ÁTLÁTSZÓ
Szerző: Átlátszó
2021.07.04.
Ma tíz éve, 2011. július 4-én, a függetlenség napján indítottuk el az Átlátszót, saját tőke nélkül, az olvasók adományozó kedvében bízva, egyetlen újságíróval. A tényfeltáró újságírást, az információszabadság társadalmasítását, és a közérdekű bejelentők védelmét tűztük ki célul egy nonprofit szervezet keretei között. Azóta sokat fejlődtünk, egyre gyarapodik a stábunk, és rengeteg szerző megfordult nálunk az elmúlt évtizedben – a jubileum alkalmából arra kértük őket, hogy elevenítsék fel kedvenc átlátszós munkáikat.
Ferenczi Krisztina “Szarok rá, hogy más mit mond” című 2012-es videóinterjúja azóta legendássá vált, ez volt Mészáros Lőrinc egyik első interjúja. Ma már az is kuriózumnak számít, hogy Magyarország jelenlegi leggazdagabb embere – akkor még Felcsút polgármestereként –, egyáltalán elérhető volt az újságírók számára. Ferenczi Krisztina az Átlátszónak 2012-ben készített cikksorozatot a miniszterelnök felcsúti projektjéről: a magyar sajtóban ő vette észre először a fociakadémia körül szerveződő hűbérbirtokot. Ferenczi Krisztina súlyos betegség után, életének 65. évében hunyt el 2015-ben. Másfél évtizeden keresztül követte fáradhatatlanul az Orbán-vagyon gyarapodását. Az utolsó interjújában arról beszélt, hogy „Orbán Viktor személyes vagyonosodását sokáig még a sajtómunkások is huszadrangú kérdésként kezelték, és engem tapintatosan hülyének néztek, pedig ez az első számú probléma.”.
Oroszi Babett: Ezt a cikket azért szeretem talán a legjobban az összes Átlátszós közül, mert ez volt az, ami először megmutatta, mekkora mértékű közpénzhez jutott Tiborcz István, és milyen módon: ezzel a cikkel indult el az Elios mélyebb vizsgálata a sajtóban, amely később megalapozta az OLAF-vizsgálatot. Addig nem lehetett tudni, miből telik svájci tandíjra és egyebekre Orbán Ráhelnek, hogy hogyan lett milliárdos Tiborcz István. Ha nem születik meg ez az anyag, ha Becker András kollégám nem kér meg, hogy dolgozzunk együtt a témán, akkor még az is lehet, hogy soha nem derül ki, vagy csak később, hogy milyen üzletekkel alapozta meg vagyonát a mára az egyik leggazdagabb magyarrá vált Tiborcz. A cikk csapatmunka volt, míg én az adatokat gyűjtöttem, és közben egyre inkább kirajzolódott, hogy Tiborczék két főbb tenderrel alapozták meg a sokmilliárd forintos bevételüket, addig Becker Andrásnak az tűnt fel, hogy a pályázatokat Tiborcz üzlettársa készítette elő –, majd pedig az egészből olvasható szöveget csinált. Jó volt...
2021. július 4., vasárnap
ORBÁN VIKTOR ÚJ ELLENFELE: A POLGÁR
444.HU
Szerző: SZILY LÁSZLÓ
2021.07.04.
Sokféle módon lehet definiálni, hogy kik is azok a polgárok, akik nélkül állítólag nem létezik sem ókori, sem középkori, sem modern értelemben vett demokrácia. Ezek a definíciók azonban túl bonyolultak és érdektelenek, így ha egy ismeretlen emberről meg szeretnénk állapítani, hogy polgár-e, sokkal praktikusabb és egyben szórakoztatóbb a híres kacsateszt polgárokra adaptált verziójával dolgozni.
Polgárok esetében mondjuk nem sokra megyünk azzal, hogy “úgy néz ki, mint egy kacsa”.
A polgárok ugyanis baromi sokfélék. Van, amelyik érettségi után is hord nyakkendőt és csak a Mezzo tévé megy a készülékén, de minden konszolidált kopasz citerásra jut egy zöld hajú tetovált biciklista.
Azzal viszont már sokkal többre megyünk, hogy ha polgárgyanús egyént látunk, arra figyelünk, hogy mit csinál. Ha például azt látjuk, hogy a saját pénzéből támogat neki tetsző szervezeteket, előfizet, adományoz, akkor egy PCR-teszt találati biztonságával mondhatjuk, hogy polgárral van dolgunk. És az külön jó benne, hogy közben fogalmunk sem lehet arról, hogy jobboldali, konzervatív, nacionalista, szocdem, neobalos vagy liberális polgárral van-e a dolgunk. Az ugyanis ennek a híres társadalmi rétegnek politikai állástól - vagy annak hiányától - független alapjellemzője, hogy akar és tud is tenni azért, hogy jobb helyen éljen és erre hajlandó áldozni is. Ha olyan a helyzet, nem vár az államra, hanem adózott jövedelmének egy részét közcélra fordítva azt teszi, amit helyesnek lát...
Szerző: SZILY LÁSZLÓ
2021.07.04.
Sokféle módon lehet definiálni, hogy kik is azok a polgárok, akik nélkül állítólag nem létezik sem ókori, sem középkori, sem modern értelemben vett demokrácia. Ezek a definíciók azonban túl bonyolultak és érdektelenek, így ha egy ismeretlen emberről meg szeretnénk állapítani, hogy polgár-e, sokkal praktikusabb és egyben szórakoztatóbb a híres kacsateszt polgárokra adaptált verziójával dolgozni.
Polgárok esetében mondjuk nem sokra megyünk azzal, hogy “úgy néz ki, mint egy kacsa”.
A polgárok ugyanis baromi sokfélék. Van, amelyik érettségi után is hord nyakkendőt és csak a Mezzo tévé megy a készülékén, de minden konszolidált kopasz citerásra jut egy zöld hajú tetovált biciklista.
Azzal viszont már sokkal többre megyünk, hogy ha polgárgyanús egyént látunk, arra figyelünk, hogy mit csinál. Ha például azt látjuk, hogy a saját pénzéből támogat neki tetsző szervezeteket, előfizet, adományoz, akkor egy PCR-teszt találati biztonságával mondhatjuk, hogy polgárral van dolgunk. És az külön jó benne, hogy közben fogalmunk sem lehet arról, hogy jobboldali, konzervatív, nacionalista, szocdem, neobalos vagy liberális polgárral van-e a dolgunk. Az ugyanis ennek a híres társadalmi rétegnek politikai állástól - vagy annak hiányától - független alapjellemzője, hogy akar és tud is tenni azért, hogy jobb helyen éljen és erre hajlandó áldozni is. Ha olyan a helyzet, nem vár az államra, hanem adózott jövedelmének egy részét közcélra fordítva azt teszi, amit helyesnek lát...
ORBÁN, COVID UTÁN
HÍRKLIKK
Szerző: NÉMETH TAMÁS
2021.07.04.
Ne legyen félreértés, a cím nem azt takarja, hogy a miniszterelnök átesett volna a koronavírus-fertőzésen, ha ilyen történt volna, arról biztosan tudnánk. Inkább csak annak jelzése, hogy 2021 júliusára Orbán meghirdette a Covid utáni állapotot; ahogy azt jelezte, szabad nyaruk lesz az embereknek. Természetesen előfordulhat, hogy szeptemberre beüt a negyedik hullám, de a kormányfő megnyugtatott mindannyiunkat: fel vannak rá készülve.
Higgyük el, hogy így van, fogadjuk el – hisz' ez a legjobb megoldás mindenkinek –, hogy másfél év trauma után visszanyerjük – egyszer és mindenkorra – a szabadságunkat. Bár, bánjunk csak óvatosan a szavakkal, hisz azt is hallhattuk az ország első emberétől, hogy a járványok és a migráció évtizede elé nézünk, akkor pedig nehezen hihetjük, hogy végleg fellélegezhetünk.
Mellesleg ez már csak azért sem lehet igaz, mivel a kormány – az országgyűlés (hahaha) – változatlanul fenntartja a veszélyhelyzetet, szóval egyelőre csak a maszkot vehetjük le magunkról, a mindenről és mindenkiről gondoskodó állam változatlanul őrködik felettünk, kontroll nélkül. És így már el is érkeztünk témánk lényegéhez: vagyis hol tartunk most Covidon innen és túl. Milyen helyzetben van a magyar politika nagyjából háromnegyed évvel az országgyűlési választások előtt? Milyen reményei lehetnek az ellenzéknek, és milyenek a kormányzó pártoknak? Kijelenthetjük-e kilenc hónappal a választások előtt, hogy ezúttal – tizenkét év Fidesz uralmat követően –, nyílt a verseny, mindkét tábornak van esélye a győzelemre?
Szerző: NÉMETH TAMÁS
2021.07.04.
Ne legyen félreértés, a cím nem azt takarja, hogy a miniszterelnök átesett volna a koronavírus-fertőzésen, ha ilyen történt volna, arról biztosan tudnánk. Inkább csak annak jelzése, hogy 2021 júliusára Orbán meghirdette a Covid utáni állapotot; ahogy azt jelezte, szabad nyaruk lesz az embereknek. Természetesen előfordulhat, hogy szeptemberre beüt a negyedik hullám, de a kormányfő megnyugtatott mindannyiunkat: fel vannak rá készülve.
Higgyük el, hogy így van, fogadjuk el – hisz' ez a legjobb megoldás mindenkinek –, hogy másfél év trauma után visszanyerjük – egyszer és mindenkorra – a szabadságunkat. Bár, bánjunk csak óvatosan a szavakkal, hisz azt is hallhattuk az ország első emberétől, hogy a járványok és a migráció évtizede elé nézünk, akkor pedig nehezen hihetjük, hogy végleg fellélegezhetünk.
Mellesleg ez már csak azért sem lehet igaz, mivel a kormány – az országgyűlés (hahaha) – változatlanul fenntartja a veszélyhelyzetet, szóval egyelőre csak a maszkot vehetjük le magunkról, a mindenről és mindenkiről gondoskodó állam változatlanul őrködik felettünk, kontroll nélkül. És így már el is érkeztünk témánk lényegéhez: vagyis hol tartunk most Covidon innen és túl. Milyen helyzetben van a magyar politika nagyjából háromnegyed évvel az országgyűlési választások előtt? Milyen reményei lehetnek az ellenzéknek, és milyenek a kormányzó pártoknak? Kijelenthetjük-e kilenc hónappal a választások előtt, hogy ezúttal – tizenkét év Fidesz uralmat követően –, nyílt a verseny, mindkét tábornak van esélye a győzelemre?
...
A KULTÚRA MEGSZÁLLÓI, VAGY MEGSZÁLLOTTJAI?
NÉPSZAVA / SZÉP SZÓ
Szerző: SIFTER JÓZSEF
2021.07.04.
Ha megkérdeznénk a közvéleményt, hogy a kérdésben szereplő állítások közül melyik jellemzi leginkább a regnáló hatalmat, akkor feltételezhető, hogy pártszimpátiával beazonosítható válaszokat kapnánk.
Véleményem szerint nem csak az egyik vagy a másik, hanem mindkét állítás igaz. A hatalom birtokosai megszállottan próbálják belakni a kultúra intézményeit, "teret a keresztény-konzervatív kultúrának” jelszóval. Hogy a megszállottság hány képviselőnél párosul a minőségi kultúra fogyasztásával, arra vonatkozóan nincsenek adatok. Az azonban már nem csak gyanítható, hogy a lázas térfoglalás nem (vagy nem csak) az „élményjószágok” habzsolásának a szándékával történik.
Valósággá vált Kerényi Imre „Most mi jövünk!” kijelentése. Elhangzása idején még nem tudtuk - csak sejtettük - kik azok a mi, most már tudjuk, mert láthatóvá váltak. Úgy haladnak előre a térfoglalásban, mint kés a vajban. Megtehetik? Meg, 11 éve övék a hatalom, övék az ország. Maguknak építik és egyben rombolják, az európai és benne a hazai adófizetők pénzéből. Ajánlanánk figyelmükbe - de minek - Gáncs Péter (a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke) egyik megnyilatkozását, miszerint: „azok tudtak a magyar népnek a javára tenni, akik tudták azt, hogy nem övék az ország, és azok tették tönkre a történelem során, akik azt hitték, övék az ország.”
Nincs a kultúrának, a kulturális életnek olyan szelete amire ne tették volna rá a kezüket. Ott vannak mindenhol, ami művészet, irodalom, színház, zene, képzőművészet, film és ahol a kulturális életben alkotók képzése folyik. Már a könnyűzene "megreformálásába” is belevágtak. Temérdek pénzt fordítottak és fordítanak kulturális beruházásokra. Ezen beruházásoknál (rekonstrukció, felújítás, állagmegóvás) szinte mindig megsokszorozódnak a költségek. A közvélemény presztízsberuházásnak tarja a ma már nagyrészt megvalósult Hauszmann Programot, a Liget Projektet, amelyek egyébként tömény ideológiáról, hamis emlékezetpolitikáról szólnak.
Két beruházás közt sem tétlenkednek. Megszüntették a kultúra területén dolgozók közalkalmazotti státuszát, ami a munkahely, gyakrabban a közalkalmazotti státusszal járó kedvezmények elvesztésének a kockázatával is járt. Drasztikusan csökkentették az államilag finanszírozott azon felsőoktatási szakokra jelentkező hallgatók létszámát, amelyeken - összefoglaló néven - kulturális szakemberképzés folyik. Bevezették a kulturális közmunkás státuszt, az erre jelentkezőket gyorstalpalón képezték ki azokra a munkákra, amelyeket jobb időkben a népművelők, közművelődési szakemberek, vagy andragógus diplomával rendelkezők végeztek. És még dicsekedtek is, hogy milyen nagy rájuk az igény. Persze, hogy az! Az állam biztosította a bérüket és nem a kivéreztetett ellenzéki önkormányzatok költségvetését terhelte az említett diplomás szakemberek foglalkoztatása...
Szerző: SIFTER JÓZSEF
2021.07.04.
Ha megkérdeznénk a közvéleményt, hogy a kérdésben szereplő állítások közül melyik jellemzi leginkább a regnáló hatalmat, akkor feltételezhető, hogy pártszimpátiával beazonosítható válaszokat kapnánk.
Véleményem szerint nem csak az egyik vagy a másik, hanem mindkét állítás igaz. A hatalom birtokosai megszállottan próbálják belakni a kultúra intézményeit, "teret a keresztény-konzervatív kultúrának” jelszóval. Hogy a megszállottság hány képviselőnél párosul a minőségi kultúra fogyasztásával, arra vonatkozóan nincsenek adatok. Az azonban már nem csak gyanítható, hogy a lázas térfoglalás nem (vagy nem csak) az „élményjószágok” habzsolásának a szándékával történik.
Valósággá vált Kerényi Imre „Most mi jövünk!” kijelentése. Elhangzása idején még nem tudtuk - csak sejtettük - kik azok a mi, most már tudjuk, mert láthatóvá váltak. Úgy haladnak előre a térfoglalásban, mint kés a vajban. Megtehetik? Meg, 11 éve övék a hatalom, övék az ország. Maguknak építik és egyben rombolják, az európai és benne a hazai adófizetők pénzéből. Ajánlanánk figyelmükbe - de minek - Gáncs Péter (a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke) egyik megnyilatkozását, miszerint: „azok tudtak a magyar népnek a javára tenni, akik tudták azt, hogy nem övék az ország, és azok tették tönkre a történelem során, akik azt hitték, övék az ország.”
Nincs a kultúrának, a kulturális életnek olyan szelete amire ne tették volna rá a kezüket. Ott vannak mindenhol, ami művészet, irodalom, színház, zene, képzőművészet, film és ahol a kulturális életben alkotók képzése folyik. Már a könnyűzene "megreformálásába” is belevágtak. Temérdek pénzt fordítottak és fordítanak kulturális beruházásokra. Ezen beruházásoknál (rekonstrukció, felújítás, állagmegóvás) szinte mindig megsokszorozódnak a költségek. A közvélemény presztízsberuházásnak tarja a ma már nagyrészt megvalósult Hauszmann Programot, a Liget Projektet, amelyek egyébként tömény ideológiáról, hamis emlékezetpolitikáról szólnak.
Két beruházás közt sem tétlenkednek. Megszüntették a kultúra területén dolgozók közalkalmazotti státuszát, ami a munkahely, gyakrabban a közalkalmazotti státusszal járó kedvezmények elvesztésének a kockázatával is járt. Drasztikusan csökkentették az államilag finanszírozott azon felsőoktatási szakokra jelentkező hallgatók létszámát, amelyeken - összefoglaló néven - kulturális szakemberképzés folyik. Bevezették a kulturális közmunkás státuszt, az erre jelentkezőket gyorstalpalón képezték ki azokra a munkákra, amelyeket jobb időkben a népművelők, közművelődési szakemberek, vagy andragógus diplomával rendelkezők végeztek. És még dicsekedtek is, hogy milyen nagy rájuk az igény. Persze, hogy az! Az állam biztosította a bérüket és nem a kivéreztetett ellenzéki önkormányzatok költségvetését terhelte az említett diplomás szakemberek foglalkoztatása...
SZABAD SZEMMEL: ORBÁN LEPAKTÁLT AZ EURÓPAI SZÉLSŐJOBBAL - A NÉPSZAVA NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE
NÉPSZAVA
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2021.07.04.
A cél, hogy megkerüljék az Európai Bíróságot, amely már elmarasztalt egy sor magyar és lengyel törvényt, miután azok sértették a jogállamot.
Le Monde
Orbán Viktor lepaktált az Európai szélsőjobbal, miután Le Pennel, Salvinival, Melonival és Kaczynskival közös nyilatkozatot írt alá az EU megreformálásáról. Az állásfoglalás alapkőnek tekinti a lépést, hogy új nagy szövetség jöjjön létre Strasbourgban. A csatlakozók között vannak ultrakonzervatívok, illetve újfasiszták is (Olaszország Fivérei).
A szöveg magán viseli Orbán keze nyomát, különösen ott, ahol sürgeti, hogy a tagállamok védelmében az alkotmánybíróságok bevonásával hozzanak létre új mechanizmust. A cél itt az, hogy megkerüljék az Európai Bíróságot, amely már elmarasztalt egy sor magyar és lengyel törvényt, miután azok sértették a jogállamot.
Ugyanakkor az aláírók között nincs ott a német AfD, a Svéd Demokraták, valamint hiányoznak a román szélsőjobbosok is. Jansa, Orbán szövetségese maradt az Európai Néppárt oldalán. Ami arra utal, hogy a magyar vezető sok új támogatót nem tud magához vonzani, túl persze hagyományos lengyel szövetségesén.
Ugyanakkor nem látszik, hogy bármiféle egyesülés készülődne az Európai Parlamentben. A zöldek frakciójának vezetője, a belga Philippe Lamberts azon szórakozik, hogy csupán egy közleményre futotta. De hát miként tudna egyetértésre jutni Salvini és Meloni? Hiszen az előbbi a keresztény kontinens nevében mindig is védte a magyar politikát, viszont utóbbi mostani szerepvállalása nehezen egyeztethető össze azzal, hogy a Liga a Draghi vezette koalíció tagja.
Le Pen nagy barátja Putyinnak, ellenben a PiS rosszul van az orosz elnöktől, emlékeztet Lamberts. Úgy hogy hiába próbálkozott többször is diszkréten a francia politikus, Kaczynski mindannyiszor elutasította, hogy találkozzanak.
A szociáldemokrata képviselőcsoport vezetője nem hiszi, hogy hosszú időre szólna a szélsőjobbos, populista, nacionalista összefogás. És akik nem képesek együttműködni, azok a végén általában háborúságba keverednek egymással. Le Pen külön nyilatkozatban igyekezett tisztázni, hogy a nyilatkozat a közös kulturális és politikai munka alapját képezi, de tiszteletben tartja a meglévő frakciók szerepét. Lamberts szerint az egész felhajtás leginkább arra volt jó, hogy megmutassa: a szereplők továbbra is más-más szövetséghez tartoznak Strasbourgban. Illetve hogy még léteznek.
Ezek a pártok tényleg nincsenek jó passzban és ez áll Orbánra is. A liberálisok nevében Stephane Séjourné úgy értékelte, hogy a szélsőjobb pártjainak 80 százaléka visszaesőben van, ezért most próbálnak új lendületet venni. De aligha tudnak közös tömböt alkotni. Viszont – teszi hozzá Lamberts – ha sikerülne is nekik, akkor is csak annyi mandátumuk lenne, mint most.
A Néppárt részéről Weber idáig nem szólalt meg, ám a pártcsalád egyik tagja szerint egyelőre nem rajzolódnak ki új párt körvonalai a mostani kezdeményezés nyomán. De azért a kereszténydemokratáknak meg kell barátkozniuk azzal a gondolattal, hogy tőlük jobbra erős tömörülés alakulhat.
Spiegel
Az UEFA megint mossa a kezeit és vizsgálatot ígér, miután nagyon úgy néz ki, hogy azeri rendfenntartók a tegnapi bakui EB-meccs előtt elvették dán szurkolóktól a szivárványszínű zászlót, noha az európai szövetség engedélyezte annak használatát. Korábban hasonló probléma merült fel Budapesten is, mivel a biztonságiak állítólag azt az utasítást kapták a holland-cseh találkozó előtt, hogy zárják el a melegek iránti szolidaritás jelképének számító lobogókat. A holland labdarúgó szövetség a kontinentális szervezetre hárította a felelősséget, az viszont a magyar szervezőknek passzolta tovább a labdát.
Hivatalos források szerint Bakuban a drukker részeg volt, de később visszakapta a zászlót. Egyébiránt az UEFA megtiltotta a szponzoroknak, hogy tegnap szivárványszínnel világítsák meg a reklámtáblákat. Merthogy azt a helyi törvények nem teszik lehetővé. A lépés ellen csak a VW berzenkedett, a többiek elfogadták, mondván, hogy már véget ért a Büszkeség hónapja.
FAZ
A bajor miniszterelnök továbbra is sajnálja, hogy az UEFA utasítására nem lehetett szivárványszínnel megvilágítani a müncheni Bayern Arénát a magyar-német mérkőzés előtt, noha a magyar LMBT-ellenes törvénynek semmi köze sincs a toleranciához, a demokráciához és a szabadsághoz. Söder szerint jó lett volna ezt kifejezni a különleges gesztussal. Engedélyezni kellett volna.
A politikus, aki egyben a CSU első embere, emlékeztetett arra, hogy a politikát és a sportot nem mindig lehet különválasztani, főként, amikor alapértékekről van szó. Már csak azért sem, mert a hatalom nem ritkán visszaélt a sporttal, tessék csak Hitlerre és a 36-os olimpiára gondolni. A rasszizmus azonban sajnos, ma is jelen van a stadionokban, ám szembe kell vele szállni, politikai eszközökkel is. De a vendég sem élhet vissza a vendégjoggal.
Hogy miért nem próbálta meg személyesen jobb belátásra bírni Orbán Viktort, arra Söder azt válaszolta, hogy véleménye közismert. Ő volt az, aki felvetette partnerének, hogy hagyja ott az Európai Néppártot. Hozzátette azonban, hogy München kiállása nem a magyar nép ellen irányult. Magyarország azonban az EU tagjaként köteles betartani a közös értékeket. És az emberi méltóság független a nemtől, a származástól, a kortól vagy a nemi orientációtól.
Die Presse
Néma tiltakozást tartottak az osztrák zöldek Burgenlandban a magyar határon, hogy ily módon fejezzék ki egyet nem értésüket a homofób magyar törvénnyel. A párt közleménye szerint az Orbán-kormány bűnbakot igyekszik keresni, amikor bűnnek nyilvánítja a homoszexualitást. Szóvivőjük kijelentette, hogy a jogszabály megdöbbentő visszalépést jelent a nemi kisebbségek jogait illetően, az árát pedig gyerekek és fiatalkorúak fizetik meg. A mozgatórugót a jövő évi választásnál kell keresni, az LMBT-közösség a pingponglabda szerepét tölti be a hivatalos kampányban. Márpedig ez aljas játék.
Magyarország a lengyel példát követi, amikor a hadjárat egyik fő elemévé teszi mindazok megbélyegzését, akik nemi orientációjuk alapján nem tartoznak a fő áramlathoz. Az osztrák zöldek hangsúlyozzák: azért szervezték a megmozdulást a magyar határra, hogy ily módon nyilvánítsák ki szolidaritásukat azokkal, akiket sújt az új szabályozás.
The Times
Éles támadások érik az egyik vezető ír napilapot, mert az ugyan megtagadta, hogy fizetett hirdetésként lehozza Orbán Viktor vízióját Európa jövőjéről, ugyanaznap minden további nélkül közzétette Kína egészoldalas önreklámját. Utóbbi listaára 34 ezer euró, az alkalmat pedig az adta, hogy éppen 100 éves a Kínai Kommunista Párt.
A szöveg azt állította, hogy a kínai nép egyöntetűen támogatja a társadalom vezető erejét, és hogy nagyot javult az országban az életszínvonal. Ugyanakkor egy szót sem ejt az ujgurok elleni terrorról, valamint a hongkongi demokrácia visszaszorításáról. Ráadásul az egykori brit koronagyarmaton pár nappal korábban zárták be az Apple Daily újságot, miután az kiállt a demokrácia mellett.
A dublini lap nem árulta el, miért jelenhetett meg a kínai propagandaanyag. A magyar kérésre viszont azért mondott nemet, mert a magyar fél a pénz segítségével próbált közlési lehetőséghez jutni egy olyan ügyben, amellyel a szerkesztőség rendszeresen foglalkozni szokott, ám most nem tehette volna hozzá a maga álláspontját. Miközben Orbán a rendszerét ért európai bírálatokra kívánt válaszolni.
Az Amnesty International nemzeti vezetője azt mondta, hogy az Irish Times-nak szíve-joga dönteni a reklámokról, de tiszteletben kell tartania az emberi jogokat.
NZZ
Európa jóformán a füle botját sem mozgatja a rendszerszintű bolgár korrupció láttán, noha Amerika megadta az alaphangot, amikor a minap szankciókat rendelt el három üzletember, köztük az ország legvagyonosabb polgára, valamint 64 cégük ellen. Az EU-t az sem izgatja különösebben, hogy a bolgárok hónapokon át tömegesen tüntettek az urambátyám rendszer, az igazságszolgáltatás politikai befolyásolása és a maffiák hatalma ellen.
Azóta csak újabb botrányok kerültek napvilágra, köszönhetően az ideiglenes kormánynak, ami persze nem véletlen, mert a jövő vasárnap ismét választások lesznek. Boriszov, a bukott miniszterelnök rágalomhadjáratot emleget, mellesleg a vele szemben álló szociáldemokratákat a közvélemény pont annyira korruptnak tartja, mint a kormányfő pártját. Ebből azután főleg az új mozgalmak profitálnak, de náluk egyelőre nemigen tudni, mit is akarnak.
Viszont az unió alig-alig teszi szóvá a jogállami hiányosságokat, sőt, az ország még az euróövezetbe is bekerülhet. A bírálók szerint a fő ok az, hogy Szófia parírozik főként Németországnak az Európai Tanácsban, nem ugrál, mint Magyarország és Lengyelország. Az egyetlen kivétel, hogy sorozatosan megvétózza Észak-Macedónia csatlakozási törekvéseit, de ezt Brüsszel elnézi, mert egyébként sincs oda az újabb nyitásért. Viszont mivel Bulgária jó 10 milliárd eurót kap majd az újjáépítési alapból, cseppet sem mindegy, hogy mennyire sikerül visszaszorítani a korrupciót.
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2021.07.04.
A cél, hogy megkerüljék az Európai Bíróságot, amely már elmarasztalt egy sor magyar és lengyel törvényt, miután azok sértették a jogállamot.
Le Monde
Orbán Viktor lepaktált az Európai szélsőjobbal, miután Le Pennel, Salvinival, Melonival és Kaczynskival közös nyilatkozatot írt alá az EU megreformálásáról. Az állásfoglalás alapkőnek tekinti a lépést, hogy új nagy szövetség jöjjön létre Strasbourgban. A csatlakozók között vannak ultrakonzervatívok, illetve újfasiszták is (Olaszország Fivérei).
A szöveg magán viseli Orbán keze nyomát, különösen ott, ahol sürgeti, hogy a tagállamok védelmében az alkotmánybíróságok bevonásával hozzanak létre új mechanizmust. A cél itt az, hogy megkerüljék az Európai Bíróságot, amely már elmarasztalt egy sor magyar és lengyel törvényt, miután azok sértették a jogállamot.
Ugyanakkor az aláírók között nincs ott a német AfD, a Svéd Demokraták, valamint hiányoznak a román szélsőjobbosok is. Jansa, Orbán szövetségese maradt az Európai Néppárt oldalán. Ami arra utal, hogy a magyar vezető sok új támogatót nem tud magához vonzani, túl persze hagyományos lengyel szövetségesén.
Ugyanakkor nem látszik, hogy bármiféle egyesülés készülődne az Európai Parlamentben. A zöldek frakciójának vezetője, a belga Philippe Lamberts azon szórakozik, hogy csupán egy közleményre futotta. De hát miként tudna egyetértésre jutni Salvini és Meloni? Hiszen az előbbi a keresztény kontinens nevében mindig is védte a magyar politikát, viszont utóbbi mostani szerepvállalása nehezen egyeztethető össze azzal, hogy a Liga a Draghi vezette koalíció tagja.
Le Pen nagy barátja Putyinnak, ellenben a PiS rosszul van az orosz elnöktől, emlékeztet Lamberts. Úgy hogy hiába próbálkozott többször is diszkréten a francia politikus, Kaczynski mindannyiszor elutasította, hogy találkozzanak.
A szociáldemokrata képviselőcsoport vezetője nem hiszi, hogy hosszú időre szólna a szélsőjobbos, populista, nacionalista összefogás. És akik nem képesek együttműködni, azok a végén általában háborúságba keverednek egymással. Le Pen külön nyilatkozatban igyekezett tisztázni, hogy a nyilatkozat a közös kulturális és politikai munka alapját képezi, de tiszteletben tartja a meglévő frakciók szerepét. Lamberts szerint az egész felhajtás leginkább arra volt jó, hogy megmutassa: a szereplők továbbra is más-más szövetséghez tartoznak Strasbourgban. Illetve hogy még léteznek.
Ezek a pártok tényleg nincsenek jó passzban és ez áll Orbánra is. A liberálisok nevében Stephane Séjourné úgy értékelte, hogy a szélsőjobb pártjainak 80 százaléka visszaesőben van, ezért most próbálnak új lendületet venni. De aligha tudnak közös tömböt alkotni. Viszont – teszi hozzá Lamberts – ha sikerülne is nekik, akkor is csak annyi mandátumuk lenne, mint most.
A Néppárt részéről Weber idáig nem szólalt meg, ám a pártcsalád egyik tagja szerint egyelőre nem rajzolódnak ki új párt körvonalai a mostani kezdeményezés nyomán. De azért a kereszténydemokratáknak meg kell barátkozniuk azzal a gondolattal, hogy tőlük jobbra erős tömörülés alakulhat.
Spiegel
Az UEFA megint mossa a kezeit és vizsgálatot ígér, miután nagyon úgy néz ki, hogy azeri rendfenntartók a tegnapi bakui EB-meccs előtt elvették dán szurkolóktól a szivárványszínű zászlót, noha az európai szövetség engedélyezte annak használatát. Korábban hasonló probléma merült fel Budapesten is, mivel a biztonságiak állítólag azt az utasítást kapták a holland-cseh találkozó előtt, hogy zárják el a melegek iránti szolidaritás jelképének számító lobogókat. A holland labdarúgó szövetség a kontinentális szervezetre hárította a felelősséget, az viszont a magyar szervezőknek passzolta tovább a labdát.
Hivatalos források szerint Bakuban a drukker részeg volt, de később visszakapta a zászlót. Egyébiránt az UEFA megtiltotta a szponzoroknak, hogy tegnap szivárványszínnel világítsák meg a reklámtáblákat. Merthogy azt a helyi törvények nem teszik lehetővé. A lépés ellen csak a VW berzenkedett, a többiek elfogadták, mondván, hogy már véget ért a Büszkeség hónapja.
FAZ
A bajor miniszterelnök továbbra is sajnálja, hogy az UEFA utasítására nem lehetett szivárványszínnel megvilágítani a müncheni Bayern Arénát a magyar-német mérkőzés előtt, noha a magyar LMBT-ellenes törvénynek semmi köze sincs a toleranciához, a demokráciához és a szabadsághoz. Söder szerint jó lett volna ezt kifejezni a különleges gesztussal. Engedélyezni kellett volna.
A politikus, aki egyben a CSU első embere, emlékeztetett arra, hogy a politikát és a sportot nem mindig lehet különválasztani, főként, amikor alapértékekről van szó. Már csak azért sem, mert a hatalom nem ritkán visszaélt a sporttal, tessék csak Hitlerre és a 36-os olimpiára gondolni. A rasszizmus azonban sajnos, ma is jelen van a stadionokban, ám szembe kell vele szállni, politikai eszközökkel is. De a vendég sem élhet vissza a vendégjoggal.
Hogy miért nem próbálta meg személyesen jobb belátásra bírni Orbán Viktort, arra Söder azt válaszolta, hogy véleménye közismert. Ő volt az, aki felvetette partnerének, hogy hagyja ott az Európai Néppártot. Hozzátette azonban, hogy München kiállása nem a magyar nép ellen irányult. Magyarország azonban az EU tagjaként köteles betartani a közös értékeket. És az emberi méltóság független a nemtől, a származástól, a kortól vagy a nemi orientációtól.
Die Presse
Néma tiltakozást tartottak az osztrák zöldek Burgenlandban a magyar határon, hogy ily módon fejezzék ki egyet nem értésüket a homofób magyar törvénnyel. A párt közleménye szerint az Orbán-kormány bűnbakot igyekszik keresni, amikor bűnnek nyilvánítja a homoszexualitást. Szóvivőjük kijelentette, hogy a jogszabály megdöbbentő visszalépést jelent a nemi kisebbségek jogait illetően, az árát pedig gyerekek és fiatalkorúak fizetik meg. A mozgatórugót a jövő évi választásnál kell keresni, az LMBT-közösség a pingponglabda szerepét tölti be a hivatalos kampányban. Márpedig ez aljas játék.
Magyarország a lengyel példát követi, amikor a hadjárat egyik fő elemévé teszi mindazok megbélyegzését, akik nemi orientációjuk alapján nem tartoznak a fő áramlathoz. Az osztrák zöldek hangsúlyozzák: azért szervezték a megmozdulást a magyar határra, hogy ily módon nyilvánítsák ki szolidaritásukat azokkal, akiket sújt az új szabályozás.
The Times
Éles támadások érik az egyik vezető ír napilapot, mert az ugyan megtagadta, hogy fizetett hirdetésként lehozza Orbán Viktor vízióját Európa jövőjéről, ugyanaznap minden további nélkül közzétette Kína egészoldalas önreklámját. Utóbbi listaára 34 ezer euró, az alkalmat pedig az adta, hogy éppen 100 éves a Kínai Kommunista Párt.
A szöveg azt állította, hogy a kínai nép egyöntetűen támogatja a társadalom vezető erejét, és hogy nagyot javult az országban az életszínvonal. Ugyanakkor egy szót sem ejt az ujgurok elleni terrorról, valamint a hongkongi demokrácia visszaszorításáról. Ráadásul az egykori brit koronagyarmaton pár nappal korábban zárták be az Apple Daily újságot, miután az kiállt a demokrácia mellett.
A dublini lap nem árulta el, miért jelenhetett meg a kínai propagandaanyag. A magyar kérésre viszont azért mondott nemet, mert a magyar fél a pénz segítségével próbált közlési lehetőséghez jutni egy olyan ügyben, amellyel a szerkesztőség rendszeresen foglalkozni szokott, ám most nem tehette volna hozzá a maga álláspontját. Miközben Orbán a rendszerét ért európai bírálatokra kívánt válaszolni.
Az Amnesty International nemzeti vezetője azt mondta, hogy az Irish Times-nak szíve-joga dönteni a reklámokról, de tiszteletben kell tartania az emberi jogokat.
NZZ
Európa jóformán a füle botját sem mozgatja a rendszerszintű bolgár korrupció láttán, noha Amerika megadta az alaphangot, amikor a minap szankciókat rendelt el három üzletember, köztük az ország legvagyonosabb polgára, valamint 64 cégük ellen. Az EU-t az sem izgatja különösebben, hogy a bolgárok hónapokon át tömegesen tüntettek az urambátyám rendszer, az igazságszolgáltatás politikai befolyásolása és a maffiák hatalma ellen.
Azóta csak újabb botrányok kerültek napvilágra, köszönhetően az ideiglenes kormánynak, ami persze nem véletlen, mert a jövő vasárnap ismét választások lesznek. Boriszov, a bukott miniszterelnök rágalomhadjáratot emleget, mellesleg a vele szemben álló szociáldemokratákat a közvélemény pont annyira korruptnak tartja, mint a kormányfő pártját. Ebből azután főleg az új mozgalmak profitálnak, de náluk egyelőre nemigen tudni, mit is akarnak.
Viszont az unió alig-alig teszi szóvá a jogállami hiányosságokat, sőt, az ország még az euróövezetbe is bekerülhet. A bírálók szerint a fő ok az, hogy Szófia parírozik főként Németországnak az Európai Tanácsban, nem ugrál, mint Magyarország és Lengyelország. Az egyetlen kivétel, hogy sorozatosan megvétózza Észak-Macedónia csatlakozási törekvéseit, de ezt Brüsszel elnézi, mert egyébként sincs oda az újabb nyitásért. Viszont mivel Bulgária jó 10 milliárd eurót kap majd az újjáépítési alapból, cseppet sem mindegy, hogy mennyire sikerül visszaszorítani a korrupciót.
BARLANGBÓL AZ ESŐ
REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2021.07.04.
A kedves vezetőnek tegnap nem volt különösebb rohama, csak az elmúlt hetekben kialakult monomániáját hajtogatta megint és újra, miszerint neki senki nem mondhatja meg, hogyan is éljen. Ha le akarnánk higgasztani, akkor a fülébe súgnánk, miszerint nyugodjál meg, senkinek eszében sincs előírni, hogyan éljél, hogyan pörgeted a nyomorult napjaidat. Eheted a szotyidat, lesheted a meccset, ha eddig terjed a horizontod, mert már rég tudjuk, hogy menthetetlen vagy. Így sóhajtanánk a fülébe mintegy a varázsigéket, hogy ne rázza már a nyüves, korlátolt ketrecét, de tudjuk, hogy ennek értelme nincsen semmi sem.
Tisztavatón mondta mindezeket a ma még nem pocakos és nem tábornokoknak, akiket majd szintúgy fölzabál az idő, mint a kedves vezetőt, hogy szellemi és erkölcsi cafatok lesznek majd, akárha ő maga. Mert és ugyanis arra is felhívnánk a figyelmet, hogy nem, hogy neki mondja akárki is, hogyan éljen, hanem éppenséggel ő maga az, aki az egész kerek nagyvilágnak diktálni szeretne, mit tegyen. Mostanában pontokba foglalva hirdeti lapokban az elvárásait, hogyan táncoljanak a liberálisok az ő illiberális füttyére, törvénybe foglalja, ki, kit és hogyan szerethet, és ez azért így ránézvést mégis csak annak a megmondása, hogyan is éljen az ember.
Ennyit a dumáról, mert arról is szólani akartam, hogy milyen csudálatosan csendes egy nap volt tegnap éppen ezért. Máskor, lehet hétfő vagy szombat, vasár-, vagy ünnepnap, például Szijjártó fél óránként küldözget e-maileket, és arról ő is, hogy kitől mit vár el, kit rendelt be a hivatalba, hol járt-kelt a nagyvilágban, milyen jó nekünk, ilyenek. Emlékszünk, még a jachtról is buzgólkodott, tegnap viszont úgy eltűnt, hogy az ember szinte már aggódni kezdett érte, mi lelhette, tán nem elvitte őtet a részfaszú bagoly. Meg az összes többit is. Rétvári nem örült a nyugdíjasok zsebében hagyott milliárdoknak, Novák nem adott gyermekágyi tanácsokat, Varga sem dicsekedett a jogállamával.
Egyáltalán, a kedves vezető böffentésén kívül akkora volt a csönd, hogy az ember azt hihette, ez már nem is Magyarország végállomás, hanem valami olyan mesebeli hely, ahol hagyják élni az embert, mert nem szólnak szüntelen a harsonák és jelszavak, nincsen trombitaszó és ágyúdörej, hogy csak néztem a szentlélek ahogyan megszállta a napot, csácsogtak a madarak, áradt a napsugár, és még csak meleg sem volt nagyon. Azaz, maga a mennyország, és ez egyben azt is mutatta, milyen kevés is elég a boldogsághoz, már annyi is kisimít, ha békiben hagyják az embert, és tényleg nem mondják meg neki, hogy is éljen...
Szerző: Rezeda
2021.07.04.
A kedves vezetőnek tegnap nem volt különösebb rohama, csak az elmúlt hetekben kialakult monomániáját hajtogatta megint és újra, miszerint neki senki nem mondhatja meg, hogyan is éljen. Ha le akarnánk higgasztani, akkor a fülébe súgnánk, miszerint nyugodjál meg, senkinek eszében sincs előírni, hogyan éljél, hogyan pörgeted a nyomorult napjaidat. Eheted a szotyidat, lesheted a meccset, ha eddig terjed a horizontod, mert már rég tudjuk, hogy menthetetlen vagy. Így sóhajtanánk a fülébe mintegy a varázsigéket, hogy ne rázza már a nyüves, korlátolt ketrecét, de tudjuk, hogy ennek értelme nincsen semmi sem.
Tisztavatón mondta mindezeket a ma még nem pocakos és nem tábornokoknak, akiket majd szintúgy fölzabál az idő, mint a kedves vezetőt, hogy szellemi és erkölcsi cafatok lesznek majd, akárha ő maga. Mert és ugyanis arra is felhívnánk a figyelmet, hogy nem, hogy neki mondja akárki is, hogyan éljen, hanem éppenséggel ő maga az, aki az egész kerek nagyvilágnak diktálni szeretne, mit tegyen. Mostanában pontokba foglalva hirdeti lapokban az elvárásait, hogyan táncoljanak a liberálisok az ő illiberális füttyére, törvénybe foglalja, ki, kit és hogyan szerethet, és ez azért így ránézvést mégis csak annak a megmondása, hogyan is éljen az ember.
Ennyit a dumáról, mert arról is szólani akartam, hogy milyen csudálatosan csendes egy nap volt tegnap éppen ezért. Máskor, lehet hétfő vagy szombat, vasár-, vagy ünnepnap, például Szijjártó fél óránként küldözget e-maileket, és arról ő is, hogy kitől mit vár el, kit rendelt be a hivatalba, hol járt-kelt a nagyvilágban, milyen jó nekünk, ilyenek. Emlékszünk, még a jachtról is buzgólkodott, tegnap viszont úgy eltűnt, hogy az ember szinte már aggódni kezdett érte, mi lelhette, tán nem elvitte őtet a részfaszú bagoly. Meg az összes többit is. Rétvári nem örült a nyugdíjasok zsebében hagyott milliárdoknak, Novák nem adott gyermekágyi tanácsokat, Varga sem dicsekedett a jogállamával.
Egyáltalán, a kedves vezető böffentésén kívül akkora volt a csönd, hogy az ember azt hihette, ez már nem is Magyarország végállomás, hanem valami olyan mesebeli hely, ahol hagyják élni az embert, mert nem szólnak szüntelen a harsonák és jelszavak, nincsen trombitaszó és ágyúdörej, hogy csak néztem a szentlélek ahogyan megszállta a napot, csácsogtak a madarak, áradt a napsugár, és még csak meleg sem volt nagyon. Azaz, maga a mennyország, és ez egyben azt is mutatta, milyen kevés is elég a boldogsághoz, már annyi is kisimít, ha békiben hagyják az embert, és tényleg nem mondják meg neki, hogy is éljen...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)