Szerző: Karvalyok Földje
2018.02.06.
Mennyit ér a magyarországi rákbetegek élete? Ha stadion, egyházi vagy migráns-egyenértékessel számolunk, akkor nem sokat.
Azt már tudjuk, hogy a kormányunk szerint minden sportra költött egy forinttal két forintot lehet megspórolni az egészségügyi kiadások terén meg azt is, hogy a közbeszerzésekre fordított milliárdok cirka harmada tűnik el kormányközeli haverok zsebében, de abban azért csak reménykedhettünk, hogy a rákosok élete megér legalább egy stadionnyit. Mondjuk annyit, mint amennyibe a Haladás szuperstadionja került Szombathelyen, azaz cirka 15,2 milliárdot. Ez az összeg hétvégenként 8.940 fő aktív szotyolázását teszi lehetővé és biztos van valaki odafent, aki – legalábbis a stadion méreteit látva – hisz abban, hogy a 2017 őszi átlag kétezer körüli szurkolószám megnégyszereződik úgy, hogy még az alkalmankénti borsos belépti díjat is hajlandók a tisztelt látogatók kifizetni. És ez csak egy stadion a sok közül … És míg a klubsport mindenek felett, mi a helyzet az egészségüggyel és a spórolással?
Balog humánminiszter úr – így kampányidőszakban – ott van a gáton és gáláns ígéretet tett a hazai rákbetegeknek: az idén 5 milliárdot áldoznak fejlesztésekre, az elkövetkező években meg még 10,3 milliárdot. Azaz éppen annyit ígért, mint amennyibe egyetlen vidéki stadion került. Igaz, hazánkban éves szinten 33 ezren halnak meg rákban (az összes halálozás egynegyede) és harmadával több honfitársunk veszti életét ennek a betegségnek köszönhetően, mint az uniós átlag, de ez sem ösztönzi a kormányunkat láthatóan arra, hogy – így kampányidőszakban – legalább kétstadionnyi pénz elköltését ígérje meg nekünk. Ebből is látszik, kormányunknak pontosan mennyit is érnek a saját állampolgárai – hát nem annyit, hogy érdemes lenne akár a Tao-pénzek 500 milliárdjának legalább 10%-át az egészségügyre költeni. És miközben a látványsportokba (és különösen a minimális európai színvonalat alulról talán nyaldosó fociba) öntik a sokszáz milliárdot, addig honfitársaink belehalnak olyan betegségbe, amelybe más országokban azért nem annyira muszáj...