2018. január 19., péntek

ORBÁN LEGHŰBB ÜGYÉSZE

168 ÓRA ONLINE
Szerző: SZABÓ BRIGITTA
2018.01.19.


Elérkezett Polt Péter legfőbb ügyész nagy pillanata, amikor bizonyíthatja, hogy Magyarország jogállam, ő a köz érdekét képviseli, képes független szakértelemmel végezni a munkáját, akkor is, ha Szigetvári Viktor pert nyert ellene, és nyíltan nevezheti fideszesnek. Az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala, az OLAF kényes ügyet firtat, a miniszterelnök családjához köthetőt, s igazságügyi ajánlással fordult a Legfőbb Ügyészséghez. Valamit muszáj lesz lépnie.

A The Wall Stree Journal hozta nyilvánosságra azt az OLAF-jelentést, amely szerint a hivatal 35, 2011 és 2015 közötti közbeszerzést vizsgált meg, amelyeket az Elios Zrt. nyert el. Az akkor még a miniszterelnök vejének, Tiborcz Istvánnak a résztulajdonában lévő cég uniós pénzből korszerűsíthette számos településen a közvilágítást, s szerelhette be azokat az energiatakarékos izzókat, amelyekről azóta kiderült, hogy sok mindent tudnak, csak egyet nem, fényt adni a sötétben a közlekedéshez.

Az OLAF nem a sötétséget bánja, hanem azokat a szabálytalanságokat és összeférhetetlenségeket, amelyek egyértelműen korrupcióra utalnak. Például hogy Hamar Endrének, az Elios egykori tulajdonosának másik cége, a Sistrade részt vett a pályázatok előkészítésében, vagyis az Elios első kézből kaphatott információkat a pályázat feltételeiről, a rosszabbik esetben pedig egyenesen rá írták ki őket.

Tulajdonképpen az OLAF-nak nem volt nehéz dolga, mert ugyanebben az ügyben, ugyanezen okok miatt már történt feljelentés. Hadházy Ákos, az LMP társelnöke már 2015-ben négy, összesen 1,2 milliárd forintos megrendelés miatt tett feljelentést „a versenyt korlátozó megállapodás közbeszerzési és koncessziós eljárásban bűntett elkövetésének gyanújával”. Majd 2017 elején előkerült olyan hangfelvétel is, amelyben egy adott közvilágítás-fejlesztési pályázat hivatalos megjelenése előtt másfél évvel történtek megbeszélések a majdani megrendelésről, s ahol szóba jött, hogy Tiborcz István érdekelt a munkában...

KEVESEBBET ADNA AZ ÁLLAM IS A PÉNZÜNKRE

AZ ÉN PÉNZEM BLOG
Szerző: Az Én Pénzem
2018.01.19.


...A gyakorlatilag láthatatlan betéti kamatok miatt már le sem köti a lakosság a pénzét, hanem hagyja parlagon heverni. Az MNB adatai szerint tavaly november végéig, 11 hónap alatt mintegy 620 milliárd forinttal 4682 milliárd forintra emelkedtek a folyószámlán tartott lakossági megtakarítások, miközben a bankban tartott pénz alig nőtt. Az MNB adatai szerint szeptember végéig mindössze 67 milliárd forinttal 6357 milliárd forintra hízott. Vagyis drasztikusan csökkent a lekötött betéti állomány.

Mindeközben rekordot döntött az állampapírba öntött lakossági megtakarítás. Igaz, a lakosság nem 1735 milliárddal, hanem az MNB adatain alapuló számításaink szerint „csak” mintegy 800 milliárd forinttal növelte az állampapír-megtakarítását. Ugyanakkor most az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) úgy döntött, hogy a legfrissebb kibocsátású 3 és 5 éves lejáratú, inflációhoz kötött kamatozású Prémium  Állampapírok esetében csökkenti a kamatfelárat...

Így az ettől a héttől kapható PMÁP 2023/J sorozat már csak 1,4 százalékot fizet az infláció felett. Ez a felár korábban 1,5 százalék volt. A PMÁP 2021/K kamatprémiumát pedig 1,25 százalékról 1,1 százaléka vitték le. A kamat azonban összességében nem változott, hiszen közben az infláció felment 2,4 százalékra. Vagyis 3,8 százalék a kamat az 5 éves, és 3,5 százalék a 3 éves állampapírra. Egyelőre a több állampapír kamata is változatlan. 

A betéti kamatokat (forint, euró, dollár, svájci frank) itt kalkulálhatja 

A tartós betéti számlákra kínált friss kamatokat itt találja.

Ha ezt hasznosnak találta, lájkolja és kövesse az azénpénzem facebook oldalát, és látogassa meg máskor is közvetlenül honlapunkat!

A SOROS SOROS

KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: RÁTESI MARGIT
2018.01.18.


Na kérem. Értelmet nyert a soros-terv, a stopsoros és számtalan változata. A benyújtandó törvényben ugyanis szerepel az „idegenrendészeti távoltartás” intézményének felújítása.

Kanadaiaknak: Magyarországon az ötvenes-hatvanas években létezett ilyen, fokozatosan oldották föl, ha jól emlékszem a hetvenes években, amikor Magyarország csatlakozott a helsinki egyezményhez.

De nézzük, miről van szó? Ennek a távoltartásnak a keretében ugyanis nemcsak a bejönni szándékozókat tartanák távol a határtól, hanem ”a magyarokat pedig a schengeni határ 8 kilométeres körzetétől tartanák távol bizonyos esetekben.”

Amikor az ötvenes években, gyerekkoromban a nagyszüleimhez indultunk nyaralni, már február táján elkezdte intézni anyám a „határsávit”, a falu ugyanis közel fekszik az akkor jugoszláv (ma horvát) határhoz, aminek a túl oldalán az épp soros láncoskutya, a brüssze…. bocsi impirilista uralkodott. Ha meg mind a hárman testvérek nagymamáéknál töltöttük a vakációt, szó sem lehetett arról, hogy mindkét szülő értünk jöjjön.

Hát erre kellett az a kerítés! Hogy mi ne mehessünk sehová. A „schengeni” jelző ne tévesszen meg senkit: ki lehet azt onnan venni valami észrevétlen módosítással – a szabadságkorlátozó diktatúra lázas építkezésében az ilyen apróság fel sem tűnik. Ja, és mik azok a „bizonyos esetek”? Ki/mi dönti el, hogy most bizonyos esetben közelítek a magyar határhoz, vagy csak úgy? Úgyhogy jó, ha mindenki készenlétben tartja az útlevelét...

MÉRTÉK MÉDIAOMBUDSMAN - A MARTON-ÜGY AZ ONLINE MÉDIÁBAN

ÁTLÁTSZÓ - MÉRTÉKBLOG
Szerző: Mértékblog
2018.01.18.


Sárosdi Lilla színművész 2017. október 14-én a Facebookon nyilvános bejegyzésben írta le, hogy 20 évvel korábban egy „nagyrendező” orális szexet követelt tőle egy autóban, ahol velük volt a rendező egy (férfi) barátja is. Sárosdi október 19-én a Facebookon, ezúttal egy videóban megnevezte Marton Lászlót, a Vígszínház főrendezőjét, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanárát. Elemzésünkben arra voltunk kíváncsiak, hogy az online média segítette-e a téma megértését, a széleskörű tájékozódást és az olvasók, nézők megalapozott véleményformálását. Az elemzés a Mérték Médiaombudsman sorozat ötödik része.

A Mérték Médiaelemző Műhely a Google Digital News Initiative Innovation Fund támogatásával egy olyan online médiakörnyezet kialakítására törekszik, amely a kritikus gondolkodást és az objektivitás iránti igényt mind a médiafogyasztók, mind az újságírók oldalán erősíti. A projekt egyik része egy olyan, médiaombudsman-szerű felület kialakítása, amely kritikus elemzéseket közöl egyes eseményeknek az online médiában való feldolgozásáról, az eseményhez kapcsolódó cikkekről, szerkesztőségi tartalmakról. Az egyes elemzések egy aktuális téma online médiában való megjelenését vizsgálják. A cél nem egy konkrét médium vagy újságíró tevékenységének értékelése, hanem széles körben tárgyalt események feldolgozásának lehető legteljesebb körű elemzése.

Sárosdi Lilla színművész 2017. október 14-én a Facebookon nyilvános bejegyzésben írta le, hogy 20 évvel korábban egy „nagyrendező” orális szexet követelt tőle egy autóban, ahol velük volt a rendező egy (férfi) barátja is. Utóbbi a rendező felhívásának nem engedelmeskedő, síró Sárosdi jelenlétében maszturbált. A színművész világossá tette, hogy az amerikai botrány hatására írta meg a saját történetét, és „magyar Weinsteineket” említett. Sárosdi október 19-én a Facebookon, ezúttal egy videóban nevezte meg Marton Lászlót, a Vígszínház főrendezőjét, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanárát. Azt mondta, azért tette ezt, mert többen kapcsolatba léptek vele, akik a leírtak alapján egyértelműen azonosítani tudták Marton Lászlót – aki velük is hasonló dolgokat csinált.

Az elemzést Nádori Péter újságíró készítette. Az elemzés a 2017. október 19. és október 26. közötti időszakra terjed ki, és a 24.hu, a 444.hu, a 888.hu, az alfahir.hu, a hvg.hu, az index.hu, az mno.hu, az origo.hu és a zoom.hu felületein megjelent anyagokat vizsgálja...

AZ UTOLSÓ VACSORÁNK

HUPPA BLOG
Szerző: BRUCK ANDRÁS

2018.01.18.


Nehéz, ha nem egyenesen lehetetlen az ellenzék mellett érvelni. Düh, keserűség, ellenszenv – ezt érzed, amikor őket hallgatod, ha még hallgatod egyáltalán.

Csak én lennék ezzel így?

Ha nem szavazol, nincs szavad! – normálisan már rég erről kéne szólnia mindennek, ehelyett még mindig egymást ölik.

Ha a rágós választási programok nem is, a belharcok híre egész biztosan eljut mindenhova. Na, ezért is, nem csak a választási rendszer miatt vannak bajban. Ki megy szívesen látogatóba az őrültek házába?

A napokban egy halálraítéltről néztem filmet. Miután valamennyi kérvényét, fellebbezését elutasították, annyi maradt neki, hogy megnevezhette, mit szeretne utoljára vacsorázni. Nagyjából a kormányváltást akaró szavazók is ilyen helyzetbe kerültek.

Az ellenzéki pártok, mindegy, honnan, kitől jött valamilyen javaslat, az összeset visszautasították. Kivétel nélkül mindet. Nem kellett nekik se előválasztás, se ötszáznapos program, se Új Pólus, se bojkott, se a választási szabályok megváltoztatása, nem volt programegyeztetés, amivel a kormányt koncentráltan támadhatnák, és még a miniszterelnöki vita sem érdekli őket. Nyolc év után először, de épp a legfontosabb pillanatban ország-világ előtt szembesíthetnék tetteivel a miniszterelnököt, de erről is csend van. Még ezt se akarják?

Semmit, az égvilágon soha semmit nem akartak.

Eközben újabb négy évet vesztegettek el Kálmán Olgánál és Rónai Egonnál. Oda ugyan szorgalmasan bejárnak, csakhogy ebből egyedül a két tévésnek van haszna – nekik mindig van műsoruk. Érdektelen, inadekvát, kontraproduktív, de műsor. Vadai, Hiller, Juhász, Hadházy, Juhász, Hiller, Hadházy, Vadai – ez megy hétről-hétre, évről-évre, az ellenzéki politikusoknak talán állandó belépőkártyájuk is van az ATV-be. Mint amikor egy családos ember minden este a kocsmában ül.

És soha nem láttam gondterheltnek egyiket sem.

Már három hónap sincs hátra, már az állukig ér a víz, de még mindig az megy, hogy ki, mit, miért, miért nem, egymásnak üzennek, egymást cáfolják, mondta vagy nem mondta, hívjuk fel innen a stúdióból, egy kávé mellett, bármikor, én készen állok – ebben Mohácstól máig benne van minden.

Mi, a saját szavazók vagyunk az ő halálraítéltjeik, és most nekünk is közeledik az utolsó vacsora ideje.

De már csak egyetlen kívánságunk lehet, az. hogy a Fidesznek ne legyen megint kétharmada. Ma már ez a legtöbb, amit remélhetünk, de ez talán még megmenthetné az országot.

Talán.

Orbánék persze egyszerű többséggel is jól elboldogulnak majd: az ország kifosztásának üteme nem fog lassulni, sok új, demokratikus törvénnyel tovább fogják szűkíteni a jogainkat, az ország egyre gyorsulva fog haladni a putyini úton, és mind kevésbé fog hasonlítani egy nyugati államra, de talán maradna valamennyi hús a csonton. A kétharmad után viszont semmi.

Vörösmartyval szólva: Most tél van és csend és hó és halál… de attól kezdve a nyarak sem lennének mások.

Az ellenzéki pártok azonban úgy viselkednek, mintha nem ebben az országban élnének, mintha nem osztoznának a közös sorsban. Micsoda gyalázat, hogy civil kezdeményezéseknek, Közös Ország, Viszlát Kétharmad, V18 kell ösztökélni, motiválni őket.

Miután csendben végignézték a választási rendszer számukra végzetes átszabását, később bojkottra sem voltak hajlandók, ismét önérdekből, most egyetlen lépésük maradt: alkalmazkodni hozzá. Csakhogy ez is fogcsikorgatva megy nekik, bár akad egy-két biztató jel. Mintha nem fogadná be a tudatuk, hogy egész egyszerűen kötelességük esélyt adni azoknak, akik nem akarnak újabb négy évig egy ennyire elvetemült politikai garnitúra alattvalójaként élni...

TÜNTETNE A DIÁKOK FARVIZÉN A TANÍTANÉK

GONDOLATVILÁGBAN BLOG
Szerző: Andrew_s
2018.01.19.


Kedves Tanítanék!

Látom, hogy szerveznek egy tüntetést 2018. január 28. ára. Azzal a címmel, hogy „Békét és szabadságot az iskolákban!. Azon a szóvégi „n”-betűn nem rugóznék. De azon igen, hogy Önöket orcabőrrel jól ellátta az úr! Egy jó tanárnak elsődleges feladata, hogy a rábízott gyermekeket ne frusztrálja. Az iskolai béke, az osztályon belüli nyugodt légkör a tanár felelőssége. Ha az iskolában nem képesek a gyermek frusztrálása nélkül tanítani, akkor ez a tanárok, az Önök felelőssége. A szabadság is. A ma ötvenesek olyan iskolarendszerben tanultak, ami a jelenleginél sokkal kötöttebb volt. Azért nem lennék elég bátor azt kijelenteni, hogy minden ma középkorú ember ostoba barom maradt az iskolákban. Nagyon sok függ a tanár alkalmasságától.

Kedves Tanítanék! Emlékeznek még a 2016-os esős, februári tüntetésre? Emlékeznek arra, hogy melyik felszólaló szólt a tanárok alkalmasságának a kérdéséről? Nyertek! Magam sem emlékszem. Önök ettől a kérdéstől úgy félnek, mint a tanárok szakszervezetei. A rettegés foka az ördög és a tömjén viszonyához hasonló. Emlékeznek még, hogy melyik felszólalójuk fejtette ki a részletes, a regnálóval szemben alternatív megoldásokat tartalmazó oktatáspolitika vázát? Nyertek! Magam sem emlékszem. Egy tucat pontot skandáltak, és olyan, a tanárok hátán ismertségbe mászó önjelölt vezéreknek asszisztáltak, mint Pukli. Emlékeznek még rá? Emlékezzenek!

De arra is, hogy a folyamatos, semmitmondó, programot adni nem képes tüntetésekkel miként sikerült kifárasztani a tanárok jogos elégedetlenségét. Arra is, hogy miként sikerült elérni a tanárok meg nem szólítását. Amikor a nagy országos cigiszünet támogatására még a tanárok többségét sem sikerült megszólítani. Arra is, hogy váltig a 2010 előtti állapotokat emlegették sokan. A 2010 előtti oktatáspolitika is a kontraszelektált iskolának kedvezett. Nem volt jó. Igaz több párna volt talán a ketrecben. A mostani oktatáspolitika csapnivaló. De ennek az oktatáspolitikának a tanárok a végrehajtói. Az iskolákban a katedrán lehet, a katedrán kell tudni működni. Ha egy osztályból nem alakul közösség, ha egy osztály nem dobja ki a besúgóit, ha egy osztályban nem csillan meg az érdeklődés szikrája, ha egy osztály hülyébben, zaklatottabban jön ki az óráról, mint bement, az a tanárok felelőssége. Tudom, ez nem tetszik. Mert Önök másért tüntetnek.

Lehetőleg sokszor. Egy kicsit. Egyre kisebbet. Önök, akarva, vagy akaratlanul, de a hatalmat szolgálták a tanártüntetésekkel. Miért nem ülnek a CKP barlangjában és nyalogatják a sebeiket? Esetleg Önök úgy érzik, hogy megszólították a tanárok nyolcvan százalékát? Maguk szerint a szülők hány százaléka szolidáris Önökkel? Azokkal, akik a szakmaiságot, mint toronyba zárt, és zártkörűvé varázsolt egylet megmondását gondolják. Esetleg úgy gondolják, hogy a szülőkkel érthetően kommunikálható programmal álltak elő? Hogyne! Fenn van az interneten. Valahol. Örülünk. Örüljünk? Ha Önök, illetve a tanárok úgy gondolják: a politikai elittel megbugázott programot majd csak végrehajtja valaki, akkor mennyivel jobbak a jelenleginél. Mennyivel kevésbé gondolnak a szülők feje fölött dönteni a következő generációról?...

UNGVÁRY KRISZTIÁN A MÚLT FELDOLGOZÁSÁRÓL: FOLYAMATOSAN HÜLYÉNEK NÉZIK A TÁRSADALMAT

QUBIT 
Szerző: BODNÁR ZSOLT
2018.01.19.



„A jog egy diktatúra mocskát soha nem fogja tökéletesen kezelni. A bírói felelősségre vonás nem egy csodaszer, ahogy egy válópernél sem az: senki nem lesz teljesen elégedett az eredménnyel, de ez nem jelenti azt, hogy magáról a dologról le kellene mondanunk” – hangzott el Ungváry Krisztián történész szájából a szerda este, az előadók meglepetésére is bőven telt házas, „Múltfeldolgozás, ügynökügyek, emlékezetpolitika” című rendezvényen szerda este a Párbeszéd Házában. 


A politikai közbeszéd hosszú ideje egyik legforróbb témájáról tartott, az Eötvös Csoport és a Társadalmi Reflexió Intézet által szervezett beszélgetést az a Sólyom László vezette fel, aki az 1991-es igazságtételi törvény egyik fékje volt, amikor az Alkotmánybíróság az ő elnöksége alatt alkotmányellenesnek nevezte az 1991-ben csaknem kétharmados többséggel elfogadott törvényt.

A benyújtói, Zétényi Zsolt és Takács Péter képviselők után Zétényi-Takács-törvénynek nevezett tervezet azt tette volna lehetővé, hogy az 1944. december 21. és 1990. május 2. között a legsúlyosabb politikailag motivált bűncselekmények (emberölés, hazaárulás) elévülése újrakezdődjön, de az Alkotmánybíróság határozata egyértelműen fogalmazott: „jogsértéssel nem lehet jogállamot építeni”.


Sólyom szerint ez nem az igazságtétel megtorpedózása volt, csak azt mondta ki a testület, hogy jogállamban még az igazságosság nevében sem lehet áttörni a büntetőjog alapelveit. Viszont az Alkotmánybíróság maga mutatott egy másik utat: a nemzetközi jogban nem évülnek el a háborús és az emberiesség elleni bűncselekmények, márpedig az 56-os sortüzek pont ide sorolhatók – lettek is belőlük perek, majd börtönbüntetések.

Nincs tökéletes megoldás

Miközben a többi posztszocialista országban már 1990-91-ben megszülettek azok a törvények, amelyek hozzáférhetővé tették a titkosszolgálati aktákat, Magyarországon először 1994-ben hoztak ide vonatkozó törvényt, de abban is csak lusztrációról, vagyis egyes fontos tisztségeket betöltő személyek átvilágításáról volt szó – akták feltárása, összeférhetetlenség megállapítása nélkül. „Egy nagyon torz és korcs törvény született, amely a megfigyeltek jogairól egy szót sem szólt” – mondta Sólyom, aki szégyenletesnek tartja, hogy húsz évig semmilyen lépést nem tettek az ügyben, de az már szerinte részsiker, hogy 2014 óta a megfigyeltek hozzáférhetnek a saját és ügynökük adataihoz...


ONLINE SOFŐR OKTATÁS VIDEÓKKAL - TÖBB, MINT KAMIONOS VIDEÓ BLOGJA

ST22-LACIKA BLOGJA
Szerző: DAJKA LÁSZLÓ
2018.01.19.



Videókban igyekszem bemutatni, avagy elmagyarázni a legfontosabb dolgokat, amit 
a munkád során remélem hasznosítani tudsz majd. A tartalom folyamatosan bővül, hisz a kamionozás egy nagyon szerteágazó szakma, így minden sofőrnek más-más fontos. Igyekszem nem csak a vezetésről, avagy szakmai dolgokról készíteni videókat, hanem életmódról, egészségmegőrzésről és mindenről ami úgy gondolom fontos lehet a hétköznapi életed, munkád során:...

SZIGORÍTJÁK A JOGOSÍTVÁNYOK MEGHOSSZABBÍTÁSÁT

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: DANÓ ANNA
2018.01.16.



...Az új jogszabály Selmeczi Kamill háziorvos szerint megnövelheti a krónikus betegek számára a jogosítvány érvényesítéséhez szükséges időt. Ő azt tanácsolja, a lejárat előtt egy-két hónappal érdemes már kopogtatni a háziorvosi rendelőben a szükséges beutalókért.

Komáromi Zoltán háziorvos arra figyelmeztettet, hogy ha valakinek a jogosítvány megújításához van szüksége labor vagy egyéb diagnosztikai leletre, akkor azért fizetni kell. A jogosítvány meghosszabbítása nem része a kötelező és térítésmentes ellátásoknak. Mint mondta: ő például az általa gondozott krónikus betegségek karbantartásához kért vizsgálatok leletei alapján bírálja el a vezetői alkalmasságot. Külön térítéses vizsgálatra csak akkor küldi pácienseit, ha ezek nem állnak rendelkezésre.

A Népszava gyors piaci körkérdése szerint rendelője válogatja, hogy hol mennyit számláznak a jogosítványhoz szükséges vizsgálatok díjaként. Így egy-egy vezetői engedély meghosszabbítása több tízezer forintba is kerülhet, sőt az is előfordulhat, ha valaki az utolsó pillanatig vár – a várólisták miatt –, hogy akár hetekre jogosítvány nélkül maradhat.


HOGYAN LEGYÜNK DIKTÁTOROK EURÓPA KÖZEPÉN? - KEZDJÜNK MINDENT ELÖLRŐL - ONLINE KÖNYV 9. RÉSZ

KARVALYOK FÖLDJE BLOG
Szerző: Karvalyok Földje
2018.01.18.


Ha hatalomra kerültünk, romboljunk porig és kezdjünk mindent elölről

Előző rész itt.

Milyen területeket kell a legsürgősebben beszántanunk majd újraépítenünk? Elsősorban azokat, amelyekben nagy mennyiségű lenyúlható pénz van:

- uniós pályázatok kiírási, elbírálási, ellenőrzési és kifizetési rendszere,- adóhivatal és az adórendszer,
- infrastruktúraépítés, üzemeltetés és fenntartás (út, vasút, stb.),
- állami vagyonkezelés, nyugdíj- és földalap,
- a nemzeti bank vagyona,
- profitra is képes állami vállalatok (áram- és gáznagykereskedő, szerencsejátékjogokat birtokló cég, stb.),
- egyéb nagy pénzközpontosító és elosztó központok (állami beszerzések felügyelete, állami média, közmű- és energiacégek, versenysport, rendezvényszervezés, kutatás-fejlesztés, koncessziók, stb.)
- versennyel, közbeszerzéssel, koncessziókkal foglalkozó és ezen folyamatokat megfelelő mederben tartó hatóságok.

A másik nagy terület, ahol el kell foglalnunk az állásainkat az az, ahonnan a pénzt egyszerűen és kellő ideológiával (vezényszó a „reform”) igen hatékonyan, kevés ellenállás mellett lehet kivonni. Ilyen különösen az közoktatás, a felsőoktatás, az egészségügy és a szociális rendszer (támogatások, segélyek, idősgondozás, stb.).

A valódi célunk, amit a „reformmal” leplezünk az nem más mint az, hogy az előző rendszernek még az írmagja is eltűnjön, a főnixként feltámadó új pedig a mi klientúránk bevonásával teljes egészében a mi érdekeinket szolgálja. Szervezzünk át mindent, ami a látómezőnkbe kerül, jelszónk a „költségcsökkentés”, a „kisebb állam”, a „hatékonyságnövelés” vagy éppen az „emberarcú közigazgatás”, bármi, ami elég jól hangzik ahhoz, hogy lenyomhassuk a nép torkán. Ha pedig elsőre nincs ötletünk az átszervezésre, egyszerűen csak nevezzük át az intézményt és összes szervezeti egységét, már az is elég zavart kelt.

És mindez miért, azon kívül, hogy igazi káoszt kreáljunk pár hónap leforgása alatt? Az átszervezés drága mulatság, az ezzel kapcsolatos tanulmányok és tervek költségeit pedig ki kell fizetni – a másik oldalon viszont ott vannak azok a vállalkozók, akik teljesítik a nehezen kalkulálható, szellemi tevékenységet igénylő megbízatásokat, beszerzik a frissen megkívánt eszközöket, stb. Új irodákat kell bérelni (hosszabb távon meg építeni), azokat a speciális intézményi igényekhez kell igazíttatni, bebútorozni, technikailag felszerelni és folyamatosan üzemeltetni-takarítani. Szükség van új cégtáblákra, bélyegzőkre, névjegyekre, ezeket le kell gyártani valakinek, jöhetnek az új belső szabályzatok, munkaköri leírások, nyomtatványok és mindezek aranyárban megálmodása, de kell még számítógépes infrastruktúra, telefon, szolgálati autó és minden, ami a szem-szájnak ingere.

Az átszervezésekkel és átnevezésekkel megszűnnek a régi intézmények, így minden további nélkül felmondhatjuk az összes szerződésüket, a régi beszállítók helyett pedig színre léphetnek az újak, akik egytől egyig a mi érdekeltségi körünkbe tartoznak és nekünk hálásak. Ezen kívül az összes átszervezett munkahelyen csak azok maradhatnak, akiket mi jóváhagyunk, a megbízhatatlanok helyék pedig átveszik a mi bizalmasaink. Ha jól megterveztük a hatalomátvételt, akkor egyetlen olyan hivatalnok sem marad állásban, aki nem a mi szekerünket tolja.

Ne foglalkozzunk olyan vádakkal, miszerint minél korruptabb egy ország, annál több a törvény, mert lehet, hogy Tacitus idején ez így volt, de a mi feladatunk a népünk megmentése, életminőségének javítása bármi áron, ha ehhez ezer új törvény kell, akkor hát ezer új kell. És ha elsőre nem sikerült tökéletesre az új jogszabály, akkor módosítjuk, ha igény van rá, akár kétnaponta is. A kommunikációnk sarokpontja, hogy a Kánaánhoz, amit mi hozunk el, ez kell és kész, az pedig, hogy néha különös zajok hallatszanak a gépházból nem ok az aggodalomra.

Vágjuk le a vadhajtásokat, ne habozzunk. Semmi sem garantálja, hogy az összes emberünk tökéletesen tisztában van azzal, mi a feladata és azt tökéletes minőségben el is végzi. A mindent felforgató jogalkotási rohamban és a kivédhetetlen emberi hibák miatt lesznek olyan esetek, hogy még meg sem száradt a tinta egy adott törvényen, már módosítanunk kell azt akár az idióta előkészítők, akár újonnan felmerült lobbi igények alapján. Viszont soha ne valljuk be, hogy tévedtünk – ez fogalmilag kizárt és nem is illik ilyen felvetés a karizmánkhoz.

Valójában a hiba hibára halmozása mindent felforgató és újraíró rendszerünk természetes velejárója, éppen ezért a legrázósabb területekre olyan személyeket nevezzünk ki, akiket nem sajnálunk beáldozni, ha szükségét érezzük.

Célunk szentesíti az eszközeinket: ne féljünk hozzányúlni a legalapvetőbb évszázados jogelvekhez sem és hozhatunk akár visszamenőleges hatállyal is törvényt, amennyiben az megoldja aktuális problémánkat. Igényeink szerint ne csak a jövőt, hanem a múltat is változtassuk meg, az „az az igaz, ami elmúlt” szlogent pedig cseréljük le az „az az igaz, amire mi azt mondjuk, hogy igaz”-ra. Lehet, hogy emiatt egy-két sértődött polgárunk Strasbourgig is elmegy, de egy fecske kevés a nyárcsináláshoz és mire az uniós szervek csigalassúsága miatt bármilyen kézzel fogható ítélet is születik, az már érdemben nem sok mindent változtathat meg.

Jelentősen szűkítsük le az új alkotmányunkban az Alkotmánybíróság jogait és az ilyen vagy olyan okból időközben megüresedő helyeket töltsük fel önmagukat tévesen jogász professzoroknak definiáló pártkatonákkal. Ha kevés a fluktuáció az alkotmánybíróság ideológiai összetételének számunkra kedvező irányba billentéséhez, szaporítsuk a tagok számát, szintén a saját kádereinket beejtőernyőzve a taláros székekbe. Minél gyorsabban visszük végbe a létszámcserét, annál hamarabb nem lesz gondunk azzal, hogy milyen döntéseket hoz a testület, hiszen ha szórványosan lesz is egy-két különvélemény, nem számít, a többség és ezáltal az érdemi döntés kizárólag a mi érdekeinket szolgálja. A mi feladatunk annyi, hogy kifejezzük hálánkat és anyagi megbecsülésünket talpnyalóink felé, akik a gerincüket és az összes demokratikus jogelvet feladva úgy csűrik-csavarják a jogot, hogy az csakis minket támogasson.

Folytatjuk ...

Előző rész itt.

EZ MÁR RÉG NEM DEMOKRÁCIA!

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: TAMÁS RÓBERT
2018.01.18.


...Egy lépésre vagyunk Erdogantól. A Fidesz Soros Györgyöt maga előtt tolva akarja kinyírni a számára kellemetlen, vagy veszélyes szervezeteket és civileket. Tessék mondani, ki a franc fogja azt eldönteni, hogy melyik szervezet támogatja a migrációt? Igen, csak a Fidesz. Aztán bizonyítsa be valaki, hogy ez nem igaz. Ahogy nem is igaz, hiszen gyakorlatilag embercsempészettel vádolja a kormány Sorost is, a Helsinki Bizottságot is és ezt bármikor, bárkivel megtehetik.
A tagállami uniós forrásokat nem is értem egyébként. Ha a Soros Alapítványok tartanak fenn egy civil szervezetet, azt nem uniós forrásból teszik. Ha az Unió tartja fenn, akkor meg az nem Soros szervezet.
Elhiszem, hogy a csekély értelmű hívek most tapsikolnak örömükben, hogy már megint a Viktor volt a faszagyerek, de ők éppen úgy meg fogják szívni, mint mindenki más. Ez már régen nem demokrácia. Diktatúra, bármennyire is fanyalognak ettől a szótól a cizellált lelkűek. És egyre szarabb lesz a helyzet. Mi pedig tátott szájjal nézzük. Már ameddig nézzük. Ennek rohadtul nem lehet már jó vége és nem is lesz...

GIGAFEJLESZTÉS JÖN A KÖZOKTATÁSBAN, AZ ISKOLÁKAT EGYSÉGES RENDSZERBE INTEGRÁLJÁK

ZOOM.HU
Szerző: KOVÁCS GÁBOR
2018.01.19.


- A Klebelsberg Központ megerősítette, hogy egységes közoktatási ügyintézőrendszer fejlesztésére írt ki közbeszerzést.

- Ennek része egy e-napló is, de a tervek szerint megtartják a 700 millióért nemrég kifejlesztett KRÉTA-t, amit integrálnak majd az egységes rendszerbe.
- A közbeszerzés feltételei enyhén szólva szűkre szabottak, a legesélyesebb induló a KRÉTA-t és a felsőoktatásban használt Neptunt fejlesztő SDA-csoport.

„A XXI. századi kihívásoknak történő megfelelés nem képzelhető el elektronikus ügyintézés nélkül. Az adatok elemezhetősége, a társadalmi, gazdasági kihívások gyors, pontos kiszolgálása, valamint a hosszú távú stratégiai tervezés érdekében szükségessé vált egy egységes és integrált rendszer kialakítása” – közölte az állami iskolafenntartók központi szerve, a Klelsberg Központ (KK) a Zoom.hu-val. Az integrált rendszer fejlesztéséről szóló közbeszerzés már megjelent az uniós értesítőben. A KK szerint a közbeszerzés célja „az intézményekben megjelenő kiemelt folyamatok elektronikus ügyintézési lehetőségének megteremtése”. A hirdetményben nem szerepel irányár.

A kiírás szerint az új rendszernek (vagyis rendszereknek) gyakorlatilag az iskolák napi működésével és fenntartásával kapcsolatos minden ügyét tudnia kell majd kezelni a gazdálkodástól a HR-en keresztül a tanulók osztályzatainak naplózásáig. A megbízás elemei többek közt:
- Köznevelési elektronikus ügyintézési rendszer, amely képes kiszolgálni 130 ezer pedagógust és 2 millió szülőt.
- Köznevelési kapcsolattartási és értesítési rendszer, amely képes kiszolgálni 130 ezer pedagógust és 2 millió szülőt.
- Köznevelési integrációs komponens, amely képes egységes köznevelési törzsadatokat kezelni.
- Tanulmányi pénzügyi rendszer, amely képes kiszolgálni 130 ezer pedagógust és 2 millió szülőt, képes kezelni az oktatásért fizető személyek befizetéseit, egyenlegeit.
- Köznevelési gazdálkodási és HR-folyamatokat támogató rendszer, 600 felhasználóra szabva.
A KRÉTA nem vész el, csak integrálódik:...

MÉSZÖLY MIKLÓS SZÜLETÉSE (1921)

HELSINKI FIGYELŐ
Szerző: Helsinki Figyelő
2018.01.19.


Mészöly Miklós (1921–2001) íróról köztudomású, mennyire szívén viselte az emberi jogokat, a szabadságot, tisztelte az emberi életet és az emberi méltóságot. Gyűlölte a háborút és ellenezte a halálbüntetést. Teljes írói életművét áthatotta mindez. Közéleti szerepvállalásai során pedig volt bátorsága kiállni a gyengébbek mellett, vagy fityiszt mutatni a hatalomnak. Karakánságát jelzi, hogy például az elsők között írta alá a Charta ’77 tagjainak letartóztatása elleni tiltakozást (1977), elvállalta Hadkötelezettséget Ellenzők Ligájának vezetését (1985) és ő volt a Magyar Helsinki Bizottság első elnöke is.

Kevesebben tudhatják, hogy Mészöly Miklós (mint mondta, „jobb híján”) jogot végzett (1942), és a tehetséges diákot Moór Gyula professzor (róla is lesz még szó Emberi jogi kalendáriumunkban) tanszékére invitálta. Ő azonban hazament Szekszárdra ügyvédkedni. Principálisa zsidó ügyvéd volt, akit behívtak munkaszolgálatra, így Mészöly helyettesítette. Egy postarablási bűnperben olyan vádlottat védett, akire az ügyész halált kért. Bűntársait ki is végezték,míg Mészöly védence életfogytiglanit kapott. Az író később többször is említést tett az esetről, de furcsa módon irodalmi életművében nem örökítette azt meg. Most egy olyan interjúból idézzük fel a történteket, amelyet 1979-ben a Magyar Rádiónak adott, de tudomásunk szerint írásban még nem jelent meg. Az írót Szörényi László kérdezte:...

MELLÁR TAMÁS: NAGY BAJBAN VAN AZ ORSZÁG

NÉPSZAVA ONLINE 
Szerző: UNGÁR TAMÁS
2018.01.19.


Erkölcsi döntést hoztam – ezzel magyarázza politikai szerepvállalását Mellár Tamás közgazdászprofesszor, aki erős ellenzéki támogatással indul a választáson Pécsen.

- Már ősszel jelezte, hogy függetlenként elindulna a választáson, ha egy ellenzéki összefogás odaállna ön mögé. Miért épp most jelentkezett be az MSZP, a Párbeszéd majd a DK?

- Ebben talán annak volt szerepe, hogy már mindenki érzi, sokan akarják meneszteni a Fidesz-kormányt, ugyanakkor a pártoknak nagy a visszautasítottsága. Az ellenzéki pártok is érzik ezt, és sürgeti őket az idő, nincs tovább! Belátták, hogy ha valóban le akarják váltani a kormányt, akkor össze kell fogniuk, és közös jelöltet kell keresni. Abban, hogy mögém álltak, nyilván szerepe van a Válasszunk! 2018-nak, amit jól fogadtak a kormányváltást akaró szavazók.

- A párttámogatás ellenére továbbra is független jelöltként indul?

- Igen.

- Ez azt jelenti, hogy ha nyer, akkor az önt támogató pártoktól nem fogad el utasításokat?

- Semmiképp. Nekem van elképzelésem arról, milyen Magyarországot kell építenünk, milyen értékeket kell követnünk. A véleményemhez azonban nem ragaszkodom vakon, velem mindent meg lehet vitatni, engem meg lehet győzni, de nem az alapján, hogy mi egy párt önös érdeke. Azt nézem, mi az ország és a magyar emberek érdeke.

- Korábban mintha nem érdekelte volna a parlamenti képviselőség, tavaly ősz óta viszont nagyon is. Mi az oka ennek a változásnak?

- Nagy bajban van az ország, s csak akkor léphetünk fejlődő pályára, ha a Fidesz távozik a hatalomból. Ám a Fidesz csak széles körű, szinte valamennyi pártot megmozgató összefogással legyőzhető – a V18 épp ezt az összefogást ösztönzi, és azt vállalta, hogy szakmai munkával segíti a kormányváltókat. Amikor megkerestek, jeleztem, szívesen részt veszek a munkában. Ha ugyanis a Fidesz marad, akkor a mostaninál is nagyobb lesz a baj, és az ország menthetetlenül az Unió perifériájára szorul. Döntésemet részben erkölcsi alapon hoztam: az ember kap valamennyi talentumot, azért, hogy sáfárkodjunk vele, ha nem tesszük, akkor nem a jó isten akaratát szolgáljuk. Egyetemi tanárként oktathatnék, nyugdíjas korú emberként ellehetnék, de hívőként és presbiterként is úgy gondolom, a talentumomat fel kell ajánljam az ország közössége és jövője érdekében.

- Azt mondta nagy a baj. Mitől?
- Az Orbán-kormány folyamatosan leépíti a demokrácia intézményrendszerét, gazdaságpolitikája nem az országot, hanem egy szűk oligarcha-réteget szolgálja, az uniós forrásokat nekik juttatja, nem fejlesztésekre fordítja. Mindent áthat az állami szintű korrupció. A választókat látványberuházásokkal, városközpont- és stadion-építésekkel vezetik félre. Kidobtunk nyolc évet, mert több ezermilliárd forint uniós támogatást nem fejlesztésekre költöttük. Ráadásul a kormány külpolitikája is teljesen elhibázott, hisz az Unió államai helyett a keleti, diktatórikus hatalmakkal működünk együtt. Ebben is korrupciós szándék sejthető, az orosz pénzből megvalósított paksi erőmű vagy a kínai hitelből épített vasút pénzmozgását az Unió nem tudja kontrollálni...

TÍZ DOLOG, AMIÉRT JÓ A VIDÉKI ANGLIÁBAN ÉLNI

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / Christine
2018.01.19.


A Tíz dolog-sorozatban megjelenő listák egyik sajátossága, hogy rendkívül szubjektívek, azaz ami az egyik embernek hatalmas pozitívum, az a másiknak olyan rémisztő dolog is lehet, ami miatt a környéket is elkerülné. Ilyen például Christine tíz pontjának elsője, a kisvárosi nyugalom, amitől van, aki a falnak megy, más számára viszont az egyik legfontosabb dolgok egyike. Jöjjön tehát egy szubjektív lista arról, miért jó a vidéki Anglia!


„Chesham egy kisváros Londontól északnyugatra, ennek minden előnyével és hátrányával egyetemben.

1. Nyugalom

Ez mindjárt magába foglalja a jót és a rosszat is. Kisváros, tehát nyugi van. Idősebbeknek, kisgyerekes családoknak kiváló. Fiatal felnőtteknek kevésbé, mert itt este 6 után nincs élet és a kocsmákon meg a szupermarketen kívül minden zárva, szórakozási lehetőség kb. a nullával egyenlő.

2. Metró

Itt van a Metropolitan Line végállomása. Ez határozottan jó dolog, ha az ember szeretne könnyű összeköttetést Londonnal. Akármelyik szomszéd városból előbb minimum egy félórát-órát kéne buszozni ahhoz, hogy ugyanerre a metróra felszállhassunk.

3. Vásárlás


Ez rossz, mert hiába lakom a high street mögött, a mi kis városunkban charity shoppon, optikuson és szépségszalonon kívül nem sok minden van.

Ha szeretnék mondjuk egy cipőt venni, vagy kirabolnám az egyfontos boltot, akkor át kell jutni valamelyik környékbeli nagyobb városba. Ez busszal egy óra, ha férjem itthon van akkor kocsival huszonöt perc.

4. Iskolák

Nagyon jók. Legalábbis ami a primary school kategóriát illeti. Egyrészt sok van belőlük másrészt pedig alacsony létszámmal üzemelnek, tudnak figyelni a gyerekekre. A gyerek beíratása anno öt percembe került, Londonban ugyanez hat hónapomba telt.

5. Car boot sale


Az egyik legjobb dolog, bolhapiac angol módra. Ez olyan nekem mintha a múzeumlátogatást összekötnénk a parkbeli sétával és a kedvenc hobbinkkal. Valami eszméletlen jó hangulatuk van..."...

HETI NYERTES: 86 MILLIÁRD A VIDÉKI KERÉKPÁRUTAKRA, 13 MILLIÁRD VIDÉKI IDENTITÁSFEJLESZTÉSRE - BÓNUSZ: A 212 MILLIÁRDOS BÜROKRÁCIACSÖKKENTÉS

ÁTLÁTSZÓ
Szerző: BECKER ANDRÁS
2018.01.19.


A karácsony előtti utolsó héten még megpörgette az államapparátus a nagy uniós pénzszórót, hogy aztán bő két hét szünet következzen. Az idei év első igazi munkahete szolid, 51 milliárdnyi pénzosztást hozott, az elbírált pályázatok mennyisége is gyenge közepes.

A hét legnagyobb összegű támogatását ismét magának ítélte az államigazgatás, ezúttal a Klebelsberg Központ – lánykori nevén Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, vagy ahogy mindenki ismeri: KLIK – pályázata nyert 5 milliárd forintot az adminisztratív terhek csökkentésére. Ez, meg a bürokráciacsökkentés volt az elmúlt 30 év összes kormányának állandó mantrája, de az nem lehet, hogy ezúttal se változzon semmi:

a harmadik Orbán-kormány két év alatt 212 milliárdot forintot fordít, illetve fordított az Európai Szociális Alapból erre,és a pályázati felhívás szerint ez a pénz év végéig el is lesz költve.

Ekkora összegű modernizációnak már mindenképp kell, hogy legyen valami mérhető hatása: csökken a bürokrácia erőforrás-igénye, nő az ügyfél-elégedettség, javulnak a versenyképességi mutatók. Gondolhatnánk, de nem, ilyen sikerességi mutatókat senki nem fog mérni: a projekt indikátorai alapján

mindössze annyi az eredményelvárás a nyertes pályázókkal szemben, hogy legalább egy eljárás ügyintézési ideje legalább 25 százalékkal csökkenjen legalább egy éven belül. Persze van egy másik kőkemény indikátor is, e szerint minimum eggyel több elektronikus ügyintézési eljárás legyen a projekt végére.

Ez már kihívás lehetne, de nem eszik olyan forrón a kását: itt az is teljesítésnek számít, ha a kedvezményezett mindössze továbbfejleszt egy már meglevő elektronikus ügyintézési szolgáltatást. Vagyis 212 milliárd forintért mindössze annyit vár el a kiíró, hogy 35 államigazgatási szervezetben egyetlen eljárás ügyintézési ideje a háromnegyedére csökkenjen egy éven belül.

Viszont a projektben szinte mindent el lehet majd számolni, munkabértől a tanulmányíráson át a bútorvásárlásig.

A minisztériumokon és megyei kormányhivatalokon kívül számos fontos központi szervezet kapott a projektjére legalább néhány milliárd forintot. A legnagyobb tétel a feneketlen bendőjű NISZ-nek, a Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt-nek jutott, ők 33 milliárdból fogják csökkenteni az adminisztratív terheket, második helyezett a méltatlanul kevés figyelmet kapó állami pénznyelő, a Lechner Tudásközpont 30 milliárddal, harmadik a Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökség 15 milliárddal, utána a NAV következik, ide már csak 14,5 milliárd jutott, de a külügyminisztérium például mindössze 1,3 milliárdból fog küzdeni az elburjánzott adminisztratív terhekkel.

A külügy terjengős projektbeszámolójából az derül ki, hogy valamiféle informatikai fejlesztések valósulnak meg, ami jó lesz a külgazdaságnak is, meg az ügyfeleknek is. Egyébként a Széchenyi 2020-on csak most megjelent döntés jóval korábban született, az adatlap szerint május óta fut a projekt, lassan meglesznek a fejlesztések első eredményei.

A KLIK a középmezőnyben van a most megítélt 5 milliárddal. Persze könnyen lehet, hogy a közoktatás szereplői nem örülnek majd a drága projektnek, ennek ugyanis első célja az „ügyintézési folyamatok elektronikus ügyintézésre épülő, országosan egységes újraszervezése”. Ügyintézés újraszervezése: talán már csak ez hiányzott a huszonöt éve folyamatos újraszervezésben élő közoktatásnak meg a pedagógusoknak...

ÍGY GONDOZD AZ ORBÁNODAT

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS
2018.01.19.


És biztos ön abban, hogy csupán azokat fogja sérteni, akiket akar? Nem kéne körültekintőbbnek lennie? Hát nem ismeri a szenvedések és megaláztatások monoton történeteit? Ezt a rohadt gazdagságot? Ismeri, mert ismernie kell. Aki itt él, az ismeri ezt. A fenyegetettségnek ezt az állandó, tompa, megszégyenítő jelenlétét.

(Esterházy Péter: Így gondozd a magyarodat)


Időnként az ellenzéki populáció megvész, és gyalázni kezdi a magyar állam vezetőjét.

(E sorok írója pár ízben a megvetés, gőg, fölény tónusában nyilatkozott a magyarországi jobboldalról, ami különbözik az éles bírálattól, de még a haragtól meg a szarkazmustól is. Nem volt helyes. Megbántam. Bocsánat.)

Fenyegetik is a magyar állam vezetőjét.

Fölróják neki, hogy már nem az a karcsú fiatalember, aki volt harminc évvel ezelőtt. Civilizált ember nem tesz megjegyzést mások testére. Dicsérőleg se. Nem mondja nőnek társaságban: „Gyönyörű a melle, asszonyom.” Nem illik.

Szemére vetik, hogy cigány. Nem cigány. De ha roma lenne, akkor se lehetne ezt fölhozni ellene. Nem lehet, de nem is szabad.

Fölvetik, hogy elmebeteg, és Ausztriában kezelik. Nem elmebeteg, nem kezelik se Ausztriában, se másutt. De humanista nem bírálhat valakit abban a hiszemben, hogy az illető beteg. A betegek társadalmunk teljes jogú tagjai, s hogy fáradt ember idegesen igazgatja a nyakkendőjét, nem érv a politikája ellen.

Suttogják, hogy iszákos és veri a feleségét. Nem iszákos és nem veri a feleségét. Alaptalan rágalmakat terjeszteni nem szép dolog. (Az „alaptalan rágalom” pleonazmus – minden rágalom alaptalan –, de ezúttal szükség volt az ismétlésnek erre a formaváltozatára, amiért elnézést kérek.)

Félrevezető, mert csak részlegesen igaz vagy egészen téves elemzésen alapuló vádak is illetik a magyar miniszterelnököt. Hiszen például nem a „korrupció” a legsúlyosabb – ez csak mellékes következménye az állami vagyon politikai célú kiszervezésének informális, az alkotmányos ellenőrzés körén kívül eső, látszatra üzleti, valójában politikai, „mélyállami” entitásoknak, alapítványoknak, médiavállalkozásoknak, egyesületeknek stb. –, hanem a rendezett állam és a szabályszerű, szabálykövető és szakszerű közigazgatás fölszámolása: emellett eltörpül a miniszterelnök családjának, baráti körének, politikai kengyelfutóinak és tányérnyalóinak az egyéni gazdagodása, ami persze roppantul helytelen. De a „szétlopják az országot” s a hasonló jelszavak nem találók, mert viszonylag jelentéktelen részigazságot fújnak föl.

A rágalmak külön alfaja a jelenlegi rendszer jellemzése történeti analógiákkal. Budapesti liberális hetilap 13 pontban hasonlítja össze a mostanit a Rákosi- és a Kádár-rendszerrel: 13 elemi tévedés. A szerző a pillanatnyilag uralgó rendszert nem érti, a korábbi rendszert nem ismeri. Durva hamisítás az egész: a hihetetlen történelmi tudatlanság csak az ellenkezés kifejezésére szolgál (ami érthető lenne), de célja nem egyéb, csak a sértegetés; tartalma nincs.

A goromba szidalmak, amelyekkel az ellenzéki közvélemény a magyar államvezetőt illeti, két tekintetben is barbárosítják Magyarországot.

Az egyik tekintet: a mocskolódás megalázza mind az átkozódókat, mind a jobboldalt, pszichológiailag és morálisan tönkreteszi az országot, ráadásul a „tehetetlen ökölrázás” az örök vesztes szerepébe belenyugodni látszó ellenzéket mutat a habozóknak.

A másik: depolitizálja a politikai vitát. Ha a középpontban az államvezető személyiségének és egyéni erkölcseinek a pocskondiázása áll, akkor késik vagy elsikkad a rendszer jellegének megértése. Az erről szóló diszkusszió gyakorta abban állt, hogy el kellett dönteni, ki ad hatásosabban bántó nevet a rezsimnek, nem pedig abban, hogy a rezsim mit jelent és miket művel. Az ide egyáltalán nem illő, bár népszerű „történeti” (azaz a mai Magyarországon: „kommunista”) analógiák („ezek ugyanazok”) különösen kártékonynak és népbutítónak bizonyulnak.

Ráadásul az alpári leszólás és a léha gúnyolódás lehetetlenné teszi annak a tragédiának az átérzését, amelyen a magyar nép és a magyar állam ma átesik.

(Akkor is, ha napestig lehet idézni a rezsim vezető képviselőinek jó stílust, humorérzéket, bölcsességet és udvariasságot fájdalmasan nélkülöző szövegeit. S ezeken persze jókat lehet derülni. De az egésztől azért mégiscsak ajkunkra fagy a mosoly.)

A társadalmi és jogegyenlőség megszűnése, a szűkölködők szüntelen megalázása, a szegénység büntetése, az alkotmányosságnak és a szabadságjogok átfogó rendszerének lebontása, a nemzetközi jog ismétlődő megszegése, a politikai és médiapluralizmus de facto fölszámolása, a honpolgárok önkéntes ön- és jogvédelmi szervezeteinek masszív megtámadása, a társadalom megfélemlítése, a fajgyűlölet és a sovinizmus hivatalos állami terjesztése, a nőellenesség, a homofóbia, a kultúra és a tudomány kiéheztetése: nem tréfa.

És nem a magyar állam vezetőjének futó ötlete. Nem foglalható össze a miniszterelnöki vagyon felcsúti jószágigazgatójának (az eurómilliárdos gázvezeték-szerelőnek) a címére intézett rossz élcekkel...

GYARMATHY ÉVA: HA VALAMIRE BIZTOSAN FELKÉSZÍT A MAGYAR OKTATÁS, AZ A SUMÁKOLÁS

HVG ONLINE - ÉLET+STÍLUS
Szerző: GYARMATHY ÉVA
2018.01.19.


Ha megtanulhatatlan a tananyag, akkor mégis, hogy a csudában tud érettségit tenni a diákok egy egész jelentős része? Mindenki tudja: a kiskapuk miatt. Vélemény.

Bence kereskedelmi szakközépiskolába jár, ahol egy kísérleti program részeként év végén 11, azaz tizenegy tantárgyból kell érettségiznie. Bence közölte, hogy öngyilkos lesz.

Nem tudom mi a szakközépiskolai kísérlet célja. Lehet, hogy a fiataljaink mentális terhelhetőségét vizsgálják. A kutatás kérdése lehet például: A tizenévesek hány százaléka roppan össze a teljesíthetetlen feladat miatt? Ebből hányan lesznek öngyilkosok?

Vajon mekkora öngyilkossági arány esetén nevezhetjük majd sikeresnek ezt a kísérletet?

Nem titok, Bence amúgy egész jó tanuló, matematikából jelesei vannak, magyar nyelv és irodalom inkább elégséges, a szakmai tárgyakkal nincs gondja. Mégis, ha belegondol, hogy egyszerre mennyi mindenből kell mindent tudnia, akkor inkább a halál. Megértem. Még az egyetemen sem volt egyszerre 5-6 vizsgánál több, és azt is kemény volt abszolválni, pedig csak félév, és nem több év anyagát kérték számon. Ha komolyan veszi egy fiatal az érettségit, akkor joggal látja lehetetlennek a feladatot.

Nem titok, a gyerekek és fiatalok tanulmányi túlterheltsége az egyik vezető oka a pszichés zavarok kialakulásának. Nem titok, az Eurobarometer 2011. évi felmérése azt jelzi, hogy az európai átlaghoz képest kevesebb magyar érez boldogságot vagy „teljes életet”. Ami érthető, hiszen, hogyan tapasztalja meg ezeket például a magyar gyerek, aki átlagosan napi nyolc órát tölt az iskolában, és utána még otthon ott van a felkészülés másnapra? Ha mindaz, amit tanulni kell, hasznos lenne, akkor is megtanulhatatlan. Nem titok azonban, hogy a temérdek tananyag, aminek tanulására köteleznek, fölösleges és értelmetlen, csak a gyerekek kínzására jó.

Nem titok, jelenleg az oktatásirányítás lehetetlent kíván a diákoktól. Az elvárt tananyagot nem tudja senki megtanulni, és különösen múlt századi módszerekkel nem. Mégis, csodák csodájára minden évben szépen lemennek az érettségik, érnek vagy nem érnek a gyerekek, és ki úgy, ki amúgy folytatja a küzdelmét a túlterheltséggel a felsőoktatásban vagy a munkájában. Kivéve persze azok, akik kiszálltak, mert kilátástalannak találták a helyzetet.

Ha megtanulhatatlan a tananyag, akkor mégis, hogy a csudában tud érettségit tenni a diákok egy egész jelentős része? Ez titok, de úgyis mindenki tudja, ezért kimondható: kiskapuk. Mindenkinek az, az érdeke, hogy legyen bőven olyan diák, aki átjut a kulcslyukon. Igaz, nem ott ment át, de ki akarja ezt észrevenni? Nem titok, bár így fekete-fehéren leírva ritkán látni, hogy ha valamire biztosan felkészít a magyar oktatás, az a sumákolás, ügyeskedés, megalkuvás, összekacsintás, titkolódzás. Ezért majd kapok tüzet és vizet is, de megéri...

CIVILEK, POLITIKA, DEMOKRÁCIA

MÉRCE
Szerző: DIÓSZEGI-HORVÁTH NÓRA
2018.01.18.


Mr. Soros azt hiszi, hogy a civil társadalom feladata, hogy ellenőrizze a végrehajtó hatalmat.

Kovács Zoltán kormányszóvivő a Financial Times-nak beszélt arról, hogy leginkább ez áll a kormány és a Nyílt Társadalom Alapítvány konfliktusa mögött, miközben Kovács álláspontja szerint „legitim módon csak a választott képviselők politizálhatnak”.

Talán ideje lenne elgondolkodni a demokrácia mibenlétéről…

Kovács (illetve nyilván a kormány) álláspontja az, hogy a „civil társadalom” csak ne szóljon bele az ő ügyeikbe, a politika az a nagyvadak (úgynevezett politikusok) játszótere. A fő probléma ezzel az, hogy jelenleg Magyarországon a legitim módon választott képviselők politizálása feletti kontroll erősen sérült, magyarán a kormány a maga eszközeivel mindent megtesz azért, hogy saját képére szabja az országot, saját hatalmát növelje, saját érdekeit védje.

Mindehhez pedig értelemszerűen mindenki más letaposására van szükség.

Kezdve a legitim módon megválasztott ellenzéki képviselőkkel: őket büntetések sorával (és ebbe a pénzbüntetéstől, a kitiltással való próbálkozásig és a kérdéseikre adott válaszok elsumákolásáig tényleg sok minden belefér) folyamatosan gátolja a kormány, hogy feladatukat végezzék – a többiről meg gondoskodnak ők maguk…

A civil társadalom még ennél is cudarabb sorsra van ítélve: a civil szervezetek megbélyegzésével, munkájuk ellehetetlenítésével a kormány valóban arra játszik, hogy végleg elzárja azokat a csatornákat, ahol érvényesülhetnek a szabad és gyakran alulról szerveződő társadalmi kezdeményezések.

Olyan, társadalmilag hasznos cselekvések akadhatnak így meg, amelyeknek megrendelője nem az állam, és amelyek közül nem egy pont arra vállalkozik, hogy a NER működésének visszásságaira is rávilágítson. S mint ilyenek, nem kívánatosak a rendszer számára. Ellehetetlenítésük viszont azt is eredményezi, hogy még kevésbé fogjuk tudni, mi folyik ebben az országban.

És ott vannak az egyszerű állampolgárok, akik elvétve tényleg megpróbálnak a közügyekkel érdemben foglalkozni, felszólalni az igazságtalanság és az elnyomás ellen. Amennyiben kiszabadulnak az állami szervek által létesített kontroll alól, őket a hatalom egész egyszerűen eltapossa. Átgázol rajtuk, fenyegeti, vagy megpróbálja hitelteleníteni őket.

Ezek nem demokratikus módszerek, nem a demokratikus hatalomgyakorlás eszközei, egy olyan kormány kezében, amely nem a nép érdekében cselekszik.

Csakhogy ebben az esetben felmerül a kérdés: azok a politikusok, akik legitim módon választattak meg, nem rúgták-e fel szerződésüket a magyar állampolgárokkal, amikor ilyen politizálásba fogtak?

Biztos, hogy erre kaptak felhatalmazást?...

A CUKROS BÁCSI 30 DOLLÁRRAL CSÁBÍT ELHUNYT AMERIKAI NYUGDÍJASOKAT - RÖFI AMERIKÁBAN

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2018.01.17.


Az Amerikai Népszava egyik régi olvasója küldte el szerkesztőségünknek a szeptemberben elhunyt édesanyjának küldött csomagot, amelyben Orbán Viktor kéretlen levélben zaklatja az elhunytat, és “hetyke öndícséret” kíséretében átnyújt neki 10 ezer forint, azaz 30 dollár értékű étkezési jegyet, ami ráadásul a Rákosi-rendszerre emlékeztet.

Orbán Viktor a levelében azt írja, hogy “meg kell becsülniük” a nyugdíjasokat. Megbecsülik őket azzal, hogy teljesen hülyének nézik őket, hogy olcsó hazugságokon nem látnak át, fel akarják használni őket a választásokon, és 30 dollárra taksálják a szavazatukat. Eközben a – ki tudja, honnan összeállított – ócska listájukra küldött levelekkel elhunytakat zaklatnak.

Amerikában különösen mindenki tudja, hogy ez már a legalja, amikor politikus ajándékokat küldözget a választások előtt, hogy rá szavazzanak. Ez kelet-európai bunkóság, ahol vagy a szép csendőrtollak cicáznak, vagy a korteskedők a szavazóurnánál mérik az ingyenbort és adják az ingyenkolbászt, és megmondják, kire szavazzanak. Röfi Amerikában.

Hírlik, hogy a kereszténydemokrata Rétvári Bence ingyen krumplit osztogatott, ami annak idején a kommunisták szokása volt. Ráadásul a négy tonna krumplit nem a sajátjából adta, hanem a köz vagyonából. Amit elloptak az emberektől, annak egy részét adják vissza, és legyenek hálásak érte, szavazzanak rá. Rétvári a hirek szerint eddig csak térképről ismerte Vácot, de majd most ott indul egyéni jelöltként.

Úgy csinálnak ezek, mint a “Bajszos Szar” nevet kiérdemlő pecás Áder. Beetet a halaknak, mielőtt kifogja őket. Kiéheztetik az embereket, és aztán a gyomrukkal akarják szavaztatni őket, nem az eszükkel. Szavazz a krumpliosztóra. Egy másik tojást osztogat, amit a fején kellett volna összetörni, miközben megalázza az embereket. A nagy kereszténydemokrata farizeus Hoppál pedig saját propagandafotóit biggyesztette Pécsett a városi karácsonyfára...

L. RITÓK NÓRA: ELPAZAROLT ÉLETEKET LÁTOK

VÁROSI KURÍR
- KERÍTÉSEN INNEN BLOG
Szerző: bl

2018.01.18.


L. Ritók Nóra alapítója és vezetője az Igazgyöngy Alapítványnak, amely oktatással és esélyteremtéssel foglalkozik egy leszakadó térségben, Kelet-Magyarországon. 

Az Igazgyöngy Alapítvány

Hajdú-Bihar megye legszegényebb, legelmaradottabb térségében működik közel húsz éve az Igazgyöngy. Mennyiben változtak céljaik az alakulás óta, milyen eredményeket értek el?

– Amikor az alapítványt létrehoztam, még csak az volt a célom, hogy az egy, az állami keretek között működő oktatásnál szabadabb, gyermekközpontúbb, a művészettel nevelő iskolát tartson fenn. Aztán – mivel sok hátrányos helyzetű gyereket tanítottunk – hamar kapcsolódott ehhez a hátránykompenzálás, később pedig a szociális készségek fejlesztésének területe. Közben – megismerve a gyerekek családi hátterét – jött a felismerés is: az iskola önmagában nem képes megoldani ezeknek a gyerekeknek a problémáit, az otthoni közeg amortizál mindent. A gyerekek mellett, muszáj a szülők generációjával is foglalkoznunk, ha változást szeretnénk. Akkor kezdődött a szociális munka. Először a családok kríziskezelésével, majd közösségfejlesztéssel, az önfenntartási képességek fejlődésének segítésével, munkahelyteremtéssel, a részvételi demokrácia megalapozásával…Így bővült az alapítvány munkája esélyteremtő stratégiává.

Mindig komplex programról beszél. Mit jelent ez a gyakorlatban?

– A településről – ahol dolgozunk – pontos problématérképet készítünk. Mindenre és mindenkire figyelve próbálunk hatni. Egyszerre, összehangoltan. Nem hagyjuk, hogy az egyik hatás amortizálja a másikat. Az embereket helyzetbe hozzuk, hogy a tanult tehetetlenség helyett megismerjék saját erejüket, tudásukat, lehetőségeiket. Az élet minden területét átfogjuk, közösséget építünk, közösségi szabályok kialakításához segítjük hozzá őket. Azt szeretnénk, ha ők maguk tudnák megszervezni saját közösségeiket, életüket. Mindenkire figyelünk, mert mindenki hat valamilyen módon a közösségben. Mindezt azzal a céllal teszünk, hogy az integrációjukat segítsük.

A Morzsóka

Told kapcsán meséljen a Morzsóka klubról! Vajon mennyire tudják a programban résztvevők életét megváltoztatni?

– A Morzsóka klub egy asszonyközösség együttműködése, ami persze nyitott a gyerekek és a férfiak számára is. Évek óta visszük ezt, sokféle tematikával, amit velük együtt alakítunk ki. A célunk egy olyan közösségi mag létrehozása, amely képes pozitívan hatni a többiekre, és majd önállóan működni is. Tulajdonképpen a toldiak itt váltak közösséggé. Nagy fejlődés és tanulás volt ez is. Kezdetben nem akartak jönni, aztán voltak nagy viták, veszekedések, egy-egy nehezebb téma kapcsán. Volt, hogy klikkesedtek, elhatárolódtak egymástól. De ez már a múlté. Ma jó hangulatú beszélgetések színtere, egymás véleményének meghallgatása, elfogadó légkör, a mindennapok gondjainak és örömeinek megélése történik itt. Különböző korosztályokhoz tartozó, romungro és oláh cigány, nem cigány és román résztvevői is vannak a heti rendezvényeknek. Az egymásnak átadott ismeretek, a fejlesztett készségek pedig otthon hatnak tovább. Pont ezért céloztuk meg az asszonyokat. Mert azt gondoljuk, ők kulcsszerepben vannak a családokban, rajtuk keresztül vihető be a legtöbb változás.

Milyen lehetőségeik vannak a térségben élő szegényeknek arra, hogy esélyük legyen az emberi életre?

– Nem sok. Akiben a mobilitás képessége megvolt, az már elment. Aki maradt, az röghöz kötött, tartalék nélküli, képzetlen, önerőből nem képes változtatni az életén. Itt nincsenek olyan munkahelyek, ahol egy szakképzetlen, alapkészség-hiányos ember tartósan,megfelelő jövedelemhez juthat. A közmunka nem vezet sehová. Az oktatás nem képes az esélykiegyenlítő funkcióját betölteni, csak asszisztál a nyomorúság újratermeléséhez. A lakhatási szegénység változatlanul megvan, a kilátástalanság tapintható.

Tömegével vannak funkcionálisan analfabéta felnőttek

Lát-e esélyt arra, hogy változzon az a miliő, amelyben magyar emberek tízezrei élnek a térség falvaiban?

– A legbénítóbb számomra a felnőtt generációt látni. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogyan történhetett meg, hogy az oktatás ennyire érintetlenül hagyta őket, és a család sem adott olyan muníciót, amelyből csak egy kicsivel kiszámíthatóbb, jobb életet tudtak volna teremteni maguknak. Tömegével vannak funkcionálisan analfabéta felnőttek, a felelős tervezés képességének teljes hiányával. A világ – a maga történéseivel – messze van tőlük, szubkultúrák sajátos hatásai formálják őket. A túlélési stratégiák, amiket kifejlesztettek, nem az integráció irányába mutatnak. Elpazarolt életeket látok, felnőtteket, akikből bármi lehetett volna. De nem lett.

Mit lehetne tenni?

– A felnőttekkel már keveset. De a fiatalokat, a gyerekeket nem lenne szabad elveszítenünk. Őket fejleszteni, tudással, olvasási kultúrával felvértezni, kulturális élmények sokaságához juttatni, és közben a szüleikkel elérni, hogy ehhez legalább elfogadó hátteret adjanak. Ez is generációs feladat, amit legalább húsz éven át végezni kellene.
Óriási az oktatási szegregáció

Ön többször is olyan osztályokról beszélt, amelyeknek padjaiban kizárólag barna gyermekek ülnek. Ennyire jelen van a szegregáció a mindennapokban?

– Az oktatási szegregáció sosem volt olyan mértékű Magyarországon, mint most. A korábbi, spontán települési szegregációk mellé felzárkóztak – a szabad iskolaválasztás mentén – leginkább az egyházi, de van, ahol az állami iskolák, a maguk szegregáló hatásával. Ma, ahol egy településen van legalább két általános iskola, abból az egyik szinte bizonyosan szegregált, vagy szegregálódó. A hatás pedig nagyon gyors. Pár év alatt polarizálódik a társadalom az iskolák közötti leképezésben. Egy szegregált iskola pedig nem képes változást hozni. A pedagógusok eszköztelenekké válnak a begyűrűző problémákkal szemben, a központi elvárások súlya elviselhetetlen. A szegénység, a másfajta szocializáció öngerjesztő hatású folyamatokat eredményez. Integrációs képességeket elsajátítani itt nem lehet. A többségi társadalom mintáját az osztályteremben egy kiégett, eszköztelen pedagógusnak kellene adni. Képtelenség. A kortárs hatások a gyerekek között nem pozitívak. Innen nincs kiút. A szegregált oktatás csak fokozza az amúgy is nehéz problémát. Én az integrált oktatás híve vagyok. Ezekben az iskolákban a folyamatok visszafordítása már nagyon nehéz lesz. Másfajta pedagógiai kultúra, rengeteg segítő szakember, és az oktatást támogató szociális munka nélkül lehetetlen.
Vannak kivételek is

A közelmúltban olvastam Hardi Titusz atyával, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium igazgatójával készített interjút. Az atya megható mondatokat mondott az egyetlen pannonhalmi roma diákról, Ötvös Pistiről. A hencidai fiatalember, az Ön munkájának az eredményeként érettségizhetett, s készülhet Párizsban az egyetemi felvételire. Lesznek- e követői Ötvös Pistinek?

– Pisti nagyon szép története az Igazgyöngynek. Meg azt hiszem, az összefogásnak is, amivel ő idáig jutott. Pontosan látom, hány ember munkája, támogatása van ebben. Ha ez nincs, akkor Pisti maradt volna otthon, és bedarálta volna a nyomorúság, mint sok társát. Pedig vannak tehetségesek közöttük – sokan. De rengeteg tényező dolgozik az ellen, hogy ők kiteljesedhessenek. Ezek ellen a tényezők ellen harcolni embert próbáló feladat. Neki is, és a segítőknek is. Ma ezt a rendszer nem vállalja. Azért van kevés ilyen sztori, mert kevés csapat tud úgy összeállni egy gyerek mellett, mint ahogy mi Pisti mellett álltunk, és állunk. Nyilván szeretnénk több gyereket idáig, és még tovább kísérni. De nem ez az út hozhat változást, hanem a rendszer átalakítása, amelyben tömegesen kaphatnak esélyt a szegénységben élő gyerekek.

Közmunka és környéke

A közösségi oldalán megdöbbentő képeket láthatunk arról, milyen körülmények között tengődnek a térségben az emberek, javarészt romák. Mit gondol a közmunkáról? Igazak-e azok az állítások, hogy a kormány programjában részvevők egy jelentős része visszatalál a munka világába?

– Ezt az állítást határozottan cáfolom. Amit én látok, az nem visszavezetés, sokkal inkább helyhez kötés, vegetálás, egy olyan jövedelemmel, ami nem elég a megélhetéshez, olyan tanfolyamokkal, amelyek nem adnak munkaerő-piaci szempontból használható tudást. Ez távlat, előrelépés nélküli időtöltés, ami nem alkalmas arra, hogy alkalmi- és feketemunkán szocializálódott embereknél a munkavállalói kompetenciákat megfelelő szintre hozza. Aki közmunka után elhelyezkedett, az biztosan nem innen vette a muníciót hozzá, hanem már alapból megvolt neki.

Egy szociális szakembertől olvastam: gyerekeket kérdeztek, hogy milyen foglalkozást szeretnének választani, ha felnőnek. Többségük azt válaszolta, közmunkás akar lenni. Tényleg csak ez a perspektíva a leszakadó térségekben élők számára?

– Igen, a gyerekek a közmunkára mint foglalkozásra tekintenek, és mivel nem kell megfeszített munkát végezni hozzá, sok helyen az aláírás, a jelenlét a legfontosabb elem benne, így vonzó is számukra. Egy leszakadó térségben nem sok település büszkélkedhet olyan munkalehetőséggel, amely a gyerekeket arra ösztönözné, hogy szakmát tanuljanak, majd megfelelő fizetésért elhelyezkedhetnek. Nincsenek ilyenek, a beruházások – ha vannak is – nem munkahelyteremtő jellegűek. Aki itt marad, és nincs szakképzettsége, annak marad a közmunka, vagy a kriminalizálódás.

Mit gondol a tankötelezettségi korhatár 16 évre történő leszállításáról? Saját munkájában mit jelent ez?

– Óriási hibának tartom. Most tömegével vannak a falvakban olyan gyerekek, akik alapkészség-hiányosan, szakma nélkül várják otthon, hogy a közmunkába belenőjenek. A hídprogram sem segít. Számomra a 16 évesen kikerülő gyerek ugyanaz a kategória, mint a magántanulóvá váló, vagy lemorzsolódó. Nem kész, hanem félbehagyott. A 16 éves tankötelezettség nem más, mint az állam felelősségének átruházása egy olyan társadalmi csoportra, akiknek a gyerekeivel az oktatási rendszer kudarcot vallott. Minden szempontból óriási hiba, főleg nemzetgazdasági szempontból.

Nők a mélyszegénységben

Mit jelent ma nőnek lenni a szegregátumban? Hogyan látja a lányok, asszonyok helyzetét a mélyszegénységben élő térségekben? Van esélyük arra, hogy megtanuljanak tiszta szívből mosolyogni, nevetni?

– Sajnos, a lányok előtt továbbra is a „karriertörténet” jellemző. Sokan befejezik közülük a 16. évük betöltése után az iskolát, és szakképesítés nélkül, a szokások adta keretek között, már az is óriási eredménynek számít, ha nem 18 év alatt szülnek. Ezen a téren is több pontú beavatkozás szükséges. A tanulás mellé a családi átörökítés és a szegénység hatásainak kezelését is be kell emelni. Az anyjuk sorsának ismétlése erős. Ez a minta megy át a családtervezésben, gyereknevelésben, viszonyulásokban, problémakezelésekben. Ezt (sem) lehet a szülők helyzetének ismerete, és az arra való ráhatás nélkül megoldani. Ha az üzenetet, a változást nem erősíti meg a család, a közösség, az oktatás önmagában semmit sem tehet.

Ön egy civil szervezet vezetője. Mit jelent ma civilnek lenni Magyarországon?

– Egy olyan civil szervezet vezetőjének lenni, amely az állam működési hézagaiban, demokráciadeficittel érintett területeken dolgozik, nem egyszerű. Pláne nem, ha ezt az ember a nyilvánosság előtt végzi. Mert munkájával minden nap azt mutatja, hogy baj van, az állami sikerkommunikáció mellett, egy másik világ is létezik, ahol az állam sikertelen. A szakpolitikai kritika eltűnt. Ma csak pártpolitika van, amelynek az üzenete egyszerű: velünk, vagy ellenünk. Ha nem velünk vagy, ellenség vagy. Nem számíthatsz támogatásra. Ha más támogat (például külföldről), még inkább ellenség vagy. Nehéz most, mindenki próbálja túlélni. A civileknek is vannak túlélési technikáik, és ezek jellemzően nem összefogást erősítők.

Soros bérenc?
– Miből élnek, dolgoznak? Tudom, a Soros Alapítványtól is kapnak támogatást. Soros-ügynöknek tartja magát?

– Az alapítvány öt közhasznú (állami) feladatot lát el. Az egyik oktatási: van egy alapfokú művészeti iskolánk. Ennek, mint minden OM számmal rendelkező intézménynek, állami támogatása van, és még erre a tanévre meghosszabbított velünk az EMMI egy kiegészítő támogatást is, köznevelési megállapodás keretében. Mindez a költségvetésünk harmadát jelenti. Az összes többire – még az oktatáshoz tartozó tanodára is – nekünk kell a forrást előteremteni, nem beszélve a szociális, munkahelyteremtő, közösségfejlesztő feladatok finanszírozásáról, a folyamatos fejlesztésekről. Céges és civil támogatások teszik ezt lehetővé. Szerencsére sokan segítenek bennünket. Vannak pályázatok is. Sajnos, az állami rendszeren keresztül elérhető uniós forrásokat nem tudjuk elérni, a pályázatainkat rendre elutasítják. Így maradnak a külföldi pályázatok. Többek között vannak OSI-s (Soros) pályázataink is. Ebből most van egy, amelyben a szociális munkához szükséges adománygyűjtésünk fejlesztése folyik, és egy másik, amelynek keretében figyelemkoncentrációt fejlesztő gyakorlatokból dolgozunk ki egy feladatbankot, alsós gyerekek számára. Ezek lennének ügynöki tevékenységek? Szerintem nem.
Foci itt, foci ott

El tudja azt képzelni, hogy egyszer olyan miniszterelnöke lesz az országnak, akit a mélyszegénységben élők sorsa jobban érdekel, mint a magyar foci?

– A foci iránt sosem érdeklődtem különösebben. Azóta meg, mióta ennyit költenek rá, miközben máshol ezerszer fontosabb helye lenne, ami élhetőbbé tenné az országot, kifejezetten idegesít. Eddig nem volt olyan miniszterelnökünk, akinek a hobbijára ennyit költöttek volna…Igazából azt sem tudom, a korábbiaknak mi volt a hobbijuk. És talán az úgy volt jó. Aki egy ilyen posztra kerül, annak gondolkodását szerintem más szempontoknak kell meghatározniuk. Hogy miért nem jönnek a szegregátumokba politikusok? Mert nem akarnak szembesülni a hibákkal, a megoldatlan problémákkal. Ha mégis elmerészkednek, a látogatásaikat a rendszeren belül szervezik, ahol a helyi szereplő is meg akar felelni a „felülről” jött látogatónak. Így egy problémamentes képet mutat, eljátssza a „minden rendben” színjátékot, és reméli, hogy jutalom jár majd érte. Amit többnyire ma meg is kap, aki „jól viselkedett”.

Olvastam, hogy január 19-én, a fővárosban nyílik meg kiállítás a képeiből. Hogyan jut mindenre ideje? Mikor szokott festeni? Különösen most, hogy december végén megszületett az első unokája, Andráska.

– A rajz és az írás egyfajta ventilálás nálam. Ezzel teszem rendbe a lelkemet, ebből rakom össze magam újra és újra. Nem sok időm van rá, de próbálok azért kicsit szánni erre is. De ennél még fontosabb a család, a biztos háttér. A férjemmel 37 éve élünk együtt, két gyermekünk van, és most született meg az első unokánk. Mindenki azt mondta, nagyszerű érzés… és ezt meg tudom erősíteni. Öröm látni a lányunkat anyaszerepben, a piciért meg rajongunk máris, pedig még csak három hetes. Nagyon értékes számomra minden perc, amit velük tölthetek.