2018. október 28., vasárnap

AKIK AZ ORSZÁG EGY-EGY RÉSZÉT A MAGUKÉNAK HITTÉK - A MAGYAR OLIGARCHÁK FÉNYKORA

QUBIT
Szerző: BÉRES ATTILA
2018.10.28.


Bár a 12. századi Közép-Európa egyik legismertebb történetírója, a német Freisingi Ottó püspök lesújtó véleménnyel volt a magyarokról, „az emberiség szörnyetegeiről”, egy dologban pontos megfigyelőnek bizonyult: korlátlannak látta a király hatalmát, amellyel a nemesek sem nyíltan, sem titokban nem mertek szembeszállni. De ez a helyzet nem bizonyult tartósnak.

A következő évszázadban II. András király új alapokra helyezte a birtokpolitikát, kezdetét vette a királyi birtokok egyre nagyobb mértékű adományozása. Egész megyék, ispánságok kerültek így magánkézbe örökölhető örökbirtokként. Amíg nem volt annyi magánbirtok, az előkelőségek a nagyon sok tekintetben függtek a királytól, ám azzal, hogy birtokaik növekedésnek indultak, szilárd bázist tudtak kiépíteni, és megjelent az egybefüggő uradalmak kiépítésére való törekvés. Ennek jegyében nagybirtokosok igazi célja a legközelebbi, szomszédos királyi birtokok megszerzése lett
A tatárvészt követő káosz és a híres magyar familiaritás

A tatárjárást követő újjáépítés egyik központi eleme a kővárak építése, az ország védelmi erejének növelése lett, de egy vár felépítése anyagilag nagy áldozatokat követelt, kevesen engedhették meg maguknak. IV. Béla belátta, hogy a tatárveszély miatt jobb, ha támogatja a birtokosokat, ezért engedélyezte a földesúri magánvárak építését, és elsőként a tatárok miatt elnéptelenedett vidékeket osztották ki adományként. Az új politika jegyében alig harminc év alatt 60 százalék fölé emelkedett a magánvárak aránya. Igen hamar rájöttek az újsütetű vártulajdonosok, hogy erősségeik nemcsak az országnak nyújthatnak védelmet, hanem hatalmukat is segítenek megőrizni, a várba zárkózva a király uralmával is dacolni lehetett...

KANYAROK AZ EURÓPAI ALAGÚTBAN - KÉRDÉSEK A JELENRŐL ÉS A POSZT-ORBÁN KORSZAKRÓL

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző. MARTIN JÓZSEF
2018.10.28.


Itt vagyunk a se nem demokrácia, se nem diktatúra valamilyen elegyében, s vajon mi a teendője a gondolkodó értelmiséginek? Erre mindaddig keresni fogjuk a választ, amíg az Orbán-rendszer fennáll.

Tekintélyes fórumok és elemzők vetették föl az elmúlt hetekben, hogy az Európai Unióval belátható időn belül az történhet, ami a Monarchiával: szétesik, összeomlik, és „nem nagyon fognak sírni utána”, ahogyan a londoni The Economist Pieter Judson amerikai történészt idézte. Egy meg nem nevezett osztrák értelmiségi véleményét is közli a hetilap, aki szerint „történelmünk azt mutatja, milyen gyorsan tudnak rosszra fordulni a dolgok”, és arra emlékeztet, hogy a Habsburg Birodalomnak egykor nagyobb költségvetése és több hatalma volt, mint a mai Európai Uniónak, saját hadsereget működtetett és eszközei közül nem hiányzott az adókivetési jog. A hanyatlás vagy bukás réme ott kísért a lelkekben, ahogyan ezekben az okoskodásokban is, hiszen mi mással lehetne magyarázni, hogy a „politikai Brüsszel” most kezdi fölfedezni a Monarchia-világ eltűnésének tragikus sorsú és zseniális tanúját, Stefan Zweiget. Szóval a Monarchia tegnapja az unió holnapja?
Korai temetni az EU-t

Minden lehetséges, mégsem hiszem azonban, hogy az európai integráció sajátos és a történelemben eleddig egyedülálló alakulatára ugyanolyan sors várna, mint amilyen a hajdanvolt birodalomra. Dőreség lenne a gondokat tagadni, hiszen szinte lehetetlen fölsorolni őket. Itt van mindjárt a Brexit-dominó, amely pillanatnyilag egyedüli, de vajon lesznek-e újabb dominók? Az unióval éles vitában állók szava mintha másokénál hangosabb lenne: Olaszországban koalíciós partnerként kerültek kormányra, Lengyelországban és hazánkban csak ők kormányoznak; a szkepszis, szoros összefüggésben a harcos bevándorlás ellenességgel, egyre nagyobb visszhangot kelt jószerivel mindegyik uniós országban, legalább is a hangerőt tekintve. A fölsorolhatatlanul sok belső vita mellett - és bizonyos értelemben fölött – új dilemmák forrásaként ott látjuk Kínát, Putyin Oroszországát, Trump óta Amerikát és a diktatórikus hatalom kiépítésében új szakaszba lépő Erdogan elnök Törökországát. „A geopolitikai centrifuga hatására úgy sodródnak el egymástól a tagországok, mint a táncosok egy bálon” – fejtegeti az idézett londoni hetilap. A külső és belső ellendrukkerek rohamát állni tudja-e a maga módján törékeny és kétségkívül nagyon bonyolult konstrukció?

Úgy gondolom, elhamarkodott lenne temetni az uniót. A nyugat hanyatlását az elmúlt évszázadban – éppen száz esztendeje jelent meg Spengler híres víziója a nyugat alkonyáról – sokszor megjósolták már, de a liberális demokráciák rendre túlélték a diktatúrákat, a tiszavirág életű, önkényesen és felülről vezérelt integrációs kísérleteket. Azt gondolom, tévednek, akik az unió fölbomlására számítanak, legalább három okból. A mai világpolitika döntően különbözik a XX. század eleji helyzettől, nincs olyan mértékű nagyhatalmi szembenállás, mint amilyen akkor volt: ki mondja meg, hogy meddig él – élt volna – a Monarchia, ha nincs világháború? Most nincs, és bármekkorák is az ellentétek a hidegháború rendjét elveszítő mai globális „rendetlenségben”, megalapozottan bízhatunk abban, hogy nem is lesz. A második ok az unió belső helyzetét illeti: az európai integrációba szinte kódolva van a „válság”, mivel a nemzeti és a nemzetek feletti, a tagországi és a szupranacionális elem kezdettől fogva két elméleti és gyakorlati pillére az uniónak. Ahogyan az alapító Robert Schuman fogalmazott, nem a dicső nemzeti múlt elhagyásáról, hanem éppen arról van szó, hogy a nemzetek életerejét megsokszorozhatja a nemzetek feletti közösség szolgálata. Ez a kettősség nem tegnaptól, hanem az 1958-as kezdettől, sőt már azelőtt is folyamatosan okozott válságokat, robbantott ki botrányokat, kényszerített időleges visszalépésekre az integráció mélyítésében, az unió mégis a világkereskedelem nagyhatalmává emelkedett, s már nem is világpolitikai „törpe”, mint a maastrichti szerződés előtt. A harmadik ok: az unió gazdasági életereje eddig rendre túlélte a különféle bomlasztási kísérleteket, a nacionalizmus szélsőséges platformjáról, valamint a népszerűség hajszolás és a leegyszerűsített sémák felől indított demagóg támadásokat – és ez egészen addig így lesz, amíg az integráció hívei megőrzik a többségüket a tagországokban...

HATÁRZÁR? VAGY MICSODA?

INDEX
Szerző: FLACHNER BALÁZS
2018.10.28.


Ausztria a napokban összesen tizennégy kisebb határátkelőt zárt le az autósok előtt az osztrák-magyar határon, hivatalosan azért, hogy megakadályozzák az illegális migrációt. Az intézkedés elsőre drasztikusnak tűnhet, főleg az ingázóknak, pedig csak egy jó pár éve létező szabályozás betartatásáról van szó, de egyelőre úgy tűnik, hogy az osztrákok se tudják, hogy kezdjenek neki az egésznek. Helyszíni riport az osztrák határról.

Óvatosan közelítjük meg a magyar-osztrák határt Pinkamindszentnél. Péntek van, egy nappal vagyunk az után, hogy az osztrákok egy sajtóhír szerint elvileg elkezdték betartani azt a 2015 óta élő szabályt, hogy egyes kisebb átkelőkön nem lehet autóval átmenni. Mi is egy ilyen átkelőnél vagyunk: autóval itt tilos lenne átmenni, de mégis simán áthajtunk,

A KIHELYEZETT TÁBLA UGYANIS NEM TILTJA MEG AZ ÁTHALADÁST, ÉS SENKI NEM ÁLLÍT, VAGY BÜNTET MEG MINKET.

Az egész napunkat azzal töltjük, hogy próbáljuk kideríteni, hogy pontosan milyen hatással is van az új szabályozás az ingázókra, de nincs könnyű dolgunk.

Körmenden kezdtünk, ahol hamar kiderült, hogy a helyiek nem is hallottak még arról, hogy átkelőket zártak volna le a környéken, de azt is megtudtuk, hogy

EZ SEM OKOZNA EGYÉBKÉNT NAGY PROBLÉMÁT, UGYANIS ARRAFELÉ AZ INGÁZÓK TÚLNYOMÓ TÖBBSÉGE RÁBAFÜZESNÉL HAGYJA EL AZ ORSZÁGOT.

A rábafüzesi a legnagyobb, úgymond "a hivatalos" átkelő arrafelé, de ennek ellenére állítólag torlódás nem nagyon szokott lenni ott, a határellenőrzés pedig általában kimerül abban, hogy az osztrák rendőrök vetnek egy pillantást az ember okmányaira...

MIT ADNAK NEKÜNK FELMENŐINK?

LELKIZÓNA BLOG
Szerző: Éva28
2018.10.28.


Hosszú hétvégék, őszi szünet, temetők körbejárása. A legtöbb család programjai ezek körül zajlanak mostanában. Talán érdemes kihasználni ezt az időszakot arra is,

hogy kicsit felfrissítsük emlékeinket saját őseinkről, illetve ha keveset tudunk róluk, megpróbáljunk utánakérdezni, ha még van kitől. Sokszor nem is gondolnánk, mennyire fontos, hogy ismerjük a hátterünket, hogy legyen identitásunk, hogy megértsünk dolgokat, legfőképpen saját magunkról.

A Lelkizóna előző blogbejegyzése egy nagyon izgalmas témáról írt, arról, milyen meghatározóak tudnak lenni a családi történetek, mennyire átöröklődnek a korábbi generációk megélései. Szinte felfoghatatlan, sokak számára hihetetlen. Pedig ha többet megtudunk a nagyszüleinkről, azok szüleiről, garantált, hogy erős hatást gyakorol ránk, adhat egy erős tartást, vagy előfordulhat, hogy megismerve valami fontos családi történetet, sok dolog egészen más értelmet nyerhet az életünkben.

Van egy barátnőm, akinek sokáig éltek a nagyszülei, ismerhette mind a négyüket, ráadásul sokat meséltek, egyik nagypapája nagy viccmesélő, anekdotázó volt. Imádom, amikor ezeket a történeteket beleszövi a beszélgetésekbe, amikor felidézi nagyszülei emlékét, ahogy mesél róluk, idézi a nagyapjától hallott vicceket. Valahogy mindig azt érzem ezekből, hogy neki van egy óriási öröksége, egy szellemi és pszichés támasza. Ez egy hihetetlen erős háttér, kapaszkodó! Kicsit talán hasonlítható a javakban mérhető nagy örökségekhez, családi vagyonokhoz, de azoknál sokkal-sokkal erősebb, hiszen nem vehető el, nem játszható el kártyán, nem lehet rajtuk civakodni az örökösöknek, és amíg élsz, benned élhet, veled van, te pedig továbbadhatod. Persze ha negatív, ha rossz az emlék, ha szégyenteljes a megöröklött múlt, vagy valami nagy tragédiát rejteget a család, az egészen mást eredményezhet, de ott is fontos lehet tudni róla.

Eszembe jut erről az On The Spot sorozata, amelyet diktátorok gyerekeivel forgattak. Hihetetlenül érdekes, tanulságos történetek voltak!

Becsüld magad, hogy mások is megbecsüljenek!

Számtalanszor megtapasztaltam, hogy az önismeretünket, az önbecsülésünket is erősen meghatározza a múltunk, annak ismerete, tudatosítása. Megérthetjük, mi miért történt és ki mennyiben és miért felelős. Ha megértjük a családtagjainkat, sokkal könnyebb lesz nekünk is, megérthetjük azt is, mi miért viselkedünk úgy, ahogy, miért ütközünk problémákba, miért vagyunk netán érzékenyebbek az átlagnál. Sokszor a furcsa, értehetetlen szorongások mögött is hasonló történetek lapulhatnak és biztos, hogy az értékrendszerünkre is nagyon erősen kihatnak az ősöktől megörökölt dolgok.

Az empátiánk, a másokra való ráhangolódási, kapcsolódási képességünk is erősödik, ha foglalkozunk ilyen kérdésekkel. Ezek pedig kulcsfontosságúak az életben való boldoguláshoz, az elégedett élethez.

Mert a felszín alatt mindig sokkal több lényeges részlet lapul. Semmi nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik! Tudjátok, az csak a jéghegy csúcsa...

A SZOCIALISTA EGYENLŐSÉG-NARRATÍVA CSAPDÁJÁBAN

1000 A MI HAZÁNK BLOG
Szerző: HaFr
2018.10.28.


A szocialista (tehát nem marxista) világképben az egyenlőség a társadalmi stratégiák non plus ultrája. A legköznapibb materialista-redisztributív verzióján túl ide tartozik a progresszivista narratíva, amely mostanában az identitások egyenlőségét célozza, de ide tartozik a nemzeti típusú (politikai és kulturális lényegű) konstrukció (a nacionalizmusok) és a nemzeti szocialista narratíva is, amely a nemzet tagjainak "biológiai" egyöntetűségét célozza és megfelelő redisztribúciós mechanizmus híján a kizárást és a haláltáborokat hívja segítségül az egyenlőség megteremtéséhez. A szocialista világképek logikája egyaránt az egyenlősítésre, ekként a homogenizációra irányul, így óhatatlanul antitindividualista és (az előbbiek biztosításának eszközeként) államelvű. Láthatóan tehát nemcsak bal-, hanem jobboldali is lehet attól függően, hogy modernista vagy antimodernista kritikával operál.

E rövid cikkben a legelterjedtebb materialista újraelosztó formájánál maradva (ez a progresszív adóztatáson keresztül kívánja elérni az egyenlőséget, amit szeret - némi fogalmi zavarral - igazságosságnak hívni), ez abból indul ki, hogy a társadalom is felelős az egyén sorsáért, ezért a gazdagságnak és a szegénységnek egyformán "demokratikus" megítélés alá kell esnie, azaz ezeket csillapítani kell, méghozzá a kimeneti (jövedelmi) oldalon. Ennek érdekében érdemes szembeszállni az öröklött és szerzett előnyökkel (tipikusan a tehetséggel és a családi körülményekkel egyrészt, a felhalmozott vagyonnal és a piaci meritokrácia hatásaival másrészt). A szocialistákat nem érdekli az átlag fölött sikeres emberek élete: a sikereikben részes állapotokba belenyúl állami eszközökkel, hogy tartósan vagy időleges megzavarva ezeket a forrásaikat átcsoportosítsa az átlag alatt sikeres emberekhez. Az átcsoportosítás (vagy újraelosztás) nem a társadalmi hatékonyságot és a közhaszon maximumát célozza, hanem a puszta nivellálást (az egyenlősítést) akár azon az áron is, hogy a hatékonyság és a közhaszon - a társadalmi stabilitáson túl - csökken. (Kutatások szerint alapvetően piaci viszonyok között az egyenlőség felé való elmozdulás sem sikerül állami redisztribúcióval, hanem gazdasági visszaesést és az egyenlőtlenségek kiéleződését eredményezi.)...

BARTUS LÁSZLÓ: A FASISZTÁK LEGFŐBB HAZUGSÁGA

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: BARTUS LÁSZLÓ
2018.10.27.


A fasiszták hazugsága maga a fasizmus, de az uralom eszköze a “szó”, egy “szó” mágikus ereje. Minden zsarnoki hatalomnak egy szó ad legitimitást, amely isteni tekintéllyel ruházza fel az elnyomót. A hatalma addig áll fenn, amíg a “szó” mágikus ereje működik. A fasiszták mágikus szava a “nemzet”. Ezért a fasiszták legnagyobb hazugsága a “nemzet”, és minden, ami úgy kezdődik, hogy “nemzeti”. Ez a szó bénítja meg és némítja el minden ellenfelüket.

A “nemzet”, mint legfőbb érték, alátámasztja azt a hazugsághalmazt, ami azzal kezdődik, hogy “nemzeti”. A nemzeti jelző is azért bír mágikus erővel, mert a “nemzet” mindenható, megfellebbezhetetlen érték lesz. Mivel a szónak identitásképző ereje van, mindenkinek ez a legdrágább: ha elveszíti, úgy érzi, elveszített mindent. Mindenki önazonossága, biztonsága a szóban van. Ez pedig a zsarnok kezében. Aki kisajátítja birtokolja a “szót”, azé a hatalom.

Ez egy varázsszó, amivel szemben senkinek nincs és nem lehet szava. Ez okoz bénultságot, ez fegyverez le mindent. Ennek hódolnak az alattvalók, ezt tisztelik azok is, akik kénytelen-kelletlen engedelmeskednek. Ez az uralom alapja, az uralkodás eszköze. Amikor a “nemzet” kifejezés elnyeri a mindenekfeletti, s mindenható tartalmát, a nemzeti jelző automatikusan közvetíti ezt a mindent lefegyverző, megbénító erőt, a varázslást mindenre, amit a zsarnok képvisel. Senki nem meri megkérdőjelezni “a szót”, holott a “szó” hazugság.

Ez szómágia, varázslás és boszorkányság, amikor egy kifejezés természetfölötti erőt kap, s maga alá rendel minden más kifejezést, szót, tárgyat és embert. Minden zsarnoki hatalom, elnyomás a szómágiával tartja fenn magát. Vannak szavai, amelyek lebénítanak, és mások fölé rendelik azokat, akik a szót birtokolják. Ezért szónokolnak a zsarnokok, és mindenkor a szónoklat a “szó” körül forog. A szót meg kell védeni, győzelemre kell vinni, amire ő képes.

Ezért minden elnyomó hatalom, így a fasizmus is, vallás. Az abszolút tekintélyt a szómágia adja. Bizonyos szavak lesznek a hit, az imádat, az abszolút engedelmesség, a tekintély és a megfellebbezhetetlen uralom tárgyai. A szó az “isten” szerepét és funkcióját tölti be. A szó birtokosa a főpap, akinél a “szó” van, aki egyedüli és kizárólagos birtokosa, képviselője és őrizője a “szónak”. A “szó” fejez ki mindent, ami mindenekfelett való. A fasiszták “szava” a “nemzet”, utána ez a tekintély rámegy minden olyan szóra, ami azzal kezdődik: “nemzeti”.

Aki a mágikus szónak ellenáll, az lázadó, az istentelen, az a legfőbb érték ellen támad. Aki a szó birtokosa ellen támad, az maga a szó ellen támad, ami istenkáromlás. Mintha Isten ellen lázadna. A nemzet ellen támad, aki Orbánt kritizálja. Nem tiszteli a szót, a nemzetet. A szónak bénító ereje van, amely képes megbénítani egy egész országot. Ez a magyarázat arra, miért tűrnek, engednek népek sokáig a zsarnokoknak, amíg fel nem akasztják őket.

Ha mindezt összekapcsolják a vallással, menthetetlenül egy elnyomó szörnyállam jön létre, amely istenkirályságot eredményez. A fáraótól Orbán Viktorig, aki az államalapító király, I. István “keresztény uralkodó” utódja, örököse és reinkarnációja. A vallás és a nemzet olyan elegyet képez, mely gyilkolásra termett. Mikor a vallást a nemzettel, a nemzetet a vallással azonosítják, az maga a veszedelem. Hazugság, amikor azt mondják, hogy a kereszténység szava a nemzet, a nemzet szava a kereszténység és a kettő azonos.

A kereszténység szava az önfeláldozó szeretet, a nacionalizmus szava az önző gyűlölet. De ezt a kettőt összekötik, és a “nemzet” szót isteni tekintéllyel ruházzák fel: azt a “nemzet” szót, aminek a tartalmát ők maguk határozzák meg. A fasiszta nemzet fogalma az egység, amelynek alá kell rendelni mindent. Az egységet egy “nemzeti” állam, “nemzeti” kormány képviseli, testesíti meg, és őrzi a szüntelen támadásoktól. A “szót” megvédeni is egységben lehet, ezért aki a nemzeti állam, a nemzeti kormány ellen támad, az nemzetellenes. Minden kormány, amely nem “nemzeti”, az idegen érdekek képviselője, trónbitorló idegen ellenség.

A fasiszta “nemzet” szó jelentését akkor érthetjük meg, ha megvizsgáljuk, mire aggatják rá a “nemzeti” jelzőt. Amikor például azt mondják, hogy nemzeti önrendelkezés, akkor azt kell érteni alatta, hogy az ő önrendelkezésük. Még a “nemzeti dohánybolt” is az ő trafikjuk. Még a Nemzeti Közszszolgálati Egyetem is az ő egyetemük, nekik képez komisszárokat. Nemzeti kifejezés alatt őket magukat kell érteni, s kirekeszti ez a szó a nemzetből azokat, akik nem ők. A “nemzet” varázsszó nem a nemzetet, hanem őket jelenti, őket védi. Az ő hatalmukat legitimálja és természetfölötti tekintéllyel és forrással ruházza fel...

ÉS AKKOR A FUNDAMENTA LÁBON LŐTT RÓKÁJA VISSZAHARAPOTT

HVG ONLINE / GAZDASÁG
Szerző: hvg.hu
2018.10.28.


A kormány bővíti a csokot, de ez nem oldja meg minden lakásvásárló problémáit; leáll a szemétszállítás 116 településen a pénzhiány miatt; tízmilliárdos kártérítéseket fizethet az állam az elhibázott cafeteriareform miatt. Ez a hvg.hu heti gazdasági összefoglalója.

Új termékkel próbálkozik a Fundamenta, miután a parlament eltörölte a lakástakarékok állami támogatását. A cég most saját forrásból fizetett 5 százalékos támogatással kívánja pótolni az állami támogatást, a minimális megtakarítási idő pedig 6 év lesz, amelynek végén fix 2,9 százalékos hitelhez lehet jutni.

A kormány pedig bejelentette a csok bővítését: a kétgyerekesek számára is elérhető lesz az új lakásokra a fixen 3 százalékos kamatozású lakáshitel 10 millió forintig. A háromgyerekesek esetében az összeg 15 millió forintra emelkedik. Az építőipar ezzel némi levegőhöz jut, de a könnyített hitelfelvétel még nem oldja meg az ágazat problémáit...

Újabb tétel csapódhat ahhoz a korábban 40 milliárdosra becsült számlához, amelyet az étkezési jegyek piacának beszántása miatt kell a kormánynak kifizetnie. A Cheque Déjeuner is pert nyert ugyanis a magyar állam ellen a Világbank mellett működő vitarendező fórum előtt indított perben.

A francia cég 39 millió eurót követelt amiatt, hogy 2012-től csak az állami hátterű Erzsébet-utalvány és a Széchenyi-pihenőkártya adóterhét szabták meg kedvező, 30,94 százalékos kulccsal, a többi béren kívüli juttatásét pedig 51 százalékra emelték.

Magyarországgal szemben két másik per folyik most is ezen a vitarendező fórumon, tíz ügyben viszont már lezárult az eljárás. Az államnak az esetek többségében megéri kifizetni a több százmillió forintos, de néha az egymilliárd forintot is meghaladó ügyvédi költségeket...

A LAKÁSTAKARÉK-PÉNZTÁRAKRÓL, AVAGY HOGYAN ADJUNK EL MÉG TÖBB LAKOSSÁGI ÁLLAMPAPÍRT?

MÉRCE
Szerző: BÜTTL FERENC
2018.10.27.


A lakástakarék-pénztár (LTP) sokak szerint és sokak számára nem volt rossz dolog. A cél, vagyis az, hogy állami támogatással ösztönözzék a jövőbeni lakásvásárlást vagy -felújítást megalapozó hosszú távú megtakarításokat, széles körben népszerű és elfogadott volt.

Én, épp ellenkezőleg, nem értek egyet ezzel a célkitűzéssel. Szerintem ugyanis ideje lenne szakítani a magántulajdonban lévő lakás ideáljával, és az államnak nem a magánvásárlást kellene ilyen-olyan eszközökkel ösztönöznie, hanem el kellene végre kezdenie bérlakásokat építeni és építtetni.

Ebből kiindulva még akár örülhetnék is a lakástakarék támogatás felszámolásának. De nem örülök. Nem örülök, mert továbbra sincsenek állami bérlakás építési programok, és ebben a helyzetben sokak számára ez a forma volt az egyetlen, amely esélyt adott a lakáshoz jutásra. Igaz ez akkor is, ha a konstrukció szakmailag több sebből vérzett.

Nem értek egyet ugyanakkor Jámbor Andrással sem, aki éppen az LTP-k beszántását hozza fel a demokratikus működés végének példájaként (vita nélküli villámbeterjesztés-szavazás-kihirdetés), sem Zsiday Viktorral, aki a pénzügyi rendszer stabilitását félti. A gyorsaság és a vita hiánya a dolog természetéből fakad. Bármely kormányzat, még a világ legdemokratikusabb kormányzata is, ha egyszer döntést hozott egy ilyen jellegű ügyben, akkor azt hasonló gyorsasággal kell, hogy végrehajtsa, különben nincs értelme az egésznek [1]. Van elég példánk arra, hogy nem olyan rendszerben élünk, amely tiszteletben tartaná az emberi jogokat, az eltérő nézeteket és a demokratikus értékeket, de az LTP-ügy nem erre példa.

A lakástakarék-pénztárak története arra példa, hogy egy kormány hogyan változtat korábban vitt gazdaságpolitikáján, ha céljai azt megkövetelik. Az eddig született elemzések, amelyek az okokat próbálták feltárni, azaz értelmet próbáltak adni a történteknek, nagyjából két dologra összpontosítottak. Voltak, akik az LTP-k kiszárítását a CSOK és a mutyiszagú lakáslottó erősítése összefüggésében értelmezték.

Részben igazuk van, hiszen a kormány be is jelentette a CSOK felhasználás bővítését, illetve a CSOK erősítése egybevág az Orbán-éra hangsúlyos népességnövelő (megtartó) demográfiai programjával. Valóban van ilyen üzenet is: az kap állami támogatást, hogy lakáshoz jusson, aki sok gyereket vállal. Más értelmezés szerint a megnövekedett költségvetési hiány miatt zárta el a kormány a lakástakarékokba öntött közpénz-csapot...

A NAGY GRÁFOK ESETE ORBÁN VIKTORRAL (MEGJEGYZÉSPOSZT)

ÖRÜLÜNK, VINCENT? BLOG
Szerző: jotunder
2018.10.26.


Mint azt nyilván sokan olvasták, Barabási Albert-László, Lovász László és Jarik Nesetril megnyerték az egyik ERC Synergy Grant-et. Itt látható az összes nyertes, kizárólag ebben a pályázatban van reprezentálva Európa keleti része. Matematikai jellegű projekt még sohasem nyert Synergy-t.

A projekt nagy gráfokról és hálózatokról szól. A hálózatokról nem tudok semmit, de az elmúlt tizenpár évben a "nagy gráfok limesze és vonzáskörzete" topikkal foglalkoztam, mekkora karácsony ez, uramisten. Már korábban is több a témát érintő ERC grant-et nyert el Magyarország, és nemrég egy brit ERC grant is nyert, amely pályázatban érdekelve vagyok. Ez az egész terület nincs húszéves és minden az orrom előtt történt.

Készítettek Lovásszal egy interjút, abból elég sok mindent megtudhat az, akit ez érdekel. Ha valaki nagyon elszánt, megkeresheti Lovász Large networks and graph limits című könyvét a neten...

ALBÉRLETHORROR AUSZTRIÁBAN

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2018.10.28.


A határátkelők jelentős része bérelt ingatlanban lakik (most azt hagyjuk, hogy ez szoba vagy lakás, esetleg ház), ami amellett, hogy havi rendszeres költség, kiszolgáltatottságot is jelenthet. Ebből kerekednek az olyan történetek, mint a mai egyik sztorint. Aztán kiderül, micsoda elképesztő változatosság tud összejönni egy fesztivál önkéntesei között, hogy a válogatást egy olyan országgal fejezzük be, ahol minden hétfőn himnusszal és a nemzeti zászlóval indul a hét az iskolában, majd ugyanezzel a ceremóniával fejeződik be péntek.

Kezdjük akkor Ausztriában, ahol a Made in Austria blog szerzője tapasztalta meg a saját kárán, milyen aljas tud lenni egy osztrák főbérlő, oly sok év után is.

„Főbérlő Franz az a mindent felfelé kerekítgető köcsög, akitől végül a mostani lakásunkat kibéreltük. Nos, a történet szempontjából némileg fontos mellékszál, hogy hogyan is alakult a kapcsolatunk az öreggel az évek alatt.

Ugye azok után, hogy remegő kézzel, de dollárjelektől párás szemmel mégis kiadta a „furcsán méretezett” és féltve őrzött palotáját két ágrólszakadt „kelet-európai migránsnak" elkezdett keményen rettegni, nagyjából ilyen gondolatmenettel:

„Iiiigen, ezek tényleg fizetnek, pontosan is, de biztos átbasznak!”

„Tuti beköltöztettek maguk mellé még 3 albánt meg 2 koszovói öregasszonyt, akik most épp a frissen lopott kecskét nyúzzák a hochwertiges és kibaszott drága konyhapultomon!

„Óhhh mei`GOTT, EZ MÁR BIZTOS MERT TÚÚÚL CSÖNDBEN VANNAK, biztos kummantanak valamivel!

Sebaj, JOGOM VAN MEGNÉZNI A SAJÁT PECÓM, és bár időben illene szólnom előtte, ha beközlöm az idiótákkal, hogy negyedóra múlva ott vagyok, tuti nem lesz idejük betuszkolni az öregasszonyokat az ágy alá!”

Hááááhhh!

Mekkora TERV!!!

*csiiiing*

„Hello, Főbérlő Franz vagyok, ÉPP ITT JÁRTAM A KÖRNYÉKEN és gondoltam beugrok hogy kicseréljem nektek a hálószoba ajtó feletti szellőztetőtakaró ÁLLÍTÓ PÖCKÉT....!

Nem, nem vicc.

Nem, nem is művészi túlzás.

Esküszöm EZZEL az ócska dumával jött először...

...majd teljesen meglepődött tekintettel távozott, miután konstatálta, hogy:

- a lakásban rend és tisztaság van

- minden bútora továbbra is karcmentes

- nem áll hegyekben a szemét, és nem kell a nappaliban tárolt kukazsákokról lerugdosni a mosómedvéket

- végül de nem utolsósorban: Tényleg csak mi ketten lakunk bent.

Miután a fenti szituáció egy fél éven belül még kb 3x lejátszódott, emberünk végleg megnyugodott. Nem, nem azért, mert a 3. alkalommal elástam a helyi kiserdőben, hanem mert belátta, hogy nem minden magyar egy gyökér...

HARARI MÁSODIK LECKÉJE: KELL-E FÉLNÜNK A DIGITÁLIS DIKTATÚRÁTÓL?

TÉNYGXÁR
Szerző: Ténygyár
2018.10.13.


- A tömegek a jelentéktelenségtől félnek, és megszállottan használják meglévő politikai hatalmukat, amíg még nem késő

- Míg a tudományos fantasztikus művek tűzzel és füsttel átitatott drámai apokalipszist festenek elénk, a valóságban inkább egy sokkal banálisabb, klikkelési apokalipszissel fogunk találkozni
- Yuval Noah Harari a Sapiens és Homo Deus című, magyarul is megjelent sikerkönyvek tudós szerzője új művében a 21. század 21 leckéjét szedte össze, az alábbi cikk a könyv egy fejezetének fordítása

A jelentéktelenségtől való félelem

A demokrácia nem szükségszerű. A demokrácia utóbbi évtizedekben elért sikerei csak villanások a történelem egészében. A monarchiák, az oligarchiák vagy egyéb autoriter módoksokkal gyakoribb formái voltak az emberi irányításnak.

A liberális demokráciák megjelenése a szabadság és az egyenlőség eszméjéhez kapcsolódik, ezmára magától értetődőnek és visszafordíthatatlannak tűnhet. De ezek az eszmék sokkal törékenyebbek, mint hinnénk. A demokrácia 20. században elért sikerei olyan technikai körülményekből fakadtak, amelyek most tiszavirágéletűnek tűnnek.

A 21. század második felében a liberalizmus veszíteni kezdett a hitelességéből. Egyre hangosabban és egyre többen kérdőjelezik meg, hogy a liberális demokrácia képes-e gondoskodni a középosztály valódi igényeiről; a politika egyre törzsibb formákat ölt; és egyre több ország vezetője hajlamos demagógiára és autokráciára. Ennek a politikai váltásnak összetettek az okai, de úgy tűnik, hogy összefügg a jelenlegi technológiai fejleményekkel. A demokráciának eddig kedvező technológia változóban van, és a mesterséges intelligencia (MI) fejlődésével ez még tovább változhat.

Az információs technológia folyamatosan fejlődik, és a biotechnológia kisebb-nagyobb előrelépéseivel betekintést kaphatunk az emberi élet olyan belső folyamataiba, mint az érzelmeink, a gondolataink és a döntéseink működése. Az információs technológia és a biotechnológia együtt soha nem tapasztalt felfordulást fog eredményezni az emberi társadalomban, azáltal, hogy aláássa az emberi döntéshozatal alapjait, és összezavarja az emberek vágyait. Ilyen körülmények között a liberális demokrácia és a piacgazdaság elavulttá válhat.

Lehet, hogy egy átlagember nem érti részletekbe menően a mesterséges intelligenciát vagy a biotechnológiát, azt azonban nagyon is érezheti, hogy elhalad mellette a jövő. 1938-ban a Szovjetunióban, Németországban vagy az Egyesült Államokban egyaránt azt éreztették az átlagemberrel, hogy ő a legfontosabb az egész világon, ő maga a jövő (feltéve persze, hogy nem volt sem zsidó, sem nő). Ha a propagandaplakátokra pillantott – amelyek általában szénbányászokat és acélmunkásokat ábrázoltak különböző heroikus pózokban –, saját magát láthatta rajtuk, és méltán gondolhatta, hogy: „Én szerepelek azon a poszteren! Én vagyok a jövő hőse!”.

2018-ban az átlagember már inkább jelentéktelennek érezheti magát. Rengeteg olyan rejtélyes fogalmat emlegetnek TED-beszédekben, kormányzati agytrösztökben és high-tech konferenciákon – mint a globalizáció, a blockchain, a génmanipuláció, a mesterséges intelligencia vagy a gépi tanulás (machinelearning) –, amelyekből a hétköznapi ember csak annyit sejthet, hogy ezek közül a kifejezések közül egyik sem róla szól.

A 20. században tömegek lázadtak fel a kizsákmányolással szemben, hogy a gazdaságban betöltött kulcsfontosságú szerepüket politikai hatalomra fordítsák. Jelen pillanatban a tömegek a jelentéktelenségtől félnek, és megszállottan használják meglévőpolitikai hatalmukat, amíg még nem késő. A Brexit és Donald Trump győzelme tehát a hagyományos szocialista forradalmakkal pont ellentétes természetű. Az orosz, a kínai vagy a kubai forradalmat olyan emberek indították, akik nélkülözhetetlenek voltak a gazdaság számára, de politikai hatalommal nem rendelkeztek. Ezzel szemben 2016-ban Trumpot és a Brexitet sok olyan ember támogatta, akik politikai hatalmat élveznek ugyan, de rettegnek attól, hogy elveszítik gazdasági értéküket. Talán a 21. század populista lázadásai nem egy olyan gazdasági elit ellen zajlanak, amely kihasználja az embereket, inkább egy olyan ellen, amelyre már nincs szükségük a tömegeknek. Ez talán vesztes csatát jelenthet. Sokkal nehezebb küzdeni a jelentéktelenség, mint a kizsákmányolás ellen.

Az információtechnológia és a biotechnológia gyors fejlődése még mindig gyerekcipőben jár, és vitatható, hogy mennyire felelnek a liberalizmus jelenlegi válságáért. Birmingham, Isztambul, Szentpétervár és Mumbai lakosai kevéssé figyelik az MI felemelkedését, és nem valószínű, hogy tisztában vannak annak lehetséges,az életükre gyakorolt hatásaival. Az viszont kétségtelen, hogy a most lendületet kapó technológiai forradalmak az elkövetkező néhány évtizedben az eddigi legnehezebb kihívása elé fogják állítani az emberiséget...

MENEKÜLÉS A TENGEREN - TIZEDÉRE CSÖKKENT A HAJÓKON EURÓPÁBA ÉRKEZŐK SZÁMA

168 ÓRA ONLINE
Szerző: HEGYI GYULA
2018.10.27.


Bár a politikai földrajz elkülöníti egymástól az európai, az afrikai és a közel-keleti országokat, a Földközi-tenger partján élő népek sok tekintetben közelebb állnak egymáshoz, mint saját kontinensük távolabb élő nemzeteihez. Erre talán a legjobb példa Málta. Lakói főleg föníciai és arab származásúak, vallásilag római katolikusok, nyelvük a szicíliai arab latin betűvel írt változata, de sokan közülük jobban beszélnek angolul, mint az anyanyelvükön. Ha nem is ilyen mértékben, de a Földközi-tengert körülvevő városokban és vidékeken mindenütt keverednek egymással a különböző kontinensek nyelvei, hagyományai, konyhái és természetesen az emberek génjei is. S a legutóbbi időkig mindenki hajóval kelt át a tengeren, és talált új otthont magának.

A tengeren átkelők között sokan voltak a menekültek is. A migráció a mediterrán vidékeken évezredek óta folyik, bár a külső világ csak akkor figyel fel rá, ha politikai vagy vallási okokból fontosnak találja. A keresztes lovagok utolsó jeruzsálemi királya ugyanúgy hajón menekült el az arabok elől, mint sok évszázaddal később Szmirna görög lakossága a törökök vagy a krími fehéroroszok a bolsevikok elől. A mai Izraelt is jórészt hajóval érkező zsidó menekültek és bevándorlók alapították meg őseik földjén.

A mostani tömeges migráció elsősorban a szárazföldön kezdődött, hiszen több millió szíriai menekült gyalogszerrel vagy járművel ment át a szomszédos Törökországba, és eleinte az afgánok és az irakiak is így kerültek át a határon. A tengeri útvonal akkor került előtérbe, amikor kiderült, hogy Törökországból legálisan és szárazföldi úton nagyon nehéz átjutni a balkáni uniós országokba. Ekkor léptek színre azok, akik jó pénzért átszállították a tengeren a menekülőket a közeli görög szigetekre. Ezzel együtt az észak-afrikai partokról is egyre több hajó, csónak, lélekvesztő indult el Málta, az olasz és a spanyol partok irányába. A tengeri exodus 2015-ben tetőzött, amikor az ENSZ menekültügyi szervezete, az UNHCR adatai szerint pontosan 1 015 078 menekült ért partot valamelyik európai kikötőben. Ebben az évben 3711 volt a menekülés közben vízbe fulladtak száma. A milliós szám, a zsúfolt kikötők és menekülttáborok látványa sokkolta az európai közvéleményt, és még a soron következő választások eredményét is befolyásolta...

MÁR SZÁZ ÉVE ROHANUNK A FORRADALOMBA

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: MÁRTON LÁSZLÓ
2018.10.28.


Kelet-Közép-Európában aki a jelenen uralkodik, a régmúltat – éppen úgy, mint a közelmúltat – saját tulajdonának tekinti. Az istenadta nép annyit tudhat és csak azt, amit a hatalom a fülébe harsog.

Az őszirózsás forradalom századik évfordulóján két történetet mondhatunk el. Az első a száz évvel ezelőtt történteké, a második a száz év alatt elmondottak története. Kende Péter emlékeztetett arra nemrég, hogy az eseményeknek „igaz” történetük nincs, az emlékezet, az értelmezés egymásra halmozott, egymással sokszor ellentétes eseménysorozatok elbeszéléséből áll. Kelet-Közép-Európában aki a jelenen uralkodik, a régmúltat - éppen úgy mint a közelmúltat - saját tulajdonának tekinti. Az istenadta nép annyit tudhat és csak azt, amit a hatalom a fülébe harsog. Az effajta hivatalos pecséttel és cégszerű aláírással ellátott történelemszemléletben a világ a jó és a gonosz, az országgyarapító és a hazaáruló párbajából áll.

A kommunista üdvtörténet a Tanácsköztársasággal kezdődött, de hallgatni kényszerült Kun Béláról, aki a GPU kivégzőkamrájában végezte. A bukás egyedüli felelősévé a burzsoáziát tették. A kései Kádár-rendszerben ledőltek a tabuk: Hajdu Tibor Károlyi életrajza, Litván György kutatásai Károlyiról és Jásziról árnyalták a képet, hogy aztán a rendszerváltás után megjelenhessenek a történteket európai környezetükbe, a személyeket valódi dimenzióikba helyező művek. De már erről is csak múltidőben beszélhetünk.

Újabban a hivatalos pecséttel ellátott igazságot immár a Veritas Történelemhamisító Intézet (© Karsai László) hirdeti. Az effajta történelemmel a szakmai becsületükre kényes történészek sem tudnak mit kezdeni. Én tudástöbblettel nem rendelkezvén, csak egyéni olvasatom megosztására vállalkozhatom.

EGY PÜSPÖK, AKI SZEMBE MEGY A KORMÁNNYAL - KÖRLEVELET ÍR A HAJLÉKTALANOKÉRT?

SZTÁRKLIKK
Szerző: NÉMETH PÉTER
2018.10.27.


Beer Miklós, a váci egyházmegye püspöke gondolkodik azon, hogy körlevelet intéz társaihoz, a hajléktalanokkal szembeni törvény miatt. Szerinte az lenne a legfontosabb, ha mindenki cselekedne, és tenne lépéseket a szerencsétlen sorsú emberek érdekében. Ő nem a kormánnyal hadakozik, hanem az emberekért szól, mert – Ferenc pápát idézve – mindenki egyformán ember, akárhova is született. A mostanság, a kormány által oly sűrűn hangoztatott keresztény ideált csak egy szlogennek tartja, a politikai kereszténység kategóriájába sorolja. A püspök júniusban, betöltve a 75. évét, lemondott hivataláról, Róma még nem nevezte meg, ki fogja őt váltani.

Püspök úr, tiltakoznak ügyvédek, tiltakoznak, orvosok, tiltakoznak bírák, Iványi Gábor, nem kellene önöknek is csatasorba állni és tiltakozni az ellen, ami a hajléktalanokkal történik?

Nem először szembesülök ezzel az igénnyel, felelősséggel. Sokat töprengek rajta, mit kellene tenni, olyat, ami tényleg hatékonyan segítene. Arra is gondoltam, és ezen változatlanul töröm a fejem, hogy írok egy körlevelet, mint annak idején a cigányság védelmében tettem, de nem tudom még, hogy megteszem-e. Azt mindenképpen fontosnak érzem, hogy megszólaljunk ebben a kérdésben. Egyfelől persze értem én a kormány szándékát, hogy Budapesten legyen rend és tisztaság, a turistákat ne érje semmilyen kellemetlen látvány, másfelől viszont, mindannyian tudjuk, hogy egy ilyen törvénnyel nincs megoldva a probléma. Ráadásul ezzel a lépéssel azt érik el, hogy még kevésbé érezzük, hogy mindannyionkat érintő ügyről van szó, azaz, hogy közünk van a hajléktalan emberek sorsához. Inkább tüntessék el őket, és akkor nincs lelkiismeretfurdalásunk. Ferenc pápa nem véletlenül mondja azt, hogy ne áltassuk magunkat azzal, hogy bemegyünk az operába és ott csupa jól öltözött látunk. Menjünk a perifériára és szembesüljünk azzal, hogy ők is emberek.

A magyar kormány most a szó szoros értelmében ezt teszi: a perifériára szorítja a hajléktalanokat.

Igen. De visszatérve a kérdésére: az egyházaink oldaláról, és itt a protestánsokról is beszélek, talán eljött az idő, hogy leüljünk, meghallgassuk egymást, gondolkozzunk el azon, hogy mi az, amit tehetünk, ennek a súlyos társadalmi problémának az enyhítésére, feloldására. Azért is mondom, hogy töröm a fejem; vajon püspökként hogyan kellene okosan megszólalni, hogy tovább tudjam adni Ferenc pápa hangját, rajta keresztül pedig Jézus Krisztus üzenetét. Ha csak a templomba járó emberekre gondolok, tehát azokra, akik megvallják az egyházhoz való tartozásukat, legalább ők érezzék a felelősségüket. Hogy ez az emberi nyomorúság, valamennyiünket érintő kérdés, és ne áltassuk magunkat azzal, hogy a dolog már nem is, létezik azáltal, hogy nem találkozunk vele. Már korábban is mondtam: egy jól szituált polgári család, vegyen fel kapcsolatot egy hátrányos helyzetű családdal, vagy egy partra került emberrel, aki elvesztette az egzisztenciáját, azért, hogy legalább egy emberen tudjunk segíteni azzal, ha meghallgatjuk, ha időt szánunk rá, ha a sorsát megismerjük...

RABOKTÓL ÉRKEZIK AZ ADOMÁNY

ABCÚG BLOG
Szerző: FŐDI KITTI
2018.10.26.


A fogvatartottak nagyon kevés dologról dönthetnek, ezért minden, amiről maguk rendelkezhetnek, hozzátesz az életükhöz. Ezért érzik úgy, hogy az adományozással ők is legalább olyan jól járnak, mint azok, akiknek élelmiszercsomagot juttatnak. ,,Ha éppen három hónap múlva akarom elfogyasztani pont azt, amit már eladományoztam, és nem tehetem meg, akkor lemondok róla. Legtöbben azért kerültünk ide, mert valamiről nem tudtunk lemondani, hát itt megtanultunk, és nem is olyan nehéz” – magyarázza Dominik, a Tolna Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet egyik rabja, aki kitalálta és megszervezte, hogy a rabok is jótékonykodhassanak. 

A Tolnai Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet falai között találkozunk az egyik fogvatartottal, Király Dominikkel és Kaszó Gyula börtönlelkésszel. A lelkigyarkolatokra kijelölt terembe kísérnek minket a lelkésszel, egy kicsit még várnunk kell, mert Dominik még a műszakját tölti. A börtön műhelyében dolgozik többnyire hegesztőként, ami a korábbi foglalkozása is volt. Nem sokkal később Dominik rendőrök kíséretében érkezik meg a terembe még a munkás nadrágjában. Nem ez az első interjúja, de a beszélgetés alatt végig alázatos és szerény, többször a lelkészre néz, hogy jól emlékszik-e az eseményekre.

A 32 éves Dominik 2015 óta ül börtönben, kábítószer-kereskedelem miatt eredetileg hét évet kapott, de két év múlva fog szabadulni. A férfi korábbi életében is jelen volt a segítő szándék, kisállatokat megmentő szervezeteknek adományozott rendszeresen.

Dominik nem tartja magát kifejezetten vallásosnak, a börtönlelkész csoportos foglalkozásaira sem jár, nem a hit vitte rá az adakozásra, hanem az egyik fogvatartott társán esett meg a szíve. Meglátta, hogy egy előzetes letartóztatásban lévő férfi megpróbál ételt kicsempészni a beszélőn keresztül a családjának. Csakhogy a börtön szabályai tiltják, hogy a kapott, és nem a spájzban (a börtön boltjában) megvásárolt ételeket kiadják. Az előzetes letartóztatás alatt a fogvatartottnak nincs pénze, ezért nem is tudnak maguknak plusz élelmiszert venni. A már börtönben lévő és dolgozó fogvatartottak viszont rendelkezhetnek a pénzükkel, élelmiszereket vehetnek belőle, de emellett ők is megkapják a napi háromszori melegételt, ezért fordulhat elő, hogy a vásárolt konzervek megmaradnak.

Az előzetes fogvatartás, Dominik és a lelkész szerint is, a legnehezebb időszak a börtönlétben, ilyenkor minden bizonytalan, a stressz miatt sokkal nagyobb az energiaigény is, ezért az előzetes letartóztatásban lévő fogvatartott mindent megeszik, amit kap. Az a férfi, akit Dominik meglátott, mégis lemondott az ételről, és a saját sorsa helyett a családja miatt aggódott. Dominik fejében ez ütött szöget, és rögtön meg is vitatta három közelebbi fogvatartott társával.

,,Elképzeltük a helyzetet, hogy mennyire lehet kétségbeesett, hogyha megpróbálja ezeket az ételeket kiadni, és akkor úgy gondoltuk, hogy mi sokszor kidobjuk az ételeket, amiket megvásárolunk, de nem eszünk meg. Pedig ezek hosszú szavatosságú, tartós élelmiszerek, amikkel igazából bármi mást is lehetne kezdeni. Ekkor jött ez az ötlet, hogy mi lenne, ha összeszedné a lelkész úr, és valahogy eljuttatná annak, akinek szüksége van rá” – meséli Dominik...

ITT OLVASHATÓ



MONODRÁMA A TAÓVAL: HA A FÜGGETLENEK MEGHALNAK, A KURZUSSZÍNHÁZAKBA AKKOR SEM MENNEK TÖBBEN

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: KÖVESDI PÉTER
2018.10.27.


Saját kezébe veszi a kultúra támogatását a kormány. A nagy pénzosztó rendszereken (NKA, Emmi) keresztül eddig is döntő szava volt ebben a szférában, de most az utolsó, államtól független pénzforrást, a taót is beszántja.

A kormány áttekintette a tao-támogatások rendszerét. Ezzel kapcsolatban arra jutottak, hogy kulturális területen jelentős visszaélések voltak, ezért a rendszert át kell alakítani” – jelentette be Gulyás Gergely miniszter a csütörtöki kormányinfón, hozzátéve, hogy „a forrásokat a kormány nem tervezi csökkenteni, és az lenne a jó, ha pályázati formában vagy világos szempontok alapján a kormány döntene erről”. Mondott még mást is a miniszter. Egyfelől azt, hogy „a kulturális támogatás nem politikai alapon történik”, másfelől pedig azt, hogy a látványsportok felé érkező támogatásokban „semmilyen visszaélés nem történt”.

Rendszer, tele kiskapukkal

„Hiába néz ki úgy, hogy sok pénzt kap a kultúra a taóból, nemcsak a támogatások emelkedtek, hanem a lenyúlások is” – mondta néhány hónapja a Népszavának L. Simon László. A kormánypárti politikus szakmai pletykákra hivatkozott, amikor azt mondta: a tavalyi 37 milliárd forintnyi támogatásból 10–15 milliárd nem jutott el a címzetthez. Igaza lehet, állítja a Vasárnapi Hírek.
.
A kulturális tao csaknem tíz éve (2009 óta) létezik. A rendszer lényege, hogy ha egy nyereséges cég előadó-művészeti szervezetnek ajánlja fel társasági adója (tao) egy részét, akkor azzal az összeggel nem kell növelnie az adózás előtti eredményét. A támogatás tehát egyfajta adókedvezményként értelmezhető. A támogatott színház vagy társulat pedig a jegybevétele 80 százalékát kaphatja meg ebben a formában. Vagyis minden 1000 forint bevétel után további 800 forintot kereshet. 

Az eredeti szándék a forráshiánnyal küszködő színházak támogatása volt, de – amint azt többen, többször megírták, a rendszerre ráépült „háttéripar” azonnal kitermelte a maga oligarcháit. Egyrészt csak a legalább 3 éve színházat vagy más kulturális intézményt működtető társaságok igényelhették a taót, aminek egyenes következménye lett, hogy az újak kényszerházasságokat kötöttek régi motorosokkal. Utóbbiak pedig akár az igényelhető tao 40 százalékát is elkérték szolgálataikért. Másrészt több létező vagy éppen a tao-támogatások miatt létrejött szervezet rendezkedett be arra, hogy százmilliókat, esetenként milliárdokat kasszírozzon a rendszerből. A Magyar Narancs már négy éve megírta, hogy például az Experi Dance együttest működtető társaság papíron több mint 3 és fél milliárdos jegybevételt és az azután járó 2 milliárd forintnyi taót begyűjtve a legsikeresebb magyar művészeti cég lett 2014-ben. A nyilvánosan hozzáférhető adatokból kiderült, hogy Budapesten 132 saját előadásuk volt, és 1066(!) koprodukciós előadás mellett még 67 előadást be is fogadtak. „Ha mindennap játszottak, akkor átlagosan naponta több mint 3 előadást kellett lenyomnia a hivatalosan 38 fős társulatnak” – írta a Narancs. 

A legnagyobb biznisz a külföldi turné és a koprodukció volt. Előbbi esetében szinte ellenőrizhetetlen a ténylegesen eladott jegyek száma. Utóbbinál pedig – egy külföldi együttes magyarországi fellépésén – akár egyetlen betétdal vagy táncprodukció esetén is a teljes bevétel után igényelhették a taót...

CSÜLÖK

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: VÁNCSA ISTVÁN
2018.10.26.


Álltunk a rács két oldalán, Teca az egyiken, én a másikon, néztük egy­mást. Aztán Teca megszólalt, gyenge, vékony, nyafogó hangon, mint az elveszett kismacska, noha ő nem kismacska volt, hanem felnőtt orr­szarvú a budapesti állatkertben. Testsúlya bőven a tonna fölött, hang­ja viszont gyermeki lélekről tanúskodott. „Agyvelejének kicsisége sem­mi­képpen sem szól jelentékeny szellemi fejlettség mellett”, írja Brehm az orrszarvú­ról, vagyis ez a rokonszenves jószág, mondjuk ki úgy, ahogy van, hülye. Ráadásul megeszik mindenféle gallyat és ke­mény kórót, bogáncsot, sza­mártövist, rekettyét, bokros növényeket, min­den­nemű nádat és pusztai gazt, azaz totálisan igénytelen. Ideális alatt­való. Orbán meglátta a nyír­egyházi állatkertben, belehabarodott. „A kormányfő egy jótékonysági ak­ció keretében látogatott a parkba, ahol almát is adott annak a Hans nevű hím rinocérosznak, akinek most borja született”, írja az Origo. Mi persze nem tudhatjuk, hogy Orbán és Hans találkozása miképpen ment végbe, de ahhoz, hogy a hím orr­szar­vú később leborjaddzon, igen nagy csodák­nak kellett történniük.

Nyájas olvasóm már bizonyára értesült amaz örömteli tényről, hogy kormányfőnk a kis orrszarvút örökbe fogadta, és a magyar nép javaslata alapján a Csülök nevet adományozta neki. Kormányfőnk vér­beli demok­rataként minden fontos ügyben a nép véleményét tudakol­ja. Ez most fon­tos ügy volt. A hajléktalanok baszkurálása például nem fontos ügy, ezért arra vonatkozólag nem tudakolta, egyébként nagyon helyesen, ugyanis rossz belegondolni, hogy vajon az istenadta nép erre vonatkozólag miféle ötletekkel állna elő. A nép nem szereti a haj­léktalanokat, és erre több oka is van. Először is a hajléktalan meg­jele­nése a kecs és kellem valamennyi nemét nélkülözi, és ily módon a nép rendkívül kifinomult ízlésével kevéssé harmonizál. Másodszor az utcán élők tömeges jelenléte folyamatosan tu­datosítja az arra járóban, hol is él ő, milyen országban, milyen társada­lom­ban, milyen kormány­zat ural­ma alatt, az arra járót pedig ettől a hideg kileli. Harmadszor pedig rájön, hogy ő is feküdhet­ne az aluljáróban, és ha most mégsem ott fekszik, az csupán a vélet­lennek köszönhető.

Igenis, a hajléktalanokat ki kell innen paterolni.

Kormányunk energikus, tettre kész, nem tökörészik, hanem meg­old, persze a maga módszereivel. Az önkény, a barbarizmus és az ember­telenség olyan fokán, hogy attól az arra járó csak hápogni tud, egyszers­mind az eddiginél is kontúrosabban látja, hol él. Továbbá azt is látja, hogy ez az egész felhajtás ugyanolyan, amilyenek kormányza­tunk akciói általában. Áldozatai lesznek bőséggel, eredménye semmi. Annyit azonban tegyünk hozzá, hogy a hajléktalanság problémáját az EU többi tagállama se kezeli sikeresen, az egyetlen kivétel Finnország. A finnek megkérdez­ték maguktól, hogy mi a hajléktalanság kiváltó oka, tanulmányozták a nemzetközi szakirodalmat, és rájöttek, hogy Los Angelesben a megoldást már harminc éve megtalálták. A hajlékta­lanság oka az, hogy az emberek egy részének nincs hol laknia. Adjunk tehát lakást nekik, és akkor nem lesznek hajléktalanok. Így kezdődött a Housing First program, 2007-ben a jobboldali finn kormány is kipró­bálta, bevált.

Vagyis nem kilakol­tatni kell, hanem belakoltatni, ebben áll a nagy titok. Finnország az egyetlen hely az unión belül, ahol a hajlék­ta­lan­sá­got sikeresen felszá­molták, a többi tagállam egyelőre tanács­talan, kezét tör­deli, nem jut sehová. Magyarország abban különbözik tőlük, hogy nem tördeli a ke­zét, hanem lecsukat. Housing ez is, csak másmi­lyen, és nem fog mű­ködni, minthogy börtön sincs elég. Ne kezd­jük azt, hogy de hát ehhez annyi pénz kéne, amennyi nincs is, tudni­il­lik van annyi pénz. Ha az üzemeltető híján hamarosan össze­omló sta­di­o­n­ok­nak csak a fele he­lyett lakások épültek volna, de nem a pusz­tában, hanem emberlakta helyeken, akkor a dolog meg volna oldva. Más kérdés, hogy Csü­lök keresztapja a magyar foci helyzetét akarta ren­dez­ni inkább, éspe­dig oly módon, hogy az egész országot stadio­nok­kal építteti tele, ez is egy módszer, viszont ez igazoltan nem műkö­dik. Fel­csút most mégis a kínai futball fejlesztését te­kinti szívügyének, Csao Cse-gang, Nancsing labdarúgó-szövet­ségé­nek al­elnöke és Hu Hsziao-csiang, a Magyar Nemzeti Értékek és Hungarikumok Szövetsé­gének kínai megbízottja már har­mad­szor látogatott Felcs­útra, hogy a magyar–kínai futballfejlesztési együttműködésről tárgyal­jon. A magas rangú vendégek „a Puskás Akadémiáról, intézményünk szellemisé­géről a legnagyobb elismerés hangján nyilatkoztak...

A NEMZET FELEMELKEDÉSÉNEK NAGYOBB DICSŐSÉGÉRE

KOLOZSVÁRI SZALONNA 
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző:  MOLNÁR BÁLINT
2018.10.28.



Soha nem tudtam igazán követni ezt a ma éjjel egy órával többet/kevesebbet alszunk dolgot, de ha azt mondják, hogy egy órával többet aludtam, akkor király. Márpedig mivel éjjel 3-kor vissza kellett tekerni az órát 2-re, abból valóban az következik, hogy többet aludtunk. Nem csak énszerénységem, hanem mindenki más is. Az is igaz, hogy én legalább két héttel többet tudtam volna aludni (+ ez az 1 óra), de ez nem közérdekű információ, úgyhogy. Az elektronikus kütyük (például a telefonom órája) maguktól is kurva okosak, nélkülem is átálltak, úgyhogy szerintem pont időben vagyok, és ezzel a lendülettel boldogvidámszépvasárnapot kívánok mindenkinek! Azoknak is, akiknek sikerült kialudniuk magukat, és azoknak is, akik ebben az életben már sose fogják.

Úgy értettem, hogy fokozott készültségben van az ország (ha legalább fele ekkora lendületben lenne, mennyivel előbbre lennénk) Orbán olajszőke Pintér akaratából, miután a bosnyák-horvát határt menedékkérők próbálták áttörni. Akkora a készültség, hogy Kósa Lajost Németh Szilárddal megtámasztva le kellett szalajtani a magyar-horvát-szerb hármas határszakaszra terepszemlét tartani. Se menedékkérőt, se migránst, se terroristát nem tudtak ők mutatni nekünk a felvétel kedvéért legalább, de készültek zsé kategóriás akciófilmbe illő pillanatképek a bősz megtekintésről, amelyeket ez a két drága-szép-okos ember fel is taszajtott a Facebook-oldalára. Egyébként csak a szokásos: Kósa a Bihacnál történtek hátterében „Soros György által finanszírozott NGO-kat” vizionált kötelező módon, szerinte az a forgatókönyv ismétlődött meg, amit 2015 szeptemberében Röszkénél láttak. Ámazonban nyugi, nyugi: a rendőrség helikopterrel naponta kétszer járőrözik a határ teljes hosszán, és egyebek mellett elektronikus eszközökkel figyelik, van-e „szervezett mozgás” a határon. Akkor újra leírom: ha a populáció zsibbasztása helyett fele ennyit foglalkoznának értelmes dolgokkal – például közösségi munkában a nyomorultaknak segítenének felkészülni a télre, ételt osztanának és fát vágnának -, az csodákra lenne képes.

De nem. A baromságok, a szemfényvesztő pótcselekvések, a háborús állapotok fenntartása és a pofátlan pénzszórás minden kormányzásnak nevezhető cselekvést felülír. Ebbe az undorító ámokfutásba illik az is, hogy másfélmilliárd forintból méreti fel a kormány a háromnevű rezsimszolga-féle Századvéggel, mit gondolnak az európaiak Soros Györgyről. Mert nincs ennél fontosabb kérdés ma sem Magyarországon, sem Európában, sem az egész kurva világon. Az EU28 projektnéven említett kutatásról van szó, amelyre 2015 végén 790 millió, 2017-ben 780 millió, 2018 elején pedig 905 millió forint értékben kaptak már megbízást pénzmosodáék. Sajnos nem volt elég a propaganda önigazolására eddig kiszórt rengeteg pénz, amellyel szakmaiatlan, tendenciózus kérdésektől hemzsegő, iskolás szintű, a tudományossággal köszönő viszonyt egyáltalán se ápoló munkát végeztek a fiúk, még mindig van mit ellopni. EZ a sztori maga az ipari gyalázat, de szerencsére nem az egyedüli...


1100 OLDAL KELLETT, HOGY MEGMUTASSA, MI VAN ELFEDVE AZ IRONIZÁLÁS ALATT

444
Szerző: plankog
2018.10.27.


- 22 év után jelenik meg magyarul a kilencvenes évek amerikai irodalmának egyik csúcsműve, a Végtelen tréfa (Infinite Jest) David Foster Wallace-tól.

- A könyv közel 1100 oldal, Wallace saját ajánlása szerint két hónap kell az elolvasásához, és aki a végére jut, jó eséllyel azonnal újrakezdi.

- A kultikus regény 1996-ban megmondta, hogyan jutunk el a Netflix és Donald Trump világához.

- A 25 éves, filmrendezőnek tanuló Kemény Lili és a 27 éves, irodalomelmélettel, szociológiával és filozófiával foglalkozó Sipos Balázs három év alatt fordították le magyarra.

- Közben rengeteget sírtak, pedig szórakoztatóbbnak tartják a regényt bármi másnál.
- Wallace a magyar kiadást (ahogy az egyéb fordítások többségének megjelenését) már nem élte meg, 2008-ban öngyilkos lett.

A Végtelen tréfáról még a kiadó saját leírása is azt emeli ki, hogy a kilencvenes évek Amerikájának világáról szólt, sőt, azt testesíti meg. Mit ad az olvasónak 2018-ban Magyarországon, egy teljesen megváltozott világban?

Sipos Balázs: David Foster Wallace a legutóbbi nagy társadalmi átalakulás történelmi pillanatát örökítette meg: a világ digitalizálódását. A szereplők igazán kortárs nyavalyáktól szenvednek, depressziósak, függők, képtelenek bizalmas kapcsolatokat kialakítani, elszigetelten élnek a tévéjük vagy a PC-jük képernyői előtt. Nem hisznek a politikában, nem érinti meg őket a kultúra. Ennyiben a regény a mi életmódunk eredetét mutatja be...

Kemény Lili: Ha a Tréfa a kilencvenes évek végén jelent volna meg magyarul, amikor nálunk még épp csak beindult a TV2 és az RTL Klub, az Amerikában akkor már elterjedt médiafogyasztási szokások kritikája itthon még disztópiának tűnt volna. Kelet-Európában mostanra gyökeresedett meg, aminek Wallace még mindig eredeti értelmezését adja. Megfigyeli, hogyan hat az emberre, hogy magányosan üldögél technológiailag konstruált terek közepén.

S. B.: Ezt a nyelvileg nagyon komplex, kísérletező regényt az teszi igazán különlegessé, hogy a magas irodalmi színvonala ellenére a „belépési küszöbe” elég alacsony. Wallace mindent megtett azért, hogy a lehető legtöbb embert szólítsa meg. Aki rászánja az időt, anélkül is végig tudja olvasni, hogy járatos lenne az irodalomelméletekben, vagy betéve ismerné a modern és posztmodern amerikai prózát.

K. L.: És ha lelassítasz és tényleg koncentrálsz, egyszerűen szórakoztatóbb, mint bármi, amit valaha olvastál.

Elsőre meglepőnek tűnik egy kilencvenes évekbeli amerikai sztárszerzőről, de Wallace egyáltalán nem szerette az iróniát. Mi volt a baja az iróniával?

S.B.: Wallace óriási nyelvi fantáziával dolgozó szerző volt, és olyasmikről írt, amik ritkán válnak irodalmi témává, például versenysportról, az Anonim Alkoholistákról vagy tévésorozatokról. Ezek miatt könnyen tűnhetett úgy, mintha progresszív figura lenne. Valójában egy meglepően konzervatív srác volt egy Ithaca nevű, harmincezres lélekszámú kisvárosból, akinek a közösségvágy, az empátia, a patriotizmus voltak a legfontosabb témái. Pontosan azok a témák, amikről csak ironikusan szokás beszélni. Ő viszont komolyan akart.

K. L.: Isten, haza, becsület, jóság, igazság – nehéz ilyen szavakat úgy kimondani, hogy ne forgasd a szemed, vagy ne tegyél ki óriási idézőjeleket. Közben legbelül az összes szerencsétlen, nyomorult szereplő iszonyatosan vágyik ezekre a dolgokra, amiket ki sem mer mondani, mert nem akar beégni. Talán ezért is vannak ennyit egyedül. Van, aki eljut odáig, hogy legalább önmagának meg merje fogalmazni, mire vágyik olyan szörnyen, és miért nem oszthatja meg ezt másokkal, de van, aki csak azon kapja magát, hogy elkezdett háziállatokat gyilkolni vagy drogozni. Ebben a könyvben mindenki drogozik, így vagy úgy.

S.B.: Wallace-nek van egy manifesztum-szerű szövege arról, hogy a jövő regényíróinak maguk mögött kell hagyniuk a posztmodern iróniát, és őszinte érzelmeket kell megírniuk. Azért ilyen részletesek a világleírások, mert Wallace úgy érzi, hogy az olvasónak szüksége van a több száz oldalnyi előkészítésre - hogy eljuthassuk a lényegig, hogy mi is van elfedve az irónia alatt...

HA EGY VARJÚ PROBLÉMÁBA ÜTKÖZIK, GONDOLKODIK, MÉRLEGEL, SZIMULÁL, ESZKÖZT ÉPÍT, AZTÁN MEGOLDJA

QUBIT
Szerző: BODNÁR ZSOLT
2018.10.26.


A varjak magas intelligenciájáról már a Qubiten is írtunk, a tudósok pedig újra és újra rá tudnak csodálkozni a madárcsalád problémamegoldó készségére és eszközhasználatára. Ezeket vizsgálták most a bajorországi Max Planck Madártani Intézet és az Oxfordi Egyetem kutatói: a családon belül is kiemelten okos új-kaledón varjak elé egy olyan problémát tártak, amelynek megoldásához maguknak kellett eszközt készíteniük.

A Scientific Reports folyóiratban részletezett kísérletben egy doboz játszotta a főszerepet, amelynek mélyére élelmet rejtettek el, betekintést viszont csak egy apró résen engedtek. A doboz mellett kisebb, egymásba illeszkedő botokat is kint hagytak a varjaknak, amik önmagukban nem voltak elég hosszúak ahhoz, hogy a madarak elérjék velük az ételt. Nyolc varjúból négyen így is minden segítség nélkül össze tudtak szerelni a rövidebb darabokból egy akkora eszközt, amivel ki tudták halászni az élelmet a dobozból...

„Sosem láttak még ilyen eszközt összeszerelve, mégis, mintha meg tudnák jósolni, mire lesz jó. Tehát még az előtt megmondják valamiről, hogy mire lehet használni, hogy az létezne. Így el tudják készíteni és fel tudják használni. Ez azt jelenti, hogy az az általános gondolat, miszerint az állatok véletlenszerűen próbálkoznak mindenfélével, amiket a megerősítés hatására fejlesztenek, nem teljesen fedi a valóságot” – mondta a BBC-nek a kutatást vezető Alex Kacelnik.

A kutatók szerint a varjak képesek szimulálni a problémát, vagyis különböző lehetséges akciókat végigfuttatnak az agyukban, mire rájönnek a megoldásra, így az eszközkészítésnek már úgy állnak neki, hogy van egy elképzelésük az ideális megoldásról. „Ez rengeteg újabb érdekes kérdést vet fel a madarak mentális szimulációs képességeivel kapcsolatban. Olyanokat, amiket az emberszabásúakra és a kisgyerekekre is kivetíthetünk, hogy jobban megértsük azok evolúcióját” – mondta Amanda Seed, a St. Andrews-i Egyetem neurológusa...

MURPHY

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2018.10.28.


Péntek nagy nap volt Neriában, innentől fogva száztizenhat településen nem viszik el a szemetet, mert elfogyott a benzin, lerohadtak az autók, s legfőképpen, mert a rezsicsökkentés miatt – amivel egyszer választást nyert ez a csürhe -, hiányzik két és félmilliárd pénz a rendszerből, ormányunk pedig nem hajlandó fizetni. Sőt, Gulyás elvtárs jó elvtárshoz méltón azt is kijelentette, nem engednek a zsarolásnak, ott rohadjon meg minden, és ebből az immár szó szerinti trutyiból egészen sok kilukadás következik, aminek megpróbálunk utána nézni az alábbiakban.

Az első és legfontosabb, az alapvetés mintegy, hogy ami elromolhat, az el is romlik, mint azt a modern kor legnagyobb filozófusától, Edward A. Murphy Jr. mérnök és pilótától tudhatjuk. Ennek a kiinduló tételnek a NER-es kiegészítése, hogy olykor az is elromlik, aminek nem is lehetne, illetve a végső folyomány: amihez ezek hozzá nyúlnak, az szarrá megy. Most épp a szemétszállítás, de az élet legapróbb szegletei is bizonyságok arra – oktatástól egészségügyig, sőt, uram ne hagyj el, a futballig – hogy a NER-rel fertőzött dolgok atomjaikra hullanak, elszáll belőlük az élet, aminek nagyon rossz vége lesz.

Mindig így van ez, ha egy ideológia irányítja a hétköznapokat. Az már a végső stádium, amikor a Kósa-Németh szakértői páros szemlézi a határt, hogy véd-e a tatár ellen, és megállapítják, hogy igen. A drótok megfelelően kanyarodnak, itt nincs mitől félni a megerőszakolásra és lefejezésre váró asszonyoknak és férfiaknak, és ez el fog tartani egészen az uniós választásokig mindannyiunk legnagyobb közös gyönyörűségére. Tehetik, hülyének nézhetik a választópolgárokat szerte Neriában, a tébolyt nincs erő, ami megállítaná. Ebben a szemét-ügyben is, ahelyett, hogy pofán verték volna azt, aki kitalálta a rezsizést, két MSZP-s bárányka kiállt a Kossuth térre két zacskó hulladékkal.

Ennek az lesz a folyománya, hogy holnaptól az eemúútnyóóc lesz a hibás, ha büdösek lesznek az utcák, sőt, az engedetlen kukások, akik ingyen nem viszik el a mocskot, meg Soros ügynökökké válnak, akik így rontanak rá a nemzetre. A vaddisznó gyomorbaját is egy migráncs okozta az eldobott szendvicsével, mint arra emlékezhetünk. És fájdalmasan kell tudomásul vennünk, hogy ennyit tudnak, és ennyivel is tarolnak, sőt, még betegesen agresszívek is, amire nem csak Gulyás elvtárs zsarolós dumája, hanem az is bizonyság, hogy Demeter elvtársnőre meg rászabadították a nemzetbiztonságot, miközben Orbán terroristákkal üzletel...