2019. július 21., vasárnap

ORBÁNISZTÁN NÉPE

KOLOZSVÁRI SZALONNA / VENDÉG
Szerző: CZOTTER JÓZSEF
2019.07.21.


Minél inkább eltávolodik egy társadalom az igazságtól, annál inkább utálni fogja azokat, akik kimondják azt. (George Orwell)

A két ellenségeskedő tábor napi harcot vív egymással a saját túléléséért. Milyen abszurd egy helyzet. Az egyik tábor élteti a diktatúrát, szembeköpi az emberi értékeket nap mint nap. Közben a kereszténység álruháját húzza magára, ezzel akarja felmenteni magát bűnei, gyávasága és nem cselekvése alól.

Aztán ott a másik tábor, amely jövőt akar, kiáll az emberi értékek és a jogok mellett, neki fontosak a történelme során ki- és megharcolt apró szabadságmorzsák. Neki nem fontos a hit mögé bújás. Inkább modern gondolkodás jellemzi, ellentétben a másikkal, amely a múltba révedezik csak, hisz gyáva a jövőhöz.

Az egyik tábor egyszínű, míg a másik sokszínű. Ám ezek a különböző színek nehezen állnak össze szivárvánnyá.

A közös talán mindegyik csoportban a félelem. Ezért mindkét fél kifogásokat keres a nemcselekvéseire.

Mielőtt siránkoznál jelenlegi sorsodon, amit kizárólag magadnak köszönhetsz, állj meg egy percre. Lépj egy lépést hátra, és gondolkodj el. Aztán kifogások keresése helyett nézz szembe önmagaddal. Mit csináltál eddig? Mennyire éltél tudatosan és nem csak hagytad magad, hogy sodorjon az ár? Megtervezted-e életed következő évét? Önmagadért vagy felelős, neked kell az utat megtalálni, neked kell tudatosságra nevelni önmagad és gyermekeidet is, mert senki nem teszi meg helyetted. Át kell állítani az agyat a csodavárásról, az államra várásról a valóságra. Az ősembernek talán adott valaki tanácsot, mit hogyan csináljon? Ha nem vadászott, meghalt. Ez a természet rendje. Évezredek óta nem változott, csak a körülmények. Ma nem vadászni kell, hanem megteremteni, tudatosan élni, célokat tűzni magunk elé, és megtervezni, hogyan tudjuk azt elérni. Nem sodródni az árral, és közben arra várni, majd csak lesz valahogy. Irigykedni persze lehet a német az osztrák vagy az angol életszínvonalra, de ők soha nem jutottak volna el oda, ahol most vannak, ha nem terveznek jövőt. Nem a „csak ezt a napot éljem túl”, meg a „segít majd az állam” mentalitás uralta a napjaikat, hanem kőkeményen megtervezett jövőt építettek. Egyénileg is. Megkenték a vajas kenyeret, aztán a felesleget lehúzták róla. Nem 5 szalámit tettek a kenyérre, hanem csak kettőt. Nem költöttek többet, mint amit megkerestek. Nem hitelt halmoztak, hanem megtakarításokat. Tanultak, hogy előrébb jussanak. Te megtanultad azt a mára kitűzött 10 idegen szót? Hogy tudj valami nyelvet? Hogy ezáltal nagyobb lehetőséghez juss a munkaerőpiacon? Számtalan ingyenes program van, a Google-szótár kiejti a szavakat, a Sztaki szótár pedig tök profi szótár. Az is kimondja a szavakat, meg lehet tanulni. A nyelvtan 1000 oldalon fenn van már neten, iskolák oldalán is, dedós szinten magyarázva. Témakörök szerint. A lehetőségek tárháza végtelen. De nem csak a nyelv, hanem sok más ötletlehetőség ott virít előtted a neten, csak keresni kell. TERVEZNI KELL! Tettek nélkül sehová sem fogsz eljutni, csak egy helyben topogsz és siránkozol, hogy neked most éppen milyen szar.

Rettegsz, hogy elveszted a munkád, de csak azért, mert nem fejlődtél. Valamikor megtanultál valamit, és azt hitted az elég egész életedben. Majd csak kihúzod a nyugdíjig valahogy – gondoltad. Megalkuvó vagy, beálltál a sorba, eladtad önmagad a ma túléléséért. Minden nap rettegsz, hogy mi lesz ha, nem lesz munkád. Mert nincs „B” terved, de „C” sincs. Nincs alternatívád. Sodródsz és kiszolgáltatott vagy. Ezért aztán csendben nem reklamálsz, ha nem tetszik valami, mert te csak a túlélésre játszol. Önmagad rabszolgája vagy, gyáva, megalkuvó nemcselekvő kiszolgáltatott. Nem tetszik a rendszer, ezt érzed-tudod, de nem tudsz cselekedni, nem tudsz másokkal összefogni, mert félsz, hogy mi lesz ha… Ezért vannak kint kevesen az utcán, ezért nem elégedetlenkednek látványosan tömegek, mert félnek. A cselekvő ember nem fél. Ő szabad, független. Van „B” terve, meg „C” is. Fejlődni képes, mindig talpra áll, ha elesik. Nem fél a kudarcoktól, mert az is benne van a paklijában. Tudja, készül rá, de ha bekövetkezik egyből elkezd másik úton járni. Mert kreatív elme. Ők kint vannak mindig az utcán. Ők tüntetnek. Kevesen vannak, mert a többség csak túlélő. Olyan mint a kutya, amelyik ugat, de nem harap. A fotelből teszi közhírré, hogy ő elégedetlen, de cselekedni nem mer...

NEGATÍV SZOLÁRIJOM

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2019.07.21.


Most már egészen bizonyos, hogy Béla szomszéd nem mélymagyar, keresztényi mimagyarember, inkább teli van globalista, dekadens gyanúkkal, és még sorosizmus is kinéz. Olyan is. Hedonista percember, hitetlen liberális, sőt, szerintem iszik. Nem őszintén iszik, magyar férfimódra kocsmában klopfolva az asztalt, meccset nézve, ordibálva danászva, hanem sunyiban, magában, közben könnyet se hullatva Trianonért se és soha. Én még nem hallottam, hogy a székely himnuszt énekelte volna a konyhában, vagy legalább valami édes-bús magyarnótát, ebédhez, jóhoz valót.

Ez dzsesszeket hallgat meg sikongatásokat, ilyen mondogatós migráncszenét, akár valami elvetemült bölcsész. Vele nem lehet vigyorogni, hogy de megtosznánk a postáskisasszonyt, megcsöcsörésznénk, mind az összes csajokat, utánuk se fütyöl, be se szól nekik. Biztos buzi. Misére se jár, és direkt. Tegnap hullott le az álcája teljesen neki, amikor reggel poroszkálok a kocsmába rend szerint, s mellém billeg a biciklijével, köszönt is nyájasan és álságosan, mintha szeretnénk egymást, pedig ki nem állhatom, és azt hiszem, ő sem. Jó kedvem volt, belementem a játékba tehát, mondom neki, munkába szomszéd, a dolgozóba bele?

Aszongya nem, majd holnap. Csodálkozok, hogy hát holnap vasárnap, hogyhogy a munka akkor, mire ő, hogy aznap dupla a pénz, azért, mert az kell neki. És leesett, hogy ez mindig dolgozik vasárnap, tényleg szünet nélkül, és akkor meccsre, és pláne misére hogyan? Ha nem dolgozna tán teszkóba járna vasárnap, ott töltené az istenre szánt időt, gyereke sincs felesége se neki, minek ennek a pénz. Hogy máskor járhasson a teszkóba uniós mocskot venni, banánt, mint a majmok, a nyugat szemetét, nem is csiki sört, hanem a csillagosat, a Hejnékemet. Hát magyar az ilyen? Van szíve-e neki, vagy buzi-e egészen?

lyen súlyok nyomtak meg egyszerre, gondok tehere meg a nemzeti felelősség, a DNS, Attila fiasága a Szíriuszról, hogy mivé lesz drága szép magyar fajunk, mikor elköszönt persze, fütyörészve ment a világba bele. Tekert, s gondolkodtam, pöttyös-e a segge neki, meg, hogy mi van a fejében ennek, se egy miatyánk csak a dzsessz, mindig csak a dzsessz. Mondok a fiúknak a kocsmában, ismerik-e ezt a Bélát, beszélt-e vele már valaki férfidolgokról, foci, a pultos lány melle köze, Erdély és rovásírás, vadászat vagy horgászás, vagy valami. De senkise semmit...

ORBÁN ELŐKÉSZÍTI A BUDAPESTI OLIMPIÁT

HÍRKLIKK
Szerző: NÉMETH PÉTER
2019.07.21.


...az olimpiáról beszélünk, amelyre, mint említettük, régóta fáj a foga a magyar miniszterelnöknek.

Egyszer, ugye emlékszünk még rá, neki is ugrott Budapest a feladatnak, annak, hogy az álom beteljesüljön, aztán elbukott a dolog. Hiába jutott tovább a pályázati első fordulón Budapest kandidálása a 2024-es olimpia megrendezéséért folytatott versenyben, kénytelen volt visszavonni a jelentkezést. Kénytelen, mert az akkor a Nolimpia akcióval először népszerűséget szerző Momentum népszavazás kiírásáért kezdett aláírásgyűjtésbe, és elég hamar kiderült, hogy a budapestiek álma nem teljesen egyezik Orbán Viktoréval.

A megkérdezettek közül minden harmadik ember utasította el a gondolatot, minek következtében 2017 februárjában Orbán, Tarlós és a MOB akkori elnöke, Borkai Zsolt együttesen határoztak úgy, hogy ellépnek a szándéktól.

Fürjes Balázs, aki azóta is a kiemelt budapesti beruházások egyik gazdája, akkoriban úgy nyilatkozott: a fővárosiak ellenében nem szabad olimpiát rendezni. Az érvek nem úgy hangzottak, hogy egy ilyen esemény túl nagy terhet róna a magyar emberekre; inkább a politikai veszteség volt domináns. Az tudniillik, hogy a népszavazás megtartása súlyos vereséget hozott volna a kormányoldalnak, és ezt Orbán nem akarta kockáztatni.

Arra a következtetésre jutottak, hogy erősebben kell megdolgozni a fővárosi embereket, ezért érdemes feladni 2024-et, de nem szabad feladni egy távolabbi időpontot. Túl erősen hatottak azok a számok, amelyeket különböző kutatók, szakemberek révén tártak a nyilvánosság elé, és amelyek azt mutatták, hogy súlyos veszteséget okozna mindannyiunk életében az olimpiára elköltött pénzek. Ezek közül, íme egy, amely megmutatja, hogy mire vállalkozott volna – hivatalosan Budapest -, de valójában a kormány:

- 2700 Mrd Ft tízszerese a budapesti költségvetés éves bevételének

- Hússzorosa az M3-as metró felújítására szánt összegnek

- Ennyi a központi költségvetés negyedéves teljes bevétele.

- Építhető belőle 100 000 bérlakás (ezzel közel megduplázódna a bérlakásállomány).

- Ötszöröse annak az összegnek, amit kórház rekonstrukcióra költöttek, az elmúlt 5 évben összesen.

- 2700 Mrd Ft költség azt jelenti, hogy Magyarország minden lakosának (babától a papáig) 270 ezer Ft-ba kerülne az olimpia megszervezése.

És az itt közölt számok (reflektor.blog) nem számolnak a korrupcióval, amely a magyar közélet szerves része, kiváltképp egy olyan beruházás esetén, ahol szinte ellenőrizhetetlen, hogy miként folynak el a pénzek.

A budapesti olimpia ötletére így is rengeteg pénzt költöttek el akkoriban; nem emlékszem, hogy pontos és hiteles elszámolás készült volna. Mint ahogy a Budapestre hozott egyéb nagy világversenyek esetében sem. Mert ugyan az olimpiát levették a napirendről, és hosszú ideig nem is beszéltek róla, mármint egy későbbi jelentkezés esélyéről, viszont azt látjuk, hogy a különböző sportágak sorozatban futnak versenyt a világ-, vagy Európa-bajnokság budapesti megrendezésért, a vizes vb-t már másodszor hoznánk Budapestre, de már megszereztük a sportok királynőjének, az atlétikai világbajnokságnak is a rendezési jogát. Eszerint 2023-ban Csepelen – egy újonnan épülő stadionban – lesz a sportág legnagyobb versenye.

Nem kellett nagy harcot vívni érte: minden rivális visszalépett, Budapest egyedül kandidált érte. Többeknek egybehangzó véleménye, hogy erre a vb-re sincs semmi szüksége Budapestnek, az új atlétikai stadion ott áll majd a világbajnokság után kihasználatlanul, de itt már nincs visszalépés. Haladunk az orbáni álom felé, vagyis afelé, hogy reális legyen a budapesti olimpia újabb pályázata.

A kormányzat, a fővárosi vezetéssel karöltve azt hirdeti: Budapest, a sport fővárosa, és ha arra gondolunk, hány világversenynek adunk otthont, nem is túlzás a szlogen. Az asztalitenisztől a vívásig számos sportág mezőnye ad randevút egymásnak Budapesten, és erre már a lopakodó olimpia kifejezés is enyhe lenne. Úszás, atlétika, futball EB, hogy csak a három legnépszerűbb sportág magyarországi világversenyének felbukkanását említsük, mind-mind arra utalnak: zajlik az ötkarikás játékok előkészítése. Másként: folyik a közvélemény meggyúrása, hisz Budapest a sport fővárosa. Mindannyiunk álma – fogják majd mondani. És senki nem beszél majd arról, hogy mindez valójában Orbán Viktor álma.

SZABAD SZEMMEL: VON DER LEYEN ÁLLÍTJA, HOGY NEM LESZ ELNÉZŐ MAGYARORSZÁGGAL ÉS LENGYELORSZÁGGAL - A NÉPSZAVA NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2019.07.21.


Spiegel 

Ursula von der Leyen határozottan állítja, hogy semmiféle ígéretet nem tett a magyar, a lengyel vagy éppen az olasz kormánynak, mármint hogy azok támogassák megválasztását a Bizottság elnökévé. Így sem fontos biztosi posztot, sem anyagi előnyöket a következő uniós költségvetésben, vagy ilyesmit. Mint mondta, a partnerek tudtára adták a kívánságaikat, ám ő csak akkor kötelezheti el magát bármire, ha már összeállt az egész kép. A lap megjegyzi, hogy Európa számára minden bizonnyal sok múlik azon, miként boldogul a német politikus, illetve Merkel, akivel most a korábbi miniszteri poszt után egy szintre kerültek. A szoros választási eredmény is azt igazolja, hogy az EU megosztott, és a von der Leyen a sikerhez rá volt utalva a lengyel képviselők szavazataira. Ezért vetődik fel a viszonzás kérdése. Ő maga azt mondja, túl kell lépni főként a kelet-nyugati ellentéteken, a jövő kulcsa sok esetben Keleten van. Erre jó esélyei vannak, mert miniszteri tisztségében rokonszenvet vívott ki magának az új tagok körében. Ezért a jogállamiságról óvatosabban beszél, mint elődje. Megkerüli a választ, hogy miként vélekedik a 7-es paragrafus alapján indult eljárásról. Csakhogy ez nagy bizalmatlanságot keltett elsősorban Strasbourgban. Felmerült a gyanú, hogy magához édesgeti Orbánt és Kaczynskit, mert így próbál többséget szerezni a középtől jobbra. Ám a demokrácia ügyében Magyarország és Lengyelország legfeljebb enyhébb hangban reménykedhet, a dolog lényegét illetően azonban nem – ezt von der Leyen teljesen egyértelművé teszi: arra hivatkozik, hogy a jogállam az unió egyik pillére. Ezzel együtt idáig sok keleti tagállam úgy érezte, hogy a sarokba szorították, és a többiek nem tartanak rájuk igényt. Ezután azonban úgy lesz, hogy a Bizottság rendszeresen jelentést készít a jogállami viszonyokról - az összes tagállamban. Merkellel várhatóan hamarosan ütközni kényszerül von der Leyen, mert a kormányfő sokáig ragaszkodott ahhoz, hogy válság esetén szét kell osztani a menedékérőket, ám ez tévedésnek bizonyult és főleg Kelet-Európában keltett bizalmatlanságot Németországgal szemben. A Bizottság leendő vezérének le kell válnia erről a vonalról. Ennek megfelelően hamarosan végig akarja járni a tagállamok fővárosait, hogy kipuhatolja a lehetőségeket, és itt megint az a kulcskérdés, miként vélekednek az új menekültpolitikáról a volt szocialista országok.

A külföldre sugárzó német közrádió szerint az, hogy von der Leyen tárgyszerűbb vitát akar a jogállamiságról, még nem jelenti azt, hogy a populistákhoz törleszkedne. Az összecsapás már évek óta tart a Bizottság, illetve Magyarország és Lengyelország között a többi közt az igazságszolgáltatás és a sajtó függetlenségét érintő reformok miatt. Idáig nem sok eredmény született, politikai területen nincs semmiféle előrelépés. Varsó csupán az Európai Bíróság döntéseit fogadja el, de azt nagyon nem szeretné, hogy német vagy francia vezetők kioktassák, bár itt inkább lélektani tényezők játszanak szerepet. Viszont Merkel az, aki idáig mindig megtalálta a megfelelő hangot a Kelettel. Juncker utódja éppen erre a tekintélyre akar építeni. Egyébként pedig már miniszterként is komolyan vette a térség gondjait. Ugyanakkor sületlenség, hogy most emiatt a populisták kezére játszana és megértést mutatna a bírósági rendszer átalakítása iránt. Új tisztségét csupán arra igyekszik kihasználni, hogy megtalálja a kellő bánásmódot a vétkesekkel. Ha rögtön azok orrára koppintana vagy a pénzek megvonásával fenyegetné őket, akkor nagyjából annyit tudna elérni, mint az elődjei. Márpedig az túl kevés volna Európa számára, amelynek nem csupán a jogállamiság hiányát, hanem más gondokat is közös erővel kell megoldania. Ezzel együtt nem zárja ki, hogy a végén kénytelen lesz visszafogni a szubvenciókat. Előbb azonban meg akarja várni az Európai Bíróság ítéletét, mielőtt fokozza a nyomást. Hiszen csak ősszel lép hivatalba. A meglepetés voltaképpen az, hogy új megfigyelő rendszert javasol, mert így akarja elejét venni annak a benyomásnak, hogy a földrész egyik fele eleve kritikusan viszonyul a másikhoz. De ez a nézet már beette magát Keleten. Viszont a Nyugatnak nyugodtan és tárgyilagosan kell elmagyaráznia a dolgokat, amikor Keleten a nyugati jogállami hiányosságokat pedzegetik. Ebben sokat segíthet a szóban forgó ellenőrző mechanizmus.

Az európai ügyek német államminisztere keserűen fogadta, hogy a tagállamok semmire sem jutottak a menedékpolitika megújítása, a terhek megosztása ügyében a Helsinkiben tartott kétnapos tanácskozáson. Michael Roth most azt szorgalmazza, hogy pár állam járjon elöl jó példával és ily módon bizonyítsa, hogy a közös megoldás jobb, mint a nemzeti bezárkózás. A szociáldemokrata politikus szerint továbbra is törekedni kell, hogy az egész unió szintjén találják meg a közös nevezőt, de a Földközi-tengeren zajló dráma nem tűr halasztást. Ám egyértelmű, hogy utóbbiban nem minden tagállam kíván közreműködni. Ennél fontosabb azonban, hogy a mentőhajók befuthassanak biztonságos kikötőkbe, ám ahhoz meg az kell, hogy lehetőleg gyorsan tovább lehessen küldeni más országokba a vízből kihúzott embereket. Az államminiszter kiemelte, hogy amit ő követendőnek tart, az nem a mag-Európa, vagyis, hogy bizonyos államok kijelentik: mennek a maguk útján. Hanem hogy törik az utat és kipróbálják az új módszereket. Szerinte itt a német-francia viszonyban az a gond, hogy Macron a csacsacsát szorgalmazza, Merkel viszont a lassú keringőt szereti. A kettőt azután nehéz összehozni, de ő a maga részéről inkább a gyorsabb tempó mellett van. Roth egyáltalán nem tartja elítélendőnek, hogy a Bizottság új vezetőjéről hátsó szobákban született meg a javaslat, mert pontosan így működik a demokrácia, amikor 27 állam érdekeit kell összehangolni. Elárulta: meg lehetett volna csinálni, hogy többségi döntéssel ragaszkodnak Timmermans személyéhez, de az nagy tiltakozást váltott volna ki egynémely állam- és kormányfő részéről. Ezért nem éltek a lehetőséggel. Manfred Weberről, a másik csúcsjelöltről pedig már a verebek is azt csiripelték, hogy ellene nagyok a fenntartások még a saját pártcsaládján belül is. De ellenezte a francia elnök, így aligha kapta volna meg a többséget az EP-ben. Meg a csúcsjelölti rendszerrel sem lehetett sokat kezdeni, hiszen bizonyos nemzeti pártvezetők már kezdettől fogva értésre adták, hogy azt nem tartják jónak. És látnivaló, hogy a nagy pártcsaládok erősen függnek a tagpártoktól. Kitért arra is, hogy az egységes kül- és biztonságpolitikai fellépéshez sok kompromisszumkészségre van szükség, miközben zsugorodik a demokrácia és drámai módon terjeszkedik a tekintélyelvűség. És hiba azt hinni, hogy az EU eleve sikermodell, mert éppen hogy nem az. Vannak más alternatívák is, igaz, azok nem kínálnak, ennyi egyéni szabadság- és emberi jogot, demokráciát, jogállamot. A sikerhez az EU-nak össze kell kapnia magát – a Trumpok, Putyinok, Erdoganok, a kínaiak ellenében, mert félő, hogy különben azok gyorsan átgázolnak az unión...

ELÁRASZTOTTÁK MAGYARORSZÁGOT A KÜLFÖLDIEK - ÉS A TREND FOLYTATÓDIK

PORTFOLIO
Szerző: Portfolio
2019.07.21.


A korábbi évekhez hasonlóan tovább nőtt a magyarok utazásainak a száma és a külföldről hazánkba irányuló forgalom is emelkedett - derült ki a KSH elemzéséből. Tavaly a magyar lakosság - az előző évit 12%-kal túlszárnyalva - 23 millió külföldi utazást tett. A külföldiek által Magyarországra tett utak száma, illetve az azok során eltöltött idő is növekedett, ami élénkítő hatással volt a hazai szálláshelyek forgalmára. 

A szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás bruttó hozzáadott értéke - változatlan áron - 2018-ban is jelentősen, 8,8%-kal nőtt, így ismét meghaladta a nemzetgazdasági GDP átlagos növekedési ütemét...


BORNÍRT ÉS ÉLVEZI

168 ÓRA ONLINE
Szerző: MÁTYÁS GYŐZŐ
2019.07.21.


...pontosan ez volt a cél. A szavazótábor hergelése, az érzelmek felszítása. Több elemző is felhívta a figyelmet arra, hogy ez tudatos taktika, amit a 2020-as kampányban fog csúcsra járatni Trump stábja.

Már nem pusztán arról van szó, hogy az elnöki székben egy bornírt, előítéletes pojáca ül, aki élvezi, hogy a legképtelenebb badarságot is következmények nélkül beleóbégathatja a világba. Ennek az észjárásnak megvan a szociológiailag körülhatárolható bázisa, emberek nagy csoportja rezonál a hergelésre. Mert a társadalomban, egyáltalán nem oktalanul, létezik a félelem a lecsúszástól, a talajvesztéstől, az eljelentéktelenedéstől (forgotten white men), amiért a fenyegetettek másokat hibáztatnak, a bevándorlókat, a feketéket, az underclasst, és aminek a következtében hajlamosak a kirekesztésre, a szimbolikus lincselésre. Trump nem mérsékelni akarja az ellentéteket, hanem élezni, nem gyógyítani akarja a sebeket, hanem kéjjel vájkálni bennük.

Vagyis ez a gyűlöletkeltés nem ad hoc jellegű, hanem a politikai stratégia része. És ettől rendkívül veszélyes. Ráadásul ez az egész politikai hecckampány végtelen kishitűségről árulkodik. Aki alkalmazza, nem hisz abban, hogy az Amerika-princípium és az amerikai életmód, valamint az ezekből kinőtt intézményrendszer van annyira vonzó és erős, hogy integrálni tudja a máshonnan érkezetteket (ahogy ez mindig történt), és így képes erőssé változtatni Amerikát. A megbélyegzésre, kirekesztésre épülő stratégia viszont éppen a legkevésbé alkalmas mód megfelelni a„Make America Great Again kívánalmának.

HA ELJÖN AZ IDŐ, AMIKOR...

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: LÁZÁR GERGŐ
2019.07.21.


...idehaza rendőrnek állni – még ha az alapvető szándék más is volt – annyit tesz, hogy a hatalom védelmére esküszik fel az ember. Arra is. Aki ezzel nem ért egyet, az még időben elhagyja az állományt, ugyanis nem szeretne asszisztálni a korrupcióhoz és bűncselekmények eltussolásához. Vannak persze olyan rendőrök is, akik valóban a hivatásuknak élnek, és az embereket szolgálják és védik. A nagy többség számára viszont nem ez az első gondolat, ami az eszükbe jut a rendőr szó hallatán. Ezért az embereket hibáztatni kár lenne, hiszen érdekes módon mind a mentősök, mind pedig a tűzoltók végtelenül elismert és megbecsült tagjai a társadalomnak. Vajon miért?

Ezért ők megdolgoztak és továbbra is megdolgoznak, minden áldott napon, amikor emberi életeket mentenek. A kormányzat azt mégsem tartja elég fontos feladatnak, hogy meg is fizesse őket, ezért kezd egyre többüknek elege lenni ebből az egészből. Ha elegen mondanak nemet a tűrhetetlen körülményekre, talán egy nap eljutunk oda, hogy végre bedől a rendszer legalább egy része. Amikor már nem lesz elegendő hadrafogható rendőr, aki megvédené a propagandatévé székházát, vagy aki körbeállná a Parlamentet és ok nélkül arconfújná a békés tüntetőket. Ha többen lesznek azok, akik rendszerellenesek, akkor Orbán bizony bajba kerülhet. A kérdés az, hogy eljutunk-e odáig valaha is.

ÉVTIZEDES KUDARCOK UTÁN ÚJRA TANULHATNAK

ABCÚG BLOG
Szerző: NEUBERGER ESZTER
2019.07.16.


Van, akitől a gyermeknevelés és autista kisfia fejlesztése, van, akitől az önbizalomhiány, és van, akitől a családfenntartó szerep vette el a továbbtanulás lehetőségét. Egyesek beletörődtek, és iskolán kívül képzik fáradhatatlanul magukat, de vannak, akik, ha kell, negyvenhárom évesen, négy felvételi után, ötödszörre is megpróbálnak bejutni a vágyott egyetemre. Ilyen embereknek szólt a CEU Socrates Programja, ami kifejezetten a felsőoktatásból szociális, anyagi okokból kimaradó felnőtteknek szervezett két hónapos, társadalomelméleti alapozó kurzust. A program hat résztvevőjével beszélgettünk arról, miért kellett évekkel ezelőtt lemondaniuk a továbbtanulásról, és arról, milyen motivációkkal léptek be tavasszal az egyetem kapuján...

ÚJRAKEZDÉS ÖT LÉPÉSBAN

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2019.07.21.



Az újrakezdés a legtöbb ember életének elkerülhetetlen része, különösen igaz ez a határátkelőkre. Ha úgy vesszük, az újrakezdés egyfajta rombolás utáni újjáépülés, amelyet mindenki máshogy él meg.

Az újrakezdés voltaképpen azt jelenti, hogy előtte ott valamit elhagytunk, részese voltunk egy nagy változásnak, amelyet vagy mi okoztunk, vagy csak megtörtént – írta az asUchange, ráadásul ismét saját példa alapján.

„Körülbelül tíz évvel ezelőtt megismertem egy magyar anyukát, akiknél vigyáztam néha a kisbabára. Akkoriban költöztem a fővárosba. Elmesélte, hogy milyen nehéz volt neki új életet kezdeni, amikor vidékről a fővárosba költözött.

Elmondta, hogy kapott a szüleitől egy üres lakást, és mivel tudja, milyen érzés új életet kezdeni egy bútorok nélküli lakásban, így szívesen nekem ad pár bútort, hiszen ők a férjével pont ezek lecserélését tervezik.

Bár gyönyörűek voltak a bútorok, közel sem jártam egy saját lakáshoz. Ő pedig egyáltalán nem gondolta magát szerencsésnek, sőt, kudarcnak élte meg azt, hogy CSAK egy bútorozatlan lakást vettek neki a szülei.

Minden hozzáállás kérdése, és nem csak úgy mondják, valóban így van. Mindenkinek más az újrakezdés, hiszen mindenki mást visz magával egy új élethelyzetbe.

Sokszor újrakezdtem az életben (sokszor más országban), és eddig mindig valahogy könnyebb volt. Egy év utazás után ismét belevetettem magamat a multik világába, hogy a kalandvágyó személyiségemet össze tudjam egyeztetni a karrierista természetemmel...


FRANKENSTEIN ERKÖLCSI FELELŐSSÉGE - GONDOLATOK KÍNA PIACI REFORMJÁRÓL

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: KORNAI JÁNOS
2019.07.19. 



Ez az írás értelmiségieknek szól, kínaiaknak és nem kínaiaknak, azoknak, akik a kínai változásokat nemcsak az egyéni anyagi jólét szempontjából értékelik, hanem más szempontokat is mérlegelnek.

Mi, Kínával foglalkozó nyugati értelmiségiek – talán néhány kivételtől eltekintve – magunk is korunk Frankensteinjei vagyunk. Már azzal is erkölcsi felelősség hárul sokunkra, hogy nem tiltakoztunk a rém feltámasztása ellen. Ám van, akinek felelőssége ennél sokkal nagyobb, mert aktív tanácsadói szerepet vállalt. Magamat ide sorolom. Könyvemet, a Hiányt saját tankönyvüknek tekintették a kínai reformerek.


Kína mai vezetői nyíltan bejelentették: nem elégszenek meg azzal, hogy országuk egy többközpontú világ egyik vezető hatalma legyen. Céljuk az, hogy az ő országuk váljék a földteke hegemón vezetőjévé. Ezt persze nem úgy képzelik, hogy minden országban kínai katonák állomásozzanak. Országonként változna a dominancia eszköztára, mint egykor a Brit Birodalomban. Lenne olyan ország, amelyet a szó szoros értelemben katonailag megszállnának. Másutt elegendő, ha a kínai kívánságoknak engedelmeskedő kormányzat jön létre.

Kínán belül dermesztő változások mennek végbe. Deng, az előző fázis vezéralakja az általa kialakított retorikát használta. Sohasem beszélt volna arról, hogy feladják a kommunista rendszert, és helyette felépítenének egy kapitalistát. Megkerülte a kérdést. „Mindegy, hogy a macska fekete-e vagy fehér. A lényeg az, hogy megfogja az egeret.” Kína mai vezetője, Hszi radikálisan szakított Deng megközelítésével. Nem mindegy! Kínának vissza kell térnie a klasszikus kommunista rendszerhez. A zászlón ezek a nevek sorakoznak: Marx, Engels, Lenin, Sztálin, Mao Ce-tung és Hszi. Sztálin és Mao – igen! Deng – nem! De a még élő és uralkodó Hszi igen!

Nemcsak a személyi kultusznak a zászlóra írott formája emlékeztet a sztálini időkre, hanem a működési mechanizmusa is. Deng évtizedeken át a legfőbb vezető volt – de ez nem volt kodifikálva a jogrendszerben. Az új diktátor nem elégszik meg ezzel. Új törvényt hozatott, amely lehetővé teszi, hogy a Kínai Népköztársaság elnöke halála napjáig elnök maradjon. A világsajtóban megjelentek képek (és kínai oldalról nem hallatszott tiltakozás), amelyeken Hszit a kínai császárok hagyományos öltözékében ábrázolták.

Hszi újraformálja és a hatalom fő birtokosává teszi a kommunista pártot. Minden nagyobb szervezetben és vállalatnál kommunista pártszervezetet kell létrehozni, amely független a szervezet vagy vállalat vezetőjétől. Nem egyszerűen független, hanem bizonyos jogkörökben fölé van rendelve. Akik valaha tanulmányozták, visszaemlékezhetnek a párt által kijelölt komiszár és a tábornok által kinevezett katonai parancsnok viszonyára az 1917-es orosz forradalmat követő polgárháborús években. A komiszár félreállíthatta a parancsnokot, ha elégedetlen volt vele.

Nem hajtottak végre tömeges renacionalizálást. A termelés jelentős része még mindig nem állami (angolul: non-state) vállalkozásokban zajlik. De a vállalati szférában is működik az imént leírt pártellenőrzés; vita esetén a párttitkáré a perdöntő szó.

Folynak a koncepciós perek, a jelenkor kínai karakterisztikumaival. Bárki bíróság elé állítható korrupció címen. Vagy azért, mert valóban korrupt, vagy mert ráfogható a korrupció vádja. Újra kínozzák a foglyokat. Miközben a Deng-korszakban nemigen alkalmaztak halálbüntetést, hanem ahhoz képest enyhébb büntetéseket választottak, például az életfogytiglani házi őrizetet (különösen bukott vezetőkkel szemben), most újra gyakorivá vált a halálbüntetés.

Hála az internetnek, a központi kormánynak nem sikerült száz százalékig elfojtania a szólás- és sajtószabadságot. Még élnek a Deng-korszak olyan vívmányai, hogy kisebb magántársaságban folyhat politikai diskurzus, de sűrűbb a tiltások rácsozata, erősödik a kritikai hang kockázata.

Az az ország, amelyik a rémisztő múlt, a kommunista rendszer jelenkori megtestesülése, előbb vagy utóbb a világ hegemón urává válik? Félelmetes kilátás...



„AZ ASSZONY NEM EMBER” – AVAGY HÍMSOVINISZTA VOLT-E A HAGYOMÁNYOS MAGYAR TÁRSADALOM?

KÖTŐSZÓ
- EVANGÉLIKUS KÖZÉLETI BLOG
Szerző: ifj. PRÓZSA ISTVÁN
2019.07.20.


Hosszú ideje elterjedt és igen széles körben elfogadott narratíva a jelenlegi közbeszédben, hogy a hagyományos magyar társadalomban a nők elnyomása, megsemmisítése, férfiak által való leuralása volt „a normális”. Ugyanezen közbeszédben nemegyszer előkerül a még fennmaradt hagyományos társadalmi szegmensekben (például a székelyeknél, csángóknál) dívó állítólagos hímsovinizmus. De vajon mi ebből az igazság – és mi a mítosz? Cikkünkben ezt járjuk körbe a házasság kérdésére fókuszálva, annak vizsgálatával, hogy mennyiben biblikus a tradicionális magyar családmodell, és mit tanulhatunk a sikeres házasság kapcsán őseinktől, mindenekelőtt Isten igéjéből...

VICCES, HOGY FIDESZES POLGÁRMESTER-JELÖLTEK PRÓBÁLNAK ÚGY VISELKEDNI, MINTHA FÜGGETLENEK LENNÉNEK

SZEGEDI KATTINTÓS BLOG
Szerző: SZEKA
2019.07.20.


Bármilyen abszurd, de a Fidesz által totálisan letarolt Magyarországon vannak olyan városok, ahol ciki nyíltan bevállalni a kormánypárthoz tartozást. Ezt a jelenséget először Tarlós István főpolgármester honosította meg hazánkban, de most már vannak követői Budapesten kívül is. A „se veled, se nélküled” taktika eredője az, hogy van néhány nagyváros Magyarországon, ahol finoman szólva sem jó hívószó a magyar kormánypárt neve. Ilyen településeken a Fidesz igyekszik elhinteni a választókkal, hogy egy valóban független jelölt mögé álltak be, ugyanakkor az illetőnek lényegében semmilyen mozgásteret nem enged az állampárt, amennyiben megválasztják őket az átvert polgárok.

Mókás színjátékok zajlanak a magyar politika színpadán napjainkban. Olyan műbalhékat varázsolnak elénk ugyanis az önkormányzati választások kampánya előtti utolsó lélegzetvételnyi szünetben a politikusok, melyeken inkább kacagna az ember, mintsem bosszankodik. Jókedvre azonban semmi ok, a Fidesz ugyanis úgy próbálja benyomni az embereit nagyvárosok polgármesteri székeibe, ami finoman szólva sem szórakoztató műfaj. A lényeg az, hogy ahol a felmérések szerint az állampárt színeiben nincs esélye egy jelöltnek, azt függetlennek álcázzák, és igyekeznek így letolni a csodálkozó állampolgárok torkán a kiszemelt delikvenst.

Lázár János esete a hódmezővásárhelyi Fidesz alapszervezettel még a tréfásabb kiadása ennek az eljárásnak. Itt ugyanis amellett, hogy a helyi elnök és a szebb napokat megélt képviselő lepacsizták egymással a jelöltségre való felkérést, majd azt elegánsan eltolta magától Lázár a számára nem túl sok jót ígérő megmérettetést, még a megmosolyogtató kategória. Azonban Fidesz itt korábban annyira megégette magát, hogy Grezsa Istvánt úgymond önálló jelöltként indítják. Vagyis, a Fidesz nem kockáztatta meg Hódmezővásárhelyen azt a blamázst, melyet korábban Márki-Zay Péter ellenében elszenvedett Hegedűs Zoltán, a párt helyi polgármester-jelöltje, aki mögött természetesen Lázár állt...

MOST TÉNYLEG MEGÁLLT AZ ESZEM, NEM A MELEGTŐL

KOLOZSVÁRI SZALONNA / VENDÉG
Szerző: HORN ANNA
2019.07.20.


...az a kormány, amelyik évek óta sz@rik Európa legnagyobb problémáira, amelyik sorra nem szavaz meg vagy nem ír alá olyan egyezményeket, amelyek létfontosságúak az életünkben, amelyik egyszerűen nem tart be sem nemzetközi, sem uniós egyezményeket – most majd együtt küzd az új Európai Bizottság elnökével? Szegény Ursula! Ennél még Bubó doktor úr asszisztensének is jobb dolga volt, bár az a doki sem volt százas.

Könyörögve kérem az illetékeseket, fejezzék be a pofánkba hazudozást! Tudom, hogy pusztába kiáltott szó, de legalább az EU-t hagyják ki a mindennapi ocsmányságaikból. Jól el van Brüsszel és Strasbourg magyar harcosok nélkül is. Értem, hogy vissza kellene szerezni valamifajta befolyást arrafelé, ha már évekig azt szajkózta ez a bagázs, hogy gyűlölni és megállítani kell őket.

Adok ötleteket, miért harcolhatnának a nagyok, bár ez még inkább felesleges, mert ilyesmit csak vezérüktől fogadnak el.

Hogy ne három (vagy még több) millió koldus országa legyünk – megint.

Hogy ne haljon meg a rokonunk, ismerősünk a kórházban amiatt, mert nincs sem műtét, sem életmentés – legfeljebb 48-72 órán belül, addig húzza ki a beteg nyílt töréssel vagy vérző fejjel. Sem nővér, sem érzéstelenítő – sem lassan semmi, a kopasz ágyakon kívül, ahol három naponta sikerül kicserélni az átvérzett lepedőt (saját tapasztalat).

Hogy ne b@szott lövészetet vagy valami ilyesmit lehessen – vagy lassan kelljen – tanulni az iskolákban, hanem hasznosítható, értékes tudást adjanak az unokáimnak. Hittant is hadd az tanuljon már, aki szeretne! Ez is egy alapvető európai érték, bm – a szabadság és a szabad választás.

Hogy a nyugdíjas barátnőmnek ne kelljen azt mondania a pökhendi közértesnek, hogy 17 deka párizsi sok a 15 helyett, mert nincs annyi pénze.

Hogy a másik, nem fiatal, évek óta segélyből élő rokkant ismerősöm egyszer egy kurva évben megengedhesse magának, hogy Szombathelyen vesz egy Pestre szóló busz- vagy vonatjegyet.

Hogy… hogy ne fogjon el minden nap a hányinger, amikor a komoly arcú ájtatos manók hablatyolását kell hallanom vagy olvasnom. Hogy vegyenek a francba emberszámba, és ne abból induljanak ki, hogy mindenki a büdös csicskájuk, és bármit bele lehet fröcsögni a képükbe.

Hogy álljanak már végre meg. Sejtem, hogy attól fosnak, hogy egyszer vége lesz a pünkösdi királyságnak, és addig mindent be kell vetni.

Minden diktatúra véget ért egyszer, leginkább jó rondán, az elkövetői és élvezői számára. Most sem lesz ez másképp.

És igen, megelőzve a normális stílusomtól eltérő hangvételen felháborodók kommentjeit – szoktam káromkodni, mert kurvára régóta elegem van az ejnye-bejnyékből.

KIS LÉPÉS AZ EMBERNEK, NAGY UGRÁS HOLLYWOODNAK: AZ APOLLO-11 MISSZIÓJA ÖT FILMBEN

HVG ONLINE
Szerző: GYÜKERI MERCÉDESZ
2019.07.20.


Máig mindenki ismeri a holdra szállásról készült felvételeket, az Apollo-11 missziója és hősei is rengeteg filmkészítőt ihlettek meg. Ebből választottuk ki a legemlékezetesebbeket:...

TEMPLOMOK KINT ÉS BENT

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2019.07.20.


A kis falvakban, ahol dolgozunk, a templomfelújítások időszakát éljük. A hír, hogy erre több mint 5,7 milliárdot kapott a térség, már rég köztudott. (https://haon.hu/berettyoujfalu-hirei/reformatus-templomokat-hoznak-rendbe-hajdu-biharban-3275590/)

Nyilván fontos is, hogy a műemléki védelem alatt álló kis falusi templomok is megújuljanak. Mégis, most, hogy hallottam, 16 millióból újítják fel a kis faluban is a templomot, ahol a legtöbbet dolgozunk, nagyon elgondolkodtam.

Félreértés ne essék, semmi bajom a vallással. Bár jómagam nem vagyok vallásos, mégis, azok az általános emberi értékek határozzák meg az én gondolkodásomat is, mely Európában (is) szervezi az életet István király óta. Igaz, ebben nem a szenvedés néma tűrése a meghatározó nálam, ami majd a túlvilágon biztosítja a boldogságot, sokkal inkább az élet tisztelete, és az érdek nélküli segítségnyújtás azokon, akik rászorulnak. Szóval, nem vallásosként sem érzem “tisztátalannak” magam.

Értem azt is, hogy most erre lehet pályázni, erre van pénz. Furcsán rendezte egyébként át ez mindenhol az élhetőség szempontjait. Nyilván a döntéshozói székből más fontosságok látszanak, mint a kis falvakból. De akik ott élnek, akik a hitéletet gyakorolják,nekik látniuk kell, hogy mit ír elő a szükség. Az olyan falvakban, ahol a mindent meghatározó lakhatási szegénységből képtelenek kitörni az emberek, ott nem a templom épülete a legfontosabb. Ahol nincs bolt, mert egy szegregátumban egyszerűen nem lehet üzleti alapon egy ilyen szolgáltatást fenntartani, ott az élhető településhez nem a templom tatarozásán át vezet az út. Ahol a faluba vezető út olyan, hogy az idegen visszafordul, mert nem hiszi, hogy az út végén település van, ott nem a felújított templom lesz a vonzerő. Ha az egyház itt komolyan veszi a feladatát, akkor szól: ne a templomot tatarozzuk, hanem ezzel a pénzzel nyissunk szociális boltot, javítsunk életveszélyes házakat, ahol gyerekek élnek 19. századi körülmények között, vagy szervezzük meg a gyerekgyógyszerek ingyenes elérését, vagy a korai fejlesztést, foglalkozzunk az értelmi fogyatékos, mélyszegénységben élő emberek foglalkoztatásával, és még hosszan sorolhatnám.

Tudom azt is, mennyire fontos a templom, mint színtér. De azért azt szerintem mérlegelni kellene, hogy ahol pap sincs, és kéthetente a kijáró segédlelkészt 2-3 néni hallgatja meg, akiből egy a harangozó, ott csakugyan a legfontosabb 16 milliót az épületre költeni?

Valaha tele voltak a templomok. Értem, hogy az állam és az egyház szeretné újra megtölteni őket. De, és most érek a mondandóm lényegéhez, ez nem a külcsínben kell, hogy megtörténjen. Hanem belül, az emberekben, a közösségekben kellene változást elérni. Ám az ehhez vezető utat szerintem valahogy nem találja az egyház.

Egyszer volt egy gyerekrajzpályázat, aminek ez volt a címe: “Rajzold meg a benned levő templomot!”. Most nem megyek abba bele, mennyire alkalmas téma ez egy gyereknek, az egy másik írás témája lehetne. De az, hogy az egyházon belül, a hozzájuk tartozó emberek hány százalékánál van rendben a “bennük levő templom”, azt érdemes lenne megnézni.

Itt van pl. az oktatási szegregáció kérdése. Ebben a témában egy egyházi vezető mondata világította meg számomra a célokat: “nem az iskola a fontos, hanem a gyülekezetépítés”. Ettől a céltól vezérelve szervezik úgy az egyházi általános iskolákat, hogy az oktatási szegregációt gerjeszt, hiszen iskoláikból (tisztelet a kivételnek) kizárják a legszerencsétlenebb sorsú, épp ezért problémás, plusz pedagógiai munkát igénylő gyerekeket. Mások mennek hozzájuk, a jobb társadalmi státuszú családok, no nem annyira a vallásosság miatt, hanem mert szeretnék a gyerekeiket a problémásoktól (cigány, sajátos nevelési igényű) elkülöníteni. Az egyházi iskolákat pedig ma ezzel vonzóvá lehet tenni.

De valahogy a gyülekezetek száma ettől sem nő, legalábbis nem az egyházakra fordított összegekkel arányosan. Persze van, ahol kötelezően előírják a templomba járást a gyerekek családjának, biztosan remélik, hogy így majd “beszoknak”, de van a kapcsolatrendszerünkben olyan állami iskola, ahonnan többen konfirmálnak, mint a településen egyébként szegregációt gerjesztő egyházi iskolában.

Nehéz, konfliktusokkal terhelt munka az, amiben próbálom kihangosítani az egyháznak ezt a tudatosan felvállalt, szerintem a biblia tanításával ellentétes szerepét. A legutóbbi iskolai beiratkozások idején történt, hogy az óvodai szülői értekezleten az egyházi iskola igazgatója többek között azzal is kampányolt az iskolája mellett, hogy kivetítette a szülők elé az iskola HHH, SNI, magántanulói adatait, összevetve azt a “rivális” állami iskoláéval. Az egyházi nem vesz fel ezekből a plusz pedagógiai munkát igénylő gyerekekből, ám mivel a feladatot el kell látni, nincs más mód, ők az államiban tanulnak. Tehát, az egyházi iskola idézi elő, hogy ezek a gyerekek az államiban halmozódjanak fel, majd ezt, mint minőségi különbséget hangsúlyozza a szülők előtt. Mikor rákérdeztem, hogy ezt így etikusnak tartja-e, egyházi iskola igazgatójaként, a válasz az volt, hogy igen, hiszen az adatok nyilvánosak. De nem az adatokhoz való hozzáférés volt itt a lényeg, hanem, hogy úgy tűnik, nincs az az eszköz, amit ne használna az iskolája jobb pozicionálásáért. Pedig az állam eleve jobb anyagi feltételekkel ajándékozza meg őket, mint saját, állami iskoláit, már ez eleve vonzó, és elég lehetne.

Szóval, úgy érzem, az egyházon belül is hibádzanak ezek a “belső templomok”. Egy, általam nagyon tisztelt pap mondta nekem, hogy “köztünk is ugyanannyi gyarló ember van”. Igen, ezt is értem, és el is fogadom. Cigányokkal dolgozva ki vagyok téve a verbális agressziónak, és lehet, hogy ők indulatból, és alpáribb szavakkal fejezték már ki sokszor nemtetszésüket valami hozzám kötődő dologgal kapcsolatban, mégis, a legbántóbb és a legkirekesztőbb mondatokat azt hiszem nem tőlük kaptam, hanem az egyházhoz kötődőktől, épp az oktatási szegregáció állandó firtatása miatt.

Persze, ott van a pápa, megadatott nekem, hogy találkozhattam vele, és átélhettem azt a kisugárzást, ami azt a bizonyos “belső templomot” döbbenetesen tisztán és átláthatóan mutatta. Vannak papok, akikkel értékesnek érzek minden találkozást, mert hiteles minden körülöttük, vagy van kollégám is, aki vallásos, és példa nekem is a segíteni akarása, pozitív hozzáállása mindenhez. A cigányoknál pedig, akik majd’ mind hívő emberek a maguk módján, továbbra is azt gondolom, a vallás mentén olyan formálódás történhetne, ami az integrációjukat nagyon meglendítené.

Sosem fogom megérteni, hogy miért nem erre fókuszál az egyház, és jelenik meg ennyi állami támogatásból tömegesen a szegregátumokban? Nem feltétlen papokkal, hanem az egyházhoz kötődő közösségfejlesztőkkel, akik megismerve a közösséget a vallás segítségével kezdenék el felépíteni az emberekben azt a “belső templomot”.

Annyira jó lenne, ha belátnák, hogy az emberekkel kellene foglalkozni. Nem kirekesztően, hanem befogadóan. Mert e nélkül üresen maradnak a szépen felújított templomok. A gyülekezet ugyanis egy közösség lenne. Akiknek biztosan nem a templom restaurálása a legfontosabb.

Néhány éve volt egy erdélyi pedagóguscsapat nálunk. Elvittem őket a református templomba. Egyikük szemrehányóan kérdezte: hogy néz ki ez a templom? Hányan élnek itt? Magyaráztam, hogy sok a lakos, de kevesen járnak templomba….meg, hogy mindig újítják, stb. De tudtam, nem erre gondol. Én is megnézem a templomokat mindenhol, ahol megfordulok. Számomra a templomépítészet egy lenyűgöző építészeti csoda. És pontosan érzékelhető, ha belép az ember, hol van népes gyülekezet, és hol van “csak” épület.

Sok minden eszembe jut még, de már így is hosszúra nyúlt ez az írás….Egy biztos, az egyház nagyon fontos eszköze lehetne a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésének. Ha első helyre tenné a “belső templomok” építését, és érvényesítené ezt a papjaira és az egyházi intézményekben dolgozókra, ha helyi segítő-fejlesztő programokat dolgozna ki, ha nem a pénz és hatalomvágy hajtaná….és nem kirekesztő, hanem befogadó lenne. Ahogy azt Ferenc pápa vallja.

„SOK BORZALOM ATTÓL VAN, HOGY OLYAN NŐK IS SZÜLNEK, AKIKNEK SEMMI KÖZÜK A GYEREKEKHEZ"

24.HU
Szerző: PÁL MÓNIKA
2019.07.20.


„A társadalmi nyomás nagyon erős, épp a családok éve van, mindenhol a családokat támogatják. Az elosztás teljesen egyenlőtlen, holott a szinglik, férfiak és nők egyformán, jelentős mértékben hozzátesznek az ország gazdasági fejlődéséhez. Ha az adókedvezményre meg a lakástámogatásra gondolok, az egyedülálló kábé dögöljön meg.” – mondja egy 34 éves gyermektelen nő Tanács Eszter Nők gyermek nélkül című interjúkötetében.

A könyvben 18 nő szólal meg, illetve szakemberek is beszélnek arról, mi lehet az oka a gyerektelenségnek, és milyen következményekkel járhat. Az érintettek között vannak tudatos gyerektelenek, mások szerettek volna gyereket, de különböző okok miatt le kellett mondaniuk róla. Olyan nők életébe is betekintést nyerünk, akik a sok sikertelen kísérlet után 30-35 éves kor felett bíznak abban, hogy szülhetnek még. A minta természetesen nem reprezentatív, de ezek a történetek segítenek eligazodni a gyerektelenség okaiban, következményeiben, és talán a negatív előítéletek csökkentésében is.

A gyerektelen nőket gyakran diszkriminálják

Ez utóbbira nagy szükség lenne, hiszen ma Magyarországon gyakran csúnyán megbélyegzik a gyerektelen nőket, főleg abban az esetben, ha ők maguk választották ezt az életformát. Ahogy Singer Magdolna is írja a könyv ajánlójában: „Hazánkban jelenleg különösen kirekesztik azokat, akik nem szülnek, valóságos persona non grata válhat belőlük.” Van, aki kifejezetten kívülállónak érzi magát azért, mert nem szült: „Mégis úgy érzem, a társadalomba nem tagozódtam be úgy, mert nincs gyerekem. Gyerekkoromból ismerős ez az érzés, a szüleim osztályidegenek voltak, és így szocializáltak engem is.”

Az aktuális kormányzati intézkedések és a Fidesz kommunikációja a szülés felé próbálja tolni a nőket, ezzel együtt a gyerektelenséget bizonyos értelemben diszkriminálják. Szingliadót szerencsére még nem vezettek be, de a gyerektelenek érezhetik úgy, hogy kevésbé értékes és fontos tagjai a társadalomnak, bár az új családtámogatásokat elsősorban a magasabb jövedelműek tudják igénybe venni, a családosok egy része így is jelentős előnyhöz juthat.

Egy befogadó társadalomban a nem szülő nőknek nem kell magyarázkodniuk; de a döntés oka, vagy az az út, amin egy nő eljutott idáig, érdekes lehet. Vannak, akiket a politika riaszt el annyira, hogy ezzel indokolják a gyerektelenséget: „Ide nem akarnék gyereket szülni. Attól tartok, nagyon sok problémám lenne azzal, hogy meg akarnák mondani, milyen iskolába járjon a gyerekem és ott mit tanuljon.” Mások a Föld jövője, a túlnépesedés miatt aggódnak: „Nemcsak a nők biológiai órája ketyeg, de a Földé is.”...


Interjú a szerzővel az index.hu-n olvasható, részlet a könyvből a hvg.hu-n.

NÉMA SZÉGYEN - SOKSZOR TELJESEN MAGÁRA MARAD A SZEXUÁLIS ABÚZUS GYEREK ÁLDOZATA

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: KUSLITS SZONJA
2019.07.21.


Felfoghatatlan és sokkoló, ha egy felnőtt, ráadásul az esetek nagyobb részében családtag szexuális erőszakot követ el egy gyereken. Az esetek többsége rejtve marad, az áldozatok nagy része nem beszél az őket ért traumáról. Ha mégis, gyakran a saját családjuk sem hisz nekik, így évtizedek múlva is szenvednek a támogatás hiányától. Ráadásul romokban az ellátórendszer is, az abúzuson átesett gyerekek töredékének sem tud megfelelő ellátást biztosítani az állam.

Gyermekkori szexuális abúzus. Szavak, amiknek már a kimondásától is összébb szorul a gyomor, szinte felfoghatatlan, de minden 6-7. lányt és minden 10. fiút ér valamilyen típusú szexuális bántalmazás 18 éves kora előtt. Ez lehet akár egy dörgölőzés a buszon, amit valaki akarata ellenére szenved el, de súlyosabb esetekben szexuális erőszak is. Gyakran azonban nem idegen, hanem éppen egy családtag követi el a megbocsáthatatlant: a szexuális abúzust elkövetők 90 százaléka közeli ismerős, kétharmada pedig családtag. Minderről egy nyári délutánon beszéltek szakemberek Budapesten, egy kríziskommunikációról szóló eseményen.

Valóság helyett struccpolitika
„Sok szülő azért utasítja el a gyermekét, amikor ilyen történetet hall tőle, mert nem tud mit kezdeni a helyzettel, hihetetlenül ijesztő a gondolat, hogy amit a gyerek mond, az igaz. Szinte képtelenek felfogni, hogy az abúzus valóban megtörtént, és egy általuk ismert és szeretett ember az elkövető. Ezért folytatnak sokan struccpolitikát” – mondja Pócsné Berkesi Zsuzsanna. A nyílt tekintetű, kedves nő őszintén beszélt arról: gyermekkorában őt is éveken át bántalmazták szexuálisan, és hosszú idejébe telt feldolgozni a múltat. Az igazi szembenézés akkor kezdődött számára, amikor gyermeke annyi idős lett, mint amennyi ő volt a történtekkor. Akkor hirtelen felszínre törtek benne a régi emlékek. Mégis, először a gyermekét vitte pszichológushoz, mert a lányuknak megváltozott a viselkedése, szorongani kezdett. Végül kiderült, hogy a gyermeknek valójában nincs baja, az édesanyja zaklatottsága hat rá. Ez­után Zsuzsanna sokáig járt terápiára, hogy feldolgozza az évtizedekkel korábbi eseményeket. 

„Ezek a történetek 30-40 évvel később is kísértik az áldozatokat, akiknek nem a fizikai, hanem a lelki sérüléseket a legnehezebb helyre tenni, hiszen gyerekként cinkosnak érzik magukat, mintha ők is bűnt követtek volna el. Egy ilyen titok óriási erővel nehezedik egy gyerek lelkére, nem akarja, hogy kiderüljön, mert úgy érzi, akkor már nem lesz szerethető. Elkezdődik egy állandó színjáték. Felnőttként gyakran él csapongó életet, nincs megfelelő önbecsülése és segítség nélkül könnyen köt ki bántalmazó kapcsolatban. Aztán a gyerekvállalásnál »borul a bili«” – mondja Zsuzsanna, aki férjével, az újságíró Pócs Balázzsal együtt áll a plénum előtt. Úgy vélik, itt az ideje, hogy ne csak titokban lehessen beszélni a témáról, ami sajnos máig tabunak számít a magyar társadalomban. Ezzel pedig csak megnehezítik a trauma feldolgozását az érintetteknek. 

A pár létrehozta a beszeljrola.hu oldalt, ahol név nélkül oszthatják meg történetüket a gyermekkori szexuális abúzust elszenvedett nők és férfiak. A honlapon már több mint 300 történet olvasható, sokan azért mertek írni a borzalmakról, mert erőt adott nekik a tudat, hogy nincsenek egyedül...

ATTÓL, HOGY JÓZAN LETTEM, KINT AZ ÉLET UGYANOLYAN SZAR TUD LENNI

ABCÚG BLOG
Szerző: MIZSUR ANDRÁS
2019.07.17.


A rehabról kikerülve azzal szembesülnek a felépülő függők, hogy nincs munkájuk, nincs hol lakniuk. Családjukhoz nem mehetnek vissza, mert a régi környezet veszélyeztetné a nehezen megszerzett józanságukat. Erre jelent megoldást a szenvedélybetegeknek létrehozott támogatott lakhatás, ahol a piaci ár töredékéért tudnak lakáshoz jutni a kliensek. A támogató közegnek köszönhetően tovább fejleszthetik a terápián megtanult készségeiket, hogy munkát találjanak, új barátokra tegyenek szert. Az olcsó lakás nincs ingyen: azon túl, hogy tartaniuk kell magukat a szerződésben vállalt absztinenciához, ugyanúgy mint egy rehabon, csoportfoglalkozásokon és egyéni konzultációkon kell részt venniük. 

A balatoni szocreál üdülők hangulatát idéző ház előtt három srác cigizgetett. Máskor nagyobb rend van amúgy! – szabadkoztak, amikor leültünk hozzájuk. Mindhárman felépülő függők, az MRE Újvárosi Drogambulancia klienesei, a támogatott lakhatás keretében költözhettek be a házba. Mindannyian megjárták a rehabot, Szabolcs és Norbert Ráckeresztúron, József a Zsibriki Drogterápiás Intézetben vágott bele a felépülésbe. “Muszáj volt lecsupaszítanom magam, néhány hónap az addiktológián nem lett volna elég ” – mondta József az ott töltött másfél évről...

EZ IS VÉLETLEN VOLT – HELLER ÁGNES HALÁLÁRA

MÉRCE
Szerző: KASSAI ZSIGMOND
2019.07.20.


Meghalt. Úszni indult a Balatonba, de a barátai a parton már hiába várták. Nem hittem, hogy ez valaha is bekövetkezhet, noha idén már kilencven éves múlt.

Heller Ágnesnek tavasszal jelent magyarul a legutóbbi életrajzi kötete A véletlen értéke címmel (az eredeti német nyelvű kiadás címe: Wert des Zufalls, a bécsi Edition Konturen gondozásában jelent meg, az interjúkat Georg Hauptfeld, a kiadó vezetője vette fel tavaly augusztusban). Ennek a kötetnek kapcsán találkoztunk Ágnessel újra, nagyjából tizenöt év után, és bevallom, megtiszteltetésnek éreztem, hogy a magyar nyelvű kiadásnak szerkesztőjeként, az új, magyarul megjelenő életműsorozatnak pedig sorozatszerkesztőjeként dolgozhatom vele. 

Ennek a kötetnek az utolsó fejezetében Heller Ágnes az életét szerencsés véletlenek sorozataként írja le.

Véletlen volt, írja, hogy az apja kislány korában lefekvéskor magyar verseket olvasott fel neki, mindenekelőtt Arany János balladáját a walesi bárdok történetéről. Ami saját bevallása szerint jellemének egyik fontos vonását alakította ki: amíg élt, ellenszegült minden elnyomó hatalomnak. Szerencsés véletlennek tekintette azt is, hogy 1939-ben Magyarországon bevezették a numerus clausust. Hiszen ennek köszönhetően tanulhatott tovább tízévesen zsidó gimnáziumban, ahol bizony sok kiemelkedően okos diákkal lehetett találkozni, és részese lehetett annak a margitszigeti baráti körnek, amely később is meghatározta a szociális kapcsolatokhoz való viszonyát. Ágnes két fontos baráti társaságot szokott említeni, ha az életéről beszélt, az egyik a margitszigeti társaság, a másik a Budapesti Iskolaként ismert kör volt. A magyar holocaust tíz hónapja alatt, írja, a véletlennek köszönhette azt is, hogy életben maradt:

Tizenhat éves korom óta dolgozom azon, hogy hogy ezt a véletlent beépítsem a gondolkodásomba és a jellemem részévé tegyem.”

Aztán amikor tegnap Ágnes meghalt, önkéntelenül is azon kezdtem tűnődni az első megrendülés után, hogy ebben a véletlenben, amelyet olyan fontosnak tartott, vajon a koincidenciák csodálatos természete vagy a váratlanul bekövetkező (bal)esetek szorongató jelentésmezője érvényesül-e inkább. A német címből inkább az utóbbira következtethetek.

Amikor legutóbb találkoztunk – ugyancsak véletlenül –, arról beszéltünk, ha hazajön a szokásos balatonalmádi nyaralásból, nekiugrunk majd az életműsorozat következő darabjának, amelybe ötven év filozófiai esszéiből válogatunk szövegeket. Alig várom a találkozót, mondtam, mert amikor a fent említett életrajz fordítását szerkesztettük, úgy éreztem, minden alkalommal gazdagabb és jobb lettem én is. Egészen az volt az érzésem, hogy hozzáfiatalodtam ehhez a kilencven esztendős asszonyhoz, aki a hétköznapokban, ahogy élt, alig különbözött egy kislánytól. Aki a világ legtermészetesebb módján szökdécselt a lakásban a látszólagos esetlegességgel elhelyezett könyvkupacok között, aki mindig előbb kérdezett, mint állított, akinek minden megnyilvánulásából a világ iránti friss érdeklődés, az újabb és újabb tudás és tapasztalat iránti igény világlott ki. Ágnes valóban képes volt arra, hogy úgy éljen, úgy létezzen és viselkedjen, akár egy kislány. Nyilván sokat dolgozott ezen. És soha, még véletlenül sem éreztette a státuszát – idős, világszerte ismert és nagy tiszteletnek örvendő filozófus –, hanem mindig kedvesen, végtelenül egyszerűen beszélt a lényegről...

BÁLINT GAZDA VILÁGHÍRŰ LETT: A REUTERS KÉSZÍTETT VIDEÓT A 100 ÉVESEN IS AKTÍV KERTÉSZMÉRNÖKRŐL

INDEX
Szerző: DM
2019.07.20.


Bálint György, Magyarország kedvenc kertésze ebben a hónapban ünnepli a 100. születésnapját, de a tanácsaira nagyobb szükség van most, mint eddig bármikor.

Ezzel a mondattal indul a Reuters hírügynökség cikke Bálint gazdáról, a növénytermesztés és a kertészkedés különböző trükkjeit, tippjeit évtizedek óta kutató és tökéletesítő kertészmérnökről.

A Reuters megjegyzi, hogy a jubileumi születésnap ellenére Bálint gazda napi rutinja nem igazán változott az elmúlt években. Most is minden napot azzal kezd, hogy válaszol, tanácsot ad, segít azoknak, akik hozzá fordulnak a kertészkedéssel kapcsolatos kérdéseikkel. A világ hiába változott sokat, Bálint gazdát ez csak annyiban érinti, hogy már nem postai úton érkeznek a levelek hozzá, hanem a 430 ezer követővel rendelkező Facebook-oldalán keresztül kapja a megkereséseket.

"Ha visszatekintek erre a 100 évre, elmondhatom, hogy a környezet ápolása a legcsodálatosabb foglalkozás, amit egy ember kívánhat magának az életben" – mondja Bálint, és bátorításul hozzáteszi, hogy akármekkora lehet a megművelhető földterületünk, az a lényeg, hogy valamennyi zöldséget, vagy gyümölcsöt mindenképp termesszünk magunknak. "Azok, akik maguknak termelnek, több zöldséget és gyümölcsöt szoktak fogyasztani, mint azok, akik egyáltalán nem termesztenek semmit" – mondja.

Bálint gazda szerint a klímaváltozás miatt különösen fontos, hogy minél több ember önellátó közösségekbe szerveződjön...

NEKEM EZ A NÉHÁNY NÉGYZETMÉTER A SZABADSÁGOMAT JELENTI

ABCÚG BLOG
Szerző: ZSILÁK SZILVIA
2019.07.19.


Anyaotthonban a nők egy-másfél évnél nem maradhatnak tovább a gyermekükkel. Előbb-utóbb mindenkiben felmerül a kérdés, hogy merre tovább, azonban sem félutas házakban, sem önkormányzati lakásokban nincs elég hely. Albérletet pedig biztos munkahely nélkül nehezen tudnak bérelni, ráadásul a tulajdonosok attól is félnek, hogy a kisgyerekes édesanyákat csak hosszú procedúra után lehetne kirakni az utcára. Ilyenkor pedig már egy édesanya fejében az is megfordul, hogy jobb híján visszamegy a korábbi bántalmazójához. 

"Az anyaotthonban minden nap az járt az eszemben, hogy mi lesz, amikor letelik az egy év, és el kell hogy költözzünk. Folyton azon agyaltam, hogy fogom eltartani a gyerekeimet, próbáltak megnyugtatni, de ezeket az érzéseket egy anyában nem lehet lecsitítani. Régóta támogat egy egyesület, ha ők nem segítenek lakáshoz jutni, akkor nem tudom, mi lett volna, valószínűleg állami gondoskodásba kellett volna adnom a gyerekeimet."

– kezdi Bódi Jeanna, három óvodáskorú gyermek édesanyja, aki kétszer élt anyaotthonban. Ismerősei közül más anyák is küszködtek hasonló problémákkal, volt, aki már több anyaotthonban is megfordult, és olyan is, aki visszament a bántalmazó férjéhez, mert nem volt más választása. Pozitív példával is találkozott, az egyik egyedülálló édesanya két beteg kisgyerek mellett vállalt munkát és albérletbe költözött, “ő egy rendkívül erős személyiség” – mondta róla Bódi Jeanna...

PRÓBÁLKOZNI A LEHETETLENNEL – A JÖVŐTLENSÉG NEMZEDÉKE

168 ÓRA ONLINE
Szerző: PUNGOR ANDRÁS
2019.07.20.


A rendszerváltozás fejetlenséget hozott a harmincas-negyvenes generációk életébe, és bizalomvesztést okozott, ami nincs feldolgozva, és mintha nem is lenne rá igény vagy lehetőség – mondja Szeifert Natália, aki Az altató szerekről című könyve után most új regénnyel jelentkezett. A Mi van veletek, semmi? című kötet hőseinek még nem volt állandó lakásuk, életük, csak tartózkodási helyük. Szeifert Natália szerint az elveszettség nemcsak az ő nemzedékének, hanem az utánuk jövőknek is nagyon ismerős.

Mi van önnel, semmi?

– Tulajdonképpen semmi.

Pedig hallom, japánul tanul.

– Gyerekkoromban volt egy kis japán verseskötetünk otthon. Sokat forgattam, úgy emlékszem, Weöres Sándor-fordítás is szerepelt benne. Az állandóság érzése ragadott meg benne, az, hogy első pillanatban az a pár sor kis semmiségnek tűnik, aztán napokig ott jár a fejedben, nem tudsz szabadulni tőle. Valamit már ott megsejtettem a lefordíthatatlanságból, hogy mögöttük valami mélyebb jelentéstartomány rejtőzik. Később derült ki számomra, hogy a megértésükhöz valóban nem árt ismerni a japán kultúrát, a nyelvet, például hogy nemcsak a jelentésük fontos a verseknek, hanem az is, hogy néznek ki japán írásjegyekkel. Évtizedekkel ezelőtt nem volt egyszerű japánul tanulni, próbáltam könyvből, de egy-két éve kezdtem el nyelvtanárhoz járni, sajnos kevés időm van rá...


NINCS VISSZAÚT!

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: HORVÁTH GÁBOR
2019.07.20.


Kedden kiderül, ki nyeri a brit roncsderbit. A Konzervatív Párt 160 ezer tagja többfordulós előválasztáson dönti el, ki legyen az elnökük, aki aztán egyből a kormány élére állhat. Az eredetileg tízfős mezőny – már megint ez az ostoba casting, kacaghatnánk saját poénunkon, ha a Hír TV-ben lennénk – mostanra kétfősre és leginkább egyesélyesre szűkült.

A brit demokratikus folyamatot persze a világon senki nem nevezi roncsderbinek. A szellemeskedő fordulatot a hazai előválasztási mozgalom láttán találta fel a kormánypárti „sajtó”. Lenézésüket próbálják vele érzékeltetni, azt, hogy mennyire szánalmasnak tartják a próbálkozást, hogy mennyire nem kell félniük tőle. Nyilván ezért fütyörésznek az erdőn át alkonyatkor hazafelé tartó gyerekként... Ifjabb Lomnici Zoltán közjogi kamunak és kutyakomédiának nevezte a budapesti előválasztást. Pindroch Tamás szerint „semmi közjogi következménye nincs, három párt összefogott és csinált egymás között egy roncsderbit”, aminek semmi köze a demokráciához, csupán „három törpepárt csinált egy castingot”. Végül a saját vetélytársa kiválasztását illetően meglepően aktív Tarlós István főpolgármester, előrebocsájtva, hogy szamárságnak tartja a saját önállótlanságáról szóló híreket, annak a Fidesztől független véleményének adott hangot, hogy „az előválasztás közjogi értelemben nem minősül választásnak”. 

Ha semmi mást nem tudnánk az előválasztásról, csak a kormánypárti véleményeket, akkor is világos lenne, hogy az ellenzék, persze kényszerűségből, miután már minden mással pofára esett, végül a rezsimre nézve veszélyes eszközre talált. Olyanra, mint amilyenről Ivan Sadr „Az utcakő a proletaritus fegyvere” című szobrát formázta: ott hever az ember lába előtt, de észre kell venni és le kell érte hajolni. A régen a moszkvai Lenin-múzeumban kiállított műalkotás 1927-ben készült, ám az előválasztás, akárcsak maga az utcakő, még korábbi találmány. A XIX. század vége felé az amerikai Republikánus Párt – amely leginkább csak nevében azonos a jelenlegi, egyre inkább a szélsőjobboldalra sodródó képződménnyel - tagságának tele lett a hócipője. A párt korifeusai ugyanis egymás között, súlyos háttéralkukkal döntöttek a különböző posztokra pályázó jelöltekről, a folyamatból pedig – no, ilyen Magyarországon, pláne a Fideszben aztán sosem fordulhat elő – teljesen kizárták az egyszerű párttagokat. A példa adott volt, a múlt ködébe vesző Szabadkőműves-ellenes Párt már 1831-ben előválasztással – konkrétan egy nagy országos konvención – állított elnökjelöltet. Az 1890 és 1920 közötti „progresszív mozgalom” aztán maradandó nyomot hagyott az amerikai politikában: az előválasztásból mára mindkét nagy pártra nézve kötelező, aprólékosan szabályozott, részletgazdagsága ellenére egységes rendszerré összeálló jelöltállítási módszer lett. Igaz, az amerikai alkotmányban nincs róla egy szó sem. 

Persze a pártokról sincs, hiszen ahogyan arról a szövegezésben kulcsszerepet játszó Alexander Hamilton és James Madison idehaza A föderalista címen kiadott alkotmányértelmezésükben írják, „a politikai frakciók” végzetes veszélyt jelentenek a fiatal Egyesült Államokra nézve. Ezek után nem sokkal Hamilton lett a Föderalista Párt első vezére, míg Madison a Demokratikus-Republikánus Párt társelnöke, de hát a demokrácia útjai (is) kifürkészhetetlenek. A mi szempontunkból most az a fontosabb, hogy a derék republikánusok már 1899-ben előválasztással állítottak jelölteket Minnesota állam tisztségeire, két évvel később Floridában pedig az elnökjelöltekre is kiterjesztették a metódust...