2018. május 19., szombat

12 ÉV MÚLVA VEZETŐ NAGYHATALMA LESZÜNK EURÓPÁNAK, A FELETTÜNK LEBEGŐ TOTEMMADARUNKKAL, A TURULLAL, ÉS NEM LESZ NEKI MIT ENNI

KOLOZSVÁRI SZALONNA - VENDÉG
Szerző: Mirtill
2018.05.19.



Tárgy: Szurikáta

Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba

Kedves, Jó Kelemen Bácsi! Most sürgősen kell írnom a Kelemen bácsinak, az itteni momentán fennforgó állapotokról. A hír, mint tudjuk, a közérdeklődés tárgya, nos, arról a Kelemen bácsit nekem kötelező expressz értesíteni. (Ezt, ha hangosan tetszik olvasni, akkor jobban hangzik, de az a lényege, hogy ne jöjjön haza kend, csak ez most ilyen kormányközleményesre sikeredett, hogy mindenki azt értsen belőle, amit szeretne, természetesen a kormánnyal egyetértően, ami érthető, nyilván.)

Gondolom az odahallatszott, amikor az izraeli katonák bombázták a civil palesztinokat, úgyhogy erről nem írok semmit. (Az se újdonság, hogy itt a zsidózás mindennapos, de az Izrael állam az cuki hivatalosan.) Azt eddig is tudta kend, hogy az alattvalók egészségére nem sokat költ az állam. A rávalót továbbra is beszedik, de az alattvalók kifutó szériájára (75 év felett) már nem akarnak drága gyógyszert pocsékolni. Ez a hír tovább árnyalja a kend jöhetnékjét. Így erről sincs mit írni.

Az sem annyira érdekfeszítő a híradások szerint, meg nem is tudjuk, hogy hány embert lakoltattak ki most nagy hirtelen keresztényi illiberalizmusból kifolyólag itthon. Pláne nem, hogy a kilakoltatás miatt, hány gyereket visznek most a pap bácsik intézetébe, ahonnan a frisshús exportáló nemzeti vállalkozók és a pedofil bácsik szoktak gyerekeket kölcsönözni és a gyerekek szívesen is mennek, mert még a cukros bácsiknál is jobb, mint intézetisnek lenni. Úgy mondják, hogy az intézeteket meg kitagolják, mert a nemzeti uraknak kevés a kastély, márpedig az úri rezidenciának régi jó anyagból épített lak dukál, tóval, kilátóval és vadasparkkal. Egyébként is kitagolnák a gyerekeket (így mondják „kitagolás”, ami a papok kizárólagos fennhatóságát jelenti a gyerek felett, mert sem az apácák, sem ők nem tudnak maguknak hivatalosan saját gyereket szülni vagy, valahogy, valami ilyesmi, demográfiai kormánycélkitűzés vagy mi, hogy mással csináltatnak maguknak gyereket, de ez azt hiszem sokkal bonyolultabb, mint egy egyszerű janicsárképző. Vagy nem. Vagy csak nekem.)

Meg őszintén az se ráz meg senkit, hogy a miniszterjelöltek mit tudtak megjegyezni és visszamondani délután abból, amit délelőtt kellett nekik bemagolni, hogy elmondják azoknak, akiket azért fizetnek, hogy hallgassanak, meg bólogassanak, mert ezek szellemi képességén már rég nem múlik semmi ebben az országban. (Persze mindez csak a Karcsi bácsi szerint, mert neki nincs veszíteni valója, mert ő külföldről kapja a nyugdíját, és ezért, ha egysávos úton sötétedés után nem cipel létrát, akkor egyelőre még lehet saját véleménye). Tehát ezekről is minek írnék, meg Sorosról, mikor megint disszidált, mint a múltkor.

Szóval ezek bagatell dolgok. Na, talán a Heves megyei muszlimok okoztak némi galibát az engedetlenségükkel. Nem ették meg a magyar állam keresztényi jóindulatából ingyen adományozott szendvicsből a sertéspestissel ízesített szalámit, hanem kidobták. Ezt megették a keresztény magyar vaddisznók. Ettől megbetegedtek a magyar vaddisznók, de szerencsére legalább nem lettek mohamedánok valószínű, mert ha azok lennének, akkor nem ették volna tovább a sertés húst a hitük miatt, de ez nem biztos, mert ha a magyar identitásuk erősebb, akkor minden sz…t bekajálnak. Az etológusok szerint nincs kizárva, hogy a hivatásos keresztények a beteg állatok helyett a normális emberekre fognak vadászni, de ezt úgyse tudjuk elkerülni a nagyi szerint se, mert a vadászvér már csak ilyen.

De mindez smafu! Hanem a SZURIKÁTA! Na, erről a tragédiáról kell kendnek az értesítés. De előre szólok, ha kend is beszáll ebbe a katasztrófa turizmusba és ide bumlizik nekünk onnan, hogy csináljon egy szelfit azzal a kinyuvasztott szerencsétlen állattal, akkor részemről vége a jó modornak! Mert a Julcsi néni engem meggyőzött és ezt tudatom is kenddel. Mert azt tudnia kell kendnek, hogy a szurikáta fontos szerepet tölt be a nemzeti táplálékláncban és illetlen dolog (Hoppá! Várjon csak kend és kapaszkodjon; Blaszfémia! Ez az!) ennek a viselős emlősnek a tetemével fotográfiát csinálni. Azért szólok, mert az lehet, hogy ez egy következmények nélküli ország, de egy szurikáta dögös fotó a mi sorsunkat is megpecsételheti, ha kitudódik. Márpedig a legújabban hadrendbe állított kézivezérlésű miniszterelnöki hírszerzőstáb már az alattvalók műfogsorába is adó-vevőt telepít, méghozzá olyan nagy teljesítményűt, ami az esetleges gondolatcsírákat is rögzíti, hiába csukja kend szorosra a száját. Akkor pedig összeül a kurultáj! Mert a szurikáta – ha nem tudná kend – nemzeti madarunk, a turul egyik fő étke!

Most akkor gondoljon csak bele: Európa iránymutató nemzete vagyunk pillanatnyilag, mondhatni átmenetileg. Volt egy reménykeltő vemhes szurikátánk. 12 év múlva vezető nagyhatalma leszünk Európának, a felettünk lebegő totemmadarunkkal, a turullal, mint régen, és nem lesz neki mit enni! Most mondja meg, egy neveletlen kölyök meggondolatlansága a nemzeti tragédia mellett mekkora gondot okoz a keresztény Európának! Ha röptében éhen döglik az iránymutató nemzeti jelképünk, akkor nem fogjuk tudni, hogy merre van az előre, és a botor Európa meg baktat utánunk tudatlanul. Még szerencse, hogy lapos a Föld a magyar szakértők szerint (a Julcsi néni meg is esküszik rá) és így megúszhatjuk a nagyobb tragédiát. Már persze, ha nappal érünk a szélére. Mert, ha este, és ott is a vő cége csinálta a közvilágítást, akkor a Lázár összepisili magát.

De az még a távoli jövő. Nekem már akkor is kellett volna, amikor a géphez ültem, pedig az anyu mindig mondja, hogy ne szorongassam, így azután már futok is. Csókolom!

Bütyökfalva, 2018. május 17.

Mirtill


LIBERÁLISOK A LEVESBEN

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2018.05.19.


...Miután Fodor már az összes valaha létezett hitelességét eljátszotta, viszont valószínűleg ígéretet tett tartójának, hogy megismétli a DK-val már egyszer előadott attrakciót, hát tér nyílt Bősz Anett előtt, aki most négy évig azt hiheti magáról, hogy politikus.A PM frakciójának ezzel annyi, meg egy bambi, mint ez várható volt, ismerve a szereplőket.
Ők ugyan vonogatják a vállukat, hogy nem is érdekes annyira ez a dolog, de ezzel a szocialisták szereplési lehetősége a Parlamentben a felére csökkent, és éppen úgy jártak, mint Gyurcsány, akit ők vágtak át a palánkon.
Az Úr igazságos, ki miben vétkezik, abban bűnhődik.
Hogy miért jobb Bősz Anettnek Orbán szekerét tolni, mint tisztességes politikusnak lenni - ő tudja, mindenesetre ingyen nem tűnik reálisnak valakinek olyanná válni, mint Vona kezében az édikutya.
Amikor a hölgy majd harcol a nők tárgyként kezelése ellen, akkor gondoljon arra, hogy a reklámban a cukicica meg a kisgyerek mellett a fiatal pulyka is szerepel a sorban.
Ő éppen egy ilyen szerepet vállalt be - szerintem olcsóért, mint a kínai piacon...

ALIGHANEM MEGKEZDŐDÖTT AZ ELLENZÉK KISZERVEZÉSE PUCH LÁSZLÓ ALÓL

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: nickgrabowszki
2018.05.19.


Ungár Péter lépésről-lépésre próbálja erősítgetni pozícióit az ellenzékben.

Létezik - sőt, pillanatnyilag domináns - olvasata Bősz Anett pénteki kilépésének a Párbeszéd-frakcióból, hogy az ellenzéki megkezdte a marakodást, mit több, harakirit követett el, meg hogy ezekre akartuk bízni az országot. Meg hogy a Fidesz érdeke a Párbeszéd-frakció megszűnése, és Fodorék Orbánnak dolgoznak.

Ezzel szemben azonban a valóság az, hogy
- a marakodás az emberi viselkedés alapvető része;
- a dologra már pár hét múlva sem fog emlékezni senki;
- a Párbeszéd önálló frakciója éppenséggel a Fidesz érdekeit szolgálta, mivel fenntartotta az ellenzék megosztottságát, vagy legalábbis annak látszatát (meg persze az MSZP érdekét is, mivel a 135 millió forint egy tetemes része minden bizonnyal nekik jutott).

Azonban többről van itt szó, mint pusztán elszámolási vitáról: megkezdődött a felkészülés a következő választásra, 
elindult a versenyfutás az ellenzék domináns erejének szerepéért.

Innen nézve Fodor pénteki manővere úgy is értelmezhető, hogy az MSZP elveszítette a Liberálisokat, a Párbeszéd meg az önállóságát. 2 in 1.

Az MSZP-ben a veteránok befolyása jórészt elkopott, az mostani frontemberek (Mesterházy, Molnár Zsolt, Ujhelyi) az egyéni túlélésükért küzdenek, a pártot egyetlen komoly politikai szereplő dominálja, Puch László egykori pártpénztárnok.

Puch ugyan formálisan nem tagja a pártvezetésnek, de az ő patronáltja a szintén baranyai Tóth Bertalan, aki 2016 után ismét a frakció vezetője lett, és neki vannak a legjobb esélyei a Molnár Gyula lemondása után megüresedett pártelnöki posztra is.

Az egykor az MSZP-t domináló Szabolcs-Baranya tengelyit is összekovácsoló Puch stratégiája arra épül, hogy a szocialista párt biológiailag determinált, szavazói szép lassan elfogynak, de még mindig van néhány 100 ezer olyan ember (az idén kb. 600 ezer), aki az MSZP-re szavaz - és ha az MSZP nem lenne, akkor nem szavazna senki másra.

Puch stratégiájának lényege tehát a szocialista párt, illetve az MSZP önállóságának megtartása, a senkivel sem közösködés, amivel szemben azért jókora ellenérzések vannak a párton beül is.

Innen értelmezhető Kunhalmi Ágnes budapesti elnök elképzelése egy pártunió létrehozásáról, vagy a szintén elnökjelölt Szanyi Tibor nyilatkozata az MSZP felszámolásáról és újjáalakításáról.
- Egyfelől tehát a 3 országgyűlési vereség után a szocialista politikusok egy része előremenekülne.
- Másfelől meg megtartaná, ami van, és nem adná át másnak - másik pártnak - az ellenzék domináns erejének szerepét...

FÓKUSZBAN BUDAPEST - A LISTÁS EREDMÉNYEK ELEMZÉSE

KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: BAJKÓ-SOKORAY ISTVÁN
2008.05.18.


Most már több mint 5 hete túl vagyunk a 2018-as országgyűlési választásokon. Az egyéni eredményekkel, illetve az ellenzéki pártok jelöltjeinek eredményeivel sokat foglalkoztak, mind a különböző intézetek elemzői, mind a média munkatársai. Azonban a pártok listás támogatottságával kapcsolatban már egyáltalán nem ez volt a jellemző.

A Nemzeti Választási Iroda – egy bizonyos szemszögből teljesen érthető módon – egyáltalán nem fordított túl nagy figyelmet a listás eredmények részletes prezentálására. Náluk is a hangsúly a Fidesz által agyonnyert egyéni körzeteken van. Ennél már sokkal érthetetlenebb, hogy az intézetek, think tankek, elemzők miért nem szentelték figyelmüket nagyobb mértékben ezen listás adatoknak. Illetve, ha ezt meg is tették, miért nem tárták a nyilvánosság elé sem a számokat, sem az ezek alapján levont következtetéseket. Ebben a bejegyzésben az előbbit mindenképpen megteszem most, az utóbbira csak korlátozott módon teszek majd kísérletet. Hiszen, ezen keretek között a vizsgálódást több tekintetben a fővárosi listás adatokra korlátozom. A 18 budapesti választókerület listás eredményire.

Összesítettem a közel 1500 budapesti szavazókör jegyzőkönyveinek adatait, kiemelve a 6 “nagyobb”, országos lefedettséggel rendelkező párt, illetve pártszövetség támogatottságát. Ezeket táblázatok, illetve választási térképek segítségével mutatom be. Az arányok elsősorban azért lesznek érdekesek, mert míg az egyéni jelöltek eredményei a visszalépések, átszavazások következtében születtek, addig a pártok listás szavazatai a valódi szavazótábort, és a valós erőviszonyokat jelzik. Az egy év múlva esedékes EP választásokra, illetve a másfél év múlva tartandó önkormányzati választásokra vonatkozóan ezért a pártok listás támogatottsága sokkal relevánsabb, mint az egyéni jelöltekre leadott szavazatok. Míg az országgyűlési választásokon – ha korlátozott mértékben is, de – van tényleges jelentősége a személyre szavazásnak, egyes politikusok, egyéni jelöltek releváns helyi támogatottságának. Addig ez az önkormányzati szintre már sokkal kevésbé jellemző, míg az Európai Parlament tagjainak megválasztása esetén szinte egyáltalán nem jelentkezik, mint releváns tényező. Egyedül az országos pártvezetőknek, politikusoknak van ilyen jellegű szerepe, de ez közvetlenül sokkal jobban kapcsolódik az adott párthoz, annak brandjéhez, politikai ábrázatához. Tehát, az eredmények számbavétele során majd mindenképpen érdemes egy kicsit a következő két országos megmérettetésre is gondolni.

Először vessünk egy pillantást a részvételi adatokra. A országosan amúgy is magas részvételi arány mellett a fővárosban az átlagnál is nagyobb volt a részvétel, itt menetek el a legtöbben szavazni. Míg az egész országot tekintve a választók 70,22%-a járult az urnákhoz, addig Budapesten a részvétel 75,79%-os volt. Mindkettő magas arány. Magyar viszonylatban mindenképp. Egyedül 2002-ben volt néhány tízeddel nagyobb. (Ezek a számok már tartalmazzák a hazai, a külképviseleti és a levélszavazás adatait is.)

A fővárosban található mind a négy olyan választókerület, ahol a részvétel meghaladta a 80 százalékot. (Budapest 2., 3., 4. és 13. OEVK.) A budapesti adatokat vizsgálva – elsőre talán kicsit meglepődve – azt láthatjuk, hogy elsősorban ott volt magas a részvétel, ahol a Fidesz listán jobban szerepelt, illetve ahol a kormánypártok jelöltjei egyéni mandátumot tudtak szerezni. (Logikus módon, ezek a körzetek nagyjából fedik egymást.) Ebből is látszik, hogy a kormánypárti gépezet azért Budapesten sem teljesített rosszul...

DUNA ASZFALT MELÓ KONGÓBAN, AZ MSZP PÉNZELTE VOLNA A LIBERÁLISOKAT - HETI LAPSZEMLE

ÁTLÁTSZÓ - MUTYIMONDÓ
Szerző: RÁDI ANTÓNIA
2018.05.19.


Zoom: az MSZP is pénzelte volna Fodor Gábor liberálisait

Molnár Gyula leköszönt MSZP-elnök még pártvezérként különalkut kötött Fodor Gáborral a választás előtt, abban állapodva meg a Liberálisokkal: a szocialisták évente 60 millió forinttal támogatják „nem hivatalos” szövetségesüket. Hogy ezt miért és hogyan tehette meg Molnár, az annyiban rejtély, hogy a Zoom által megkérdezett elnökségi tagok egyike sem emlékezett arra: a pártelnök e kérdést plénum elé vitte és megszavaztatta volna. Hogy erre volt-e jogköre, az is kérdés. A 24 be is mutatta a megállapodást, amit szignált Karácsony Gergely listavezető is Molnár és Fodor mellett. Viszont az derül ki belőle, hogy a paktum nem részletesen kidolgozott szerződés, inkább csak – a pártfinanszírozási szabályokat feszegető – szándéknyilatkozat, amely alapján, a választási eredmények függvényében nem is 60, „csak” mintegy 25 millió járna a Liberálisoknak. Közben az Index arról számolt be, hogy az MSZP-PM pártlistán a parlamentbe került liberális Bősz Anett kilép a PM frakciójából, amivel meg is szűnik a Párbeszéd frakciója.

G7: Orbánék udvari aszfaltozója Afrikában is tarol

2011 környékén két magyar vállalkozó többször is járt üzleti úton Afrika egyik legszegényebb országában, a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Előbbi neve René Hutton-Mills, apja révén ghánai származású magyar üzletember, partnere pedig a szintén ingatlanokkal üzletelő Serfőző Péter volt, aki Giró-Szász András korábbi kormányszóvivő volt sógoraként többször szerepelt a sajtóban. Hutton-Mills kapcsolatainak köszönhetően először egy három kilométeres utat építettek meg a világszinten is jelentős bányavidék központi városában, a kétmilliós Lubumbashiban, ami lényegében előfeltétele volt egy 125 milliárd forint értékű óriásberuházás elnyerésének. Ez egy világkereskedelmi szempontból is számottevő út lesz, ha elkészül, ugyanis napokkal lerövidítené a kongói ásványkincsek szállítását a tengeri kikötőkhöz. A projektben Serfőző Péter jogilag már nincs benne, viszont egy sokkal jelentősebb magyar építőipari cég vállal szerepet az útépítésben. Ez a Szíjj László érdekeltségébe tartozó Duna Aszfalt, amely az állami tendereken legsikeresebb magyar építőipari céggé vált Simicska Lajos kiszorulása után. A 80 milliós ország a világ egyik legkorruptabb és legszegényebb országa.

Direkt36: furcsán pörög a letelepedés-biznisz

Kínában új magyar bevándorlási programot hirdet egy olyan cég, amelynek a tulajdonosa korábban a letelepedésikötvény-program is részt vett. Az erről szóló szerdai cikk megjelenése után a reklámokat törölték arról a népszerű kínai közösségi oldalról, ahol korábban futottak. Az LSP International nevű hongkongi cég április 21-e óta kínált magyarországi tartózkodási engedélyt 25 millió forintos magyar ingatlanbefektetés és 50 ezer eurós (15,7 millió forintos) ügyintézési díj ellenében. A cég hirdetései szerint a program egy meglévő törvényi lehetőségre épül, és működése garantált a „bevándorlási ügyvéd és a Bevándorlási Hivatal között, a jelentkezés pontos részleteiről szóló egyeztetések eredményei alapján”. A Bevándorlási Hivatal ellenben azt közölte, hogy sem az LSP Internationallel, sem más céggel nem kötött megállapodást. A Kormányzati Tájékoztatási Hivatal szerint pedig a “program egyszerűen hazugság, a szóban forgó cég ellen a Külügyminisztérium megteszi a szükséges lépéseket.”

HVG: Turul 2Rule = Mészáros sportmárkája

Nemzeti sportruhákkal fogja öltöztetni hamarosan Mészáros Lőrinc a cégbirodalma alattvalóit. A milliárdos üzletember a tavaly decemberben alapított Magyar Sportmárka Zrt.-ben az őszi ideiglenes szövetségi kapitány, a Felcsúton is focizó, majd edzősködő Szélesi Zoltán feleségével társult. A márkanevet már le is védették. A repülő turulmadarat nemzeti színekben vagy piros-feketében ábrázoló védjegy mintha a nemzetközi piacra is készülne, hiszen a brand inkább angol szavakkal operál: a márkanév 2rule lesz. A 444 pedig kiszúrta, hogy a márkanév létezik, egy nigériai ruházati cég használja.

Index: Topszázas milliárdos vásárolt MKB-követelést

Jellinek Dániel Indotek-csoportja veszi meg az MKB Bank szanálása során elkülönített ingatlanok és követelések nagy részét. Ezek a követelések a korábbi vállalati projektfinanszírozásból eredtek. Jellinek Dániel, a tulajdonos idén először bejutott a Napi.hu legfrissebb top 100-as gazdagkiadványába is, sőt rögtön a 26. helyre jutott. A csomag pontos értékéről, a tranzakció áráról sokat nem tudunk, de vélhetően több tízmilliárd forint körüli az érték, hiszen korábban az MSZVK a követeléscsomagot 96 milliárdért vette az MKB-tól.

JANE GOODALL BUDAPESTEN: MÉG DONALD TRUMP IS JÓ LEHET VALAMIRE

QUBIT
Szerző: RÁCZ JOHANNA
2018.05.19.


„Nem különös, hogy a bolygó legintelligensebb lénye elpusztítja a saját lakóhelyét? Szerintem senkit nem vonz a gondolat, hogy a Marson kialakított mesterséges élőhelyen éljen. Csak ez a bolygónk van” – utalt péntek este Jane Goodall, a világ első számú primatológusa a Millenáris Park Európa Pontján arra, hogy nem éppen egy másik bolygó kolonializálásában látja az emberiség jövőjét, még akkor sem, ha mostanában különösen fellendültek az ez irányú kutatások.

„Doctor Jane” szerint itt kellene megoldani a problémákat, és neki vannak is javaslatai, amiket 84 éves kora ellenére töretlen lelkesedéssel, nagy energiával hirdet, miközben szakadatlanul járja a világot. Magyarországra, már nem először, a Jane Goodall Intézet meghívására jött, elsősorban azért, hogy a fiatalok környezetvédelmi kezdeményezéseit összefogó nemzetközi programját népszerűsítse. Mielőtt megérkezett volna a Millenárisra – mondta –, egy pesthidegkúti iskolában ismerkedett a Roots & Shoots (magyarul valamiért Rügyek és Gyökerek néven emlegetett) programjában részt vevő helyi gyerekek saját projektjeivel. Másodsorban azért jött, mert a napokban komoly műanyaghulladék-kampányt indító National Geographic most (Magyarországon május 26-án este) mutatja be a Jane című portréfilmet, archív felvételekkel Goodall életéről...

HAGYMÁZ

NÉPSZAVA ONLINE - SZÉP SZÓ
Szerző: MÁRTON LÁSZLÓ
2018.05.19.


Két fontos beszéd hangzott el az elmúlt hetekben. Az egyiket Emmanuel Macron francia elnök tartotta Aachenben, a Nagy Károly (Charlemagne)-díj átvételekor, a másodikat Orbán Viktor a magyar parlamentben. Az egyik Európa fejlődésirányát jelölte ki a következő tizenöt-húsz évre, a második Magyarországét, amely elkanyarodik Európától.

Teszi, amit mond

Eszem ágában sincs a két férfit egymáshoz hasonlítani. Az igazat megvallva, általában károsnak és fölöslegesnek tartom, amikor hivatásos politikai elemzők Orbán megnyilvánulásait komoly elemzésre méltatják és ezzel orákulum-státuszt biztosítanak egy ügyes, ravasz, de mindent összevetve súlytalan figurának. A szélkakas forgása ugyan jelzi honnan fúj, de szelet nem csinál.

A Brüsszelbe illiberálisként érkező és onnan "régi vágású" kereszténydemokrataként visszatérő Orbánnak önálló koncepciója nincs, és sohasem volt. Gyakran idézik a budapesti diplomáciai kar előtt tett - utóbb megismételt - kijelentését: "(...) ne arra figyeljenek, amit mondok, hanem arra, amit csinálok". A megcsonkított mondat eredetije így hangzott: "ne a számat figyeljék, hanem a kezemet, mert csalok!" Szerzője pedig a hivatásos szemfényvesztő, Rodolfo volt.

Bár egyéves elnökségét több oldalról is kifogások és kemény kritikák érték, senki sem vonta kétségbe, hogy Macron bel- és külpolitikájában azt teszi, amit mond. Aacheni beszédében a vendéglátó Angela Merkel mellett több európai állam- és kormányfő jelenlétében Nagy Károly álmára (lényegében a Karoling német-római birodalom víziójára) hivatkozott. Orbánt, valószínűleg kíméletből, nem hívták meg. A kolbásztöltésben jeles magyar miniszterelnök nehezen követte volna a Kantot, Coudenhove-Kalergit, Denis de Rougemont-t idéző francia elnök szárnyalását.

Macron Európa számára négy kategorikus imperatívuszt fogalmazott meg. Először: ne legyünk gyengék, ne szenvedjük el, hogy mások döntsenek helyettünk. Másodszor: "a történelem nem dadog", ne engedjünk a széthúzás kísértésének. Harmadszor: ne engedjünk semmit a jogállamból, a demokráciából. Utasítsuk el mind az állam, mind az utca erőszakát. Végül: ne féljünk megszabadulni saját tabuinktól, és ne féljünk Európa újjáalakításától.

A kitüntetett nem elégedett meg elvek hirdetésével, szokása szerint szemléletes és végrehajtható terveket tárt hallgatósága elé. Az "Európa Kávéház"-at a nézetek és tervek megismertetésének és barátságos ütköztetésének nevezte. Az Európai Egyetem és az Európai Akadémia a művek és alkotók szabad mozgásán túl az eszmék terjesztésének felgyorsítását, a gazdasági, fiskális, szociális politikák összehangolását jelenti. Mindez nem a távoli, bizonytalan időben, hanem most: "Európát nem lehet lelakatolni, de azt sem lehet megvárni, hogy a 27 tagállam mindig és mindenben egyetértsen". Macron elismerte, hogy a nacionalisták, a populisták, a félelem gerjesztői érthetően beszélnek. Javasolta, hogy Európa hívei legalább ilyen világosan beszéljenek. Szép metaforával zárta beszédét: "ne egy tegnap szerzett szimfóniát tiszteljünk, de írjuk meg a befejezetlen szimfónia végét".

"Kívül tartani"


Orbán a maga zenéjét, szokása és ízlése szerint dobbal és harsonával kezdte. "A magyar ügy, ma nyert ügy", szögezte le. Elképzeléseit az európai költségvetés 2030-ig tartó ciklusához igazította. Feltehetően arra célzott, hogy a következő 12 évben, az egyébként elátkozott Brüsszelből legalább olyan bőven és folyamatosan csorog a pénz, mint eddig, és, hogy ezzel, úgy, ahogy eddig, nagycsaládja és közeli hívei rendelkeznek majd.

A beszédben többször szerepelt Isten neve és a csillagok állása és egy kis sirámmal vegyített melldöngetés: "A magyarok többet adtak a világnak, mint amit kaptak". És a hálátlan világot rengető felfedezés: "A liberális demokrácia korszaka véget ért. (...) Helyette inkább felépítettük a 21. századi kereszténydemokráciát". Múlt időben. A liberális demokrácia végét a Liberális Internacionálé alelnöke testközelből szemlélhette. A kereszténydemokrácia alapelveiről bizonyára a miniszterelnök-helyettes doktori disszertációjából értesült, de az sem tűnik lehetetlennek hogy beleolvasott a könyvekbe, amelyekből Semjén kiollózta szövegét. Újszülött kereszténydemokraták vagyunk, de szorgosak, az építmény már el is készült!

Orbán felsorolta a szerinte Európát fenyegető kihívásokat: "A multikulturalizmus volt az első lépcsőfok. A szólásszabadságot korlátozó politikai korrektség a második." A "harmadik lépcsőfok" – magától értetődően – a migráció, a kötelező betelepítési kvóta, amelyet első helyen említett. Mindezt egy olyan geopolitikai koordinátarendszerben vázolta, ahol tőlünk nyugatra a "germán vaskancellárok", keletre a "szláv katonanépek", délre a "muzulmán embertömegek" helyezkednek el. Ebből következően "három nagy hadsereget", a németet, az oroszt és a törököt kell a Kárpát-medencén kívül tartani.

Maradjunk a miniszterelnök által annyira kedvelt hármas számnál. A programbeszéd olvastán a nem-hívők számára három reakció lehetséges. Az első dühös legyintés: egy úrhatnám polgár már maga sem érzi szóözönének nevetségességét. A baj, hogy ez az előadás nem fejeződik be este tízkor, nem várhatjuk gratulációval a nagy színészt, aki a bohóckodástól sem retten vissza. A második: komolyra fogni és pontról-pontra cáfolni Orbán hazug vagy abszurd állításait. De kinek van kedve magyarázni, hogy a tőlünk északra élő cseh "katonanemzet" Svejkkel azonosul szívesen? Ki vállalja, hogy felvilágosítja a miniszterelnököt, a német hadsereget, a NATO tősgyökeres tagját nem szükséges "kívül tartani"? El ne felejtsem: a török gyerek hajdanán megvágta a gólya lábát, de azóta ugyancsak NATO-tag. És erről jut eszembe: multikulti vagy sem, voltak a magyar koronának muzulmán alattvalói: "Megállj, megállj kutya Szerbia / nem lesz tiéd magyar Bosznia!" Déli szomszédaink ma is szerbek, bosnyákok, románok és nem félelmetes (vajon miért?) muzulmán embertömegek.

Meggyőződésem, hogy Orbán nem távozni kíván Európából - "szükségünk van az Unióra és az Uniónak is szüksége van ránk” -, hanem bezsebelni, ami csak lehet, ameddig csak lehet. De óva inti az Uniót, adja fel "az Európai Egyesült Államokra vonatkozó hagymázos rémálmait”...

RÁKOSITÓL ORBÁNIG

NÉPSZAVA ONLINE - SZÉP SZÓ
Szerző: BÁNDY SÁNDOR
2018.05.19.


"Elbutítani a népet: ez volt a zsarnokság leghatalmasabb eszköze legrégibb időktől mostanig."

(Eötvös József: Népoktatási ügy, 1846)

- Rákosi alatt születtem és úgy tűnik, Orbán alatt fogok meghalni - mondja egy férfi a váróteremben. Rezignált hangtónusából ítélve nem Fidesz-szavazó. Találó is a mondata, Rákosi is gyűlöletkampányokkal igyekezett fenntartani uralmát. Nem is tartottuk demokratának. Lehangoló, hogy Eötvös 172 éve írott sorai ma is aktuálisak.

A patás ördög

2006. november 16-án Orbán felszólalt a parlamentben: "Régi munkásmozgalmi taktikával van dolgunk, tisztelt hölgyeim és uraim. Két párt is alkalmazta ezt. Az egyiket úgy hívták, hogy Német Szocialista Munkáspárt, a másikat pedig úgy hívták, hogy Magyar Szocialista Munkáspárt. (…) Ennek a politikai taktikának a lényege abban áll, hogy a kormánynak soha nem az a dolga, hogy kormányozzon, nem arra helyezi a hangsúlyt, hogy jó döntéseket hozzon, majd próbálja megvédeni érvekkel azokat a változásokat, amelyek megtestesülnek a döntésekben, hanem - hogy közelmúltban közzétett iratokból is idézhessek - az a dolga, hogy az ellenzéket folyamatosan támadni kell, ellenségképet kell felépíteni, veszélyt kell megfogalmazni, patás ördögöt kell a horizontra rajzolni és utána ezt az ellenséget, ezt az ellenségképet meg kell vádolni a legképtelenebb vádakkal."

Négy évvel később már ő is bevetette ezt a taktikát, és 2015 óta csúcsra járatta. Nem mondhatjuk, hogy nem figyelmeztetett minket: 2012. november 5-én mondta ki, hogy a nyolcvanas években "nem a diktatúra ellen harcoltam, hanem azok ellen, akik csinálták a diktatúrát".

Azt terveztem, hogy a választások után elfogadom Voltaire javaslatát kertünk gondozását illetően, de amiket azóta hallok nagyon felkavart, mert ártatlan gyermekekről van szó. Híradókban lehetett látni az elmúlt hetekben amint idős, megviselt emberek - akik semmit sem kaptak ettől a kormánytól (sem) - kijelentik, hogy csakis Orbánra szavaznak, mert "megvéd minket a migránsoktól". A legkiszolgáltatottabb embereket célozták meg azzal a propagandával, amely szerint nem lesz egészségügyi fejlesztés, kevesebb lesz a nyugdíj, nem lesz közmunka, nem lesz "Bözsi", mert ha veszít a Fidesz, minden pénzt a migránsokra kell költeni. Viszont nemigen hallottam a gyerekekről, arról hogy hogyan érintette őket ez a gyűlöletkampány.

Mi sorosisták vagyunk?

"Miért vannak választások?" - kérdezte egy kilencéves kislány az apukájától a szavazásról hazafelé menet április 8-án. Jöttek a kérdések és apja persze válaszolt. "A Fideszre szavaztunk?" - kérdezte a kislány, mire apja megmondta, hogy nem, egy másik pártra adta voksát. Kis csend. "Akkor mi sorosisták vagyunk?" - jött az újabb kérdés. Apja elmondta, hogy olyan nincs, azt csak kitalálta valaki. Egy demokráciában több párt van és az emberek választhatnak közülük. Az nem igaz, hogy aki nem a Fideszre szavaz, az egy 87 éves bácsira hallgat.

Nem lehet tudni mi minden zajlott le a kislány fejében, de annyi világos, hogy a "sorosisták" szerinte biztosan nagyon rossz emberek. És jött a kérdés: "Orbán Viktor azt fogja csinálni a sorosistákkal amit Hitler a zsidókkal?" Apja teljesen megdöbbent, igyekezett megmagyarázni a gyereknek, hogy ez képtelenség. Alig győzte nyugtatni. Látszólag megkönnyebbült a kislány, de otthon észrevették, hogy rajzolgatás közben "Stop Soros!" táblákat írogat és igyekszik a rajzlapot eltakarni a szülei elől.

Néhány nappal később, egy kedves ismerősöm összefutott plébánosával, aki elmesélte, hogy hittanórán egy 10 éves fiú kijelentette, hogy "meg kell ölni Soros Györgyöt." "Most tanultuk a tízparancsolatban, hogy »Ne ölj!«" - mondta a pap, mire a gyerek: "De Orbán Viktor azt mondta, hogy a Soros gonosz ember, a gonoszokat pedig meg kell ölni!"

Napokig emésztett e két hír. Mindkettő hiteles.

Hány gyerek lehet még, akikre hasonlóan hatott az Orbán-kormány propagandája? Mi, felnőttek hajlamosak vagyunk nem is odafigyelni, miket beszélünk, vagy miket hallgatunk, miközben a gyerekek körülöttünk vannak, azt gondolva, hogy úgysem figyelnek oda. Ez egy nagy tévedés, figyelnek, csak nem tudják kellően helyre rakni, amit hallanak.

Kérdezősködtem, ki mit hallott és megtudtam, hogy sok gyerek kérdezte: "Ki az a bácsi?" - a Soros-plakátokat látva. Volt, aki elterelte gyereke figyelmét, hogy "az csak egy reklám" - szerencsére a gyerek még nem tud olvasni -, de hallottam olyat is, hogy azt felelték, "ő akarja, hogy jöjjenek a migránsok, akik majd elveszik apu munkáját".

Egy barátomnak meséltem ezt, mire ő elküldte L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány igazgatójának, március 25-i cikkét. Ebből idézek egy részletet: "Mielőtt kiutaztunk, órám volt az egyik faluban. Szegregált osztályban, hátrányos helyzetű, zömében roma kicsikkel. Rajzoltunk, és közben hallom, hogy egyikük próbálgatja: stop sors… stop sorsos, végül többen segítenek, és megvan helyesen kimondva is: stop soros. »Mi ez, amit mondtatok?« kérdezem tőlük. »Az egy ember, egy nagyon gonosz ember, aki betelepíti a migráncsokat Magyarországra. Akit meg kell állítani, úgy, hogy stop. Azt jelenti, hogy állj meg.« - mondja egyikük. »És kik azok a migránsok?« - kérdezem. »Azok olyan fekete emberek, akik bántanak mindenkit. Anyukám ki is töltötte azt a papírt, és visszaküldte, hogy ne engedjék be őket.« »Az a Soros nagyon gonosz.« - erősíti meg a másik. »Képzeljétek« - mondom - »holnap meg elutazok majd, mert ez a Soros ad pénzt nekünk arra, hogy vehessünk rajzeszközöket, meg tudjunk segíteni, hogyha valamelyik család bajban van.« »Az nem lehet« - vágott közbe egy kicsi - »megmondta a tv is, hogy az az ember gonosz.« »A tv-ben annyi minden van. Pl. ufók, meg vámpírok is. Mégsem hisszük el, hogy ezek vannak. Nem?« - próbálok vitázni. »Nem, de ez más« - hajol közel hozzám a gyerek, és a mondat második felénél lehalkítja a hangját, úgy mondja, mélyen a szemembe nézve - »az igaz, mert azt Orbán Viktor mondta.«...


EGY KÖNYV, AMIBEN AZ MEGRÁZÓ, HOGY JÓZANUL ÍR A MENEKÜLVÁLSÁGRÓL

444.HU
Szerző: RÉNYI PÁL DÁNIEL
2018.05.19.


Nick Thorpe 1986-ban jött Magyarországra, több mint 30 éve dolgozik a BBC közép-kelet európai tudósítójaként, de rendszeresen írt az Independentnek, a Guardiannek és az Observernek is. 1991-ben Budapesten nősült meg, magyar nőt vett el. Magyarországon alapított családot, öt fia van. Tökéletesen beszél és olvas magyarul. 2009-ben a térség rendszerváltásairól írt könyvet Befejezetlen forradalom címmel, 2016-ban A Duna című könyvében pedig árral szemben indult útnak a Fekete-tengertől a folyón, hogy bemutassa a Duna mentén élő népek történelmét és mindennapjait. Sír az út előttem című, most megjelent könyvében - melynek címét egy székely népdalból kölcsönözte - „választott hazámként” beszél Magyarországról. 

Alighanem kevesen ismerik olyan jól Magyarországot, mint Nick Thorpe, aki három éve úgy döntött, könyvet ír a menekültválságról és utazásairól - magyar földről indulva Nyugat-Balkánon át, Törökországtól Németországig. 

A kötetet az áprilisi könyvfesztiválon mutatták be.

"Ugyanúgy szembementem az árral, mint amikor a Dunáról írtam könyvet

- emlékezik vissza előző kutatómunkájára a könyv szerzője, amikor egy újbudai kávézóban kezdünk beszélgetni a könyvről.

Thorpe 2011-től két éven keresztül járta végig az utat a Fekete-tengertől a Fekete-erdőig, hogy a Duna-menti életről írjon, és meghatározó tapasztalata volt, milyen fontos szerepet játszott folyó a keletről nyugatra vándorlás évszázadai, a keresztény kultúra és az iszlám Európába érkezése során.

„Alig van akkora trauma az ember számára, mint hátrahagyni az otthont. Pénzzé tenni a földet, az autót, ha van, otthagyni munkát, barátokat, családot. Gyötrelmes, évekig húzódó döntés, és egyben ugrás az ismeretlenbe" - meséli Thorpe, aki szerint a „migráció” jelenségének emlegetése során hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, micsoda elkeseredettség kell ahhoz, hogy egy ember ilyen áldozatokat és kockázatokat vállaljon a jobb élet reményében.

A váratlanul meginduló vándorlásra „invázióként” tekintők gyakran Európa „szívóerejét” említik okként, pedig akikkel Thorpe beszélt, kivétel nélkül azt hangsúlyozták, miért kellett elhagyni otthonukat - háborútól való félelem, üldöztetés, éhség - nem pedig azt, hogy hova vágynak.

A katonai-politikai helyzet 2014-ben egyre súlyosabbá vált a Közel-Keleten és Afganisztánban, a menekültek első célországai - Törökország, Jordánia, Libanon - pedig hamar túltelítetté váltak, és a tömegek megindulása elkerülhetetlenné vált.

Sokan szinte hadseregként látták azokat a Magyarországon keresztülvonuló embereket, akiknek egyetlen vágyuk - több éves kimerítő menekülés végén - az volt, hogy mielőbb biztonságos, befogadó helyet találjanak” - folytatja Thorpe, aki szerint ezekben az emberekben,

a menekülőkben leginkább csak az közös, hogy vissza akarják szerezni emberi méltóságukat és az irányítást saját életük felett.

A migrációs válsághelyzet érintettjeinek többsége egyszerűen elveszíti az uralmat élete felett, és meginog. De Thorpe szerint ez nemcsak a vándorlókra, hanem az őket fogadókra is igaz...

RÁADÁS: TÖRTÉNELMI TRAUMA A FILMVÁSZNON

MÉLTÁNYOSSÁG BLOG
Szerző: Méltányosság Központ
2018.05.18.



Régóta várta mindenki ezt a filmet! Egy filmet a megaláztatásról, amelyet a „malenkij robot” („kis munka”) jelentett.

1944-45-ben a szovjet Vörös Hadsereg válogatás nélkül hurcolt el a hadifoglyok mellett összefogdosott civileket is a Szovjetunióba, egy „kis munkára”. A 0060. számú szovjet katonai parancs külön rendelkezett a 17-45 év közötti munkaképes német nemzetiségű férfiak és 18-30 év közötti német nemzetiségű nők elhurcolásáról. Tekintettel a magyar-szovjet kapcsolat kényes jellegére, a malenkij robotra történő elhurcolásról éppúgy nem lehetett szabadon, őszintén, felszabadultan beszélni az 1989 előtti évtizedekben, mint a szovjet politikai, katonai vezetés és a Vörös Hadsereg egyéb dicstelen tetteiről. „A háború az háború”, intézte el Rákosi Mátyás a kérdést.

Éppen ideje volt, hogy a magyar filmművészet 28 évvel a rendszerváltás után reflektáljon a malenkij robot témájára. Az Örök tél című 2017-es filmdráma egy magyarországi német parasztlány, Irén történetén keresztül ad betekintést a magyar történelem eme fejezetébe. A főszereplő valóban létezett, a film készítői azonban több férfi és nő történetét szőtték egybe. A film nem ragaszt ördögszarvakat a szovjet katonákra, hanem árnyaltan bemutatja az őrök motivációit is: a szovjet rendszerben ők is kiszolgáltatottak voltak, akik maguk is büntetésüket töltötték. A szovjet valóságról sokat elmond, hogy elhangzik a filmben: még az őröknek sem jut mindig ennivaló.

Számunkra most nem is a konkrét történelmi esemény a fontos. Kollektív tragédiák minden közösséget értek az évezredek, évszázadok során. Inkább azt vizsgáljuk meg, miért fontos a demokrácia szempontjából az ilyen jellegű traumák feldolgozása. Régi igazság az, hogy a tragédiák „kibeszélése”, „kiírása” önmagunkból segíthet a feldolgozásban. Minden demokrácia kezd lassan szembenézni a kibeszéletlen, vagy annak hitt kollektív traumákkal. Pierre Nora francia történész szavával az „emlékezés helyeinek” nevezzük azokat a helyszíneket, amelyeken keresztül a kollektív szenvedések és traumák felszínre törnek... 

RÁADÁS: HIPERKARMA KONCERT - ORFŰ, 2011

YOUTUBE
Szerző: Hiperkarma
2011



0:00 FeketePéter
4:10 Kérdőjel 7:03 Felejtő 10:50 Konyharegény 14:47 Mindenki függ 16:55 BlaBla 19:30 RnR'2000 23:25 Sosem voltunk senkik 26:15 Királyok, síelők 29:24 Amondó 35:10 Üres 47:58 Secperc 49:44 Pont. 56:00 Zöldpardon 59:10 Dob+basszus

+ BÉRCESI ROBI 40 (MÜPA)

+ AKUSZTIK teljes adás – Hiperkarma (M2 Petőfi TV 2018.01.29)

+ HIPERKARMA - FISHING ON ORFŰ 2017


ITT NÉZHETŐ MEG

DRÁGÁN KONZERVÁLJUK A SZEGÉNYSÉGET - SZIKRA DOROTTYA A PELENKÁZÓ-MOSOGATÓ APUKÁK FONTOSSÁGÁRÓL

168 ÓRA ONLINE
Szerző: ÓNODY-MOLNÁR DÓRA
2018.05.19.


A Fidesz szociálpolitikai eszközökkel növeli az egyenlőtlenségeket, de úgy tűnik, ez nem vált ki nagy felháborodást – mondja lapunknak Szikra Dorottya, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa. Nemcsak arról beszélgettünk, hogy sikeres lehet-e a kormány demográfiai fordulata, hanem arról is, hogy miért nincs baloldali alternatíva.

Sokakat meglepett a Fidesz elsöprő győzelme. Az ön véleménye szerint miért veszíthette el a kapcsolatát a szavazókkal a baloldal? Egyáltalán, hagy-e teret a Fidesz arra, hogy a problémákra markáns baloldali válasz érkezzen?

– A migránsüggyel kapcsolatos kőkemény, semmi másnak teret nem hagyó propaganda mellett valószínűleg a szociálpolitika és a családpolitika is fontos szerepet játszott a Fidesz győzelmében. Egyébként engem is meglepett, hogy a legszegényebbek, a kis falvakban élő szegények mennyire egységesen szavaztak a Fideszre.

Hiszen épp hozzájuk ér el kevéssé a Fidesz szociálpolitikája.

– Igen. A Fidesz szociálpolitikája ugyanis fölfelé céloz, soha nem látott mértékben költenek a jól kereső vagy legalábbis nagyon stabil munkaerőpiaci helyzetben lévő családokra, miközben a szegényebbeknek jutó ellátásokat elsorvasztják. Tehát a 2010 utáni szociálpolitikának legnagyobb vesztesei a szegények.

Csakhogy a közmunkával a 22 800 forintos segély helyett 59 000 forintos díjat kapnak.

– Ez lehet a kulcs. A Fidesz az első időszakra, 2010–2013-ra időzítette a kellemetlen szociálpolitikai lépéseit, és a választások közeledtével mindkét alkalommal csendesebb, támogató időszak következett, ami a szegényeket is jól érintette. Például a kezdetekben a Fidesz kilencről három hónapra csökkentette a munkanélküli-járadékos időszakot, és 28 ezerről 22 ezer forintra csökkentette azt a segélyt, ami e minimális három hónap után járt a munkanélkülieknek. Ezek elképesztő elvonást jelentettek a válság alatt. Ráadásul bevezették a közmunkás-minimálbért, ami a minimálbér hatvan százaléka, valamint a részállású közfoglalkoztatást is. Ezzel rengeteg embert be tudtak pörgetni a közmunka rendszerébe, ugyanakkor korábban nem tapasztalt nyomorba döntöttek más családokat. Akiknek érettségijük vagy szakmájuk van, azok közül is sokan elveszítették a munkájukat a válság alatt. Számukra azonban a munkanélküli-ellátások új rendszere elfogadhatatlan volt, így részben ezek az intézkedések indították el a szakmunkások tömeges kivándorlását. Összességében a fenti durva megszorításokhoz képest a teljes munkaidős közfoglalkoztatás – amelyhez 2014-től visszatért a rendszer – valóban komoly javulást jelenthetett...

EZÉRT NÉZD MEG MINDENKÉPP AZ ADÓBEVALLÁSOD - MÁJUS 22-ÉN LEJÁR A HATÁRIDŐ, LÉGY TUDATOS ADÓZÓ ÁLLÁMPOLGÁR

AZ ÉN PÉNZEM BLOG
Szerző: Az Én Pénzem
Szerző: 2018.05.18.


Május 22-én éjfélkor jár le a személyi jövedelemadó bevallásának határideje. Ha nem csinálunk semmit, az adóhatóság által elkészített bevallás válik hivatalossá. Ez azonban nem biztos, hogy minden jövedelmet tartalmaz, ráadásul gondok lehetnek az adókedvezményekkel is, így akár tízezrektől is eleshet a lusta adózó. Mutatjuk a fontos részleteket. Az 1+1 százalék felajánlásáról pedig ne feledkezzünk el! Nekünk 5 perc, a segítő szervezeteknek akár a fennmaradást jelentheti. 

Régen az szja-bevallás határideje sokak számára egyet jelentett a rémálommal, a kitöltési útmutatók olvasásával és értelmezésével, és a számológépek püfölésével. Végre kényelmesen, néhány gombnyomással lehetünk túl rajta, hiszen a 2017-es a második adóév, amikor az adóhatóság helyettünk is elkészíti a személyi jövedelemadó bevallásának tervezetét. A NAV idén csaknem ötmillió magánszemélynek – köztük az őstermelőknek és az áfa fizetésére kötelezett magánszemélyeknek - készített ilyet.

A legegyszerűbben ezt az internetes, új e-SZJA felületen, ügyfélkapus bejelentkezéssel ellenőrizhetjük, ami a NAV honlapjáról érhető el. Az új rendszer sokat segít a bevallásban (erről tavaly itt írtunk), de nem tévedhetetlen, és nem feltétlenül szerepel benne minden jövedelem. Éppen ezért fontos, hogy mindenki ellenőrizze az adatokat. Ugyanis május 22. után automatikusan ez lesz a hivatalos bevallásunk, akár jók az adatok, akár nem, hacsak nem javítjuk.

Azok a magánszemélyek, akik nem rendelkeznek ügyfélkapu regisztrációval, a NAV valamennyi ügyfélszolgálatán, továbbá bármely megyei (fővárosi) kormányhivatalban, a fővárosi és megyei kormányhivatalok járási (fővárosi kerületi) hivatalában, illetve a Magyar Posta Zrt. ügyfélszolgálatain is elvégezhetik az ügyfélkapu regisztrációt. A bevallási kötelezettség teljesíthető a NAV honlapjáról elérhető WebNYK nyomtatványkitöltő program segítségével elkészített 17SZJA bevallás benyújtásával, illetve az ügyfélszolgálati irodákban is elérhető a papíralapú 17SZJA nyomtatvány...

L. RITÓK NÓRA: LÁTHATATLAN MAGYARORSZÁG

OFOE BLOG
Szerző: ACHS KÁROLY
2018.05.15.


„Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezeket a mondatokat ebben az évben hallottam a tanáriban, de valószínűleg Magyarország sok-sok tanárijában, üzletében, utcáján, továbbképzésén elhangzottak hasonlóan sarkos, megfellebbezhetetlen állítások. Ezért is gondolom, hogy L. Ritók Nóra könyvét kötelező lenne elolvasni mindenkinek.

Szinte mindannyiunkban vannak előítéletek. Sajnos tapasztalatok is. Hogy veszekednek a piacon. Hogy elfoglalják a járdát. Az úttestet. Akár nyomorúságos ruháikban, akár fekete Mercedeseikkel.

És saját magunkkal kerülünk összeütközésbe. Elveinkre hallgatunk: természetesen kölcsönadjuk a biciklit. Aztán, amikor már minden nap elkérik, egyszer csak elegünk lesz: többet ne jöjjenek, a bringa nekünk is kell, egyszer aztán bezárjuk a kaput is...

És mintha csak szélsőséges álláspontok lennének: vagy szörnyen toleráns européerek, vagy előítéletes bunkók lehetünk.

Ezért (volna) fontos mindannyiunknak L. Ritók Nóra könyve. Mert – a Puszták népe szemléletéhez hasonlóan – kell egy olyan nézőpont, amely egyesíteni tudja a külső elemző és az átélő meglátásait. Amely együttérző, emberi, lényeglátó, de nem hallgatja el a negatívumokat sem. Mert az ő szájából a falu népére tett kritikus megjegyzéseket nem lehet rasszizmusnak, a politikai osztály vagy az egyház érzéketlenségének ostorozását nem lehet liberális fanyalgásnak minősíteni.

Pályája elején Nóra tapasztalta, hogy a rajzzal, művészeti neveléssel micsoda eredményeket érhet el az általánosan elfogadott pedagógiai értékrend szerint „hátsó pados” gyerekek körében. Nem csoda: ha nincs szókincs, ha a beszélt nyelv akadozik, akkor például a képi világban kell megszólítani a kilátástalanságba születetteket. Az igazán „forradalmi” gondolat ezután jött: mit ér a legkitűnőbb iskolai program is anélkül, ha a háttérrel, a családok világával, a falvak társadalmával nem foglalkozunk. És mit ér, ha ő, a munkatársai és egy-két hasonló mentalitású ember tesz ugyan valamit, de a társadalom többsége számára láthatatlan marad a kérdés, a valós helyzet. Ezért beszélni kell minden fórumon, blogot írni, publikálni.

A régi írások kötetté álltak össze a Tea Kiadó gondozásában.

A szövegek egy része ismerős a Nyomor széle blogból, a Taní-tani Online-ról vagy épp az OFOE Esélyegyenlőségi naplójából.2 Amelyiket a megjelenése idején nem olvastuk volna, annak a kérdésfelvetése, következtetése is logikus számunkra, hiszen ugyanannak a valóságnak, ugyanabban a mentalitásban megírt újabb adalékát tudhatjuk meg belőle. A könyv erejéhez hozzájárul a sokoldalúság: amikor már azt hisszük, hogy látjuk ezt az életet, a fűtetlen, bútorozatlan házakat, az egészségügyi, higiéniai szörnyűségeket, az iskolai reménytelenséget, a jövőkép teljes hiányát, a prostitúcióba kényszerülést – akkor mindig jön egy újabb adalék, amely eszünkbe se jutott volna magunktól. Például „csak” annyi, hogy sok gyerek számára a születésnap ismeretlen fogalom. Hogy automatikusan a földön kezdenek rajzolni, mert nem szokták meg az asztalnál ülést. Hogy a háromgyerekes, alig tizennyolc éves anyuka milyen gyermekien tud örülni élete első mikuláscsomagjának. A „szociológiai” szemünk mintha már látná a sorsokat, az „emberi” szemünk kinyitásához viszont pont ezek – a súlyos bajok mellett kicsinek tűnő – motívumok kellenek.

A kötet természetesen nemcsak a mélyszegénységben élő tömegekről, nemcsak a hivatalos megoldási szándék hiányosságairól, hazugságairól szól, hanem a szerzőről is. Az örök újrakezdésről. A kudarcok utáni válságokról, talpraállásokról. A sok-sok munka árán már lassan megoldódó egyik-másik ügy egyszer csak összeomlik – de muszáj csinálni tovább. Muszáj.

A könyv egyrészt végtelenül elkeserítő. Egy lassan ránk dőlő iszonyatos méretű társadalmi probléma megoldására se politikai akarat, se tehetség, se emberség, se tisztességes munka. Csak azokon a szigeteken történik valami, ahol egyes elszánt emberek helyi kezdeményezéseket hoznak létre. Az Igazgyöngyben, Baranya, Borsod egy-egy településén, egyik-másik tanodában. Mi van ott, ahol nincsenek helyi kezdeményezések, nincsenek megszállott munkát végző L. Ritók Nórák?

Másrészt végtelenül felemelő. Hogy oda lehet szánni az életeket ügyek mellé. Hogy nehéz ugyan, de lehet a saját fejünk után menni. Hogy bár fel is őrölhet bennünket a kisszerűség, a hivatalok packázása, azért a saját utunkon járhatunk.

„Hatszáz évig...” Nyomjam a kolléga kezébe a könyvet? Kicsit viszolygok a didaktikus megoldásoktól, de talán megteszem.

ITT EGY SZÁM, AMIRE FIGYELÜNK: MACRON NAGYON MEGVERNE MINDENKIT EGY MOST VASÁRNAPI ELNÖKVÁLASZTÁSON

FRANCIAPOLITIKA BLOG
Szerző: SOÓS ESZTER PETRONELLA
2018.05.19.


Sokszor jeleztem, hogy lényegtelenek a népszerűségi-elégedettségi mutatók, mert nem most van itt az idejük. Most viszont jött egy fontos szám, ami kicsit más kontextusba helyezi a dolgokat.
Nem sorsdöntő a dolog (ennek sem most van itt az ideje), de azért figyelemre méltó, tehát figyelünk rá: ha most vasárnap lenne az elnökválasztás második fordulója, Macron a szavazatok harmadát, 33%-ot szerezne, mivel sikerült a jobboldali bázis jelentős részét elszipkáznia. A republikánus jobboldal visszaesett tehát.
A második helyen Marine Le Pen végezne, mintegy tíz ponttal lemaradva, de bejutna a második fordulóba.
Ami persze Emmanuel számára a legjobb forgatókönyv, sőt, számáravez a kívánatos forgatókönyv.
Vagyis ha most vasárnap lennének a választások, Macront azzal együtt, annak ellenére is újraválasztanák, hogy a megkérdezettek 58%-a elégedetlen a munkájával.

A CSUTI HELYÉBEN NEM BÍZNÉK OLYAN NAGYON A KERESZTÉNYSÉG HATÁSÁBAN


KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2018.05.18.


...A hetvenes években rendeztem egy dokumentumjátékot, Az út volt a címe. Egy rendkívül rokonszenves, Felvidékről Rémbe (zsákfalu Bács-Kiskun megyében) kitelepített parasztember életútjáról szólt, azaz voltaképpen a XX. század történelméről. Az önmagában is hangulatos, falusi atmoszférában fölvett elbeszéléshez ki akartam találni valamit, amivel bontani tudom a szöveget, megkértem a zenei szerkesztőmet, hozzon ki mindent a Magyar Rádió archívumából, amit jellemzőnek talál a 20-as évektől kezdve. Zenéket, beszédeket, hangképes tudósításokat, lehetőleg olyanokat, amikre pusztán az elhangzásuk alapján rá lehet ismerni, mert azt nem akartam, hogy ezek a bejátszások testidegen konferálásokkal el legyenek választva egymástól.

Volt köztük egy rendkívül gusztustalan beszéd egy rendkívül ellenszenves hangú, iszonyatosan ostoba ember által füllel hallhatólag nagyszámú közönség előtt előadva, amiről nem tudtam, ki lehet, mi lehet. Összehívtam a stúdióba az okos embereket (akiket én annak tartottam, akiket referenciaszemélyként tiszteltem), Cserés Miklóst, a Rádió korábbi főrendezőjét, Boros Jánost, aki a polgári törvénykönyvből is tudott volna izgalmas műsort szerkeszteni, Lévai Bélát, a Rádióújság főszerkesztőjét, Körmendi Lászlót, a „Rádió hangját” (ő mondta 1956-ban az el nem felejthető mondatot, a „hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal”-t) – mindenkire nem emlékszem, az volt még fontos, hogy nálam 20-30 évvel idősebbnek kellett lenniük, lejátszottam nekik a felvételt, alig szólalt meg, már jött is a név: Zadravecz püspök. Szinte egyszerre mondták. Majdnem egyforma undorral az arcukon. Azt a beszédet nem sikerült előkerítenem (szerintem már a Rádióban sincs meg, ahogy én ezt a ’90 óta uralgó bandát ismerem – a politikusokra gondolok), már Rádió sincs, nemhogy archívum. De találtam mást, azt hiszem, ez is megteszi:...

BRUCK ANDRÁS: A BARÁTSÁGRÓL...

KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: BRUCK ANDRÁS
2018.05.18.


Ma egy éve, hogy meghalt a barátom, Dés Misi. Miközben a búcsú tőle folyamatosan zajlik bennem, és teljesen talán soha nem is fejeződik be, újra és újra eszembe jut, amit saját édesapja halála után mondott: hazugság, hogy az igazi veszteség az itt maradóké. Akkor nem voltam biztos benne, hogy pontosan értem őt, az eltelt egy év viszont tökéletesen igazolta, mire gondolt: a halálával valóban nem mi, hanem ő veszített el mindent. Tegnap spanyol íróbarátai, Mihály barcelonai lapjának, a Lateralnak a szerzői emlékeztek meg róla, én meg ez alkalomból közzéteszem azt a szöveget, amit a temetésén mondtam.

“Mihály egész életében notórius elkéső volt, szinte mindenhova késve érkezett. Soha senkire, még nőre sem vártam annyit, mint rá. Ha moziba mentünk, még onnan is elkésett. Már rég ment az előadás, amikor magas alakja megjelent a sor szélén, sűrű bocsánatkérések közepette a helyére furakodott, aztán vigyorogva odasúgta: majd megmagyarázom…

Csak pont az utolsó előadásról nem késett.

Tetszik, nem tetszik, hatvan felett az már az élet túloldala, aki ott jár, mind sétál lefelé a lépcsőn. Ki gyorsabban, ki lassabban, csakhogy Miska kettesével vette a lépcsőket – túlságosan hamar leért.

Miért érezni annyira abnormálisan idő előttinek a halálát? Már persze azon kívül, hogy a barátom volt, közülük is a legjobb. Ez a legjobb millió apró dolgot takar, de végtére is apró dolgokon múlik maga az élet is: étel, szerelem, könyv, film, foci, hogy csak párat említsek Miska hétköznapjai közül. Nem tudjuk, melyik mitől lesz jó vagy rossz, és talán legnehezebb a barátságot definiálni. De segít Camus, nekem ő magyarázta ezt el a legegyszerűbben: „Ne menj előttem, hátha nem tudlak követni, ne menj mögöttem, hátha nincs kedvem vezetni, csak sétálj mellettem, és legyél a barátom.” És mi Miskával valóban sokat sétáltunk.

Szóval miért annyira idő előtti az, ami történt?

Az írófélék természetesen nem úgy mennek nyugdíjba, mint mások, de Miskánál ez a fogalom nem is létezett. Jóllehet, egész életében hajtott, rendkívül produktív volt, ő azonban akkor kapcsolt még nagyobb sebességre, amikor más írófélék már visszavesznek. Csakhogy ő nem az idővel futott versenyt, hiszen addig a rettenetes diagnózisig nem foglalkoztatta a halál, hanem saját magával. Szinte megszállottan akarta pótolni azokat az éveket, amelyeket afféle irodalmi karitatív tevékenységgel töltött Spanyolországban.

Lehetett volna színész, ami azt illeti, volt is, sármja, intelligenciája, világismerete révén lehetett volna diplomata, és még ki tudja, mi minden, de ő az irodalmat választotta, annak is a kevésbé látványos részét. Ahelyett, hogy a saját regényeit írta volna, másokét menedzselte, többek közt Nádasét, Esterházyét, Kertészét, őket terjesztette a spanyol nyelvű világban. És persze tucatnyi más magyarét és nem magyarét.

Végül befejeződött életének ez a rendkívül küzdelmes, önkéntes szolgálatban telt bő egy évtizede. Anyagi okok miatt be kellett zárnia spanyol nyelvű irodalmi, vagy inkább összművészeti lapját, a kiemelkedő színvonalú, Lateralt. Emlékszem, mennyire elképedtem, amikor először volt alkalmam belenézni az egyik számba: jóformán még bele se lapoztam, már láttam, milyen irdatlan mennyiségű munka, tehetség, elkötelezettség van benne. Megkérdeztem tőle, hogy ilyet itthon is tudna-e csinálni, mire azt felelte, „ne kérdezz hülyeséget, tudod, hogy nem. Azért vagyok ott.”

A lap indulásakor Miska „fényes kudarcot” ígért munkatársainak, és ezt be is tartotta. A Lateral nemzetközileg is jegyzett sikertörténet lett, a legkiválóbb írók küldtek neki anyagot. Azonban, miként 12 évvel később, a búcsúszámban ő maga írta: „Mindig több indok van bezárni egy lapot, mint megpróbálni tovább életben tartani”.

A bezárást nagy veszteségként élte meg, viszont ettől kezdve jutott ideje saját magára is. Így végre megszülethetett a Pesti barokk, nem sokkal utána az édesanyjáról, Sütimamáról írt gasztronómiai anyaregény, lett vicckötet, írt meséket, színdarabot a Pesti barokkból, a Spinozában monokomédiával lépett fel, rendszeresen publikált közéleti témákban – és mindezt csupán pár év alatt. És mennyi terve volt még! Én a hallgatásába is belefáradtam. De ő mindig is így élt. Egy levelében ezt írta nekem Barcelonából, az ottléte egy korábbi, és ugyancsak átlagon felül küzdelmes szakaszából: „Fatalista vagyok, de az optimista fajtából”. Egy optimista fatalista! És maradt is az az utolsó pillanatig. Két kemoterápia között saját spanyolul írt szövegeit gyűjtötte, hogy majd egy magyar kiadást csináljon belőlük. Na ezért is volt az lefelé tartó lépcső olyan felháborítóan rövid.

Alig pár éve, hogy innen nem messze őt hallgattam, amint könnyeivel küszködve az édesanyját búcsúztatja. A legszörnyűbb álmaimban nem gondoltam volna akkor, hogy hamarosan én fogom őt búcsúztatni. A bánat nem kímél meg senkit, előbb utóbb mindenkit elér, de ez most felfoghatatlanul korai. Mindenekelőtt a családnak, a barátoknak, ismerősöknek – de nem csak nekik.

Ezek itt most sunyi, demoralizáló idők, és ilyenkor van igazán szükség az olyan emberekre, mint ő. Egy abnormális világban – és én most csak a mi saját, hazai világunkról beszélek –, egyedül az igazság lehet a kapaszkodó, és Mihály az igazság fanatikusa is volt. Irodalomban számára az igazság a minőség volt, azt kereste, gyakorolta. Családban az igazság neki a figyelem és a szeretet volt, társadalomban pedig a szabadság volt az ő igazsága. Ez nem mindenki számára magától értetődő.

Soha nem kérdeztem meg tőle, hogy végül is miért jött vissza. Persze, tudom, a Lateral bezárása, de a kézenfekvő okok gyakran másféle, mélyen elrejtett történeteket takarnak. És nem Miska volt az első, akit hitem szerint a kilátástalan harc, a magyar defetizmus végzetes vonzereje hozott haza.

Ebből a csapdából először még sikerült kibújnia, amikor 1986-ban hátat fordított az akkori Magyarország reménytelenségének, pénztelenségének, hogy aztán huszonöt évvel később ugyanabban a helyzetben találja magát. És másodszorra már rácsapódott a csapda fedele. Az utolsó néhány évben szinte mindig hajszoltnak, nyúzottnak láttam, mindig rohant valahova. Ha találkoztunk, azt is rendre összekötötte valami más, a puszta létezéssel, napi fennmaradással összefüggő intéznivalóval. Például visszakapcsoltatni a villanyt vagy a telefont.

És persze, hogyan is ne lenne nyúzott az, akinek nincs nyugdíja, TAJ-kártyája, tisztességes bevétele, amiből a hozzá hasonló kaliberű emberek a világon mindenütt kényelmesen elvannak? A korához, teljesítményeihez és sokrétű tehetségéhez képest Miska abnormális életet élt… akár egy pályakezdő, aki mindent, a filléres munkákat is kénytelen elvállalni.

Ha a stressz, a szorongás megbetegít, akkor megvan a tettes.

És ha mindez nem lett volna elég, itthon valami újat is kénytelen volt megtanulni. Az ismert szállóige mintájára, „a hála nem politikai kategória”, neki ezer oka lett volna bejelenteni, hogy a „hála nem irodalmi kategória”. Az egymást és egymás műveit máskülönben mindig nagyvonalúan ajnározó hazai írótársadalom éppen őt, a magyar irodalom nagykövetét, a rögtön irodalmi bestsellerrel jelentkező írót nem fogadta be.

Ha a csalódás öl, akkor megvan a tettes.

Ezt a megalázó, méltatlan helyzetet a testvére, Laci így foglalta össze az Élet és Irodalomban: „Ki gondolta volna, hogy itthon lesz igazán emigrációban, nem Spanyolországban, ahol befogadták, megbecsülték és tisztelték”.

És nem is akárhogy: „Mihály része lett a spanyol kulturális tájképnek, folyóirata irodalmi tehetségek csodálatos iskolája volt – írta sok spanyol méltatója közül az egyik. És egy másik: „Bárkit szívesen fogadott, ha tehetséget fedezett fel benne, nem számítottak nála a nevek, beszélt az emberekkel, és azonnal észrevette az értéküket.” Ő mégis visszajött, holott tudta, ezerszázalékos biztonsággal tudta, hogy itthon nem számíthat majd irgalomra. Tudta, hogy ami Barcelonában érték, az Budapesten többnyire kuka.

Miska, Misa, Misikám, Mihály, és még ki tudja, hányféleképp becézték, ami úgy hiszem, a szeretetreméltó emberek kiváltsága. És neki valóban elképesztő kapacitása volt mindenféle emberi viszonyra. Biztos vagyok benne, hogy a rengeteg barát, ismerős, munkatárs közül csak kevésnek lesz rossz emléke róla. Na és a család, különösképp a gyerekek, és nem csak az övéi! Mindegyikről – pedig van néhány – mindig csak a legjobbat mesélte. Az egyik ebben tehetséges, a másik abban, az egyik ettől különleges, a másik attól.

A legtöbbet persze a sajátjairól mesélt. Sanyi, Marci, Gizi …. Marci, Gizi, Sanyi… szinte mindent tudtam róluk. Határtalanul büszke volt Marci képzőművész tehetségére, csodálta Gizi óriási tudásszomját, ambícióját, amellyel a világ nagyvárosai között ingázik, és nem turistaként, és megnyugodva látta, hogy a csendesebb, kevésbé kitárulkozó Sanyi is mindinkább beérik, felnő, egyre jobban megtalálja magát. Nagy csapás, hogy már nem láthatja gyerekeiben kiteljesedni a Dések tehetségét.

Miska szellemes volt, örök sztorizó, segítőkész, még bútorcipelésben is. Nagyvonalú volt minden értelemben, a kamaszos vagányság és hetykeség pedig sosem hagyta el. Azt, hogy mit talált benne a CT, úgy mondta el, mint akinek ez csak egy hír a napi sok tucatnyi közül: Andriskám, jelentem, daganatom van, és nem is csak úgy magában, magányosan…. És akkor megfordult velem a világ. Mert ahogy mind többen mentek el a köreinkből, úgy gondoltam egyre gyakrabban arra, hogy vajon melyikünk fogja majd a másikat eltemetni: Én nyertem – én vesztettem.

Mivel Barcelonában több esély ígérkezett a gyógyulásra, kezelésre visszament oda, és ettől kezdve skype-on tartottuk a kapcsolatot. Nem kellett az ágyánál ülnöm, hogy lássam, napról-napra fáradtabb: mintha csak egy óra lett volna az arca helyén, az mutatta a számára mind gyorsabban lepergő időt.

Kint halt meg, és most itt temetjük – mintha ebben is ragaszkodott volna az igazságossághoz. Erről az itt is, ott is létezésről így ír egy korábbi cikkében: „Teltek az évek. A lapokat sokáig a nemzetközi rovatnál nyitottam ki, aztán már inkább a helyi, barcelonai hírekkel kezdtem. Az emlékeim ugyan Pesthez kötöttek, de itt is lett múltam, visszafordíthatatlanná váltak a viszonyaim…. család, gyerekek, barátságok. És akkor ott, a tenger fenséges csendjében tüntető egymillió ember között hirtelen megértettem, hogy szeretem ezt az országot, most már ide is tartozom. De mindig menekültem az identitásom elől, és most lett két új: itt az ideje, hogy újra menjek.”

Így is történt, újra elindult.

Visszajött, hazatért identitásai alapjaihoz, és ez legalább egy dologban jó döntésnek bizonyult: regényét, amit Spanyolországban valószínűleg nem írt volna meg, ő maga az utolsó interjújában, pár héttel a halála előtt, élete legnagyobb intellektuális élményének nevezte. Magyar író lett, és ez mindennél többet jelentett neki.

A regények sorsáról az idő dönt, de minden másban már megszületett a döntés: méltatói szerint Mihály tartós nyomot hagyott a spanyol kulturális színtéren. Egy spanyol nyelvű lap magyar alapítója, Katalónia szívében…

Korábban idéztem Camus barátságdefinícióját, hadd fejezzem be búcsúmat Senecájéval. „A barátság vigaszát elveszítheted, de annak a vigaszát, hogy volt egy barátod, soha.”

BILL GATES-T SEM KÍMÉLTE TRUMP A HÜLYESÉGEIVEL

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: HAJNAL ÉVA
2018.05.18.


Ez a kemény, nem a kád széle. Futótűzként terjed a hír, hogy az Egyesült Államok elnöke Donald Trump kétszer is megkérdezte Bill Gates-t, hogy mi a különbség a HPV és a HIV között.

Bill Gates, aki a Microsoft-ot alapította a saját alapítványának gyűlésén mesélte, hogy Donald Trump nem igazán volt tisztában a HPV és a HIV vírusok közti különbséggel. Így neki kellett felvilágosítania ezzel kapcsolatban az elnököt. A Bill & Melinda Gates Foundation egyik eseményén készült felvételt az MSNBC-nek sikerült megszerezni, és napok óta járja körbe az internetet, amiben Gates mesél a Trumppal való két találkozójáról.

“Mindkét alkalommal arra volt kíváncsi, hogy van-e különbség a HPV és a HIV közt, így elmagyarázhattam neki, hogy ezt a két dolgot azért ritkán keverik össze” – mondta Bill Gates, miközben hallgatósága hangosan nevetett.

Csak a kételyek eloszlatása érdekében: a HPV (humán papillóma vírus) nem minden esetben, de méhnyakrákhoz is vezethet, míg ezzel szemben a HIV, azaz az emberi immunhiányt előidéző vírus pedig az AIDS nevű betegség okozója.

A találkozók alkalmával Trump azt is megkérdezte gyanakodva Bill Gates-től, hogy “az oltások nem károsak-e az egészségre, ugyanis egy olyan bizottság létrehozásán gondolkodott, amelyik kivizsgálná az oltások betegségokozó, káros hatásait” – mesélte a tech-mogul.

Trump kérdése kapcsán a filantróp Bill Gates arra kérte az amerikai elnököt, hogy tervét ez esetben semmiképpen se valósítsa meg, mert annak súlyos és káros következményei lehetnek. Bill Gates alapítványa már több millió dollárt adományozott egészségügyi kutatásokra és fejlesztésekre. 2016-ban 140 millió dollárral támogatták egy olyan beültethető hatóanyag adagoló eszköz fejlesztését, ami megakadályozhatja a HIV vírus terjedését...