Szerző: KOVÁCS-ANGEL MARIANNA
2019.11.29.
A kormány háborús retorikája a gazdasági fejlődést is hátráltatja – többek között erről és a közelgő recesszióról beszélgettünk dr. Palócz Évával, a Kopint-Tárki Konjunktúrakutató Zrt. vezérigazgatójával a CEU határtalan tudás előadássorozatának a gazdasági válságról szóló eseménye után. Palócz Éva közgazdász, a Magyar Közgazdasági Társaság egyik alelnöke. Fő kutatási területe a makroökonómiai elemzés, a fiskális és monetáris, illetve a bérpolitika, valamint Közép- és Kelet-Európa fejlődési útjának vizsgálata.
Schanda Tamás miniszterhelyettes szerint az EU félperifériának szánja Magyarországot, a nyugati tagállamok már nem akarnak fejleszteni minket. Éppen úgy, ahogyan a Római Birodalom tette a megszállt területekkel. Mit szól ehhez?
Ez egy alapvetően téves és kártékony beállítás. Nem az Európai Unió szán minket valaminek, mi azok vagyunk, amit elértünk, amit el tudtunk érni. Az unió rengeteg pénzt küldött és küld Magyarországra, de a fejlesztés nem az ő dolguk, hanem a miénk lenne. Ha van, akitől rengeteg segítséget kapunk, az éppen az EU. Kétségtelen, hogy nem vagyunk benne a mainstreamben, pedig néhány, adottságok tekintetében hasonló ország sokkal jobb pozíciót tudott megszerezni. Szlovákia kedvezőbb helyzetben van, jobban hallgatnak rájuk és Románia is egyre befolyásosabb. Jól mutatja ezt, hogy az Európai Ügyészség vezetője Laura Codruta Kövesi lesz, ez egy nagyon fontos pozíció, a bizalom jele. A régiónk országainak a többsége lényegesen gyorsabban közeledik az EU fejlettségi szintjéhez, mint Magyarország, de erről nem az EU tehet.
Mit csinálnak jobban, mint mi?
Nehéz erre néhány szóban válaszolni, mert máshogyan viszonyulnak önmagukhoz és az EU-hoz is. Magyarország úgy viselkedik az Európai Unióval, mintha ellenség lenne.
Az a dacos, harcos nyelvezet, amit a kormány használ, nemcsak az EU-t idegeníti el tőlünk, de az országot is bezárja önmagába. Bár néhányan azt gondolják, hogy a makrancos viselkedésünk miatt jobban odafigyelnek ránk, éppen az ellenkezője igaz: minél konokabban támadja a kormány Brüsszelt, annál kevésbé számít a szavunk a tárgyalóasztalnál. Ott csak kiegyensúlyozott és együttműködő viselkedéssel lehet bármit is elérni.
Ebben az említett országok sokkal jobbak, ahogy az uniós források felhasználásában is. Mindenhol vannak visszaélések, az EU-s támogatást a kedvezményezettek gyakran talált pénzként kezelik, amellyel nem kell olyan gondosan bánni, mint a saját pénzzel. Ezt egyébként Brüsszelben is tudják, nem kell azt gondolni, hogy a naiv uniós vezetők nincsenek tisztában a visszaélésekkel. Gyakran fogalmaznak meg kritikát a támogatások felhasználásáról a kedvezményezett országokban. A nálunk tapasztalható gyakorlat, azaz az EU-s támogatásoknak a politikai hatalomépítési szempontú felhasználása, az alig leplezett korrupció azonban sem Szlovákiában, sem Csehországban, de még Lengyelországban sem jellemző...