami mechanizmus. Orbán Viktor már most győztesnek érezheti magát. Az a politikus, aki a menekültválság során elárulta, milyen kevésre becsüli az európai szolidaritást. A barátaival együtt bármikor megakadályozhat fontos döntéseket. Ez nem csupán az EU tekintélye miatt rossz hír, hanem az uniós adófizetők szempontjából is. Egyenesen botrány, hogy továbbra sem lehet megakadályozni a támogatások elsikkasztását. A polgároknak joguk van tudni, hogy a pénzüket jogszerűen használták-e fel. Visszaélések ugyanis vannak jócskán. Például sok jelentés foglalkozik azzal, hogy Magyarországon Orbán haverjai és családtagjai meggazdagodtak a brüsszeli alapokból. Ily módon Merkelnek mindenképpen ragaszkodnia kell ahhoz, hogy hatékony legyen a jogállami mechanizmus.

Alighanem jócskán elhúzódik a költségvetési vita a mostani EU-csúcson, mert hatalmasak a nemzeti érdekek, ugyanakkor elenyészően csekély a hajlandóság a megállapodásra. A viszály egyik almájaként Magyarország és Lengyelország meg akarja akadályozni, hogy a támogatások megvonásával büntessék őket a jogállam megsértéséért. Emiatt alighanem heves viták lesznek, mert a jövőben elvileg „honorálni” kellene a normák megszegését. Csakhogy az Európai Tanács elnöke hatalmas akadályokat épített be idevágó javaslatába, ami máris sok bírálatot váltott ki. Az EP alelnöke, a korábbi német igazságügyi miniszter, Katarina Barley sok tekintetben kiábrándítónak minősítette Charles Michel indítványát. Ezen belül különösen megrázónak tartja, hogy a politikus meghajolt Orbán és a többiek előtt a jogállam kapcsán. Mert nem elég kimondani, hogy a szubvenciók elnyeréséhez tiszteletben kell tartani az alapvető, demokratikus értékeket. A szankciókat azonban csakis kétharmaddal lehet elrendelni, ami előreláthatólag nemigen jön össze. Márpedig ez elfogadhatatlan és azzal fenyeget, hogy a mechanizmus fogatlan oroszlán lesz, tette hozzá.

A készülő uniós büdzsé lakmusztesztként mutatja majd meg, hogy hová is húz az osztrák kancellár: a takarékoskodás liberális északi bajnokaihoz, vagy netán a tekintélyelvűségre hajlamos keleti kedvezményezettekhez? De itt nem csupán az anyagiakról van szó. A hét évre szóló költségvetés pontosan rávilágít, hogy az egyes kormányok mennyire bíznak az EU-ban. (Az illúziók elkerülése végett: hát, nem nagyon.) Ráadásul a Brexit miatt ezúttal csak kevesebbet lehet elosztani, és különösen hangosan jajgatnak mindazok, akiknek a korábbinál kevesebb jut. Így persze nem lehet csodálkozni ahhoz, hogy két nappal a csúcs előtt a lengyel kormányfő hirtelen felfedezi a szolidaritás fogalmát. Amiről hallani sem akar olyan témák kapcsán, mint az éghajlatvédelem, vagy a menedékkérők befogadása. Szóval Sebastian Kurznak most színt kell vallania. Az nem megy, hogy egyformán kötődjön a nyugati nettó befizetőkhöz, a liberális kereskedelem híveihez, illetve az autoriter és mind inkább nyugatellenes visegrádiakhoz. És ha azt állítja, hogy lehet takarékoskodni a regionális alapoknál, akkor nem várhatja el, hogy a földrész keleti fele túlzottan támogassa az Ausztria számára kulcsfontosságú kérdésekben. Mert a pénznél tudvalevőleg véget ér a barátság.

New European 

A Brexit átrendezte a sorokat az EU-ban és megnövelte Közép-Európa befolyását, ám ily módon csak megnehezült a kérdés megválaszolása, hogy ti. merre is tart a közösség – írja a brit uniópárti lap. Árulkodó jelnek nevezi, hogy a Nagy-Britannia kiválása utáni első napon a francia elnök útja Varsóba vezetett, ami aligha tetszik a nyúlszívűeknek. Magyarország, Lengyelország és Csehország vezeti a fordulatot, vissza a tekintélyelvűség felé. London kiválását úgy tekintik, hogy az igazolja a politikájukat: a határok lezárását, a bevándorlás elutasítását, a populista nacionalizmust, az urambátyám-rendszert, a polgári szabadságjogok és a szólásszabadság korlátozását. Mi több, felbátorodva érzik magukat, hogy csak még tovább menjenek. Az elmúlt 10 évben Orbán Viktor volt a nacionalista-populista ügy kiemelkedő harcosa. Ahogy aratta újabb és újabb választási győzelmeit, úgy szorította vissza a demokráciát, benne az igazságszolgáltatás és a sajtó függetlenségével. Ezek az országok a Brexit következményeként nem akarják elhagyni az uniót, ami jó hír is, meg nem is a régebbi tagok számára. Utóbbi a többi közt arra vonatkozik, hogy már másutt is kezd hatni a migránsellenes álláspont. De már a V4-eknél is jelentkezik a liberális ellenhullám. A magyaroknál az októberi helyi választásokon előretört az ellenzék. A múlt év végén összefogott a négy főváros. A helyszín jelképes volt: a CEU. Egyre több jel utal arra, hogy a szövetség kezdi idegesíteni az érintett autoriter nemzeti kormányokat. Nem számít, hogy Közép-Európa merre halad a jövőben politikailag, geostratégiai jelentősége mindenképpen növekszik. Megmarad ugyan a német-francia motor, de a britek helyére harmadik hatalomként most a lengyelek pályáznak. Ezért zarándokol el Macron a régióba, ezért fogja vissza Merkel a bírálatot a jogállami normák megsértése miatt. Utódja alighanem ugyanígy jár majd el.

Nem használt a magyar művészetek jeles személyiségeinek tiltakozása, Magyarországon mostantól Kulturális Tanács szabja meg, hogy mit szabad és mit nem. Már most érezni lehet, hogy ez mit jelent a kiállítások, egyetemek, operaelőadások számára. Az Állami Opera idei programja alighanem igencsak kedves Orbán füleinek, hiszen a ház a „kereszténységet” állította középpontba, márpedig a miniszterelnöknek feltett szándéka a keresztény-nemzeti értékek ápolása. Az ellentábor attól fél, hogy innentől kezdve központi irányítás alá kerül a kultúra. A tekintélyelvű miniszterelnök előszeretettel szokott kirohanni az állítólag balliberális, sőt marxista kulturális túlsúly ellen. Hogy ez mit jelent a jövőben, azt pontosan mutatták az eddigi fejlemények: leállítottak a gender tudományok oktatását, még az Operaház is ideológiai csata terepe lett a Billy Elliot kapcsán. De hogy Orbán, Ókovács igazgató és a többi kolléga pontosan miről is tárgyalt az új Kulturális Tanácsban, azt a kormány nem kívánta a nyilvánosság orrára kötni. A tanárokat is igyekeznek ráállítani a nemzeti irányvonalra, erre szolgál a nemzeti kerettanterv, amelyet az ideológia és az agymosás hat át. A német szociáldemokrata EP-képviselő, Barley úgy gondolja, hogy sok más terület után Orbán most a szabad művészeteket igyekszik felszámolni. Az új testületben vonal hű igazgatók döntenek a támogatásokról, amit csak tetéz az oktatásban jelentkező nacionalizmus, az udvari média, és az, hogy nincsenek kritikus színházi darabok. A német politikus úgy véli, ez így, együtt erősen totalitárius vonásokat mutat, és szembemegy az európai értékrenddel. Jó egy hónapja több európai képviselői is azzal fordult a Bizottsághoz, hogy a magyar kulturális törvény mennyire áll összhangban a művészi és tudományos szabadság kapcsán az EU alapszerződéseivel. És hogy Brüsszel nem akar-e valamit tenni az ügyben. Válasz még nem érkezett, pedig a határidő már 10 napja lejárt...

EURÓPÁBAN SEHOL SEM PUSZTÍT ÚGY AZ ÁREMELKEDÉS, MINT MAGYARORSZÁGON

PORTFOLIO
Szerző: BEKE KÁROLY
2020.02.21.


A januári 4,7 százalékos magyar infláció egész Európában a legmagasabb volt, még a mögöttünk második Romániában sem haladta meg a 4%-ot az áremelkedés üteme – derül ki az Eurostat pénteken megjelent adataiból. Az egész kontinensen elsősorban a szolgáltatások, valamint a feldolgozott élelmiszerek, az alkohol és a dohányáruk húzták felfelé az inflációt.

Már decemberben is a magyar infláció volt a legmagasabb Európában, de akkor még csak minimális volt a különbség a 4,1%-os hazai és a 4%-os román adat között. Ez az olló januárban aztán tovább nyílt, hiszen a magyar áremelkedési ütem még gyorsult is, miközben Romániában visszaesett. Az Eurostat pénteken megjelent friss tájékoztatója szerint .a 4,7%-os magyar infláció így már toronymagasan vezet a 3,9%-os román és a 3,8%-os lengyel előtt..

PUTYIN FOGTA REZSIM, REZSIM FOGTA PUTYIN – AZ OROSZ AUTOKRÁCIA TÖRTÉNETE ÉS JELLEMZŐI

ÁTLÁTSZÓ
Szerző: PAPP LÁSZLÓ TAMÁS
2020.02.20.


Sz. Bíró Zoltán kötetének címe – Putyin Oroszországa – telitalálat, ha e szókapcsolat általános jelentésén túlnézünk kicsit. Ugyanis Oroszország bizonyos értelemben valóban Putyiné. Nem pusztán azért, mivel az orosz elnök (nyilvánvalóan politikai hatalmának köszönhetően) az elmúlt évtized során a feltételezések, becslések szerint, strómanok által kezelt vagyona révén a világ leggazdagabb emberévé vált. Hanem azért is, mert a hol kormány-, hol államfőként több mint húsz éve hatalmon lévő Putyin az államot és annak intézményeit gyakorlatilag magántulajdonaként használja. Csakhogy a cím fordítva is találó volna, sőt. Úgy talán még inkább. Az “Oroszország Putyinja” cím kifejezné azt, amit Sz. Bíró a kötet bevezetőjében is összefoglal: Putyin ama demokráciahiányos politikai kultúra és hagyomány terméke, amely a mai napig uralja az ottani közéletet, s jelentős tömegbázissal bír. Vagyis a társadalom főárama legalább annyira megteremtője, mint amennyire elszenvedője Putyin rendszerének. Miért van ez így? Kiderül a rezsim természetét elemző műből...

TÖKÖLŐDÜNK, GATYÁZUNK

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2020.02.20.


...Rohan az idő.2022 igen közel van, szűk két év áll rendelkezésre, hát nem érünk rá tökölődni.
Nem lenne baj, ha a mai ellenzék tagjainak sikerülne formálisan is létrehozni egy állandó egyeztetési fórumot, rendszeres ülésekkel, hadd lássa Jani bácsi, hogy képesek vagyunk az együttműködésre, a közös munkára, és a résztvevő szervezetek koalícióképesek.
Egy sor dologban ki kell alakítani a közös álláspontot, mellőzve a szélsőségeket.
Nem kell kapkodni, de gatyázni sem lehet.
A következetes munka meghozná a várt eredményt.

ORVOSI ELLÁTÁS AMERIKÁBAN

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2020.02.21.


Kivételesen most nem azokról lesz szó, akik az Egyesült Államokban élnek (illetve is, de csak érintőlegesen), hanem azokról, akik odalátogatnak és sajnos orvosra lesz szükségük. Így járt a Kanadában élő Steve is a feleségével. Lássuk, miket tapasztaltak!

“Tavaly áprilisban a saját bőrünkön tapasztaltuk a híres US orvosi ellátást, a floridai utunk
kezdetén. Feleségem a megérkezésünk utáni első (szombat) reggel, még Atlantában, a fürdőkádba belépésekor megcsúszott, elesett, és esését a bal kezével fékezte. Karja fájt és egy kissé megdagadt, úgyhogy megkérdeztük a Holiday Inn Express portását, hova mehetünk megröntgeneztetni?

Egy közeli klinikához irányítottak. Szerencsére volt bérelt kocsink, elhajtottunk ide. A tiszta váróteremben már vagy tizenöten vártak. Emlékszem volt egy tábla, miszerint a pisztolyodat tilos volt ide behozni, és kérték hagyjad azt kint a kocsidban.

Világos volt, más világban jártunk. Elmagyaráztuk, kanadaiak vagyunk és hogy mi történt. Egy hosszú kérdőívet kellett nejemnek először kitöltenie. Ezek után vagy 20 perc múlva hívták és tanácsolták, jobb lenne, ha egy kórházba mennénk, mert itt csak röntgenezni tudnak, gipszbe tenni ha kell, nem...

NEM IS OLYAN JÓ BEFEKTETÉS AZ INGATLAN? - HOSSZÚ TÁVON A BANKBETÉT IS TÖBBET HOZOTT

AZ ÉN PÉNZEM BLOG
Szerző: Az Én Pénzem
2020.02.21.


Az elmúlt 4-5 évben az ingatlan volt a legjobb befektetés Magyarországon, hosszabb távon azonban a bankbetét és a nagybani állampapírok hozama is lekörözte. Ráadásul a hozamok ingadozása miatt az ingatlanbefektetés jóval kockázatosabb volt – derült ki egy MNB-tanulmányból. Jelenleg lassul az árnövekedés az ingatlanpiacon, sőt a fővárosban és a megyeszékhelyeken egy év alatt a harmadával javultak a vásárlók alkupozíciói.

A lakásárak növekedésének köszönhetően nagyot kaszálhattak az elmúlt években az ingatlanba fektetők, ami nem jelenti azt, hogy mindig így lesz. Sőt, egy friss tanulmány szerint ez olyannyira nem volt így a múltban sem, hogy még a bankbetéttel is jobban lehetett keresni. Ez teljesen hihetetlennek tűnik a jelenlegi 0 százalék körüli betéti kamatoknál. De nem volt ez mindig így.

Az MNB legfrissebb tanulmánya szerint az elmúlt 4-5 évben a legmagasabb hozamot a lakásvásárlással lehetett elérni; a dinamikus lakásár-növekedés évi 15-25 százalékot hozott. Ennek egyik oka, hogy érdemben megemelkedett a befektetési célú ingatlanvásárlás mértéke. Az MNB 2019. novemberi Lakáspiaci jelentéséből kiderült, hogy a városokban a tranzakciók 40 százaléka befektetési célú, míg vidéken ez az arány 25 százalék. Ezzel egybevág a 2017-es “Felmérés a háztartások pénzügyi és fogyasztási helyzetéről” eredménye is, ami szerint a háztartások 84 százaléka rendelkezik ingatlannal, 19 százalékának pedig legalább két ingatlanja van.

A befektetők nagyarányú megjelenésének oka – erről nem szól ez az MNB tanulmány – a rendkívül alacsony pénzpiaci, betéti kamatok. Amiket egyébként az MNB mesterségesen, a piacra öntött likviditással tartott alacsonyan. Vagyis rendesen beavatkozott a piaci folyamatokba...

ÉLET ÉS IRODALOM 2020/8. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: ÉS
2020.02.21.



P U B L I C I S Z T I K A

Széky János: A liberális rossz
A miniszterelnök évértékelő beszédéből a legnagyobb feltűnést ez a másfél mondat keltette: „olyan, hogy liberális, nincs is. A liberális nem más, mint diplomás kommunista.” A szövegrészt Orbán közvetlenül Lánczi Andrásnak, a Corvinus Egyetem rektorának egy 2018. májusi cikkecskéjéből vette át, aki viszont, mint arra az Örülünk, Vincent? blog már akkor rámutatott, a Rumnapló című filmből idézte, lehagyva az eredeti befejező félmondatot: „aki néger fejjel gondolkozik”.

Mármost a Rumnapló (2011) Hunter S. Thompsonnak, a gonzó újságírás atyjának Puerto Rico szigetén, az USA társult államában játszódó regényéből készült, amihez 1960-as élményei szolgáltattak anyagot, és a szöveg egy negatív szereplő, bizonyos Zimburger szájából hangzik el. Lánczi rektor úr tehát téved, amikor azt feltételezi: „Valószínűleg a regényírót nagyban befolyásolta az 1950‑es és 1960-as évek Amerikájának közhangulata és az egyetemi campusain történtek.” A vélekedésnek semmi köze nincs az amerikai diákmozgalmakhoz, sőt Hunter S. Thompson saját véleményéhez sem, és a közhangulathoz is csak annyi, hogy az volt a polgárjogi harcok legfeszültebb, halálos áldozatokat követelő időszaka. Tehát azzal, hogy az író az adott helyen és időben a liberálisokat lekomcsizó és lenégerbérencező szavakat ad egy figura szájába, nem a liberalizmusról mond ítéletet, hanem jellemet ábrázol, az a dolga.

Ám hagyjuk a pontoskodást, bármekkora intellektuális örömöt okoz. A miniszterelnök vasárnap nem arról akart kiselőadást tartani, hogyan viszonyul a 2020-as Magyarország az 1960-as Puerto Ricóhoz, hanem azt akarta mondani, hogy a liberális rossz ember, és a liberális demokrácia rossz rendszer....


Mélyi József: A múzeum és a szuverén

Gadó Gábor: A tizedik kérdés

Kovács Zoltán: Fekete vonat

Huszár Ágnes: Harc a NAT-tal

Széplaky Gerda: Filozofálni – miképpen és mivégre?

Térey-ösztöndíj

Tőkés Rudolf: Bibó István „láthatatlan alkotmánya”

Avar János: Két Amerika

Hanák András: Sok hűhó (nem) semmiért

Gerő András: Csapda, kiúttal

Molnár Erzsébet: Gyönyörű képességünk

V I S S Z H A N G

Kolozsi Pál–Lehmann Kristóf: Szemellenző nélkül

Szentgyörgyi Zsuzsa: És a reál­tudományok?!

Báron György: Magyarország szíve

Cifra Mihály: Jel(enség)

Wiesner Péter: Semmit se tesznek

Rubicsek Sándor: Még egyszer a HH-ról

Aradi Emil: Tempora mutantur


P Á R A T  L A N

Kolozsi Pál–Lehmann Kristóf: Szemellenző nélkül

Szentgyörgyi Zsuzsa: És a reál­tudományok?!

Báron György: Magyarország szíve

Cifra Mihály: Jel(enség)

Wiesner Péter: Semmit se tesznek

Rubicsek Sándor: Még egyszer a HH-ról

Aradi Emil: Tempora mutantur


ÉLET ÉS IRODALOM 2020/8. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: ÉS
2020.02.21.


F E U I L L E T O N

Perecz László: Filozófusidentitások
Somló Bódog és gróf Révay József

I N T E R J Ú

Demény Péter: „Az esszét választottam”
Beszélgetés Szilágyi Júliával

K R I T I K A

Sinkó István: E. A.

(Eszik Alajos kiállítása a Vigadó Galériában március 22-ig látható.)

Mindenki, aki egy-egy korszak fertőjét és mocskát, nevetségességét és fennköltségét egyetlen tableau-ban ábrázolni tudja. Jelen esetben Eszik Alajos az összes szereplőt magányos alakként, ugró, táncoló, elbukó, kuporgó és harcoló individuumként hozza elénk (alig található a száznál is több alkotás között néhány többalakos kompozíció). Eszik számára az értelmezési tartomány része az attribútum, azaz a tartozék, labda, bot, balta vagy épp képzelt lény (Leviathan, hal, nyúl, mackó), aki mellékszereplőként erősíti az idézetjellegű kompozíciót...

Csengery Kristóf: Cherchez la femme

(Quatuor Arod: The Mathilde Album. Erato)

A Quatuor Arod játéka intenzív, a kvartett hangzása dús, sűrű, ugyanakkor az előadásmód mindig törekszik a szólamszövet átvilágítására. Beszédes a dallamformálás, van lendülete, sodra a gesztusoknak, hangsúlyokkal gazdagon berendezettek a dallamok, élénk a tagolás, a muzsikálás érzelmileg telített. A Schöberg-műben éneklő fiatal francia–dán szoprán, Elsa Dreisig teljes hitellel azonosul a titokzatosság és emelkedettség légkörét árasztó tételek kifejezésmódjával és hangulatvilágával...

Báron György: Isten nőnemű

(Isten létezik, és Petrunijának hívják. Macedón–belga–francia–horvát–szlovén film. Rendező: Teona Strugar Mitevska.)

Női a téma is, asszonysorsok a férfiak világában, ám feminista alkotásként kezelni szükségtelenül-igazságtalanul beszűkítené e szép filmről folytatott beszédet. Elvégre ideológiának, propagandának és politikának benne árnyéka sincs. Ezzel szemben sűrű élet bomlik ki a vásznon, történetek, sorsok, emberi arcok, magukkal ragadóan, hitelesen. Olykor érzelmesen is, elvégre lehetetlen nem együtt éreznünk Petrunjiával, aki mindenkitől azt hallja, hogy semmit nem ér, s lassanként kiderül, hogy többet ér mindenkinél...

Molnár Zsófia: Testközel

(Lady Chatterley szeretője, Trafó, február 10.; Mit tennél, ha ma meghalnék?, B32, február 14.)

Ördög Tamás rendező az elmúlt egy-kétszáz év irodalmi termésében mintha kifejezetten keresné az olyan műveket, amelyek a maguk korában (és az adaptációknak köszönhetően akár később is) felhördülést keltettek, netán botrányt kavartak. És előszeretettel mutat rá arra, hogy ma már nem egészen az a botrány alapköve, amit annak idején a háborgók annak tartottak, sőt, bizonyos fokig – sulykolás nélkül – igazságot szolgáltat a megalázottaknak és megszomorítottaknak...

Fáy Miklós: Adagietto és vidéke

(A Fesztiválzenekar hangversenye a Müpában, február 15.)

Azt akarom csak mondani, hogy nagyon helyes és fontos, hogy a Fesztiválzenekar újra és újra műsorára tűzze az 5. szimfóniát, hogy emlékezzünk, honnét indultunk, hol a cél és hol tartunk. Mivel nyolc év telt el az utolsó előadás óta, itt volt az ideje egy új kísérletnek. Egy megnyugtató kísérletnek. Mert tényleg óriási a fejlődés csak Adagietto-kérdésben is, bár ez a szimfónia legtakarékosabb tétele, csak vonósok és hárfa játszik, nincs az a szimfonikus téboly, káosz és rend, amely egy nagy Mahler-tételre jellemző, azt akkor nem is vállalhatta volna magára az induló Fesztiválzenekar...

Grecsó Krisztián: Millió kicsi Chaplin

(Kr Film Channel, TikTok videók, Youtube)

A kamaszok is egy sokarcú, széttört világban keresik a helyüket, és nem állítom, hogy csak így beszélnek magukról, de így is. És aki érteni szeretné a vágyaikat, ismerni a világot, ahogy ők ismerik, az jól teszi, ha félreteszi az előítéleteit, és megnéz néhány TikTok-videó válogatást..

Rákai Zsuzsanna: Élőzene

(Ránki Fülöp, Érdi Tamás, Concerto Budapest, Heinz Holliger – Zeneakadémia, február 16.)

A koncertet átható energia és transzparencia azonban elsősorban mégis a karmester, a legendás oboista, komponista és dirigens Heinz Holliger érdeme volt. Figyelme minden apró motívumnak pontosan kijelölt irányt és érzékenyen megrajzolt dallamívet kölcsönzött, egyetlen gesztusértékű hangsúlyt sem hagyott elsikkadni, a zenekari hangzásnak pedig erőteljes, tiszta színárnyalatokat és szinte térben érzékelhető, sugárzó rétegzettséget biztosított...

Csehy Zoltán: Odüsszeuszi kalandtúra

Ritoók Zsigmond: Homéros Ma­­gyar­országon. Kalligram Kiadó, Buda­pest, 2019, 328 oldal, 3500 Ft

Odüsszeuszi kalandtúrára vállalkozik az, aki a hatástörténetét akarja feldolgozni: a történeti emlékhagyás kiszámíthatatlanságának Szküllája rémítget és Kharübdisze örvénylik, kavarog körülötte. Nem úszhatja meg az ideológiai, filológiai hajótörést sem, le kell szállnia a régi korok alvilágába, a repertóriumok, kézirat- és levéltárak, szövegelfekvők terében kell társalgásra bírni a holt anyagot, el kell időznie egy-egy művészi teljesítmény Kirké-mámorában, fel kell ismertetnie magát mai környezetével, és el kell foglalnia az őt megillető, régi-új helyet. Ritoók, akit csak lehet, megpróbál komolyan venni, ha tudott görögül, ha nem: minden neszre figyel, ébersége egyszerre a szakfilológusé és az empatikus érdeklődőé. Így nyeri el például intellektuális súlyát Herder felesége, aki frappánsan különböztette meg Herder és Wolf elgondolásait: „Wolf a szöveg kritikusa, férjem az epopeia belső értelmét taglalja”. Felfigyel arra is, hogy Kölcsey az egyetlen a korban, aki arra panaszkodik, hogy nincs jó Homérosz-szövegkiadása. Ritoók Kölcseyben felfedezi a korai kulturális antropológust, aki a homéroszi eposz keletkezéstörténetét a „Tahiti szelíd ege alatt” felcsendülő énekekkel és az Új-Zélandi „kannibál” csatadalokkal rokonítja...

A HÉT KÖNYVEI

A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon...

Rácz Péter: Ex libris

Karig Sára: A szerencse lánya
Heltai Jenő: Négy fal között
Rajk László: A tér tágassága
Georg Szirtes: Előhívás

Fűzfa Balázs: Holnap?
Benyovszky Krisztián: Megközelítési szempontok a populáris irodalom és kultúra tanulmányozásához. Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem, Nyitra, 2019, 184 oldal, ár nélkül

Benyovszky Krisztián hallatlan érzékenységgel elemzi utóbbi hősök jellegzetességeit. Pontosan tudja, hogy mi a lényege mindenféle lektűrnek – a krimitől a fantasyig. Nézőpontja leíró jellegű – tankönyv-műfajából adódóan –, nem az okokat keresi, hanem a jelenségek lényegét igyekszik megragadni, a típusok, műfajok jellemző vonásait írja le. Ilyenek – sok más mellett – a sematikus komponálás jellegzetességei, a struktúrák önismétlő jellege, az állandó „sorozatosodás”, az örök jelenben élés. Tulajdonképpen még azt is mondhatjuk, hogy – legalábbis irodalommal közelebbről foglalkozó olvasó számára – szórakoztató olvasmány ez a könyv, mely némi humort és iróniát sem nélkülöz annak ellenére sem, hogy elsődleges igénye a tudományos tárgyilagosság. Jómagam egy-egy félmondat mögött ott érzem az évődő hangsúlyt, az elegáns kikacsintást, amikor Benyovszky Krisztián nem rejtheti véka alá irodalomtudósi mivoltát. De akkor sem remeg a hangja, nem válik a popularitással szemben lekezelővé...

Szarka Judit: „Életvágyhalál”

Mesterházy Balázs: Random. Versek. Kalligram Kiadó, Budapest, 2019, 104 oldal, 2990 Ft

Megdöbbentő autenticitással vonultatja fel a könyv a romantikus személyesség toposzait (Szememben a nappal, Szép, kicsi világ; Tavonülő; Csönded szélén; Az én szívem), de mégis, talán a tárgyias megszólalás intenzitása a legletaglózóbb (Narancs-maracuja; A romlás virágai), az orvosi precizitású biológiai tényanyag pedig megrázó enumerációvá válik (Thézeusz hajója, életvagyhalál; ). Archaikus borzadály és jajpanasz , azaz az emberi lény halálba tartottságának tragikuma, valamint az interneten szörfözés fölényes nevetése kerülnek együttállásba a random lapjain, hogy a befogadó egyfajta szürrealisztikus-groteszk minőségek hullámverésén lebeghessen...

Weiss János: Túl a memoáron

Radnóti Sándor: Sosem fogok memoárt írni. Tények és tanúk so­ro­zat, Magvető Könyvkiadó, Bu­da­pest, 2019, 292 oldal, 4499 Ft

A kötetben szerepel portré festőről, kritikusról, kiadóról, művészettörténészről, egyetemi oktatóról, de a legtöbbjük mégis csak íróról vagy költőről szól. Közülük egyesek közelebb, mások távolabb álltak a szerzőtől; ezért is van különös súlya a „barát” szó szigorú és takarékos használatának. A portrék ugyanakkor sohasem sablonosak: az arcképek hitelességét néha a szeretetteljes ábrázolás, néha a kegyetlen őszinteség adja. Egyszer személyesebbek, máskor rövid mű-elemzéseket is tartalmaznak. Nagyon érdekes lenne ebből a szempontból összevetni a Tandori- és a Petri-portrét. „Tandori a Weöres – Pilinszky – Nemes Nagy Ágnes – Juhász – Nagy László-korszak utáni nemzedék legnagyobb költője volt.” És nem Petri? – kérdezhetnénk. Petri egyik, a szerzőnek címzett dedikációja így szól: „Radnóti Sándornak, aki ráébresztett arra, hogy milyen nagy költő vagyok.” (197.) Nem, ebben a kötetben nem, a Petriről szóló írás ugyanis annyira személyes hangvételű, hogy költőként való értékelése föl sem merül...

Gábor György: A múlt jövendőmondói

Komoróczy Géza: Történelem a próféták kezében. A Bibliáról. Ab Ovo Kiadó, Budapest, 2019, 481 oldal, 4990 Ft

Komoróczy Géza a próféták munkamódszerét komolyan veszi: számára sincs a temporális világnak szánt értelmes üzenet – származzék az akár az Örökkévalótól, akár a prófétától, akinek, tudvalevő, az Örökkévaló adta a szájába a szót, akár a „visszafelé tekintő prófétától” (Friedrich Schlegel), vagyis magától a történésztől –, ha azt nem alapozza meg a múlt feltárulkozásának alapos igénye és szükséglete. Hiszen JHVH is, midőn bemutatkozik a népnek, nem a kozmikus mindenség teremtőjeként, a csillagos égbolt és a világító égitestek megalkotójaként hivatkozik saját magára (jóllehet mindezek az ő művei), hanem egy történelmi eseménnyel azonosítja önmagát: azzal, amikor kivezette a népet az egyiptomi szolgaság házából, s megadta nekik a szabadság csodás ajándékát. Vagy ugyanígy, az a deklaráció, amely az első zsengék bemutatásakor hangzott el a Szentélyben, s amely „hordozhatóvá tömörített történelemként” (Yerushalmi) mondja el és értelmezi a zsidó őstörténetet a „kóborló arámi” atyától az egyiptomi lemenetelen és „jövevény-státuszon” át a szolgaság házából való kihozatalig és a tejjel-mézzel folyó országba való bejutásig. Mózes búcsúénekében is ezt a „megszentelt történelmet” eleveníti meg, s a próféták is a múltból vett példákkal törekednek igazolni és legitimálni önmagukat. S a történelem megtapasztalásának szükségessége és személyessége az egymást feltételező kommunikatív és kulturális emlékezet közvetítésével őrződik meg a „beszéld majd el a fiadnak és a fiad fiának” parancsolata, vagy a Széder este dramatikus eleme révén, ahol minden egyes személynek úgy kell tekintenie önmagára, mintha ő maga is ott lett volna az egyiptomi kivonuláskor: nem más ez, mint a személyessé tett történelem katartikus élménye...

Csunderlik Péter: Dohányfelhős kakukkvár

Bozóki András: Gördülő rendszerváltás. Az értelmiség politikai szerepe Magyarországon. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2019, 532 oldal, 4990 Ft

Bozóki maga is aktív szereplője volt a rendszerváltásnak – 1993-ban lépett ki a Fideszből –, de ebben az elméletileg igencsak megalapozott, szigorúan tudományos monográfiában nem érhető tetten a személyes érintettség, a mű híján van a ki- és beszólásoknak. Ellentétben a Magyar Panoptikum című 1996-os kötetébe összegyűjtött – főleg a korai Magyar Narancsban megjelent – cikkeivel, amelyekben Bozóki az Antall- és a korai Horn-korszak szereplőit ütötte (elsősorban persze az amerikai nyakkendős, népfőiskolás MDF-eseket, illetve a világról semmit se gondoló szocialista technokratákat), a két kötet tehát jól kiegészíti egymást. Persze a panoptikum-jelleget a Gördülő rendszerváltás se nélkülözi, hosszan lehetne sorolni az olyan neveket, amelyek ma már annyira távolinak tűnnek, mint a Jurassic Park-matricaalbum dinói...

Bazsányi Sándor: Jelek, hegek, ábrák

Kántor Péter: Jég-öröm. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2019, 64 oldal, 3999 Ft

Kántor Péter ugyanis nem versengő természetű költő. (Ha már valamilyen költő, akkor „folyami költő”, olyan, aki a Duna mellett lakik, verseket ír, és időnként képek nyomán.) Most sem kíván vetélkedni a képpel, csupán megy a saját költői feje után. Pontosabban szeme után. Valamit meglát a festett (egy ízben fényképezett) képen, ami költői képekre és gondolatokra indítja őt. Aminek eredménye lesz a vers. Egy vers. Majd több vers. Először a kötet nyitó darabja, A paradicsomkertecske (a tizenötödik századi felsőrajnai mester képéről), majd azután a kötetbe nem beválogatott Uccello-versen át egészen a legutóbbi években keletkezett Lucian Freud-képekhez írott művekig (amelyek közül kettő szerepel ebben a kötetben).

I R O D A L O M

Szív Ernő: Árvaság

A fikció nem is olyan képletes viszonyaira még majd visszatérek. Fikció nélkül tényleg bajos. Sehogyan sem olyan a világ, amilyennek akarjuk, ima, vágy, törekvés, egyre megy. Hogy apám halála után nem dobom ki nyomban az egész, kifejezetten impozáns mennyiségű krónikás hóbelevancot, érdekes dolog. Tényleg. Mit őriz, mit akar megérteni az érintett, én, amikor újra és újra fölnyúl, levesz egy füzetet és lapozgatni kezd. Olvas, silabizál, lebeg előtte a Wein János park. Mintha szar dagadna a tüdőben. Van valami visszatartási kedv, erő, kétségtelenül. Hogyan is van ez, gondolja, próbáljuk már megérteni, próbáljunk ehhez az egészhez közelebb jutni. Empátia, bazmeg. Minden hónapban egyszer beleolvasni a részeg, árva gyűlöletbe. Empátia.

Neki is volt listája, megtaláltam az egyik naplóban.

Ő így foglalta össze, Ellenségeim.

Tíz név, sorszámozva.

Első, Szív Ernő.

Második, azt hiszem, a féltestvérem, a lánya.

A harmadik a gyerekem anyja, akkori feleségem, G.

Anyám csak a negyedik helyig jutott.

Aztán a rokonok, barátok jöttek, akik pénzt kértek tőle.

Ellenségeim, az egész világ...

Tamás Zsuzsa: Tövismozaik

Mindez, a dolgok titokzatos és csak utólag látható logikája szerint, egy irányba mutatott: elhatároztam, hogy rendbe hozom azt a polcot, lecsiszolom, bepácolom, hogy a különböző fáknak mégis egyforma színe legyen, tehát vettem hozzá diófapácot, és a mosókonyhából bevittem három száraz és ép fatáblát, mert úgy gondoltam, ha azokat felszögelem a polc hátuljára, kimerevítik, és akkor stabil lesz. A fatáblákról azonnal kiderült, hogy a könyvespolcra túl kicsik, de nem volt kedvem visszavinni őket a mosókonyhába. A polcot pedig egy ideig még nem csiszoltam le, mert smirglivel túl nagy munka lett volna, viszont a Boros Gyuri a másodikról megígérte, hogy kölcsönadja a csiszológépét, arra vártam. De a pác már megvolt, és egyik este elkezdtem a tüskéket szemöldökcsipesszel belemártogatni. Közben továbbra is kijártam hátra, a kertbe, és cigizés közben már folyton a tüskéket vizslattam. Közeledett a húsvét. Gondoltam, nekem már nincs miből böjtölnöm, bár azt a kis édességet, amit a pirítósok mellé engedélyeztem, tulajdonképpen még megvonhattam volna magamtól, de nem tettem: egyszerűen nem akartam elájulni, összecsuklani, mint egy rosszul barkácsolt polc, a vércukorszintemet és a kedélyállapotomat fenn kellett tartanom a több napra beosztott sportszeletekkel vagy vacak kis kekszekkel...

Csabai László: Förtelmes népség

Bevonuláskor ezzel biztatták a tisztek az újoncokat: „Örülhettek, most már az állam gondoskodik rólatok, az ad ruhát, zsoldot. Meg ennivalót. Nem a család éléskamráját fogjátok apasztani! Lesz szalonna, kenyér bőven, a fületeken is az fog kifolyni!” – ilyeneket mondtak a tiszt urak. Nem minden honvédnak tetszett ez. Pósa Pista azt dörmögte Kruták Bandinak:

– Ezzel akarják kiszúrni a szemünket? Kenyérért, szalonnáért nem érdemes bevonulni. És mit érnek a golyók meg az aknák ellen? Inkább gyorsan töltő géppisztolyokat, pontos légvédelmi ágyúkat meg vastag páncélzatú tankokat hozzanak, hogy ne tudják a ruszkik megpörkölni a seggünket...

Tóth Gábor Ákos: Nyaraló az isten háta mögött


Viszont azzal is tisztában voltunk, hogy ez nem mehet az idők végezetéig. Igen, legbelül éreztük, hogy valamiképp felkészültebbnek kellene lennünk, mint mondjuk a Titanic menedzsmentjének – mondanom sem kell, nem sokra mentünk ezzel az érzéssel. Így aztán azt sem vettük észre, amikor a Parkinson, Alzheimer és Társa elnevezésű cég nekilátott csónakjavító műhelyünk bontásának. Ismerőseink oxigénmaszkos, állítólagosan életmentő gépekkel körített látványa mindig megrázott, s ilyenkor napokig rágódtunk azon, hogy mit is lehetne cselekedni a „kvázi” megelőzés érdekében. Próbáltunk erről a – még élő – barátainkkal is beszélgetni, ám olyan dührohammal és ingerülten reagáltak, hogy jobbnak láttuk gyorsan másra terelni a szót. Ha előkerült mégis a jó halál gondolata, felnőtt emberhez méltatlan baromságokat hordtunk össze – volt, aki az inzulintúladagolás mellett kardoskodott, és akadt olyan is, aki szerint fel kellene bérelni valakit, aki a metró elé lök, amikor nem számítunk rá.

Arról megoszlottak a vélemények, hogy ilyesmit tenni kiszúrás‑e a szeretteinkkel...

Balássy Fanni: Filodendron

Faggyal érkezett a november, a talaj nyirkos-hideg, kora reggel dér ül a föld repedéseiben. Féltem őt, nem tudom, hogyan bírja, mert akármeddig elvan étel és víz nélkül, de a hideget nem állja. Mindennél jobban gyűlöl fázni. Azóta, hogy egy télen megfagytak a lábujjai, mert mezítláb kellett iskolába járnia, rejtegette a lábfejét, iszonyodott látványától. Nyaranta is vastag zokniba bújtatta, nehogy bárki megláthassa, hogyan rágta meg és köpte ki húsát a hideg. Mielőtt lábamra adta a cipőt, mindig tüzetesen megvizsgálta a lábfejem, és megállapította, hogy pontos mása az övének. Ugyanúgy íveltek a körmök, ugyanúgy görbültek az ujjpercek, ugyanolyan párnácskás volt a talpunk. Akárhányszor felvonatozott hozzánk, hozott vastag fonalzoknit, amit ő kötött nekem. Virtuózként bánt a kötőtűvel, a legtöbb ruhadarabját maga készítette, többek között azt a méregzöld kardigánt is, amit olyan sokszor viselt. Lehet, most is az van rajta, csak színe egybemosódik a levelek árnyalatával...

Orcsik Roland: Diagnózis

Orcsik Roland: Védjegy

Izsó Zita: Űrséta

A NAGY MAGYAR BŰNÖZŐSZAPORÍTÁS

HVG ONLINE
Szerző: RÉVÉSZ SÁNDOR
2020.02.21.


Ha a bűnelkövető jogait védeni perverzió a jogerős ítélet után, akkor előtte is az. Ebben az esetben védtelen lesz mindenki, akit az állam ügyészsége bűnösnek minősít. Volt már ilyen. Vélemény.

Példázat: X úr, kinek pár hónappal ezelőtt kifosztották a nyaralóját, egy este a barátaival italozik, majd hazafelé hajtván alkoholtól erősen befolyásolt állapotban felszalad a járdára, elüti és egy életre megbénítja Y urat, aki hivatásos betörő lévén otthonos a börtönök világában. Ez az a helyzet, amelyet a posztliberális vagyis (önmeghatározása szerint) posztkommunista diplomás kormányfő képtelen értelmezni.

Holott nincs benne semmi különös. Akinek kifosztották a nyaralóját, éppúgy vedelhet és vezethet részegen, mint akit nem fosztottak ki, és a járdán éppúgy közlekedhet az, aki bűncselekményeket szokott elkövetni, mint aki nem szokott. Az egyik bűncselekmény, avagy törvénysértés áldozata, gyakran lesz egy másik elkövetője, és fordítva.

Azt a védőügyvédet, aki a tárgyaláson azzal védené X urat, hogy védence egy bűncselekmény áldozata, az elgázolt Y pedig elkövető, a bíró és a közönség vélhetőleg kiröhögné, mivel sem az egyik, sem a másik tény nincs oksági összefüggésben a balesettel.

Így kellene kiröhögnünk a diplomás posztkommunistát és mindenkit, aki elhiszi neki, hogy a bűnöző és az áldozat két különálló csoport, és valaki vagy az egyikbe tartozik, vagy a másikba. Ez a felosztás amilyen népszerű és egyszerű, éppoly életszerűtlen. Ha mást nem, azt mindenki tudja, milyen könnyű egy börtönben is, az alvilágban is áldozattá (is) válni, és mennyivel nagyobb eséllyel lesz az erőszak elkövetője felnőttként, aki erőszak áldozata volt gyerekként.

Ha a diplomás posztkommunista abszurdnak minősíti, hogy civil szervezetek és azok keretében ügyvédek bűnelkövetők jogait védik, akkor magát a védőügyvédi intézményt tekinti abszurdnak, és az ellen indít általános támadást – hiszen a védőügyvédnek éppen az a dolga, hogy bűnelkövetők jogait védje akkor is, ha magát a bűnelkövetést (mondjuk, X úr esetében) nem vonhatja kétségbe. Ha a bűnelkövető jogait védeni perverzió a jogerős ítélet után, akkor előtte is az. Ebben az esetben védtelen lesz mindenki, akit az állam (jelenleg praktikusan a diplomás posztkommunista) ügyészsége bűnösnek minősít.

Volt már ilyen.

Ha a bűnelkövetőnek a jogerős ítélet után nincsenek jogai, akkor bármelyik börtönőr vagy elítélt azt tehet vele, amit akar. Nem kell néki enni adni, a börtönben végzett munkáját megfizetni, a megfelelő szabályok szerint levélírásra, telefonálásra, beszélőre, sétára, stb., stb. lehetőséget adni. Hiszen pontosan ezekhez hasonló jogok azok, amelyeket az erre hivatott civil szervezetek védenek. És ha az elítéltek jogait sértik, akkor ők ezen törvénysértés tekintetében nem bűnelkövetők, hanem áldozatok, miként a járdán elütött Y úr...

KARÁCSONYÉKRA SZAKADHAT RÁ, HOGY A TARLÓS-ÉRÁBAN KIVÉREZTETTÉK BUDAPESTET

HVG ONLINE
Szerző: SZTOJCSEV IVÁN
2020.02.21.


2012 óta évről évre egyre jobban rászorul a főváros az állam támogatására, most is leginkább csak a kötelező feladatokra van pénz. Az új városvezetés legjobb lehetősége minél olcsóbban megmutatni egy saját arculatot, csak eközben a napi működést is finanszírozni kell valamiből.

- „Nehéz és feszített helyzetben gazdálkodik a főváros, ehhez illeszkedik a költségvetés, amely feszített, reális és megalapozott, biztosítja a főváros működését és a fejlesztési forrásokat.”
- „A főváros helyzete jobb, mint tavaly, de továbbra is igen feszített a költségvetési helyzete.”
- „Igen feszített terv van előttünk, komoly kihívást jelent és fegyelmezett működést feltételez.”
- „Stabil, nyugodt, de feszített a költségvetés, a főváros gazdasági mozgástere szűk.”
- „A források szűkössége miatt igen aprócska a mozgástér. Az a baj, hogy most abból kell kiindulni, mennyi pénz jut a fővárosra és nem abból, hogy mire lenne szükség.”

Így mutatta be a fővárosi költségvetést az elkészítéséért abban az évben felelős főpolgármester-helyettes 2016-ban, 2017-ben, 2018-ban, 2019-ben és 2020-ban. Úgy tűnik, a Tarlós-érában Bagdy Gábor egyik kedvenc szava volt a feszített, utódja, Kiss Ambrus kicsit máshogy írta körül a lényeget, de a mondanivaló ugyanaz maradt: nem Magyarország legkellemesebb politikusi feladata elmagyarázni, hogy Budapestnek nincs sok pénze...

MÉSZÁROSÉK APRÁNKÉNT AZ EGYKORI SIMICSKA-CÉGEK EMLÉKÉT IS KIRADÍROZZÁK

MFOR.HU
Szerző: mfor.hu
2020.02.21.


A felcsúti mágnás folytatja a volt főoligarcha érdekeltségeinek beolvasztását.

Miután Simicska Lajos a legutóbbi országgyűlési választások eredményét látva végül feltette a kezét, és végleg visszavonulót fújt, búcsút intett valaha virágzó cégbirodalmának is. Orbán Viktor egykori leghatalmasabb szövetségesének vállalatai közvetítő emberek révén a miniszterelnök jelenlegi leghatalmasabb szövetségeséhez, Mészáros Lőrinchez kerültek, aki csakhamar el is kezdte beolvasztani az új szerzeményeket. Utoljára tavaly ősszel írtunk Orbán barátból lett ellensége cégeinek bedolgozásáról, most pedig megnéztük, mi történt azóta a maradékkal. Nincs meglepetés: a folyamat folytatódott, így Mészárosék lassacskán a Simicska-birodalomnak még az emlékét is kiradírozzák...