2023. május 23., kedd

HA SZERETED FŐNIT, Ő IS SZERET: GRÓFOT KÖSZÖNTÉSSEL, KARLENGETŐ TROMBITÁST ROLEXSZEL AJÁNDÉKOZTA MEG

POTTYONDY VIDEÓ
Szerző: POTTYONDY EDINA
2023.05.23.



Orbán Viktor sikerének egyik titka, hogy nem rendeli alá magát ellenfelei kritikus, fanyalgó attitűdjének. (🤷🏻‍♀️) 

Ugyan a teljesítményre illetve az esztétikai szempontokra fütyülve, csakis hasznossági alapon, de létrehozott egy kölcsönös tisztelet és megbecsülés rendszert, amiben az Orbán-rajongó, békemenetelő néni épp annyira biztonságban érezheti magát, mint a cigányfiú, aki egyfelől azt látja, hogy a magyarok egy része finnyáskodik rajta, másfelől százezrek ordítják vele, hogy ő a bulibáró. 

Idealista mese sajátos hitvilággal, szimbólumokkal, hősökkel és gonosz ellenfelekkel. Ha ehhez a világhoz tartozol, bárki is vagy, bármit is tettél le az asztalra, szeretnek, megvédenek, és sosem mondják, hogy szar, amit csinálsz.

AZ UKRÁNOK ÚJ FEGYVEREKKEL, AZ OROSZOK VÉDVONALAKKAL KÉSZÜLNEK A NYÁRRA

TELEX
Szerző: KÖRÖMI CSONGOR
2023.05.23.


Bár az elmúlt hetekben arról is voltak hírek, hogy Bahmut környékén offenzívába lendültek az ukrán csapatok, mostanra úgy tűnik, egy-két rom és épület kivételével teljes egészében elfoglalták a várost az orosz megszállók. Rácz András Oroszország-szakértő szerint azonban az offenzívának köszönhetően az ukránok ki tudták nyitni a települést körülvevő gyűrűt annyira, hogy a megmaradt védők ki tudjanak vonulni a kelet-ukrajnai városból.

A Wagner-zsoldoscsoport vezére, Jevgenyij Prigozsin szombaton állította azt, hogy elfoglalták Bahmutot, és hétfőn este azt mondta, hogy június 1-ig átadják a város ellenőrzését az orosz hadseregnek. Az ukrán vezetés azonban az elmúlt napokban és hétfőn este is hangsúlyozta, hogy a város szélén továbbra is ellenőriznek területeket.

Ha véget is ér a hosszú hónapokon keresztül zajló bahmuti vérszivattyú, az lehet belátható időn belül az utolsó siker orosz oldalon, amiért rengeteg embert áldoztak. A Német Külpolitikai Társaság (DGAP) munkatársa szerint ugyanis nincs ereje az orosz hadseregnek arra, hogy újra támadásba lendüljön. Holott a másik oldalon Ukrajna hónapok óta készül egy nagyszabású ellentámadásra.

Az oroszok által megszállt területek visszafoglalását célzó művelet nyár elejére várható, de már most látni lehet az ellentámadás előkészületeit.

„Az ellentámadás kezdetét nem úgy kell elképzelni, mint egy Forma–1-es futamét, amikor valaki meglendíti a kockás zászlót, és indulnak a csapatok. Nem biztos, hogy lesz ennek egy előre pontosan definiált startpontja – inkább valószínű, hogy a harcok fokozatosan intenzívebbé válnak majd, egyszerre több helyen is, és aztán lesz egy pillanat, amikor az ukrán erők a frontvonalat egy vagy több ponton áttörik”


– mondta a Telexnek adott helyzetértékelésében Rácz. Az oroszok által megszállt területek visszafoglalását célzó művelet nyár elejére várható, de már most látni lehet az ellentámadás előkészületeit.

Ennek része az Oroszország-szakértő szerint az, hogy szisztematikusan rombolják a megszállt területeken az orosz csapatok utánpótlási és ellátási vonalait, logisztikai központjait, légvédelmi rendszereit, és mellesleg ahogy megsemmisítik az orosz megszálló hatóságokkal együttműködő helyi vezetőket is. Az oroszok pedig az ellentámadástól tartva már több helyen is védvonalrendszereket építettek ki a front mentén...


KARDOS ANDRÁS: LEVÉL BOLGÁR GYÖRGYNEK 1. – "MINEK NEVEZZELEK?”

SZABADSÁG KLUB
Szerző: KARDOS ANDRÁS
2023.05.21.


Ha nem nevezzük valódi nevén a rendszert, vagyis nem nevezzük diktatúrának, akkor úgy fogunk járni, mint az a zoológus, aki a halakra vonatkozó attribútumokat, pikkely, uszony stb. az elefántokra alkalmazná, és azt mondaná, hogy bár az elefántnak nincs kopoltyúja, de azért "illiberális hal". Magyarék ezen példája kiválóan mutatja, hogy nem érdemes tizenhárom év diktatúra után a rendszert olyan illiberális halnak nevezni, amely nem vízben él.


Évtized óta hallgatom az Ön műsorát, és bizony ezekben a borzalmas időkben sokszor merítettem erőt az Ön visszafogott optimizmusából, kemény kiállásából a demokrácia és szabadság ügye mellett. De ezért mért még nem írnék, mert ezt sokan elmondják Önnek, és jól teszik, ehhez rám nincs feltétlenül szükség. Amiért írok, annak az az oka, hogy két alapvető kérdésben részben másképpen gondolkozom, mint Ön, de főképpen másként, mint az Ön betelefonálói, sőt, sokszor szakértői is. Tehát egy rövid levélben tömören elmondanám, hogy mit is látok én másként. Ebben a levélben az első problémát vetem fel, a következő levélben a másodikat, mert nem akarnám túl hosszan igénybe venni az Ön és az olvasók figyelmét.

Folyamatosan felmerül az Ön műsorában, hogy minek nevezzük azt a rendszert, amiben élünk. Hozzáteszem, hogy ez mindenütt vita a nyilvánosságban, ahány politológus, annyi definíció, ahány ellenzéki hallgató, annyiféle – jogos indulat szülte – elnevezés. Tehát lényegi kérdésről beszélünk. Itt lehet különbség a „tudomány” és a „köznyilvánossság” szóhasználata között, bár, mint látni fogja, lehetséges olyan megoldás szerintem, amivel még ezt a szakadékot is át lehet ugrani.

Nem fogok most vitázni azokkal, akik hibridrendszernek, választásos autokráciának, vezérdemokráciának, illiberális demokráciának nevezik Orbán rendszerét, mert noha egyikkel sem értek egyet, de ha jól követem Önt, akkor Ön sem. Kettőnk között a vita lényege az, hogy Ön, elismeri ugyan, hogy önkényuralomfélében élünk, mégis a diktatúra fogalmát túl erősnek érzi, és állandóan gyengíteni szeretné, olyképpen, hogy a rendszer hajlik ugyan efelé, de azért ez mégsem Putyin diktatúrája, nem csuknak le senkit a nézetei miatt, nem jön a fekete autó, nincsen Recsk, ilyesmi.

Ezek persze nagyrészt tények, csak éppen nem támasztják alá az Ön álláspontját. Ugyanis Ön, igaz, sokakkal egyetemben, a diktatúrát a szó 20. századi értelmében használja, ha tetszik csak a totalitárius diktatúráról ismeri el, hogy az valóban diktatúra. Ezt én ugyan „tudományos” értelemben sem fogadom el, de a nyilvános beszédben aztán végképpen nem. A 21. századi, ráadásul Európán belüli önkényuralmak, másképpen diktatúrák, mint a múlt századiak. Ugyanis definíció szerint diktatúrának nevezhető minden olyan rendszer, mely az alapvető létezéstől fosztja meg a fékek és ellensúlyok rendszerét, mely egyetlen ember döntésétől teszi függővé, hogy a rendszer mit mikor rombol szét, szüntet meg, ahol az „ellenzék” csak a diktátor előtti paraván, ahol az államot maffiaállamként működteti egyetlen személy és annak klientúrája, ahol a választás és a sajtó szabadsága a diktátortól és klientúrájától függ, ahol szabad verseny helyett, klientúra építés folyik.

Ami pedig a tudományt illeti. Magyar Bálint és Madlovics Bálint már annyi könyvet szentelt a posztkommunista rendszerek leírására, hogy én szégyellem magam a magyar politológia helyett, hogy képtelenek számot vetni a szerzőpáros rendszerkritikájával. Legutóbbi könyvükről szóló recenziómban ezt írtam: Magyarék új könyve már az elején bizonyítja, hogy „az eddigi rendszerleíró elméletek legnagyobb része abból a teleologikus szemléletből indult ki, hogy a rendszerváltás után eo ipso mindegyik volt szocialista ország a liberális demokrácia, mint végcél felé tart, tehát ezek az elméletek, mint a tranzitológia vagy a hibridológia, abból indulnak ki, hogy a ’kommunista diktatúrától a liberális demokráciáig’ terjedő skálán az egyes országok éppen hol helyezkednek el. Nem belemenve ezen elméletek részleteibe, azt bizonyosan állíthatjuk, hogy a történelem hegeliánus elképzelésének sincs ilyen reduktív elképzelése a történelem irányultságáról. Nincsen semmiféle ’szükségszerűség’, amely zárójelbe téve az egyes országok és nemzetek eltérő múltját, mintegy célra tartottan egy irányba, most éppen a liberális demokrácia irányába mozogna.” Ezt csupán a tudományos kérdésfelvetés okán idéztem. Persze ez sem kevés, mert ha például a maffiaállam elmélete átment volna a „tudományosság” szűrőjén, magyarán, ha vette volna a fáradtságot elemző és ellenzéki politikus, hogy megértse, hogy a maffiaállam, nem egy populista leírása Orbán rendszerének, hanem a lényeg megnevezése, akkor sokkal könnyebben használnák a diktatúrát is, mint ennek a rendszernek a leírását.

Azonban, ha a tudomány elkeni a kérdést, a politika és a nyilvánosság is ezt fogja tenni. És ezen a helyzeten csak ront, ha indulatból mondjuk fasisztának nevezik Orbán rendszerét, mely egyáltalán nem az, hiszen ennek a rendszernek semmiféle ideológiája nincs, csak alkalmazza az ideológiát, mert enélkül nincs kommunikáció és nincs populista propaganda sem.

Végezetül nagyon fontos, hogy egy diktatúra egy saját nyelvet, saját szótárat alakít ki, sőt, saját jelentéstant is. A nyelvteremtés a mindenkori diktatúrák egyik alapismérve. Ugyanis a nyelv megfosztja az autonóm gondolkodástól a híveket, hiszen hit alapúvá válik a nyelv és nem a normalitást, hanem a kisajátított elferdítést követeli meg használóitól. Gondoljunk csak a „nemzeti” szó használatára mondjuk a trafik jelzőjeként, gondoljunk arra, hogy az inflációt a szankciók okozzák, vagy akárcsak arra, hogy a NER az éppen az ellenkezőjét jelenti annak, amit valójában. Az együtt-nem működést azokkal, akik nem hívei az orbáni diktatúrának. A sort a végtelenségig folytathatnánk.

Tehát: ha nem nevezzük valódi nevén a rendszert, vagyis nem nevezzük diktatúrának, akkor úgy fogunk járni, mint az a zoológus, aki a halakra vonatkozó attribútumokat, pikkely, uszony stb. az elefántokra alkalmazná, és azt mondaná, hogy bár az elefántnak nincs kopoltyúja, de azért „illiberális hal”. Magyarék ezen példája kiválóan mutatja, hogy nem érdemes tizenhárom év diktatúra után a rendszert olyan illiberális halnak nevezni, amely nem vízben él.

Kedves Bolgár György, azt javaslom tehát, hogy a diktatúrát nevezzük annak, ami: diktatúrának.

Levelem következő részében igyekszem a „Mit tegyünk?” kérdésre választ keresni.

Tisztelettel üdvözlöm!

KARDOS ANDRÁS: LEVÉL BOLGÁR GYÖRGYNEK 2. –"MIT TEGYÜNK?"

SZABADSÁG KLUB
Szerző: KARDOS ANDRÁS
2023.05.22.


Jelenleg nincs rendszerellenzéke az orbáni diktatúrának, éppen ezért valójában csakis „ellenzéki” pártok és némi civil mozgolódás van.


Tisztelt Szerkesztő Úr!

Ön sokszor felteszi a kérdést a műsorban, hogy mit kellene tennie az ellenzéknek, vagy tágasabban: kit kéne élre tennünk a Orbán-rendszer leváltásáért? Jogos és nehéz kérdés, és bár kész válaszom persze nekem sincs, szeretném felhívni utólag a figyelmét arra, hogy két ízben kísérletet tettem egy lehetséges válasz körvonalazására az ÉS-ben. Az egyiknek a címe Nem volt a másiké Határolt forradalom.

Ki fogok mindkettőre térni, de először azt kellene tisztáznunk, hogy milyen feltételek között gondolkodunk egyáltalán az orbáni önkényuralom leváltásáról. Minapi levelemben amellett érveltem, hogy Orbán rendszerét diktatúrának tartom, tehát az egyik kiindulópontja a mostani levélnek az, hogy itt nem valamiféle hibridrendszerről van szó, amelyhez többféleképpen lehet hozzányúlni, ha változást akarunk, attól függően, hogy a vélelmezett hibrid demokratikus potenciálját ezen elmélet hívei mekkorára taksálják. De mivel szerintem szó nincsen hibridizmusról, ezért én bátran javaslom az egyik kiindulópontnak azt, hogy jelenleg diktatúrában élünk.

A következő lépés, hogy az elnyomó rendszerben megvizsgáljuk az ellenzék szerepét. Ennek értelmezése nélkül sem tudunk továbblépni. Nos, már többször is megírtam, még itt a Szabadság Klub felületén is, hogy a szó tényleges értelmében négy darab kétharmados bukta után ellenzék nincs, még pontosabban: rendszerellenzék pláne nincs. Ennek sok oka van, az ellenzéki pártok elképesztő tehetségtelenségétől kezdve egészen odáig, hogy egy szisztéma megértése nélkül nem lehet benne a helyünket megtalálni. És persze nem szimpla tehetségtelenségről van szó: vannak itt tehetséges emberek persze, például Gyurcsány Ferenc tehetséges rétor és vannak is víziói, viszont ő meg nem érti, hogy vele ellenzék Magyarországon nem nyerhet. Ennek is sok oka van, az őszödi beszédtől a karaktergyilkosságig de ez mindegy is most. De ő is csak példa. Dobrev is tehetséges, ráadásul ő még vezetőnek is, de ekkora hendikeppel vele sem lehet nyerni. Nem sorolom. Az alapvető baj, hogy a Fidesz könnyedén a diktatúra fügefalevelévé maszkírozta át az ellenzéket, akik szegények egyharmadnyian asszisztálnak a parlamentben Orbánnal, ugyanis a Fidesz nyelvi kommandója régen levette őket a nyilvánosság nyelvi térképéről. Persze vannak derék, bátor emberek is. Ilyen például Hadházy Ákos, aki bátor és hasznos ember, de ő alapvetően individualista ellenálló, ami fontos szerep, de ebből ellenzék, mint alternatíva nem lesz.

És a többi párt, Momentum, LMP például, lehet, hogy jót akar néha, csak éppen nem érti ő sem a világot, amiben mozog, ez kiválóan látszott Donáth Anna „visszatérésén”. A többi pártok meg egyáltalán nincsenek is. Vagyis: ellenzék nincs, csak „ellenzéki pártok” vannak, de ők nem alternatívái ennek a diktatúrának.

Jelenleg nincs rendszerellenzéke az orbáni diktatúrának, éppen ezért valójában csakis „ellenzéki” pártok és némi civil mozgolódás van.

De akkor adjuk fel? Maradjon örökre Orbán? Mi meg műveljük kertjeinket? Van egy nagyon sokatmondó adat: március 15-én mintegy száz, azaz 100 civil szervezet az Andrássy úton kétnapos ünnepet tartott. A száz civil szervezet megmozgatott a legnagyobb nemzeti ünnepen maximum néhány ezer embert. A tanárok, diákok melletti tüntetések, az oktatás szétverése elleni fellépések jó, ha néhány ezer embert mozgatnak, de inkább csak százakat.

Tehát akkor a civil szféra sem működik? Igaza lenne sok gondolkodó embernek, aki a magyar népet gyávának, félősnek, önzőnek tartja, sőt van, aki jobbágymentalitásról beszél. Vagyis Orbán voltaképpen a magyar nép kompromisszumra hajlamos alkatát, gyávaságát, félelmét használja ki másfél évtizede, sőt Orbán valamiféle „apafiguraként” védi meg az „övéit” ettől az ellenséges világtól? Sorostól, Brüsszeltől, migránsoktól, LMBTQ-hívőktől, gender rohamosztagosoktól? Valóban ez a helyzetünk adekvát leírása?

Nos, nem hiszem. Azt gondolom, hogy a bénultság tíz éve után, pontosabban tizenhárom éve után, éppen úgy, mint ’56-ban létre fog jönni egy forradalom, egy határolt, békés forradalom a szó bibói értelmében. A ma még elkülönült, befele fordult civilek és a diktatúrától fulladozó szabadsághiányos tömegek egyesülni fognak a Nemben, a Nemzeti Ellenállási Mozgalomban. Mivel erről részletesen írtam az ÉS-ben, kissé hosszabban idézek korábbi cikkemből:

„Az ellenállási mozgalomnak hálózatként kell működnie. A hálózat országosan (természetesen legális) csoportokból, szervezetekből, klubokból, mindenféle közösségekből áll. Egy ilyen mozgalomnak természetesen rövid időn belül ki kell, hogy épüljön a maga intézményrendszere. Természetesen az induló mozgalomban a bázisdemokratikus és a hierarchikus struktúrák egy ideig párhuzamosan élnek, de a modern demokratikus politika innovációja kell ahhoz, hogy a NEM rövid időn belül akkora mozgalommá váljék, hogy súlyánál fogva tárgyalásokra, és nem intézkedésekre késztesse a hatalmat. Két lehetséges kritikai érvre már most válaszolni kell, mielőtt bárki is megfogalmazta őket. Az egyik természetesen a „nemzeti” szó hangsúlyos használatával kapcsolatos. Ugyan van némi irónia abban, hogy az ellenállási mozgalom nevébe beemeltem a nemzeti jelzőt, mivelhogy éppen a NER-rel szemben jön létre. Viszont: bármennyire is igyekszik a Fidesz kisajátítani a nemzeti jelzőjét nyilvánvaló, hogy ezt csak kirekesztéssel teheti: aki nem híve a NER-nek, nem tagja nemzetnek. Nos, én éppen ellenkezőleg gondolom: többféle nemzeti gondolat és magatartás van, a nemzeti értéktartománya plurális, azaz a vita éppenséggel a nemzetin belül zajlik, tehát a sokszínűség jegyében, nem pusztán ironikusan, hanem valóságosan, ha tetszik, nyelvkritikai alapon javaslom használni: hogy Bretter György híres formuláját használjam: a nemzeti eztán jelentsen ismét itt és mást az itt és most helyett.

A második lehetséges kritika e mozgalom utópizmusára vonatkozik. Egy megfáradt, befelé fordult, hihetetlenül megosztott, a gyűlölködésig manipulált társadalom számára egy ilyen ajánlat még akár cinikusnak is tetszhet a maga utópizmusával. Természetes, hogy a javaslat tartalmaz ilyen elemeket, ugyanakkor azt gondolom, hogy ki kell törnünk a fásultság és félelem bénító és perspektívátlan magatartásából. Ráadásul ennek a mozgalomnak van egyedül esélye arra, hogy olyan személyek és pártok is akár megjelenjenek a nyilvánosságban, akiket az ellenállási mozgalom dinamizmusa termel ki, akik különben soha nem kerülhetnének meghatározó szerepkörbe, noha tehetségük és tisztességük éppenséggel megvolna. Az egész mozgalom a befogadás, a tolerancia, de ugyanakkor a kemény kritikai magatartásra épül. És még valami: az utópia regulatív eszme, mely éppen hogy frissességével és spontaneitásával hat. Lukács György éppen száz évvel ezelőtt A regény elméletének zárásaképpen fogalmazta meg minden utópiák kockázatát: „És csak majd ezután lehet valamiféle történetfilozófiai jövendőmondás feladata, hogy kimondja, valóban kilépőben vagyunk-e a teljes bűnösség állapotából, vagy még csak puszta remények hirdetik az új eljövetelét; egy eljövendő jelei, amely még oly gyönge, hogy bármikor játszva összeroppanthatja a pusztán Létező terméketlen hatalma.” Kockázataival tisztában vagyok, de azzal is, hogy Európa számos megoldatlan dilemma elé került, és ha demokratikus és szabadságpárti gondolkodói és mindenki, akit a maga életében alapvetően érint, netán fenyeget a helyzet, nem tesznek meg mindent, ami tőlük telik, akkor visszafele fordulunk, de ne legyen illúziónk: ott nem a konzervativizmus akár tisztelhető hagyományát, hanem az autokrácia kirekesztő világát találjuk majd ismét.”

Sajnos az évekkel ezelőtt írottak ma is érvényesek. Csakis egy átfogó ellenállási mozgalomnak van esélye arra, hogy egy határolt, békés forradalom útján visszavegyük a szabadságunkat, akár úgy, hogy a NEM, mint gyűjtőpárti mozgalom áll majd szemben a Fidesszel és segédcsapataival. Ha ilyen mozgalom nem jön létre, ha nem lesz alapvető szerkezeti, mozgalmi, személyi és nyelvi változás, akkor esélytelen minden bármely jószándékú tüntetés, akció, petíció, akármi.

Hát: NEM. Vagyis, ahogyan egy remek barátom írta az évekkel korábbi ÉS-cikk kapcsán: IGEN a NEM-re.

Tisztelettel üdvözlöm Önt.

Címlapi fotó: Lukács György

“NEM NAGYON SZOKOTT ÉRDEKELNI, HOGYAN FOGADJÁK AZ ÁLLÁSPONTUNKAT” – HUPPA-LAPSZEMLE

HUPPA
Szerző: HUPPA-VÁLOGATÁS
2023.05.23.


 Szijjártó a külügyminiszterek tanácsán keménykedett

Szijjártó négy uniós folyamat blokkolását erősítette meg, miközben beintett az osztrákoknak is.

Újabb EP-határozat készül Magyarországról

A nyomásgyakorlás fokozásának jeleként az Európai Parlament jövő szerdai mini plenáris ülésén több hónap után újabb vitát szentel a jogállam helyzetének Magyarországon, és másnap várhatóan egy határozatot is elfogad majd. (Soros!)

Szijjártó Péter előterjesztette magát egy új posztra, Orbán Viktor pedig kinevezte

A Magyar–Sierra Leone-i Gazdasági és Műszaki Együttműködési Vegyes Bizottság magyar társelnökének…

Multicégek gyárait venné meg az állam?

A kormány kreálta a problémát (bányajáradék, hatósági ár), de a felelősség már nem az övé.

Mészáros Lőrinc tokaji borászata és autókölcsönzője is követi a NER-trendet

Kicsivel még átláthatatlanabb lett Mészáros Lőrinc vagyona, ugyanis több, eddig hozzá köthető cégnek magántőkealapok lettek a tulajdonosai.

Nézd, Andi, vasbetonkarkötő!

“És ebben nem csak az a borzalmas, hogy körülbelül 150 évünk lett volna meghaladni ezeket az urambátyám viszonyokat, hanem az is, hogy biztos vagyok benne, az akkoriban nagy nehezen elkészült pályákon messze nem késtek annyit a vonatok, mint mostanában.”

Alig tudta az Orbán-kormány rekordjait felsorolni az MSZP-s képviselő

De azért négy és fél percben megpróbálkozott vele. Csak erős idegzetűeknek.

Ma áll bíróság elé Völner Pál

Varga Judit igazságügyi miniszter korábbi jobbkeze ma bizonyára nem marad távol.

Hétfőn véget ért a budapesti tömegközlekedés történetének egyik legsötétebb és legfelháborítóbb korszaka

“És minthogy Orbán álságosan nemzetieskedő rendszerében minden állami intézmény nevében szerepelnie kell a nemzeti jelzőnek, ezért nevezzük ezeket a korlátlan ideig húzódó, tehetségtelenül bonyolított, korlátlan költségeket emésztő és a lakosság tűrőképességét maximálisan kikezdő munkálatok összességét nagy nemzeti szopatásnak.” (Janisch Attila)

A rendőrség azt bizonygatja, hogy mekkora veszélyt jelentettek rájuk a tüntető diákok

Anyacsavar, kilapított sörös doboz, foltos rendőrruha… Bödőcsért kiált.

Potyog a vakolat és beázik a tető a gyömrői iskolában, a tankerület előtt tüntettek a szülők

A kormány az épület felújítását elhalasztotta – szerencsére az atlétikai stadionra azért akadt 246 milliárd.

Silvio Berlusconi nem vonul vissza

Visszatért a kórházi kezelés után, esze ágában sincsen nyugdíjba menni a 86 éves politikusnak.

Fordulat jöhet a háborúban

Mind katonai, mind diplomáciai szempontból jelentős döntéseket hozott a G7.

„MEG KELL HACKELNÜNK A RENDSZERT!” – A KILÁTÁSTALANSÁG TÁVLATAI EGY TANÁRNŐ SZEMÉVEL

VÁLASZ ONLINE
Szerző: HORVÁTHNÉ VASS ILDIKÓ
2023.05.19.


Ha kell, a „szamizdat-tudásátadás” ideje jön. Hadd jöjjön! Hagyjuk a kerettantervet! Ha hülyeség van benne, írjuk felül! – tanár vendégszerzőnk arról ír, ami a sztrájkon, tüntetésen, engedetlenségen túlmutat. Horváthné Vass Ildikó megmutatja, hogyan működhet a gyerekek oktatása a mai kilátástalan helyzetben is. Írását a Kossuth téri tanártüntetés napján közöljük.


Aki arra számít, hogy a magyar oktatási rendszer most már tényleg összeomlik, mert annyi pedagógus hiányzik majd egyszer csak az óvodákból, iskolákból, az téved. Nem lesz összeomlás. Lassú rogyadozás lesz, ami nagyon sokáig tart majd. Lesznek csoportösszevonások, növekvő osztálylétszámok, iskola-összevonások, amelyek elkendőzik majd tíz-húszezer pedagógus hiányát. Kitaláltuk már sokféle változatban, mi minden kellene ahhoz, hogy jó oktatási rendszere legyen hazánknak és jó lehessen benne gyereknek lenni. Voltak átfogó javaslatok, volt 9 pont, az egyházi iskolák öt pontja. Egyelőre az együttműködés helyett bosszútörvényt kaptunk válaszul a minisztériumtól. A küzdelmet nem lehet feladni, megyünk tüntetni, sztrájkolunk, demonstrálunk, a diákjaink viszont itt vannak és pedagógusként az ember egyszerűen nem teheti meg, hogy csak üldögél azon sopánkodva, milyen rossz most. Egyrészt az éppen ránk bízott gyerekek most járnak éppen óvodába, iskolába, nekik most nem mindegy, hogy hogyan és kik oktatják és nevelik őket, másrészt meg sok pedagógus egyik legbosszantóbb tulajdonsága, hogy nem elégszik meg azzal, ami rosszul működik és megoldást keres. Milyen átfogó koncepció segítene hát rajtunk?
...

BUDAHÁZY KEGYELMI ÜGYE: A POLITIKAI ERŐSZAK LEGITIMÁCIÓJA - MÁSRÉSZRŐL A KLUBRÁDIÓBAN (2023.05.18.)

MÁSRÉSZRŐL / KLUBRÁDIÓ
Műsorvezető: RÓZSA PÉTER
2023.05.18.



A sajtó a világon mindenütt folyamatosan napirenden tart bizonyos politikai botrányokat. Hazánkban azonban a kormány gondoskodik arról, hogy napról napra olyan idegesítő és botrányos lépéseket hozzon, illetve a politikai kommunikációban olyan új üzeneteket helyezzen el, hogy a sajtó szinte ne is tudja követni a rohamosan változó nyilvánosságot. A cél világos: ezekkel a húzásokkal elhárul a figyelem az olyan valóban fontos eseményekről és kormányzati döntésekről, amelyek felett nem szabadna szemet hunynia a közvéleménynek. Kétségtelen, hogy a sajtó felelőssége az, hogy ezeket a botrányokat napirenden tartsa. A kormány legutóbbi lépésével új szinten lépett: Budaházy György és társai kegyelmet kaptak Novák Katalin köztársasági elnöktől.

Hogy lehet az, hogy egy terrorista tevékenységért jogerősen elítélt embert és társait mentesít 
a hatalom a következmények alól? Milyen politikai üzenete van ennek egy olyan országban ahol a hatalmon lévő kormány folyamatosan a szélsőjobboldal felé tolja a kommunikációját?

Ezt a Fidesz megfejelte még azzal, hogy április elején egy kormányrendelet alapján - szintén jogerős bírói ítéletet felülírva - azok a külföldi állampolgárok, akik embercsempészet miatt ültek börtönben, szabadlábra lettek helyezve és ki lettek toloncolva az országból. Milyen üzenete van annak, amikor a kormány a szélsőjobboldalnak gesztusokat tesz? Vajon milyen más meggondolás lehet a mögött, hogy köztörvényes bűnözőket mentenek fel? Erről és ennek összefüggéseiről beszélget Rózsa Péter szakértő vendégeivel, Sándor Zsuzsa nyugalmazott büntetőbíróval, valamint Hunyadi Bulcsúval, a Political Capital szakmai vezetőjével a Másrészről 2023. május 18-i adásában.

KÖTÖTTFOGÁS 242. – MINÉL ROSSZABB AZ ORSZÁGNAK, ANNÁL JOBB A FIDESZNEK

KÖTÖTTGOGÁS / MAGYAR HANG
Műsorvezető: SZERETŐ SZABOLCS
2023.05.19.



Ki védi meg a gödieket a Samsungtól? Ez is az egyik téma a legfrissebb adásban, amelyet ezúttal Szerető Szabolcs vezetett, vendégeink pedig: Balogh Gábor, Dévényi István, Reichert János és Tompos Ádám. Beszéltek arról is, hogy Szijjártó Péter fenyeget, míg Novák Katalin mosolyog, de hogy mire gondoltak, az kiderül a műsorból. Ahogyan az is, mi a véleményük arról, hogy mélyponton a magyar-ukrán viszony.

Ha nem szeretne lemaradni a következő epizódokról, iratkozzon fel Youtube-csatornánkra: http://bit.ly/2NbBeeV

Nem csak nézné műsorainkat, hanem olvasná is a Magyar Hangot? Legyen előfizetőnk!