NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2020.02.22.
Bloomberg
A költségvetési vita feltárta, milyen megosztott az unió, ami azután nagyban fékezi a szervezet világpolitikai törekvéseit. A részvevők 28 óra után adták fel a küzdelmet Brüsszelben, de az év végéig elvileg egyezségre kell jutniuk. A következő hét évre szóló büdzsé kulcskérdése a gazdáknak adott támogatás, a lemaradó térségek megsegítése, illetve olyan programok finanszírozása, amelyek nélkülözhetetlenek az EU közös jövője szempontjából. Ez a csúcs azonban kicsinyes alkudozással telt, noha a tét a tömb GDP-jének mindössze 1 %-a. Merkel úgy nyilatkozott a dicstelen befejezés után, hogy eleget hallott a vörös vonalakról. Ám ha egyszer megszületik a kölcsönösen elfogadható tervezet, az megmutatja, hajlandó-e Európa többet költeni a közös célokra, előnyben részesíti-e az innovációt a hagyományos iparágakkal szemben, és hogy beveti-e pénzügyi erejét a jogállam kikényszerítésére az olyan tagoknál, mint Magyarország és Lengyelország. A szervezeten belül két tábor alakult ki: a déli és keleti nettó kedvezményezettek magasabb kiadások mellett kardoskodnak, míg az északi nettó befizetők félnek a hazai következményekről, ha belemennének, hogy adjanak be többet. A spanyol miniszterelnök kiábrándítónak nevezte a csúcsot. Azt sürgette, hogy találják meg az egyensúlyt a nemzeti és a közösségi érdekek között.
Kudarcba fulladt az európai csúcsértekezlet, mert egyszerűen túl mélyek az ellentétek a tagállamok két csoportja között a következő hét évre szóló költségvetés ügyében és a nettó befizetők, Merkellel az élen nem voltak hajlandóak növelni a hozzájárulásukat. Pedig már nincs sok idő hátra, mert ha az év végéig nem születik meg az egyezség, akkor leállnak a kifizetések. Sok bírálat érte az Európai Tanács elnökét, mondván, hogy az nem vetett számot a realitásokkal. Vagy ahogy egy uniós diplomata megfogalmazta: csak egy VW-re van pénz, ő mégis egy Range Rovert célzott meg, de a legrosszabb, hogy ehhez a német kancellártól kért segítséget. Ám a négy takarékos állam, a hollandok, dánok, osztrákok és svédek – Berlinnel az oldalukon – nem kívánják felemelni az 1 százalékos plafont. Michel ezzel szemben azzal érvelt, hogy legalább megpróbálta. A kohézió barátai, tehát nettó kedvezményezett 16 állam képviselői viszont a másik oldalra mutogattak, mondván, hogy az nem volt kapható a nagyobb szolidaritásra. A jobboldali, nacionalista Orbán Viktor, aki hazai sikereit javarészt a Brüsszel elleni támadásokra építi, azt mondta, hogy Magyarország nem csupán a felzárkózást szorgalmazza. Fontosnak tartja a szoros együttműködést is, hogy az EU erős legyen, amihez combos költségvetés szükséges.
Kemény frontok alakultak ki az EU-csúcsértekezleten: a takarékos négyekkel szemben áll Kelet- és Dél-Európa 17 állama, amelyekről Orbán azt mondja: ők alkotják a többséget. A politikus, aki kétéves bojkott után állt a brüsszeli fórumon a nemzetközi sajtó képviselői elé, már tegnap délután megjósolta, hogy zátonyra fut a tanácskozás. Ám szerinte az erős unió érdekében be kell fektetni. Csakhogy olyan javaslattal rukkolt ki, amely teljesen elfogadhatatlan a négy takarékos állam számára. Azt sürgette, hogy a tagok a GDP-jük 1,3 százalékát fizessék be a költségvetésbe, ami valóságos horror az osztrák kancellár számára. Kurz pár hete még ’hídépítőként’ jelent meg Prágában Orbán oldalán a V4-ek konferenciáján. A magyar elképzelés azt jelentené, hogy Ausztriának a mostaninál évente 1,5 milliárd euróval többet kellene átutalnia Brüsszelbe. A kancellár mindenesetre úgy nyilatkozott, hogy nincs abban semmi rendkívüli, ha eredménytelennek bizonyul az első nekifutás, ám a dolgok jó irányban haladnak.
Ha így folytatják, Európai sírásói lesznek az unió állam- és kormányfői. Erre figyelmeztet a lap a csúcstalálkozó kínos fiaskója után. Az ellentétek olyan magasra csaptak, hogy arra évek óta nem volt példa, bár ha jobban meggondoljuk, nincs ebben semmi meglepő. Ha pénzről van szó ugyanis, akkor vége a barátságnak és minden szövetségnek. Csak idáig a britekre lehetett fogni a dolgot, de ezúttal ők már nem vettek részt a tanácskozáson, így máshol kell keresni a gyenge politika, illetve döntési gondok okait. Már nincs meg a korábbi alibi, ezért megmutatkozott, hogy egység, szolidaritás és erő dolgában nem jól áll az EU. Az alkudozás pont olyan kicsinyes, önző és nemzetállami módon folyt, mint idáig mindig. A legtöbb vezető kizárólag saját országa előnyeit nézi és fogához veri a garast, noha voltaképpen nem nagy összegről van szó. Pedig a takarékos négyek menet közben feladták eredeti álláspontjukat és kompromisszumra törekedtek, de hiába. Ez kevés az előrelépéshez, mert ugyanakkor az agrár- és felzárkózási alapok címzettjei fékezik a reformokat, ami csak belefér. Ezért annyira kínos a mostani vég.
Még nem dőlt el, hogy valóban a volt német uniós biztos, Oettinger lesz a leendő magyar Tudománypolitikai Tanács vezetője, vagyis, hogy Orbánnak fog-e dolgozni, mert vannak fenntartásai. Mindenesetre az elképzelést éles kritika fogadta, hiszen Magyarországon veszélyben van a tudomány szabadsága. Maga a politikus megerősítette a felkérés hírét, hozzátéve, hogy kész hasznosítani a tapasztalatait, de egyelőre csupán mérlegeli az ajánlatot. A héten Budapesten járt, ám még semmilyen szerződést nem írt alá. (A felkérésnél azért kicsit több történt, a Magyar Közlönyben megjelent a kinevezéséről szóló határozat.) Az sem világos, hogy a tisztség jár-e fizetéssel. Mindazonáltal az eshetőség meglehetősen problematikus, hiszen Orbánnak azt vetik a szemére, hogy mind jobban korlátozza az oktatás és a kutatás függetlenségét. A CEU-nak távoznia kellett az országból. Az akadémiai kutató intézeteket az állam ellenőrzése alá helyezték, ami mögött egyesek azt gyanítják okként, hogy a kormányfővel szemben álló szakemberek csak ne jártassák annyit a szájukat. A Tudománypolitikai Tanács újabb tégla a jelenlegi rendszer átépítéséhez. Oettinger, a korábbi baden-württembergi kormányfő azt mondja, semmiképpen sem szeretné, ha eszközként használnák fel a független tudósok elleni hadjáratban. Ezért nem lesz tagja olyan testületnek, amely nem ügyel kellőképpen a tudomány szabadságára. Így most előbb tájékozódik. A politikus azonban sosem titkolta, hogy közel áll Orbánhoz. Egy német zöld EP-képviselő ugyanakkor arra figyelmezteti: fontolja meg alaposan, hogy olyasvalaki szolgálatába áll-e, aki lábbal tiporja a tudomány önállóságát...
