NÉPSZAVA / KENTAURBESZÉD Szerző: LENGYEL LÁSZLÓ 2024.01.21.
„A mennyország szomorú” – írja Krasznahorkai a Háború és háborúban. Megvan rá Istennek és angyalainak minden okuk. Rossz volt nézni, ahogy a járvány halál-táncolt az emberrel. Még rosszabb, ahogy a háborúk Sátánja vég nélkül tangózik velünk. Krasznahorkai jósolja, hogy jön még a legrosszabb is – jobb, ha nem tudjuk, mi az.
A legrosszabb talán az, amikor a descartes-i „gondolkodom, tehát vagyok” helyébe a „félek, tehát vagyok” lép. Amikor a kiszámíthatatlan és bizonytalan világban általánossá válik a félelem nemcsak a másiktól, de még saját magunktól is; a bizalmatlanság és a gyanakvás mindenkivel, még magunkkal szemben is. Mert nem úgy viselkedünk és gondolkodunk, mint tegnap, és nem tudjuk, hogyan fogunk gondolkodni és viselkedni holnap. Még kevésbé lehetünk biztosak embertársaink magatartásában. „Korunk tragikomikus” – írta Kierkegaard –, „tragikus, mert a pusztulás felé megy, komikus, mert még mindig megvan.” A magyar kor különösen tragikomikus, mert már nem befelé megy, hanem benne van a pusztulásban és még mindig megvan.
Nincs okunk a csodálkozásra. Hiszen egy olyan nemzettel van dolgunk, amelyik forradalmaskodott, szabadságharcolt, amelyiknek kivégezték, bebörtönözték, emigrációba küldték legjobbjait, hogy azután atyjának fogadja és áldja a kivégző, bebörtönöző királyt. Olyan nemzettel, amelyik a román hadak után fehér lovon belovagló, akasztató, bebörtönöző kormányzót éltette huszonöt éven át. Egy olyan társadalommal, amely a szovjet tankkal érkező, akasztató, bebörtönöző párt első titkárt harminckét éven át tűrte és támogatta, a amely egyszerre hirdeti magáról, hogy ellenállt, mindig gyűlölte a kommunistákat, csak éppen a kommunista párt első titkárát ma is a legnagyobb magyarként emlegeti. Csoda-e, hogy elfogad egy olyan vezért, egy olyan rendszert, amely a történelmi magyar keresztény külön útra térést hirdeti, amely zsákutcának mondja a 89-es nyugati, idegen és istentelen rendszerváltást, s kommunista, liberális sorosistáknak a rendszerváltókat? Kiben bíznál? Ebben a népben? Kinek hinnél? Ennek a népnek? Gondolnád, hogy ítélőképessége birtokában van? Feltételeznéd, hogy felismeri saját érdekeit? Jobb, ha nem kérdezel semmit.
Hogyan is kérdezhetnél rá, hogy miféle társadalom az, amely minden döntési helyzetben a történelemmel szemben, rosszul döntött, mindig olyan politikai erő mellett állt ki, amelyik a rossz oldalt képviselte. Ne válaszold, hogy nem volt alternatíva, azt se, hogy a másik oldal se volt jó: a rossz döntés, az rossz döntés. Ez a társadalom hagyta felszámolni a közösségeit, leépíteni az intézményeit, hagyta magát élő és nyitott, sokarcú társadalomból élő-holt és zárt, arctalan tömeggé tenni. Ellenállás nélkül elfogadta, hogy aláveti magát a központosított állam és a személyes önkényuralom hatalmának. Nemcsak elfogadta – megszerette. Védelmezőjét, mentsvárát látja benne. Nem volt szolidáris senkivel, se szegényeivel, se a háborúk áldozataival, se öregeivel, se betegeivel, és sértett, hogy nem szolidáris vele senki. Sérti szövetségeseit, gyűjti ellenségeit. Elárulta a barátait, korábbi önmagát, haragszik, hogy nincsenek barátai, s nem tekintenek fel rá. Példa volt és lett ellenpélda. Nem teremtett saját közösségeket, nem kezdett hozzá ellen-intézmények, civil ellenállások kiépítéséhez, s csodálkozik, miért van egyedül. Belenyugodott a belenyugvásba...
ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA Szerző: KOVÁCS ZOLTÁN 2024.01.19.
Emlékeztetőül egy óriásplakát 2015-ből, amikor Magyarországra érkezett az első menekülthullám: „Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját.” Ma már tudni, amit akkor is lehetett. Ezeknek az embereknek eszük ágában sem volt itt maradni, elvenni a magyarok munkáját, húzott mindenki tovább nyugatra. Kovács Zoltán akkori kormányszóvivő hangsúlyosan fejtegette, hogy aki Magyarországra érkezik, annak tiszteletben kell tartania az ország törvényeit, továbbá nem veszélyeztetheti a magyarok munkahelyét. A kormányközeli lapok pedig elborzadva taglalták, hogy Soros György szerint Európa össze fog omlani, ha nem segít a bevándorlókon. A Financial Times egyik cikkében arról értekezik, mennyire ostoba és szerencsétlen Európa, amiért nem a lehetőséget látja a bevándorlókban.
Mi van ma? Szervezetten érkeznek Magyarországra ázsiai vendégmunkások elbocsátott magyar dolgozók helyére – állítja a Párbeszéd, tájékoztatnak a lapok és a híradók –, már persze, ahol nem működik a jobboldali eszme éberségtechnikai apparátusa. Valamint látja ország-világ. A Salgótarjánban lévő dél-koreai Bumchun akkumulátorgyárban például a külföldi vendégmunkások szállását és utaztatását a gyár szervezi és biztosítja. A magyar dolgozók nem szívesen nyilatkoznak, de azt megerősítették az ATV Híradónak, hogy az elbocsátottak helyére szervezetten érkeznek a külföldiek. Egyikük azt mondta, „a magyar munkavállalókat folyamatosan cserélik le a koreai gyárban, helyükre most épp Vietnámból érkeznek”.
Mára ennyi lett abból, amit Kovács szóvivő 2015-ben mondott a magyar munkavállalók védelméről...
Teljesen természetes és hasznos, ha egy országban a Pénzügyminisztérium és a jegybank vitatkozik – véli Csaba László. A közgazdász akadémikus szerint az Orbán-kormány képes az országot kötvénykibocsásokkal finanszírozni, de az uniós pénzekhez képest nagyon drágán. Önkritikát sem a kormánytagoktól, sem a jegybanki vezetéstől nem hallani. Interjú.
A kormány narratívája szerint a 2023-as év a magyar gazdaság sikeréve volt: kikecmeregtünk az inflációból, a drágulás mértéke egy számjegyű lett, egy évnyi szünet után ismét nő a reálbér, a forint árfolyama pedig még erősödött is. Gazdasági tekintetben valóban sikeres az ország?
Egyfelől igen, hiszen az infláció ugyan megugrott, de a jegybank ellenőrzése alatt tartotta, amennyiben nem szabadult el, mint mondjuk Törökországban. Másfelől azért a legutóbbi időkig Európa-bajnokok voltunk, és csak mostanában kezdünk belesimulni az átlagba ebben a nem nemes versenyben. A visszaesés a lendületes kormányzati költekezés ellenére sem bizonyult elkerülhetőnek. A legfontosabb konjunktúramutatónk, a magánberuházás visszaesett. Az év egészét számítva az infláció 17,6 százalék lett, ami a rendszerváltozás éveit idézi, és jelentősen meghaladja az európai értékeket. Háromszor akkora, mint amiről a politika szól! Ezt mindenki érzékeli, aki maga végzi a bevásárlását és a pénztárcája szűkös. S mi lesz ennek a következménye?
Dicsekedni tehát nincs mivel. Ennek legalább három hatása biztos. A kedvező az, hogy a magasabb bázis okán a 2024-es infláció bizonyára lényegesen kisebb lesz, mint tavaly volt, bár ahogy megszűnik a kereslet visszaesése, a legfőbb korlát is ledől előtte. Ugyanakkor régi tapasztalat az, hogy az inflációs várakozások – különösen a bérek tekintetében – visszatekintőek. Vagyis jobban hat rájuk a 2023-as tény, mint a 2024-ben valósan várható fejlemény. Ne feledjük a reálbér 2023-ban érezhetően csökkent, mint ahogy a fogyasztás is. Ezért a ma ismert bérmegállapodások és a már látható lendületes állami költekezés együttesen valós veszéllyé teszi az ár-bér-ár spirál kialakulását, különösen, ha a költségvetési kiadások tekintetében továbbra sem érvényesül a visszafogottság, például a külföldi beruházások támogatása és az állami fejlesztések szorgalmazása okán...
KLUBRÁDIÓ / HETES STÚDIÓ Műsorvezető: HARDY MIHÁLY 2024.01.20.
A Hetes Stúdió 2024. január 20-i adásában Hardy Mihály Bolgár Györggyel, Kovács Zoltánnal, az Élet és Irodalom főszerkesztőjével, valamint Zubor Zalánnal, az Átlátszó újságírójával beszélte meg a hét legfontosabb hazai és nemzetközi eseményeit.
Bod Péter Ákos jogosnak tartja a kétkedést a kormány által meghatározott idei gazdasági célok ügyében. A közgazdász professzorral, korábbi jegybankelnökkel arról beszélgettünk, ha minden drágul – az üzemanyag, a biztosítás, a bankolás, stb… –, akkor hogyan teljesülhetnek a célkitűzések? Emlékeztetett rá, a kormányzat az általa bejelentett számokat – infláció, hiánycél, GDP – az előző éves tapasztalatok alapján, eddig még megközelítőleg sem tudta eltalálni.
A gazdasági célkitűzések között az embereket leginkább az infláció érdekli. Idei mértékét a kormány négy százalékban határozza meg. A független elemzők inkább öt vagy hat, akár hét százalékos éves inflációt valószínűsítenek. Az elmúlt négy évben a kormány által meghatározott értéknél mindig magasabb lett a tényleges. Esélyes, hogy most is így fog történni – kezdte elemzését Bod Péter Ákos.
A közgazdász professzor azzal folytatta, hogy az idei áremelkedések legfőbb oka a szolgáltatások folyamatos drágulása. Tavaly az élelmiszer és az energia árának emelkedése miatt lett olyan nagy az éves infláció, az idén ez a két termékcsoport talán nem ront a helyzeten. A KSH szerint a 2023-as évben a fogyasztói árindex 17,6 százalék, a nyugdíjas árindex 18,3 százalék volt; mindenesetre a bankok, a telefontársaságok, a posta és más állami cégek nagyrészt érvényesítik is a pénzromlás ütemét az áraikban, tarifáikban. Ebből adódik, hogy rengeteg termék és szolgáltatás drágul az idén is, bár nem lesz olyan látványos az árak emelkedése, mint tavalyelőtt és tavaly az élelmiszeré volt, hiszen annak drágulása azonnal szemet szúr a boltban...
Jó reggelt, itt a 444 napindító hírlevelének hétvégi kiadása, szokás szerint az elmúlt hét legfontosabb-érdekesebb, nagyobb anyagaival. Sokféle hírlevelet kínálunk, itt lehet közöttük válogatni.
Buldózerek fenn és lenn
Két fideszes miniszterrel is hosszabban foglalkoztunk a héten: Rényi Pál Dániel azt mutatta be, hogy Lázár János hogyan vált Orbán Viktor végrehajtójává a Fideszen belül, elérve azt is, hogy ne legyenek egyáltalán szövetségesei. Lázár az elmúlt másfél évtizedben járt már nagyon fenn és esett nagyokat, most éppen mintha lefelé tartana, de végleg leírni azért hiba volna.
Haász János pedig a jelenleg épp csúcsközelben lévő Nagy Mártonról írt: az MNB alelnökéből rövid időn belül a magyar gazdaságpolitika megkerülhetetlen szereplőjévé előlépő miniszter látványosan ragad magához területeket más miniszterek rovására. A kérdés persze az, mint a NER-ben mindig: vajon meddig adja áldását ehhez Orbán Viktor?
És írtunk arról az esetről is, hogy egy tiszteletes feleségének meggyilkolásáért két férfit ítéltek halálra az Egyesült Államokban, az egyiket kivégezték, a másikat csak megpróbálták. Az eddigi egyetlen alkalommal hiába döfködték órákig, nem találtak alkalmas vénát. Az elítélt szerint egy újabb kivégzés embertelen lenne, de a beadványát elutasították. Most újra nekifutnak a kivégzésének egy olyan új módszerrel, amit nála fognak először alkalmazni. Jégsportok
A talajvíz 2024 méhlegelője. Nem érdemes lemaradni, mert ez a divathullám tényleg szórakoztató és még csak az év első napjaiban járunk. Cikkünkben bemutatjuk a műfajban rejlő lehetőségeket, pár ígéretes belvízzel és jégen használható eszközzel együtt. És ha már téli lehetőségek: ajánljuk a Qubit cikkét is, arról, hogy egyáltalán, mire jó a hó.
Fotball
Fél év és tizenhét mérkőzés után elege lett Szaúd-Arábiából, és a holland Ajaxhoz igazolt Jordan Henderson, az Al-Ettifak angol labdarúgója. A döntés nemcsak a Liverpool volt csapatkapitányának pályafutása miatt érdekes, hanem mert elég gyorsan kiderült, a rendkívül ambiciózus szaúdi futballprojekt sok sebből vérzik.
A Good Grief nem akar többet, csak megmutatni pár egyszerű beszélgetésen keresztül, hogy milyen a szeretet, a szerelem, a gyász és az aggódás, írtuk lelkes kritikánkban a héten.
„2022 tavasza volt, az orosz invázió 55. napja, és Volodimir Zelenszkij megkérdezte, mikor tervezem befejezni a róla szóló könyvem. Azt mondtam neki, a célom a háború első évének rögzítése lenne, aztán jelentetném meg. Leesett az álla: »Azt hiszed, a háború nem fog véget érni egy év alatt?«”
Ezzel kezdődik az a hosszú részlet, amit a brit Telegraph még január elején közölt Simon Shuster a The Showman: The Inside Story of the Invasion That Shook the World and Made a Leader of Volodymyr Zelensky (A showman: Belülről az invázió, ami megrengette a világot és Volodimir Zelenszkijből vezetőt csinált) című, az ukrán elnök háborús időszakáról írt könyvéből. Az orosz–amerikai, a Time magazinnak is dolgozó Shustert az elnök lassan beengedte a belső köreibe, sőt saját belső világába is, így a Bankova utca 11. alatti elnöki komplexum mellett maga Zelenszkij is sokszor megnyílt az írónak, de így is valahol elérhetetlen maradt.
A brit Times szerint egy háborúról háromféleképpen lehet írni: egy döntőnek bizonyuló (bár ennek megítélése lehet erősen szubjektív) ütközetről, hadmozdulatról szóló beszámolóval; a konfliktus befejezése után visszanézve; illetve a háború egyik főszereplőjének körébe beférkőzve, és úgy rögzítve a történteket. Shuster ez utóbbit választotta a január 23-án megjelenő könyvében, amelyből azonban már hosszabb részleteket is nyilvánosságra hoztak.
Ez nem is csoda az előéletét tekintve: apja ukrán, anyja moszkvai orosz, a család 1989-ben települt át az Egyesült Államokba. Ezzel a háttérrel a Times szerint könnyebb volt Zelenszkij közvetlen közeléből követnie a történéseket.
Amikor már felülkerekedtél a félelmen
A megjelenés előtt elérhető ismertetők szerint arról is szó van a könyvben, hogy Zelenszkijék a mostani elnök gyerekkorában egy ideig Mongóliában éltek, ahol édesapja egy bányászati cégnek dolgozott. Anyja nem viselte jól a mongol klímát, így hamar visszatértek Krivij Rihbe.
Ott elharapózott a bűnözés, de Zelenszkijt a bűn kevéssé érintette, hiszen nagyapja rendőrtisztként szolgált. Az elnök zsidó gyökereiről is szó esik, szülei arra nevelték, hogy mivel származása miatt ellenszélben kell majd érvényesülnie, igyekezzen mindenkinél jobbnak lenni (a szülei is ügyvédnek akarták látni komikus helyett). Zelenszkijre nagy hatással volt a holokauszt és a világháborúban harcoló nagyapja története is...