Szerző: Dr. Szüdi János
2016.12.20.
Téved, aki azt hiszi, az oktatási rendszer eredményessége kizárólagosan tantervi kérdés. Az oktatási rendszer sikeressége azon múlik, mennyire sikeresek az iskolák. Az iskolák sikerességének alapja pedig az, mennyire szabad a pedagógus. A pedagógusszabadság fokmérője a cselekvő, alkotó, innovatív, a gyermekhez igazodó pedagógiai tevékenység folytatásának lehetősége.
Nem lehet szabad az a pedagógus, akinek tevékenységét A-tól Z-ig meghatározzák. Akinek minden lépését figyelik. Akinek előírják, mit, miből, mikorra tanítson meg. Akitől azt várják el, hogy közvetítse a hatalom elvárásait, s kérje számon a leadottakat a gyermektől, sőt lehetőleg a szülőktől is. Ha valaki azt kérdezi, miért teljesít rosszabbul az iskola, mint kormányváltás előtt, az első helyre kell tenni – a kiváltó okok közül – a pedagóguspálya mint alkotó értelmiségi pálya felszámolását. Amiből következően a nevelőtestületek megszűntek alkotóműhelyként működni. A sok-sok magányos pedagógus fut az állása után, vigyázva, mit mond a szakértő-felügyelő-mesterpedagógus kollégája előtt, aki a tantestületi szobában képviseli az államhatalmat. A sok-sok magányos pedagógus óravázlatot ír, elszámol tevékenységéről, sikeres volt-e az órája. A hatósági ellenőrzés, a szakmai ellenőrzés, az intézményi önellenőrzés, a minősítési eljárás, mind-mind azt figyeli követi-e a kötelező tantervben előírtakat, leadta-e a tankönyvek minden sorát, betűjét, beleértve a hibákat is. Miután a pedagógus nem lehet sikeres, az iskola sikertelenségre van kárhoztatva. Iskola? Az már régen megszűnt. Egy hivatal szervezeti egységévé vált. Nincs költségvetése, nem dönt alkalmazási kérdésekben. Az igazgató maga is hivatalnok, aki közvetlenül függ a minisztertől, akinek bármelyik bürokrata adhat – soha le nem írt, így mindig letagadható – telefonutasítást...