CIVILHETES BLOG
Szerző: Prof. Dr. Lakatos Gyula
2017.07.29.
A diktatúrák „tökéletessége”, önimádó nárcizmusa és szükségszerű megsemmisülése.
A hősiesség és az erő vallása megfordította az értelmes emberi gondolkodás irányát! Az igazság a szuverén nemzeti öntudat megbénítása érdekében és a naiv lelkek elkápráztatása végett, mindent elkövet, hogy az alattvalók önként alávessék magukat, örömmel a hatalom önző és kisajátító törekvéseinek, engedelmesek legyenek!
El kell hitetni velük, az alattvalókkal, hogy tökéletesek, nem kell sem megjavulni, mert bűn nélkül fogantattak és ártatlanok! Nem kell tanulni sem, mert a faj, a nemzet az abszolút jó! A szükséges soviniszta felsőbbrendűség tudatában, az abszolút igazság és tudás veleszületett hitelében. Ha így van, és sokan elhiszik, mert miért ne hinnék, annyira kellemes és kényelmes ez az önimádó, kritikátlan öntudat.
A nemzetnek, a fajnak nem kell tehát megjavulnia, fejlődnie sincs hová a tökéletességből csak visszafelé haladhatunk.
Van a diktatúra szellemének azonban egy árnyoldala, mint minden diktatúrának a történelemben.
Mivel nincs hová tovább fejlődnie, javulnia, vigyáznia kell erre a nemzeti tökéletességre! Főleg olyan módon, hogy kívülről meg ne fertőzzék.
A diktatúra „immunrendszere”. Beteges bezárkózás, patológiás önvédelem.
A maga színtiszta és tökéletes hiúságának tudatában, formájában a nemzeti tökéletesség abszolút erkölcsi érték is! Az erkölcsi érték problematikája, az erkölcsi fertő a faji, nemzeti közösségen belülről is csak kifelé irányulhat, csak a nemzeten kívül tenyészik, a védekezésre a külső veszélyeztetettség ellen és a belső tisztogatásra kell csak koncentrálni.
Ha vannak deviáns, renegát egyedek a nemzeti közösségen belül, márpedig mindig vannak, őket el kell távolítani! Nem sorolom, kik lehetnek ők, elvileg bárki, aki kételkedik, vagy törekvései nem egyeznek az önvédelem diktatórikus eszközeivel, hiszen „itthon” a „közösségen” belül uralkodó tökéletességnek nincs, nem lehet magasabb fokozata. A nemzet immunrendszerének működnie kell!
Ebben a nemzeti, ideológiai diktatúrában a haladás, a fejlődés, az evolúció szerepét úgy kell értelmezni, hogy a romlatlan és megronthatatlan nemzeti gyökerekről le kell vakarni az élősködőket és az engedetlenkedőket, akik nem akarnak hinni a hatalmi hipnózissal, hittel bizonyított abszolút, ideológiai tökéletességében a közösségnek.
A megtisztítottság állapotában meg lehet ismét állítani az életet, mint valamiféle minőségi haladás állapotát képzelve az önvédelemben, és tovább maradni ennek a rendezettségnek a fokán, amíg újabb külső-belső veszély nem fenyegeti a nemzeti tökéletesség fantazmagóriáját.
Talán több is ez a gondolkodás, mint egyszerű paranoia: skizofrén irányba tereli a szellemileg jobb sorsara született nemzedékeket.
Az esetleges erkölcsi tökéletesedés „izgalma” is csak technikai jellegű, egyszerű munkában pocsékolódik el, mert a jó ember, a jó nemzet és faj, a „rosszak” elzárásával, kiirtásával demonstrálhatja a maga felsőbbrendűségét!