Műsorvezető: UNGVÁRY KRISZTIÁN
2024.02.17.
Podcast Zoltán Gáborral a "nyilaskeltetőről" és más dolgokról Alföldi Róbert versbetétjeivel.
Lásd még Zoltán Gábor könyveit:
2024. február 17., szombat
PODCAST ZOLTÁN GÁBORRAL A "NYILASKELTETŐRŐL" ÉS MÁS DOLGOKRÓL ALFÖLDI RÓBERT VERSBETÉTJEIVEL
UNGVÁRY KRISZTIÁN PODCAST
Műsorvezető: UNGVÁRY KRISZTIÁN
2024.02.17.
Podcast Zoltán Gáborral a "nyilaskeltetőről" és más dolgokról Alföldi Róbert versbetétjeivel.
Műsorvezető: UNGVÁRY KRISZTIÁN
2024.02.17.
Podcast Zoltán Gáborral a "nyilaskeltetőről" és más dolgokról Alföldi Róbert versbetétjeivel.
PALOTÁS JÁNOS: A TÖMEG NAGYSÁGÁVAL ARÁNYOSAN ALAKUL A SZERVEZŐK FELELŐSSÉGE IS! (VIDEÓ)
PALOTÁS JÁNOS PODCAST
Szerző: PALOTÁS JÁNOS
2024.02.16.
2024. febr. 16. – A tömeg nagyságával arányosan alakul a szervezők felelőssége is!
Szerző: PALOTÁS JÁNOS
2024.02.16.
2024. febr. 16. – A tömeg nagyságával arányosan alakul a szervezők felelőssége is!
POTTYONDY EDINA: AZ ÁLLAM A LEGNAGYOBB SZÖRNY, DE AZ A TÁRSADALOM SEM JOBB, AMI RAJONG AZ ELNYOMÓIÉRT
444.HU / VIDEÓ
Szerző: 444.HU
2024.02.17.
- Kilenc online tartalomgyártó hirdetett közös tüntetést a kegyelmi ügy miatt. Péntek este több mint 50 ezren voltak a Hősök terén.
Szerző: 444.HU
2024.02.17.
- Kilenc online tartalomgyártó hirdetett közös tüntetést a kegyelmi ügy miatt. Péntek este több mint 50 ezren voltak a Hősök terén.
- Beszédet mondott Osváth Zsolt, Szabó Márton Csoki, Tapasztó Orsi, Fancsikai Eszter és Pottyondy Edina. Azahriah pedig videóüzenetben jelentkezett be.
- A hivatalos program vége után pár százan a Fidesz-székház elé vonultak. A tüntetők fél óráig dulakodtak a Lendvay utcát őrző rendőrökkel.
EZ LEGYEN AZ UTOLSÓ MEGHUNYÁSZKODÓ TÜNTETÉS
AMERIKAI NÉPSZAVA
Szerző: AMERIKAI NÉPSZAVA
2024.02.17.
Az Orbánnal kollaboráló ellenzék olyan mértékben elszoktatott mindenkit attól, hogy bármit lehet tenni Magyarországon, hogy mindenki boldog, ha kimegy 50 ezer ember, még akkor is, ha nem csinál semmit. De ennek olyan demoralizáló hatása van, hogy jól gondolja meg, aki tüntetést szervez, s ha nincs benne elég bátorság, akkor inkább maradjon csendben.
Mindezt annak tudatában mondjuk, hogy a Hősök terén tartott celebtüntetésről mindenki tudta, hogy elsősorban a gyerekekért van. Mi valóban fontosnak tartjuk a kiszolgáltatottak és védtelenek helyzetét, hogy értük szót emeljenek, de egy idő után el kell jutni az óvodás, infantilis megközelítéstől a lényeghez, hogy ez nem szakmai, hanem politikai kérdés.
Tudomásul kell venni, hogy akik szakmai követeléssel állnak elő, és azt játsszák el, mintha erre a romlott, szemét, ocsmány bandára bármivel hatni lehetne, nem látják a valóságot, azokat ezek a görények kiröhögik. Az Orbán-rendszeren belül nincs esély változásra, ezeket nem érdekli semmi a pénzen és a hatalmon kívül. Csak az erőből értenek, s menniük kell.
Ha bárki változást akar, annak az Orbán-rendszert kell megdönteni. Megértjük, ha celebek nem akarnak forradalmárok lenni, hanem csak gyerekekért szót emelni, de a hülyeségnek van határa. Amikor a köztársaság elnöke védi a pedofilokat, emiatt le kell mondania, akkor egy tüntetés első szónoka, Osváth Zsolt nem hűthet le mindenkit, vagy menjen a picsába.
Osváth eltévedt, és aki mikrofont adott a kezébe, az nem tudja, mi egy tüntetés. Osváth első felszólalóként azt mondta: „Ha azt hiszitek, hogy a kormányt jöttem megdönteni, akkor csalódni fogtok.” Itt kellett volna ledobni a színpadról, mert senki nem gondolta, hogy bárki kormányt fog itt dönteni, de ez a felütés arculcsapása azoknak, akik kimentek.
Egy tüntetés nem a gyermekvédelmisek szakmai konferenciája, hanem egy tiltakozás. Ha lemondásra kényszerül a köztársasági elnök és a volt igazságügyi miniszter, akkor már nem lehet olyan tüntetést tartani, amely nem mond ezekről semmit. Lehet világítani a kibaszott telefonokkal, lehet elérzékenyülve nótázni, de akkor ez a mocsok banda eltapos mindent.
Fontos volt megmutatni Orbánnak, hogy nem tehet meg akármit, és nem ültetheti vissza a ringyót a köztársasági elnöki székbe, amit már elkezdett előkészíteni a propaganda. De ha 50 ezer ember nem mutat erőt, határozottságot, elszántságot, akkor az nem visszatartja, hanem bátorítja Orbán fasiszta rendszerét. Tüntetés nem nyugtathatja meg a zsarnokot.
Hangsúlyozzuk, hogy tisztában vagyunk ennek a tüntetésnek a jellegével, tudjuk, hogy a szervezők mire vállalkoztak, s nem is várunk ennél többet. De a gyávaságnak van határa, a meghunyászkodásnak vannak morális korlátai, a smúzolás és a véres foirradalom között is vannak átmenetek. Ilyen helyzetben a tiltakozásnak szólnia kell, különben kontraproduktív.
Nevetséges és felháborító, ha egy ilyen helyzetben egy tüntetés nem okoz katarzist, csak a zsarnoknak. Ha csalódottan kell távozniuk azoknak, akiket összehívtak, akkor becsapták őket. Ha ez az Osváth nevű ember tudja, hogy csalódást fog okozni a simlis gyávaságával, miért áll a színpadra? Ez nem vicc, ez nem játék. Még egyszer mondjuk: menjen a picsába.
Vegye tudomásul mindenki, hogy Magyarországon fasiszta diktatúra van. A rendszerből következik, hogy már pedofil bűnözők védelmezőinek adnak kegyelmet. A gyerekek elleni erőszak más formában megjelenik a felnőttekkel szemben is, az egész országot abuzálja ez a rohadék banda. A szépelgést be kellene fejezni, mert az a bántalmazókat segíti.
Megint volt egy fontos ügy, amely leleplezte Orbán mocsok rendszerének működését. Aztán valakik szerveztek egy tüntetést, s nem fogták fel a helyzet lényegét és a felelősségüket. A felhívásukra kivonult 50 ezer ember, akik nem képzelték, hogy megdöntik Orbánt, pedig az lenne az elvárható minimum, de legalább hallgattak volna egészséges beszédeket.
Olyan demonstrációra lett volna szükség, amely továbbviszi az elégedetlenséget, és nem kioltja. Kiment 50 ezer ember, ami után Orbán nem reszketett, hanem megnyugodott. Ez a teljesítmény súlyos kérdéseket vet fel, kinek szabad az elégedetlenség élére állni, ki vállalja a felelősséget arra, hogy utcára hív 50 ezer embert, és nem elégíti ki őket.
Elég a nyálas szépelgésből, hogy nem akarjuk ezt a büdös fasiszta rendszert megdönteni, mert meg akarjuk. Tudjuk, hogy itt nem szakmai kérdésekről van szó, s ezeket semmi nem érdekli. Ez legyen az utolsó meghunyászkodó, simlis tüntetés, mert ezekre semmi szükség. Aki nem képes felfogni a tétet, az ne éljen vissza az emberekkel, ne szervezzen tüntetést.
Mindent elmond a szervezők felelőtlenségéről, hogy diktatúrában olyan tiltakozást szervez néhány ember, amelynek intenzitása, ereje és hatása nem éri el egy vidéki gazdatüntetés színvonalát. Senki nem várt többet, csak annyit, hogy beszéljenek egyenesen, őszintén és nyíltan, de erre is képtelenek voltak. Ehhez képest Pankotai Lili egy felüdülés.
Ha egy ügy eljut valahova, a rá épülő tüntetés nem lehet visszalépés ahhoz képest. Senki nem kérte, hogy vegyék el a kedvét mindentől, hogy megint beleszarjon az egészbe. Ez a helyzet nem aról szól, hogy bárki az eszét játssza, fontoskodjon, hanem ha nem kész arra, hogy élére álljon és előre vigyen egy ügyet, akkor kussoljon. Ne csapjon be senkit.
Ütni kell tovább a vasat. Ezek most lebuktak, felfeslett a mocsok rendszerük. Az emberek megértettek és felismertek valamit, hogy veszélyben vannak. Nem lehet emberek életével játszani, s aki nem kész arra, hogy egy ügyet megértsen, előre vigyen, az ne fontoskodjon, hanem maradjon a seggén. Ne romolbolja le az emberek hitét.
Mit tisztelnek egy fasiszta diktátorban, aki egy tömeggyilkos kiszolgálója, aki pedofilokat védelmező bűnözőket enged szabadon, miközben a politikai ellenfeleit a pedofíliával hozza összefüggésbe? Mi tisztelni való van a puccsistán, aki felszámolta az alkotmányos rendet, kisajátította, elrabolja és kifosztja az országot, az orosz katonai titkosszolgálat ügynöke?
Nem szabad megengedni, hogy ez a tüntetés leromboljon mindent, Orbán visszavegye az események irányítását. A sajtónak és az ellenzéki pártoknak menniük kell tovább, keresni a felelősöket, követelni a távozásokat, megmutatni az ügy minden részletét. Szabadságharc zajlik egy olyan országban, amelyben a nép egy része még a propaganda igézete alatt van.
Egy tiltakozás dübörög, a tiltakozók ordítanak, a zsarnokok rettegnek. Ez a szereposztás.
Szerző: AMERIKAI NÉPSZAVA
2024.02.17.
Mindezt annak tudatában mondjuk, hogy a Hősök terén tartott celebtüntetésről mindenki tudta, hogy elsősorban a gyerekekért van. Mi valóban fontosnak tartjuk a kiszolgáltatottak és védtelenek helyzetét, hogy értük szót emeljenek, de egy idő után el kell jutni az óvodás, infantilis megközelítéstől a lényeghez, hogy ez nem szakmai, hanem politikai kérdés.
Tudomásul kell venni, hogy akik szakmai követeléssel állnak elő, és azt játsszák el, mintha erre a romlott, szemét, ocsmány bandára bármivel hatni lehetne, nem látják a valóságot, azokat ezek a görények kiröhögik. Az Orbán-rendszeren belül nincs esély változásra, ezeket nem érdekli semmi a pénzen és a hatalmon kívül. Csak az erőből értenek, s menniük kell.
Ha bárki változást akar, annak az Orbán-rendszert kell megdönteni. Megértjük, ha celebek nem akarnak forradalmárok lenni, hanem csak gyerekekért szót emelni, de a hülyeségnek van határa. Amikor a köztársaság elnöke védi a pedofilokat, emiatt le kell mondania, akkor egy tüntetés első szónoka, Osváth Zsolt nem hűthet le mindenkit, vagy menjen a picsába.
Osváth eltévedt, és aki mikrofont adott a kezébe, az nem tudja, mi egy tüntetés. Osváth első felszólalóként azt mondta: „Ha azt hiszitek, hogy a kormányt jöttem megdönteni, akkor csalódni fogtok.” Itt kellett volna ledobni a színpadról, mert senki nem gondolta, hogy bárki kormányt fog itt dönteni, de ez a felütés arculcsapása azoknak, akik kimentek.
Egy tüntetés nem a gyermekvédelmisek szakmai konferenciája, hanem egy tiltakozás. Ha lemondásra kényszerül a köztársasági elnök és a volt igazságügyi miniszter, akkor már nem lehet olyan tüntetést tartani, amely nem mond ezekről semmit. Lehet világítani a kibaszott telefonokkal, lehet elérzékenyülve nótázni, de akkor ez a mocsok banda eltapos mindent.
Fontos volt megmutatni Orbánnak, hogy nem tehet meg akármit, és nem ültetheti vissza a ringyót a köztársasági elnöki székbe, amit már elkezdett előkészíteni a propaganda. De ha 50 ezer ember nem mutat erőt, határozottságot, elszántságot, akkor az nem visszatartja, hanem bátorítja Orbán fasiszta rendszerét. Tüntetés nem nyugtathatja meg a zsarnokot.
Hangsúlyozzuk, hogy tisztában vagyunk ennek a tüntetésnek a jellegével, tudjuk, hogy a szervezők mire vállalkoztak, s nem is várunk ennél többet. De a gyávaságnak van határa, a meghunyászkodásnak vannak morális korlátai, a smúzolás és a véres foirradalom között is vannak átmenetek. Ilyen helyzetben a tiltakozásnak szólnia kell, különben kontraproduktív.
Nevetséges és felháborító, ha egy ilyen helyzetben egy tüntetés nem okoz katarzist, csak a zsarnoknak. Ha csalódottan kell távozniuk azoknak, akiket összehívtak, akkor becsapták őket. Ha ez az Osváth nevű ember tudja, hogy csalódást fog okozni a simlis gyávaságával, miért áll a színpadra? Ez nem vicc, ez nem játék. Még egyszer mondjuk: menjen a picsába.
Vegye tudomásul mindenki, hogy Magyarországon fasiszta diktatúra van. A rendszerből következik, hogy már pedofil bűnözők védelmezőinek adnak kegyelmet. A gyerekek elleni erőszak más formában megjelenik a felnőttekkel szemben is, az egész országot abuzálja ez a rohadék banda. A szépelgést be kellene fejezni, mert az a bántalmazókat segíti.
Megint volt egy fontos ügy, amely leleplezte Orbán mocsok rendszerének működését. Aztán valakik szerveztek egy tüntetést, s nem fogták fel a helyzet lényegét és a felelősségüket. A felhívásukra kivonult 50 ezer ember, akik nem képzelték, hogy megdöntik Orbánt, pedig az lenne az elvárható minimum, de legalább hallgattak volna egészséges beszédeket.
Olyan demonstrációra lett volna szükség, amely továbbviszi az elégedetlenséget, és nem kioltja. Kiment 50 ezer ember, ami után Orbán nem reszketett, hanem megnyugodott. Ez a teljesítmény súlyos kérdéseket vet fel, kinek szabad az elégedetlenség élére állni, ki vállalja a felelősséget arra, hogy utcára hív 50 ezer embert, és nem elégíti ki őket.
Elég a nyálas szépelgésből, hogy nem akarjuk ezt a büdös fasiszta rendszert megdönteni, mert meg akarjuk. Tudjuk, hogy itt nem szakmai kérdésekről van szó, s ezeket semmi nem érdekli. Ez legyen az utolsó meghunyászkodó, simlis tüntetés, mert ezekre semmi szükség. Aki nem képes felfogni a tétet, az ne éljen vissza az emberekkel, ne szervezzen tüntetést.
Mindent elmond a szervezők felelőtlenségéről, hogy diktatúrában olyan tiltakozást szervez néhány ember, amelynek intenzitása, ereje és hatása nem éri el egy vidéki gazdatüntetés színvonalát. Senki nem várt többet, csak annyit, hogy beszéljenek egyenesen, őszintén és nyíltan, de erre is képtelenek voltak. Ehhez képest Pankotai Lili egy felüdülés.
Ha egy ügy eljut valahova, a rá épülő tüntetés nem lehet visszalépés ahhoz képest. Senki nem kérte, hogy vegyék el a kedvét mindentől, hogy megint beleszarjon az egészbe. Ez a helyzet nem aról szól, hogy bárki az eszét játssza, fontoskodjon, hanem ha nem kész arra, hogy élére álljon és előre vigyen egy ügyet, akkor kussoljon. Ne csapjon be senkit.
Ütni kell tovább a vasat. Ezek most lebuktak, felfeslett a mocsok rendszerük. Az emberek megértettek és felismertek valamit, hogy veszélyben vannak. Nem lehet emberek életével játszani, s aki nem kész arra, hogy egy ügyet megértsen, előre vigyen, az ne fontoskodjon, hanem maradjon a seggén. Ne romolbolja le az emberek hitét.
Mit tisztelnek egy fasiszta diktátorban, aki egy tömeggyilkos kiszolgálója, aki pedofilokat védelmező bűnözőket enged szabadon, miközben a politikai ellenfeleit a pedofíliával hozza összefüggésbe? Mi tisztelni való van a puccsistán, aki felszámolta az alkotmányos rendet, kisajátította, elrabolja és kifosztja az országot, az orosz katonai titkosszolgálat ügynöke?
Nem szabad megengedni, hogy ez a tüntetés leromboljon mindent, Orbán visszavegye az események irányítását. A sajtónak és az ellenzéki pártoknak menniük kell tovább, keresni a felelősöket, követelni a távozásokat, megmutatni az ügy minden részletét. Szabadságharc zajlik egy olyan országban, amelyben a nép egy része még a propaganda igézete alatt van.
Egy tiltakozás dübörög, a tiltakozók ordítanak, a zsarnokok rettegnek. Ez a szereposztás.
„HIÁBA PRÓBÁLTÁK BLOKKOLNI” – ÍGY KEZELTÉK ORBÁNÉK A SZÍNFALAK MÖGÖTT A KEGYELMI BOTRÁNYT
DIREKT36 / TELEX
Szerzők: SZABÓ ANDRÁS. PETHŐ ANDRÁS, PANYI SZABOLCS
2024.02.17.
Február 8-ra hiába volt hangos az egész ország a kegyelmi botránytól, Varga Judit aznap még teljesen nyugodtnak tűnt. A norvég nagykövetségen európai országok nagyköveteivel találkozott egy közel kétórás munkaebéden, amelynek hivatalos témája a közelgő EP-választások voltak.
A korábbi tervek szerint az egykori igazságügyi miniszter vezette volna a Fidesz választási listáját, és arról beszélt a diplomatáknak, hogy szerinte mi várható majd a kampány során. Az egyik résztvevő szerint Varga „kedélyesnek, magabiztosnak” tűnt, és egyáltalán nem adta jelét annak, hogy attól tartana, a kegyelmi ügy kettétörheti a karrierjét.
Amikor a nagyköveti találkozón szóba került a téma, Varga a saját szerepéről higgadtan annyit mondott, igazságügyi miniszterként nem volt más választása, mint hogy aláírja a Novák Katalin által már elfogadott kegyelmi kérvényt. „Ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem a köztársasági elnök kegyelmi döntését?” – mondta Varga az egyik résztvevő szerint.
Alig több mint 48 órával később azonban Varga is beadta a lemondását, és bejelentette a teljes visszavonulását a közéletből. Az ő esetében beállt fordulatok is mutatták tehát, hogy mennyire nagy gyorsasággal zajlottak az események a Fideszben és a kormányon belül a kegyelmi ügy kezelése során.
A Direkt36 az elmúlt egy hétben több olyan szoros kormányzati kapcsolatokkal rendelkező forrással beszélt, akiknek rálátása volt a történtekre. A források – akik a téma érzékenysége miatt névtelenséget kértek – elmondása alapján rekonstruáljuk azt, miként kezelte a kormány és személyesen Orbán Viktor az elmúlt tizennégy év fideszes kormányzásának talán legnagyobb belpolitikai botrányát...
Szerzők: SZABÓ ANDRÁS. PETHŐ ANDRÁS, PANYI SZABOLCS
2024.02.17.
A korábbi tervek szerint az egykori igazságügyi miniszter vezette volna a Fidesz választási listáját, és arról beszélt a diplomatáknak, hogy szerinte mi várható majd a kampány során. Az egyik résztvevő szerint Varga „kedélyesnek, magabiztosnak” tűnt, és egyáltalán nem adta jelét annak, hogy attól tartana, a kegyelmi ügy kettétörheti a karrierjét.
Amikor a nagyköveti találkozón szóba került a téma, Varga a saját szerepéről higgadtan annyit mondott, igazságügyi miniszterként nem volt más választása, mint hogy aláírja a Novák Katalin által már elfogadott kegyelmi kérvényt. „Ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem a köztársasági elnök kegyelmi döntését?” – mondta Varga az egyik résztvevő szerint.
Alig több mint 48 órával később azonban Varga is beadta a lemondását, és bejelentette a teljes visszavonulását a közéletből. Az ő esetében beállt fordulatok is mutatták tehát, hogy mennyire nagy gyorsasággal zajlottak az események a Fideszben és a kormányon belül a kegyelmi ügy kezelése során.
A Direkt36 az elmúlt egy hétben több olyan szoros kormányzati kapcsolatokkal rendelkező forrással beszélt, akiknek rálátása volt a történtekre. A források – akik a téma érzékenysége miatt névtelenséget kértek – elmondása alapján rekonstruáljuk azt, miként kezelte a kormány és személyesen Orbán Viktor az elmúlt tizennégy év fideszes kormányzásának talán legnagyobb belpolitikai botrányát...
KÖRÖSÉNYI ANDRÁS: POLITIKAI KARANTÉN, AVAGY A DEMOKRÁCIA KIÜRESÍTÉSE
VÁLASZ ONLINE
Szerző: KÖRÖSÉNYI ANDRÁS
2024.02.16.
A mainstream pártok karanténállító stratégiája a demokrácia súlyos korlátozását jelenti – szól Körösényi András tételmondata a Válasz Online-nak küldött pulbicisztikájában. A politikatudós állítása bőven vitatható, vitaindító szándékkal is közöljük – meg azért, mert a nyugati morális karanténok témája lapunk szerint is rendkívül fontos, elemzendő jelenség. Vélemény.
Az elmúlt hónapokban a morális pánik jelei mutatkoztak a mainstream progresszív amerikai és nyugat-európai sajtóban Donald Trump, továbbá az európai populista és/vagy szélsőjobboldali pártok előretörése miatt. A politikai diskurzus középpontjában már jó ideje a szélsőségesnek tekintett pártok illetve politikusok jelentette fenyegetés áll, ez adja a hírek nyelvi-fogalmi és szimbolikus keretezését is – de most szintet léptek az események. A hagyományos pártok politikusai és a közvéleményformálók az Egyesült Államokban Trump kizárását szorgalmazzák az elnökválasztási versenyből, Hollandiában Geert Wilders-t próbálják megakadályozni a kormányalakításban. Franciaországban Marine Le Pen pártját, Ausztriában korábban a Szabadságpártot, a mai Németországban az AfD-t Wildershez hasonlóan politikai karanténba zárták. A demokráciára veszélyesnek, és ezért koalícióképtelennek tekintik őket, azaz a hagyományos pártelitek és a mainstream média összefogtak, hogy megakadályozzák kormányra kerülésüket, illetve, hogy más közhatalmi pozícióhoz jussanak. A veszélyérzet mértékét jelzi, hogy a 2020 februárjában Türingiában tartományi miniszterelnöknek megválasztott Thomas Kemmerichnek már azért is le kellett mondania, mert megválasztását AfD képviselők is támogathatták a titkos szavazáson. Januárban pedig, amikor egy oknyomozó portál megszellőztetett egy novemberi potsdami politikai tanácskozást, ahol egy új – akár német állampolgársággal rendelkezőket is érintő – kitoloncolási terv is napirendre került, újabb politikai botrány keletkezett. A Németország számos pontján tiltakozó tüntetők és a progresszív politikai elit a szövetségi szinten második legnépszerűbb párt, az AfD betiltását követelik (a CDU ehhez nem csatlakozott).
Általánosan is érvényes, hogy a mainstream sajtó és a politikai közéletben megszólalók Európában és az angolszász világban a szélsőségesek morális elítélésére és politikai elszigetelésére – karanténba helyezésére –, szólítják fel a politikusokat és állampolgárokat. Ritkábban foglalkoznak azonban a fejlemények magyarázatával, amit a politikatudományi- és az elemző- irodalom a múlt század vége óta a képviselet válságaként azonosított. És egyáltalán nem foglalkoznak az alkalmazott politikai stratégiájuk, a karantén politikai jelentésével és következményeivel sem. Azzal, hogy a mainstream pártok karanténállító stratégiája a demokrácia súlyos korlátozását jelenti – cikkemben azt próbálom megvilágítani, miért. Nem foglalkozom külön a demokratikus versenyben való részvétel adminisztratív-jogi korlátozásával, érvelésemet a morális-politikai karantén következményeire korlátozom. Mielőtt erre rátérnék, néhány szót e pártok karakteréről. A megbélyegzett, pária-sorba taszított pártok, illetve azok egyes politikusai a politikai elit számára „szalonképtelenek”, többnyire valóban radikálisok, populisták, és – politikai perspektívától függően – „szélsőségesnek” is minősíthetők. Többnyire azonban (ellentétben a második világháború utáni olasz kommunista és újfasiszta pártokkal) mégsem demokrácia-, alkotmány- vagy rendszerellenes pártok. De megkérdőjelezik a hatalmi-politikai status quot, az uralkodó ideológiai irányvonalat, és egyes kormányzati közpolitikákat. És a progresszív középosztály, a paternalista elit kedvenc ideológiai és/vagy életmód-vesszőparipái helyett a társadalom más rétegeinek a mindennapi életéhez és érzésvilágához közelebb álló problémákat tematizálnak.
De miért tekinthetjük e pártok politikai karanténba zárását a demokrácia korlátozásának?
Szerző: KÖRÖSÉNYI ANDRÁS
2024.02.16.
Az elmúlt hónapokban a morális pánik jelei mutatkoztak a mainstream progresszív amerikai és nyugat-európai sajtóban Donald Trump, továbbá az európai populista és/vagy szélsőjobboldali pártok előretörése miatt. A politikai diskurzus középpontjában már jó ideje a szélsőségesnek tekintett pártok illetve politikusok jelentette fenyegetés áll, ez adja a hírek nyelvi-fogalmi és szimbolikus keretezését is – de most szintet léptek az események. A hagyományos pártok politikusai és a közvéleményformálók az Egyesült Államokban Trump kizárását szorgalmazzák az elnökválasztási versenyből, Hollandiában Geert Wilders-t próbálják megakadályozni a kormányalakításban. Franciaországban Marine Le Pen pártját, Ausztriában korábban a Szabadságpártot, a mai Németországban az AfD-t Wildershez hasonlóan politikai karanténba zárták. A demokráciára veszélyesnek, és ezért koalícióképtelennek tekintik őket, azaz a hagyományos pártelitek és a mainstream média összefogtak, hogy megakadályozzák kormányra kerülésüket, illetve, hogy más közhatalmi pozícióhoz jussanak. A veszélyérzet mértékét jelzi, hogy a 2020 februárjában Türingiában tartományi miniszterelnöknek megválasztott Thomas Kemmerichnek már azért is le kellett mondania, mert megválasztását AfD képviselők is támogathatták a titkos szavazáson. Januárban pedig, amikor egy oknyomozó portál megszellőztetett egy novemberi potsdami politikai tanácskozást, ahol egy új – akár német állampolgársággal rendelkezőket is érintő – kitoloncolási terv is napirendre került, újabb politikai botrány keletkezett. A Németország számos pontján tiltakozó tüntetők és a progresszív politikai elit a szövetségi szinten második legnépszerűbb párt, az AfD betiltását követelik (a CDU ehhez nem csatlakozott).
Általánosan is érvényes, hogy a mainstream sajtó és a politikai közéletben megszólalók Európában és az angolszász világban a szélsőségesek morális elítélésére és politikai elszigetelésére – karanténba helyezésére –, szólítják fel a politikusokat és állampolgárokat. Ritkábban foglalkoznak azonban a fejlemények magyarázatával, amit a politikatudományi- és az elemző- irodalom a múlt század vége óta a képviselet válságaként azonosított. És egyáltalán nem foglalkoznak az alkalmazott politikai stratégiájuk, a karantén politikai jelentésével és következményeivel sem. Azzal, hogy a mainstream pártok karanténállító stratégiája a demokrácia súlyos korlátozását jelenti – cikkemben azt próbálom megvilágítani, miért. Nem foglalkozom külön a demokratikus versenyben való részvétel adminisztratív-jogi korlátozásával, érvelésemet a morális-politikai karantén következményeire korlátozom. Mielőtt erre rátérnék, néhány szót e pártok karakteréről. A megbélyegzett, pária-sorba taszított pártok, illetve azok egyes politikusai a politikai elit számára „szalonképtelenek”, többnyire valóban radikálisok, populisták, és – politikai perspektívától függően – „szélsőségesnek” is minősíthetők. Többnyire azonban (ellentétben a második világháború utáni olasz kommunista és újfasiszta pártokkal) mégsem demokrácia-, alkotmány- vagy rendszerellenes pártok. De megkérdőjelezik a hatalmi-politikai status quot, az uralkodó ideológiai irányvonalat, és egyes kormányzati közpolitikákat. És a progresszív középosztály, a paternalista elit kedvenc ideológiai és/vagy életmód-vesszőparipái helyett a társadalom más rétegeinek a mindennapi életéhez és érzésvilágához közelebb álló problémákat tematizálnak.
De miért tekinthetjük e pártok politikai karanténba zárását a demokrácia korlátozásának?
„NEM LÁTOM A SZÁZEZREKET AZ UTCÁN, AHOGYAN EGY NORMÁLISAN MŰKÖDŐ DEMOKRÁCIÁBAN ILYENKOR LENNI SZOKOTT”
NÉPSZAVA
Szerző: VAS ANDRÁS
2024.02.17.
Ezt a rendszert már nem az erkölcs és az értelem, hanem a folyamatos felmérések és az eredményeikre reagáló agytröszt működteti – mondta Kaltenbach Jenő jogtudós. A Párbeszéd államfőjelöltjét az elnöki kegyelmi botrányról kérdeztük, de beszélt arról is, az Orbán-kormány most már mindent a hatalom megtartásának rendel alá, de nem is tehet mást, hiszen ha megbukik, a tagjai mennek a börtönbe. Interjú...
Szerző: VAS ANDRÁS
2024.02.17.
KÉSZÜLŐDÉS ÉS RETUS
REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2024.02.17.
Délután háromkor évértékelő lesz tehát. Doktorminiszter urunk fogja tartani szigorúan zárt körben, barátok és a kebelbéli sajtó jelenlétében, mert aki rosszalkodott, azt helyszűke miatt nem engedik be. Hogy lesz ilyen szeánsz, azt tudtuk már régóta, de kétségeink támadtak az elmúlt héten, mert a főszereplő olyan mélyen hallgatott. Mintha elvitte volna a cica a nyelvét, miközben nem megrengetőn, de azért csapkodtak a villámok odakint.
Ezt a hallgatást törte meg tegnap az estébe hajló délutánon. Akkor, amikor birodalmának fővárosában tízezrek voltak az utcán, és nem elsősorban azért, hogy őt és a rendszerét éltessék, de mindeközben jelent meg egy kép a Facebookon, amelyen ilyen képünkbe világító reflektorok látszottak, akárha vallatószoba valami pince mélyén, s rajta a felirat „Készülünk”. Hogy kik és mire, azt nem közli a fotó, tehát olyan ez, mint amikor pörög a dob a manézsban.
Bár ez tévedés. Mert ott tudjuk, hogy halálugrás következik, vagy azon izgulunk, hogy az oroszlán leharapja-e az idomár fejét. Mindezen túl azért megnyugodtunk, hogy doktorminiszter urunk akkor jól van, mert a sűrű eseményű héten, ha nem is aggódtunk az egészségéért, de azért gondolkodtunk róla, hogy milyen állapotban lehet. Azért, mert nem természete neki ez a fene nagy kussolás, amit most épp előadott.
Viszont, mint kitetszik, készülődik, a rend tehát helyreállott. Ha rendnek lehet nevezni egyáltalán, hogy senki emberfia be nem teheti az évértékelőre a lábát, aki nem doktorminiszter urunk alfeléből szemléli a kajla világot. Ez pedig óhatatlanul kérdéseket generál és párhuzamosságokat mutat a távolinak tűnő, de egyre közelebbre kerülő történelemben. Hogy vannak olyan helyzetek, amikor a rezsim jobbnak látja csak a sajátjai előtt szólani.
Ilyen dátum volt 1943. február 18-a (mint látjuk, majdnem napra esik egybe a két mágia), mikor is, mint az tudvalévő Göbbelsz József a berlini sportpalotában hirdette meg a totális háborút. Kizárólag kiválogatott közönség előtt, akiket aztán filmen mutogattak, ahogyan rajongó lelkesedéssel üdvözlik az eszement ötletet. Oda sem mehetett be az ellenzéki sajtó, mert ott akkora már nem is volt, Orbán rendszere tehát még messze van a tökéletestől.
De halad az úton. Majd elgondolkozunk azon is, milyen dumával szórakoztatja ma délután a kedves vezető az ő klakőrjeit (képzeljük oda Győzikét, a Csótányt meg a többit), de előtte azért elmeséljük, milyen bűvészkedések történtek a cibertérben, ahol és ahonnan egyetlenünk és a stábja azon nyomban törölte az Azahriah-s opuszt akkor, amikor kiderült, a friss magyar szupersztár is csatlakozott a tüntetés arcaihoz, ami tarthatatlan.
Legalábbis Orbán stábjának, akik nem látják, hogy abba a hibába esnek, mint a bajuszos piktor mellett a másik nagy előd, Sztálin apánk, aki úgy retusáltatta a régi képeket, ahogyan végeztette ki az azokon szereplő régi harcostársakat. Mintha attól más lenne a múlt, ha letagadjuk és átírjuk. De látjuk, ezek a diktátorok mindig ebbe a hibába esnek, mielőtt megbuknak, kivert kutyaként halnak meg vagy kivégzik őket. És nem szoktak jó véget érni...
Szerző: Rezeda
2024.02.17.
Ezt a hallgatást törte meg tegnap az estébe hajló délutánon. Akkor, amikor birodalmának fővárosában tízezrek voltak az utcán, és nem elsősorban azért, hogy őt és a rendszerét éltessék, de mindeközben jelent meg egy kép a Facebookon, amelyen ilyen képünkbe világító reflektorok látszottak, akárha vallatószoba valami pince mélyén, s rajta a felirat „Készülünk”. Hogy kik és mire, azt nem közli a fotó, tehát olyan ez, mint amikor pörög a dob a manézsban.
Bár ez tévedés. Mert ott tudjuk, hogy halálugrás következik, vagy azon izgulunk, hogy az oroszlán leharapja-e az idomár fejét. Mindezen túl azért megnyugodtunk, hogy doktorminiszter urunk akkor jól van, mert a sűrű eseményű héten, ha nem is aggódtunk az egészségéért, de azért gondolkodtunk róla, hogy milyen állapotban lehet. Azért, mert nem természete neki ez a fene nagy kussolás, amit most épp előadott.
Viszont, mint kitetszik, készülődik, a rend tehát helyreállott. Ha rendnek lehet nevezni egyáltalán, hogy senki emberfia be nem teheti az évértékelőre a lábát, aki nem doktorminiszter urunk alfeléből szemléli a kajla világot. Ez pedig óhatatlanul kérdéseket generál és párhuzamosságokat mutat a távolinak tűnő, de egyre közelebbre kerülő történelemben. Hogy vannak olyan helyzetek, amikor a rezsim jobbnak látja csak a sajátjai előtt szólani.
Ilyen dátum volt 1943. február 18-a (mint látjuk, majdnem napra esik egybe a két mágia), mikor is, mint az tudvalévő Göbbelsz József a berlini sportpalotában hirdette meg a totális háborút. Kizárólag kiválogatott közönség előtt, akiket aztán filmen mutogattak, ahogyan rajongó lelkesedéssel üdvözlik az eszement ötletet. Oda sem mehetett be az ellenzéki sajtó, mert ott akkora már nem is volt, Orbán rendszere tehát még messze van a tökéletestől.
De halad az úton. Majd elgondolkozunk azon is, milyen dumával szórakoztatja ma délután a kedves vezető az ő klakőrjeit (képzeljük oda Győzikét, a Csótányt meg a többit), de előtte azért elmeséljük, milyen bűvészkedések történtek a cibertérben, ahol és ahonnan egyetlenünk és a stábja azon nyomban törölte az Azahriah-s opuszt akkor, amikor kiderült, a friss magyar szupersztár is csatlakozott a tüntetés arcaihoz, ami tarthatatlan.
Legalábbis Orbán stábjának, akik nem látják, hogy abba a hibába esnek, mint a bajuszos piktor mellett a másik nagy előd, Sztálin apánk, aki úgy retusáltatta a régi képeket, ahogyan végeztette ki az azokon szereplő régi harcostársakat. Mintha attól más lenne a múlt, ha letagadjuk és átírjuk. De látjuk, ezek a diktátorok mindig ebbe a hibába esnek, mielőtt megbuknak, kivert kutyaként halnak meg vagy kivégzik őket. És nem szoktak jó véget érni...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)