2020. április 10., péntek

MOST KELLENEK TÍZMILLIÁRDOK A MIGRÁCIÓ ELLENI CSATÁRA?

HÍRKLIKK
Szerző: BÁNÓ ANDRÁS
2020.04.10.


A magyar miniszterelnök még március 10-én az uniós állam és kormányfők videokonferenciáján mondta el, hogy szerinte egyértelmű kapcsolat van az illegális migráció és a koronavírus-járvány között, hiszen számos bevándorló Iránból vagy Iránon keresztül érkezik, amely a fertőzés egyik gócpontja. Azóta egy hónap telt el, s bár itthon továbbra is érvényben van a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet, tömeges bevándorlásnak már évek óta nyoma sincs. Valahogy az utóbbi hetekben nem látni a híradókban azokat a felvételeket sem, amelyek a görög-török határon készültek az Európába igyekvő illegális bevándorlók tömegéről.

Hová lettek ezek a migránsok? Már tudósítójukat, Muci Attilát sem küldi a köztévé a frontvonalba, legutóbb egy üres csarnok elől jelentkezett a magyar határhoz közeli Szabadkáról. Mindezek fényében teljesen érthetetlen, hogy Orbán Viktor – a koronavírus járvány kellős közepén - most miért tartja fontosnak, hogy 29,5 milliárdot adjon a kormány a rendkívüli migrációs nyomás kezelésére. Pont most engedélyezte a belügyminisztériumnak, hogy a tárca 19,3 milliárd forinttal túllépje az erre biztosított keretét. Ezen kívül a miniszterelnök felkérte Varga Mihály pénzügyminisztert, hogy a 2020. évi költségvetés terhére gondoskodjon arról, hogy további 10,245 milliárd többletforrás is a BM rendelkezésére álljon a tömeges bevándorlás kezeléséhez kapcsolódó kiadások javára...

MICSODA?! 10%-OS A MAGYAR MUNKANÉLKÜLISÉG?

PORTFOLIO
Szerző: Portfolio
2020.04.10.


Sokkoló felmérés látott napvilágot, amely alapján 10%-os munkanélküliségi ráta adódna már most is. Tényleg itt tartanánk?

A magyar gazdaság szinte biztosan súlyos recesszión fog keresztülmenni a következő időszakban. A napokban érkező legtöbb előrejelzés már 5% körüli GDP-visszaesést prognosztizál az idei évre, ami meghaladja a régiós országok visszaesését is. Már a magyar kormány sem számol bővüléssel, Varga Mihály pénzügyminiszter jelzése szerint 3%-os recesszió lehet Magyarországon. A belső kereslet visszaesése és az exportfüggő magyar gazdaság miatt tehát a kormány és az elemzők szerint is különösen nehéz idők jönnek, amely a munkanélküliségi rátát is megemeli...

MOSLÉKTÖRVÉNY A HÁZ ELŐTT – MAJTÉNYI LÁSZLÓ: AZ EGÉSZ VILÁGOT MEGVEZETTÉK A BÍRÓSÁGOKRÓL SZÓLÓ KORMÁNYRENDELETTEL

168 ÓRA
Szerző: BARÁT JÓZSEF
2020.04.10.


A különleges jogrend idején az Országgyűlésnek csak a veszélyhelyzettel kapcsolatos törvényjavaslatokat kellene tárgyalnia. A média és az ellenzék is így értelmezte a döntést, amelyet Kövér László házelnök javaslata alapján négyötöddel fogadott el a parlament. Ám utána Semjén Zsolt olyan salátatörvénnyel állt elő, amelynek semmi köze a járványhoz. Erről és a bíróságok működését szabályozó kormányrendeletről kérdeztük Majtényi László jogtudóst, az Eötvös Károly Intézet elnökét.

Önmagában is bizarr elemeket próbál egyesíteni ez a salátatörvény, de a jelenlegi veszélyhelyzetben különösen visszatetsző, hogy ilyesmivel foglalkozzon a parlament.

Ezt én mosléktörvénynek nevezem, és ehhez a fogalmi pontosság kedvéért is ragaszkodnék. A saláta ugyanis azt jelenti, hogy valaki egymáshoz harmonikusan kapcsolódó elemeket illeszt össze, a moslék viszont egymáshoz abszolút nem illő elemek kevercse. Édeset öntenek a sóshoz, savanyút a keserűhöz, leveset a daraboshoz. Így sikerült ez a mosléktörvény is: egymáshoz egyáltalán nem illő dolgokat hordtak össze benne.

A törvény nagy részének nincs semmi köze a veszélyhelyzethez.

Eredetileg egy fontos eleme illeszkedett hozzá, méghozzá az, hogy a korábban kétes teljhatalommal felruházott polgármesterektől – bizarr vargabetűvel – megvonták volna szinte a teljes jogkörüket. A veszélyhelyzet kihirdetésekor még a polgármesterekhez került a képviselő-testületek, illetve a fővárosi közgyűlés és bizottságainak minden jogosítványa. Ezt a helyzetet a szekszárdi és a komlói fideszes polgármesterek azonnal ki is használták. Nekik ellenzéki többségű képviselő-testülettel kellene együttműködniük, ám az első ötletük az volt, hogy az éves költségvetést a képviselő-testület nélkül, egyedül fogadták el. Jellemző, hogy a demokratikus érzelmű polgármesterek viszont rögtön elkezdtek küzdeni – demokratikus eszközökkel, egyeztetésekkel – saját teljhatalmuk ellen. Ebbe a helyzetbe tenyerelt bele Semjén Zsolt a mosléktörvény előterjesztésével: a korábban diktátori jogkörökkel felruházott polgármesterek minden döntésének jóváhagyására a fideszes színezetű megyei védelmi bizottságokat jogosította volna fel. Ez a megoldás lassította volna a döntéshozatalt a súlyos nélkülözésben élő emberek segélyezéséről, de az egészségügyet érintő kérdésekről is. Pontosan máig sem tudjuk, hogy ezt az indítványt miért vonták vissza. Nyilvánvalóan csak hadova az az indoklás, hogy a kormányzat konszenzusra törekszik, és miután észlelték, hogy az ellenzéknek ez a szabály nem tetszik, elálltak tőle...

MEG KELLENE FEGYELMEZNI A MAGYAR KORMÁNYFŐT – A KLUBRÁDIÓ NEMZETKÖZI LAPSZEMLÉJE

KLUBRÁDIÓ
Szerző: KÁRPÁTI JÁNOS
2020.04.10.


Szlovákiában lezártak a hatóságok öt cigánytelepet, ahol koronavírus-fertőzéses góc alakult ki. Az euróval fizető országok övezetében jelentős pénzügyi szolidaritás mutatkozik. Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének meg kellene fegyelmeznie a magyar kormányfőt.

Kelet-Szlovákiában lezártak a hatóságok öt cigánytelepet, ahol koronavírus-fertőzéses góc alakult ki – jelenti a Reuters. „Nem ellenséges lépésről van szó, ellenkezőleg, meg akarjuk védeni a karanténban élő embereket és azokat, akik kapcsolatba kerülnek velük” – idézi a londoni székhelyű hírügynökség Igor Matovic szlovák kormányfőt, aki az iglói járásban található Korompán nyilatkozott a sajtónak. Az öt cigánytelep ebben a városban, illetve a járás két falujában található. A karantén alá helyezett területeken élők vízzel és élelemmel való ellátását a szlovák hatóságok biztosítják.

A Reuters megállapítja: ez a hír is rávilágít arra, mekkora nehézségekkel néz szembe Európa legnagyobb lélekszámú etnikai kisebbsége a világjárvány idején. A kelet-európai roma közösségek nyomorban élnek, tagjaik közül sokan munkanélküliek, és történelmi tapasztalatuk a diszkrimináció. A koronavírus-járvány növelte sérülékenységüket. Bulgáriában egyes romák arra panaszkodnak, hogy a szigorú mozgáskorlátozással gettókba zárják őket. Magyarországon a héten azt tették szóvá roma vezetők, hogy a világjárvány veszélybe sodorja eddig is bizonytalan életkörülményeiket. Szlovákiában több mint ezer lakókörnyezetben mintegy 260 ezer ember fokozott fenyegetettségét állapították meg a nagy népsűrűség és a rossz életkörülmények miatt. Az utóbbi hetekben tömegesen tértek haza romák Nyugat-Európából, és könnyen lehet, hogy köztük százával akadnak, akik magukkal hozták a vírust. A vezető kormánypárt roma származású európai parlamenti képviselője, Peter Pollak szerint a cigányság körében a koronavírusnak az átlagosnál sokkal gyorsabb terjedésével kell számolni.

Az Európai Központi Bank a transzferunió felé vezető utat egyengeti az eurózóna számára – írja kommentárjában a Neue Zürcher Zeitung című tekintélyes svájci lap. A szerző, Michael Rasch úgy látja, hogy az euróval fizető országok övezetében minden ellenkező híresztelés ellenére jelentős pénzügyi szolidaritás mutatkozik, és ebből nem utolsó sorban Itália húz hasznot. A szolidaritás azonban nem lehet egyirányú utca – jegyzi meg. Az eurózóna – írja – már régóta úgymond vándorúton van, mégpedig válságról válságra bukdácsolva egyre távolodik az eredeti elgondolástól, a szerződésekkel megalapozott jogi közösség megteremtésétől. A részes tagállamok között ugyanis nem érvényesül kölcsönös pénzügyi helytállási záradék, magyarán nincs jogi kötelezettség arra, hogy valamely tagország adósságát az egész zóna közös adósságának tekintsék. Ebben a helyzetben a transzferunió azt jelenti, hogy mindig egyedi döntésekkel mentik ki a bajból a válságba jutott országokat a jól működő tagállamok pénzéből. A helytállási klauzula hiánya teszi lehetővé, hogy az övezeten belül maradjanak olyan, erősen eltérő gazdasági szerkezetű és pénzügyi helyzetű országok, mint például Németország és Olaszország. Ha az Európai Unió valódi közösséggé akar válni, akkor most, a koronavírus-járvány idején jött el az ideje annak, hogy a szolidaritás tartalmat nyerjen mind az euróövezeten, mind az ennél szélesebb Európai Unión, mind pedig az ennél is tágabb értelemben vett Európán belül – állítja a zürichi lap.

Pusztán rövid utalásképpen itt térek ki arra, hogy ugyanez a Neue Zürcher Zeitung a minap kommentárban foglalkozott a magyarországi fejleményekkel, a rendeleti kormányzás konkrét időkorlát nélküli bevezetésével, és arra az álláspontra helyezkedett, hogy Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének most nem szabad arra hivatkoznia, hogy a járványhelyzetben van fontosabb dolga is, mint hogy a magyarországi jogállamisági aggályokkal, az önkényuralmi tendenciákkal foglalkozzon. Éppen ebben az időszakban van a legnagyobb szükség arra, hogy a szavahihetőség érdekében megvédelmezzék az EU alapját jelentő értékeket, így, ha a bizottsági elnök nem akar veszíteni, akkor meg kell fegyelmeznie a magyar kormányfőt – vélekedett a konzervatív svájci lap.

A GYEREKEKKEL MI LESZ?

G7.HU
Szerző: GYŐRFFY DÓRA
2020.04.09.


Az elmúlt hetekben bezártak az iskolák, az ország átállt a digitális oktatásra. Szerencsés helyzetű gyerekek számára ez akár jobb is lehet, mint a szokásos rendszer: nem kell korán kelni, reggel megkapják online a feladatokat, amit utána saját ütemben, akkor végeznek el, amikor szeretnék. Jó esetben a szülőknek is van idejük és lehetőségük, hogy segítsék őket. A nap pedig egy tágas lakásban, esetleg kertes házban, szerető családi légkörben telik.

Sajnos nem minden gyerek ilyen szerencsés. Hermann Zoltán (MTA-KRTK) számításai szerint a 6. osztályos gyerekek több mint 40 százalékának nincs saját számítógépe, azaz nem zökkenőmentes számukra a digitális oktatásban való részvétel. Azt is tudjuk, hogy a járvány kitörésekor jelentősen megnőtt a digitális eszközök értékesítése, azaz feltehetően a digitális oktatáshoz kapcsolódóan sok család vásárolt új eszközt. Már aki ezt megtehette. Akik olyan szektorokban dolgoznak, hogy súlyosan érintette őket a járvány, a megtakarításaikat feltehetően nem új eszközökre költötték, hanem élelmiszerre.

A legszegényebb gyerekek most olyan körülmények közé kerültek, ahol egy zsúfolt, rosszul fűtött lakásban nem csupán az eszköz hiányzik a digitális oktatásban való részvételhez, hanem a hely is, ahol a feladatokat megcsinálhatják.

Sokak számára nem is az oktatásból való kiesés a legnagyobb baj, hanem az, hogy nem tudnak rendesen enni.

Azok a gyerekek, akik meleg étkezést az iskolában kaptak eddig, most otthon esznek, ha van mit.

A járvány idején a gyerekek a leginkább veszélyeztetett csoportot alkotják – nem egészségileg, hanem azért, mert az iskolából való tartós kiesés hosszú távra befolyásolhatja a jövőjüket. A családokra hatalmas teher és felelősség hárul amiatt, hogy a gyerekek ezt az időszakot átvészeljék súlyosabb következmények nélkül. A gyerekeket felügyelni, etetni és oktatni kell. A kormány válságkezelő csomagja erről teljesen elfeledkezett.

A családi pótlék 2008 óta forintban változatlan. Reálértéken hozzávetőlegesen 30 százalékkal ér kevesebbet, mint akkor. 2010 után a kormányzat a gyerekes családokat elsősorban lakásvásárlási hitelekkel és az adókedvezmények rendszerén keresztül támogatta. Ez utóbbi rendszer azonban tarthatatlanná válik egy olyan időszakban, amikor napi több ezer fővel nő a munkanélküliek száma, és már most több százezren keresnek állást. A hitelmoratórium pedig nem segít azokon, akik nem vettek fel, vagy nem tudtak kereskedelmi banknál hitelt felvenni már a járvány előtt sem...

ORDIBÁLÓ HŐS

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: LÁZÁR GERGŐ
2020.04.10.



Orbán Viktor a magyar nép hőse. Orbán Viktor kórházat látogat, Orbán Viktor személyesen nézi meg, hogy vannak a koronavírusos betegek. Éjt nappallá téve dolgozik, mit sem törődve az egészségével. Hihetetlen ez az ember, gondolja a Fidesz szavazóbázisa. Őket nem érdekli a valóság, nem érdeklik az omladozó kórházak, sem az, hogy míg a miniszterek elnökének a legmodernebb szájmaszk és védőruha jár egy 2 perces látogatásra, addig az ott dolgozóknak csak papírmaszk és műtős köpeny jut. A pórnépet ez nem érdekli, hiszen Orbán Viktor jelen állás szerint megvéd mindannyiunkat, mint oly sokszor tette a múltban is. Megvédett a migránsoktól és megvédett Brüsszeltől. Megsarcolta a bankokat és a multikat, de emellett még arra is volt ereje, hogy megvédje a gazdasági eredményeinket. A rezsicsökkentésről már nem is beszélve.

Orbán ezeket mind a két kezével érte el, megharcolva mindannyiunkért. A fanatikus Orbán-hívők imádkoznak érte és dicsőítik a médiában, ami valószínűleg többnyire nem trollkodás, vagy fizetett szavazók közreműködésének eredménye. Ezek az emberek már Kádár és talán Rákosi idején is éljenezték a vezetőt és Isten segedelmét kérték azért, hogy óvja őt meg nekünk. Orbán nem egy miniszterelnök sok ember számára, hanem a két lábon járó Jézus Krisztus, aki ott és akkor segít, ahol csak tud. A rajongótábora úgy hiszi, hogy ő komolyabb munkát végez most a járvány idején is, mint az orvosok és nővérek bármikor. Úgy hiszik azzal, hogy ellátogat a betegekhez, megmutatja, hogy ő is emberből van és törődik a népével.

Meg a nagy lófaszt törődik ő bárkivel is. Vajon ezek az emberek mikor ébrednek fel és veszik észre a valóságot? Vajon ezek az emberek, akik gyermekeik és unokáik jövőjét teszik azzal tönkre, hogy vakon szavaznak meg négyévente egy diktátort, mikor fogják fel tetteik következményeit? Az nem mentség, hogy nem tájékozódtak, vagy nem fogták fel a döntéseik következményeit, mint ahogy az sem mentség, ha egy adózó nem volt tisztában a kötelességeivel, a büntetés úgy is jár neki. Mindannyian felelősek vagyunk egy ország lakosaiért és ez a felelősség – úgy látom – sokaknak egyszerűen túl sok. Életkoruk ellenére – nyugodtan lehet szidni, de elég csak megnézni Orbán Facebook-rajongóinak átlagéletkorát – sem nőttek fel ahhoz eléggé, hogy felelős döntéseket tudjanak hozni.

Aki szerint az, amit Orbán művel járvány elleni védekezés címszó alatt elfogadható, sőt kiváló munka, jobb lenne, ha inkább csöndben maradna. Az, amit ez az ember művel a Facebookon a veszélyhelyzet kihirdetése óta nem más, mint saját maga tömjénezése, amelyet a rajongótábora kétpofára zabál. Az égvilágon semmi szükség nem lenne arra, hogy személyesen – természetesen a kamerák kereszttüzében – megjelenjen bármely egészségügyi intézményben. Bőven elég lenne az, ha szakembereket bízna meg a dolgok irányításával. Ha jutna az egészségügyi dolgozóknak professzionális maszk, mert a sebészmaszk nem ilyen, mint ahogy nem számít valódi védőfelszerelésnek a műtős köpeny sem, amelyet kénytelenek most a járvány kellős közepén is hordani a kórházi dolgozók...


ORBÁN A MÁS FARKÁVAL VERI A CSALÁNT

HÍRKLIKK
Szerző: FÖLD S. PÉTER
2020.04.10.


Nem rendelt el kijárási tilalmat a miniszterelnök, csak az eddigi korlátozásokat hosszabbította meg. Arra kért mindenkit, hogy aki csak teheti, maradjon otthon, mert nagyon aggódik mindenkiért, ugyanakkor húsvét hétfő estig a települések polgármestereinek négy napra különleges jogosítványokat adományozott: ez idő alatt szabadon, helyi szinten eldönthetik, hogy lezárják-e a városukat, falujukat az „idegenek” elől.

Mert az tényleg nem volna jó, ha a húsvétkor megszaporodó rokoni és baráti látogatások tovább terjesztenék a vírust, növelnék a megbetegedések és a halálozások számát. A miniszterelnök ennél kevésbé csak azt szeretné, ha az emberek nem szeretnék, és neki tulajdonítanák, hogy idén nem találkozhatnak az ünnepen a szeretteikkel.

Orbán más farkával veri a csalánt, pedig, emlékszünk, mekkora balhét rendezett a parlamentben és mindenütt másutt, hogy neki határozatlan (értsd: korlátlan) időre kell a rendkívüli felhatalmazás, mert csak így tud tenni az ő népéért, így tudja megvédeni a lakosságot a fenyegető veszélytől.

Most tehát átdobta a polgármestereknek a labdát, hadd pattogjon az ő térfelükön, csináljanak vele, amit tudnak. Zárják le ők a falvakat, a városokat, legyenek ők a rosszfiúk, akik miatt a családok szét lesznek szakítva húsvétkor. Orbán – szokás szerint – mossa kezeit (fertőtlenítővel is, mert neki és családjának biztosan jutott ebből a nemzeti hiánycikkből), ő jót akart, és csak annyit mondott, hogy mindenki vigyázzon magára...

„MAGYARORSZÁGON GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS TÁRSADALMI KATASZTRÓFA VAN KIBONTAKOZÓBAN” – KÖZGAZDÁSZOK KRITIZÁLJÁK A KORMÁNYT

MÉRCE
Szerző: BERNÁTH LACKÓ
2020.04.10.


Az Index szemlézte 15 magyar közgazdásznak a nyilvános reakcióját a kormány eddig bejelentett válságkezelő intézkedéseire. A szakértők szerint

Magyarországon gazdasági válság és társadalmi katasztrófa van kibontakozóban. A kormány által közzétett csomag a gazdasági válság kezelésére elégtelen, a társadalmi katasztrófával pedig említés szintjén sem foglalkozik.”

A nyílt állásfoglalás aláírói Bihari Péter, Bod Péter Ákos, Chikán Attila, Felcsuti Péter, Győrffy Dóra, Király Júlia, Mellár Tamás, Nagy Zoltán, Oblath Gábor, Palócz Éva, Petschnig Mária Zita, Prinz Dániel, Riecke Werner, Scharle Ágota és Vértes András.
Szerintük a válságkezelő csomag nem alkalmas a kormányba vetett bizalom megerősítésére, a társadalom jelentős része nem fog tudni azonosulni a programmal, mivel

Az eddig nyilvánosságra került kormányzati intézkedések nem ebbe az irányba mutatnak és nem is alkalmasak a társadalom bizalmának az elnyerésére.”

– majd hozzáteszik:

A csomag (…) még jelképesen sem tartja fontosnak a társadalom tehetősebb rétegeinek a bevonását a válságkezelésbe.

A csoport négy pontban foglalta össze a főbb észrevételeit:

1. „A kormány válságkezelő programjában nincsenek világosan és egyértelműen meghatározva a célok és az eszközök, nem elérhetőek a program részletei. Ez nem csak nehézzé teszi a véleményalkotást, de bizonytalanságban tartja a magyar gazdaság szereplőit, a vállalatokat és a munkavállalókat.”
2. „A program költségeit a kormány jelentős részben költségvetési átcsoportosításokból, a gazdasági szereplőktől és az önkormányzatoktól való elvonásokból kívánja fedezni. A programnak ezek az elemei nem többletforrások, amelyek érdemben javítanák a gazdaság helyzetét, ráadásul rombolják a társadalmi bizalmat is. Az önkormányzati források elvonása olyan megszorító intézkedés, amely veszélybe sodorja az önkormányzatok alapvető feladatainak ellátását, megnehezíti számukra, hogy eleget tegyenek kulcsfontosságú kötelezettségeiknek a szociális szférában.”
3 „A kormány láthatóan nem érti vagy nem vallja be a válság súlyosságát, ezért a gazdaság megmentéséhez szükséges többletforrásokat sem biztosítja. A kormány és a Magyar Nemzeti Bank olyan költségvetési hiánycélokat és gazdasági növekedési előrejelzéseket hoznak nyilvánosságra, amelyek nyilvánvalóan nem tarthatóak, a valóság tagadását mutatják. Ezek nem csak hiteltelenek, de károsak is, mert a költségvetési kiadások növelését is megkívánó érdemi gazdasági élénkítés hiányában lehetetlenné teszik a visszaesés mérséklését. Az eddig nevesített források semmiképpen sem elegendőek arra, hogy a hazai és nemzetközi szakértők által várt, érdemi gazdaságpolitikai lépések nélkül bekövetkező 5-10 százalékos gazdasági visszaesés mértékét enyhítsék.”
4. „A kormány nem kínál megoldást a munkahelyüket tömegesen elveszítő, súlyos helyzetbe kerülő magyarok problémáira. A „munkaalapú társadalom” félrevezető szlogenje kiváltképp alkalmatlan megközelítés a jelenlegi helyzetben.”

A közgazdászok ezután javaslatokat tettek a szerintük konstruktív és hatékony válságkezelésre:...

ÉLET ÉS IRODALOM 2020/15. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: ÉS
2020.04.09.


P U B L I C I S Z T I K A

Kenesei István: A vírus virágai

Most, amikor mindenki középkori módokon igyekszik a koronavírus elől menekíteni magát és családját, hiszen utoljára a XIX. századi nagy kolerajárványok miatt rendeltek el a sok évszázados szokás szerint országos vesztegzárakat és karanténokat, amikor az orvostudomány még nem tudott mit kezdeni egy olyan láthatatlan ellenséggel, amely akkor is fertőz, ha a terjesztőjén nem mutatkoznak a tünetei, szóval ezekben a vészterhes napokban sikerült kormányunk fővadászának és mellékállásban miniszterelnök-helyettesének magára vállalni egy olyan salátatörvény benyújtását, amely számos honfitársunkat legalábbis szemöldökének kérdő célzatú felvonására késztette...

Kovács Zoltán: Helló, röfi!

Vásárhelyi Mária: Halálos játszma 2.0

Tihanyi László: A komp átért a túloldalra

(Peskó Zoltán 1937–2020)

Váradi András: Vírusdosszié

Baráti noszogatásra nekiálltam, hogy összeszedjek néhány, a koronavírus-megbetegedéssel kapcsolatos fontos tudnivalót. Az eredeti, naponta frissülő levélfolyamot egybegyúrtam, megkurtítottam, így genezisének bája elveszett, de az információ megmaradt. Egyúttal felhívom a figyelmet az általános tudnivalók leghasználhatóbb tárházára (koronavirus-kisokos.eu), amelyet – legnagyobb büszkeségemre – fiatal kutatókollégáim szerkesztenek, és amely az MTA honlapjára is kikerült...

Majtényi László: A NER, az állampolgár, a mindennapi élet

Az európai jognak, Szent Ágoston óta biztosan tudjuk ezt, morális alapokon kell(ene) nyugodnia, azaz morálisan igazolhatónak kell lennie az egyének és a közösségei számára is. Továbbá a jogállamban minden jogkorlátozást, autonómiaelvonást nem csupán a jogrendszer szintjén mintegy áttételesen, hanem konkrétan a jogkorlátozó szabály tekintetében is igazolni kell. (Van továbbá néhány fogalmilag korlátozhatatlan jogunk is. Az alapvető jogok pedig rendesen csak alapvető jog, kivételesen alkotmányos érték érvényesülése érdekében és csak a korlátozás céljához viszonyított arányos mértékben korlátozhatóak.)

Nyerges András: Színrebontás
Optimizmus szuronya, kormányhűség bajonettje

Dobozi István: Trump, Biden és Természetanya

A koronavírus-járvány feje tejére állította az amerikai elnökválasztást is. Hetekkel ezelőtt még úgy látszott, hogy Donald Trump – mint a legtöbb második ciklusért induló amerikai elnök – könnyedén újrázhat majd novemberben. A járvány miatt azonban Trump Joe Bidennél sokkal veszélyesebb ellenféllel találta magát szembe: Természetanyával. Ki áll nyerésre?

Gadó Gábor: Csomaggal Kelebiáig

Radnóti Sándor: Emlékek

Bíró Yvette születésnapjára

Papp Lídia: Dresszkód nélkül

Földényi F. László: A lakompaki csata

avagy hogyan békültünk ki a most hetven éve született Esterházy Péterrel

Váncsa István: Bingó

Járványról ennyi bőrt soha még le nem nyúztak. Járványokról bőrt le­húzni valójában nem is igazán szokás, pusztul a nép, világunk nagy mellényű direktorai bambán nézik, de hát tőlük ennél többet aligha várhatunk. Az emberi tudat ősformája az idő hordalékaira való báva rácsodálkozás, kivált oly esetekben, aminő például a cunami, a föld­rengés, a pestis meg a hasonlók, melyekre a köznép borzadva tekint. Fölülemelkedni rajtuk csak a zseni képes, ő ugyanis azonnal felteszi azt a magától értetődő és számára egyedül releváns kérdést, hogy tudniil­lik nekem ebből mi hasznom lesz. Sőt nemcsak felteszi, de üstöllést meg is válaszolja, kidolgozza a stratégiát, akcióba lép, és mielőtt má­sok kettőt pislantanának, minden az övé.

Legyünk tárgyilagosabbak: nem azonnal. Miniszterelnök urunk a koronavírus által tálcán kínált lehetőségeket az elején észre se vette, inkább a régi, megszokott műcsontjához ragaszkodott. A történelmi ki­hívás továbbra is a migráció, mondta a rádiójában február végén, ami­kor a lakosság már rég a vírustól rettegett. Evvel együtt be kell lát­nunk, hogy miniszterelnök urunk látszólagos rugalmatlansága nagyon is megérthető. Járt utat a járatlanért, ez ugyan földszintes bölcsesség, de tapasztalatok hosszú sora igazolja. Ráadásul ez a kérdés egyik ol­dala csupán. A másik az, hogy idejön ez a vírus vagy akármi, a közfi­gyelmet magához ragadja, tematizálni kezdi az egész médiát, ami égbe kiáltó arcátlanság. Oly mérvű, hogy miniszterelnök urunk napokig csak hápogni tudott. Nyilván nem véletlen, hogy a köztévé még április elsején, vagyis a felhatalmazási törvény elfogadását követő második napon is migránsokkal iparkodott riogatni a nagyérdeműt, igaz, most már epidemiológiai megközelítésben, rámutatva, hogy a migránsok ví­rusokat hoznak-visznek. Nagy sikert nem aratott vele, sőt a nézők né­melyike egyenesen a bolondok napjára asszociált, de hát csak az nem hibázik, aki nem dolgozik...

Böcskei Balázs–Hajdu Nóra–Vasali Zoltán: Az álhírek és kutatásuk iparágáról


V I S S Z H A N G

Haskó László: Vírusok és tévedések

Gellért A. Andor: Alapvető tévedés

Banai Ádám, Fábián Gergely: Moratórium a közjóért

P Á R A T L A N














-hg-: REZERVÁTUM

Huszár Ágnes: HÜBRISZ GAZDAGRÉTEN

-iar-: PATT

-átkai: NE FÉLJETEK!

Lendvay Gábor: HIÁNYGAZDASÁG 2.

Idézi: Márton János: OLVASSUNK SPIRÓT
T
nemecsek ernesztina: NAGYBETŰ

(celebrálta Nyerges András): HETI TEXTUS

Szikszai Károly: BRIGÁDNAPLÓ


ÉLET ÉS IRODALOM 2020/15. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: ÉS
2020.04.09. 



F E U I L L E T O N

L. Varga Péter: Nyelvművészet és olvasáskultúra
– avagy olvasható-e Esterházy 2020-ban?


I N T E R J Ú

Váradi Júlia: „Csak együtt lehet”
Interjú Falus Ferenc tüdőgyógyásszal, egészségügyi menedzserrel, volt tiszti főorvossal


K R I T I K A 

Csuhai István: A testbe zárva

Ocean Vuong: Röpke pillanat csak földi ragyogásunk. Fordította Varga Zsuzsanna. Európa Könyv­kiadó, Budapest, 2020, 361 oldal, 3799 Ft

Beszédhelyzete szerint az itt olvasható szöveg ugyanis levélregény, az anyának szóló beszámoló, vallomás, rákérdezés, faggatózás, megszólítás és misszilis üzenet, a kommunikáció kísérlete az angolul meglett felnőttként sem beszélő és egyébként is írástudatlan anyával, aki minden emberi lény közül mégis a legközelebb áll a megszólaló főhőshöz. Ebben a konfesszionális viszonyban, mely az író valóságos önéletrajzi tényein és eseményein alapul (noha az elbeszélő a fikció elvonatkoztatása kedvéért mindvégig családi becenevén, Kiskutyaként van emlegetve), fontos szerepet kap az eredet taglalása, az elbeszélő születése előtt bekövetkezett események felidézése, a családi történetek minél aprólékosabb felsorolása, és a számba vett tényeknek a magyarázata és értelmezése.

Forgách Kinga: Ex libris

Ali Smith: Hogy lehetnél mindkettő
Olga Tokarczuk: Hajtsad ekédet a holtak csontjain át
Elif Batuman: A félkegyelmű
Gáspár-Singer Anna: Valami kék

Kiss Júlia: Balkáni metamorfózis

Patócs László: Vezeti a népet. Forum Könyvkiadó, Újvidék, 2019, 149 oldal, 2365 Ft

Ez a sajátos univerzum éppúgy csatlakozik a mágikus realizmus prózapoétikájához, mint a groteszk realizmus testkoncepciójához. A kisregény (tudat)tartalmi tagoltsága tulajdonképpen az utóbbi révén formálódik ki, Andrej elsőként a Rosa Luxemburg téri felvonulókkal („felveszem a közeg alakját”, 30.), ezt követően Norkával válik eggyé („Norkával elegyített Andrej lettem”, 123.), akit kísértetként, fúriaként, de legtöbbször démonként említ.

Patkó Éva: A Pintér-műfaj

Pintér Béla: Újabb drámák. Sa­xum Kiadó, Budapest, 2018, 352 oldal, 3950 Ft
Pintér Béla: Drámák. Második kiadás. Saxum Kiadó, Budapest, 2019, 365 oldal, 3950 Ft


Pintér Béla négy feladatkörben mutatkozik meg a két kötetben: színész, rendező, dramaturg és szerző. A Drámák esetében a színész és a rendező szempontjai érvényesülnek, az Újabb drámákban inkább a szerző és a dramaturg jelenik meg, itt a szerkezet, az időkezelés, a cselekmény íve kidolgozottabb. Pintér azt is jelzi, ha egy színész pöszén és selypítve kell megszólaljon, a szerzői-rendezői instrukciók roppant részletgazdagok. Ismét az Ascher…-ből: „A magára maradt Máté (Gábor) mozdulatlanul ül, majd hirtelen felpattan és dühösen rugdosni kezdi a székeket a színpadon. Az egyikbe olyan erővel rúg, hogy feljajdul. Pintér be.”


Fűzfa Balázs: Kép és betű

Sághy Miklós: Az irodalomra közelítő kamera. Kalligram Kiadó, Budapest, 2019, 210 oldal, 300 Ft

A bevezetőben a narráció finom megoldásai kapcsán Kertész Imre és Koltai Lajos alkotása, a Sorstalanság talán az egyik legtöbbször hivatkozott film. Más szempontból érdekesek a Tarkovszkijról szóló passzusok (Solaris), különösen izgalmas azonban az 1949-es Ranódy-filmről mondott néhány bekezdés, amely azt fejtegeti – összhangban a legújabb szakirodalommal –, hogy a Lúdas Matyi egyáltalán nem a parasztság forradalmi hevületéről szól (mint ahogyan a film, kora elvárásai szerint, lényegében átírja-értelmezi az egész művet).

Domány András: Két jó barát együtt konspirál

Mitrovits Miklós: Tiltott kapcsolat – A magyar–lengyel ellenzéki együttműködés 1976–1989, Jaffa Kiadó, Budapest 2020, 308 oldal, 3999 Ft

A magyar-lengyel ellenzéki együttműködés sok részlete már régóta ismert, egyebek közt az érintettek visszaemlékezéseiből, de a történész szerző módszeresen végigelemzi a folyamatot. Lengyelországban sokkal nagyobb hagyománya és társadalmi bázisa volt a földalatti mozgalomnak. Az 1956-ban még nagy reményekkel fogadott Gomułka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt első titkára hamar szakított saját bátortalan reformpolitikájával, és képtelen volt elfogadható életszínvonalat teremteni. Nem erőltették a téeszesítést, de az egyéni gazdák tömegeit nem engedték fejlődni, ami állandó élelmiszerhiányhoz vezetett. Viszont ezáltal nem is depolitizálódott annyira a társadalom, mint nálunk. Magyarországon a sokak által aranykornak tekintett 1970-es években egy szűk értelmiségi csoport próbált szervezkedni, és ehhez kezdettől inspirációt keresett a lengyel ellenzéki irodalomban, amelyet nagyon hamar elkezdtek lefordítani és olvasni.

Pál Sándor Attila: Paródiakönyv

Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak. Helikon Kiadó, Budapest, 2019, 200 oldal, 3499 Ft

Bödőcs akkor a legjobb, amikor nem írott standupot csinál, amikor nem aktuális kérdésekről van szó, amikor nincs sziporkakényszer, hasonlathegyek, poén poén hátán, hanem amikor Oszkár van, a karakter, amikor mesél, lelassul, sztori van, ilyenkor látszanak az írói kvalitások, a miliőteremtés képessége, a tárgy- és emberismeret. Merthogy ilyen pillanatok is akadnak. A fejezetek, amelyekben Oszkár origin storyja rajzolódik ki, a házasságról, a lányairól, a téeszről, a kilencvenes évekről, vagy az általam csak karakterfejezeteknek hívott részek, például Muflon doktorról vagy Béla úrról, a huszárról (Anderzen Zolikáé szerintem kínos). A humoristát ismerjük, szeretjük (én legalábbis), írásban valami más kell, nem a verbális nevettetés írott lenyomata.

Huszár Ágnes: Kinek a felelőssége?

Kontra Miklós: Felelős nyelvészet. Gondolat Kiadó, Budapest, 2019, 263 oldal, 3500 Ft

Ez a kötet főleg nehezen megtalálható folyóiratszámokban és konferenciakötetekben megjelent régebbi írásait foglalja össze. Az írások utóiratában arról olvashatunk, milyen változások történtek a probléma felvetése óta: az angoltanárok képzésében, a kétnyelvűség megítélésében, a határon túli tanulóknak szóló nyelvtankönyvek szövegében. Többnyire semmi. A legfőbb baj Kontra szerint az, hogy a magyar államnak nincsen nyelvi politikája, tudniillik „szisztematikus, racionális és elméletileg megalapozott társadalmi szintű erőfeszítése, programja a nyelvi környezet megváltoztatására, amely a jólét növelését célozza”. (175.) Egy megalapozott nyelvi politika persze csak a tudományos közösség és a közélet szereplőinek párbeszéde alapján alakulhatna ki...

Mélyi József: Ligeti jövőkép

Ma már tulajdonképpen csak azért fontos felidézni a három, öt vagy nyolc évvel ezelőtti ígéreteket, hogy rögzítsük az utókor számára, milyen indokokra támaszkodva indulhatott el és gördülhetett tovább a városból kiemelt projekt. Baán László 2012-ben a Liget Projekt megvalósulása utáni időszakra vetítve évente 8-10 millió magyar és külföldi turista városligeti látogatásával számolt – az elmúlt években jellemző látogatószám kétszeresével. 2015-ben a számításokban már a 6,2 milliós szám bukkant fel; ezzel kalkulálva az ígéretek fényében a projekt akár tíz éven belül is visszahozhatja az árát. „Páratlan kulturális-rekreációs tér” jön létre, amelyben a magyar kultúra értékeit világszínvonalon mutatják majd be, s amelynek révén Budapest „vezető európai okosvárossá” válik. Kivételes „gasztrokínálat” jellemzi majd az újraszabott – a tradíció és a 21. század együttélését megjelenítő – Ligetet.

Fuchs Lívia: Újratervezés

(Sadler’s Wells: Digital Stage)

Egy kattintás – már ha sikerül a mindenünnen ránk zúduló rengeteg információból jól szelektálni és az időeltolódások között ügyesen lavírozni –, és akár heti négy-öt olyan balettelőadást is el lehet csípni ebben a magas minőségű, konzervált formában, amelyeknek a jegyárai normális körülmények között csillagászatinak nevezhetők. Arról nem is beszélve, hogy ki jutna el egy héten belül Párizs és New York, London és Moszkva színházaiba? Vagyis a világjárványra adott társulati-színházi reakciók hirtelen demokratizálták még annak a művészetnek a befogadását is, amely – már királyi és cári gyökereinél fogva – leginkább őrzi elitizmusát.

György Péter: Mácsai István – Tájak, az én tájaim

Igaz, ami igaz: mindaddig nem gondoltam arra, hogy Mácsai festészete ilyen radikálisan végiggondolt, s támadhatatlanul szakmai értelmezéseket is megenged, illetve megkövetel. Mindenesetre zavarba ejtő volt Birkás koncepcióját P. Szűcs Julianna Artmagazinban közölt írásával (2018/2.) egybevetni, amely most is pontosan ugyanazt a metszően éles, okos retorikát használta, mint a hetvenes években. „Hát persze, hogy barát- és sorstársaim hánynak e fékezett habzású idilltől. Ettől akartak egész életükben szabadulni.”

Stőhr Lóránt: Egy illúzió vége

(Marco Bellocchio: Az első áruló)

Innen akár a bevett gengszterfilmes sémák szerint is folytatódhatna Az első áruló, láthatnánk, hogyan szerzi meg egyik vagy másik macbethi figura a teljhatalmat, hogyan ível fel, majd hullik alá egy-egy fiatal, ambiciózus bandatag pályája, ám Marco Bellocchio író-rendezőt a népszerű témák és akciódús cselekményszálak helyett – igazi európai művészhez méltóan – a család hanyatlása és pusztulása izgatja, lett légyen ez a képzeletbeli család, a Cosa Nostra.

Csengery Kristóf: A szeretet zsoltárai

(Lewandowski: Eighteen Liturgical Psalms. Deutsche Grammophon)

A nemrég megjelent lemeznek csak egyik érdekessége, hogy a nagyközönség számára eddig ismeretlen zsidó egyházzenei szerző, Lewandowski műveit tartalmazza. Számunkra, magyar zenehallgatók számára az is figyelemre méltó, hogy a CD-h hallható, szólistákra, vegyes karra és orgonára komponált Tizennyolc zsoltár előadói kivétel nélkül magyarok, s a felvétel, amely most egy magyar muzsikusokat csak elvétve foglalkoztató világcég kiadásában közkinccsé válik, a Magyar Rádió régi, Bródy Sándor utcai épületében található, mára történeti helyszínnek számító 6-os stúdió falai között készült magyar zenei rendező és magyar hangmérnök közreműködésével.

Herczog Noémi: Szánhíz

(Racine: Andromakhé – karantén-videókonferencia, r.: Gáspár Ildikó, Örkény Színház)

Az Andromakhé tehát több, mint „helyettesítő drog”, aminek egy egyébiránt igen hálás német kritikus a Faustot nevezte: mert általa végre megolvadtak a színház nálunk rég megmerevedett műfajhatárai – ki tudja, hol állnak meg. A cél: többé nem gépiesen színházat gyártani (ki tudja, miért?), hanem kapcsolatot teremteni egymással, a nézővel, itt és most. És itt és most így lehet. Hívjuk ezt akárhogy.

Fáy Miklós: Rajzolt mellek, varrott hasak

(Wagner: Parsifal – a Bayerische Staatsoper előadásának internetes közvetítése)

Pierre Audi munkásságára visszatérve: nem is tudom, mennyire maradandó. Mennyire ő a maradandó. Mert ha az előadás vagy a látvány egészére gondolok vissza, nem ő a meghatározó, hanem a díszletet tervező Georg Baselitz. Grafikai Parsifal, a leomló fal, ami rajzolva van meg a meztelenség...

Károlyi Csaba: Jó reggelt, Erdély!

(Jó reggelt, Erdély! www.marosvasarhelyiradio.ro)

A legfontosabb különbség a Marosvásárhelyi Rádió és a magyarországi rádióadók között a hangvételben van. Ott valahogy nagyobb odafigyeléssel és több érzékenységgel segítik, buzdítják kitartásra az embereket...

Siba Antal: Válság és tájékoztató

(Az operatív törzs tájékoztatói)

Furcsa, hogy ezt a ki tudja, meddig tartó békés szimbiózist egy vadászöltönybe öltözött civil borította fel, amikor már első fölbukkanásainak egyikén kiosztott egy újságírót, aki föltett egy olyan nyilvánvalóan adódó kérdést, hogy mindenki átesett-e azon a szűrési protokollon, amelyet egy vírusfertőzött marokkói politikus miatt kellett megejteni azokon, akik találkoztak vele. Pintér belügyminiszteren meg a szentendrei önkormányzat néhány dolgozóján. Miután Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért felelős államtitkár ahelyett, hogy – ha már egyszer odaküldték – válaszolt volna az indokolt és a közvéleményt foglalkoztató kérdésekre, kioktatta őket, egyrészt, hogy mit kérdezzenek, másrészt, hogy ne legyenek okosabbak a szakembereknél.

I R O D A L O M

Marno János: A költészet harmadnapja

Marno János: Egy szem

Kukorelly Endre: A Journal of the Plague Year being observations or memorials of the most remarkable occurrences


Áfra János: X-vonal


Grecsó Krisztián: Egy tál pörkölt

Tavaly történt, itthon fetrengtem drogoktól leszedálva, néha az órára pillantottam, nehogy elaludjam az indulást, fél kettőre kellett mennem sugárkezelésre, akkoriban már ritkán kerestek, nem mertek zavarni, meglepett, hogy csörög a telefon, az meg még inkább, amikor megláttam, hogy ő az. Tizenéve nem beszéltünk, fényév távolság, biztos vagyok benne, hogy ennyi idő után még soha senki nem kért tőlem semmit, nemhogy bocsánatot, szédelegve küzdöttem fátyolos szavaimmal, hogy mit számít ez már, ugyan, húsz éve porladó emlék, és persze hogy nem számít semmit, hiszen ott lebeg az egész, gazdátlanul a táncház mellett, a gesztenyefák alatt, akár az a Nagy László-s, utolsó üres pillanat, bár úgy kelljen szívnom, mint rabnak, kócból a mézet, és Zsófi első ölelése is biztosan előkerülne a felejtés pora alól, ha mozsárban törném a lelkem, de minek... Dóri mégis erősködött, hogy neki igenis számít, tudni akarja, megbocsátok-e. Megrogyott a lábam, bámultam bele a Pannónia utca nyári porába, de az Aldi helyett a saját régi énjeimet láttam – és miközben a szégyenemmel birkózva végül mégis kimondtam, hogy jó, megbocsátok, csontig hatóan, a véremig megéreztem, hogy tényleg ezekből „a mit sem számít” szilánkokból áll ez az egész. Tetvesen, gyönyörűen, szakadtan, délcegen – vagy ahogy akar meg tud...

Dragomán György: Soha
EP 70 – Tematikus próza-összeállítás

A hatvanadik születésnapján (Parti Nagy Lajos remek és merész ötlete volt) hatvan írót kértem föl, hogy írjanak neki egy-egy mondatot. Abból szerkesztettem össze egy Esterházy-„vendégszöveget”. Nem örült neki. Nem lehet és nem is merném a gesztust az ő Ottlik-átírásához mérni (bár szerkesztői szempontból maga volt a pokol), de azt talán lehet mondani, hogy úgy nem örült, ahogy az anekdota szerint Ottlik fanyalgott a tárgyiasított Iskolát látva. Bárcsak várhatnám megint, ehhez mit szól itt.

Kiváló kollégáinkat arra kértük, ihletődjenek meg egy rövid szövegrészlettől a Harmoniából.
Esterházy Péter április 14-én lenne hetvenéves. Mi meg magunk vagyunk.

Szilágyi Zsófia: Esterházy és a nagymamám
EP 70 – Tematikus próza-összeállítás

A hatvanadik születésnapján (Parti Nagy Lajos remek és merész ötlete volt) hatvan írót kértem föl, hogy írjanak neki egy-egy mondatot. Abból szerkesztettem össze egy Esterházy-„vendégszöveget”. Nem örült neki. Nem lehet és nem is merném a gesztust az ő Ottlik-átírásához mérni (bár szerkesztői szempontból maga volt a pokol), de azt talán lehet mondani, hogy úgy nem örült, ahogy az anekdota szerint Ottlik fanyalgott a tárgyiasított Iskolát látva. Bárcsak várhatnám megint, ehhez mit szól itt.

Kiváló kollégáinkat arra kértük, ihletődjenek meg egy rövid szövegrészlettől a Harmoniából.
Esterházy Péter április 14-én lenne hetvenéves. Mi meg magunk vagyunk...

Szabó T. Anna: Isten kéje
EP 70 – Tematikus próza-összeállítás

A hatvanadik születésnapján (Parti Nagy Lajos remek és merész ötlete volt) hatvan írót kértem föl, hogy írjanak neki egy-egy mondatot. Abból szerkesztettem össze egy Esterházy-„vendégszöveget”. Nem örült neki. Nem lehet és nem is merném a gesztust az ő Ottlik-átírásához mérni (bár szerkesztői szempontból maga volt a pokol), de azt talán lehet mondani, hogy úgy nem örült, ahogy az anekdota szerint Ottlik fanyalgott a tárgyiasított Iskolát látva. Bárcsak várhatnám megint, ehhez mit szól itt.

Kiváló kollégáinkat arra kértük, ihletődjenek meg egy rövid szövegrészlettől a Harmoniából.
Esterházy Péter április 14-én lenne hetvenéves. Mi meg magunk vagyunk...

Darvasi László: Mire tanít Erna?
EP 70 – Tematikus próza-összeállítás

A hatvanadik születésnapján (Parti Nagy Lajos remek és merész ötlete volt) hatvan írót kértem föl, hogy írjanak neki egy-egy mondatot. Abból szerkesztettem össze egy Esterházy-„vendégszöveget”. Nem örült neki. Nem lehet és nem is merném a gesztust az ő Ottlik-átírásához mérni (bár szerkesztői szempontból maga volt a pokol), de azt talán lehet mondani, hogy úgy nem örült, ahogy az anekdota szerint Ottlik fanyalgott a tárgyiasított Iskolát látva. Bárcsak várhatnám megint, ehhez mit szól itt.

Kiváló kollégáinkat arra kértük, ihletődjenek meg egy rövid szövegrészlettől a Harmoniából.
Esterházy Péter április 14-én lenne hetvenéves. Mi meg magunk vagyunk.

ÖTVEN ÉVE OSZLOTT FEL MINDEN IDŐK LEGNÉPSZERŰBB POPZENEKARA

STENK BLOG / INDEX
Szerző: SAJÓ DÁVID
2020.04.09.



50 évvel ezelőtt, április 10-én megrázta a nemzetközi közvéleményt a világ minden bizonnyal egyik legbátrabb sajtóközleménye: pár brit újságíróhoz eljuttatták Paul McCartney első szólóanyagát, vele egy kérdezz-felelek interjút a zenésszel, amelyben bejelenti, hogy kész, ennyi volt, nincs többé Beatles. Mindez kereken ötven éve történt.

A világ legmeghatározóbb popzenekaraként a Beatlesről szinte tényleg megírtak már mindent, amit lehetett, hiszen az együttes kereskedelmi sikere, kulturális hatása és zenei hagyatéka elképesztően fontos részét képezi a popkultúrának, gyakorlatilag a Beatles találta ki, hogyan lehet üzletileg elsöprően sikeres egy fiataloknak szóló popegyüttes, és máig formációk ezrei követik az általuk kitaposott utat. A Beatles annyira fontos mérföldkő a kultúrában, hogy ha egy átlag embert megkérdezünk, hogy mi jut az eszébe róluk, az alábbiak közül biztosan említeni fog egyet



- a "gombafejűek"
- a "sárga tengeralattjáró"
- és Yoko Ono, aki miatt feloszlott a Beatles.

Egészen bizarr, hogy a négyfős Beatles esetében van egy személy, akinek az emberek mindmáig előbb tudják a nevét, mint azt, hogy hogy hívták a zenekar basszusgitárosát. Yoko Ono neve az évtizedek folyamán a szinonimája lett a kreatív nézeteltéréseken alapuló szakításnak, a japán képzőművésznek máig emberek milliói varrják a nyakába, hogy miatta oszlott fel minden idők egyik legjobb zenekara. De tényleg egyetlen egy elvarázsolt japán nő miatt bomlott fel egy dollármilliárdokat érő popzenei gépezet? Tényleg egy heves szerelem vezetett oda, hogy a Beatles tagjai ne akarjanak egymással zenélni? A Beatles feloszlásának 50. évfordulóján azokat a részleteket vesszük sorra, amelyeket az emberek hajlamosak elfelejteni, amikor a téma előkerül...

BIOLÓGIAI ÁLLAMCSÍNY? VENDÉGÜNK DUDA ERNŐ VIROLÓGUS ÉS RÁCZ LAJOS TÖRTÉNÉSZ [HETIVÁLASZ 1×17]

VÁLASZ ONLINE
Szerző: BORBÁS BARNA
2020.04.09.


Ismét itt a HetiVálasz, a Válasz Online podcastja! Különleges virtuális kerekasztal-beszélgetés következik: Duda Ernő virológus professzort és Rácz Lajos környezettörténészt hívtuk Skype-interjúra, hogy jobban értsük, előzményeivel együtt is átlássuk, mi történik velünk, és mik ennek a járványnak a legnagyobb tanulságai.

Az adás újfent online eszközök segítségével készült, a hangminőségért elnézést kérünk. Meghallgatható a fenti Spotify-ablakra kattintva. Ha az nem jelenne meg, közvetlen link itt. Ha asztali számítógépen, laptopon hallgatnának minket, vagy egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, a legegyszerűbb, ha felkeresik Lybsin-oldalunkat. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett, iTunes-on (más néven Apple Podcasts), TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.

Néhány idézet a beszélgetésből:

Duda Ernő virológus professzor: „A világjárványok történetében az I. világháború után tomboló spanyolnátha volt a lovasszekér, a huszadik század második felében a hongkongi influenzajárvány volt a gyorsvonat, az új koronavírus pedig a repülőgép – legalábbis ami a sebességet illeti. Az egyik dolog, ami miatt veszélyes ez a vírus, éppen az, hogy sokkal több ember közlekedik és sokkal nagyobb sebességgel, mint bármikor a történelemben.”

Rácz Lajos környezettörténész: „Az ipari forradalom után, a nemzetállamok születése idején az egyes országokban lezajlott egyfajta gyógyászati forradalom. Ez a klinikai orvoslás születése, amikor az emberiség biológiai államcsínyt hajtott végre. Ez azt jelenti, hogy egészen a 19-20. század fordulójáig a világban az történt, amit – idézőjelbe téve – a mikroorganizmusok akartak.”

SZABAD SZEMMEL: A VÍRUST LE KELL GYŰRNI, DE A JOGÁLLAM NEM HÚZHATJA A RÖVIDEBBET - A NÉPSZAVA NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2020.04.10.



Politico 

Brüsszelt aggasztja, hogy Orbán Viktor meghatározatlan időre áttért a rendeleti kormányzásra, illetve hogy Lengyelország mindenáron meg akarja rendezni az elnökválasztást – erősítette meg a Bizottság alelnöke. Jourová közölte, hogy Brüsszel éberen figyeli a fejleményeket, mert a vírust le kell gyűrni, de a demokráciának túl kell élnie a megpróbáltatásokat. A jogállam nem húzhatja a rövidebbet. Hozzátette, hogy a magyar felhatalmazási törvény vizsgája az lesz, miként alkalmazzák azt a gyakorlatban, és hogy az mennyire felel meg a tényleges helyzetnek. Mert már volt arra példa Magyarországon, hogy meg akarták szüntetni az igazságszolgáltatás jogosítványait. Kiemelte, hogy a magyar kormányfőnek bizonyítania kell: alaptalanok az EU aggályai. Lengyelország kapcsán pedig kijelentette, hogy vannak kétségei, mennyire lesz szabad és tisztességes a választás, és hogy mennyire folyik egyenlő feltételek mellett a kampány. Ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy a vírusnak köszönhetően remélhetőleg jobban érvényt lehet szerezni a jogállam és az uniós támogatások összekapcsolásának a következő pénzügyi időszakban. Hiszen most már a korábbinál sokkal egyértelműbb, miért is van szükség erre az eszközre. Mint hangsúlyozta, ha valaki nem akarja megérteni a közös értékeket, azt fel szokta fogni, milyen fontos pénz. Ez általában bejön.

Paul Krugman arra figyelmeztet, hogy rámehet az amerikai demokrácia a mostani válságra és bizonyságul Magyarországot hozza fel. Merthogy a Fidesz 9 éve megbuherálta a választási törvényt és bebetonozta uralmát. Majd tovább erősítette befolyását, politikai eszközökkel jutalmazva a baráti üzletembereket, miközben büntette a bírálókat és elnyomta a szabad sajtót. Azt írja, egészen a legutóbbi időkig úgy nézett ki azonban, hogy Orbán Viktor, a de facto diktátor megáll a laza tekintélyelvűségnél. Vagyis megtartja a demokrácia egyes, külső jellemzőit. Úgy semlegesíti és marasztalja el az ellenzéket, hogy azért a bírálatot nem nyilvánítja törvényellenessé. Ám kormánya a vírust használta ürügyül, hogy feladja az alkotmányos irányításnak még a látszatát is. A miniszterelnök jogot kapott, hogy dekrétumokkal kormányozzon. Ha valaki azt gondolja, hogy ugyanez nem történhet meg Amerikában, az reménytelenül naiv – állapítja meg kommentárjában a Nobel-díjas közgazdász. Riasztó bizonyítékként említi, hogy a jogállam megcsúfolásaként Wisconsinban választást tartottak, a járvány idején, személyes közreműködésre kötelezve a szavazásra jogosultakat. Márpedig ha elvész a demokrácia, azt nagyon nehéz visszaszerezni és Wisconsin afelé tart, hogy 2. Magyarország legyen belőle, mivel a republikánusok tartósan be akarnak rendezkedni a hatalomban. A választási körzetek határait úgy átrajzolták, hogy két éve hiába kaptak több voksot a demokraták, a rivális párt futott be a helyi törvényhozásban, majd drasztikusan korlátozta a demokratapárti elnök jogkörét. Majd jött a mostani választás, csakhogy javarészt zárva maradtak a szavazóhelyiségek azokban a körzetekben, ahol a demokratáknak állt a zászló. Vagyis egy állampárt azt tett, amit csak akart, függetlenül a többség akaratától, és ezt a Legfelsőbb Bíróság pártos része támogatta. Kétli bárki, hogy ugyanez hamar akár országos szinten is megismétlődhet? És ha Trump nyer akkor bizonyosan nekimegy mindenkinek, akit ellenségének tekint. Pártja pedig mindenben támogatja. Azaz az USA teljesen olyan lesz, mint Magyarország. Ám ha veszít, akkor azt szajkózza majd, hogy csalás történt, mert sok millió illegális bevándorló szavazott, vagy valami ilyesmire hivatkozik. De a lényeg, hogy az egyik nagy pártnak már nem fontos a demokrácia. Lehet, hogy az ígéret földjén már a sarkon ólálkodik a tekintélyuralom.

Az uniónak meg kell értetnie a lengyel kormánnyal, hogy demokráciaellenes és erkölcstelen, ha a jövő a jövő hónapban megtartják az elnökválasztást, ezért azt el kell halasztani. Így látja a helyzetet az Európai Külkapcsolati Tanács varsói irodavezetője. A vendégkommentárban Piotr Buras kifejti, hogy az EU-n belül alighanem Magyarország lett az első koronavírus önkényuralom, de úgy néz ki, hogy Lengyelország követi. Merthogy az éppen egy hónap múlva esedékes választás gúnyt űz a demokráciából és nagy veszélyt jelent sok millió ember számára. Ám ha megrendezik, az halálos döfést visz be a jogállamnak és példátlan politikai válságba taszítja az országot. A PiS öt év alatt illiberális rendszert épített ki, de ha most netán az ellenzék jelöltje győzne, az mindent megváltoztatna, hiszen az új államfő megvétózhatná a frissen született törvényeket. A Jog és Igazságosság éppen ezért akarja minden áron keresztülvinni az erőpróbát, noha egyre többen halnak meg a kórokozó miatt. Ám a közelgő gazdasági válság a hatalom ellen fordíthatja a tömeget, ezért annyira fontos, hogy az eredeti időpontban legyen a választás. Függetlenül attól, hogy az sok-sok emberéletet kockáztat. Már most, az előkészítéshez több tízezer megbízottat kellene mozgósítani. Ezért a parlament 4 napja alkotmánysértő módon úgy döntött, hogy levélszavazás lesz. De ez sem csökkenti az egészségügyi kockázatokat, mivel választási bizottságokat kell alakítani és a cédulákat 25 ezer postás kézbesíti, majd gyűjti be. A megoldás az volna, hogy a hatalom kihirdeti a természeti katasztrófát, és akkor szó sem lehet választásról. Mellesleg a sok korlátozás miatt gyakorlatilag rendkívüli állapot van érvényben. Ám Kaczynski elszánta magát, hogy mindenképpen megőrzi uralmát. A különleges intézkedések a legtöbb országban nagy aggályokat vetettek fel, ám a magyaroknál és a lengyeleknél sokkal több forog kockán, hiszen náluk már felszámolták a liberális demokrácia fontos pilléreit. Azaz ezúttal az egész jogállam jövője forog kockán. De még nem késő véget vetni ennek az őrületnek. Európai nem hallgathat, mint ahogy az érintett nemzetközi szervezetek sem, pl. a WHO, az Európa Tanács és az EBESZ. Az uniós Európai Tanácsnak pedig sürgősen napirendre kell tűznie a két országban kialakult helyzetet. A járvány elleni küzdelem közös felelősség a földrészen. Ha Dudát egy hónap múlva megerősítik hivatalában, akkor „koronaelnök” volna, és senkinek sem volna szabad kezet rázni vele.

A szeptember 11-i támadás jogi következményei nyomán félő, hogy egyes kormányok a koronavírust is a polgári szabadságjogok tartós visszaszorítására igyekeznek felhasználni. Így ítéli meg a helyzetet az Atlanti Tanács egyik külsős kutatója. Gissou Nia, aki fő állásban emberi jogi ügyvéd, rámutat, hogy a legtöbb ország nem készült fel a bajra, ezért most a szabadságjogokat tiporja lábbal, jóllehet a különleges intézkedéseknek semmi hasznuk sincs az emberek egészsége vagy biztonsága szempontjából. Orbán Viktor átfogó felhatalmazást kapott, ám ez gyakorlatilag Magyarországot demokráciából diktatúrává változtatja. De bőven lehet riasztó példákat hozni Kínából, Thaiföldről, Egyiptomból, Iránból, az Egyesült Államokból és Izraelből is. Amerikában az ikertornyok lerombolása után háborút hirdettek a terror ellen és kiterjesztették a végrehajtó hatalom jogkörét. Egyes jogosítványok a mai napig hatályban vannak. Hatásukat a mai napig érezni, arról nem beszélve, hogy felbátorítottak egy sor populista vezetőt a világban, így azok hatalomra kerültek, miután rájátszottak a szavazópolgárok nacionalista és idegengyűlölő érzelmeire. A Covid-19 pedig alkalmat kínál, hogy a félelem légkörében felfüggesszék a szabadságjogokat, de ezúttal okulni kell a korábbi tapasztalatokból.

Lejárathoz kell kötni a jogok bármiféle korlátozását – ez az, ami elmaradt Magyarországon, ezért aggályos, hogy igazából mi is az intézkedés célja, amikor a magyarokat nem sújtja annyira a ragály, mint más államokat. Meg elnézve Orbán hajlamát a tekintélyelvűségre.
A különleges lépéseknek arányban kell állniuk az elérendő céllal.
Nem szabad letartóztatni és elhallgattatni mindazokat, akik értesüléseket szivárogtatnak ki a fennálló hatalom vírusellenes intézkedéseiről, és ez vonatkozik a kormány bírálóira is.
A személyi adatok begyűjtőinek jobban meg kell magyarázniuk az érintetteknek, hogy mire is kívánják használni a lakosságról szerzett információkat.
Fel kell készülni, hogy szükség esetén elektronikus úton lehessen szavazni, pl. novemberben az Egyesült Államokban.

A mostani válság azért ekkora, mert az országok nem tették meg időben a szükséges lépéseket, ám ennek nem lehetnek a jogok és a demokráciák a kárvallottjai.

Az európai álom lehet a vírusválság következő áldozata, miután a fertőzés rávilágított a földrész politikai és gazdasági törésvonalaira. A bajban nemigen mutatkozott meg a szolidaritás. A gazdasági következmények rettenetesek, ám a kormányok azzal vannak elfoglalva, hogy miként lehetne segíteni, ami kiélezte az észak-déli ellentétet. Az Európai Külkapcsolati tanács párizsi képviseletének vezetője azt mondja, hogy az EU túl későn reagált és túl keveset tett. Ám most meg kell mutatni, hogy mire is képes az unió. Így a következő hetek döntőnek ígérkeznek a kontinens jövője szempontjából. A Nemzetközi Stratégia Tanulmányok Intézetének egyik tanácsadója ugyanakkor arra is rámutat, hogy nem egyszerűen az egészségügyben van rendkívüli állapot. A szervezet alapvető demokratikus értékeit érte kihívás, miután pl. Orbán Viktor átfogó hatalom megszerzésére aknázta ki a ragályt, létrehozva ily módon az első koronadiktatúrát. A szakértő megjegyezte, hogy ha a miniszterelnök megtartja különleges felhatalmazását, akkor szükségessé válhat, hogy Magyarországot kizárják az unióból, mert egy zsarnokság nem lehet a közösség tagja.

Magyarországon a jogbiztonság hiánya, urambátyám-rendszer és korrupció fenyegeti a multikat, ami azt jelzi, hogy az ország veszedelmesen tart a tekintélyuralom felé. Erre figyelmeztet az a tanulmány, amelyet Ausztria legnagyobb magán oktatási hálózatának két szakértője készített. Az elemzés nem ért egyet azzal a véleménnyel, hogy a demokrácia hiánya adott esetben jól jöhet bizonyos cégeknek, merthogy azok könnyebben el tudják érni, amit akarnak, már ha bejáratosak vezető politikusokhoz. A magyaroknál Orbán napjainkban válságmenedzserként ünnepeli magát, ugyanakkor a Parlament kiiktatásával próbál még nagyobb hatalomhoz jutni. Az országot már idáig is alaposan átalakította, politikai, társadalmi és gazdasági értelemben egyaránt. Mivel az irányításával jó ideje összejátszik a törvényhozás és az igazságszolgáltatás, valamint a Fidesz, a magyar demokrácia defektes, illetve illiberális. A gazdaságban ez mindent uraló bürokráciát, a többi hatalmi ág részéről pedig meggyengült ellenőrzést jelent. Az ideológiai alapot a meghirdetett nemzeti harc jelenti a globalizálódás, a nyugati holdingok uralma, a szabályozatlan piacok és az európai integráció ellen. A rezsim Magyarország ellenségének tekinti a külföldi tőke (főleg bankok), Soros és az EU-bürokraták állítólagos szövetségét, és populista módon az állam által képviselt gazdasági nacionalizmust állítja velük szembe. A lakosság nagy része támogatja a küzdelmet, viszont az európai vállalatok három nagy politikai kockázattal kerülnek szembe:

- a politika radikális átalakulása, ami ez esetben azt jelenti, hogy a törvények a hazai vetélytársakat hozzák helyzetbe a külföldi konkurencia ellenében.
- hiányos a jogbiztonság, miután a Kúria egyre kevésbé védi meg a cégeket a kormány aránytalan, illetve jogsértő támadásaival szemben.
- módszeres kliensrendszer, tehát korrupt módon olyan vállalati kört részesítenek előnyben, amely közel áll Orbánhoz, illetve a Fideszhez.
Az összefüggések azt tanúsítják, hogy kormány közeli kartellen kívüli vállalkozásoknak nincs esélyük tényleges versenyre. A pályázatokat többnyire a párthűség alapján bírálják el. Aki viszont nem tartozik ebbe a kategóriába, az ki van téve annak, hogy kisajátítják, illetve a jogszabályok miatt jelentős hátrányokat szenved. Vonatkozik ez elsősorban a nemzetközi konszernekre, amelyek gyakran nem tudják, miként kell eljárni a politika és a gazdaság összefonódása esetén. Ezért azután sokszor bele sem vágnak az üzletbe Magyarországon. Ráadásul amikor felszámolják a hatalmi ágak megosztását és összejátszik a politikai, valamint a hazai tőke, akkor az ilyen viszonyok hosszú időre szólnak.

NÉZZÜNK EGYÜTT A JÖVŐBE!

MAGYAR NARANCS
Szerző: narancs.hu
2020.04.09.


Mit tesz, és mit tehet a járvány ellen az ellenzék, a honvédség, az önkormányzat?

Olvasni jó. Elgondolkozni a jövőn pedig szerfelett izgalmas is lehet, és még a hétköznapokban is jól hasznosítható dolgok sülhetnek ki belőle. Belelátni a jövő bármely kicsiny szeletébe: nincs is annál kecsegtetőbb dolog. Ezen a héten csupa ilyesmit kínál Önöknek a Magyar Narancs nyomtatott kiadása.

Megkérdezzük Dobrev Klárát, a Demokratikus Koalíció EP-képviselőjét és Fekete-Győr Andrást, a Momentum elnökét, hogy mihez kezdenek az immár törvényi erejű kiszorítottságukkal. Mit tesznek, tehetnek meg pártjaik a partvonalon kívülről is a járvány leküzdéséért; s e mellett megosztják gondolataikat Orbán teljhatalmáról is.

Ugyancsak a korlátozott lehetőségekkel foglalkozik lapunk vezető anyaga, amikor az ellenzéki önkormányzatok terveit firtatja. A fő kérdés ugyanaz: mit tesznek, mit tehetnek, ha elviszi a pénzt a kormány, s a szükséges információkhoz sem engedi őket? Csodák csodája, még így is nyílnak járható utak, akadnak hatékony kezdeményezések.

Mit tesz, és mit tehet a honvédség, milyen felhatalmazásai vannak, milyen szervezeti, technikai és szakmai háttere van mostani feladataihoz?

És mi lesz a munkahelyekkel? Mit tesznek, mit tehetnek a munkáltatók azért, hogy dolgozóik ne veszítsék el az állásukat, s viszonylagos anyagi biztonságban éljék túl a járvány nyomán kialakuló gazdasági válságot? Vizsgálódásaink során az is kiderül, mennyit ér a kormány nagyhangú gazdasági mentőcsomagja.

De nemcsak jövőből áll az élet, az e heti Magyar Narancs sort kerít múltunk kibeszélésére is. Szó lesz a munkaszolgálatosok örökségéről, a hadigondozotti ellátásról épp úgy, mint a létező szocializmus megvalósult álmáról, az épp ötven esztendeje felhúzott fapados mennyországról, az újpalotai lakótelepről. A következő oldalakon pedig a bécsi okosvárosról írunk, ám Aspern Seestadt története már valóban maga a testet öltő jövő.

Szerencsére a jövő zenéje mellett a jelen zenéjére is jut felület. Kulturális rovatunk sem kerüli ki a járványhelyzet okozta nehézségeket, melyeket ezúttal a könyvszakma és színházfogyasztók szemszögéből tekintünk át.

De interjút adott lapunknak Christopher Hampton, a kiváló brit drámaíró, aki egyebek mellett filmre írta a Veszedelmes viszonyokat is. Elbúcsúzunk Omarától, s kikérdezzük Áfra Jánost az irodalom és a képzőművészet összekapcsolódásáról. Nézünk remek filmeket, s hallgatunk jó zenéket, aki pedig az I don’t like Mondaysra vagy épp a Rat trapre gerjed 36 éve, most igazán örülhet, visszatért (hasábjainkra is) a The Boomtown Rats és új lemezzel támad. Az is elég nagy szám, amikor Bob Geldof épp nem a világot akarja megmenteni!

FIDESZESEK, TI TÉNYLEG ILYEN ORSZÁGOT AKARTATOK?

HÍRKLIKK
Szerző: FÖLD S. PÉTER
2020.04.10.


Az alábbi cikket Másországi krónikák címmel szinte napra pontosan tíz évvel ezelőtt, 2010. április 12-én írtam. A Népszabadság internetes oldalán jelent meg. Egyetlen szót sem változtattam rajta, így vállalom, ahogy van. És egyáltalán nem vagyok boldog, amiért ilyen jól láttam előre. Talán, ha többen mondjuk, hangosabban és érthetőbben, akkor most nem egy leharcolt, reményét vesztő, önmaga démonaival küzdő országban élnénk.

Azt mondta néhány nappal a választások (2010 – a szerk.) előtt Orbán Viktor, a Fidesz elnöke, hogy hétfőtől egy másik országban ébredünk. Rossz érzésem volt a bejelentéstől: nem akartam más országban felébredni. Sem Törökországban, sem Szlovákiában, sem Romániában – sem sehol másutt. Megszoktam már az itteni, magyarországi ébredéseket. Néha fáradtan, gyűrötten kelek, de - talán nem lesz bajom belőle, ha bevallom - alapvetően megfelel nekem ez az ország. (Olyannyira kedvelem, hogy emelkedettebb hangulataimban, hazámnak nevezem.)

Időnként persze jó érzés más országban ébredni - leginkább akkor, ha az ember saját akaratából kerül oda. Nincs szebb, mint egy szép, napos reggel az olasz tenger partján, vagy az osztrák hegyekben – kirándulásból, vagy más okból kifolyólag.

Most azonban más a helyzet. Mostantól nem Magyarország, hanem Másország polgárai vagyunk.

Még nem ismerjük új hazánkat, valódi tapasztalások híján elképzelni sem tudjuk, hogy milyen lehet. Pedig próbáltunk tájékozódni előre, nem rajtunk múlott, hogy szinte semmit sem árultak el róla. „Legyen elég annyi, hogy jó lesz”, mondták.

Másország területe érdekes módon ugyanakkora, mint a sokunk számára jól bevált Magyar Köztárságé. És az éghajlata is nagyon hasonló: kontinentális, csak néha kavarnak be valamelyest a miénkétől idegen légköri viszonyok. Állat- és növényvilága sem különbözik a magyarországitól, bár még nem tudni, hogy a bánáti bazsarózsa Másországban is kiemelten védett növénynek számít-e majd. (Meg hogy mi lesz a parlagfűvel: nem tévesztik-e össze irtás közben véletlenül valami mással).

Ha hihetünk az ígéreteknek, jó hely lesz Másország.

Alacsonyabb adók, magasabb bérek – ezt ígérték Másország polgárainak. Jobb egészségügyi ellátást, korszerűbb oktatást, versenyképesebb béreket – élhetőbb életet.

Még azoknak is, akik nem Másországban, hanem a Magyar Köztársaságban akartak élni. Akik egy titkos, ám néhány nappal a választások előtt napvilágra került adatbázis szerint komcsinak számítanak. Buták voltak és meggondolatlanok, amiért mert nem Másországra szavaztak. Tudhatták volna, hogy Másország jobb hely, mint bármely más szegmense a világnak. Tudniuk kellett volna.

De még nem késő: majd megtudják...