2023. október 8., vasárnap

KRAUSZ FERENC EXKLUZÍV INTERJÚ: A KÖZÉPSZERŰ KUTATÁSNAK NEM SOK ÉRTELME VAN

INFOSTART / INFORÁDIÓ
Műsorvezető: DOMANITS ANDRÁS
2023.10.06.


Exkluzív interjút adott az InfoRádiónak a friss Nobel-díjas Krausz Ferenc. A fizikus arról beszélt, hogy az elismerésre nem lett volna esélye a magyarországi tanárai nélkül, de hozzátette, azért kellett elmennie az országból, mert a kutatásnak nem voltak meg a feltételei, most viszont Szegeden kezdett új projektbe...

...Bár ön Magyarország mellett Ausztriában, illetve Németországban is dolgozik, dolgozott, az ön számára mit jelent az indulás, a magyarországi iskolai alapok?

A magyarországi indulás volt a lehető legfontosabb ebben az egész történetben, ugyanis ha az indulás nem úgy zajlik le, ahogy lezajlott, akkor a többi nem történt volna meg. A Nobel-díjhoz vezető út úgy kezdődött, hogy az általános iskolában volt egy egészen kimagasló képességű fizikatanárom, Kiss tanár úr, aki vasszigorral tartott rendet az osztályban, és egészen lenyűgöző órákat tartott kísérletekkel, úgyhogy többé-kevésbé ott dőlt el, hogy én fizikus leszek. Ez az elhatározás aztán tovább szilárdult bennem a középiskolai tanulmányok során, Láng Hugó tanár úrhoz, a székesfehérvári Teleki Blanka Gimnázium matematikatanárához jártam be Mórról hetente egyszer külön matematikafoglalkozásra, az valami fantasztikus volt, miközben a móri Táncsics Mihály Gimnáziumban végeztem a tanulmányaimat, szintén nagyszerű tanárokkal. Abban a fantasztikus szerencsében volt részem, hogy így a középiskolai tanulmányaim végére közvetlen kapcsolatba kerülhettem talán minden idők egyik legnagyobb magyarországi középiskolai fizikatanárával, Vermes Miklós tanár úrral, akivel intenzív levelezést is folytattunk. Amikor egy évig katona voltam Debrecenben, akkor szinte havonta váltottunk levelet és cseréltünk ki ötleteket különböző fizikai feladatokról. Ilyen tanárok hatása egy fiatalember döntésére az ügyben, hogy ő mit kezd magával, egészen döntő jelentőségűek voltak. Ezért is

szeretnék apellálni mindenféle módon a politikai döntéshozókra, hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a tanári szakma becsülete minél gyorsabban helyreálljon Magyarországon,

mert ha a jövőben nem lesznek Kiss tanár urak, Láng tanár urak meg Vermes tanár urak, akkor nem lesznek magyar Nobel-díjasok sem, és ez még valószínűleg a legkisebb baj.

Miért döntött annak idején úgy, hogy Ausztriába, majd Németországba megy dolgozni, kutatni?

Mert a körülmények Magyarországon annyira mostohák voltak. Ez a fajta kutatás, mint általában a kísérleti fizika, a legtöbb más területen is forrásigényes, a lehető legjobb műszerekre van ahhoz szükség, hogy világszínvonalú kutatást tudjunk végezni. Ezeknek a műszereknek a beszerzésére annak idején Magyarországon nem voltak meg a források. Olyan döntés előtt álltam, hogy itt maradok, és legjobb esetben középszinten tudok kutatást végezni, vagy megragadom a lehetőségét annak, hogy keressek egy olyan helyet, ahol megvannak a feltételek a világszínvonalú kutatáshoz. Igazából a kutatásnak csak akkor van értelme, ha megvan a lehetőségünk, az elszántságunk és az akaratunk is arra, hogy világszínvonalon tegyük.

A középszerű kutatásnak nem sok értelme van...

A MAGYAR TANÁROK JUTNAK A LEGLASSABBAN A FIZETÉSI LÉTRA CSÚCSÁRA AZ EU-BAN

G7.HU
Szerző: STUBNYA BENCE
2023.10.08.


Magyarországon átlagosan 42
évig kell dolgoznia egy tanárnak, hogy a fizetési létra tetejére jusson, ami a leghosszabb idő az EU-tagállamok mezőnyében.

Az EU-ban ez átlagosan 30 évig tart.

A környékbeli országok közül sokban tart még hosszú ideig a bérskála csúcsára jutni, Horvátországban, Romániában és Szlovákiában is 40 év.

A leggyorsabban Hollandiában jut a legmagasabb fizetési kategóriába egy tanár, 12 év alatt – derül ki Az Európai Bizottság Eurydice hálózatának pedagógusi és iskolaigazgatói fizetésekről szóló éves jelentéséből.

„TERJED A VÉLEKEDÉS, HOGY EZT AZ EGYENLŐTLENSÉGET ÚJRAELOSZTÁSSAL LEHET FELSZÁMOLNI” – A MAGYAR TÁRSADALOMBAN MA INKÁBB CSAK A ZUHANÁS GARANTÁLT, A FELEMELKEDÉSNEK NAGY ÁRA VAN

NÉPSZAVA
Szerző: FORGÁCS IVÁN
2023.10.08.


Megrögzött vélekedés, hogy a társadalmi mobilitás mértéke megmutatja, mennyire nyitott egy társadalom. Ugyanakkor számolni kell azzal is, hogy a kiemelkedés a szegényebb, hátrányos helyzetű rétegekből nagyon nehéz út, szociális és lélektani szempontból egyaránt. Ezt a problémát járja körül a többi között első generációs értelmiségiekkel készült életútinterjúkra épülve A társadalmi mobilitás ára című, nemrég megjelent tanulmánykötet. Egyik szerkesztőjével és szerzőjével, Durst Judit szociológussal, a Társadalomtudományi Kutatóközpont (TK) Kisebbségkutató Intézetének tudományos munkatársával beszélgettünk a kutatásról.


Volt valamilyen aktuális motivációja, hogy a társadalmi mobilitás árát vizsgálják?

– A magyarországi szociológiában nagyon erős a társadalmi mobilitás kutatása. De eddig nem nagyon volt olyan, nagyszámú mintán alapuló, összehasonlító projekt, amely azt vizsgálta volna, hogyan élik meg az emberek, a mobilitási pályájuk különböző jellemzőitől, illetve kisebbségi vagy többségi helyzetüktől függően a saját oktatási mobilitástörténetüket, és hogy mindennek milyen következményei vannak a munkaerőpiaci pozíciójuk szempontjából. Amikor öt éve elkezdtük a kutatást, azt érzékeltük, hogy bezárultak itthon az oktatáson keresztül elérhető mobilitási csatornák. Ezt jelezték vissza azok a szegényebb, többségében roma családból származó gyerekeknek szervezett támogató programok vezetői is, akik szintén bekerültek az elemzésünkbe. Ezek a programok kiemelkedő szerepet játszottak az első generációs diplomások iskolai mobilitásának elősegítésében az 1990-es évek második felétől kezdve, a közoktatás-politika ún. „aranykorában”. Arra voltunk kíváncsiak, hogy mennyire eredményezett valós társadalmi intergenerációs mobilitást, a szülőkhöz képest jövedelmi és foglalkozási státuszbeli feljebb lépést ez az út, az első diplomás státusz. Mennyire sikerült beilleszkedniük új környezetükbe, elértek-e később elit pozíciót, és ha igen, meg tudták-e azt tartani? Egyáltalán, mekkora árat kellett fizetniük a társadalmi térben való előrejutásért? Hogyan hatott a mobilitás emberi kapcsolataikra, korábbi környezetükre?

Mi tekinthető ideális mobilitásnak a polgári társadalomban?

– Amikor van társadalmi fluiditás. Enélkül zárt társadalomról beszélünk, amilyen nagyjából a mai Magyarország, ahol ha van is mobilitás, az lefelé történik, és ahol döntően a szülő társadalmi pozíciója határozza meg, mi lesz a gyerekből. A fluiditás persze nem azt jelenti, hogy mindenki felfelé lesz mobil.

De ki menjen lefelé?

– Természetesen senki sem akar lejjebb csúszni. A mobilitáskutatók a kérdéssel kapcsolatban szokták emlegetni a buszos hasonlatot. Ghassan Hage fogalmával élve mindannyian egzisztenciális mobilitásra vágyunk – arra, hogy haladjunk, jussunk valahova előre az életünkkel. Vagyis mindannyian fel szeretnénk szállni a valamerre haladó buszra. Ám ez csak akkor lehetséges, ha valakik leszorulnak róla. Azok viszont, akik fenn vannak a buszon, vagyis a hatalmi helyzetben lévő elit, foggal-körömmel védik megszerzett pozíciójukat. Versenyről van tehát szó, amely nem feltétlenül humánus, de arra mindenképpen törekedni kell, hogy minél tisztességesebb legyen. Hogy mindenki egyenlő esélyeket kapjon hozzá. Erről ma szó sincs.

Az oktatáskutatók többsége egyetért abban, hogy kasztosodik az oktatási rendszerünk, s így a társadalmunk is.

Bizonyára a gazdasági struktúra és a munkaerőpiac stagnálása is korlátozza a mobilitást.

– Hogy mennyire nyitott a munkaerőpiac, mennyire vannak megszerezhető új pozíciók, az erősen meghatározza, milyen kimenetele lesz az oktatáson keresztül elért mobilitásnak. A felsőoktatás expanziójával párhuzamosan zajlik az egyetemi diploma inflációja, egyre több a munka nélküli diplomás. Ráadásul a kutatásunk azt mutatta, hogy az első generációs diplomásoknak nehézséget jelent az elit pozíciókba, magas státuszú állásokba való belépés, mert működik egy ún. osztály- (származás-) alapú üvegplafon. Ennek a roma első generációsokat még durvábban érintő változatát rasszizált üvegplafonnak neveztük. Példa erre az, hogy az általános munkaerőpiac nem „romaüggyel” foglalkozó, autonóm, döntési pozí­ció­val járó elit állásaiban romákat csak elvétve lehet találni. Ahogy egyik interjúalanyunk fogalmazott: „nekünk, romáknak ki van jelölve a helyünk a magyar társadalomban”...

KOMMUNIKÁCIÓK HARCA 2.

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2023.10.06.


Az előző posztban kezdtem el az egyik központi anyagban olvasottak alapján gondolkodni arról, hogy a mi munkánkban milyen kommunikációs hatások adnak nekünk újabb és újabb kihívást.

A gondolkodásra hívó olvasott meghatározás pedig ez volt: “A hatásos kommunikációs kampányok jól átgondolt, hosszútávú stratégiára épülnek, és a célba vett társadalmi csoportok sajátosságaihoz illesztett formában, több kommunikációs csatornán összehangoltan közvetítenek üzeneteket.”

Azt próbáltam összeszedni, hogy a társadalmi leszakadásban érintettekre milyen célzott kommunikációs hatások irányulnak, melyek gátjai az életstratégiák megváltoztatásának. Először a fogyasztói világ, az ügynökök “felkereső jelleggel” bíró felajánlásairól, rábeszéléseiről írtam, melyeknek pénzügyi tudatosság híján nem bírnak ellenállni, amit a helyi, közösségeken belüli, mélyen rögzült, sajátos értékrend tovább erősít.

Amikor az az értékmérő, hogy miből mennyit tudsz magadénak, és ebben nem lesz lényeges a “hogyan jutottál hozzá?” kérdése, akkor nehéz inklúziót támogató munkát végezni. Mert ellenünk dolgozik az üzleti szféra kizárólagos profitorientált szemlélete, és az “annyit érsz, amennyid van” gondosan elültetett értékrendje. És nem látom sehol ebben, hogy a fenntarthatóság kérdéskörében bárki gondolkodna arról, hova vezet az, ha a társadalom kettészakadásáról nem veszünk tudomást.

Most egy másik kommunikációs hatást hoznék ide, amit egy méltatlan mentális befolyásolásnak érzek, a gyűlöletkeltést. Évek óta érezzük, mennyire ártalmas ez a társadalmi csoporton belül és a többségi társadalomban is…

Mikor megjelentünk a céljainkkal, a munkánkkal a szegregátumban, nagyon sok energiát kellett fordítanunk az agresszió visszaszorítására, félelmetesen épült be a kommunikációba a konfliktuskezelés hangos és alpári módja. Konfliktus pedig volt bőven, családokon belül és között is, mindennaposan. És velünk is, hiszen a segítségnyújást szerettük volna másképp, mint a “nekünk jár” vonal. Az, hogy nekünk nem diktálhatnak a saját szabályaik szerint azok, akik a közösségen belüli hierarchiában magukat dominánsnak érzik, nagyon nehezen emelődött be. Egyszerűen nem ismerték a közös döntések, kompromisszumok kialakításának folyamatát, csak a saját érdek működtetett mindent.

Keserves munka volt ez, mire ez az egymással, velünk, mindenkivel ellenséges viszonyulás valamennyire visszaszorult. Mi továbbra is tartjuk magunkat ahhoz, hogy lehetőségként vagyunk jelen, amiben támogatjuk az inklúzió irányába mutató utakat, változásokat, és lehetőségeinkhez mérten igyekszünk akadályozni azokat, melyek ezzel ellentétesen hatnak. Ez utóbbi miatt ma sem tekinthetjük ezt konfliktusmentesnek, de épp ezért kell hosszú távon gondolkoznunk ebben az egészben. Mert sokáig kell erősítenünk ezeket a hatásokat. És persze partneri viszonyban a hatóságokkal, mert ebben a mi pedagógiai hatásrendszerünk sok esetben kevés.

Nos, miután a közösségi szabályokkal, a saját kommunikációnk példájával eljutottunk egy, már értékelhető szintre, akkor indult el a politikai célú gyűlöletkeltő kommunikáció, amit a regnáló hatalom nem kis ráfordítással azóta is támogat. Most biztosan sokan azt gondolják, itt ez nem lehet hatás, hiszen mindig azt írom, nincs tudás, világlátás, hogy értsék. De sajnos nem így van. A rossz, úgy tűnik, mindig erősebben képes hatni.

Mert felélesztette újra a már valamennyire visszanyomott agressziót. A Soros-plakátok elárasztották az országot, és tudás nélküli gyűlöletet ébresztettek a plakáton szereplő iránt. Nálunk is, a gyerekektől a felnőttekig, mindenki megfogalmazta ezt. Miközben Soros György épp a humanitárius díját ajánlotta fel a munkánk támogatására.

Aztán jött a migránsozás. A mai napig nem tudjuk ezt eloszlatni, annak ellenére, hogy semmilyen megtapasztalás nincs arról, amiről szól és szólt az egész kormányzati kommunikáció. És nemcsak félelem ez, ettől több, ahogy beszélnek róla. Ez gyűlölet.

És ideér az állami televízión, rádión keresztül a politikai gyűlöletkeltés többi alanya is, egészen döbbenetes lecsapódással, pl. ahogy megnyilatkoznak, hogy egy-egy sokat emlegetett ellenzéki politikust “agyon kellene ütni”. Ha azonban kibontjuk, kérdezzük, hogy miért, arra már nincs válasz, csak annyi, hogy, hát mindig mondják a tv-ben, hogy mennyire rossz dolgokat csinál.

Ez az a pont, ami miatt félelmetes ez az egész. Mert nem tudás, megtapasztalás van mögötte, hanem csak egy felkorbácsolt indulat. Alap nélküli gyűlölet, amit “etenek” folyamatosan azokon a kommunikációs csatornákon, akiknek ez most az érdeke.

Éreztem már többször, hogy ez egy időzített bomba. Legutóbb, pár éve, mikor épp ellenünk próbálták ezeket használni, és egy keményebb konfliktus idején befolyásolták vele azokat, akiket tudtak, a közösségen belül. A “sorosbérencezés”, a minket is pénzlenyúlónak, ártalmasnak beállító cikkek posztolása olyan emberek oldalán, akiknek az alakészségei nem teszik lehetővé, hogy ilyen lejárató cikkeket keresgéljenek, értehetetlen volt. Aztán persze kiderült, nem saját kútfőből ment ez, volt, aki ezen az úton kommunikálva próbált irántunk gyűlöletet kelteni. Szerencsére nem sikerült, addigra már erős közösségi mag volt mellettünk, de bennem pl. erős nyomot hagyott.

Megérintett annak a szele, mit jelent az indulatkezelésben fejletlen embereket tűpontos célzásokkal hergelni, bármi és bárki ellen. Azóta is azt gondolom, ez kockázat ebben az egészben, és minden folyamatunkkal továbbra is arra próbálunk hatni, hogy az indulatvezérelt állapotok ne térhessenek vissza, erősíthessük az információkon alapuló döntéseket, és visszaszorítsuk a gyűlöletet.

De a központi kommunikáció ellenünk hat ebben is. Minden csatornán az emberek manipulálása, politikai érdekek szerinti befolyásolása folyik. Az pedig, hogy ennek milyen mentális következményei vannak, lesznek, azt hiszem, mindannyian látjuk.

Aki pedig azt hiszi, hogy ennek megváltoztatása egyszerű, és a hatások kivédhetők (“miért nem mondjátok meg nekik?”-típusú javaslatokra gondolok), nos, azt gondolom, ő nem érti, milyen tudások, rögzült minták határozzák meg a társadalmi leszakadást. Az egész iszonyúan bonyolult.

Amíg pedig a politikában a legfontosabb értékük a szavazataik, addig csak eszközként tekintenek rájuk. Akiket csak folyamatosan bombázni kell “a célba vett társadalmi csoportok sajátosságaihoz illesztett formában”.

A MAFFIAÁLLAM NYELVI ELLENFORRADALMA

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: KARDOS ANDRÁS
2023.10.06.



Ha tisztábban akarjuk érteni, hogy több mint egy évtizede milyen rendszerben élünk, továbbá hogy miért élünk még mindig benne, valamint hogy miként tudnánk egy másik rendszerben élni, akkor ehhez három kérdést kell feltennünk. 1. Milyen az a rendszer, melyet Orbán kialakított; 2. milyen eszközökkel és hogyan tudta meggyőzni a választók felét arról, hogy ez minden világok legjobbika; 3. hogyan lehetséges ettől a rendszertől megszabadulni, hogy lehet tehát három évtized után ismét rendszert váltani.

Jelen írásban, miután számomra az első kérdést már meggyőzően megválaszolta a Magyar–Madlovics szerzőpáros, ezt most csak röviden felidézem, tekintve hogy elméletüket, noha szerte a világon igen népszerű, valaminő oknál fogva itthon tartózkodás fogadta. Ezután a 2. kérdésre próbálok meg választ adni. Arról a „nyelvi fordulatról” kell számot adni, amellyel a maffiaállam, vagyis az orbáni diktatúra hatalma megteremtése és megőrzése érdekében átalakította nyelvünket egy ideológiaalkalmazó instrumentummá. A 3. kérdést itt nem fogom tudni megválaszolni, mégis az írás végén kísérletet kell tennem arra, hogy az új rendszerváltásnak legalább az általam kívánatosnak tartott irányát megmutassam.

Az orbáni diktatúra általam ismert legjobb és legpontosabb leírása Magyar Bálint maffiaállam-elmélete, s mivel ezt a több könyvben is megírt értelmezést én elfogadom, ezért csak röviden idézem a maffiaállam meghatározását Magyar és Madlovics egyik könyvéből (Kis posztkommunista rendszerhatározó) azzal, hogy Magyarék nem pusztán a magyar rendszer, hanem az egész posztkommunista világ leírását is adják, melynek egyik speciális formája a maffiaállam. „A maffiaállam (...) – mint szervezett felvilág – a patriarchális családfő jogosítványai érvényesülésének kísérlete egy ország szintjén, a demokrácia intézményrendszerének kulisszái között, az államhatalom megszállásával és annak eszköztárával. A maffiaállam ugyanazt a meghatározó szociológiai sajátosságot testesíti meg, mint a klasszikus maffia, csak más kontextusban: a patriarchális család immár nem kihívója az állami szuverenitásnak, hanem a birtokosa. Amit a klasszikus maffia a fenyegetés, a zsarolás és – szükség esetén – a véres erőszak eszközeivel ér el, azt a fogadott politikai család a maffiaállamban az állami erőszak vértelen eszközeivel biztosítja.”

A rendszernek ez a leírása korrelál a szintén Magyarék által írott másik könyvük patronális autokrácia fogalmával, amellyel Magyarék elfogadják Kornai János és Kis János az autokrata áttörésről adott elemzéseit. Ez egy koherens és pontos elmélet, olyannyira, hogy én magam a maffiaállam fogalmával lényegében megérteni vélem ezt a diktatúrát. Fontos a diktatúra szó, ugyan az előbb említett szerzők ezt nem használják az orbáni önkényuralom leírására, én azonban azt gondolom, hogy nem kifejezetten politológiai szakértelmezés esetén (és az enyém sem az) nyugodtan használható a diktatúra is, ugyanis ez lényegében szinonimája az autokráciának és a maffiaállamnak, noha nem a múlt századi totalitárius diktatúrákra értem, hanem a XXI. századi önkényuralmakra, ezért hasznos és közérthető kifejezésnek tartom, már csak azért is, hogy ne kelljen minden alkalommal elmagyarázni, hogy pontosan mire is gondol az ember.

A kérdés most már csak az, hogy ezt a diktatúrát vagy maffiaállamot hogy volt képes Orbán és a Fidesz olyannyira „eladni” a népnek, hogy a szavazók uszkve fele évtized(ek) óta rajong Orbánért, és azért a kormányért, amely a jogállam felszámolásával nyilvánvalóan a „patrónus–kliens” rendszerben a fogadott család gazdagodását és hatalmát növeli...


MÁR A MÁV VEZETŐI SEM HISZIK, HOGY MŰKÖDIK A VASÚT

444.HU
Szerző: FÓRIZS MÁTYÁS
2023.10.07.


- Az egyre gyakoribb vonatkésések és a vasút állapota már nem csak az utasoknak okoz bosszúságot: az osztrák államvasút leszedte a budapesti szerelvényeket a nemzetközi hálózatról, és már a kínaiak is reklamálnak a kormánynál a MÁV miatt.

- A rendszer csak döcög, pedig a vasutat ahogy Európában, úgy itthon is egyre többen szeretnék használni.

- Spohn Mártonnal, a Közlekedő Tömeg Egyesület alelnökével és Pongrácz Gergellyel, a Magyar Közlekedési Klub elnökével Fórizs Mátyás beszélgetett. Az adást meghallgathatjátok podcastos felületeinken.

444: A hét elején a rendszeres késések miatt az osztrák államvasút levágta a Budapestről érkező vonatokat a nyugat-európai hálózatról, vagyis a szerelvények mostantól nem mehetnek tovább Bécsből, muszáj átszállni. Ilyesmi milyen gyakran történik?

Spohn Márton: A sztori önmagában nem példa nélküli, tavaly például a svájci vasút bejelentette, azokat a német szerelvényeket, amik 15 percnél több késéssel érkeznek a határra, Bázelnél visszafordítja. Viszont Németországban ebből hatalmas botrány volt.

Pongrácz Gergely: Szerintem viszont nagyon ciki. Ugye az egész amiatt van, mert pár hete egyik napról a másikra Lázár János elrendelte az 1-es vasútvonal felújítását, amit lóhalálában kezdtek el, szervezetlenül, szóval folyamatosak a késések.

SM: Nem azt mondom, hogy nem ciki, de az biztos, hogy nem példátlan. Egész Európában késnek a vonatok. Az viszont igaz, hogy ilyen hirtelen felújításba nem lehet belekezdeni. Ezeket évekkel előre le kell egyeztetni, meg kell szervezni. Európában nem lehet ilyen ultimátumokkal operálni, a vasút nem ménesbirtok.

PG: A szerencsétlen forgalomszervezőknek volt rá mondjuk egy hetük, vagy még annyi sem, hogy kitalálják az egészet. Jó hogy rendszeres késés a vége.

444: Viszont ha nem kezdjük el a felújítást, fél éven belül állítólag nemhogy százzal, negyvennel sem mehettek volna az 1-es vonalon a vonatok. És Lázár János utasbiztonságra is hivatkozott.

SM: A vasúti pálya most is biztonságos, emiatt nem kell félni. Lázár János szerintem azért takarózik utasbiztonsággal, mert miközben azt hangoztatja, hogy elhozza a vasút második aranykorát, a valóságban a minisztersége alatt azt sikerült elérnie, hogy a vonatok már csak döcögnek...

A MAGYARORSZÁGI VÁLSÁG FELELŐSE TOVÁBBRA IS HATALMON, DE VAJON MEDDIG?

HÍRKLIKK
Szerző: N. VADÁSZ ZSUZSA
2023.10.07.


„Három szintű válsággal áll szemben Magyarország, mind a három erőteljesen veszélyezteti a hatalmat, s akár romba is dönt(het)i” – állapította meg Inotai András. A közgazdászprofesszor szerint az első a gazdasági válság, ami megfelelő szakértelem mellett és jelentős külső segítséggel technikailag másfél-két év alatt kezelhető. A válság második szintje már évtizedes kezelést igényel: óriási türelmet, nemzeti együttműködést és pénzt kell rá áldozni: az egészségügy, az oktatás, a vízgazdálkodás, a termőtalaj, a környezetvédelem újjáépítése a feladat. S végül a harmadik szint már generációs probléma: olyan mértékben sikerült a magyar társadalom egy jelentős részét elbutítani (esetenként, elnézést a szóhasználatért, elhülyíteni), hogy a társadalom tudati szintje nemhogy a 21. de még a 19. századét sem éri el. Orbán Kötcsén beharangozott „nagy tervének” egyes pontjairól beszélgettünk, s a végén Inotai is feltett egy kérdés „a fentiekért a bűnös ott van, ott ül a hatalomban, s tovább fertőzi a társadalom tudatát – kérdem én: még meddig?”


Talán minden eddiginél durvább beszédet mondott a parlament nyitó ülésén Orbán Viktor. Ennek az interjúnak ugyan kifejezetten a Kötcsén beharangozott „nagy terv” lenne a témája, de nem tudom megállni, hogy ne kérdezzem meg: mi végre ez a tőle is szinte szokatlan erősségű uszító, „mindenkinek nekimegyek" hangvétel? Sarokba szorítva érzi vajon magát, és ilyenkor reflexből általában a nyüszítés és a támadás a reakció? Vagy talán valami konkrét stratégia mentén mondta el Orbán ezt a beszédet?

Nem vagyok pszichológus. Kétségtelen, hogy már jó ideje tanúi vagyunk annak, hogy megy a vagdalkozás, az összevissza beszélés, mások gyanúsítása, az, hogy mindenért mást tesznek felelőssé – már a multiknál tartunk, akik természetesen együttműködnek Brüsszellel, a baloldallal, a nemzetközi libsi körökkel stb. A magam részéről én azt látom e mögött, hogy kezdenek összeállni egy csomaggá az elmúlt 13 év különböző kisebb és nagyobb hibái, jobban mondva inkább bűntényei. És ez rázúdul az országra. Már itt van közvetlenül a fejünk felett, sőt már le is ereszkedett. Nem az infláció meg a gazdasági és társadalmi problémák kényszerültek térdre, hanem a magyar társadalom.

Bűntények?

Igen. Aki ugyanis 13 év hibás politikájáról, gazdasági, környezetvédelmi, oktatásügyi politikájáról stb. beszél, az nem jól fogalmaz, mert semmiféle szakpolitika nem volt 13 év óta, csak és kizárólag hatalmi politika. Orbánnál és belső köreinél minden a hatalom megszerzésének és megszilárdításának volt és van alárendelve. Ha valamely intézkedésről azt gondolták, hogy erősíti a hatalmukat, azt jóváhagyták, amelyikről nem, azt meg kihúzták. Nem volt egyetlen területen sem szakpolitika. És ez a hatalmi politika eredményezte a gazdasági, társadalmi, sőt, azt mondanám, nemzeti válságot. A magyar kormánnyal szembeni nemzetközi bizalom ma már nem is nulla, hanem mínusz. És ezt próbálják ellensúlyozni törökökkel, türkökkel, azeriekkel stb., s teszik ezt természetesen a kereszténység védőbástyájának szerepében tetszelegve. Persze legtöbbször látványosan kiszúrja a szeg a zsákot: a legutóbbi uniós vétó Hegyi-Karabah kapcsán ilyen szeg, hiszen tudtommal az örmények keresztények, és mi állítólag az egyedüli igazi keresztények lennénk Európában... Merthogy Orbán sze
rint ma már az „istentelen” Nyugat-Európától is meg kell védeni a kereszténységet...

SZENTPÉTERI NAGY RICHARD: A MAGYAR FRONDŐR

NÉPSZAVA
Szerző: SZENTPÉTERI NAGY RICHARD
2023.10.08.


A magyar politikai rendszert demokratikus választásokon leváltani nem lehet. Ez az evidens, mégis sommásnak tetsző megállapítás egyszerű érveléssel támasztható alá.


Ha a rendszert demokratikus választásokon le lehetne váltani, akkor – természetesen – nem kellene leváltani. Ha ugyanis a rendszer garantálná a szabad és tiszta választásokat, akkor nem lenne szükség a lecserélésére, hiszen éppen olyan rendszerre van szükség, amely periodikusan ismételt, rendszeres, szabad és tisztességes választásokon lehetővé – s ha a nép úgy dönt, elkerülhetetlenné – teszi a békés hatalomváltást. Ha a választások szabadok és tiszták lennének, akkor nem rendszerváltásra, hanem legfeljebb kormányváltásra lenne szükség.

Csakhogy 2010 óta Magyarországon a rendszeresen ismételt választásokat sem szabadoknak, sem tisztességeseknek nem lehet tartanunk. Ez a körülmény arra inti az egyes politikai elemzőket és a rendszerellenes megmondóembereket, hogy energiájuk nagy részét a választási rendszerrel szembeni kritikájuk hangoztatására fordítsák. Ám alapvetően nem a választási rendszerrel van baj – noha a magyar választási rendszer önmagában is elfogadhatatlan –, hanem a politikai rendszerrel.

A magyar politikai rendszer logikája nem teszi lehetővé – nem engedheti meg magának –, hogy szabad és tisztességes választásokat tartson. Bármilyen választási rendszert talál ki magának a hatalom – magának a hatalomnak a megtartása érdekében –, az jobb vagy rosszabb megoldásaival egyaránt azt a célt szolgálja, hogy a hatalom ne essék ki a rendszer irányítóinak kezéből, mert a rendszer egyetlen célja és értelme a hatalom megtartása. Ilyen körülmények között a választásoknak más funkciójuk van, mint a demokráciákban.

Alkotmányos demokráciákban a választások arra valók, hogy azokon a nép szabadon kialakított szabad akaratából meghatározza a kormányzás irányát a következő évekre. Amidőn ugyanis a kormányzottak szabad és tiszta választásokon kiválasztják az általuk kompetensnek tartott (érzett) kormányzókat – márpedig ebben a döntésben kizárólagosan kompetensek –, akkor ezzel a politika általános jellegéről, alapjáról, jövőjéről döntenek, és ez a döntés valóban rájuk tartozik...

SENKI SEM SZÁMÍTOTT EGY ILYEN ÁTFOGÓ TÁMADÁSRA

TELEX
Szerző: KÖRÖMI CSONGOR
2023.10.08.



Szombaton kora reggel váratlanul nagyszabású támadást indított a Hamász Izrael ellen. A Gázai övezetből több ezer rakétát lőttek ki, emellett az iszlamista terrorszervezet fegyveresei dél-izraeli városokban tüzet nyitottak az utcán, civileket és katonákat is túszul ejtettek. Vasárnap reggeli hírek szerint a támadásnak eddig legkevesebb 250 halálos áldozata és 1864 sérültje van. Nyolc helyszínen még folytak harcok a Gázai övezeten kívül.

Benjámin Netanjahu izraeli kormányfő azt mondta, hogy Izrael háborúban áll, és keményen meg fogják torolni a támadást. Ellencsapásokat indítottak a Gázai övezetben, a térség lakóit pedig felszólította az izraeli hadsereg, hogy hagyják el otthonaikat, és menjenek óvóhelyre, ami egy közelgő szárazföldi műveletre utal.

Az elmúlt hónapokban fokozatosan nőtt a feszültség a Hamász és Izrael között, azonban arra láthatóan sem a lakosság, sem a katonaság nem volt felkészülve, milyen támadást készítettek elő az iszlamisták. Az ügy miatt belső feszültségek sora hullhat az izraeli kormányra – és Izrael arab országok közötti elismerésének folyamata is léket kaphat, ami a Hamászt támogató Irán érdeke is lehetett...


POLYÁK GÁBOR: ELTARTOTT KISUJJAL NEM LEHET HELYREÁLLÍTANI HAZÁNKBAN A MÉDIASZABADSÁGOT

HÍRKLIKK
Szerző: LUKÁCSI KATALIN
2023.10.08.


Ahol nem létezik, ott az Európai Parlament által most elfogadott, a médiaszabadságot védő határozattal nem lehet újrateremteni a médiaszabadságot – véli Polyák Gábor. A Mérték Médiaelemző Műhely vezetője szerint tehát kár beleírni a rendeletbe, hogy a szerkesztőségek meg a tulajdonosok legyenek függetlenek. A magyar médiarendszer már réges-rég átfordult ezen a ponton. Nem lesz egyetlen ország sem, amelyiket az ilyen jámbor óhajok tartanak majd vissza egy olyan politikai fordulattól, mint ami nálunk bekövetkezett – tette hozzá.


Az Európai Parlament október 3-án elfogadott egy uniós rendeletet, amellyel a médiaszabadságot védené. Mielőtt belemegyünk a javaslat részleteibe, az a kérdés, hogy van-e különbség a tervezet által használt médiaszabadság és a sajtószabadság fogalma között?

Röviden az a válaszom, hogy semmi. Nagyon régóta ezeket szinonimaként használom. A magyarban, az angolban vagy német nyelven a sajtó fogalma kicsit összekapcsolódik a nyomtatott sajtóval, miközben annak a történelmi korszakán már réges-rég túl vagyunk, ez inkább csak egy szemléletbeli megközelítést mutat, hogy minden, ami a nyilvános, szerkesztett kommunikáció körébe tartozik, az média, legyen az egy YouTube-csatorna, legyen az egy hetilap.

A parlamenti határozatot az Európai Tanács minősített többséggel hagyhatja jóvá. Azaz a magyar kormány nem tudná megvétózni. Így akár el is fogadhatja a testület. Mekkora erre az esély? Mi fog történni most, hogy az Európai Parlament döntött?

Ilyenkor megindul a Tanács és a Parlament között egy párbeszéd. A Bizottság terjesztett elő 2022 szeptemberében egy tervezetet, és ezen elkezdett dolgozni egyidejűleg a Tanács és a Parlament. A Tanácsnak is volt egy módosított verziója, amely nagyon apró javaslatokat tartalmazott. A Parlament két bizottsága, az alapjogokkal foglalkozó és a kulturális bizottság viszonylag szélesebb körű módosítással állt elő. A két intézmény között most meginduló párbeszédnek elvileg nincs határideje. Vannak olyan jogszabály-tervezetek, amelyek ebben a fázisban akár évekig is elakadhatnak. Azt gondolom azonban, hogy a magyar soros elnökség sürgető közelsége elég komoly felhajtó erőt jelenthet. Nem tartom ezért lehetetlennek, hogy a közeljövőben ebből akár európai rendelet szülessen. Megmondom őszintén, hogy erre nem fogadtam volna nagy összegben, mert ez nemcsak a magyar politikai érdekeket sértette vagy sérti, hanem egy nagyon komoly lobbi indult meg nyugat-európai piaci szereplők részéről is. A számukra ez ugyanis egy fölösleges terhet jelent, fölösleges új szabályokkal, amik az ő szempontjukból sem a médiaszabadsághoz, sem a működésükhöz nem tesznek hozzá. Úgy tűnik, eddig a pontig legalábbis ezek a lobbik nem voltak elegendők ahhoz, hogy megállítsák a folyamatot. Ahhoz, hogy Magyarország vagy Lengyelország ne tegye parkolópályára ezt a jogszabályt, talán sürgetve érzi majd magát a Parlament és a Tanács, hogy 2024 nyara előtt megállapodjanak egymással...

SZENTIVÁNYI ISTVÁN SZERINT ORBÁN MENTÁLIS ÁLLAPOTA ORVOS UTÁN KIÁLT

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2023.10.59.


...Ha egy normális ember megnézi Orbán Granadából küldött videóját, zavarban van, mert nem tudja értelmezni, amit lát. Viccnek túl durva lenne, önparódiának nem gondolhatjuk. Tartalmát tekintve hátborzongató, hogy mi van ennek az embernek a fejében, s mivel akar elhitetni másokat. Műfaját tekintve thriller, szándéka megtészvesztés, megfélemlítés. Vajon komolyan gondolja-e a „költő” vagy csak be akarja csapni az embereket?

Orbán hazudik, csúsztat, manipulál, meghamisítja a valóságot, alternatív világban él, téves valóságérzékelés minden szava, amit előad. Magával akarja ragadni a hallgatóságot, hogy azok is ugyanígy lássanak, ugyanígy érzékeljenek, ugyanígy rettegjenek. Most már nem is az a lényeg egy ilyen videó megtekintése után, hogy hazudik, hanem az, hogy elhiszi-e a saját hazugságait, és csak uszít, vagy elmebeteg és nem normális?

A drámai kísérőzenével előadott, Brüsszelről szóló horror, aggodalmat kell kiváltson minden normális emberből. A skizofrén paranoia közismerten fertőző betegség, a beteg célja az, hogy mindenkit megfertőzzön: átvegyék a téves valóságértelmezését, s a hamis félelmét, rettegést. Ezáltal akar uralkodni a környezetén. Minden diktátor ebben a betegségben szenvedett, ez vezetett később erőszakhoz és népirtáshoz. Ma is zajlik egy ilyen népirtás.

A valóság teljes meghamisítása, amit Orbán egy rövid thrillerben előad. Magyarországon aki ezt megnézi és elhiszi (s főleg vidéken nem kevesen vannak), azt gondolja, hogy nem is emberek, hanem kannibálok élnek Brüsszelben és Európában, csak egyedül Orbán Viktor a normális, aki védi a világot a szörnyetegektől. Miközben minden szava hazugság. Nem tudjuk, sikerült-e megfejtenie a világnak, hogy ez micsoda, de ez nemcsak populizmus.

Brüsszel nem békét akar, hanem öldöklést, háborúra akar pénzt, csődben van, migránsokat küld ránk, migránsgettókat akar, a mi pénzünket is Ukrajnának akarja adni. Még több pénzt akar adni Brüsszel a migránsoknak. A helyzet egyre súlyosabb, a déli határon már lőnek is a határőreinkre. Mintha ott folyamatos tűzharcban állnánk az állig felfegyverzett migránsok (mutánsok?) tömegeivel.

Szomszédunkban háború dúl, azt nem tudjuk meg, hogy miért és ki indította, de Brüsszel azzal rukkolt elő, hogy feltétel nélkül adjunk még négy évre háborús pénzt. Nem Európát is védi ezzel az Unió a fenyegető agresszor oroszokkal szemben, nem egy független országot és önvédelmét segíti egy törvénytelen támadással szemben, hanem háborús pénzt ad. Nem akarnak tűzszünetet, hanem fegyverszállításokat, béke helyett öldöklést támogatnak.

Közben elhallgatja, hogy azt akarja: az oroszok maradjanak az elfoglalt ukrán területen. Mintha a románok megszállnák a Tiszántúlt, és a béke nevében valaki azt kérné, hogy ne próbálja megvédeni és visszaszerezni Magyarország a saját földjét. Orbán már Ukrajna határait sem ismeri el, erre hivatkozik az uniós felvétele ellen, mert nem ismert a határ. Ez olyan, mintha maga Putyin beszélne. Mindez a „béke” hazugsága alatt.

Brüsszel kezéből kicsúszott a gyeplő, káosz van, krízis, pánik, a gonosz háborús brüsszeli bürokraták, akik mindezt kitalálták, már csak az állásukat féltik, a saját pecsenyéjüket sütögetik. Ilyen helyzetben egy hevenyészett költségvetés-módosítást Magyarország nem támogat. Azt nem teszi hozzá, hogy kivéve, ha a fasizmus bevezetése miatt visszatartott uniós pénzeket megkapja, mert anélkül Magyarország pénzügyileg összeomlott.

Ez is Brüsszel, a háború, az ukránok és a migránsok hibája. Még szerencse, hogy itt van az egyetlen felelősen gondolkodó, igaz ember, a mi megváltónk, aki egyetlen megoldásként azt látja, „rá kell vennünk a brüsszeli bürkratákat, hogy térjenek vissza az asztalaikhoz, és komolyan végezzék el a munkájukat”. Ahogy azt Orbán teszi. De hallgatnak-e majd ezek a mocskos brüsszeli bürokraták Orbánra? Nem fognak. Pedig ő megmondta nekik.

Orbán úgy beszél, mintha „Brüsszelt” ő irányítaná, fegyelmezné, miközben ő ott egy pojáca senki, átnéznek rajta, s most már a szavazati joga is semmit ér. „Brüsszel” neki csak arra kell, hogy bűnbakként mindenért okolni tudja. Saját alkalmatlanságát, pusztítását, a csődöt és a nyomort „Brüsszel” nyakába varrja. Eközben pedig olyanokat mond, amitől felfordul a kutya, ha megeszi. Egy alternatív, nem létező világról beszél, és kábítja a magyarokat.

Az emberek lelke mélyén levő bizonytalanságra, félelemre építenek. Megfélemlíti az emberek lelkét, amit hallanak, amikor egy skizofrén paranoiás beszél. Ehhez már a thrillerek eszközeit is felhasználja, a hatásos drámai beszéd mellett a megfélemlítő zenei aláfestés, a pergő képek, amelyek egészen ebben az összeüggésben más értelmet nyernek. Orbán mintha a náci Németországról tudósítana, úgy mutatja be „Brüsszelt”.

Ha valaki meghallgatja és elhiszi, az kétségbe esik, és csak Orbánban reménykedik, hátha megment bennünket. Ez maga a téboly. Hungária Elmegyógyintézet.

"MATOLCSY MÉG AZT HIHETI, HOGY A SAKKTÁBLÁN VAN, DE HAMAROSAN LEVESZIK ŐT ONNAN"

HETES STÚDIÓ / KLUBRÁDIÓ
Műsorvezető: SZÉNÁSI SÁNDOR
2023.10.07.



A Hetes Stúdió 2023. október 7-i adásában Szénási Sándor Bolgár Györggyel, Nagy Gáborral, a HVG vezető szerkesztőjével, valamint Gulyás Balázzsal, a Gulyáságyú Média alapítójával beszélte meg a hét legfontosabb hazai és nemzetközi eseményeit.

KÖTELEZŐ DRÓNELHÁRÍTÓ RENDSZEREK 30 ÉVRE TITKOSÍTVA, ELKOZMETIKÁZOTT TANÁRHIÁNY

HETI LAPSZEMLE / ÁTLÁTSZÓ
Szerző: ERDÉLYI KATALIN
2023.10.06.


Telex: Hétfőn drónvédelmi céget alapított a NER-közeli 4iG, kedden a kormány bevezette a kötelező drónvédelmet


RAC Antidrone Zrt. néven drónvédelmi technológiai társaságot alapít a 4iG Nyrt., a 4iG csoporthoz tartozó Rotors & Cams Zrt., valamint Jászai Gellért magántőkealapja, az iG TECH – jelentette be október 2-án, hétfőn a NER-közeli cég. A 4iG azzal magyarázta a cégalapítást, hogy „a jövőben jelentősen növekedhetnek a piaci igények a drónok kontrollját biztosító precíziós technológiák iránt”. A jövő konkrétan másnap, október 3-án kezdődött el, amikor a Magyar Közlönyben megjelent egy kormányrendelet, ami felhatalmazza a honvédelmi minisztert arra, hogy drónelhárítási rendszer telepítésére és működtetésére kötelezze a minisztériumokat, a központi állami szerveket és bármilyen magyarországi céget. Azonban az intézkedések szakmai és pénzügyi részleteiről semmi nem kerül a nyilvánosság elé, mivel az egész eljárást az első adat keletkezésétől kezdve harminc évig titkosítják.

24.hu: Felnőttképzésre hozták létre, már székelyföldi kastélyt és Balaton-felvidéki panziót is vett a Magyar Turizmus Akadémia

A felnőttképzésre létrehozott Magyar Turizmus Akadémia néhány hónap leforgása alatt megvásárolt egy romániai kastélyt, egy Balaton-felvidéki ingatlant – melyen éppen panzió épül – és egy olyan céget is, melyet korábban a Magyar Turisztikai Ügynökség félmilliárd forinttal támogatott. Az akadémia tulajdonosa az a Magyar Turisztikai Szövetség, amely 900 millió forint közpénzt költött el egy társasjátékra.

RTL: Ezentúl nem fogják megmondani, mekkora a tanárhiány Magyarországon

Az Oktatási Hivatal a jövőben nem fogja bekérni az iskoláktól a betöltetlen álláshelyek számát. Így nem csak a nyilvánosság, a szakszervezet sem tudja majd nyomon követni, mekkora a pedagógushiány. Mivel az oktatási intézmények statisztikai jelentései nyilvános adatok, ezeket a szakszervezetek is használták, hogy rájuk hivatkozva beszéljenek a problémákról, vagy arról, hogy milyen típusú működési zavarok akadnak az oktatásban. Ezentúl nekik sem lesz lehetőségük ilyesmire, csupán „a hasukra ütve” tudnak számokat mondani arról, hány tanár hiányzik a rendszerből. Az Oktatási Hivatal szerint viszont ők nem illetékesek a kérdésben, a döntés „jogszabályalkotói hatáskörbe” tartozik.

Hvg.hu: A rendőrség szerint semmi gond nincs azzal, hogy egy fideszes megpróbált lefizetni egy kutyapártost


Bűncselekmény hiányában elutasította a Budapesti Rendőr-főkapitányság, hogy nyomozzon Lévai István Zoltán XVIII. kerületi volt fideszes politikus ellen, akiről a Válasz Online írta meg még szeptemberben, hogy ötmillió forintot akart fizetni a Magyar Kétfarkú Kutyapártban politizáló Aleva Mártának, hogy elinduljon Szaniszló Sándor DK-s polgármester ellen a kerületben a 2024-es önkormányzati választásokon. Lévai azért akarta elérni Aleva indulását, mert arra számított, hogy a kutyapártos jelölt Szaniszló Sándort fogja gyengíteni és így őt segíti a polgármesteri székbe.

Média1: Nyilvánosságra kell hozni az MTVA alkalmazottainak fizetési listáját

Jogerősen, másodfokon is nyert a Demokratikus Koalíció (DK) abban a közérdekű adatigénylési perben, amelyet a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) alkalmazásában dolgozó propagandisták fizetési adatainak nyilvánosságra hozataláért indított – írja közleményében az ellenzéki párt.