NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Sz. Bíró Zoltán
2017.09.11.
Sz. Bíró Zoltán történész szerint Vlagyimir Putyin elnök egyre gyakoribb magyarországi látogatásai azt bizonyítják, hogy Oroszország nagyon elszigetelt.
Ha konszolidálódik az unió és Oroszország kapcsolata, Magyarország már nem lesz fontos Moszkva számára. Remélem, ez mielőbb bekövetkezik – nyilatkozta egyebek mellett a Népszavának Sz. Bíró Zoltán, történész, Oroszország-kutató.
- Kevesen gondolhatták komolyan, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök a dzsúdó-világbajnokság iránti olthatatlan kíváncsiságtól hajtva látogatott idén már másodszor Budapestre. Mi állhat a háttérben?
- Putyin elnök egyre gyakoribb látogatásai azt bizonyítják, hogy Oroszország Európában, de globálisan is nagyon elszigetelt. Kevés olyan ország akad ma, ahol kétoldalú kapcsolatokat ápolva szívesen fogadják Vlagyimir Putyint. Nem Magyarország persze az egyetlen ilyen állam, de azon kevés helyek egyike, ahol még szívesen látják az orosz elnököt. Azt gondolom, hogy Putyin demonstrálni akarta egyfelől a hazai, másfelől a nemzetközi közönségének, hogy az Európai Unió Oroszország-politikája továbbra sem egységes és még mindig akad olyan uniós és NATO-tagállam, ahol örömmel fogadják.
- Nem értékeli túl Magyarország jelentőségét a nyomásgyakorlásban akár Putyin, akár Orbán Viktor?
Ha nem lenne ilyen feszült az orosz-európai, illetve az orosz-amerikai viszony, és ha a magyar kormány mindezek ellenére nem tanúsítana feltűnő megértést Moszkva iránt, akkor a térségből nyilván nem Magyarországot illetné meg ez a kitüntetett pozíció. Normál „üzemmódban” sokkal nagyobb szerepet kapna Lengyelország, vagy Románia. Az előbbi méretéből és földrajzi helyzetéből következően Moszkva számára sokkal fontosabb partner, mint a Köztes Európa bármely más állama. A Varsóval fenntartott kapcsolatok éppúgy hordozzák a pragmatikus együttműködés, mint az éles szembenállás lehetőségét. Moszkva számára már csak azért is fontos Lengyelország, mert szárazföldön rajta keresztül érheti el legfontosabb európai gazdasági és politikai partnerét, Németországot. Romániát pedig az teszi fontos tényezővé, hogy már jó ideje felettébb nyitott az amerikai stratégiai programok befogadására, és mint Fekete-tengeri ország Oroszország számára rendkívül kényes geopolitikai helyzetben van. Épp ezért Moszkva komoly figyelemmel követi Bukarest magatartását, merthogy nem szeretné, ha Románia „meglepetést okozna”. Egyébként pedig a két ország közti viszony hagyományosan – még a XIX. század elejére visszanyúlóan – kölcsönösen bizalmatlan. Vagyis Románia esetében – ellentétben Lengyelországgal – nem lehet arra számítani, hogy egyszer csak jóra fordulnak a dolgok és széleskörű együttműködés alakul ki a két ország között. Magyarország általában akkor kerül fel Moszkva térképére, ha Oroszország viszonya megromlik Lengyelországgal és a térségünkben nem akad olyan ország, amelyik hajlandó lenne a Moszkvával való szorosabb együttműködésre. Most viszont, mert Varsóval rossz Moszkva viszonya, és mert az Orbán-kormány kész nyugati szövetségeseitől eltérő Oroszország-politikát folytatni, hazánk a tényleges súlyánál és jelentőségénél nagyobb szerepet kapott. Ez azonban egyelőre inkább csak politikai gesztusokban, mint sem a gazdasági kapcsolatok élénkülésében fejeződött ki...
